JELENTÉS a hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv módosításáról, valamint a 98/26/EK irányelv, a 2002/47/EK irányelv, a 2012/30/EU irányelv, a 20133/35/EU irányelv, a 2005/56/EK irányelv, a 2004/25/EK irányelv és a 2007/36/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

25.6.2018 - (COM(2016)0852 – C8-0481/2016 – 2016/0362(COD)) - ***I

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Gunnar Hökmark

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv módosításáról, valamint a 98/26/EK irányelv, a 2002/47/EK irányelv, a 2012/30/EU irányelv, a 20133/35/EU irányelv, a 2005/56/EK irányelv, a 2004/25/EK irányelv és a 2007/36/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról

(COM(2016)0852 – C8-0481/2016 – 2016/0362(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0852),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0481/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0218/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Módosítás    1

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI^[1]*

a Bizottság javaslatához

---------------------------------------------------------

2016/0362 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségviselő és feltőkésítési képessége tekintetében a 2014/59/EU irányelv módosításáról, valamint a 98/26/EK irányelv, a 2002/47/EK irányelv, a 2012/30/EU irányelv, a 2011/35/EU irányelv, a 2005/56/EK irányelv, a 2004/25/EK irányelv és a 2007/36/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[2],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) 2015. november 9-én közzétette a teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó feltételeket tartalmazó dokumentumot (a „TLAC-standard”), amelyet a G-20-ak 2015. novemberi csúcstalálkozójukon elfogadtak. A TLAC-standard előírja a globálisan rendszerszinten jelentős bankok számára – melyekre az uniós jogalkotási keretrendszer globálisan rendszerszinten jelentős intézményekként hivatkozik –, hogy elegendő minimumösszegű, kiemelten veszteségviselő (hitelezői feltőkésítésbe bevonható) kötelezettséggel rendelkezzenek, amelynek révén szanálás esetén gyorsan és zökkenőmentesen biztosítható a veszteségek fedezése és a feltőkésítés. 2015. november 24-én közzétett közleményében[4] a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a TLAC-standard nemzetközileg elfogadott, 2019. évi bevezethetősége érdekében még 2016 vége előtt jogalkotási javaslatot terjeszt elő a témában.

(1a)  A hosszú távú tervezés elősegítése, valamint a szükséges pufferek tekintetében a bizonyosság megteremtése érdekében a piacoknak megfelelő időben egyértelmű információkat kell kapniuk az instrumentumok TLAC/MREL kötelezettségekként való elismeréséhez szükséges jogosultsági feltételekről.

(2)  A TLAC-standard uniós bevezetése során figyelemmel kell lenni a már meglévő intézményspecifikus, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményre („MREL”), mely a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglaltak szerint minden uniós hitelintézetre és befektetési vállalkozásra alkalmazandó[5]. Mivel a TLAC és az MREL célja egyaránt annak biztosítása, hogy az uniós intézmények kellő mértékű veszteségviselő képességgel rendelkezzenek, a két követelménynek egy közös keretrendszer egymást kiegészítő elemeit kell képeznie. Operatív szempontból a TLAC-standard globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, harmonizált minimumszintjét („TLAC-minimumkövetelmény”) az 575/2013/EU rendelet[6] módosítása révén kell az uniós jogszabályokba bevezetni, míg a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus többlettőkekövetelményt és a nem globálisan rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó intézményspecifikus követelményt (a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény) a 2014/59/EU irányelv és a 806/2014/EU rendelet[7] célzott módosításaival kell kezelni. Ezen irányelvnek az intézmények veszteségviselő és feltőkésítési képességére vonatkozó rendelkezéseit a fent említett jogszabályok és a 2013/36/EU[8] irányelv rendelkezéseivel együtt, egységesen és következetesen kell alkalmazni.

(3)  A TLAC-standard végrehajtására vonatkozó harmonizált uniós szabályok hiánya többletköltségeket és jogbizonytalanságot teremtene az intézmények számára, ▌és megnehezítené a hitelezői feltőkésítés alkalmazását a határokon átnyúló tevékenységet végző intézmények esetében. A harmonizált uniós szabályok hiánya továbbá versenytorzulások megjelenéséhez vezet a belső piacon, tekintve, hogy az intézményeket terhelő, a meglévő követelményeknek és a TLAC-standardnak való megfelelés költségei jelentősen eltérhetnek egymástól az Unióban. Ezért a TLAC-standard végrehajtására vonatkozó harmonizált uniós szabályok hiányából eredő belső piaci akadályokat meg kell szüntetni, és meg kell előzni az ebből fakadó versenytorzulások kialakulását. Következésképpen ezen irányelv tekintetében a megfelelő jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata szerint értelmezett 114. cikke.

(4)  A TLAC-standarddal összhangban a 2014/59/EU irányelvnek továbbra is el kell ismernie mind az egy pontból kiinduló, mind pedig a több pontból kiinduló szanálási stratégiákat. Az egy pontból kiinduló stratégia alapján egy adott csoportba tartozó szervezetek közül csak egy (általában az anyavállalat) kerül szanálásra, míg a csoportba tartozó egyéb szervezeteket, általában a működő leányvállalatokat, nem vonják szanálás alá, hanem azok veszteségeiket és feltőkésítési igényeiket a szanálandó vállalkozásra hárítják át. A több pontból kiinduló szanálási stratégia alapján egy adott csoporthoz tartozó több szervezet szanálására is sor kerülhet. A kívánt szanálási stratégia hatékony alkalmazása érdekében fontos egyértelműen azonosítani a szanálás alá vonandó szervezeteket („szanálandó szervezetek”) és a hozzájuk tartozó leányvállalatokat („szanálandó csoportok”). A fenti azonosítás a pénzügyi intézmények által alkalmazandó, a veszteségviselő és feltőkésítési képességre vonatkozó szabályok alkalmazási szintjének meghatározásánál is fontos szerepet játszik. Ezért be kell vezetni a „szanálandó szervezet” és a „szanálandó csoport” fogalmát, és a csoportszintű szanálás tervezése tekintetében módosítani kell a 2014/59/EU irányelvet annak érdekében, hogy kifejezetten kötelezze a szanálási hatóságokat a szanálandó szervezetek és a szanálandó csoportok azonosítására egy adott csoporton belül, valamint arra, hogy a csoportszintű szanálás hatékonyságának biztosítása érdekében megfelelően mérlegelje valamennyi tervezett szanálási intézkedésnek az adott csoporton belül várható következményeit.

(5)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az intézmények kellő mértékű veszteségviselő és feltőkésítési képességgel rendelkezzenek, amelynek révén szanálás esetén gyorsan és zökkenőmentesen, a pénzügyi stabilitásra és az adófizetőkre gyakorolt lehető legkisebb hatás mellett biztosítható a veszteségek fedezése és a feltőkésítés. A fenti cél megvalósítása érdekében az intézményeknek teljesíteniük kell a 2014/59/EU irányelvben előírt, intézményspecifikus, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt (MREL).

(6)  Az intézmények veszteségviselő és feltőkésítési képességének mérésére használt nevezők és a TLAC-standardban előírt nevezők összehangolása érdekében a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt az érintett intézményre vonatkozó teljes kockázatikitettség-érték és a tőkeáttételi mutató kitettségmértéke százalékában kell kifejezni.

(6a)  A piaci biztonság biztosítása, valamint a szükséges pufferek kialakításának lehetővé tétele érdekében a piacoknak egyértelműségre van szüksége az instrumentumok TLAC/MREL kötelezettségekként való elismeréséhez szükséges jogosultsági feltételek vonatkozásában.

(7)  Az MREL teljesítéséhez használható kötelezettségek elismerhetőségi kritériumait szorosan össze kell hangolni az 575/2013/EU rendeletben a TLAC-minimumkövetelményre vonatkozóan meghatározott kritériumokkal, az ebben az irányelvben bevezetett kiegészítő kiigazításokkal és követelményekkel összhangban. Különösen bizonyos beágyazott származtatott komponenssel rendelkező, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumoknak, például egyes strukturált értékpapíroknak kell elismerhetőnek lenniük az MREL teljesítésére, amennyiben a lejáratkor visszafizetendő, fix tőkeösszeggel rendelkeznek, amely mellett csak egy kiegészítő hozam kötődik származtatott ügylethez és függ a referenciaeszköz teljesítményétől. Fix tőkeösszegükre tekintettel ezek az instrumentumok magas veszteségviselő képességgel rendelkezőnek és a szanálás során a hitelezői feltőkésítésbe egyszerűen bevonhatónak tekinthetők. A MREL elismerhetőségi kritériumainak az 575/2013/EU rendelet kritériumaival való összehangolása egyenlő versenyfeltételeket biztosítana az uniós intézmények számára globális szinten, ami azt jelenti, hogy azokat a követelményszinteket, amelyeket kifejezetten alárendelt hitelekkel kell teljesíteni a TLAC követelményeinek szintjén kell megállapítani, amint azt az uniós jogszabályokba átültették.

(8)  Az MREL teljesítéséhez használható kötelezettségek köre elvileg magában foglalja a biztosíték nélküli és nem elsőbbségi hitelezők követeléseiből származó valamennyi kötelezettséget (nem alárendelt kötelezettségek), kivéve, ha nem felelnek meg az ebben az irányelvben foglalt egyedi elismerhetőségi kritériumoknak. Az intézmények szanálhatóságának a hitelezői feltőkésítés hatékony használatával történő javítása érdekében a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy az MREL-t alárendelt kötelezettségekkel teljesítsék, különösen, amikor egyértelmű jelei vannak, hogy a feltőkésített hitelezők valószínűleg olyan veszteséget viselnek a szanálás során, ami meghaladná a fizetésképtelenség esetén jelentkező potenciális veszteségeiket. Az a követelmény, hogy a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt alárendelt kötelezettségekkel kell teljesíteni, csak az annak megakadályozásához szükséges szinten írható elő, hogy a hitelezők veszteségei a szanálás során meghaladják az egyéb esetben fizetésképtelenség esetén jelentkező veszteségeiket. Amennyiben a szanálási hatóságok előírják a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok alárendelését a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény teljesítése céljából, az nem sértheti azt a lehetőséget, hogy az 575/2013/EU rendeletnek megfelelően, és a TLAC-standard által megengedett módon a TLAC-minimumkövetelmény teljesítése részben nem alárendelt hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok használatával történjen. Ugyanakkor, amennyiben az intézmények nagy saját tőkével rendelkeznek, azt is el kell ismerni a MREL alkalmazása és kiszámítása során. Az intézmények a MREL követelményeket elsődleges alapvető tőkével, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokkal teljesíthetik, így ugyanolyan MREL követelmények vonatkoznak a nagyobb és az alacsonyabb saját tőkével rendelkező intézményekre. Az intézmények egyenlő versenyfeltételeinek biztosítására vonatkozó cél elérésére globális szinten is törekedni kell, elsősorban a MREL elismerhetőségi kritériumainak a TLAC minimumkövetelményeivel való összehangolása révén.

(9)  A szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek lehetővé kell tennie az intézmények számára a szanálás során várható veszteségek fedezését, illetve az intézmények szanálást követő feltőkésítését. A szanálási hatóságoknak az általa választott szanálási stratégia alapján megfelelően indokolnia kell a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény előírt szintjét, különös tekintettel a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében ismertetett követelmény szükségességére és szintjére a feltőkésítési összeg kapcsán. Ezt a szintet az intézmények szavatolótőke-követelményének megfelelő, a szanálás során várható veszteségnek és annak a feltőkésítési összegnek az összege alkotja, amely lehetővé teszi az intézmény számára, hogy a szanálást követően teljesítse a szavatolótőke-követelményét, ami szükséges ahhoz, hogy az intézmény a választott szanálási stratégia alapján engedélyt kapjon tevékenységei folytatására. A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt a teljes kockázati kitettség és a tőkeáttételi mutató mértékének százalékos arányaként kell kifejezni, és az intézményeknek a két mértékből származó szintet egyidejűleg kell teljesíteniük. A szanálási hatóságnak megfelelően indokolt esetekben úgy kell kiigazítania a feltőkésítés összegét, hogy megfelelően tükrözze a szanálhatóságra hatással lévő, a szanálás alá vonható csoport üzleti modelljéből, finanszírozási profiljából és teljes kockázati profiljából eredő megnövekedett kockázatot is, ezért az ilyen korlátozott körülmények megkövetelik a 45c. cikk (3) és (4) bekezdésének első albekezdésében említett feltőkésítési összegek túllépését.

(9a)  A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre nem vonatkoznak a nettósítási jogok vagy a beszámítás, mert az csökkentené a veszteségtűrő képességüket a szanálás során. Ezért a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre nem vonatkozhatnak nettósítási jogok vagy beszámítási megállapodások, bár a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó szerződéses rendelkezések nem kell hogy olyan záradékot tartalmazzanak, amely egyértelműen kimondja, hogy az instrumentumra nem vonatkozik ilyen jog. Szintén nincs szükség arra, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó szerződéses rendelkezések rögzítsék, hogy ezek a kötelezettségek leírhatók vagy átalakíthatók. A leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések nem ösztönözhetik a visszavásárlást, és nem biztosíthatnak jogot a jövőben tervezett kamat vagy tőke kifizetésének meggyorsítására a felszámolástól eltérő esetekben.

(9b)  Az elismerhetőségi kritériumok elfogadásának időpontja előtt kibocsátott valamennyi leírható, illetve átalakítható instrumentum elismerhető a MREL keretében anélkül, hogy teljesíteniük kellene a kockázatcsökkentési csomagban bevezetett új elismerhetőségi kritériumokat. E szabályra azért van szükség, hogy a piaci szereplők ne előzhessék meg e változásokat, és mert időre van szükség a kibocsátások átalakítására. A szabály valamennyi új elismerhetőségi kritériumra vonatkozik, beleértve a nettósítási és az egymással szembeni elszámolási jogot, valamint az esedékesség előrehozásának jogát.

(10)  A szanálási hatóságoknak lehetősége kell legyen a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében azok szanálhatóságának javítása céljából az 575/2013/EU rendeletben rögzített TLAC-minimumkövetelmény mellett az intézményspecifikus, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény előírására is. Ez az intézményspecifikus MREL csak akkor alkalmazható, ha a választott szanálási stratégia alapján a TLAC-minimumkövetelmény nem elégséges a veszteségek fedezéséhez és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény feltőkésítéséhez.

(11)  A MREL szintjének meghatározásakor a szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük az intézmény rendszerszintű jelentőségének fokát, valamint az intézmény fizetésképtelenségének a pénzügyi stabilitásra gyakorolt lehetséges negatív hatásait. A szanálási hatóságoknak figyelembe kell venniük az egyenlő versenyfeltételek iránti igényt a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és az Unión belüli hasonló, rendszerszintű jelentőséggel rendelkező intézmények között. A nem globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosított, de az Unión belül a globálisan rendszerszinten jelentős intézményekhez hasonló rendszerszintű jelentőséggel rendelkező intézményekre vonatkozó MREL aránytalanul nem térhet el a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében általában meghatározott MREL szintjétől és összetételétől.

▌

(13)  Az 575/2013/EU rendelettel összhangban a szanálás alá vonható szervezetnek minősülő intézményekre a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény csak a konszolidált szanálás alá vonható csoport szintjén vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a szanálandó szervezeteket kötelezni kell arra, hogy a MREL teljesítéséhez elismerhető instrumentumokat és elemeket bocsássanak ki külső, harmadik fél hitelezők számára, amelyeket a szanálandó szervezet szanálása esetén feltőkésítenének.

(14)  A szanálandó szervezetnek nem minősülő intézményeknek egyedi szinten kell megfelelniük a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek. Az ilyen intézmények veszteségviselési és feltőkésítési igényeit általában a hozzájuk tartozó szanálás alá vonható szervezeteknek kell kielégíteni azáltal, hogy a szanálás alá vonható szervezetek megvásárolják az ezen intézmények által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket, majd leírják vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokká alakítják azokat, amikor az említett intézmények életképtelenné válnak. Ilyen módon a szanálandó nem szervezetnek minősülő intézményre alkalmazandó, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt következetesen és együtt kell alkalmazni a szanálandó szervezetekre alkalmazandó követelményekkel. Ez lehetővé teszi a szanálási hatóságok számára, hogy egy szanálandó csoportot annak bizonyos leányvállalatai szanálás alá vonása nélkül szanáljanak, és így elkerüljék a piacon potenciálisan zavart okozó hatást. ▌Valamely szanálandó szervezet leányvállalatainak szanálási hatóságai teljes mértékben eltekinthetnek a szanálandó szervezetnek nem minősülő intézményekre vonatkozó MREL alkalmazásától, ha a szanálás alá vonható szervezet és annak leányvállalatai ugyanabban a részt vevő tagállamban letelepedettek. A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek a szanálandó szervezetnek nem minősülő intézményekre történő alkalmazása során biztosítani kell a választott szanálási stratégiának való megfelelést, különös tekintettel arra, hogy az intézmény és a szanálandó csoport közötti tulajdonviszonyok nem változhatnak meg az intézmények feltőkésítését követően.

(15)  A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megfelelő szintje úgy biztosítható a szanálási célok megvalósításához, ha a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény meghatározásáért felelős hatóságok a szanálandó szervezet szanálási hatósága, a csoportszintű szanálási hatóság, azaz a végső anyavállalat szanálási hatósága, és a szanálandó csoport egyéb szervezeteiért felelős szanálási hatóságok. A hatóságok között felmerülő viták rendezése az Európai Bankhatóság (EBH) 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[9] szerint jogkörébe tartozik a jelen irányelvben meghatározott feltételekkel és korlátozásokkal.

(16)  A TLAC-minimumkövetelmény és a MREL bármilyen megszegését az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak megfelelő módon kezelniük és orvosolniuk kell. Mivel ezen követelmények megszegése akadályozhatja az intézmény vagy csoport szanálhatóságát, a szanálhatóság akadályainak kiküszöbölésére érvényben lévő eljárást le kell rövidíteni, lehetővé téve, hogy a hatóságok késedelem nélkül kezeljék a fenti követelmények bármilyen megsértését. Lehetőséget kell biztosítani a szanálási hatóságoknak arra, hogy előírhassák az intézmények számára a leírható, illetve átalakítható instrumentumok és elemek lejárati profiljának módosítását és a követelményi szint helyreállítására vonatkozó tervezetek elkészítését, illetve végrehajtását.

(17)  A MREL átlátható alkalmazásának biztosítása céljából az intézményeknek jelenteniük kell az illetékes hatóságaiknak és a szanálási hatóságaiknak, és rendszeresen nyilvánossá kell tenniük a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek szintjét és e kötelezettségek összetételét, beleértve azok lejárati profilját és besorolását a rendes fizetésképtelenségi eljárás során. Összhangot kell teremteni a szavatolótőke-követelményeknek és a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelésről szóló felügyeleti jelentéstétel gyakoriságában.

(18)  Harmadik ország jogának hatálya alá tartozó szerződések vagy kötelezettséget létrehozó instrumentum esetén, a hitelezői feltőkésítés hatásainak szerződéses elismerését előíró követelménynek biztosítania kell, hogy az ilyen kötelezettségek szanálás esetén a hitelezői feltőkésítésbe bevonhatók legyenek. Ha és amíg valamennyi harmadik országbeli joghatóság el nem fogadja a határokon átnyúló hatékony szanálási folyamatot lehetővé tevő, jogszabályban előírt elismerési keretrendszert, a megfelelően megfogalmazott és széles körben elfogadott szerződéses megállapodásokkal kell biztosítani működőképes megoldást. A szerződéses elismerési megállapodások még a jogszabályban előírt elismerési keretrendszer bevezetése esetén is erősítik a jogbiztonságot és a szanálási intézkedések határokon átnyúló elismerésének kiszámíthatóságát. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem kivitelezhető az intézmények számára az ilyen szerződéses feltételek beillesztése a megállapodásokba vagy kötelezettséget létrehozó instrumentumokba, különösen a 2014/59/EU irányelv rendelkezései által a hitelezői feltőkésítésből nem kizárt kötelezettségek, biztosított betétek vagy szavatolótőke-instrumentumok esetén. Különösen akkor kivitelezhetetlen az intézmények számára a hitelezői feltőkésítés hatásainak elismeréséről szóló szerződéses feltételek megállapodásokba vagy kötelezettséget létrehozó instrumentumokba történő beillesztése, ha az érintett harmadik országban az ilyen feltételek jogellenesek, vagy ahol az intézmények nem rendelkeznek az ilyen szerződéses feltételekhez szükséges alkupozícióval. A szanálási hatóságoknak ezért mentességet kell nyújtaniuk az ilyen szerződéses feltételeket előíró követelmény alkalmazása alól, ha a szerződéses feltételek aránytalan költségeket jelentenének az intézmények számára, és a létrejövő kötelezettségek nem biztosítanának jelentős veszteségviselő és feltőkésítési képességet a szanálási eljárás során. Nem lehet azonban ilyen mentességre hagyatkozni, ha több megállapodás vagy kötelezettség együttesen jelentős veszteségviselő és feltőkésítési képességet biztosít a szanálási eljárás során. Továbbá, annak biztosítása céljából, hogy az intézmények szanálhatósága nem érintett, a mentesség nyújtotta előnyöket élvező kötelezettségek nem elismerhetők a MREL teljesítésére.

(19)  A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében fontos, hogy az illetékes hatóságok azelőtt tudják orvosolni egy intézmény pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, hogy az intézmény elérne egy olyan pontot, amikor a hatóságoknak már nincs más választásuk, mint a szanálás. E célból az illetékes hatóságok számára megfelelő korai beavatkozási hatáskört kell biztosítani. A korai beavatkozási hatáskörök közé tartozik bizonyos szerződéses kötelezettségeknek a szükséges minimális időtartamra történő felfüggesztése. A felfüggesztési hatáskört pontosan kell megszabni, és csak akkor alkalmazható, ha meg kell határozni, hogy szükség van-e korai beavatkozási intézkedésekre, illetve, hogy az intézmény fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik-e. A felfüggesztési hatáskör azonban nem vonatkozik a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[10] kijelölt rendszerekben történő részvételre vonatkozó kötelezettségekre, központi szerződő felekre és a központi bankokra, beleértve az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által elismert harmadik országbeli központi szerződő feleket. A hatáskör nem vonatkozik továbbá a biztosított betétekre. A korai beavatkozási hatáskörök közé tartoznak a 2013/36/EU irányelvben már meghatározott, korai beavatkozásnak nem minősülő körülmények esetére megállapított hatáskörök, valamint az intézmény pénzügyi stabilitásának helyreállításához szükségesnek minősülő egyéb hatáskörök is.

(20)  Az eredményes szanálás és különösen a joghatóságot érintő konfliktusok elkerülése érdekében rendes fizetésképtelenségi eljárás addig nem indítható vagy folytatható a csődhelyzetben lévő intézménnyel szemben, amíg a szanálási hatóság a szanálási hatásköreit gyakorolja, vagy a szanálási eszközöket alkalmazza, kivéve, ha azt az eljárást a szanálási hatóság kezdeményezésére vagy annak beleegyezésével indítják, illetve folytatják. Bizonyos szerződéses kötelezettségek korlátozott időre történő felfüggesztése hasznos és szükséges annak érdekében, hogy a szanálási hatóságnak legyen elegendő ideje az értékelés elvégzésére és a szanálási eszközök gyakorlatba való átültetésére. A hatáskör kereteit pontosan kell meghatározni és csak az értékelés elvégzéséhez vagy a szanálási eszközök gyakorlatba való átültetéséhez szükséges minimális időtartamra alkalmazható. A hatáskör azonban nem vonatkozik a biztosított betétekre vagy a 98/26/EK irányelvben kijelölt rendszerekben történő részvételhez kapcsolódó kötelezettségekre, a központi szerződő felekre és központi bankokra, beleértve az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által elismert harmadik országbeli központi szerződő feleket. A 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv csökkenti a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben való részvétellel járó kockázatokat, különösen azáltal, hogy csökkenti a zavarokat az ilyen rendszerek résztvevőinek fizetésképtelensége esetén. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a védelmi eszközök megfelelően alkalmazhatók legyenek a válsághelyzetekben, egyidejűleg megfelelő biztonságot fenntartva a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetői és egyéb piaci résztvevők számára, a 2014/59/EU irányelvet úgy kell módosítani, hogy rendelkezzen arról, hogy a válságmegelőzési vagy válságkezelési intézkedések ne legyenek a 98/26/EK irányelv értelmében vett fizetésképtelenségi eljárásnak tekinthetők, feltéve, hogy a szerződés szerinti érdemi kötelezettségek továbbra is teljesítésre kerülnek. A 2014/59/EU irányelv egyik eleme sem érintheti azonban a 98/26/EK irányelv szerinti rendszerek működését vagy az ugyanazon irányelvben garantált biztosítékhoz fűződő jogot.

(21)  A követelmények megkettőzésének elkerülésére és a központi szerződő felek hatékony helyreállítására és szanálására vonatkozó, az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet szerinti megfelelő szabályok alkalmazása céljából szükség van a 2014/59/EU irányelv módosítására, hogy hatóköréből kizárásra kerüljenek azok a központi szerződő felek, akikkel kapcsolatban a 648/2012/EU rendelet[11] szerint a tagállamok bizonyos követelményeket alkalmaznak a 2013/36/EU irányelv szerinti engedélyezés tekintetében, és ezért hitelintézetként is engedélyezettek.

(22)  A hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások egyes kötelezettségeinek a hitelezői feltőkésítés alkalmazásából vagy bizonyos kötelezettségek felfüggesztésének, a hitelbiztosítékok érvényesítése korlátozásának vagy a felmondási jog ideiglenes felfüggesztésének hatásköréből történő, a 2014/59/EU irányelvben ismertetett kizárása azokra a kötelezettségekre is vonatkozik, amelyek az Unióban letelepedett központi szerződő felekhez vagy a Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által elismert harmadik országbeli központi szerződő felekhez kapcsolódnak.

(23)  A különféle jogi instrumentumokban használt fogalmak egységes értelmezésének biztosítása érdekében a 98/26/EK irányelvbe bele kell foglalni a 648/2012/EU rendeletben a „központi szerződő fél” és „résztvevő” tekintetében bevezetett fogalommeghatározásokat és fogalmakat.

(24)  A központi szerződő felek hatékony szanálásához a 2002/47/EK[12] irányelvben nyújtott biztosítékok nem alkalmazhatók a pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások érvényesítésének korlátozására vagy értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások hatályának korlátozására, és az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet értelmében megállapított pozíciólezáró nettósítási rendelkezésre vagy egymással szembeni elszámolásra vonatkozó rendelkezésre.

(25)  A 2012/30/EU irányelv[13], a 2011/35/EU irányelv[14], a 2005/56/EK irányelv[15], a 2004/25/EK irányelv[16] és a 2007/36/EK irányelv[17] szabályokat tartalmaznak a hatályuk alá tartozó központi szerződő felek részvényeseinek és hitelezőinek a védelmére vonatkozóan. Olyan helyzetben, amikor a szanálási hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet értelmében, ezek a szabályok akadályozhatják a hatékony szanálási fellépést és a szanálási eszközöknek és hatásköröknek a szanálási hatóságok általi alkalmazását. A 2014/59/EU irányelvben foglalt eltéréseket ezért ki kell terjeszteni az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet szerint meghozott aktusokra is. Az érdekelt feleknek nyújtott maximális jogbiztonság garantálása érdekében az eltéréseket egyértelműen és szűken kell meghatározni, és azokhoz kizárólag közérdekből, a szanálásba vétel tekintetében meghatározott kritériumok teljesülése esetén lehet folyamodni. A szanálási eszközök alkalmazása feltételezi az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendeletben meghatározott szanálási céloknak és feltételeknek a teljesítését. Annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságok szankciókat alkalmazhassanak az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet előírásainak be nem tartása esetén, és hogy a szankcionálási hatáskör összhangban legyen más pénzügyi intézmények helyreállítására és szanálására vonatkozó jogi kerettel, a 2014/59/EU irányelv VIII. címének alkalmazási körének ki kell terjednie az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet előírásainak megsértésére is.

(26)  Mivel ezen irányelv céljait, vagyis a helyreállítási és szanálási keretrendszert érintő egységes szabályok kialakítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanazon cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez az irányelv nem lépi túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.

(27)  A jelen irányelv átültetésére és alkalmazására megfelelő időkeretet biztosítva, a tagállamoknak az irányelv hatálybalépésétől számított tizenkét hónap áll rendelkezésükre, hogy az irányelvet átültessék a nemzeti jogukba, és az érintett intézményeknek az átültetéstől számított hat hónap áll rendelkezésükre, hogy biztosítsák az új rendelkezéseknek való megfelelést,

(27a)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályaik helyesen tükrözzék a szanálás során irányadó veszteségviselési hierarchiát, elkerülve bármely meg nem felelést a szanálási és fizetésképtelenségi jogi keretrendszer között, valamint biztosítva, hogy szanálás és fizetésképtelenség esetén is a szavatolótőke-elemek viseljék a veszteséget a többi alárendelt követelést megelőzően.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1.cikkA 2014/59/EU1 irányelv módosításai

(1)  Az 1. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ez az irányelv nem vonatkozik olyan központi szerződő felekre, akikkel kapcsolatban a tagállamok a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján bizonyos követelményeket alkalmaznak a 2013/36/EU irányelv szerinti engedélyezés tekintetében.

Az ezen irányelv VIII. címében rögzített rendelkezéseket azonban olyan szankciók esetében is alkalmazni kell, amelyek a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet előírásainak be nem tartása esetén alkalmazandók.”

(1a)  A 2. cikk (1) bekezdésében a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

»hitelintézet«: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet, kivéve a 2013/36/EU irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében, 2. cikkének (5a) bekezdésében és 2. cikkének (5b) bekezdésében meghatározott szervezeteket;”

(2)  A 2. cikk (1) bekezdésének 71. pontjában a „leírható, illetve átalakítható kötelezettségek” kifejezés helyébe a „hitelezői feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek” szöveg lép.

(3)  A 2. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„71a.  „leírható, illetve átalakítható kötelezettségek”: olyan, feltőkésítésbe bevonható kötelezettségek, amelyek adott esetben megfelelnek a 45b. cikkben vagy a 45g. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek.”.

(4)  A 2. cikk (1) bekezdése a következő 83a. és 83b., illetve 109. és 110. ponttal egészül ki:

„83a. „szanálandó szervezet”: olyan, az Unió területén letelepedett szervezet, amelyet a szanálási hatóságok a 12. cikk alapján olyan szervezetként azonosítanak, amellyel kapcsolatban a szanálási terv szanálási intézkedésről rendelkezik;

83b.  „szanálandó csoport”:

a)  olyan szanálandó szervezet, valamint annak leányvállalatai, amelyek:

i.  maguk nem szanálandó szervezetek;

ii.  nem leányvállalatai más szanálandó szervezeteknek; vagy

iii.  nem olyan harmadik országban letelepedett szervezetek, amelyek a szanálási terv szerint nem részei a szanálandó csoportnak, valamint azok leányvállalatai;

b)  egy központi szervhez kapcsolódó hitelintézetek, a hitelintézet és a központi szerv ellenőrzése alatt álló bármely intézmény, amikor e szervezetek közül legalább egy szanálandó szervezet.

„109. „klíringtag”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott klíringtag;

110.   „igazgatóság”: a 648/2012/EU rendelet 27. cikkének (2) bekezdése alapján a nemzeti társasági joggal összhangban létrehozott igazgatótanács, vagy felügyelőbizottság, vagy mindkettő.”.

(5)  A 12. cikk (1) bekezdésének helyébe az alábbi szöveg lép:

„(1)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a csoportszintű szanálási hatóságok a leányvállalatok szanálási hatóságaival együtt és – amennyiben az adott jelentős fióktelep szempontjából releváns – a jelentős fióktelepek szanálási hatóságaival folytatott konzultációt követően, készítsenek csoportszintű szanálási terveket. A csoportszintű szanálási terv az alábbiak tekintetében meghozandó intézkedéseket határoz meg:

a)  az EU-szintű anyavállalat;

b)  a csoport részét képező és az Unióban található leányvállalatok;

c)  az 1. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett szervezetek; és

d)  a VI. címre figyelemmel, a csoport részét képező és az Unión kívül található leányvállalatok.

Az első albekezdésben említett intézkedésekkel összhangban a szanálási tervnek minden egyes csoportra vonatkozóan meg kell határoznia:

a)  a szanálandó szervezeteket;

b)  a szanálandó csoportokat.”.

(6)  A 12. cikk (3) bekezdésében az a) és a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)  meghatározza a 10. cikk (3) bekezdésében említett forgatókönyvek esetében a szanálandó szervezetek tekintetében tervezett, meghozandó szanálási intézkedéseket, valamint azt, hogy ezen szanálási intézkedések milyen következményekkel járnak az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett egyéb, csoporthoz tartozó szervezetekre, az anyavállalatra és a leányintézményekre;

b)  megvizsgálja, mennyire alkalmazhatók és használhatók a szanálási eszközök és hatáskörök összehangolt módon az Unióban letelepedett szanálandó szervezetekre – ezen eszközök és hatáskörök közé értve a csoport egészének vagy a csoporton belüli több vállalkozás által végzett tevékenységnek vagy üzletágnak, illetve a csoporton belüli egyes vállalkozásoknak vagy szanálandó csoportoknak harmadik fél általi megvásárlását lehetővé tevő intézkedéseket is –, és azonosítja az összehangolt szanálás akadályait;”.

(7)  Az 12. cikk (3) bekezdése e) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„e)  meghatározza az ezen irányelvben nem említett olyan további intézkedéseket, amelyeket az érintett szanálási hatóságok kívánnak alkalmazni a szanálandó szervezetek tekintetében;”.

(8)  A 12. cikk (3) bekezdése a következő a1) ponttal egészül ki:

„a1) amikor a csoport egynél több szanálandó csoportot foglal magában, meghatározza a tervezett szanálási intézkedéseket az egyes szanálandó csoportok szanálandó szervezeteivel kapcsolatban, valamint azt, hogy ezen intézkedések milyen következményekkel járnak az alábbiakra nézve:

  i. az ugyanazon szanálandó csoporthoz tartozó egyéb, csoporton belüli szervezetekre;

  ii. egyéb szanálandó csoportokra.”.

(9)  A 13. cikk (4) bekezdése az első albekezdést követően a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amikor a csoport egynél több szanálandó csoportból áll, a 12. cikk (3) bekezdésének a1) pontjában említett szanálási intézkedési tervet az első albekezdés szerinti együttes határozat formájában kell elfogadni.”.

(10)  A 13. cikk (6) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a szanálási hatóságok négy hónapon belül nem hozzák meg az együttes határozatukat, akkor a leányvállalatért felelős egyes szanálási hatóságoknak, amelyek nem értenek egyet a csoportszintű szanálási tervvel, saját maguknak kell határozatot hozniuk, valamint adott esetben azonosítaniuk kell a szanálandó szervezetet és el kell készíteniük, illetve naprakészen kell tartaniuk a joghatóságuk alá tartozó szervezetekből álló szanálandó csoport szanálási tervét. Az egyet nem értő szanálási hatóságok egyes határozatait teljes körű indokolással kell ellátni, többek között meg kell jelölni, hogy miért nem értenek egyet a javasolt csoportszintű szanálási tervvel, valamint figyelembe kell venni a többi szanálási hatóság és illetékes hatóság által kifejtett véleményeket és fenntartásokat. Minden egyes szanálási hatóságnak értesítenie kell a határozatáról a szanálási kollégium többi tagját.”.

(11)  A 16 cikk (1) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Valamely csoport akkor minősül szanálhatónak, ha a szanálási hatóságok számára megvalósítható és hiteles a csoportba tartozó vállalkozásoknak a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása vagy – a szanálási eszközöknek és hatásköröknek a csoportba tartozó szanálandó szervezetekre történő alkalmazása révén – a csoportba tartozó vállalkozások szanálása, a lehető legnagyobb mértékben elkerülve, hogy ez bármely jelentős negatív következményekkel járjon azon tagállamok pénzügyi rendszereire nézve, ahol a csoportba tartozó vállalkozások találhatók, illetve más tagállamok vagy az Unió pénzügyi rendszereire nézve, beleértve a szélesebb körű pénzügyi instabilitás körülményeit vagy a rendszerszintű eseményeket is, szem előtt tartva a csoporthoz tartozó vállalkozások által ellátott kritikus funkciók folytonosságának a biztosítását, amennyiben ezek rövid időn belül könnyen, illetve más módon leválaszthatók. A csoportszintű szanálási hatóságok időben értesítik az EBH-t, amennyiben egy csoport nem minősül szanálhatónak.”.

(12)  Az 16. cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben egy csoport több szanálandó csoportból áll, az (1) bekezdésben említett hatóságok e cikkel összhangban értékelik az egyes szanálandó csoportok szanálhatóságát.

Az első albekezdésben említett értékelést a teljes csoport szanálhatóságának értékelése mellett kell elvégezni.”.

(13)  A 17. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 141a. cikke (2) bekezdésében említett helyzet következtében valamilyen jelentős akadályba ütközik a szanálhatóság, az intézménynek az (1) bekezdésnek megfelelően elküldött értesítés kézhezvételétől számított két héten belül lehetséges intézkedéseket kell javasolnia a szanálási hatóságnak, amelyek biztosítják a 45f. vagy 45g. cikknek, illetve a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének (6) bekezdésében említett követelménynek való megfelelés.”.

(14)  A 17. cikk (5) bekezdése a következő h1) ponttal egészül ki:

„h1)  annak előírása valamely, az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet számára, hogy nyújtson be egy tervet a 45f. és 45g. cikknek, és a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének (6) bekezdésében említett követelménynek való megfelelés helyreállítására;”.

(15)  A 17. cikk (5) bekezdése a következő j1) ponttal egészül ki:

„j1)  annak előírása valamely, az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet számára, hogy a 45f. vagy 45g. cikknek való folyamatos megfelelés biztosítása érdekében változtassa meg a 45b. cikkben vagy a 45g. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában említett tételek lejárati szerkezetét.”.

(16)  A 17. cikk (5) bekezdésének i) és j) pontjában a „45. cikk” helyébe a „45f. és 45g. cikk” lép.

(17)  A 18. cikk (1)–(7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)  A csoportszintű szanálási hatóságnak – a leányvállalatok szanálási hatóságaival közösen, továbbá a felügyeleti kollégiummal, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságaival folytatott konzultációt követően, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók és amennyiben az a jelentős fióktelepek szempontjából releváns – a szanálási kollégium keretén belül mérlegelnie kell a 16. cikkben előírt értékelést, és minden észszerű lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy együttes határozat jöjjön létre a 17. cikk (4) bekezdésének megfelelően azonosított intézkedéseknek valamennyi szanálandó szervezet és azok leányvállalatai vonatkozásában történő alkalmazásáról, amelyek az 1. cikk (1) bekezdésében említett csoport részét képező szervezetek.

(2)  A csoportszintű szanálási hatóságnak – az 1093/2010/EU rendelet 25. cikkének (1) bekezdésével összhangban az összevont felügyeletet ellátó hatósággal és az EBH-val együttműködve – jelentést kell készítenie és azt be kell terjesztenie az EU-szintű anyavállalatnak, a leányvállalatok szanálási hatóságainak, amelyek továbbítják azt a felügyeletük alá tartozó leányvállalatok felé, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságainak, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók. A jelentést az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően készítik el, amely értékeli a szanálási eszközök hatékony alkalmazását hátráltató, valamint a szanálási hatáskörök csoporttal, illetve amennyiben a csoport egynél több szanálandó csoportból áll, a szanálandó csoportokkal kapcsolatos gyakorlását gátló jelentős akadályokat. A jelentés figyelembe veszi az intézmény üzleti modelljére gyakorolt hatást, és olyan arányos és célzott intézkedéseket ajánl, amelyek a hatóság véleménye szerint szükségesek vagy megfelelőek a szóban forgó akadályok kiküszöböléséhez.

Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 141a. cikkének (2) bekezdésében említett körülmény következtében valamilyen akadályba ütközik a csoport szanálhatósága, a csoportszintű szanálási hatóság értesíti az EU-szintű anyavállalatot a felmerült akadály értékeléséről, miután konzultált a szanálandó szervezet szanálási hatóságával és leányintézményeinek szanálási hatóságaival.

(3)  A jelentés kézhezvételét követő négy hónapon belül az EU-szintű anyavállalat előterjesztheti észrevételeit, és olyan alternatív intézkedéseket javasolhat a csoportszintű szanálási hatóságnak, amelyek orvosolhatják a jelentésben feltárt akadályokat.

Amennyiben az akadályok a 2013/36/EU irányelv 141a. cikkének (2) bekezdésében említett helyzet következtében merülnek fel, az EU-szintű anyavállalatnak a (2) bekezdésnek megfelelően elküldött értesítés kézhezvételétől számított két héten belül lehetséges intézkedéseket kell javasolnia a csoportszintű szanálási hatóságnak az akadályok kezelésére és kiküszöbölésére.

(4)  A csoportszintű szanálási hatóságnak az EU-szintű anyavállalat által javasolt valamennyi intézkedést közölnie kell az összevont felügyeletet ellátó hatósággal, az EBH-val, a leányvállalatok szanálási hatóságaival, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságaival, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók, amennyiben az a jelentős fióktelep szempontjából releváns. A csoportszintű szanálási hatóságoknak és a leányvállalatok szanálási hatóságainak – az illetékes hatóságokkal, valamint azon joghatóságok szanálási hatóságaival folytatott konzultációt követően, amelyek területén jelentős fióktelepek találhatók – minden módjukban álló lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a szanálási kollégiumban együttes határozat szülessen a jelentős akadályok megállapításáról, valamint szükség esetén az EU-szintű anyavállalat által javasolt intézkedések, és az akadályok kezelése vagy kiküszöbölése érdekében a hatóságok által előírt intézkedések értékeléséről, amely a csoport működése által érintett valamennyi tagállamban figyelembe veszi az intézkedések lehetséges hatását.

(5)  Az együttes határozatot az EU-szintű anyavállalat bármely észrevételének előterjesztésétől számított négy hónapon belül vagy a (3) bekezdésben említett négy hónapos határidőn belül – e kettő közül a hamarabb bekövetkező időponttól számított négy hónapon belül – meg kell hozni.

Az 2013/36/EU irányelv 141a. cikkének (2) bekezdésében említett körülmény következtében felmerülő szanálhatósági akadályra vonatkozó együttes határozatot az EU-szintű anyavállalat a (3) bekezdés szerint elküldött észrevételeinek kézhezvételétől számított két héten belül meg kell hozni.

Az együttes határozatot meg kell indokolni és dokumentumba kell foglalni, amelyet a csoportszintű szanálási hatóság megküld az EU-szintű anyavállalatnak.

Az EBH valamely szanálási hatóság kérésére az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban segítheti a szanálási hatóságokat az együttes határozat meghozatalában.

(6)  Az (5) bekezdésben említett időszakon belüli, együttes határozat hiányában a csoportszintű szanálási hatóságnak magának kell meghoznia a határozatot a 17. cikk (4) bekezdése alapján a csoport, illetve a szanálandó csoport szintjén teendő megfelelő intézkedésekről.

A határozathoz teljes körű indokolást kell fűzni és abban figyelembe kell venni a többi szanálási hatóság által kifejtett véleményeket és fenntartásokat. A csoportszintű szanálási hatóságnak az EU-szintű anyavállalat rendelkezésére kell bocsátania a határozatot.

Ha az (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak végén valamely szanálási hatóság egy, az e cikk (9) bekezdésében említett ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utal, akkor a csoportszintű szanálási hatóságnak el kell halasztania döntését, meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül hozza meg határozatát, vagy egy héten belül, amennyiben az ügyet a 2013/36/EU irányelv 141a. cikkének (2) bekezdésében említett körülmény következtében felmerülő, a szanálhatóságot hátráltató akadály miatt kell az EBH elé utalni. Az (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé. Abban az esetben, ha az EBH nem hoz határozatot, a csoportszintű szanálási hatóság határozatát kell alkalmazni.

(7)  Együttes határozat hiányában a leányvállalatok szanálási hatóságainak saját maguknak kell határozniuk a leányvállalatok által a 17. cikk (4) bekezdésével összhangban egyedileg meghozandó megfelelő intézkedésekről. A határozathoz teljes körű indokolást kell fűzni és abban figyelembe kell venni a többi szanálási hatóság által kifejtett véleményeket és fenntartásokat. A határozatot az érintett leányvállalat és a csoportszintű szanálási hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

Ha az (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak végén valamelyik szanálási hatóság egy, az e cikk (9) bekezdésében említett ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utal, akkor a leányvállalat szanálási hatóságának el kell halasztania döntését, meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül hozza meg határozatát, vagy egy héten belül, amennyiben az ügyet a 45–45i. cikk megsértése következtében felmerülő, a szanálhatóságot hátráltató akadály miatt kell az EBH elé utalni. Az (5) bekezdésben említett vonatkozó időszak végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé. Abban az esetben, ha az EBH nem hoz határozatot, a leányvállalat szanálási hatóságának határozatát kell alkalmazni.”.

▌

(20)  A 32. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) az időzítést és más releváns körülményeket is figyelembe véve észszerűen nem várható, hogy az intézmény vonatkozásában hozott bármilyen alternatív magánszektorbeli intézkedéssel – ideértve az intézményvédelmi rendszerben hozott intézkedéseket – vagy felügyeleti intézkedéssel (beleértve a korai beavatkozási intézkedéseket vagy a releváns tőkeinstrumentumoknak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az 59. cikk (2) bekezdése szerinti leírását vagy átalakítását) – észszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény csődje;”.

(20a)  A szöveg a következő 32a. cikkel egészül ki:

„32a. cikkA szanálási intézkedések hatálya alá nem tartozó intézményekre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások

A tagállamok biztosítják, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozó nemzeti jogban az intézmény, amelyre az alábbiak mindegyike érvényes, rendes fizetésképtelenségi eljárás alá tartozzon:

a)  az intézmény a 32. cikk (1) bekezdése a) pontja alapján fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik; és

b)  az időzítést és más releváns körülményeket is figyelembe véve észszerűen nem várható, hogy az intézmény vonatkozásában hozott bármilyen alternatív magánszektorbeli intézkedéssel – ideértve az intézményvédelmi rendszerben vagy felügyeleti intézkedéssel hozott intézkedéseket, beleértve a korai beavatkozási intézkedéseket vagy a releváns tőkeinstrumentumoknak az 59. cikk (2) bekezdése szerinti leírását vagy átalakítását – a 32. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti észszerű időn belül megelőzhető lenne az intézmény csődje; és

c)  a szanálási hatóság megállapította, hogy a szanálási intézkedés a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem tekinthető közérdeknek.”

(21)  A 33. cikk (2), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok szanálási intézkedést hozhassanak az 1. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett valamely szervezet vonatkozásában, ha a szervezet teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket.

(3)  Abban az esetben, amikor vegyes tevékenységű holding társaság leányintézményei közvetlenül vagy közvetve közbenső pénzügyi holding társaság tulajdonában állnak, a szanálási terv rögzíti, hogy a közbenső pénzügyi holding társaságot szanálandó szervezetként kell azonosítani, és a tagállamok biztosítják, hogy a csoportszintű szanálás céljából hozott szanálási intézkedések a közbenső pénzügyi holding társaságra irányuljanak. A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok nem hoznak csoportszintű szanálás céljából szanálási intézkedéseket a vegyes tevékenységű holding társaságra vonatkozóan.

(4)  Az e cikk (3) bekezdésére figyelemmel, valamint annak ellenére, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett szervezet nem teljesíti a 32. cikk (1) bekezdésében említett feltételeket, a szanálási hatóságok szanálási intézkedést hozhatnak az 1. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett szervezet vonatkozásában, amennyiben valamennyi alábbi feltétel teljesül:

a)  a szervezet szanálandó szervezet;

b)  az adott szervezet egy vagy több leányvállalata, amelyek intézmények, de nem szanálandó szervezetek, megfelelnek a 32. cikk (1) bekezdésében rögzített feltételeknek;

c)  e leányvállalatok olyan eszközökkel és kötelezettségekkel rendelkeznek, amelyek miatt csődbe jutásuk veszélyezteti a teljes szanálandó csoportot, és az 1. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett szervezet vonatkozásában szanálási intézkedésre van szükség egy vagy több intézményi leányvállalatnak vagy az érintett szanálandó csoport egészének a szanálásához.”.

(21a)  A szöveg a következő 33a. cikkel egészül ki:

33a. cikkEgyes kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskör

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően hatáskörrel rendelkezzenek minden olyan fizetési vagy teljesítési kötelezettség felfüggesztésére, amelyek olyan szerződésekből ered, amelyekben az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet részes fél, és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

  a)  megállapításra került, hogy az intézmény vagy szervezet a 32. cikk (1) bekezdése a) pontja alapján fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik;

  b)   a 32. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem áll azonnal rendelkezésre olyan magánszektorbeli intézkedés, amely megakadályozná az intézmény csődjét;

  c)   a felfüggesztési hatáskörre egyaránt szükség van:

(1)    az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet pénzügyi helyzete további romlásának megelőzéséhez; és

(2) i.    a 32. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt megállapítás megtételéhez; vagy

(2) ii.   a megfelelő szanálási intézkedések megválasztásához vagy egy vagy több szanálási eszköz hatékony alkalmazásának biztosításához.

(2)  Az (1) bekezdésben említett felfüggesztés időtartama nem haladhatja meg azt a minimális időtartamot, amelyet a szanálási hatóság szükségesnek tart az e bekezdésében megjelölt célokhoz, és semmilyen esetben sem haladhatja meg a két munkanapot.

(3)  A (2) bekezdésben hivatkozott felfüggesztési időszak lejártát követően a felfüggesztést meg kell szüntetni.

(4)  Amennyiben e cikk (1) bekezdésével összhangban felfüggesztésre került sor, a 69. cikk szerinti hatáskör ugyanazon szervezetre vonatkozó gyakorlása mindaddig nem történhet meg, amíg legalább 10 munkanap nem telik el az e cikk (1) bekezdésében említett felfüggesztés lejártát követően.

(5)  Az e cikk (1) bekezdése szerinti felfüggesztés nem alkalmazandó a 98/26/EK irányelv alkalmazásában kijelölt rendszerekkel vagy rendszerüzemeltetőkkel, központi szerződő felekkel, valamint az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 25. cikke alapján elismert harmadik országbeli központi szerződő felekkel és a központi bankokkal szembeni fizetési és szállítási kötelezettségekre.

(6)  A szanálási hatóságnak annak meghatározásakor, hogy gyakorolja-e az e cikk szerinti hatáskört, annak értékelése alapján kell döntést hoznia, hogy a hatáskör gyakorlása milyen hatással lehet a pénzügyi piacok szabályos működésére. A szanálási hatóság az egyes esetek körülményei alapján határozza meg a felfüggesztés hatályát. A szanálási hatóságnak gondosan értékelnie kell annak lehetőségét, hogy a felfüggesztést kiterjessze-e a biztosított betétekre.

(7)  Azok a biztosított betétek, amelyek tekintetében a fizetési vagy teljesítési kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskört gyakorolják, nem tekintendők befagyasztott betétnek a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 8. pontja alkalmazásában.

(8)  A tagállamok előírhatják, hogy amikor a szanálási hatóság a biztosított betétek tekintetében gyakorolja a fizetési vagy teljesítési kötelezettségek felfüggesztésére vonatkozó hatáskörét, akkor a betétesek a felfüggesztési időszak alatt felvehessenek egy megfelelő napi összeget.

(9)  Ha a fizetési vagy szállítási kötelezettség teljesítése a felfüggesztés időtartama alatt lett volna esedékes, akkor az közvetlenül ezen időtartam lejártakor válik esedékessé.

(10)  Ha a szerződés szerinti fizetési vagy szállítási kötelezettségeket az (1) bekezdés értelmében felfüggesztik, akkor a szervezet ugyanazon szerződés szerinti partnereinek fizetési és szállítási kötelezettségeit azonos időtartamra szintén fel kell függeszteni.

(11)  Az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett azon intézmények vagy szervezetek esetében, amelyek vonatkozásában a szanálási terv előírja, hogy az intézményt vagy szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel, a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak olyan szabályokat, amelyek túllépik az e cikk szerinti felfüggesztési hatáskör alkalmazási körét és időtartamát. A felfüggesztési hatáskör alkalmazásának e cikk szerinti feltételei nem sérthetik ezen tágabb nemzeti szabályok feltételeit.

(22)  A 44. cikk (2) bekezdésének f) pontja helyébe az alábbi szöveg lép:

„f) olyan kötelezettségek, amelyek hét napon belül esedékesek és a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők vagy e rendszerek résztvevői javára állnak fenn, és amelyek az ilyen rendszerekben való részvételből keletkeztek, vagy amelyek az ESMA által elismert harmadik országbeli központi szerződő felek vonatkozásában állnak fenn;”.

(22a)  A 63. cikk (44) bekezdése a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A tagállamok megtiltják az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmények vagy szervezetek számára, hogy olyan látszatot keltsenek, tájékoztatást adjanak vagy azt sugallják, hogy az e cikk (2) bekezdésének a)–g) pontjában felsoroltaktól eltérő kötelezettség ki van zárva a leírási vagy átalakítási hatáskörök alkalmazásából. E tilalom bármilyen megsértése a 110. és 111. cikkben meghatározott közigazgatási szankciókkal és egyéb közigazgatási intézkedésekkel sújtandó.

(2b) A tagállamok biztosítják, hogy a 2014/65/EU irányelv 25. cikke alkalmazásában a 108. cikk (2) bekezdésében említett hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok összetettnek minősüljenek, továbbá hogy az említett irányelv összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseit szigorúan végre kelljen hajtani az ilyen instrumentumoknak a kibocsátó intézmény meglévő ügyfelei számára történő értékesítése során. A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások a 2014/65/EU irányelv szerinti kötelezettségeiket nem teljesítő vállalkozásnak minősüljenek, ha díjat vagy jutalékot fizetnek vagy díjban vagy jutalékban részesülnek, vagy bármely nem pénzbeli előnyben részesülnek vagy nem pénzbeli előnyt nyújtanak, vagy nem közlik a konkrét belső értékesítési iránymutatásokat az előresorolt, de nem elsőbbségi követelés olyan befektető számára történő értékesítése esetén, aki az említett irányelv értelmében nem minősül szakmai befektetőnek.”

(23)  A 45. cikk helyébe a következő cikkek lépnek:

„45. cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény alkalmazása és kiszámítása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett intézmények és szervezetek a 45–45i. cikkel összhangban mindenkor teljesítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt.

(2)  Az (1) bekezdésben említett követelményt a 45c. cikk (3) vagy adott esetben (4) bekezdése szerint a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegeként kell kiszámítani, és az alábbiak százalékában kell kifejezni:

a)  az (1) bekezdésben említett érintett szervezetnek az 575/2013/EU rendelet 92. cikkének (3) bekezdésével összhangban kiszámított teljes kockázatikitettség-értéke,

b)  az (1) bekezdésben említett érintett szervezetnek az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (3) bekezdésével összhangban kiszámított tőkeáttételimutató-kitettségértéke.

(2a)  Az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában hivatkozott intézmények és szervezetek az e cikk (1) bekezdésében említett követelmények bármelyik részének elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokkal tehetnek eleget.

(2b)  E cikk (1) bekezdésétől eltérve a szanálási hatóságoknak megfelelő átmeneti időszakot kell meghatározniuk az intézmények és a 1. cikk b), c) és d) pontjában említett szervezetek számára, hogy meg tudjanak felelni a 45f. vagy a 45g. cikkben megállapított követelményeknek, illetve adott esetben a 45b. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő követelménynek. A 45f. vagy a 45g. cikkben megállapított követelményeknek, illetve a 45b. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő követelménynek való megfelelés határideje 2024. január 1.

A szanálási hatóság meghatároz egy közbenső célszintet a 45f. vagy a 45g. cikkben megállapított követelmények, illetve adott esetben a 45b. cikk (3) bekezdésének alkalmazásából eredő követelmény vonatkozásában. Az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett intézmény vagy szervezet 2022. január 1-jéig eleget kell tegyen a közbenső célszintnek. A közbenső célszintnek biztosítania kell, hogy lineárisan haladjon az a folyamat, amely elvezet a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre és a szavatolótőkére vonatkozó követelmény teljesítéséhez.

45a. cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény alóli mentesség

(1)  A 45. cikk ellenére a szanálási hatóságok mentesítik a 45. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmény alól a biztosítékkal fedezett kötvényekből finanszírozott jelzáloghitel-intézeteket, amelyek birtokába a nemzeti jog szerint nem kerülhetnek betétek, amennyiben az alábbi összes feltétel teljesül:

a)  ezen intézmények felszámolására nemzeti fizetésképtelenségi eljárások vagy kifejezetten az ilyen intézményekre vonatkozó 38., 40. vagy 42. cikkel összhangban lefolytatott egyéb eljárások keretében kerül sor;

b)  e nemzeti fizetésképtelenségi eljárások és egyéb eljárások biztosítják, hogy az említett intézmények hitelezői – ideértve adott esetben a biztosítékkal fedezett kötvények birtokosait – a szanálási célkitűzéseknek megfelelő módon viseljenek veszteségeket.

(2)  Azok az intézmények, amelyek mentesülnek a 45. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmény alól, nem vehetnek részt a 45f. cikk (1) bekezdésében említett konszolidációban.

45b. cikkSzanálandó szervezetek leírható, illetve átalakítható kötelezettségei

(1)  A szanálandó szervezetek esetében a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csak akkor képezhetik a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegének részét, ha teljesítik az 575/2013/EU rendelet alábbi cikkeiben említett feltételeket:

a)  72a. cikk;

b)  72b. cikk, a (2) bekezdés d) pontja kivételével;

c)  72c. cikk.

(1a)  Az (1) bekezdéstől eltérve a ... [e módosító irányelv hatálybalépésének napja] előtt kibocsátott azon kötelezettségek, amelyek nem felelnek meg az 575/2013/EU rendelet 72b. cikke (2) bekezdésének g)–o) pontjában meghatározott feltételeknek, beszámíthatók a MREL hatálya alá tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható vagy átalakítható kötelezettségeinek összegébe.

(2)  Az 575/2013/EU rendelet 72a cikke (2) bekezdésének l) pontjától eltérően, a hitelviszonyt megtestesítő, származékos jellemzőkkel rendelkező instrumentumokból eredő kötelezettségek, például a strukturált értékpapírok, csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén képezhetik a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegének részét:

a)  a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumból eredő kötelezettség meghatározott összege már a kibocsátás időpontjában előre tudható, rögzített, és nem befolyásolja származékos jellemző;

b)  sem a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum, sem származékos jellemzője nem képezi nettósítási megállapodás tárgyát, és értékelésére nem vonatkozik a 49. cikk (3) bekezdése;

ba)  a szervezet a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy az instrumentum kellő veszteségviselő képességgel rendelkezik és hitelezői feltőkésítésbe történő bevonása nem indokolatlanul bonyolult, figyelembe véve az ebben az irányelvben és a 575/2013/EU rendeletben szereplő prudens értékelés elveit.

Az első albekezdésben említett kötelezettségek csak az első albekezdés a) pontjában említett összegnek megfelelő részben képezhetik a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegének részét.

(3)  Az illetékes hatóságokkal való konzultációt követően a szanálási hatóságok kötelesek felmérni, majd meghatározni, hogy a 45f. cikkben említett követelményt a szanálandó szervezet teljesítheti-e, és ha igen, milyen mértékben olyan eszközökkel is, amelyek az 575/2013/EU rendelet 72a. cikkében említett valamennyi feltételnek megfelelnek, annak biztosítása céljából, hogy a szanálandó szervezetet a szanálási célok elérésére alkalmas módon lehessen szanálni.

A szanálási hatóság e bekezdés szerint hozott határozatának tartalmaznia kell a határozat indokolását. Az ilyen indokok a következőkön alapulnak:

a)  az a tény, hogy az első és második albekezdésben meghatározott, nem alárendelt kötelezettségek a nemzeti kielégítési sorrendben ugyanazon a besorolási szinten állnak, mint egyes kötelezettségek, amelyek a 44. cikk (2) bekezdése és a 44. cikk (3) bekezdése alapján ki vannak zárva a leírási vagy átalakítási hatáskörök alkalmazásából;

b)  annak kockázata, hogy az olyan nem alárendelt kötelezettségekre vonatkozó leírási vagy átalakítási hatáskör tervezett alkalmazása következtében, amelyeket a 44. cikk (2) bekezdése vagy a 44. cikk (3) bekezdése értelmében nem zártak ki a leírási vagy átalakítási hatáskör alkalmazásából, az említett kötelezettségekből eredő követelések hitelezői nagyobb veszteséget szenvednének, mint amilyen veszteséget a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás esetében szenvednének el;

▌

Az e bekezdés szerinti határozat által előírt szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az 575/2013/EU rendelet 72a. cikkében hivatkozott valamennyi feltételnek megfelelő instrumentumokkal fedezendő összege nem lehet nagyobb, mint az alábbiak közül a magasabb összeg:

a)  az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek a rendelet 92. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kitettségértékében kifejezett 18%-os kockázatalapú arány;

b)  6,75%-os nem kockázatalapú arány, amely az intézménynek a rendelet 429. cikke (4) bekezdésében említett teljes kitettségérték százalékos arányaként kifejezett szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit jelenti,

az 575/2013/EU rendelet 72b. cikke (3) bekezdésének és a rendelet 494. cikkében szereplő átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

A harmadik albekezdés szerint a szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek e bekezdés szerinti határozatban előírt összege elegendő kell legyen annak biztosításához, hogy a második albekezdés b) pontjában említett hitelezők ne szenvedjenek el nagyobb veszteséget annál, mint amelyet a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás esetén szenvedtek volna el.

(4)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 115. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (2) bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett feltételek részletesebb meghatározásához szükséges intézkedésekre vonatkozóan.

45c.cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény meghatározása

(1)  Az egyes szervezetekre vonatkozó, a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt a szanálási hatóság határozza meg az illetékes hatósággal együttműködésben, az alábbi kritériumok alapján:

a)  biztosítani kell, hogy szanálandó szervezet szanálható legyen a szanálási eszközök szanálási céloknak megfelelő alkalmazásával, ideértve – adott esetben – a hitelezői feltőkésítést is;

b)  adott esetekben biztosítani kell, hogy a szanálandó szervezet és leányvállalatai, amelyek intézmények, de nem szanálandó szervezetek, elegendő leírható, illetve átalakítható kötelezettséggel rendelkezzen annak biztosítására, hogy a hitelezői feltőkésítés, illetve a leírási vagy átalakítási hatáskör rájuk vonatkozó alkalmazása esetén a veszteségek fedezhetők legyenek, és az érintett szervezetek teljes tőkemegfelelési mutatója és tőkeáttételi mutatója elsődleges alapvető tőke formájában visszaállítható legyen az ahhoz szükséges szintre, amely lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy továbbra is megfeleljenek az engedélyezés feltételeinek, és folytassák azokat a tevékenységeket, amelyeket számukra a 2013/36/EU irányelv vagy a 2014/65/EU irányelv szerint engedélyeztek;

c)  amennyiben a szanálási terv azt vetíti előre, hogy sor kerülhet a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek bizonyos kategóriáinak a 44. cikk (3) bekezdése szerint a hitelezői feltőkésítésből való kizárására, vagy részleges transzfer keretében teljes egészében egy átvevő félhez történő átadására, biztosítani kell, hogy a szanálandó szervezet elegendő egyéb leírható, illetve átalakítható kötelezettséggel rendelkezzen annak biztosítására, hogy a veszteségek fedezhetők legyenek, és szanálandó szervezetre vonatkozó tőkekövetelmények vagy, adott esetben a tőkeáttételi mutató elsődleges alapvető tőke formájában visszaállítható legyen az ahhoz szükséges szintre, amely lehetővé teszi szervezet számára, hogy továbbra is megfeleljen az engedélyezés feltételeinek, és folytassa azokat a tevékenységeket, amelyeket számára a 2013/36/EU irányelv vagy a 2014/65/EU irányelv szerint engedélyeztek;

d)  a szervezet mérete, üzleti modellje, finanszírozási modellje és kockázati profilja;

▌

f)  a szervezet csődje milyen mértékben gyakorolna negatív hatást a pénzügyi stabilitásra, többek között a más intézményekkel vagy szervezetekkel vagy a pénzügyi rendszer többi részével fennálló összekapcsoltsága révén a más intézményekre vagy szervezetekre való továbbterjedés miatt.

A szanálási hatóság köteles garantálni, hogy a 45. cikk (1) bekezdésében ismertetett követelményszint arányos legyen a szanálandó szervezet üzleti és finanszírozási modelljének sajátosságaival, az alábbiakat is figyelembe véve:

i.  a betétek előfordulási gyakorisága a finanszírozási struktúrában;

ii.  a nemzetközi és nagykereskedelmi tőkepiacok korlátozott elérése miatti tapasztalathiány a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok kibocsátása terén;

iii.  annak ténye, hogy az intézmény főként CET1 és tőkeinstrumentumokra fog hagyatkozni a 45. cikk (1) bekezdésében szereplő követelmények teljesítéséhez.

(2)  Amennyiben a szanálási terv előírja, hogy szanálási intézkedést kell tenni a 10. cikk (3) bekezdésében említett releváns szanálási forgatókönyv értelmében, a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelménynek meg kell egyeznie azzal az összeggel, amely elegendő annak biztosítására, hogy:

a)  teljes mértékben fedezze a szervezetek várhatóan felmerülő veszteségeit („veszteségviselés”);

b)  a szervezetet vagy annak leányvállalatait, melyek intézmények, de nem szanálandó szervezetek, az ahhoz szükséges mértékben feltőkésítsék, amely lehetővé teszi számukra, hogy továbbra is megfeleljenek az engedélyezés feltételeinek, és folytassák azokat a tevékenységeket, amelyeket számukra a 2013/36/EU irányelv vagy a 2014/65/EU irányelv szerint engedélyeztek („feltőkésítés”);

Ha a szanálási terv úgy rendelkezik, hogy a szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kell felszámolni, a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelmény a szervezet vonatkozásában nem haladhatja meg az első albekezdés a) pontja szerint a veszteségek fedezéséhez szükséges összeget.

(2a)  A szanálási hatóságok biztosítják, hogy a (2) bekezdés a) pontjában hivatkozott veszteségviselés összegét ne tekintsék automatikusan magasabbnak vagy megegyezőnek a szervezet szavatolótőkéjének tényleges összegével.

(3)    E bekezdés utolsó albekezdésének sérelme nélkül a szanálandó szervezetek esetében a (2) bekezdésben említett összeg meghatározása érdekében a szanálási hatóság kiszámítja az alábbiak közül a nagyobbat:

a)  az alábbiak összege:

i. a szanálás során fedezendő veszteségek összege, amely megfelel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében rögzített, a szanálandó szervezetre vonatkozó követelményeknek a szanálandó csoport konszolidált szintjén,

ii. az a feltőkésítési összeg, mely lehetővé teszi, hogy a szanálási intézkedés eredményeként létrejött szanálandó csoport a preferált szanálási intézkedés végrehajtásának eredményeképpen konszolidált szinten ismét megfeleljen az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett, a teljes tőkemegfelelési mutatóra vonatkozó követelménynek, valamint a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében említett követelménynek;

b)  az alábbiak összege:

i. a szanálás esetén viselendő veszteségek összege, amely megfelel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, a szanálandó szervezet tőkeáttételi mutatójára vonatkozó követelménynek a szanálandó csoport konszolidált szintjén; és

ii. az a feltőkésítési összeg, mely lehetővé teszi, hogy a szanálási intézkedés eredményeként létrejött szanálandó csoport a preferált szanálási intézkedés végrehajtásának eredményeképpen konszolidált szinten ismét megfeleljen az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelménynek.

Az első albekezdés a) pontjának ii) alpontja és b) pontjának ii) alpontja alkalmazásában a feltőkésítési összeget ki kell egészíteni egy olyan kiegészítő összeggel, amelyet a szanálási hatóság szükségesnek tart a szanálás utáni elegendő piaci bizalom fenntartásához, figyelembe véve a szanálandó szervezet üzleti modelljét, finanszírozási modelljét és kockázati profilját.

Az e bekezdés második albekezdése szerinti puffer összege nem haladhatja meg a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének (6) bekezdésében említett kombinált pufferkövetelmény mértékét, a rendelkezés a) pontjában említett követelmény kivételével, hacsak nem szükséges magasabb szint ahhoz, hogy a szanálási eseményt követően a szervezet megfelelő időszakon keresztül, mely nem hosszabb egy évnél, továbbra is eleget tegyen az engedélyezési követelményeknek.

A 45. cikk (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt százalékos formában, az e bekezdés a) pontja szerint számított összeg és a teljes kockázati kitettség összegének hányadosaként kell kifejezni.

A 45. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt százalékos formában, az e bekezdés a) pontja szerint számított összeg és a tőkeáttételimutató-kitettségérték hányadosaként kell kifejezni.

Az előző albekezdésekben említett feltőkésítési összegeket a szanálási hatóság a szanálási tervben előirányzott szanálási intézkedéseknek megfelelően állapítja meg, és ezen feltőkésítési összegeket úgy módosíthatja, hogy azok megfelelően tükrözzék azokat a kockázatokat, amelyek a szanálandó csoport üzleti modelljéből, finanszírozási profiljából és általános kockázati profiljából eredően hatással vannak a szanálhatóságra.

(3a)  Amennyiben a szanálási hatóság úgy ítéli meg, hogy egy intézmény csődje esetén felszámolásra vagy másként fizetésképtelenségi eljárás alá kerülne, az ezen irányelv 45. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott követelmény nem haladhatja meg az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében foglalt követelményeket.

(4)  E bekezdés utolsó albekezdésének sérelme nélkül azon szervezetek esetében, amelyek maguk nem szanálandó szervezetek a (2) bekezdésben említett összeg meghatározása érdekében a szanálási hatóság kiszámítja az alábbiak közül a nagyobbat:

a)  az alábbiak összege:

i. a szanálás során fedezendő veszteségek összege, mely megfelel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében rögzített, a szervezetre vonatkozó követelményeknek; és

ii. az a feltőkésítési összeg, mely lehetővé teszi, hogy a szervezet ismét megfeleljen az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett, a teljestőke-megfelelési mutatóra vonatkozó követelménynek, valamint a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkében említett követelménynek azt követően, hogy ezen irányelv 59. cikkével összhangban gyakorolta a releváns tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskört;

b)  az alábbiak összege:

i. a szanálás során fedezendő veszteségek összege, amely megfelel az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, a szervezet tőkeáttételi mutatójára vonatkozó követelménynek, és

ii. az a feltőkésítési összeg, mely lehetővé teszi, hogy a szervezet ismét megfeleljen az 575/2013/EU rendelet 92. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelménynek azt követően, hogy ezen irányelv 59. cikkével összhangban gyakorolta a releváns tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskört.

Az első albekezdés a) pontjának ii) alpontja és b) pontjának ii) alpontja alkalmazásában a feltőkésítési összeget ki kell egészíteni egy olyan kiegészítő összeggel, amelyet a szanálási hatóság szükségesnek tart a szanálás utáni elegendő piaci bizalom fenntartásához, figyelembe véve a szervezet üzleti modelljét, finanszírozási modelljét és kockázati profilját.

Az e bekezdés második albekezdése szerinti puffer összege nem haladhatja meg a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének (6) bekezdésében említett kombinált pufferkövetelmény mértékét, a rendelkezés a) pontjában említett követelmény kivételével, hacsak nem szükséges magasabb szint ahhoz, hogy a szanálási eseményt követően a szervezet megfelelő időszakon keresztül, mely nem hosszabb egy évnél, továbbra is eleget tegyen az engedélyezési követelményeknek.

A 45. cikk (2) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt százalékos formában, az a) pont szerint számított összeg és a teljes kockázati kitettségérték hányadosaként kell kifejezni.

A 45. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt százalékos formában, az a) pont szerint számított összeg és tőkeáttételimutató-kitettségérték hányadosaként kell kifejezni.

A szanálási hatóságnak az előző albekezdésekben említett feltőkésítési összegeket a szanálási tervben előirányzott szanálási intézkedésekkel összhangban kell megállapítania, és ezeket a feltőkésítési összegeket úgy módosíthatja, hogy azok megfelelően tükrözzék a feltőkésítési szükségleteket érintő kockázatokat, amelyek a szervezet üzleti modelljéből, finanszírozási modelljéből és kockázati profiljából erednek.

(5)  Ha a szanálási hatóság arra számít, hogy sor kerülhet a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek bizonyos kategóriáinak a 44. cikk (3) bekezdése szerint a hitelezői feltőkésítésből való kizárására, vagy részleges transzfer keretében teljes egészében egy átvevő félhez történő átadására, a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelmény nem haladhatja meg azt az összeget, amely elegendő:

a)  a 44. cikk (3) bekezdésével összhangban azonosított kizárt kötelezettségek összegének fedezésére;

b)  annak biztosítására, hogy a (2) bekezdésben említett feltételek teljesüljenek.

(6)  A szanálási hatóság azon határozatának, amelyben az e cikk szerinti, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményt ír elő, tartalmaznia a fenti határozat indokolását, ideértve a (2)–(5) bekezdésekben említett elemek teljes körű értékelését.

(7)  A (3) és (4) bekezdés alkalmazásában a tőkekövetelményeket az 575/2013/EU rendelet tizedik része I. címének 1., 2. és 4. fejezetében és az említett rendelet által az illetékes hatóságoknak biztosított opciókat érvényesítő nemzeti jogszabályokban meghatározott átmeneti rendelkezések illetékes hatóság általi alkalmazásával összhangban kell értelmezni.

▌

(8)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek tovább pontosítják az (1) bekezdésben említett kritériumokat, amelyek alapján e cikknek megfelelően meg kell határozni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [a hatálybalépéstől számított egy hónapon belül] benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.”.

45d. cikkA globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szervezetei esetében a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény meghatározása

(1)  A 45. cikk (1) bekezdésében említett követelmény, a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő, vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szanálandó szervezetek esetén az alábbiakból áll:

a)  az 575/2013/EU rendelet 72b. cikke (3) és (4) bekezdésének és a rendelet 494. cikkében szereplő átmeneti rendelkezéseknek megfelelően az alábbiak közül a nagyobb:

i.  az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek a rendelet 92. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kitettségértékében kifejezett 18%-os kockázatalapú arány;

ii.  6,75%-os nem kockázatalapú arány, amely az intézménynek a rendelet 429. cikke (4) bekezdésében említett teljes kitettségérték százalékos arányaként kifejezett szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit jelenti; és

b)  bármely más, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kiegészítő követelmény, amelyet a szanálási hatóság a (2) bekezdéssel összhangban kifejezetten az érintett szervezetre vonatkozóan meghatároz, és amelyet a 45b. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő kötelezettségekkel kell teljesíteni.

(2)  A szanálási hatóság csak akkor állapíthat meg az (1) bekezdés b) pontja szerinti, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kiegészítő követelményt, ha:

a)  az (1) bekezdés a) pontjában említett követelmény nem elegendő a 45c. cikkben rögzített feltételek teljesítéséhez; és

b)  csak olyan mértékben, hogy az előírt szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összege ne haladja meg a 45c. cikk teljesítéséhez szükséges szintet.

(3)  Amennyiben egynél több, ugyanazon EU-szintű globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet szanálandó szervezet, az érintett szanálási hatóságoknak a (2) bekezdésben említett összeget ki kell számítaniuk

a)  minden egyes szanálandó szervezetre,

b)  az EU-szintű anyavállalatra, mintha az lenne az EU-szintű globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete.

(4)  A szanálási hatóság azon határozatának, amelyben előírja az (1) bekezdés b) pontjában foglalt, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kiegészítő követelmény alkalmazását, tartalmaznia kell az említett határozat indokolását, ideértve a (2) bekezdésben említett elemek teljes körű értékelését.

▌

45d. cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény alkalmazása szanálandó szervezetek esetében

(1)  A szanálandó szervezeteknek a 45c–45e. cikkben rögzített követelményeknek összevont alapon kell megfelelniük a szanálandó csoport szintjén.

(2)  A 45. cikk (1) bekezdésében említett, a szanálandó szervezetre konszolidált csoportszinten vonatkozó követelményt a 45h. cikk alapján kell meghatározni a 45c–45e. cikkben rögzített követelmények alapján, valamint tekintettel arra, hogy a csoport harmadik országbeli leányvállalatait a szanálási terv alapján elkülönülten kell-e szanálni.

(2a)  A 2. cikk (1) bekezdése 83b. pontjának b) alpontjában meghatározottak szerinti szanálandó csoportok esetében az érintett szanálási hatóság dönti el, hogy az említett rendelkezés értelmében azonosított szanálandó csoporton belüli szanálandó szervezetek közül melyeknek kell megfelelniük a 45c. cikk (3) bekezdésében említett követelménynek ahhoz, hogy a szanálandó csoport egésze megfeleljen az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett követelményeknek.

45g. cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények alkalmazása olyan szervezetek esetében, melyek maguk nem szanálandó szervezetek

(1) Azon intézményeknek, amelyek egy szanálandó szervezet leányvállalatai, de maguk nem szanálandó szervezetek, a 45c.▌ cikkben rögzített követelményeknek egyéni alapon kell megfelelniük. A szanálási hatóság – az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően – úgy dönthet, hogy alkalmazza az ebben cikkben meghatározott követelményt az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezetre, amely egy szanálandó szervezet leányvállalata, de maga nem szanálandó szervezet.

A 45. cikk (1) bekezdésében említett, az első albekezdésben említett szervezetre vonatkozó követelményt a 45h. cikknek megfelelően kell meghatározni a 45c.▌ cikkben rögzített követelmények alapján.

(2)  A 45. cikk (1) bekezdésében foglalt, az első albekezdésben említett szervezetekre vonatkozó követelményre az alábbi feltételek vonatkoznak:

a)  a szanálandó szervezet teljesíti a 45f. cikkben említett összevont követelményt;

b)  a szanálandó csoport leányvállalataira alkalmazandó valamennyi követelmény összegét a 45f. cikkben említett összevont követelmény fedezi, és ezek a követelmények nem haladhatják meg a 45f. cikkben említett összevont követelményt, kivéve abban az esetben, ha ez a 45f. cikk (1) bekezdésével összhangban csak a szanálandó csoport szintjén történt konszolidáció hatásából ered;

c)  a követelményt a 45. cikk (1) bekezdése szerint kiszámított követelmények 75–90%-ában kell meghatározni, és az nem haladhatja meg a leányvállalat hozzájárulását a 45f. cikk (1) bekezdésben említett összevont követelményhez;

d)  teljesíti a (3) bekezdésben rögzített elismerési kritériumokat.

(3)  A követelményt az alábbiak közül eggyel vagy többel kell teljesíteni:

a)  olyan kötelezettségekkel:

i. amelyeket a szanálandó szervezet részére bocsátanak ki, és amelyeket a szanálandó szervezet vásárol meg, akár közvetlenül, akár a cikk hatálya alá tartozó szervezettől kötelezettségeket vásárló szanálandó csoporthoz tartozó más szervezeteken keresztül közvetve, vagy egy meglévő, de nem a szanálandó csoporthoz tartozó részvényesen keresztül, amennyiben a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör 59–62. cikk szerinti gyakorlása nincs hatással a leányvállalat szanálandó szervezet általi ellenőrzésére;

ii. amelyek teljesítik az 575/2013/EU rendelet 72a. cikkében említett elismerhetőségi kritériumokat, a 72b. cikke (2) bekezdésének b) pontja kivételével;

iii. amelyek a rendes fizetésképtelenségi eljárások kielégítési sorrendje szerint a szavatolótőke-követelmények tekintetében elismerhető kötelezettségektől eltérő kötelezettségek mögé sorolódnak, és amelyeket a szanálandó szervezettől eltérő szervezetek számára bocsátanak ki, és ilyen szervezetek vásárolnak meg;

iv. amelyre az 59–62. cikk értelmében alkalmazható a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör a szanálandó csoport szanálási stratégiájával összhangban, különösen azáltal, hogy az nincs hatással a leányvállalat szanálandó szervezet általi ellenőrzésére;

b)  a szanálandó szervezettől eltérő szervezetek számára kibocsátott és általuk megvásárolt szavatolótőke-instrumentumok, amikor a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör 59–62. cikk szerinti gyakorlása nincs hatással a leányvállalat szanálandó szervezet általi ellenőrzésére.

(3a)  E cikk (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontjától eltérve a ... [e módosító rendelet hatálybalépésének napja] előtt kibocsátott azon kötelezettségek, amelyek nem felelnek meg az 575/2013/EU rendelet 72b. cikke (2) bekezdésének g)–o) pontjában meghatározott feltételeknek, beszámíthatók a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek összegébe.

▌

(5)  Egy adott, szanálandó szervezetnek nem minősülő leányvállalat szanálási hatósága teljes egészében eltekinthet a jelen cikknek az érintett leányvállalatra történő alkalmazásától, amennyiben:

a)  a leányvállalat és a szanálandó szervezet esetében ugyanaz az illetékes hatóság végzi az engedélyezést és felügyeletet, vagy mindkettő az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint a mechanizmusban részt vevő tagállamban található;

b)  a szanálandó szervezet szubkonszolidált alapon megfelel a 45f. cikkben említett követelménynek;

c)  aktuálisan vagy előreláthatóan nincs érdemi gyakorlati vagy jogi akadálya annak, hogy a szanálandó szervezet haladéktalanul szavatolótőkét adjon át vagy kötelezettségeket fizessen vissza a leányvállalatnak, amellyel kapcsolatban az 59. cikk (3) bekezdésének megfelelő megállapításra került sor, különösen, ha a szanálandó szervezettel kapcsolatban szanálási intézkedés került foganatosításra;

d)  a szanálandó szervezet az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens irányítását, és az illetékes hatóság jóváhagyásával kijelentette, hogy garanciát vállal a leányvállalat által vállalt kötelezettségekre, vagy a leányvállalat vonatkozásában fennálló kockázatok nem jelentős mértékűek;

e)  a leányvállalat a szanálandó szervezet kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárásai alá tartozik;

f)  a szanálandó szervezet a leányvállalat tőkéjében a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok több mint 50 %-át birtokolja, vagy jogosult a leányvállalat vezető testületi tagjai többségének kinevezésére vagy hivatalból való eltávolítására;

▌

(5a)  A szanálandó csoportba tartozó olyan szervezet szanálási hatósága, amely maga nem szanálandó szervezet, megfontolást követően részben vagy egészben eltekinthet az (1)–(5) bekezdés alkalmazásától azon szervezetek esetében, amelyek teljesítik az alábbi feltételek mindegyikét:

a)  a szanálandó csoport szanálandó szervezete egy hálózat vagy szövetkezeti csoport központi szerve;

b)  a szervezet e központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézet;

c)  a hálózat tagjai jogilag megalapozott belső szolidaritási mechanizmus hatálya alá tartoznak.

45h. cikkA követelmény meghatározására irányuló eljárás

(1)  A szanálandó szervezet szanálási hatóságának, a csoportszintű szanálási hatóságnak, amennyiben eltér az előzőtől, és az egyéni alapon a leányvállalatokért felelős szanálási hatóságoknak hatáskörükön belül mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy együttes határozatot hozzanak az alábbiakról:

a)  az egyes szanálandó szervezetekre vonatkozó, összevont szinten teljesítendő követelmények összegéről;

b)  a szanálandó szervezet egyes leányvállalataira egyéni alapon alkalmazandó követelmény összegéről.

Az együttes határozatnak biztosítania kell a 45f. és a 45g. cikknek való megfelelést, és azt teljes körű indokolással meg kell küldeni:

a)  a szanálandó szervezetnek a szanálási hatósága által;

b)  a szanálandó szervezet leányvállalatainak az adott szanálási hatóságuk által;

c)  a szanálandó szervezet szanálási hatósága által a csoport EU-szintű anyavállalatának, amennyiben az EU-szintű anyavállalat maga nem ugyanazon szanálandó csoport szanálandó szervezete.

(2)  Amennyiben ugyanahhoz az unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez egynél több globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, az első albekezdésben említett szanálási hatóságok tárgyalásokat folytatnak, és – amennyiben az megfelel a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szanálási stratégiájának – megállapodnak az 575/2013/EU rendelet 72e. cikkének alkalmazásáról, illetve bármilyen kiigazításról, amely egyedi szanálandó szervezetek esetében a 45d. cikk (3) bekezdésének a) pontjában és az 575/2013/EU rendelet 12. cikkében említett értékek összege, valamint a 45d. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és az 575/2013/EU rendelet 12. cikkében említett értékek összege közötti különbség minimalizálásához vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Az ilyen kiigazítás a következő feltételek mellett alkalmazható:

a)  a kiigazítást a teljes kockázati kitettségérték számításának az érintett tagállamok közötti eltérései tekintetében lehet elvégezni a követelmény szintjének módosításával;

b)  a kiigazítás nem alkalmazható a szanálandó csoportok közötti, kitettségekből eredő eltérések kiküszöbölésére.

A 45d. cikk (3) bekezdésének a) pontjában és az 575/2013/EU rendelet 12. cikkében említett összegek végösszege egyedi szanálandó szervezetek esetében nem lehet kisebb, mint a 45d. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és az 575/2013/EU rendelet 12. cikkében említett összegek végösszege.

(3)  Amennyiben négy hónapon belül nem születik együttes határozat, a (4)–(6) bekezdés szerint határozatot kell hozni.

(4)  Amennyiben négy hónapon belül azért nem születik együttes határozat, mert véleménykülönbség alakul ki az összevont követelményt illetően, a szanálandó szervezet szanálási hatóságának kell meghoznia az összevont követelményre vonatkozó határozatot az alábbiak kellő megfontolása alapján:

a)  a leányvállalatok érintett szanálási hatóság által végzett értékelése;

b)  a csoportszintű szanálási hatóság véleménye, amennyiben az eltér a szanálandó szervezet szanálási hatóságának véleményétől.

Ha a négy hónapos időszak végén valamelyik érintett szanálási hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően az EBH elé utalta, akkor a szanálandó szervezet szanálási hatóságának el kell halasztania a határozata meghozatalát, meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia.

Az EBH döntésének figyelembe kell vennie az első albekezdés a) és b) pontját.

A négy hónapos időszakot az említett rendelet szerinti egyeztetési időszaknak kell tekinteni. Az EBH egy hónapon belül hozza meg határozatát.

A négy hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

Abban az esetben, ha az EBH egy hónapon belül nem hoz határozatot, a szanálandó szervezet szanálási hatóságának határozatát kell alkalmazni.

(5)  Amennyiben négy hónapon belül azért nem születik együttes határozat, mert véleménykülönbség alakul ki a szanálandó csoport leányvállalatára egyedi alapon alkalmazandó követelmény szintjét illetően, a leányvállalatok érintett szanálási hatóságainak kell meghozniuk a határozatot az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén:

a)  a szanálandó szervezet szanálási hatóságának véleményét és fenntartásait kellő mértékben figyelembe vették; és

b)  a csoportszintű szanálási hatóság véleményét, amennyiben az nem a szanálandó szervezet szanálási hatósága, kellő mértékben figyelembe vették;

c)  a 45g. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak való megfelelést értékelték.

Ha a négy hónapos időszak végén a szanálandó szervezet szanálási hatósága vagy a csoportszintű szanálási hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően az EBH elé utalta, akkor az egyedi alapon a leányvállalatokért felelős szanálási hatóságoknak el kell halasztaniuk a határozatuk meghozatalát, meg kell várniuk, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikke (3) bekezdésével összhangban határozatot hozzon, majd határozatukat az EBH határozatával összhangban kell meghozniuk. Az EBH döntésének figyelembe kell vennie az első albekezdés a), b) és c) pontját.

A négy hónapos időszakot az említett rendelet szerinti egyeztetési időszaknak kell tekinteni. Az EBH egy hónapon belül hozza meg határozatát.

A négy hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

Abban az esetben, ha az EBH egy hónapon belül nem hoz határozatot, a leányvállalatokért felelős szanálási hatóságok határozatai alkalmazandók.

Az együttes határozatot, illetve az annak hiányában hozott minden határozatot rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni.

(6)  Amennyiben négy hónapon belül azért nem születik együttes határozat, mert véleménykülönbség alakul ki az összevont követelmény szintjét, illetve a szanálandó csoport leányvállalataira egyedi alapon alkalmazandó követelmény szintjét illetően, a következőket kell alkalmazni:

a)  az összevont követelményről szóló határozatot a (4) bekezdés szerint kell meghozni;

b)  a szanálandó szervezet leányvállalataira egyéni alapon alkalmazandó követelmény szintjéről szóló határozatot a (4) bekezdés alapján kell meghozni, miután:

i. az a) pontban említett határozatot kellőképpen megfontolták;

ii. a 45g. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak való megfelelést értékelték.

(7)  Az (1) bekezdésben említett együttes határozat, illetve annak hiányában a szanálási hatóságok által hozott, a (4), (5) és (6) bekezdésben említett határozatok kötelező erővel bírnak az érintett szanálási hatóságokra nézve.

Az együttes határozatot, illetve az annak hiányában hozott minden határozatot rendszeresen felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni.

(8)  A szanálási hatóságoknak – az illetékes hatóságokkal egyeztetve – meg kell követelniük, hogy a szervezetek teljesítsék a 45. cikk (1) bekezdésében említett követelményt, és e követelmények teljesítését ellenőrizniük kell, továbbá a szanálási tervek kidolgozásával és naprakészen tartásával párhuzamosan meg kell hozniuk az e cikk szerinti határozatokat.

(9)  A szanálandó szervezet szanálási hatóságának tájékoztatnia kell az EBH-t a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményről, amelyet:

a)  a konszolidált szanálandó csoport szintjén;

b)  egyéni alapon a szanálandó csoport leányvállalatainak szintjén állapítottak meg.

45i. cikkFelügyeleti jelentéstétel és a követelmények nyilvánosságra hozatala

(1)  Az 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek kérésre, de évente legalább egy alkalommal jelentést készítenek a saját illetékes és szanálási hatóságaiknak az alábbiakról:

a)  a 45b. cikkben és a 45g. cikk (3) bekezdésében rögzített feltételeknek megfelelő, rendelkezésre álló tételek szintjeiről, valamint a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható követelések 45. cikk (2) bekezdése szerint kifejezett összegéről az 575/2013/EU rendelet 72e–72j. cikke értelmében alkalmazott levonások után, valamint a 44. cikk (2) bekezdésében rögzített feltételeknek megfelelően az említett cikk hatálya alól ki nem zárt kötelezettségek szintjéről;

b)  az a) pontban említett tételek összetételét, beleértve lejárati profiljukat és a rendes fizetésképtelenségi eljárásban meghatározott besorolásukat.

(2)  Az 1. cikk (1) bekezdésében említett szervezetek évente legalább egy alkalommal nyilvánosságra hozzák az alábbi információkat:

a)  a 45b. cikkben és a 45g. cikk (3) bekezdésében rögzített feltételeknek megfelelő rendelkezésre álló tételek szintjeit;

b)  az a) pontban említett tételek összetételét, beleértve lejárati profiljukat és a rendes fizetésképtelenségi eljárásban meghatározott besorolásukat.

(2a)  E cikk (1) és (2) bekezdése az alábbi feltételeket teljesítő szervezetekre nem alkalmazandó:

a)  amennyiben a szervezet intézmény, megfelel az 575/2013/EU rendelet szerinti legalább 10%-os tőkeáttételi mutatónak; és

b)  a szanálási terv úgy rendelkezik, hogy a szervezetet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kell felszámolni.

(3)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a jelen cikk (1) és (2) bekezdésben említett nyilvánosságra hozatal és felügyeleti jelentéstétel egységes formátumának, mintadokumentumainak és gyakoriságának meghatározása céljából.

Az EBH [a hatálybalépéstől számított 12 hónap elteltével] benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4)  A tagállamoknak a (2) bekezdést 2024. január 1-jétől kell alkalmazniuk.

45j. cikkJelentéstétel az EBH-nak

(1)  A szanálási hatóságoknak – az illetékes hatóságokkal egyeztetve – tájékoztatniuk kell az EBH-t a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményről, amelyet a joghatóságuk alá tartozó minden egyes intézmény tekintetében megállapítottak.

(2)  Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása céljából, hogy a szanálási hatóságok – az illetékes hatóságokkal egyeztetve – milyen egységes formátumokat, mintadokumentumokat és fogalommeghatározásokat használjanak az (1) bekezdés alkalmazásában az információ azonosítására és az EBH-nak történő továbbítására.

Az EBH [a hatálybalépéstől számított 12 hónap elteltével]...^[18]*benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

26 cikk A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megsértése

45k. cikkA szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény megsértése

(1)  A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelménynek az szervezetek részéről történő bárminemű megsértésével szemben az érintett hatóságok az alábbiak közül legalább egy eszköz alkalmazásával léphetnek fel:

a)  a szanálhatóság előtt álló akadályok kezelésére vagy kiküszöbölésére irányuló hatáskörök, a 17. és a 18. cikkel összhangban;

b)  a 2013/36/EK irányelv 104. cikkében említett intézkedések;

c)  a 27. cikk szerinti korai beavatkozási intézkedések;

d)  a 110. és 111. cikkben meghatározott közigazgatási szankciókkal és egyéb közigazgatási intézkedésekkel.

(1a)  A szanálási hatóságok negyedévente ellenőrzik a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény teljesítését, és tájékoztatják az illetékes hatóságot minden olyan szabálysértésről vagy releváns eseményről, amely hatással lehet a minimumkövetelmény teljesítésére.

(2)  A szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett vonatkozó hatásköreik gyakorlása során.

(2a)  A 2013/36/EU irányelv 141a. cikkének (1) bekezdésétől eltérve nem tekinthető úgy, hogy az említett irányelv 141. cikke alkalmazásában valamely intézmény nem tesz eleget a kombinált pufferkövetelménynek, ha az intézmény megfelel az irányelv 141a. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában szereplő feltételeknek, ha a követelményeknek való meg nem felelés csak a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó, ezen irányelv 45c. és 45d. cikkében meghatározott minimumkövetelményeket érinti, és ha a követelménynek való meg nem felelés nem tart 12 hónapnál tovább.

45l. cikkJelentések

(1)  Az EBH-nak – az illetékes hatóságokkal és szanálási hatóságokkal együttműködve – jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz legalább az alábbiakról:

a)  A magyar változatot nem érinti.

b)  hogyan alkalmazták a szanálási hatóságok a követelmény 45b. cikk (2) bekezdésében említett instrumentumokkal való teljesítését előíró hatáskört, valamint hogy lehetett-e a hatáskör gyakorlásában eltéréseket tapasztalni a különböző tagállamokban.

(2)  Az (1) bekezdésben említett jelentésnek az alábbiakat kell figyelembe vennie:

a)  a minimumkövetelmény, valamint a minimumkövetelmény esetleges javasolt harmonizált szintje által a következőkre gyakorolt hatás:

i.  a pénzügyi piacok általában, és ezen belül különösen a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok és a származtatott pénzügyi eszközök piaca;

ii.  az intézmények üzleti modelljei és mérlegstruktúrái, különösen az intézmények forrásbevonási profilja és forrásbevonási stratégiája, valamint a csoportok jogi és működési struktúrája;

iii.  az intézmények nyereségessége, különös tekintettel forrásbevonási költségeikre;

iv.  a kitettségek áthelyezése olyan szervezetekbe, amelyek nem tartoznak prudenciális felügyelet hatálya alá;

v.  a pénzügyi innováció;

vi.  a hitelezői feltőkésítésbe szerződéses kikötés alapján bevonható instrumentumok előfordulási gyakorisága, valamint az ilyen instrumentumok jellege és értékesíthetősége;

vii.  az intézmények kockázatvállalási magatartása;

viii.  az intézmények eszközei megterhelésének a szintje;

ix.  az intézmények által a minimumkövetelményeknek való megfelelés érdekében tett intézkedések és különösen az, hogy a minimumkövetelmények teljesítésének eléréséhez milyen mértékben vettek igénybe eszközállomány-leépítést, hitelviszonyt megtestesítő hosszú távú instrumentumok kibocsátását és tőkebevonást; és

x.  a hitelintézetek általi hitelezés szintje, különös tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak, a helyi hatóságoknak, a regionális kormányzatoknak és a közszektorbeli intézményeknek való hitelezésre, valamint a kereskedelemfinanszírozásra, beleértve a hivatalos exporthitel-biztosítási rendszerek keretében történő hitelnyújtást is;

b)  a minimumkövetelmények és az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott szavatolótőke-követelmények, a tőkeáttétel és a likviditási követelmények kölcsönhatását;

c)  az intézmények annak érdekében történő független tőkebevonásra vagy piaci forrásbevonásra való képessége, hogy meg tudjanak felelni az esetlegesen javasolt harmonizált minimumkövetelményeknek.

(3)  Az (1) bekezdésben említett jelentéseknek két naptári évre kell vonatkozniuk, és azokat a jelentésben lefedett utolsó naptári évet követő naptári év szeptember hó 30. napjáig kell benyújtani a Bizottságnak.”

(23a)  A 48. cikk a következő (6a) bekezdéssel egészül ki:

„(6a) A hitelezői feltőkésítés és/vagy a leírási vagy átalakítási hatáskör eredményes, a 34. cikk (1) bekezdésének g) pontjában lefektetett általános elv megsértése nélküli alkalmazása érdekében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a rendes fizetésképtelenségi eljárásra irányadó nemzeti joguk szerint a tőkeinstrumentumok (az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és a járulékos tőkeinstrumentumok) a kielégítési sorrendben a tőkeinstrumentumnak nem minősülő többi alárendelt követelésnél alacsonyabb besorolással rendelkezzenek.”

(24)  A 55. cikk helyébe a következő szöveg lép:

55. cikkA hitelezői feltőkésítés szerződéses elismerése

(1)  A tagállamok előírják az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmények és szervezetek számára, hogy szerződéses rendelkezést foglaljanak bele a szerződésbe, amely alapján a hitelező vagy a kötelezettséget keletkeztető megállapodásban vagy instrumentumban részes fél elismeri, hogy a kötelezettség leírási és átalakítási hatáskörök hatálya alá tartozhat, továbbá elismeri, hogy az e hatáskörök szanálási hatóság általi gyakorlása révén megvalósuló minden tőkeösszeg-csökkentés vagy az esedékes összeg csökkentése, valamint az ilyen átalakítások és bevonások rá nézve kötelező erejűek, feltéve, hogy e kötelezettség megfelel valamennyi alábbi feltételnek:

a)  a kötelezettség nincs kizárva a 44. cikk (2) bekezdése értelmében;

b)  a kötelezettség nem a 108. cikk a) pontjában említett betét;

c)  a kötelezettség harmadik ország jogának hatálya alá tartozik;

d)  a kötelezettség a tagállam által az ezen szakasz átültetése céljából elfogadott rendelkezések alkalmazásának időpontja után kerül kibocsátásra vagy keletkezik.

(1a)  E cikk (1) bekezdése nem vonatkozik azon intézmények és szervezetek kötelezettségeire, amelyekre vonatkozóan a 45. cikk (1) bekezdése szerinti követelmény megegyezik a 45c. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott veszteségviselési összeggel, amennyiben az említett kötelezettségek nem számítanak bele e követelménybe.

(2)  Az (1) bekezdésben említett követelmény nem alkalmazható, amennyiben ▌:

a)  a kötelezettségek vagy instrumentumok a harmadik ország joga értelmében valamely tagállam szanálási hatósága leírási és átalakítási hatásköreinek vagy az ezzel a harmadik országgal kötött kötelező érvényű megállapodás hatálya alá tartozhatnak; vagy

b)  jogi ▌vagy más szempontból nem célszerű, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet ilyen szerződéses feltételeket kössön ki bizonyos kötelezettségeknél; és

c)  az (1) bekezdésben említett, bizonyos kötelezettségekre vonatkozó követelmény alkalmazásának ezen elmaradása nem akadályozza az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett intézmények vagy szervezet szanálhatóságát.

A b) és c) pontban említett kötelezettségek nem tartalmazhatnak ▌kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat és járulékos tőkeinstrumentumokat. Emellett ezek elsőbbséget élveznek a 108. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételeknek eleget tevő kötelezettségekkel szemben, és ha hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, biztosítékkal fedezettnek kell lenniük. Azon kötelezettségek aránya, amelyekre a b) és c) pont szerinti kivétel vonatkozik, nem haladhatja meg a 108. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott feltételeknek eleget tevő kötelezettségekkel szemben elsőbbséget élvező és e cikk (1) bekezdésének a) b) és c) pontjának is eleget tevő összes kötelezettség 15%-át.

Azon kötelezettségek, amelyek esetében elmulasztották az (1) bekezdésben előírt szerződéses feltétel beillesztését, illetve amelyeknek a b) és c) pont szerint nem kell tartalmazniuk az (1) bekezdésben említett szerződéses feltételeket, nem számítanak bele a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményekbe.

A szanálási hatóságok nyomon követik az elismerés szerződésbe foglalása alól az első albekezdés b) és c) pontja szerint adott mentesség alkalmazását. E célból a szanálási hatóságok jogosultak azon szerződések vizsgálatára, amelyek esetében az intézmény vagy szervezet megállapította, hogy az első albekezdés b) és c) pontja alkalmazandó.

Amennyiben a szanálási hatóságok úgy ítélik meg, hogy az első albekezdés b) és c) pontja szerinti mentesség feltételei nem teljesülnek, határozatot intézhetnek az érintett intézményhez vagy szervezethez, és kötelezhetik a hitelezői feltőkésítés elismerésének szerződésbe foglalása alóli mentesség alkalmazásával kapcsolatos politikája módosítására.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a szanálási hatóságok előírhassák az 1. cikk (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjában említett intézmények vagy szervezetek számára, hogy az (1) bekezdésben említett szerződéses feltétel jogi végrehajthatóságára és hatályosságára vonatkozó jogi szakvéleményt nyújtsanak be a hatóságokhoz.

(4)  Amennyiben az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet nem foglalja bele az (1) bekezdésben előírt szerződéses feltételt a valamely kötelezettségre irányadó szerződéses rendelkezésekbe, ez ▌nem akadályozza a szanálási hatóságot a leírási és átalakítási hatáskörök e kötelezettség tekintetében történő gyakorlásában.

(5)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy pontosabban meghatározza az (1) bekezdésben említett kizárás hatálya alá tartozó kötelezettségek jegyzékét és az (1) bekezdésben előírt szerződéses feltétel tartalmát, figyelembe véve az intézmények különböző üzleti modelljeit.

Az EBH a szabályozástechnikai standardtervezeteket [egy évvel e módosító rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)  Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett jogi ▌vagy más szempontból nem lenne célszerű, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet az (1) bekezdésben említett szerződéses feltételeket kösse ki bizonyos kötelezettségekre vonatkozóan, és amelyek mellett a követelmény alkalmazásának (1) bekezdésben említett elmaradása nem akadályozza az adott intézmény és szervezet szanálhatóságát.

Az EBH a szabályozástechnikai standardtervezeteket [egy évvel e módosító rendelet hatálybalépésének időpontját követően]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6a)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 115. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) és c) pontja szerinti kivétel hatálya alá tartozó kötelezettségek e cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott százalékos arányának módosítására vonatkozóan.”

▌

(27)  Az 59. és 60. cikk címe kiegészül az „és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek” kifejezéssel.

(28)  Az 59. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)  A releváns tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör a következőképpen gyakorolható:

a)  a szanálási intézkedéstől függetlenül; vagy

b)  szanálási intézkedéssel együtt, amennyiben a 32. és a 33. cikkben meghatározott szanálási feltételek teljesülnek.

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskörnek a szanálási intézkedéstől függetlenül történő gyakorlása csak azon kötelezettségek vonatkozásában lehetséges, amelyek megfelelnek a 45g. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek, a kötelezettségek hátralévő futamidejére vonatkozó feltétel kivételével.”.

(29)  Az 59. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő „tőkeinstrumentumok” szövegrész helyébe a következő szövegrész lép: „az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumok és kötelezettségek”.

(30)  Az 59. cikk (4) és (10) bekezdésében szereplő „tőkeinstrumentumok” szövegrész helyébe a következő szövegrész lép: „az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumok vagy kötelezettségek”.

(31)  A 60. cikk (1) bekezdése az alábbi d) ponttal egészül ki:

„d)  az 59. cikk (1) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek tőkeösszege leírásra vagy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká való átalakításra kerül, vagy mindkettő megtörténik a 31. cikkben említett szanálási célok eléréséhez szükséges mértékig vagy a releváns leírható, illetve átalakítható kötelezettségek veszteségviselő képessége erejéig, attól függően, hogy melyik a kisebb.”.

(32)  Az 60. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)  Amikor egy releváns tőkeinstrumentum vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettség tőkeösszege leírásra kerül:

a)  a tőkeösszeg csökkenésének tartósnak kell lennie, a 46. cikk (3) bekezdésében szereplő visszatérítési mechanizmussal összhangban lévő bármilyen leírást feltételezve;

b)  a releváns tőkeinstrumentumok vagy az 59. cikk (1) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek birtokosával szemben nem maradhat fenn az instrumentum leírásra került összegének megfelelő vagy azzal kapcsolatos kötelezettség, kivéve az esetleges már felhalmozott kötelezettségeket, valamint a leírási hatáskör gyakorlásának jogszerűsége ellen benyújtott fellebbezés eredményeként esetlegesen felmerülő károkkal kapcsolatos kötelezettségeket;

c)  a (3) bekezdés szerinti kompenzáción kívül semmilyen kompenzáció kifizetésére nem kerül sor a releváns tőkeinstrumentumok vagy az 59. cikk (1) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségek birtokosai részére.”.

(33)  A 60. cikk (3) bekezdésében szereplő „releváns tőkeinstrumentumok” szövegrész helyébe a következő szövegrész lép: „az 59. cikk (1) bekezdésben említett releváns tőkeinstrumentumok és kötelezettségek”.

(34)  A 69. cikk (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) a 98/26/EK irányelv alkalmazásában kijelölt rendszerekkel vagy rendszerüzemeltetőkkel, központi szerződő felekkel, valamint az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 25. cikke alapján elismert harmadik országbeli központi szerződő felekkel, és a központi bankokkal szembeni fizetési és szállítási kötelezettségekre;”.

(35)  Az 70. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A szanálási hatóságok nem gyakorolhatják az (1) bekezdésben meghatározott hatáskört a 98/26/EK irányelv alkalmazásában kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők, a központi szerződő felek, valamint az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 25. cikke alapján elismert harmadik országbeli központi szerződő felek és központi bankok birtokában lévő olyan hitelbiztosíték esetén, amely olyan eszközre vonatkozik, melyre a szanálás alatt álló intézmény letéttel vagy más fedezettel biztosítékot nyújtott.”.

(36)  Az 71. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az (1) vagy (2) bekezdésben említett felfüggesztés nem alkalmazható a 98/26/EK irányelv alkalmazásában kijelölt rendszerekkel vagy rendszerüzemeltetőkkel, a központi szerződő felekkel, valamint az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 25. cikke alapján elismert harmadik országbeli központi szerződő felekkel és központi bankokkal szembeni fizetési és szállítási kötelezettségekre.”.

(37)  A 88. cikkben a „45. cikk” helyébe a „45–45i. cikk” szöveg lép.

(38)  A 88. cikk (1) bekezdésében az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A 89. cikkre figyelemmel a csoportszintű szanálási hatóságok szanálási kollégiumokat hoznak létre, amelyek végrehajtják a 12., 13., 16., 18., 45–45i., 91. és 92. cikkben említett feladatokat, és adott esetben biztosítják a harmadik országok szanálási hatóságaival való együttműködést és koordinációt.”.

(39)  A 89. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„89. cikkEurópai szanálási kollégiumok

(1)  Amennyiben egy harmadik országbeli intézmény vagy harmadik országbeli anyavállalat két vagy több tagállamban rendelkezik EU-szintű leányvállalattal vagy EU-szintű anyavállalattal, vagy két vagy több tagállam által jelentősnek tekintett két vagy több uniós fiókteleppel, azon tagállamok szanálási hatóságainak, ahol az említett szervezetek letelepedettel, vagy ahol az említett jelentős fióktelepek találhatók, egyetlen európai szanálási kollégiumot kell létrehozniuk.

(2)  Az (1) bekezdésben említett európai szanálási kollégiumoknak az (1) bekezdésben említett szervezetek, és a kapcsolódó feladatok esetében a fióktelepek tekintetében kell végrehajtaniuk a 88. cikkben meghatározott funkciókat és feladatokat.

A (2) bekezdésben említett európai szanálási kollégium feladatai közé tartozik a 45–45i. cikkben említett követelmény meghatározása.

A 45–45i. cikkben említett követelmény meghatározása során az európai szanálási kollégium figyelembe veszi a harmadik országbeli hatóságok által elfogadott globális szanálási stratégiát, amennyiben van ilyen.

Ha a globális szanálási stratégia értelmében EU-szintű leányvállalatok vagy az EU-szintű anyavállalat és annak leányintézményei nem szanálandó szervezetek, és az európai szanálási kollégium tagjai egyetértenek ezzel a stratégiával, az EU-szintű leányvállalatok vagy az EU-szintű anyavállalat a 45g. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában említett figyelembe vehető instrumentumok kibocsátásával kötelesek összevont alapon teljesíteni a 45g. cikk (1) bekezdésében említett követelményt.

(3)  Ha csak egyetlen EU-szintű anyavállalat tulajdonában van a harmadik országbeli intézmény vagy harmadik országbeli anyavállalat összes EU-szintű leányvállalata, az európai szanálási kollégium elnöki tisztségét annak a tagállamnak a szanálási hatósága tölti be, ahol az EU-szintű anyavállalat letelepedett.

Amennyiben az első albekezdés nem alkalmazható, annak az EU-szintű anyavállalatnak vagy EU-szintű leányvállalatnak a szanálási hatósága tölti be az európai szanálási kollégium elnöki tisztségét, amely mérleg szerinti eszközeinek összértéke a legnagyobb.

(4)  A tagállamok az érdekelt felek közös megegyezése alapján eltekinthetnek az európai szanálási kollégium létrehozására vonatkozó követelmény teljesítésétől, ha más csoport vagy kollégium ellátja az ebben a cikkben szereplőkkel megegyező funkciókat és feladatokat, valamint megfelel valamennyi feltételnek és eljárásnak, beleértve az európai szanálási kollégiumokban való tagságnak és részvételnek az ebben a cikkben és a 90. cikkben meghatározott feltételeit és eljárásait is. Ebben az esetben az ezen irányelvben foglalt, az európai szanálási kollégiumokra vonatkozó összes hivatkozást az említett egyéb csoportokra vagy kollégiumokra vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni.

(5)  E cikk (3) és (4) bekezdésére is figyelemmel az európai szanálási kollégium egyéb tekintetben a 88. cikknek megfelelően működik.”.

(40)  A 110. cikk a következőképpen módosul:

a)   a (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„Annak sérelme nélkül, hogy a tagállamoknak joguk van büntetőjogi szankciókról rendelkezni és ilyen szankciókat kiszabni, a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg az ezen irányelvet vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet előírásait átültető nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókra és egyéb adminisztratív intézkedésekre vonatkozóan, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítása érdekében.”;

b)  a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az első bekezdésben említett kötelezettségek a jelen irányelv értelmében intézményekre, pénzügyi vállalkozásokra vagy EU-szintű anyavállalatokra, illetve a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet értelmében központi szerződő felekre, központi szerződő felek klíringtagjaira vagy anyavállalatokra vonatkoznak, a kötelezettségek megsértése esetén – a nemzeti jogban meghatározott feltételekkel – adminisztratív szankciókat lehessen alkalmazni a jelen irányelv értelmében a vezető testület tagjaira, valamint a [központi szerződő felek helyreállításárról és szanálásáról szóló] rendelet értelmében az igazgatóság tagjaira és más olyan természetes személyekre, akik a nemzeti jog alapján felelősek a jogsértésért.”;

c)  a (3) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„A jelen irányelvben előirányzott adminisztratív szankcionálási hatáskört – a jogsértés típusától függően – a szanálási hatóságokra vagy az illetékes hatóságokra kell ruházni.”  

(41)  A 111. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a), b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) a jelen irányelv 5. vagy 7. cikkét vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 9. cikké megsértve nem kerül sor a helyreállítási tervek és a csoportszintű helyreállítási tervek elkészítésére, naprakészen tartására, illetőleg aktualizálására;

b) a jelen irányelv 25. cikkét megsértve az illetékes hatóság nem kap értesítést arról, hogy csoporton belüli pénzügyi támogatás nyújtásának szándéka áll fenn;

c) a jelen irányelv 11. cikkét vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 14. cikkét megsértve nem kerül sor a szanálási tervek elkészítéséhez szükséges valamennyi információ biztosítására;

ca)  olyan látszatot keltenek, tájékoztatást adnak vagy azt sugallják, hogy az e cikk (44) bekezdésének a)–g) pontjában felsoroltaktól eltérő kötelezettség ki van zárva a leírási vagy átalakítási hatáskörök alkalmazásából, megsértve a cikk (2a) bekezdését.

d) a jelen irányelv 81. cikkét vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 68. cikkének (1) bekezdését megsértve a jelen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet vezető testülete, vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet értelmében a központi szerződő fél igazgatósága nem értesíti az illetékes hatóságot arról, hogy a jelen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy a központi szerződő fél fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik.”;

b)  a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a felelős természetes személyt, intézményt, pénzügyi vállalkozást, EU-szintű anyavállalatot, központi szerződő felet vagy egyéb jogi személyt, valamint a jogsértés természetét;”;

ii. a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) a jelen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet vezető testülete, illetve felső vezetése felelősnek tartott tagjának vagy bármely más, felelősnek tartott természetes személynek vagy a központi szerződő fél igazgatóságának az ideiglenes eltiltása a jelen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmények vagy szervezetek, illetve a központi szerződő felek vezető funkcióinak gyakorlásától;”.

(42)  A 112. cikk a következőképpen módosul:

a)  a (1) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a szanálási hatóságoknak és az illetékes hatóságoknak nyilvánosságra kell hozniuk hivatalos honlapjukon azokat a közigazgatási szankciókat, amelyeket az ezen irányelvet vagy a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések megsértése miatt kivetettek, ha azok ellen nem fellebbeztek vagy a fellebbezési jogot már kimerítették.”;

b)   a (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) ha a nyilvánosságra hozatal, amennyiben meghatározható, aránytalan veszteséget okozna a jelen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézményeknek vagy szervezeteknek, a központi szerződő feleknek vagy az érintett természetes személyeknek.”;

c)  a (4) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az első mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Az EBH 2016. július 3-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak a jelen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok megsértéséért kiszabott szankciók tagállamok általi, (2) bekezdés szerinti név nélküli nyilvánosságra hozataláról és különösen arról, hogy e tekintetben jelentős eltérések mutatkoztak-e a tagállamok között.”;

ii. a szöveg a következő albekezdéssel egészül ki:

„[...]-ig az ESMA hasonló jelentést nyújt be a Bizottságnak a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendeletben rögzített rendelkezések megsértése miatt kiszabott szankciók nyilvánosságra hozataláról.”.

(43)  A 113. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„113. cikkKözponti adatbázis fenntartása az EBH és az ESMA által

(1)  A szanálási hatóságoknak és az illetékes hatóságoknak a 84. cikkben említett, a szakmai titoktartásra vonatkozó előírások mellett tájékoztatniuk kell az EBH-t a 111. cikk alapján a jelen irányelvet átültető nemzeti jogszabályok megsértése miatt általuk kivetett összes közigazgatási szankcióról, valamint az azzal kapcsolatos információkról, hogy a fellebbezés milyen szakaszban van, és mi lett annak az eredménye.

Ennek megfelelően a szanálási hatóságoknak és az illetékes hatóságoknak a [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 71. cikkében említett, a szakmai titoktartásra vonatkozó előírások mellett tájékoztatniuk kell az ESMA-t az ezen rendelet alapján kivetett közigazgatási szankciókról.

(2)  Az EBH és az ESMA a bejelentett szankciókról kizárólag a szanálási hatóságok közötti információcsere céljából központi adatbázisokat tart fenn, amelyekhez kizárólag a szanálási hatóságok férhetnek hozzá, és amelyet a szanálási hatóságok által szolgáltatott információk alapján frissítenek.

(3)  Az EBH és az ESMA a hozzájuk bejelentett szankciókról kizárólag az illetékes hatóságok közötti információcsere céljából központi adatbázisokat tart fenn, amelyekhez kizárólag az illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és amelyet az illetékes hatóságok által szolgáltatott információk alapján frissítenek.

(4)  Az EBH és az ESMA honlapokat tart fenn, amelyeken linkek találhatók az egyes szanálási hatóságok, illetve az egyes illetékes hatóságok által a 112. cikk szerint nyilvánosságra hozott szankciókhoz, és amely feltünteti, hogy az egyes tagállamok milyen időtartamra hozzák nyilvánosságra a szankciókat.”.

2. cikk

A 98/26/EK irányelv módosítása

A 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  a szöveg a következő ponttal egészül ki:

„aa) a 2. cikk ma) pontjának meghatározása szerinti olyan harmadik országbeli rendszerre, amelyre nézve nem valamely tagállam jogszabályai az irányadók;”

b) a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) e rendszerek bármely résztvevőjére;”

A 2. cikk c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) „központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;”.

A 2. cikk f) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

f) „résztvevő”: a 648/2012/EU rendelet 17. cikke alapján engedéllyel rendelkező intézmény, központi szerződő fél, elszámoló ügynök, klíringház, rendszerüzemeltető vagy egy központi szerződő fél klíringtagja;”.

A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:

„ma) „harmadik országbeli rendszer”: tagállamtól eltérő országban létrehozott, a 10. cikk (2a) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő rendszer.”

A 10. cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„Az (1) cikk szerint valamely harmadik országbeli rendszer és annak rendszerüzemeltetője ezen irányelv hatálya alá tartozik, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)  a harmadik országbeli rendszer legalább egy tényleges vagy potenciális közvetlen szereplőjének székhelye az Unióban van;

b)    pénzügyi eszközök klíringjére és elszámolására vonatkozó harmadik országbeli rendszer esetében az ESMA megfelelőnek ítéli a harmadik országbeli rendszerben alkalmazandó szabályokat;

c)   fizetések feldolgozására vonatkozó harmadik országbeli rendszer esetében együttműködésen alapuló felvigyázói folyamat létrehozására került sor az adott rendszerben feldolgozott minden egyes uniós pénznemet kibocsátó megfelelő uniós központi bank és az érintett harmadik országnak az adott rendszert felügyelő illetékes hatóságai között.

A kibocsátó központi bank értesíti az ESMA-t az e pontban említett felvigyázói folyamatról.

Az ESMA honlapján közzéteszi az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli rendszerek jegyzékét.”

3. cikk

A 2002/47/EK irányelv módosítása

A 2002/47/EK irányelv a következőképpen módosul:

Az 1. cikk (6) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(6) Ezen irányelv 4–7. cikke nem alkalmazandó pénzügyi biztosítéki megállapodások érvényesítésének korlátozására vagy értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások hatályának korlátozására, a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címének V. vagy VI. fejezete vagy az (EU) [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címének IV. fejezete értelmében megállapított pozíciólezáró nettósítási rendelkezésre vagy egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodásra, vagy bármilyen efféle, a tagállam jogában biztosított hasonló jogkörök értelmében a (2) bekezdés c) pontjának iv) alpontjában említett, legalább a 2014/59/EU irányelv IV. címének VII. fejezetében vagy az (EU) [központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címének V. fejezetében rögzített biztosítékokkal egyenértékű biztosítékokkal rendelkező szervezetek rendezett szanálásának előmozdítása érdekében meghatározott korlátozásokra.”.

A 9a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9a. cikk

A 2008/48/EK irányelv, a 2014/59/EU irányelv, és az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet

A jelen irányelv nem sérti a 2008/48/EK irányelvet, a 2014/59/EU irányelvet és az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendeletet.”.

4. cikk

A 2004/25/EK irányelv módosítása

Az 4. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(5)  A tagállamok biztosítják, hogy a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok igénybevétele esetén ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó.”.

5. cikk

A 2005/56/EK irányelv módosítása

Az 3. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)  A tagállamok biztosítják, hogy ezen irányelv ne legyen alkalmazandó az olyan társaságra vagy társaságokra, amelyek a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok alkalmazásának hatálya alá tartoznak.”.

6. cikk

A 2007/36/EK irányelv módosítása

A 2007/36/EU irányelv a következőképpen módosul:

a)  Az 1. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok igénybevétele esetén ezen irányelv nem alkalmazandó.”;

b)  Az 5. cikk (5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A tagállamok biztosítják, hogy a 2014/59/EU irányelv és az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet alkalmazásában a közgyűlés az érvényesen leadott szavazatok kétharmados többségével határozhasson vagy módosíthassa az alapszabályt annak előírása tekintetében, hogy a tőkeemelésről döntő közgyűlést az e cikk (1) bekezdésében meghatározottnál rövidebb időn belül össze lehessen hívni – feltéve, hogy erre a közgyűlésre nem az összehívástól számított tíz naptári napon belül kerül sor, a 2014/59/EU irányelv 27. vagy 29. cikkében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 19. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, és a tőkeemelés a 2014/59/EU irányelv 32. és 33. cikkében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet 22. cikkében meghatározott szanálási feltételek teljesülésének elkerüléséhez szükséges.”.

7. cikk

A 2011/35/EU irányelv módosítása

Az 1. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)  A tagállamok biztosítják, hogy ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan társaságra vagy társaságokra, amelyek a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok alkalmazásának hatálya alá tartoznak.”.

8. cikk

A 2012/30/EU irányelv módosítása

Az 45. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv IV. címében vagy az (EU) [a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló] rendelet V. címében meghatározott szanálási eszközök, hatáskörök és mechanizmusok igénybevétele esetén ezen irányelv 10. cikke, 19. cikkének (1) bekezdése, 29. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése, 31. cikke (2) bekezdésének első albekezdése, 33–36. cikke, valamint 40., 41., és 42. cikke nem alkalmazandó.”.

9. cikkÁtültetés

(1)  A tagállamok [a hatálybalépéstől számított 12 hónap elteltével]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok [az átültetés dátumától számított 6 hónap után]-tól/-től alkalmazzák.

(2)  Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)  A tagállamok közlik a Bizottsággal és az EBH-val nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

10. cikkHatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1. cikk 1. pontja, az 1. cikk 40. pontja, az 1. cikk 41. pontja, az 1. cikk 42. pontja, az 1. cikk 43. pontja, a 2., 3., 4., 5., 6., 7. és 8. cikk [az a nap, amikor a központi szerződő felek helyreállításáról és szanálásáról szóló rendelet hatályba lép]-án/-én lép hatályba.

11. cikkÁtültetés

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről  a Tanács részéről

az elnök  az elnök

• [1] ^* * Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
• [2]   HL C , , o.
• [3]   HL C , , o.
• [4]   A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A bankunió megvalósítása felé, 2015.11.24., COM(2015) 587 final.
• [5]   Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról HL L 173., 2014.6.12., 190. o.
• [6]   Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról, HL L 176., 2013.6.27., 1. o.
• [7]   Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, HL L 225., 2014.7.30., 1. o.
• [8]   Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 176., 2013.6.27., 338. o.
• [9]   Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről, HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
• [10]   Az Európai Parlament és a Tanács 98/26/EK irányelve (1998. május 19.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).
• [11]   Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról, HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
• [12]   Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról, HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
• [13]   Az Európai Parlament és a Tanács 2012/30/EU irányelve (2012. október 25.) a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint tőkéjük fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 54. cikkének második bekezdése szerinti társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról (HL L 315., 2012.11.14., 74. o.).
• [14]   Az Európai Parlament és Tanács 2011/35/EU irányelve (2011. április 5.) a részvénytársaságok egyesüléséről (HL L 110., 2011.4.29., 1. o.).
• [15]   Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (2005. október 26.) a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.).
• [16]   Az Európai Parlament és a Tanács 2004/25/EK irányelve (2004. április 21.) a nyilvános vételi ajánlatról (HL L 142., 2004.4.30., 12. o.).
• [17]   Az Európai Parlament és a Tanács 2007/36/EK irányelve (2007. július 11.) az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.).
• [18] ^*  Dátum beillesztése HL: az irányelv hatálybalépésétől számított 12 hónap.

ELJÁRÁS AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁGBAN

Cím	A hitelintézetek és befektetési vállalkozások veszteségelnyelő és feltőkésítési képessége, valamint a 98/26/EK, a 2002/47/EK, a 2012/30/EU, a 2011/35/EU, a 2005/56/EK, a 2004/25/EK és a 2007/36/EK irányelvek módosítása
Hivatkozások	COM(2016)0852 – C8-0481/2016 – 2016/0362(COD)
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma	23.11.2016
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ECON 1.2.2017
Véleménynyilvánításra felkért bizottságok        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	EMPL 1.2.2017	ITRE 1.2.2017	JURI 1.2.2017
Nem nyilvánított véleményt        A határozat dátuma	EMPL 15.12.2016	ITRE 12.1.2017	JURI 25.1.2017
Előadók        A kijelölés dátuma	Gunnar Hökmark 24.11.2016
Vizsgálat a bizottságban	28.2.2017	25.4.2017	3.5.2017	11.12.2017
	22.2.2018
Az elfogadás dátuma	19.6.2018
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 14 5
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gerolf Annemans, Burkhard Balz, Hugues Bayet, Pervenche Berès, David Coburn, Thierry Cornillet, Esther de Lange, Markus Ferber, Jonás Fernández, Sven Giegold, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Cătălin Sorin Ivan, Petr Ježek, Barbara Kappel, Wolf Klinz, Georgios Kyrtsos, Philippe Lamberts, Werner Langen, Olle Ludvigsson, Ivana Maletić, Fulvio Martusciello, Marisa Matias, Gabriel Mato, Alex Mayer, Bernard Monot, Caroline Nagtegaal, Luděk Niedermayer, Stanisław Ożóg, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Alfred Sant, Martin Schirdewan, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Kay Swinburne, Paul Tang, Ramon Tremosa i Balcells, Ernest Urtasun, Marco Valli, Miguel Viegas, Jakob von Weizsäcker, Marco Zanni
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Andrea Cozzolino, Ashley Fox, Doru-Claudian Frunzulică, Syed Kamall, Alain Lamassoure, Thomas Mann, Luigi Morgano, Michel Reimon, Joachim Starbatty
A zárószavazáson jelen lévő póttagok (200. cikk (2) bekezdés)	Christofer Fjellner, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz
Benyújtás dátuma	25.6.2018

AZ ILLETÉKES BIZOTTSÁG NÉV SZERINTI ZÁRÓSZAVAZÁSA

38	+
ALDE	Thierry Cornillet, Petr Ježek, Wolf Klinz, Ramon Tremosa i Balcells
ENF	Barbara Kappel
PPE	Burkhard Balz, Markus Ferber, Christofer Fjellner, Brian Hayes, Gunnar Hökmark, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Georgios Kyrtsos, Alain Lamassoure, Esther de Lange, Werner Langen, Ivana Maletić, Thomas Mann, Fulvio Martusciello, Gabriel Mato, Luděk Niedermayer, Sirpa Pietikäinen, Anne Sander, Theodor Dumitru Stolojan
S&D	Pervenche Berès, Andrea Cozzolino, Jonás Fernández, Doru-Claudian Frunzulică, Neena Gill, Roberto Gualtieri, Cătălin Sorin Ivan, Olle Ludvigsson, Alex Mayer, Luigi Morgano, Alfred Sant, Pedro Silva Pereira, Peter Simon, Paul Tang, Jakob von Weizsäcker

14	-
ALDE	Caroline Nagtegaal
ECR	Ashley Fox, Syed Kamall, Stanisław Ożóg, Joachim Starbatty, Kay Swinburne
EFDD	David Coburn, Bernard Monot, Marco Valli
ENF	Gerolf Annemans, Marco Zanni
GUE/NGL	Marisa Matias, Martin Schirdewan, Miguel Viegas

5	0
S&D	Hugues Bayet
VERTS/ALE	Sven Giegold, Philippe Lamberts, Michel Reimon, Ernest Urtasun

Jelmagyarázat:

+  :  mellette

-  :  ellene

0  :  tartózkodik