Eljárás : 2016/2272(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0214/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0214/2017

Viták :

PV 03/07/2017 - 21
CRE 03/07/2017 - 21

Szavazatok :

PV 04/07/2017 - 6.13

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0287

JELENTÉS     
PDF 653kWORD 76k
2017. június 9.
PE 595.614v02-00 A8-0214/2017

a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről

(2016/2272(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság

Előadó: Pascal Durand

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről
 INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL
 NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről

(2016/2272(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 114. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 191., 192., és 193. cikkére, és a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosításának biztosítására mint célra való utalásra,

–  tekintettel a fenntartható fogyasztással, termeléssel és iparpolitikával kapcsolatos cselekvési tervről szóló, 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0397),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Bizottság „Ökokoncepció 2016–2019” című munkatervére (COM(2016)0773), különösen a sokkal termékspecifikusabb és az élettartam, a javíthatóság, a fejleszthetőség, a szétszerelhetőség koncepciója, továbbá az újrafelhasználás és az újrahasznosítás egyszerűsége szempontjából horizontálisabb követelmények felállítására,

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló 2010. május 19-i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (más néven hetedik környezetvédelmi cselekvési programról) szóló 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A fenntarthatóbb fogyasztásért: az ipari termékek élettartama és a fogyasztók tájékoztatása a bizalom visszaszerzése érdekében” című, 2013. október 17-i véleményére(4),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

–  tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása – A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztéseˮ című, 2013. április 9-i bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

–  tekintettel „Úton a körkörös gazdaság felé: »zéró hulladék« program Európa számára” című, 2014. szeptember 25-i bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614) és a körforgásos gazdaságra vonatkozó csomagra, amely elsősorban a hulladékokról (2008/98/EK – hulladék-keretirányelv), a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (94/62/EK), a hulladéklerakókról (1999/31/EK), az elhasználódott járművekről (2000/53/EK), az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról (2006/66/EK), továbbá az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (2012/19/EU) szóló irányelvek felülvizsgálatát célozza meg,

–  tekintettel az „Európa fenntartható jövője: a következő lépések – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a materiális áruk internetes és egyéb távértékesítésére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2015. december 9-i bizottsági javaslatra (COM(2015)0635),

–  tekintettel a fogyasztók jogairól szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a „Tartós fogyasztási cikkek: fenntarthatóbb termékek, jobb fogyasztói jogok. Az uniós erőforrás-hatékonysági és körforgásos gazdasági napirendjével kapcsolatos fogyasztói elvárások” című, 2015. augusztus 18-i BEUC-jelentésre,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A termékek élettartama feltüntetésének fogyasztóra tett hatásai” című, 2016. március 29-i tanulmányára,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságának megrendelésére 2016 júliusában készült, „Hosszabb élettartam a termékek számára: előnyök a fogyasztók és a vállalatok számára” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Fogyasztói Központ 2016. április 18-i, „Programozott elavulás, avagy a fogyasztói társadalommal járó következmények” című állásfoglalására,

–  tekintettel a „Kiválósági védjegy a tartós, könnyen megjavíthatónak tervezett elektromos és elektronikus berendezések számára” című, ONR 192102 osztrák szabványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0214/2017),

A.  mivel a Bizottság „Ökokoncepció 2016–2019” című munkaterve a körforgásos gazdaságra és arra hivatkozik, hogy foglalkozni kell a tartósság és az újrahasznosíthatóság kérdésével;

B.  mivel a termékek élettartamáról szóló vélemény elfogadása az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban (EGSZB) jól tükrözi a gazdasági szereplők és a civil társadalom e téma iránti érdeklődését;

C.  mivel a termékek élettartamának meghosszabbítása és az innováció, kutatás és fejlesztés között egyensúlyt kell teremteni;

D.  mivel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megrendelt tanulmány szerint széles körű politikai intézkedések szükségesek a termékek hosszabb élettartamának előmozdításához;

E.  mivel egymás mellett különböző gazdasági és üzleti modellek léteznek, többek között a használatalapú gazdasági modell, amely hozzájárulhat a kedvezőtlen környezeti következmények mérsékléséhez;

F.  mivel elő kell segíteni a termékek élettartamának meghosszabbítását, különösen a programozott elavulás megszüntetésével;

G.  mivel támogatni kell az európai javítási ágazatot, amely döntő többségében mikro-, kis és középvállalkozásokból tevődik össze;

H.  mivel a termékek újrahasználatának fokozott harmonizálása fellendíti majd helyi gazdaságot és a belső piacot új munkahelyek teremtése és a használt cikkek iránti kereslet ösztönzése révén;

I.  mivel a nyersanyagok megőrzése és a hulladékkeletkezés korlátozása gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt szükséges, és ezt a kiterjesztett gyártói felelősség koncepciója is igyekezett figyelembe venni;

J.  mivel a 2014 júniusában végzett Eurobarométer-felmérés szerint az uniós fogyasztók 77%-a új termékek megvásárlása helyett inkább megjavíttatni szeretné a tönkrement termékeket; mivel még mindig javítani kell a fogyasztónak a termékek tartósságáról és javíthatóságáról szolgáltatott információkon;

K.  mivel a megbízható és tartós termékek értéket kínálnak a fogyasztók pénzéért, továbbá megakadályozzák az erőforrások túlzott felhasználását és a hulladékképződést; mivel ezért fontos, hogy a fogyasztási cikkek hasznos élettartama a tartós tervezés, valamint a termékek javíthatósága, felújíthatósága, szétszerelhetősége és újrafeldolgozhatósága révén meghosszabbodjon;

L.  mivel a termékek minőségébe vetett fogyasztói bizalom csökkenése hátrányos az európai vállalatok számára, mivel jelenleg az Unióban a minimális jótállás 24 hónapos, és egyes tagállamok további fogyasztóvédelmi rendelkezéseket vezettek be a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban,

M.  mivel tiszteletben kell tartani a fogyasztóknak az eltérő szükségleteik, elvárásaik és preferenciáik szerinti választáshoz való jogát;

N.  mivel a fogyasztóknak a termékek élettartamáról adott információk nem elégségesek, holott az EGSZB 2016. márciusi tanulmánya pozitív összefüggést állapított meg a termékek élettartamának feltüntetése és a fogyasztói magatartás között;

O.  mivel a termék élettartama és öregedése különböző természetes vagy mesterséges tényezőktől, például az összetételétől, működésmódjától, javítási költségeitől és a fogyasztási mintáktól függ;

P.  mivel a javításnak és az alkatrészeknek gyorsabban rendelkezésre kell állniuk;

Q.  mivel a hosszú élettartam mellett a termék teljes életciklusa alatti jó minősége is döntő abban, hogy mennyiben járul hozzá az erőforrások védelméhez;

R.  mivel a termékek és szoftverek idő előtti elavulásának problémáját orvosolni kívánó nemzeti kezdeményezések száma emelkedik; mivel ezzel összefüggésben közös stratégiát kell kidolgozni az egységes piac számára;

S.  mivel a digitális eszközök élettartamát alapvetően meghatározza az elektromos készülékek élettartama, mivel a szoftverek egyre gyorsabban elavulnak, az elektromos készülékeknek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak a piacon;

T.  mivel az, hogy a termékekbe hibákat építenek be, hogy bizonyos idejű használat után elromoljanak és ne működjenek tovább, csak bizalmatlanságot kelt a fogyasztókban, és nem szabad megengedni a piacon;

U.  mivel az Eurobarométer adatai szerint a polgárok 90%-a véli úgy, hogy az élettartam megadása céljából egyértelműen címkézni kell a termékeket;

V.  mivel a hosszabb életciklusú termékek minden gazdasági szereplő előnyét szolgálják, ideértve a kkv-kat is;

W.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyedi intézkedésekre szólít fel a tartósság, a javíthatóság és az újrafelhasználhatóság javítása, valamint a termékek élettartamának növelése érdekében;

X.  mivel a kiterjesztett gyártói felelősségnek e tekintetben fontos szerepet kell játszania;

Y.  mivel a körforgásos gazdasági modell megvalósítása a politikai döntéshozók, a polgárok és a vállalkozások részvételét kívánja meg, és nemcsak a termékek és szolgáltatások tervezése, illetve értékesítése, hanem a fogyasztói és az üzleti tevékenységben tanúsított hozzáállás és elvárások tekintetében is változtatásokat jelent, olyan új piacok kialakítása révén, amelyek megfelelnek a fogyasztói szokásokban bekövetkezett változásoknak, fejlődőképesek a termékek használatát, újrafelhasználását és megosztását illetően, ezáltal hozzájárulva azok hasznos élettartamának növeléséhez, valamint versenyképes, tartós és fenntartható termékek létrehozásához;

Z.  mivel számos lámpában nem cserélhetők az izzók, ami az izzó kiégését követően gondot okoz, ha a piacon időközben új, hatékonyabb izzók jelennek meg, vagy ha a fogyasztó például a fény színét kívánná megváltoztatni, ilyen esetekben ugyanis kénytelen az egész lámpát kicserélni;

AA.  mivel a LED égőknek ideális körülmények között cserélhető, nem pedig kivehetetlen elemeknek kellene lenniük;

AB.  mivel a körforgásos gazdaság fejlődésével további lépéseket kell tenni a termékek javíthatósága, kiigazíthatósága, fejleszthetősége, tartóssága és újrahasznosíthatósága tekintetében annak érdekében, hogy növekedjen a termékek és/vagy összetevőik élettartama és hasznos élettartama;

AC.  mivel a termékek egyre nagyobb sokszínűsége, az innovációs ciklusok egyre rövidebbé válása, valamint az állandóan változó fogyasztói szokások miatt gyakoribbá vált az új termékek vásárlása, és ennek következtében csökkent azok hasznos élettartama;

AD.  mivel a javítással, használtcikk-kereskedéssel és -cserével foglalkozó, azaz a termékek élettartamának növelésére törekvő ágazatban komoly lehetőségek rejlenek;

AE.  mivel egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának növelésére irányuló törekvés és a környezet megóvása között, ami mindig ösztönzőket kínál az innováció és a további fejlődés számára;

Stabil, tartós és minőségi termékek tervezése

1.  felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben megoldható, ösztönözze a termékkategóriánkénti minimális tartóssági kritériumok megállapítását többek között a termék szilárdságára, javíthatóságára, fejleszthetőségére stb. vonatkozóan a tervezési szakasztól kezdve, amihez segítségül hívhatók az európai szabványügyi szervek (a CEN, a CENELEC és az ETSI) által kidolgozott szabványok;

2.  hangsúlyozza, hogy a termékek életciklusának valamennyi szakaszában egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának meghosszabbítása, a hulladék erőforrássá (másodlagos nyersanyaggá) történő átalakítása, az ipari szimbiózis, az innováció, a fogyasztói kereslet, a környezetvédelem és a növekedésre vonatkozó politikák között, valamint úgy véli, hogy az egyre erőforrás-hatékonyabb termékek kifejlesztése nem ösztönözheti a rövid élettartamokat vagy a termékektől való időelőtti megválást;

3.  rámutat arra, hogy a gyártó különböző fogyasztói szükségletek, elvárások és preferenciák kielégítésére irányuló kereskedelmi ajánlatának részévé kell tenni olyan kérdéseket, mint a termék tartóssága, a meghosszabbított fogyasztói garancia, a pótalkatrészek hozzáférhetősége, a javíthatóság, a komponensek cserélhetősége, és azok fontos elemei a szabadpiaci versenynek is;

4.  felhívja a figyelmet az olyan kereskedelmi stratégiák szerepére, mint például a termékek lízingelhetőségének tekintetbe vétele a tartós termékek tervezésekor, ami által a lízinggel foglalkozó cégek megtartják a lízingbe bocsátott termékek tulajdonjogát, valamint ösztönözve vannak a termékek ismételt piaci forgalmazására és tartósabb termékek tervezésébe történő beruházásra, ami az újonnan termelt és a leselejtezett termékek mennyiségének csökkenését eredményezi;

5.  emlékeztet a Parlamentnek a hulladék-irányelvet módosító, a körforgásos energiáról szóló csomag felülvizsgálatával kapcsolatos álláspontjára, amely megerősítette a kiterjesztett gyártói felelősség elvét, és ezzel ösztönzőket vezetett be a fenntarthatóbb terméktervezés számára;

6.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat az olyan gyártók támogatására, amelyek az egyszerűen szétszerelhető és cserélhető elemeken alapuló moduláris tervezéssel foglalkoznak;

7.  megállapítja, hogy a termék tartósságának és javíthatóságának együtt kell járnia a fenntarthatósági célkitűzéssel például a környezetbarát anyagok használata révén;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a modemek, routerek, TV-dekóderek és set-top boxok rengeteg elektronikus hulladékot generálnak, amikor a fogyasztók új távközlési szolgáltatóra váltanak; felhívja a fogyasztók és a távközlési szolgáltatók figyelmét arra, hogy az (EU) 2015/2120 rendelet értelmében a fogyasztóknak már joguk van ahhoz, hogy új távközlési szolgáltatóra váltás esetén az általuk választott végberendezést használják;

A javíthatóság és tartósság előmozdítása

9.  felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a termékek javíthatóságát:

–  olyan intézkedések ösztönzése és lehetővé tétele révén, amelyek vonzóvá teszik a fogyasztó számára a javítás választását,

–  olyan gyártási technológiák és anyagok használata révén, amelyek könnyebbé és kevésbé költségessé teszik az áru javítását vagy alkatrészeinek cseréjét; a fogyasztók nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a megtartott hibás termékeket újra és újra javíttatniuk kelljen,

–  annak ösztönzése révén, hogy a jótállási idő a megfelelés ismétlődő hiánya vagy egy hónapot meghaladó javítási idő esetén a javítás elvégzésének megfelelő időszakkal meghosszabbodjon,  annak nyomatékos hangsúlyozása révén, hogy a termék működéséhez elengedhetetlen alkatrészeknek cserélhetőeknek és javíthatóaknak kell lenniük, a termék javíthatóságát annak alapvető tulajdonságai közé sorolva, amennyiben az előnyös, és az alapvető alkotóelemek, például elemek vagy LED-ek termékekbe való rögzítésének megakadályozása révén, hacsak azt biztonsági okok nem indokolják,

–  annak ösztönzése révén, hogy a gyártók már a vásárláskor karbantartási és javítási utasításokat biztosítsanak, különösképpen azon termékek esetében, amelyeknél a karbantartásnak és javításnak különösen fontos szerepe van abban, hogy nőjenek a termék élettartama meghosszabbításának esélyei,

–  azon lehetőség biztosítása révén, hogy az eredeti alkatrészek helyett azonos minőségű és teljesítményű helyettesítő termékek alkalmazhatók valamennyi terméknek az alkalmazandó joggal összhangban való javítása céljából,

–  ha kivitelezhető, a pótalkatrészek és a javításhoz szükséges alkatrészek és eszközök szabványosításának kidolgozása révén, a szervizek teljesítményének javítása érdekében,

–  annak ösztönzése révén, hogy a gyártók kérésre különböző nyelveken karbantartási és javítási útmutatókkal lássák el az engedélyezett javító műhelyeket,  annak ösztönzése révén, hogy a gyártók fejlesszék az akkumulátortechnológiát annak biztosítása érdekében, hogy az elemek és akkumulátorok élettartama jobban megfeleljen a termék elvárható élettartamának, illetve a termékével arányos áron elérhetőbbé tegyék az akkumulátor cseréjét;

10.  úgy véli, hogy előnyös az áruk helyes és biztonságos működéséhez szükséges pótalkatrészek elérhetőségének biztosítása:

–  az összeszerelt termékek mellett a pótalkatrészek elérhetőségének ösztönzése révén,

–  annak ösztönzése révén, hogy a gazdasági szereplők megfelelő műszaki szolgáltatást nyújtsanak az általuk gyártott vagy importált fogyasztási cikkekhez, valamint hogy biztosítsák a termék megfelelő és biztonságos működéséhez alapvetően szükséges pótalkatrészeket a termék jellegéhez és élettartamához mérten arányos áron,

–  annak egyértelmű jelzése révén – adott esetben egy digitális platform létrehozásán keresztül –, hogy a termékhez elérhetők-e pótalkatrészek, és ha igen, milyen feltételekkel és mennyi ideig;

11.  arra bátorítja a tagállamokat, hogy tárják fel a tartós, kiváló minőségű és javítható termékek előmozdításának megfelelő ösztönzőit, támogassák a javítást és a használt termékek kereskedelmét, valamint fejlesszék a javításra irányuló képzéseket;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a független szervizhez fordulás lehetőségét, például az olyan műszaki, biztonsági vagy szoftvermegoldások megakadályozása révén, amelyek ellehetetlenítik a jóváhagyott cégeken vagy szerveken kívül történő javítást;

13.  erőfeszítéseket kér a pótalkatrészek újrafelhasználásának ösztönzése érdekében a használt termékek piacán;

14.  elismeri, hogy a szakemberek és a fogyasztók számára alkatrészek biztosítása céljából lehetséges a 3D-nyomtatás alkalmazása; nyomatékosan kéri ezzel összefüggésben a termékbiztonság, a hamisítás elleni védelem és a szerzői jogi oltalom biztosítását;

15.  emlékeztet arra, hogy a szabványosított és moduláris alkatrészek rendelkezésre állásának, a tervezett szétszerelhetőségnek, a termék tartós használatra való tervezésének és a hatékony gyártási folyamatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a körforgásos gazdaság sikeres megvalósításában;

Egy használatalapú gazdasági modell működtetése és az uniós kkv-k és foglalkoztatás támogatása

16.  kiemeli, hogy a „termék mint szolgáltatás” jellegű üzleti modellek irányába történő elmozdulás lehetővé teszi a termelési és fogyasztási minták fenntarthatóságának növelését, feltéve, hogy a termék-szolgáltatási rendszerek nem eredményeznek rövidebb termékélettartamot, és hangsúlyozza, hogy ezen üzleti modellek nem adhatnak lehetőséget az adókikerülésre;

17.  hangsúlyozza, hogy új üzleti modellek – például az internetalapú szolgáltatások, a marketing új formái, a kizárólag használt árucikkek kereskedelmére szakosodott üzletek – kialakítása, valamint az informális javítási létesítmények (közösségi javítóműhelyek, azaz olyan műhelyek, ahol az emberek maguk szerelhetik meg saját tárgyaikat) szélesebb körben történő elérhetősége hozzájárulhat a termékek élettartamának kiterjesztéséhez, ugyanakkor fokozhatja a fogyasztók tudatosságát és növelheti a hosszú élettartamú termékekbe vetett bizalmukat;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

–  szervezzék meg az összes érintett érdekelt fél közötti egyeztetést a mindenki számára előnyös, használatalapú értékesítési modell kialakításának ösztönzése érdekében;

–  fokozzák erőfeszítéseiket a funkcionális gazdaság fejlesztésének előmozdítását célzó intézkedések révén, és ösztönözzék a tárgyak bérlését, cseréjét és kölcsönzését;

–  támogassák azokat az önkormányzatokat, amelyek tevékenyen előmozdítják olyan új gazdasági modellek – például a megosztáson alapuló gazdaság és a körforgásos gazdaság – kidolgozását, amelyek ösztönzik az erőforrások hatékonyabb használatát, a termékek tartósságát, és erősítik a javítást, az újrahasznosítást és az újrafeldolgozást;

19.  annak biztosítására ösztönzi a tagállamokat, hogy a közbeszerzések során vegyék figyelembe a 2014/24/EU irányelv életciklusköltségek meghatározására vonatkozó rendelkezését, és növeljék a közhatóságok által beszerzett eszközök újrafelhasználási arányát;

20.  arra ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy közpolitikáikban támogassák a megosztáson alapuló gazdaságot, mivel az előnyöket nyújt a tartalék erőforrások és kapacitások hasznosításában, például a közlekedési és szálláshely-szolgáltatási ágazatban;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaság előmozdításakor hangsúlyozza a termékek tartósságának fontosságát;

22.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul alkalmazzák az uniós jogszabályokban (a hulladékokról szóló 2008/98/EK keretirányelvben) meghatározott hulladékhierarchiát, és különösen, hogy az elektromos és elektronikus készülékekre értékes erőforrásokként és ne hulladékként tekintsenek, például biztosítsanak hozzáférést az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtőpontjaihoz azon újrahasznosítási központok személyzete számára, amelyek hasznosítani tudják ezen eszközöket és alkatrészeiket;

23.  úgy véli, hogy az e jelentésben foglalt intézkedéseket különösen a 2003/361/EK bizottsági ajánlás szerinti kkv-kra és a mikrovállalkozásokra kell alkalmazni megfelelő és a kkv-k vagy mikrovállalkozások méretével és képességeivel arányos módon fejlődésük megőrzése, valamint az Unión belüli foglalkoztatás és az új szakmákra irányuló képzés ösztönzése érdekében;

24.  felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne ösztönözni és megkönnyíteni a LED égők cserélhetőségét, valamint felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az ökocímkével kapcsolatos intézkedések mellett egy kevésbé szigorú megközelítés kialakítását például a címkézésre, ösztönző rendszerekre, közbeszerzésre vagy a garancia kiterjesztésére vonatkozóan abban az esetben, ha az égők kivehetetlenek;

25.  nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy gyakoroljanak hatékony piacfelügyeletet annak biztosítása érdekében, hogy az európai és a behozott termékek egyaránt megfeleljenek a termékpolitikai és környezetbarát tervezési követelményeknek;

26.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális hatóságokat, és tartsák tiszteletben azok hatásköreit;

A fogyasztó alaposabb tájékoztatásának biztosítása

27.  felkéri a Bizottságot, hogy javítson a termékek tartósságáról szóló tájékoztatás minőségén azáltal, hogy:

–  fontolóra veszi egy, különösen a termék tartósságára, a környezettudatos tervezésre, a technikai fejlődésnek megfelelő fejleszthetőségre és a javíthatóságra kiterjedő önkéntes uniós címke létrehozását,

–  önkéntes kísérleteket hajt végre uniós szintű vállalatokkal és más érdekelt felekkel annak érdekében, hogy valamennyi tagállam által alkalmazható, egységesített kritériumok alapján kidolgozza a termék várható élettartamára vonatkozó jelölést,

–  használatszámlálót hoz létre a legfontosabb fogyasztási cikkek, különösen a nagy háztartási berendezések számára,

–  tanulmányt készít arról, milyen hatással jár az élettartamra vonatkozó címkézés és a jogi garancia időtartamának összehangolása,

–  felhasználja a digitális alkalmazásokat vagy a közösségi médiát,

–  egységesíti a használati utasításokban a termék tartósságára, fejleszthetőségére és javíthatóságára vonatkozó információkat azok egyértelműségének, elérhetőségének és érthetőségének biztosítása érdekében,

–  egységes kritériumok alapján olyan tájékoztatást ír elő, amely feltünteti a termék várható élettartamát;

28.  nyomatékosan kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy:

–  támogassák az önkormányzatokat, a vállalkozásokat és a szervezeteket a termékek élettartamának meghosszabbításáról szóló fogyasztói tájékoztató kampányok lefolytatásában különösen annak révén, hogy tájékoztatást vagy tanácsokat nyújtanak a karbantartásra, a javításra, az újrafelhasználásra stb. vonatkozóan;

–  növeljék a fogyasztók tudatosságát a termékek korai meghibásodására és javíthatatlanságára vonatkozóan, adott esetben fogyasztói bejelentési platformok létrehozása révén;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy Unió-szerte ösztönözze a rendszeres és strukturált információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását a Bizottság és a tagállamok között, a regionális és önkormányzati hatóságokat is ideértve;

A tervezett elavulással kapcsolatos intézkedések

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztói szervezetekkel, gyártókkal és más érdekelt felekkel konzultálva tegyen javaslatot a fizikai árucikkekre és szoftverekre vonatkozó tervezett elavulás fogalmának uniós szintű meghatározására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a piacfelügyeleti hatóságokkal együttműködve vizsgálja meg egy olyan független rendszer létrehozásának lehetőségét, amely tesztelné és észlelné a termékek tervezett elavulását; ezzel összefüggésben felszólít a visszaélést bejelentő személyek jogi védelmének fokozására, valamint a gyártókra megfelelő visszatartó intézkedések bevezetésére;

31.  felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben egyes tagállamok úttörő szerepet játszanak, ilyen például a Benelux-országok kezdeményezése, amelynek célja a tervezett elavulás leküzdése és az (elektromos) háztartási készülékek élettartamának növelése; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának jelentőségét;

32.  megjegyzi, hogy a termékek fejleszthetősége lassíthatja a termékek elavulását, és ezáltal csökkentheti a környezetre gyakorolt hatásokat és a felhasználók költségeit;

A törvényes megfelelőségi garanciához való jog megerősítése

33.  úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztók jobb tájékoztatása arról, miként működik a jogszabályban előírt megfelelőségi garancia; kéri, hogy a termék megvásárlását igazoló számlán e jótállásra történő, teljes egészében kiírt hivatkozásnak kelljen szerepelnie;

34.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezéseket és intézkedéseket a fogyasztók bizalmának növelése érdekében:

–  a fogyasztóvédelem megerősítése révén, különösen azon termékek esetében, amelyeknél az észszerűen elvárható élettartam hosszabb, valamint az egyes tagállamokban már bevezetett szigorú fogyasztóvédelmi intézkedések figyelembevétele révén,

–  a környezetbarát tervezésre vonatkozó jogszabályok, valamint az energiafelhasználó termékekre vonatkozó szerződésjog hatásainak figyelembevétele révén, a termékekre vonatkozó szabályozással kapcsolatos holisztikus megközelítés kialakítása érdekében,

–  annak biztosítása révén, hogy a fogyasztót kifejezetten tájékoztatják az adásvételi szerződésben a törvényes jótálláshoz való jogáról, továbbá az e joggal kapcsolatos tudatosságot növelő programok előmozdítása révén,

–  a fogyasztó számára a vásárlás bizonyításának megkönnyítése révén azáltal, hogy a jótállást a tárgyhoz és nem a vásárlóhoz kötik, valamint az e-bizonylatok és a digitális jótállási rendszerek általános bevezetésének ösztönzése révén;

35.  kéri, hogy az európai előírások alkalmazása illetékes hatóságok általi ellenőrzésének megkönnyítése érdekében vezessenek be uniós szintű panasztételi mechanizmust a jótálláshoz való jog végrehajtásának elmulasztása esetére;

36.  rámutat arra, hogy a fenntarthatóbb terméktervezés ösztönzését a kiterjesztett gyártói felelősség elvének megerősítése és a teljesítendő minimumkövetelmények előírása révén lehetne biztosítani;

A fogyasztók védelme a szoftverek elavulásával szemben

37.  nagyobb mértékű átláthatóságot és fejleszthetőséget, biztonsági frissítéseket és tartósságot szorgalmaz, amelyek a szoftverek és a hardverek megfelelő működésének egyaránt fontos szempontjai; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy elő kell-e mozdítani a vállalatok közötti, szélesebb körű együttműködést;

38.  arra ösztönzi a szállítókat és a gyártókat, hogy biztosítsanak átláthatóságot azáltal, hogy a termékekre vonatkozó szerződésekben rögzítik azt a minimális időszakot, amelyben az operációs rendszerek biztonsági frissítései elérhetők; javasolja az észszerű használati időtartam fogalmának meghatározását; hangsúlyozza továbbá, hogy beágyazott operációs rendszerek esetén a termék szállítójának biztosítania kell e biztonsági frissítések nyújtását; felhívja a gyártókat, hogy nyújtsanak egyértelmű tájékoztatást a szoftverfrissítéseknek és -bővítéseknek a fogyasztóknak biztosított, beágyazott operációs rendszerekkel való kompatibilitásáról;

39.  kéri, hogy a lényegi szoftverek frissítései reverzibilisek legyenek, és kapcsolódjon hozzájuk tájékoztatás a készülék működésére gyakorolt következményekről, valamint hogy az új lényegi szoftverek legyenek kompatibilisek az előző generációs szoftverekkel;

40.  kéri az alkatrészek, többek között a processzor cserélhetőségének szabványosítás révén történő ösztönzését annak érdekében, hogy a termékek naprakészen tarthatók legyenek;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 285., 2009.10.31., 10. o.

(2)

HL L 153., 2010.6.18., 1. o.

(3)

HL L 354., 2013.12.28., 171. o.

(4)

HL C 67., 2014.3.6., 23. o.

(5)

HL L 304., 2011.11.22., 64. o.

(6)

HL L 149., 2005.6.11., 22. o.


INDOKOLÁS

Az áruk élettartama – probléma a fogyasztók számára

Az áruk élettartamával kapcsolatos probléma több tényezőt érint:

–  a tartós és javítható termékek hiányát,

–  a számítástechnikai termékekre telepített szoftverek élettartamát,

–  a vásárló rendelkezésére álló információkat.

A termékek időtállósága tekintetében a fogyasztók bizalma gyengült. E bizalomvesztésben az olcsó termékek egyre gyengébb minősége és a különösen botrányos – jóllehet valójában szórványos – jelenségek médiában való megjelenése is szerepet játszott. Egy francia fogyasztóvédelmi egyesület közelmúltban végzett felmérése szerint a megkérdezett személyek 92%-ának meggyőződése, hogy az elektromos és „high-tech” termékeket szándékosan úgy tervezik, hogy ne legyenek tartósak.

Az európai fogyasztók gyakorlatilag semmilyen információval sem rendelkeznek a termékek megbízhatóságát illetően. Mivel a fogyasztók számára az ár elveszítette a költség-minőség arányt érintő jelzésértékét, ezért inkább választják a feltörekvő országokból származó olcsóbb termékeket, ami felgyorsítja a gazdasági szempontból negatív árversenyt. Ez a helyzet károsítja azokat az európai vállalatokat, amelyek gyakran jobb minőségű és tartósabb termékeket kínálnak.

Ezenkívül a hálózatba kapcsolt tárgyak általánossá válása, valamint a felhasználók új technológiáktól való függése ugyancsak felveti a szoftverek és az eszközök egyre gyorsabb elavulásának társadalmilag kényes kérdését. A termékek gyorsuló elavulásának első áldozatai a legkevésbé tehetős polgárok: vásárlóerő híján elsősorban az olcsó termékeket választják, ezek azonban gyorsabban mennek tönkre, így ismét pénzt kell kiadniuk.

A javíthatóság mint gazdasági kérdés

A fogyasztók nem csak az áruk csekély tartóssága miatt elégedetlenkednek, hanem az is, hogy nem lehet őket megjavítani. Ez a javítási ágazatot is gyengíti, amely évről évre egyre több álláshelyet veszít Európában.

A termékek javíthatóságának romlása számos problémás tényező összhatására vezethető vissza:

–  a pótalkatrészekhez való hozzáférés hiányára és túlzottan magas árukra,

–  az olcsó importtermékek javításának magas munkadíjára,

–  a javítás és a karbantartás módjára vonatkozó információk hiányára,

–  a szoftverek és az elektronika egyre bonyolultabbá válására,

–  a független szerelők közreműködése és a „javítsd magad” megoldás előtt álló akadályokra,

–  a termékek és alkatrészeik csekély javíthatóságára,

–  a javítás idejére csereterméket biztosító szolgáltatások elégtelen voltára.

Egy 2014-es Eurobarométer-felmérés szerint az európai polgárok 77%-a inkább megjavíttatná a birtokában lévő árukat, mintsem újakat venne azok helyett, végül azonban mégis az áru lecserélésre vagy kidobására kényszerülnek, mert a javítás ára és a szolgáltatás színvonala elrettenti őket a javíttatástól.

Foglalkoztatási értelemben a javíttatás akadályai az aktívan foglalkoztatott szerelők számának visszaesését eredményezték:

–  Hollandiában 7 év leforgása alatt 2 000 ilyen álláshely szűnt meg ebben az ágazatban;

–  Németországban a rádiók és televíziók javításával foglalkozó műhelyek 13%-a zárt be egyetlen év alatt;

–  Lengyelországban a javítással foglalkozó személyek száma két év alatt 16%-kal csökkent…

E hanyatlással párhuzamosan az ingyenes javító műhelyek, illetve a házi javításról szóló internetes honlapok egyre nagyobb sikereket könyvelhetnek el. Valójában tehát egyértelmű, hogy a javítás iránt van kereslet.

A javítási ágazatban nem áthelyezhető munkahelyeket lehetne teremteni, amennyiben a termékeket úgy terveznék meg és alakítanák ki, hogy tartósak és javíthatók legyenek, a javítási szolgáltatásokat pedig újragondolnák annak érdekében, hogy jobban igazodjanak a fogyasztók szükségleteihez. A cserével szemben a javítás előnyben részesítése – többek között a kötelező jótállás keretében – környezetvédelmi kérdés is, mivel a csere rendszeres alkalmazása a viszonylag új termékek ártalmatlanítását jelenti, ami nem ösztönzi a gyártókat tartósabb termékek tervezésére.

Valójában igen sok meghibásodott készülék (az elektromos és elektronikus készülékek 44%-a) nem kerül javításra. A javítási ágazat támogatása tehát munkahelyeket teremthetne, valamint jelentősen csökkenthetné a hulladéktermelést és a környezetszennyezést, továbbá érezhetően javítaná a fogyasztók vásárlóerejét, és kereskedelmi előnyt jelentene az európai vállalkozások számára.

Átfogó megközelítés: a használatalapú gazdaság felé

A termékek élettartama egymástól független érdekelt felek együttesétől függ: a gyártóktól, a szállítóktól, a forgalmazóktól, a fogyasztóktól, sőt a tagállamoktól is. A termékek élettartama meghosszabbításának egy olyan gazdasági modell kialakulásához kell hozzájárulnia, amelynek alapját a fogyasztók és az ipar szükségletei, illetve a környezetvédelmi szükségszerűségek közötti egyensúly képezi.

Míg a termékek tervezése a termék élettartamának lényegi eleme, az értékesítési modell szintén fontos szerepet játszik. A gyorsan fejlődő funkcionális és megosztásalapú gazdaság új lehetőségeket kínál a forgalomba hozott termékek minőségének javítása és élettartamának növelése tekintetében. A használat elsőbbséget kap a tulajdonnal szemben, így a hangsúly a szakszerű szolgáltatásra és nem az áruk megújulási arányára helyeződik. A használatalapú gazdaságot digitális eszközök erősítik, amelyek megkönnyítik a bizalmon alapuló közösségeken belüli kereskedelmet, és jelentős gazdasági és környezetvédelmi előnyöket generálhatnak.

E modell a körforgásos gazdaság tágabb keretrendszerébe illeszkedik. A Bizottság az e kérdésnek szentelt 2015-ös jogalkotási csomagjában így e pozitív modell kidolgozása mellett szállt síkra, amely megőrzi az erőforrásokat, csökkenti a hulladéktermelést és munkahelyeket teremt egy versenyképesebb gazdaságban.

Ha e modellhez megfelelő képzési politika is társulna, akkor valamennyi képzettségi szinten új munkahelyeket teremtene.

Az újrafelhasználás és a javítás ágazatában a potenciális munkahelyteremtés a használt áruk 10 000 tonnájára vetítve 296 munkahely. Mivel az hulladék-újrahasznosító központokban begyűjtött áruk egyharmada újrahasznosítható, ha Európában a kommunális hulladék mindössze 1%-át készítenék elő újrafelhasználásra, ez több mint 200 000 helyi munkahely létrehozását jelentené.

Az újrahasználatot az újrahasznosításhoz képest mostohaként kezelik, ugyanakkor módot nyújt az áruk élettartamának meghosszabbítására azáltal, hogy csekély átalakítás után visszakerülnek a gazdaságba. Friss tanulmányok szerint ha az európai vállalkozások a számítógépeiket nem újrahasznosítanák, hanem újra használnák, Európában 10 500 nem áthelyezhető munkahely jönne létre, ugyanakkor évente mintegy 6 millió tonna üvegházhatásúgáz-kibocsátást, illetve 44 millió köbméter vizet lehetne megtakarítani, nem is beszélve a nyersanyag-megtakarításokról.

A termelési, értékesítési és fogyasztási módoknak a termékek élettartamának meghosszabbítását célzó újragondolásával olyan körülmények alakíthatók ki, amelyek kedveznek az európai piaci tevékenységek fellendülésének. Az erőforrásköltségek előrelátható növekedése miatt takarékosan kell gazdálkodni velük, különösen az élettartamuk végéhez közeledő termékekkel való gazdálkodás révén. A termékek tartósságát szem előtt tartó ipari stratégia megtakarítaná a nyersanyagköltségeket, és lehetővé tenné a befektetések megtérülését és a nyereséget, különösen a fokozott vásárlói hűség eredményeképpen.

Végezetül a közhatóságok ugyancsak fontos szerepet kapnak, nem csupán azáltal, hogy ösztönzik a helyes ipari gyakorlatokat, hanem azáltal is, hogy példát mutatnak beszerzési politikáikkal, valamint egyesületek közreműködésével növelik a fogyasztók tudatosságát a felelősségteljes fogyasztással és a termékek jobb karbantartásával kapcsolatban.

A termékek tartóssága mint állami és politikai kérdés

Számos európai jelentés és a tagállamokban elvégzett jogalkotási munka rámutatott, mennyire fontos foglalkozni a termékek gyorsuló cseréjének problémájával.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ipari szerkezetváltással foglalkozó tanácsadó bizottsága 2013. október 17-én megtette az első lépéseket a kérdés egységes értelmezése felé, és egy sor ajánlásra tett javaslatot, amelyek konszenzusra találtak. Meghatározták a szigorú értelemben vett tervezett („műszaki”) elavulás, a közvetett elavulás, az inkompatibilitás hiánya miatti elavulás, illetve a marketingkampányokból eredő „pszichológiai” elavulás közötti különbségeket.

Ennek nyomán az EGSZB tanulmányt készített arról, hogy a termékek élettartamának feltüntetése milyen hatást gyakorol a fogyasztókra. E tanulmány konkrétan megerősíti, hogy az európaiak 92%-a szeretné, ha az élettartamot (vagy a hasznos élettartamot) feltüntetnék a termékeken. Feltárja továbbá, hogy az európai vállalatok versenyképessége részben a fogyasztók vállalkozásokba vetett bizalmának növelésén múlik.

Ezek az európai erőfeszítések megjelennek a tagállamokban kidolgozott közpolitikákban is.

–  E tekintetben Belgium úttörő szerepet vállalt, amikor 2012 februárjában a Szenátus állásfoglalást fogadott el az energiafelhasználó termékek tervezett elavulása elleni küzdelem céljával. Az állásfoglalás többek között ajánlja európai szintű címkézési rendszer bevezetését az energiafelhasználó termékek (izzók, számítógépek, mobiltelefonok stb.) élettartamára és javíthatóságára vonatkozóan.

–  Franciaország belföldi vállalatok kezdeményezéseivel párhuzamosan módosította jogi szabályozását, 2015 augusztusában megalkotva az energetikai átállásról szóló törvényt, amely a tervezett elavulást bűncselekményként határozza meg, a fogyasztásról szóló 2014. márciusi törvényben pedig egyértelművé teszi a fogyasztók jogait a pótalkatrészek megfelelőségét és rendelkezésre állását érintő jótállás tekintetében.

–  Hollandiában a törvény szerint a megfelelőségre vonatkozóan előírt kétéves jótállás csak minimális követelmény. Bizonyos áruk, különösen a személygépkocsik, mosógépek és egyéb, tartós használati cikknek minősülő termékek esetében a fogyasztó az általa elvárható átlagos élettartam alapján hosszabb időtartamú jótállásra is jogosult lehet.

–  Finnország a fogyasztóvédelmi törvény keretében szintén lehetőséget biztosít a jótállás időtartamának kiterjesztésére. A törvény preambuluma szerint a megfelelőség – valamely termék, például személygépkocsi, építőanyag vagy elektromos készülék gyártásából fakadó – hiányáért az eladó felel abban az esetben is, ha a megfelelés hiánya az áru átadását követő két év elteltével jelentkezik. Ez a modell hasonlít a holland rendszerhez. Az áru élettartamának meghatározásáért ombudsman felel bizonyos kritériumok, többek között az áru és alkatrészeinek ára, illetve a használat (például a használat gyakorisága) alapján. A jogalkotó nem dolgozott ki listát a konkrét termékek „elvárható élettartamáról”. Egyedi esetek mindazonáltal a fogyasztói jogvitákat rendező testület ajánlásainak fényében tanulmányozhatók.

–  Spanyolországban 2014. június 24-én, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által az új fogyasztói modellekről szervezett konferencián elfogadták a programozott elavulás és a megosztásalapú fogyasztás terén bevált gyakorlatokról szóló „madridi állásfoglalást”.

–  Ausztriában kiválósági védjegyet dolgoztak ki a tartós és javításbarát elektromos és elektronikus termékek számára.

–  Végezetül Svédország egy sor adóügyi intézkedést fogadott el, amelyek célja a javítási és az újrahasznosítási ágazat, valamint a körforgásos gazdaság megerősítése, és amelyek 2017 januárjában lépnek hatályba. Az intézkedések célja:

•  a javítási költségek csökkentése egyes termékek (kerékpárok, cipők és ruhák) héakulcsának 25%-ról 12%-ra csökkentése révén,

•  lehetőség biztosítása a háztartási készülékeik javítását vállaló fogyasztók számára arra, hogy a javítás munkadíjának 50%-át levonhassák adójukból,

•  adók kivetése az egyáltalán nem vagy csak nehezen újrahasznosítható és javítható anyagokat tartalmazó termékekre.

Ezen intézkedéseket a környezetszennyezéssel, a hulladékokkal, a hulladékkezeléssel és a munkanélküliséggel kapcsolatos költségek csökkentésére irányuló befektetésként dolgozták ki.


VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (11.4.2017)

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a termékek hosszabb élettartamáról: előnyök a fogyasztók és a vállalatok számára

(2016/2272(INI))

A vélemény előadója: Christel Schaldemose

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Uniónak a nyersanyagok importjától való függésére és a természeti erőforrások jelentős részének rövid távon várható gyors kimerülésére tekintettel kulcsfontosságú feladat, hogy az Unióban található erőforrások közül amennyit csak lehet ismét kiaknázhatóvá tegyük, és fokozzuk a körforgásos gazdaság felé történő átállás ütemét;

B.  mivel a termékek élettartamának meghosszabbítását az előállítás és a fogyasztás módját érintő holisztikus változás szükségességével összefüggésben, valamint a körforgásos gazdaságra történő áttérés részeként kell szemlélni; mivel az erőforrások hatékonyabb felhasználása ezenkívül jelentős nettó megtakarítást hozna a vállalkozások, az állami hatóságok és a fogyasztók számára az Unióban, miközben csökkentené a teljes éves üvegházhatásúgáz-kibocsátást és a termékek környezeti hatásait;

C.  mivel a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosítására irányuló 2015. november 25-i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) vonatkozó végrehajtási iránymutatásait figyelembe kell venni;

D.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyedi intézkedésekre szólít fel a tartósság, a javíthatóság és az újrafelhasználhatóság javítása, valamint a termékek élettartamának növelése érdekében;

E.  mivel a kiterjesztett gyártói felelősségnek e tekintetben fontos szerepet kell játszania;

F.  mivel a „Belső növekedés: a körforgásos gazdaság elképzelése a versenyképes Európa számára” című, az Ellen MacArthur Alapítvány által készített jelentés egyértelműen kimutatja az olyan új üzleti modellekre történő átállásban rejlő lehetőségeket, mint amilyen például a szolgáltatások értékesítése termékek eladása helyett;

G.  mivel a körforgásos gazdasági modell megvalósítása a politikai döntéshozók, a polgárok és a vállalkozások részvételét kívánja meg, és nemcsak a termékek és szolgáltatások tervezése, illetve értékesítése, hanem a fogyasztói és az üzleti tevékenységben tanúsított hozzáállás és elvárások tekintetében is változtatásokat jelent, olyan új piacok kialakítása révén, amelyek megfelelnek a fogyasztói szokásokban bekövetkezett változásoknak, fejlődőképesek a termékek használatát, újrafelhasználását és megosztását illetően, ezáltal hozzájárulva azok hasznos élettartamának növeléséhez, valamint versenyképes, tartós és fenntartható termékek létrehozásához;

H.  mivel számos lámpában az izzók nem cserélhetők ki, ami az izzó kiégését követően gondot okoz, ha a piacon időközben új, hatékonyabb izzók jelentek meg, vagy ha a fogyasztó például a fény színét kívánná megváltoztatni, ilyen esetekben ugyanis kénytelen az egész lámpát kicserélni;

I.  mivel a körforgásos gazdaság fejlődésével további lépéseket kell tenni a termékek javíthatósága, kiigazíthatósága, fejleszthetősége, tartóssága és újrahasznosíthatósága tekintetében annak érdekében, hogy növekedjen a termékek és/vagy összetevőik élettartama és hasznos élettartama;

J.  mivel a hulladékgazdálkodási hierarchiában az első láncszemek, a csökkentés és az újrafelhasználásra való előkészítés a legfontosabbak a „zéró hulladék” stratégiájának megindítása szempontjából;

K.  mivel Európa természetierőforrás-fogyasztása az elmúlt 30 év folyamán mintegy 50%-kal nőtt, és személyenként 43 kg erőforrást fogyasztunk naponta;

L.  mivel gazdasági és környezetvédelmi megfontolásból egyaránt szükséges a nyersanyagok megőrzése és a hulladéktermelés korlátozása;

M.  mivel a termékek egyre nagyobb sokszínűsége, az innovációs ciklusok egyre rövidebbé válása, valamint az állandóan változó fogyasztói szokások miatt gyakoribbá vált az új termékek vásárlása, és ennek következtében csökkent azok hasznos élettartama;

N.  mivel a termékek élettartamának növelésére irányuló tevékenységek, többek között a javítás, a használtcikk-kereskedés és a termékcsere komoly potenciális lehetőségeket rejtenek magukban;

O.  mivel a LED égőknek ideális körülmények között cserélhető, nem pedig kivehetetlen elemeknek kellene lenniük;

P.  mivel egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának növelésére irányuló törekvés és a környezet megóvása között, ami mindig ösztönzőket kínál az innováció és a további fejlődés számára;

Q.  mivel egyre több beszámoló szól arról, hogy az okostelefonokat szándékosan úgy tervezik, hogy egy vagy két év múlva már ne működjenek megfelelően;

1.  hangsúlyozza, hogy a termékek életciklusának valamennyi szakaszában egyensúlyt kell teremteni a termékek élettartamának meghosszabbítása, a hulladék erőforrássá (másodlagos nyersanyaggá) történő átalakítása, az ipari szimbiózis, az innováció, a fogyasztói kereslet, a környezetvédelem és a növekedésre vonatkozó politikák között, valamint úgy véli, hogy az egyre erőforrás-hatékonyabb termékek kifejlesztése nem ösztönözheti a rövid élettartamokat vagy a termékektől való időelőtti megválást;

2.  hangsúlyozza, hogy a termékek hosszabb élettartamának előfeltétele a tervezett elavulás elleni intézkedések elfogadása; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foganatosítsanak megfelelő intézkedéseket a tervezett elavulás felszámolása, valamint a termékekre vonatkozó részletesebb információk révén a tudatos fogyasztói magatartás kialakításának fokozása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy foglalkozzon azokkal a beszámolókkal, amelyek szerint az egyes termékeket, például okostelefonokat szándékosan rendkívül rövid hasznos élettartamra terveznek, és szükség esetén foganatosítson intézkedéseket e jelenség felszámolása érdekében; kéri továbbá a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a tervezett elavulású termékek forgalomba hozatalát;

3.  hangsúlyozza, hogy a termékek hosszabb élettartamához szükséges a könnyen kicserélhető, szabványosított és moduláris termékösszetevők rendelkezésre állása, valamint a funkcionális tervezés, amely többek között figyelmet fordít a szétszerelhetőségre is;

4.  kiemeli, hogy az olyan üzleti modellek, mint például a „termékek mint szolgáltatások” irányába történő átállás lehetővé teszi a termelési és fogyasztási minták fenntarthatóságának javítását, feltéve, hogy a termék-szolgáltatási rendszerek nem eredményeznek rövidebb termékélettartamot, és hangsúlyozza, hogy ezen üzleti modellek nem adhatnak lehetőséget az adókikerülésre;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hulladékhierarchia helyes alkalmazásának elősegítése érdekében ösztönözzék olyan többször használható, műszaki szempontból tartós és könnyen javítható termékek fejlesztését, gyártását és forgalmazását, amelyek a hulladékká válás és az újrahasználatra való előkészítés vagy újrafeldolgozás után alkalmasak arra, hogy a piacon hozzáférhetők legyenek, illetve alkalmasak a forgalomba hozatalra; ragaszkodik ahhoz, hogy az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a termékek teljes életciklusa során jelentkező hatásait és a hulladékhierarchiát is;

6.  hangsúlyozza, hogy új üzleti modellek (például internetalapú szolgáltatások, a marketing új formái, kizárólag használt árucikkek kereskedelmére szakosodott üzletek) kialakítása, valamint az informális javítási létesítmények közösségi javítóműhelyek, azaz olyan műhelyek, ahol az emberek maguk szerelhetik a saját tárgyaikat) szélesebb körben történő rendelkezésre állása hozzájárulhat a termékek élettartamának kiterjesztéséhez, és ugyanakkor növeli a fogyasztók tudatosságát és fokozza a hosszú élettartamú termékekbe vetett bizalmukat;

7.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható termelési és fogyasztási modellek előmozdítása és támogatása, a forráshatékony, tartós, könnyen megosztható, újrafelhasználható, javítható és újrahasznosítható termékek használata, továbbá a tervezett elavulású termékek piacra helyezésének megakadályozása a hulladékkeletkezés megelőzésének legfőbb vonatkozásait képezik;

8.  felhívja a figyelmet az olyan kereskedelmi stratégiák szerepére, mint például a termékek lízingelhetőségének tekintetbe vétele a tartós termékek tervezésekor, ami által a lízinggel foglalkozó cégek megtartják a lízingbe bocsátott termékek tulajdonjogát, valamint ösztönözve vannak a termékek ismételt piaci forgalmazására és tartósabb termékek tervezésébe történő beruházásra, ami az újonnan termelt és a leselejtezett termékek mennyiségének csökkenését eredményezi;

9.  hangsúlyozza, hogy bele kell építeni a termék tervezésébe azokat a jellemzőket, amelyek lehetővé teszik, hogy egy termék javítható, újrafelhasználható, újrahasznosítható és tartós legyen, mivel a termék által használt erőforrások mennyisége nagyrészt a tervezési szakaszban kerül meghatározásra; rámutat, hogy a termékek tervezése a körforgásos gazdaságra történő áttérés fontos tényezője, mert kihatással van a szóban forgó termék életciklusára;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a toxikus anyagoktól mentes anyagciklusok kifejlesztésének biztosítása érdekében fokozzák a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítésére és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogadhatatlan kockázatokat jelentő anyagok korlátozására irányuló erőfeszítéseiket;

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell a termékek élettartamának kiterjesztését ott, ahol ez környezeti előnnyel jár, és támogatniuk kell a termékekkel kapcsolatos javítást, újrahasználatot, újragyártást és felújítást elősegítő rendszerek létrehozását;

12.  megjegyzi, hogy a javíthatóságot tudatosabb tervezéssel kell biztosítani, mivel döntő fontosságú, hogy a cserealkatrészek rendelkezésre álljanak elsősorban azon termékek esetében, amelyek élettartamának meghosszabbítása költséghatékony módon megvalósítható;

13.  támogatja a tervezett elavulás fogalmának uniós szintű meghatározását, valamint az ezzel összefüggő gyakorlatok büntetését célzó intézkedések bevezetését;

14.  hangsúlyozza, hogy a környezettudatos tervezésen alapuló új termékek jegyzékének nagyratörőbbnek kellene lennie, és több terméket kellene tartalmaznia;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben egyes tagállamok úttörő szerepet játszanak, ilyen például a Benelux-országok kezdeményezése, amelynek célja a tervezett elavulás leküzdése és az (elektromos) háztartási készülékek élettartamának növelése; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a legjobb gyakorlatok megosztásának jelentőségét;

16.  úgy véli, hogy alapvetően fontos a fogyasztók jobb tájékoztatása arról, miként működik a jogszabályban előírt megfelelőségi garancia; kéri, hogy a termék megvásárlását igazoló számlán e garanciára történő, teljes egészében kiírt hivatkozásnak kelljen szerepelnie;

17.  ismételten emlékeztet arra, hogy a szabványosított és moduláris alkatrészek rendelkezésre állásának, a tervezésnek köszönhető szétszerelhetőségnek, a termék tartós használatra való tervezésének és a hatékony termelési eljárásoknak fontos szerepet kell játszaniuk a körforgásos gazdaság sikeres megvalósításában;

18.  felhívja a tagállamokat az intézményi kampányok megerősítésére a javítással, a használtcikk-kereskedelemmel és -eladással, a bérléssel és a cserékkel kapcsolatos tevékenységek előmozdítása érdekében, ezzel elkerülve az új termékek vásárlását;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az új termékekben található újrahasznosított anyagok minimális mennyiségére vonatkozó szabályok bevezetésének lehetőségét;

20.  tudomásul veszi a Bizottság „környezettudatos tervezésre vonatkozó 2016–2019. évi munkaprogramját”; üdvözli különösen, hogy anyaghatékonysági vonatkozásokkal összefüggésben környezetvédelmi normává válhat a termékek tartóssága, többek között a termékek élettartamának növelése, a lejárt élettartamú termékekben található alkatrészek újrafelhasználásának vagy az azokban meglévő anyagok újrahasznosíthatóságának lehetősége, valamint az újrafelhasznált alkatrészek és/vagy újrahasznosított anyagok termékekbe történő beépítése;

21.  ismételten felhívja a Bizottságot arra, hogy tegyen javaslatot az ökocímkére vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatára annak érdekében, hogy hatálya kiterjedjen minden fő termékcsoportra, ne csak azokra, amelyek energiát használnak, és a terméktervezésre vonatkozó követelmények részeként fokozatosan foglalja bele a hatékony forrásfelhasználás valamennyi jellemzőjét;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot megfelelő intézkedésekre, amelyek köteleznék a gyártókat a cserealkatrészek rendelkezésre állásának biztosítására, valamint a fogyasztói jogokkal kapcsolatban a cserealkatrészek rendelkezésre állásának időtartamára vonatkozó tájékoztatás nyújtására az online értékesítési oldalakon és a tényleges eladási helyszíneken egyaránt;

23.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy költség-haszon elemzés alapján értékelje annak lehetőségét, hogy a környezettudatos tervezésről szóló jogszabályok minimumértékeket írjanak elő az új termékekben található újrahasznosítható anyagok tekintetében;

24.  elismeri a közösségi gazdaság és a megosztásalapú gazdasági platformok jelentőségét, mert új fenntartható gazdasági modellekként előmozdítják a termékek hatékonyabb felhasználását és hosszabb élettartamát;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvben(1) foglalt, az elemek és az akkumulátorok eltávolítására vonatkozó követelmények maradéktalan alkalmazását és végrehajtását a tagállamokban, és ösztönözze az elemek újrafelhasználását kialakító üzleti modelleket;

26.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a modemek, routerek, TV-dekóderek és set-top boxok rengeteg elektronikus hulladékot idéznek elő, amikor a fogyasztók új távközlési szolgáltatóra váltanak; felhívja a fogyasztók és a távközlési szolgáltatók figyelmét arra, hogy az (EU) 2015/2120 rendelet értelmében a fogyasztóknak már joguk van ahhoz, hogy új távközlési szolgáltatóra váltás esetén az általuk választott végberendezést használják;

27.  felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne ösztönözni és megkönnyíteni a LED égők cserélhetőségét, valamint felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az ökocímkével kapcsolatos intézkedések mellett egy kevésbé szigorú megközelítés kialakítását például a címkézésre, ösztönző rendszerekre, közbeszerzésre vagy a garancia kiterjesztésére vonatkozóan abban az esetben, ha az égők kivehetetlenek;

28.  rámutat, hogy a felelősségteljes termékhasználat nagyban függ attól is, hogy a fogyasztók a termék életciklusának, környezeti lábnyomának és minőségének ismeretében pontos képet alkothassanak a termék környezetre gyakorolt hatásairól;

29.  hangsúlyozza, hogy a termékek várható élettartamára vonatkozó tájékoztatás címkén történő feltüntetésének kötelezővé tételét nem könnyű bevezetni; azt javasolja, hogy egy ilyen címkézési rendszer alkalmazását uniós szinten kezdetben önkéntes alapon kellene megkísérelni, közös formátum és módszerek alapján;

30.  rámutat, hogy az elektronikus hulladék tetemes része abból származik, hogy a gyártók egy idő után már nem képesek biztosítani a hardverrel kompatibilis szoftverfrissítéseket; úgy véli, hogy a gyártókat kötelezni kellene arra, hogy biztosítsák a kompatibilis szoftverfrissítéseket;

31.  rámutat, hogy a fenntarthatóbb terméktervezés ösztönözését a kiterjesztett gyártói felelősség elvének megerősítése és a teljesítendő minimumkövetelmények előírása révén lehetne biztosítani;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban használja fel az uniós ökocímkét a termékek élettartamára vonatkozó információ javítása és annak érdekében, hogy a fogyasztók jobban megértsék a termékek tartósságát; hangsúlyozza, hogy a termék/márka kiválasztására vonatkozó tájékozott fogyasztói döntés közvetve gazdasági ösztönzőt jelenthet a gyártók számára; hangsúlyozza, hogy a termék várható élettartamával kapcsolatos fogyasztói tudatosság növelése érdekében az ökocímkének a termék minimális élettartamára vagy használatára vonatkozó információt kellene tartalmaznia;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyasztót – amennyiben úgy tartja helyesnek, csupán önkéntes alapon – tájékoztassák a termék várható élettartamáról, a tervezése szerint lehetséges használatai számáról és a javíthatóságának lehetőségéről annak érdekéken, hogy a fogyasztók tájékozottabb döntéseket hozhassanak a vásárlás során;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a gyártóktól követelje meg diagnosztikai és javítási kézikönyvek nyilvános hozzáférhetővé tételét, valamint a termékek cserealkatrészeinek és tartozékainak rendelkezésre bocsátását a piacon a terméknek az uniós ökocímkén is kötelezően feltüntetendő várható élettartamának függvényében meghatározott számú évig terjedő időszakban;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fogyasztási és termelési modellek előmozdítása érdekében fordítsanak forrásokat az oktatásra és a tájékoztatási kampányokra, valamint hangsúlyozza a forráshatékony körforgásos gazdaságra való áttérés előnyeit;

36.  kéri a Bizottság, hogy készítsen gazdasági és környezeti hatásvizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy van-e lehetőség a termékek használati idejére vonatkozó jogi garancia időtartamának összehangolt módon történő meghosszabbítására;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén egyeztessenek a regionális és helyi hatóságokkal, a vállalkozásokkal és a szervezetekkel a termékek élettartamának meghosszabbításával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatási kampányok elindításáról;

38.  rámutat, hogy a Bizottságnak az elkövetkező célravezetőségi vizsgálatot nem szabad arra használnia, hogy visszavonja az uniós ökocímkét vagy korlátozza annak hatályát;

39.  véleménye szerint fontos az ösztönzők létrehozása annak érdekében, hogy a gyártók tartósabb árucikkeket állítsanak elő; felhívja a Bizottságot olyan javaslat előterjesztésére, amely szerint a gyártóknak kelljen megfizetni az újrahasznosítás költségeit abban az esetben, ha termékeik várható élettartama öt évnél rövidebb;

40.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy nemzetközi megállapodások révén mozdítsa elő a forráshatékonyságra vonatkozó mutatók használatát annak érdekében, hogy az egyes iparágakat és gazdaságokat össze lehessen vetni egymással, és egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani;

41.  nyomatékosan felhívja a tagállamokat, hogy gyakoroljanak hatékony piacfelügyeletet annak biztosítása érdekében, hogy az európai és a behozott termékek egyaránt megfeleljenek a termékpolitikai és ökotervezési követelményeknek;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el termékjavítási szolgáltatásokra vonatkozó gazdasági ösztönzőket annak érdekében, hogy előmozdítsák a termékek élettartamának meghosszabbítását, szem előtt tartva, hogy a termékek javítása után kivetett adók mérséklése ösztönzőt jelenthet a termékek újrafelhasználásához, és serkenti a javítási ágazatot, ami környezetvédelmi és társadalmi előnyökkel, többek között a javítási tevékenységekre vonatkozó héacsökkentéssel járhat;

43.  kéri a Bizottságot intézkedések foganatosítására annak érdekében, hogy a még használható termékek hatékonyabb és egyszerűbb módon visszakerüljenek a gazdasági körforgásba;

44.  bátorítja a tagállamokat, hogy a zöld közbeszerzéseket politikai eszközként alkalmazzák a körforgásos gazdaság felé történő átállás felgyorsítása érdekében;

45.  felhív minden olyan termék teljes betiltására, amelybe hibákat építenek be annak érdekében, hogy előidézzék a készülék élettartamának végét;

46.  megjegyzi, hogy a termékek fejleszthetősége lassíthatja a termékek elavulását, és ezáltal csökkentheti a környezetre gyakorolt hatásokat és a felhasználók költségeit;

47.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális hatóságokat, és tartsák tiszteletben azok hatásköreit;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy az Unióban mindenütt bátorítsa a rendszeres és strukturált információcserét és a legjobb gyakorlatok megosztását a Bizottság és a tagállamok között, többek között a regionális és önkormányzati hatóságokkal is;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a javítással kapcsolatos helyi kezdeményezéseket, ezek ugyanis helyi zöld munkahelyeket is biztosítanak, és a fogyasztók számára hasznos szolgáltatást nyújtanak.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

11.4.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

62

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Zoltán Balczó, Catherine Bearder, Ivo Belet, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Nessa Childers, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Mireille D’Ornano, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, José Inácio Faria, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Anneli Jäätteenmäki, Jean-François Jalkh, Benedek Jávor, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Peter Liese, Norbert Lins, Susanne Melior, Miroslav Mikolášik, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Piernicola Pedicini, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Estefanía Torres Martínez, Nils Torvalds, Adina-Ioana Vălean, Jadwiga Wiśniewska, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Clara Eugenia Aguilera García, Nicola Caputo, Eleonora Evi, Martin Häusling, Elisabeth Köstinger, Merja Kyllönen, Stefano Maullu, Ulrike Müller, James Nicholson, Marijana Petir, Christel Schaldemose, Bart Staes, Tiemo Wölken

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

62

+

ALDE

Catherine Bearder, Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Ulrike Müller, Nils Torvalds

ECR

Mark Demesmaeker, Arne Gericke, Julie Girling, Urszula Krupa, James Nicholson, Jadwiga Wiśniewska

EFDD

Eleonora Evi, Piernicola Pedicini

ENF

Mireille D’Ornano, Sylvie Goddyn, Jean-François Jalkh

GUE/NGL

Stefan Eck, Kateřina Konečná, Merja Kyllönen, Estefanía Torres Martínez

NI

Zoltán Balczó

PPE

Ivo Belet, Alberto Cirio, Birgit Collin-Langen, Angélique Delahaye, José Inácio Faria, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, György Hölvényi, Elisabeth Köstinger, Peter Liese, Norbert Lins, Stefano Maullu, Miroslav Mikolášik, Marijana Petir, Annie Schreijer-Pierik, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean

S&D

Clara Eugenia Aguilera García, Simona Bonafè, Biljana Borzan, Paul Brannen, Nicola Caputo, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Susanne Melior, Massimo Paolucci, Gilles Pargneaux, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Christel Schaldemose, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Tiemo Wölken, Damiano Zoffoli

Verts/ALE

Marco Affronte, Bas Eickhout, Martin Häusling, Benedek Jávor, Davor Škrlec, Bart Staes

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK irányelve az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2006.9.29., 1. o.).


INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

30.5.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Dita Charanzová, Carlos Coelho, Anna Maria Corazza Bildt, Daniel Dalton, Nicola Danti, Dennis de Jong, Pascal Durand, Ildikó Gáll-Pelcz, Evelyne Gebhardt, Sergio Gutiérrez Prieto, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Liisa Jaakonsaari, Antonio López-Istúriz White, Eva Maydell, Marlene Mizzi, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Olga Sehnalová, Jasenko Selimovic, Igor Šoltes, Ivan Štefanec, Catherine Stihler, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mylène Troszczynski, Mihai Ţurcanu, Anneleen Van Bossuyt, Marco Zullo

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Biljana Borzan, Birgit Collin-Langen, Edward Czesak, Anna Hedh, Franz Obermayr, Adam Szejnfeld, Marc Tarabella, Sabine Verheyen


NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSAZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

34

+

ALDE

ECR

EFDD

ENF

GUE/NGL

PPE

 

S&D

 

Verts/ALE

Dita Charanzová, Jasenko Selimovic

Edward Czesak, Daniel Dalton, Anneleen Van Bossuyt

Marco Zullo

Franz Obermayr, Mylène Troszczynski

Dennis de Jong

Carlos Coelho, Birgit Collin-Langen, Anna Maria Corazza Bildt, Ildikó Gáll-Pelcz, Antonio López-Istúriz White, Eva Maydell, Andreas Schwab, Ivan Štefanec, Adam Szejnfeld, Róża Gräfin von Thun und Hohenstein, Mihai Ţurcanu, Sabine Verheyen

Biljana Borzan, Nicola Danti, Evelyne Gebhardt, Sergio Gutiérrez Prieto, Anna Hedh, Liisa Jaakonsaari, Marlene Mizzi, Christel Schaldemose, Olga Sehnalová, Catherine Stihler, Marc Tarabella

Pascal Durand, Igor Šoltes

0

-

-

 

1

0

EFDD

Robert Jarosław Iwaszkiewicz

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

Utolsó frissítés: 2017. július 5.Jogi nyilatkozat