Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Bulgária és Románia csatlakozási okmányának a vidékfejlesztés tekintetében történő kiigazításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0152 – C6-0133/2006 – 2006/0053(CNS))

P6_TA(2006)0246 A6-0198/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0152)(1),

–   tekintettel a csatlakozási szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére, illetve Bulgária és Románia csatlakozási okmánya 22. cikkére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0133/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0198/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása Bulgária és Románia csatlakozási okmánya VIII. mellékletének kiigazításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0152 – C6-0134/2006 – 2006/0054(CNS))

P6_TA(2006)0247 A6-0197/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0152)(1),

–   tekintettel a csatlakozási szerződés 4 cikkének (3) bekezdésére, illetve Bulgária és Románia csatlakozási okmánya 34. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0134/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0197/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és Bosznia és Hercegovina között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2005)0351 – C6-0139/2006 – 2005/0140(CNS))

P6_TA(2006)0248 A6-0195/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2005)0351)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 80. cikke (2) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0139/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0195/2006),

1.   jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Bosznia és Hercegovina kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Alpesi Egyezmény hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0170 – C6-0144/2006 – 2006/0059(CNS))

P6_TA(2006)0249 A6-0199/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0170)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 36. és 37. cikkére és a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikk (3) bekezdése első albekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0144/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és a 83. cikk (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0199/2006),

1.   jóváhagyja a jegyzőkönyv elfogadását;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, a Liechtensteini Hercegség, a Monacói Hercegség és a Svájci Államszövetség kormányának és parlamentjének.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Alpesi Egyezmény Talajvédelemről szóló jegyzőkönyvének, Energiáról szóló jegyzőkönyvének és Turizmusról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2006)0080 – C6-0099/2006 – 2006/0026(CNS))

P6_TA(2006)0250 A6-0205/2006

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2006)0080)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 175. cikkének (1) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0099/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0205/2006),

1.   jóváhagyja a jegyzőkönyvek megkötését;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a felszín alatti vizek szennyezés elleni védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (12062/1/2005 – C6-0055/2006 – 2003/0210(COD))

P6_TA(2006)0251 A6-0146/2006

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (12062/1/2005 – C6-0055/2006)(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0550)(2) vonatkozó első olvasatbeli álláspontjára(3),

–   tekintettel a Bizottság módosított javaslatára (COM(2005)0282)(4),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6–0146/2006),

1.   jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2006. június 13-án került elfogadásra a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(5),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(6),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(7),

mivel:

(1)  A felszín alatti vizek értékes természeti erőforrást jelentenek, amelyeket saját jogukon védeni kell az állapotromlástól és a kémiai szennyezéssel szemben. Ez különösen fontos a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák számára, valamint az ivóvízellátásban felhasznált felszín alatti vizekre nézve.

(2)  A felszín alatti víz az Európai Unió legérzékenyebb, továbbá legnagyobb édesvízkészlete és mindenekelőtt a köz ivóvízellátásának fő forrása. A védelem szintjének új bevezetések, kibocsátások és károk esetén legalább a jó kémiai állapotban lévő felszíni vizek védelmi szintjével összehasonlíthatónak kell lennie. A szennyezések vagy állapotromlások révén gyakran visszafordíthatatlan károk következnek be.

(3)  A felszín alatti vizet oly módon kell védeni, hogy egyszerű tisztítással jó minőségű ivóvizet nyerhessünk, amint azt a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) 7. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott célok előírják.

(4)  A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat(9) magában foglalja a vizek olyan minőségének elérését, amely nem idéz elő jelentős hatást és kockázatot az emberi egészségre és a környezetre.

(5)  A környezet egészének, és különösen az emberi egészségnek a védelme érdekében el kell kerülni, meg kell előzni, vagy csökkenteni kell a felszín alatti vizekben az ártalmas szennyező anyagok káros koncentrációit.

(6)  A 2000/60/EK irányelv általános rendelkezéseket határoz meg a felszín alatti vizek védelmére és megőrzésére vonatkozóan. Az említett irányelv 17. cikke értelmében a felszín alatti vizek szennyezésének megakadályozására és szabályozására intézkedéseket kell elfogadni, beleértve a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumokat, és a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására szolgáló kritériumokat.

(7)  A felszín alatti vizek állandó védelmi szintje elérésének szükségességére tekintettel minőségi szabványokat és küszöbértékeket kell meghatározni, valamint közös megközelítésen alapuló módszertant kell kidolgozni, a felszín alatti víztestek kémiai állapota megítélésére szolgáló kritériumok megállapítása érdekében.

(8)  A nitrátokra, a növényvédő szerekre és a biocidokra vonatkozó minőségi szabványokat a felszín alatti víztestek kémiai állapotának megítélésére szolgáló közösségi kritériumként kell meghatározni, valamint biztosítani kell a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvvel(10), a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelvvel(11), illetve a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(12) való összhangot.

(9)  A felszín alatti vizek védelme egyes területeken a mezőgazdasági vagy erdészeti gyakorlatban változásokat kíván meg, ami a bevételek csökkenéséhez vezethet. Ezt a szempontot figyelembe kell venni a vidékfejlesztési tervek kidolgozása során a megreformált közös agrárpolitika keretében.

(10)  A felszín alatti vizek kémiai állapotára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók a felszín alatti víztestekben vagy az azokhoz kapcsolódó felszíni víztestekben egyedi hidrogeológiai adottságok miatt természetesen előforduló, magas koncentrációjú anyagokra, ionokra vagy azok indikátoraira, amelyekre nem terjed ki a szennyezés fogalma. E rendelkezések ugyancsak nem alkalmazandók az áramlási irány és a kémiai összetétel átmenetileg térben korlátozott változásaira, amelyek nem tekinthetők intrúziónak.

(11)  Kritériumokat kell megállapítani a szennyezőanyag-koncentrációk valamennyi jelentős és tartósan emelkedő tendenciájának azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására, figyelembe véve a kapcsolódó vízi ökoszisztémákra vagy a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások valószínűségét.

(12)  A tagállamok ‐ amennyiben lehetséges ‐ statisztikai kiértékelési módszereket alkalmaznak, feltéve, hogy ezek megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, és hosszú távon hozzájárulnak a mintavételek eredményeinek tagállamok közötti összehasonlíthatóságához.

(13)  A 2000/60/EK irányelv 22. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban, a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv(13) 2013. december 22-ével hatályát veszti. Biztosítani kell, hogy a szennyező anyagok közvetlen vagy közvetett, felszín alatti vizekbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések tekintetében a 80/68/EGK irányelvben előírt védelem folyamatos legyen.

(14)  Különbséget kell tenni azon veszélyes anyagok között, amelyek felszín alatti vizekbe kerülését meg kell előzni, valamint az egyéb szennyező anyagok között, amelyek bekerülését korlátozni kell. A 2000/60/EK irányelvnek a vízi környezet fő szennyező anyagait felsoroló VIII. mellékletét kell felhasználni a létező vagy lehetséges szennyezési kockázatot jelentő veszélyes és nem veszélyes anyagok meghatározása során.

(15)  A felszín alatti vizek összehangolt védelmének biztosítása érdekében a közös felszín alatti víztestekkel rendelkező tagállamoknak össze kell hangolniuk a mintavétel, a küszöbértékek megállapítása és a vonatkozó veszélyes anyagok meghatározása terén végzett tevékenységeiket.

(16)  A szennyező anyagok felszín alatti vízbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések alól bizonyos körülmények között mentességet biztosító tagállamoknak megfelelő, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján kell ezt megtenniük, és ezeket a mentességeket indokolniuk kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

(17)  Elemezni kell a tagállamok által a felszín alatti vizekre alkalmazott és újonnan megállapítandó különféle előírások (küszöbértékek) környezetvédelmi szintre és a belső piac működésére gyakorolt hatását.

(18)  Kutatómunkára van szükség a felszín alatti vizek ökoszisztémájának minőségét és védelmét biztosító jobb kritériumok megállapítása érdekében. Amennyiben szükséges, az így nyert ismereteket figyelembe kell venni ezen irányelv átültetése, illetve felülvizsgálata során.

(19)  Átmeneti intézkedésekről kell gondoskodni az ezen irányelv végrehajtásának időpontja és a 80/68/EGK irányelv hatályvesztésének időpontja közötti időtartamra vonatkozóan.

(20)  A 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdése f) pontjának megfelelően a felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlása vagy dúsítása megfontolandó, mint engedélyezhető gyakorlat és elismerhető, mint a vízkészlet-gazdálkodás értékes módszere.

(21)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(14) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzés

(1)  Ez az irányelv a 2000/60/EK irányelv 17. cikke (1) és (2) bekezdése szerinti speciális intézkedéseket határoz meg a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzésére és szabályozására. Ezen intézkedések különösen az alábbiakat foglalják magukban:

(2)  Az irányelv kiegészíti a 2000/60/EK irányelvnek a szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására vonatkozó rendelkezéseit, célja továbbá hogy valamennyi felszín alatti víztest esetében megakadályozza azok állapotának romlását.

Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy szigorúbb környezetvédelmi intézkedéseket tartsanak életben vagy vezessenek be.

2. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

A felszín alatti víz kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumok

(1)  A felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport kémiai állapotának a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 2.3 pontja szerinti megítéléséhez a tagállamoknak az alábbi kritériumokat kell alkalmazniuk:

A felszín alatti víz minőségére vonatkozó előírások és a jó kémiai állapot küszöbértékei azokat a humán és ökotoxikológiai kritériumokat veszik alapul, amelyeken a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének 33. pontjában meghatározott szennyezés fogalma alapszik.

(2)  A küszöbértékeket meg lehet határozni nemzeti szinten, a vízgyűjtő kerület vagy a nemzetközi vízgyűjtő kerületnek a tagállam területére eső részének szintjén, illetve a felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport szintjén.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a kettő vagy több tagállam területén elhelyezkedő felszín alatti víztestek, valamint az olyan felszín alatti víztestek vonatkozásában, amelyekben a felszín alatti víz átáramlik valamely tagállam határán, a küszöbértékeket az érintett tagállamok közötti együttműködésre is figyelemmel határozzák meg, a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

(4)  Amennyiben valamely felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport túlterjed a Közösség határán, az érintett tagállam vagy tagállamok törekednek arra, hogy a küszöbértékeket az érintett nem tagállammal vagy tagállamokkal együttműködve határozzák meg, a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

(5)  A tagállamok legkésőbb 2008. december 22-ig elvégzik az (1) bekezdés b) pontja szerinti küszöbértékek első meghatározását.

Valamennyi meghatározott küszöbértéket ― beleértve a II. melléklet C. részében meghatározott információk összefoglalását is ― közzé kell tenni a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban benyújtandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

(6)  A tagállamok minden olyan esetben módosítják a küszöbértékek listáját, amennyiben a szennyező anyagokra, a szennyező anyagok csoportjaira vagy a szennyezési indikátorokra vonatkozó új információk azt jelzik, hogy az emberi egészség és a környezet védelmében további anyagokra kell küszöbértéket meghatározni, vagy a már létező küszöbértéket módosítani kell, illetve a felsorolásból korábban eltávolított küszöbértéket vissza kell helyezni.

A felsorolásból küszöbértékeket lehet eltávolítani, amennyiben a megfelelő szennyező anyagok, szennyező anyagok csoportjai, vagy szennyezési indikátorok az érintett felszín alatti víztestet már nem veszélyeztetik.

A küszöbértékeket tartalmazó felsorolás bármely ilyen jellegű változtatásáról jelentésben be kell számolni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek időszakos felülvizsgálatának keretében.

(7)  A Bizottság legkésőbb 2009. december 22-én jelentést tesz közzé a tagállamok által a (5) bekezdéssel összhangban nyújtott információk alapján.

4. cikk

A felszín alatti vizek kémiai állapotának megítélésére szolgáló eljárás

(1)  A tagállamoknak a (2) bekezdésben leírt eljárást kell alkalmazniuk a felszín alatti víztest kémiai állapotának megítélésére. A tagállamok ezen eljárás lefolytatásakor a felszín alatti víztesteket ― adott esetben ― a 2000/60/EK irányelv V. mellékletével összhangban csoportosíthatják.

(2)  Valamely felszín alatti víztestet vagy víztest-csoportot akkor kell jó kémiai állapotúnak tekinteni, ha:

(3)  Amennyiben egy felszín alatti víztestben vagy felszín alatti víztestek csoportjában azon szennyező anyagok vagy szennyezettségi mutatók, amelyek esetében a II. melléklet B. részében küszöbérték kerül meghatározásra, természetes, geogén eredetű szintje ezen értékek felett van, akkor a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó előírások mellett a természetes tartalmak határozzák meg a jó állapotból a rosszba való átmenetet.

(4)  A felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírások betartásának kiértékelése a 2000/60/EK irányelv 5. cikke szerint végrehajtandó elemzés alapján veszélyeztetettnek minősített felszín alatti víztest, illetve felszín alatti víztestek csoportja adott mintavételi helyére vonatkozó ellenőrző értékek számtani átlagainak összehasonlításával történik. Az egyes mintavételi helyeken mért, a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírásokat be nem tartó értékek csak akkor döntőek a besorolás szempontjából, ha e mintavételi hely az ezen irányelv I. és II. melléklete szerinti szakmai vizsgálat alapján mérvadó a felszín alatti víztest vagy annak egy része szennyezésével kapcsolatban.

(5)  A tagállamok ― a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban ― a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben közzéteszik a felszín alatti vizek kémiai állapotának megítéléséről készült összefoglalót.

Ezen ― a vízgyűjtő kerület vagy a nemzetközi vízgyűjtő kerületnek a tagállam területére eső szintjén elkészített ― összefoglaló tartalmazza továbbá annak magyarázatát, hogy a felszín alatti vizek minőségi előírásainak vagy küszöbértékeinek az egyes mintavételi helyeken mért túllépését a végső megítélésnél milyen módon vették figyelembe.

(6)  Amennyiben valamely felszín alatti víztest a (2) bekezdés b) pontjával összhangban jó állapotúnak minősül, a tagállamok a 2000/60/EK irányelv 11. cikkével összhangban szükség esetén intézkedéseket tehetnek a víztest azon mintavételi helyen vagy helyeken elhelyezkedő részétől függő vízi ökoszisztémák, szárazföldi ökoszisztémák és az emberi felhasználás védelme érdekében, ahol a felszín alatti vizek minőségi előírásának értékét vagy küszöbértékét túllépték.

5. cikk

Az I. mellékletben felsorolt, a felszín alatti víz minőségére vonatkozó előírások és a II. melléklet értelmében a tagállamok által meghatározandó küszöbértékek listájának felülvizsgálata

Először az irányelv hatálybalépése után öt évvel, a továbbiakban pedig hatévenként a Bizottság:

6. cikk

A jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítása és a tendencia megfordulási pontjának meghatározása

(1)  A tagállamok ‐ ezen irányelv IV. mellékletével összhangban ‐ azonosítják a veszélyeztetettként meghatározott felszín alatti víztestekben vagy víztest-csoportokban található szennyező anyagok, szennyezőanyag-csoportok vagy szennyezési indikátorok koncentrációjának jelentős és tartósan emelkedő tendenciáit, és meghatározzák a tendenciák megfordulási pontját.

(2)  A felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése és állapotromlásának elkerülése érdekében a tagállamok a 2000/60/EK irányelv 11. cikkében említett intézkedési program révén megfordítják azokat a tendenciákat, amelyek a kezdőponthoz képest jelentős – tényleges vagy lehetséges – veszélyt jelentenek a vízi vagy szárazföldi ökoszisztémák minőségére, az emberi egészségre vagy az egyéb jogszerű felhasználásra.

(3)  A tagállamok a tendencia megfordulási pontját a felszín alatti vizekre vonatkozó, az I. mellékletben meghatározott minőségi előírások szintjének és a 3. cikk alapján megállapított küszöbértékeknek a százalékában határozzák meg, az azonosított tendencia és a hozzá kapcsolódó környezeti veszély alapján, a IV. melléklet B. része 1. pontjával összhangban.

(4)  A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban benyújtandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben összefoglalják az alábbiakat:

(5)  Amennyiben a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében foglalt célkitűzések elérését esetleg veszélytető, a felszín alatti vizekben lévő szennyezési áramok ― különösen a pontszerű forrásokból és szennyezett talajból származó áramok ― hatásának értékelése szükséges, a tagállamok további tendencia-értékeléseket végeznek az azonosított szennyező anyagok vonatkozásában annak ellenőrzésére, hogy a szennyezett területekről származó áramok kiterjedése nem növekszik, azok a felszín alatti víztest vagy víztest-csoport kémiai állapotát nem rontják, és nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre és a környezetre. Az értékelések eredményét a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban benyújtandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben kell összefoglalni.

7. cikk

A szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására szolgáló intézkedések

(1)  A szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására vonatkozóan a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában meghatározott célkitűzés elérése érdekében a tagállamok biztosítják, hogy az említett irányelv 11. cikkével összhangban kidolgozott intézkedési program magában foglalja az alábbiakat:

Az a) és b) pont szerinti intézkedések megállapítása céljából a tagállamok ― első lépésként ― azonosíthatják azokat a körülményeket, amelyek között a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletében felsorolt szennyező anyagok ― különösen az annak a mellékletnek a 7. pontjában említett alapvető fémek és vegyületeik ― veszélyesnek vagy nem veszélyesnek tekintendők.

Az intézkedési programok tartalmazhatnak megfelelő jogi, igazgatási vagy szerződéses jellegű intézkedéseket.

(2)  Diffúz szennyezőforrásokból származó, a felszín alatti vizek kémiai állapotára hatást gyakorló szennyező anyagok bevitelét minden esetben figyelembe kell venni, amennyiben az műszakilag lehetséges.

(3)  Az egyéb közösségi joganyag bármely szigorúbb követelményeinek sérelme nélkül, a tagállamok az (1) bekezdésben előírt intézkedések alól mentesíthetik a szennyező anyagok olyan bevezetését, amely:

Az a)–f) pontokban meghatározott mentességek csak akkor adhatók meg, ha a tagállamok illetékes hatóságai meggyőződtek róla, hogy a felszín alatti vizek, különösen azok minőségének nyomon követése biztosítva van.

(4)  A tagállamok illetékes hatóságai nyilvántartást vezetnek a (3) bekezdésben említett mentességekről a Bizottság ― annak kérelmére történő ― tájékoztatása céljából.

8. cikk

Mérési módszerek

(1)  A tagállamok elküldik a Bizottságnak az azon anyagokra vonatkozó mérési módszerek teljes leírását, amelyek esetében a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó közösségi vagy nemzeti szintű előírásokat állapítottak meg.

(2)  A Bizottság meghatározza, hogy a mérési módszerek teljesen összehasonlíthatók-e, és hogy a különbségek vezethetnek-e olyan torzulásokhoz, amelyek ezen irányelv hibás vagy nem azonos alkalmazását okozhatják a Közösségen belül. Ennek során a helyi éghajlati tényezők és a talaj típusa döntő jelentőséggel bír.

(3)  Vizsgálata alapján a Bizottság elfogadja, vagy elutasítja a tagállamok által benyújtott mérési módszereket.

(4)  Ha a Bizottság elutasítja az egyik tagállam által benyújtott mérési módszereket, akkor ez a tagállam felülvizsgált mérési módszereket nyújt be jóváhagyásra a Bizottságnak az (1)–(3) bekezdések rendelkezéseinek megfelelően.

(5)  Az elfogadott mérési módszerek a 2000/60/EK irányelv 8. cikkében megállapított időponttól az összes tagállamban alkalmazandók.

9. cikk

Kutatás és információterjesztés

A Bizottság a tagállamokkal egyetértésben ösztönzi a felszín alatti víztestek leírásának és nyomon követésének paramétereire vonatkozó ismert mérési és számítási módszerek terjesztését, és támogatja a felszín alatti víztestekre és azok minőségére vonatkozó jelenlegi nyomon követési és gazdálkodási technológiák fejlesztésére irányuló új kutatásokat, a felszín alatti vizek ökoszisztémáira tekintettel is.

10. cikk

A gyógyfürdők és gyógyforrások védelme

A Bizottság és a tagállamok közös módszereket állapítanak meg a gyógyfürdőket és gyógyforrásokat tápláló víztartó rétegek védőterületeinek kijelölésére azzal a céllal, hogy az ipari és településfejlesztési tervezések során biztosítva legyen e területek védelme.

11. cikk

Átmeneti szabályok

A …(15) és 2013. december 22-e közötti időszakban a 80/68/EGK irányelv 4. és 5. cikke szerinti bármely új engedélyezési eljárás során figyelembe kell venni az ezen irányelv 3., 4. és 6. cikkében meghatározott követelményeket.

12. cikk

Technikai kiigazítások

A II. melléklet A. része, valamint a III. és a IV. melléklet ― a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban ― hozzáigazítható a tudományos és műszaki fejlődéshez, figyelembe véve a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felülvizsgálati és korszerűsítési időszakát a 2000/60/EK irányelv 13. cikke (7) bekezdésében említetteknek megfelelően.

A Tanács az Inspire program(16) végrehajtásának előkészületeként közös módszert hoz létre a víztartó rétegek nyilvántartásba vételére. Ezzel kapcsolatban a tagállamok elkezdik az adatgyűjtést, amint ez az irányelv hatályba lép.

13. cikk

Végrehajtás

A tagállamok hatályba léptetik azokat törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek …*-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

14. cikk

Értékelés

A 2000/60/EK irányelv 18. cikke által előírt bizottsági jelentéseknek többek között tartalmazniuk kell egy, az irányelv működéséről szóló értékelést az egyéb vonatkozó környezetvédelmi irányelvekkel összehasonlítva, valamint az egyéb vonatkozó környezeti irányelvekkel való lehetséges átfedés vonatkozásában.

A bizottsági jelentés következtetései alapján a Bizottság szükség esetén javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottság jelentést készít, amelyben minden tagállam esetében értékeli, hogy az irányelv végrehajtása révén változott-e a környezetvédelem szintje, romlott-e a felszín alatti vizek állapota vagy torzult-e a verseny.

A jelentés következtetései alapján a Bizottság szükség esetén 2015. december 31-ig javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

16. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt …,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

A FELSZÍN ALATTI VÍZRE VONATKOZÓ MINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK

1.  A felszín alatti vizek kémiai állapotának a 4. cikkel összhangban történő megítélésének alkalmazásában a felszín alatti vizek alábbi minőségi előírásai megegyeznek a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 2.3.2. táblázatában említett és az annak az irányelvnek a 17. cikkével összhangban meghatározott minőségi előírásokkal.

2.  A növényvédő szerekre vonatkozó minőségi előírásoknak az ezen irányelv céljaira meghatározott alkalmazásának eredményei nem sértik a 91/414/EGK vagy a 98/8/EK irányelvben előírt kockázatértékelési eljárások eredményeit.

3.  Ezen irányelv 3. cikkével és II. mellékletével összhangban szigorúbb küszöbértékeket kell megállapítani, amennyiben egy adott felszín alatti víztest esetében úgy ítélhető meg, hogy a felszín alatti víz minőségi előírásai a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében a kapcsolódó felszíni vizekre meghatározott környezeti célkitűzések teljesítésének elmulasztását, vagy az ilyen víztestek ökológiai vagy kémiai minőségének jelentős romlását, vagy a közvetlenül a felszín alatti víztesttől függő szárazföldi ökoszisztémák jelentős károsodását eredményezhetik. Az ilyen küszöbértékekkel kapcsolatban szükséges programokat és intézkedéseket a 91/676/EGK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre is alkalmazni kell.

II.MELLÉKLET

A FELSZÍN ALATTI VÍZ SZENNYEZŐ ANYAGAIRA ÉS SZENNYEZÉSI INDIKÁTOROKRA VONATKOZÓ KÜSZÖBÉRTÉKEK

A. rész: a küszöbértékek tagállamok általi ― a 3. cikkel összhangban történő ― meghatározására vonatkozó iránymutatások

A tagállamok küszöbértékeket határoznak meg valamennyi olyan szennyező anyagra és szennyezési indikátorra, amelyek ― a 2000/60/EK irányelv 5. cikke alapján elvégzett jellemzés szerint ― azt jelzik, hogy a felszín alatti víztestek vagy víztest-csoportok jó kémiai állapotának elérése veszélyben van.

A küszöbértékeket oly módon kell megállapítani, hogy ― amennyiben a megfigyelési értékek valamely reprezentatív mintavételi helyen meghaladják a küszöbértékeket ― kitűnjön annak veszélye, hogy a felszín alatti víz jó kémiai állapotának a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii., iii. és iv. alpontjában említett egy vagy több feltétele nem teljesül.

A küszöbértékek megállapításakor a tagállamoknak az alábbi iránymutatásokat kell figyelembe venniük:

1.  A küszöbértékek meghatározásának az alábbiakon kell alapulnia:

2.  A küszöbértékek meghatározásakor figyelembe kell venni a szennyező anyagok eredetét, lehetséges természetbeni előfordulásukat, toxikológiai és diszperziós tendenciájukat, valamint a környezetben való tartós megmaradásukat és bioakkumulációs képességüket is.

3.  A küszöbértékek meghatározását az összegyűjtött adatokra vonatkozó olyan ellenőrző mechanizmusnak kell alátámasztania, amely az adatok minőségének értékelésén, analitikai megfontolásokon, valamint a természetben és emberi eredetű bevezetés eredményeként egyaránt előforduló anyagok háttérszintjein alapul.

B. rész: Azon szennyezőanyagok minimumlistája, amelyekre a 3. cikk értelmében a tagállamoknak küszöbértékeket kell meghatározniuk

C. rész: a tagállamok által azon szennyező anyagokról biztosítandó információk, amelyekre küszöbértékeket határoztak meg

A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban benyújtandó vízgyűjtő-gazdálkodási tervben összefoglalják az e melléklet A. részében meghatározott eljárás követésének módját.

III.MELLÉKLET

A FELSZÍN ALATTI VÍZ KÉMIAI ÁLLAPOTÁNAK MEGÍTÉLÉSE

1.  A felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport kémiai állapotának megállapítására szolgáló értékelési eljárást valamennyi veszélyeztetettként jellemzett felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport, és a felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport ilyen jellemzéséhez hozzájáruló szennyező anyagok mindegyikének vonatkozásában el kell végezni.

2.  A 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett vizsgálatok lefolytatásakor a tagállamok figyelembe veszik:

3.  Annak vizsgálata céljából, hogy a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. és iv. alpontjában említett feltételei teljesülnek-e, a tagállamok ― adott esetben és amennyiben szükséges, valamint a megfigyelési eredmények megfelelő összesítései alapján, amelyeket szükség esetén a felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport koncepcionális modelljén alapuló koncentrációbecslések támasztanak alá ― becsléssel megállapítják az olyan felszín alatti víztest kiterjedését, amelynek esetében valamely szennyező anyag éves átlagkoncentrációja magasabb a felszín alatti vizek valamely minőségi előírásánál vagy küszöbértékénél.

4.  Annak vizsgálata céljából, hogy a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának a 4. cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. és iii. alpontjában említett feltételei teljesülnek-e, a tagállamok ― adott esetben és amennyiben szükséges, a vonatkozó megfigyelési eredmények és a felszín alatti víztest megfelelő koncepcionális modellje alapján ― értékelik az alábbiakat:

5.  A tagállamok a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 2.4.5. és 2.5. pontjával összhangban térképeken mutatják be valamely felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztest-csoport kémiai állapotát. A tagállamok ezeken a térképeken feltüntetnek továbbá ― adott esetben és amennyiben az megvalósítható ― valamennyi olyan mintavételi helyet, ahol a felszín alatti vizek minőségi előírásait és/vagy küszöbértékeit túllépik.

IV.MELLÉKLET

A JELENTŐS ÉS TARTÓSAN EMELKEDŐ TENDENCIÁK AZONOSÍTÁSA ÉS MEGFORDÍTÁSA

a. rész A jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítása

B.rész Tendenciamegfordulási pontok

A 6. cikknek megfelelően a tagállamok megfordítják az azonosított jelentős és tartósan emelkedő tendenciákat, figyelembe véve az alábbi követelményeket:

1.   a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák megfordítására irányuló intézkedések végrehajtásának kezdőpontja az a pont, amikor a szennyező anyag koncentrációja eléri az I. mellékletben a felszín alatti vizek vonatkozásában meghatározott minőségi előírások és a 3. cikk értelmében meghatározott küszöbértékek parametrikus értékének 75%-át, az alábbiak kivételével:

2.   a veszélyeztetettként jellemzett valamely felszín alatti víztestre vonatkozó ‐ a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 2.4.4. pontjával összhangban, valamint az e melléklet B. részének 1. pontja szerint meghatározott ‐ kezdőpontot annak megállapítása után a 2000/60/EK irányelv 13. cikke értelmében előírt vízgyűjtő-gazdálkodási terv hatéves ciklusa alatt nem lehet megváltoztatni.

3.   a tendenciamegfordulást ― az A. rész 2. pontjában található vonatkozó monitoring-előírások figyelembevételével ― bizonyítani kell.

(1) HL C 126. E, 2006.5.30., 1. o. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) HL C 45. E, 2006.2.23., 74. o. (4) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (5) HL C 112., 2004.4.30., 40. o. (6) HL C 109., 2004.4.30., 29. o. (7) Az Európai Parlament 2005. április 28-i álláspontja (HL C 45. E, 2006.2.23., 74. o.), a Tanács 2006. január 23-i közös álláspontja (HL C 126. E, 2006.5.30., 1. o.) és az Európai Parlament 2006. június 13-i álláspontja. (8) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. A 2455/2001/EK határozattal (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) módosított irányelv. (9) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (10) HL L 375., 1991.12.31., 1. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv. (11) HL L 230., 1991.8.19., 1. o. A legutóbb a 2006/45/EK bizottsági irányelvvel (HL L 130., 2006.5.18., 27. o.) módosított irányelv. (12) HL L 123., 1998.4.24., 1. o. A legutóbb a 2006/50/EK bizottsági irányelvvel (HL L 142., 2006.5.30., 6. o.) módosított irányelv. (13) HL L 20., 1980.1.26., 43. o. A 91/692/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv. (14) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (15) * HL: Ezen irányelv hatálybalépését követő 2 évvel. (16) Az Európai Parlament és a Tanács ...-i 2006/.../EK irányelve az Európai Közösség térinformatikai rendszerének létrehozásáról (INSPIRE) (HL L ...). (17) Az emberi tevékenység eredményeként kialakuló sósvíz-koncentrációk tekintetében a tagállamok választhatnak a szulfátra és kloridra, vagy a vezetőképességre vonatkozó küszöbértékek megállapítása között.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról (12064/2/2005 – C6-0054/2006 – 2004/0175(COD))

P6_TA(2006)0252 A6-0081/2006

(Együttdöntési eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács közös álláspontjára (12064/2/2005(1) – C6-0054/2006),

–   tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatról (COM (2004)0516)(2) az első olvasat során elfogadott álláspontjára(3),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0081/2006),

1.   jóváhagyja a módosított közös álláspontot;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2006. június 13-án került elfogadásra az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(4),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(5),

mivel:

(1)  A Közösség környezetpolitikájának a magas szintű védelmet kell céloznia, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Emellett információra, többek között térinformációra van szükség e politika ‐ és más olyan közösségi politikák ‐ kialakításához és végrehajtásához, amelyekbe a Szerződés 6. cikkének megfelelően be kell illeszteni a környezetvédelmi követelményeket. A beillesztés érdekében olyan fokú koordinációt kell megvalósítani az információ felhasználói és szolgáltatói között, amely lehetővé teszi, hogy a különböző szektorokból érkező információk és ismeretek összekapcsolhatóak legyenek.

(2)  A 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal(6) elfogadott hatodik környezetvédelmi cselekvési program megkívánja, hogy teljes figyelmet fordítsanak annak biztosítására, hogy a közösségi környezetpolitika kialakítása integrált módon menjen végbe, figyelembe véve a regionális és helyi különbségeket. Számos probléma áll fenn azon térinformációk elérhetősége, minősége, rendszerezése, hozzáférhetősége és megosztása tekintetében, amelyekre az említett programban meghatározott célok eléréséhez van szükség.

(3)  A térinformációk elérhetőségével, minőségével, rendszerezésével, hozzáférhetőségével és megosztásával kapcsolatos problémák számos politikai és információs téma esetében fennállnak, valamint a hatóságok számos szintjén tapasztalhatóak. E problémák megoldásához az interoperábilis téradatok és téradat-szolgáltatások különböző szintű hatóságok és különböző szektorok közötti cseréjével, megosztásával, hozzáférhetőségével és felhasználásával kapcsolatos intézkedésekre van szükség. A Közösségen belül tehát térinformációs infrastruktúrát kell kialakítani.

(4)  Az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúrának (INSPIRE) segítenie kell a politikai döntéshozatalt azon politikák és tevékenységek területén, amelyek közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolhatnak a környezetre.

(5)  Az INSPIRE alapját a tagállamok által kialakított, a közös végrehajtási szabályokkal összeegyeztethetővé tett, és közösségi szintű intézkedésekkel kiegészített térinformációs infrastruktúráknak kell képezniük. A közösségi szintű intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok által kialakított térinformációs infrastruktúrák összeegyeztethetőek, valamint közösségi és határokon átnyúló viszonylatban is használhatóak legyenek.

(6)  A tagállamok térinformációs infrastruktúráit úgy kell megtervezni, hogy azok biztosítsák a téradatok legmegfelelőbb szinten történő tárolását, rendelkezésre bocsátását és frissítését; lehetővé tegyék a Közösségen belüli különféle forrásokból származó téradatok következetes összekapcsolását, valamint több felhasználó és alkalmazás közötti megosztását; lehetővé tegyék az adott hatósági szinten gyűjtött téradatok más hatóságok közötti megosztását; hogy biztosítsák a téradatok olyan feltételekkel történő rendelkezésre bocsátását, amelyek indokolatlanul nem korlátozzák széles körű felhasználásukat; egyszerűvé tegyék az elérhető téradatok megtalálását, a célnak való megfelelés szempontjából történő értékelését, valamint a felhasználásukra vonatkozó feltételek megismerését.

(7)  Az ezen irányelv hatálya alá tartozó térinformációk, valamint a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) hatálya alá tartozó információk között van némi átfedés. Ez az irányelv nem érinti a 2003/4/EK irányelvet.

(8)  Ez az irányelv nem érinti a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(8), amelynek céljai kiegészítik ezen irányelv céljait.

(9)  Az INSPIRE kialakítása jelentős többletértékkel egészít ki más közösségi kezdeményezéseket, mint például a Galileo Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló, 2002. május 21-i 876/2002/EK tanácsi rendeletet(9), valamint a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, "A környezet és a biztonság globális ellenőrzése (GMES): a GMES-kapacitás kiépítése 2008-ig (2004-2008-as cselekvési terv)" című közleményt, és egyben hasznosítja is e kezdeményezések eredményeit. A tagállamoknak mérlegelniük kell a Galileo és a GMES által nyújtott ‐ különösen a Galileóból származó idő- és térreferenciákkal kapcsolatos ‐ adatok és szolgáltatások felhasználását, amint azok rendelkezésre állnak.

(10)  Nemzeti és közösségi szinten számos kezdeményezés születik a térinformáció gyűjtésére, összehangolására, valamint terjesztésének vagy felhasználásának megszervezésére. Ilyen kezdeményezések létrejöhetnek közösségi jogszabályok révén [például a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról szóló, 2000. július 17-i 2000/479/EK bizottsági határozat(10), és a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről (Forest Focus) szóló, 2003. november 17-i 2152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(11)], közösségi finanszírozású programok keretében (például a CORINE felszínborítási adatbázis, az európai közlekedéspolitikai információs rendszer), valamint származhatnak nemzeti vagy regionális szintű kezdeményezésekből is. Ez az irányelv nem csupán kiegészíti ezeket a kezdeményezéseket azáltal, hogy biztosítja az interoperabilitásukat lehetővé tévő keretet, hanem a már elvégzett munka megkettőzése helyett a meglévő tapasztalatra és kezdeményezésekre is épít.

(11)  Ezt az irányelvet a hatóságok birtokában lévő, illetve azok részére tárolt téradatokra kell alkalmazni, valamint a téradatok hatóságok általi, közfeladataik ellátása során történő felhasználására. Bizonyos feltételek esetén azonban az irányelvet a hatóságoktól eltérő természetes vagy jogi személyek birtokában lévő téradatokra is alkalmazni kell, amennyiben az említett természetes vagy jogi személyek erre igényt tartanak.

(12)  Ez az irányelv nem határoz meg követelményeket új adatok gyűjtésére vagy az ilyen információknak a Bizottság részére történő jelentésére vonatkozóan, mivel ezeket a kérdéseket a környezettel kapcsolatos egyéb jogszabályok szabályozzák.

(13)  A nemzeti infrastruktúrákat fokozatosan kell kialakítani, és ennek megfelelően az ezen irányelv által szabályozott téradat-témákat különböző fontossági szintekre kell besorolni. A kialakítás során figyelembe kell venni, hogy a különböző politikák területén előforduló sokféle alkalmazás számára a téradatokra milyen mértékben van szükség, hogy az összehangolt téradatokat igénylő közösségi politikák alapján meghatározott intézkedések elsőbbséget élveznek, valamint figyelembe kell venni a vállalt harmonizációs erőfeszítések révén a tagállamokban elért eredményeket.

(14)  Az elérhető adatok teljes kihasználásának fő akadálya a már létező téradatok felkutatásából, illetve az adott célnak megfelelő felhasználhatóságuk megállapításából eredő idő- és forrásveszteség. A tagállamoknak ezért metaadatok formájában leírást kell készíteniük az elérhető téradat-készleteikről és -szolgáltatásaikról.

(15)  Mivel a környezetet közvetlenül vagy közvetve érintő közösségi jogszabályok hatékony megalkotását, végrehajtását, ellenőrzését és értékelését akadályozza a Közösségen belül a téradatok rendezésére és hozzáférhetővé tételére alkalmazott formátumok és struktúrák sokfélesége, a végrehajtási intézkedéseket úgy kell meghozni, hogy azok megkönnyítsék a tagállamok különböző forrásaiból származó téradatok felhasználását. Az említett intézkedések célja a téradat-készletek interoperábilissá tétele, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az interoperabilitás eléréséhez szükséges bármilyen adat és információ olyan feltételekkel legyen hozzáférhető, amelyek nem korlátozzák azok ilyen célú felhasználását.

(16)  A téradatok Közösségen belüli, különböző szintű hatóságok közötti megosztása érdekében hálózati szolgáltatásokra van szükség. Ezek a hálózati szolgáltatások teszik lehetővé a téradatok megtalálását, átalakítását, megjelenítését és letöltését, valamint a téradat- és e-kereskedelmi szolgáltatások igénybevételét. A hálózati szolgáltatásoknak az általánosan elfogadott előírásokkal és minimális teljesítési feltételekkel összhangban kell működniük, a tagállamok által létrehozott infrastruktúrák interoperabilitásának biztosítása érdekében. A hálózati szolgáltatásoknak emellett technikailag lehetővé kell tenniük azt, hogy a hatóságok a saját téradat-készleteiket és -szolgáltatásaikat elérhetővé tegyék.

(17)  A környezetet közvetlenül vagy közvetve érintő közösségi politikákhoz kapcsolódó egyes téradat-készletek és -szolgáltatások felett harmadik személyek rendelkeznek, és azokat harmadik személyek működtetik. A tagállamoknak ezért harmadik személyek számára fel kell ajánlaniuk a nemzeti infrastruktúrához való hozzájárulás lehetőségét, feltéve hogy ez nem érinti hátrányosan az ezen infrastruktúrákhoz tartozó téradatok és téradat-szolgáltatások kohézióját és egyszerű használatát.

(18)  A tagállamokban tapasztaltak azt mutatják, hogy a térinformációs infrastruktúra sikeres kialakítása érdekében fontos, hogy a nyilvánosság számára a szolgáltatások egy minimális körét ingyenesen elérhetővé tegyék. A tagállamok ezért – ingyenesen – elérhetővé kell, hogy tegyék legalább a téradat-készletek megtalálását és megtekintését lehetővé tévő szolgáltatásokat.

(19)  A hálózati szolgáltatásokat a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(12) megfelelően a személyes adatok védelmére vonatkozó elvekkel teljes összhangban kell biztosítani.

(20)  A nemzeti infrastruktúrák INSPIRE-ba történő beillesztésének elősegítése érdekében a tagállamok hozzáférést kell, hogy biztosítsanak saját infrastruktúráikhoz a Bizottság által működtetett közösségi geoportálon, valamint bármely, általuk működtetni kívánt elérési ponton keresztül.

(21)  A különböző szintű hatóságoktól származó információk elérhetővé tétele érdekében a tagállamoknak fel kell számolniuk azokat a gyakorlati akadályokat, amelyek e tekintetben a nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságok előtt állnak olyan közfeladataik ellátása során, amelyek a környezetre közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorolhatnak.

(22)  A hatóságoknak közfeladataik ellátása során akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük a vonatkozó téradat-készletekhez és -szolgáltatásokhoz. A hozzáférést akadályozhatja, ha minden esetben, amikor hozzáférést igényelnek, az a hatóságok közötti egyedi ad hoc tárgyalások függvénye. A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket az adatok megosztása előtt álló ilyen gyakorlati akadályok megelőzésére, például a hatóságok közötti előzetes megállapodások alkalmazásával.

(23)  A téradatkészleteknek és -szolgáltatásoknak a kormányzat, illetve egyéb közigazgatási szervek, vagy nemzeti jogszabályok alapján közigazgatási feladatokat ellátó természetes vagy jogi személyek közötti megosztására vonatkozó szabályoknak figyelembe kell venniük, hogy védeni kell a hatóságok – különösen a bevételi kötelezettséggel bíró hatóságok – pénzügyi életképességét. A kivetett díjak semmiképpen nem haladhatják meg az összegyűjtés, előállítás, többszörözés és terjesztés költségét.

(24)  Ezen irányelv nem érinti a közszféra hatóságait megillető szellemi tulajdonjogok fennállását és e hatóságok jogosultságát.

(25)  Az irányelv által adatmegosztásra kötelezett hatóságok közötti téradat-megosztást szolgáló keretek semlegesek kell, hogy legyenek az egy tagállamon belüli ilyen hatóságok, valamint a többi tagállam ilyen hatóságai és a közösségi intézmények tekintetében is. Mivel a közösségi intézményeknek és testületeknek gyakran kell a valamennyi tagállamból érkező térinformációt integrálniuk és értékelniük, a téradatokra és téradat-szolgáltatásokra vonatkozóan egységes feltételekkel hozzáférési és felhasználási joggal kell rendelkezniük.

(26)  A harmadik személyek által biztosított, mind a hatóságok, mind a nyilvánosság számára többletértékkel bíró szolgáltatások fejlesztésének elősegítése céljából szükséges a közigazgatási vagy nemzeti határokon átnyúló téradatokhoz való hozzáférés megkönnyítése.

(27)  A térinformációs infrastruktúrák hatékony kialakítása megköveteli a koordinációt mindazoktól, akik akár szolgáltatóként, akár felhasználóként érdekeltek az ilyen infrastruktúrák létrehozatalában. Megfelelő koordinációs rendszert kell tehát létrehozni, amely kiterjed a különböző kormányzati szintekre, és figyelembe veszi a tagállamokon belüli hatáskör- és feladatmegosztást.

(28)  A legújabb ismereteknek és az információs infrastruktúrák tényleges tapasztalatainak hasznosítása érdekében helyénvaló, hogy az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések hátteréül nemzetközi szabványok és az európai szabványügyi testületek által – a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(13) megállapított eljárásnak megfelelően – elfogadott szabványok szolgáljanak.

(29)  Mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat létrehozásáról szóló, 1990. május 7-i 1210/90/EGK tanácsi rendelet(14) által létrehozott Európai Környezetvédelmi Ügynökség feladata, hogy a Közösség részére tárgyilagos, megbízható és összehasonlítható környezeti információt nyújtson, és célja többek között a politikai vonatkozású környezeti információ áramlásának javítása a tagállamok és a közösségi intézmények között, az Ügynökségnek aktívan hozzá kell járulnia ezen irányelv végrehajtásához.

(30)  A jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás(15) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében –készítsenek táblázatokat, amelyek a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(31)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(16) összhangban kell elfogadni.

(32)  Az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos határozatok előkészítése és az INSPIRE jövőbeli alakulása megköveteli az irányelv alkalmazásának folyamatos felügyeletét és a rendszeres jelentéstételt.

(33)  Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az INSPIRE létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a több államot érintő vonatkozások, valamint a térinformációhoz való hozzáféréssel, a térinformáció cseréjével és megosztásával kapcsolatos feltételek összehangolása iránti általános Közösségen belüli igény miatt, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I.FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

(1)  Ezen irányelv célja az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (a továbbiakban: INSPIRE) létrehozására vonatkozó általános szabályok megállapítása, a közösségi környezetpolitika, valamint azon politikák és tevékenységek céljaira, amelyek hatást gyakorolhatnak a környezetre.

(2)  Az INSPIRE alapjául a tagállamok által létrehozott és működtetett térinformációs infrastruktúrák szolgálnak.

2. cikk

(1)  Ez az irányelv – eltérő rendelkezés hiányában – nem érinti a 2003/4/EK irányelvet.

(2)  Ez az irányelv nem érinti a 2003/98/EK irányelvet.

3. cikk

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amikor a szervek vagy intézmények igazságszolgáltatási vagy jogalkotói hatáskörben járnak el, ezen irányelv vonatkozásában nem tekinthetők hatóságnak.

4. cikk

(1)  Ezen irányelv hatálya alá azon téradat-készletek tartoznak, amelyek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

(2)  Olyan esetekben, ha egyazon téradat-készlet több, egymással megegyező példánya több hatóság birtokában van – vagy azt több hatóság részére tárolják –, ezt az irányelvet csak arra a referenciapéldányra kell alkalmazni, amelyből a többi példány származik.

(3)  Ez az irányelv szabályozza az (1) bekezdésben említett téradat-készletekben található adatokhoz kapcsolódó téradat-szolgáltatásokat is.

(4)  Ez az irányelv nem írja elő új téradatok gyűjtését.

(5)  Azon téradat-készletek esetében, amelyek megfelelnek az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételnek, amelyek felett azonban egy harmadik személy szellemi tulajdonjogokkal rendelkezik, a hatóság ezen irányelv alapján csak a harmadik személy hozzájárulásával intézkedhet.

(6)  Az (1) bekezdéstől eltérve, ez az irányelv kizárólag abban az esetben szabályozza tagállamon belül a legalacsonyabb közigazgatási szinten működő hatóság birtokában lévő – vagy annak részére tárolt – téradat-készleteket, amennyiben a tagállam e téradat-készletek összegyűjtését és terjesztését jogszabályok révén megköveteli.

(7)  Az I., II. és III. mellékletben említett téradat-témák a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban módosíthatók, figyelembe véve a környezetet érintő közösségi politikák támogatását szolgáló téradatok iránti igények alakulását.

II.FEJEZET

METAADATOK

5. cikk

(1)  A tagállamok gondoskodnak az I., II. és III. mellékletben felsorolt témáknak megfelelő téradat-készletekhez és -szolgáltatásokhoz szükséges metaadatok létrehozásáról és azok naprakésszé tételéről.

(2)  A metaadatoknak a következőkről kell információt tartalmazniuk:

(3)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a metaadatok teljesek, és a 3. cikk 6. pontjában meghatározott célnak megfelelő minőségűek legyenek.

(4)  Az e cikk végrehajtásához szükséges szabályokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően és …(17) kell elfogadni. Ezek a szabályok figyelembe veszik a létező, vonatkozó nemzetközi szabványokat és felhasználói igényeket.

6. cikk

III.FEJEZET

A téradatkészletek és -szolgáltatások interoperabilitásA

7. cikk

(1)  A téradat-készletek és -szolgáltatások interoperabilitására és – amennyiben az megvalósítható – harmonizációjára vonatkozó technikai előírásokat megállapító végrehajtási szabályokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A végrehajtási szabályok kidolgozásakor figyelembe kell venni a vonatkozó felhasználói igényeket, a téradat-készletek harmonizációjára irányuló meglévő kezdeményezéseket és az arra vonatkozó nemzetközi szabványokat, valamint a megvalósíthatósági és költség-haszon szempontokat. Amennyiben nemzetközi jog alapján létrejött szervezetek irányadó szabványokat fogadtak el a téradat-készletek és -szolgáltatások interoperabilitásának vagy összehangolásának biztosítására, ezeket a szabványokat be kell építeni, és a meglévő technikai eszközökre – adott esetben – az e bekezdésben említett végrehajtási szabályokban hivatkozni kell.

(2)  A tagállamok kérésre megadják a Bizottság részére a szükséges információkat ahhoz, hogy az figyelembe vehesse az (1) bekezdésben meghatározott megvalósíthatósági és költség-haszon szempontokat.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az újonnan összegyűjtött vagy frissített téradat-készletek és kapcsolódó téradat-szolgáltatások az (1) bekezdésben említett végrehajtási szabályok elfogadását követő két éven belül azokkal összhangban legyenek, illetve hogy az egyéb téradat-készletek és -szolgáltatások a végrehajtási szabályok elfogadását követő hét éven belül azokkal összhangban legyenek.

(4)  A (1) bekezdésben említett végrehajtási szabályok szabályozzák az I., II. vagy III. mellékletben említett témákhoz kapcsolódó téradat-készletekre vonatkozó térbeli objektumok meghatározását és osztályozását, valamint e téradatok földrajzi hivatkozása megadásának módját.

(5)  A tagállamok nemzeti, regionális és helyi szintű képviselői, valamint egyéb természetes vagy jogi személyek, akiknek a térinformációs infrastruktúrában játszott szerepüknél fogva érdekük fűződik a téradatokhoz, beleértve a felhasználókat, az előállítókat, az értéknövelt szolgáltatások nyújtóit és a koordináló testületeket – a 22. cikk (1) bekezdésében említett bizottság általi megvitatást megelőzően – lehetőséget kell, hogy kapjanak az (1) bekezdésben említett végrehajtási szabályok tartalmáról szóló előkészítő tanácskozásokon való részvételre.

8. cikk

(1)  Az I. vagy II. mellékletben felsorolt témák egyikének vagy többnek megfelelő téradat-készletek esetén a 7. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási szabályoknak meg kell felelniük az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(2)  A végrehajtási szabályok a téradatok következő jellemzőivel foglalkoznak:

(3)  A végrehajtási szabályokat úgy kell megalkotni, hogy biztosítsák a következetességet az ugyanazon helyre utaló információk, illetve az olyan információk között, amelyek a különféle léptékben ábrázolt ugyanazon objektumra vonatkoznak.

(4)  A végrehajtási szabályokat úgy kell megalkotni, hogy biztosítsák a különféle téradat-készletekből származó információk összehasonlíthatóságát, a 7. cikk (4) bekezdésében és e cikk (2) bekezdésében említett szempontok tekintetében.

9. cikk

10. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy bármely információ ‐ beleértve az adatokat, kódokat és technikai osztályozást ‐, amely a 7. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási szabályoknak való megfeleléshez szükséges, hozzáférhető legyen a hatóságok vagy harmadik személyek számára, olyan feltételek szerint, amelyek azok ilyen célú felhasználását nem korlátozzák.

(2)  Annak biztosítása érdekében, hogy a két vagy több tagállam közötti határon átnyúló földrajzi jellemzőre vonatkozó téradatok koherensek legyenek, a tagállamok adott esetben kölcsönös egyetértés alapján határozzák meg az ilyen közös jellemzők leírásának módját és helyzetét.

IV.FEJEZET

HÁLÓZATI SZOLGÁLTATÁSOK

11. cikk

(1)  A tagállamok azon téradat-készletek és -szolgáltatások tekintetében, amelyekhez a metaadatokat ezen irányelvvel összhangban hozták létre, létrehoznak és működtetnek egy, az alábbi szolgáltatásokat nyújtó hálózatot:

E szolgáltatások figyelembe veszik a felhasználók vonatkozó igényeit, könnyen használhatók, a nyilvánosság számára hozzáférhetők és az interneten vagy bármely megfelelő távközlési eszközön keresztül elérhetők.

(2)  Az (1) bekezdés a) pontjában említett szolgáltatások esetében a keresési feltételeknek legalább a következő kombinációját kell bevezetni:

(3)  Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott átalakítási szolgáltatásokat olyan módon kell az ugyanazon bekezdésben említett egyéb szolgáltatásokkal összekapcsolni, hogy mindezen szolgáltatásokat a 7. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási szabályokkal összhangban lehessen működtetni.

12. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy a hatóságok rendelkezzenek annak technikai lehetőségével, hogy téradat-készleteiket és -szolgáltatásaikat összekapcsolhassák a 11. cikk (1) bekezdésében említett hálózattal. Ezt a szolgáltatást kérésre szintén hozzáférhetővé kell tenni azon harmadik személyek számára, akiknek téradat-készletei és -szolgáltatásai megfelelnek a különösen a metaadatokra, hálózati szolgáltatásokra és interoperabilitásra vonatkozó kötelezettségeket meghatározó végrehajtási szabályoknak.

13. cikk

(1)  A 2003/4/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésétől és ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a tagállamok korlátozhatják a 11. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában említett szolgáltatásokon keresztül a téradatkészletekhez és -szolgáltatásokhoz, illetve a 14. cikk (3) bekezdésében említett e-kereskedelmi szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférést, amennyiben az hátrányosan befolyásolná az alábbiak bármelyikét:

(2)  A hozzáférés korlátozásának az (1) bekezdésben meghatározott indokait szűken kell értelmezni, figyelembe véve a közérdeket, amelyet az ilyen jellegű hozzáférés biztosítása az adott esetben szolgál. Az egyes esetekben a közzététel által szolgált közérdeket össze kell vetni a hozzáférés korlátozása vagy feltételektől való függővé tétele által szolgált érdekkel. A tagállamok az (1) bekezdés a), d), e), f) és g) pontja alapján nem korlátozhatják a környezeti kibocsátásra vonatkozó információhoz való hozzáférést.

(3)  E keretek között és az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazása során a tagállamok biztosítják, hogy a 95/46/EK irányelvben foglalt követelmények teljesüljenek.

14. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a 11. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett szolgáltatások a nyilvánosság számára ingyenesen hozzáférhetők legyenek.

(2)  A 11. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett megtekintési szolgáltatások keretében rendelkezésre bocsátott adatok formája lehet olyan, amely akadályozza további felhasználásukat kereskedelmi célra.

(3)  Amennyiben a hatóságok a 11. cikk (1) bekezdésének c) vagy e) pontjában említett szolgáltatásokra díjfizetési kötelezettséget állapítanak meg, a tagállamok biztosítják az e-kereskedelmi szolgáltatások elérhetőségét. E szolgáltatások igénybevétele felelősségi nyilatkozathoz vagy egérkattintással történő licenc-elfogadáshoz köthető.

15. cikk

(1)  A Bizottság közösségi szinten létrehoz és működtet egy INSPIRE-geoportált.

(2)  A tagállamok az (1) bekezdésben említett INSPIRE-geoportálon keresztül biztosítják a 11. cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A tagállamok saját elérési pontjaikon keresztül is biztosíthatnak hozzáférést e szolgáltatásokhoz.

16. cikk

V.FEJEZET

AZ ADATOK MEGOSZTÁSA

17. cikk

(1)  Minden egyes tagállam intézkedéseket hoz a téradat-készletek és -szolgáltatások megosztására a 3. cikk 9. pontjának a) és b) alpontjában említett hatóságai között. Ezek az intézkedések az említett hatóságok számára lehetővé teszik a téradat-készletekhez és -szolgáltatásokhoz való hozzáférést, továbbá ezen készletek és szolgáltatások cseréjét és felhasználását azon közfeladatok ellátása céljából, amelyek hatást gyakorolhatnak a környezetre.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedések kizárnak minden olyan megszorítást, amely gyakorlati akadályokat teremthet a téradat-készletek és -szolgáltatások megosztásának útjában.

(3)  A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok lehetővé tehetik a téradatkészleteket és -szolgáltatásokat nyújtó hatóságok számára, hogy engedélyezzék e készletek és szolgáltatások felhasználását az azokat használó hatóságok vagy közösségi intézmények számára, és/vagy tőlük díjat kérjenek. Amennyiben díjat vetnek ki, a dokumentumok rendelkezésre bocsátásából származó teljes bevétel nem haladhatja meg az összegyűjtés, előállítás, többszörözés és terjesztés költségét.

(4)  Azon közfeladatok céljára, amelyek a környezetre hatást gyakorolhatnak, a téradat-készletek és -szolgáltatások megosztására vonatkozó, az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések nyitva állnak a 3. cikk 9. pontjának a) és b) alpontjában említett – más tagállamban működő – hatóságok, valamint a Közösség intézményei és szervei részére.

(5)  Azon feladatok céljára, amelyek a környezetre hatást gyakorolhatnak, a téradat-készletek és -szolgáltatások megosztására vonatkozó, az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedések a viszonosság és egyenlőség alapján nyitva állnak az olyan nemzetközi megállapodások által létrehozott szervek részére, amelyeknek a Közösség és a tagállamok részesei.

(6)  Amennyiben a téradatkészletek és -szolgáltatások megosztására vonatkozó, az (1), (2) és (3) bekezdésben említett intézkedéseket a (4) és (5) bekezdéssel összhangban alkalmazzák, az intézkedéseket – a (2) bekezdés sérelme nélkül – az azok használatát szabályozó, nemzeti jog szerinti követelmények egészíthetik ki.

(7)  Ettől a cikktől eltérve a tagállamok a megosztást korlátozhatják, amennyiben az az igazságszolgáltatás menetét, a közbiztonságot, a nemzetvédelmet vagy a nemzetközi kapcsolatokat veszélyeztetné.

(8)  A tagállamok összehangolt hozzáférési feltételek szerint hozzáférést biztosítanak a Közösség intézményeinek és szerveinek a téradatkészletekhez és -szolgáltatásokhoz. Az ezen feltételekre vonatkozó végrehajtási szabályokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

VI.FEJEZET

KOORDINÁCIÓ ÉS KIEGÉSZÍTŐ INTÉZKEDÉSEK

18. cikk

A tagállamok gondoskodnak a megfelelő struktúrák és mechanizmusok kijelöléséről a térinformációs infrastruktúráikban érintettektől származó hozzájárulások különböző kormányzati szinteken keresztül történő koordinálására.

Ezek a struktúrák koordinálják többek között a felhasználók, az előállítók, az értéknövelt szolgáltatások nyújtói és a koordináló testületek hozzájárulásait, a vonatkozó adatkészletek és felhasználói igények azonosításával, a meglévő gyakorlatokra vonatkozó információ szolgáltatásával, valamint az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó visszajelzések szolgáltatásával kapcsolatban.

19. cikk

(1)  A Bizottság felel az INSPIRE közösségi szintű koordinációjáért, és e cél elérése érdekében segítséget kap az érintett szervezetektől, így különösen az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől.

(2)  Minden tagállam kijelöl egy kapcsolattartót – általában egy hatóságot –, amely ezen irányelvvel összefüggésben a Bizottsággal fenntartott kapcsolatokért felelős. Ezt a kapcsolattartót egy koordinációs struktúra segíti, figyelembe véve a tagállamokon belüli hatáskör- és feladatmegosztást.

20. cikk

Az ezen irányelvben említett végrehajtási szabályok kellő mértékben figyelembe veszik az európai szabványügyi testületek által a 98/34/EK irányelvben meghatározott eljárással összhangban elfogadott szabványokat, valamint a nemzetközi szabványokat.

VII.FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

21. cikk

(1)  A tagállamok felügyelik térinformációs infrastruktúráik kialakítását és használatát. E felügyelet eredményeit a Bizottság és a nyilvánosság számára folyamatos jelleggel hozzáférhetővé teszik.

(2)  Legkésőbb …(22) a tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak, amely az alábbiak összefoglaló leírását tartalmazza:

(3)  A tagállamok háromévenként, először legkésőbb …(23) jelentést küldenek a Bizottságnak, amely a (2) bekezdésben említett kérdésekkel kapcsolatos aktualizált információkat tartalmazza.

(4)  Az e cikk végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

22. cikk

(1)  A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az annak 8. cikkében foglalt rendelkezésekre.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(3)  A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

23. cikk

…(24)*-ig, és ezt követően hatévente a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról, amely többek között a 21. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a tagállamoktól kapott jelentéseken alapul.

Amennyiben szükséges, a jelentéshez csatolni kell a közösségi intézkedésre vonatkozó javaslatokat.

24. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek …(25)** megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

25. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

26. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

A 6. cikk a) pontjában, a 8. cikk (1) bekezdésében és a 9. cikk a) pontjában EMLÍTETT téradat-témák

1.  Koordinátarendszerek

Olyan rendszerek, amelyek a térinformáció térbeli helyzetét koordinátákkal (x,y,z) és/vagy vízszintes és függőleges geodéziai adatokon alapuló földrajzi szélességgel, hosszúsággal és magassággal adják meg.

2.  Földrajzi rácsrendszerek

Harmonizált több felbontású rács közös kiindulóponttal és egységesített rácscella-helymeghatározással és -mérettel.

3.  Földrajzi nevek

Területek, régiók, helységek, nagyvárosok, elővárosok, városok vagy települések, illetve bármely, a nyilvánosság érdeklődésére számot tartó vagy történeti jelentősségre szert tett földrajzi vagy topográfiai jellegzetesség.

4.  Közigazgatási egységek

Az olyan nemzeti területeket, amelyeken a tagállamok joghatósággal rendelkeznek és/vagy joghatóságot gyakorolnak, helyi, regionális és országos egységekre osztó, közigazgatási határvonalakkal elválasztott igazgatási egységek.

5.  Címek

Az ingatlanok helye címazonosítók – rendszerint utcanév, házszám, irányítószám – alapján.

6.  Kataszteri parcellák

Kataszteri nyilvántartásokkal – vagy ezzel egyenértékű módon – meghatározott területek.

7.  Közlekedési hálózatok

Közúti, vasúti, légi és vízi közlekedési hálózatok és a kapcsolódó infrastruktúra. Ide tartoznak a különféle hálózatok közötti összeköttetések is, továbbá a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban(26) meghatározott transzeurópai közlekedési hálózat és e határozat jövőbeli felülvizsgálatai is.

8.  Vízrajz

Vízrajzi elemek, beleértve a tengeri területeket, minden egyéb víztestet és azzal kapcsolatos elemet, többek között a vízgyűjtőket és részvízgyűjtőket. Adott esetben a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(27) fogalommeghatározásaival összhangban és hálózati formában.

9.  Védett helyek

Különleges természetvédelmi célok elérése érdekében ‐ nemzetközi, közösségi és tagállami jogszabályok keretében ‐ kijelölt vagy kezelt terület.

II.MELLÉKLET

A 6. cikk a) pontjában, a 8. cikk (1) bekezdésében és a 9. cikk B) pontjában EMLÍTETT téradat-témák

1.  Domborzat

Digitális domborzati modellek a szárazföldi, jéggel borított és óceáni felszínre. Ide tartozik a felszíni és víz alatti domborzat és a partvonal.

2.  A felszín borítása

A Föld felszínének fizikai és biológiai borítása, beleértve a mesterséges felszínt, a mezőgazdasági területeket, erdőket, a (félig) természetes területeket, a vizes élőhelyeket és a víztesteket.

3.  Ortofotók

A Föld felszínének földrajzi hivatkozással ellátott, műhold vagy légi adatgyűjtők által készített képi adatai.

4.  Földtan

Az összetétel és szerkezet alapján jellemzett földtan. Ide tartozik az alapkőzet, a víztartó rétegek és a geomorfológia is.

III.MELLÉKLET

A 6. cikk b) pontjában és a 9. cikk b) pontjában EMLÍTETT téradat-témák

1.  Statisztikai egységek

Statisztikai információk terjesztésére vagy felhasználására szolgáló egységek.

2.  Épületek

Az épületek földrajzi helye.

3.  Talaj

A mélység, állag, szerkezet, a részecskék és szerves anyagok jelenléte, a köves jelleg, az erózió, valamint adott esetben az átlagos lejtés és a becsült víztartó képesség alapján jellemzett talajok és altalaj.

4.  Földhasználat

A jelenlegi és a jövőbeli tervezett funkcionális szempontok vagy a társadalmi–gazdasági rendeltetés (például lakó-, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, erdő- vagy pihenőövezet) szerint jellemzett területek.

5.  Emberi egészség és biztonság

A környezet minőségéhez közvetlenül (légszennyezés, vegyszerek, az ózonréteg elvékonyodása, zaj stb.) vagy közvetve (élelmiszer, genetikailag módosított szervezetek stb.) kapcsolódó patológiák (allergiás, daganatos és légúti megbetegedések stb.) dominanciájának földrajzi eloszlása, illetve ezen tényezőknek az emberi egészségre (biomarkerek, termékenységcsökkenés, járványok) vagy jólétre (fáradtság, stressz stb.) gyakorolt hatását jellemző információ.

6.  Közüzemi és közszolgáltatások

Magában foglalja az olyan közüzemi létesítményeket, mint például a szennyvíz- és hulladékgazdálkodás, az energiaellátás és a vízellátás, valamint az igazgatási és szociális közszolgáltatásokat, például a közigazgatási szerveket, a polgári védelmi létesítményeket, iskolákat és kórházakat.

7.  Környezetvédelmi monitoring létesítmények

A környezetvédelmi monitoring létesítmények elhelyezkedése és működése magában foglalja a kibocsátásnak, a környezeti elemek állapotának, valamint az ökoszisztéma egyéb paramétereinek (biodiverzitás, a növényzet ökológiai állapota stb.) a hatóságok általi vagy a nevükben történő megfigyelését és mérését.

8.  Termelő és ipari létesítmények

Ipari termelőhelyek, beleértve a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(28) által szabályozott berendezéseket, valamint a vízkivételt, a bányászati és a tárolólétesítményeket.

9.  Mezőgazdasági és akvakultúra-ágazati létesítmények

Mezőgazdasági eszközök és termelőlétesítmények (beleértve az öntözőrendszereket, üvegházakat és istállókat).

10.  A népesség eloszlása ‐ demográfia

A népesség földrajzi eloszlása ― beleértve a népességi jellemzőket és a tevékenységi szinteket is ― térképrács, régió, közigazgatási egység vagy más elemzési egység alapján összesítve.

11.  Területgazdálkodási/-korlátozási/-szabályozási övezetek és adatszolgáltató egységek

Az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű jelentések készítése céljából irányított, szabályozott vagy használt területek. Ide tartoznak a lerakóhelyek, az ivóvízforrásokat övező, korlátozás alá tartozó területek, a nitrátérzékeny területek, a tengeri hajóutak vagy nagy kiterjedésű belvizek szabályozott hajózóútjai, a hulladéklerakásra kijelölt OSPAR területek, a zajvédelmi zónák, a sugárterhelésnek kitett területek, az előkészítő és bányászatiengedély-köteles területek, a folyómedri kerületek, az OSPAR jelentésekért felelős egységek és a tengerparti igazgatási térségek.

12.  Természeti kockázati zónák

Természeti veszélyek, így pl. árvizek, földcsuszamlások, felszínsüllyedések, lavinák, erdőtüzek, földrengések, vulkánkitörések (minden légköri, hidrológiai, szeizmikus, vulkanikus és futótűzjelenség, amely ‐ helye, súlyossága és előfordulási gyakorisága alapján ‐ magában hordozza a komoly társadalmi károk okozásának lehetőségét) alapján jellemzett veszélyeztetett területek.

13.  Légköri viszonyok

A légkör fizikai jellemzői. Ide tartoznak a méréseken, modelleken vagy ezek kombinációján alapuló téradatok, továbbá a mérési helyek.

14.  Meteorológiai földrajzi jellemzők

Időjárási viszonyok és mérésük; csapadék, hőmérséklet, a felszín és a növényzet párolgása, a szél sebessége és iránya.

15.  Oceanográfiai földrajzi jellemzők

Az óceánok fizikai jellemzői (áramlatok, sótartalom, hullámmagasság stb.).

16.  Tengeri régiók

A tengerek és sósvizű víztestek fizikai jellemzői, közös tulajdonságaik alapján régiókra és alrégiókra osztva.

17.  Biogeográfiai régiók

Közös tulajdonságokkal bíró, viszonylag homogén ökológiai jellemzőkkel rendelkező térségek.

18.  Élőhelyek és biotópok

Olyan földrajzi területek, amelyeket különleges ökológiai feltételek, folyamatok, struktúra és (az élet fenntartásához kapcsolódó) funkciók jellemeznek, amelyek az ott élő organizmusok számára kedvező fizikai feltételeket teremtenek. Ide tartoznak azok a szárazföldi és vízi térségek, amelyeket ‐ akár teljesen természetesek, akár félig természetesek ‐ földrajzi, abiotikus és biotikus jellemzőik alapján különböztetnek meg.

19.  A fajok megoszlása

Az állat- és növényfajok előfordulásának földrajzi eloszlása, térképrács, régió, közigazgatási egység vagy más elemzési egység alapján összesítve.

20.  Energiaforrások

Energiaforrások, beleértve a szénhidrogéneket, vízenergiát, bioenergiát, nap- és szélenergiát stb., adott esetben beleértve az erőforrás mértékére vonatkozó mélységi/magassági információt.

21.  Ásványi nyersanyagok

Ásványi nyersanyagok, beleértve a fémek érceit, ipari ásványokat stb., adott esetben beleértve a nyersanyag kiterjedésére vonatkozó mélységi/magassági információkat.

(1) HL C 126. E, 2006.5.30., 16. o. (2) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) HL C 124 E., 2006.5.25., 116. o. (4) HL C 221., 2005.9.8., 33. o. (5) Az Európai Parlament 2005. június 7-i álláspontja (HL C 124. E, 2006.5.25., 116. o.), a Tanács 2006. január 23-i közös álláspontja (HL C 126. E, 2006.5.30., 16. o.) és az Európai Parlament 2006. június 13-i álláspontja. (6) HL L 242., 2002.9.10., 1. o. (7) HL L 41., 2003.2.14., 26. o. (8) HL L 345., 2003.12.31., 90. o. (9) HL L 138., 2002.5.28., 1. o. (10) HL L 192., 2000.7.28., 36. o. (11) HL L 324., 2003.12.11., 1. o. A 788/2004/EK rendelettel (HL L 138., 2004.4.30., 17. o.) módosított rendelet. (12) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv. (13) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási szerződéssel módosított irányelv. (14) HL L 120., 1990.5.11., 1. o. A legutóbb az 1641/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 245., 2003.9.29., 1. o.) módosított rendelet. (15) HL C 321., 2003.12.31., 1. o. (16) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (17) * Ezen irányelv hatálybalépését követő egy éven belül. (18) ** Három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (19) *** Hat évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (20) * Ezen irányelv hatálybalépését követően 2 évvel. (21) ** Ezen irányelv hatálybalépését követően 5 évvel. (22) * Három évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (23) * Hat évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (24) ** Hét évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (25) *** Két évvel ezen irányelv hatálybalépését követően. (26) HL L 228., 1996.9.9., 1. o. A legutóbb a 884/2004/EK határozattal (HL L 167., 2004.4.30., 1. o. Helyesbített változat: HL L 201., 2004.6.7., 1. o. ) módosított határozat. (27) HL L 327., 2000.12.22., 1.o. A 2455/2001/EK határozattal (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) módosított irányelv. (28) HL L 257. 1996.10.10., 26. o. A legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az árvizek értékeléséről és kezeléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0015 – C6–0020/2006 – 2006/0005(COD))

P6_TA(2006)0253 A6-0182/2006

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0015)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0020/2006),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6–0182/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2006. június 13-án került elfogadásra az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban(4),

mivel:

(1)  Az árvizek rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy haláleseteket, emberek kitelepítését, környezeti károkat okozzanak, súlyosan veszélyeztessék a gazdasági fejlődést, valamint hogy fennakadást okozzanak a Közösség gazdasági tevékenységeiben.

(2)  Az árvíz természeti jelenség, amelyet nem lehet teljes mértékben megakadályozni. Ugyanakkor az árterületek természetes árvízvisszatartó kapacitásának jelentős csökkenése, az emberi tevékenységek nem megfelelő kezelése (mint az emberi települések és gazdasági egységek létesítése az árterületeken, az erózió, a föld természetes vízmegtartó képességének csökkenése az erdők kivágása és a vízgyűjtő területekben folyó mezőgazdasági tevékenységek miatt), az aszály és a globális felmelegedés hozzájárulnak az árvizek valószínűségének és káros hatásainak növeléséhez.

(3)  A hagyományos – főleg az emberek, ingatlanok és áruk azonnali védelmére épített infrastruktúrára összpontosító – árvízkockázat-kezelési stratégiák nem képesek biztosítani a tőlük elvárt mértékű biztonságot.

(4)  Megvalósítható és kívánatos az emberi egészségben és életben, a környezetben és infrastruktúrában bekövetkező árvízkockázatok csökkentése. Azonban a kockázatok csökkentését célzó intézkedéseket össze kell hangolni a tagállamok nemzeti, regionális és helyi hatóságaik, valamint a folyógazdálkodásért felelős szervezeteik között a vízgyűjtő területek egészén.

(5)  A tagállamokat olyan intézkedések megtételére ösztönzik, amelyek elősegítik az árvízkockázat-kezelést a területükön belül vagy kívül eső felső vagy alsó szakaszokon, ahol lehetséges, megtartva a folyó természetes folyását. Ahol ez nem lehetséges, a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy területükön helyettesítő területeket találjanak, vagy más tagállamokkal együttműködve kell ilyen területeket keresniük.

(6)  A tudósok egyhangúan felhívják a figyelmet arra, hogy az elmúlt években növekedett az extrém csapadékok gyakorisága.

(7)  A kockázatkezelésnek és az árvízveszély megakadályozását szolgáló intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a szolidaritás alapelvét. Ebből következően az árvízkockázat kezelését két vagy több szomszédos ország közös folyójának vízgyűjtő területén úgy kell megszervezni, hogy egyik terület se legyen kitéve a nem fenntartható folyógazdálkodás által okozott árvízkockázatnak.

(8)  A (Környezetvédelmi) Tanács a 2004. október 14-i következtetéseiben felismerte, "hogy az ember tevékenysége hozzájárulhat az (extrém) árvízi események valószínűségének és negatív hatásainak növekedéséhez, és, hogy az éghajlatváltozás szintén az árvízesemények növekedéséhez fog vezetni". Mivel az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikke szerint a fenntartható fejlődés alapelvével összhangban magas színvonalú környezetvédelmet kell integrálni az uniós politikákba, a Bizottságnak és a tagállamoknak intézkedéseket kell hozni az árvízmegelőzés, az árvízkockázatok elleni védelem és a kárcsökkentés javítására.

(9)  Jelenleg nincs európai szintű jogi eszköz az árvízkockázatok elleni védelemre. A vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) szükségessé teszi olyan integrált gazdálkodási tervek kidolgozását minden vízgyűjtőre a jó ökológiai és kémiai állapot elérése érdekében, amely hozzájárul az árvizek hatásainak enyhítéséhez. Azonban az árvízkockázat csökkentése nem tartozik az említett irányelv főbb céljai közé. Ezt a kockázatot, amely az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre gyakoribbá fog válni a jövőben, figyelmen kívül hagyja.

(10)  Az Európai Parlament, a Tanács, a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére "Árvízkockázat-kezelés; árvízmegelőzés, -védelem és az árvízkárok mérséklése" címen előterjesztett bizottsági közlemény megállapítja a közösségi szintű árvízkockázat-kezelés elemzését és megközelítését, kijelenti, hogy a közösségi szintű összehangolt és koordinált cselekvés jelentős hozzáadott értéket hozna létre és javítaná az árvízvédelem általános szintjét.

(11)  A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozat(6) mozgósítja a tagállami támogatást és segítségnyújtást súlyos vészhelyzetek esetén, beleértve az árvizeket. A polgári védelem megfelelő válaszlépést tud biztosítani az érintett lakosságnak és javítja a felkészültséget és a rugalmasságot, azonban nem foglalkozik az árvizek kiváltó okával.

(12)  Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendelet(7) értelmében lehetőség van gyors pénzügyi támogatás odaítélésére súlyos katasztrófa esetén az érintett ökológiai rendszerek, emberek, régiók és országok segítésére abban, hogy visszatérhessenek a lehető legnormálisabb életkörülmények közé, de az alap csak vészhelyzeti műveletek esetében avatkozhat be, és nem a vészhelyzetet megelőző fázisokban.

(13)  Az európai vízgyűjtők nagy része több tagállam területén helyezkedik el. Az árvizekkel kapcsolatos hatékony megelőzés és beavatkozás a közösségi szintű összehangoláson kívül a határokon átnyúló együttműködést is szükségessé teszi.

(14)  Fenntartható árvízkockázat-kezelési követelményeket kell figyelembe venni a tagállamok és a Közösség valamennyi más vonatkozó politikájának – például vízi szállítási, agrár-, kohéziós, energia- és kutatási politikájának – meghatározásában és végrehajtásában.

(15)  A Közösség területén különböző típusú árvizek fordulnak elő, pl. folyami árvizek, hirtelen árhullámok, városi árvizek, csatorna árvizek, part menti áradások és erős esőzések által okozott árvizek. Az árvízesemények okozta károk is változóak lehetnek a Közösség országaiban és régióiban. Ennélfogva az árvízkockázat kezelésére vonatkozó céloknak a helyi és regionális körülményeken kell alapulniuk.

(16)  Az árvízkockázat a Közösség bizonyos területein jelentéktelennek tekinthető, például a gyéren lakott vagy lakatlan területeken, vagy a korlátozott számú gazdasági eszközzel vagy ökológiai értékkel rendelkező területeken. Az ilyen területek azonban jelentőséggel bírhatnak az árvízkárok mérséklésében. A vízgyűjtők, részvízgyűjtők és kapcsolódó part menti terület árvízkockázatának előzetes értékelését minden esetben a vízgyűjtő kerület szintjén kell elvégezni az árvízkockázat, az árvízkár-mérséklési potenciál és annak meghatározására, hogy kell-e további lépéseket tenni.

(17)  Egy érvényes információs eszköz megléte, valamint a prioritások meghatározásának és a további technikai, pénzügyi és politikai döntések értékes alapjának létrehozása érdekében rendelkezni kell az olyan árvíztérképek és indikatív árvízkártérképek kidolgozásáról, amelyek a különböző árvízkockázati szinttel rendelkező területeket írják le, beleértve az árvizek miatt bekövetkező környezetszennyezés kockázatát.

(18)  Tekintettel a tagállamok fennálló lehetőségeire, a szubszidiaritás elvének megfelelően helyi és regionális szinten jelentős mértékű rugalmasságot kell biztosítani, különösen ami a hatóságok felelősségét és szervezési tevékenységét, az árvízkezelési terveket és a kockázati térképeket, a védelmi szintet, valamint a kitűzött célok elérésére hozott intézkedéseket és ütemterveket érinti.

(19)  Az érintett területre az árvizek által kifejtett kedvezőtlen hatások elkerülése és csökkentése céljából, helyénvaló megállapítani árvízkockázat-kezelési terveket. Az árvízesemények okai és következményei változóak a Közösség országaiban és régióiban. Az árvízkockázat-kezelési terveknek tehát figyelembe kell venniük az érintett vízgyűjtők, részvízgyűjtők vagy partvidéki szakaszok sajátos földrajzi, geológiai, hidrológiai, topográfiai és egyéb vonatkozó körülményeit, beleértve a népsűrűséget és a gazdasági tevékenységeket is, valamint a vízgyűjtő, a részvízgyűjtő vagy partvidék szükségleteivel és prioritásaival összhangban lévő testre szabott megoldásokat kell meghatározni a vízgyűjtő kerületekkel való összehangolás biztosítása mellett. Az árvízkockázat-kezelési terveknek az érintett terület ipari és mezőgazdasági létesítményeit, valamint egyéb lehetséges szennyező forrásait is figyelembe kell venniük a szennyezés megelőzése érdekében.

(20)  A megelőzés, védelem, felkészültség, vészhelyzeti intézkedés, helyreállítás és felülvizsgálat lépésekből álló árvízkockázat-kezelési ciklusnak kellene az árvízkockázat-kezelési tervek egyik alapvető elemének lennie a megelőzési, védelmi és felkészültségi szempontokra helyezett hangsúllyal.

(21)  Ugyanazon feladat kétszer történő elvégzésének megelőzése érdekében a tagállamoknak képesnek kell lenniük a meglévő árvízkockázati térképek és árvízkockázat-kezelési tervek ezen irányelv követelményei teljesítésének céljából történő használatára.

(22)  Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja egy Európai Árvízi Riasztórendszert (EÁR) dolgoz ki, amely Európa-szerte közepes kiterjedésű árvíz-szimulációk biztosítására képes 3–10 napos előrejelzéssel. Az EÁR adatai hozzájárulhatnak a közelgő árvízeseményekre való fokozottabb felkészüléshez. Ezért a vizsgálati szakasz befejezését követően az EÁR-t tovább kell fejleszteni. Feltehetően 2010-ben válhat működőképessé.

(23)  A vízgyűjtők árvízkezelésének a közös felelősség és szolidaritás kialakítására kell törekedniük a vízgyűjtőn belül. E célból a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük az összes érintett fél, valamint azon területek figyelmének felhívása és együttműködésének ösztönzése céljából, amelyek nincsenek, vagy kevésbé vannak kitéve az árvizeknek, de amelyek földterület-használatuk és eljárásaik révén hozzájárulhatnak az alsó vagy felső szakaszokon bekövetkező árvizekhez.

(24)  A rövid távú előrejelzés tekintetében a tagállamoknak a rendelkezésre álló legjobb gyakorlat és a korszerű technológiák, például a LAM-modellezés (2–4 órás előrejelzés) alapján kell elkészíteni terveiket.

(25)  A 2000/60/EK irányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és az ezen irányelv szerinti árvízkockázat-kezelési tervek kidolgozása az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás elemei; a két folyamatnak tehát a szinergiák kölcsönös potenciálját kell használnia. A hatékonyság és az erőforrások bölcs felhasználásának biztosítása érdekében, ezen irányelv végrehajtását szorosan össze kell hangolni a 2000/60/EK irányelvvel.

(26)  Amennyiben a víztesteket a fenntartható emberi tevékenységek (pl. árvízkockázat-kezelés, ökológia, belvízi hajózás vagy vízenergia) konkurens formáira használják, amelyek hatást gyakorolnak a víztestekre, a 2000/60/EK irányelv egyértelmű és átlátható folyamatot állapít meg az ilyen felhasználások és hatások szabályozására. Érdekellentétek esetén mindig elsőbbséget kell biztosítani az emberi egészség és élet védelmének a környezetvédelemmel szemben.

(27)  Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(8) összhangban kell elfogadni.

(28)  Mivel a foganatosítandó intézkedés céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és mivel azokat az intézkedés nagyságrendje és hatásai miatt közösségi szinten könnyebben meg lehet valósítani, a Közösség a szubszidiaritásnak a Szerződés 5. cikkében meghatározott elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanazon cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket. A tagállamok tehát a feldolgozás első lépésében 2018-ig felhasználhatják már létező terveiket, amennyiben teljesülnek a 4. cikkben említett minimumkövetelmények.

(29)  Az irányelv kidolgozása során átfogó módon figyelembe vették az Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 30. jegyzőkönyv rendelkezéseit,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Ezen irányelv célja, hogy a közösségi árvizek által az emberi egészségre, a környezetre és a gazdasági tevékenységre gyakorolt kedvezőtlen következmények csökkentésének szándékával az árvízkockázatok értékelésére és kezelésére szolgáló keretet hozzon létre. Ezenkívül elősegíti a hatályos közösségi jogszabályokban meghatározott környezetvédelmi célok megvalósítását.

2. cikk

3. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok kihasználják a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdése szerinti megállapodásokat.

Amennyiben a tagállamok ezen irányelv átültetésével más illetékes hatóságot bíznak meg, akkor a 2000/60/EK irányelv 3. cikke (6), (8) és (9) bekezdéseinek rendelkezései érvényesek.

II. fejezet

Előzetes árvízkockázati értékelés

4. cikk

(1)  A tagállamok – minden vízgyűjtő kerületre vagy egy nemzetközi vízgyűjtő kerületnek a területükön fekvő szakaszára – előzetes árvízkockázati értékelést dolgoznak ki a (2) bekezdéssel összhangban. A tagállamok által készített már létező értékeléseket – amelyek megfelelnek az ebben az irányelvben szereplő előírásoknak – fel lehet használni erre a célra.

(2)  Az előzetes árvízkockázati értékelésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

(3)  A tagállamok döntést hozhatnak arra vonatkozóan, hogy lemondanak az (1) bekezdésben említett előzetes árvízkockázati értékelésről olyan vízgyűjtőkre, részvízgyűjtőkre vagy partvidéki szakaszokra nézve, amelyek esetében már fennálló potenciális kockázatból lehet kiindulni, amennyiben:

5. cikk

(1)  A 4. cikkben megállapított értékelés alapján az egy vízgyűjtő kerületbe tartozó vízgyűjtőket, részvízgyűjtőket, partvidéki szakaszokat vagy ezek részeit a következő kategóriák egyikéhez kell rendelni:

(2)  Egy nemzetközi vízgyűjtő kerületen belül a nemzetközi vízgyűjtők, részvízgyűjtők, partvidéki szakaszok, vagy ezek részei (1) bekezdés szerinti felosztását az érintett tagállamok között kell összehangolni.

A tagállamok e cikk alkalmazása céljából biztosítják a megfelelő adatátadást a megosztott vízgyűjtőkön belül.

6. cikk

(1)  A tagállamok az előzetes árvízkockázati értékelést ezen irányelv hatálybalépését követően legkésőbb ...(9) befejezik.

(2)  A tagállamok legkésőbb 2018-ban és azt követően hatévente felülvizsgálják és –szükség esetén – korszerűsítik az (1) bekezdés szerinti értékelést.

III. fejezet

Árvízkockázati térképek

7. cikk

(1)  A tagállamok a vízgyűjtő kerület szintjén árvíztérképeket és indikatív árvízkártérképeket (a továbbiakban: árvízkockázati térképek) készítenek az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott vízgyűjtőkhöz, részvízgyűjtőkhöz és partvidéki szakaszokhoz. A tagállamok által korábban készített térképeket fel lehet használni erre a célra, amennyiben azok megfelelnek az ebben az irányelvben meghatározott előírásoknak. A tagállamok az árvízkockázati térképeket az árvízkockázat növekedésével fenyegető hatású közvetlen vagy közvetett támogatások fokozatos leépítésére használják.

(2)  Az árvíztérképeknek azokra a földrajzi területekre kell kiterjedni, amelyek a következő forgatókönyv szerint kerülhetnek víz alá:

(3)  Az indikatív árvízkártérképeken fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett forgatókönyvek szerinti árvizek által potenciálisan okozott káros következményeket, amelyeket a következő szempontok alapján kell kifejezni:

Az árvízkockázati térképek a talajhasználat és a valószínű károk általi sebezhetőség szempontjából övezetekre oszthatják fel a területeket.

(4)  A tagállamok meghatározzák azokat a helyszíneket, ahol nagyobb az árvizek kockázata. Ezt az információt figyelembe kell venni a földhasználattal kapcsolatos tervezés során.

(5)  A tagállamok, régióik egyedi jellemzőinek függvényében, ha szükségesnek tartják, egyedi előkészületeket is jelölhetnek a kockázati térképeiken.

8. cikk

(1)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az árvízkockázati térképek legkésőbb 2013. december 22-ig elkészüljenek.

(2)  Ezeket a térképeket legkésőbb 2019. december 22-ig és azt követően hatévente felül kell vizsgálni és – szükség esetén – korszerűsíteni.

IV. fejezet

Árvízkockázat-kezelési tervek

9. cikk

(1)  A tagállamoknak a vízgyűjtő kerület szintjén árvízkockázat-kezelési terveket kell elfogadniuk és végrehajtaniuk ezen cikk (4) és (5) bekezdésével, valamint a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvvel(12), a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvvel(13), valamint a 2000/60/EK irányelv 1. és 4. cikkében foglalt célokkal összhangban, az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott vízgyűjtőkhöz, részvízgyűjtőkhöz és partvidéki szakaszokhoz.

(2)  Az árvízkockázati tervek elkészítéséhez a tagállamok leírják az árvízfolyamatokat és a változásra mutatott érzékenységet, beleértve az árterületek természetes árvízvisszatartó/kiegyenlítő szerepét, valamint a jelenlegi és jövőbeli árvízterjedési útvonalakat. A tagállamok elkészítik továbbá a fejlesztési tervek leírását, amelyek magukba foglalnák az adott terület vagy az ahhoz viszonyított felső vagy alsó folyamszakasz régiói árvízkockázatának növekedését eredményező földterület-használat, népességeloszlás és gazdasági tevékenység megoszlás változását.

(3)  Amennyiben már egy vízgyűjtő kerületre vagy a vízgyűjtő kerület részeire vonatkozóan léteznek olyan térképek vagy tervek, amelyek megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, akkor a tagállamok felhasználhatják a meglévő térképeket, illetve terveket ezen irányelv alkalmazásában. A térképek, illetve tervek felülvizsgálatának és aktualizálásának a 11. cikk (2) bekezdésében foglalt követelménye érvényes.

(4)  A tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal szoros együttműködésben, az adott vízgyűjtőkre, részvízgyűjtőkre és partvidéki szakaszokra jellemző megfelelő védelmi szinteket kell létrehozniuk az árvizek emberi egészségre, a környezetre és a gazdasági tevékenységre vonatkozó potenciális következményeinek csökkentésére helyezett hangsúllyal, és figyelembe kell venniük a vonatkozó szempontokat: vízgazdálkodás, talajgazdálkodás, területrendezés, földterület-használat, az adott területnek a valószínű károk általi sebezhetősége és természetvédelem, valamint a költségek és hasznok. A közös vízgyűjtők, részvízgyűjtők, illetve partvidéki szakaszok esetében a tagállamok együttműködnek a fenti kötelezettségek teljesítésében. Az árterek emberi célokra történő hasznosítását a megállapított árvízkockázatokhoz kell igazítani.

(5)  Az árvízkockázat-kezelési tervek magukban foglalják az alábbi intézkedéseket:

Az árvízkockázat-kezelési terv az árvízkockázat-kezelési ciklus minden fázisára vonatkozik, a megelőzésre, védelemre, felkészültségre helyezett hangsúllyal, valamint az adott vízgyűjtő vagy részvízgyűjtő jellemzőinek figyelembevételével. Az árvízkockázat-kezelési tervnek tartalmaznia kell a mentési és helyreállítási intézkedések értékelését.

Az árvízkockázat-kezelési terv intézkedéseket foglal magába az árvizek következtében a műszaki berendezések által okozott véletlenszerű környezetszennyezés megelőzésére a 96/61/EK irányelv I. melléklete és a 96/82/EK irányelv értelmében.

(6)  Az árvízkockázat-kezelő, különösen az infrastruktúrák létrehozásával kapcsolatos intézkedéseket megbízható és átlátható gazdasági és környezetvédelmi értékelésnek kell alávetni az állampolgárok és vállalatok számára nyújtott szolgálatuk hosszú távú életképességének biztosítására a költségmegtérülés elve figyelembevételével, ideértve a környezetvédelmi és erőforrás költségeket.

(7)  A szolidaritás elvével összhangban figyelembe kell venni az adott területhez viszonyított felső, illetve alsó folyamszakasz területein foganatosított intézkedéseket, adott esetben az árvízkockázat-kezelési tervek részeként. Az egyik tagállamban megtett árvízkockázat-kezelési vagy bármely egyéb intézkedések nem növelhetik az árvízkockázatot a szomszédos országokban.

(8)  Abban az esetben, ha egy tagállam jelentősen meg szándékozik változtatni a végrehajtási intézkedéseket vagy a végrehajtási ütemtervet a 11. cikk (2) bekezdésben meghatározott felülvizsgálati időszak alatt, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedést a nemzetközi vízgyűjtő kerületben található többi tagállammal való együttműködés, valamint a nyilvánosság tájékoztatása és részvétele biztosítására.

10. cikk

(1)  Az első árvízkockázat-kezelési terv a melléklet A. részében meghatározott alkotóelemeket tartalmazza. Az ezt követő felülvizsgálat a 11. cikk (2) bekezdésével összhangban a melléklet B. részében meghatározott alkotóelemeket tartalmazza.

(2)  A tagállamok minden egyes árvízkockázat-kezelési terv közzétételét vagy korszerűsítését követő három éven belül a tervezett intézkedések végrehajtásában elért haladást leíró időközi jelentést nyújtanak be a Bizottságnak.

11. cikk

(1)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek legkésőbb 2015. december 22-ig elkészüljenek és azokat közzétegyék, valamint 2015. december 23-tól végrehajtsák.

(2)  Az árvízkockázat-kezelési terveket legkésőbb 2021-ben és azt követően hatévente felül kell vizsgálni és korszerűsíteni kell.

12. cikk

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a teljes egészében a területükön fekvő vízgyűjtő kerületekre vonatkozóan egyetlen, egységes árvízkockázat-kezelési terv készüljön.

(2)  Abban az esetben, ha egy nemzetközi vízgyűjtő kerület teljesen a Közösség területén belül helyezkedik el, a tagállamok biztosítják a koordinációt, létrehozva például a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti információcserét segítő hálózatot, azzal a céllal, hogy egyetlen, egységes nemzetközi árvízkockázat-kezelési terv készüljön. A csatlakozó és tagjelölt országokat erőteljesen bátorítani kell, hogy aktívan működjenek együtt az ilyen koordinációs tevékenységekben.

Ha nem készül ilyen terv, akkor a tagállamok olyan árvízkockázat-kezelési terveket készítenek, amelyek a nemzetközi vízgyűjtő kerületnek legalább a területükre eső részeit lefedik. Ezeknek a terveknek az elkészítése során konzultálnak a nemzetközi vízgyűjtő területen található tagállamokkal, jelentést készítenek e tagállamok meglátásairól és figyelembe veszik terveik kihatását a szomszédos tagállamokra.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy összehangolják ezen irányelv követelményeit a vízgyűjtő kerület egészére vonatkozóan. Nemzetközi vízgyűjtő kerületek esetében az érintett tagállamok együtt biztosítják ezt a koordinációt, és erre a célra felhasználhatják a nemzetközi egyezményekből származó meglévő struktúrákat.

(4)  A Közösség területén túlnyúló olyan nemzetközi vízgyűjtő kerület esetében, ahol nem készült bármely érintett harmadik országot magában foglaló, egyetlen egységes nemzetközi árvízkockázat-kezelési terv, az érintett tagállam vagy tagállamok a megfelelő koordináció kialakítására törekednek az érintett harmadik országokkal azzal a céllal, hogy ezen irányelv célkitűzéseit a vízgyűjtő kerület egészén elérjék.

(5)  Tekintettel bármilyen olyan problémára, amely hatással van egy tagállamban az árvízkockázat-kezelésre, és amelyet nem lehet a tagállamok szintjén megoldani, a 2000/60/EK irányelv 12. cikkét kell figyelembe venni.

V. fejezet

A 2000/60/EK irányelvvel való összehangolás, nyilvános tájékoztatás és részvétel

13. cikk

(1)  A 8. cikkben említett első árvízkockázati térképek fejlesztését és későbbi felülvizsgálataikat a 2000/60/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdése által meghatározott felülvizsgálatokkal szorosan összehangolva és azokba integrálva lehet végrehajtani.

(2)  A 10. cikkben említett első árvízkockázati térképek fejlesztését és későbbi felülvizsgálataikat a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdésében meghatározott felülvizsgálatokkal szorosan összehangolva kell végrehajtani, és azokba integrálni lehet.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a 14. cikk szerinti összes érdekelt fél aktív részvételét összehangolják a 2000/60/EK irányelv 14. cikke szerinti összes érdekelt fél aktív részvételével.

14. cikk

(1)  A tagállamok a környezeti információknak a nyilvánosság számára való elérhetőségéről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(14), valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménnyel összhangban az előzetes árvízkockázati értékelést, az árvízkockázati térképeket és az árvízkockázat-kezelési terveket elérhetővé teszik a nyilvánosság számára.

(2)  A tagállamok biztosítják az összes érdekelt fél aktív részvételét a IV. fejezetben említett árvízkockázat-kezelési tervek elkészítésében, felülvizsgálatában és korszerűsítésében.

(3)  Az árvizek károkat okozó hatásainak csökkentése céljából az árvízkockázat-kezelési tervek részeként a tagállamok tájékoztatják, és aktívan bevonják a nyilvánosságot a magas szintű felkészültség érdekében.

VI. fejezet

Végrehajtási intézkedések és módosítások

15. cikk

(1)  A Bizottság – a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – az adatok, beleértve a statisztikai és kartográfiai adatokat is, továbbításának és feldolgozásának céljára technikai formátumokat fogadhat el.

(2)  A Bizottság – figyelembe véve a felülvizsgálati és korszerűsítési időszakokat és a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárásokkal összhangban – kiigazíthatja a 4. cikk (2) bekezdését, a 7. cikk (2) és (3) bekezdését, valamint a tudományos és technikai haladásról szóló mellékletet.

(3)  A tagállamok rendszeres tájékoztatással és képzéssel segítik a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott lakosokat annak érdekében, hogy képesek legyenek megtenni a megfelelő árvízmegelőző óvintézkedéseket és elvégezni az árvíz utáni teendőket.

16. cikk

(1)  A Bizottságot munkájában a 2000/60/EK irányelv 21. cikke szerint létrehozott bizottság segíti (a továbbiakban: a bizottság).

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel a határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időszakot 3 hónapban állapítják meg.

(3)  A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

17. cikk

(1)  A tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem végzik el a 4. cikkben említett előzetes árvízkockázati értékelést azon vízgyűjtők és partszakaszok esetében, amelyek tekintetében megállapították, hogy ..(15)-ig potenciális jelentős árvízkockázat létezik vagy bekövetkeztének reális valószínűsége olyan mértékű, hogy az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett területekként kell meghatározni azokat.

(2)  A tagállamok ...*-ig dönthetnek úgy, hogy az akkor aktuális árvízkockázati térképeket használják, amennyiben azok megfelelnek a 7. cikkben említett térképekre vonatkozó követelményeknek.

(3)  A tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem készítik el a 9. cikkben említett árvízkockázat-kezelési terveket, amennyiben a ...*-kor aktuális tervek megfelelőek az 1. és 9. cikkben megfogalmazott célok megvalósításához.

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdéssel összhangban a tagállamok értesítik a Bizottságot határozataikról az 6. cikk (1) bekezdésében, a 8. cikk (1) bekezdésében és a 11. cikk (1) bekezdésében megjelölt határidőkön belül.

VII. fejezet

Jelentések és záró rendelkezések

18. cikk

A tagállamok az előzetes árvízkockázati értékelést, az árvízkockázati térképeket és az árvízkockázat-kezelési terveket, ideértve a határokon átnyúló árvízkockázatokat, elkészítésüket követő három hónapon belül benyújtják a Bizottság számára.

19. cikk

A Bizottság legkésőbb 2018. december 22-ig és azt követően hatévenként jelentést nyújt be ezen irányelv alkalmazásáról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés készítése során figyelembe veszik az éghajlatváltozás hatásait.

20. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb a hatálybalépésétől ...(16) számított két éven belül megfeleljenek. Haladéktalanul a Bizottság elé tárják az intézkedések szövegét, valamint egy táblázatot az említett intézkedésekés ezen irányelv közötti megfelelésről.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A tagállamok maguk döntik el ennek a hivatkozásnak a módját.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

21. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt , […]-án/én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

Melléklet

Árvízkockázat-kezelési tervek

A.  Az első árvízkockázat-kezelési terv alkotóelemei:

B.  Az árvízkockázat-kezelési tervek későbbi korszerűsítésének alkotóelemei:

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (2) HL C […]., […].,[…]. o. (3) HL C […]., […].,[…]. o. (4) Az Európai parlament 2006. június 13-i álláspontja. (5) HL L 327., 2000.12.22., 1. o. A 2455/2001/EK határozattal módosított (HL L 331., 2001.12.15., 1. o.) irányelv. (6) HL L 297., 2001.11.15., 7. o. (7) HL L 311., 2002.11.14., 3. o. (8) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. (9) * Ezen irányelv hatályba lépésétől számított három év. (10) HL L 257., 1996.10.10., 26. o. A legutóbb a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.) módosított irányelv. (11) HL L 10., 1997.1.14., 13. o. A legutóbb a 2003/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 345., 2003.12.31., 97. o.) módosított irányelv. (12) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. A legutóbb a 807/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 36. o.) módosított irányelv. (13) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb a 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv. (14) HL L 41., 2003.2.14., 26. o. (15) * Ezen irányelv hatályba lépésének időpontja. (16) * Két évvel ezen irányelv hatályba lépésének időpontja után.

Az Európai Parlament állásfoglalása a guantánamói foglyok helyzetéről

P6_TA(2006)0254 RC-B6-0296/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az Egyesült Államok által a Guantánamo Bay-en folytatott fogva tartások jogszerűségéről szóló, 2005. április 25-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Emberi Jogi Bizottság (UNHRC) Guantánamóról szóló, 2006. február 15-i jelentésére, amely a guantánamói fogolytábor haladéktalan bezárására, valamint a még fogva tartott személyek bíróság elé állítására vagy szabadon bocsátására szólít fel,

–   tekintettel az ENSZ Kínzás elleni Bizottságának 2006. május 19-én közzétett, Amerikai Egyesült Államokra vonatkozó következtetéseire és ajánlásaira,

–   tekintettel az USA védelmi minisztériuma által 2006. május 15-én a Guantánamo Bay 759 korábbi és jelenlegi foglyai listájának közzétételére, amely során nem tüntették fel, hogy a listán valamennyi fogva tartott szerepel-e,

–   tekintettel a guantánamói foglyok számára vonatkozóan az USA kormánya által közölt legfrissebb adatokra, melyek szerint kb. 275 foglyot szabadon engedtek, 465 fogoly továbbra is a táborban van, akik közül 133-at már kijelöltek szabadon bocsátásra,

–   tekintettel a guantánamói foglyok tisztességes eljáráshoz való jogairól szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Guantánamó Bay-i foglyokról szóló, 2002. február 7-i állásfoglalására(1), a tanácshoz intézett, a guantánamói foglyok tisztességes eljáráshoz való jogáról szóló, 2004. március 10-i ajánlására(2) és a Guantánamóról szóló 2006. február 16-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az emberi jogok helyzete a világban című 2005-ös éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2006. május 18-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1984. december 10-én elfogadott, a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről szóló egyezményre,

–   tekintettel a kínzás elleni küzdelemről és a halálbüntetésről szóló EU-s iránymutatásokra, valamint a 2001-ben elfogadott, a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott párbeszédekről szóló iránymutatásaira,

–   tekintettel az EU külügyminisztereinek 2006. május 27-28-án, Bécsben tartott informális találkozójára,

–   tekintettel többek között a német kancellár, a brit miniszterelnök és az ENSZ főtitkára felhívására, amelyben a guantánamói fogolytábor bezárására szólítanak fel,

–   tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.   emlékeztetve arra, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rendelkezése szerint senki nem tartható önkényesen fogva, és a szabadság megvonásának jogilag meghatározott alapokon és eljárásokon kell nyugodnia, és minden felet sürgetve e rendelkezések alkalmazására,

B.   mivel igen aggasztó az amerikai fogságban tartott foglyokkal szembeni visszaélésekről, a foglyok öngyilkossági kísérleteiről és a Guantánamo Bay-i börtönben kitört lázadásról szóló hírek; megjegyezve, hogy az Egyesült Államok alig tett lépéseket az esetek kivizsgálására és bizonyítható visszaélések esetén az ügyben érintett személyzet felelősségre vonására,

C.   mivel 2006. június 10-én három guantánamói fogoly öngyilkossága további nemzetközi aggodalmakat váltott ki a fogolytáborokkal kapcsolatban,

D.   üdvözli, hogy egyes fogva tartottak megkapták a jogot, hogy független jogászokkal folytassanak magánbeszélhetést,

1.   megismétli az Amerikai Egyesült Államok kormányzatához intézett felhívását, hogy zárassa be a Guantánamo Bay-i fogolytelepet, és ragaszkodik ahhoz, hogy minden fogollyal a nemzetközi humanitárius jog szerint kell bánni, és vád alá helyezés esetén haladéktalanul méltányos és nyilvános tárgyaláson, hatáskörrel rendelkező, független és pártatlan bíróság vagy nemzetközi törvényszék elé kell állítani;

2.   elítéli a kínzás és kegyetlen bánásmód valamennyi formáját, és megismétli annak szükségességét, hogy a nemzetközi joggal összhangban kell eljárni;

3.   felszólítja az amerikai hatóságokat, hogy hajtsák végre az ENSZ kínzás elleni egyezményének ajánlásait, és hogy hagyjanak fel a "különleges kihallgatási technikákkal", beleértve a szexuális megaláztatást, az ún. "water boardingot" (vízkúra), ún. "short shacklinget" (foglyok magzati pozícióban való megláncolása), illetve kutyák félelemkeltésre történő használatát, amelyek kimerítik a kínzás, a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód fogalmát;

4.   felszólítja az USA kormányát, hogy biztosítsa, hogy az illetékes ENSZ szervek és nemzetközi emberi jogi szervezetek korlátozás nélkül látogathassák a Guantánamo Bay-i foglyokat; megjegyzi, hogy eddig a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága volt az egyetlen nemzetközi szervezet, amely számára hivatalosan engedélyezték a foglyok látogatását;

5.   megjegyzi, hogy az USA hadserege jelentős erőfeszítést tett annak érdekében, hogy a foglyokat a korábbinál jobb körülmények között tartsák, különösen, ami az orvosi ellátást, a táplálkozást, vallási önkifejezést és a vallási jogok gyakorlását, valamint a szabadidős tevékenységeket illeti;

6.   azon a véleményen van, hogy a fogva tartás körülményeinek javítása nem oldja meg a tényleges problémát, ami a jogállamiság, a nemzetközi jog és az emberi jogok megsértésében áll;

7.   sajnálja, hogy az USA védelmi minisztériuma láthatóan tervezi a megalázó bánásmódot tiltó sor törlését a foglyok kezelésére vonatkozó szabályzatból, és az amerikai hadsereg kihallgatásokra vonatkozó szabályzatából törölni kívánja a Genfi Egyezményekre és az ENSZ kínzás elleni egyezményére történő kifejezett hivatkozást;

8.   megjegyzi, hogy az USA a terrorizmus elleni küzdelmet "háborúként" definiálja, ugyanakkor nem ismeri el a hadifoglyokat a Genfi Egyezmények alapján megillető jogokat; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem sajátos jellege ellenére a nemzetközi jogszabályok szerint kell eljárni;

9.   megjegyzi, hogy az új – 6. számú – tábor felépítése, amelyet 2006 augusztusában adnak át, és amely a legmodernebb felszereléseket vonultatja fel, ugyanakkor ablakokat nem terveztek rá, nem a tábor közeljövőben történő bezárásának valószínűségét sugallja;

10.   felszólítja az USA hatóságait annak biztosítására, hogy az USA személyzet által végrehajtott kínvallatásra, vagy egyéb bántalmazásra utaló valamennyi állítást haladéktalanul kövessen alapos és hiteles kivizsgálás és bírósági tárgyalás;

11.   felhívja az Egyesült Államok kormányát, hogy egyértelműen közölje, voltak-e, illetve vannak-e Guantánamóban kiskorú foglyok, mivel ez sérti az ENSZ gyermeki jogokra vonatkozó egyezményét;

12.   felhívja az USA hatóságait annak biztosítására, hogy a szabadon bocsátott foglyok ne kerüljenek olyan államba, ahol fennáll további kínzásuk kockázata, vagy velük szemben kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódot alkalmazhatnak;

13.   hangsúlyozza, hogy napjaink terrorizmusa, különösen az országok és azok lakossága ellen irányuló globális terrorizmus, veszélyezteti a társadalmainkban élvezett alapvető emberi jogokat; újra hangsúlyozza hitét, hogy a terrorizmus elleni küzdelem, ami az EU és az USA számára az egyik legfontosabb ügy, nem folytatható olyan áron, amely kockára teszi immár elfogadott, alapvető, és közös értékeinket, mint amilyen az emberi jogok és a jogállamiság tisztelete;

14.   úgy véli, hogy ha a terrorizmus ellen meghirdetett "háború" megvívása során figyelmen kívül hagyják a nemzetközi jogokat, az súlyosan csökkenti a terrorizmus elleni küzdelem hitelét és erejét;

15.   felhívja az EU-t, hogy az EU-USA csúcstalálkozóra dolgozzon ki közös megközelítést, és indítványozzon olyan közös fellépést, amelyben felszólítják az USA kormányát a guantánamói fogolytábor bezárására, és arra, hogy a foglyok kezelése terén a nemzetközi joggal összhangban járjon el;

16.   a közelmúltban Guantánamóban járt európai parlamenti képviselői delegáció tanácsát követve azt javasolja, hogy küldjön ad hoc delegációt Guantánamóba, amikor azt az Európai Parlament szükségesnek és időszerűnek ítéli;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KKBP főképviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése főtitkárának és elnökének, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának.

(1) HL C 284. E, 2002.11.21., 353. o. (2) HL C 102. E, 2004.4.28., 640. o. (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0070. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0220.

Az Európai Parlament állásfoglalása a Petíciós Bizottságnak a 2004 márciusától 2005 decemberéig tartó parlamenti évben tartott tanácskozásairól (2005/2135(INI))

P6_TA(2006)0255 A6-0178/2006

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a petíciós jog megerősítéséről szóló, 1989. áprilisi intézményközi megállapodásra(1),

–   tekintettel az EK-szerződés 21. és 194. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 192. cikkének (6) bekezdésére,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0178/2006),

A.   mivel a petíciós jog az Európai Unió állampolgárságával szervesen összefüggő alapvető jog,

B.   mivel a petíciós jog 1992 óta beépült az EK-Szerződésbe, és azt az Európai Unió alapjogi chartájának 44. cikke, valamint az Európai Parlament eljárási szabályzatának 191. cikke is megerősíti,

C.   mivel a petíciós jogot a Parlament, a Tanács és a Bizottság hivatalosan megerősítették, és garanciát adtak a petíciók intézményközi nyomon követésére,

D.   mivel e jog gyakorlása különösen az európai állampolgárok, de az európai intézmények számára is fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy közvetlenül jussanak információhoz az EU jogszabályainak alkalmazása során az átlagpolgárok által felvetett problémákról és az általuk tapasztalt nehézségekről,

E.   mivel a Parlament a petíciókat olyan eszköznek tekinti, amelyek révén javíthatja az EU tevékenységei, valamint az afölötti politikai felügyeletet és ellenőrzést, ahogyan az EU politikáit az uniós, a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok átültetik és végrehajtják,

F.   mivel az EU 2004. májusi bővítését követően a 10 új tagállam állampolgárai is megszerezték azt a jogot, hogy a Parlamenthez nemzeti nyelvükön petíciót nyújtsanak be, és jelentős logisztikai erőfeszítésre volt szükség e jog gyakorlása lehetőségének megteremtéséhez,

G.   mivel szükség van annak folyamatos biztosítására, hogy az EU állampolgárait megfelelően tájékoztassák a Parlamentnek történő petíció benyújtására vonatkozó törvényes jogaikról olyan ügyekben, amelyek az Európai Unió tevékenységi körébe tartoznak,

H.   mivel a Parlamentnek benyújtott petíciók csaknem egyharmadát elfogadhatatlannak nyilvánítják, részben a Parlament, az európai ombudsman és az Emberi Jogok Európai Bírósága eltérő illetékességére, illetve a rendelkezésre álló különféle nemzeti jogorvoslati eszközökre vonatkozó nem kielégítő információ következményeként,

I.   mivel a Parlament annak érdekében, hogy hatékonyabb és átláthatóbb módon foglalkozzon a petíciókkal, javította a petíciók kivizsgálását szolgáló eljárást, ám úgy véli, hogy többet lehetne tenni a petíciók feldolgozásáért felelős közigazgatási struktúrák integrálása és megerősítése, különösen a petíciók benyújtóinak kiegyensúlyozott és igazságos, valamint a folyamat bizalmas kezelésének biztosítása érdekében, ha ezt a petíció benyújtója kéri,

J.   mivel a Parlament, az ombudsman és a Bizottság közötti együttműködés változatlanul előfeltétel, amikor az állampolgárok által petícióikban és panaszaikban felvetett ügyeket vizsgálják, és a három intézmény között az eljárások bizonyos ésszerű egyszerűsítése – például a petíciós eljárásban a vizsgálatok egyesítése, amikor ugyanazon tárgyra vonatkozóan nyújtanak be panaszt és petíciót – nagyobb hatékonyságot eredményezhet,

K.   mivel az EK-Szerződés 230. cikke szerint a Parlament ugyanolyan feltételekkel jogosult eljárást indítani az Európai Közösségek Bírósága előtt, mint a Tanács és a Bizottság, és rendelkezik az állampolgárok jogos aggályaira való hatékonyabb válaszadás jogi és politikai eszközeivel is,

L.   mivel a Parlament mindazonáltal folyamatosan előmozdítja a lojális együttműködést különösen a Bizottsággal – a Szerződések őrével – mert az az állampolgárokat támogatás kérésére ösztönző problémák orvoslásának hatékony eszköze,

M.   mivel a Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2005. május 26-i keretmegállapodásnak(2)? megfelelően a "Bizottság a Parlament írásban történő tájékoztatását megelőzően semmilyen jogalkotói javaslatot, jelentős kezdeményezést vagy határozatot nem hoz nyilvánosságra",

N.   mivel a tagállamok és a Tanács konkrét felelőssége annak szavatolása az EU állampolgárai számára, hogy az európai jogszabályokat betartsák, és azokat a nemzeti, regionális és helyi közigazgatás, beleértve a fennhatóságuk alatt eljáró ügynökségeket is, megfelelően alkalmazzák,

O.   mivel emlékeztetni kell arra, hogy természetesen nem minden elfogadható petíciót fogadnak be és vizsgálnak ki az EU állampolgárai számára kielégítő eredménnyel, ám a petíciók ésszerű része elvezet egy-egy konkrét probléma megoldásához, vagy rávilágít olyan konkrét aggályra, amely a Parlament számára eszközül szolgál az új közösségi jogszabályok tárgyalásakor,

1.   újra megerősíti a Petíciós Bizottság alapvető szerepét az EU állampolgáraival való kapcsolattartásban, valamint az európai közvélemény előtt az EU döntéshozatali folyamata demokratikus legitimációjának és elszámoltathatóságának erősítésében;

2.   emlékeztet arra, hogy a petíciók felhívják az európai intézmények figyelmét is az egyes állampolgárok várakozásaira az EU politikáival kapcsolatban, valamint arra, hogy ezek a várakozások milyen mértékben teljesülnek;

3.   úgy véli, hogy Petíciós Bizottsága az állampolgárok számára fontos visszacsatolási csatorna az európai eljárások és politikák tekintetében, így hozzájárul a közösségi jogalkotás, illetve annak uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű végrehajtása fölötti demokratikus ellenőrzés erősítéséhez;

4.   hangsúlyozza, hogy a petíciós eljárás lehetőséget ad a Parlamentnek, hogy feltárja az EU politikai céljai között félreérthetően megfogalmazott törekvéseket, valamint a közösségi jogszabályokban lévő esetleges kibúvókat vagy a közösségi jogszabályok tagállamok által történő nem megfelelő alkalmazását, és ha szükséges, intézkedjen ezek megoldása érdekében;

5.   megerősíti azt az álláspontot, hogy a petíciós eljárásnak olyan szolgáltatásnak kell lennie, amely azt célozza, hogy azok az uniós polgárok, akik nem tudnak más módon az Európai Parlament eljárásaihoz folyamodni; emlékeztet, hogy az európai parlamenti képviselők élhetnek ezzel a joggal a Parlament szabályzatán keresztül; emlékezteti a képviselőket, hogy egyéb parlamenti eljárások is rendelkezésükre állnak;

6.   aláhúzza a Bizottság fontos szerepét a petíciók előzetes vizsgálatában, ami segít a bizottságnak abban, hogy azokra az aggályokra és problémákra, amelyekkel az állampolgárok mindennapi életük során szembesülnek, megfelelő megoldásokat találjon;

7.   hangsúlyozza, hogy a Parlament, az ombudsman és a Bizottság közötti további együttműködés mindkét fél számára kölcsönösen előnyös az európai közigazgatás színvonalának javítása, illetve a jobb minőségű és inkább az állampolgárok által sugallt jogalkotás kialakítására irányuló közös céljaik teljesítésében; hangsúlyozza, hogy az összes közösségi intézmény számára érvényes közös magatartási szabályokat kell kidolgozni az európai ombudsman által készített és az Európai Parlament által elfogadott, a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat iránymutatásai mentén;

8.   aggályának és meglepetésének ad hangot amiatt, hogy ezzel összefüggésben a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának figyelemmel kíséréséről szóló 22. éves jelentése (2004) (COM(2005)0570) nem ismeri el a petíciós eljárás fontos szerepét a jogsértések felismerésében, mert a jelentés főrésze nem hivatkozik a petíciókra, ilyen hivatkozás kizárólag az 1. melléklet táblázatában található;

9.   úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak be kell jelentenie a Szerződés megsértésével kapcsolatos eljárás indítására vonatkozó döntéseket a hivatalos értesítő levél kiküldése előtt, különösen, ha a Parlamenthez petíciót nyújtottak be a kérdéses üggyel kapcsolatban;

10.   javasolja, hogy amikor az állampolgárok ugyanolyan tárgyú petíciót nyújtanak be a Parlamenthez és panaszt a Bizottsághoz, megfelelő módon hangolják össze a két eljárást, amikor a felvetett kérdésekkel foglalkoznak, tekintettel arra, hogy a petíciós jog olyan alapjog, amelyet a Szerződés véd, és mivel a Parlament biztosítja a viták átlátható keretét, ami a nagyobb nyilvánosság és közvélemény előtti elszámoltathatóság előfeltétele;

11.   növekvő aggályának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság jogsértési eljárásai, miután azokat végül megindítják, ésszerűtlenül hosszú ideig – gyakran több évig – tartanak, és elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy a tagállamok gyakran nem tartják be a Bíróság határozatait; úgy ítéli meg, hogy ez aláássa az EK jogalkotási folyamata és a következetes jogalkalmazás hitelességét és lejáratja az EU céljait;

12.   felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a tagállamok gyorsan ültessék át a gyakorlatba a Bíróság jogsértési ügyekkel kapcsolatos határozatait; üdvözli a Bizottság által 2005 decemberében elfogadott határozottabb politikát, mely szerint a Bíróság elé viszi a tagállamokat az átalány befizetések és a büntetések kiszabása érdekében; úgy véli továbbá, hogy ezt a politikát szigorúan kell alkalmazni az EU tekintélyének biztosítása, és az európai állampolgárok törvényes várakozásainak teljesítése érdekében;

13.   úgy véli, hogy ezt az elfogadhatatlan helyzetet a Parlament illetékes bizottságainak tovább kell vizsgálniuk annak érdekében, hogy ajánlásokat tegyenek a Parlament határozottabb részvételére a jogsértési eljárásokban, illetve az állampolgárok számára hatékonyabb jogorvoslati eszközökre;

14.   hangsúlyozza a nemzetek által irányított információs kampányok fontosságát az EU jogszabályai, az EU politikái és céljai lényegének jobb megismertetése érdekében; ez csökkenthetné az alaptalan petíciók és panaszok számát is, miközben segíthetné a Parlamentet és a Bizottságot az EU joga, illetve az EU politikái megfelelő alkalmazásának biztosításában, együttműködve a tagállamokkal;

15.   emlékeztet arra a kulcsszerepre, amelyet a tagállamok töltenek be az EU jogszabályai helyes végrehajtásában, illetve abban, hogy az Európai Unió fontosságát az állampolgárok számára világosabbá tegyék; hangsúlyozza a tagállamoknak, illetve parlamentjeik képviselőinek a Petíciós Bizottság vitáiban való jobban összehangolt részvétele fontosságát;

16.   bátorítja a világosan meghatározott célokkal rendelkező tényfeltáró missziókat, amelyeket az eljárási szabályzat 192. cikke szerint esetenként az EU különböző tagállamaiba küldenek, hogy a petíció benyújtói által felvetett kérdéseket kivizsgálják, és továbbra is támogatásáról biztosítja az ilyen missziókat, amikor a helyzet azt teljes mértékben indokolja, mivel ők a helyszínen világosabb képet adhatnak a gyakran bonyolult problémákról, és segíthetnek a tudatosság növelésében az illetékes hatóságok körében a konkrét témákkal kapcsolatban, ami egyben fokozza az állampolgár érdekeit szolgáló hatékony és gyakorlatias megoldások keresése érdekében rájuk nehezedő nyomást;

17.   indítványozza, hogy az ilyen missziók munkájának eredményeként jóváhagyott jelentéseket tájékoztatásul továbbítsák a Parlament Elnökségének, illetve ahol szükséges, más, az adott tárgyban érdekelt bizottságoknak;

18.   hangsúlyozza, hogy gyakran szükség van a Tanácsnak mint intézménynek a bizottság tevékenységében való nagyobb fokú részvételére, és ösztönzi a bizottság ülésein való részvételt a megfelelő szinten, amint azt a Tanács, a Parlament és a Bizottság által 2003. december 16-án elfogadott, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás(3) megfogalmazza;

19.   megismétli azt a Tanácsnak tett javaslatot, hogy a Tanács nevezzen ki vezető tisztviselőt a petíciós ügyek koordinálására, mivel számos petíció kényes, az EK jogszabályainak tagállamok által történő átültetésével, illetve az EU céljaival kapcsolatos politikai kérdéseket érint;

20.   megjegyzi, hogy az EU 25 tagállamra történt bővítése óta eltelt első évben a Parlamenthez benyújtott petíciók száma – a kezdeti várakozásokkal szemben – viszonylag állandó maradt; elkerülhetetlen azonban, hogy amint az új tagállamok állampolgárai alaposabban megismerik a petíciós folyamatot, gyakrabban élnek majd ezzel a jogukkal;

21.   javasolja, hogy a Parlament hozzon intézkedéseket uniós és nemzeti szinten, hogy az EU állampolgáraiban tudatosítsák jogukat, hogy a Szerződés 194. cikke szerint az őket közvetlenül érintő és az EU tevékenységi körébe tartozó ügyekben a Parlamenthez petíciót nyújthatnak be, és azt is hangsúlyozni kell, hogy a Szerződés 195. cikke szerint az ombudsmanhoz benyújtott panaszok csak az EU intézményein, illetve szervein belüli hivatali visszásságokra terjedhetnek ki;

22.   elismeri és üdvözli a bizottság titkárságának nyelvi, jogi és politikai szakértelemmel történő megerősítése érdekében tett lépéseket, és hangsúlyozza, hogy ezt folytatni kell, hogy a válaszadási idők rövidüljenek, a vizsgálatok hatékonyabbá váljanak és szolgáltatásai az EU valamennyi állampolgára számára egyformán rendelkezésre álljanak; sajnálatát fejezi ki azonban a bizottság titkárságán észlelhető állandó személyzethiány miatt az új tagállamokból érkező növekvő számú petíciókra tekintettel;

23.   felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy a megfelelő időben fontolja meg a Petíciós Bizottság 50 teljes jogú tagúvá történő kibővítését annak biztosítására, hogy az európai polgárok ügyei még jobb megértésre találhassanak a bizottságban, ezáltal lehetővé téve a Parlament számára, hogy jobban megfeleljen a petíciók benyújtói várakozásainak;

24.   üdvözli a petíciókhoz kifejlesztett új szoftverrendszer 2005 júliusában történő bevezetését; ez egyaránt működik adatbázisként és vezetői információs eszközként, amely adatokat szolgáltat a petíciókkal kapcsolatos munkafolyamatokról; rámutat ugyanakkor, hogy az e-Petition szoftver elérhető a bizottság tagjai, asszisztenseik, valamint a képviselőcsoportok személyzete számára, és célja, hogy megerősítse a bizottság e tevékenysége átláthatóságát és hatékonyságát;

25.   megjegyzi, hogy a Szerződés 230. cikke lehetővé teszi a Parlament számára, hogy a Szerződés vagy bármilyen más, annak alkalmazásához kapcsolódó jogszabály megsértését a Bíróság elé utalja;

26.   hangsúlyozza a Parlament legitim jogát arra, hogy éljen e jogkörével, ha az szükséges ahhoz, hogy a közösségi jog valamely petíció vizsgálata során felderített súlyos megsértésének véget vessen;

27.   emlékeztet arra, hogy a Parlament 1998 óta számos ízben hívott fel az 1989. évi intézményközi megállapodás felülvizsgálatára; megismétli a Tanács és a Bizottság felé irányuló kérését, hogy sürgősen végezzék el e felülvizsgálatot avégett, hogy az érintett területen működő intézmények közötti lényegi együttműködés számára egyértelmű és következetes keretet határozzon meg;

28.   felhívja az illetékes bizottságot, hogy a Petíciós Bizottsággal szoros együttműködésben végezze el a petíciós eljárásra vonatkozó hatályos eljárási szabályzat felülvizsgálatát, hogy az összhangban álljon a jelenlegi legjobb gyakorlattal, és erősítse meg az adatvédelemhez és a bizalmas kezeléshez kapcsolódó eljárásokat, anélkül azonban, hogy a petíciós folyamatnak az alapvető átláthatóságát korlátozná;

29.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak, parlamentjeinek és petíciós bizottságaiknak, ombudsmanjainak és hasonló illetékes szerveinek.

(1) HL C 120., 1989.4.12., 90. o. (2) HL C 117. E, 2006.5.18., 123. o. (3) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.