Eljárás : 2016/2140(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0080/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0080/2017

Viták :

PV 26/04/2017 - 21
CRE 26/04/2017 - 21

Szavazatok :

PV 27/04/2017 - 5.65

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0196

JELENTÉS     
PDF 626kWORD 88k
2017. március 28.
PE 595.670v02-00 A8-0080/2017

a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről

(2016/2140(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Lola Sánchez Caldentey

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről

(2016/2140(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153., 191., 207., 208. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és a Szociális, Gazdasági és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre(1), és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 16. általános megjegyzésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) gyermekmunkáról, kényszermunkáról, hátrányos megkülönböztetésről, egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról szóló alapvető egyezményeire,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(2),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/9. számú állásfoglalására(3), amelyben úgy határozott, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, 2015. szeptember 25-i 70/1. sz. határozatára(4),

–  tekintettel az ENSZ nők elleni erőszak felszámolását célzó vagyonkezelői alapjából finanszírozott, a ruházati iparon belül a nőkkel szembeni zaklatásra és erőszakra irányuló programokra(5),

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015)(6),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira(7),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a 2015. október 14-i, „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című bizottsági közleményre (COM(2015)0497)(9),

–  tekintettel a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezésekről végzett hatásvizsgálatokban az emberi jogok elemzésére vonatkozó 2015-ös bizottsági irányelvekre(10),

–  tekintettel a „Vállalati és szociális felelősség a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági megállapodás előrehaladásáról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 14-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt „kis- és középvállalkozások versenyképességének javítása” tematikus célkitűzés végrehajtásáról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „Az emberi jogi és demokratikus záradékok az EU nemzetközi megállapodásaiban” című tanulmányra(18),

–  tekintettel az Európai Parlament Uniós Külső Politikák Főigazgatóságának Tematikus Főosztálya által közzétett, „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig” című tanulmányra(19),

–  tekintettel 2016. december 14-i, az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerséget létrehozó partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodás lejártára tekintettel a megállapodás rendelkezéseinek a kétoldalú textilkereskedelemre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről szóló nem jogalkotási állásfoglalására(20),

–  tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

–  tekintettel a munkakörülmények bangladesi konfekcióiparon belüli javítására irányuló ILO-programra(21),

–  tekintettel a 2013. évi bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodásra,

–  tekintettel a Pablo Isla, az Inditex elnöke és Jyrki Raina, az IndustriALL Global Union főtitkára által 2016. április 25-én aláírt, a ruházati ágazaton belüli globális ellátási lánc felelős irányításáról szóló együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a ruházati ágazaton belüli globális ellátási lánc felelős irányítása tárgyában, 2016. április 25-én, Brüsszelben tartott magas szintű konferenciára,

–  tekintettel az EU GSP+ rendszerére(22),

–  tekintettel a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(23),

–  tekintettel a G7-ek által az ILO-val együttműködve 2015-ben létrehozott, a gyártó országokban a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítését célzó „Vision Zero” alapra,

–  tekintettel a fenntartható textiltermékekre irányuló német partnerségre(24), valamint a holland fenntartható ruházati és textilmegállapodásra(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0080/2017),

A.  mivel a gazdasági fejlődésnek a társadalmi igazságossággal és a felelősségteljes kormányzás politikájával együtt kell megvalósulnia; mivel a globális értékláncok összetettsége és széttöredezettsége miatt kiegészítő szakpolitikákra van szükség ahhoz, hogy folyamatos javulásnak nyissanak utat a globális értékláncok és termékláncok fenntarthatósága, illetve az ellátási láncon belüli értékek előteremtése érdekében, továbbá szükség van az ágazatbeli szervezeti struktúrák, a koordinációs rendszer és a hálózati tagok alkuerejének az e folyamatok alakulására gyakorolt hatásáról készített tanulmányokra; mivel a kiegészítő kísérő intézkedésekre azért van szükség, hogy védelmet nyújtsanak e láncok lehetséges káros hatásait; mivel az emberi jogi jogsértések áldozatai számára biztosítani kell a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférést;

B.  mivel világszerte 60 millióan dolgoznak a textil- és ruházati ágazatban, amely különösen a fejlődő országokban biztosít sok munkahelyet;

C.  mivel a fejlődő országokon belüli textilgyártók folyamatosan ki vannak téve a nemzetközi nagy- és kiskereskedelem agresszív beszerzési gyakorlatainak, ami részben a kiélezett globális versenyre vezethető vissza;

D.  mivel a ruházati ágazat három legtöbb áldozatot követelő incidensének (Rana Plaza, Tazreen és Ali Enterprises) áldozatai már részesültek vagy jelenleg részesülnek a bevételkiesés ellentételezését szolgáló kompenzációban; mivel a kompenzáció megadása összhangban áll a 121. számú ILO-egyezménnyel és a márkanevek, a szakszervezetek, a civil társadalom, a kormányok és az ILO közötti példa nélküli együttműködés eredménye; mivel az alapvető emberi jogi jogsértések gyakoriak, mégis a tényleges jogorvoslat ritkán fordul elő;

E.  mivel az európai vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések áldozatai a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés terén számos akadályba – többek között a bizonyítékok elfogadhatóságával és közzétételével kapcsolatos eljárásjogi akadályokba, gyakran megfizethetetlen perköltségekbe, az emberi jogi visszaélésben érintett vállalatra vonatkozó egyértelmű felelősségi szabályok hiányába, valamint a nemzetközi polgári peres ügyekben alkalmazandó, nemzetközi magánjoggal kapcsolatos uniós szabályok nem egyértelmű végrehajtásába – ütköznek;

F.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke határozottan megköveteli, hogy az uniós kereskedelempolitika, az Unió külső politikáin és célkitűzésein, egész pontosan az EUMSZ 208. cikkében meghatározott fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos külső politikákon és célkitűzéseken alapuljanak; mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépései olyan elvekre épülnek, mint demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elve, valamint az ENSZ Alapokmányának és a nemzeti jog tiszteletben tartása;

G.  mivel a textil- és ruházati termékek tekintetében Kína után az EU a világ második legnagyobb exportőre, köszönhetően a hozzávetőleg 174 000 textil- és ruházati ipari vállalatnak, amelyek 99%-a kis- és középvállalkozás, és amelyek közel 1,7 millió ember számára biztosítanak munkahelyet; mivel továbbá az Európában felhasználásra kerülő ruházat több mint egyharmadát (34,3%-át, ami 42,29 milliárd euró összértéket képvisel) Európában állítják elő uniós vállalatok;

H.  mivel az ILO munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozata kötelezi a tagállamokat, hogy – függetlenül attól, hogy ratifikálták-e az érintett egyezményt – tartsák tiszteletben és mozdítsák elő az elveket és jogokat négy kategóriában, nevezetesen: az egyesülés szabadsága és a kollektív szerződéshez való jog tényleges elismerése; a munkavállalás és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés eltörlése. a kényszermunka felszámolása; a gyermekmunka megszüntetése;

I.  mivel a kollektív tárgyalás az egyik módja annak, hogy biztosítsák a bérek és a termelékenység növelésének együttes megvalósulását; mivel azonban az atipikus munkaszerződések alkalmazása – többek között az alvállalkozásba adás és az informális munkavállalás – a globális ellátási láncban meggyengítette a kollektív szerződéseket; mivel számos munkavállaló a ruházati ágazatban nem részesül a megélhetést biztosító bérben;

J.  mivel számos tagállam, például Németország, Hollandia, Dánia és Franciaország nemzeti programokat mozdított elő ki;

K.  mivel az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” című projekt tanúsítja, hogy a gazdaság összeegyeztethető a szociális igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, és ezek kölcsönösen erősítik egymást;

L.  mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek minden államra és minden transznacionális vagy egyéb üzleti vállalkozásra alkalmazandók, méretüktől, telephelyüktől, tulajdonosi körüktől és szerkezetüktől függetlenül;

M.  mivel az EU befektetőként, vásárlóként, viszonteladóként és fogyasztóként egyaránt kulcsfontosságú szereplő a konfekcióiparban és a ruházati áruk kereskedelmében, és ezért a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy világszerte több kezdeményezést indítson útjára annak érdekében, hogy az ágazatban embertelen körülmények között dolgozni kénytelen munkavállalók tízmillióinak javuljon lényegesen a helyzete, és egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre minden érintett számára;

N.  mivel a globális értékláncok felelős igazgatása fejlesztési szempontból különösen nagy jelentőséggel bír, mivel az emberi jogok és a munkajogok megsértésének legfelháborítóbb formái és a környezetszennyezés gyakran azokban a termelő országokban fordulnak elő, amelyek a legkiszolgáltatottabbakat illetően gyakran komoly kihívásokkal néznek szembe a fenntartható fejlődés és a növekedés szempontjából;

O.  mivel a ruházati exportok kiemelkedő teljesítmény tovább nő, főként Kínában, Vietnamban, Bangladesben és Kambodzsában;

P.  mivel a ruházati ágazatban előforduló legtöbb emberi jogi jogsértés a munkajogok különféle aspektusait érinti, ilyen például a munkavállalók arra irányuló alapvető jogának megtagadása, hogy csatlakozzanak egy választásuk szerinti szakszervezethez vagy ilyet alapítsanak, valamint jóhiszeműen kollektív tárgyalásokat kezdjenek, ami megnehezíti annak biztosítását, hogy a dolgozók élhessenek alapvető jogaikkal a munkahelyen; mivel ez a munkajogok széles körű megsértéséhez vezetett, többek között: éhbérekhez, a fizetések ellopásához, kényszermunkához, gyermekmunkához, önkényes elbocsátásokhoz, nem biztonságos munkahelyekhez, egészségtelen munkakörülményekhez, a nők elleni erőszakhoz, fizikai és szexuális zaklatáshoz, valamint bizonytalan munkahelyekhez és munkakörülményekhez; mivel az emberi jogok megsértésének gyakorisága ellenére a tényleges jogorvoslat általában ritkán fordul elő; mivel a tisztességes munkával kapcsolatos hiányosságok különösen súlyosak a globális ellátási láncokhoz kapcsolódó exportfeldolgozó övezetekben, amelyeket gyakran jellemeznek a munkaügyi jogszabályok és adók alóli mentességek, valamint a szakszervezeti tevékenységeket és a kollektív tárgyalásokat illető korlátozások;

Q.  mivel bár a magánszektor által az elmúlt 20 évben indított önkéntes kezdeményezés – mint a magatartási kódexek, a címkék, az önértékelések és a szociális ellenőrzések – megfelelő együttműködési kereteket biztosítanak az olyan kérdések vonatkozásában, mint a munkahelyi egészség és biztonság, nem bizonyultak kellően hatékonynak a munkavállalók jogainak tényleges javítását illetően, különösen az emberi jogok tiszteletben tartása és a nemek közötti egyenlőség, a munkavállalók jogai számának növelése, a fogyasztói tudatosság, valamint a környezetvédelmi előírások, illetve a ruházati ellátási lánc biztonsága és fenntarthatósága tekintetében;

R.  mivel az olyan többoldalú kezdeményezések, mint a fenntartható textiltermékekre irányuló német partnerség vagy a holland fenntartható ruházati és textilmegállapodás lehetővé teszi az érdekelt felek, többek között az iparág, a szakszervezetek, a kormány és a nem kormányzati szervezetek közötti tárgyalás megvalósulását; mivel a kezdeményezések során kidolgozott szabványok környezeti kérdésekre is kiterjednek; mivel e kezdeményezések nem kerültek végrehajtási szakaszba, ezért a konkrét eredmények még váratnak magukra; mivel az ilyen nemzeti kezdeményezésekre szükség van az uniós jogalkotási kezdeményezések hiánya miatt; mivel azonban a tagállamok többsége nem dolgozott ki ilyen kezdeményezést;

S.  mivel a társaságok munkahelyi megfelelőség elősegítésére irányuló erőfeszítései támogathatják, de nem helyettesíthetik a közirányítási rendszerek hatékonyságát és eredményességét, nevezetesen az állam kötelezettségét a megfelelőség elősegítésére és a nemzeti munkajogi törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések végrehajtására – ideértve a munkaügyi igazgatási és felügyeleti funkciókat, a vitarendezést és a jogsértők felelősségre vonását –, valamint a nemzetközi munkaügyi normák jóváhagyására és végrehajtására;

T.  mivel a ruházati ipar trendjei továbbra is a „gyors divat” irányába haladnak, ami óriási fenyegetést jelent és hatalmas nyomást fejt ki a gyártó országok ruházati ágazatában dolgozó munkavállalókra;

U.  mivel a fejlesztési együttműködésért felelős német minisztérium azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra Németország textiltermékeinek 50%-át az ökológiai és szociális kritériumoknak megfelelően importálja;

V.  mivel a globális értékláncok irányításának javítása érdekében ki kell használni az egyes szakpolitikai területek – többek között a kereskedelem és a beruházás, a magán szektor támogatása és a fejlesztési együttműködés – különféle eszközeit és kezdeményezéseit, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend – amely elismeri a kereskedelempolitika alapvető hatását céljai megvalósítására, többek között számos olyan szakpolitikai területeken, mint a származási szabályok, az árupiacok, a munkavállalói jogok és a nemek közötti egyenlőség – megvalósításának keretében hozzájáruljanak a fenntarthatósághoz és a globális értékláncok felelős kezeléséhez;

W.  mivel a ruházati ágazat értékláncainak sajátos jellemzői – mint a gyártási folyamatok földrajzilag szétszórt elhelyezkedése, a ruházati ágazatban dolgozó munkavállalók különböző típusai, beszerzési politika, alacsony árak, nagy mennyiség, rövid átfutási idő, alvállalkozói szerződések, valamint a vevők és szállító közötti rövid távú kapcsolatok – miatt csökken a vállalkozás értékláncának ellenőrizhetősége, nyomonkövethetősége és átláthatósága, valamint már a nyersanyaggyártás szakaszában növekszik az emberi jogi és munkajogi visszaélések, a környezeti károk és az állatjólét nem megfelelő szintjének kockázata; mivel az átláthatóság és a nyomonkövethetőségét a vállalat elszámoltathatóságának és a felelős fogyasztás előfeltételét jelenti; mivel a fogyasztónak joga van tudni, hogy hol és milyen szociális és környezeti feltételek mellett gyártották az adott ruhadarabot; mivel a fogyasztók a termelés fenntarthatóságával kapcsolatos, megbízható, átlátható és releváns, tájékoztatáshoz való jogának garantálása hozzájárul ahhoz, hogy tartós változás következhessen be a ruházati ágazat ellátási láncának nyomonkövethetőségét és átláthatóságát illetően;

X.  mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése a kereskedelmi megállapodásokban a kereskedelemről és fenntartható fejlesztésről szóló fejezet hatálya alá tartozik; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások konkrét hatásai a nemek közötti egyenlőtlenség miatt másképp érintik a nőket, mint a férfiakat; mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítása érdekében valamennyi kereskedelmi megállapodásnak magában kell foglalnia a nemekkel kapcsolatos dimenziót;

Y.  mivel a fejlődő országokban a nők ruházati ágazatban való foglalkoztatása jelentősen hozzájárul a háztartások jövedelméhez és a szegénység visszaszorításához;

Z.  mivel a gyermekek jogai az emberi jogok szerves részét képezik, és a gyermekmunka megszüntetése továbbra is sürgető feladat; mivel a gyermekmunka tekintetében az életkort, munkaidőt és a munka típusait szabályozó sajátos szabályozásra van szükség;

AA.  mivel 2016 decemberében számos szakszervezeti aktivistát letartóztattak Bangladesben, ami a megélhetést biztosító béreket és jobb munkakörülményeket követelő tüntetést vont maga után; mivel a tüntetéseket követően több száz ruházati ágazatban dolgozó munkavállalót elbocsátottak a munkahelyéről; mivel az egyesülési jogot még mindig nem tartják tiszteletben a gyártó országokban;

AB.  mivel a becslések szerint a gyártó országokban a konfekcióruházati ágazatban dolgozó munkavállalók 70–80%-át(26) alacsonyan képzett nők és gyakran kiskorúak teszik ki; mivel az alacsony vagy nem létező szociális védelemmel párosuló alacsony bérek rendkívül kiszolgáltatottá teszi e nőket és gyermekeket a kizsákmányolással szemben; mivel a nemi szempontok és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére irányuló konkrét intézkedések nagyrészt hiányoznak a folyamatban lévő fenntarthatósági kezdeményezésekből;

AC.  mivel a magánszektor alapvető szerepet tölt be a fejlődő országok fenntartható és inkluzív gazdasági növekedésének előmozdításában; mivel néhány fejlődő ország gazdasága a ruházati ágazattól függ; mivel ezen iparág bővülése számos munkavállaló számára lehetővé tette, hogy az informális gazdaságból átlépjen a formális ágazatba;

AD.  mivel a ruházati ágazat az az ágazat, ahol a legtöbb fenntarthatósági kezdeményezés van folyamatban; mivel néhány meglévő kezdeményezés hozzájárult a ruházati ágazat körülményeinek javításához, és ezért európai szinten is folytatni kell az erőfeszítéseket;

AE.  mivel a kereskedelmi megállapodások a szociális párbeszéddel és a cégszintű nyomon követéssel együtt fontos eszközei a tisztességes munka előmozdításának;

AF.  mivel a Bizottság 2015 októberében közzétette új, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című kereskedelmi stratégiáját, amelyben céljaként tűzi ki, hogy a kereskedelmi megállapodásokat és a preferenciaprogramokat világszerte a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a tisztességes és etikus kereskedelem előmozdításának, és az ellátási láncon belüli felelősségvállalás javításának mozgatórugójaként a fenntartható fejlődés, az emberi jogok, a korrupció elleni küzdelem és a jó kormányzás harmadik országokon belüli erősítésének szolgálatába állítja;

1.   üdvözli, hogy a Rana Plaza gyár összeomlása után egyre nagyobb figyelmet fordítanak a méltó munkafeltételek előmozdítására a globális ellátási láncban, Franciaországban törvénytervezetet nyújtottak be a „kellő gondosság” kötelezővé tételéről, az Egyesült Királyságban elfogadták a rabszolgaság elleni törvényt, megszületett a fenntartható textiltermékekre irányuló német partnerség, a holland fenntartható ruházati és textilmegállapodás, Juncker elnök pedig a G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatában „sürgős fellépést” szorgalmazott a globális ellátási láncokban a felelősség javítása érdekében, amely keretében fokozott figyelmet fordítanak az értékláncok és termékláncok fenntarthatóságára, átláthatóságára és nyomon követhetőségére; elismeri a Bizottságnak „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményben felvázolt, a – többek között a ruházati ágazaton belüli – ellátási lánc felelős kezelésére irányuló kötelezettségvállalását; üdvözli a zöldkártya-kezdeményezést, amelynek keretében nyolc tagállam intézett felhívást az uniós székhelyű vállalatokhoz, hogy tegyenek eleget gondossági kötelezettségüknek a tevékenységük által – az emberi jogokat és a helyi környezetet illetően – érintett egyének és közösségek irányában; üdvözli a vállalkozások környezetvédelmi, társadalmi és munkaerő-piaci hatásainak mérésére szolgáló Higg Indexhez kapcsolódó holisztikus megközelítést; hangsúlyozza a Higg Index javítása folytatásának és átláthatósága javításának szükségességét;

2.  üdvözli az – együttesen 140 ország 50 millió munkavállalóját képviselő – Inditex és az IndustriALL Global Union között létrejött, a ruházati ágazaton belüli globális ellátási lánc felelős irányításáról szóló együttműködési megállapodást; hangsúlyozza, hogy a ruházati ágazat jövője a fenntartható produktivitástól és a nyomonkövethetőségtől fog függeni, amelyek biztosítják az ellátási láncon belüli folyamatok hatékony beazonosítását, hogy beazonosíthatóvá és bevezethetővé váljanak a jövőbeli javítások;

3.  üdvözli a jogilag kötelező erejű bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, illetve azon bangladesi fenntarthatósági paktum megközelítését, amelyet a Bizottság Bangladessel és az ILO-val együtt indított a Rana Plaza gyár 2013-ban történt katasztrófáját követően, mivel az magában foglalja a szakszervezetekre és az ellenőrzött gyárak helyreállítására vonatkozó rendelkezéseket, és kéri határidejének meghosszabbítását; hangsúlyozza, hogy továbbra is fontos a paktum célkitűzéseinek nyomon követése, hogy javuljanak a munkavállalók jogai, illetve szükség van az ellátási láncok felelősségteljes igazgatására globális szinten; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen alapos értékelést a paktumról, vázolva az elért haladást vagy annak hiányát, szükség esetén esetleg módosítsa a kereskedelmi szabályozást, különösen az ILO felülvizsgálati mechanizmusai keretében készült jelentések fényében; felhívja a Bizottságot, hogy indítson hasonló programokat és hozzon hasonló intézkedéseket az EU egyéb ruhagyártó kereskedelmi partnereivel is, többek között Srí Lankával, Indiával és Pakisztánnal;

4.  támogatja, hogy a Bizottság megvizsgálja uniós szintű kezdeményezés lehetőségét a ruházati ágazatban; megjegyzi emellett, hogy a meglévő kezdeményezések jelenleg tapasztalható felhalmozódása kiszámíthatatlan környezetet teremthet a vállalatok számára; úgy véli, hogy egy új javaslatnak ki kell térnie emberi jogi kérdésekre, elő kell mozdítania az értékláncok fenntarthatóságát, nyomonkövethetőségét és átláthatóságát, elő kell segítenie a tudatos fogyasztást és különösen a munkavállalói jogokat és a nemek közötti egyenlőséget kell céloznia; úgy véli, hogy az uniós fogyasztóknak joguk van a ruházati ágazat termékeinek fenntarthatóságára, valamint az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartására vonatkozó tájékoztatásra; e tekintetben úgy véli, hogy a ruházati ágazattal kapcsolatos uniós jogalkotási tevékenységeket és kezdeményezéseket láthatóvá kell tenni a végtermékben;

5.  kéri a Bizottságot, hogy lépjen túl a szolgálati munkadokumentum benyújtásán és nyújtson be jogalkotási javaslatot az ellátási láncra vonatkozó, kellő gondosság elvén alapuló kötelezettségek ruházati ágazaton belüli kötelező bevezetéséről; hangsúlyozza, hogy e jogalkotási javaslatnak összhangban kell lennie az OECD ruházati és lábbeli ágazaton belüli kellő gondosság elvére vonatkozó új iránymutatásaival, az OECD EU-ba importáló, multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaival, az ILO ellátási láncban biztosított tisztességes munkára vonatkozó határozatával, valamint a nemzetközileg elfogadott emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal;

6.  hangsúlyozza, hogy az új OECD-iránymutatásokat kell a bizottsági jogalkotási javaslat alapelvének tekinteni; kiemeli, hogy e jogalkotási javaslatnak olyan alapvető normákat kell magában foglalnia, mint a munkahelyi egészség és biztonság, az egészségügyi szabványok, a létminimum, az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások szabadsága, a munkahelyi szexuális zaklatás és erőszak megelőzése, valamint a kényszer- és gyermekmunka felszámolása; felhívja a Bizottságot, hogy ezenkívül foglalkozzon a következő kérdésekkel: a fenntartható termeléssel kapcsolatos fő kritériumok, az átláthatóság és a nyomonkövethetőség, ideértve az átlátható adatgyűjtést és a fogyasztók tájékoztatására szolgáló eszközöket, a kellő gondossággal kapcsolatos vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a jogorvoslathoz való hozzáférést, a nemek közötti egyenlőséget, a gyermekek jogait, az ellátási láncon belül megvalósuló kellő gondossághoz kapcsolódó jelentéstételt, a vállalatok felelősségét az ember okozta katasztrófák esetén és az Európai Unión belüli figyelemfelhívást; ösztönzi a Bizottságot, hogy – a javaslatok és a kezdeményezések ellenőrzését követően, és amennyiben azok bizonyítottan teljesítik az európai jogszabályok követelményeit – ismerje el azokat az egyéb nemzeti jogalkotási javaslatokat és kezdeményezéseket, amelyek céljai megegyeznek a jogszabályéival;

7.  ismét felhívja a Bizottságot, hogy a ruházati ágazat tekintetében meglévő kereteken túlra is terjessze ki a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a kötelező kellő gondossággal kapcsolatos kezdeményezéseket annak biztosítása érdekében, hogy az EU és annak kereskedelmi partnerei és szereplői eleget tegyenek az emberi jogok, valamint a legmagasabb szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartására irányuló kötelezettségüknek; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a ruházati ágazatnak például a megélhetést biztosító bérekkel vagy a méltányos munkakörülményekkel kapcsolatos ILO-normáknak is meg kell felelnie; sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet a javadalmazásra és a munkakörülményekre a tagállamok ruházati ágazatában; sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ILO-normákat a ruházati ágazatban;

8.  kéri a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő az ökológiai szempontokat szem előtt tartva és fenntartható módon kezelt nyersanyagok, például a gyapot felhasználását, valamint a ruházati ágazatról szóló jogalkotási javaslat konkrét rendelkezései révén támogassa a ruházati és textiltermékek EU-n belüli újrafelhasználását és újrahasznosítását; felkéri az EU-t, a tagállamokat és az üzleti vállalkozásokat, hogy növeljék a kutatási és fejlesztési tevékenységekre szánt forrásokat, többek között a ruhák újrahasznosítása terén, hogy fenntartható alternatív alapanyagforrást lehessen biztosítani az EU ruházati ágazata számára; üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a rendelkezésre álló legmagasabb szintű és legszigorúbb állatjóléti normák végrehajtására irányulnak (többek között a Responsible Down Standard [felelősségteljes pihetoll norma] és a Responsible Wool Standard [felelősségteljes gyapjú norma]), valamint sürgeti a Bizottságot, hogy ezeket iránymutatásul használva illesszen be konkrét rendelkezéseket jogalkotási javaslatában; felhívja a Bizottságot, hogy az intézményekben hozzon létre további forrásokat a kiemelt kezdeményezések nyomonkövetésére;

9.  hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a magatartási kódexeket, a kiválósági címkéket és a tisztességes kereskedelmet szolgáló programokat, valamint biztosítani kell a nemzetközi normákhoz, például az az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekhez, az ENSZ Globális Megállapodásához, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozathoz, az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaihoz, a ruházati ágazat és a cipőipar tekintetében a kellő gondosságra vonatkozó OECD-iránymutatáshoz, valamint az UNICEF, az ENSZ Globális Megállapodás és a Save the Children alapítvány által kidolgozott gyermekjogi és üzleti alapelvekhez való felzárkózást; kiemeli hasonlóképp, hogy nemzetközi keretmegállapodások révén fokozni kell a multinacionális vállalatok ellátási láncában dolgozó munkavállalók jogainak előmozdítására irányuló, határokon átnyúló szociális párbeszédet;

10.  hangsúlyozza a már meglévő jogszabályok regionális, nemzeti és nemzetközi szinten történő végrehajtásának, érvényesítésének és átültetésének jelentőségét;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy a konfekcióruha-ágazaton belüli helyzet javítására irányuló céljainak elérésére törekedjen, többek között nagyobb figyelmet fordítva a nemek közötti egyenlőségre és a gyermekek jogaira; kéri a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőséget, a nők társadalmi szerepvállalásának növelését és a gyermekek jogait helyezze jogalkotási kezdeményezésének középpontjába; úgy véli ezért, hogy a kezdeményezésnek elő kell mozdítania a megkülönböztetésmentességet, továbbá foglalkoznia kell a munkahelyi zaklatás kérdésével az európai és nemzetközi kötelezettségvállalásokban előírtakkal összhangban;

12.  emlékeztet a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése iránti kötelezettségvállalására; hangsúlyozza, hogy a nők vezetői pozíciókhoz való hozzáférését elő kell mozdítani a női munkavállalók saját jogaikkal, a munkaügyi jogszabályokkal, a biztonsági és egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos képzésének, valamint a férfi vezetők nemek közötti egyenlőségre és diszkriminációra vonatkozó képzésének támogatásával;

13.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egy átfogó stratégiát arról, hogy miként segítheti a fejlesztési politika, a kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó politika és a közbeszerzési politika a tisztességesebb és fenntarthatóbb ruházati ellátási láncot illetve a helyi mikrovállalkozásokat a bevált gyakorlatok előmozdításával és a magánszektor azon szereplői számára nyújtott ösztönzőkkel, akik ellátási láncuk fenntarthatóvá és tisztességessé alakításába ruháznak be, ideértve mindenkit a gyapjútermelőktől a végső fogyasztókig;

14.  úgy véli, hogy a fogyasztók kulcsszerepet játszanak a tisztességes munkafeltételek biztosítása szempontjából, amint arra a Rana Plaza összeomlása is rámutatott; kéri, hogy biztosítsanak a fogyasztók számára megbízható és világos információkat a ruházati ágazaton belüli fenntarthatóságra, a termékek származására, valamint arra vonatkozóan, hogy mennyiben tartották tiszteletben a munkavállalói jogokat; javasolja, hogy az uniós fellépés nyomán begyűjtött információkat tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé, továbbá felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan, nyilvános online adatbázis létrehozásának lehetőségét, amely az ellátási lánc valamennyi szereplőjére vonatkozóan minden releváns információt tartalmaz;

15.  több tudatosságnövelő intézkedést kér az európai fogyasztók körében a textilipari termékek gyártására vonatkozóan; e célból javasolja egy uniós szintű, a méltányos munkafeltételek tiszteletben tartását tanúsító és a fogyasztókat vásárlási döntéseikben bővebb tájékoztatás által segítő „méltányos ruházat” címkézési norma kidolgozását, amely mind a multinacionális vállalatok, mint a kkv-k számára elérhető;

16.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok fenntartható teljesítményéről átfogó adatokat kell gyűjteni és közzétenni; szorgalmazza ezzel összefüggésben a – főként az általános behozatalra, valamint az egyes gyártási helyszínekre vonatkozó – statisztikai adatok gyűjtéséhez, összehasonlításához és elemzéséhez kapcsolódó közös fogalommeghatározások és normák kidolgozását; felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a gyártási helyszínek kötelező közzétételét;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan széles körű nyomonkövetési rendszereket az uniós ruházati ágazatban fő teljesítménymutatók használatával, beleértve a felmérések, ellenőrzések és az adatelemzési technikák révén való adatgyűjtést, amelyek eredményesen képesek mérni a teljesítményt és felölelik a teljes ruházati ellátási láncban a fejlődésre, a munkaügyi és az emberi jogokra kifejtett hatásokat;

18.  úgy véli, hogy döntő fontosságú a vállalkozások magatartására vonatkozó információkhoz való fokozott hozzáférés biztosítása; alapvető fontosságúnak tartja egy hatékony és kötelező érvényű jelentési rendszer és a kellő gondosság bevezetését az uniós piacokra kerülő ruházati termékek tekintetében; úgy véli, hogy a felelősségnek a teljes ellátási lánc valamennyi szereplőjére ki kell terjednie, ideértve a formális és informális ágazaton belül – többek között az exportfeldolgozó övezetekben – működő alvállalkozókat is, és elismerését fejezi ki az erre irányuló eddigi erőfeszítésekért; úgy ítéli meg, hogy az Unió a legalkalmasabb arra, hogy közös keretet dolgozzon ki a kellő gondosság nemzetközi szintű kötelezővé tételére, az áldozatoknak nyújtott jogorvoslatra, és az ellátási lánc átláthatóságára és nyomonkövethetőségére vonatkozó jogszabályok révén, ugyanakkor a visszaélést bejelentő személyek védelmének szem előtt tartása mellett; javasolja, hogy a fenntarthatóság tekintetében bocsássanak a fogyasztók rendelkezésére megbízható, világos és érthető tájékoztatást;

19.  rámutat, hogy a koordináció, az információmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréje hozzájárulhat az értékláncra irányuló magán- és közszférabeli kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, valamint kedvező hatást válthat ki a fenntartható fejlődésre;

20.  nemzeti és európai kezdeményezéseket kér, amelyek ösztönzik a fogyasztókat a helyben előállított termékek vásárlására;

21.  megjegyzi, hogy a márkák és a kiskereskedők beszerzési gyakorlatában az ár továbbra is döntő tényező, ami gyakran a munkavállalók jólétének és bérének rovására megy; kéri, hogy az Unió működjön együtt valamennyi érdekelt féllel a sikeres szociális partnerség előmozdítása és az érdekelt felek bérmegállapítási mechanizmusok kialakításában és végrehajtásában való támogatása érdekében, a vonatkozó ILO-egyezményekkel összhangban, különösen azokban az országokban, ahol hiányoznak a megfelelő jogszabályok; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók számára biztosítani kell az azt lehetővé tevő, tisztességes bér rendszeres kifizetését, hogy kielégítsék saját maguk és családjuk alapvető szükségleteit anélkül, hogy rendszeresen túlórázniuk kellene; hangsúlyozza, hogy kollektív tárgyalási megállapodásokra van szükség a negatív bérköltségverseny megelőzése érdekében, és növelni kell az egyre alacsonyabb árak iránti igény lehetséges következményeivel kapcsolatos fogyasztói tudatosságot;

22.  hangsúlyozza, hogy a termelő országok kormányainak képeseknek kell lenniük a nemzetközi szabványok és normák alkalmazására, ideértve a megfelelő jogszabályok megalkotását, végrehajtását és érvényesítését, különösen a jogállamiság meghatározása és a korrupció leküzdése területén; kéri a Bizottságot, hogy az EU fejlesztési politikájának keretén belül támogassa a termelő országokat ezen a területen;

23.  elismeri, hogy bár a munkaügyi jogszabályok érvényesítése az államok feladata, a fejlődő országoknak korlátozottak lehetnek a kapacitásaik és erőforrásaik a törvényi és jogszabályi rendelkezéseknek való megfelelés végrehajtásának eredményes nyomonkövetéséhez; a kormányzási szakadék megszüntetése érdekében felhívja az EU-t, hogy fejlesztési együttműködési programjai keretében erősítse a kapacitásépítést, és biztosítson a fejlődő országok kormányai számára technikai segítségnyújtást a munkaügyi igazgatási és felügyeleti rendszerekhez az alvállalkozóként működő üzemekben is, valamint könnyítsék meg a megfelelő és eredményes jogorvoslati és panasztételi mechanizmusokhoz való hozzáférést, az exportfeldolgozó övezetekben is, ahol a hosszított munkaidő, a kényszerített túlórázás és a bérdiszkrimináció bevett gyakorlat;

24.  hangsúlyozza a munkaügyi ellenőrzések és szociális ellenőrzések fontosságát a ruházati és cipőágazat ellátási láncában; úgy véli, hogy ezen ellenőrzések meglehetősen gyakran csak az ellenőrzés idejében jellemző körülményekről adnak képet; további cselekvések végrehajtását ajánlja az ellenőrzések javítása érdekében, ideértve az ellenőrök számára tartott képzést és az ellenőrzési normák és módszerek a ruházati iparág és a termelő országok közötti együttműködés révén történő, egymáshoz való közelítését;

25.  hangsúlyozza a független munkaügyi felügyeletek korai előrejelzésben és megelőzésben, valamint a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó nemzeti szabályozások és rendeletek érvényre juttatásában játszott jelentőségét, ugyanakkor megjegyzi, hogy hatékonyságukat veszélyeztethetik olyan tényezők, mint az ellenőrzés lankadása, illetve hogy az ellenőrzés csak az elvégzés pillanatában ad képet az ügyek állásáról; úgy véli, hogy a visszaélések feltárásához kulcsfontosságú a 81. sz. ILO-egyezmény ratifikálása és végrehajtása; további kutatást javasol az ellenőrzések és helyszíni vizsgálatok javításának módjait – például az ellenőrzési előírások és módszerek közelítését és az alkalmanként eltérő munkaügyi felügyelő kiküldését – illetően, ami különösen a korrupciós problémákkal küzdő országokban szigorúbb normákat eredményezhet; megjegyzi, hogy a munkaügyi felügyelők számára megfelelő felvételi eljárást, illetve az új és meglévő felügyelők számára egyaránt folyamatos képzést kell biztosítani a nemzetközi egyezményekkel és normákkal, helyi munkaügyi jogszabályokkal, valamint megfelelő felügyeleti technikákkal kapcsolatban; felhívja az Uniót, hogy a vonatkozó ILO-egyezményekkel összhangban pénzügyileg és technikailag továbbra is támogassa a munkaügyi felügyeletek fejlesztését a fejlődő országokban, különösen fejlesztési alapjaival összefüggésben;

26.  megállapítja, hogy a ruházati ágazat képesítések széles skálája tekintetében teremt munkahelyeket, az alacsony képzettségű munkavállalóktól kezdődően a magasan szakosodott munkavállalókig;

27.  úgy véli, hogy minden munkavállaló egészségének és biztonságának védelmét biztosítani kell a nemzetközi normák, a nemzeti jogszabályok végrehajtása és valamennyi (üzemi, helyi, nemzeti és nemzetközi) szinten folytatott kollektív tárgyalás, valamint üzemi szintű munkahelyi egészségügyi és biztonsági politikák, illetve a munkavállalók és képviseletük bevonásával kidolgozott, végrehajtott és nyomon követett, írásba foglalt cselekvési tervek révén kell biztosítani;

28.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelem- és beruházási politikák összekapcsolódnak a szociális védelemmel, a nemek közötti egyenlőséggel, az adóügyi igazságossággal, a fejlesztéssel, az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel és a kkv-k helyzetének előmozdításával foglalkozó politikákkal; ismét felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden szinten garantálják a vállalkozásokkal kapcsolatos, fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát és az emberi jogokat, különösen az uniós kereskedelem- és beruházási politika tekintetében, amely magában foglalja a kétoldalú és regionális megállapodások szociális feltételrendszere eredményességének javítását, fokozott mértékben bevonva a szociális partnereket és a civil társadalmat a munkaügyi rendelkezésekre vonatkozó tárgyalásokba, érvényesítve a munkaügyi rendelkezéseket, továbbá szisztematikusan alkalmazva az átfogó előzetes és utólagos kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatokat;

29.  kéri a Bizottságot, hogy legyen elkötelezett az emberi jogok – köztük a gyermekek jogai – mellett, és a bilaterális és nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalások során elkötelezettebben támogassa a jó kormányzást és a kötelező emberi jogi, szociális és környezetvédelmi záradékokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban és más gazdasági partnerségi megállapodásokban szereplő jelenlegi emberi jogi záradékokat nem tartják mindig maradéktalanul tiszteletben az aláíró államok; ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy valamennyi eszközt meg kell erősíteni a jogbiztonság garantálása érdekében;

30.  bátorítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a ruházati ágazatra vonatkozó kezdeményezés és egyéb kereskedelempolitikai eszközök révén a partnerországokkal közösen a ruházati ágazatban is mozdítsák elő az ILO munkabérekre és munkaidőre vonatkozó előírásainak hatékony végrehajtását; felhívja továbbá az EU-t, hogy bocsásson rendelkezésre útmutatást és támogatást azzal kapcsolatban, miként lehet e normák tiszteletben tartását fokozni, és egyúttal fenntartható vállalkozásokat kialakítani, és javítani a fenntartható foglalkoztatás távlati kilátásait is.

31.  arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy szakpolitikai párbeszéden keresztül és a kapacitás bővítésével mozdítsák elő a nemzetközi munkaügyi normák és az emberi jogok partnerországok általi elfogadását és tényleges végrehajtását az ILO-egyezmények – különösen a gyermekmunkával kapcsolatos jogok és normák, például a 138. és a 182. számú ILO-egyezmény – és -ajánlások alapján; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a szakszervezetek alapításához és az azokhoz való csatlakozáshoz, valamint a kollektív tárgyaláshoz való jog tiszteletben tartása a vállalkozások elszámoltathatóságának fő kritériuma; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyesülési szabadsághoz való jogot sok munkahelyen gyakran megsértik, és ösztönzi az államokat a munkaügyi jogszabályok megerősítésére; ennek megfelelően felhívja az EU-t, hogy a fejlődő országok kormányait bátorítsa a szakszervezetek szerepének fokozására és a szociális párbeszéd, valamint a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok – többek között az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog valamennyi munkavállaló számára foglalkoztatási helyzetétől függetlenül – tevékeny előmozdítására;

32.  rámutat, hogy a ruházati ágazat fontos szerepet tölt be a feltörekvő gazdaságok munkaerő-igényes fejlesztésének motorjaként, főként Ázsia feltörekvő piacain;

33.  felhívja a fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy teljesítményi normáikban erősítsék a munkaügyi feltételrendszert azáltal, hogy azt a finanszírozás szerződéses feltételévé teszik;

34.  megjegyzi, hogy a kiemelt kezdeményezés által érintett „gócponti” országok preferenciális hozzáféréssel rendelkeznek az uniós piachoz; kéri a Bizottságot, hogy a ruházati ágazat globális ellátási láncához kötődő országokkal folytatott, a preferenciális kereskedelem továbbviteléről szóló tárgyalásaiba továbbra is foglalja bele az alapvető ILO-normák ratifikálását, az egészségügyi és biztonsági felügyeletet, valamint az egyesülési szabadságot, továbbá az általános preferenciarendszer keretében erősítse meg az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezményeket;

35.  ismételten határozottan felszólít kötelező emberi jogi záradékok felvételére az EU és harmadik országok között megkötött és megkötendő valamennyi nemzetközi megállapodásba, köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba; szükségesnek tartja ezenkívül, hogy a keretmegállapodások megkötését megelőzően olyan előzetes nyomon követési mechanizmust alakítsanak ki, amely a megállapodás alapvető részét képezve a megkötés feltétele is egyben; úgy véli továbbá, hogy olyan utólagos nyomon követési mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek az ilyen záradékok megsértése esetén lehetővé teszik a kézzelfogható fellépést, például a megállapodás emberi jogi záradékaiban előírt, megfelelő szankciókat, akár a megállapodás felfüggesztését is;

36.  úgy véli, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fejezeteinek kötelezőnek és kikényszeríthetőnek kell lenniük annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen javítani az emberek életkörülményein, továbbá hangsúlyozza, hogy a kétoldalú és a multilaterális kereskedelmi megállapodásokon belül kötelező erejű záradékban kell rögzíteni az ILO-egyezmények és a tisztes munka programjának ratifikálását és végrehajtását; emlékeztet rá, hogy olyan rendszerek bevezetése, mint például a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges uniós ösztönző (a GSP+ rendszer), amely kötelezően előírja a 27 megállapodás ratifikálását és végrehajtását, hozzájárulhat a munkavállalói jogok helyzetének javításához, a nemek közötti egyenlőség megerősítéséhez, valamint a gyermekmunka és a kényszermunka eltörléséhez; hangsúlyozza erre tekintettel, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a GSP+ rendszer végrehajtását és a szóban forgó megállapodásoknak az érintett tagállamok általi tiszteletben tartását; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy az egyoldalú kereskedelmi kedvezményekhez – mint a GSP vagy a GSP+ – kapcsolódó emberi jogi feltételeket eredményesen végrehajtják és nyomon követik; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be vámkedvezményeket a bizonyíthatóan fenntartható módon gyártott textiltermékekre a GSP/GSP+ szabályok következő reformja során; sürgeti a Bizottságot, hogy nemzetközi egyezmények alapján ismerjen el észlelési és tanúsítási rendszerekre megállapított olyan fenntarthatósági kritériumokat és minimumkövetelményeket, mint amilyenek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normái vagy a biológiai sokféleség védelmének normái; sürgeti a Bizottságot, hogy a vámkedvezmények eszköze révén mozdítsa elő a méltányos kereskedelemből származó termékek termelését, továbbá nyomonkövetési és értékelési tevékenysége során tartsa jobban szem előtt az ILO jelentéseit és a felügyeleti szervei által tett észrevételeket, valamint tartson jobb kapcsolatot az ILO és az ENSZ kedvezményezett országban található helyi ügynökségeivel, hogy elképzeléseiket és tapasztalataikat teljes mértékben figyelembe vehesse;

37.  ismételten felhív arra, hogy minden egyes megtárgyalt megállapodás esetében végezzenek fenntartható hatásértékelést, és felszólít a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésére;

38.  emlékeztet arra, hogy az adózás a tisztességes munka ösztönzésének fontos eszköze; úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy valamennyi vállalat, köztük a multinacionális vállalatok, azon ország kormányainak fizessék az adót, ahol a gazdasági tevékenységet végzik és ahol az értéket létrehozzák – az olyan adókedvezményeket, mint az exportfeldolgozó övezetek adómentességét felül kell vizsgálni a nemzeti munkajogi törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alóli mentességekkel együtt;

39.  szívből üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, kötelező erejű ENSZ-egyezmény kidolgozása keretében megkezdett munkát, amely véleménye szerint fokozni fogja a vállalati társadalmi felelősségvállalást, többek között a ruházati ágazatban is; sajnálatosnak tartja az e folyamattal kapcsolatban tanúsított hátráltató magatartást, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban;

40.   emlékeztet a szociális dömping által az európai ruházati ágazatra gyakorolt negatív hatásokra, ideértve az emberi jogok és a munkaügyi normák megsértését; bízik abban, hogy az EU, tekintettel kritikus tömegére, képes a globális folyamat élére állni és a változás motorjává válni; bátorítja ezért a Bizottságot, hogy a Kereskedelmi Világszervezet legközelebbi miniszteri ülésén a nemzetközi partnerek mozgósítása érdekében indítson globális kezdeményezést; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelező jellegű intézkedéseket annak biztosítására, hogy az Európai Unióba importáló vállalatok megfeleljenek a kérelmezett jogalkotási javaslat által felállított egyenlő versenyfeltételeknek; elismeri ezzel összefüggésben az európai kkv-k sajátos szükségleteit, és hogy a kellő gondosság jellegére és mértékére – többek között egy adott vállalat által teendő lépésekre – hatást gyakorol a vállalkozás mérete, tevékenységének keretei és az esetleges kedvezőtlen hatások súlyossága; felszólít ezért az európai ruházati gyártóiparban domináns szerepet betöltő kkv-k megfelelő figyelembe vételére; úgy véli, hogy a kezdeményezést megvalósító kkv-kat és mikrovállalkozásokat a COSME program keretéből is pénzügyi támogatásban kell részesíteni;

41.  felkéri a Bizottságot, hogy hozzon konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy az európai kkv-k hozzáférhessenek pénzügyi és szakpolitikai eszközökhöz, különös tekintettel a kkv-k azon képességére, hogy eredményeket mutassanak fel a nyomonkövethetőség és az átláthatóság terén, továbbá azzal a céllal, hogy az új előírások ne rójanak rájuk aránytalan terhet, és könnyebben tudjanak kapcsolatba lépni a felelős gyártókkal;

42.  hangsúlyozza, hogy egyes uniós tagállamokban is visszatérően bizonytalannak találják a ruházati ágazaton belüli munkakörülményeket, ami az egészséget és a biztonságot, a béreket, a szociális biztonságot és a munkaidőt illeti; ennélfogva az Unión belül hatékony és célzott kezdeményezéseket kér, amelyek javítják a ruházati ágazat helyzetét, valamint fellendítik a foglalkoztatást a tagállamokban;

43.  emlékeztet rá, hogy a szociális rendelkezések közbeszerzési eljárásokba való beillesztése jelentős hatással lehet a munkavállalók jogaira és munkakörülményeire a globális ellátási láncokban; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az ILO tanulmányai(27) szerint a legtöbb szociális rendelkezés a felelősségi köröket a közvetlen szerződő félre korlátozza, miközben az alvállalkozásba adásra és kiszervezésre vonatkozó rendelkezéseket csak eseti jelleggel tartalmaznak a közbeszerzési szerződések; felhívja az EU-t, hogy nyújtson segítséget a fejlődő országoknak annak lehetővé tételéhez, hogy a közbeszerzési politikáik a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok előmozdításának eszközei legyenek;

44.  meggyőződése, hogy a közbeszerzés hasznos eszköze a felelősségteljes ruházati ágazat előmozdításának; sürgeti a Bizottságot és az európai intézményeket, hogy járjanak elől jó példával az intézményekben használt textiltermékek közbeszerzése során; felszólítja e tekintetben az európai intézményeket, köztük az Európai Parlamentet, annak biztosítására, hogy valamennyi közbeszerzése – beleértve az intézmények és, az Európai Parlament esetében, a képviselőcsoportok áruforgalmát – előmozdítja az újrahasznosítást, valamint a tisztességes és fenntartható ellátási lánc kialakulását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást a helyi hatóságok számára a szociális kritériumok megvalósításáról a 2014. évi közbeszerzési irányelvet követően a textiltermékek beszerzése során, és motiválja őket ennek megfelelően; ösztönzi a Bizottságot, hogy a jogalkotást használja fel a fenntartható fejlesztési célok további megvalósítására és előmozdítására, továbbá terjesszen be tervjavaslatot annak megvalósítására, hogy 2030-ra az uniós ruházati közbeszerzések többsége fenntartható forrásokból történjen;

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1)

https://www.unicef.org/crc/

(2)

http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf.

(3)

A/HRC/RES/26/9 (http://www.ihrb.org/pdf/G1408252.pdf).

(4)

A/RES/70/1 (http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1)

(5)

http://www.unwomen.org/en/trust-funds/un-trust-fund-to-end-violence-against-women

(6)

http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/diaepcb2015d5_en.pdf

(7)

http://www.oecd.org/daf/inv/mne/48004323.pdf

(8)

HL L 330., 2014.11.15., 1. o.

(9)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/october/tradoc_153846.pdf

(10)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/july/tradoc_153591.pdf

(11)

HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.

(12)

HL C 346., 2016.9.21., 39. o.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0137.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0298.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0335.

(16)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.

(17)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.

(18)

http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2004_2009/documents/nt/584/584520/584520en.pdf

(19)

http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/IDAN/2015/549058/EXPO_IDA(2015)549058_EN.pdf

(20)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0490.

(21)

http://www.ilo.org/dhaka/Whatwedo/Projects/safer-garment-industry-in-bangladesh/lang--en/index.htm

(22)

http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/august/tradoc_153732.pdf

(23)

HL L 94., 2014.3.28., 65. o.

(24)

https://www.textilbuendnis.com/en/

(25)

https://www.ser.nl/en/publications/publications/2016/agreement-sustainable-garment-textile.aspx

(26)

https://europa.eu/eyd2015/en/fashion-revolution/posts/exploitation-or-emancipation-women-workers-garment-industry

(27)

az ILO IV. jelentése, 105. ülés, 2016., 45. o.


INDOKOLÁS

A ruházattal kapcsolatos világkereskedelem értéke meghaladja 2,86 billió EUR-t, továbbá több mint 75 millió ember foglalkoztatását biztosítja, akiknek a háromnegyede nő. A ruházati ágazat ellátási lánca azok közé tartozik, ahol a legnagyobb az emberi jogok és az emberi méltóság megsértésének a kockázata.

Négy évvel a bangladesi Rana Plaza gyárban bekövetkezett drámai eseményeket követően – amikor is Dakka szélén, a Savar negyedben álló, több ruhagyárnak is otthont adó nyolcemeletes épület összeomlásánál több mint 1100 ember életét vesztette és mintegy 2500-an megsebesültek – egyre inkább a figyelem középpontjába került, hogy milyen körülmények között gyártják a ruháinkat. Ezenfelül különféle kezdeményezéseket indítottak állami és magánszereplők egyaránt, különös tekintettel a civil társadalomra, az ILO-ra és az OECD-re. Ezeket a kezdeményezéseket azonban nem hangolták össze, olykor átfedések figyelhetők meg, és azok nem fedik le teljes körűen az egész ágazatot.

Jóllehet el kell ismerni, hogy az Európai Uniónak és intézményeinek eltökélt szándéka, hogy orvosolja ezt a helyzetet, és ugyan a bangladesi megállapodáshoz és a G7-ek által létrehozott „Vision Zero Fund”-hoz hasonló kezdeményezések keretében tett lépések hozzáadott értékét is el kell ismerni, további fellépésekre van szükség. Az Európai Uniónak és tagállamainak tevékenyen és hatékonyan részt kell vállalniuk abban, hogy ezen ellátási lánc egészében véget vessenek a folyamatos emberi jogi visszaéléseknek.

A ruházati ágazat ellátási láncával kapcsolatos kérdések három fő szempont köré csoportosulnak, amelyekkel közösen kell foglalkozni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az emberi jogok és az emberi méltóság garantálását. Ezenfelül a nemek kérdését minden intézkedésben figyelembe kellene venni, hogy garantálják a nemek között egyenlőséget és a valóban biztosítsák a nők jogait.

E három szempont egyike a tisztességes munkához és a szociális normákhoz kapcsolódik. Ruháink gyártásánál gyakran messze elmaradnak attól, hogy tiszteletben tartsák az alapvető emberi méltóság feltételeit, lévén az alacsony árak továbbra is meghatározó tényező jelentenek a lakosság vásárlási szokásaiban, gyakran egyben a munkavállalók jólétének kárára. A munkajogok gyakran sérülnek. A szakszervezeteknek és a munkavállalói szervezeteknek függetlenül és szabadon kell tudniuk működni annak érdekében, hogy előmozdítsák és megvédjék a munkavállalók jogait, különösen az egészséget és a biztonságot, ugyanakkor lehetővé tegyék számukra, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások szükséges partnereiként valóban alapvető szerephez jussanak.

A másik fontos pillér az átláthatósághoz és a nyomonkövethetőséghez kapcsolódik. Mi mint polgárok teljes mértékben a sötétben tapogatózunk, amikor arról van szó, hogy milyen körülmények között gyártják a ruháinkat. Jelentős előrelépésekre van szükség a címkézés és a figyelemfelhívás terén, amihez gyors és szilárd politikai elköteleződésre van szükség. Ennek érdekében az egész ellátási láncra kiterjedő átláthatóságot és nyomonkövethetőséget visszavonhatatlan kötelezettségként kell meghatározni, amelyek mentén kell továbbhaladni.

Másfelől a meglévő önkéntes kezdeményezések esetében nemcsak az a probléma, hogy rendszeresen átfedik egymást és nem fedik le az egész ellátási láncon végighúzódó joghézagokat, hanem az is, hogy nem sikerül hatékonyan kezelni az emberi jogi kérdéseket, illetve garantálni a környezetvédelmi minimumszabályok betartását és a szociális normákat – ideértve az egészség és biztonság, a bérek, a szociális biztonság és a munkaidő kérdését –, valamint a munkajogok és az emberi jogok terén egyaránt gyalázatosan visszaélnek a legalapvetőbb normákkal. Következésképpen sürgősen szükség van egy jogilag kötelező erejű intézményi keretre.

Az Európa Bizottságnak az EUMSZ 208. cikkében foglalt fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elveivel összhangban ki kell dolgoznia egy jogalkotási javaslatot az ellátási láncra vonatkozó, kellő gondosság elvén alapuló kötelezettségek ruházati ágazaton belüli – az OECD iránymutatásaival és a nemzetközileg elfogadott legmagasabb emberi jogi, szociális és környezetvédelmi normákkal összhangban történő – kötelező bevezetéséről. Feltétlenül szükséges kihangsúlyozni, mennyire fontos garantálni a kényszerítő és kötelező erejű kötelezettségeket az ellátási lánc gyártási és értékesítési szakaszaiban egyaránt: fontos hangsúlyozni, hogy a ruházati ágazaton belüli tisztességtelen gyakorlatokért a felelősség egyformán terheli a gyártókat, azok tagvállalatait és leányvállalatait a gyártási szakaszban, illetve a forgalmazókat és a kiskereskedőket az értékesítési szakaszban.

E javaslatnak az emberi jogokat kell a középpontban helyeznie, valamint a ruházati ágazatban dolgozók által tapasztalt fő problémákra (munkahelyi egészség és biztonság, létminimum, egyesülési szabadság, szexuális zaklatás és erőszak) kell összpontosítania. Ezenfelül a következő kérdésekkel kellene foglalkoznia: a fenntartható termeléssel kapcsolatos fő kritériumok, átláthatóság, nyomonkövethetőség és arra szolgáló mechanizmusok, hogy biztosítsák az iparági gyakorlatok nyilvános és független ellenőrzését, ideértve az adatgyűjtést és a fogyasztók tájékoztatására szolgáló eszközöket, a kellő gondossággal kapcsolatos vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a jogorvoslathoz való hozzáférést, a nemek közötti egyenlőséget, az ellátási láncon belül megvalósuló kellő gondossághoz kapcsolódó jelentéstételt és a figyelemfelhívást.

E tekintetben az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, kötelező erejű ENSZ-egyezmény kidolgozása keretében megkezdett munka üdvözlendő és szükséges is. Reméljük, hogy e munkának – az Unióval és a tagállamaival teljes körű együttműködést folytatva – a lehető leggyorsabban a végére érnek, hiszen hozzá fog járulni ahhoz, hogy nemzetközi szinten gátat vessenek az emberi jogok nemzetközi vállalatok általi büntetlen megsértésének.


VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (28.2.2017)

a Fejlesztési Bizottság részére

a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről

(2016/2140(INI))

A vélemény előadója: Sajjad Karim

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felkéri a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

A.  mivel a konfekcióiparban a globális kereskedelmi forgalom becsült értéke 2,8 milliárd euró, és az ágazat 75 millió embernek biztosít munkát; mivel e munkavállalók mintegy háromnegyede nő; mivel a nemek közötti egyenlőség a fejlődés mozgatórugója; mivel a nők jogai tágabb értelemben az emberi jogok kategóriájának részét képezik; mivel a konfekcióipar ellátási láncainak összetett jellege miatt az átláthatóság foka alacsony, ez pedig növeli az emberi jogok megsértésével és a kizsákmányolással kapcsolatos kockázatokat; mivel a munkabérek nem elégségesek ahhoz, hogy a munkavállalók biztosíthassák családjuk számára alapvető emberi szükségleteik kielégítését;

B.  mivel az EU befektetőként, vásárlóként, viszonteladóként és fogyasztóként egyaránt kulcsfontosságú szereplő a konfekcióiparban és a ruházati áruk kereskedelmében, és ezért a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy világszerte több kezdeményezést indítson útjára annak érdekében, hogy az ágazatban embertelen körülmények között dolgozni kénytelen munkavállalók tízmillióinak javuljon lényegesen a helyzete, és egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre minden érintett számára;

C.  mivel a textilipari és a ruhaipari ágazat európai szinten összesen 185 000 vállalatot képvisel, amelyek 1,7 millió személyt alkalmaznak, 166 milliárd euró értékű üzleti forgalmat bonyolítva le; mivel a világon előállított összes ruházati cikk mintegy fele az EU-ba kerül behozatalra; mivel a ruházati cikkeket gyártó országok zöme feltörekvő gazdaság;

D.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke előírja, hogy az EU kereskedelempolitikáját az EU külső politikájára vonatkozó elvekre és célkitűzésekre kell építeni; mivel az EUMSZ 208. cikke rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, és a szegénység felszámolását tűzi ki fő céljául; mivel „a mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégia szerint az uniós kereskedelempolitika alapját három kulcsfontosságú elv – a hatékonyság, az átláthatóság és az értékek elve – képezi, és e stratégia külön részben foglalkozik az ellátási láncok felelős irányításával;

E.  mivel az EUMSZ 8. cikke egyértelműen kinyilvánítja, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és mivel ezért az EU kötelessége, hogy a nemek közötti egyenlőséget érvényre juttassa valamennyi politikájában, szavatolva, hogy a nők és a férfiak egyenlő módon részesüljenek a társadalmi változásokból, a gazdasági növekedésből és a tisztességes munkahelyek teremtéséből, felszámolva a hátrányos megkülönböztetést és előmozdítva a nők jogainak tiszteletben tartását szerte a világon;

F.  mivel 2012 szeptemberében a pakisztáni Karacsiban 289 ember vesztette életét egy tűzesetben; mivel ugyanebben az évben Bangladesben a Tazrín ruhagyárban kiütött tűz következtében 117 ember veszítette életét, és több, mint 200 munkavállaló szenvedett sérüléseket; mivel 2013-ban Bangladesben a Rana Plaza összeomlása következtében 1 129 ember veszítette életét, és mindegy két és félezer ember szenvedett sérüléseket;

G.  mivel e tragikus eseményeket követően erőteljesen megnőtt az európai fogyasztók azon elvárása, hogy az egész ellátási lánc során javuljon az átláthatóság és a nyomonkövethetőség;

H.  mivel a beszállító országokban a munkajogi védelem az EU, a nemzetközi szervezetek, a helyi kormányzatok és magánszereplők által tett különböző kötelezettségvállalások ellenére továbbra sem felel meg a nemzetközi normáknak;

I.  mivel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztes munka programja 2015 óta már szerves része a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új fenntartható fejlesztési menetrendnek;

J.  mivel számos tagállam, például Németország, Hollandia, Dánia és Franciaország nemzeti programokat mozdított elő ki;

K.  mivel az Európai Unió által kötött valamennyi szabadkereskedelmi megállapodásnak nagyra törő fejezeteket kell tartalmaznia a fenntartható fejlődésről;

L.  mivel az EU prioritásai között kell szerepeltetnie a szociális és környezetvédelmi normák előmozdítását a többoldalú nemzetközi fórumokon, többek között a WTO vagy a G20-ak keretében, valamint a harmadik országokkal fenntartott minden kétoldalú kapcsolatai során;

M.  mivel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek egyértelműen meghatározták a kormányok és a vállalkozások felelősségét, amelyek kötelesek megvédeni és tiszteletben tartani az emberi jogokat, függetlenül egyrészt attól, hogy az ellátási lánc melyik pontjáról van szó vagy hogy melyik országban kerül sor a gyártásra, másrészt attól is, hogy a társaság székhelye szerinti ország a megrendelő vagy a beszállító ország-e; mivel az EU bátorítani kívánja ezen elvek elfogadását, és hozzá kíván járulni a végrehajtásukhoz;

1.  sajnálja, hogy a ruházati ágazatra vonatkozóan a Bizottság még mindig nem terjesztett elő uniós szintű kezdeményezést, amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) iránymutatásait követve kell kialakítani és azokhoz kell igazítani annak érdekében, hogy a vállalatok egységes normarendszerhez igazodjanak a kellő gondosság elvének való megfelelés és a társadalmi felelősség tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb indítson útjára egy ilyen kezdeményezést; megjegyzi emellett, hogy a meglévő helyi, regionális és globális szintű kezdeményezések jelenleg tapasztalható megsokszorozódása kiszámíthatatlan környezetet teremthet a társaságok számára; hangsúlyozza továbbá, hogy az egyeztetés, az információk megosztása és a legjobb gyakorlatok cseréje hozzájárul az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, és pozitív eredményeket hozhat a fenntartható fejlődés vonatkozásában;

2.  úgy véli, hogy a javaslatnak harmonikus együttműködést kell lehetővé tennie a nemzetközi szervezetekkel, többek között az ENSZ-szel, a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO), az ILO-val és az OECD-vel, közös meghatározásokat állítva fel az egyértelműbb és összehangoltabb fellépések és értékelések lehetővé tétele érdekében; felszólít a meglévő sikeres kezdeményezések elismerésére és érvényre juttatására, például fenntartható közbeszerzések, illetve a közbeszerzésekhez való hozzáférésnek a vállalati társadalmi felelősségvállalás rendszereivel való összekapcsolása révén; nagyra értékeli e tekintetben a fenntarthatósági paktumot a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban (a „fenntarthatósági paktumot”), amelyet előrelépésnek tart a tevékenységek átvilágítása tekintetében, ugyanakkor azonban felhívja az érintett szereplőket e paktum maradéktalan betartására; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy foganatosítson intézkedéseket az értékelő jelentésekben azonosított mulasztások orvoslása érdekében;

3.  hangsúlyozza ezért, hogy az európai vállalatok által a vállalati társadalmi felelősség terén már megtett intézkedéseket a helyes gyakorlatok hatékonyabb azonosítása, valamint az európai szintű közös cselekvési keret létrehozásához való hozzájárulás érdekében összegző módon át kell tekinteni; emlékeztet arra, hogy a magánszektor ugyancsak számos kezdeményezést indított útjára az ellátási lánc felelősségteljes magatartásának kialakítása terén;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kis- és középvállalkozások sajátos szükségleteit – a ruhaipari ágazatban ugyanis a vállalatok 90%-a kkv –, megközelítését a méretezhetőség elvére alapozva, és az OECD irányelveivel összhangban különös figyelmet fordítva a nyomonkövethetőségre és az átláthatóságra, tartózkodva egyúttal attól, hogy a kkv-kra aránytalanul nagy terhek háruljanak; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre helpdesk-szolgáltatást kifejezetten a kkv-k számára, és testre szabott kapacitásépítő programokkal támogassa őket; úgy véli, hogy a kezdeményezést megvalósító kkv-kat és mikrovállalkozásokat a COSME program keretéből is pénzügyi támogatásban kell részesíteni;

5.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra, valamint a szociális, környezeti és munkateljesítményre vonatkozó adatok gyűjtése tekintetében integrált megközelítésre van szükség, amelyet a ruházati ágazat értékláncának minden szakaszában alkalmazni kell és a ruházati ágazat értékláncai által a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatások mérésére szolgáló szabványosított módszerekkel kell felvértezni annak érdekében, hogy növelni lehessen a koherenciát a vállalatok társadalmi felelősségének értékelése tekintetében, figyelembe véve az érintett szereplőknek a lánc bonyolultságából fakadó sokféleségét; nyomatékosan felhívja az Európai Bizottságot, hogy ne elégedjen meg egy szolgálati munkadokumentum előterjesztésével; rámutat, hogy az OECD útmutatásán kívül a hatások fő területeit lefedik más kezdeményezések, így például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, a kellő gondosság kötelezővé tételére vonatkozó francia törvény, az Egyesült Királyság rabszolgaság elleni törvénye, valamint egyes ágazatközpontú kezdeményezések, amelyek egy ilyen kezdeményezés alapjául szolgálhatnak;

6.  kéri a Bizottságot, hogy e közleményében fordítson különös figyelmet az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel, az áldozatok és családjaik számára szolgáltatandó kártérítéssel, valamint az informátorok védelmével kapcsolatos vonatkozásokra;

7.  emlékeztet arra, hogy az ellátási lánc nyomon követhetősége és átláthatósága jelentősen hozzájárulhat a tartós változáshoz, és elismeri, hogy a tájékoztatáshoz való hozzáférés hiánya döntő módon gátolja a közvélemény figyelmének felhívását az emberi jogi jogsértésekre; ismételten kifejezésre juttatja ezért, hogy a kellő gondosság olyan rendszereire van szükség, amelyek a teljes ellátási láncot lefedik, minden egyes termék esetében megadva a gyártóikkal kapcsolatos információt; felhívja ebben az értelemben a Bizottságot, hogy a tényleges valósághoz igazodva, kiegyensúlyozott és megvalósítható módon erősítse meg a ruházati ágazat ellátási láncának nyomon következőségét és átláthatóságát, figyelembe véve a lánc szereplőinek sokféleségét; ajánlja, hogy a fenntarthatóság tekintetében bocsássanak a fogyasztók rendelkezésére megbízható, világos és érthető tájékoztatást;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló rendelet (a GSP-rendelet) küszöbön álló felülvizsgálata során vezessen be vámtarifa-kedvezményt azon textilárukra vonatkozóan, amelyek előállítása bizonyíthatóan fenntartható módon történik; úgy véli, hogy az árukat önkéntes alapon kellene a termelés fenntartható módjának igazolása érdekében előterjeszteni, és hogy erre vonatkozóan az EU-ba történő behozataluk során bizonyítékot is szolgáltatni kellene; véleménye szerint az EU ily módon támogathatná a magánvállalatok által a textiláruk ellátási láncának fenntarthatóvá tétele érdekében tett erőfeszítéseket; véleménye szerint az igazolást előre meghatározott fenntarthatósági kritériumok és a bizonyítékok szerint, valamint az igazolási rendszer tekintetében előírt minimumkövetelmények alapján kellene megadni; véleménye szerint a fenntarthatósági előírásokat többek között nemzetközi egyezményekre, például az ILO alapvető munkaügyi normáira vagy a biológiai sokféleségről szóló egyezményre kellene alapozni; úgy véli továbbá, hogy ezáltal egyúttal meg lehetne erősíteni és elő lehetne mozdítani a tisztességes kereskedelemből származó („Social Accountability International” vagy „Fairtrade Textile Standard”) termékek gyártását is;

9.  hangsúlyozza, hogy az EU által szabadkereskedelmi megállapodások megkötése céljával folytatott olyan tárgyalások, amelyek külön, nagyra törő fejezetet tartalmaznak a fenntartható fejlődésről, lehetőséget kínálnak az EU számára ahhoz, hogy hozzájáruljon a munkavállalók – kiváltképpen a női munkavállalók – jogainak javításához, valamint a gyermekmunka és a kényszermunka minden formájának felszámolásához; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása többek között lehetővé teszi párbeszéd kibontakoztatását a vállalatok és a civil társadalom között a ruházati ágazat ellátási láncát illetően, és ezáltal hozzájárulhat a termelés körülményeinek és a munkavállalók biztonságának javításához;

10.   emlékeztet arra, hogy olyan rendszerek bevezetése, mint például a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó különleges uniós ösztönző (a GSP+ rendszer), amely kötelezően előírja a 27 megállapodás ratifikálását és végrehajtását, hozzájárulhat a munkavállalói jogok helyzetének javításához, a nemek közötti egyenlőség megerősítéséhez, valamint a gyermekmunka és a kényszermunka eltörléséhez; hangsúlyozza erre tekintettel, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a GSP+ rendszer végrehajtását és a szóban forgó megállapodásoknak az érintett tagállamok általi tiszteletben tartását;

11.  bátorítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a ruházati ágazatra vonatkozó kezdeményezés és egyéb kereskedelempolitikai eszközök révén a partnerországokkal közösen a ruházati ágazatban is mozdítsák elő az ILO munkabérekre és munkaidőre vonatkozó előírásainak hatékony végrehajtását; felhívja továbbá az EU-t, hogy bocsásson rendelkezésre útmutatást és támogatást azzal kapcsolatban, miként lehet e normák tiszteletben tartását fokozni, és egyúttal fenntartható vállalkozásokat kialakítani, és javítani a fenntartható foglalkoztatás távlati kilátásait is.

12.  hangsúlyozza, hogy a bangladesi Rana Plaza tragikus összeomlását követően elindított fenntarthatósági paktum olyan érdekes európai kezdeményezés, amely a harmadik államokkal partnerségben kidolgozott új fellépések kidolgozásának alapjául szolgálhat a munkaügyi, illetve az egészségügyi és biztonsági körülmények javítására irányuló célkitűzések teljesítése érdekében a ruházati ágazatban;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és mélyítse el a nemzetközi szintéren olyan szervezetekkel folytatott együttműködést, mint például az ILO, az OECD vagy az ENSZ, azzal a céllal, hogy előmozdítsa a textilipari és ruházati ágazat ellátási láncában közreműködő gazdasági szereplők felelősségteljesebb magatartásának kialakulását;

14.  felhívja a beszállító országok kormányait, hogy valamennyi érintett gazdasági szereplővel közösen vállaljanak kötelezettséget az ipari kapcsolatok fejlesztése és a kollektív tárgyalások mellett, és a gyártókat kötelezzék könnyen hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusok bevezetésére, amelyek a nemzetközileg elfogadott előírások szerint a munkaügyi normák és az emberi jogok megfelelő tiszteletben tartásának legfőbb biztosítékai közé tartoznak, és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelőssége tekintetében az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó különleges képviselője által kidolgozott kerettel összhangban kiegészítik a rendelkezésre álló bírósági jogorvoslati utakat;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy még jobban mozdítsa elő a legfontosabb ILO-egyezmények, valamint az ILO tisztes munkára vonatkozó programja ratifikálását és végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy e célból támogassa az ILO-t, a helyi kormányzatokat és a munkaügyi szervezeteket, segítséget adva számukra a kapacításépítéshez ipari kapcsolataik keretében, különös figyelmet fordítva a gyermek- és kényszermunka eltörlésére, valamint a lehető legmagasabb egészségügyi és biztonsági normák előmozdítására;

16.  bátorítja az EU-t, hogy alakítson ki és tartson fenn párbeszédet egyes harmadik országokkal annak érdekében, hogy hozzájáruljon a munkavállalói és emberi jogok helyzetének javításához ezen országokban; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ munkáját, többek között az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP), megvizsgálva egy olyan nemzetközi szerződés megkötésének lehetőségét, amely a konfekcióipari ágazatban is javítaná a vállalatok társadalmi felelősségvállalását;

17.  bízik abban, hogy Bizottság ihletet merít a bangladesi Rana Plaza összeomlását követően elindított, „fenntarthatósági paktum” elnevezésű kezdeményezésből;

18.  kéri annak egyértelműsítését, miként lehetne általános értelemben azt megállapítani, hogy valamely exportfeldolgozó zónában a munkajogi védelem alacsony szintje mellett vagy annak teljes hiányában állítanak elő ruházati cikkeket, és ilyen esetben hogyan lehet kizárni valamely kedvezményezett országot a GSP+ rendszerből;

19.  meggyőződése, hogy a közbeszerzés hasznos eszköze a felelősségteljes ruházati ágazat előmozdításának;

20.  rámutat, hogy a globális konfekcióiparban alkalmazott munkaerő erőteljesen elnőiesedett, ezen ágazatban ugyanis a munkavállalók mintegy 85 %-a nő, akik gyakran nehéz munkakörülmények között és alacsony bérért végzik munkájukat; kéri ezért, hogy a ruházati ágazatra vonatkozó uniós kezdeményezésben a nemek közötti egyenlőség szempontját is érvényesítsék, különösen annak lehetővé tétele érdekében, hogy jelentős előrelépés történjen a bérek egyenlősége, a nemek közötti egyenlőség, a nők szociális és munkaügyi jogai (többek között az anyasági védelem), valamint a nők kollektív tárgyalásokon való részvétele tekintetében;

21.  ismételten felhív arra, hogy minden egyes megtárgyalt megállapodás esetében végezzenek fenntartható hatásértékelést, és felszólít a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésére;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a multinacionális társaságokkal, a kiskereskedőkkel és a kereskedelmi áruvédjegyek tulajdonosaival, és bátorítsa őket arra, hogy fokozzák vállalataik társadalmi felelősségvállalását; elvárja az uniós társaságoktól, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásokra vonatkozó transzferár irányelveivel és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatával összhangban az eljárási láncaik teljes egészén szavatolják az ILO alapvető munkajogi normáinak maradéktalan tiszteletben tartását; felhívja őket arra, hogy folytassanak gyümölcsöző párbeszédet a helyi munkavállalókkal és szervezetekkel; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a legjobb gyakorlatok cseréjét;

23.  elismeri, hogy globális szinten azonos versenyfeltételekre van szükség ahhoz, hogy a munkavállalókat meg lehessen védeni a környezeti és szociális dömpingtől; bízik abban, hogy az EU, tekintettel kritikus tömegére, képes a globális folyamat élére állni és a változás motorja lenni; úgy véli, hogy csak többoldalú keret képes megakadályozni az emberi jogi és munkajogi jogsértéseket; bátorítja ezért a Bizottságot, hogy a Kereskedelmi Világszervezet legközelebbi miniszteri ülésén a nemzetközi partnerek mozgósítása érdekében kezdeményezzen globális kezdeményezést;

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.2.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Laima Liucija Andrikienė, Maria Arena, Tiziana Beghin, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Karoline Graswander-Hainz, Heidi Hautala, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Emma McClarkin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Artis Pabriks, Franck Proust, Tokia Saïfi, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Reimer Böge, Klaus Buchner, Sergio Gutiérrez Prieto, Sander Loones, Georg Mayer, Fernando Ruas, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Pedro Silva Pereira

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jean-François Jalkh, Joëlle Mélin

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

32

+

ALDE

Marietje Schaake, Hannu Takkula

ECR

David Campbell Bannerman, Sander Loones, Emma McClarkin, Joachim Starbatty

EFDD

Tiziana Beghin

GUE/NGL

Anne-Marie Mineur, Helmut Scholz

PPE

Laima Liucija Andrikienė, Reimer Böge, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Christofer Fjellner, Artis Pabriks, Franck Proust, Fernando Ruas, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Tokia Saïfi, Adam Szejnfeld, Iuliu Winkler

S&D

Maria Arena, Karoline Graswander-Hainz, Sergio Gutiérrez Prieto, Bernd Lange, David Martin, Emmanuel Maurel, Sorin Moisă, Joachim Schuster, Pedro Silva Pereira

Verts/ALE

Klaus Buchner, Heidi Hautala

0

-

--

--

3

0

ENF

Jean-François Jalkh, Georg Mayer, Joëlle Mélin

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellenszavazat

0  :  tartózkodás


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (10.2.2017)

a Fejlesztési Bizottság részére

a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről

(2016/2140(INI))

A vélemény előadója: Jean Lambert

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel világszerte 60 millióan dolgoznak a textil- és ruházati ágazatban, amely különösen a fejlődő országokban biztosít sok munkahelyet;

B.  mivel ez az ágazat nemzetközileg különösen összefonódott, és mivel ezért az ellátási láncok rendkívül bonyolultak, amiből adódóan az elszigetelt nemzeti kezdeményezések gyorsan elérik korlátaikat;

C.  mivel a fejlődő országokon belüli textilgyártók folyamatosan ki vannak téve a nemzetközi nagy- és kiskereskedelem agresszív beszerzési gyakorlatainak, ami részben a kiélezett globális versenyre vezethető vissza;

D.  mivel a vállalatok befolyásgyakorlási lehetőségei különösen a szuverén állami feladatok ellátása tekintetében korlátozottak, és sokkal inkább a gyártó országok kormányainak kell megteremteniük a gazdasági és jogi keretfeltételeket ahhoz, hogy elláthassák ellenőrző funkciójukat;

E.  mivel a harmadik országokban a munkavédelem és a szociális védelem terén előforduló visszásságokkal szembeni fellépésnek alapvető elemei a nemzetközi szerződések, és mivel a vállalatok kötelesek ezekhez az elvekhez igazítani vállalati tevékenységüket;

1.  megjegyzi, hogy a ruházati ágazat az egyik legbizonytalanabb iparág, amelyben mind Európán belül, mind Európán kívül nem megfelelőek a munkakörülmények, különös tekintettel a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére; kéri ezért, hogy állítsák a kiemelt kezdeményezés középpontjába a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatnak és a tisztes munka programjának az ILO-egyezmények részes országai általi ratifikálását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a kizsákmányolásnak leginkább legkiszolgáltatottabb személyekre, különösen a gyermekekre és a nőkre kell helyezni a hangsúlyt;

2.  elítéli a gyermekmunka valamennyi formáját, és kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a gyermekmunkával előállított ruházati cikkek európai belső piacra való behozatalának teljes körű felszámolása érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a felelős beszállítók nyilvántartásának fontosságát; elítéli azon alvállalkozók visszaélésszerű gyakorlatait, akik alacsonyabb szintű és jogellenes munkaügyi normákat alkalmaznak, és felhívja a figyelmet e gyakorlatokra; elengedhetetlennek tartja, hogy a részes országok biztosítsák a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. sz. és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. ILO-egyezmény ratifikálását és végrehajtását; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a tanulságokat a gyermekmunka eltörlésére irányuló nemzetközi program (IPEC), valamint a kényszermunka, a modernkori rabszolgaság, az emberkereskedelem és a gyermekmunka elleni globális szövetség tapasztalataiból;

3.  megállapítja, hogy a ruházati ágazat képesítések széles skálája tekintetében teremt munkahelyeket, az alacsony képzettségű munkavállalóktól kezdődően a magasan szakosodott munkavállalókig;

4.  úgy véli, hogy egy ökológiai, etikai és fenntartható megközelítés elfogadására irányuló, önkéntes kezdeményezések pozitívan hatnak a textilipari ágazatra; megjegyzi ugyanakkor, hogy az önkéntes kezdeményezések önmagukban nem alkalmasak az alapvető munkavállalói jogokkal – többek között a munkavállalók védelmével, az egyesülési szabadsággal, a kollektív tárgyalással, valamint a gyermekmunkával, az egészséggel és biztonsággal, a bérekkel, a szociális biztonsággal és a munkaidővel – kapcsolatos kérdések kezelésére; hangsúlyozza, hogy a szabályozási intézkedések felé kell elmozdulni, amelyeket az érintett országoknak kell kialakítaniuk és végrehajtaniuk azzal a céllal, hogy az ellátási lánc egészében biztosítsák a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, valamint hogy meg kell erősíteni a munkaügyi igazgatást és a munkaügyi felügyeleti rendszereket, valamint panaszkezelési mechanizmusokat kell kialakítani; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nemzeti törvényi és rendeleti előírások összhangban álljanak az alapvető ILO-egyezményekkel;

5.  megjegyzi, hogy a márkák és a kiskereskedők beszerzési gyakorlatában az ár továbbra is döntő tényező, ami gyakran a munkavállalók jólétének és bérének rovására megy; kéri, hogy az Unió működjön együtt valamennyi érdekelt féllel a sikeres szociális partnerség előmozdítása és az érdekelt felek bérmegállapítási mechanizmusok kialakításában és végrehajtásában való támogatása érdekében, a vonatkozó ILO-egyezményekkel összhangban, különösen azokban az országokban, ahol hiányoznak a megfelelő jogszabályok; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók számára biztosítani kell az azt lehetővé tevő, tisztességes bér rendszeres kifizetését, hogy kielégítsék saját maguk és családjuk alapvető szükségleteit anélkül, hogy rendszeresen túlórázniuk kellene; hangsúlyozza, hogy kollektív tárgyalási megállapodásokra van szükség a negatív bérköltségverseny megelőzése érdekében, és növelni kell az egyre alacsonyabb árak iránti igény lehetséges következményeivel kapcsolatos fogyasztói tudatosságot;

6.  rámutat arra, hogy a gyártó országok kormányainak képeseknek kell lenniük a nemzetközi normák és a vonatkozó jogszabályok végrehajtására, mivel szükséges partnerek a kiemelt kezdeményezés keretében folytatandó szociális párbeszédben és fejlesztési törekvésekben;

7.  ösztönzi a ruházati ágazatra irányuló uniós kezdeményezést, hogy mozdítsa elő a szakképzést és az egész életen át tartó tanulást – ideértve a vállalkozók képzését is –, amelyek hozzájárulnak a gazdasági és a társadalmi fejlődéshez; ösztönzi, hogy valamennyi kezdeményezés növelje az alapvető munkavállalói jogokkal és az e jogok megsértése esetén rendelkezésre álló jogi segítségnyújtási mechanizmusokkal kapcsolatos tudatosságot, továbbá terjessze ki a munkavállalók és a munkáltatók képzését a szociális párbeszédre és a kollektív tárgyalásra; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek hozzá kell járulnia a nők szerepvállalásának fokozásához, akik jóllehet a ruházati ágazaton belüli munkaerő túlnyomó részét teszik ki, messzemenően alulreprezentáltak a magasabb képzettséget igénylő és vezetői pozíciókban; ennélfogva úgy véli, hogy a kezdeményezésnek tevékenyen elő kell mozdítania a megkülönböztetésmentességet és a nemek közötti egyenlőséget a javadalmazást illetően, valamint a nők harmadik országok társadalmában való fokozott szerepvállalását, ami a tágan értelmezett család és a társadalom számára is előnyös lenne;

8.  úgy véli, hogy a Bizottság már tett lépéseket a helyes irányba a kiemelt kezdeményezésre vonatkozóan javasolt célkitűzések – többek között a fogyasztói tudatosság növelése és a fejlődő országok nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normák átvételében és végrehajtásában való támogatása – tekintetében; fájlalja ugyanakkor, hogy a Bizottság jelenlegi célkitűzései és megközelítése – amint az a ruházati ágazaton belüli ellátási lánc felelős irányításáról szóló, 2016. április 25-i magas szintű konferencia jelentésében szerepel – se nem kellően célzott, se nem kellően ambiciózus ahhoz, hogy a ruházati ágazat helyzetén ténylegesen javítson; megjegyzi, hogy egy, a ruházati ellátási láncokról szóló európai bizottsági tanulmány előzetes megállapításai szerint a legfőbb hiányosságok a nemek közötti egyenlőség, a munkavállalói jogok, a környezetvédelem és az ellátási láncok átláthatósága terén mutatkoznak; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen tegye közzé a jelenlegi politikájának hiányosságairól megrendelt jelentését, és terjesszen elő konkrét javaslatokat e hiányosságok orvoslása érdekében;

9.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy mielőbb terjessze elő a ruházati ágazaton belüli ellátási lánc felelős irányítására vonatkozó, a 2015-ös „fejlesztés európai éve” keretében megígért kiemelt uniós kezdeményezést, amelynek tekintetbe kell vennie a meglévő – például a németországi és a hollandiai – nemzeti kezdeményezéseket; úgy véli, hogy az EU képes és köteles világszinten támogatni az ellátási láncon belüli felelősségvállalást, válaszul a bangladesi Rana Plaza összeomlásához hasonló tragikus eseményekre és az uniós polgárok minden eddiginél nagyobb érdeklődésére;

10.  úgy véli, hogy a kiemelt kezdeményezésből következő fellépéseknek segíteniük kell az olyan többoldalú kezdeményezések előmozdítását, mint az ILO/IFC Jobb Munka Programja, amely ötvözi a háromoldalú megközelítést a gyárak megfelelőségével és a munkavállalók és a vezetői szint közötti, nemzeti szintű párbeszéd megteremtésével, vagy mint a Bangladesben létrehozott ACCORD, amely jogilag kötelező erejű, magában foglalja a szakszervezeteket, és nemcsak a gyárak ellenőrzését irányozza elő, hanem a helyreállítást is;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést, amely feltérképezi a jelenlegi kezdeményezéseket és azoknak a ruhaipari ágazat munkavállalói munkafeltételeinek javításához való hozzájárulását;

12.  rámutat, hogy a munkavállalói szervezetek és munkaadói szövetségek szükséges partnerei a szociális párbeszédnek és a kollektív tárgyalásoknak, és elő kell mozdítani őket; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók független képviseleti szervezeteinek függetlenül és szabadon kell tudniuk működni annak érdekében, hogy előmozdítsák és megvédjék a munkavállalók jogait, különösen az egészség és a biztonság védelme területén; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy e szervezeteknek be kell tudniuk jutni a gyárakba a munkavállalók jogaikkal és biztonságukkal kapcsolatos felvilágosítása céljából; rámutat, hogy a ruházati ágazatra vonatkozó bármely kezdeményezésből eredő tevékenységeknek elő kell mozdítaniuk az alapvető munkavállalói jogokat, illetve elő kell segíteniük az ILO-egyezmények – különösen a 87. és a 98. sz. egyezmény – ratifikálását és végrehajtását, valamint hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a vállalati szintű átvilágítási folyamatba;

13.  úgy véli, hogy az alkalmazandó jogszabályoknak és a kollektív munkaügyi megállapodásoknak való megfelelés a vállalati társadalmi felelősségvállalás elengedhetetlen feltétele; úgy véli továbbá, hogy a szociális szempontból felelős magatartás szükségszerűen magában foglalja a szakszervezetekkel fenntartott korrekt kapcsolatokat, ideértve különösen a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, valamint a munkavállalók és képviseleti szerveik folyamatos tájékoztatását;

14.  hangsúlyozza továbbá, hogy erősíteni kell a gyártó országokon belüli jogállami struktúrák kapacitásbővítését, és ezt az európai fejlesztési és külpolitika keretében következetesen támogatni kell és meg kell követelni;

15.  úgy véli, hogy minden munkavállaló egészségének és biztonságának védelmét biztosítani kell a nemzetközi normák, a nemzeti jogszabályok végrehajtása és valamennyi (üzemi, helyi, nemzeti és nemzetközi) szinten folytatott kollektív tárgyalás, valamint üzemi szintű munkahelyi egészségügyi és biztonsági politikák, illetve a munkavállalók és képviseletük bevonásával kidolgozott, végrehajtott és nyomon követett, írásba foglalt cselekvési tervek révén kell biztosítani;

16.  úgy ítéli meg, hogy a ruházati ágazatra vonatkozó bármely uniós kezdeményezésnek el kell ismernie, hogy az Unió alkalmas arra, hogy képviselje és továbbfejlessze az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket és az OECD multinacionális vállalatoknak kiadott irányelveit, amelyek értelmében a vállalkozások felelősséget viselnek az ellátási láncuk iránt; megállapítja, hogy a vállalatoknak eljárásokat kellene kidolgozniuk, amelyek révén fel tudják mérni és enyhíteni tudják vállalati tevékenységük emberi jogokra és munkakörülményekre gyakorolt hatását; javasolja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságaihoz igazodó normák elfogadását;

17.  elismeri az egészség és a biztonság, a munkajog és a nemek közötti egyenlőség területén a vezetésnek és a munkavállalóknak nyújtott képzésre irányuló jelenlegi erőfeszítéseket, mivel azok alapvető fontosságúak a munkavállalók jogainak bővítése szempontjából, és kéri, hogy a kiemelt kezdeményezésen belül hozzanak létre külön platformot a munkavállalói és vezetői képzésre vonatkozó bevált gyakorlatok megosztására, különös figyelmet fordítva a középvezetői beosztásokra;

18.  ösztönzi az Uniót, hogy támogassa a fejlődő országokat a nemzetközi normák és egyezmények elfogadásában és végrehajtásában; kéri a Bizottságot, hogy a ruházati ágazat globális ellátási láncához kötődő országokkal folytatott, a preferenciális kereskedelem továbbviteléről szóló tárgyalásaiba továbbra is foglalja bele az alapvető ILO-normák ratifikálását, az egészségügyi és biztonsági felügyeletet, valamint az egyesülési szabadságot, továbbá az általános preferenciarendszer keretében erősítse meg az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezményeket; úgy véli, hogy az Uniónak kereskedelmi megállapodásaiba a munkavállalók életét javító rendelkezéseket kell beillesztenie, továbbá hangsúlyozza, hogy a kétoldalú és a multilaterális kereskedelmi megállapodásokban kötelező erejű záradékban kell rögzíteni az ILO-egyezmények és a tisztes munka programjának ratifikálását és végrehajtását;

19.  hangsúlyozza a független munkaügyi felügyeletek korai előrejelzésben és megelőzésben, valamint a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó nemzeti szabályozások és rendeletek érvényre juttatásában játszott jelentőségét, ugyanakkor megjegyzi, hogy hatékonyságukat veszélyeztethetik olyan tényezők, mint az ellenőrzés lankadása, illetve hogy az ellenőrzés csak az elvégzés pillanatában ad képet az ügyek állásáról; úgy véli, hogy a visszaélések feltárásához kulcsfontosságú a 81. sz. ILO-egyezmény ratifikálása és végrehajtása; további kutatást javasol az ellenőrzések és helyszíni vizsgálatok javításának módjait – például az ellenőrzési előírások és módszerek közelítését és az alkalmanként eltérő munkaügyi felügyelő kiküldését – illetően, ami különösen a korrupciós problémákkal küzdő országokban szigorúbb normákat eredményezhet; megjegyzi, hogy a munkaügyi felügyelők számára megfelelő felvételi eljárást, illetve az új és meglévő felügyelők számára egyaránt folyamatos képzést kell biztosítani a nemzetközi egyezményekkel és normákkal, helyi munkaügyi jogszabályokkal, valamint megfelelő felügyeleti technikákkal kapcsolatban; felhívja az Uniót, hogy a vonatkozó ILO-egyezményekkel összhangban pénzügyileg és technikailag továbbra is támogassa a munkaügyi felügyeletek fejlesztését a fejlődő országokban, különösen fejlesztési alapjaival összefüggésben;

20.  megjegyzi, hogy amióta a ruházati és a cipőipari ellátási láncban több mint húsz évvel ezelőtt megjelent a szociális audit, drasztikusan nőtt a szociális audit területén alkalmazott szabványok és módszerek száma, amelyek között olykor csupán csekély különbségek vannak, továbbá hogy minthogy minden egyes márka és kiskereskedő a saját, kissé eltérő szabványait alkalmazza, a gyártók értékes erőforrásokat különítenek el a folyamatos auditok igazgatására; ezért javasolja az audit területén alkalmazott szabványoknak és módszereknek az érdekelt felekkel való konzultáció mellett történő közelítésére irányuló, létező ágazati erőfeszítések felgyorsítását és támogatását;

21.  úgy véli, hogy a felelősségnek a teljes ellátási láncra – és valamennyi alvállalkozóra – ki kell terjednie, és elismerését fejezi ki az erre irányuló eddigi erőfeszítésekért; úgy véli ugyanakkor, hogy az Uniónak van a legjobb lehetősége arra, hogy közös keretet dolgozzon ki, a gyártást harmadik országokba kiszervező uniós ruhaipari vállalatok számára jogi kötelezettségként előírva a vállalati szintű emberi jogi átvilágítást – többek között a nyomonkövethetőség és az átláthatóság biztosítására irányuló, kötelező érvényű intézkedések mellett –, ami által az európai piacon működni kívánó vállalatoknak termékeik vonatkozásában kötelességük lenne információkkal szolgálni a teljes ellátási láncról; javasolja, hogy a helyi és globális szakszervezetek bevonásával kidolgozott szabályozás egészítse ki és támogassa a nemzeti, európai és nemzetközi szintű önkéntes kezdeményezéseket;

22.  emlékeztet arra, hogy a tartós változás eléréséhez kulcsfontosságú az ellátási lánc nyomonkövethetősége és átláthatósága; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a ruházati ágazatban az emberi, szociális és munkaügyi jogok globális ellátási láncban előforduló megsértésének orvoslása előtt gyakran az információkhoz való hozzáférés hiánya képezi a legjelentősebb akadályt, és hogy olyan jelentéstételi rendszerre lenne szükség, amely egy konkrét termék globális láncán belül az összes szereplőt összekapcsolva információkkal szolgál, a gyártás helyétől a kiskereskedőkig; kéri, hogy az Unió támogassa egy közös keretrendszer kidolgozását a szociális, környezeti és munkaügyi teljesítménnyel kapcsolatos adatgyűjtésre vonatkozóan;

23.  úgy véli, hogy a fogyasztók kulcsszerepet játszanak a tisztességes munkafeltételek biztosítása szempontjából, amint arra a Rana Plaza összeomlása is rámutatott; kéri, hogy biztosítsanak a fogyasztók számára megbízható és világos információkat a ruházati ágazaton belüli fenntarthatóságra, a termékek származására, valamint arra vonatkozóan, hogy mennyiben tartották tiszteletben a munkavállalói jogokat; javasolja, hogy az uniós fellépés nyomán begyűjtött információkat tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé, továbbá felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg egy olyan, nyilvános online adatbázis létrehozásának lehetőségét, amely az ellátási lánc valamennyi szereplőjére vonatkozóan minden releváns információt tartalmaz;

24.  rámutat arra, hogy a ruházati ágazat tekintetében gondoskodni kell a vállalati társadalmi felelősségvállalásról, olyan területekre is kiterjedően, mint a munka minősége, a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és az egyenlő bérezés, a társadalmi befogadás, a megkülönböztetés elleni intézkedések, valamint az egész életen át tartó tanulás és képzés fejlesztése; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a vállalati társadalmi felelősségvállalás követelményeinek közelítésére, beleértve a társadalmi jelentéstétel és a visszaélések és kihágások következményeiért való vállalati és vezetői felelősségvállalás keretét, továbbá meghatározva a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló európai megállapodások keretét; hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak elő kell mozdítania a fenntartható gazdaságra való áttérést támogató projekteket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kínáljanak ösztönzőket az uniós vállalatok számára a vállalati társadalmi felelősségvállalással és a vállalati átvilágítással kapcsolatos kötelezettségek vállalásához; rámutat, hogy ez az átvilágítás megelőző intézkedéseket is magában foglal az emberi, munkavállalói és környezeti jogok mindenfajta megsértésének felismerése és megelőzése céljából, az ellátási lánc egészében;

25.  több tudatosságnövelő intézkedést kér az európai fogyasztók körében a textilipari termékek gyártására vonatkozóan; e célból javasolja egy uniós szintű, a méltányos munkafeltételek tiszteletben tartását tanúsító és a fogyasztókat vásárlási döntéseikben bővebb tájékoztatás által segítő „méltányos ruházat” címkézési norma kidolgozását, amely mind a multinacionális vállalatok, mint a kkv-k számára elérhető;

26.  hangsúlyozza, hogy egyes uniós tagállamokban is visszatérően bizonytalannak találják a ruházati ágazaton belüli munkakörülményeket, ami az egészséget és a biztonságot, a béreket, a szociális biztonságot és a munkaidőt illeti; ennélfogva az Unión belül hatékony és célzott kezdeményezéseket kér, amelyek javítják a ruházati ágazat helyzetét, valamint fellendítik a foglalkoztatást a tagállamokban;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi szociális normák ruházati ágazaton belüli be nem tartása egyfajta szociális és környezeti dömpinget jelent, amely káros mind a vállalkozások, mind pedig a munkavállalók számára; rámutat arra, hogy ha az európai vállalkozások harmadik országokban nem tartják be a szigorú környezetvédelmi normákat, azt ugyanolyan alapon kell kezelni, mint a munkavállalói jogok tiszteletben nem tartását, mivel az ilyen mulasztások veszélyeztetik a munkavállalók egészségét, és tönkreteszik a vidéki és a halászati térségeket, megfosztva a helyi lakosságot a fejlődés minden esélyétől;

28.  elismerését fejezi ki a Bizottságnak a „Zero Vision” alaphoz való hozzájárulásáért, és ösztönzi, hogy továbbra is ruházzon be a munkavállalók biztonságának javításába; megjegyzi ugyanakkor, hogy az alap és a létező kezdeményezések többsége nem kezeli megfelelően a tisztes bérek, a szervezkedési jog, illetve a munkahelyi megkülönböztetés kérdését;

29.  nemzeti és európai kezdeményezéseket kér, amelyek ösztönzik a fogyasztókat a helyben előállított termékek vásárlására;

30.  úgy véli, hogy a ruházati ágazaton belüli globális ellátási lánc felelős irányítása hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez, tisztességes munkahelyek létrehozásához, a szegénység csökkentéséhez, az emberi és a munkavállalói jogok erősítéséhez, valamint az informálisból a formális gazdaságba való átmenethez; rámutat ugyanakkor az exportfeldolgozó övezetek egyedi helyzetére, amelyek egyes országokban mentesülnek a helyi munkaügyi jogszabályok alól, tiltják a szakszervezeti tevékenységet, és nem biztosítanak jogorvoslatot a munkavállalók számára, ami ellentétes az ILO-egyezményekkel; nagyobb átláthatóságot kér az exportfeldolgozó övezetek tekintetében, nyomon követés és jelentéstétel révén;

31.  hangsúlyozza egy olyan ruházati ágazat fontosságát, amely a tagállamokban az innováción és a magasabb hozzáadott értékű termékeken alapul; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson pénzügyi támogatást és tegye egyszerűbbé az uniós programok keretében a kkv-k számára biztosított finanszírozást a ruházati ágazatban, valamint támogassa az anyagok kutatását;

32.  támogatja azokat a tagállami kkv-ket, amelyek jelentősen hozzájárulnak a ruházati ágazatban az európai kulturális örökség megőrzéséhez és bővítéséhez.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.2.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

4

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Brando Benifei, Enrique Calvet Chambon, Lampros Fountoulis, Marian Harkin, Rina Ronja Kari, Ádám Kósa, Jean Lambert, Jérôme Lavrilleux, Jeroen Lenaers, Verónica Lope Fontagné, Javi López, Thomas Mann, Anthea McIntyre, Elisabeth Morin-Chartier, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Robert Rochefort, Maria João Rodrigues, Anne Sander, Sven Schulze, Jutta Steinruck, Romana Tomc, Yana Toom, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Renate Weber, Jana Žitňanská

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Maria Arena, Georges Bach, Mircea Diaconu, Sergio Gutiérrez Prieto, Krzysztof Hetman, Dieter-Lebrecht Koch, Paloma López Bermejo, Edouard Martin, Alex Mayer, Csaba Sógor, Helga Stevens, Neoklis Sylikiotis, Flavio Zanonato

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Clara Eugenia Aguilera García, Jakop Dalunde, Ulrike Rodust, Marc Tarabella, Miguel Viegas, Daniele Viotti


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.3.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

2

8

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Raymond Finch, Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Maria Heubuch, György Hölvényi, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Lola Sánchez Caldentey, Eleni Theocharous, Paavo Väyrynen, Bogdan Brunon Wenta, Anna Záborská, Željana Zovko

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, Cécile Kashetu Kyenge, Florent Marcellesi, Louis Michel, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Tania González Peñas, Martina Werner


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

14

+

ALDE

Louis Michel, Paavo Väyrynen

ECR

Eleni Theocharous

GUE/NGL

Tania González Peñas, Lola Sánchez Caldentey

S&D

Doru-Claudian Frunzulică, Enrique Guerrero Salom, Cécile Kashetu Kyenge, Arne Lietz, Linda McAvan, Norbert Neuser, Martina Werner

Verts/ALE

Maria Heubuch, Florent Marcellesi

2

-

ECR

Jan Zahradil

EFDD

Raymond Finch

8

0

PPE

Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Frank Engel, György Hölvényi, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Maurice Ponga, Bogdan Brunon Wenta, Željana Zovko, Anna Záborská

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2017. április 12.Jogi nyilatkozat