JELENTÉS  a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról

14.5.2018 - (2016/2018(INI))

Jogi Bizottság
Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Pavel Svoboda, Richard Corbett
(Közös bizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 55. cikke)

Eljárás : 2016/2018(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A8-0170/2018
Előterjesztett szövegek :
A8-0170/2018
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról

(2016/2018(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésére,

– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkére,

– tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra[1] („az új IKM”),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra[2] (a „2010. évi keretmegállapodás”),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra[3] („a 2003-as IKM”),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra[4],

–  tekintettel a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22-i intézményközi megállapodásra[5],

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra[6],

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló 2016. december 13-i együttes nyilatkozatra[7],

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatára[8],

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra[9],

–  tekintettel az EU -2019-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra[10],

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2014. március 18-én (az ún. „biocid”-ügyben), 2015. július 16-án (a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben) 2016. március 17-én (a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben), 2016. június 14-én (a „Tanzánia”-ügyben) és 2016. június 24-én (a „Mauritius”-ügyben) hozott ítéletekre[11],

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról szóló, 2016. december 13-i határozatára[12],

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2016. április 12-i állásfoglalására[13],

–  tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására[14],

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i állásfoglalására[15],

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására[16],

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására[17],

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására[18],

–   tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására[19],

–   tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására[20],

–   tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására[21],

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 13-i bizottsági közleményre (COM(2017)0651),

–  tekintettel az EUMSZ együttdöntési eljárásról szóló 294. cikkére;

–  tekintettel „A szabályozási terhek egyszerűsítését és csökkentését célzó uniós erőfeszítések áttekintése” című, a Bizottság 2017. október 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0675),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 13-i bizottsági közleményre (C(2016)8600),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 13-i bizottsági közleményre (COM(2016)0615),

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel a szabályozás javítására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2017. július 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0350),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Jogi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0170/2018),

A.  mivel az új IKM aláírásának napján, 2016. április 13-án lépett hatályba;

B.  mivel az új IKM elfogadása alkalmával a Parlament és a Bizottság nyilatkozatot tett arról, hogy az új megállapodás „tükrözi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a Szerződésekben meghatározott egyensúlyt”, és „nem érinti az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodást”[22];

C.  mivel az intézményközi programozásra vonatkozó új IKM rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát többek között annak érdekében, hogy meghatározza a többéves programozásról szóló közös következtetések, valamint az éves intézményközi programozásra vonatkozó együttes nyilatkozatok megtárgyalására és elfogadására vonatkozó belső eljárásokat;

D.  mivel az éves intézményközi programozás keretében a három intézmény egy-egy közös nyilatkozatot fogadott el az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól;

E.  mivel a 2003. évi intézményközi megállapodással ellentétben az új IKM már nem tartalmaz jogi keretet alternatív szabályozási módszerek – például társszabályozás és önszabályozás – alkalmazására, aminek következtében az ilyen módszerekre egyáltalán nem történik hivatkozás;

F.  mivel az új IKM (13) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy hatásvizsgálati eljárása során a lehető legszélesebb körben folytasson konzultációt; mivel az új IKM (19) bekezdése hasonlóképpen előírja a Bizottság számára, hogy ne a javaslat elfogadása után, hanem még azt megelőzően folytasson nyílt és átlátható módon nyilvános konzultációkat, biztosítva, hogy e nyilvános konzultációk módozatai és határidői a lehető legszélesebb körű részvételt tegyék lehetővé, így a részvétel ne csupán egyéni érdekekre és lobbistáikra korlátozódjon;

G.  mivel 2017 júliusában a Bizottság felülvizsgálta a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásait annak érdekében, hogy jobban kifejtse és kiaknázza a Bizottságon belül folytatott politikai döntéshozatal különböző lépései közötti kapcsolódásokat, felváltsa a korábbi önálló iránymutatásokat – amelyek külön-külön foglalkoztak hatásvizsgálattal, értékeléssel és végrehajtással –, valamint hogy új iránymutatást illesszen be a tervezésre és az érdekeltekkel folytatott konzultációra vonatkozóan;

H.  mivel az új IKM (16) bekezdése értelmében a Bizottság a saját kezdeményezésére vagy a Parlament illetve a Tanács felkérésére kiegészítheti saját hatásvizsgálatát vagy elvégezhet más, általa szükségesnek ítélt elemzési munkát.

I.  mivel az új IKM elismeri, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltja a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete; mivel ez utóbbi feladata egyebek mellett az, hogy a Bizottság hatásvizsgálatait objektív minőségellenőrzés alá vonja; mivel ahhoz, hogy valamely hatásvizsgálattal kísért kezdeményezést elfogadás céljából a Bizottság elé lehessen terjeszteni, a nevezett testületnek előzetesen pozitív véleményt kell nyilvánítania arról; mivel negatív vélemény esetén a jelentéstervezetet felül kell vizsgálni és újra be kell nyújtani a testületnek, második negatív vélemény esetén pedig politikai döntést kell hozni a kezdeményezéssel kapcsolatos további lépésekről; mivel a testület véleményét az érintett kezdeményezésről szóló jelentéssel együtt nyilvánosságra hozzák a Bizottság honlapján, hatásvizsgálatok esetében pedig akkor, ha a Bizottság elfogadta a kapcsolódó szakpolitikai kezdeményezést[23]1;

J.  mivel 2017 elején a Szabályozói Ellenőrzési Testület befejezte személyzete felvételét, ideértve a nem uniós intézményekből származó három tag felvételét is; mivel 2016-ben a testület 60 önálló hatásvizsgálattal foglalkozott, amelyek közül 25 (42%) az első szakaszban negatív értékelést kapott, ezért felülvizsgálatra került és újból a testület elé kellett terjeszteni; mivel ezt követően a testület mindössze egyetlen esetet kivéve csak pozitív értékeléseket adott az elé terjesztett felülvizsgált hatásvizsgálatokról; mivel a testület megosztotta a Parlament szolgálataival a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatokra és módszerekre vonatkozó információkat;

K.  mivel az új IKM (25) bekezdése értelmében, ha a jogalap olyan módosítását tervezik, amely a rendes jogalkotási eljárás helyett különleges jogalkotási eljárás vagy nem jogalkotási eljárás alkalmazását vonná maga után, a három intézmény erről eszmecserét folytat; mivel a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát annak érdekében, hogy érvényre juttassa e rendelkezést; mivel ezt a rendelkezést még nem kellett alkalmazni;

L.  mivel az új IKM (25) bekezdése értelmében a három intézmény elismeri, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett jogi kerethez kell igazítani a teljes hatályos joganyagot, mindenekelőtt és a lehető leghamarabb mindazon alap-jogiaktusokat szükséges kiigazítani, amelyek még az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság ez utóbbi kiigazításra 2016 decemberében javaslatot tett[24]; mivel a Parlament és a Tanács jelenleg apró részletekbe menően vizsgálja e javaslatot;

M.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és azok szövegmintáiról szóló egyetértési megállapodás új változata az új IKM mellékletét képezi; mivel az új IKM (28) bekezdése értelmében a három intézmény e megállapodás hatálybalépését követően indokolatlan késedelem nélkül tárgyalásokat kezd, hogy kiegészítse az egyetértési megállapodást, mégpedig azzal, hogy nem kötelező erejű kritériumokat határoz meg az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását illetően; mivel e tárgyalások hosszas előkészítő munka után, 2017. szeptemberében végül megkezdődtek;

N.  mivel az új IKM (29) bekezdése értelmében a három intézmény vállalja, hogy legkésőbb 2017 végéig létrehozzák a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös – jól strukturált és felhasználóbarát módon információkat nyújtó – nyilvántartását azzal a céllal, hogy fokozzák az átláthatóságot, megkönnyítsék a tervezést, és lehetővé tegyék, hogy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus az életciklusának valamennyi szakaszában nyomon követhető legyen; mivel a nyilvántartást létrehozták és az 2017. decemberében megkezdte működését;

O.  mivel az intézményközi megállapodás (32) bekezdése kimondja, hogy „a Bizottság úgy tölti be közvetítői szerepét, hogy a jogalkotó hatalom e két ágát egyenlőként kezeli, maradéktalanul tiszteletben tartva a Szerződések által a három intézményre ruházott szerepet”;

P.  mivel az új intézményközi megállapodás (34) bekezdése szerint a Parlament és a Tanács társjogalkotói minőségükben hangsúlyozták, hogy már az intézményközi tárgyalásokat megelőzően fontos, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással álláspontjaik jobb megértése érdekében, és megegyezésre jutottak, hogy ebből a célból elősegítik a vélemények és információk kölcsönös cseréjét, például annak révén, hogy rendszeresen informális eszmecserére hívják a többi intézmény képviselőit; mivel ezek a rendelkezések nem adtak okot sem új különleges eljárások, sem új struktúrák alkalmazására; mivel az intézmények közötti kapcsolat a jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat keretében felerősödött ugyan, de a bizottságok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs szisztematikus megközelítés az ilyen kölcsönös eszmecsere megkönnyítésére, és hogy továbbra is nehéz információt és visszajelzést szerezni a Tanácstól a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekről; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

Q.  mivel a jogalkotási folyamat átláthatóságának további megerősítése érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát, a 2012-ben bevezetett rendelkezések alapján a rendes jogalkotási eljárás során igazítva ki az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó szabályait; mivel a Parlament tárgyalási megbízásainak mindegyike nyilvános, ugyanez azonban nem áll fenn a Tanács megbízásai tekintetében; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

R.  mivel az új intézményközi megállapodás (39) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat különböző szakaszainak jobb nyomon követhetősége érdekében a három intézmény vállalja, hogy 2016. december 31-ig meghatározta, hogy miként lehetne ennek érdekében továbbfejleszteni a platformokat és eszközöket, azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy külön, a jogalkotási dossziék aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis; mivel eddig nem hoztak létre ilyen közös adatbázist;

S.  mivel az új intézményközi megállapodásnak a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével foglalkozó (40) bekezdése értelmében a három intézmény vállalta, hogy az új IKM hatálybalépésétől számított hat hónapon belül összeül, hogy tárgyaljon az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról a Szerződések adta kereteken belül, az Európai Unió Bírósága értelmezésének megfelelően; mivel az ilyen tárgyalások 2016. november kezdődtek és még folyamatban vannak;

T.  mivel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködés kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a kereskedelmi partnerek közötti szabályozási párbeszéd és koherencia felé vezető úton; mivel a Bizottságnak e folyamat során továbbra is tiszteletben kell tartania az összes érdekelt fél számára tisztességes és egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvét, valamint a döntéshozatal során garantálnia kell a lehető legnagyobb átláthatóságot;

U.  mivel az új intézményközi megállapodás (46) bekezdése értelmében a három intézmény megerősíti az iránti elkötelezettségét, hogy a hatályos jogszabályok módosítására gyakrabban alkalmazza az átdolgozást mint jogalkotási technikát, és mindeközben maradéktalanul tiszteletben tartja a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodást[25];

V.  mivel az új intézményközi megállapodás (48) bekezdése értelmében a „Célravezető és hatásos szabályozás program” (REFIT) elnevezésű programjához való hozzájárulásként a Bizottság vállalja, hogy azoknak az uniós törekvéseknek az eredményeiről, amelyek célja a jogszabályok egyszerűsítése, a túlszabályozás elkerülése és az adminisztratív terhek csökkentése, évente áttekintést készít, amely magában foglalja a terhek éves felmérését is; mivel a terheket felmérő első éves jelentés eredményeit a Bizottság 2018. évi munkaprogramjának részeként 2017. október 24-én ismertették;

W.  mivel az éves teherfelmérés egyedülálló lehetőséget kínál a túlszabályozás elkerülését és az adminisztratív terhek csökkentését célzó uniós erőfeszítések eredményeinek azonosítására és nyomon követésére; mivel az éves teherfelmérés kiváló lehetőséget nyújt az uniós jogszabályok hozzáadott értékének bemutatására és arra, hogy az uniós polgárok számára átláthatóságot biztosítson;

X.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás intézményközi együttműködésre szólít fel a meglévő uniós jogszabályok egyszerűsítése, valamint a túlszabályozás és a polgárok, a közigazgatások és a vállalkozások adminisztratív terheinek elkerülése céljából; mivel a Parlament hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások tekintetében e célkitűzések nem eredményezhetik a környezet, a közegészség, a munkavállalók egészsége, a biztonság, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaügyi normái vagy a fogyasztói jogok védelmének a fellazulását;

Y.  mivel az új intézményközi megállapodás (50) bekezdése értelmében a három intézmény közösen és rendszeres időközönként nyomon követi az új IKM végrehajtását, mind politikai szinten éves egyeztetések révén, mind technikai szinten az intézményközi koordinációs csoport keretében; mivel a politikai szintű monitoring magában foglalja a Bizottsági Elnökök Értekezletében folytatott rendszeres megbeszéléseket és a magas szintű éves helyzetfelmérést is; mivel továbbá az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatokkal összefüggésben a felek egyedi nyomonkövetési intézkedéseket határoztak meg; mivel emellett a bizottságok eddigi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékű eszközt jelentenek az új IKM végrehajtásának értékeléséhez; mivel a Jogi Bizottság különleges hatáskörrel rendelkezik a jogalkotás minőségének javítása és az uniós jog egyszerűsítése tekintetében;

Közös kötelezettségvállalások és célkitűzések

1.  megítélése szerint az új IKM intézményközi eszközként az uniós jogszabályok minőségének javítására törekszik; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok sok esetben összehangolják vagy felváltják a 28 tagállam különböző szabályait, a teljesen működőképes belső piac létrehozása érdekében kölcsönösen és egyformán elérhetővé téve a nemzeti piacokat és általánosan csökkentve az adminisztratív költségeket;

2.  üdvözli az elért haladást és az első év során szerzett tapasztalatokat, valamint az új IKM sikeres félidős végrehajtását, és arra bátorítja az intézményeket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a megállapodás teljes körű végrehajtása érdekében, különös tekintettel az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó, nem kötelező érvényű kritériumokról szóló intézményközi tárgyalásokra, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra továbbra is hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítására, a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködésre és információcserére vonatkozó gyakorlati intézkedésekről szóló intézményközi tárgyalásokra, valamint a jogalkotási dossziék aktuális állásának szentelt közös adatbázis létrehozására;

3.  emlékeztet arra, hogy az új IKM célja nyitottabb és átláthatóbb kapcsolat kialakítása a három intézmény között azzal a céllal, hogy az uniós polgárok érdekeit érvényre juttató, magas színvonalú jogszabályok szülessenek; úgy véli, hogy bár az intézmények közötti lojális együttműködés elvét csak az új IKM hatálya alá tartozó egyedi területekre vonatkozó (9) és (32) bekezdés említi, azt a jogalkotási ciklusban az EUSZ 13. cikkében foglalt elvek egyikeként mindenütt tiszteletben kell tartani;

Programozás

4.  üdvözli a három intézmény azon megállapodását, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, pontos ütemtervvel ellátott strukturáltabb eljárás révén megerősítik az Unió éves és többéves programozását; elégedetten nyugtázza, hogy az új IKM szerinti intézményközi éves programozás első végrehajtása a három intézmény aktív részvételével történt, s e részvétel az EU 2017. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozathoz vezetett, amelyben 59 fő jogalkotási javaslatot azonosítottak 2017-re, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat céljaira pedig 31 fő jogalkotási javaslatot határoztak meg, amelyek a jelenlegi időszak végéig prioritásnak tekintendők; különösen üdvözli ezzel összefüggésben a Tanács aktív részvételét, és bízik benne, hogy ez a jövőben is folytatódni fog, többek között az új időszakra vonatkozó többéves programozás keretében is; úgy véli azonban, hogy a közös nyilatkozatok tanúsága szerint megállapodás tárgyát képező egyes jogalkotási dossziék elsőbbségi kezelése nem használható fel a társjogalkotókra nehezedő indokolatlan nyomás gyakorlására, és hogy a nagyobb sebességet nem szabad a jogalkotási minőség rovására előnyben részesíteni; fontosnak tartja annak értékelését, hogy az együttes nyilatkozatok elfogadásának jelenlegi gyakorlata és szabályai miként kerülnek alkalmazásra, és hogy lehetne-e javítani a Parlament eljárási szabályzatán az intézményközi programozásra vonatkozó tárgyalások tekintetében, többek között a képviselőcsoportok által az elnökre ruházott megbízatás megerősítése érdekében;

5.  rendkívül fontosnak tartja a parlamenti bizottságokkal folytatandó teljes körű konzultációt mind az együttes nyilatkozat elkészítése, mind pedig végrehajtása során;

6.  rámutat, hogy az új IKM nem érinti a Parlament és a Bizottság által az 2010. évi keretmegállapodásban elfogadott kölcsönös kötelezettségvállalásokat; emlékeztet különösen arra, hogy az új IKM (6)–(11) bekezdéseinek végrehajtásakor meg kell felelni az 2010. évi keretmegállapodás 4. mellékletében meghatározott bizottsági munkaprogram ütemtervére vonatkozó rendelkezéseknek;

7.  úgy véli, hogy a munkaprogram benyújtásakor a Bizottságnak az új IKM (8) bekezdésében említett elemeken túlmenően ismertetnie kell egyrészt, hogy a tervezett jogszabályok hogyan indokolhatók a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében, másrészt az európai hozzáadott értéket;

8.  üdvözli, hogy létrejött a Bizottságnak a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoportja, amelynek az új IKM mellett olyan módon kell működnie, hogy növelje azoknak a polgároknak a bizalmát, akik szerint a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat egyik kulcsfontosságú eleme;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő inkluzívabb, részletesebb és megbízhatóbb munkaprogramokat; kéri különösen, hogy a Bizottság munkaprogramjai egyértelműen megjelöljék minden javaslat jogi természetét, gondosan mérlegelt, a valósághoz igazodó időkeretet szabva; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok – különösen a legfontosabb jogalkotási csomagok – jóval e jogalkotási ciklus vége előtt érkezzenek meg, elegendő időt biztosítva a társjogalkotók számára ahhoz, hogy teljes mértékben gyakorolhassák előjogaikat;

10.  ösztönzi olyan hatékony szabályozás kialakítását, melynek célja a foglalkoztatásvédelem és az európai versenyképesség fejlesztése a gazdaság valamennyi ágazatában, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

11.  üdvözli, hogy a Bizottság válaszolt az EUMSZ 225. cikke szerinti uniós jogi aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése tekintetében a Parlament által támasztott igényekre, amelyek esetében a válaszok zöme az új IKM (10) bekezdésében említett három hónapos határidőn belül megérkezett; rámutat azonban arra, hogy a Bizottság elmulasztotta az említett rendelkezésben előírt konkrét közlemények elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el ilyen közleményeket a teljes átláthatóság, valamint a Parlament állásfoglalásaiban megfogalmazott kérésekre adott politikai válasz biztosítása érdekében, kellő figyelmet fordítva a Parlament által az adott kérdésben az európai hozzáadott értékkel és az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekkel kapcsolatban végzett elemzésekre;

12.  hangsúlyozza a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti átlátható, jóhiszemű együttműködés fontosságát , amelynek a gyakorlatban abban kell megmutatkoznia, hogy a Bizottság valóban elkötelezi magát az iránt, hogy a Parlamentet és a Tanácsot azonos mértékben vonja be a programozási intézkedések megvalósításába, és emlékezteti a Bizottságot, hogy köteles gyors választ adni a jogalkotási és a nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentésekre; sajnálja, hogy számos saját kezdeményezésű jelentésre nem érkezett válasz, és felszólítja a Bizottságot, hogy három hónapon belül ismertesse a társjogalkotókkal a szövegek visszavonásának indokait, valamint hogy adjon indokolással ellátott választ a társjogalkotók jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslatok előterjesztésére irányuló kéréseire;

13.  úgy véli, hogy az új intézményközi megállapodásban szereplő alternatív szabályozási módszerek használatára való valamennyi hivatkozás törlése nem érinti a Parlament azon álláspontját, miszerint a puha jogot csak a legnagyobb körültekintéssel, kellően indokolt alapon, a jogbiztonság és a hatályos jogszabályok egyértelműsége veszélyeztetése nélkül, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációt követően szabad alkalmazni[26]; aggodalmát fejezi ki továbbá, hogy a puha jog használatára vonatkozó egyértelmű határvonalak hiánya egyenesen ösztönözheti annak igénybevételét, és így nincs garancia arra, hogy a Parlament képes legyen ellenőrzést végezni;

14.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, állapodjanak meg arról, hogy az alternatív szabályozási módszereket – amennyiben feltétlenül szükségesek – felveszik a többéves és az éves programozásra vonatkozó dokumentumaikba, lehetővé téve a jogalkotók számára azok megfelelő azonosítását és ellenőrzését;

A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök

15.   hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok tájékoztatást biztosíthatnak, de sohasem helyettesíthetnek politikai döntéseket, és nem okozhatnak késedelmeket a jogalkotási folyamatban; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat során mindvégig, valamint a javasolt jogszabállyal kapcsolatos valamennyi hatásvizsgálatban különös figyelmet kell szentelni az azon szereplőket érő potenciális hatásokra, amelyek csekélyebb lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy aggályaikat a döntéshozók tudomására hozzák (ilyenek többek között a kis- és középvállalkozások, a civil társadalom képviselői, a szakszervezetek és más olyan szereplők, amelyek nem élvezik az intézményekhez való könnyű hozzáférés előnyét); úgy véli, hogy a hatásvizsgálatokban egyenlő figyelmet kell szentelni különösen a gazdasági, a társadalmi és a környezeti következményeknek, valamint értékelni kell a polgárok alapvető jogaira, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat;

16.   emlékeztet továbbá arra, hogy a kkv-k teszik ki az Unión belüli összes vállalkozás 99%-át, ők generálják az EU forgalmának 58%-át, és ők biztosítják a magánszférán belüli összes munkahely kétharmadát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban elkötelezte magát amellett, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvet alkalmazza a politikaformálás során, és hogy ez magában foglalja a kkv-kra vonatkozó jövőbeli jogszabályok és adminisztratív kezdeményezések hatását vizsgáló „kkv-tesztet”[27]; emlékeztet arra, hogy a Parlament az új intézményközi megállapodásra vonatkozó határozatában megállapította, hogy az új IKM megszövegezése nem kötelezi el kellőképpen a három intézményt amellett, hogy hatásvizsgálataikba felvegyék fel a kkv-kat és a versenyképességi teszteket[28]; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogalkotási ciklus valamennyi szakaszában figyelembe és számításba kell venni mind a versenyképességre és az innovációra gyakorolt hatást, mind pedig a kkv-k szükségleteit, és elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó bizottsági iránymutatások szerint a kkv-kra és a versenyképességre gyakorolt potenciális hatásokat, amennyiben azok érdemlegesek, minden hatásvizsgálatban szisztematikusan mérlegelni és ismertetni kell; megjegyzi, hogy a a kkv-tesztek gyakran gyenge minőségűek és hiányzik a következetes végrehajtás; felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne jobban figyelembe venni a kkv-kra gyakorolt hatást, és kinyilvánítja, hogy ezt a kérdést az elkövetkező években szorosan nyomon kívánja követni;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogalkotás minőségének javításával összefüggésben alaposabban értékelje e szakpolitikák szociális és környezeti következményeit, valamint a polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukat, szem előtt tartva az európai szintű jogalkotás hiányából fakadó költségeket és azt, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

18.  ismételten felszólít arra, hogy valamennyi hatásvizsgálatba kötelező módon épüljön be a közép- és hosszú távú gazdasági, társadalmi, környezeti és egészségügyi hatások kiegyensúlyozott elemzése;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy használjon hatásvizsgálatokat és utólagos értékeléseket annak megvizsgálására, hogy a kezdeményezések, javaslatok vagy egyes meglévő jogszabályok összeegyeztethetők-e a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá minden egyes esetben végezzen hatásvizsgálatot a nevezett célok eléréséhez való hozzájárulásuk tekintetében is;

20.  emlékeztet arra, hogy a tárgyalások során nem folytatták tovább az új intézményközi megállapodásra vonatkozó eredeti bizottsági javaslatban szereplő, kiegészítő ad hoc technikai független testület elképzelését; rámutat, hogy e testület létrehozásának célja a hatásvizsgálatok függetlenségének, átláthatóságának és objektivitásának fokozása; emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács az új IKM (15) bekezdésében megállapodott abban, hogy mikor és milyen körülmények között tekintik helyénvalónak és szükségesnek hatásvizsgálat végzését a Bizottság javaslatához kapcsolódó, lényegi vonatkozást érintő és a tájékozott és megalapozott döntéshozatalhoz elengedhetetlen saját módosításaikra vonatkozóan; emlékezteti bizottságait annak fontosságára, hogy szükség esetén mindig éljenek ezzel az eszközzel;

21.  üdvözli, hogy az új IKM utal arra, hogy a szubszidiaritás és arányosság elvét is bevonták a hatásvizsgálatok hatálya alá; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak minden esetben magukban kell foglalniuk annak alapos és alapos elemzését, hogy a javaslat megfelel-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, és pontosan meg kell határozniuk a javaslat európai hozzáadott értékét;

22.  megjegyzi, hogy számos bizottsági javaslatot nem kísér hatásvizsgálat, és hogy a bizottságok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a hatásvizsgálatok minősége és részletessége igencsak eltér (vannak közöttük átfogó jellegűek, de meglehetősen felületesek is); rámutat, hogy az új IKM alkalmazásának első szakaszában a 2017. évi közös nyilatkozatban szereplő 59 bizottsági javaslat közül 20-at nem kísért hatásvizsgálat; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy bár elvileg azokat a kezdeményezéseket kell hatásvizsgálatnak kísérnie, amelyek társadalmi, gazdasági vagy környezeti hatása várhatóan jelentős, az új IKM (13) bekezdése azonban előírja, hogy a Bizottság munkaprogramjában vagy a közös nyilatkozatban szereplő kezdeményezések esetében hatásvizsgálat elkészítése általános szabály;

23.  üdvözli, hogy az intézményközi megállapodás értelmében a jogalkotási menetrend kialakításakor figyelembe kell venni az egyes javasolt uniós intézkedések „európai hozzáadott értékét”, valamint – uniós szintű intézkedés hiányában – az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket; kiemeli, hogy az európai integráció hiányából fakadó költségek a becslések szerint elérhetik az évi 1,75 billió eurót, ami az uniós GDP 12%-ának felel meg (2016); nagyra becsüli az Európai Parlament Kutatószolgálata Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának e téren végzett munkáját;

24.  felhívja a Bizottságot annak további pontosítására, hogy miként szándékozik értékelni az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket (az új IKM (10) és (12) bekezdése értelmében), többek között a termelőket, a fogyasztókat, a munkavállalókat, a közigazgatási hivatalokat terhelő és a környezetvédelemmel kapcsolatos olyan költségeket, amelyek okát az uniós szintű harmonizált jogszabályok hiánya képezi, mivelhogy az eltérő nemzeti szabályok többletköltséget okoznak, rontva a szakpolitikák hatékonyságát; rámutat, hogy ilyen értékelést nemcsak hatályvesztésre vonatkozó rendelkezések esetében kell elvégezni a program vége táján, vagy a hatályon kívül helyezés tervezése esetén, hanem azokban az esetekben is fontolóra kell venni, ha uniós szintű fellépés vagy jogszabály még nem áll rendelkezésre vagy felülvizsgálat alatt áll;

25.  emlékeztet arra, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltotta az új Szabályozói Ellenőrzési Testület, ami fokozta a testület függetlenségét; ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a Szabályozói Ellenőrzési Testület függetlenségét, átláthatóságát és objektivitását, és hogy a Testület tagjait nem szabad politikai ellenőrzésnek alávetni[29]; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Testület valamennyi véleménye – a negatívak is – a vonatkozó hatásvizsgálatok hozzáférhetővé tételével egyidejűleg nyilvánosságra kerüljenek és elérhetők legyenek; felszólít annak értékelésére, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület milyen eredményesen látja el felügyeleti szerepét és a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos objektív tanácsadói feladatait;

26.  rámutat arra, hogy az európai parlamenti igazgatási rendszerben felállított Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága segíti a parlamenti bizottságokat és számos szolgáltatást nyújt számukra, amelyekre elegendő forrásnak kell rendelkezésre állnia annak biztosítása érdekében, hogy a képviselők és a bizottságok a lehető legjobb támogatásban részesüljenek; elismeréssel veszi tudomásul, hogy a Bizottsági Elnökök Értekezlete 2017. szeptember 12-én elfogadta a bizottságok számára iránymutatásokat tartalmazó hatásvizsgálati kézikönyv frissített változatát;

27.  felhívja minden bizottságát, hogy rendszeresen vizsgálják felül a Bizottság hatásvizsgálatait, valamint a jogalkotási eljárás során a lehető leghamarabb vizsgálják felül a Parlament hatásvizsgálatra vonatkozó előzetes elemzését.

28.   emlékeztet arra, hogy az új IKM (14) bekezdése értelmében a Parlament a Bizottság jogalkotási javaslatainak mérlegelésekor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait; emlékeztet ebben az összefüggésben arra, hogy a parlamenti bizottságok felkérhetik a Bizottságot, hogy teljes bizottsági ülésen ismertesse hatásvizsgálatát és a választott szakpolitikai lehetőséget, és felszólítja bizottságait, hogy rendszeresebben éljenek e jogukkal és azzal a lehetőségükkel is, hogy betekinthetnek a Bizottság által végzett hatásvizsgálatról a Parlament saját szolgálatai által készített első értékelésbe; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem vezethet a társjogalkotók mozgásterének korlátozásához;

29.  üdvözli azt lehetőséget, hogy a Bizottság a jogalkotási folyamat során kiegészítheti saját hatásvizsgálatát; úgy véli, hogy az új IKM (16) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottságnak főszabályként rövid idő alatt be kell nyújtania ilyen kiegészítő hatásvizsgálatokat;

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben és átlátható módon bevonják a nyilvánosságot és az érdekelt feleket, valamint az érdemi válaszok megszerzése érdekében kellő időt fordítsanak a velük folytatott konzultációra; kitart annak elengedhetetlensége mellett, hogy a Bizottság az előkészítő szakaszban minden hivatalos nyelven nyilvános konzultációt folytasson le;

31.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében „a három intézmény mindegyike maga határozza meg, hogyan szervezi meg a hatásvizsgálat kapcsán végzendő munkáját, ideértve a belső szervezeti erőforrásokat és a minőségellenőrzést is”;

32.  üdvözli, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében a három intézmény kötelezettséget vállalt az információcserére a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokról és módszerekről; véleménye szerint ennek – amennyiben mód van rá – magában kell foglalnia a Bizottság hatásvizsgálatát alátámasztó nyers adatok megosztását is, különösen olyan esetben, amikor a Parlament úgy dönt, hogy a Bizottság hatásvizsgálatát saját további munkájával kiegészíti; ösztönzi e célból a három intézmény szolgálatait, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt, többek között a hatásvizsgálati módszerekre vonatkozó közös képzések tekintetében is, hosszú távon közös intézményközi módszertan kialakítására törekedve;

33.  ismételten hangsúlyozza fenntartja annak fontosságát, hogy az új IKM (18) bekezdésének értelmében a „Bizottság eredeti hatásvizsgálatát és minden, a jogalkotási folyamat során az intézmények által végzett további hatásvizsgálati munka eredményét nyilvánosságra kell hozni a jogalkotási folyamat vége előtt”, a polgárok és az érdekelt felek irányában tanúsított átláthatóság érdekében;

34.  megismétli azon álláspontját, hogy az érdekelt felek, többek között a szakszervezetek és a civil társadalom képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy a konzultációs szakaszban a lehető leghamarabb hatékonyan hozzájáruljanak a hatásvizsgálati folyamathoz, és ezért arra buzdítja a Bizottságot, hogy folyamodjon rendszeresebben ütemtervek és bevezető hatásvizsgálatok használatához, és azokat a hatásvizsgálati folyamat kezdetén a megfelelő időben tegye közzé;

35.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, miszerint a javaslat elfogadása előtt széles körű konzultációt folytat, és bátorítja különösen a kkv-k, a civil társadalom és más végfelhasználók közvetlen részvételét a konzultációkban; megelégedéssel nyugtázza, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó felülvizsgált bizottsági iránymutatások ilyen irányba mutatnak;

36.  hangsúlyozza a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó új rendelkezéseket, amelyeknek fontos eszközként kell szolgálniuk az előkészítő szakaszban és a teljes jogalkotási eljárás során;

37.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az irányelvek és rendeletek végrehajtási jelentéseire és felülvizsgálataira megállapított kötelező határidőket;

38.  hangsúlyozza a meglévő jogszabályok utólagos értékelésének fontosságát „az értékeléssel indítás elve” jegyében, és azt ajánlja, hogy lehetőség szerint az utólagos hatásvizsgálatok formájában ugyanazt a módszert alkalmazzák, mint az ugyanazon jogszabályra vonatkozó előzetes hatásvizsgálat során, ezáltal lehetővé téve az utóbbi hatásfokának pontosabb felmérését;

39.  üdvözli az új IKM (22) bekezdését, amelyben a meglévő jogszabályok értékelési folyamatának támogatása érdekében a három intézmény megállapodik abban, hogy adott esetben jelentéstételi, nyomonkövetési és értékelési követelményeket vezetnek be a jogszabályokban, elkerülve eközben a túlszabályozást és – különösen a tagállamokra nehezedő – adminisztratív terheket; tudomásul veszi, hogy a jogszabályok hatásfokára vonatkozó adatok gyűjtése a tagállamokban kihívásokat támaszt, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;

40.  üdvözli az új IKM (23) bekezdését, amelyben a három intézmény megállapodik abban, hogy rendszeresen fontolóra veszik felülvizsgálati záradékok alkalmazását jogszabályaikban; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban terjesszen elő megfelelő felülvizsgálati záradékokat, és ha nem teszi, akkor indokolja meg, hogy miért tért el ezen általános szabálytól;

Jogalkotási eszközök

41.   üdvözli a Bizottság által arról tett kötelezettségvállalást, hogy mi mindenre terjedjen ki az egyes bizottsági javaslatokat kísérő indokolás; különösen elégedettséget fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság azt is ismertetni fogja majd, hogy a javasolt intézkedések indokoltak-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az ezen elveknek való megfelelés és a javasolt intézkedés által biztosított európai hozzáadott érték megerősített és átfogó értékelésének és indokolásának fontosságát;

42.  úgy véli, hogy az ugyanazon javaslatra vonatkozó indokolás és hatásvizsgálat között következetes összhangnak kell lennie; felkéri ezért a Bizottságot ilyen összhang megteremtésére, valamint arra, hogy amennyiben eltér a hatásvizsgálat következtetéseitől, úgy fejtse ki döntése indokait;

43.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új IKM (25) bekezdése csupán arra kötelezi a Bizottságot, hogy „megfelelően vegye figyelembe a szabályozások és irányelvek közötti különbségeket és hatásokat”; megismétli azt a kérését, hogy a Monti-jelentésben körvonalazottal azonos megközelítést követve nagyobb mértékben kellene folyamodni a rendeletekhez a jogalkotási javaslatokban[30], összhangban a Szerződésekben rögzített követelményekkel, mivel ezek alkalmazásának célja a következetesség, az egyszerűség és a jogbiztonság biztosítása az Unióban mindenütt;

44.  üdvözli a három intézmény kötelezettségvállalását, miszerint eszmecserét folytatnak az új IKM (25) bekezdésében említett jogalap módosításairól; hangsúlyozza az EP Jogi Bizottságának szerepét és szakértelmét a jogalapok ellenőrzése tekintetében[31]; ismételten emlékeztet a Parlament álláspontjára, miszerint ellenállást tanúsít majd minden olyan kísérlettel szemben, amely a jogalap indokolatlan módosításai révén a Parlament jogalkotási hatáskörének aláaknázására törekszik; felhívja a Tanácsot, hogy maradéktalanul tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, amely szerint párbeszédet folytat a Parlamenttel abban az esetben, ha nézeteltérés alakul ki a javasolt jogalapot illetően, különösen, ha érzékeny ügyről van szó;

45.  rámutat, hogy a bizottsági javaslat jogalapjának megválasztása olyan jogi döntés, amelyet olyan objektív indokok alapján kell meghozni, amelyek bírósági felülvizsgálat alá vethetők; hangsúlyozza azonban a Parlament mint társjogalkotó ahhoz való jogát, hogy módosításokat javasoljon a jogalapot illetően a Szerződések értelmezése alapján;

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

46.   hangsúlyozza az új IKM (26) bekezdésében foglalt elv fontosságát, és ismételten rámutat arra, hogy a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a Szerződések keretein belül és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve a végrehajtási aktusok alkalmazása szükséges-e, és ha igen, akkor milyen mértékben[32];

47.  megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem politikai szempontból érzékeny témákat is érinthet, amelyek az uniós polgárok, fogyasztók és vállalkozások számára komoly jelentőséggel bírnak;

48.  üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy eleget tegyen az új IKM (27) bekezdésében említett – az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítását célzó javaslat benyújtására vonatkozó – határidőnek; úgy véli továbbá, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében korábban tárgyalt valamennyi ügyet főszabály szerint hozzá kell igazítani az EUMSZ 290. cikkéhez, azaz felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká kell átalakítani[33];

49.  figyelmeztet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével összefüggésben a tagállamok szakértőinek rendszeres igénybevételére vonatkozó kötelezettség belefoglalása a Bizottság számára nem járhat azzal, hogy a vonatkozó eljárás nagyon hasonló legyen a végrehajtási jogi aktusok előkészítése céljából létrehozott eljáráshoz (ha ugyan nem teljesen azonos azzal), különösen az e szakértőkre ruházott eljárási előjogok tekintetében; úgy véli, hogy ez oly mértékben elmoshatná a két jogi aktus közötti különbségeket, amely már gyakorlatilag a Lisszaboni Szerződés előtti komitológiai mechanizmus feléledését idézhetné elő;

50.  elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Parlament által nyújtott engedmények ellenére továbbra erősen vonakodik felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amikor az EUMSZ 290. cikk szerinti kritériumok teljesülnek; emlékeztet arra, hogy az új IKM 7. preambulumbekezdésben foglaltak szerint az új IKM célja, hogy megkönnyítse a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalásokat, és javítsa az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását; rámutat, hogy a Tanács több jogalkotási dosszié esetében mégis ragaszkodott vagy a végrehajtási hatásköröknek az EUMSZ 291. cikke szerinti átruházásához, vagy pedig ahhoz, hogy az in abstracto hatáskör-átruházásra vagy végrehajtási hatáskörök átruházására kiválasztható összes elemet foglalják bele magába az alap-jogiaktusba; csalódásának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság ezekben az esetekben nem védte meg eredeti javaslatait;

51.  nagyon aggódik amiatt, hogy a Tanács szinte módszeresen megpróbálja felváltani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat végrehajtási jogi aktusokkal; különösen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Tanács a Lisszabon utáni kiigazítást próbálja meg felhasználni arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást ne felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, hanem inkább végrehajtási jogi aktusok váltsák fel;

52.  üdvözli az új IKM (28) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások megkezdését; megerősíti az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó nem kötelező érvényű kritériumok tekintetében a 2014. február 25-i állásfoglalásában kialakított álláspontját[34]; úgy véli, hogy kritériumoknak a nevezett tárgyalások alapját kell képezniük;

53.  emlékeztet arra, hogy a politikailag jelentős vonatkozásoknak, például a termékek vagy anyagok uniós listáinak vagy nyilvántartásainak továbbra is egy alap-jogiaktus szerves részét kell képezniük – adott esetben mellékletek formájában –, módosításuk ezért csakis felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történhet; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság érdekében el kell kerülni önálló listák létrehozását;

54.  véleménye szerint az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó kritériumoknak figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például az ún. „biocid”-ügyben, a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben és a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben hozott ítéleteket[35];

55.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint szélesebb szakértelemre van szükség a végrehajtási jogi aktusok tervezetének korai előkészítéséhez, szakértői csoportok igénybevételéhez, valamint célzott érdekelt felekkel folytatott konzultációk és adott esetben nyilvános konzultációk lefolytatásához; úgy véli, hogy a Parlamentet minden ilyen konzultációs eljárás megindításakor megfelelően tájékoztatni kell;

56.  elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság az új IKM (28) bekezdésében egyetértett annak biztosításával, hogy a Parlament és a Tanács egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó valamennyi információhoz, és a tagállamok szakértőivel egyidejűleg minden dokumentumot megkapjon; üdvözli, hogy a Parlament és a Tanács szakértői rendszeresen részt vehetnek majd a bizottsági szakértői csoportok azon ülésein, amelyekre a tagállamok szakértői meghívást kapnak, és amelyek tárgyát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése képezi; felhívja a Bizottságot, hogy e kötelezettségvállalásának ténylegesen és következetesen tegyen eleget; megjegyzi, hogy e tekintetben a hozzáférés már javult;

57.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítési szakaszában javítani kell a nem hivatalos együttműködést; figyelmeztet, hogy felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok előkészítésekor ne veszítsék szem elől a társjogalkotók jogalkotási aktusban kifejezett jogalkotói szándékát; kiemeli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok már üzemképes közös nyilvántartásának jelentőségét;

58.  sajnálja, hogy a Bizottság számos alkalommal gondolja úgy, hogy változtatás nélkül fogadja el a három pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó hatóság (ESMA, EBH és EIOPA) által javasolt 2. szintű intézkedéseket, ami csökkenti a Parlament rendelkezésére álló ellenőrzési időt, amikor fontos vagy jelentős számú változtatást vezetnek be;

59.  üdvözli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös funkcionális nyilvántartásának létrehozása során intézményközi szinten elért gyors előrehaladást, és üdvözli e nyilvántartás a 2017. december 12-i hivatalos működésbe helyezését;

60.  várakozással tekint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jól strukturált és felhasználóbarát funkcionális nyilvántartásának használata elé, amelynek létrehozását a Parlament igényelte, és amelyet 2017. december 12-én hoztak nyilvánosan működésbe;

61.  megjegyzi, hogy a jogalkotási eljárások uniós szintű javítása – megfelelő időben történő, szorosabb intézményközi együttműködés mellett – az uniós jog következetesebb és összehangoltabb alkalmazásához vezethet;

Átláthatóság és koordináció a jogalkotási folyamatban

62.  üdvözli, hogy az új IKM (32) bekezdése értelmében a Parlament és a Tanács társjogalkotókként, egyenlő feltételek mellett gyakorolják hatásköreiket, és a Bizottságnak a jogalkotó hatalom e két ágával szemben azonosan fellépve kell ellátnia a jogalkotói munka megkönnyítésére irányuló szerepét; emlékeztet arra, hogy ezt az elvet már a Lisszaboni Szerződés rögzíti; kéri ezért, hogy a Bizottság egy időben bocsásson a két jogalkotó rendelkezésére, és ha lehet, hozzon nyilvánosságra a jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó minden releváns dokumentumot, többek között a nem hivatalos dokumentumokat is;

63.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új IKM (33) és (34) bekezdése még nem vezetett a Tanácstól érkező információk áramlásának javulásához, többek között azért, mert a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekkel kapcsolatban általános az információk hiánya, valamint nem létezik az eszmecserét és a kölcsönös tájékoztatást elősegíteni hivatott rendszerszintű megközelítés; aggodalommal állapítja meg, hogy az információáramlás rendszerint jelentősen eltér az elnökségtől elnökséghez továbbított információk esetében, és a Tanács főtitkárságának szolgálatai között is változó; rámutat arra, hogy a társjogalkotók aszimmetrikusan férnek hozzá az információkhoz, mivel a Tanács részt vehet a parlamenti bizottságok ülésein, de a Parlament képviselőit nem hívják meg a tanácsi munkacsoportok üléseire; véleménye szerint ezért következetesen átlátható megközelítésre van szükség; javasolja, hogy főszabályként a Tanács a Parlamenthez hasonlóan tartsa valamennyi ülését nyilvánosan;

64.  kéri az új IKM (33) és (34) bekezdésének maradéktalan végrehajtását; kéri a Tanácsot különösen arra, hogy a munkacsoportok és a tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága (Coreper) üléseinek napirendjét, munkadokumentumait és elnökségi javaslatait rendszeresen és strukturált módon továbbítsák a Parlamentnek annak érdekében, hogy a társjogalkotók kiegyensúlyozott szinten tájékoztassák egymást; véleménye szerint az új IKM (33) és (34) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az informális véleménycserén túlmenően a Parlament felkérést kaphat arra is, hogy képviselője jelen legyen a Tanács munkacsoportjai és a Coreper ülésein;

65.  hangsúlyozza, hogy az új IKM (35) és (36) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat szinkronizálása és felgyorsítása csak az egyes intézmények előjogainak teljes körű megőrzésének biztosítása mellett folytatható; úgy véli ezért, hogy a szinkronizálásnak vagy a gyorsulásnak semmiképpen sem szabad azzal a következménnyel járnia, hogy a Parlament számára más intézmények szabjanak ütemtervet;

66.  sürgeti az erőfeszítések fokozását annak érdekében, hogy mihamarabb létrejöjjön az új IKM (39) bekezdésében említett jogalkotási dossziék aktuális helyzetének szentelt közös adatbázis; emlékeztet arra, hogy ezen adatbázisnak a nyomon követhetőség megkönnyítése érdekében a jogalkotási eljárás valamennyi lépésére vonatkozóan kell információkat tartalmaznia; javasolja, hogy az adatbázis a hatásvizsgálati folyamatra vonatkozó információkat is tartalmazzon;

67.  emlékezteti a három uniós intézményt arra, hogy további előrelépésre van szükség egy külön erre a célra szolgáló, a jogalkotási akták aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis létrehozása terén;

68.  javasolja, hogy a konzultációs eljárás során a Tanács legalább egyszer találkozzon a Parlamenttel, hogy a Parlament bemutathassa és megmagyarázhassa a jóváhagyott módosítások indokait, a Tanács pedig mindegyikkel kapcsolatban kifejthesse álláspontját; javasolja, hogy a Tanács mindenképpen adjon írásos választ;

69.  javasolja, hogy a Parlament készítsen kvantitatív tanulmányt a konzultációs eljárás hatékonyságáról;

70.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletben megszabott időkeretet, amikor arról határoz, hogy támogatja, módosítja vagy nem támogatja a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, és legalább tájékoztassa hivatalosan és jó előre a társjogalkotókat, ha kivételesen nem tudja tiszteletben tartani az időkeretet, és ezt indokolja is meg; kiemeli, hogy a Bizottság a közelmúltban ezt sokszor elmulasztotta; emlékezteti a Bizottságot, hogy azokat az eljárásokat, melyek révén a Parlament kinyilvánítja, hogy nincs kifogása egy aktus ellen, nem azért hozták, hogy ellensúlyozzák a Bizottság késedelmeit, és hogy ezek az eljárások jelentős mértékben kihatnak a Parlament számára az ellenőrzési jogai gyakorlására rendelkezésre álló időre;

71.  üdvözli, hogy az új IKM (40) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások 2016 novemberében megkezdődtek; csalódottan jegyzi meg, hogy több mint egy évnyi vita, a politikai szinten folytatott tárgyalások két fordulója, valamint technikai kérdésekben lebonyolított számos találkozó után még mindig nem sikerült megállapodásra jutni, jóllehet világos és kialakult ítélkezési gyakorlat is rendelkezésre áll;

72.  üdvözli a Bizottság által a nemzetközi konferenciák előtt rendelkezésre bocsátott írásos tájékoztatókat, valamint a Tanács elnöksége és a Bizottság által e konferenciák során rendelkezésre bocsátott napi szóbeli tájékoztatókat;

73.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi konferenciák folyamán a Parlament nem vehet részt megfigyelőként az uniós koordinációs üléseken;

74.  felhívja a három uniós intézményt, hogy megfelelő időben zárják le az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról szóló (2016 novemberében a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 40. pontja értelmében megkezdett) tárgyalásokat;

75.  emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos gyakorlati intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Szerződésekkel, különösen az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével, és figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például a tanzániai ügyben és a mauritiusi ügyben hozott ítéleteket[36];

76.  felhívja a többi intézményt a Szerződések és a rendelkezések betartására, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat követésére annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament:

a.  haladéktalan, teljes körű és pontos tájékoztatást kapjon a nemzetközi megállapodások élettartamának egésze során, proaktív, rendszerezett és racionalizált módon, az EU tárgyalási pozíciójának veszélyeztetése nélkül, valamint kapjon elegendő időt nézeteinek kifejtésére minden szakaszban, és nézeteit lehetőség szerint vegyék figyelembe;

b.  kapjon pontos tájékoztatást a megállapodások végrehajtási szakaszáról és abba vonják be, továbbá különösen a megállapodások által létrehozott testületek döntései tekintetében tegyék lehetővé számára társjogalkotói jogainak teljes körű gyakorlását, ha e döntések hatással vannak az uniós jogszabályokra;

c.  proaktív módon kapjon tájékoztatást a Bizottság olyan nemzetközi fórumokon képviselt álláspontjáról, mint például a WTO, az UNCTAD, az OECD, az UNDP, a FAO és az UNHRC;

77.  létfontosságúnak tartja annak a régóta fennálló gyakorlatnak a tiszteletben tartását, mely szerint a politikai szempontból fontos megállapodások kereskedelemre és beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása előtt bevárják a Parlament egyetértését, aminek betartása mellett 2014. szeptember 29-i meghallgatása során Malmström biztos is elkötelezte magát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt a gyakorlatot terjesszék ki minden nemzetközi megállapodásra;

78.  megjegyzi, hogy a Parlament kész arra, hogy ismét az Bírósághoz forduljon a Parlamentet megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a közeljövőben nem történik egyértelmű előrelépés a jogalkotás minőségének javításáról szóló új IKM (40) bekezdésével kapcsolatos tárgyalások során;

79.  megjegyzi, hogy minden intézménynek szem előtt kell tartania, hogy a jogalkotói felelősségük nem szűnik meg a nemzetközi megállapodások megkötésével; hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a végrehajtást, és folyamatos erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a megállapodások elérjék céljaikat; felhívja az intézményeket, hogy terjesszék ki a bevált gyakorlatokat és az együttműködésen alapuló megközelítést a nemzetközi megállapodások végrehajtási és értékelési szakaszaira;

80.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok, beleértve az emberi jogi helyzet elemzését is, fontos eszközként szolgálhatnak a kereskedelmi és beruházási megállapodások tárgyalása során, segítve a feleket emberi jogi kötelezettségeik teljesítésében, és emlékeztet a megállapodások, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelező jellegére;

81.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást a tárgyalási irányelvek elfogadása, a tárgyalások, az aláírandó és megkötendő szerződések jogalapja, valamint különösen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások Tanács általi aláírása és megkötése tekintetében, a Bíróság 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményéből következőknek megfelelően;

82.  felhívja az európai képviselőket, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi normák/követelmények és az elfogadott, kötelező érvényű európai jogszabályok közötti következetes összhangra;

83.  felszólítja a Bizottságot, hogy adja át a pénzügyi, monetáris és szabályozási nemzetközi szervezetekben, különösen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban követett álláspontját tartalmazó dokumentumokat; kéri, hogy a Parlamentet valamennyi szakaszban maradéktalanul tájékoztassák az uniós jogra esetleg kiható nemzetközi standardok alakulásáról;

84.  az európai álláspontok elfogadásáról és koherenciájáról szóló „pénzügyi párbeszéd” kialakítására és hivatalos formába öntésére szólít fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokat megelőzően, az Európai Parlament által elfogadott, „Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben” című állásfoglalással összhangban; hangsúlyozza, hogy az adott esetben proaktív „útmutatást” tartalmazó állásfoglalásokkal kiegészíthető, részletes útmutatások alapján ezeket az álláspontokat előre meg kell ismerni és meg kell vitatni, ugyanakkor biztosítani kell a nyomon követést a Bizottság ezen útmutatások alkalmazásáról készített rendszeres jelentései révén;

85.   emlékeztet az Európai Gyógyszerügynökség székhelyéről szóló, 2018. március 15-én elfogadott nyilatkozatára, amelyben a Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem vették figyelembe kellőképpen a Tanácséval megegyező jogalkotói szerepét és jogait;

86.   tudomásul veszi, hogy a Coreper 2017. december 6-án elfogadta a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló bizottsági javaslat tekintetében képviselendő tanácsi álláspontot; felhívja az érintett feleket, hogy a jó együttműködés szellemében zárják le a tárgyalásokat, fokozva a jogalkotói folyamat átláthatóságát;

Az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása

87.  hangsúlyozza az új IKM (43) bekezdésében meghatározott elv fontosságát, amely szerint Amennyiben az irányelvek nemzeti jogba való átültetése során a tagállamok úgy határoznak, hogy azokat további, az említett uniós jogszabályokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó elemekkel egészítik ki, ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén egyértelműen beazonosítható módon fel kell tüntetni; megjegyzi, hogy ez az információ gyakran még mindig hiányzik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen és következetesen lépjenek fel az átláthatóság hiányának és a túlszabályozás egyéb problémáinak megoldása érdekében[37];

88.  véleménye szerint az uniós jogszabályok végrehajtása és átültetése során egyértelmű különbséget kell tenni egyfelől a túlszabályozás esetei, azaz azon esetek között, amikor a tagállamok az uniós jogszabályhoz nem kapcsolódó további igazgatási követelményeket vezetnek be, és másfelől a magasabb szintű normák kitűzése között, amelyek túlmutatnak az egész EU-ra kiterjedő alapvető környezet- és fogyasztóvédelmi, egészségügyi ellátási és élelmiszer-biztonsági normákon;

89.   úgy véli, hogy a „túlszabályozással” kapcsolatos problémák csökkentése érdekében a három intézménynek el kell köteleznie magát egyértelmű, könnyen átültethető és konkrét európai hozzáadott értékkel rendelkező uniós jogszabályok elfogadása mellett; emlékeztet arra, hogy bár a további szükségtelen adminisztratív terheket el kell kerülni, ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy még ambiciózusabb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, illetve magasabb szintű szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normákat fogadjanak el azokban az esetekben, amikor az uniós jog csak minimumszabályokat állapít meg;

90.  felhívja a tagállamokat, hogy az uniós jogszabályok átültetése során a lehető legnagyobb mértékben tartózkodjanak új igazgatási követelmények létrehozásától, és az intézményközi megállapodás 43. pontjával összhangban ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén tegyék egyértelműen azonosíthatóvá;

91.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (44) bekezdése értelmében a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges információk és adatok beszerzése terén; felhívja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést kötelezettségvállalásaik tiszteletben tartása érdekében, többek között olyan megfelelési táblázatok biztosításával, amelyek egyértelmű és pontos információkat tartalmaznak az irányelveket a nemzeti jogrendekbe átültető nemzeti intézkedésekről, amint erről megállapodás született a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatában, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában;

92.  úgy véli, hogy a Bizottság által az új IKM (45) bekezdése értelmében tett kötelezettségvállalást úgy kell értelmezni, hogy a titoktartási szabályok kellő tiszteletben tartása mellett a Parlament hozzáférése a kötelezettségszegési eljárásokra és a jogsértési eljárásokra vonatkozó információkhoz jelentősen javulni fog; megismétli e célból a Bizottsághoz intézett, régóta fennálló kéréseit azon adatok tekintetében, amelyeket a Parlament jogosult hozzáférni[38];

93.  ismételten kifejezésre juttatja elismerését az EU Pilot problémamegoldó mechanizmussal kapcsolatban, amely a tagállamok uniós jognak való megfelelés biztosításának inkább informális, mégis hatékony módja[39]; nem ért egyet a Bizottság bejelentésével, miszerint főszabályként úgy fog jogsértési eljárásokat indítani, hogy többé nem támaszkodik a mechanizmusra[40];

94.  emlékeztet arra, hogy a biztosoknak tiszteletben kell tartaniuk az európai parlamenti képviselők előjogait; véleménye szerint teljes egészében a Parlament rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat a függetlenül elkészített tanulmányokat, amelyek alapján döntéseiket meghozzák, és nyilvánosságra kell hozniuk azokat is, amelyek ellentmondanak következtetéseiknek;

95.  sajnálja, hogy a jogalkotási javaslatok nem minden fordítása áll rendelkezésre egyazon időpontban, ami késlelteti a jogalkotási folyamatot;

96.  hangsúlyozza, hogy a hatékony uniós jognak az alkalmazása során annak biztosítására kell törekednie, hogy a jogszabályokban rögzített eljárások megfelelően illeszkedjenek a meghatározott célokhoz, a környezet magas szintű védelmének biztosítása terén pedig különösen a környezetvédelem végső céljához;

97.  elismeri a Petíciós Bizottságban végzett munka fontosságát az uniós jogalkotás minőségének a tényleges végrehajtás tükrében való értékelése terén, ez kiindulópontot jelent a jogalkotási szövegek és eljárások javításához; e tekintetben fontosnak tartja a Bizottsággal való tényleges intézményközi együttműködést a petíciók alapos megvizsgálásának biztosítása érdekében;

Egyszerűsítés

98.  üdvözli az új IKM (46) bekezdésében szereplő, az átdolgozás jogalkotási technikájának gyakoribb alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást; ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy e technikának kell a rendes jogalkotási technikát alkotnia, mivel az egyszerűsítés megvalósításának felbecsülhetetlen eszköze[41]; úgy véli azonban, hogy teljes szakpolitikai felülvizsgálat esetén a Bizottságnak az átdolgozási technika alkalmazása helyett teljesen új jogi aktusra irányuló javaslatot kell előterjesztenie, amely hatályon kívül helyezi a meglévő jogszabályokat, így a társjogalkotók széles körű és hatékony politikai megbeszéléseket folytathatnak, és a Szerződésekben rögzített előjogaikat teljes mértékben megőrzik;

99.  emlékeztet arra, hogy a szükségtelen szabályozási és adminisztratív terhek értékelése során – amelyet a három intézmény által kötött, az új IKM (47) és (48) bekezdésében rögzített megegyezés szerint kell lefolytatni –, valamint a közigazgatási szervek és a vállalkozások, közöttük a kkv-k által viselt terhek lehetséges csökkentésének megvizsgálásakor a „jogalkotás minőségének javítása” adott esetben az uniós jogszabályok gyarapítását is jelentheti, többek között a nemzeti jogszabályok harmonizálása és a közöttük levő eltérések csökkentése révén, figyelembe véve az uniós jogalkotási intézkedések előnyeit, valamint a szociális, környezeti és fogyasztóvédelmi normákkal kapcsolatos uniós szintű fellépés hiányának következményeit, és szem előtt tartva, hogy a tagállamok szabadon alkalmazhatnak szigorúbb előírásokat, ha az uniós jog csupán minimumszabályokat határoz meg; rámutat továbbá arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében rögzített horizontális szociális záradék értelmében az Uniónak gondosan figyelembe kell vennie az uniós jogszabályok szociális előírásokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és megfelelően konzultálnia kell a szociális szereplőkkel, különösen a szakszervezetekkel, a fogyasztókkal és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok érdekképviselőivel, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját és azokat a megállapodásokat, amelyek megkötésére adott esetben az EUMSZ 155. cikkével összhangban sor kerül; hangsúlyozza ezért, hogy az adminisztratív terhek csökkentése nem jelent szükségszerűen deregularizációt, és semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti sem az alapvető jogok, sem pedig a környezetvédelemi, szociális, munkaügyi, egészségügyi, biztonsági, fogyasztóvédelmi, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vagy állatjóléti jogszabályok érvényesülését, nem csorbíthatja a munkavállalók jogait – függetlenül a társaság méretétől –, és nem vezethet a bizonytalan munkaszerződések számának emelkedéséhez;

100.   üdvözli a Bizottság első, az uniós jogszabályok egyszerűsítése keretében végzett éves teherfelmérését, amihez a Bizottság a szabályozás üzleti megítéléséről szóló Eurobarométer gyorsfelmérést végzett, 28 tagállamban több mint 10 vállalkozás – főként kis- és középvállalkozások – véleményét kérve ki, az Unióban működő vállalkozások megoszlásához hűen igazodva; felhívja a figyelmet a felmérés megállapításaira, amelyek megerősítik, hogy a szükségtelen költségek csökkentésére való összpontosítás továbbra is megfelelő, és arra utalnak, hogy a vállalkozások felfogását befolyásoló különböző tényezők összetett kölcsönhatásban vannak, ami a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos nemzeti közigazgatási és jogi rendszerek eltéréseivel is magyarázható; rámutat, hogy a túlszabályozás, sőt a pontatlan médialefedettség is hatással lehet az ilyen felfogásra; véleménye szerint az éves teherfelmérés fontos eszköz ugyan az uniós jogszabályok végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos problémák azonosítása szempontjából, ám okot adhat arra a feltételezésre, hogy a szabályozás természetéből fakadóan túlzottan nagy adminisztratív terheket támaszt; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a valóban egyszerűsíthető, észszerűsíthető vagy felszámolható vonatkozások konkrét azonosításának egyetlen módja az összes érdekelt fél véleményének megismerése a konkrét jogszabályokról, illetve valamely adott ágazatra alkalmazandó különböző jogszabályokról, ideértve a kevésbé erős képviselettel rendelkező érintett szereplőket is; felhívja a Bizottságot, hogy az első éves teherfelmérés során levont tanulságok alapján pontosítsa az éves teherfelmérés módszereit, alkalmazzon átlátható és ellenőrizhető adatgyűjtési rendszereket, fordítson különös figyelmet a kkv-k igényeire, és egyaránt vegye figyelembe a tényleges és az érzékelni vélt terheket;

101.  tudomásul veszi továbbá a Bizottság megvalósíthatósági elemzésének eredményét, amelynek tárgya, hogy miként lehet egyedi ágazatokban – a jogszabályokban kitűzött célok elérésének hátráltatása nélkül – meghatározni a terhek csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket; ösztönzi a Bizottságot, hogy minden egyes kezdeményezés esetében rugalmas, de bizonyítékokon alapuló és megbízható módon határozza meg a terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseket, teljes körű konzultációt folytatva az érdekeltekkel, amint azt már a REFIT keretében is teszi;

102.  hangsúlyozza, hogy egyetlen uniós szabvány jellemzően 28 nemzeti szabványt helyettesít, ami erősíti a közös belső piacot és a bürokrácia csökkenésével jár;

103.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a szükségtelen bürokráciát, és hogy figyelembe kell venni a vállalatok mérete és a kötelezettségek végrehajtásához szükséges forrásaik közötti összefüggést;

Az új IKM végrehajtása és nyomon követése

104.  tudomásul veszi, hogy az Elnökök Értekezlete az elnök által készített rendszeres jelentést kap majd, amely ismerteti mind az intézményeken belüli, mind az intézményközi szintű végrehajtás aktuális állását; úgy véli, hogy e jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a Bizottsági Elnökök Értekezlete által a különböző bizottságok – különösen a jogalkotás minőségének javításáért és az uniós jog egyszerűsítéséért felelős bizottság, azaz a Jogi Bizottság – tapasztalatai alapján készített értékelést[42];

105.  üdvözli az intézményközi megállapodás végrehajtásáról szóló első intézményközi magas szintű politikai áttekintő értekezletet, amelynek megtartására 2017. december 12-én került sor; bátorítja a Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy terjesszen az Elnökök Értekezlete elé bármely ajánlást, amelyet az új IKM végrehajtásához szükségesnek ítél;

o

o    o

106.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

  • [1]  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
  • [2]  HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
  • [3]  HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
  • [4]  HL C 102., 1996.4.4., 2. o.
  • [5]  HL C 73., 1999.3.17., 1. o.
  • [6]  HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
  • [7]  HL C 145., 2007.6.30., 5. o.
  • [8]  HL C 369., 2011.12.17., 15. o.
  • [9]  HL C 484., 2016.12.16., 7. o.
  • [10]  HL C 446., 2017.5.31., 1. o.
  • [11]  A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-427/12. sz. ügy, EU:C:2014:170; A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-88/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2015:499; A Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság ítélet, C-286/14. sz. ügy, EU:C:2016:183; A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-263/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2016:435; A Bíróság (nagytanács) 2016. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-658/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2014:2025;
  • [12]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0484.
  • [13]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0104.
  • [14]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0312.
  • [15]  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0081.
  • [16]  HL C 289., 2016.8.9., 53. o.
  • [17]  HL C 285., 2017.8.29., 11. o.
  • [18]  HL C 93., 2017.3.24., 14. o.
  • [19]  HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o.
  • [20]  HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.
  • [21]  HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o.
  • [22]  az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti határozat II. mellékletét (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0081).
  • [23] 1 Az Európai Bizottság elnökének a független Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló, 2015. május 19-i, határozata (C(2015)3263).
  • [24]  COM(2016)0798 és COM(2016)0799.
  • [25]  HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
  • [26]  „A jogalkotás minőségének javításáról – a Bizottság 15. éves jelentése a Bizottság által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke alapján” című, 2010. szeptember 9-i európai parlamenti állásfoglalás (HL C 308E. 2011.10.20., 66. o.) 47. bekezdését.
  • [27]  a Bizottság hatásvizsgálati iránymutatásainak felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalást (HL C 289., 2016.8.9., o.).53), 16. bekezdés
  • [28]  az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti állásfoglalás (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0081) 4. bekezdését.
  • [29]  Ld.: a fent idézett, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalást, 12. bekezdés; a fent idézett, 2016. március 9-i parlamenti határozat, 6. bekezdés.
  • [30]  a Parlament 2011. szeptember 14-i állásfoglalását a jobb jogalkotásról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról, 5. bekezdés.
  • [31]  Ld. az Európai Parlament eljárási szabályzatát, V. melléklet, XVI.1. pont.
  • [32]  Ld. a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, fent idézett 2014. február 25-i európai parlamenti állásfoglalást, D. preambulumbekezdés.
  • [33]  a fent idézett, a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i parlamenti állásfoglalást, 6. bekezdés.
  • [34]  Ugyanott, (1) bekezdés.
  • [35]  A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, fent idézett ügy; a Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság, fent idézett ügy; a Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Európai Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
  • [36]  A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy; A Bíróság (nagytanács) 2016. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
  • [37]  az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 28. éves jelentésről (2010) szóló 2012. november 21-i európai parlamenti állásfoglalást (HL C 419., 2015.12.16., 73. o.), 73. bekezdés.
  • [38]  az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 29. éves jelentésről (2011) szóló, 2014. február 4-i európai parlamenti állásfoglalást (Elfogadott szövegek, P7_TA (2014) 0051), 21. és 22. bekezdés.
  • [39]  Ld. az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről készített 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. október 6-i európai parlamenti állásfoglalást (Elfogadott szövegek, P8_TA (2016) 0385), 16. bekezdés.
  • [40]  Ld. az „Uniós jog: jobb eredmények a jobb alkalmazás révén” című bizottsági közleményt, hivatkozás fenn, 5. oldal.
  • [41]  a Parlament 2011. szeptember 14-i állásfoglalását, hivatkozás fent, 41. bekezdés.
  • [42]  az Európai Parlament eljárási szabályzatát, V. melléklet, XVI.3. pont.

INDOKOLÁS

I. Előzmények

2016. április 13-án az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság elfogadta a jogalkotás minőségének javításáról szóló új intézményközi megállapodást (a továbbiakban: „az új IKM”). Az új IKM célja az uniós jogszabályok javítása annak biztosítása érdekében, hogy jobban szolgálják a polgárok és a vállalkozások érdekeit, és hogy az uniós jogszabályok és szakpolitikák minimális adminisztratív terhek mellett, hatékonyan érjék el az általuk kitűzött célokat.

Az új IKM közös kötelezettségvállalásokat és célkitűzéseket határoz meg, és az intézményközi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz a többéves és az éves intézményközi programozás, a jogalkotás minőségének javítására szolgáló eszközök, a jogalkotási eszközök, a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok, a jogalkotási folyamat átláthatósága és összehangolása, az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása, valamint az egyszerűsítés tekintetében. Az új IKM továbbá meghatározza a három intézmény általi végrehajtás és nyomon követés általános keretét is. Az új IKM arra is kötelezi a három intézményt, hogy további tárgyalásokat folytasson egymással a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok meghatározására vonatkozó megfelelő kritériumokról, valamint a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködés és információmegosztás gyakorlati vonatkozásainak javításáról. Az új IKM következetesen törekszik a meglévő jogszabályoknak a Lisszaboni Szerződés által bevezetett jogi kerethez való hozzáigazítására, különösen az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással elfogadott intézkedések tekintetében. Végezetül, az új IKM elrendeli a jogalkotási dossziék aktuális helyzetének és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak szentelt nyilvántartás létrehozását.

II. A Parlament határozata az új IKM megkötéséről, valamint az annak értelmezésével és végrehajtásával foglalkozó munkacsoport létrehozása

Az Alkotmányügyi Bizottság ajánlása alapján 2016. március 9-én a Parlament 516 szavazattal, 92 ellenében és 95 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy jóváhagyja az új intézményközi megállapodást[1]. A Parlament határozata egyúttal egy sor olyan kérdést is azonosított, amely politikai és/vagy technikai szinten további nyomon követést igényel[2].

Az Elnökök Értekezlete felkérte a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot, hogy a Parlament eljárási szabályzata 55. cikkének megfelelően vizsgálják meg az új IKM végrehajtását. A Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság e célból munkacsoportot állított fel, amelynek fő megállapításai kiindulópontként szolgáltak a két előadó számára ezen jelentéstervezet elkészítéséhez.

A munkacsoport 9 alkalommal ült össze, az ülésekre 2016. május 10. és 2017. november 20. között került sor. A munkacsoport munkája lezárásakor jóváhagyta tevékenységeinek összefoglalóját, és fő megállapításait a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság 2017. november 28-i közös ülésén ismertették.

III. Az előadók értékelése az intézményközi megállapodás végrehajtásáról: fő vonatkozások

Közös kötelezettségvállalások és célkitűzések

Az új IKM alkalmazásának első másfél esztendeje során elért eredmények és a szerzett tapasztalatok összességükben pozitívak, bátorítást adva a három intézményt számára a megállapodás maradéktalan végrehajtására irányuló erőfeszítések fokozásához, különös tekintettel a még megoldásra váró alábbi kérdésekre: a) az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó nem kötelező kritériumok és az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítása, b) a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködés és információmegosztás gyakorlati vonatkozásai és c) a jogalkotási dossziék aktuális állásának szentelt közös adatbázis létrehozása.

Az új IKM végső célja, hogy az uniós polgárok érdekeit szolgáló, magas színvonalú jogszabályokat biztosítson. E célból az intézmények közötti lojális együttműködés elvét a jogalkotási ciklusban az EUSZ 13. cikkében foglalt elvek egyikeként mindenütt tiszteletben kell tartani.

Programozás

Az új IKM szerinti intézményközi éves programozás gyakorlati végrehajtásának első esztendejében megszületett az első együttes nyilatkozat a 2017-re vonatkozó uniós jogalkotási prioritásokról, majd ezt a 2018-ra és 2019-re vonatkozó újabb együttes nyilatkozat követte. Ez üdvözlendő, hiszen a három intézmény elkötelezettségét tükrözi, ugyanakkor nagyobb sebességet nem szabad a jogalkotás minőségének rovására előnyben részesíteni.

Munkaprogramjának bemutatásakor a Bizottságnak egyértelműen meg kell jelölnie a minden javaslatának jogi természetét, gondosan mérlegelt, a valósághoz igazodó időkeretet állapítva meg.

Az EUMSZ 225. cikke szerinti uniós jogi aktusokra irányuló javaslatok előterjesztésével kapcsolatban a Parlament által támasztott igényekre adott válaszai során a Bizottság elmulasztotta az új IKM (10) bekezdésében előírt konkrét közlemények elfogadását. A Parlament jelentőséget tulajdonít az ilyen konkrét közlemények elfogadásának, mivel azok rendeltetése a teljes átláthatóság szavatolása és politikai válasz biztosítása a Parlament megkereséseire.

A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök

Az új IKM joggal teszi egyértelművé, hogy hatásvizsgálatok sohasem helyettesíthetnek politikai döntéseket, és nem okozhatnak indokolatlan késedelmet a jogalkotási folyamatban. A hatásvizsgálat fontos eszköz, amelynek az IKM előírásainak megfelelően különböző vonatkozásokra kell kiegyensúlyozott módon kiterjednie, és a Parlament ragaszkodott hozzá, hogy többek között „kkv-teszteket” is tartalmaznia kell. A Bizottság 2017 júliusában felülvizsgálta a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásait.

E felülvizsgálat és az új IKM (13) bekezdésében rögzített kötelezettségvállalás ellenére a Bizottság számos javaslatát nem kíséri hatásvizsgálat, többek között politikailag érzékeny javaslatok esetében sem. Különösen szembeszökő, hogy a 2017. évi közös nyilatkozatban prioritásként megjelölt 59 javaslat közül 20 esetében nem készült hatásvizsgálat. Megállapítást nyert továbbá, hogy a hatásvizsgálatok minősége és részletessége akár nagy mértékben is különbözhet.

Rendkívüli fontosságú, indokolatlan késedelmek nélkül megvalósítandó cél a jogalkotási dossziék aktuális helyzetének szentelt közös adatbázis létrehozása, amely tartalmazza az új IKM (39) bekezdésében említett, a nyomon követhetőséget megkönnyítésére irányuló jogalkotási eljárás valamennyi lépésére vonatkozó információkat is.

Jogalkotási eszközök

A Bizottság minden javaslatához csatolandó indokolásnak ezentúl azt is ki kell fejtenie, hogy a javasolt intézkedések a szubszidiaritás és az arányosság elvei szempontjából mennyire indokoltak. Ajánlott továbbá annak biztosítása is, hogy az ugyanazon javaslatra vonatkozó indokolás és hatásvizsgálat között következetes összhang álljon fenn.

A három intézmény kötelezettséget vállalt, hogy eszmecserét folytat az új IKM (25) bekezdésében szereplő jogalap módosításairól. E tekintetben ki kell emelni a Jogi Bizottságnak a jogalapok ellenőrzésével kapcsolatos szerepét és szakértelmét. Ugyancsak hangsúlyozni kell a Parlament azon álláspontját is, miszerint ellenállást tanúsít majd minden olyan kísérlettel szemben, amely a jogalap indokolatlan módosításai révén az Európai Parlament jogalkotási hatásköreinek aláaknázására törekszik.

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság eleget tett az új intézményközi megállapodásban előírt határidőnek, és 2016 decemberében javasolta számos, még mindig az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó alap-jogiaktus kiigazítását. Ezeket a javaslatokat jelenleg a társjogalkotók vizsgálják.

A Parlament által tett egyik legnagyobb engedmény az, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével kapcsolatban a Bizottság rendszeresen igénybe veszi a tagállamok szakértőinek hozzájárulását. A Parlament azon aggálya ellenére tette meg ezt az engedményt, hogy oly mértékben elmoshatja a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok közötti különbségeket, amely már gyakorlatilag a Lisszaboni Szerződés előtti komitológiai mechanizmus feléledését idézhetné elő. Az engedmény rendeltetése az volt, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására ösztönözze a Tanácsot, amikor az EUMSZ 290. cikk szerinti kritériumok teljesülnek. Meglepő módon a Tanács ragaszkodott, vagy a végrehajtási hatásköröknek az EUMSZ 291. cikke szerinti átruházásához, vagy pedig ahhoz, hogy az in abstracto hatáskör-átruházásra vagy végrehajtási hatáskörök átruházására kiválasztható összes elemet foglalják bele magába az alap-jogiaktusba. Még meglepőbb azonban, hogy ezekben az esetekben a Bizottság úgy döntött, hogy nem védi meg saját javaslatait.

Az új IKM (28) bekezdésében említett, az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó nem kötelező kritériumokról (az ún. „elhatárolási kritériumokról”) folytatott tárgyalások 2017 szeptemberében megkezdődtek. A Parlament e tárgyalásokra vonatkozó megbízatását a Parlament 2014. február 25-i állásfoglalása rögzíti[3]. Csak olyan kritériumok képezheti megállapodás tárgyát, amelyek figyelembe veszik a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát[4].

A Bizottság vállalta annak biztosítását, hogy az Európai Parlament és a Tanács egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó valamennyi információhoz, és a tagállamok szakértőivel egyidejűleg minden dokumentumot megkapjon. Az Európai Parlament és a Tanács szakértői számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy rendszeresen részt vegyenek a Bizottság által szervezett olyan szakértői üléseken, amelyekre a tagállami szakértők is meghívást kapnak, és amelyeknek tárgya felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése. A bizonyítékok eddig azt mutatják, hogy e hozzáférési lehetőség máris jelentősen javult.

Intézményközi szinten gyors előrelépés történt a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös funkcionális nyilvántartásának létrehozása terén. A nyilvántartás 2017. december 12-én hivatalosan megkezdte működését. Ez fontos eredmény.

Átláthatóság és koordináció a jogalkotási folyamatban

Rendkívül fontos elv, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak társjogalkotókként, egyenlő alapon kell gyakorolniuk hatásköreiket. Ezen elv érvényesülését azonban folyamatosan gátolja, hogy a Tanácstól általában nem érkeznek információk. Az Európai Parlament bizottságainak ülései nyilvánosak, a Tanács munkacsoportjainak ülései azonban nem. Jogos tehát az az igény, hogy a munkacsoportok és a COREPER napirendjeit, munkadokumentumait és elnökségi javaslatait rendszeresen és strukturált módon továbbítsák a Parlamentnek. Az informális véleménycserén túlmenően a Parlamentet kifejezetten fel kell kérni, hogy képviselőket küldjön a Tanács munkacsoportjai és a COREPER üléseire.

A nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködés és információmegosztás gyakorlati vonatkozásairól folytatott intézményközi megbeszélések 2016 novemberében kezdődtek meg. A viták tehát már több, mint egy éve tartanak, megállapodást azonban még mindig nem sikerült elérni, jóllehet kialakult és egyértelmű ítélkezési gyakorlat is rendelkezésre áll[5].

Az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása

A jogalkotás minőségének javítása szempontjából kulcsfontosságú az egyértelmű, könnyen átültethető és európai hozzáadott értékkel rendelkező uniós jogszabályok megfelelő és időben történő átültetése. Az új IKM előírja, hogy ha az irányelvek nemzeti jogba való átültetése során a tagállamok úgy határoznak, hogy azokat további, az említett uniós jogszabályokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó elemekkel egészítik ki, akkor ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktus(ok)ban, vagy a kapcsolódó dokumentumokban egyértelműen azonosítható módon fel kell tüntetni. A túlszabályozás azonosítása terén még rendkívül sok a teendő.

A Parlament több alkalommal is kijelentette, hogy hozzáféréssel kell rendelkeznie a kötelezettségszegési eljárást megelőző eljárásokkal és a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos információkhoz. A hatékony problémamegoldási mechanizmusokat, például az EU Pilot rendszert nem szabad elhamarkodottan elvetni.

Egyszerűsítés

Az egyszerűsítés a jogalkotás minősége javításának motorja. Az egyszerűsítés egyik módja az az átdolgozásnak mint jogalkotási technikának rendszeres igénybe vétele, ezért ennek kell a rendes jogalkotási technikát alkotnia. Teljes szakpolitikai felülvizsgálat esetén azonban a Bizottságnak inkább új jogi aktusra irányuló javaslatot kell előterjesztenie, amely hatályon kívül helyezi a meglévő jogszabályokat, így a társjogalkotók széles körű és hatékony politikai megbeszéléseket folytathatnak, és a Szerződésekben rögzített előjogaikat teljes mértékben megőrizhetik.

A Bizottság elvégezte első éves teherfelmérését, értékelve egyúttal azon lehetőség megvalósíthatóságát is, hogy egyes ágazatokban az intézményközi megállapodásban előírtaknak megfelelően a terhek csökkentésére vonatkozó célkitűzések kerüljenek meghatározásra. A Bizottság 2018. évi munkaprogramjának részeként 2017. október 24-én ismertetett megállapítások megerősítik, hogy a szükségtelen költségek csökkentésére való összpontosítás továbbra is megfelelő, és arra utalnak, hogy a vállalkozások felfogását befolyásoló különböző tényezők összetett kölcsönhatásban vannak. Csakis az egyedi jogszabályokra vagy ágazati jogszabálycsomagra vonatkozó vélemények megismerése adhat lehetőséget a valóban egyszerűsíthető vonatkozások azonosítására. A Bizottságnak az első éves teherfelmérés során levont tanulságok alapján pontosítania kell a teherfelmérés módszereit, átlátható és ellenőrizhető adatgyűjtési rendszereket kell alkalmaznia, különös figyelmet kell fordítania a kkv-k szükségleteire, továbbá a tényleges és az érzékelni vélt terheket egyaránt figyelembe kell vennie, megfelelően szem előtt tartva egyúttal, hogy a jogszabályoknak biztosítaniuk kell az általuk kitűzött célok elérését. A Bizottságnak minden kezdeményezés esetében rugalmas, de bizonyítékokon alapuló és megbízható módon kell meghatároznia a terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseket, teljes körű konzultációt folytatva az érdekeltekkel, amint azt már a REFIT keretében is teszi.

Az új IKM végrehajtása és nyomon követése

A Bizottsági Elnökök Értekezlete fontos szerepet játszik az új IKM végrehajtásának ellenőrzésében, és az Elnökök Értekezlete elé kell terjesztenie bármely ajánlást, amelyet szükségesnek ítél. A Jogi Bizottságnak mint a jogalkotás minőségének javításáért és az uniós jog egyszerűsítéséért felelős bizottságnak[6] nagy mértékben hozzá kell járulnia e a gyakorlathoz.

  • [1]  Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i állásfoglalás, P8_TA(2016)0081.
  • [2]  a Parlament 2016. március 9-i határozatát, hivatkozás fent, 6. bekezdés.
  • [3] HL C 285., 2017.8.29., 11. o.
  • [4]  Ld. a Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, fent idézett ügy; a Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság, fent idézett ügy; a Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Európai Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
  • [5]  Ld: a Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Európai Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy; a Bíróság (nagytanács) 2016. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
  • [6]  Ld. az Európai Parlament eljárási szabályzatát, V. melléklet, XVI.3. pont.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (12.2.2018)

a Jogi Bizottság részére

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról
(2016/2018(INI))

A vélemény előadója: Bendt Bendtsen

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás intézményközi együttműködésre szólít fel a meglévő uniós jogszabályok egyszerűsítése, valamint a túlszabályozás és a polgárok, a közigazgatások és a vállalkozások adminisztratív terheinek elkerülése céljából; mivel a Parlament hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások tekintetében e célkitűzések nem eredményezhetik a környezet, a közegészség, a munkavállalók egészsége, a biztonság, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaügyi normái vagy a fogyasztói jogok védelmének a fellazulását;

B.  mivel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködés kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a kereskedelmi partnerek közötti szabályozási párbeszéd és koherencia felé vezető úton; mivel a Bizottságnak e folyamat során továbbra is tiszteletben kell tartania az összes érdekelt fél számára tisztességes és egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvét, valamint a döntéshozatal során garantálnia kell a lehető legnagyobb átláthatóságot;

C.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás már kézzelfogható eredményeket hozott bizonyos prioritásokkal kapcsolatban, és mivel az intézményközi megállapodás (40) bekezdése az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról szóló tárgyalásokra vonatkozó vállalást tartalmaz;

1.  létfontosságúnak véli annak a régóta fennálló gyakorlatnak a tiszteletben tartását, mely szerint a politikai szempontból fontos megállapodások kereskedelemre és beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása előtt bevárják a Parlament egyetértését, aminek betartása mellett 2014. szeptember 29-i meghallgatása során Malmström biztos is elkötelezte magát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy ezt a gyakorlatot terjesszék ki minden nemzetközi megállapodásra;

2.  felhívja a többi intézményt a Szerződések és a rendelkezések betartására, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat követésére annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament:

a)  haladéktalan, teljes körű és pontos tájékoztatást kapjon a nemzetközi megállapodások élettartamának egésze során, proaktív, rendszerezett és racionalizált módon, az EU tárgyalási pozíciójának veszélyeztetése nélkül, valamint kapjon elegendő időt nézeteinek kifejtésére minden szakaszban, és nézeteit lehetőség szerint vegyék figyelembe;

b)  kapjon pontos tájékoztatást a megállapodások végrehajtási szakaszáról és abba vonják be, továbbá különösen a megállapodások által létrehozott testületek döntései tekintetében tegyék lehetővé számára társjogalkotói jogainak teljes körű gyakorlását, ha e döntések hatással vannak az uniós jogszabályokra;

c)  proaktív módon kapjon tájékoztatást a Bizottság olyan nemzetközi fórumokon képviselt álláspontjáról, mint például a WTO, az UNCTAD, az OECD, az UNDP, a FAO és az UNHRC;

3.  megjegyzi, hogy a Parlament kész arra, hogy ismét az Európai Unió Bíróságához (EUB) forduljon a Parlamentet megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a közeljövőben nem történik egyértelmű előrelépés a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (40) bekezdésével kapcsolatos tárgyalások során;

4.  megjegyzi, hogy minden intézménynek szem előtt kell tartania, hogy a jogalkotói felelősségük nem szűnik meg a nemzetközi megállapodások megkötésével; hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a végrehajtást, és folyamatos erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a megállapodások elérjék céljaikat; felhívja az intézményeket, hogy terjesszék ki a bevált gyakorlatokat és az együttműködésen alapuló megközelítést a nemzetközi megállapodások végrehajtási és értékelési szakaszaira;

5.  üdvözli a Bizottság kereskedelemmel kapcsolatos kiemelt ügyekre vonatkozó munkaprogramját, bár az több tájékoztatást adhatna a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások ütemezéséről; nagyobb átláthatóságra szólít fel a jogalkotási folyamatot illetően, például egy közös adatbázis használata révén;

6.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok, beleértve az emberi jogi helyzet elemzését is, fontos eszközként szolgálhatnak a kereskedelmi és beruházási megállapodások tárgyalása során, segítve a feleket emberi jogi kötelezettségeik teljesítésében, és emlékeztet a megállapodások, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelező jellegére;

7.  üdvözli a hatásvizsgálatok szisztematikusabb megközelítését, bár az alkalmazott módszertan nem minden esetben optimális; felhívja a Bizottságot egy olyan eredményeken alapuló kereskedelempolitika követésére, amely csökkenti a vállalkozások adminisztratív és szabályozási terheit, ugyanakkor tiszteletben tartja az emberi jogi kötelezettségeket és vállalásokat, összhangban az ENSZ irányadó elveivel és a Bizottság iránymutatásaival;

8.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást a tárgyalási irányelvek elfogadása, a tárgyalások, az aláírandó és megkötendő szerződések jogalapja, valamint különösen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások Tanács általi aláírása és megkötése tekintetében, a Bíróság 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményéből következőknek megfelelően;

9.  üdvözli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási jogi aktusok alkalmazása terén elért javulást, azonban úgy véli, hogy további közelítésre van szükség a Parlament álláspontjának megfelelően; ösztönzi a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok intézményközi nyilvántartásának használatát és a szakértői üléseken való részvételt.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.2.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

William (The Earl of) Dartmouth, Laima Liucija Andrikienė, David Campbell Bannerman, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Santiago Fisas Ayxelà, Christofer Fjellner, Karoline Graswander-Hainz, Heidi Hautala, Nadja Hirsch, Patricia Lalonde, Bernd Lange, David Martin, Anne-Marie Mineur, Sorin Moisă, Alessia Maria Mosca, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Tokia Saïfi, Marietje Schaake, Helmut Scholz, Joachim Schuster, Joachim Starbatty, Adam Szejnfeld, Hannu Takkula, Iuliu Winkler, Jan Zahradil

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Bendt Bendtsen, Klaus Buchner, Nicola Danti, Agnes Jongerius, Sajjad Karim, Jarosław Wałęsa

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Mario Borghezio, Jacques Colombier

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

35

+

ALDE

Nadja Hirsch, Patricia Lalonde, Marietje Schaake, Hannu Takkula

ECR

David Campbell Bannerman, Sajjad Karim, Joachim Starbatty, Jan Zahradil

EFDD

William (The Earl of) Dartmouth

ENF

Mario Borghezio, Jacques Colombier

GUE/NGL

Anne-Marie Mineur, Helmut Scholz

PPE

Laima Liucija Andrikienė, Bendt Bendtsen, Daniel Caspary, Salvatore Cicu, Santiago Fisas Ayxelà, Christofer Fjellner, Sorin Moisă, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Viviane Reding, Tokia Saïfi, Adam Szejnfeld, Jarosław Wałęsa, Iuliu Winkler

S&D

Nicola Danti, Karoline Graswander-Hainz, Agnes Jongerius, Bernd Lange, David Martin, Alessia Maria Mosca, Joachim Schuster

VERTS/ALE

Klaus Buchner, Heidi Hautala

0

-

 

 

0

0

 

 

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (24.11.2017)

a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról
(2016/2018(INI))

A vélemény előadója: Roberto Gualtieri

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  sajnálja, hogy a jogalkotási javaslatok nem minden fordítása áll rendelkezésre ugyanabban az időpontban, ami késlelteti a jogalkotási folyamatot;

2.  úgy véli, hogy a tanácsi elnökségeknek részletesebb tájékoztatást kellene nyújtaniuk a Parlamentnek a Tanácsban folyó tárgyalásokról, hogy a Parlament jobban megértse a tagállamok álláspontjait és problémáik jellegét, és elő tudja segíteni a háromoldalú tárgyalások sikeres és időben történő lezárását; emlékeztet, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 34. pontja szerint a társjogalkotók egyetértettek abban, hogy „már az intézményközi tárgyalásokat megelőzően fontos, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn annak érdekében, hogy egymás álláspontját kölcsönösen jobban megértsék”, továbbá abban, hogy ebből a célból „elősegítik a vélemények és információk kölcsönös cseréjét, például annak révén, hogy rendszeresen informális eszmecserére hívják a többi intézmény képviselőit”; rámutat, hogy az intézményközi megállapodás e pontját eddig nem hajtották végre kellőképpen, és hogy továbbra is információs aszimmetria áll fenn a tájékoztatásban, mivel a parlamenti bizottsági ülések nyilvánosak, a tanácsi munkacsoporti ülések viszont nem; sajnálatát fejezi ki az eurócsoport üléseinek folytatódó átláthatatlansága miatt, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Parlament és képviselői a döntések előtt hozzáférjenek a programországokra vonatkozó dokumentumokhoz, valamint az eurócsoportnak az ülések után benyújtott feljegyzésekhez, többek között jegyzőkönyveihez; javaslata szerint a Parlamentet képviselő személyek tanácsi munkacsoporti üléseken való részvétele megkönnyítené a kölcsönös megértést, ahogy a szakértői csoportok ülésein való részvétel is megkönnyíti azt;

3.  emlékeztet, hogy az intézményközi megállapodás 32. pontjában a három intézmény megállapodott abban, hogy „a Bizottság úgy tölti be közvetítői szerepét, hogy a jogalkotó hatalom e két ágát egyenlőként kezeli, maradéktalanul tiszteletben tartva a Szerződések által a három intézményre ruházott szerepet”; kéri ezért, hogy a Bizottság egy időben bocsásson a két jogalkotó rendelkezésére, és ha lehet, hozzon nyilvánosságra a jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó minden releváns dokumentumot, többek között a nem hivatalos dokumentumokat is;

4.  hangsúlyozza, hogy az új jogalkotási javaslatok hatásvizsgálatának kellően figyelembe kell vennie a polgárok alapvető jogait, a társadalmi befogadás magas szintjét, az európai fellépés hiányából fakadó költségeket, a fokozott környezetvédelmet, és arra kell törekednie, hogy a döntéshozatali folyamat teljes átláthatóságának és a társadalmi igazságosság legmagasabb szintjének biztosítására vonatkozó célkitűzés fényében teljes mértékben bevonják az állami és civil társadalmi szervezeteket;

5.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítési szakaszában javítani kell a nem hivatalos együttműködést; figyelmeztet, hogy felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok előkészítésekor ne veszítsék szem elől a társjogalkotók jogalkotási aktusban kifejezett jogalkotói szándékát; kiemeli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hamarosan üzemképessé váló közös nyilvántartásának jelentőségét; kéri, hogy a Bizottság egyidejűleg értesítse a társjogalkotókat minden elfogadott végrehajtási intézkedéstervezetről, többek között a végrehajtási jogi aktusokról és a végrehajtás-technikai standardokról;

6.  sajnálja, hogy a Bizottság számos alkalommal gondolja úgy, hogy változtatás nélkül fogadja el a három pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó hatóság (ESMA, EBH és EIOPA) által javasolt 2. szintű intézkedéseket, ami csökkenti a Parlament rendelkezésére álló ellenőrzési időt, amikor fontos vagy jelentős számú változtatást vezetnek be;

7.  javasolja, hogy a konzultációs eljárás során a Tanács legalább egyszer találkozzon a Parlamenttel, hogy a Parlament bemutathassa és megmagyarázhassa a jóváhagyott módosítások indokait, a Tanács pedig mindegyikkel kapcsolatban kifejthesse álláspontját; javasolja, hogy a Tanács mindenképpen adjon írásos választ;

8.  javasolja, hogy a Parlament készítsen kvantitatív tanulmányt a konzultációs eljárás hatékonyságáról;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletben megszabott időkeretet, amikor arról határoz, hogy támogatja, módosítja vagy nem támogatja a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, és legalább tájékoztassa hivatalosan és jó előre a társjogalkotókat, ha kivételesen nem tudja tiszteletben tartani az időkeretet, és ezt indokolja is meg; kiemeli, hogy a Bizottság a közelmúltban ezt sokszor elmulasztotta; emlékezteti a Bizottságot, hogy azokat az eljárásokat, melyek révén a Parlament kinyilvánítja, hogy nincs kifogása egy aktus ellen, nem azért hozták, hogy ellensúlyozzák a Bizottság késedelmeit, és hogy ezek az eljárások jelentős mértékben kihatnak a Parlament számára az ellenőrzési jogai gyakorlására rendelkezésre álló időre;

10.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az irányelvek és rendeletek végrehajtási jelentéseire és felülvizsgálataira megállapított kötelező határidőket;

11.  felhív arra, hogy intézményközi megállapodás révén erősítsék meg a Parlament szerepét az európai szemeszterben;

12.  felhívja az európai képviselőket, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi normák/követelmények és az elfogadott, kötelező érvényű európai jogszabályok közötti konzisztenciára;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy adja át a pénzügyi, monetáris és szabályozási nemzetközi szervezetekben, különösen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban követett álláspontját tartalmazó dokumentumokat; kéri, hogy a Parlamentet valamennyi szakaszban maradéktalanul tájékoztassák az uniós jogra esetleg kiható nemzetközi standardok alakulásáról;

14.  az európai álláspontok elfogadásáról és koherenciájáról szóló „pénzügyi párbeszéd” kialakítására és hivatalos formába öntésére szólít fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokat megelőzően, az Európai Parlament által elfogadott, „Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben” című állásfoglalással[1] összhangban; hangsúlyozza, hogy az adott esetben proaktív „útmutatást” tartalmazó állásfoglalásokkal kiegészíthető, részletes útmutatások alapján ezeket az álláspontokat előre meg kell ismerni és meg kell vitatni, ugyanakkor biztosítani kell a nyomon követést a Bizottság ezen útmutatások alkalmazásáról készített rendszeres jelentései révén.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

21.11.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

47

0

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Thierry Cornillet, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Barbara Kappel, Wajid Khan, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Sander Loones, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Gabriel Mato, Costas Mavrides, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Dimitrios Papadimoulis, Pirkko Ruohonen-Lerner, Anne Sander, Alfred Sant, Molly Scott Cato, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Tom Vandenkendelaere, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni, Sotirios Zarianopoulos

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Andrea Cozzolino, Herbert Dorfmann, Frank Engel, Ashley Fox, Paloma López Bermejo, Thomas Mann, Siegfried Mureşan

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Bogdan Brunon Wenta, Wim van de Camp

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

47

+

ALDE

Thierry Cornillet

ECR

Ashley Fox, Sander Loones, Stanisław Ożóg, Pirkko Ruohonen-Lerner, Kay Swinburne

EFDD

Marco Valli

ENF

Gerolf Annemans, Barbara Kappel, Bernard Monot

GUE/NGL

Dimitrios Papadimoulis

PPE

Herbert Dorfmann, Frank Engel, Markus Ferber, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Georgios Kyrtsos, Ivana Maletić, Thomas Mann, Gabriel Mato, Siegfried Mureşan, Luděk Niedermayer, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan, Tom Vandenkendelaere, Bogdan Brunon Wenta, Wim van de Camp

S&D

Hugues Bayet, Pervenche Berès, Udo Bullmann, Andrea Cozzolino, Jonás Fernández, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Cătălin Sorin Ivan, Ramón Jáuregui Atondo, Wajid Khan, Olle Ludvigsson, Costas Mavrides, Alfred Sant, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Jakob von Weizsäcker

Verts/ALE

Sven Giegold, Philippe Lamberts, Molly Scott Cato, Ernest Urtasun

0

-

6

0

ALDE

Caroline Nagtegaal, Ramon Tremosa i Balcells

ENF

Marco Zanni

GUE/NGL

Paloma López Bermejo, Miguel Viegas

NI

Sotirios Zarianopoulos

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (28.3.2018)

Jogi Bizottság és Alkotmányügyi Bizottság

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról
(2016/2018(INI))

A vélemény előadója: Anthea McIntyre

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi javaslatokat:

1.  tudomásul veszi a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodást és az abban foglalt új, innovatív elemeket, amelyek a szabályozás minőségének javítását célozzák, ami a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás szempontjából valódi hozzáadott értéket teremthet, különösen a terhekről szóló éves felmérés, a terhek csökkentésére vonatkozó célok, a kis- és középvállalkozásokra és a versenyképességre vonatkozó vizsgálatok bevezetése révén, melyeknek a hatásvizsgálatok közös vezérfonalául kell szolgálniuk, bevonva a Szabályozói Ellenőrzési Testületet a hatásvizsgálatok minőségellenőrzésébe, valamint javítva a jogalkotási eljárásokat, megkövetelve az európai intézmények közötti jóhiszemű együttműködést és megerősítve a jogalkotási folyamatok átláthatóságát az Európai Unió alapvető elvei, azaz a demokratikus legitimáció, a szubszidiaritás és az arányosság tiszteletben tartása mellett;

2.  a jogalkotás minőségének javításáról szóló megállapodást egy olyan intézményközi eszköznek tekinti, amelynek célja az uniós jogszabályok minőségének javítása; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok sok esetben összehangolják vagy felváltják a 28 tagállam különböző szabályait, a teljesen működőképes belső piac létrehozása érdekében kölcsönösen és egyformán elérhetővé téve a nemzeti piacokat és általánosan csökkentve az adminisztratív költségeket;

3.  hangsúlyozza a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti átlátható, jóhiszemű együttműködés fontosságát, amelynek a gyakorlatban abban kell megmutatkoznia, hogy a Bizottság valóban elkötelezi magát az iránt, hogy a Parlamentet és a Tanácsot azonos mértékben vonja be a programozási intézkedések megvalósításába, és emlékezteti a Bizottságot, hogy köteles gyors választ adni a jogalkotási és a nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentésekre; sajnálja, hogy számos saját kezdeményezésű jelentésre nem érkezett válasz, és felszólítja a Bizottságot, hogy három hónapon belül ismertesse a társjogalkotókkal a szövegek visszavonásának indokait, valamint hogy adjon indokolással ellátott választ a társjogalkotók jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslatok előterjesztésére irányuló kéréseire;

4.  kiemeli, hogy a Parlament és a Tanács között információs aszimmetria áll fenn, mivel a parlamenti bizottsági ülések nyilvánosak, a Tanács ülései viszont nem; ezért hangsúlyozza a megállapodás (34) pontja azonnali alkalmazásának fontosságát, amely rögzíti, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak társjogalkotói minőségükben szoros kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással az intézményközi egyeztetések során, amelynek egyik eszköze a vélemények és információk kölcsönös cseréje;

5.  a Bizottság ellenőrzésével megbízott társjogalkotóként tudomásul veszi a Bizottságnak a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoportja létrejöttét, amelynek az intézményközi megállapodással együtt olyan módon kell működnie, hogy növelje azoknak a polgároknak a bizalmát, akik szerint a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat egyik kulcsfontosságú eleme, és akik az EU-tól azt várják, hogy akkor lépjen fel, ha ennek valóban hozzáadott értéke van, továbbá hogy nagyobb mértékben vonják be őket az uniós szintű döntéshozatalba;

6.  úgy véli, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvnek fontos szerepet kellene játszania a munkahelyteremtésben és a növekedésben azáltal, hogy csökkenti a kkv-k jogi szabályozással kapcsolatban felmerülő indokolatlan költségeit; rámutat arra, hogy a jogi szabályozás eltérő hatással lehet a nagyvállalatokra és a kkv-kra, amit a jogalkotási folyamat egésze során szem előtt kell tartani; ösztönzi a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogyan lehet a kkv-k igényeit még inkább figyelembe venni a jogszabálytervezetek kidolgozásakor, és hogy végezzen „kkv-tesztet” annak értékelésére, hogy javaslatai milyen hatással lehetnek a kkv-kra, ugyanakkor a vállalkozás méretétől függetlenül továbbra is biztosítva a fogyasztók, a munkavállalók, az egészség és a környezet magas szintű védelmét; rámutat, hogy a szociális partnerekkel való együttműködés a kis- és közvállalkozások esetében is segíthet az intézkedések szükségtelen bürokráciától mentes végrehajtásában;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogalkotás minőségének javításával összefüggésben alaposabban értékelje e szakpolitikák szociális és környezeti következményeit, valamint a polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukat, szem előtt tartva az európai szintű jogalkotás hiányából fakadó költségeket és azt, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

8.  kiemeli a hatásvizsgálatról szóló kézikönyv és különösen az érdemi módosításokra vonatkozó hatásvizsgálatok biztosítására vonatkozó iránymutatások fontosságát; határozottan úgy véli, hogy a parlamenti módosításokra vonatkozó hatásvizsgálatok nyomatékosítani fogják a Parlament álláspontját; rámutat, hogy míg a hatásvizsgálatok hozzájárulhatnak az uniós jogszabályok minőségének javításához, az intézményközi megállapodás mindazonáltal rögzíti, hogy nem késleltethetik indokolatlanul a jogalkotási folyamatot, és nem érinthetik a társjogalkotók lehetőségét arra, hogy módosításokat javasoljanak, illetve nem helyettesítik a politikai döntéshozatali folyamatot;

9.  emlékeztet arra, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodással összhangban „a három intézmény mindegyike maga határozza meg, hogyan szervezi meg a hatásvizsgálat kapcsán végzendő munkáját, ideértve a belső szervezeti erőforrásokat és a minőségellenőrzést is”;

10.  a megállapodással összhangban kiemeli annak fontosságát, hogy a „Bizottság eredeti hatásvizsgálatát és minden, a jogalkotási folyamat során az intézmények által végzett további hatásvizsgálati munka eredményét nyilvánosságra kell hozni a jogalkotási folyamat vége előtt” a polgárok és az érdekelt felek irányában tanúsított átláthatóság érdekében;

11.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben és átlátható módon bevonják a nyilvánosságot és az érdekelt feleket, valamint az érdemi válaszok megszerzése érdekében kellő időt fordítsanak a velük folytatott konzultációra; kitart annak elengedhetetlensége mellett, hogy a Bizottság az előkészítő szakaszban minden hivatalos nyelven nyilvános konzultációt folytasson le;

12.  hangsúlyozza, hogy a megállapodásban szereplő, a terhekről szóló éves felmérés fontos eszköz, amely elősegítheti a szükségtelen terhek elkerülésére irányuló uniós erőfeszítések eredményeinek nyomon követését, valamint az uniós jogalkotás minőségének javítását, amelynek ambiciózusnak kell lennie;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy késedelem nélkül fogadja el az intézményközi megállapodásban javasolt valamennyi intézkedést, különösen az intézmények közötti jóhiszemű együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket, köztük elsősorban a terhekről szóló éves felmérést, mivel az kulcsszerepet játszhat az uniós jogszabályok végrehajtásában és megfelelő alkalmazásában, nevezetesen az irányelvek tagállamok általi átültetésének és végrehajtásának, illetve az uniós jogszabályok által előírtakon túlmenő nemzeti intézkedéseknek (túlszabályozás) az ellenőrzésében, szem előtt tartva ugyanakkor, hogy a tagállamok bármikor szabadon alkalmazhatnak szigorúbb előírásokat, ha az uniós jog csupán minimumszabályokat határoz meg; e tekintetben úgy véli, hogy az éves teherfelmérés újabb lehetőséget nyújt az uniós jogszabályok hozzáadott értékének további igazolására és átláthatóságot biztosít a polgárok számára;

14.  megjegyzi, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület örvendetes első lépést jelent egy független ellenőrző szerv létrehozásának irányába; úgy véli, hogy az új Szabályozói Ellenőrzési Testületnek ambiciózusabban kell fellépnie; felszólít a Szabályozói Ellenőrzési Testület ellenőrző szerepe és a hatásvizsgálatok minőségére vonatkozó objektív tanácsadói feladatai ellátása körében végzett munkájának rendszeres értékelésére és nyomon követésére; hasznosnak tartja, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményét lehetőség szerint a hatásvizsgálat eredményeivel egy időben hozzák nyilvánosságra;

15.  üdvözli, hogy az intézményközi megállapodás értelmében a jogalkotási menetrend kialakításakor figyelembe kell venni az egyes javasolt uniós intézkedések „európai hozzáadott értékét”, valamint – uniós szintű intézkedés hiányában – az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket; kiemeli, hogy az európai integráció hiányából fakadó költségek a becslések szerint elérhetik az évi 1,75 billió eurót, ami az uniós GDP 12%-ának felel meg (2016)[1]; nagyra becsüli az Európai Parlament Kutatószolgálata Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának e téren végzett munkáját;

16.  rámutat, hogy a bizottsági javaslat jogalapjának megválasztása olyan jogi döntés, amelyet olyan objektív indokok alapján kell meghozni, amelyek bírósági felülvizsgálat alá vethetők; hangsúlyozza azonban a Parlament mint társjogalkotó ahhoz való jogát, hogy módosításokat javasoljon a jogalapot illetően a Szerződések értelmezése alapján;

17.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotás minőségének javítása során kevésbé a jogszabályok számának csökkentésére, hanem inkább a jogszabályok minőségére és azon képességére kell összpontosítani, hogy védjék és előmozdítsák az uniós polgárok érdekeit; kiemeli annak fontosságát, hogy a jogi szabályozással kapcsolatos célravezetőségi vizsgálatok elvégzése során az alapvető jogokat, valamint az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos megfontolásokat ugyanolyan súllyal vegyék figyelembe, mint a pénzügyi megfontolásokat; rámutat, hogy ezek ellentmondása esetén az alapvető jogoknak mindig elsőbbséget kell élvezniük;

18.  megjegyzi, hogy az intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a REFIT (a „Célravezető és hatásos szabályozás program”) keretében van-e lehetőség a terhek csökkentésére irányuló célok kitűzésére az egyes ágazatokban a szabályozási és adminisztratív terhek csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy pontosítsa, illetve adott esetben állapítsa meg a kulcsfontosságú ágazatokban az indokolatlan terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseket, anélkül hogy megnehezítené az ambiciózus uniós stratégiai célok elérését;

19.  emlékeztet arra, hogy a Parlament az új intézményközi megállapodásra vonatkozó 2016. március 9-i határozatában megállapította, hogy az intézményközi megállapodásban szereplő szövegezés nem kötelezi kellőképpen a három intézményt arra, hogy hatásvizsgálataikba felvegyék a kkv- és a versenyképességi teszteket; határozottan úgy véli, hogy további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy elkötelezzék mind a három intézményt amellett, hogy hatásvizsgálataikba felvegyék ezeket a teszteket;

20.  felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot, hogy hagyjon időt a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos elemzések bizottság általi rendszeres elvégzésére; úgy véli, hogy a bizottságnak rendszeresen fel kell kérnie az Európai Bizottságot, hogy mutassa be hatásvizsgálatait valamely teljes bizottsági ülésen;

21.  felhívja minden bizottságát, hogy rendszeresen vizsgálják felül a Bizottság hatásvizsgálatait, valamint a jogalkotási eljárás során a lehető leghamarabb vizsgálják felül a Parlament hatásvizsgálatra vonatkozó előzetes elemzését.

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

27.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

18

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Guillaume Balas, Tiziana Beghin, Brando Benifei, Mara Bizzotto, Enrique Calvet Chambon, David Casa, Michael Detjen, Lampros Fountoulis, Elena Gentile, Arne Gericke, Marian Harkin, Czesław Hoc, Agnes Jongerius, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Patrick Le Hyaric, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Dominique Martin, Miroslavs Mitrofanovs, Emilian Pavel, João Pimenta Lopes, Georgi Pirinski, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Robert Rochefort, Claude Rolin, Siôn Simon, Romana Tomc, Ulrike Trebesius, Marita Ulvskog, Renate Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Georges Bach, Amjad Bashir, Heinz K. Becker, Tania González Peñas, Ivari Padar, Anne Sander, Sven Schulze, Jasenko Selimovic, Csaba Sógor, Neoklis Sylikiotis, Ivo Vajgl

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Jude Kirton-Darling, Ana Miranda, James Nicholson, Massimo Paolucci

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

26

+

ALDE

Enrique Calvet Chambon, Marian Harkin, Robert Rochefort, Jasenko Selimovic, Ivo Vajgl, Renate Weber

ECR

Amjad Bashir, Arne Gericke, Czesław Hoc, James Nicholson, Ulrike Trebesius

ENF

Dominique Martin

PPE

Georges Bach, Heinz K. Becker, David Casa, Ádám Kósa, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Jeroen Lenaers, Thomas Mann, Marek Plura, Sofia Ribeiro, Claude Rolin, Anne Sander, Sven Schulze, Csaba Sógor, Romana Tomc

18

-

GUE/NGL

Tania González Peñas, Patrick Le Hyaric, João Pimenta Lopes, Neoklis Sylikiotis

S&D

Guillaume Balas, Brando Benifei, Michael Detjen, Elena Gentile, Agnes Jongerius, Jude Kirton-Darling, Ivari Padar, Massimo Paolucci, Emilian Pavel, Georgi Pirinski, Siôn Simon, Marita Ulvskog

VERTS/ALE

Ana Miranda, Miroslavs Mitrofanovs

3

0

EFDD

Tiziana Beghin

ENF

Mara Bizzotto

NI

Lampros Fountoulis

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

  • [1]  http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/603239/EPRS_STU%282017%29603239_EN.pdf

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (21.3.2018)

a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról
(2016/2018(INI))

A vélemény előadója: Adina-Ioana Vălean

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele a következő javaslatokat:

Nemzetközi megállapodások

1.  sajnálja, hogy a nemzetközi megállapodásokkal, különösen a tárgyalási megbízásokkal kapcsolatos bizonyos tanácsi dokumentumokhoz általában nem lehet hozzáférni;

2.  felhív összehangoltabb és strukturáltabb megközelítés követésére, amely hozzáférést garantál a Parlament számára valamennyi tárgyalási szöveghez és kapcsolódó dokumentumhoz, így még a bizalmas vagy minősített jellegű aktákhoz, többek között a tárgyalási megbízásokhoz, valamint az előkészítő szakaszokban és a tényleges tárgyalásokon használt egyéb releváns dokumentumokhoz is; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak a Parlament rendelkezésére kell bocsátania a tárgyalások során rendelkezésükre álló dokumentumok rendszeresen frissített jegyzékeit;

3.  üdvözli a Bizottság által a nemzetközi konferenciák előtt rendelkezésre bocsátott írásos tájékoztatókat, valamint a Tanács elnöksége és a Bizottság által e konferenciák során rendelkezésre bocsátott napi szóbeli tájékoztatókat;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi konferenciák folyamán a Parlament nem vehet részt megfigyelőként az uniós koordinációs üléseken;

5.  felhívja a három uniós intézményt, hogy megfelelő időben zárják le az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról 2016 novemberében a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 40. pontja értelmében megkezdett tárgyalásokat;

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

6.  megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem politikai szempontból érzékeny témákat is érinthet, amelyek az uniós polgárok, fogyasztók és vállalkozások számára komoly jelentőséggel bírnak;

7.  emlékeztet arra, hogy az új intézményközi megállapodás (7) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a megállapodás célja, hogy elősegítse a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalásokat, és javítsa az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez még nem történt meg; erőteljes elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Tanács továbbra is nagyon vonakodik felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásától, amikor az EUMSZ 290. cikk szerinti kritériumok teljesülnek; hangsúlyozza, hogy ez jelentős feszültséget okoz a tárgyalásokon;

8.  nagyon aggódik amiatt, hogy a Tanács szinte módszeresen megpróbálja felváltani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat végrehajtási jogi aktusokkal; különösen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Tanács a Lisszabon utáni kiigazítást próbálja meg felhasználni arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást ne felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, hanem inkább végrehajtási jogi aktusok váltsák fel;

9.  csalódásának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok használatával kapcsolatban nem mindig védte meg saját eredeti javaslatait;

10.  emlékeztet arra, hogy a politikailag jelentős vonatkozásoknak, például a termékek vagy anyagok uniós listáinak vagy nyilvántartásainak továbbra is egy alap-jogiaktus szerves részét kell képezniük – adott esetben mellékletek formájában –, módosításuk ezért csakis felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történhet; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság érdekében el kell kerülni önálló listák létrehozását;

11.  várakozással tekint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jól strukturált és felhasználóbarát funkcionális nyilvántartásának használata elé, amelynek létrehozását a Parlament igényelte, és amelyet 2017. december 12-én hoztak nyilvánosan működésbe;

12.  emlékezteti a három uniós intézményt arra, hogy további előrelépésre van szükség egy külön erre a célra szolgáló, a jogalkotási akták aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis létrehozása terén;

Hatásvizsgálatok

13.  ismételten felszólít arra, hogy valamennyi hatásvizsgálatba kötelező módon épüljön be a közép- és hosszú távú gazdasági, társadalmi, környezeti és egészségügyi hatások kiegyensúlyozott elemzése;

14.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok mindössze iránymutatásként szolgálhatnak a jogalkotás minőségének javításához, a politikai döntések meghozatalához pedig legfeljebb segítséget nyújthatnak, azonban semmilyen esetben sem helyettesíthetik a politikai döntéseket a demokratikus döntéshozatali folyamatban, és nem szoríthatják háttérbe a politikailag elszámoltatható döntéshozók szerepét;

15.  véleménye szerint nem szabad megengedni, hogy a hatásvizsgálatok indokolatlan késedelmeket okozzanak a jogalkotási eljárások lefolytatásában, vagy hogy nemkívánatos jogszabályok meghozatalának késleltetésére irányuló kísérlet céljaira eljárási akadályként használják fel őket;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy használjon hatásvizsgálatokat és utólagos értékeléseket annak megvizsgálására, hogy a kezdeményezések, javaslatok vagy egyes meglévő jogszabályok összeegyeztethetők-e a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá minden egyes esetben végezzen hatásvizsgálatot a nevezett célok eléréséhez való hozzájárulásuk tekintetében is;

Egyszerűsítés

17.  úgy véli, hogy bizonyos adminisztratív terhek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelő összhang álljon fenn a jogszabályokban kitűzött célokkal és biztosított legyen a védelem szükséges szintje, különös tekintettel a környezet és a közegészség védelmére, amely területeken a tájékoztatási követelményeket továbbra is fenn kell tartani;

18.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a szükségtelen bürokráciát, és hogy figyelembe kell venni a vállalatok mérete és a kötelezettségek végrehajtásához szükséges forrásaik közötti összefüggést;

19.  úgy véli, hogy mivel a minőség az egyik legfontosabb szempont, ezért a szabályozás egyszerűsítésére irányuló munka nem szolgálhat ürügyként a környezetvédelem, a közegészség vagy az élelmiszer-biztonság védelme szempontjából ugyancsak létfontosságú kérdések kevésbé ambiciózus kezeléséhez;

20.  hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni és javítani kell a jelenlegi beavatkozások hatékonyságát a szükségtelen szabályozási költségek csökkentése révén, ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályozási költségek csökkentésére vonatkozó nettó célérték meghatározása nem megfelelő, mert szükségtelenül csökkenti az új vagy megoldatlan kérdések kezelésére rendelkezésre álló eszközök körét, és figyelmen kívül hagyja a szabályozás e szempontból kínált előnyeit;

21.  üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint a meglévő szabályozás felülvizsgálata és új szabályok tervbevétele során figyelembe veszi majd a mikrovállalkozások és a kkv-k sajátos érdekeit, és az ilyen vállalatokra mentességek és egyszerűsítések formájában enyhébb eljárásrendet fog alkalmazni; ösztönzi a Bizottságot annak feltárására, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások igényeit hogyan lehet jobban figyelembe venni a jogszabályok kidolgozásakor a magas szintű fogyasztó-, munkavállaló-, közegészség- és környezetvédelmi normák biztosításának folytatása mellett;

22.  üdvözli, hogy létrejött a Bizottságnak a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoportja, amelynek az intézményközi megállapodással együtt olyan módon kell működnie, hogy növelje azoknak a polgároknak a bizalmát, akik szerint a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat egyik kulcsfontosságú eleme;

23.  hangsúlyozza a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó új rendelkezéseket, amelyeknek fontos eszközként kell szolgálniuk az előkészítő szakaszban és a teljes jogalkotási eljárás során;

Az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása

24.  véleménye szerint az uniós jogszabályok végrehajtása és átültetése során egyértelmű különbséget kell tenni a túlszabályozás esetei, azaz azon esetek között, amikor a tagállamok az uniós jogszabályhoz nem kapcsolódó további igazgatási követelményeket vezetnek be, és a magasabb szintű normák kitűzése között, amelyek túlmutatnak az egész EU-ra kiterjedő alapvető környezet- és fogyasztóvédelmi, egészségügyi ellátási és élelmiszer-biztonsági normákon;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy az uniós jogszabályok átültetése során a lehető legnagyobb mértékben tartózkodjanak új igazgatási követelmények létrehozásától, és az intézményközi megállapodás 43. pontjával összhangban ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén tegyék egyértelműen beazonosíthatóvá;

°

°  °

26.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során, illetve amikor az uniós jogszabály csak alapvető normákat tűz ki, a tagállamok szabadon bevezethetnek magasabb szintű környezet- és fogyasztóvédelmi, egészségügyi ellátási és élelmiszer-biztonsági normákat;

INFORMÁCIÓ A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRTBIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

20.3.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

54

5

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marco Affronte, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Ivo Belet, Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Birgit Collin-Langen, Miriam Dalli, Seb Dance, Angélique Delahaye, Mark Demesmaeker, Stefan Eck, Bas Eickhout, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Arne Gericke, Jens Gieseke, Julie Girling, Sylvie Goddyn, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Jytte Guteland, Anneli Jäätteenmäki, Karin Kadenbach, Kateřina Konečná, Urszula Krupa, Giovanni La Via, Jo Leinen, Peter Liese, Lukas Mandl, Valentinas Mazuronis, Susanne Melior, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Piernicola Pedicini, Bolesław G. Piecha, Pavel Poc, Julia Reid, Frédérique Ries, Michèle Rivasi, Daciana Octavia Sârbu, Annie Schreijer-Pierik, Davor Škrlec, Renate Sommer, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Ivica Tolić, Adina-Ioana Vălean, Damiano Zoffoli

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Christofer Fjellner, Elena Gentile, Merja Kyllönen, Norbert Lins, Gesine Meissner, Ulrike Müller, Mihai Ţurcanu

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Fernando Ruas, Ruža Tomašić, Jadwiga Wiśniewska

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBAN

54

+

ALDE

Gerben-Jan Gerbrandy, Anneli Jäätteenmäki, Valentinas Mazuronis, Gesine Meissner, Ulrike Müller, Frédérique Ries

EFDD:

Piernicola Pedicini

GUE/NGL:

Stefan Eck, Kateřina Konečná, Merja Kyllönen

PPE:

Pilar Ayuso, Ivo Belet, Birgit Collin-Langen, Angélique Delahaye, Christofer Fjellner, Karl-Heinz Florenz, Francesc Gambús, Elisabetta Gardini, Jens Gieseke, Julie Girling, Françoise Grossetête, Andrzej Grzyb, Giovanni La Via, Peter Liese, Norbert Lins, Lukas Mandl, Fernando Ruas, Annie Schreijer-Pierik, Renate Sommer, Ivica Tolić, Mihai Ţurcanu, Adina-Ioana Vălean

S&D:

Biljana Borzan, Paul Brannen, Soledad Cabezón Ruiz, Nessa Childers, Miriam Dalli, Seb Dance, Elena Gentile, Jytte Guteland, Karin Kadenbach, Jo Leinen, Susanne Melior, Rory Palmer, Massimo Paolucci, Pavel Poc, Daciana Octavia Sârbu, Claudiu Ciprian Tănăsescu, Damiano Zoffoli

VERTS/ALE:

Marco Affronte, Margrete Auken, Bas Eickhout, Michèle Rivasi, Davor Škrlec

5

-

ECR

Arne Gericke, Urszula Krupa, Bolesław G. Piecha, Ruža Tomašić, Jadwiga Wiśniewska

3

0

ECR:

Mark Demesmaeker

EFDD:

Julia Reid

ENF:

Sylvie Goddyn

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik

VÉLEMÉNY a Petíciós Bizottság részéről (25.1.2017)

a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság részére

a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról
(2016/2018(INI))

A vélemény előadója: Notis Marias

JAVASLATOK

A Petíciós Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi módosításokat:

1.  tudomásul veszi a Bizottság azon célját, hogy a jogalkotás minőségének javítását prioritásként kezelje ebben a periódusban, és megerősíti, hogy szükség van egyértelmű, egyszerű, hatékony és kiegyensúlyozott uniós jogszabályokra, melyek magas szintű szociális, környezet- és munkahelyi védelem biztosítására irányulnak és melyeket könnyű átültetni és végrehajtani;

2.  megjegyzi, hogy a jogalkotási eljárások uniós szintű javítása – megfelelő időben történő, szorosabb intézményközi együttműködés mellett – az uniós jog következetesebb és összehangoltabb alkalmazásához vezethet;

3.  úgy véli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás végrehajtása során a tárgyalási folyamatok – különösen a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) és az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) kapcsán – és a jogalkotási folyamat átláthatóságának továbbfejlesztését és a meglévő jogszabályok fokozott ellenőrzését kell vezérelvként követni;

4.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke értelmében a kilépésről szóló megállapodást intézményközi szinten kell megtárgyalni; emlékeztet arra, hogy az 50. cikk csak az Európai Tanács vagy a Tanács tagjainak részvételét tisztázza; kiemeli, hogy semmi sem akadályozza a kilépő tagállamok európai parlamenti képviselőit abban, hogy a Parlament plenáris és bizottsági ülésein és szavazásain részt vegyenek; felhívja a figyelmet arra, hogy fokozni kell a Parlamentben és az intézmények között a kilépésről folytatott tárgyalások átláthatóságát;

5.  hangsúlyozza a Parlament társjogalkotói szerepe fejlesztésének és további előmozdításának, valamint a Tanáccsal szembeni egyenlősége biztosításának és az összes uniós intézmény feletti ellenőrzésben játszott szerepe megerősítésének fontosságát;

6.  hangsúlyozza, hogy ami az alkalmazását illeti, egy hatékony uniós jognak annak biztosítására kell törekednie, hogy a jogszabályokban rögzített eljárások illeszkedjenek az abban meghatározott célhoz, a környezet magas szintű védelmének biztosítása terén pedig különösen a környezetvédelem végső céljához;

7.  emlékeztet az Európai Unión belüli gazdasági és szociális válságra vonatkozó számos petícióra, és úgy véli, hogy a jogalkotási kezdeményezéseknek prioritást kellene élvezniük a gazdaság felélénkítése, a munkanélküliség és bizonytalan foglalkoztatás leküzdése, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység felszámolása érdekében;

8.  elismeri a Petíciós Bizottságban végzett munka fontosságát az uniós jogalkotás minőségének a tényleges végrehajtás tükrében való értékelése terén, amely kiindulópontot jelent a jogalkotási szövegek és eljárások javításához; e tekintetben fontosnak tartja a Bizottsággal való tényleges intézményközi együttműködést a petíciók alapos megvizsgálásának biztosítása érdekében;

9.  ösztönzi olyan hatékony szabályozás kialakítását, melynek célja a foglalkoztatásvédelem és az európai versenyképesség fejlesztése a gazdaság valamennyi ágazatában, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

10.  ellenez az uniós intézmény közreműködésével megszülető minden olyan jogalkotási kezdeményezést vagy jogszabályi keretet, amely a munkaerőpiac tényleges bizonytalanná válásához vezethet, egyre több embernek valóban a szegénységi küszöb alá szorítását kockáztatja vagy aláássa az EU Alapjogi Chartájában foglalt alapvető jogokat;

11.  kijelenti, hogy az új jogalkotási javaslatok hatásvizsgálatainak szisztematikusan figyelembe kellene venniük a tényleges hatásokat, beleértve rövidtávon az olyan célkitűzésekre gyakorolt hatásokat, mint például a polgárok alapvető jogainak biztosítása, a társadalmi befogadás magasabb szintje, az európai fellépés hiányából fakadó költségek, valamint a lakosság szociális és bérjogosultságait maradéktalanul tiszteletben tartó foglalkoztatási formák, illetve a megfelelő környezetvédelem; véleménye szerint ennek a kkv-kra vonatkozó tesztre is ki kell terjednie; szilárd meggyőződése, hogy az EU-nak a legmagasabb szintű társadalmi igazságosság biztosítására irányuló jogszabályokat kell elfogadnia; ezért létfontosságúnak tartja, hogy az EU szintjén alkalmazott valamennyi intézkedést és eszközt úgy alakítsák ki és hajtsák végre, hogy azok következetesen és eredményesen küzdjenek az egyenlőtlenséggel, a bizonytalan foglalkoztatással és a társadalmi kirekesztéssel szemben;

12.  szorgalmazza a szociális partnerekkel korai szakaszban tartott konzultációk fokozását, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága nagyobb szerepvállalását és észrevételeik kellő figyelembevételét;

13.  megjegyzi, hogy a rendszeres hatásvizsgálatok elfogadása nem vezethet a jogalkotási folyamat depolitizálásához, ami kihatna az uniós polgárok közvetlen akaratát és sokszínűségét ténylegesen képviselő Parlamentnek az Unió demokratikus működésében játszott alapvető szerepére, illetve a viták felhígításával vagy kiüresítésével és az EP-ben hozott politikai döntések kiváltásával nem gyengítheti a jogalkotási hatáskörét;

14.  hangsúlyozza, hogy a döntéshozatali folyamat teljes átláthatóságának és a társadalmi igazságosság legmagasabb szintjének biztosítására irányuló cél tükrében a konzultációknak és a hatásvizsgálatoknak legfőképpen a polgárok és a civil társadalmi szervezetek teljes körű bevonására és központi szerepük biztosítására kell törekedniük, valamint a polgárok alapvető jogai és a környezet védelmét maradéktalanul garantáló jogszabályok elfogadását kell előmozdítaniuk; úgy véli, hogy a konzultációknak és a hatásvizsgálatoknak egy szélesebb körű demokratizációs folyamat részét kell képezniük, amely a polgároknak az uniós döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszában való közvetlen részvételét eredményezi;

15.  úgy véli, hogy a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testületének függetlenségét meg kell erősíteni, a feladatkörét pedig világosabban meg kell határozni, továbbá javasolja a három intézmény számára egy közös szerv létrehozását, például egy, a jogalkotás minőségének javításával foglalkozó tanácsadó szervet;

16.  üdvözli az EP szakértőinek a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testület ülésein való részvételét, valamint a felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási intézkedések tervezetének rendszeres közzétételét, és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nyilvántartásának létrehozását;

17.  kéri, hogy a Parlament meghívást kapjon a Tanács munkacsoportja és a Coreper üléseire, valamint ragaszkodik ahhoz, hogy a napirendek strukturált módon kerüljenek továbbításra a Parlamenthez.

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁSRA FELKÉRT BIZOTTSÁGBANTARTOTT ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.1.2017

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Marina Albiol Guzmán, Margrete Auken, Beatriz Becerra Basterrechea, Pál Csáky, Rosa Estaràs Ferragut, Eleonora Evi, Peter Jahr, Notis Marias, Roberta Metsola, Julia Pitera, Virginie Rozière, Josep-Maria Terricabras, Jarosław Wałęsa, Cecilia Wikström, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Kostadinka Kuneva, Ángela Vallina, Rainer Wieland

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Edouard Martin

MELLÉKLET – A KÖZLEKEDÉSI ÉS IDEGENFORGALMI BIZOTTSÁG LEVELE

TRAN/D/2018/LR/sf - 5251

Pavel Svoboda

a Jogi Bizottság elnöke

Európai Parlament

ASP 06F365

Danuta Maria Hübner

az Alkotmányügyi Bizottság elnöke

Európai Parlament

ASP 12E157

Tárgy:   a minőségi jogalkotás, valamint a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezése és végrehajtása (2016/2018(INI))

Tisztelt Elnök úr!

Tisztelt Elnök Asszony!

A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot és az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságokat, hogy állásfoglalásra irányuló indítványukba foglalják bele az alábbi módosításokat:

1.  ismételten megerősíti, hogy támogatja az intézményközi megállapodás fő prioritását, azaz olyan minőségi uniós jogalkotás megteremtését, amely az európai polgárok számára a legnagyobb hozzáadott értéket biztosító szakterületekre összpontosítja figyelmét; úgy véli, hogy az uniós jogszabályok elfogadása során törekedni kell azon cél elérésére, hogy a költségek és az adminisztratív terhek a lehető legkisebbek legyenek, figyelembe véve egyúttal a demokratikus legitimitás, a szubszidiaritás, az arányosság és a jogbiztonság elveit;

2.  hangsúlyozza a többéves programozással és a Bizottság éves munkaprogramjával kapcsolatos intézményközi párbeszéd jelentőségét az Unió számára különösen fontos ügyek azonosítása szempontjából; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság a prioritásainak meghatározása során jobban vegye figyelembe az európai parlamenti választásokkal összefüggő politikai ciklusokat; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a fontos ügyekben a jogalkotási javaslatok előterjesztését még a jogalkotási ciklus első felében tegye meg;

3.  kéri a Bizottságot, hogy valamennyi jogalkotási kezdeményezését (többek között a meglévő jogszabályok módosítására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozó javaslatokat is) tartalmazó éves munkaprogramját a politikai beadványokhoz szükséges idő figyelembevételével, a kellő időben terjessze elő;

4.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy hatásértékelések ne csupán a jogalkotási javaslatok, hanem a várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással járó felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok esetében is készüljenek;

5.  üdvözli, hogy a fontos jogalkotási kezdeményezésekkel kapcsolatosan a Bizottság az Európai Parlament által megfogalmazott igényt kielégítve az EU valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi a nyilvános konzultációt annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb közönség kísérhesse azt figyelemmel, és könnyebb legyen viszajelzéseket adni;

6.  úgy véli, hogy az átláthatóság a demokratikus folyamatok, így a jogalkotás egyik tartópillére; hangsúlyozza ezért, hogy az átláthatóságnak a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás vezérelvének kell lennie; felkéri ezért a Bizottságot, hogy harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott tárgyalásainak valamennyi szakaszában – kötelezettségének eleget téve – maradéktalanul tájékoztassa a Parlamentet;

7.  üdvözli, hogy az Európai Parlament szakértői rendszeresen részt vehetnek a bizottsági szakértői csoportok ülésein, és gyors értesítést kapnak a felhatalmazáson alapuló intézkedések tervezetéről, valamint üdvözli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nyilvántartásának létrehozását; hangsúlyozza, hogy javítani kell a dokumentumokhoz való hozzáférésen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során abban az esetben, ha ez az előkészítés a Bizottság szervezetén kívül álló szakértői csoportok részvételével jár, különösen standardok kidolgozása esetében;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a komitológiai bizottsági ülések keretében kizárja az európai parlamenti szakértőket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítéséből; sajnálja továbbá, hogy ez a gyakorlat az uniós jogszabályok előkészítésére és végrehajtására is kiterjed; javasolja, hogy a Bizottság bocsásson rendelkezésre világosabb ütemtervet a komitológiai bizottsági ülésekről, külön feltüntetve egyfelől azokat az üléseket között, amelyeken szavazásra is sor kerül, és másfelől azon napirendi pontokat, amelyek az EUMSZ 291. cikkének értelmében vett végrehajtási aktusokkal, valamint az uniós jogszabályok előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatosak, amelyekre az Európai Parlament szakértőit is meg kell hívni;

9.  felkéri a Bizottságot, hogy a komitológiai bizottságokban lefolytatott szavazások és a végrehajtási jogi aktusok elfogadása között hagyjon elegendő időt az Európai Parlament számára ahhoz, hogy megfelelő ellenőrzés alá vonhassa a a végrehajtási jogi aktusokat, különösen olyan esetekben, amikor számos lényegi módosításra kerül sor.

Megkülönböztetett tisztelettel:

Karima Delli

CC:   Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke

  Cecilia Wikström, a Bizottsági Elnökök Értekezlete elnöke

  Richard Corbett, AFCO előadó

  Jogalkotási koordináció

INFORMÁCIÓ AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG ÁLTALI ELFOGADÁSRÓL

Az elfogadás dátuma

25.4.2018

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

32

3

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gerolf Annemans, Joëlle Bergeron, Marie-Christine Boutonnet, Elmar Brok, Jean-Marie Cavada, Richard Corbett, Mady Delvaux, Pascal Durand, Enrico Gasbarra, Esteban González Pons, Heidi Hautala, Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Alain Lamassoure, Gilles Lebreton, Jo Leinen, Morten Messerschmidt, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Markus Pieper, Paulo Rangel, Evelyn Regner, Helmut Scholz, György Schöpflin, Pedro Silva Pereira, Pavel Svoboda, Josep-Maria Terricabras, Kazimierz Michał Ujazdowski, Axel Voss, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Max Andersson, Charles Goerens, Jérôme Lavrilleux, Cristian Dan Preda, Virginie Rozière, Rainer Wieland, Tiemo Wölken, Kosma Złotowski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)

Manolis Kefalogiannis, Flavio Zanonato

NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

32

+

ALDE

Jean-Marie Cavada, Maite Pagazaurtundúa Ruiz

EFDD

Joëlle Bergeron

PPE

Elmar Brok, Esteban González Pons, Manolis Kefalogiannis, Alain Lamassoure, Jérôme Lavrilleux, Markus Pieper, Cristian Dan Preda, Paulo Rangel, György Schöpflin, Pavel Svoboda, Axel Voss, Rainer Wieland, Francis Zammit Dimech, Tadeusz Zwiefka

S&D

Richard Corbett, Mady Delvaux, Enrico Gasbarra, Ramón Jáuregui Atondo, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Evelyn Regner, Virginie Rozière, Pedro Silva Pereira, Tiemo Wölken, Flavio Zanonato

VERTS/ALE

Max Andersson, Pascal Durand, Heidi Hautala, Josep-Maria Terricabras

3

-

ENF

Gerolf Annemans, Marie-Christine Boutonnet, Gilles Lebreton

4

0

ECR

Morten Messerschmidt, Kosma Złotowski

GUE/NGL

Helmut Scholz

NI

Kazimierz Michał Ujazdowski

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodás

Utolsó frissítés: 2018. május 23.
Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat