Choisissez la langue de votre document :
- bg - български
- es - español
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- en - English
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - hrvatski
- it - italiano
- lv - latviešu valoda
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Malti
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - português
- ro - română
- sk - slovenčina
- sl - slovenščina
- fi - suomi
- sv - svenska
|
 A nemzeti számlákkal kapcsolatos adatszolgáltatás ***I |
| ||||||||||
| |||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0653)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 285. cikkének (1) bekezdésére, amelynek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0438/2005), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0122/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e módosított rendelet végrehajtása során haladéktalanul tegyen lépéseket a nemzeti számlákkal kapcsolatos adatszolgáltatás összehasonlíthatóságának és érthetőségének további javítása érdekében az egészségügy, az oktatás és a szociálpolitika terén, amely adatok fontos statisztikai alapul szolgálnak a lisszaboni stratégia keretében végzett strukturális és makroökonómiai politikai értékelésekhez; 4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a 2223/96/EK tanácsi rendeletnek a nemzeti számlákkal kapcsolatos adatszolgáltatás tekintetében történő módosításáról szóló …/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(Mivel megállapodás született a Parlament és a Tanács között, a Parlament álláspontja az első olvasatban megegyezik a végső jogalkotási aktussal, a .../2007/EK rendelettel.)
| |||||||||||
| Közös európai légtér kialakításáról szóló többoldalú megállapodás * |
| |||||||||
(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2006)0113)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdésére és ezzel összefüggésben 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára, valamint 300. cikkének (4) bekezdésére, – tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0218/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0060/2007), 1. jóváhagyja a megállapodás megkötését; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Albán Köztársaság, Bosznia és Hercegovina, az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziója, a Horvát Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Norvég Királyság, a Szerb Köztársaság és a Montenegrói Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.
| ||||||||||
| Az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének a Bíróság hatáskörével kapcsolatos rendelkezéseinek kiigazítása * |
| ||||||
(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, – tekintettel a bizottsági közleményhez csatolt tanácsi határozattervezetre (COM(2006)0346) – C6-0304/2006), – tekintettel az EK-Szerződés 67. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel, – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0082/2007), 1. jóváhagyja a Tanács határozattervezetét; 2. felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni; 3. kéri az 1975. március 4-i közös nyilatkozat alapján az egyeztetési eljárás megkezdését, abban az esetben, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől a Tanács el kíván térni; 4. felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a határozattervezetet; 5. felhívja a Tanácsot, hogy gyorsítsa fel az áthidaló záradékok (passerelle) életbeléptetését annak érdekében, hogy megszűnjön a Bíróság hatáskörének korlátozása a Szerződés IV. címével összefüggésben, miközben rámutat arra, hogy már korábban felhívta a Tanácsot e korlátozások megszüntetésére; 6. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. | |||||||
| Az Orosz Föderációban a többoldalú nukleáris környezeti programról szóló keretmegállapodás * |
| |||||||||
(Konzultációs eljárás) Az Európai Parlament, – tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2006)0665)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 181a. cikkére és a 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére, – tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0475/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére, – tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A6-0126/2007), 1. jóváhagyja a keretmegállapodás, valamint az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv megkötését; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Norvégia és Oroszország kormányának és parlamentjének.
| ||||||||||
| Közös szabályok a polgári légi közlekedés védelméről ***II |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: második olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács közös álláspontjára (14039/1/2006 – C6-0041/2007), – tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslata (COM(2005)0429)(1) tárgyában az első olvasat során elfogadott álláspontjára(2), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6-0134/2007), 1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a polgári légi közlekedés védelmének közös szabályairól és a 2320/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3), a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A személyek és az áruk Európai Unión belüli védelme érdekében a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok létrehozásával meg kell akadályozni a polgári légi járművek elleni jogellenes, a polgári légi közlekedés védelmét veszélyeztető cselekményeket. E célt a légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok és közös alapkövetelmények megállapítása, valamint az ezek betartásának nyomon követését szolgáló mechanizmusok kialakítása révén kell elérni. (2) A polgári légi közlekedés általános védelme érdekében meg kell teremteni a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én aláírt Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjait. (3) A polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt események nyomán született. (4) A 2320/2002/EK rendelet tartalmát felül kell vizsgálni az azóta szerzett tapasztalok fényében, és a rendeletet hatályon kívül kell helyezni és ezzel a rendelettel kell felváltani, amely a meglévő szabályok egyszerűsítésére, összehangolására és egyértelművé tételére, valamint a védelmi szintek javítására törekszik. (5) Mivel a folyamatosan fejlődő kockázatfelmérési módszereknek való megfelelés érdekében és az új technológiák bevezetését elősegítendő a védelmi intézkedések és eljárások elfogadása terén nagyobb rugalmasságra van szükség, e rendeletnek anélkül kell meghatároznia a polgári légi közlekedés jogellenes cselekmények elleni védelmét szolgáló intézkedések alapelveit, hogy a végrehajtás műszaki vagy eljárási részleteit kifejtené. (6) E rendeletet a tagállamok területén a polgári légi közlekedést kiszolgáló repülőterekre, az ilyen repülőtereken szolgáltatást nyújtó üzemeltetőkre, valamint a repülőterek számára vagy azokon keresztül árut biztosító és/vagy szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra kell alkalmazni. (7) A légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, 1963-as Tokiói Egyezmény, a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, 1970-es Hágai Egyezmény, valamint a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, 1971-es Montreali Egyezmény sérelme nélkül e rendeletnek rendelkeznie kell a közösségi légi fuvarozók légi járműveinek fedélzetén, vagy járatai során alkalmazandó védelmi intézkedésekről is. (8) Valamennyi tagállam maga döntheti el, hogy az általa nyilvántartott légi járműveken és az általa engedélyezett légi fuvarozók légi járművein bevet-e a járatokon szolgáló hatósági védelmi kísérőket. (9) A polgári légi közlekedés különböző területein nem feltétlenül azonos a fenyegetettség szintje. A légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények megállapításakor a légi jármű méretét, a repülőtéri üzemeltetés jellegét és/vagy gyakoriságát is figyelembe kell venni, fenntartva az eltérések engedélyezésének lehetőségét. (10) Szintén lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kockázatértékelés alapján az e rendeletben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak. Meg kell azonban különböztetni egymástól az alapvető közös követelményeket és a szigorúbb intézkedéseket, és hasonló különbségtétel szükséges azok finanszírozásában is. (11) Harmadik országok megkövetelhetik az e rendeletben előírtaktól eltérő intézkedések alkalmazását az olyan járatok esetében, amelyek egy tagállami repülőtérről az adott harmadik országba, vagy az adott harmadik országon keresztül közlekednek. Ugyanakkor a Közösség által kötött kétoldalú megállapodások sérelme nélkül meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a Bizottság megvizsgálja a harmadik ország által megkövetelt intézkedéseket, és határozzon arról, hogy a tagállam, az üzemeltető (üzemben tartó) vagy más érintett jogalany továbbra is alkalmazhatja-e a megkövetelt intézkedéseket. (12) Bár egy tagállamon belül akár két vagy több szervezet vagy jogalany is foglalkozhat a légi közlekedés védelmével, minden egyes tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot, amely felelős a védelmi követelmények végrehajtásának összehangolásáért és figyelemmel kíséréséért. (13) Minthogy meg kell határozni a közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, és meg kell állapítani az üzemeltetők (üzemben tartók) és más jogalanyok részéről e célból szükséges intézkedéseket, valamennyi tagállamnak ki kell dolgoznia egy, a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti programot. Valamennyi, a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó repülőtér-üzembentartónak, légi fuvarozónak és jogalanynak ki kell dolgoznia, alkalmaznia kell és fenn kell tartania továbbá egy olyan védelmi programot, amely révén megfelel mind e rendeletnek, mind az irányadó nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programoknak. (14) Az e rendeletnek és a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak való megfelelés ellenőrzése érdekében minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy nemzeti programot a polgári légiközlekedés-védelem szintjének ellenőrzésére, és annak végrehajtásáról is gondoskodnia kell. (15) E rendelet tagállamok általi végrehajtásának figyelemmel kísérése és a légi közlekedés védelmének javítását célzó ajánlások érdekében szükséges, hogy a Bizottság ellenőrzéseket végezzen, akár előzetes bejelentés nélkül is. (16) Hatásköreinek közeljövőbeli bővítésével összefüggésben az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget fokozatosan be kell vonni a polgári repülés védelmével kapcsolatos közös rendelkezések betartásának ellenőrzésébe. (17) Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek a közös alapkövetelmények végrehajtása érdekében hozott közös intézkedéseket és eljárásokat, valamint érzékeny védelmi adatokat tartalmaznak, valamint a bizottsági ellenőrzésekről készült jelentéseket és a felelős hatóságok válaszait a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2001. november 29-i 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat(6) értelmében "EU minősített információ"-nak kell tekinteni. Ezek nem tehetők közzé, és csak azon üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok számára tehetők hozzáférhetővé, akiknek ahhoz jogos érdeke fűződik. (18) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(7) összhangban kell elfogadni. (19) A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy megállapítsa 4. cikk (5) bekezdésében és a 13. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadásának feltételeit. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására vagy e rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (20) Annak érdekében, hogy a harmadik országból érkező járatok átszálló utasai és az átszálló utasok kézipoggyászai mentesüljenek az átvizsgálás alól (egyszeri ellenőrzés elve), valamint annak érdekében, hogy az ilyen járatra érkező utasok vegyüljenek a már átvizsgált, induló utasokkal, célszerű megállapodások létrejöttét ösztönözni a Közösség és harmadik országok között, amelyek elismerik, hogy a harmadik ország által alkalmazott védelmi követelmények egyenértékűek a közösségi követelményekkel. (21) Elő kell mozdítani az "egyszeri védelmi ellenőrzés"-hez vezető lépéseket az Európai Unión belüli valamennyi repülőjáraton. (22) E rendelet nem érinti a repülésbiztonságra ‐ többek között a veszélyes áruk szállítására ‐ vonatkozó szabályok alkalmazását. (23) E rendelet rendelkezéseinek megszegése esetére szankciókat kell megállapítani. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. (24) A repülőtérről szóló, 1987. december 2-án Londonban tett együttes nyilatkozat helyébe a Gibraltárral kapcsolatos párbeszéd fórumának első miniszteri ülésén, 2006. szeptember 18-án Cordobában elfogadott, a gibraltári repülőtérről szóló miniszteri nyilatkozat lép, és az annak való teljes megfelelést az 1987-es nyilatkozatnak való megfelelésnek kell tekinteni. (25) Meg kell fontolni egy szolidaritási mechanizmus kialakítását, amely segítséget nyújtana a közlekedés területén jelentős hatással járó terroristacselekményeket követően. (26) Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét és az a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjainak megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok e rendelet léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Célok (1) E rendelet közös szabályokat állapít meg a polgári légi közlekedés védelme érdekében a védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szemben. Ezen kívül biztosítja a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 17. függeléke egységes értelmezésének alapjait. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott célok megvalósításának eszközei az alábbiak:
2. cikk Hatály (1) Ezt a rendeletet a következőkre kell alkalmazni:
(2) E rendeletnek Gibraltár repülőterére vonatkozó alkalmazása nem sértheti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság jogi álláspontját a repülőteret is magában foglaló terület feletti felségjoggal kapcsolatos jogvita tárgyában. 3. cikk Fogalommeghatározások
4. cikk Közös alapkövetelmények (1) A polgári légi közlekedésnek a védelmét veszélyeztető jogellenes cselekményekkel szembeni megóvását szolgáló közös alapkövetelményeket a melléklet tartalmazza. (2) A tagállamok és a használók közösen viselik a jogellenes cselekmények elleni intézkedések közös alapkövetelményeinek alkalmazásából eredő költségeket. A tagállamok, illetve a repülőterek, légi fuvarozók és más, Közösségen belüli érintett jogalanyok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében a Bizottság a lehető leghamarabb javaslatot tesz egységes szabályok bevezetésére e védelmi intézkedések finanszírozása területén. (3) Az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelmények végrehajtására vonatkozó részletes intézkedéseket a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghatározni.
(4) A közös alapkövetelmények végrehajtását szolgáló részletes intézkedések a hatálybalépésüket követően hat hónappal hatályukat vesztik. A 19. cikk (2) bekezdésében meghatározott szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően a részletes intézkedések fenntarthatóak, azonban kizárólag csak a védelmi kockázatok és az intézkedések által okozott költségek, illetve üzemelési hatások újabb alapos értékelését követően. (5) A Bizottság a 19. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján eltérés engedélyezhető a tagállamok számára az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelményektől és amelyek alapján azok olyan védelmi intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek a helyi kockázatfelmérés alapján megfelelő szintű védelmet biztosítanak a repülőtereken vagy azok kijelölt területein. Az ilyen alternatív intézkedéseket a légi jármű méretével, az üzemelés jellegével és/vagy az érintett repülőtéren az üzemeltetési műveletek gyakoriságával kapcsolatos okokkal kell igazolni. (6) A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben említett közös alapkövetelmények alkalmazását. (7) A részletes intézkedéseket és az (1) bekezdésben meghatározott közös alapkövetelmények végrehajtására vonatkozó eljárásokat kockázat- és hatásvizsgálat alapján kell meghatározni. A vizsgálatnak ki kell terjednie a becsült költségekre is. (8) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (3) bekezdés értelmében alkalmazott olyan intézkedésekről, amelyek pénzügyi és egyéb költségei végrehajtásuk folyamán aránytalannak bizonyultak az intézkedés által megállapított esetleges többletvédelemhez képest. Ilyen esetben a Bizottság felhatalmazza a tagállamokat, hogy a 19. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárásnak megfelelően eltérjenek a közös alapkövetelményektől. 5. cikk A díjak átláthatósága Amennyiben a repülőtéri vagy a fedélzeti védelmi költségeket belefoglalják a repülőjegy árába, e költségeket külön fel kell tüntetni a jegyen vagy más módon jelezni kell az utas számára. 6. cikk A védelmi adók és díjak célhoz kötöttsége A védelmi adóknak és díjaknak, függetlenül attól, hogy a tagállamok, légi fuvarozók vagy jogalanyok határozzák-e meg őket, átláthatóaknak kell lenniük, kizárólag a repülőtéri vagy a fedélzeti védelmi kiadásokra fordíthatóak, és nem haladhatják meg a 4. cikkben meghatározott közös alapkövetelmények alkalmazásának költségét. 7. cikk Intézkedések védelmi szabályok megsértése esetén Ha a tagállamoknak okuk van feltételezni, hogy a védelmi szabályok megsértése folytán csökkent a védelmi szint, gondoskodniuk kell a szabálysértés megfelelő és gyors elhárításáról, illetve a polgári légi közlekedés folyamatos védelméről. 8. cikk A tagállamok által alkalmazott szigorúbb intézkedések (1) A tagállamok alkalmazhatnak a 4. cikkben említett közös alapkövetelményeknél szigorúbb intézkedéseket. Ilyen esetben kockázatfelmérés alapján és a közösségi jogszabályoknak megfelelően járnak el. A szigorúbb intézkedéseknek mindig a tárgykörhöz kapcsolódónak, objektívnek, megkülönböztetéstől mentesnek és a tárgyukat képező kockázattal arányosnak kell lenniük. (2) A Bizottság megvizsgálhatja az (1) bekezdés alkalmazását, és a 19. cikkben említett bizottsággal folytatott konzultációt követően eldöntheti, hogy a tagállam továbbra is alkalmazhatja-e az intézkedéseket. A Bizottság tájékoztatja döntéséről a Tanácsot és a tagállamokat. A döntés Bizottság általi közlésétől számított egy hónapon belül a tagállam a döntést a Tanács elé bocsáthatja. A Tanács minősített többséggel három hónapon belül eltérő döntést hozhat. (3) Amennyiben a szigorúbb intézkedések egy adott napon egy adott járatra korlátozódnak, a (2) bekezdés nem alkalmazandó. (4) Az (1) bekezdésben említett szigorúbb intézkedések alkalmazásának költségeit a tagállamok viselik. 9. cikk Harmadik országok által megkövetelt védelmi intézkedések (1) A Közösség által kötött kétoldalú egyezmények sérelme nélkül a tagállamok értesítik a Bizottságot a harmadik országok által megkövetelt intézkedésekről, amennyiben azok eltérnek a 4. cikkben említett közös alapkövetelményektől egy tagállami repülőtérről harmadik országba, vagy harmadik országon keresztül közlekedő járatok tekintetében. (2) Az e rendelet hatálya alá tartozó területeken a Bizottság együttműködik a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezettel (ICAO). Ezen együttműködés megkönnyítésére a Bizottság eseti megállapodásokat köthet az ICAO-val információcsere és az ellenőrzések és felülvizsgálatok során történő kölcsönös támogatás céljából. Az ilyen megállapodásokról szóló tárgyalásokat a Bizottság a 19. cikkben említett bizottság közreműködésével folytatja le. (3) Az érintett tagállam kérésére, vagy saját kezdeményezésére a Bizottság megvizsgálja az (1) bekezdés alkalmazását, és a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban és a harmadik országgal folytatott konzultációt követően megfelelő választ dolgoz ki a harmadik ország részére. A Bizottság tájékoztatja döntéséről a Tanácsot és a tagállamokat. (4) Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben:
10. cikk Nemzeti hatóság Amennyiben egy tagállamon belül két vagy több szervezet is foglalkozik a polgári légi közlekedés védelmével, a tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot (a továbbiakban: felelős hatóság), amely felelős a 4. cikkben említett közös alapkövetelmények végrehajtásának összehangolásáért és figyelemmel kíséréséért. 11. cikk Programok A tagállamok, a repülőterek üzemben tartói, a légi fuvarozók és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó egyéb jogalanyok felelősek saját védelmi programjuk kidolgozásáért, alkalmazásáért és fenntartásáért a 12-16. cikkben meghatározottak szerint. A tagállamok ezen felül a 17. cikkben meghatározott átfogó minőség-ellenőrzési feladatot is ellátják. 12. cikk A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi program (1) Minden tagállam kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy, a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti programot. A program meghatározza a 4. cikkben említett közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, és megállapítja az üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok részéről e célból szükséges intézkedéseket. (2) A felelős hatóság írásban, egyfajta "szükséges ismeretek"-ként hozzáférhetővé teszi a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programjának megfelelő részeit azon üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok számára, akiknek ahhoz jogos érdeke fűződik. 13. cikk A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási program (1) Minden tagállam kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási programot. E program lehetővé teszi a tagállam számára, hogy az e rendeletnek és a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programjának való megfelelés figyelemmel kísérése érdekében ellenőrizze a polgári légi közlekedés védelmének minőségét. (2) A nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi minőségbiztosítási programokra vonatkozó követelményeket a 19. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A programnak lehetővé kell tennie a hibák gyors felderítését és javítását. Emellett elő kell írnia, hogy a tagállam területén működő valamennyi repülőtér, üzemeltető és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalany rendszeres ellenőrzése közvetlenül a felelős hatóság által vagy annak felügyelete alatt történjen. 14. cikk A repülőtér védelmi program (1) Minden repülőtér üzemben tartó köteles kidolgozni, alkalmazni és fenntartani repülőtér védelmi programot. E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a repülőtér üzemben tartójának követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind e rendeletnek, mind a repülőtér helye szerinti tagállamban érvényes, nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak. A program azt is meghatározza, hogy a repülőtér üzemben tartója hogyan ellenőrizze az ezen módszereknek és eljárásoknak való megfelelést. (2) A repülőtér-védelmi programot be kell nyújtani a felelős hatósághoz. 15. cikk Légifuvarozói védelmi program (1) Minden tagállam biztosítja, hogy a területéről szolgáltatásokat nyújtó minden légi fuvarozó egy légi fuvarozói védelmi programot hajtson végre és tartson fenn, amely alkalmas arra, hogy megfeleljen a polgári légiközlekedés-védelmi nemzeti programok követelményeinek. E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a légi fuvarozónak követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen mind e rendeletnek, mind a szolgáltatás helye szerinti tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak. A program azt is meghatározza, hogy a légi fuvarozó hogyan ellenőrizze az e módszereknek és eljárásoknak való megfelelést. (2) A légi fuvarozói védelmi programot kérésre el kell juttatni a felelős hatósághoz. (3) Amennyiben a működési engedélyt kiadó tagállam felelős hatósága jóváhagyott egy közösségi légi fuvarozói védelmi programot, azt az összes többi tagállamnak el kell ismernie. E jóváhagyás és elismerés nem vonatkozik a program azon részeire, amelyek a működési engedélyt kiadó tagállamtól eltérő tagállamban alkalmazandó szigorúbb intézkedésekkel kapcsolatosak. 16. cikk A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó meghatalmazott ügynök védelmi programja (1) Valamennyi ügynök, akinek a 12. cikkben említett nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi program értelmében légiközlekedés-védelmi követelményeket kell alkalmaznia, kidolgoz, alkalmaz és fenntart egy védelmi programot. E program meghatározza azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket az ügynöknek követnie kell ahhoz, hogy megfeleljen elsősorban az azon érintett tagállamban érvényes nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak, amelyben műveleit végrehajtja, valamint ennek a rendeletnek. A program meghatározza azt is, hogy maga az ügynök hogyan ellenőrizze az e módszereknek és eljárásoknak való megfelelést. (2) A légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó ügynök védelmi programját kérésre be kell nyújtani a felelős hatósághoz. 17. cikk Bizottsági ellenőrzések (1) E rendelet tagállami végrehajtásának nyomon követése, a légi közlekedés védelmében található gyenge pontok azonosítása és adott esetben a légi közlekedés védelmének javítására irányuló ajánlások érdekében a Bizottság utasítja az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget, hogy az érintett tagállam felelős hatóságával együttműködve ellenőrzéseket hajtson végre – ideértve a repülőterek, az üzemeltetők (üzemben tartók) és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenőrzését is. E célból a felelős hatóság írásban tájékoztatja a Bizottságot a területén működő valamennyi, polgári légi közlekedést kiszolgáló repülőtérről, eltekintve azoktól, amelyek a 4. cikk (5) bekezdése alá tartoznak. A bizottsági ellenőrzések során követendő eljárást a 19. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (2) A repülőterek, üzemeltetők és a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó jogalanyok ellenőrzését a Bizottság nem jelenti be előre. (3) A Bizottság ellenőrzéséről készült valamennyi jelentést el kell juttatni az érintett tagállam felelős hatóságához, amely válaszában megjelöli az esetleges hibák kijavítására tett intézkedéseket. Ezt követően a jelentést és a felelős hatóság válaszát el kell juttatni a többi tagállam felelős hatóságához. (4) A Bizottság biztosítja, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi európai repülőteret ...(9) előtt legalább egyszer ellenőrizzék. 18. cikk Az információk közzététele
19. cikk A bizottság eljárása (1) A Bizottságot egy bizottság segíti. (2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett határidő egy hónap. (3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. 20. cikk Jelentés A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a tagállamoknak és a nemzeti parlamenteknek e rendelet alkalmazásáról és annak a légi közlekedés védelme javítására gyakorolt hatásáról, valamint, adott esetben, a Bizottság ellenőrzései során feltárt gyenge pontokról és hiányosságokról. 21. cikk Érdekelt felek tanácsadó csoportja A 19. cikkben említett bizottság szerepének sérelme nélkül a Bizottság felállítja az érdekelt feleknek a légi közlekedés védelmével foglalkozó tanácsadó csoportját, amelynek tagjai a légi közlekedés védelmével foglalkozó, vagy abban közvetlenül érintett európai képviseleti szervezetek. E csoport kizárólagos feladata a Bizottságnak való tanácsadás. A 19. cikkben említett bizottságnak tájékoztatnia kell e tanácsadó csoportot a teljes szabályozási bizottsági eljárás alatt. 22. cikk Információk közzététele A Bizottság minden évben következtetéseket von le az ellenőrzési jelentések alapján, és az Európai Parlament, Tanács és Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(10) összhangban jelentést tesz közzé e rendelet végrehajtásáról és a légi közlekedés védelmének közösségi helyzetéről. 23. cikk Harmadik országok A harmadik országban alkalmazott védelmi követelményeket a közösségi követelményekkel egyenértékűként elismerő megállapodásokat bele kell foglalni a Közösség és harmadik országok között a Szerződés 300. cikkével összhangban létrejövő átfogó légi közlekedési megállapodásokba, az "egyszeri ellenőrzés" céljának elősegítése érdekében az Európai Unió és harmadik országok közötti járatok tekintetében. 24. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok érvényesítése érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. 25. cikk Hatályon kívül helyezés A 2320/2002/EK rendelet hatályát veszti. 26. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetést követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet …-tól/től(11) kell alkalmazni, kivéve a 4. cikk (3) bekezdését, a 4. cikk (5) bekezdését, a 13. cikk (2) bekezdését, a 17. cikk (1) bekezdését és a 19. cikket, amelyek …(12)*-tól/től alkalmazandók. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt, az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök MELLÉKLET A POLGÁRI LÉGI KÖZLEKEDÉS JOGELLENES CSELEKMÉNYEKKEL SZEMBENI VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ KÖZÖS ALAPKÖVETELMÉNYEK (4. CIKK) 1. A REPÜLŐTEREK VÉDELME 1.1. Repülőtér-tervezési követelmények 1. A repülőterek és kapcsolódó építmények tervezésénél, építésénél, valamint átalakításánál teljes mértékben figyelembe kell venni az e mellékletben és a végrehajtási jogi aktusaiban foglalt közös alapkövetelményeket. 2. A repülőtereken a következő területeket kell kialakítani:
1.2. Belépési ellenőrzés 1. Az illetéktelen személyek és járművek belépésének megakadályozása érdekében a légi oldalra való belépést korlátozni kell. 2. Az illetéktelen személyek és járművek belépésének megakadályozása érdekében a szigorított védelmi területekre való belépést ellenőrizni kell. 3. A légi oldalra és a szigorított védelmi területre csak azon személyek és járművek léphetnek be, akik vagy amelyek megfelelnek az előírt védelmi feltételeknek. 4. A teljes személyzetnek ‐ beleértve a hajózó személyzet tagjait ‐ védelmi háttérellenőrzésen kell átesnie, mielőtt a szigorított védelmi területre való, kíséret nélküli belépésre jogosító repülőtéri azonosítókártyát vagy hajózó személyzeti tag azonosítókártyát állítanának ki részére. Az azonosítókártyákat a kiállító hatóságtól eltérő más felelős hatóság is elismerheti. 1.3. Az utasoktól eltérő személyek és személyes tárgyaik átvizsgálása 1. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni, az utasokról eltérő személyeket és személyes tárgyaikat folyamatos és véletlenszerű módon át kell vizsgálni a szigorított védelmi területre való belépésük előtt. 2. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni, minden utasoktól eltérő személyt és személyes tárgyait át kell vizsgálni a szigorított védelmi terület kritikus részeire való belépése előtt. 1.4. Járművek átvizsgálása A tiltott tárgyak bevitelének megakadályozása érdekében a szigorított védelmi területre lépő járműveket át kell vizsgálni. 1.5. Megfigyelés, őrjárat és egyéb fizikai ellenőrzések A szigorított védelmi területeken és a nyilvánosság számára hozzáférhető valamennyi szomszédos területen biztosítani kell a megfigyelést, az őrjáratot és egyéb fizikai ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a személyek gyanús viselkedését észlelni lehessen, hogy a jogellenes cselekményre lehetőséget adó sérülékeny pontokat azonosítani lehessen, és hogy a személyeket meg lehessen akadályozni az ilyen cselekményekben. 2. A REPÜLŐTEREK ELKÜLÖNÍTETT TERÜLETEI A repülőterek elkülönített területein parkoló olyan légi járművet, amelyre a 4. cikk (5) bekezdésében említett alternatív intézkedések vannak érvényben, el kell különíteni az olyan légi járművektől, amelyekre teljes egészében e közös alapkövetelmények vonatkoznak, hogy biztosított legyen, hogy ez utóbbi légi járművekre, azok utasaira, poggyászukra és áruira vonatkozó védelmi követelmények nem kerülnek veszélybe. 3. A LÉGI JÁRMŰVEK VÉDELME 1. Amennyiben az utasok elhagyják a légi jármű fedélzetét, a légi járművet indulás előtt védelmi ellenőrzésnek kell alávetni annak érdekében, hogy ne legyenek a fedélzeten tiltott tárgyak. Amennyiben a légi jármű egy másik tagállamból érkezik, mentesülhet az ellenőrzés alól, kivéve, ha a Bizottság vagy a tagállam olyan tájékoztatást adott, amely szerint az utasok és kézipoggyászaik nem tekinthetőek a 4. cikkben említett közös alapkövetelményeknek megfelelően átvizsgáltnak. 2. Azokat az utasokat, akik valamely elismert repülőtér területén technikai okok miatt elhagyják a légi jármű fedélzetét, és azt követően ugyanezen repülőtér biztonságos zónájában maradnak, nem kell újra átvizsgálásnak alávetni. 3. Minden légi járművet védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. A légi járműnek a szigorított védelmi terület kritikus részein való tartózkodása elégséges védelemnek számít. 4. Minden olyan légi járművet, amelyet nem védtek az illetéktelen beavatkozástól, védelmi átvizsgálásnak kell alávetni. 4. UTASOK ÉS KÉZIPOGGYÁSZ 4.1. Az utasok és a kézipoggyász átvizsgálása 1. Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni a szigorított védelmi területekre vagy a légi jármű fedélzetére, minden induló, átszálló és tranzitutast és kézipoggyászát át kell vizsgálni. 2. Az átszálló utasok és kézipoggyászaik mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
3. A tranzitutasok és kézipoggyászaik mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
4.2. Az utasok és a kézipoggyász védelme 1. Az utasokat és kézipoggyászukat az átvizsgálás helyétől az őket szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. 2. Az átvizsgált, induló utasok nem keveredhetnek az érkező utasokkal, az alábbi esetektől eltekintve:
4.3. Potenciálisan rendzavaró utasok A potenciálisan rendzavaró utasok esetében indulás előtt megfelelő védelmi intézkedéseket kell alkalmazni. 5. FELADOTT POGGYÁSZ 5.1. A feladott poggyász átvizsgálása 1. Minden feladott poggyászt át kell vizsgálni a légi járműbe való berakodás előtt. 2. Az átrakandó feladott poggyászok mentesülhetnek az átvizsgálás alól, amennyiben:
3. A tranzit feladott poggyász mentesülhet az átvizsgálás alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad. 5.2. A feladott poggyász védelme A feladott poggyászt az átvizsgálás helyétől vagy a légi fuvarozó általi átvételtől ‐ amelyikre hamarabb kerül sor ‐ az azt szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. 5.3. Poggyász összeegyeztetés 1. Minden egyes feladott poggyászt azonosítani kell, hogy kísért vagy nem kísért feladott poggyász-e. Azt a feladott poggyászt, amelynek tulajdonosa bejelentkezett a járatra, de nem szállt fel a repülőgépre, nem kísért poggyásznak kell tekinteni. 2. Nem kísért feladott poggyász nem szállítható, kivéve, ha azt az utason kívül álló körülmények miatt különítették el, vagy ha megfelelő védelmi ellenőrzésnek vetették alá. 6. ÁRU ÉS POSTAI KÜLDEMÉNY 6.1. Az áru védelmi ellenőrzése 1. A légi járműbe való berakodás előtt minden árut védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. A légi fuvarozó csak olyan árut fogadhat el szállításra, amelynek védelmi ellenőrzését meghatalmazott ügynök, ismert szállító vagy listás szállító igazolja és felelősséget vállal érte. 2. Az átrakandó árut a végrehajtási jogi aktusban részletezett védelmi ellenőrzéseknek kell alávetni. Az áru mentesülhet a védelmi ellenőrzések alól:
3. A tranzitáru és tranzit postai küldemény mentesülhet az ellenőrzés alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad. 6.2. Az áru védelme 1. A légi járművön szállítandó árut a védelmi ellenőrzés elvégzésének helyétől az azt szállító légi jármű indulásáig védeni kell az illetéktelen beavatkozástól. 2. Az olyan árut, amelyet a védelmi ellenőrzések elvégzése után nem védtek megfelelően az illetéktelen beavatkozástól, ismételten át kell vizsgálni. 6.3. A postai küldemények védelmi ellenőrzése 1. A légi járműbe való berakodás előtt minden postai küldeményt védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. A légi fuvarozó csak akkor fogadhat el postai küldeményt szállításra, ha a postai küldeményekre vonatkozó, végrehajtási jogi aktusban részletezett, megfelelő védelmi ellenőrzés elvégzését igazolják. 2. Az átrakandó postai küldeményt a végrehajtási jogi aktusban részletezett védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. Az átrakandó postai küldemény az 5.1. szakasz 2. bekezdésében meghatározott feltételek szerint mentesülhet a védelmi ellenőrzés alól. 3. A tranzit postai küldemény mentesülhet az ellenőrzés alól, amennyiben a légi jármű fedélzetén marad. 7. LÉGIFUVAROZÓI POSTA ÉS LÉGIFUVAROZÓI ANYAGOK Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen a légi jármű fedélzetére felvinni, minden légifuvarozói postát és légifuvarozói anyagot védelmi ellenőrzésnek kell alávetni, és azokat az ellenőrzés elvégzésétől a légi járműbe való berakodásáig védeni kell. 8. FEDÉLZETI ELLÁTMÁNY Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen a légi jármű fedélzetére vinni, minden, a járatokon használandó vagy szállítandó fedélzeti ellátmányt ‐ beleértve az ételt ‐ védelmi ellenőrzésnek kell alávetni, és az ellenőrzés elvégzésétől a légi járműbe való berakodásáig védeni kell. 9. REPÜLŐTÉRI KÉSZLETEK Annak érdekében, hogy tiltott tárgyakat ne lehessen bevinni a repülőterek szigorított védelmi területeire, az árusításra vagy használatra szánt készleteket ‐ beleértve a vámmentes boltok és éttermek készleteit ‐ védelmi ellenőrzésnek kell alávetni. 10. REPÜLÉS TARTAMA ALATTI VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK 1. Az alkalmazandó repülésbiztonsági szabályok sérelme nélkül:
2. Amennyiben repülés közben egy utas jogellenes cselekményt próbál elkövetni, meg kell tenni a megfelelő védelmi intézkedéseket e cselekmény megakadályozására. 3. Fegyver – kivéve a bejelentett áruként szállított fegyvereket – csak akkor szállítható a légi jármű fedélzetén, ha az előírt védelmi feltételek teljesülnek, és
4. Járatokon alkalmazott hatósági védelmi kísérők csak akkor vethetők be valamely légi jármű fedélzetén, ha az előírt védelmi feltételek teljesülnek, és a kísérő megfelelően képzett. A tagállamoknak jogában áll megtiltani a hatósági védelmi kísérők alkalmazását az általuk engedélyezett légi fuvarozók járatain. 5. A 3. bekezdés a járatokon alkalmazott hatósági védelmi kísérőkre is vonatkozik, amennyiben fegyvert viselnek. 6. A légi jármű kapitányának való engedelmesség elvének sérelme nélkül egyértelműen meg kell határozni, hogy ki felel a polgári légi jármű fedélzetén vagy repülés közben elkövetett jogellenes cselekmények esetén a megfelelő intézkedések megtételéért. 11. A SZEMÉLYZET TOBORZÁSA ÉS KÉPZÉSE 1. Az olyan a személyeket, akik átvizsgálásokat, belépési ellenőrzést vagy egyéb védelmi ellenőrzéseket végeznek, úgy kell toborozni, képezni és ‐ adott esetben ‐ minősíteni, hogy az szavatolja a felvételi alkalmasságukat, és képesek legyenek a rájuk bízott feladatok elvégzésére. 2. Az utasoktól és a rövid időre szóló repülőtéri belépővel rendelkező kísért személyektől eltekintve azok a személyek, akiknek a szigorított védelmi területre belépési jogosultsággal kell rendelkezniük, védelmi képzésen kell hogy részt vegyenek, mielőtt megkapnák a repülőtéri azonosítókártyát vagy a hajózó személyzeti tag azonosítókártyát, kivéve, ha őket folyamatosan egy vagy több, repülőtéri vagy hajózó személyzeti tag azonosítókártyával rendelkező személy kíséri. 3. Az 1. és 2. bekezdésekben említett képzésre kezdetben, majd rendszeres időközönként kerül sor. 4. Az 1. és 2. bekezdésben említett személyek képzését nyújtó oktatóknak rendelkezniük kell a szükséges képesítéssel. 12. VÉDELMI BERENDEZÉSEK Az átvizsgálás, belépési ellenőrzés és egyéb védelmi ellenőrzések végzésére használt berendezések meg kell hogy feleljenek a jóváhagyott leírásnak, és képesnek kell lenniük a szóban forgó védelmi ellenőrzések végrehajtására. 13. VÉDELMI HÁTTÉRELLENŐRZÉSEK Valamennyi pilótát és motoros légi járműre szóló pilótaengedélyre pályázó személyt egységes védelmi háttérellenőrzéseknek kell alávetni, amelyeket szabályos időközönként meg kell ismételni. A felelős hatóságok védelmi háttérellenőrzésekre vonatkozó döntését egységes követelmények alapján kell meghozni.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Az árvízkockázatok értékelése és kezelése ***II |
| ||||||||||||
| |||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: második olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Tanács közös álláspontjára (12131/6/2006 – C6-0038/2007), – tekintettel az első olvasat során kialakított álláspontjára(1) a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági javaslattal (COM(2006)0015)(2) kapcsolatban, – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, – tekintettel eljárási szabályzata 62. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A6–0064/2007), 1. jóváhagyja a közös álláspontot, annak módosított formájában; 2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(Mivel megállapodás született a Parlament és a Tanács között, a Parlament álláspontja a második olvasatban megegyezik a végső jogalkotási aktussal, a 2007/60/EK irányelvvel.)
| |||||||||||||
| Fejlett terápiás gyógyszerkészítmények ***I |
| ||||||||||
| |||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0567)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0401/2005), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0031/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról szóló .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(Mivel megállapodás született a Parlament és a Tanács között, a Parlament álláspontja az első olvasatban megegyezik a végső jogalkotási aktussal, a .../2007/EK rendelettel.)
| |||||||||||
| A szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosítására szolgáló büntetőjogi intézkedések ***I |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett módosított javaslatára (COM(2006)0168)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0233/2005), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A6-0073/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 95. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A Bizottság által 1998. október 15-én előterjesztett, a közös piaci hamisítás és kalózkodás elleni küzdelemről szóló zöld könyv megállapította, hogy a hamisítás és kalózkodás olyan nemzetközi jelenséggé vált, amely gazdasági és szociális téren, valamint a fogyasztók védelme tekintetében, különösen az egészséget és a közbiztonságot illetően, komoly következményekkel jár. A zöld könyv nyomon követésének részeként munkatervet dolgoztak ki, és azt a Bizottság ugyanezen témában, 2000. november 30-án, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett közleményébe foglalták. (2) A 2003. március 20-21. között Brüsszelben tartott Európai Tanács következtetéseiben arra szólította fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hamisítás és a kalózkodás ellen hozott intézkedésekkel fokozzák a szellemi tulajdonjogok hasznosítását. (3) Nemzetközi szinten a tagállamokat és a Közösséget – a hatáskörébe tartozó kérdésekben – kötelezi a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezet keretében, a 94/800/EK tanácsi határozat(5) által jóváhagyott, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás). A TRIPS-megállapodás főként olyan büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemzetközi szinten alkalmazandó közös szabályokat képeznek, de a tagállamok közötti eltérések továbbra is túlságosan jelentősek, és nem teszik lehetővé a szellemi tulajdont érintő bűncselekményekkel, főként azok legsúlyosabb formáival szembeni hatékony küzdelmet. Ez az üzleti körökben aláássa a belső piacba vetett bizalmat, következésképpen csökkenti az innovációra és szellemi alkotásra szánt beruházásokat. (4) A Bizottság 2004 novemberében szintén elfogadott egy stratégiát a szellemi tulajdonjogok harmadik országok felé történő érvényesítéséről. (5) A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) polgári és közigazgatási jogi intézkedéseket, eljárásokat és jogorvoslatokat ír elő. Az említett irányelvet kellően visszatartó erejű és a Közösség egész területén alkalmazandó büntetőjogi rendelkezésekkel kell kiegészíteni. A belső piacon belüli hamisítás és kalózkodás elleni hatékony küzdelem érdekében egyes büntetőjogi rendelkezések közelítésére van szükség. A közösségi jogalkotó hatáskörrel rendelkezik az ezen irányelv értelmében vett, szabadalomtól eltérő szellemi tulajdon védelme terén általa elrendelt szabályok teljes hatékonyságának biztosításához szükséges büntetőjogi intézkedések meghozatalára. (6) A hamisítás és kalózkodás legújabb fejleményeire adandó vámhatósági válaszlépésekről szóló, 2005 októberében elfogadott bizottsági közleményből kiindulva a Tanács 2006. március 13-án állásfoglalást fogadott el, amelyben hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia céljai "csak a jól működő belső piac által, a tudásalapú gazdaságba irányuló befektetéseket ösztönző megfelelő intézkedésekkel érhetők el", és felismerte azt "a veszélyt, amelyet a hamisítás és kalózkodás komoly növekedése jelent az Unió tudásalapú gazdaságára, és különösen az egészségre és a biztonságra (…)". (7) Az Európai Parlament a gyógyszerek hamisításáról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalásában arra az álláspontra jutott, hogy az Európai Közösségnek sürgősen el kell fogadnia a kalózkodás és a gyógyszerek hamisítása terén a jogellenes gyakorlatok elleni eredményes küzdelemhez szükséges eszközöket. (8) Közelíteni kell a kiszabandó büntetések mértékét az ilyen bűncselekményeket elkövető természetes és jogi személyekkel szemben. E közelítésnek ki kell terjednie a szabadságvesztéssel járó büntetésekre, a pénzbírságokra és az elkobzásra. (9) Az ezen irányelvben lefektetett bűncselekmények elkövetésével vádolt személyek tekintetében, illetve annak megállapításakor, hogy szándékukban állt-e megsérteni az adott szellemi tulajdonjogot, figyelembe kell venni, hogy a vádlott a jogsértés elkövetése előtt milyen mértékben feltételezhette alapos okkal érvénytelennek az adott szellemi tulajdonjogot. (10) Rendelkezéseket kell megállapítani a bűnügyi nyomozások megkönnyítésére. A tagállamok biztosítják a szellemi tulajdonjogok jogosultjai és a közös nyomozócsoportok közötti együttműködést, a közös nyomozócsoportokról szóló 2002. június 13-i 2002/465/IB tanácsi kerethatározatban(7) szereplő rendelkezéseknek megfelelően. A szellemi tulajdonjogok érintett jogosultjainak bevonása olyan támogató szerepet jelent, amely az állam által folytatott nyomozás semlegességét nem érinti. (11) A szellemi tulajdont sértő bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és büntetőeljárások megkönnyítése érdekében ez utóbbiakat nem lehet a bűncselekmény sértettjének feljelentésétől függővé tenni. (12) Az Európai Unió alapjogi chartájában meghatározott jogokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani a bűncselekmények és szankciók meghatározása, valamint a nyomozások és a bírósági eljárások során. (13) Ez az irányelv nem érinti a különös felelősségi rendszereket, így például az internetszolgáltatók tekintetében a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(8), valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9)foglalt rendszert. (14) Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (15) Ezen irányelv tiszteletben tartja azokat alapvető jogokat és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket az Európai Unió alapjogi chartája állapít meg. Ennek az irányelvnek a célja különösen az, hogy a charta 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően biztosítsa a szellemi tulajdon teljes mértékű tiszteletben tartását. (16) Az audiovizuális ágazatban a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló, 1998. november 20-i 98/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(10) megfelelően biztosítani kell a szellemi tulajdonjogok megfelelő védelmét, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy és hatály Ezen irányelv megállapítja az alábbiakban meghatározott szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges büntetőjogi intézkedéseket a hamisítással és kalózkodással összefüggében. Ezek az intézkedések a közösségi jogszabályokbanfoglalt szellemi tulajdonjogokra alkalmazandók, a szabadalmak kivételével. Ezen irányelv rendelkezései nem terjednek ki a szabadalmi oltalomból eredő ipari tulajdonjogokra.
2. cikk Fogalommeghatározások
3. cikk Bűncselekmények A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjog bármilyen, üzletszerűen elkövetett szándékos megsértését, az ilyen jogsértés elkövetésében nyújtott bűnsegélyt és a cselekményre irányuló felbujtást bűncselekménynek minősítenek. Nem alkalmazhatók büntetőjogi szankciók olyan eredeti áruk párhuzamos behozatala esetén, amelyek harmadik országbeli forgalmazásához a jogosult hozzájárulását adta. A tagállamok biztosítják, hogy a védett alkotás tisztességes felhasználása – ideértve annak többszörözését példányokon, hanghordozó vagy más eszközön, kritika, kommentálás, híradás, oktatás (ideértve a tantermi használatra szánt többszörözött példányokon is), tanulás vagy kutatás céljára – nem minősül bűncselekménynek. 4. cikk A szankciók jellege (1) A 3. cikkben említett bűncselekményekre a tagállamok az alábbi szankciókat írják elő:
(2) A 3. cikkben említett bűncselekményekre vonatkozóan a tagállamok előírják, hogy megfelelő esetben az alábbi szankciók is alkalmazhatók:
5. cikk A büntetések mértéke (1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy amennyiben a 3. cikkben említett bűncselekményt természetes személy követi el, a kiszabható büntetés legmagasabb mértéke legalább 4 év szabadságvesztéslegyenolyan esetekben, amikor a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) 3. cikkének 5. pontja szerinti súlyos bűncselekményről van szó, vagy amennyiben e bűncselekményt a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló … 2007/.../IB kerethatározat értelmében vett bűnszervezet keretében követték el, vagy amennyiben e bűncselekmény személyek egészségét és biztonságát veszélyezteti. (2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményt elkövető természetes vagy jogi személyekre hatékony, arányos és visszatartó szankciókat szabjanak ki. E büntetéseknek a következő büntető vagy nem büntető jellegű pénzbírságokban kell testet ölteniük:
(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3. cikk szerinti, természetes és jogi személyek által egy származási vagy lakóhely szerinti országuktól eltérő tagállamban ismételten elkövetett bűncselekményeket figyelembe vegyék a pénzbírságok mértékének megállapításakor e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban. 6. cikk Kiterjesztett elkobzási hatáskörök A tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy képesek legyenek a bűncselekményekből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározat(13) 3. cikkében előírt rendelkezéseknek megfelelően elítélt természetes vagy jogi személy tulajdonában álló vagyon elkobzására akár egészben, akár részben, a 2005/60/EK irányelv 3. cikkének 5. pontja szerinti súlyos bűncselekmények esetén, vagy ha a bűncselekményeket a szervezett bűnözés elleni küzdelemről szóló, … 2007/.../IB kerethatározat értelmében vett szervezett bűnözés keretében követték el, valamint amennyiben e bűncselekmények mások egészségét és biztonságát veszélyeztetik. 7. cikk Joggal való visszaélés A tagállamok büntető, polgári és eljárási intézkedések révén biztosítják a büntetőjogi szankciókkal való fenyegetéssel történő visszaélés tilalmát és az ilyen visszaélés esetére büntetés kilátásba helyezését. A tagállamok tiltják az eljárási visszaéléseket, különösen olyan esetekben, amikor büntetőjogi intézkedéseket alkalmaznak polgári jogi előírások érvényesítésére. 8. cikk Vádlottak jogai A tagállamok biztosítják a vádlottak jogainak megfelelő védelmét és garantálását. 9. cikk Közös nyomozócsoportok (1) A tagállamok biztosítják, hogy a szellemi tulajdonjogok érintett jogosultjai vagy azok képviselői, illetve a szakértők segíthessék a közös nyomozócsoportok által a 3. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatban végzett nyomozásokat. (2) A tagállamok megfelelő védintézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy e segítség ne sértse a vádlott jogait, például a bizonyítás pontosságának, integritásának vagy pártatlanságának befolyásolása útján. (3) A nyomozás és a bírósági eljárás során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európai Unió alapjogi chartájának a személyes adatok védelméről szóló 8. cikkét, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(14). 10. cikk A bűnüldöző hatóságoktól kapott tájékoztatáshoz való jog A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a bűnüldöző hatóságok jogsértő tárgyakat foglalnak le vagy a jogsértés más bizonyítékait szerzik be, a hatóságok az ilyen bizonyítékot rendelkezésre bocsátják az állítólagos jogsértő ellen a jogosult által egy Európai Unión belüli illetékes bíróság előtt indított, folyamatban lévő vagy általa indítani tervezett polgári eljárás során történő felhasználásra, illetve hogy adott esetben az említett hatóságok tájékoztatják az érintett jogosultat vagy képviselőjét arról, hogy ilyen tárgy vagy bizonyíték van birtokukban. A tagállamok előírhatják, hogy e bizonyíték rendelkezésre bocsátását a jogosult számára ésszerű hozzáférési, biztonsági vagy más előírásokhoz kötik a bizonyítás integritásának biztosítása és a mindebből eredő esetleges büntetőeljárás sérelmének elkerülése érdekében. 11. cikk Büntetőeljárás indítása A tagállamok biztosítják, hogy a 3. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás vagy büntetőeljárás megindítása ne függjön a bűncselekmény sértettjének bejelentésétől vagy feljelentésétől, legalábbis akkor, ha a bűncselekményt a tagállam területén követték el. 12. cikk Átültető rendelkezések (1) A tagállamok meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb …(15)-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az azok és ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 13. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 14. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt , az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0589)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 80. cikkére (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0004/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság véleményére (A6–0086/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) elfogadásával az Európai Unió megerősítette kapacitását a tengeri életbiztonságot és a tengeri környezetvédelmet fenyegető helyzetek megelőzésére. (2) Az irányelv értelmében a tagállamoknak parti állam minőségükben a hatáskörükbe tartozó területeken képesek kell legyenek a tengeri forgalom megfigyelési feladatai keretében szerzett információk cseréjére. A tagállamok egyetértésével a Bizottság által kialakított SafeSeaNet közösségi információcsere-rendszer egyrészt egy adatcserére vonatkozó hálózatot, másrészt pedig a hajókról és rakományaikról rendelkezésre álló főbb információk szabványosítását (előzetes bejelentés és beszámoló) foglalja magában. Így aztán lehetővé teszi az európai vizeken található hajókkal, mozgásukkal és veszélyes vagy szennyező rakományukkal, illetve a tengeri eseményekkel kapcsolatos pontos és naprakész információk forrásazonosítását és bármely hatósághoz történő eljuttatását. (3) Ebben az összefüggésben az így összegyűjtött információk felhasználásának biztosítására alapvető jelentőségű, hogy az ezen irányelvben említett és a nemzeti hatóságok által létrehozott, az adatok begyűjtéséhez és cseréjéhez szükséges infrastruktúrát belefoglalják a SafeSeaNet közösségi információcsere-rendszerbe. (4) A 2002/59/EK irányelv szerint bejelentett és cserélt információk között különleges jelentőségűek a tengeren szállított veszélyes vagy szennyező áruk pontos jellemzőire vonatkozóak. Ennek keretében és tekintettel a nemrég bekövetkezett tengeri balesetekre, lehetővé kell tenni a parti hatóságok számára, hogy könnyebben hozzáférjenek a tengeren szállított szénhidrogén jellemzőihez, mivel ez alapvető a küzdelem legmegfelelőbb technikáinak kiválasztásában, és biztosítani kell számukra, hogy vészhelyzetben közvetlen kapcsolatot létesíthessenek a szállított terméket legjobban ismerő üzemeltetőkkel. (5) Az életbiztonság a tengeren című 1974-es nemzetközi egyezményben (SOLAS-egyezmény) említett, a hajók automatikus azonosítását (AIS – Automatic Identification System) elősegítő berendezések nem csak a hajók megfigyelési lehetőségeinek, de főként az egymás felé közeledő hajók helyzeti biztonságának javítását teszik lehetővé. A berendezéseket ezért bevonták a 2002/59/EK irányelv rendelkezéseibe. Tekintettel arra, hogy jelentős számú olyan ütközés történt, amelyeknek során a kereskedelmi hajók nyilvánvalóan nem észlelték a halászhajókat, vagy a halászhajók nem észlelték a közelükben lévő halászhajókat, igen kívánatos ezen intézkedés kiterjesztése a 15 méternél hosszabb halászhajókra. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) elismerte, hogy a hajók által továbbított AIS-adatok interneten vagy máshol történő kereskedelmi célú közzététele káros lehet a hajók és a kikötői létesítmények épségére és biztonságára, és sürgette részes országainak kormányait, hogy nemzeti jogszabályaikra figyelemmel térítsék el szándékuktól azokat, akik az AIS-adatokat a világhálón vagy máshol történő közzététel céljára mások számára elérhetővé teszik. Emellett a hajók útvonalaira és rakományaira vonatkozó AIS-információk nem lehetnek károsak a hajózási ágazat szereplői közötti tisztességes versenyre. (6) Szükséges lenne az AIS és a közös halászati politika keretében alkalmazott helyzeti és kommunikációs rendszerek, így például a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS) lehetséges szinergiájának tanulmányozása. Ennek megfelelően az AIS rendszer üzembe helyezésének ütemezését egy ilyen vizsgálat eredményeinek figyelembe vételével kell meghatározni. A rendszerek integrálására irányuló kutatásnak tekintettel kell lennie a halászflották ellenőrzési szükségére és kötelezettségére, különösen az átadott adatok biztonságára és bizalmas jellegére vonatkozóan. (7) Ez az irányelv úgy rendelkezik, hogy az új hajókat AIS-szel kell ellátni. A meglévő halászflotta ellátása érdekében egy külön költségvetési tételt kell létrehozni a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz mellett, amely legfeljebb 90%-os társfinanszírozást tenne lehetővé a közösségi alapokból, tekintet nélkül a földrajzi területre. (8) A 2002/59/EK irányelv 16. cikke előírja, hogy a tagállamok különleges intézkedéseket fogadnak el a viselkedésük vagy állapotuk miatt kockázatot jelentő hajókkal kapcsolatosan. E szerint kívánatos hozzáadni e hajók jegyzékéhez azokat, amelyek nem rendelkeznek megfelelő biztosítással vagy pénzügyi garanciával, illetve amelyekkel kapcsolatosan a révkalauz vagy a parti hatóságok jelzik, hogy rendellenességeik veszélyeztethetik hajózásuk biztonságát vagy környezeti kockázatot jelenthetnek. (9) A 2002/59/EK 18. cikkének mintájára, amely a különösen rossz időjárás okozta kockázatokra vonatkozik, szükséges a hajózást esetlegesen veszélyeztető jégképződés figyelembe vétele. Ha egy tagállam által kijelölt illetékes hatóság úgy ítéli meg egy minősített információs szolgálat jéghelyzeti előrejelzése alapján, hogy a hajózási feltételek nagy kockázatot jelentenek az emberi élet biztonságára vagy a környezeti szennyezés tekintetében, arról figyelmeztetnie kell a hatáskörébe tartozó területen jelen lévő hajók kapitányait, illetve azokat, amelyek az érintett terület kikötőjébe vagy kikötőibe érkezni, vagy onnan távozni kívánnak. Ennek keretében szükséges, hogy a hatóság minden szükséges intézkedést megtehessen mind a tengeren található emberek életének biztonsága, mind a környezet védelme érdekében. Az egyes hajóosztályozó társaságok által a jegesedésre hajlamos területeken történő hajózás esetére előírt szabályokkal kapcsolatos esetleges problémák elkerülése érdekében ésszerű lenne, ha az államok e téren egységesítenék szabályaikat; az e tekintetben egységesített követelmények a lehetséges összeférhetetlenségek elkerülése érdekében a Hajóosztályozó Társaságok Nemzetközi Szövetségétől (IACS) vagy más vezető társaságoktól származhatnának. (10) A 2002/59/EK irányelv 20. cikke különösen azt írja elő, hogy a tagállamoknak – amennyiben a helyzet megköveteli – tervet kell kidolgozniuk a veszélyben lévő hajóknak adott helyzetben a kikötőikben vagy bármely, a lehetőségekhez mérten a legjobb feltételeket biztosító menedékhelyeken való fogadására a tengeri balesetek következményeinek enyhítésére. (11) Ugyanakkor az IMO által a 2002/59/EK irányelv elfogadását követően elfogadott, menedékhelyekről szóló iránymutatások fényében, illetve a Bizottság, az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség és a tagállamok által együttműködésben végzett munkák alapján szükségesnek mutatkozik a "menedékhely-tervekben" található szükséges rendelkezések pontosítása az intézkedés harmonizált és hatékony végrehajtása, illetve a tagállamokra háruló kötelezettségek pontosítása érdekében. (12) Fontos, hogy tengeri veszélyhelyzet esetén – vagyis olyan helyzetben, amely hajótöréshez, környezeti vagy közlekedési veszélyhez vezethet –, egy olyan független hatósághoz lehessen fordulni, amely a veszélyben lévő hajó megsegítéséhez szükséges összes döntés meghozatalára teljes hatáskörrel és szakértelemmel rendelkezik az emberéletek és a környezet megóvása, valamint a gazdasági károk minimalizálása érdekében. Kívánatos, hogy az illetékes hatóság állandó jellegű legyen. Különösen fontos, hogy ennek a hatóságnak képesnek kell lennie a vészhelyzetben lévő hajó menedékhelyen való fogadásával kapcsolatos független döntéshozatalra. Ennek érdekében az alkalmazandó "menedékhely-tervben" található információk alapján el kell végeznie a helyzet előzetes értékelését. (13) A segítséget igénylő hajók fogadási tervének pontosan meg kell határoznia a riasztással és a szóban forgó helyzetek kezelésével kapcsolatos döntések sorát. Az illetékes hatóságokat és hatásköreit, csakúgy mint az érintett felek közötti kommunikációs eszközöket világosan meg kell határozni. Az alkalmazandó eljárásoknak gyors, különleges tengerészeti hozzáértésen alapuló döntéshozatalt kell biztosítaniuk, az olyan események kezelésével kapcsolatban, amelyeknek előreláthatólag komoly következményei lesznek. (14) Ezenkívül szükséges, hogy a tagállamok a tervek kidolgozásakor felállítsák a tengerparti menedékek lehetséges helyszíneinek jegyzékét annak érdekében, hogy baleset vagy tengeri esemény esetén lehetővé váljék az illetékes hatóság számára a veszélyben lévő hajók fogadására legmegfelelőbb területek világos és gyors azonosítása. E jegyzéknek magában kell foglalnia különösen a tekintetbe vett helyek fizikai, környezeti és gazdasági jellemzőire és a veszélyben lévő hajók fogadását, illetve a baleset vagy szennyezés következményei elleni küzdelmet elősegítő, rendelkezésre álló felszerelésekre és létesítményekre vonatkozó legfontosabb adatok listáját. (15) Fontos, hogy a hajók menedékhelyen való fogadásával kapcsolatos döntéssel megbízott illetékes hatóságok, valamint a riasztások beérkezésével és kezelésével megbízott hatóságok jegyzéke megfelelően közzétételre kerüljön. A tagállamoknak a Bizottságot ugyancsak értesíteniük kell a lehetséges menedékhelyek jegyzékéről. Végül hasznosnak bizonyulhat, hogy a tengeri segítségnyújtás műveletében részt vevő felek és a tengeri vészhelyzetben esetleg érintett szomszédos tagállamok hatóságai számára a tervekkel és menedékhelyekkel kapcsolatos megfelelő információk ugyancsak rendelkezésre álljanak. Fontos, hogy az információkkal rendelkező felek garantálják azok bizalmasságát. (16) Fel kell gyorsítani a védett tengeri területek hálózatának létrehozását, és ezenkívül a tagállamoknak, a Bizottság által összehangolva, időszakos (határokon átnyúló) tengeri környezetvédelmi és humánerőforrásokra vonatkozó összehasonlító térképeket kell készíteniük. (17) A pénzügyi garanciák vagy a biztosítás hiánya nem mentesíti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy segítséget nyújtsanak a veszélyben lévő hajóknak, és menedékhelyen helyezzék el azokat, ha azzal a legénységet és a környezetet érintő kockázatokat korlátozhatják. Az illetékes hatóságok ugyanakkor ellenőrizhetik, hogy az adott hajó rendelkezik-e biztosítással vagy olyan más pénzügyi garanciával, amely lehetővé teszi a menedékhelyen történő fogadásához kapcsolódó költségek és károk megfelelő megtérítését. Ezen információk megkövetelése azonban nem késleltetheti a mentési műveletet. (18) Biztosítani kell, hogy a veszélyben lévő hajót elhelyező kikötők számíthassanak a művelettel járó költségek és esetleges károk gyors megtérítésére. E célból a [hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és az általuk nyújtandó pénzügyi biztosítékokról szóló] ...-i 2007/.../EK irányelv(6) és a Nemzetközi Olajszennyezési Kompenzációs Alap mellett fontos a veszélyes és káros anyagok tengeri szállításával kapcsolatos károkért való felelősségről és kártérítésről szóló, 1996-os nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény), a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezmény (Bunkerolaj-egyezmény) és a hajóroncsok eltávolításáról szóló egyezmény alkalmazása is. Ezért a tagállamoknak a lehető leghamarabb ratifikálniuk kell ezeket az egyezményeket. Különleges esetekben, különösen, ha azokat a hajótulajdonosok pénzügyi garanciái vagy más meglévő kompenzációs mechanizmusok nem fedezik, a tagállamoknak gondoskodniuk kell a veszélyben lévő hajó menedékhelyen való elhelyezése következtében a kikötő által elszenvedett költségek visszatérítéséről és gazdasági veszteségek megtérítéséről. (19) A hajók parancsnokainak és legénységének teljes együttműködése és bizalma elnyerése érdekében biztosítani kell, hogy a parancsnokok és a legénység a veszélyben lévő hajójukat fogadó tagállam illetékes hatóságai részéről jó és tisztességes bánásmódra számíthasson. Ebben az összefüggésben kívánatos, hogy a tagállamok alkalmazzák a legénységgel való tisztességes bánásmódra vonatkozó IMO-iránymutatásokat. (20) Az Európai Unió partjainak felügyelete és a felségvizeire belépő hajók ellenőrzése az európai tengerészeti biztonság alapvető eleme. A hajók büntetlenségének megakadályozása, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy baleset esetén bármely menedékhely kártérítésben részesüljön, meg kell erősíteni a part menti ellenőrzést, és biztosítani kell, hogy [a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és pénzügyi garanciájáról szóló] 2007/.../EK irányelv(7) értelmében egyetlen, pénzügyi garanciával nem rendelkező hajó sem léphessen be az Európai Unió felségvizeire. (21) A tengeri forgalom megfigyelési és szervezési intézkedéseinek különleges szerepe, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a joghatóságuk alá tartozó vizeken közlekedő hajók valós ismeretét, és hogy ezáltal jobban megelőzhessék a lehetséges kockázatokat, amennyiben az szükségesnek mutatkozik. Ennek keretében az információk megosztása lehetővé teszi a megszerzett felvilágosítások minőségének javítását, illetve megkönnyíti kezelésüket. (22) A 2002/59/EK irányelvnek megfelelően a tagállamok és a Bizottság jelentős haladást ért el az elektronikus adatcsere harmonizációjának kapcsán, különösen a veszélyes vagy szennyező áruk szállításának tekintetében. A 2002 óta kifejlesztett SafeSeaNet közösségi információcsere-hálózat mára a közösségi szintű referenciahálózatnak tekintendő. Fontos annak biztosítása, hogy a SafeSeaNet rendszer ne eredményezzen megnövekedett adminisztrációs vagy költségterheket az iparág számára, hogy bekövetkezzen a nemzetközi szabályokkal való harmonizáció, és az adatok bizalmasságát minden lehetséges üzleti vonzatban figyelembe vegyék. (23) Az új technológiák – és különösen azok olyan űrbeli alkalmazásai, mint amilyenek a műholdas hajómegfigyelési berendezések, a képalkotó rendszerek vagy a Galileo – terén megvalósított fejlődés lehetővé teszi a nyílt tengeri forgalom felügyeletét, és az európai vizek jobb lefedettségét. Az IMO a hajók globális, nagy hatósugarú azonosítási és nyomon követési rendszerének (LRIT) kifejlesztése szándékával, a tengerészeti biztonság, a tengeri védelem és a tengeri környezetvédelem terén bekövetkezett fejlemények figyelembe vétele érdekében módosította a SOLAS-egyezményt. Az IMO által jóváhagyott felépítéssel összhangban – amely biztosítja regionális LRIT-adatközpontok felállításának lehetőségét – és figyelembe véve a SafeSeaNet rendszer tapasztalatait, az LRIT-információk összegyűjtésére és kezelésére európai LRIT-adatközpontot kellene felállítani. Az LRIT-adatok lekéréséhez a tagállamoknak az európai LRIT-adatközponthoz kell csatlakozniuk. (24) A hajók LRIT-rendszerrel történő felszerelésére vonatkozó IMO-előírások csak a nemzetközi hajóutakon alkalmazott hajókra alkalmazandók. Mivel azonban a valamely tagállam kikötői között belföldi forgalomban részt vevő hajók is kockázatot jelenthetnek a tengeri közlekedés biztonságára és a környezetre, a Bizottság által megfelelő időn belül javasolt ütemterv szerint ezeket a hajókat is fel kellene szerelni LRIT-rendszerrel. (25) Az ezen irányelv vagy más, tengerbiztonságot érintő jogi aktusok alapján összegyűjtött információk közösségi szintű optimális és harmonizált kiaknázása érdekében szükséges, hogy a Bizottság szükség esetén biztosíthassa ezen adatoknak a tagállamok által kijelölt hatóságokon történő kezelését, felhasználását és terjesztését. (26) Az ezen irányelv értelmében gyűjtött információk kizárólag a tengeren tartózkodó emberek életének biztonságát és a tengeri környezet védelmét fenyegető helyzetek megakadályozásának eszközeként terjeszthetők és használhatók fel; ezért kívánatos, hogy a Bizottság az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel együttműködve megvizsgálja, hogyan oldhatók meg az ezen irányelv alkalmazásából esetlegesen eredő hálózat- és információbiztonsági problémák. (27) Ennek keretében az Equasis rendszer fejlesztése kimutatta az általános tengerbiztonság elősegítésének jelentőségét különösen a tengeri szállításban részvevők szempontjából. A Bizottságnak hozzá kell tudnia járulnia a tengervédelembe bevont különböző magán- és közszervezetek által összegyűjtött minden, tengeri érdekre számot tartó információnak különösen az Equasis rendszerén keresztüli terjesztéséhez. (28) A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) központosítja a tengervédelem, a hajókról történő szennyezés megelőzése és a fedélzeti élet- és munkakörülmények tekintetében hatályos közösségi jogszabályok keretében létrehozott bizottságok feladatait. Ezért a jelenlegi bizottságot a COSS-nak fel kell váltania. (29) Ezenkívül figyelembe kell venni az említett nemzetközi eszközök módosításait is. (30) Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségről szóló 2002. június 27-i 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) biztosítja ezen irányelv egységes és hatékony végrehajtásához szükséges segítségnyújtást. (31) Ezért módosítani kell a 2002/59/EK irányelvet, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 2002/59/EK irányelv a következőképpen módosul: 1. A (19) preambulumbekezdés helyébe a következő szöveg lép: "(19) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni. A Bizottságot külön fel kell hatalmazni arra, hogy az eddigi tapasztalatok fényében mellékletet állítson össze a SafeSeaNetről és módosítsa az I., III. és IV. mellékletet. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv nem lényegi elemeinek módosítására irányulnak, az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében megállapított ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell őket elfogadni. A Bizottságot arra is fel kell hatalmazni, hogy meghatározza a belföldi hajóutakon közlekedő hajók LRIT-berendezéssel történő felszerelésére vonatkozó követelményeket, és módosítsa a meghatározásokat, a hivatkozásokat vagy a mellékleteket, hogy ezek összhangba kerüljenek az európai közösségi, vagy a nemzetközi joggal. Ezek az intézkedések az 1999/468/EK határozat 5. cikkében megállapított szabályozási bizottsági eljárással fogadhatók el. _____________ * HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.). "2. Az 1. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: "Ezen irányelv célja egy hajómegfigyelési és információs rendszer létrehozása a Közösségben a tengeri forgalom biztonságának és hatékonyságának, a kikötői és tengeri biztonságnak a növelése, a hatóságok által a tengeri eseményekre, balesetekre vagy potenciálisan veszélyes helyzetekre történő reagálás, különösen a felkutatási és mentőtevékenység javítása érdekében, valamint hogy hozzájáruljon a hajók által okozott szennyezések jobb megelőzéséhez és észleléséhez. "3. A 2. cikk (2) bekezdése a következőképp módosul:
4. A 3. cikk a következőképpen módosul:
5. A szöveg a következő 6a. cikkel egészül ki: "6a. cikk Az AIS automatikus azonosító rendszerek halászhajók általi használata Minden olyan, valamelyik tagállam joghatósága alá tartozó vizeken működő halászhajót, amelynek teljes hossza meghaladja a 24 métert, a II. melléklet I. rész 3. pontjában található ütemtervnek megfelelően fel kell szerelni az IMO teljesítményi előírásainak megfelelő automatikus azonosító rendszerrel (AIS). Az AIS-szel felszerelt halászhajók állandóan üzemben tartják ezt a rendszert, kivéve, ha nemzetközi egyezmények, szabályok vagy normák előírják a navigációs adatok védelmét. Az AIS fedélzeten történő használatára vonatkozó IMO-irányelvekkel összhangban az AIS kikapcsolható, ha a hajó parancsnoka a halászhajó biztonsága vagy védelme érdekében ezt szükségesnek ítéli. "6. A szöveg a következő 6b. cikkel egészül ki: "6b. cikk A hajók globális, nagy hatósugarú azonosítási és nyomon követési (LRIT) rendszerének használata (1) Az AIS rendszerrel felszerelt, és kizárólag AIS-hálózattal lefedett A1 tengeri övezetekben működő hajók kivételével a nemzetközi hajózási forgalomban részt vevő hajókat a SOLAS-egyezmény V. fejezete 19. szabályának, valamint az IMO által elfogadott teljesítményi előírásoknak és működési követelményeknek megfelelő LRIT-rendszerrel kell felszerelni. A Bizottság a 28. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban meghatározza az Európai Unió valamely tagállamának kikötői között belföldi hajóutakon közlekedő hajók LRIT-berendezéssel történő felszerelésére vonatkozó követelményeket. (2) A tagállamok és a Bizottság egymással együttműködve 2008. december 31-e előtt létrehozzák a nagy hatótávolságú azonosító és nyomon követési információk feldolgozásáért felelős európai LRIT-adatközpontot. Az európai LRIT-adatközpont a SafeSeaNet – az európai tengeri információcsere-rendszer – része. A SafeSeaNet nemzeti elemeinek az LRIT-adatok tárolásához szükséges módosításával kapcsolatos költségek a tagállamokat terhelik. A tagállamok legkésőbb 2008. december 31-ig kapcsolatot létesítenek az európai LRIT-adatközponttal és ezt fenntartják. (3) A 28. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban a Bizottság meghatározza az LRIT európai adatközpontban tárolt információhoz való hozzáférési politikát és alapelveket. "7. A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép: "12. cikk A fuvarozót terhelő kötelezettségek (1) A tagállamok kikötőiben veszélyes vagy szennyező anyagot szállításra felkínáló fuvaroztatónak – függetlenül a hajó méretétől – az anyagok hajó fedélzetére való szállítása előtt át kell adnia a hajó parancsnokának vagy üzembentartójának a következő információkat tartalmazó nyilatkozatot:
(2) A Közösségen kívüli kikötőből érkező és valamelyik tagállam kikötőjébe tartó vagy valamelyik tagállam felségvizein lehorgonyzó, veszélyes vagy szennyező anyagot szállító hajóknak a fuvaroztatótól származó nyilatkozattal kell rendelkezniük, amely az alábbi információkat tartalmazza:
(3) A fuvaroztatót terheli annak kötelezettsége és felelőssége, hogy gondoskodjék arról, hogy a szállításra bemutatott rakomány valóban megfeleljen az (1) és (2) bekezdés szerint bejelentettnek. "8. A 14. cikk második bekezdésének c) pontja helyébe a következő szöveg lép: "
9. A 16. cikk (1) bekezdése a következő d) és e) pontokkal egészül ki: "
10. A szöveg a következő 18a. cikkel egészül ki: "18a. cikk Jég által okozott kockázatokra vonatkozó intézkedések (1) Ha a tagállamok által kijelölt illetékes hatóságok a jéghelyzet láttán úgy ítélik, hogy az komoly kockázatot jelenthet a tengeren tartózkodó emberek életének biztonságára vagy a tengeri vagy tengerparti területeik, illetve más tagállamok tengeri vagy tengerparti területeinek védelmére:
(2) A jéghelyzetre vonatkozó adatok tekintetében az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában hozott intézkedések egy, a tagállam által elismert minősített meteorológiai információs szolgálat jéghelyzetre és időjárási viszonyokra vonatkozó előrejelzésein alapulnak. "11. A 19. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki: "Az illetékes nemzeti hatóságoknak azok kérésére e célból átadják a 12. cikkben említett információkat. "12. A 20. cikk helyébe a következő szöveg lép: "20. cikk Veszélyben lévő hajók fogadása menedékhelyeken (1) Minden tagállam kijelöl egy olyan illetékes hatóságot, amely rendelkezik a szükséges szakértelemmel, és amely abban a tekintetben független, hogy a mentési művelet idején önálló döntési jogköre van a veszélyben lévő hajók befogadásával kapcsolatban az alábbi célok elérése érdekében:
(2) Az (1) bekezdésben említett hatóság többek között:
(3) A tagállamok, a Bizottság által összehangolva, időszakos (határokon átnyúló) tengeri környezetvédelmi és humánerőforrásokra vonatkozó összehasonlító térképeket készítenek. (4) A 20a. cikkben említett terv végrehajtásáért az (1) bekezdésben említett hatóság felel. (5) A veszélyben lévő hajó menedékhelyen való elhelyezéséről a körülmények előzetes értékelése alapján az (1) bekezdésben említett hatóság határoz. Az (1) bekezdésben említett hatóság biztosítja, hogy a körülmények 20a. cikkben említett tervnek megfelelően elvégzett előzetes értékelése alapján minden olyan esetben fogadják a veszélyben lévő hajókat, amikor a veszélyben lévő hajó menedékhelyen való elhelyezése lehetővé teszi a fennálló körülmények által előidézett kockázatok csökkentését. (6) A tagállamok a joghatóságuk alá tartozó vizekben található, veszélyben lévő hajók legénysége tekintetében tiszteletben tartják a tengerészekkel tengeri baleset esetén való tisztességes bánásmódra vonatkozó IMO-iránymutatásokat. (7) A (4) bekezdésben említett hatóságok rendszeresen találkoznak szakértelmük egymással történő megosztása és az e cikk értelmében hozott intézkedések javítása érdekében. Egyikük vagy a Bizottság kezdeményezésére különleges helyzetből adódóan bármikor egybegyűlhetnek. "13. A szöveg a következő 20a. cikkel egészül ki: "20a. cikk A veszélyben lévő hajók fogadási tervei (1) A tagállamok terveket készítenek a joghatóságuk alá tartozó vizeken tartózkodó, veszélyes helyzetben lévő hajók okozta kockázatok megoldására, valamint annak érdekében, hogy gondoskodni tudjanak a hajók elhelyezéséről és az emberéletek védelméről. (2) Az (1) bekezdésben található terveket az érintett felekkel való konzultáció alapján az IMO 3. cikk a) pontban említett idevágó iránymutatásaira tekintettel legalábbis a következő elemek vonatkozásában dolgozzák ki:
(3) A tagállamok közzéteszik mind a 20. cikk (4) bekezdésében említett illetékes hatóság nevét, mind a megfelelő kapcsolatfelvételi pontok jegyzékét a vészjelzések fogadására és kezelésére. Közlik a Bizottsággal a lehetséges menedékhelyek jegyzékét. Ezenkívül közlik a szomszédos tagállamokkal a menedékhelyekkel és azok terveivel kapcsolatos fontos információkat. A veszélyben lévő hajók fogadására készített tervek által előírt eljárások létrehozásakor megbizonyosodnak arról, hogy minden, a menedékhelyekkel és azok terveivel kapcsolatos fontos információ a műveletekben részt vevő felek rendelkezésére áll, beleértve a segítségnyújtó és hajóvontató vállalkozásokat. "Mindazoknak, akik e bekezdés alapján lényeges információt kapnak a vészhelyzeti tervekkel és a menedékhelyekkel kapcsolatban, biztosítaniuk kell ezen információk bizalmasságát. 14. A szöveg a következő 20b. cikkel egészül ki: "20b. cikk Pénzügyi garancia és kompenzáció (1) A biztosítás vagy a pénzügyi garancia igazolásának hiánya nem mentesíti a tagállamokat a 20. cikkben említett előzetes értékelés és döntés alól, és önmagában nem jelent elegendő indokot a tagállamok számára a veszélyben lévő hajó menedékhelyen való elhelyezésének elutasítására. (2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül a [hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és pénzügyi garanciájáról szóló] 2007/.../EK irányelv(11) értelmében a tagállam egy veszélyben lévő hajó menedékhelyen való fogadásakor kérheti a hajó üzemeltetőjétől, ügynökétől vagy kapitányától a hajó által okozott károkért rá háruló felelősségre vonatkozó biztosítás vagy pénzügyi garancia igazolását. Ezen igazolás megkövetelése nem vezethet a veszélyben lévő hajó menedékhelyen való elhelyezésének késleltetéséhez. "(3) A 20. cikk (5) bekezdése szerinti döntés következtében a kikötő által elszenvedett költségek és esetleges gazdasági veszteségek megtérítését a tagállamok biztosítják, ha a hajó tulajdonosa vagy üzembentartója [a hajótulajdonosok polgári jogi felelősségéről és pénzügyi garanciájáról szóló] 2007/.../EK irányelvnek+ és a meglévő nemzetközi kompenzációs mechanizmusoknak megfelelően ezeket a költségeket és károkat ésszerű időn belül nem téríti meg. 15. A szöveg a következő 22a. cikkel egészül ki: "22a. cikk SafeSeaNet európai tengeri információcsere-rendszer (1) Az ezen irányelv által előírt információk kezelésére a tagállamok létrehozzák a nemzeti vagy helyi tengeri információkezelő rendszereket. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában létrehozott kommunikációs rendszereknek lehetővé kell tenniük az összegyűjtött információk hatékony kiaknázását és eleget kell tenniük különösen az ezen irányelv 14. cikkében részletezett feltételeknek. (3) Az ezen irányelvben említett információcsere biztosítása érdekében a tagállamoknak megbizonyosodnak arról, hogy az ezen irányelvben említett információk összegyűjtésére, kezelésére és megőrzésére létrejött nemzeti és helyi rendszerek összekapcsolhatóak legyenek a SafeSeaNet közösségi tengeri információcsere-rendszerrel. A Bizottságnak biztosítania kell a közösségi hajózási információcsere-rendszer (SafeSeaNet) napi 24 órán keresztül történő működését. (4) Regionális megállapodások, illetve határon átnyúló, interregionális vagy transznacionális projektek keretében történő együttműködés esetén a tagállamok biztosítják, hogy a kialakított információs rendszerek vagy hálózatok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, valamint kompatibilisek és össze vannak kapcsolva a SafeSeaNet rendszerrel, az európai tengeri információs és irányítási rendszerrel. (5) Annak biztosítására, hogy elég idő álljon rendelkezésre a SafeSeaNet rendszer működésének tesztelésére, a rendszernek 2009. január 1-jén teljes mértékben működésbe kell lépnie. "16. A 23. cikk a következőképpen módosul:
17. A szöveg a következő 23a. cikkel egészül ki: "23a. cikk A tengeri biztonságra vonatkozó információk feldolgozása és kezelése (1) A Bizottság szükség esetén biztosítja az ezen irányelv keretében vagy bármely köz- vagy magánintézmény által a küldetéseik keretében összegyűjtött információknak a tagállamok által kijelölt hatóságoknál történő feldolgozását, kiaknázását és terjesztését. (2) Adott esetben a Bizottság – különösen az Equasis-rendszeren vagy bármely egyenértékű nyilvános jellegű rendszeren keresztül – hozzájárul a tengeri biztonsággal kapcsolatos adatgyűjtési és -terjesztési rendszerek fejlesztéséhez és működéséhez. "18. A 24. cikk a következőképpen módosul: "24. cikk Az információk bizalmas jellege. (1) A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák az ezen irányelv alapján megküldött információk bizalmasságát. (2) A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban megakadályozzák a hajók által továbbított AIS- és LRIT-adatok biztonsági, védelmi és környezetvédelmi céloktól eltérő célú, vagy oly módon történő elérhetővé tételét vagy felhasználását, amely torzítja a hajóüzemeltetők közti versenyt. Nem szabad engedélyezniük a szállítmányra és a fedélzeten tartózkodó személyekre vonatkozó információk nyilvános terjesztését, hacsak a hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője ahhoz nem járul hozzá. "A Bizottság az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséggel együttműködve megvizsgálja, hogyan lehetne megoldani az ezen irányelvben előírt intézkedésekkel, különösen annak 6., 6a., 14. és 22a. cikkével esetlegesen összefüggő kapcsolódó hálózat- és információbiztonsági problémákat. Legkésőbb ezen irányelv hatálybalépése után egy évvel a Bizottság meghozza az ezen irányelv alapján folytatott adatcserével kapcsolatos jogosulatlan használat vagy visszaélések megakadályozásához szükséges intézkedéseket. 19. A 27. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: "(2) Továbbá a 28. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással – az irányelv kapcsán szerzett tapasztalatok fényében – módosítható az I., III. és IV. melléklet, amennyiben ezek a módosítások nem bővítik az irányelv alkalmazási körét. "20. A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép: "28. cikk A bizottság (1) A Bizottságot a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* 3. cikkével létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is. Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésének megfelelően megállapított időtartam három hónap. (3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is. ______________________________ * HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A legutóbb a 93/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 22., 2007.1.31., 12. o) módosított rendelet. "21. Az I. mellékletben a 4. pont X. bekezdése helyébe a következő szöveg lép: "– X.vegyes információk:
22. A II. melléklet I. része a következő 3. ponttal egészül ki: "3. Halászhajók Minden olyan halászhajóra, amelynek teljes hossza meghaladja a 24 métert, a 6a. cikkben előírt követelmény alkalmazandó a következő ütemterv szerint: – 24 méteres és annál hosszabb teljes hosszú új halászhajók: ...*-ig; – 24 méter és annál hosszabb, de 45 méternél rövidebb teljes hosszú halászhajók: legkésőbb ...**-ig; __________________ * Ezen irányelv hatálybalépésének napján. ** Ezen irányelv hatálybalépése után két évvel. "2. cikk (1) A tagállamok elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...(12)–ig megfeleljenek. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint e rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseiről, amelyeket az ezen irányelv által érintett területen fogadnak el. 3. cikk Ez az irányelv az Európai Unió hivatalos Lapjában való közzétételétől számított harmadik napon lép hatályba. 4. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt , az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálása ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0590)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és a 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0056/2006), – tekintettel eljárási szabályzatának 51. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0079/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában; 2. felkéri a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a tengeri közlekedési ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK és a 2002/59/EK irányelv módosításáról szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) Indokolt az európai tengeri közlekedés biztonságát általában magas szinten tartani és mindent megtenni a tengeri balesetek és események számának csökkentése érdekében. (2) A tengeri balesetek gyors műszaki kivizsgálása javítja a tengeri közlekedés biztonságát, mivel hozzájárul az emberi áldozatot követelő, a hajók elvesztésével és a tengeri környezet szennyezésével járó ilyen balesetek megismétlődésének megelőzéséhez. (3) Az Európai Parlament a tengeri közlekedés biztonságának javításáról szóló állásfoglalásában(5) nyomatékosan felkérte a Bizottságot a hajózási balesetek kivizsgálásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslat mielőbbi előterjesztésére. (4) Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. évi tengerjogi egyezményének (UNCLOS)(6) 2. cikke meghatározza a parti államoknak azon jogát, kivizsgálják az okait a felségvizeiken bekövetkezett olyan tengeri baleseteknek, amelyek veszélyeztethetik az emberi életet vagy a környezetet, megkövetelhetik a parti állam felkutatási és mentési hatóságainak beavatkozását, vagy másképpen érinthetik a parti államot. (5) Az UNCLOS 94. cikke előírja, hogy a lobogó szerinti államoknak megfelelően képzett személy(ek) által kell kivizsgáltatniuk bizonyos nyílt tengeri baleseteket vagy hajózási eseményeket. (6) Az "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (a SOLAS I/21. szabálya), a merülésvonalakról szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény meghatározza a lobogó szerinti államoknak a balesetek kivizsgálására és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) megfelelő tényekkel való ellátására vonatkozó felelősségi körét. (7) A kötelező IMO-eszközök végrehajtási szabályzata [annak tervezete](7) emlékeztet arra, hogy a lobogó szerinti államok kötelesek biztosítani, hogy a tengeri közlekedésbiztonsági vizsgálatokat megfelelően képzett, a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben jártas vizsgálóbiztosok végezzék. A szabályzat továbbá előírja a lobogó szerinti államok számára, hogy készen kell állniuk arra, hogy – a baleset vagy rendkívüli esemény helyszínétől függetlenül – az adott célra képzett vizsgálóbiztosokat bocsássanak rendelkezésre. (8) Indokolt figyelembe venni a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálásának az A.849 számú IMO közgyűlési határozattal 1997 novemberében elfogadott szabályzatát, amely közös megközelítés alkalmazását írja elő a tengeri balesetek és rendkívüli események biztonsági vizsgálata esetében, valamint államközi együttműködést a tengeri baleseteket és rendkívüli eseményeket kiváltó tényezők azonosítása területén. Indokolt figyelembe venni az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottságának (MSC) a szabályzatban használt kifejezések naprakész meghatározását tartalmazó 953. körlevelét, továbbá az "úti adatrögzítő" meghatározását tartalmazó A.861(20) és MSC.163(78) számú IMO-határozatot is. (9) A menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és a nagysebességű utasszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv(8) előírja a tagállamok számára, hogy belső jogrendszerük keretében határozzanak meg egy olyan jogállást, amely számukra és minden ténylegesen érintett tagállam számára lehetővé teszi, hogy egy ro-ro komphajót vagy nagysebességű utasszállító vízi járművet érintő tengeri baleset vagy rendkívüli esemény kivizsgálásában részt vegyenek, abban együttműködjenek, vagy – ha a tengeri balesetek kivizsgálásának szabályzata úgy rendelkezik – az ilyen vizsgálatot lefolytassák. (10) A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) előírja a tagállamok számára, hogy meg kell felelniük a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzatnak és biztosítaniuk kell, hogy a balesetek kivizsgálásának eredményei a balesetek kivizsgálásának lezárultát követően a lehető legrövidebb határidőn belül közzétételre kerüljenek. (11) A tengerjáró hajókat, illetőleg a kikötőkben vagy más, korlátozás alá tartozó területeken tartózkodó hajókat érintő baleseteket és eseményeket – az összeférhetetlenség elkerülése érdekében – olyan független szervnek vagy testületnek kell kivizsgálnia, vagy annak ellenőrzése alatt kell kivizsgálni, amelyet állandó jelleggel felruházták a döntések meghozatalához szükséges hatáskörökkel. (12) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy belső jogrendszerük lehetővé tegye számukra és minden más ténylegesen érintett tagállam számára, hogy – a tengeri balesetek kivizsgálására vonatkozó IMO-szabályzat rendelkezései alapján – a balesetek kivizsgálásában részt vegyenek vagy együttműködjenek, vagy azt lefolytassák. (13) A SOLAS-egyezmény V/20. szabálya értelmében a 2002. július 1-jén vagy azután felépített utasszállító hajókat és a 3000 tonna, vagy annál nagyobb bruttó űrtartalmú hajókat úti adatrögzítőkkel (VDR) kell felszerelni a balesetek kivizsgálásának segítéséhez. Mivel e felszerelés fontos a hajózási balesetek megelőzését szolgáló politika kialakításában, mindig meg kell követelni, hogy legyen ilyen felszerelés a nemzeti vagy nemzetközi forgalomban részt vevő és a közösségi kikötőkbe érkező hajókon. (14) A VDR-rendszer és más elektronikus készülékek által szolgáltatott adatok felhasználhatók visszamenőlegesen a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény okainak kivizsgálására, és előzetesen is az esetlegesen ilyen eseményekhez vezető körülményekből való tapasztalatszerzésre. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az ilyen adatok mindkét célra történő megfelelő felhasználását, amennyiben azok rendelkezésre állnak. (15) A hajóról érkező vészjelzéseket vagy bármely forrásból származó, arra vonatkozó információkat, hogy egy hajó veszélynek van kitéve, vagy egy hajón tartózkodó vagy onnan érkező személyek veszélynek vannak kitéve, illetve hogy egy hajó működésével kapcsolatban álló esemény folytán a személyek, a hajószerkezet vagy a környezet esetlegesen súlyosan károsodhatnak, ki kell vizsgálni vagy másként meg kell vizsgálni. (16) Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 1406/2002//EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) előírja, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (a továbbiakban: Ügynökség) együtt kell működnie a tagállamokkal a műszaki megoldások kidolgozása során, továbbá azt, hogy technikai segítséget kell nyújtania a közösségi jogszabályok végrehajtásához. A balesetek kivizsgálása területén az Ügynökségnek az a feladata, hogy – a tagállamok eltérő jogrendszerére figyelemmel – megkönnyítse a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködést egy olyan közös módszertan kidolgozásában, amely a tengeri baleseteknek az egyezményes nemzetközi alapelvek szerinti kivizsgálására vonatkozik. (17) Az 1406/2002/EK rendeletnek megfelelően az ügynökségnek elő kell segítenie, hogy együttműködésben támogassák a tagállamokat a súlyos tengeri balesetek kivizsgálására irányuló tevékenységekben és az elkészült baleseti jelentések elemzésében. Az elemzések eredményének ismeretében az Ügynökségnek fel kell vennie a közös módszertanba az elemzésből származó minden olyan elemet, amely jelentőséggel bírhat az újabb katasztrófák megelőzése és a tengerészeti biztonság EU-ban történő javítása érdekében. (18) A tengeri balesetek esetében a tengerészekkel szembeni méltányos bánásmódról szóló IMO-iránymutatások csökkentik kapitány és a legénység kockázatát, hogy büntetőjogi szankcióknak lesznek alávetve. Az iránymutatások erősíthetik a kapitány és a legénység vizsgálati módszerekbe vetett bizalmát, ezért a tagállamoknak alkalmazniuk kell ezeket. (19) A baleset vagy rendkívüli esemény biztonsági vizsgálatát követően megfogalmazott biztonsági ajánlásokat a tagállamoknak és a Közösségnek indokolt megfelelően figyelembe venniük. (20) Mivel a műszaki kivizsgálás célja a jövőbeli tengeri balesetek és rendkívüli események megelőzése, a következtetések és a biztonsági ajánlások nem használhatók a felelősség meghatározására vagy a vétkesség megállapítására. (21) Mivel az irányelv célját – nevezetesen a tengeri közlekedés biztonságának Közösségen belüli javítását és a jövőbeli tengeri balesetek kockázatának ezáltali csökkentését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és mivel ezért – az intézkedés léptéke vagy hatásai miatt – a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (22) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(11) összhangban kell elfogadni, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy
Az ezen irányelv szerinti kivizsgálások sem a felelősség meghatározására, sem a vétkesség megállapítására nem terjednek ki. 2. cikk Hatály (1) A tagállamoknak az UNCLOS szerinti kötelezettségeivel összhangban ez az irányelv olyan tengeri balesetekre, eseményekre és vészjelzésekre alkalmazandó, amelyek:
(2) Az irányelv nem alkalmazható olyan tengeri balesetekre, eseményekre és vészjelzésekre, amelyek csak a következő típusú hajókat érintik:
3. cikk Meghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: 1. "SOLAS": az 1978. és 1988. évi jegyzőkönyvekkel módosított, "Életbiztonság a tengeren" tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezmény (SOLAS 74). "IMO-szabályzat": a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálásának szabályzata, amelyet a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 1997. november 27-i A.849 számú, módosított közgyűlési határozatával fogadott el. 2. A következő kifejezések az IMO-szabályzatban található meghatározások szerint értendők:
e) "ténylegesen érintett állam". 3. A "súlyos baleset" és a "kevésbé súlyos baleset" kifejezések az MSC 953. körlevelében található aktualizált meghatározásoknak megfelelően értendők. 4. A "ro-ro komphajó" és a "nagysebességű utasszállító vízi jármű" kifejezések az 1999/35/EK irányelv 2. cikkében található meghatározás szerint értendők. 5. "Vizsgálatot vezető tagállam": olyan tagállam, amelynek ezen irányelv szerint biztonsági vizsgálatot kell folytatnia, vagy egynél több ténylegesen érintett állam esetén biztonsági vizsgálatot kell vezetnie. 6. "Úti adatrögzítő" (VDR): az IMO A.861(20) és MSC.163(78) számú határozatában foglalt meghatározások szerint értendő. 7. "Vészjelzés": hajóról érkező jel, vagy bármilyen forrásból származó információ, amely azt jelzi, hogy egy hajó vészhelyzetben van, illetve hogy hajón tartózkodó vagy onnan érkező személyek vészhelyzetben vannak a tengeren. 8. "Biztonsági ajánlás": bármely olyan javaslat, a lajstromozási és ellenőrzési célból tett javaslatokat is beleértve,
4. cikk A biztonsági vizsgálatok státusza (1) A tagállamok saját belső jogrendszerüknek megfelelően állapítják meg a tengeri balesetek vagy események biztonsági vizsgálatának lefolytatására vonatkozó szabályokat. Eközben biztosítják, hogy az ilyen vizsgálatok:
Ezen túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy e vizsgálatok során védik a tanúkat attól, hogy nyilatkozataikat vagy az általuk nyújtott más információkat harmadik országok hatóságai megszerezzék, e nyilatkozatoknak vagy információknak a kérdéses országokban végzett nyomozásokban való felhasználásának megakadályozása érdekében. (2) A tagállamok által meghatározandó szabályoknak tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik:
5. cikk Kivizsgálási kötelezettség (1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a 8. cikkben említett kivizsgáló szerv kivizsgálást végezzen az olyan súlyos vagy nagyon súlyos tengeri balesetek után, amelyek
(2) A súlyos és nagyon súlyos balesetek kivizsgálásán túlmenően a 8. cikkben említett kivizsgáló szervnek a tényállás megállapítása után el kell döntenie, hogy kevésbé súlyos baleset, tengeri esemény vagy vészjelzés esetén végezzen-e biztonsági vizsgálatot. Döntésében figyelembe kell vennie a baleset vagy rendkívüli esemény súlyosságát, a vészjelzésben érintett hajó és/vagy teherhajó típusát és/vagy a felkutatási és mentési hatóságok bármilyen kérését. (3) A biztonsági vizsgálatok hatályát és az azok lefolytatására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket a vizsgálatot vezető tagállam kivizsgáló szervének kell meghatároznia a többi ténylegesen érintett állam kivizsgáló szervével együttműködésben, oly módon, hogy ezen irányelv céljainak elérését a lehető legjobban elősegítse, továbbá a jövőbeli balesetek és rendkívüli események megelőzését szolgálja. (4) A biztonsági vizsgálatoknak az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének e) pontja szerint kidolgozott közös módszertant kell követniük a tengeri balesetek és rendkívüli események kivizsgálására. E módszertannak az ezen irányelv alkalmazása céljából való elfogadásáról, naprakésszé tételéről vagy módosításáról a 19. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell dönteni. (5) A biztonsági vizsgálatot a tengeri baleset vagy esemény bekövetkezése után a kivitelezhetőség függvényében haladéktalanul és legkésőbb a bekövetkezésétől számított két hónapon belül meg kell kezdeni. 6. cikk Jelentéstételi kötelezettség Egy tagállamnak nemzeti jogrendszere keretében elő kell írnia, hogy kivizsgáló szervét az illetékes hatóságok és/vagy az érdekelt felek haladéktalanul értesítsék az ezen irányelv hatálya alá tartozó minden balesetről, eseményről és vészjelzésről. 7. cikk Közös biztonsági vizsgálatok (1) Két vagy több tagállam tényleges érdekét érintő súlyos és nagyon súlyos baleset esetén az érintett tagállamoknak haladéktalanul meg kell állapodniuk abban, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető tagállam. Ha az érintett tagállamok nem határozzák meg, hogy a vizsgálatot melyik tagállamnak kell vezetnie, kötelesek haladéktalanul végrehajtani a Bizottság által az Ügynökség véleménye alapján az ügyben adott ajánlást. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatáért a szükséges hatáskörökkel állandó jelleggel felruházott és a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben megfelelően képzett vizsgálóbiztosokból álló kivizsgáló szerv vagy testület feleljen. (2) Közös megegyezéssel a tagállamok a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény biztonsági vizsgálatának vezetésével vagy az abban való együttműködéssel megbízhatnak más tagállamot. (3) Ha egy ro-ro komphajó vagy egy nagysebességű utasszállító vízi jármű tengeri balesetben, eseményben vagy vészjelzésben érintett, a vizsgálati eljárást annak az államnak kell megindítania, amelynek felségvizein a baleset vagy rendkívüli esemény bekövetkezett, illetve felségvizeken kívül bekövetkezett baleset esetén a komphajó vagy vízi jármű által utoljára érintett tagállamnak. Ez az állam felelős a kivizsgálásért és a ténylegesen érintett államokkal való koordinációért mindaddig, amíg az érintettek kölcsönösen meg nem állapodnak abban, hogy melyikük legyen a vizsgálatot vezető állam. 8. cikk Kivizsgáló szervek (1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatáért a szükséges hatáskörökkel állandó jelleggel felruházott és a tengeri balesetekkel és eseményekkel kapcsolatos ügyekben megfelelően képzett vizsgálóbiztosokból álló kivizsgáló szerv vagy testület feleljen. Ez a kivizsgáló szerv működését tekintve független, különösen a tengerálló-képességért, a tanúsításért, a felügyeletért, a személyzetért, a biztonságos hajózásért, a karbantartásért, a tengeri forgalom irányításáért, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzésért, a tengeri kikötők működéséért felelős nemzeti hatóságoktól, a felelősség vagy a bűnüldözés céljából kivizsgálásokat végző szervektől és általában minden olyan féltől, amelynek az érdekei ütközhetnek a ráruházott feladatokkal. (2) A kivizsgáló szerv gondoskodik arról, hogy az egyéni vizsgálóbiztosok rendelkezzenek a rendes kivizsgálási feladataikhoz tartozó szaktudással és gyakorlati tapasztalattal. A kivizsgáló szerv továbbá szükség esetén biztosítja a megfelelő szakértők azonnali rendelkezésre bocsátását. (3) A kivizsgáló szervre bízott tevékenységek kiterjeszthetők a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos adatok összegyűjtésére és elemzésére is, különösen megelőzési céllal, ha ezek a tevékenységek nem befolyásolják függetlenségét, és szabályozási, igazgatási vagy szabványosítási területen sem járnak felelősséggel. (4) A tagállamoknak saját jogrendszerük keretében eljárva és adott esetben a bírósági vizsgálatért felelős hatóságokkal együttműködve elő kell írniuk, hogy kivizsgáló szervük vagy a vizsgálati feladatokkal megbízott bármely más szerv vizsgálóbiztosai:
(5) A kivizsgáló szerv számára lehetővé kell tenni, hogy bármikor reagálhasson egy balesetről szóló értesítésre, és elegendő forrást szerezzen ahhoz, hogy feladatait függetlenül láthassa el. A vizsgálóbiztosainak olyan jogállást kell biztosítania, amely megadja nekik a függetlenséghez szükséges garanciákat. (6) A kivizsgáló szerv az ezen irányelv szerinti feladatait azzal a feltétellel ötvözheti a tengeri balesetektől eltérő események kivizsgálásával kapcsolatos tevékenységekkel, ha az ilyen vizsgálatok nem veszélyeztetik a függetlenségét. 9. cikk Az adatok bizalmas kezelése
10. cikk Állandó együttműködési keret (1) A tagállamoknak a Bizottsággal szoros együttműködésben létre kell hozniuk egy olyan állandó együttműködési keretet, amely – az ezen irányelv céljainak eléréshez szükséges mértékben – lehetővé teszi a tengeri balesetek biztonsági vizsgálatát végző szerveik számára az egymással és a Bizottsággal való együttműködést. (2) Az állandó együttműködési keret eljárási szabályzatáról és az ahhoz szükséges szervezésre vonatkozó rendelkezésekről a 19. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell dönteni. (3) Az állandó együttműködés keretében a tagállamok kivizsgáló szerveinek és a Bizottságnak meg kell állapodniuk a leghatékonyabb együttműködési formákról annak érdekében, hogy:
(4) Bármely olyan tagállamnak, amelynek a létesítményeit vagy szolgáltatásait egy balesetet vagy eseményt megelőzően egy hajó használta vagy elvben használnia kellett volna, és amely tagállam a vizsgálathoz kapcsolódó információkkal rendelkezik, biztosítania kell az ilyen információkat a vizsgálatot folytató szervnek. 11. cikk Költségek A tagállamoknak mindent el kell követniük, hogy ne fizettessék meg az általuk nyújtott segítséget, amelyet más tagállamok kértek az ezen irányelv szerinti biztonsági vizsgálatok lefolytatásához. 12. cikk Együttműködés a ténylegesen érintett harmadik országokkal (1) A tagállamoknak a tengeri balesetek kivizsgálása során a lehető legszorosabban együtt kell működniük a ténylegesen érintett harmadik országokkal. (2) A ténylegesen érintett harmadik országok számára kölcsönös megegyezés alapján lehetővé kell tenni, hogy bekapcsolódjanak olyan biztonsági vizsgálatba – a kivizsgálás bármely szakaszában –, amelyet ezen irányelv alapján vezet egy tagállam. (3) Egy tagállamnak az együttműködése egy ténylegesen érintett harmadik ország által folytatott vizsgálatban nem sértheti a tengeri balesetek vagy események ezen irányelv szerinti biztonsági vizsgálatának lefolytatásával és a jelentéstétellel kapcsolatos követelményeket. 13. cikk A bizonyítékok megőrzése
14. cikk Baleseti jelentések (1) A tengeri balesetek vagy események ezen irányelvben foglaltak szerint végzett biztonsági vizsgálatairól az I. mellékletben meghatározott iránymutatásoknak megfelelően ismertetett jelentést kell közzétenni. (2) A kivizsgáló szerveknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a baleseti jelentést a baleset napjától számított 12 hónapon belül a nyilvánosság és különösen az egész tengerészeti ágazat – amely számára külön következtetéseket és ajánlásokat kell rendelkezésre bocsátani – számára hozzáférhetővé tegyék. Ha a végleges jelentés időben nem készíthető el, időközi jelentést kell közzétenni a baleset vagy rendkívüli esemény időpontjától számított 12 hónapon belül. (3) A vizsgálatot vezető tagállam kivizsgáló szervének el kell juttatnia a végleges vagy időközi jelentés másolatát a Bizottsághoz. Figyelembe kell vennie a Bizottság esetleges észrevételeit a jelentés minőségének oly módon történő javítása érdekében, hogy az a lehető legjobban segítse ezen irányelv céljainak elérését. (4) A Bizottság háromévente jelentés formájában tájékoztatja az Európai Parlamentet, és e jelentés meghatározza az irányelv végrehajtásának és az annak való megfelelés mértékét, valamint a jelentésekben szereplő ajánlások tükrében szükségesnek tartott további lépéseket. 15. cikk Biztonsági ajánlások (1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a címzettek megfelelően figyelembe vegyék a kivizsgáló szervek biztonsági ajánlásait, és adott esetben a közösségi és a nemzetközi jognak megfelelően járjanak el. A Bizottság az Ügynökség segítségével eljárva a közös módszertanba felveszi a baleseti jelentések következtetéseit és biztonsági ajánlásait. (2) Szükség esetén egy kivizsgáló szerv vagy – az Ügynökség segítségével eljárva – a Bizottság összefoglaló adatelemzés és az összes elvégzett vizsgálat eredményei alapján biztonsági ajánlásokat fogalmaz meg. (3) Biztonsági ajánlás vagy időközi ajánlás semmilyen körülmények között nem állapíthat meg vétkességet vagy felelősséget egy baleset kapcsán. 16. cikk Korai vészjelző rendszer Ha egy tagállam kivizsgáló szerve a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény kivizsgálásának bármely szakaszában arra az álláspontra jut, hogy sürgős közösségi szintű fellépésre van szükség az új balesetek kockázatának megelőzése érdekében, haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot a korai vészjelzés szükségességéről. A Bizottságnak haladéktalanul meg kell vizsgálnia az ügyet és szükség esetén figyelmeztető feljegyzést kell kiadnia valamennyi tagállam felelős hatóságainak, a hajózási iparnak és bármely más érintett félnek. 17. cikk Tengeri balesetek európai adatbázisa (1) A tengeri balesetekre és rendkívüli eseményekre vonatkozó adatokat a Bizottság által létrehozott, az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformja (EMCIP) elnevezésű elektronikus adatbázisban kell tárolni és elemezni. (2) A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az adatbázishoz való hozzáférésre jogosult hatóságokról. (3) A tagállamok kivizsgáló szerveinek a II. mellékletben megadott minta szerint értesíteniük kell a Bizottságot a tengeri balesetekről és eseményekről. Biztosítaniuk kell továbbá a Bizottságnak a tengeri balesetek vagy események biztonsági vizsgálatára vonatkozó adatokat az EMCIP adatbázis működési elvének megfelelően. (4) A Bizottságnak tájékoztatnia kell a tagállamok kivizsgáló szerveit az értesítési és jelentéstételi eljárás követelményeiről és időtartamáról. 18. cikk A tengerészekkel szembeni méltányos bánásmód A tagállamok tiszteletben tartják a tengeri balesetek esetén a tengerészekkel szembeni tisztességes bánásmódról szóló IMO-iránymutatásokat. 19. cikk A bizottság (1) A Bizottságot a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap. (3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. 20. cikk Módosítási hatáskörök A Bizottság – a 19. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással – aktualizálhatja ennek az irányelvnek a fogalom-meghatározásait, valamint a közösségi jogszabályokra és az IMO-eszközökre történő hivatkozásokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a hatályba lépett közösségi vagy IMO-intézkedésekkel, ezen irányelv korlátainak tiszteletben tartására is figyelemmel. Ugyanezen eljárásnak megfelelően eljárva a Bizottság a mellékleteket is módosíthatja. 21. cikk További intézkedések Az ezen irányelvben foglaltak közül semmi sem akadályozza meg, hogy valamely tagállam a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatban az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó további intézkedéseket hozzon, feltéve ha az ilyen intézkedések nem sértik ezt az irányelvet, és semmilyen módon nem is befolyásolják hátrányosan a végrehajtását, és nem veszélyeztetik az Unió céljainak megvalósítását. 22. cikk Szankciók A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján meghozott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtása érdekében. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. 23. cikk A meglévő jogszabályok módosításai (1) Az 1999/35/EK határozat 12. cikkét el kell hagyni. (2) A 2002/59/EK határozat 11. cikkét el kell hagyni. 24. cikk Átültetés (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...-ig(13) megfeleljenek. Haladéktalanul eljuttatják a Bizottsághoz az említett rendelkezések szövegét, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 25. cikk Hatálybalépés Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 26. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt, az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök I.MELLÉKLET A biztonsági vizsgálatról szóló jelentés formátuma és tartalma Előszó Ez a rész megállapítja a biztonsági vizsgálat egyedüli célját, vagyis hogy a biztonsági ajánlás semmilyen esetben sem keletkeztetheti felelősség vagy vétkesség vélelmét, és tartalmát és stílusát tekintve a jelentés nem azzal a szándékkal készül, hogy azt bírósági eljárás során felhasználják. (A jelentés nem hivatkozhat tanúvallomásra, továbbá a jelentésben említettek közül senkit sem hozhat kapcsolatba olyan személlyel, aki a kivizsgálás során vallomást tett.) 1. Összefoglaló Ez a rész a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény alapvető tényeit vázolja fel: mi, mikor, hol és hogyan történt, továbbá összegzi, hogy annak következtében történt-e haláleset, sérülés, károsodott-e a hajó, a rakomány, harmadik felek vagy a környezet. 2. Tényszerű adatok Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elegendő olyan információt szolgáltat, amelyek a kivizsgáló szerv értelmezésében tényszerűek, amelyekből teljes mértékben feltölthető a tengeri balesetek európai adatbázisa, és amelyek bizonyítási alapot szolgáltatnak az elemzéshez és megkönnyítik az értelmezést. Ezek a szakaszok legalább a következő információkat tartalmazzák: 2.1 A hajóra vonatkozó adatok – A hajó lobogója/lajstromozása; – A hajó azonosítása; – A hajó főbb jellemzői; – Tulajdonviszony és irányítás; – A felépítésre vonatkozó részletek; – A hajó biztonságosságához szükséges összetételű és létszámú minimális személyzet; – Engedélyezett rakomány. 2.2 Az útra vonatkozó adatok – Érintett kikötők; – Az út típusa; – A rakományra vonatkozó adatok; – Személyzet. 2.3 A tengeri balesetre vagy eseményre vonatkozó információk – A tengeri baleset vagy esemény típusa; – Dátum és időpont; – A tengeri baleset vagy esemény földrajzi helyzete és helyszíne; – Külső és belső környezet; – A hajó üzemeltetése és az útszakasz; – A bekövetkezés helye a fedélzeten; – Emberi tényezőkre vonatkozó adatok; – Következmények (az emberekre, a hajóra, a környezetre, egyéb tényezőkre). 2.4 A parti hatóság beavatkozása és vészhelyzeti reakciója – Ki(k) az érintett(ek); – Alkalmazott eszköz; – A válaszadás gyorsasága; – Meghozott intézkedések; – Elért eredmények. A szükséges adatokon és egyéb háttér-információkon kívül a jelentésnek ez a része tartalmazza bármely vonatkozó vizsgálat vagy kísérlet és bármely, a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére hozott intézkedés eredményeit. 3. Beszámoló Ez a rész a baleset vagy rendkívüli esemény előtti, alatti és utáni történések időbeli egymásutánján keresztül rekonstruálja a tengeri balesetet vagy eseményt és minden egyes résztvevő (azaz személy, anyag, környezet, felszerelés vagy külső tényező) érintettségét. A beszámolóban tárgyalt időszak azoknak a konkrét véletlen történéseknek az időpontjától függ, amelyek a tengeri baleset vagy rendkívüli esemény közvetlen előidézői voltak. 4. Elemzés Ez a rész több különálló szakaszt tartalmaz, és elemzést szolgáltat minden véletlen történésről, a vizsgálat során végzett bármely vonatkozó ellenőrzés vagy kísérlet eredményeihez és bármely, a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére esetlegesen már meghozott biztonsági intézkedéshez fűzött észrevételekkel. Az elemző rész szakaszainak olyan kérdésekre kell kiterjedniük, mint például: – A véletlen történés háttere és környezete; – Hibás emberi cselekedetek és mulasztások, veszélyes anyagok használatával járó események, környezeti hatások, felszerelésbeli hiányosságok és külső hatások; – Kiváltó tényezők, amelyek személyekhez kapcsolódó feladatokkal, fedélzeti műveletekkel, a parti irányítással vagy a szabályozás hatásával kapcsolatosak. Az elemzés és a magyarázat lehetővé teszi, hogy a jelentés logikai következtetésekre jusson, megállapítva valamennyi kiváltó tényezőt – beleértve azokat, amelyeknek a kockázatai esetében alkalmatlannak bizonyultak vagy hiányoztak a véletlen történés bekövetkeztének megelőzésére, vagy következményeinek elkerülésére vagy enyhítésére szolgáló, már létező eszközök. 5. Következtetések Ez a rész összefoglalja a megállapított kiváltó tényezőket és azokat a hiányzó vagy nem megfelelő (anyagi, funkcionális, szimbolikus vagy eljárási) védekezési eszközöket, amelyeknél biztonsági intézkedéseket kell kidolgozni a jövőbeli tengeri balesetek megelőzésére. 6. Biztonsági ajánlások Szükség esetén a jelentésnek ez a része olyan biztonsági ajánlásokat tartalmaz, amelyek az elemzésen és a következtetéseken alapulnak, és olyan sajátos területekkel függnek össze, mint a jogalkotás, a tervezés, eljárások, felügyelet, irányítás, munkahelyi egészségvédelem és biztonság, képzés, javítási munkák, parti segítségnyújtás és vészhelyzeti válaszadás. A biztonsági ajánlások címzettjei azok, akik a legalkalmasabb helyzetben vannak azok végrehajtásához, mint például a hajótulajdonosok, a menedzserek, az elismert szervezetek, a tengerészeti hatóságok és az európai intézmények, a cél pedig a jövőbeli tengeri balesetek megelőzése. Ez a rész tartalmazza azokat az átmeneti biztonsági ajánlásokat is, amelyek esetleg a biztonsági vizsgálat során készültek. 7. Függelékek
II.MELLÉKLET A TENGERI BALESETRŐL VAGY RENDKÍVÜLI ESEMÉNYRŐL SZÓLÓ ÉRTESÍTÉSBEN FELTÜNTETENDŐ ADATOK (Az Európai Tengeri Balesetek Információs Platformjának része) 01. Felelős tagállam / kapcsolattartó személy 02. Kivizsgálást végző tagállam 03. Tagállam szerepe 04. Érintett parti állam 05. A ténylegesen érintett államok száma 06. Ténylegesen érintett államok 07. Értesítést eljuttató testület 08. Az értesítés időpontja 09. Az értesítés dátuma 10. A hajó neve 11. IMO-szám / megkülönböztető betűjelzés 12. A hajó lobogója 13. A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény típusa 14. A hajó típusa 15. A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény dátuma 16. A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény időpontja 17. Helyzetmeghatározás – földrajzi szélesség 18. Helyzetmeghatározás – földrajzi hosszúság 19. A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény helyszíne 20. Kiindulási kikötő 21. Rendeltetési kikötő 22. Forgalomelválasztó rendszer 23. Útszakasz 24. Hajóüzemeltetés 25. A bekövetkezés helye a fedélzeten 26. Áldozatok száma: · Legénység · Utasok · Egyéb 27. Súlyos sérülések: · Legénység · Utasok · Egyéb 28. Szennyezés 29. A hajóban keletkezett kár 30. A rakományban keletkezett kár 31. Egyéb kár 32. A tengeri baleset vagy rendkívüli esemény rövid leírása Megjegyzés: Az aláhúzott számok azt jelentik, hogy hajónként külön-külön fel kell tüntetni az adatokat, ha a tengeri balesetben vagy rendkívüli eseményben egynél több hajó érintett.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A tengeri és belvízi személyszállítók baleseti felelőssége ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: elsõ olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0592)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0057/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0063/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére és 80 cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A közös közlekedéspolitika keretén belül további intézkedéseket kell hozni a tengeri és belvízi szállítás biztonságának növelése érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk az utasoknak okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályokat is, mert fontos, hogy megfelelő kártérítést biztosítsanak a tengeri balesetekben érintett utasok számára. 2) 2002. november 1-én a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) égisze alatt elfogadták a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyvet. [A Közösség csatlakozott ezen jegyzőkönyvhöz(5)]. (3) A 2002. évi jegyzőkönyve által módosított, a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezmény (a továbbiakban: 2002. évi athéni egyezmény) csak nemzetközi szállításra vonatkozik. A belső tengeri közlekedési piacon a nemzeti és a nemzetközi szállítás közötti megkülönböztetés megszűnt, és így indokolt a Közösségen belül azonos szintű és jellegű felelősséget alkalmazni a nemzetközi és nemzeti szállítás esetében. (4) A 2002. évi athéni egyezmény által megállapított biztosítási előírásoknak a hajótulajdonosok és a biztosítótársaságok kapacitásához kell igazodniuk. A hajótulajdonosoknak képesnek kell lenniük a biztosítási előírások gazdasági szempontból elfogadható kezelésére, és – különösen a nemzeti szállítási szolgáltatásokat működtető kisebb hajózási társaságok esetében – figyelembe kell venni működésük szezonális jellegét. A rendelet alkalmazásához biztosított átmeneti időszaknak elegendően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a rendelet által előírt kötelező biztosítást a meglevő biztosítási rendszerek befolyásolása nélkül meg lehessen valósítani. (5) Indokolt a szállítókat az utas halála vagy személyi sérülése esetén előlegfizetésre kötelezni, amely nem jelenti a felelősség elismerését. (6) Az utazás előtt az utasokat megfelelően, teljes körűen és érthetően tájékoztatni kell az új jogaikról. (7) A 2002. évi athéni egyezmény esetleges módosításait át kell ültetni a közösségi jogba, kivéve ha az ilyen módosítást kizárja a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról, valamint a tengeri közlekedés biztonságáról és a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló rendeletek módosításáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) 5. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás. (8) Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(7) létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segíti a Bizottságot az új szabályok alkalmazásáról szóló jelentés elkészítésében és a módosítási javaslatok előkészítésében a 2002. évi athéni egyezményhez. (9) A tengeri közlekedés biztonságát illető fokozottabb tagállami konzultáció szükségessége miatt elengedhetetlen az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség hatáskörének átértékelése és esetleges kiterjesztésének mérlegelése. (10) A nemzeti hatóságok, különösen a kikötői hatóságok alapvető és nélkülözhetetlen szerepet játszanak a tengeri közlekedés biztonságával kapcsolatos különböző kockázatok azonosítása és kezelése terén. (11) Mivel e rendelet célját – nevezetesen a szállítókat és utasaikat baleset esetén megillető jogokra irányadó egységes szabályrendszer létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért – az összes tagállamban azonos felelősségkorlátozás biztosításának igénye miatt – az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Tárgy Ez a rendelet egységes közösségi felelősségi rendszert állapít meg az utasok tengeri szállítására. Ezért a rendelet átveszi 2002. évi jegyzőkönyve által módosított, a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezmény (a továbbiakban: 2002. évi athéni egyezmény) vonatkozó rendelkezéseit, és kiterjeszti e rendelkezések alkalmazását az egy adott tagállamon belül történő tengeri szállításra. 2. cikk Hatály
3. cikk A szállító felelőssége A szállítónak vagy a teljesítő szállítónak az utasok és poggyászaik tekintetében fennálló felelősségére a 2002. évi athéni egyezmény ilyen felelősségre vonatkozó összes rendelkezése vonatkozik, beleértve az IMO jogi bizottsága által 2006. október 19-én elfogadott, a 2002. évi athéni egyezmény végrehajtására vonatkozó fenntartást és iránymutatásokat (a továbbiakban: a 2006-os IMO-fenntartás); a 2002. évi athéni egyezmény és a 2006-os IMO-fenntartás megtalálható e rendelet mellékletében. A "szállító" és a "teljesítő szállító" kifejezések a 2002. évi athéni egyezmény 1. cikkének (1) bekezdésének (a) és (b) pontjában található fogalommeghatározás szerint értendők. 4. cikk Felelősségkorlátozás A 2002. évi athéni egyezmény 7. cikkének (2) bekezdése nem vonatkozik az e rendelet hatálya alá tartozó utasszállításra, kivéve, ha az Európai Parlament és a Tanács a Szerződés 251. cikkében említett eljárásnak megfelelően e célból módosítja e rendeletet. A 2002. évi athéni egyezmény 19. cikke nem vonatkozik az e rendelet hatálya alá tartozó utasszállításra. Mozgáskorlátozott utashoz tartozó mozgássegítő vagy gyógyászati felszerelés megrongálódása, elveszése vagy sérülése esetén a kártérítés összege a felszerelés új állapotban való beszerzésének értékével lehet egyenlő, de azt nem haladhatja meg. 5. cikk Előlegfizetés Az utas hajózási esemény vagy baleset miatt bekövetkezett halála vagy személyi sérülése esetén a kártérítésre jogosult személy azonosításától számított 15 napon belül a szállító vagy a teljesítő szállító olyan mértékű előleget fizet, amely elegendő az azonnali gazdasági szükségletek fedezésére. Az utas halálának, vagy teljes, illetve maradandó rokkantságának vagy testének 75%-át vagy nagyobb részét érintő, klinikailag igen súlyosnak minősülő sérülések esetén az előleg nem lehet kevesebb mint 21 000 EUR. Az előleg kifizetése nem jelenti a felelősség elismerését, az e rendelet alapján kifizetett további összegekkel ellentételezhető és nem visszatérítendő, kivéve, ha az előleget felveő személy nem a kártérítésre jogosult személy volt vagy ha megállapítást nyer, hogy a szállító nem vétkes. Az előlegfizetés kifizetése vagy megérkezése lehetővé teszi a szállító, a teljesítő szállító vagy az utas számára, hogy a felelősség és a vétkesség megállapítása érdekében bírósági eljárást indítson. 6. cikk Az utasok tájékoztatása A szállító, a teljesítő szállító, illetve a túraszervező indulás előtt megfelelően, teljes körűen és érthetően tájékoztatja az utasokat a rendelet szerint őket megillető jogokról, különösen a haláleset, sérülés és poggyászkár miatti kártérítés korlátjairól, arról a jogukról, hogy közvetlenül felléphetnek a biztosítóval vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó személlyel szemben, valamint az előlegfizetésre való jogosultságukról. A tájékoztatásnak megfelelő, teljes körű és érthető formában, és az utazásszervezők esetében a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv(8) 4. cikkével összhangban kell történnie. 7. cikk Jelentés és a 2002. évi athéni egyezmény módosításai Legkésőbb a rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül a Bizottság jelentést készít a rendelet alkalmazásáról, amely többek között számításba veszi a gazdasági fejleményeket és nemzetközi fórumokon bekövetkezett fejleményeket. A jelentést kísérheti egy javaslat a rendelet módosítására, vagy egy javaslat a vonatkozó nemzetközi fórumokhoz az Európai Közösség által benyújtandó beadványra. A Bizottságot ebben a munkában segíti a 2099/2002/EK rendelet 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS). A 2099/2002/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a 2002. évi athéni egyezmény módosításait ki lehet zárni e rendelet hatálya alól. 8. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő […] napon lép hatályba. A rendeletet ...(9)-tól/-től kell alkalmazni. A belföldi menetrendszerű kompvonalon történő szállítás tekintetében két évvel ...(10) után kell alkalmazni. A belföldi vízi útvonalon történő szállítás tekintetében négy évvel ...* után kell alkalmazni. Az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének alkalmazási körébe tartozó régiókban üzemelő belföldi menetrendszerű kompvonalon történő szállítás tekintetében négy évvel ...* után kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt , az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök I.MELLÉKLET A TENGERI UTAS- ÉS POGGYÁSZSZÁLLÍTÁSRÓL SZÓLÓ 2002. ÉVI ATHÉNI EGYEZMÉNY (A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezmény és az egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv egységes szerkezetbe foglalt szövege) 1.cikk Fogalommeghatározások
|
2. |
A "szállítási szerződés" a szállító által vagy nevében utasok, vagy utasok és poggyászaik tengeri szállítására kötött szerződést jelent, az esettől függően. | |
3. |
A "hajó" csak tengeren közlekedő vízijárművet jelent, a légpárnás járművek kivételével. | |
4. |
Az "utas" hajón szállított olyan személyt jelent, |
| 5. |
A "poggyász" a szállító által szállítási szerződés keretében szállított árucikket vagy gépjárművet jelent, kivéve: |
|
6. |
A "kabinpoggyász" olyan poggyászt jelent, amelyet az utas a kabinjában tart, vagy amely más módon a birtokában, őrizetében vagy ellenőrzése alatt van. Ezen cikk (8) bekezdésének és a 8. cikknek az alkalmazása kivételével, a kabinpoggyászhoz tartozik az a poggyász is, amelyet az utas a gépjárművén vagy a gépjárművében tart. | |
7. |
A "poggyász elveszése vagy sérülése" fogalomba tartozik az abból eredő anyagi kár, hogy az utas nem kapta vissza elfogadható időn belül a poggyászát annak a hajónak a megérkezése után, amely a poggyászt szállította vagy kellett volna, hogy szállítsa, de nem tartozik ide a munkaügyi viták miatti késedelem. | | 8. |
A "szállítás" a következő időszakokat fedi le: |
|
9. |
A "nemzetközi szállítás" olyan szállítást jelent, ahol a szállítási szerződés szerint az indulási hely és a rendeltetési hely két különböző államban van, illetve ha ezek ugyanabban az államban vannak, de a szállítási szerződés vagy az útiterv szerint útközben befutnak egy másik állam kikötőjébe is. | |
10. |
A "Szervezet" a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet jelenti. | 11. A "főtitkár" a Szervezet főtitkárát jelenti. 1a. cikk Melléklet Ezen egyezmény melléklete szerves részét képezi az egyezménynek. 2. cikk Alkalmazás 1. Az egyezmény minden nemzetközi szállításra vonatkozik, ha:
2. E cikk (1) bekezdésétől eltérően az egyezmény nem alkalmazandó, ha a szállítás – az utasok vagy poggyász más módon történő szállítására vonatkozó más nemzetközi egyezmény alapján – ilyen egyezmény rendelkezései szerinti polgári jogi felelősségi rendszer hatálya alá tartozik, olyan mértékben, ahogy ezek a rendelkezések kötelezően alkalmazandók a tengeri szállításra. 3. cikk A szállító felelőssége 1. Hajózási balesetben az utas halála vagy személyi sérülése következtében keletkezett kár esetében a szállító olyan mértékben felelős, hogy az adott utas tekintetében és esetenként a kártérítés legfeljebb 250 000 elszámolási egység lehet, kivéve ha a szállító bizonyítja, hogy az eseményt:
Ha a kár meghaladja a fenti korlátozási összeget, akkor a túllépés mértékéig a szállítót további felelősség terheli, kivéve ha a szállító bizonyítja, hogy a káresemény nem a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. 2. Az utas nem hajózási balesetben történt halála vagy személyi sérülése következtében keletkezett kár esetében a szállítót akkor terheli felelősség, ha a káresemény a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. A hibát vagy gondatlanságot a kártérítést igénylőnek kell bizonyítani. 3. A kabinpoggyász elveszésének vagy sérülésének következtében keletkezett kár esetében a szállítót akkor terheli felelősség, ha a káresemény a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. Hajózási esemény által okozott kár – ellenkező értelmű bizonyításig – a szállító hibájának vagy gondatlanságának tulajdonítandó. 4. A kabinpoggyásztól különböző poggyász elveszésének vagy sérülésének következtében keletkezett kárért a szállító felelős, kivéve ha a szállító bizonyítja, hogy a káresemény nem a szállító hibájából vagy gondatlanságából következett be. 5. E cikk alkalmazásában:
6. A szállító e cikk szerinti felelőssége csak a szállítás folyamán bekövetkezett eseményből keletkező kárra vonatkozik. A kártérítést igénylőnek kell bizonyítania a kár nagyságát és azt, hogy a káresemény a szállítás folyamán következett be. 7. Az egyezmény semmilyen módon nem csorbítja a szállító visszkereseti jogát harmadik személlyel szemben, vagy az egyezmény 6. cikke szerinti jogát a károsult gondatlanságára hivatkozó védekezéshez. E cikk semmilyen módon nem csorbítja az egyezmény 7. vagy 8. cikke szerinti korlátozási jogot. 8. Valamely fél hibájának vagy gondatlanságának előfeltételezése, vagy a bizonyítási teher áthárulása valamely félre nem zárja ki az adott fél számára kedvező bizonyíték mérlegelését. 4. cikk Teljesítő szállító 1. Ha a szállítás vagy egy részének teljesítésével egy teljesítő szállítót bíztak is meg, a szállító az egyezmény rendelkezéseinek megfelelően továbbra is felelősséggel tartozik a teljes szállítás tekintetében. Ezenkívül a teljesítő szállító a szállítás általa teljesített részének tekintetében egyrészt az egyezmény rendelkezéseinek hatálya alá esik, másrészt élhet azokkal. 2. A szállítót a teljesítő szállító által végzett szállítás vonatkozásában felelősség terheli a teljesítő szállító, illetve annak alkalmazottai és megbízottai által e minőségükben elkövetett cselekedeteiért és mulasztásaiért is. 3. Bármilyen külön megállapodás, melyben a szállító olyan kötelezettséget vállal, amelyet az egyezmény nem ró rá, vagy lemond az egyezmény által biztosított jogáról, csak akkor érinti a teljesítő szállítót, ha az ezt írásban kifejezetten elfogadja. 4. Ha mind a szállítót, mind a teljesítő szállítót felelősség terheli, és ennek mértékéig, a felelősségük egyetemleges. 5. E cikk semmilyen módon nem csorbítja a szállító és a teljesítő szállító közötti visszkereset jogát. 4a. cikk Kötelező biztosítás 1. Ha részes államban lajstromozott és tizenkettőnél több utas szállítására engedélyezett hajó utasokat szállít a fedélzetén és az egyezmény vonatkozik rá, akkor a szállítást vagy annak egy részét ténylegesen teljesítő szállítónak olyan biztosítással, vagy más pénzügyi biztosítékkal – mint például bankgaranciával vagy hasonló pénzintézet által kibocsátott garanciával – kell rendelkeznie, amely az utasok halála és személyi sérülése tekintetében fedezi az egyezmény szerinti felelősséget. A kötelező biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték korlátozási összege nem lehet kisebb mint 250 000 elszámolási egység utasonként és esetenként. 2. Egy, az egyezmény rendelkezései szerinti biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték érvényességét igazoló biztosításigazolást kell kibocsátani minden hajó részére, miután egy részes állam illetékes hatósága megállapította, hogy az (1) bekezdés követelményei teljesültek. Egy részes államban lajstromozott hajó tekintetében az ilyen kötelező biztosításigazolást a hajót lajtromozó részes állam illetékes hatósága tanúsítja vagy bocsátja ki, nem részes államban lajstromozott hajó esetén pedig az igazolást bármely részes állam illetékes hatósága tanúsíthatja vagy kibocsáthatja. E biztosításigazolás az egyezmény mellékletében meghatározott minta szerinti formátumú, és a következő részletes adatokat tartalmazza:
3. a) A részes állam felhatalmazhat egy általa elismert intézményt vagy szervezetet az igazolás kibocsátásra. Az ilyen intézmény vagy szervezet minden igazolás kibocsátásáról értesíti az adott államot. A részes állam minden esetben teljes körű garanciát vállal az így kibocsátott igazolás teljességére és pontosságára, és vállalja az e kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát. b) A részes állam értesíti a főtitkárt a következőkről:
A hatáskör átadása legkorábban a főtitkárnak küldött ilyen értelmű értesítés napjától számított három hónap múlva léphet hatályba. c) Az e bekezdés szerint az igazolások kibocsátására felhatalmazott intézmény vagy szervezet felhatalmazást kap – legalább – az igazolás visszavonására, ha nem teljesülnek a kiadás alapjául szolgáló feltételek. Az intézmény vagy szervezet minden esetben bejelenti az ilyen visszavonást annak az államnak, amely nevében az igazolást kibocsátották. 4. Az igazolás a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein készül. Ha ez a nyelv nem angol, francia vagy spanyol, akkor a szöveg tartalmaz fordítást ezen nyelvek egyikére és, ha az állam úgy dönt, az állam hivatalos nyelve elhagyható. 5. A biztosításigazolást a hajó fedélzetén kell tartani és egy példányt azon hatóságoknál kell letétbe helyezni, amelyek nyilvántartják a hajó lajtromozását vagy, ha a hajó nem részes államban van lajstromozva, akkor az igazolást kibocsátó vagy tanúsító állam hatóságánál. 6. A biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték nem elégíti ki e cikk követelményeit, ha az igazolásban meghatározott biztosítás vagy biztosíték érvényességi idejének leteltén kívüli egyéb okok miatt is megszűnhet azelőtt, hogy a megszűnéséről az (5) bekezdésben említett hatóságoknak küldött értesítés dátumától számított három hónap eltelne, kivéve, ha a biztosításigazolást átadták ezeknek a hatóságoknak vagy új igazolást bocsátották ki az említett időszakban. Az előbbi rendelkezéseket hasonlóképpen alkalmazni kell bármely olyan változásra, amelynek eredményeként a biztosítás vagy a biztosíték többé nem felel meg az e cikkben szereplő követelményeknek. 7. A hajót lajstromozó állam az e cikkben szereplő rendelkezéseknek megfelelően meghatározza a biztosításigazolás kibocsátásának és érvényességének feltételeit. 8. Az egyezmény semmilyen módon nem értendő úgy, hogy kizárja azt, hogy a részes állam más államoktól, a Szervezettől vagy más nemzetközi szervezetektől kapott, az egyezmény céljaira szolgáló biztosítást vagy más pénzügyi biztosítékot nyújtó személy pénzügyi helyzetére vonatkozó információkat használjon fel. Ilyen esetben az ilyen információkat felhasználó állam nem mentesül az igazolást kibocsátó államként viselt felelőssége alól. 9. Egy részes állam hatáskörében kiadott vagy tanúsított biztosításigazolást a többi részes állam elfogadja ezen egyezmény alkalmazásában, és azt a többi részes állam úgy tekinti, hogy az általuk kibocsátott vagy tanúsított kötelező biztosításigazolással azonos érvényességgel bír még akkor is, ha olyan hajó tekintetében bocsátották ki vagy tanúsították, amely részes államban nincs lajstromba véve. Egy részes állam bármikor konzultációt kérhet a kibocsátó vagy tanúsító állammal, amennyiben úgy véli, hogy a biztosításigazolásban megnevezett biztosító vagy garanciavállaló pénzügyileg nem képes megfelelni az egyezmény által támasztott kötelezettségeknek. 10. Az e cikk szerinti biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték által fedezett kártérítés iránti igény közvetlenül benyújtható a biztosítótársaság vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó más személy ellen. Ilyen esetben az (1) bekezdésben megállapított összeg lesz a biztosítótársaság vagy a pénzügyi biztosítékot nyújtó más személy felelősségkorlátja, még akkor is, ha a szállító vagy a teljesítő szállító nem jogosult felelősségkorlátozásra. Az alperes továbbá élhet azzal a védekezéssel (kivéve a csődöt vagy felszámolást), mellyel az (1) bekezdésben hivatkozott szállító az egyezmény alapján jogosult lenne élni. Ezen felül az alperes védekezhet azzal is, hogy a kárt a biztosított felróható szándékos magatartása okozta, de az alperes nem folyamodhat más olyan védekezéshez, amelyre az alperes a biztosított által az alperes ellen indított eljárásban esetleg jogosult lehetne. Az alperes minden esetben jogosult követelni a szállító és a teljesítő szállító bevonását az eljárásba. 11. Az (1) bekezdéssel összhangban fenntartott biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték által fedezett összeg kizárólag az egyezmény szerinti követelések kielégítését szolgálhatja és az ilyen összegek teljesített kifizetése a kifizetett összeg erejéig mentesít az egyezményből fakadó felelősség alól. 12. Egy részes állam csak akkor engedélyezheti a lobogója alatt hajózó, e cikk hatálya alá eső hajó üzemeltetését, ha a (2) vagy (15) bekezdés szerinti igazolást kibocsátották. 13. E cikk rendelkezéseinek megfelelően a részes államok nemzeti jogukban biztosítják, hogy a biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték az (1) bekezdésben meghatározott mértékig érvényes legyen minden olyan hajó tekintetében, amely engedéllyel rendelkezik tizenkettőnél több utas szállítására, függetlenül a lajstromozás helyétől, és amely befut a területén lévő kikötőbe vagy kifut onnan, amennyiben az egyezmény alkalmazandó. 14. A részes állam értesítheti a főtitkárt, hogy – az (5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően – a (13) bekezdés alkalmazásában a hajóknak nem kötelező a (2) bekezdés által előírt igazolást a fedélzeten tartani vagy azt felmutatni a területükön lévő kikötőbe való befutáskor vagy kifutáskor, feltéve hogy az igazolást kibocsátó részes állam értesítette a főtitkárt, hogy az összes részes állam által elérhető elektronikus formában vezeti azt a nyilvántartást, amely tanúsítja az igazolás meglétét és lehetővé teszi, hogy a részes állam mentesüljön a (13) bekezdésben előírt kötelezettségei alól. 15. Ha egy részes állam tulajdonában levő hajóra nincs biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték, akkor e cikknek az erre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók az ilyen hajóra, de a hajón lennie kell egy igazolásnak, amelyet a hajót lajstromozó állam megfelelő hatóságai állítottak ki, és amely tartalmazza, hogy a hajó tulajdonosa az adott állam, és hogy a felelősségre az (1) bekezdéssel összhangban előírt összegen belül van fedezet. Az ilyen igazolás lehetőség szerint pontosan követi a (2) bekezdésben előírt mintát. 5. cikk Értéktárgyak A szállító nem tartozik felelősséggel pénz, forgalmazható értékpapírok, arany, ezüst, ékszer, dísztárgy, műalkotás vagy más értéktárgyak elveszéséért vagy sérüléséért, kivéve ha az értéktárgyakat kifejezetten biztonságos tárolás céljából helyezték el a szállítónál, amely esetben a szállító a 8. cikk (3) bekezdésében megállapított korlátozó összegig felelősséggel tartozik, kivéve ha a 10. cikk (1) bekezdése szerint ennél nagyobb korlátozó összegben állapodtak meg. 6. cikk A károsult hibája Ha a szállító bizonyítja, hogy az utas halálát vagy személyi sérülését, illetve poggyászának elveszését vagy károsodását az utas hibája vagy gondatlansága okozta vagy az hozzájáruló tényező volt, akkor az ügyben eljáró bíróság teljesen vagy részben felmentheti a szállítót a felelősség alól az adott bíróságon alkalmazott jog rendelkezéseivel összhangban. 7. cikk Halál és személyi sérülés esetén fennálló felelősség korlátozása 1. Az utas halála vagy személyi sérülése esetén a szállítónak a 3. cikk szerint fennálló felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és esetenként a 400 000 elszámolási egységet. Amennyiben az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jognak megfelelően a kárt járadékként térítik meg, a járadéknak megfelelő tőkeérték a nevezett korlátozó összeget nem haladhatja meg. 2. A részes állam nemzeti jogának egyedi rendelkezéseivel szabályozhatja az (1) bekezdésben szereplő felelősségkorlátozást, feltéve hogy az adott államban esetleg már meglévő felelősségkorlát nem kisebb az (1) bekezdésben előírtnál. Az e bekezdés e rendelkezésével élő részes állam tájékoztatja a főtitkárt az elfogadott felelősségkorlátról vagy arról, hogy az adott államban nincs ilyen. 8. cikk Poggyász és gépjármű elveszése vagy sérülése esetén fennálló felelősség korlátozása 1. A szállítónak a kabinpoggyász elveszéséért vagy sérüléséért viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és utanként a 2 250 elszámolási egységet. 2. A szállítónak a gépjármű elveszéséért vagy sérüléséért – beleértve a gépjárműn vagy abban szállított poggyászt - viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg gépjárművenként és utanként a 12 700 elszámolási egységet. 3. A szállítónak az e cikk 1. és 2. bekezdésében nem említett egyéb poggyász elveszéséért vagy sérüléséért viselt felelőssége semmiképpen sem haladhatja meg utasonként és utanként a 3 375 elszámolási egységet. 4. A szállító és az utas megállapodhat arról, hogy a felelősség a gépjármű sérülése esetén legfeljebb 330 elszámolási egység mértékű, az egyéb poggyász elveszése vagy sérülése esetén pedig legfeljebb 149 elszámolási egység mértékű önrész levonásával hárítható a szállítóra, amikor is ezt az összeget a kárértékből le kell vonni. 9. cikk Elszámolási egység és átszámítás 1. Az ebben az egyezményben említett elszámolási egység a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott "különleges lehívási jog" (SDR). A 3. cikk (1) bekezdésében, a 4b. cikk (1) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és 8. cikkben szereplő összegeket a "különleges lehívási jog"-ról az ügyben eljáró bíróság országának nemzeti pénznemére kell átszámítani az ennek a valutának a határozathozatal napján vagy a felek megállapodásával megállapított napon érvényes árfolyamán. Olyan részes állam nemzeti pénznemének a "különleges lehívási jog"-hoz viszonyított árfolyamát, amely tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a Nemzetközi Valutaalap által a tranzakciói és műveletei során alkalmazott, az adott napon érvényes értékelési módszer szerint kell kiszámítani. Olyan részes állam nemzeti pénznemének a "különleges lehívási jog"-hoz viszonyított árfolyamát, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, az adott részes állam által meghatározott módon kell kiszámítani. 2. Mindazonáltal az olyan részes állam, amely nem tagja a Nemzetközi Valutalapnak, és amelynek törvényei nem engedik meg az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását, ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor, vagy azután bármikor kinyilváníthatja, hogy az (1) bekezdésben említett elszámolási egység 15 aranyfrankkal egyenértékű. Az e bekezdésben említett aranyfrank hatvanöt és fél milligramm kilencszáz ezredes finomságú aranynak felel meg. Az aranyfrank nemzeti pénznemre történő átváltása az érintett állam törvényei szerint történik. 3. Az (1) bekezdés utolsó mondatában említett számítás és a (2) bekezdésben említett átváltás olyan módon történik, hogy a részes állam nemzeti pénznemében lehetőség szerint a 3. cikk (1) bekezdésében, a 4b. cikk (1) bekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdésében és 8. cikkben szereplő összegek ugyanakkora valódi értéket fejezzenek ki, mint amekkorát a (1) bekezdés első három mondatának alkalmazása eredményezne. A részes államok az esettől függően az (1) bekezdés szerinti számítási módról vagy a (2) bekezdés szerinti átváltás eredményéről tájékoztatják a főtitkárt, amikor letétbe helyezik az ezen egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot, és valahányszor az említettek valamelyike megváltozik. 10. cikk Kiegészítő rendelkezések a felelősség korlátozásáról 1. A szállító és az utas kifejezetten és írásban megállapodhat a 7. és 8. cikkben előírtnál nagyobb felelősségkorlátozási összegekben. 2. A kártérítésre felszámított kamat és az ügyvédi költségek nem számítanak bele a 7. és 8. cikkben előírt felelősségkorlátba. 11. cikk Védekezés és korlátozás a szállító alkalmazottja tekintetében Ha a szállító vagy a teljesítő szállító alkalmazottját vagy megbízottját perbe fogják az egyezmény hatálya alá eső káresemény kapcsán, akkor az alkalmazott vagy a megbízott, ha bizonyítja, hogy e minőségében járt el, jogosult élni ugyanazzal a védekezéssel és felelősségkorlátozással, mint amit az egyezmény a szállító vagy a teljesítő szállító számára lehetővé tesz. 12. cikk Halmozott kártérítési igények 1. Ha a 7. és 8. cikkben leírt felelősségkorlátok érvényesek, akkor ezek bármely utas halálából vagy személyi sérüléséből, illetve poggyászának elveszése vagy sérülése következtében keletkezett kárból származó összes követelés alapján kifizethető halmozott összegre vonatkoznak. 2. A teljesítő szállító által teljesített szállítással kapcsolatban a szállítótól és a teljesítő szállítótól, valamint alkalmazottaiktól és megbízottaiktól – ha e minőségükben járnak el – behajtható összes kártérítés nem haladja meg azt a legnagyobb összeget, amelyet vagy a szállító vagy a teljesítő szállító ellen ezen egyezmény alapján megítélhetnek, de egyik fent említett személy sem felelős a rá vonatkozó korlátozást meghaladó összegért. 3. Ha a szállító vagy a teljesítő szállító alkalmazottja vagy megbízottja – ha e minőségében jár el – jogosult élni a 7. és 8. cikkben szereplő felelősségkorlátozással, akkor a szállítótól – vagy az esettől függően a teljesítő szállítótól – és az alkalmazottól vagy megbízottól származó kártérítések halmozott összege nem haladhatja meg ezeket a korlátozó összegeket. 13. cikk A felelősségkorlátozási jog megszűnése 1. A szállító nem jogosult a 7. és 8. cikkben, valamint a 10. cikk (1) bekezdésében szereplő felelősségkorlátozásra, ha bizonyított, hogy a kár a szállító károkozási szándékkal elkövetett cselekedetéből vagy mulasztásából, illetve annak tudatában elkövetett hanyagságából származik, hogy e hanyagság valószínűleg ilyen kárt okoz. 2. 2 A szállító vagy a teljesítő szállító alkalmazottja vagy megbízottja nem jogosult a korlátozásra, ha bizonyított, hogy a kár az adott alkalmazott vagy megbízott károkozási szándékkal elkövetett cselekedetéből vagy mulasztásából, illetve annak tudatában elkövetett hanyagságából származik, hogy e hanyagság valószínűleg ilyen kárt okoz. 14. cikk A kártérítési igény alapja Az utas halála vagy személyi sérülése, vagy poggyász elveszése vagy sérülése miatti kártérítésért kizárólag az egyezménnyel összhangban indítható kereset a szállító vagy a teljesítő szállító ellen. 15. cikk Értesítés poggyász elveszéséről vagy sérüléséről 1. Az utas írásban értesíti a szállítót vagy megbízottját:
2. Ha az utas nem tesz eleget e cikk előírásainak, akkor – ellenkező értelmű bizonyításig – úgy tekintendő, hogy az utas sértetlenül megkapta poggyászát. 3. Nem szükséges írásos értesítés, ha a poggyász állapotát átvételekor közösen megtekintették vagy megvizsgálták. 16. cikk Kereset elévülése 1. Az utas halála vagy személyi sérülése, illetve poggyászának elveszése vagy sérülése következtében keletkezett kár miatti kártérítési kereset elévülési ideje két év. 2. Az elévülési időt a következőképpen kell számítani:
3. Az esetben eljáró bíróság által alkalmazott jog szabályozza az elévülés felfüggesztésére vagy megszakítására alapot adó okokat, de az egyezmény alapján semmiképpen sem indítható kereset, ha az alábbi időszakok valamelyike lejárt:
4. E cikk (1), (2) és (3) bekezdésétől eltérően az elévülési idő a szállító nyilatkozatával vagy a felek megállapodásával meghosszabbítható a kereset okának felmerülése után. A nyilatkozatnak vagy megállapodásnak írásosnak kell lennie. 17. cikk Joghatóság 1. Az egyezmény 3. és 4. cikke alapján indított keresetet a kártérítést igénylő választása szerint az alább felsorolt bíróságok egyikén kell megindítani, feltéve hogy a bíróság az egyezményben részes államban van, és a több bírósági fórummal rendelkező államokban a részes állam illetékességet szabályozó nemzeti jogának hatálya alá tartozik.
2. Az egyezmény 4b. cikke alapján indított kereseteket a kártérítést igénylő választása szerint olyan bíróságok egyikén kell indítani, ahol kereset indítható a szállító vagy a teljesítő szállító ellen az (1) bekezdés szerint. 3. A káresemény megtörténte után a felek megállapodhatnak abban, hogy a kártérítési igény bármely bíróság, illetve választott bíróság elé vihető. 17a.cikk Elismerés és végrehajtás 1. A 17. cikk szerinti joghatósággal rendelkező bíróság által hozott olyan határozatot, amely a határozathozatal helye szerinti államban végrehajtható és ellene rendes jogorvoslati lehetőség már nem áll fenn, minden részes állam elismeri, kivéve ha:
2. Az (1) bekezdés értelmében elismert határozat minden részes államban végrehajtható, amint a kérdéses államban szükséges alakiságok teljesültek. Az alakiságok nem teszik lehetővé az ügy érdemi újratárgyalását. 3. A jegyzőkönyvben részes állam más szabályokat is alkalmazhat a határozatok elismerésére és végrehajtására, feltéve hogy ezek biztosítják, hogy a határozatok elismerése és végrehajtása legalább az (1) és (2) bekezdésben előírt mértékben történjen. 18. cikk Szerződéses rendelkezések érvénytelensége Az utas halálát vagy személyi sérülését, vagy az utas poggyászának elveszését vagy sérülését okozó káresemény bekövezte előtt azzal a céllal kikötött szerződéses rendelkezés, hogy mentesítsen bármely személyt az utassal szemben az egyezmény alapján fennálló felelősség alól, vagy hogy az egyezményben megállapított kártérítési korlátozási összegnél kisebb összeget írjon elő – a 8. cikk (4) bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve –, és minden olyan rendelkezés, mely a szállítót vagy a teljesítő szállítót terhelő bizonyítási teher megfordítását célozza vagy pedig korlátozó hatással lenne a 17. cikk (1) és (2) bekezdésében magadott választási lehetőségekre, semmis és érvénytelen, de e rendelkezés semmissége nem érvényteleníti a szállítási szerződést, amely továbbra is az egyezmény rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. 19. cikk További egyezmények a felelősség korlátozásáról Az egyezmény nem módosítja a szállító, a teljesítő szállító és azok alkalmazottjainak vagy megbízottjainak azon jogait vagy kötelességeit, amelyeket a tengerjáró hajók tulajdonosainak felelősségkorlátozására vonatkozó nemzetközi egyezmények írnak elő. 20. cikk Nukleáris kár
21. cikk Közigazgatási szervek által végzett kereskedelmi szállítás Az egyezmény vonatkozik az 1. cikk alapján értelmezett szállítási szerződés keretében állami vagy közigazgatási szervek által végzett kereskedelmi szállításra is. 22. cikk Elállási nyilatkozat 1. Az egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor a részes állam írásban nyilatkozhat arról, hogy nem tekinti hatályosnak az egyezményt abban az esetben, ha az utas és a szállító az adott részes állam állampolgára, illetve annak fennhatósága alá tartozik. 2. Az e cikk (1) bekezdése alapján adott nyilatkozat bármikor visszavonható a főtitkárnak küldött írásos értesítéssel. 22a. cikk Az egyezmény záró rendelkezései Az egyezmény záró rendelkezései a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv 17.–25. cikkei. Az egyezményben a részes államokra való hivatkozás a jegyzőkönyvben részes államokra való hivatkozásnak értendő. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK [A tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 1974. évi athéni egyezményhez csatolt 2002. évi jegyzőkönyv 17.–25. cikkei] 17. cikk Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás 1. Ezen jegyzőkönyv a Szervezet székhelyén 2003. május 1-je és 2004. április 30-a között áll nyitva az aláírásra, és ezután csatlakozásra nyitott marad. 2. Az államok a következőképpen nyilváníthatják ki, hogy a jegyzőkönyvet magukra nézve kötelező erejűnek fogadják el:
3. A megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra ilyen értelmű okiratnak a főtitkárnál történő letétbe helyezésével kerül sor. 4. A jegyzőkönyv módosításának az összes meglévő részes állam tekintetében történő hatálybalépését követően vagy az ezen részes államok tekintetében a módosítás hatálybalépéséhez szükséges összes intézkedés teljesítését követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat úgy tekintendő, hogy az a módosítással módosított jegyzőkönyvre vonatkozik. 5. Egy állam csak akkor nyilváníthatja ki azt, hogy a jegyzőkönyvet magára nézve kötelező erejűnek fogadja el, ha az alábbiakban részes államként ezeket felmondja:
18. cikk Egynél több jogrendszerrel rendelkező államok 1. Ha egy államban kettő vagy több olyan területi egység van, amelyben különböző jogrendszer vonatkozik az ebben a jegyzőkönyvben szabályozott kérdésekre, akkor az állam az aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor kinyilváníthatja, hogy a jegyzőkönyv kiterjed minden területi egységére vagy azok közül csak egyre vagy néhányra, és ezt a nyilatkozatot bármikor módosíthatja egy másik nyilatkozat benyújtásával. 2. Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a főtitkárt, és az értesítésben kifejezetten ismertetni kell azokat a területi egységeket, amelyekre a jegyzőkönyv vonatkozik. 3. Az olyan részes állammal kapcsolatban, amely ilyen nyilatkozatot tett, az alábbi hivatkozások a következőképpen értelmezendők:
19. cikk Regionális gazdasági integrációs szervezetek 1. A szuverén államok által létrehozott regionális gazdasági integrációs szervezetek – ha ezek az államok a jegyzőkönyv által szabályozott egyes ügyeket illetően átadták hatáskörüket a szervezetnek – aláírhatják, megerősíthetik, elfogadhatják, jóváhagyhatják a jegyzőkönyvet, illetve csatlakozhatnak ahhoz. A jegyzőkönyvben részes regionális gazdasági integrációs szervezetet olyan mértékben illetik meg egy részes állam jogai, illetve terhelik kötelezettségei, amilyen mértékben a regionális gazdasági integrációs szervezet hatáskört vett át a jegyzőkönyv által szabályozott ügyekben. 2. Ha egy regionális gazdasági integrációs szervezet olyan ügyben gyakorolja szavazati jogát, amelyben hatásköre van, akkor annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagállama részes a jegyzőkönyvben és átadta a hatáskört a kérdéses ügyben. A regionális gazdasági integrációs szervezet nem élhet szavazati jogával, ha tagállamai élnek saját szavazati jogukkal, és fordítva. 3. Ha a részes államok számának jelentősége van a jegyzőkönyvben, mint például – a teljesség igénye nélkül – a jegyzőkönyv 20. és 23. cikkében, akkor a regionális gazdasági integrációs szervezet nem számít részes államnak azon tagállamain túl, amelyek egyszersmind részes államok is. 4. Aláíráskor, megerősítéskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor a regionális gazdasági integrációs szervezet nyilatkozatot tesz a főtitkárnak, amely részletesen ismerteti a jegyzőkönyv által szabályozott olyan ügyeket, amelyek tekintetében a szervezet hatáskört kapott a jegyzőkönyvet aláíró vagy abban részes tagállamaitól, továbbá az e hatáskört érintő minden vonatkozó korlátozást is. A regionális gazdasági integrációs szervezet haladéktalanul értesíti a főtitkárt a hatáskörmegosztás minden változásáról, beleértve az e bekezdés szerinti nyilatkozatban ismertetett új hatáskörátadásokat is. Az ilyen nyilatkozatokat a főtitkár a jegyzőkönyv 24. cikkének megfelelően közzéteszi. 5. Azokról a részes államokról, melyek a jegyzőkönyvben részes regionális gazdasági integrációs szervezet tagállamai is, feltételezett, hogy hatáskörrel rendelkeznek a jegyzőkönyvben szabályozott összes olyan ügyben, amelyek tekintetében a szervezetnek történt hatáskörátadásról nem született a (4) bekezdés szerinti konkrét nyilatkozat vagy értesítés. 20. cikk Hatálybalépés 1. A jegyzőkönyv azt az időpontot követő tizenkét hónap után lép hatályba, amikor tíz állam vagy megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a főtitkárnál letétbe helyezte a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot. 2. Olyan állam tekintetében, amely a hatálybalépésnek az 1. bekezdésben foglalt feltételei bekövetkeztét követően erősíti meg, fogadja el, vagy hagyja jóvá a jegyzőkönyvet, illetve csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv attól számított három hónap után lép hatályba, hogy az állam letétbe helyezte a megfelelő okiratot, de nem korábban, mint ahogy a jegyzőkönyv az (1) bekezdés értelmében hatályba lép. 21. cikk Felmondás 1. E jegyzőkönyvet bármelyik részes állam bármikor felmondhatja azt a napot követően, amelyen a jegyzőkönyv a kérdéses részes állam tekintetében hatályba lépett. 2. A felmondás ilyen értelmű okiratnak a főtitkárnál történő letétbe helyezésével történik. 3. A felmondás a főtitkárnál való letétbe helyezése után 12 hónappal, vagy a felmondó okiratban esetleg meghatározott ennél hosszabb időszakkal lép életbe. 4. A jegyzőkönyv részes államai között az egyezménynek a 25. cikke szerinti, bármelyikük általi felmondása semmilyen módon nem értendő úgy, mint az e jegyzőkönyvvel módosított egyezmény felmondása. 22. cikk Felülvizsgálat és módosítás 1. A Szervezet konferenciát hívhat össze ezen jegyzőkönyv felülvizsgálata és módosítása céljából. 2. A Szervezet a részes államok legalább egy harmadának kérésére összehívja a jegyzőkönyvben részes államok konferenciáját a jegyzőkönyv felülvizsgálata vagy módosítása céljából. 23. cikk A korlátozó összegek módosítása 1. A 22. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül az e cikkben leírt különleges eljárás kizárólag a jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 3. cikke (1) bekezdésében, 4b. cikkének (1) bekezdésében, 7. cikkének (1) bekezdésében és 8. cikkében meghatározott korlátozó összegek módosítása céljából alkalmazható. 2. A jegyzőkönyvben részes államok legalább felének, de legalább hat részes államnak a kérésére a jegyzőkönyvvel módosított egyezmény 3. cikke (1) bekezdésében, 4b. cikkének (1) bekezdésében, 7. cikkének (1) bekezdésében és 8. cikkében meghatározott korlátozó összegek (ideértve az önrészt is) módosítására vonatkozó minden javaslatot a főtitkár eljuttat a Szervezet összes tagjának és az összes részes államnak. 3. A fentiek szerint javasolt és köröztetett módosítást a Szervezet jogi bizottságához (a továbbiakban: "jogi bizottság") kell benyújtani véleményezésre, legalább hat hónappal a köröztetés után. 4. A jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes minden állam, akár tagja a Szervezetnek, akár nem, jogosult részt venni a jogi bizottság által a módosítások megtárgyalása és elfogadása céljából lefolytatott eljárásokban. 5. A módosítások elfogadása a 4. bekezdésben foglaltak szerint kibővített jogi bizottságban a jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes jelen lévő és szavazó államok kétharmados többségével történik, azzal a feltétellel, hogy a jegyzőkönyvvel módosított egyezményben részes államoknak legalább fele a szavazás idején jelen van. 6. A korlátozó összegek módosítását célzó javaslatok ügyében eljárva a jogi bizottság figyelembe veszi a káresemények tapasztalatait, és különösen az azokból származó károk mértékét, a monetáris értékek változásait és a javasolt módosítás hatását a biztosítási költségekre. 7. a) A korlátozási összegek e cikk szerinti módosítása attól az időponttól számított öt éven belül nem vizsgálható felül, amikor ezt a jegyzőkönyvet aláírásra megnyitották, és legalább öt évig attól az időponttól számítva, amikor egy e cikk szerinti korábbi módosítás hatályba lépett. b) Egyik korlátozási összeg sem növelhető úgy, hogy a jegyzőkönyvvel módosított egyezményben meghatározott, a jegyzőkönyv aláírásra történő megnyitásának napjától számított, kamatoskamat-számítási módszerrel évi hat százalékkal növelt korlátozó összegnek megfelelő összeget meghaladja. c) Egyik korlátozó összeg sem növelhető úgy, hogy meghaladja azt az összeget, amely megfelel a jegyzőkönyvvel módosított egyezményben meghatározott korlátozási összeg háromszorosának. 8. Az (5) bekezdéssel összhangban elfogadott módosításról a Szervezet értesíti az összes részes államot. A módosítást az értesítés napjától számított 18 hónapos időszak letelte után elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a kérdéses időszakon belül azon államoknak legalább a negyede, amelyek a módosítás elfogadásának időpontjában részes államok voltak, közli a főtitkárral, hogy nem fogadja el a módosítást, amely esetben a módosítás elutasítottnak minősül és nem lesz hatályos. 9. A (8) bekezdéssel összhangban elfogadottnak tekintett módosítás 18 hónappal az elfogadása után lép hatályba. 10. A módosítás minden részes államra nézve kötelező, kivéve, ha a 21. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban legalább hat hónappal a módosítás hatálybalépése előtt felmondják a jegyzőkönyvet. E felmondás akkor lép életbe, amikor a módosítás hatályba lép. 11. Ha egy módosítást elfogadtak, de az elfogadására megszabott 18 hónapos időszak még nem telt le, az ekkor részes állammá váló államra nézve a módosítás kötelező erejű lesz, ha hatályba lép. Olyan államra nézve, amely a kérdéses időszak után válik részes állammá, a (8) bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás kötelező erejű lesz. Az e bekezdésben említett esetekben egy államra nézve attól az időponttól lesz kötelező a módosítás, amikor az hatályba lép, vagy amikor a jegyzőkönyv az adott állam tekintetében hatályba lép, amelyik később következik be. 24. cikk Letéteményes 1. A jegyzőkönyvet és a 23. cikk szerint elfogadott valamennyi módosítást a főtitkárnál helyezik letétbe. 2. A főtitkár
3. Amint a jegyzőkönyv hatályba lép, a főtitkár eljuttatja annak szövegét az Egyesült Nemzetek főtitkárának iktatás és közzététel céljából, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelőn. 25. cikk Nyelvek A jegyzőkönyv egy-egy eredeti példányban arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles. KELT LONDONBAN, a 2002. év novemberének első napján. FENTIEK HITELÉÜL az alulírott, saját kormányuk részéről e célra kellően meghatalmazott személyek ezt a jegyzőkönyvet aláírták. AZ ATHÉNI EGYEZMÉNY MELLÉKLETE IGAZOLÁS BIZTOSÍTÁSRÓL VAGY MÁS PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉKRÓL UTASOK HALÁLA VAGY SZEMÉLYI SÉRÜLÉSE ESETÉN FENNÁLLÓ FELELŐSSÉG TEKINTETÉBEN Kibocsátás a tengeri utas- és poggyászszállításról szóló 2002. évi athéni egyezmény 4b. cikkének rendelkezéseivel összhangban.
Ez az igazolás tanúsítja, hogy a fent megnevezett hajóra van érvényes biztosítási kötvé ny vagy más olyan pénzügyi biztosíték, amely kielégíti a tengeri utas - és poggyászszállításról szóló 2002. évi athéni egyezmény 4b. cikkének előírásait. Biztosíték típusa: ............................................................................................................ Biztosíték érvényességi ideje: ........................................................................................ A biztosítótársaság(ok), illetve a garanciát nyújt ó(k) neve és címe Név: ..................................................................................................................... Cím: ................................................................................................................. .............................................................................................................................. Az igazolás érvényességi ideje: .............................................................. Kibocsátotta vagy tanúsította az alábbi állam kormánya: ………………………………………. ……………………………………………….…………………………………. (Az állam teljes megnevezése) VAGY A következő szöveg használandó, ha a részes állam a 4b. cikk (3) bekezdésével él: Az igazolás t a(z) .................................................................. (az állam teljes megnevezése) kormányának megbízásából ki bocsátotta a (z) ..................................................... (az intézmény vagy szervezet megnevezése) Kibocsátása helye és ……………………… (hely) dátum …………………………………………………………………… (a kibocsátó vagy tanúsító tisztviselő aláírása és beosztása) Magyarázatok 1. Ha kívánatos, az állam megnevezése tartalmazhat hivatkozást annak az országnak az illetékes közigazgatási hatóságára, ahol az igazolást kiállították. 2. Ha a biztosíték teljes összege több forrásból származik, akkor az összegeket külön-külön fel kell tüntetni. 3. Ha a biztosítékot többféle formában nyújtják, akkor ezeket tételesen fel kell sorolni. 4. A "Biztosíték érvényességi ideje" rovatban fel kell tüntetni a biztosíték érvénybelépésének időpontját. 5. A biztosítótársaság(ok), illetve a garancianyújtó(k) alatt a "Cím" rovatban a biztosítótársaság(ok), illetve garancianyújtó(k) üzleti székhelyét kell feltüntetni. Adott esetben azt a telephelyet kell feltüntetni, ahol a biztosítást kötötték vagy a biztosítékot létesítették. II.MELLÉKLET A 2006-os IMO-fenntartás
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0588)(1), – tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0028/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0081/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott változat)
(EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80.cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251.cikkében megállapított eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A hajók kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzéséről szóló, 1995. június 19-i 95/21/EK tanácsi irányelvet(5) többször is jelentősen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az irányelvet az egyértelműség érdekében át kell dolgozni. (2) A Közösséget komolyan aggasztják a hajózási balesetek és a tagállamok tengereinek és tengerpartjainak a szennyezése. (3) A Közösséget ugyanilyen mérték aggasztják a hajókon tapasztalható élet- és munkakörülmények. (4) A hajók biztonsága, a hajók általi szennyezés megelőzése és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményei hatékonyan javíthatók a követelményeket nem kielégítő hajók számának drasztikus csökkentésével a közösségi vizeken a nemzetközi egyezmények, szabályzatok és állásfoglalások szigorú alkalmazása révén. (5) Az Európai Közösség azt óhajtja, hogy e célból mielőbb erősítsék meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a tengerészeti munkáról szóló 2006. évi egyezményét, amelynek 5.2.1. része a kikötő szerint illetékes állam felelősségére vonatkozik. (6) A hajók biztonságának, a hajók általi szennyezés megelőzésének és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeinek ellenőrzése elsődlegesen továbbra is a lobogó szerinti állam feladata. Ugyanakkor a lobogó szerinti államok súlyos mulasztásokat követtek el a nemzetközi követelmények bevezetése és kikényszerítése terén. Ezért a hajók biztonságára, a környezetszennyezés megelőzésére és a hajókon szolgálatot teljesítők élet- és munkakörülményeire vonatkozó nemzetközi követelmények betartását a kikötő szerint illetékes államnak is helyénvaló ellenőriznie, elismerve, hogy a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzések nem jelentenek szakértői véleményt, az ellenőrzési jelentések nem egyenértékűek a hajóalkalmassági bizonyítvánnyal és a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés nem mentesíti a lobogó szerinti államokat a felelősségük alól. (7) A tagállamok felségvizein hajózó és a tagállamok kikötőit használó hajók vonatkozásában alkalmazandó nemzetközi követelmények hatékony kikényszerítésének összehangolt megközelítésével elkerülhető a verseny torzulása. (8) A hajózás ki van téve a terrorizmus fenyegetésének. A közlekedés biztonságát szavatoló intézkedéseket hatékonyan végre kell hajtani, és a tagállamok feladata biztonsági ellenőrzések segítségével szoros figyelemmel kísérni a biztonsági szabályok betartását. (9) A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések tárgyában 1982. január 26-án Párizsban aláírt egyetértési memorandum (párizsi memorandum) alkalmazásából nyert tapasztalatokat fel kell használni. (10) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. június 27-i 1406/2002/EK rendelete(6) által létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökség feladata megfelelő támogatást nyújtani a kikötő szerinti állam általi ellenőrzések egységes és hatékony végrehajtásának biztosításához. Az Ügynökségnek különösen hozzá kell járulnia a kikötő szerinti állam ellenőreinek képesítéséhez és képzéséhez. (11) Egy hatékony, kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszer az Európai Unión belüli kikötőket felkereső valamennyi hajó rendszeres ellenőrzését biztosítja. Az ellenőrzés során nagyobb figyelmet kell fordítani az előírásoktól eltérő hajókra; ugyanakkor a minőségi hajókat – vagyis azokat, amelyek jó ellenőrzési eredményekkel rendelkeznek vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) olyan tagállamának lobogója alatt közelednek, amely eleget tesz az IMO ellenőrzési rendszerének – ritkább ellenőrzésekkel kell jutalmazni. A kikötő szerinti állam általi ellenőrzések közösségi rendszerét ki kell egészíteni ilyen értelmű új ellenőrzési megoldásokkal, amint annak különböző jellemzőit meghatározzák; és ehhez olyan közös ellenőrzési tervet kell alapul venni, amelynek értelmében minden tagállam igazságosan hozzájárul az átfogó ellenőrzési rendszer létrehozásának közösségi céljához. A tagállamoknak ezenkívül az egyes kikötők hajóforgalmának mértékét és jellegzetességeit figyelembe véve kellene megfelelő számú személyzetet, köztük képesített ellenőröket felvenniük és alkalmazásban tartaniuk. (12) Az ezen irányelvvel létrehozott ellenőrzési rendszert a párizsi memorandum keretében elvégzett munkával koordinálni kell. Mivel a párizsi memorandumból eredő fejlődést az Európai Unióban való alkalmazhatósága előtt egy közösségi szintű megállapodásba kell foglalni, egy egységes ellenőrzési rendszer létrehozása érdekében szoros együttműködést kell kialakítani a Közösség és a párizsi memorandum között. (13) A kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos szabályokat és eljárásokat, beleértve a hajók visszatartásának kritériumait is,célszerű egységesíteni annak biztosítása érdekében, hogy alkalmazásuk az összes kikötőben következetes legyen, amely szintén drasztikusan csökkenti a megfelelő ellenőrzési hálózat elkerülése céljából bizonyos kikötők kiválasztásának lehetőségét. (14) Egyes hajókategóriák bizonyos élettartam elérése után komoly balesetveszélyt vagy környezeti veszélyt jelentenek, az ilyen hajókat ezért megerősített ellenőrzésnek kell alávetni. Meg kell határozni az ilyen megerősített ellenőrzések végzésének módját. (15) Az ezen irányelv alapján felállított ellenőrzési rendszerben a hajókon végzett rendszeres ellenőrzések közötti idő az adott hajó bizonyos általános és történeti paraméterek alapján meghatározott kockázati profiljától függ. Nagy kockázati profilú hajók esetén ez az idő nem haladhatja meg a hat hónapot. (16) Egyes hajók a hajózás biztonságára és a tengeri környezetre nézve kifejezetten veszélyt jelentenek rossz állapotuk, lobogójuk és előtörténetük miatt. Meg kell akadályozni, hogy az említett hajók befussanak a Közösség kikötőibe és réveibe, kivéve, ha bizonyítható, hogy biztonságosan hajóznak a Közösség vizein. Célszerű iránymutatásokat megállapítani, amelyek meghatározzák a befutási tilalom elrendelése és feloldása esetén alkalmazandó eljárásokat. Az átláthatóság érdekében közzé kell tenni a Közösség kikötőiből és réveiből kitiltott hajók jegyzékét. (17) A közigazgatás és egyes vállalatok számára az ellenőrzések ismétlődéséből fakadó terhek csökkentése érdekében a menetrend szerint közlekedő ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek biztonságos üzemeltetésének érdekében végzett kötelező szemlék rendszeréről szóló, 1999. április 29-i 1999/35/EK tanácsi irányelv(7) értelmében egy ro-ro komphajón vagy gyorsjáratú személyszállító vízi járművön elvégzett, és a fogadó állam megelégedésére szolgáló szemlét megerősített ellenőrzésnek kell tekinteni a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések rendszerében. (18) A vonatkozó egyezmények rendelkezéseinek be nem tartásából eredő hiányosságokat orvosolni kell. Olyan esetekben, amikor az észlelt hiányosságok egyértelműen biztonsági, egészségügyi vagy környezeti kockázatot idéznek elő,a hajókon kiigazító intézkedéseket kell tenni és a hajókat vissza kell tartani mindaddig, amíg a hiányosságokat meg nem szüntetik (19) Az illetékes hatóságok által hozott, visszatartásra vonatkozó döntések ellen fellebbezési jogosultságot kell biztosítani annak érdekében, hogy az indokolatlan visszatartást és késedelmet előidéző, megfelelően alá nem támasztott döntések megakadályozhatók legyenek. (20) A kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési tevékenységekben részt vevő hatóságok és ellenőrök esetében nem állhat fenn összeférhetetlenség, sem az ellenőrzést végző kikötő, sem az ellenőrzött hajók és egyéb érdekeltségek tekintetében. Az ellenőröket megfelelően kell képesíteni és képzésben kell részesíteni annak érdekében, hogy vizsgálataikat mindig megfelelő vagy magasabb szintű hozzáértéssel végezzék. A tagállamoknak együtt kell működniük az ellenőrök képesítésére és képzésére vonatkozó harmonizált közösségi rendszer kidolgozásában és elterjesztésében. (21) A révkalauzok és kikötőhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy hasznos információkat szolgáltassanak a hajók észlelt rendellenességeiről. (22) A fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó, jogos érdeküket igazoló személyektől származó panaszokat ki kell vizsgálni. Elsőbbséget élvez a panaszok hajókon történő kezelése. A panaszost értesíteni kell a panasz nyomán született intézkedésekről. (23) A tagállamok illetékes hatóságai és egyéb hatóságok vagy szervezetek közötti együttműködés szükséges annak biztosításához, hogy azok a hiányossággal rendelkező hajók, amelyek továbbhaladását engedélyezték, nyomon követhetők legyenek, és a kikötőben tartózkodó hajókkal kapcsolatos információcsere biztosítható legyen. (24) Mivel az ellenőrzési adatbázis a kikötő szerinti állam ellenőrzéseinek alapvető része, a tagállamoknak gondoskodniuk kell az adatbázis frissítéséről a közösségi követelmények szerint. (25) A nemzetközi biztonsági, egészségügyi és tengeri környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő hajókkal, azok üzemeltetőivel vagy társaságaival kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala hatékony elrettentést jelenthet, amelynek következtében a szállítmányozók tartózkodnak ilyen hajók igénybevételétől, és ösztönzőleg hathat a hajótulajdonosokra a szükséges intézkedések meghozatala vonatkozásában. (26) A visszatartott hajók ellenőrzésének és a kitiltó határozat visszavonásának teljes költségét a hajótulajdonosnak vagy a hajó üzemeltetőjének kell viselnie. (27) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal(8) összhangban kell elfogadni. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (28) Mivel a tervezett intézkedés céljait – nevezetesen a közösségi felségvizeken a követelményeket nem kielégítő hajók számának csökkentését a tengerjáró hajókra vonatkozó közösségi ellenőrző rendszer javítása révén – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptéke és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (29) Annak érdekében, hogy a tengeri kikötőkkel nem rendelkező tagállamokra ne rójanak aránytalan adminisztratív többletterhet, egy de minimis szabálynak lehetővé kell tennie számukra, hogy eltérjenek ezen irányelv rendelkezéseitől. Az e szabály végrehajtására szolgáló intézkedéseket az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni. (30) Az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó kötelesség csak azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentős változást képviselnek. A változatlan rendelkezések átültetésének kötelessége a korábbi irányelvből fakad. (31) Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a XV. melléklet B. részében megállapított irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos kötelességeit. (32) Összhangban a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás(9) 34. pontjával, a tagállamoknak saját maguk részére, illetve a Közösség érdekében el kell készíteniük, és közzé kell tenniük táblázataikat, amelyek bemutatják az irányelv és az átültetési intézkedéseik közötti megfeleléseket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Cél
2. cikk Fogalom-meghatározások
3. cikk Az irányelv hatálya (1) Ezen irányelv hatálya azokra a hajókra és személyzetükre terjed ki, amelyek egy tagállam kikötőjébe vagy révébe futnak be. Franciaország határozhat úgy, hogy a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett tengerentúli megyékben található kikötők nem tartoznak az e bekezdésben említett kikötők közé. Ha egy tagállam a felségvizein, de kikötőn végez ellenőrzést egy hajón, ezt az eljárást ezen irányelv értelmében ellenőrzésnek kell tekinteni. E cikk rendelkezései nem befolyásolják a tagállamoknak a vonatkozó nemzetközi egyezményekben biztosított beavatkozási jogosultságait. A tengeri kikötőkkel nem rendelkező tagállamok bizonyos feltételekkel eltérhetnek ezen irányelv alkalmazásától. A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadja el az eltérési mechanizmus végrehajtását szolgáló intézkedéseket. (2) Az 500 tonna bruttó űrtartalom alatti hajók esetében a tagállamok a hatályos vonatkozó egyezményben rögzített előírásokat alkalmazzák valamint, ha egy egyezmény rendelkezései nem alkalmazandók, megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az érintett hajók ne jelentsenek nyilvánvaló veszélyt a biztonságra, az egészségre vagy a környezetre. E bekezdés alkalmazásakor a tagállamok a párizsi memorandum 1. mellékletében előírt rendelkezéseket tekintik irányadónak. (3) Az olyan állam lobogóját viselő hajó ellenőrzésekor, amely egy egyezményben nem aláíró fél, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen hajóval és annak személyzetével szemben tanúsított bánásmód ne legyen kedvezőbb, mint az említett egyezményt aláíró államok valamelyikének lobogóját viselő hajóval szemben tanúsított bánásmód. (4) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki halászhajókra, hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, kezdetleges építésű fahajókra, nem kereskedelmi célra használt állami hajókra és kedvtelési célú hajókra. 4. cikk Ellenőrzési jogkör (1) A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy – a nemzetközi joggal összhangban – jogukban álljon külföldi hajók fedélzetén végrehajtani az ebben az irányelvben említett ellenőrzéseket. (2) A tagállamok illetékes hatóságokat tartanak fent a hajók ellenőrzésére, és minden olyan szükséges intézkedést megtesznek, amelyek célja annak biztosítása, hogy azok az ezen irányelvben megállapítottak szerint lássák el feladataikat. Ezen belül különösen: gondoskodnak kellő számú személyzet felvételéről és foglalkoztatásáról, beleértve a minősített ellenőröket, figyelembe véve az egyes kikötők hajóforgalmát és a forgalom jellegét. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 12. és 13. cikkben és az I. melléklet II. részében előírt első és megerősített ellenőrzések elvégzésére mindig rendelkezésre álljon elegendő ellenőr. 5. cikk Közösségi ellenőrzési rendszer (1) A tagállamok a 12. cikkben leírt kiválasztási rendszer és a I. melléklet rendelkezései alapján végzik az ellenőrzéseket. (2) Valamennyi tagállam köteles évente annyi hajót ellenőrizni, amekkora rész rá hárul a Közösségen és a párizsi memorandum által lefedett területen belül évente végrehajtandó ellenőrzések teljes számából. Ez a rész az adott tagállam kikötőibe és réveibe befutó hajók száma alapján számítható ki, a Közösség összes tagállamának és a párizsi memorandum részes államainak kikötőibe és réveibe befutó hajók összlétszámával arányosan. 6. cikk A közösségi ellenőrzési rendszernek való megfelelés
7. cikk Bizonyos hajók ellenőrzésétől való eltekintés körülményei (1) A tagállamok az alábbi feltételek esetén határozhatnak az I. prioritási csoportba tartozó hajó ellenőrzésének elhalasztásáról:
Ha egy ellenőrzést elhalasztanak, de nem végzik el az i. és ii. alpontoknak megfelelően és a halasztást nem tüntetik fel az ellenőrzési adatbázisban, úgy kell tekinteni, mintha az elhalasztó állam elmulasztotta volna az ellenőrzést. (2) Egy I. prioritási csoportba tartozó hajó operatív okokból végre nem hajtott ellenőrzése az alábbi kivételes körülmények esetén nem tekintendő mulasztott ellenőrzésnek, feltéve hogy az ellenőrzés végre nem hajtásának okát az ellenőrzési adatbázisban rögzítették: ha az illetékes hatóság megítélése szerint az ellenőrzés elvégzése az ellenőrök, a hajó, a legénység, a kikötő vagy a tengeri környezet biztonságának kockáztatásával járt volna. (3) Ha egy horgonyzó hajón nem végzik el az ellenőrzést, de az ii. alpont alkalmazása esetén a mulasztás okát feltüntetik az ellenőrzési adatbázisban, ezt nem kell mulasztásnak tekinteni ha:
(4) A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadhatja el e cikk végrehajtási intézkedéseit. 8. cikk A hajók érkezéséről szóló értesítés (1) Egy tagállam kikötőjébe vagy révébe tartó, a 13. cikk értelmében megerősített ellenőrzésnek alávethető hajó üzemeltetője, ügynöke vagy a hajó parancsnoka a III. melléklet rendelkezéseivel összhangban értesíti a hajó érkezéséről a tagállamot. (2) Az (1) bekezdésben és a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) 4. cikkében említett értesítés kézhezvételét követően a kikötőhatóság továbbítja az információt az illetékes hatóságnak. (3) Az e cikkben előírt valamennyi kommunikációhoz elektronikus eszközöket kell használni. Egyéb eszközök kizárólag akkor használhatók, ha elektronikus eszközök nem állnak rendelkezésre. (4) A tagállamok által a III. melléklet végrehajtása céljából bevezetett eljárások és formátumok megfelelnek a 2002/59/EK irányelv alkalmazandó rendelkezéseinek. 9. cikk A hajó kockázati profilja (1) A tagállamok kikötőibe vagy réveibe tartó valamennyi hajónak meghatározzák a kockázati profilját, amely meghatározza, hogy melyik prioritási csoportba tartozik, milyen időközönként és milyen alapossággal kell ellenőrizni. Valamennyi hajó kockázati profilját fel kell tüntetni az ellenőrzési adatbázisban. (2) A hajó kockázati profilját az alábbi általános és történeti elemek összegzésével határozzák meg: a) Általános elemek Az általános elemek a hajó típusán, korán, lobogóján, a hozzá kapcsolódó elismert szervezeteken és a társaság teljesítményén alapulnak, a I. melléklet I. része 1. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően. b) Történeti elemek A történeti elemek egy adott időszak során tapasztalt rendellenességek és visszatartások számán alapulnak, a I. melléklet I. része 2. pontjának és a II. mellékletnek megfelelően. (3) A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással fogadja el e cikk végrehajtási szabályait, feltüntetve különösen az alábbiakat:
10. cikk Az ellenőrzések gyakorisága (1) A Közösség kikötőibe vagy réveibe befutó hajókat rendszeres vagy kiegészítő ellenőrzéseknek vetik alá, a következők szerint:
(2) A rendszeres és kiegészítő ellenőrzések kiterjednek az egyes hajók előre meghatározott részeinek vizsgálatára, mely részeket a hajó és az ellenőrzés típusától, illetve a kikötő szerinti állam által végzett korábbi ellenőrzések eredményeitől függően jelölnek ki. Az ellenőrzési adatbázis tartalmazza, hogy mely kockázatot jelentő részeket kell minden egyes ellenőrzés alkalmával megvizsgálni. (3) A 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással és a párizsi memorandum keretében alkalmazott eljárások figyelembe vételével a Bizottság megállapítja e cikk végrehajtási szabályait, meghatározva a hajó típusa függvényében ellenőrizendő pontok jegyzékét. 11. cikk Az ellenőrizendő hajók kiválasztása Az illetékes hatóság gondoskodik róla, hogy a hajókat a I. melléklet I. része szerinti kockázati profilnak megfelelően, vagy a I. melléklet II. részének 2. szakaszában felsorolt rendhagyó és váratlan körülmények függvényében válasszák ki ellenőrzésre.
12. cikk Az ellenőrzések típusai (1) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a 11. cikknek megfelelően ellenőrzésre kiválasztott hajókat első, részletesebb vagy megerősített ellenőrzés alá vessék, az alábbiak szerint: (2) Első ellenőrzés a) Valamennyi hajó ellenőrzése alkalmával az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy az ellenőr legalább ellenőrizze a IV. mellékletben felsorolt, a nemzetközi egyezmények és a Közösség tengerbiztonsági jogszabályai követelményeinek megfelelően a fedélzeten tartott bizonyítványokat és dokumentumokat. b) Ha egy hajót azzal a feltétellel engednek ki egy kikötőből, hogy a következő kikötőben megszüntetik a hiányosságokat, az ellenőrzés a következő kikötőben csak arra terjed ki, hogy a hiányosságok megszüntetése megtörtént-e. Az ellenőrnek jogában áll szaktudása alapján úgy dönteni, hogy az ellenőrzést ki kell terjeszteni más tényezőkre is. (3) Részletesebb ellenőrzés A fedélzeti üzemeltetési követelmények további vizsgálatára is kitérő részletesebb ellenőrzést kell végrehajtani minden olyan esetben, amikor a (2) bekezdés b) pontjában említett ellenőrzések végrehajtását követően egyértelmű bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy a hajó, annak felszerelése vagy személyzete lényegileg nem elégíti ki egy egyezmény vonatkozó előírásait. "Egyértelmű bizonyítékok" abban az esetben állnak fenn, amikor az ellenőr olyan jelenségeket talál, amelyek saját szakmai megítélése szerint a hajó, annak felszerelése vagy személyzete vonatkozásában részletesebb ellenőrzés végrehajtását igénylik. Az egyértelmű bizonyítékokra példák az V. mellékletben és a VII. melléklet C. szakaszában találhatók. 13. cikk Megerősített ellenőrzés (1) A következő hajókategóriák esetén a I. melléklet II. rész 3.1. szakasz a) és b) pontja értelmében kiterjesztett ellenőrzést kell végezni:
(2) A kiterjesztett ellenőrzés alá vonandó hajó által küldött előzetes értesítés kézhezvételekor az illetékes hatóság haladéktalanul tájékoztatja a hajót, hogy végeznek-e rajta kiterjesztett ellenőrzést vagy nem. 14. cikk Iránymutatások és eljárások a tengeri biztonságot szabályozó közösségi jog értelmében (1) Ezen irányelv értelmében a VI. mellékletben felsorolt, a hajók ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat és iránymutatásokat kell megfelelőnek tekinteni. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy illetékes hatóságaik megfelelő tájékoztatást kapjanak a közösségi szabályozás értelmében végrehajtandó vonatkozó iránymutatásokról és eljárásokról, valamint ellenőrzik megfelelő végrehajtásukat. (2) Ami a biztonsági ellenőrzéseket illeti, a tagállamok kötelesek a VII. mellékletben leírt eljárást alkalmazni a kikötőikbe befutó, és a 725/2004/EK rendelet 3. cikke (1) és (2) bekezdéseiben említett hajók esetén, ha azok nem az ellenőrző kikötő államának lobogója alatt hajóznak. Ezeket az eljárásokat kell alkalmazni a 725/2004/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében említett hajókra, ha e rendelet rendelkezéseit kiterjesztették a 3. cikk (3) bekezdésében említett hajókra. (3) A kiterjesztett ellenőrzésekről szóló 13. cikk rendelkezései vonatkoznak a ro-ro komphajókra és gyorsjáratú személyszállító vízi járművekre is, az 1999/35/EK irányelv 2. cikke a) és b) pontjai értelmében. Ha egy hajó az 1999/35/EK irányelv 6. és 8. cikke értelmében végrehajtott szemle tárgyát képezte, a szemle részletesebb vagy megerősített ellenőrzésnek felel meg, és ennek megfelelően feltüntetik azt az ellenőrzési adatbázisban. A ro-ro komphajók és gyorsjáratú személyszállító vízi járművek esetén az 1999/35/EK irányelv 10. cikke szerint kimondott üzemeltetési tilalom sérelme nélkül kell alkalmazni ezen irányelv rendelkezéseit a hibák kijavítására, a visszatartásra és a kitiltásra vonatkozóan. 15. cikk Az egyes hajókat érintő kitiltó intézkedések (1) A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelő hajók – a 20. cikk (6) bekezdésében megállapított esetek kivételével – ne futhassanak be a kikötőikbe és réveikbe, ha:
E bekezdés alkalmazásában a párizsi memorandummal meghatározott lista minden év július 1-én lép hatályba. A kitiltó intézkedés csak az intézkedés időpontjától számított három hónap leteltével szüntethető meg, ha a IX. melléklet (4)–(10) bekezdésében említett feltételek teljesülnek. Ha a hajót másodszor is kitiltják, a várakozási időszak tizenkét hónapra nő. A Közösség valamely kikötőjéből történő bármely további visszatartás esetén a hajót véglegesen kitiltják a Közösség valamennyi kikötőjéből és révéből. (2) E cikk alkalmazásában a tagállamoknak a IX. melléklet B. pontjában megállapított eljárásoknak kell eleget tenniük. 16. cikk Az ellenőrzés jelentése a hajóparancsnoknak Valamely ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy megerősített ellenőrzés végeztével az ellenőr jelentést készít a X. melléklettel összhangban. A vizsgálati jelentés egy példányát a hajóparancsnok rendelkezésére bocsátják. 17. cikk Panaszok Az illetékes hatóság köteles első ellenőrzés keretében kivizsgálni a fedélzeti élet- és munkakörülményekre vonatkozó minden olyan a 2. cikk 15. pontja szerinti panaszt, amit bizonyítottan érintett személyek tesznek. Az első ellenőrzésnek lehetővé kell tennie annak mihamarabbi megállapítását, hogy a panasz befogadható-e, vagy pedig nyilvánvalóan megalapozatlan, illetve visszaélésszerű. Ha az illetékes hatóság az előterjesztett panaszt bizonyítottan megalapozatlannak ítéli, döntéséről és annak indokairól tájékoztatja a panaszost. A panaszt benyújtó személy nevét nem szabad az érintett hajó parancsnoka vagy tulajdonosa előtt felfedni. Az ellenőr biztosítja a hajó személyzetével zajló interjúk bizalmasságát. A nem bizonyítottan megalapozatlan panaszokról és az ezek nyomában született intézkedésekről a tagállamok kötelesek tájékoztatni a lobogó szerinti állam hatóságait, valamint adott esetben az ILO-t. 18. cikk Hiányosságok orvoslása és a hajó visszatartása (1) Az illetékes hatóság meggyőződik róla, hogy az egyezményekkel összhangban orvosolnak-e az ellenőrzések által megerősített vagy feltárt minden hiányosságot. (2) A biztonságra, az egészségre vagy a környezetre nézve egyértelműen veszélyt jelentő hiányosságok esetében annak a kikötő szerinti államnak az illetékes hatósága, amelyben a hajó ellenőrzését végrehajtják, gondoskodik arról, hogy a hajót visszatartsák vagy azt az üzemmódot, amelynél a hiányosságokat feltárták, leállítsák. A hajó visszatartását elrendelő határozat vagy az üzemeltetés leállítása mindaddig nem oldható fel, amíg a veszély kockázatát meg nem szüntetik, vagy amíg az érintett hatóság meg nem állapítja, hogy a hajó a szükséges feltételek teljesülése esetén kifuthat a tengerre, vagy a hajó üzemeltetése folytatható az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének kockázata, más hajók veszélyeztetése, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül. (3) A 725/2004/EK rendelettel összhangban biztonsági alapon elrendelt korlátozások sérelme nélkül az illetékes hatóság által kiadott visszatartási utasításban:
(4) Az ellenőr szakmai véleményének kialakításakor azzal kapcsolatosan, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem a XI. mellékletben szereplő kritériumokat alkalmazza. Ebben a vonatkozásban ha az ellenőrzés felfedi, hogy a hajót nem szerelték fel üzemképes úti adatrögzítővel,amennyiben annak használata kötelező a 2002/59/EK irányelv értelmében, az illetékes hatóság biztosítja, hogy a hajót visszatartsák. Ha a visszatartást indokoló hiányosság nem pótolható azonnal a visszatartás szerinti kikötőben, az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy a hajó folytassa útját a visszatartó kikötőhöz legközelebbi hajójavító üzembe, ahol ez azonnal pótolható, vagy előírhatja, hogy a hiányosságokat legfeljebb 30 napon belül pótolják, a párizsi memorandum által kialakított iránymutatásoknak megfelelően. Ebből a célból a 20. cikkben megállapított eljárásokat alkalmazzák. (5) Kivételes esetben, amikor egy hajó általános állapota nyilvánvalóan nem elégíti ki a követelményeket, az illetékes hatóság felfüggesztheti az ellenőrzést az ilyen hajón mindaddig, amíg a felelősök meg nem teszik a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hajó az egyezmények vonatkozó előírásait kielégítse. (6) Ha visszatartást rendelnek el, az illetékes hatóságok írásban a vizsgálati jelentés csatolásával haladéktalanul tájékoztatják a lobogó szerinti állam hatóságát, vagy ha ez nem lehetséges, az adott állam konzulját vagy ennek hiányában a legközelebbi diplomáciai képviseletét minden olyan körülményről, amely miatt a visszatartás szükségessé vált. Emellett értesítik az osztályozási bizonyítványok, illetve a nemzetközi egyezményekkel összhangban kiadott, hatósági bizonyítványok kibocsátásáért felelős, kinevezett ellenőröket vagy elismert szervezeteket is. (7) Ezen irányelv rendelkezései nem érintik az egyezményeknek a kikötő szerint illetékes állam hatósága általi ellenőrzésekkel kapcsolatos értesítésekre és jelentési eljárásokra vonatkozó külön előírásait. (8) Amikor egy kikötő szerint illetékes állam hatósága ezen irányelv értelmében ellenőrzési jogosultságát gyakorolja, minden lehetséges módon arra törekszik, hogy elkerülje a hajó indokolatlan visszatartását vagy késleltetését. Ha egy hajót indokolatlanul tartanak vissza vagy késleltetnek, a hajó tulajdonosa vagy üzemeltetője jogosult az elszenvedett károk vagy veszteségek megtérítésének követelésére. Minden feltételezetten indokolatlan visszatartás vagy késedelem esetén a bizonyítás a hajó tulajdonosát vagy üzemeltetőjét terheli. (9) Az illetékes hatóság a lehető leghamarabb értesíti a kikötői hatóságot a kiadott visszatartási határozatról. (10) A kikötők túlzsúfoltságát elkerülendő az illetékes hatóság engedélyt adhat arra, hogy egy visszatartott hajót a kikötő másik részébe kormányozzanak, ha ez biztonságosan végrehajtható. A kikötők zsúfoltsága azonban nem lehet szempont a hajók visszatartásáról vagy a visszatartó rendelkezés feloldásáról szóló döntés meghozatalkor. A visszatartott hajók elhelyezésének megkönnyítése érdekében a kikötőhatóságoknak együtt kell működniük az illetékes hatóságokkal. 19. cikk Fellebbezési jogosultság (1) A hajótulajdonos vagy üzemeltető, illetve azoknak a tagállamban lévő képviselője jogosult fellebbezni az illetékes hatóság visszatartásra vagy kitiltásra irányuló döntése ellen. A fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya, de bejegyzik az ellenőrzési adatbázisba. (2) A tagállamok e célra nemzeti jogszabályaiknak megfelelő eljárásokat dolgoznak ki és tartanak fenn. Együttműködnek az e cikk alkalmazásához szükséges egységes előírások és eljárások kidolgozása céljából, különösen a jogorvoslati kérelmek kezelése ésszerű határidejének biztosítása érdekében. (3) Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett hajó parancsnokát a fellebbezési jogosultságáról és az azzal összefüggő gyakorlati szabályokról megfelelően tájékoztatja. (4) Ha hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének vagy annak képviselőjének fellebbezése vagy kérvénye eredményeképpen a visszatartó vagy a kitiltó határozatot visszavonják vagy módosítják:
20. cikk Az ellenőrzések és a visszatartások nyomon követése (1) Ha a 18. cikk (2) bekezdésében említett hiányosságok nem orvosolhatók abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtották, az érintett tagállam illetékes hatósága engedélyezheti az érintett hajó számára, hogy közvetlenül a visszatartó kikötőhöz legközelebbi hajójavító üzembe hajózzon, ahol sor kerülhet intézkedésre, és amelyet a hajó parancsnoka és az érintett hatóságok választanak ki, ha a lobogó szerinti állam illetékes hatósága által meghatározott és az érintett tagállam által elfogadott feltételek teljesülnek. E feltételek biztosítják, hogy a hajó az utasok vagy a személyzet biztonságának és egészségének, továbbá más hajók veszélyeztetése nélkül, vagy a tengeri környezet feltételezhető veszélyeztetése nélkül teszi meg az utat. (2) Ha a hajót azért küldik a hajójavító üzembe, mert nem felel meg az IMO A.744(18) határozatának, akár a hajók dokumentációja, akár a hajók szerkezeti hibái és hiányosságai tekintetében, az illetékes hatóság megkövetelheti a szükséges vastagságmérések elvégzését, mielőtt a hajó számára engedélyezi a kikötő elhagyását. (3) Az (1) bekezdésben említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek kikötőjében az ellenőrzést végrehajtották, tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes hatóságát, amelyben a hajójavító üzem található, valamint a 18. cikk (6) bekezdésében említett feleket és – az esetnek megfelelően – a feltételek teljesítéséért felelős minden más hatóságot is a hajó útjáról. Az ilyen tájékoztatásban részesülő tagállam illetékes hatósága értesítést küld a tájékoztatást nyújtó hatóság számára a meghozott intézkedésekről. (4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a közösségben található valamennyi kikötő és rév megtagadja a belépést az (1) bekezdésben említett, a tengerre kifutó azon hajó esetén:
A kitiltó határozat mindaddig érvényben marad,amíg a hajótulajdonos vagy a hajóüzemeltető annak a tagállamnak az illetékes hatósága számára, amelynek kikötőjében a hajón hiányosságot észleltek, kielégítő módon nem szolgáltat bizonyítékokat arról, hogy a hajó teljes mértékben eleget tesz az egyezmények vonatkozó előírásainak (5) A (4) bekezdés (a) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajón hiányosságot észleltek, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait. A (4) bekezdés (b) pontjában említett esetben annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a hajójavító üzem található, haladéktalanul értesíti a többi tagállam illetékes hatóságait. A kikötőbe történő befutás elutasítását megelőzően a tagállam kérheti az érintett hajó lobogó szerinti hatóságával a konzultációk felvételét. (6) A (4) bekezdés rendelkezéseitől eltérve a kikötő szerinti állam illetékes hatósága engedélyezheti a hajó meghatározott kikötőbe vagy révbe történő befutását vis maior jellegű, vagy a biztonsági megfontolásokat hatálytalanító események bekövetkezése esetén, vagy a szennyezés kockázatának csökkentése vagy lehető legkisebb szinten tartása céljából, vagy a hiányosságok orvoslásának megtörténte miatt, feltéve hogy a hajótulajdonos, a hajó üzemeltetője vagy a hajóparancsnok a hajó biztonságos beérkezése biztosításához a tagállam illetékes hatóságának elvárásait kielégítő módon megtette a szükséges intézkedéseket. 21. cikk Az ellenőrökre vonatkozó képzési követelmények (1) Ellenőrzések végrehajtására csak a XII. mellékletben előírt képesítési követelményeket teljesítő, és az illetékes hatóság által a kikötő szerinti állam ellenőrzéseinek végzésére felhatalmazott személyek jogosultak. (2) Ha a kikötő szerinti állam illetékes hatósága nem tud az ellenőrzés céljaira a kívánt szakismeretekkel rendelkező személyt biztosítani, az illetékes hatóság ellenőre számára bármely olyan személy segítséget nyújthat, aki rendelkezik a szükséges szakismeretekkel. (3) Az illetékes hatóság, a kikötő szerinti illetékes állam ellenőrzését végző személyek és a számukra segítséget nyújtó személyek gazdaságilag nem lehetnek érdekeltek sem abban a kikötőben, ahol az ellenőrzést végrehajtják, sem pedig az ellenőrzött hajóban, továbbá az ellenőrző személyek nem állhatnak olyan nem állami szervezetek szolgálatában, amelyek törvényben előírt okmányokat és osztályozási bizonyítványokat bocsátanak ki, vagy akik e bizonyítványok vagy osztályozási bizonyítványok kibocsátásához szükséges felügyeleti szemléket végeznek, és nem vállalhatják ilyen szervezetek nevében munkák elvégzését. (4) Minden ellenőr magánál tartja a kikötő szerinti illetékes állam általi ellenőrzéseket végrehajtó személyek igazolványa közös modelljének kidolgozásáról szóló 1996. június 25-i 96/40/EK bizottsági irányelvvel(12)összhangban az illetékes hatóság által, az ellenőr nevére kiállított igazolványt. (5) A tagállamoknak kötelességük meggyőződni az ellenőrök szakértelméről, és a XII. mellékletnek megfelelő ismeretekből az ellenőröknek vizsgát kell tenniük, mielőtt felhatalmazást kapnak az ellenőrzések végzésére. A vizsgát öt évenként meg kell ismételni. (6) A tagállamoknak az ebben az irányelvben vagy az egyezmények mellékleteiben előírt, a kikötő szerinti állam általi ellenőrzések közösségi rendszerében bekövetkezett változásokkal kapcsolatban biztosítaniuk kell az ellenőrök megfelelő képzését. (7) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve kidolgoz egy összehangolt közösségi rendszert az ellenőrök képesítésére és képzésére. 22. cikk Révkalauzok és kikötőhatóságok jelentései (1) A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy egy tagállam egyik kikötője felé tartó vagy ott tartózkodó hajó irányításában részt vevő révkalauzok, ha szokásos feladataik teljesítése közben bármiféle olyan rendellenesség vagy megállapítás vagy esetleges nyilvánvaló hiba tudomásukra jut, amely veszélyezteti a hajó biztonságos útját, vagy amely a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyeget, haladéktalanul tájékoztathatják a kikötő szerinti állam vagy a parti állam illetékes hatóságait. (2) Ha a kikötőhatóság szokásos feladatainak teljesítése közben tudomást szerez arról, hogy a felügyelete alá tartozó kikötőben tartózkodó hajón olyan rendellenességek vagy megállapítások vagy nyilvánvaló hibák tapasztalhatók, amelyek veszélyeztethetik a hajó biztonságát vagy a tengeri környezet veszélyeztetésével fenyegetnek, a kikötőhatóság haladéktalanul tájékoztatja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságát. (3) A tagállamok biztosítják, hogy a révkalauzok és a kikötőhatóságok – amikor csak lehetséges – elektronikus formátumban jelentik az alábbi információkat:
(4) A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással elfogadhatja e cikk végrehajtási intézkedéseit, beleértve a harmonizált elektronikus formátumot és a révkalauzok és kikötőhatóságok által felfedezett nyilvánvaló rendellenességek vagy hibák, valamint a tagállami intézkedések jelentésének eljárásait. 23. cikk Együttműködés (1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy kikötőhatóságai és más illetékes hatóságok vagy szervek ellássák a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző illetékes hatóságát a birtokukban lévő, következő információval:
(2) A tagállamok gondoskodnak saját illetékes hatóságuk és az összes többi tagállam illetékes hatóságai közötti információcseréről és együttműködésről, és fenntartják a saját illetékes hatóságuk, a Bizottság, adott esetben az ellenőrzési adatbázis között az operatív kapcsolatot. A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzési adatbázist az ebből az irányelvből fakadó követelmények szerint frissítsék. Az ellenőrzések elvégzése céljából az ellenőrök felhasználják a hajó ellenőrzésével kapcsolatban az Equasis információs rendszeren keresztül elérhető nyilvános és magánjellegű adatbázisokat. (3) A tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy az ellenőrzésekről szóló adatok késedelem nélkül bekerüljenek az ellenőrzési adatbázisba. Az ebben a bekezdésben említett információknak meg kell felelniük a X. és XIII. mellékletben meghatározottaknak. (4) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes állami kikötői ellenőrző hatóság ellássa a kikötői hatóságokat a rendelkezésére álló megfelelő információkkal. 24. cikk Ellenőrzési adatbázis (1) Az Európai Unió és a párizsi memorandum országai számára közös adatbázist kell létrehozni. A Bizottság az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség segítségével kifejleszti és karbantartja az ellenőrzési adatbázist. Az adatbázis leírja a hajók kockázati profilját, jelzi az ellenőrzésre váró hajókat, kiszámítja az ellenőrzési kötelezettségeket és képes fogadni a hajók mozgására vonatkozó adatokat. (2) Az adatbázis segítségével a tagállamok hajói fehér, szürke vagy fekete listába sorolhatók a Bizottság által a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással megállapított módszer alapján. (3) A rendszer alapját az Európai Unió és a párizsi memorandum közös követelményei alkotják. Bizonyos uniós követelmények esetében azonban a Közösség belátása szerint dönthet a rendszer ilyen követelményeknek való megfelelése érdekében történő fejlesztéséről és esetleges kiigazításáról. (4) Az ellenőrzési adatbázisnak meg kell felelnie a jövőbeli fejleményeknek és képesnek kell lennie kapcsolódni a többi közösségi tengerbiztonsági adatbázishoz, illetve szükség esetén a megfelelő nemzeti információs rendszerekhez. (5) Az ellenőrzési adatbázis szükség esetén tartalmazza a párizsi egyetértési memorandum egyes előírásait, és ezen irányelv vonatkozásában képes lesz adatokat fogadni a párizsi memorandumban résztvevő harmadik államok által végzett ellenőrzésekről. (6) Az ellenőrzési adatbázishoz az IMO tagjainak adminisztrációja és a felelőssége alá tartozó szervezetek, valamint a érintett felek "csak olvasható" módban férhetnek hozzá. Az ilyen hozzáféréshez a tagállami ellenőröktől megkövetelthez hasonló titoktartási megállapodás szükséges. 25. cikk Az információ közzététele (1) Minden tagállam illetékes hatósága meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ellenőrzésekkel, visszatartásokkal és kitiltásokkal kapcsolatos információkat a XIII. melléklettel összhangban közzétegyék. (2) E cikk rendelkezései nem érintik a felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályokat. 26. cikk A hajóüzemeltetők és hajótársaságok feketelistája A Bizottság legalább havonta egyszer tájékoztatót állít össze és tesz közzé egy nyilvános internetes oldalon azokról a társaságokról, amelyek teljesítményét – az I. melléklet I. részének e) pontjában említett eljárás szerint a hajók kockázati profiljának elemzése alapján – egy három hónapos vagy annál hosszabb időszak során gyengének vagy rendkívül gyengének ítélte. A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésében foglalt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással elfogadja az e cikk végrehajtásához szükséges szabályokat. 27. cikk Költségek megtérítése (1) Ha a 12. és 13. cikkben említett ellenőrzések egy egyezmény hatálya alatti előírásokkal kapcsolatosan olyan hiányosságok meglétét tárják fel vagy állapítják meg, amelyek egy hajó visszatartását teszik szükségessé, bármely szokásos elszámolási időszak folyamán az ilyen ellenőrzésekkel kapcsolatosan felmerülő összes költséget a hajótulajdonosnak, a hajóüzemeltetőnek vagy a kikötő szerinti országban jelenlévő képviselőnek kell megtérítenie. (2) Egy tagállam illetékes hatósága által a 20. cikk (4) bekezdése és a 15. cikk rendelkezései szerint végrehajtott ellenőrzésekkel kapcsolatos összes költséget a hajótulajdonos vagy a hajó üzemeltetője viseli. (3) Ha egy hajót visszatartanak, a hajótulajdonos vagy üzemeltető viseli a kikötői visszatartással kapcsolatos összes költséget. (4) A hajó visszatartását mindaddig nem szabad feloldani, amíg a költségek teljes összegének befizetése meg nem történt, vagy kielégítő biztosítékot nem nyújtottak a költségek megtérítésére. 28. cikk A végrehajtás nyomon követéséhez szükséges adatok A tagállamok a XIV. mellékletben megállapított időközönként közlik a Bizottsággal és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel az abban a mellékletben felsorolt információkat. A tagállamok megtesznek minden intézkedést annak biztosítására, hogy a Bizottság és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség teljes körűen és korlátlanul hozzáférhessen a 23. cikk (2) bekezdésében említett információs rendszerben kezelt minden adathoz. 29. cikk A tagállamok teljesítményének és az irányelvnek való megfelelésének ellenőrzése Ezen irányelv hatékony végrehajtása biztosítása céljából és az 1406/2002/EK rendelet 2. cikkének (b) bekezdése i) pontjával összhangban a Közösségnek a kikötő szerinti állam általi ellenőrzési rendszere általános működtetését ellenőrizendő, a Bizottság összegyűjti a szükséges információkat és tagállami látogatásokat végez. 30. cikk A bizottság (1) A Bizottságot a 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. (2) E bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1) és (4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap. 31. cikk Módosítási eljárás
A 2. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól. 32. cikk Szankciók A tagállamok szankciók rendszerét alakítják ki arra az esetre, ha megsértik az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaikat, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az ilyen módon előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó hatásúnak kell lenniük. A Bizottság gondoskodik arról, hogy az így meghatározott szankciók lehetővé tegyék a Közösségben az ellenőrzési rendszer egységes alkalmazását, és ne teremtsenek aránytalanságokat a tagállamok között. 33. cikk Felülvizsgálat A Bizottság legkésőbb ezen irányelv átültetésének határidejétől számított 18 hónapon belül felülvizsgálja ezen irányelv végrehajtását. A felülvizsgálat során többek között ellenőrzik az 5. cikkben szereplő közösségi ellenőrzési kötelezettség teljesülését, az egyes tagállamokban a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök, illetve az elvégzett ellenőrzések számát, valamint a 7. cikkben szereplő, az elmulasztott ellenőrzésekre vonatkozó méltányos elosztási mechanizmus működését. A Bizottság közli a felülvizsgálat eredményeit az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és a felülvizsgálat alapján meghatározza, hogy szükséges-e módosító irányelv vagy további jogszabályok beterjesztése ezen a területen. 34. cikk Végrehajtás és tájékoztatás (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelv […] cikkeinek és a […] melléklet […] pontjainak, [annak cikkeinek vagy szakaszainak, valamint azoknak a mellékleteknek, amelyek a korábbi irányelvhez képest lényegileg módosultak,] a 36. cikkben szereplő időponttól számított 18 hónapon belül. (2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell olyan értelmű nyilatkozatot, hogy a hatályos törvényekben, rendeletekben és közigazgatási rendelkezésekben az ezzel az irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre tett hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és szövegét a tagállamok határozzák meg. (3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el. (4) Ezen túl a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az irányelv tagállamokon belüli végrehajtásának előrehaladásáról. 35. cikk Hatályon kívül helyezés A XV. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 95/21/EK irányelv ...(15) hatályát veszti a XV. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvre vonatkozó hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásnak kell tekinteni, és a XVI. mellékletben található korrelációs táblázat szerint kell értelmezni. 36. cikk Hatály Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A […] cikkek és a […] mellékletek, [azok cikkei és szakaszai, valamint a mellékletek olyan pontjai, amelyek az előző irányelvhez képest nem módosultak lényegileg,] ...(16) lépnek hatályba. 37. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt , Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről az elnök az elnök I.MELLÉKLET A KIKÖTŐ SZERINTI ÁLLAM ÁLTAL VÉGZETT ELLENŐRZÉSEK KÖZÖSSÉGI RENDSZERÉNEK ELEMEI (az 5. cikk értelmében) A következő elemek tartoznak a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzések közösségi rendszerébe: I. A hajó kockázati profilja A hajó kockázati profilját a következő elemek kombinációja alapján kell meghatározni: 1. Általános elemek (a) A hajó típusa A személyszállító hajókat, az olaj- és vegyszerszállító tartályhajókat, a gázszállító hajókat és az ömlesztettáru-szállító hajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek fokozottabb kockázatot jelentenek. (b) A hajó kora A tizenkét évesnél idősebb hajókat úgy kell tekinteni, mint amelyek fokozottabb kockázatot jelentenek. (c) A lobogó szerinti állam teljesítménye (i) Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajók, amely az EU és a párizsi memorandum régiójában magas visszatartási aránnyal rendelkeznek, fokozottabb kockázatott jelentenek. (ii) Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajó, amely az EU és a párizsi memorandum régiójában alacsony visszatartási aránnyal rendelkezik, kisebb kockázatot jelent. (iii) Az olyan állam lobogója alatt közlekedő hajó, amely független hitelesítésen esett át az önkéntes IMO tagállami ellenőrzési rendszer keretében és eljárásával összhangban, és amely megfelelt a vonatkozó okmányoknak, összhangban a 9. cikk (3) bekezdés harmadik francia bekezdésében hivatkozott rendelkezésekkel, vagy ezen rendelkezések elfogadását megelőzően bizonyítja, hogy bemutattak egy helyesbítési cselekvési tervet, kisebb kockázatot jelent. (d) Elismert szervezetek (i) Az olyan hajók, melyek bizonyítványait az EU és a párizsi memorandum régiójában visszatartási arányaik alapján alacsony vagy nagyon alacsony teljesítményű elismert szervezetek állították ki, fokozottabb kockázatot jelentenek. (ii) Az olyan hajók, melyek bizonyítványait az EU és a párizsi memorandum régiójában visszatartási arányaik alapján magas teljesítményű elismert szervezetek állították ki, kisebb kockázatot jelentenek (iii) Azok a hajók, amelyek bizonyítványait a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló 1994. november 22-i 94/57/EK tanácsi irányelv(17) értelmében elismert szervezetek állították ki, kisebb kockázatot jelentenek. (e) A társaság teljesítménye (i) Az olyan társaság hajói, amelynek teljesítménye az Európai Unióban és a párizsi memorandum régiójában tapasztalt hiányosságok és a visszatartási arány alapján alacsony vagy nagyon alacsony, fokozottabb kockázatot jelentenek. (ii) Az olyan társaság hajói, amelynek teljesítménye az Európai Unióban és a párizsi memorandum régiójában tapasztalt hiányosságok és a visszatartási arány alapján magas, kisebb kockázatot jelentenek. 2. Történeti elemek (i) Ha egy hajót egynél többször tartottak vissza, azt fokozottabb kockázatot jelentő hajónak kell tekinteni. (ii) Az olyan hajót, amely esetében az elmúlt 36 hónap során végzett ellenőrzés(ek) kevesebb, mint öt hiányosságot tárt(ak) fel, és az elmúlt 36 hónap során nem tartották vissza, kisebb kockázatot jelentő hajónak kell tekinteni. (iii) Az olyan hajókat, amelyeket az elmúlt 36 hónap során nem tartottak vissza, kisebb kockázatot jelentő hajóknak kell tekinteni.
E kockázati profilok meghatározásához a hajó típusára, a lobogó szerinti állam teljesítményére, az elismert szervezetekre és a társaság teljesítményére vonatkozó elemek döntő szerepet játszanak. II. A hajók ellenőrzése A Közösség kikötőibe befutó hajók rendszeres időközönként ellenőrzésen esnek át, és rendhagyó körülmények esetén kiegészítő ellenőrzéseknek vethetők alá. 1. Rendszeres ellenőrzések Előre meghatározott időpontokban rendszeres ellenőrzéseket kell végezni, melyek gyakorisága a hajó kockázati profiljától függ. A nagy kockázatú hajók esetében ez az időköz nem haladhatja meg a hat hónapot. A kisebb kockázati profilú hajók rendszeres ellenőrzéseinek időköze a kockázat mértékével fordított arányban növekszik.
2. Kiegészítő ellenőrzések Az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell azokat a hajókat, amelyeknél rendhagyó vagy váratlan körülmények merülnek fel, azaz: 2.1. Rendhagyó körülmények Az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell azokat a hajókat, amelyeknél a következő rendhagyó körülmények merülnek fel: – Azokat a hajókat, amelyeket az Európai Unióban vagy a párizsi memorandum régióján belül elvégzett utolsó ellenőrzés óta biztonsági okok miatt felfüggesztettek vagy kivontak az osztályukból. – Azokat a hajókat, amelyekről egy másik tagállam részéről bejelentés vagy értesítés érkezett. – Azokat a hajókat, amelyek nem azonosíthatóak az ellenőrzési adatbázisban. – Azokat a hajókat, amelyek:
– Azokat a hajókat, amelyek nem teljesítik az ezen irányelv 8. cikkében, a 2000/59/EK irányelvben, a 2002/59/EK irányelvben és adott esetben a 725/2004/EK rendeletben említett vonatkozó értesítési kötelezettségeket. – Azokat a hajókat, amelyekkel kapcsolatban rendkívüli hiányosságokat jelentettek, kivéve amelyek esetében a hiányosságokat az indulást követő 14 napon belül orvosolták vagy az indulást megelőzően kellett orvosolni. 2.2. Váratlan körülmények Azon hajók esetében, amelyeknél a következő váratlan körülmények merülnek fel, az utolsó rendszeres ellenőrzés időpontjára való tekintet nélkül ellenőrizni kell. E kiegészítő ellenőrzések elvégzéséről az ellenőr szakmai megítélése alapján dönt. – Azokat a hajókat, amelyek:
– Olyan, korábban elismert szervezet által kiadott igazolással rendelkeznek, amelynek a legutolsó ellenőrzés óta az Európai Unióban vagy a párizsi memorandum régiójában visszavonták elismerését. – Azokat a hajókat, amelyekről révkalauzok vagy kikötőhatóságok olyan nyilvánvaló hibák vagy rendellenességek meglétét jelentették, amelyek veszélyeztethetik azok biztonságos hajózását vagy ezen irányelv 22. cikkével összhangban veszélyt jelentenek a környezetre nézve. – Azokat a hajókat, melyekről bejelentés vagy panasz érkezett a hajóparancsnok, a személyzet tagja vagy bármely olyan személy részéről, akinek jogos érdeke fűződik a hajó biztonságos működéséhez, a fedélzeti élet- és munkakörülményekhez, illetve a szennyezés megelőzéséhez, kivéve, ha az érintett tagállam úgy ítéli, hogy a bejelentés vagy a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan. – Azokat a hajókat, amelyeket korábban több mint három hónapra visszatartottak. – Azokat a hajókat, amelyek rakományával kapcsolatban, különösen, ha az káros vagy veszélyes anyag, problémákat jelentettek. – Azokat a hajókat, melyek üzemeltetése személyek, tárgyak vagy a környezet veszélyeztetését idézte elő. – Azokat a hajókat, amelyekről megbízható források jelentették, hogy kockázati paramétereik nem egyeznek meg a regisztráltakkal, és ezért nagyobb a kockázati szintjük. 3. Kiválasztási rendszer 3.1. Az I. prioritási osztályba tartozó hajókat az alábbiak szerint kell ellenőrizni:
3.2. A II. prioritási osztályba tartozó hajókat az alábbiak szerint kell ellenőrizni:
II.MELLÉKLET HAJÓK KOCKÁZATI PROFILJA
III.MELLÉKLET ÉRTESÍTÉS A 8. cikk (2) bekezdése értelmében közlendő információk:
IV.MELLÉKLET BIZONYÍTVÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK LISTÁJA (A 12. cikk (2) bekezdése értelmében) 1. Nemzetközi köbözési bizonyítvány (1969); 2. – személyhajó-biztonsági bizonyítvány, – teherhajószerkezet-biztonsági bizonyítvány, – teherhajó-biztonsági felszerelési bizonyítvány, – teherhajó-biztonsági rádiótávíró-bizonyítvány, – teherhajó-biztonsági rádiótávbeszélő-bizonyítvány, – teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány, – felmentési bizonyítvány, benne szükség esetén a szállítmányok listája, – teherhajó-biztonsági bizonyítvány; 3. Nemzetközi hajóvédelmi bizonyítvány (ISSC) 4. hajótörténeti feljegyzés, 5. ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány; – ömlesztett cseppfolyósított gáz szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány; 6. ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó nemzetközi alkalmassági bizonyítvány; – ömlesztett veszélyes vegyi anyagok szállítására vonatkozó alkalmassági bizonyítvány; 7. olajszennyezések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány; 8. szennyeződések megelőzésére vonatkozó nemzetközi bizonyítvány ömlesztett, káros, folyékony anyagok szállításához; 9. nemzetközi merülésvonal bizonyítvány (1966); – nemzetközi merülésvonal-felmentési bizonyítvány; 10. olajnapló, I. és II. rész; 11. rakomány-nyilvántartási könyv; 12. minimális biztonságos személyzet létszámát igazoló okmány; 13. az STCW egyezménnyel összhangban kibocsátott bizonyítványok vagy más dokumentumok; 14. egészségügyi alkalmassági bizonyítványok (lásd a tengerészek egészségügyi vizsgálatáról szóló 73. számú ILO-egyezményt); 15. a fedélzeti munkarendet tartalmazó áttekintés (83. számú ILO-egyezmény és STCW 95) 16. a tengerészek munkaidejére és pihenőidejére vonatkozó nyilvántartások (180. számú ILO-egyezmény) 17. stabilitási tájékoztató; 18. a hajók biztonságos üzemeltetésének és a környezetszennyezés megelőzésének nemzetközi szabályzata szerint kiadott megfelelési okmány és biztonságos üzemeltetési bizonyítvány példánya (SOLAS, IX. fejezet); 19. a hajótest szilárdságának és a gépi berendezéseknek az érintett elismert hajóosztályozó társaság által kibocsátott bizonyítványa (csak akkor szükséges, ha a hajót egy elismert hajóosztályozó-társaság sorolja osztályba) 20. veszélyes árukat szállító hajókra vonatkozó különleges követelmények teljesüléséről szóló dokumentum; 21. nagy sebességű vízi jármű biztonsági bizonyítványa és nagy sebességű vízi jármű üzemeltetési engedélye; 22. 22. különleges jegyzék vagy nyilatkozat a veszélyes árukról, vagy részletes rakományelrendezési terv; 23. 23. hajónaplóadatok a próbákról és gyakorlatokról készült jelentésekkel– beleértve a védelmi gyakorlatokat –és az életmentő eszközök és berendezések, valamint a tűzoltó eszközök és berendezések ellenőrzési és karbantartási naplója; 24. 24. különleges rendeltetésű hajó biztonsági bizonyítványa; 25. 25. mobil tengeri fúrótorony biztonsági bizonyítványa; 26. 26. olajszállító tartályhajók esetén, az olajkibocsátás-figyelő és -ellenőrző rendszerről készült jelentés az utolsó ballasztban megtett útról; 27. 27. riadóterv, tűzvédelmi terv, személyszállító hajók esetén kárelhárítási terv; 28. 28. fedélzeti olajszennyezés vészhelyzeti terve; 29. 29. felügyeleti ellenőrzési dokumentáció (ömlesztett áru- és olajszállító hajóknál); 30. 30. korábbi, a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésről készült jelentések; 31. 31. ro-ro személyszállító hajók esetén információ az A/A maximum arányáról; 32. 32. gabonaszállításra jogosító engedély; 33. 33. rakományrögzítési kézikönyv; 34. 34. hulladékkezelési terv és hulladék-nyilvántartás; 35. 35. döntéstámogató rendszer az utasszállító hajók parancsnokainak; 36. 36. együttműködési terv a rögzített útvonalon közlekedő utasszállító hajók felkutatásáról és mentéséről (SAR); 37. 37. üzemeltetési korlátozások listája személyszállító hajókra; 38. 38. ömlesztettáru-szállító hajók kézikönyve; 39. 39. be- és kirakodási terv ömlesztettáru-szállító hajókra. 40. 40. az olajszennyezés miatti polgári jogi felelősség esetére szóló biztosításról vagy egyéb pénzügyi biztosítékról szóló igazolás (az olajszennyezés polgári jogi kártérítéséről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény.) 41. [a hajótulajdonosok felelősségbiztosításával és pénzügyi kezességvállalásával foglalkozó] 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(18) értelmében megkövetelt igazolás. 42. [a tengeren és a belvízi hajózási útvonalakon közlekedő személyszállítók balesetre vonatkozó felelősségbiztosításáról szóló] .../2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében megkövetelt igazolás. V.MELLÉKLET PÉLDÁK A RÉSZLETESEBB ELLENŐRZÉSHEZ SZÜKSÉGES "EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKOKRA" (A 12. cikk (3) bekezdésének értelmében) 1. A I. melléklet II. rész 2. szakaszában szereplő hajók. 2. Az olaj-nyilvántartási könyvet nem vezetik az előírásoknak megfelelően. 3. A bizonyítványok és egyéb dokumentumok vizsgálatakor pontatlanságokat tártak fel. 4. Arra utaló körülmények, hogy a hajószemélyzet nem felel meg az Európai Parlament és a Tanács 2001. április 4-i, a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 2001/25/EK irányelvének(19) fedélzeti kommunikációra vonatkozó 17. cikk rendelkezéseinek. 5. Valamely bizonyítványt vagy igazolást csalással szereztek meg, vagy a bizonyítvány vagy igazolás felmutatója nem azonos azzal a személlyel, akinek részére a bizonyítványt eredetileg kiállították, 6. A hajó parancsnoka vagy tisztje olyan igazolvánnyal rendelkezik, vagy a hajó besorolását olyan bizonyítvány igazolja, amelyet az STCW egyezményt alá nem író ország állított ki. 7. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a rakománnyal kapcsolatos és egyéb műveleteket nem biztonságosan, vagy az IMO iránymutatásokkal összhangban végzik, ilyen például, amikor a rakománytartályokhoz vezető semlegesgáz-fővezetékben az oxigéntartalom meghaladja az előírásokban engedélyezett maximális szintet. 8. Olajszállító tartályhajó parancsnokának mulasztása a legutóbbi ballasztmenetben megtett úton az olajlefejtés megfigyelési és ellenőrző rendszere nyilvántartásának bemutatásával kapcsolatban. 9. Naprakész riadóterv hiánya, vagy ha a személyzet nem ismeri teendőit tűz keletkezése vagy a hajó elhagyására vonatkozó parancs esetén. 10. Téves vészjelzés leadása, melyet nem követ megfelelő visszavonási eljárás. 11. Az egyezmények által megkövetelt fontosabb berendezések vagy intézkedési tervek hiánya. 12. Nem megfelelő higiéniai állapotok a hajó fedélzetén. 13. Az ellenőr általános benyomásából és megfigyeléseiből származó bizonyíték arra nézve, hogy a hajótest vagy -szerkezet súlyos károsodása vagy hiányossága áll fenn, amely veszélyeztetheti a hajó szerkezeti integritását, illetve víz- és időjárás-állóságát. 14. Információ vagy bizonyíték arra, hogy a parancsnok vagy a személyzet nem ismeri jól a hajózás biztonságával vagy a környezetszennyezés megelőzésével kapcsolatos alapvető műveleteket, vagy ezeket nem hajtja végre. 15. A fedélzeti munkarendről, a tengerészek munka-és pihenőidejéről nincs nyilvántartás. VI.MELLÉKLET HAJÓ-ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK 1. A biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetre vonatkozó elvek (IMO A. 890(21) módosított formájában). 2. Veszélyes Áruk Nemzetközi Tengerészeti Szabályzatának rendelkezései. 3. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) "A munkakörülmények ellenőrzése a hajók fedélzetén: Az eljárásra vonatkozó iránymutatások" című kiadványa. 4. A párizsi memorandum I. melléklete "Kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzési eljárások'és a memorandumban kiadott erre vonatkozó utasítások és iránymutatások. 5. Az IMO MSC 159(78) határozata (amelyet 2004. május 21-én fogadtak el): "A tengerhajózás védelmének fokozására szolgáló megfelelési és ellenőrzési intézkedésekről szóló ideiglenes útmutató". VII.MELLÉKLET A HAJÓK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁSOK A. A beszállás/berakodás előtt 1. Ez az útmutatás csak a 725/2004/EK rendelet 3. cikkének (1), (2) és adott esetben 3. cikkének (3) bekezdésében említett hajókra vonatkozik, és csak abban az esetben, ha nem az ellenőrzést végző kikötő szerinti állam lobogója alatt hajóznak. 2. Az ellenőröknek ismerniük kell az ellenőrzés helyszínéül szolgáló kikötő-létesítmény védelmi szintjét. 3. Az ellenőrök a hajóra lépés előtt hozzájuk érkezett, védelemmel kapcsolatos panaszokat vagy jelentéseket továbbítják az illetékes tengerészeti biztonsági hatósághoz(20), és ez a hatóság dönt a megfelelően meghatalmazott védelmi tiszt által végzendő védelmi ellenőrzés elsőbbségéről. 4. Noha a hajó védelme a hajóparancsnok kizárólagos hatásköre, a parancsnok nem tagadhatja meg a megfelelő felhatalmazással bíró ellenőrtől, hogy a hajó ellenőrzése céljából a fedélzetre lépjen. Előfordulhat olyan eset, amikor a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést kötelező elvégezni, ám a hajóparancsnok védelmi okokra hivatkozva megpróbálja korlátozni az ellenőrzést. Ha az ellenőr szerint ez indokolatlan, fel kell vennie a kapcsolatot az illetékes védelmi hatósággal. 5. Az ellenőröknek tisztában kell lenniük azzal, hogy 3-as védelmi szint mellett a védelmi intézkedések valóban korlátozhatják a kikötő szerinti állam által végzett "biztonsági" ellenőrzést. Például teljes vészhelyzeti gyakorlat nem végezhető el. Olyan helyzet is előfordulhat, amelyben az illetékes védelmi hatóság korlátozza a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési tevékenységeket. B. Első ellenőrzés
C. Egyértelmű bizonyítékok 1. Az ellenőr az első ellenőrzés során a következő okok miatt tarthatja egyértelműen indokoltnak további védelmi ellenőrzések végzését:
2. Ha az ellenőr megállapítja a fent említett egyértelmű bizonyítékok meglétét, erről haladéktalanul tájékoztatja az illetékes védelmi hatóságot (kivéve, ha az ellenőr egyben védelmi tiszt is). Az illetékes védelmi hatóság határoz arról, hogy a védelmi szint figyelembevételével a SOLAS egyezmény XI. fejezetének 9. szabálya szerint milyen további ellenőrzési intézkedések szükségesek. 3. A fent említettektől eltérő egyértelmű bizonyítékok a védelmi tiszt hatáskörébe tartoznak. D. További ellenőrzési intézkedések 1. Ha a fedélzeten nincs érvényes ISSC vagy ideiglenes ISSC, az ellenőr visszatartja hajót az ezen irányelv XI. mellékletében ismertetett visszatartási eljárást alkalmazva. 2. Minden további ellenőrzési intézkedésről az illetékes védelmi hatóság dönt. Ezeket a SOLAS 74. számú egyezménye XI. fejezetének 2. része tartalmazza. 3. A közösségi jog, a nemzeti jog és esetleges megállapodások erre vonatkozó követelményei függvényében az illetékes védelmi hatóság döntéshozatal előtt vagy a védelmi tisztek érkezéséig felkérheti az ellenőrt további vizsgálatok végzésére.
4. Ha kizárólag a hajó védelmi tervének megfelelő rendelkezései ismeretében lehet meggyőződni a meg nem felelésről, illetve megszüntetni azt, a meg nem feleléssel kapcsolatos szakaszokhoz – kivételesen – korlátozott hozzáférést lehet biztosítani azzal a feltétellel, hogy ehhez a lobogó szerinti állam vagy a hajóparancsnok jóváhagyását adja. Ezeket a szakaszokat konkrétan felsorolja az ISPS szabályzat A. része. 5. A terv azon részei, amelyek bizalmas információt tartalmaznak nem képezhetik vizsgálat tárgyát a lobogó szerinti állam beleegyezése nélkül. Ezeket a szakaszokat konkrétan felsorolja az ISPS szabályzat A. része. 6. Ha az illetékes védelmi hatóság további ellenőrzési tevékenységet végez, és ezek a tevékenységek korlátozzák vagy gátolják a kikötő szerinti állam által végzett "biztonsági" ellenőrzést, az ellenőrnek fel kell vennie a kapcsolatot az illetékes védelmi hatósággal, és arra kell törekednie, hogy a védelmi ellenőrzés lezárulta után fejezze be vagy végezze el a biztonsági ellenőrzést. A hajók indokolatlan feltartóztatására vonatkozó elvek az ilyen esetekre is érvényesek. Azonban ha a védelmi előírásokat megszegték, az általában indokolja azt, hogy az ellenőr befejezze a kezdeti biztonsági ellenőrzést, vagy folytassa azt, ha a nem védelmi tényezők alaposabb vizsgálatát indokolttá tevő egyértelmű bizonyítékok kerültek napvilágra. 7. Ha az illetékes védelmi hatóság úgy határoz, hogy kiutasítja a hajót, az ellenőrnek gondoskodnia kell arról, hogy a hatóság teljes mértékben tisztában legyen azzal, hogy milyen biztonsági és/vagy környezeti következményekkel járhat, ha a hajó elhagyja a révet és/vagy kihajózik a tengerre. Ebbe beletartozhat olyan kockázat is, amely a rakománykezelési műveletek megszakításából fakad. Az illetékes védelmi hatóságnak figyelembe kell vennie valamennyi kockázati tényezőt, amikor a szükséges intézkedésről dönt. 8. Ha egy hajót nem védelmi okoknál fogva tartanak vissza, de kiutasítják, mielőtt a vizsgálat lezáródna, akkor a visszatartás kitiltó határozatot vonhat maga után a 15. cikk szerint. VIII.MELLÉKLET A HAJÓK MEGERŐSÍTETT ELLENŐRZÉSÉRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK (a 13. cikk szerint) BIZONYOS HAJÓKATEGÓRIÁK KITERJESZTETT ELLENŐRZÉSÉVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK A gyakorlati megvalósíthatóságtól és a személyek, a hajó vagy a kikötő biztonságával kapcsolatos szükséges korlátozásoktól függően legalább az alábbi pontoknak kell a megerősített ellenőrzés részét képezniük. Az ellenőrnek tudomással kell bírnia arról, hogy bizonyos fedélzeti műveletek biztonságos végrehajtását, például a rakománykezelési műveleteket a kiterjesztett ellenőrzés végrehajtása veszélyeztetheti, ha az elvégzendő ellenőrzést, amely e tevékenységre közvetlen kihatással van, az ilyen műveletek végrehajtása közben kell elvégezni. 1. MINDEN HAJÓN
2. GÁZ- ÉS VEGYIANYAG-SZÁLLÍTÓ TARTÁLYHAJÓK
Ha indokoltnak tartják, az ellenőrzés - a hajó parancsnokának vagy üzemeltetőjének engedélyével - addig folytatható, amíg a hajó be nem fut a tagállam kikötőjébe, vagy ki nem fut onnan. Az ellenőrök nem akadályozhatják a hajó üzemeltetését, és nem idézhetnek elő olyan helyzeteket, amelyek a hajóparancsnok megítélése szerint veszélyeztethetnék az utasok, a személyzet és a hajó biztonságát. IX.MELLÉKLET A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL TÖRTÉNŐ KITILTÁSSAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK (a 15. cikk értelmében) A. A KITILTÁS KRITÉRIUMAI (a 15. cikk (1) bekezdése értelmében) 1. A kitiltás vonatkozhat bármely olyan hajóra, amely olyan állam lobogója alatt közlekedik, mely visszatartási aránya miatt a párizsi memorandumban meghatározott feketelistára vagy szürkelistára került, és amely hajót az elmúlt 36 hónap során egy tagállam vagy a párizsi memorandumot aláíró állam kikötőjében visszatartottak vagy amelynek üzemeltetését a 99/35/EK tanácsi irányelv értelmében több mint két alkalommal megtiltották 2. Az (1) bekezdés céljaira a párizsi memorandumban meghatározott lista minden év július 1-jétől hatályos. B. A KÖZÖSSÉG KIKÖTŐIBŐL TÖRTÉNŐ KITILTÁSSAL KAPCSOLATOS ELJÁRÁSOK (a 15. cikk (2) bekezdése szerint) 1. Ha teljesülnek az A. pontban meghatározott feltételek, annak a kikötőnek vagy révnek az illetékes hatósága, ahol a hajót harmadik alkalommal visszatartják, köteles a hajóparancsnok átírásban tájékozatni arról, hogy kitiltó határozat fog születni a hajó ellen, mely határozat attól fogva lép életbe, hogy a hajó elhagyta a kikötőt vagy révet. A kitiltó határozat attól fogva lép életbe, hogy a hajó elhagyta a kikötőt vagy révet, miután kijavították a visszatartást indokoló hiányosságokat. 2. Az illetékes hatóság eljuttatja a kitiltó határozat másolatát a lobogó szerinti állam illetékes hatóságaihoz, az érintett hajóosztályozó társasághoz, a többi tagállamhoz, a párizsi memorandumot aláíró többi államhoz, a Bizottsághoz és a párizsi memorandum titkárságához is. Az illetékes hatóság köteles a kitiltó határozatról szóló információval haladéktalanul aktualizálni az ellenőrzési adatbázist is. 3. A kitiltó határozatot csak annak keltétől számított három hónap elteltével lehet visszavonni, és csak akkor, ha a 4–10. pontok feltételei teljesülnek. Ha a hajó ellen másodszor születik kitiltó határozat, akkor a fenti időszak tizenkét hónap. Ha a hajót a Közösség kikötőjében ezt követően újra visszatartják, a továbbiakban végleg meg kell tagadni a hajó belépését a Közösség valamennyi kikötőjébe vagy révébe. 4. A kitiltó határozat visszavonása érdekében a hajó tulajdonosának vagy üzemeltetőjének hivatalos kérelmet kell benyújtania azon tagállam illetékes hatóságához, amely a kitiltó határozatot hozta. A kérelemhez csatolni kell a lobogó szerinti állam illetékes hatóságának nyilatkozatát, amely az általa felhatalmazott ellenőr látogatását követően került kiállításra, és igazolja, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek. A lobogó szerinti állam illetékes hatósága bizonyítékot szolgáltat az illetékes hatóság számára arról, hogy a fedélzeti szemle megtörtént. 5. A kitiltó határozat visszavonására irányuló kérelemhez adott esetben a hajóosztályozó társaság ellenőrének fedélzeti szemléjét követően csatolni kell a hajó osztályozását elvégző hajóosztályozó társaság nyilatkozatát is, amely igazolja, hogy a hajó megfelel az adott társaság által az arra az osztályra vonatkozóan előírt normáknak. A hajóosztályozó társaság bizonyítékot szolgáltat az illetékes hatóság számára arról, hogy a fedélzeti szemle megtörtént. 6. A kitiltási határozatot csak akkor lehet visszavonni, ha a 3. pontban említett három hónap eltelt és ezt követően a hajót újra megvizsgálták egy megállapodás szerinti kikötőben vagy révben. Ha a megállapodás szerinti kikötő vagy rév egy tagállamterületén van, a tagállam illetékes hatósága a kitiltó határozatot kibocsátó illetékes hatóságkérésére engedélyezheti, hogy a hajó a megállapodás szerinti kikötőbe befusson az újbóli vizsgálat elvégzése céljából. Ilyen esetben a kitiltó határozat visszavonása előtt rakománykezelési műveleteket nem szabad végezni a kikötőben. 7. Ha a kitiltó határozat kibocsátásához vezető visszatartás okaként a hajó szerkezeti hibája is szerepelt, a kitiltó határozatot kibocsátó illetékes hatóság megkövetelheti, hogy a hajó egyes részeit, például a rakodótereket és tartályokat hozzáférhetővé és ellenőrizhetővé tegyék az újbóli vizsgálat céljára. 8. Az újbóli ellenőrzést a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatósága végzi, vagy a rendeltetési kikötő illetékes hatósága a kitiltó határozatot kibocsátó tagállam illetékes hatóságának hozzájárulásával. Az illetékes hatóság megkövetelheti, hogy az újbóli ellenőrzés előtt 14 nappal értesítsék. E tagállam által elfogadott módon bizonyítani kell, hogy a hajó teljes mértékben megfelel a nemzetközi egyezmények vonatkozó rendelkezéseinek. 9. Az újbóli ellenőrzés megerősített ellenőrzést jelent, amely kiterjed legalább a VIII. mellékletben felsorolt vonatkozó pontokra. 10. E megerősített ellenőrzés minden költsége a tulajdonost vagy az üzemeltetőt terheli. 11. Ha a megerősített ellenőrzés eredményei a tagállam megelégedésére összhangban vannak a VIII. melléklettel, vissza kell vonni a kitiltó határozatot. Erről írásbeli tájékoztatást kapa hajótársaság. 12. Az illetékes hatóságnak erről a döntéséről írásban tájékoztatnia kell a lobogó szerinti állam illetékes hatóságát, az érintett hajóosztályozó társaságot, a többi tagállamot, a párizsi memorandumot aláíró többi államot a Bizottságot,és a párizsi memorandum titkárságát is. Az illetékes hatóság köteles a kitiltó határozatról szóló információval haladéktalanul aktualizálni az ellenőrzési adatbázist is. 13. A Közösség kikötőiből kitiltott hajókkal kapcsolatos információkat hozzáférhetővé kell tenni az ellenőrzési adatbázisban, és közzé kell tenni azokat a 25. cikk és a XIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban. X.MELLÉKLET VIZSGÁLATI JELENTÉS (a 16. cikkel összhangban) A vizsgálati jelentésnek legalább az alábbi pontokat tartalmaznia kell: I. Általános rész 1. a jelentést összeállító illetékes hatóság, 2. az ellenőrzés helye és időpontja, 3. az ellenőrzött hajó neve, 4. lobogó, 5. a hajó típusa(a biztonságos üzemeltetési bizonyítványban szereplőnek megfelelően), 6. IMO-szám, 7. rádióhívójel, 8. bruttó űrtartalom (gt), 9. bruttó hordképesség (ahol indokolt), 10. a hajó építési ideje, amelyet a hajó biztonsági bizonyítványaiban feltüntetett dátum alapján határoznak meg, 11. az az elismert szervezet, illetve azok az elismert szervezetek, amelyek e hajó esetében kibocsátották az osztályozási bizonyítványt, 12. az az elismert szervezet, illetve azok az elismert szervezetek és/vagy más részes államok, amelyek a hajóra a lobogó szerinti állam nevében a vonatkozó nemzetközi egyezmények szerinti hajóokmányokat kiállították, 13. a hajótulajdonos vagy üzemeltető neve és címe, 14. a folyadékot vagy ömlesztett szilárd rakományt szállító hajók esetében a hajó kiválasztásáért felelős bérlő neve és a bérleti szerződés típusa, 15. a vizsgálati jelentés kelte, 16. annak jelzése, hogy az ellenőrzéssel vagy a visszatartással kapcsolatos részletes információkat közzé kell-e tenni. II. Az ellenőrzéssel kapcsolatos adatok 1. a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapján kiállított bizonyítványok, a szóban forgó bizonyítvány(oka)t kiállító hatóság vagy szervezet, ideértve annak kiállítási és lejárati dátumát, 2. a hajó ellenőrzés alá vont részei vagy elemei (részletesebb vagy kiterjesztett ellenőrzés esetén), 3. az a kikötő, ahol a legutóbbi közbenső vagy éves szemlét végezték, a szemle időpontja és a szemlét végző szervezet neve, 4. az ellenőrzés típusa (ellenőrzés, részletesebb ellenőrzés vagy kiterjesztett ellenőrzés), 5. a hiányosságok jellege, 6. a megtett intézkedések. III. További adatok visszatartás esetén 1. a visszatartás elrendelésének kelte, 2. a visszatartás feloldásának időpontja, 3. a visszatartási utasítást indokoló hiányosságok jellege (adott esetben az egyezmények említésével), 4. annak megjelölése, hogy a hajóosztályozó társaság vagy más, ellenőrzést végrehajtó magánszerv hatásköre kiterjedt-e azokra a hiányosságokra, amelyek önmagukban vagy egymással társítva a visszatartáshoz vezettek, 5. a megtett intézkedések. XI.MELLÉKLET A HAJÓVISSZATARTÁS KRITÉRIUMAI (a18. cikk (4) bekezdése szerint) Bevezetés Annak eldöntése előtt, hogy az érintett hajó ellenőrzése folyamán feltárt hiányosságok indokolják-e a hajó visszatartását, az ellenőr az alábbi 1. és 2. pontban előírt kritériumokat veszi figyelembe. A 3. pont olyan hiányosságokra tartalmaz példákat, amelyek önmagukban indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását (lásd 18. cikk (4) bekezdés).
1. Fő kritériumok Amikor az ellenőr szakmai szempontok szerint azt határozza meg, hogy egy hajót vissza kell-e tartani vagy sem, az alábbi kritériumok szerint kell eljárnia: Időzítés: Azokat a hajókat, amelyeknek biztonsági állapota nem teszi lehetővé a tengerre való kifutást, vissza kell tartani a legelső ellenőrzés végrehajtásakor függetlenül attól, hogy a hajó mennyi időt tölt el a kikötőben. Kritérium: A hajó visszatartására akkor kerül sor, ha a feltárt hiányosságok olyan súlyosak, hogy az ellenőrnek a hajóhoz vissza kell térnie, hogy megállapítsa, hogy a hiányosságokat a hajó elindulásáig rendelkezésre álló idő alatt orvosolták-e. A hiányosságok súlyosságát jelzi, ha az ellenőrnek a hajóra vissza kell térnie. Azonban ez nem minden esetben keletkeztet kötelezettséget. Azonban a hatóságnak valamilyen módon, lehetőség szerint egy újabb látogatás során ellenőriznie kell, hogy a hajó indulása előtt a feltárt hiányosságokat orvosolták-e. 2. A fő kritériumok alkalmazása
Ha ezeknek a kérdéseknek bármelyikére a válasz nemleges, az összes feltárt hiányosság figyelembevételével nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy a hajó visszatartása szükséges-e. Több, kevésbé súlyos természetű hiányosság megléte szintén indokolttá teheti a hajó visszatartását. 3. Ezen iránymutatások alkalmazásában az ellenőrt az alábbi lista segíti, amely a vonatkozó egyezmények és/vagy szabályzatok szerint csoportosított olyan hiányosságok felsorolását tartalmazza, amelyek súlyosságuk miatt indokolttá tehetik az érintett hajó visszatartását. A felsorolás nem teljes. 3.1. Általános rész A vonatkozó egyezményekben előírt érvényes bizonyítványok és okmányok hiánya. Ugyanakkor az olyan államok lobogóját viselő hajók, amely államok egy egyezménynek (vagy vonatkozó megállapodásnak) nem aláíró felei, vagy nem hajtják végre másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseit, nem jogosultak az egyezmény vagy másik vonatkozó megállapodás rendelkezéseiben előírt bizonyítványokat magukkal hordani. Ezért az előírások szerint szükséges bizonyítványok hiánya önmagában nem indokolhatja hajók visszatartásának a jogosságát; ugyanakkor a "kedvezőbb bánásmód tilalma" elvén alapuló záradék alkalmazásával a rendelkezések lényegi betartása elvárható mielőtt a hajó kifutását engedélyezik. 3.2. A SOLAS-egyezmény hatálya alá eső területek 1. a meghajtó és egyéb lényeges gépi berendezések, valamint az elektromos berendezések megfelelő működésének a zavara; 2. a géptér nem megfelelő mértékű tisztasága, nagy mennyiségű olajos víz jelenléte a fenékárkokban, a géptéri csövek szigeteléseinek olajos elszennyeződése, a kipufogó csöveket is beleértve, a fenékvíz-szivattyúk nem kielégítő működése; 3. a vészhelyzeti generátor, világítás, akkumulátorok és kapcsolók nem kielégítő működése; 4. a fő- és segédkormánygép nem kielégítő működése; 5. a személyi életmentő felszerelések, túlélési járművek és vízre bocsátó berendezések hiánya, nem kielégítő befogadóképessége vagy súlyos károsodása; 6. a tűzjelző rendszer, tűzriasztók, tűzoltó berendezések, rögzített tűzoltó berendezések, szellőztető szelepek, tűzgátlók, gyorszáró berendezések hiánya, nem az előírásoknak megfelelő állapota vagy olyan súlyos mértékű károsodása, amely azokat használatra alkalmatlanná teszi; 7. tartályhajókon a rakományfedélzeti terek tűzvédelmi berendezéseinek hiánya, súlyos károsodása vagy üzemzavara; 8. világítótestek, jelzőtestek vagy hangjelző berendezések hiánya, nem előírásszerű állapota vagy súlyos károsodása; 9. vészjelzés és biztonsági kapcsolattartás céljaira használt rádió-berendezések hiánya vagy nem megfelelő működése; 10. navigációs berendezések hiánya vagy nem megfelelő működése a V/16.2. SOLAS-szabály figyelembevételével; 11. a tervezett útvonalhoz szükséges, a navigációt elősegítő kijavított térképek és/vagy egyéb hajózási kiadványok hiánya, figyelembe véve, hogy a papír térképek helyett használhatóhivatalos adatokkal működtetett, típusjóváhagyott elektronikus térképkijelző és információs rendszer (ECDIS) is; 12. szikramentes elszívó ventillátorok hiánya a rakományszivattyú terekben; 13. a párizsi memorandum I. mellékletének 5.5. szakaszában szereplő, üzemeltetési követelmények terén mutatkozó súlyos hiányosságok;. 14. a személyzet létszáma, összetétele vagy képesítése nem felel meg a biztonságos személyzetet igazoló okmány előírásainak; 15. a SOLAS 74 XI. fejezetének 2. szabálya szerinti kiterjesztett ellenőrző program végrehajtásának elmulasztása. 3.3. Az IBC-kódex hatálya alá eső területek 1. az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása, vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya; 2. magasnyomású biztonsági felszerelések hiánya vagy meghibásodása; 3. ténylegesen nem biztonságos vagy a szabályzat előírásainak nem megfelelő elektromos berendezések; 4. robbanásveszélyes helyeken gyúlékony anyagok jelenléte; 5. különleges elvárások megszegése; 6. a tartályonként engedélyezett maximális rakománymennyiség túllépése; 7. érzékeny áruk nem kielégítő mértékű hő elleni védelme; 3.4. Az IGC-kódex hatálya alá eső területek 1. az alkalmassági bizonyítványban fel nem tüntetett anyag szállítása vagy a rakományra vonatkozó információk hiánya; 2. a lakóterek vagy szolgálati helyiségek zárására szolgáló felszerelések hiánya; 3. nem gázmentes válaszfalak; 4. meghibásodott légzsilipek; 5. hiányzó vagy meghibásodott gyorszáró szelepek; 6. hiányzó vagy meghibásodott biztonsági szelepek; 7. ténylegesen nem biztonságos, vagy a kódex előírásait nem kielégítő elektromos berendezések; 8. a rakománytér szellőzői nem működnek; 9. a rakománytartályok nyomásérték riasztói nem működnek; 10. a gázfelderítő és/vagy mérgező gáz felderítő felszerelés meghibásodott; 11. tilalom alatt álló anyagok szállítása érvényes inhibitor bizonyítványa nélkül. 3.5. A merülésvonal egyezmény hatálya alá eső területek 1. a fedélzet és a hajótest jelentős mértékű károsodása vagy korróziója, a lemezelés pontszerű korrodálása és ennek folyamán merevvé válása, amely a tengerállóságot vagy a helyi terhelések elviseléséhez szükséges szilárdságot befolyásolja, kivéve ha megfelelő ideiglenes javítást végeztek ahhoz, hogy a hajó eljusson egy olyan kikötőbe, ahol a végleges javítás elvégezhető; 2. nem kielégítő mértékű stabilitás megállapított esete; 3. elegendő és megbízható információ hiánya a megfelelő formában, amelynek segítségével a hajóparancsnok gyorsan és egyszerű eszközökkel intézkedhet a hajó rakományának és ballasztjának olyan elosztásáról, hogy az út folyamán adódó változó körülmények között és az út minden szakaszában a megfelelő stabilitás biztosított legyen és a hajótest szerkezete ne legyen kitéve túlzott mértékű terhelésnek; 4. záró eszközök, nyílászáró szerelvények és vízzáró ajtók hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása; 5. túlterhelés; 6. merülési jelek hiánya vagy olvashatatlansága; 3.6. A Marpol-egyezmény I. mellékletének hatálya alá eső területek 1. az olajosvízszűrő-berendezés, az olajtöltést figyelő és szabályzó rendszer vagy a 15 ppm riasztóberendezés hiánya, súlyos károsodása vagy meghibásodása; 2. a fáradt olaj és/vagy olajsár maradvány tartály nem elég nagy a tervezett útvonalra; 3. olajnapló hiánya); 4. nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása; 5. hiányzó vagy a Marpol-egyezmény 13G (3) b) szabályának meg nem felelő vizsgálati jelentés; 3.7. A Marpol-egyezmény II. mellékletének hatálya alá eső területek 1. P & A kézikönyv hiánya; 2. a rakomány nem osztályozott; 3. rakomány nyilvántartó könyv hiánya; 4. olajszerű anyagok szállítása az előírásoknak nem megfelelő módon vagy megfelelően módosított bizonyítvány nélkül; 5. nem engedélyezett olajelvezető csatornák kialakítása; 3.8. A Marpol-egyezmény V. mellékletének hatálya alá eső területek 1. hulladékkezelési terv hiánya; 2. hulladéknyilvántartási könyv hiánya; 3. a hajó személyzete nem ismeri jól a hulladékkezelési terv hulladékelhelyezési követelményeit.
1. A tengerészek nem rendelkeznek bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek megfelelő bizonyítvánnyal, nem rendelkeznek érvényes felmentéssel, illetve nem tudják okmánnyal igazolni, hogy jóváhagyási kérelmet nyújtottak be a lobogó szerinti ország hatóságaihoz. 2. Bizonyíték arról, hogy valamely bizonyítványt vagy igazolást csalással szereztek meg, vagy a bizonyítvány vagy igazolás felmutatója nem azonos azzal a személlyel, akinek részére a bizonyítványt eredetileg kiállították. 3. Nem teljesülnek a lobogó szerinti ország hatóságának a biztonsághoz szükséges összetételű és létszámú személyzetre vonatkozó követelményei. 4. A navigációs, illetve géptéri őrszolgálatra vonatkozó intézkedések nem felelnek meg a lobogó szerinti ország hatósága által a hajóra előírt hatályos feltételeknek. 5. Az őrszolgálatban nincs megfelelő képesítéssel rendelkező személy a biztonságos navigáláshoz, a biztonsági rádióhírközléshez, illetve a tengerszennyezés megelőzéséhez szükséges berendezések működtetéséhez. 6. Nem tudnak bizonyságot tenni arról a szakmai hozzáértésről, amely a hajó biztonsága és a környezetszennyezés megelőzése érdekében a tengerészek feladatainak részét képezi. 7. Nincs elegendő, az út kezdetén az első őrszolgálat és az ezt követő váltások ellátásához szükséges, kellően kipihent és az őrszolgálatra egyéb szempontok szerint is alkalmas személy. 3.10. Az ILO-egyezmények hatálya alá eső területek 1. a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő élelmiszer; 2. a következő kikötő eléréséig megteendő útra nincs elegendő mennyiségű ivóvíz; 3. higiéniai feltételek nagyfokú hiánya; 4. az alacsony hőmérsékletű területeken közlekedő hajó lakóterében a fűtés hiánya; 5. a folyosókon/lakóterekben túlzott mennyiségű szemét, felszerelésekből vagy rakományból álló torlaszok vagy egyéb, a biztonságot veszélyeztető állapot; 6. Egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy az őrség és más, az első őrszolgálatért felelős személyzet, illetve a következő őrszolgálati váltások személyzete túl kimerült. 3.11. Olyan területek, amelyek nem indokolják a hajó visszatartását, de például, indokolhatják a rakománykezelési műveletek felfüggesztését Az inert gázrendszer, rakománnyal kapcsolatos felszerelés vagy gépi berendezés megfelelő működésének zavara vagy karbantartásának hiánya, amely alapot szolgáltathat a rakománykezelő műveletek leállításához. XII.MELLÉKLET AZ ELLENŐRÖKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMUMKÖVETELMÉNYEK (a 21. cikk (1) és (5) bekezdése szerint) 1. Az ellenőröknek megfelelő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal kell rendelkezniük a hajókkal és azok működésével kapcsolatban. Jártasnak kell lenniük a nemzetközi egyezmények követelményeinek, valamint a kikötő szerinti állam által végzett ellenőrzési eljárások követelményeinek érvényesítésében Ezt a szaktudást és a nemzetközi és közösségi követelmények érvényesítésében való jártasságot dokumentált képzések során kell megszerezniük, amelyek tartalmaznak vizsgát és újraérvényesítést a 21. cikkben meghatározott időközönként. 2. Az ellenőr legalább:
3. Az ellenőr legalább egyéves szolgálati idővel rendelkezik egy lobogó szerinti államnak az egyezmények rendelkezései szerinti felügyeleti tevékenységével és bizonyítványok kiadásával megbízott ellenőreként. 4. A fenti 2. (a) pontban említett ellenőr legalább öt éves fedélzeti vagy gépüzemi tengerésztiszti szolgálattal rendelkezik. 5. Az ellenőr mind szóban, mind írásban meg tudja értetni magát a tengerészekkel a tengeren leggyakrabban használt nyelven. 6. A fenti kritériumoknak meg nem felelő ellenőrök abban az esetben végezhetnek ellenőrzést, ha a kikötő szerinti állam általi ellenőrzés elvégzéséért felelős tagállam illetékes hatósága ezen irányelv elfogadásának időpontját megelőzően az ilyen személyt már foglalkoztatta. 7. Ha egy tagállamban az ellenőrzéseket a kikötő szerint illetékes állam ellenőrei végzik, az ellenőröknek rendelkezniük kell megfelelő képesítéssel, mely igazolja a szükséges elméleti és gyakorlati tengerhajózás-védelmi tapasztalatot. Ebbe általában beletartozik:
XIII. MELLÉKLET A TAGÁLLAMOK KIKÖTŐIBEN TÖRTÉNŐ ELLENŐRZÉSEKKEL, VISSZATARTÁSOKKAL ÉS BELÉPÉS MEGTAGADÁSÁVAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK KÖZZÉTÉTELE (a 25. cikk (1) bekezdése szerint) 1. A tagállamok az ellenőrzés lezárultát, a visszatartás feloldását vagy a kitiltó határozat megszületését követő 72 órán belül nyilvános hozzáférésű internetes oldalon közzéteszik az alábbi 3.1. és 3.2. pontokban felsorolt információkat. 2. A Bizottság az EMSA segítségével rendszeresen közzéteszi egy internetes oldalon a Közösség kikötőiből a 15. és a 20. cikk alapján kitiltott hajók jegyzékét. 3. A 25. cikk (1) bekezdésével összhangban közzétett információnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
4. 4 A visszatartott hajókról a 25. cikkel összhangban közétett információnak a fentieken túl az alábbiakat kell tartalmaznia:
XIV.MELLÉKLET A VÉGREHAJTÁS FELÜGYELETÉRE VONATKOZÓ ADATOK (a 28. cikk szerint) 1. A tagállamok minden évben legkésőbb július 1-jéig közlik az alábbi adatokat a Bizottsággal az előző évre vonatkozóan: 1.1. a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzések keretében eljáró ellenőrök száma. Ezt az információt a tagállamok alábbi minta szerint közlik a Bizottsággal1 2.
1.2. a tagállam kikötőjébe befutó hajók száma. Ez a szám az irányelv hatálya alá tartozó és a tagállam kikötőibe befutott külföldi hajók számának felel meg, a hajókat nemzeti szinten csak egyszer kell számolni. 2. A tagállamok:
XV.MELLÉKLET A. rész A HATÁLYÁT VESZTETT IRÁNYELV ÉS ANNAK EGYMÁST KÖVETŐ MÓDOSÍTÁSAI (a 35. cikk értelmében)
B. rész A nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidők felsorolása (a 35. cikk értelmében)
XVI.MELLÉKLET Megfelelési táblázat
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek (átdolgozott változat) ***I |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(Együttdöntési eljárás: első olvasat) Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0587)(1), – tekintettel az EK szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0038/2006), – tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, – tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0070/2007), 1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában; 2. felhívja a Bizottságot, hogy forduljon ismét a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani kívánja a javaslatot, vagy annak helyébe másik szöveget kíván léptetni; 3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2007. április 25-én került elfogadásra a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozott változat)
(EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikkének (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2), tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(3), a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően(4), mivel: (1) A hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól szóló, 1994. november 22-i 94/57/EK tanácsi irányelvet(5) számos alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az átláthatóság érdekében az irányelvet át kell dolgozni. (2) A Tanács 1993. június 8-i, a tengerek biztonságára vonatkozó közös politikáról szóló állásfoglalásában(6) célul tűzte ki a szabványoknak nem megfelelő hajók eltávolítását a Közösség vizeiről, és elsőbbséget biztosított egy olyan közösségi fellépés megvalósításának, amely a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetekként meghatározott hajóosztályozó társaságok (a továbbiakban "elismert szervezetek") számára közös szabványok kidolgozásával biztosítja a nemzetközi szabályok hatékony és egységes alkalmazását. (3) A nemzetközi egyezmények, szabályozások és határozatok szigorú alkalmazása hatékonyan elősegíti a tengerek biztonságát és a tengerek szennyezésének megakadályozását, ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatosan meghatározott célokat. (4) A tengerek biztonságával és a tengerszennyezés megakadályozásával kapcsolatos előírások betartásának ellenőrzése a lobogó szerinti és kikötő szerinti államok feladata. (5) Az olyan egyezményekben, mint az 1974. évi SOLAS, az 1966. évi Merülésvonal és a 73/78. Marpol-egyezmény előírt biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési bizonyítványok kibocsátása és az azokban előírt rendelkezések megvalósítása a tagállamok feladata. (6) Az ilyen egyezmények rendelkezéseivel összhangban a tagállamok különféle mértékben felhatalmazást adhatnak elismert szervezetek számára az egyezmények betartásának ellenőrzésére, és átruházhatják a vonatkozó biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési bizonyítványok kibocsátásának jogát. (7) Világszerte megfigyelhető, hogy a már meglévő elismert szervezetek nem gondoskodnak sem az előírások kielégítő betartásáról, sem a megbízhatóság eléréséről olyan esetekben, amikor nemzeti szakhatóságok nevében járnak el, mivel nem rendelkeznek a megfelelő szervezettel és szakmai ismeretekkel, amelyekre támaszkodhatnának és amelyek lehetővé tennék, hogy feladataikat magas szakmai színvonalon lássák el. (8) Továbbá ezek az elismert szervezetek alkotják meg és hajtják végre a hajók tervezésére, megépítésére, karbantartására és vizsgálatára vonatkozó szabályokat, valamint felelősek a hajók lobogó szerinti állam nevében történő felügyeletéért és annak tanúsításáért, hogy azok megfelelnek a vonatkozó bizonyítványok kiállításáról szóló nemzetközi egyezmények előírásainak. Annak érdekében, hogy ezt a feladatot megfelelően végre tudják hajtani, szigorúan függetlennek kell lenniük, valamint nagyfokú műszaki hozzáértéssel és szigorú minőségirányítási rendszerrel kell rendelkezniük. (9) Az elismert szervezeteknek képesnek kell lenniük szolgáltatásaiknak a Közösség egészében való nyújtására, és az egymással való versengésre, a biztonság és a környezet védelme egyenlő szintjének biztosítása mellett. A tevékenységükhöz szükséges szakmai szabványokat ezért egységesen kell megalkotni, és a Közösség egészében kell alkalmazni. (10) Ezt a célt olyan intézkedések révén kell elérni, amelyek kellő módon kapcsolódnak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) munkájához, és adott esetben arra épülnek, illetve kiegészítik azt. (11) Az elismert szervezetekkel szemben támasztott minimumkövetelményeket meg kell állapítani. (12) Annak érdekében, hogy a legelső elismerést megadják az olyan szervezetek számára, amelyek a tagállamok nevében történő tevékenységre kívánnak felhatalmazást kapni, a Bizottság az elismerést kérelmező tagállamokkal együtt összehangolt és központosított módon hatékonyabban tudja megítélni, hogy a szervezet a fent említett minimumkövetelményeket kielégíti-e. (13) Az elismerés csak a szervezet minőséggel és biztonsággal kapcsolatos teljesítménye alapján adható meg. Biztosítani kell, hogy az elismerés hatálya mindenkor összhangban legyen az érintett szervezet tényleges teljesítményével. Az elismerés megadásakor továbbá tekintetbe kell venni az elismert szervezetek eltérő jogi formáját és szervezeti felépítését, miközben továbbra is biztosítani kell a fent említett minimális követelmények egységes alkalmazását és a közösségi ellenőrzések hatékonyságát. (14) A teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány kibocsátásának jogosultsága megfelelő szakismeretekkel és képesített személyzettel rendelkező magánszervezetekre átruházható. (15) A tagállam tárgyilagos és áttekinthető indokok alapján szükségleteinek megfelelő mértékben korlátozhatja a felhatalmazott elismert szervezetek számát, amelyek felett a Bizottság bizottsági eljárás keretében ellenőrzést gyakorol. (16) Mivel ez az irányelv biztosítja a szolgáltatásnyújtás szabadságát a Közösségen belül, a Bizottság jogosult arra, hogy tárgyaljon azokkal a harmadik országokkal, ahol az elismert szervezet székhellyel rendelkezik, a Közösségben székhellyel rendelkező, elismert szervezetekkel való egyenlő bánásmódról. (17) A nemzetközi biztonsági előírások teljes körű betartásának biztosítása érdekében a nemzeti szakhatóságok szoros bevonása szükséges mind a hajóellenőrzések végrehajtásába, mind a vonatkozó bizonyítványok kibocsátásába még abban az esetben is, ha a tagállamok a szakhatóságokon kívüli elismert szervezetekre támaszkodnak jogszabályban előírt feladataik ellátásában. Ezért indokolt a szakhatóságok és az általuk felhatalmazott érintett elismert szervezetek közötti szoros munkakapcsolat kialakítása, amihez szükséges, hogy az elismert szervezetek rendelkezzenek helyi képviselettel annak a tagállamnak a területén, amelynek nevében feladataikat ellátják. (18) A tagállamok nevében eljáró elismert szervezetek pénzügyi felelőssége szabályozásának különbözősége hátráltatná az ezen irányelv megfelelő végrehajtását. A probléma megoldása érdekében helyénvaló közösségi szinten bizonyos fokú harmonizációt elérni valamely elismert szervezet által okozott bármilyen tengeri balesethez kapcsolódó felelősséggel kapcsolatban, amelyet bíróság vagy választottbíróság megállapított. (19) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak(7) megfelelően kell elfogadni. (20) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a nemzetközi egyezmények, jegyzőkönyvek, szabályozások és az ezekhez kapcsolódó állásfoglalások módosításainak átvétele, az I. mellékletben előírt követelmények naprakésszé tétele, valamint az elismert szervezetek biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményének méréséhez kapcsolódó követelmények elfogadása érdekében ezt az irányelvet módosítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és céljuk ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása és új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítése, ezért az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási eljárásnak megfelelően kell azokat elfogadni. (21) Az ezen irányelv rendelkezéseit és különösen az elismert szervezetek által teljesítendő minimális követelményeket és kötelezettségeket folyamatosan frissíteni kell, kellő figyelemmel a nemzetközi fórumokon elért előrehaladásra, összhangban a bizottsági eljárással. (22) Rendkívül fontos az, hogy gyorsan, hatékonyan és arányosan foglalkozzanak azzal, ha egy elismert szervezet nem tesz eleget kötelezettségeinek. Az elsődleges cél bárminemű hiányosság helyrehozatala, a biztonságot vagy a környezetet fenyegető bárminemű lehetséges veszély korai kiküszöbölése céljából. A Bizottságnak ezért meg kell adni a szükséges felhatalmazást ahhoz, hogy az elismert szervezettől megkövetelje a szükséges megelőző és helyreállító intézkedések meghozatalát, és hogy kényszerítő intézkedésként pénzbírságot vagy időszakos kényszerítő bírságot szabjon ki. (23) A közösségi szintű megközelítésnek megfelelően egy olyan szervezet elismerését visszavonó határozatot, amely nem tesz eleget az irányelv rendelkezéseinek, vagy azért, mert a fent említett intézkedések nem bizonyultak hatékonynak, vagy mert a elismert szervezet egyébként a biztonságra és a környezetre nézve elfogadhatatlan veszélyt jelent a Bizottságnak közösségi szinten, a bizottság eljárása alapján kell meghoznia. (24) A tagállamoknak mindazonáltal lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy a biztonság vagy a környezet súlyos veszélyeztetése esetén felfüggesszék egy elismert szervezet felhatalmazását. A Bizottságnak gyorsan kell határozatot hoznia bizottsági eljárásban arról, hogy szükséges-e egy ilyen nemzeti szintű intézkedés felülbírálata vagy sem. (25) Minden tagállam rendszeresen értékeli a nevében tevékenykedő elismert szervezetek teljesítményeit, és a megállapított teljesítményekről a Bizottság és a többi tagállam számára tájékoztatást nyújt. (26) Az elismert szervezetek folyamatos utólagos ellenőrzésénél az összehangolt és központosított eljárásmód hatékonyabb annak megítélésére, hogy e szervezetek mennyiben tesznek eleget az ezen irányelv rendelkezéseinek. Ezért helyénvaló, hogy a Bizottságot azon tagállamokkal együtt bízzák meg ezzel a feladattal az egész Közösség nevében, amelyek felhatalmazzák az elismert szervezeteket arra, hogy nevükben eljárjanak. (27) Az elismert szervezetek tevékenységének ellenőrzése keretében a közösségi ellenőröknek a hajó lobogójára való tekintet nélkül hozzáféréssel kell rendelkezniük a hajókhoz és a hajózási dokumentumokhoz annak megállapítása érdekében, hogy az elismert szervezetek eleget tesznek-e az ezen irányelvben megállapított minimális követelményeknek az osztályukba tartozó valamennyi hajó tekintetében. (28) A tagállamok kikötőhatósági minőségükben olyan hajók ellenőrzésének biztosítva az elsőbbséget, amelyek a közös minimumkövetelményeket nem kielégítő elismert szervezetek által kibocsátott bizonyítványokkal rendelkeznek, javítják a biztonság és környezetszennyezések elleni védekezés színvonalát, ezzel biztosítva, hogy harmadik államok lobogóit viselő hajók ne részesülhessenek kedvezőbb bánásmódban. (29) Jelenleg nincsenek olyan egységes nemzetközi szabványok, amelyeknek építésük és teljes élettartamuk folyamán a hajóknak meg kell felelniük a hajótest, a gépi berendezések, elektromos és vezérlő berendezések vonatkozásában. Az ilyen szabványok rögzíthetők az elismert hajóosztályozó társaságok szabályai, vagy a nemzeti szakhatóságok által a műszaki szabványok és szabályzatok területén történő tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(8) szabályozott eljárásnak megfelelően kiválasztott egyenértékű követelmények szerint. (30) Az elismert szervezetek azon képessége, hogy gyorsan felismerjék és helyrehozzák a szabályaikban, eljárásaikban és belső ellenőrzéseikben meglévő hibákat, nélkülözhetetlen az általuk ellenőrzött és bizonyítvánnyal ellátott hajók biztonsága szempontjából. Ezt a képességet egy függetlenül eljáró értékelő bizottságnak kell megerősítenie annak érdekében, hogy fellépést javasoljon valamennyi elismert szervezet tartós fejlesztése céljából, és biztosítsa a Bizottsággal való produktív interakciót. (31) Az elismert szervezetek szabályai és rendelkezései kulcstényezői a biztonságnak és a baleset- és környezetszennyezés-megelőzésnek. Ezek a szervezetek elkötelezték magukat szabályaik és rendelkezéseik harmonizálása mellett. A közösségi jogszabályoknak ösztönözniük és támogatniuk kell ezt a folyamatot, tekintve, hogy az kedvező hatással lehet a tengeri biztonságra és az európai hajóipar versenyképességére. (32) Az elismert szervezeteket kötelezni kell műszaki szabványaik aktualizálására és azok következetes hatályba léptetésére, a biztonsági szabályok harmonizálása és a nemzetközi szabályok Közösségen belüli egységes végrehajtásának biztosítása érdekében. Ha az elismert szervezetek műszaki szabványai azonosak vagy nagyon hasonlók, fontolóra kell venni az osztályozási bizonyítványok kölcsönös elismerését azokban az esetekben, ahol ez lehetséges, a bizonyítványok közül a legszigorúbbakat alapul véve referenciamintaként. (33) Mivel az átláthatóság és az érdekelt felek közötti információcsere, valamint a nyilvánosságnak az információhoz való hozzáférésének joga a tengeri balesetek megelőzésének alapvető eszközei, az elismert szervezeteknek minden vonatkozó jogszabály által meghatározott információt meg kell adniuk az osztályukba tartozó hajók állapotára vonatkozóan a kikötő szerinti állam ellenőrző hatóságainak, és azokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük. (34) Annak megakadályozása céljából, hogy a hajók az osztályozó társaság által folytatott vizsgálat során kért javítások elkerülése céljából más osztályba lépjenek, előre gondoskodni kell arról, hogy az elismert szervezetek egymás között megosszanak minden, az osztályt váltani kívánó hajók állapotára vonatkozó információt, bevonva szükség esetén a lobogó szerinti államot is. (35) Az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(9) által létrehozott Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (a továbbiakban: Ügynökség) támogatást kell nyújtania ezen irányelv végrehajtásának biztosításához. (36) Mivel az irányelv célját – nevezetesen a Közösség területén tevékenységet folytató elismert szervezetek, valamint a tengerhajózási igazgatás vonatkozó tevékenységei közös szabályainak és szabványainak elfogadása – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és mivel az intézkedés léptéke vagy hatásai miatt a cél közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. (37) Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a 94/57/EK irányelvhez képest jelentős mértékben változtattak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség azon irányelv értelmében merül fel. (38) Ez az irányelv nem sértheti a II. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Ez az irányelv állapítja meg a tagállamok és az azon elismert szervezetek által végrehajtandó intézkedéseket, amelyeket a tengerek biztonságáról és a tengerek szennyezésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek betartása céljából a hajók ellenőrzésével, felügyeletével, valamint a rendelkezések betartását igazoló bizonyítványok kiállításával bíztak meg, ugyanakkor előmozdítja a szolgáltatásnyújtás szabadságának megvalósítására irányuló célok elérését. Ez a folyamat magában foglalja a nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó hajók hajótestével, gépi berendezéseivel, elektromos, rádió- és vezérlőberendezéseivel szemben támasztott biztonsági követelmények kidolgozását és megvalósítását. 2. cikk
3. cikk (1) A tagállamok a nemzetközi egyezmények hatálya alatt vállalt felelősségeik és kötelezettségeik keretében gondoskodnak arról, hogy illetékes hatóságaik biztosítsák a nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek megfelelő végrehajtását, különösen a hajók ellenőrzése és felügyeleti szemléje, valamint a jogszabályban előírt bizonyítványok és felmentési bizonyítványok kibocsátása vonatkozásában, a nemzetközi egyezmények által előírtaknak megfelelően. A tagállamoknak a lobogó szerinti államokat az IMO jogeszközök alkalmazásában segítő iránymutatásokról szóló A.847 (20) IMO-határozat melléklete és függeléke vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell eljárniuk. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában egy tagállam a lobogóját viselő hajók vonatkozásában határozhat úgy, hogy:
A felmentési bizonyítványok első kibocsátásához minden egyes esetben be kell szerezni az illetékes szakhatóság hozzájárulását. A teherhajó-biztonsági rádió-bizonyítvány esetében azonban e feladatok ellátására megbízás adható egy illetékes szakhatóság által elismert és a nevében eljáró, a hajók rádiókommunikációs berendezései biztonsági ellenőrzésének végrehajtásához megfelelő szakismeretekkel rendelkező és képzett személyzetet foglalkoztató magánszervezet részére is. (3) E cikk rendelkezései nem érintik sajátos tengerészeti berendezések hitelesítését. 4. cikk (1) Annak a tagállamnak, amely felhatalmazást kíván adni egy még el nem ismert szervezetnek, elismerési kérelmet kell benyújtania a Bizottságnak részletes adatokkal és igazolásokkal arra vonatkozóan, hogy a szervezet megfelel az I. mellékletben meghatározott feltételeknek, valamint arról a követelményről és kötelezettségvállalásról, hogy a szervezet teljesíteni fogja a 20. és 21. cikkben meghatározott rendelkezéseket. (2) A Bizottság a kérelmet benyújtó tagállammal együtt értékeli azokat a szervezeteket, amelyeknek az elismerési kérelmét megkapták, azért, hogy igazolják, hogy a szervezetek felvállalják az (1) bekezdésben említett követelményeket és megfelelnek azoknak. 5. cikk A Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elutasítja azon szervezetek elismerését, amelyek nem tesznek eleget a 4. cikk (1) bekezdésében említett, az I. melléklet vagy a 20. és 21. cikk szerinti követelményeknek, vagy amelyeknek a teljesítményét a biztonságot vagy a környezetet fenyegető elfogadhatatlan veszélynek tekintik, a 14. cikkel összhangban meghatározott feltételek alapján. 6. cikk (1) Az elismerést a Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében hivatkozott szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően adja meg. (2) Az elismerést az elismert szervezeteket alkotó valamennyi jogalany tekintetében az anyaszervezetnek minősülő jogalanynak kell megadni úgy, hogy az elismerés érvényét kiterjesztik mindazon elismert szervezeten belüli jogalanyra, amelyek hozzájárulnak annak biztosításához, hogy a fő jogalany globálisan támogassa szolgáltatásaikat. (3) A Bizottság az elismerést a 9. cikk (2) bekezdésében hivatkozott szabályozási bizottsági eljárással összhangban bármikor korlátozhatja vagy kiterjesztheti bizonyos típusú vagy méretű hajók, bizonyos kereskedelmi formák vagy ezek kombinációja vonatkozásában, az érintett elismert szervezet elismert képességeivel összhangban. (4) A Bizottság e cikknek megfelelően elismert szervezetekről jegyzéket készít, és azt rendszeresen frissíti. A jegyzéket az Európai Unió Hivatalos Lapjában kell közzétenni. 7. cikk (1) A 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a tagállamok elvben nem utasíthatják el az elismert szervezetek vonatkozásában, hogy e cikk (2) bekezdése, valamint a 8. és 16. cikk rendelkezéseire figyelemmel, számukra e feladatok ellátásához a felhatalmazást megadják. Ugyanakkor a tagállamok jogosultak az általuk felhatalmazott elismert szervezetek számát szükségleteiknek megfelelő módon korlátozni, feltéve, hogy az ilyen korlátozás alkalmazását áttekinthető és tárgyilagos indokokkal alá tudják támasztani. Egy tagállam kérésére a Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében hivatkozott szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően megteszi a megfelelő intézkedéseket. (2) Ahhoz, hogy egy tagállam elfogadja, hogy a nevében a 3. cikkben említett feladatokat vagy azok egy részét egy harmadik államban letelepedett, elismert szervezet lássa el, az érintett tagállam megkövetelheti, hogy az adott harmadik állam kölcsönösségi alapon ugyanilyen bánásmódot biztosítson a Közösségben letelepedett, elismert szervezeteknek. Továbbá, a Közösség felkérheti azt a harmadik államot, ahol az elismert szervezet székhelye van, hogy a Közösségen belül székhellyel rendelkező, elismert szervezetek számára ugyanilyen bánásmódot biztosítson. 8. cikk (1) Azok a tagállamok, amelyek a 3. cikk (2) bekezdésében ismertetett módon járnak el, illetékes szakhatóságuk és a nevükben eljáró elismert szervezetek között megfelelő munkakapcsolatot alakítanak ki. (2) A munkakapcsolat szabályozásáról az érintett elismert szervezetek által vállalt feladatokat és hatásköröket rögzítő írásos és hátrányos megkülönböztetésektől mentes megállapodás megkötésével, vagy azzal egyenértékű jogi szabályozással kell gondoskodni, amely legalább a következőket tartalmazza:
(3) A (2) bekezdésben említett megállapodás vagy azzal egyenértékű jogi egyezség előírhat olyan követelményt, amely szerint az elismert szervezetnek helyi képviselettel kell rendelkeznie annak a tagállamnak a területén, amelyben a 3. cikk rendelkezései szerinti feladatait ellátja. E követelmény kielégítéséhez elegendő, ha a helyi képviselet az érintett tagállam jogszabályai szerint jogi személyiségnek minősül és a helyi képviselet elismeri az érintett tagállam nemzeti bíróságainak joghatóságát. (4) Minden tagállam a Bizottság számára az e cikk rendelkezései szerinti kialakított munkakapcsolatra vonatkozóan pontos tájékoztatást nyújt. A Bizottság a kapott tájékoztatások tartalmáról tájékoztatja a többi tagállamot. 9. cikk (1) A Bizottságot a 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) 3. cikke által létrehozott, a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) segíti. (2) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap. (3) Az e bekezdésre való hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. 10. cikk (1) Az irányelv módosítható – alkalmazási körének kiterjesztése nélkül – a 9. cikk (3) bekezdésében hivatkozott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően, annak érdekében, hogy
(2) A 2. cikk d) pontjában említett megállapodások új egyezményeinek vagy jegyzőkönyveinek az elfogadását követően a Tanács a Bizottság javaslatára a tagállamok parlamenti eljárásainak és az IMO vonatkozó eljárásainak figyelembevételével határozatot hoz az ilyen új egyezmények vagy jegyzőkönyvek ratifikációjának részleteiről és gondoskodik arról, hogy azokat a tagállamok egységesen és egyidejűleg alkalmazzák. A 2. cikk d) pontjában és a 8. cikkben említett nemzetközi okmányok módosításai a 2099/2002/EK rendelet 5. cikke szerint kizárhatók ennek az irányelvnek a hatálya alól. 11. cikk Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy elismert szervezet nem tett eleget az I. melléklet követelményeinek vagy az ezen irányelv értelmében előírt kötelezettségeinek, vagy ha egy elismert szervezet teljesítménye a biztonság és a környezetszennyezés megelőzése terén jelentős mértékben romlott, anélkül azonban, hogy elfogadhatatlan mértékben veszélyeztetné a biztonságot és a környezetet, felkéri az érintett elismert szervezetet a szükséges megelőző és helyreállító intézkedés meghozatalára annak érdekében, hogy az említett kötelezettségeknek és követelményeknek eleget tegyen, és különösen, hogy kiküszöböljön bárminemű, a biztonságot vagy a környezetet fenyegető potenciális veszélyt, vagy hogy más módon foglalkozzon a romló teljesítmény okaival. A megelőző vagy helyreállító intézkedés magában foglalhat ideiglenes védintézkedéseket, ha a biztonságot vagy a környezetet fenyegető potenciális veszély küszöbönálló. Ugyanakkor a Bizottság köteles az általa tervezett intézkedésekről – azok azonnali végrehajtásának sérelme nélkül – előzetesen tájékoztatni az érintett elismert szervezetnek felhatalmazást adó valamennyi tagállamot. 12. cikk (1) A 11. cikk értelmében meghozott intézkedések mellett a Bizottság pénzbírságot szabhat ki azon elismert szervezettel szemben,
(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben egy elismert szervezet elmulasztja a Bizottság által megkövetelt megelőző vagy helyreállító intézkedések végrehajtását, vagy indokolatlan késedelmeket okoz, a Bizottság időszakos kényszerítő bírságot szabhat ki az említett elismert szervezettel szemben mindaddig, amíg az a szükséges intézkedést végre nem hajtja. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett pénzbírságoknak és időszakos kényszerítő bírságoknak visszatartó erejűnek és arányosnak kell lenniük mind az eset súlyosságával, mind pedig az érintett elismert szervezet gazdasági kapacitásával, figyelembe véve különösen azt, hogy milyen mértékben érte veszély a biztonságot. Ezek csak azt követően szabhatók ki, hogy az érintett elismert szervezet és az érintett tagállam lehetőséget kapott észrevételei benyújtására. A pénzbírságok és az időszakos kényszerítő bírságok együttes összege nem haladhatja meg az elismert szervezetnek az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek üzleti évében elért teljes forgalma 5 %-át. 13. cikk (1) A Bizottság visszavonja azon elismert szervezet elismerését, amelynek
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a Bizottság határoz többek között az alábbi rendelkezésre álló információ alapján:
(3) Az elismerés visszavonásáról a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően saját kezdeményezésére vagy egy tagállam kérésére a Bizottság határoz, azután, hogy az érintett elismert szervezet lehetőséget kapott észrevételeinek előterjesztésére. 14. cikk
A Bizottság a 9. cikk (2) bekezdése szerinti szabályozási bizottság eljárással elfogadja a 12. és adott esetben a 13. cikk végrehajtásának részletes szabályait. 15. cikk
16. cikk (1) Minden tagállamnak ellenőriznie kell, hogy a 3. cikk (2) bekezdése alapján a nevében eljáró elismert szervezetek az illetékes szakhatóság megelégedésére és hatékonyan látják el az abban a cikkben említett feladataikat. (2) Minden tagállam legalább kétévenként ellenőrzi a nevében eljáró elismert szervezetek mindegyikét és az ellenőrzési tevékenységek eredményeiről ezen ellenőrzés évét követő év március 31-ig a Bizottságot és a többi tagállamot jelentésben tájékoztatja. (3) Minden elismert szervezetet rendszeresen és legalább kétévenként a Bizottság értékel, azzal a tagállammal közösen, amely beterjesztette az elismerésre vonatkozó kérelmet, azt vizsgálva, hogy eleget tettek-e az ezen irányelv értelmében meglévő kötelezettségeiknek, és hogy az I. mellékletben meghatározott feltételek teljesülnek-e. Az értékelésnek az irányelv hatálya alá tartozó elismert szervezeteknek az irányelv hatálya alá eső tevékenységére kell korlátozódnia. Az értékelésre kerülő elismert szervezet kiválasztásakor a Bizottság kiemelt figyelmet fordít az elismert szervezet biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményére , valamint a balesetekre vonatkozó jelentésekre és a tagállamok által a 18. cikk szerint készített jelentésekre. Az értékelés részét képezheti az elismert szervezet regionális képviseleteinél tett látogatás, valamint az üzemben lévő és építés alatt lévő hajók szúrópróbaszerű vizsgálata az elismert szervezet teljesítményének átvilágítása érdekében. Ebben az esetben a Bizottság, ha szükséges, értesíti azt a tagállamot, amelyben a regionális képviselet található. Az értékelés eredményéről a Bizottság jelentésben tájékoztatja a tagállamokat. (4) Minden elismert szervezet évente a 9. cikk (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság rendelkezésére bocsátja a minőségbiztosítási rendszerére vonatkozó vizsgálat eredményét. 17. cikk (1) Egy elismert szervezet harmadik féllel kötött szerződésének vagy egy lobogó szerinti állammal kötött felhatalmazási megállapodásának egyetlen feltételére sem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy korlátozzák a Bizottságot a 16. cikk (3) bekezdésében említett értékeléshez szükséges információhoz való hozzáférésben. (2) Az elismert szervezetek a harmadik felekkel kötött, a hajóknak kiadott jogszabályban előírt vagy osztályozási bizonyítványokról szóló szerződéseikben biztosítják, hogy a bizonyítványok kiadása a felekre nézve feltételes, és nem akadályozhatja a közösségi ellenőröknek a 16. cikk (3) bekezdése értelmében a hajó fedélzetéhez való hozzáférését. 18. cikk A kikötő szerinti állam jogainak ellátása és kötelezettségeinek gyakorlása során a tagállam jelentésben számol be a Bizottságnak és a többi tagállamnak, továbbá tájékoztatja az érintett lobogó szerinti államot, ha egy lobogó szerinti állam nevében eljáró elismert szervezet a nemzetközi egyezmények vonatkozó követelményeit nem kielégítő hajó részére állított ki érvényes jogszabályban előírt bizonyítványt, illetve egy érvényes osztályozási bizonyítvánnyal rendelkező hajó bármilyen, olyan területen előforduló hiányosságairól, amely területre a bizonyítvány vonatkozik. E cikk alkalmazásában csak a biztonságra és a környezetre súlyos fenyegetést jelentő, vagy az elismert szervezetek különösen gondatlan tevékenységét bizonyító hajókat kell bejelenteni. Az illetékes elismert szervezetet az első vizsgálatkor tájékoztatni kell az esetről, hogy azonnal meghozhassa a megfelelő utólagos intézkedéseket. 19. cikk (1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogóját viselő hajók tervezése, építése, felszerelése és üzemben tartása a hajótestre, a gépi berendezésekre, elektromos és vezérlőberendezésekre vonatkozó szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban egy elismert szervezet által előírt követelmények kielégítésével történjen. (2) A tagállamok csak azzal a feltétellel határozhatnak úgy, hogy egy elismert szervezet által előírt szabályzattal egyenértékű előírásokat alkalmaznak, hogy erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot a 98/34/EK irányelvben hivatkozott eljárásnak megfelelően, és ha azokkal kapcsolatosan a többi tagállam vagy a Bizottság részéről ellenvetés nem érkezik, illetve azokról nem állapítják meg az ezen irányelv 9. cikke (2) bekezdésében hivatkozott eljárásnak megfelelően, hogy a vonatkozó előírások nem egyenértékűek. (3) A tagállamoknak együtt kell működniük az elismert szervezetekkel az általuk felhatalmazott elismert szervezetek szabályai és/vagy rendelkezései kidolgozásában. Tárgyalásokat kell folytatniuk az elismert szervezetekkel azzal a céllal, hogy megvalósuljon a nemzetközi egyezmények következetes értelmezése a 20. cikk (1) bekezdése értelmében. 20. cikk (1) Az elismert szervezetek szabályaik és rendelkezéseik egyenértékűségének és azok alkalmazásának biztosítása és harmonizálása érdekében rendszeresen konzultálnak egymással. A nemzetközi egyezmények következetes értelmezése érdekében együtt kell működniük egymással, a lobogó szerinti államok hatáskörének sérelme nélkül. Az elismert szervezeteknek adott esetben meg kell egyezniük azokban a technikai és eljárási feltételekben, amelyek szerint – a legszigorúbb referenciaminták alapulvételével megállapított – egyenértékű szabványok alapján kölcsönösen elismerik egymás osztályozási bizonyítványait, figyelembe véve különösen a tengerészeti felszerelésekről szóló 1996. december 20-i 96/98/EK tanácsi irányelv(11) értelmében jelöléssel ellátott tengerészeti felszereléseket. A szabványok és a kölcsönös elismerés vonatkozásában elért jelentős előrehaladásról az elismert szervezetek a Bizottság számára rendszeresen jelentéseket készítenek. (2) A Bizottság ...(12)-ig jelentést terjeszt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy, a szabályok és rendelkezések harmonizálása valamint a kölcsönös elismerés terén elért eredményekre vonatkozóan készített független tanulmány alapján. Ha az elismert szervezetek nem tartják be a 20. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit, a Bizottság javaslatot tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szükséges intézkedésekről. (3) Az elismert szervezetek a kikötő szerinti állam hatóságaival való együttműködési készségüket bizonyítják az általuk osztályozott hajókkal kapcsolatosan, különösen a feltárt hiányosságok és rendellenességek megszüntetése vonatkozásában. (4) Az elismert szervezet minden tagállam szakhatóságának, amelyek a 3. cikkben előírt felhatalmazások egyikét biztosították, valamint a Bizottságnak minden vonatkozó tájékoztatást megad az általa osztályozott flotta, a szervezet cseréje, a hajóosztályban bekövetkezett változások, felfüggesztés vagy a hajók osztályozásának visszavonása tekintetében, függetlenül attól, hogy a hajók milyen lobogó alatt hajóznak. A szervezet cseréjéről, a hajóosztályban bekövetkezett változásokról, felfüggesztésről vagy a hajók osztályozásának visszavonásáról szóló tájékoztatást, beleértve az esedékes szemlékről, az esedékes ajánlásokról, az osztályba sorolás feltételeiről, üzemeltetési feltételekről vagy az osztályba sorolt hajóikra vonatkozó üzemeltetési korlátozásokról való tájékoztatást – függetlenül a hajók által viselt lobogótól – elektronikus formában továbbítani kell [a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló] (13)...- i 2007/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) végrehajtásához használt közös ellenőrzési adatbázisba az elismert szervezet rendszereiben való rögzítéssel egyidejűleg, és legkésőbb 72 órával az információ közlését indokoló esetet követően. Ezt az információt, a nem időszerű ajánlások és osztályba sorolási feltételek kivételével közzé kell tenni ezeknek az elismert szervezeteknek az internetes honlapjain. (5) Az elismert szervezet addig nem adhat ki jogszabályban előírt bizonyítványt egy olyan hajó számára, függetlenül annak lobogójától, amelyet biztonsági okok miatt osztályától megfosztottak, vagy amelyiket éppen most sorolnak át, anélkül hogy lehetőséget adnának a lobogó szerinti állam illetékes hatóságának arra, hogy elfogadható időn belül véleményt nyilvánítson arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a teljes felülvizsgálat. (6) Ha egy hajót az egyik elismert szervezettől egy másikhoz helyeznek át, az átadó elismert szervezet átadja az átvevő elismert szervezetnek a hajóra vonatkozó összes okmányt, és különösen a következőkről tájékozatja:
A hajóra vonatkozóan az átvevő elismert szervezet csak akkor állíthat ki új bizonyítványt, ha minden esedékes vizsgálatot megfelelően elvégeztek, és minden, a hajó vonatkozásában korábban kiadott esedékes ajánlásnak vagy hiányzó osztályba sorolási feltételnek a teljesítése az átadó szervezet által szolgáltatott adatoknak megfelelően megtörtént. Az új bizonyítványok kiállítása előtt az átvevő elismert szervezet tájékoztatja az átadó elismert szervezetet azok kiadásának dátumáról, és megerősíti az egyes esedékes vizsgálatok, esedékes ajánlások, és a hiányzó osztályba sorolási feltételek érdekében tett intézkedést, meghatározva az intézkedés megkezdésének, továbbá megfelelő teljesítésének helyszínét és időpontját. Az elismert szervezetek megfelelő közös követelményeket alkotnak és hajtanak végre a más osztályba sorolás azon eseteire, ahol különleges óvintézkedések szükségesek. Ezekben az esetekben sor kell hogy kerüljön a legalább tizenöt éves vagy annál régebbi hajók más osztályba sorolására és egy nem elismert szervezetből egy elismert szervezetbe való áthelyezésre. Az elismert szervezetek együttműködnek egymással az e bekezdés rendelkezéseinek megfelelő végrehajtása érdekében. 21. cikk (1) A tagállamok az elismert szervezetekkel együtt, ...(15)-ig az EN 45012 minőségi szabványnak megfelelően létrehoznak egy értékelő bizottságot. A hajóiparban tevékenykedő fontosabb szakmai szövetségek tanácsadói minőségben vehetnek részt e bizottságban. Az értékelő bizottság az alábbi feladatokat látja el:
Az értékelő bizottság független és rendelkezik minden olyan jogosítvánnyal, amely szükséges ahhoz, hogy az elismert szervezetektől teljes mértékben függetlenül járhasson el, továbbá rendelkezik a szükséges eszközökkel feladatai hatékony és a legmagasabb szakmai színvonalon történő elvégzéséhez. A bizottság határozza meg saját munkamódszereit és eljárási szabályait. Az értékelő bizottságnak valamennyi érdekelt, beleértve a Bizottságot is, rendelkezésére kell bocsátania a munkatervéhez, valamint a megállapításaihoz és ajánlásaihoz kapcsolódó valamennyi információt, különös tekintettel azokra a helyzetekre, ahol a biztonságot veszély fenyegethette. (2) Az értékelő bizottságot a Bizottság időszakosan ellenőrzi, ami szükségessé teheti, hogy az értékelő bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghozza a Bizottság által az (1) bekezdésnek való teljes megfeleléshez szükségesnek ítélt intézkedéseket. A Bizottság jelentést tesz a tagállamoknak értékelése eredményeiről és nyomon követéséről. 22. cikk (1) Azok az elismert szervezetek, amelyeket az ezen irányelv hatálybalépésekor a 94/57/EK irányelv értelmében elismertek, a (2) és (3)a bekezdés rendelkezéseire figyelemmel megtartják elismerésüket. (2) Az elismert szervezetek ezen irányelv hatályba lépésének időpontjától eleget tesznek az ezen irányelvben előírt új rendelkezéseknek. (3) A 11. és 13. cikk sérelme nélkül a Bizottság az ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése fényében újból megvizsgál valamennyi, a 94/57/EK irányelv értelmében adott elismerést ...-ig(16) azzal a céllal, hogy a 9. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárással összhangban eldöntse, szükség van-e a korlátozások eltávolítására vagy másokkal való helyettesítésére. A korlátozások a bizottsági fellépés idejéig alkalmazásban maradnak. 23. cikk A 16. cikk (3) bekezdése értelmében folytatott értékelés során a Bizottság ellenőrzi, hogy az elismerés jogosultja olyan, az elismert szervezeten belül hatáskörrel rendelkező jogalany-e, amelyre az irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha nem ez a helyzet, a Bizottság ennek megfelelően határozattal módosítja az elismerést. Ha a Bizottság módosítja az elismerést, a tagállamok a módosításra való tekintettel kiigazítják az elismert szervezettel fennálló megállapodásaikat. 24. cikk A Bizottság ezenkívül rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az irányelv végrehajtásának folyamatáról a tagállamokban. 25. cikk (1) A tagállamok legkésőbb ...-ig(17) hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelv […] cikkének, […] pontjának, I. mellékletének [cikkek, szakaszok, az I. melléklet pontjai, amelyek a 94/57/EK irányelvvel összevetve lényegesen módosultak] megfeleljenek. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint az e rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról. (2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A tagállamok megállapítják, milyen módon kell a hivatkozást megtenni, és hogyan kell a nyilatkozatot megfogalmazni. (3) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 26. cikk A II. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 94/57/EK irányelv ...-tól(18) hatályát veszti, a II. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és a III. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni. 27. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Az I. melléklet […] cikkei és […] pontjai [cikkek, szakaszok és az I. melléklet pontjai, amelyek a 94/57/EK irányelvvel összevetve nem módosultak] ...* -tól alkalmazandó. 28. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt, az Európai Parlament részéről a Tanács részéről az elnök az elnök I.MELLÉKLET A 3. CIKKBEN HIVATKOZOTT elismert SZERVEZETEKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT MINIMUMKÖVETELMÉNYEK (a továbbiakban: szervezetek) A. ÁLTALÁNOS MINIMUM KÖVETELMÉNYEK 1. Ahhoz, hogy egy szervezet jogosult legyen a közösségi elismerés megszerzésére vagy megtartására, jogi személyiséggel kell rendelkeznie a letelepedés államában. Könyvelését független könyvvizsgálók hitelesítik. 2. A szervezet dokumentumokkal igazolja a kereskedelmi hajók tervezésére és építésére vonatkozó széles körű értékelési tapasztalatát. 3. A szervezetet minden esetben az osztályába tartozó hajók számához, felépítéséhez és a hajók megépítésében és átalakításában való részvételéhez elegendő, megfelelő képzettségű igazgatási, műszaki, támogató és kutató személyzettel hozzák létre. A szervezet, amikor és ahogyan szükséges, képes az általános 6. és 7. minimum követelménnyel és a különleges minimum követelménnyel összhangban elvégzendő feladatokhoz elegendő eszközt és személyzetet bármilyen munkahelyre kijelölni. 4. A szervezet a kereskedelmi hajók tervezésének, építésének és rendszeres szemléinek átfogó szabályzatát dolgozta ki és alkalmazza, amelyek kielégítik a nemzetközileg elismert szabványoknak a minőségre vonatkozó követelményeit. Ezeket nyilvánosságra hozza, folyamatosan bővíti, valamint kutatási és fejlesztési programokon keresztül folyamatosan javítja. 5. A szervezet a hajók jegyzékét évente megjelenteti, vagy a közönség számára hozzáférhető elektronikus adatbázisban fenntartja. 6. A szervezet működése felett nem gyakorolnak ellenőrzést hajótulajdonosok, hajóépítők, illetve a hajók gyártásában, felszerelésében, javításában vagy üzemeltetésében kereskedelmi érdekeltséggel rendelkező más személyek. A szervezet bevételei nem függnek kizárólag egyetlen kereskedelmi társaságtól. Az elismert szervezet nem végez osztályozó vagy jogszabályban előírt tevékenységet, amennyiben azonos a hajó tulajdonosával vagy üzemeltetőjével, vagy ha azokkal üzleti, személyes, vagy családi kapcsolatban áll. Az ilyen összeférhetetlenség az elismert szervezet által alkalmazott felügyelőkre is érvényes. 7. A szervezet működése megfelel a szakhatóságok nevében eljáró elismert szervezetek szemlézési és hitelesítési feladatainak részletezéséről szóló IMO A.789(19) határozat mellékletében meghatározott rendelkezéseknek, amennyiben azok az ezen irányelv hatályába tartozó kérdésekre vonatkoznak. B. KÜLÖNÖS MINIMUM ELŐÍRÁSOK 1. A szervezet világszerte rendelkezésre áll saját főállású műszaki személyzettel, vagy kivételes és megfelelően indokolt esetekben más elismert szervezetek saját főállású műszaki személyzetével. 2. A szervezet etikai kódex alapján működik. 3. A szervezet irányítását és ügyvitelét olyan módon kell végezni, hogy az biztosítsa a szakhatóságok által megkövetelt információk bizalmas kezelését. 4. A szervezet szükséges információkat bocsát a szakhatóság, a Bizottság és az érdekelt felek rendelkezésére. 5. A szervezet, annak felügyelői és technikai személyzete a hajógyárak, hajóalkatrész-beszállítók és hajótulajdonosok szellemi tulajdonjogainak – beleértve a szabadalmakat, használati engedélyeket, know-how-t vagy egyéb olyan ismereteket is, amelyek használata közösségi vagy nemzeti szinten jogi oltalom alatt áll – bármilyen sérelme nélkül teljesítik feladataikat; semmilyen körülmények között és a 17. cikk sérelme nélkül a szervezet, a felügyelők vagy a szervezet által alkalmazott technikai személyzet egyik tagja sem továbbíthat, vagy adhat át olyan, üzleti szempontból értékes információt, amelyhez az új hajók építésére vagy javítására vonatkozó vizsgálati, ellenőrzési vagy felügyeleti feladatok ellátása során jutott. 6. A szervezet igazgatásának rendelkeznie kell meghatározott és írásban rögzített minőségbiztosítási eljárásokkal, célokkal és elkötelezettséggel, és gondoskodik arról, hogy ezeket az eljárásokat a szervezet egészében ismerjék, alkalmazzák és érvényesítsék. A szervezet politikája kapcsolódik a biztonsági és környezetszennyezés-megelőzési teljesítményi célokhoz és mutatókhoz. 7. A szervezetnek biztosítania kell, hogy:
8. A szervezet a nemzetközileg elismert szabványok megfelelő részein alapuló és az EN ISO/IEC 17020:2004 (ellenőrző testületek), valamint a 21. cikk (1) bekezdésében említett értékelő bizottság által meghatározott és hitelesített EN ISO 9001:2000 szabványnak megfelelő, hatékony belső minőségbiztosítási rendszert dolgozott ki, hajtott végre és alkalmaz. Az értékelő bizottság függetlenül jár el, és e célból valamennyi, a megfelelő működéséhez, valamint az elmélyült és következetes munkavégzéshez szükséges eszközzel rendelkezik. Olyan sajátos és magas szintű műszaki ismeretekkel illetve magatartási szabályzattal rendelkezik, amely feladataik ellátása során biztosítja a vizsgálóbiztosok függetlenségét. 9. A szervezet szabályait és rendelkezéseit úgy alkalmazzák, hogy a szervezet továbbra is képes saját közvetlen ismeretei és értelmezése alapján megbízható és objektív nyilatkozatot kiállítani a vonatkozó hajók biztonságáról osztályozási bizonyítványok formájában, amelyek alapján a jogszabályban előírt bizonyítványok kiállíthatók. 10. A szervezet – szakmailag képzett személyzet bevonásával és a biztonságos hajózás nemzetközi szabályzata (ISM) végrehajtására vonatkozó iránymutatásokról szóló A.913 (22) IMO-határozat mellékletében meghatározott rendelkezésekkel összhangban – rendelkezik azon parti és hajófedélzeteken működtetett biztonsági rendszerek alkalmazásával és karbantartásával kapcsolatos értékeléshez szükséges eszközökkel, amelyekre vonatkozóan a bizonyítványt kívánják kiállítani. 11. A szervezet engedélyezi, hogy szabályzatának kidolgozásában az illetékes szakhatóságok, vagy egyéb érintett felek részt vehessenek. II.MELLÉKLET A. rész A hatályát vesztett irányelv és annak egymást követő módosításai (hivatkozás a 26. cikkben)
B. rész A nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozó határidők jegyzéke (hivatkozás a 26. cikkben)
III.MELLÉKLET Megfelelési Táblázat
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság |
| |||||||||||||||||||||||||||||||
The European Parliament, – tekintettel eljárási szabályzata 175. cikkére, – tekintettel az Elnökök Értekezletének 2007. április 19-i határozatára, amelyben egy éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság felállítását javasolja és meghatározza annak feladatait és összetételét, – tekintettel arra, hogy minden szinten mihamarabb konkrét intézkedéseket kell hozni az éghajlatváltozás kezelése céljából, és arra, hogy a politikai vezetőknek kell működésbe hozniuk ezt a folyamatot, – tekintettel az Európai Parlament éghajlatváltozásról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2005. november 16-i(1), a 2006. október 26-i(2) és a 2007. február 14-i(3) állásfoglalására, – tekintettel arra, hogy össze kell gyűjteni és koordinálni kell a különböző illetékes bizottságok véleményét annak érdekében, hogy az Európai Parlament kulcsszerepet játszhasson a probléma tudatosításában és abban, hogy az éghajlatváltozás kihívását az egyik legfontosabb nemzetközi kérdésnek tekintsék, – tekintettel arra, hogy ennélfogva a munkákat és a struktúrákat ennek megfelelően kell szervezni, nevezetesen biztosítani kell a szükséges kiegészítő eszközöket a kérdés megfelelő kezeléséhez, 1. úgy határoz, hogy felállít egy éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottságot, melynek feladatai az alábbiak lesznek:
2. úgy határoz, hogy a kérdéssel kapcsolatos közösségi jogszabályok elfogadásáért, nyomon követéséért és végrehajtásáért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre változatlan marad, de az ideiglenes bizottság ajánlásokat fogalmazhat meg meghozandó intézkedésekre vagy kezdeményezésekre; 3. úgy határoz, hogy az ideiglenes bizottság mandátuma tizenkét hónapra szól, 2007. május 10-étől kezdődően; ezen időszak végén jelentést kell benyújtania a Parlamentnek, amely szükség esetén tartalmazza a meghozandó intézkedésekre vagy kezdeményezésekre irányuló ajánlásokat; 4. úgy határoz, hogy az ideiglenes bizottság 60 tagú lesz.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
| A versenyszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetek |
| |||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2005)0672) (kártérítési zöld könyv), – tekintettel a Bizottság versenypolitikáról szóló 2004. évi jelentésére (SEC(2005)0805), – tekintettel az EGK Miniszterek Tanácsának az EGK-Szerződés 85. és 86. cikkére vonatkozó induló végrehajtási rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatban a Parlamenttel folytatandó konzultációra irányuló kérésére válaszként elfogadott 1961. november 15-i állásfoglalására(1), – tekintettel a nemzeti versenyhatóságok és a Bizottság között az EK-Szerződés 85. és 86. cikkének hatálya alá tartozó ügyek kezelése terén folytatott együttműködésről szóló bizottsági értesítésre(2), – tekintettel az Európai Tanács 2000. március 23-i és 24-i lisszaboni ülése, az Európai Tanács 2001. június 15-i és 16-i göteborgi ülése, az Európai Tanács 2001. december 14-i és 15-i laekeni ülése, az Európai Tanács 2002. március 15-i és 16-i barcelonai ülése, valamint az Európai Tanács 2003. március 20-i és 21-i, a 2004. március 25-i és 26-i, a 2005. március 22-i és 23-i, illetve a 2006. március 23-i és 24-i brüsszeli ülése elnökségi következtetéseire, – tekintettel a lisszaboni stratégiával foglalkozó magas szintű csoport által 2004 novemberében közzétett, "Szembenézni a kihívással – A növekedés és foglalkoztatás lisszaboni stratégiája" című jelentésre, – tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre(3), a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendeletre(4) és a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre(5), – tekintettel azokra a nemzetközi jogi aktusokra, melyek elismerik a hatékony jogi védelemhez való jogot, és különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, valamint az ezekhez csatolt jegyzőkönyvekre, – tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkére, illetve az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvekre, – tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikkére(6), – tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, – tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0133/2007), A. mivel a versenypolitika a kezdetektől az európai integrációs törekvések részét képezte, és kulcsszerepet tölt be az Európai Unió építésének folyamatában, B. mivel a szabad és torzulástól mentes verseny nélkülözhetetlen a lisszaboni–göteborgi stratégia célok megvalósításához, a belső piac, a vállalkozói kiválóság, a fogyasztói érdekek és az Európai Unió céljai életképességéhez, míg a versenyellenes magatartás veszélyezteti e célokat, C. mivel az EK-szerződés 81. és 82. cikke közvetlen hatályú közrendi rendelkezéseket tartalmaz, és ezeket az illetékes hatóságoknak automatikusan alkalmazniuk kell; mivel e rendelkezések jogokat keletkeztetnek a magánszemélyek között, amely jogokat az Európai Közösségek Bírósága esetjogának, többek között a 26/62. sz. (Van Gend & Loos) ügyben(7) hozott ítéletnek (amely a jövőbeli ügyek előfutára) megfelelően a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságoknak hatékonyan védeniük kell, D. mivel a tagállamokban a versenyjog érvényesítése elsődlegesen közjogi jogérvényesítés útján történik, és tagállami szinten jelentős különbségek és akadályok léteznek, amelyek megakadályozhatják a lehetséges felpereseket a kártérítés érvényesítésében, E. mivel a Bíróság úgy véli, hogy az áldozatok kártérítési igényének nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok előtt való érvényesítése iránti jogára vonatkozó közösségi szabályok hiányában az egyes tagállamok jogrendszere jelöli ki az illetékes bíróságokat és törvényszékeket, valamint állapítja meg a magánszemélyeknek a közvetlenül a közösségi jogból származtatható jogai védelmét célzó keresetek eljárási szabályait, feltéve, hogy e szabályok nem kedvezőtlenebbek, mint a hasonló hazai keresetekre vonatkozók (az egyenértékűség elvével összhangban), és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy nem nehezítik meg túlzottan a közösségi jog által biztosított jogok gyakorlását (a hatékonyság elvével összhangban), F. mivel a tény, hogy a tagállamok igazságszolgáltatási hatóságok előtt csak ritkán és kivételes esetben alkalmazzák a 1/2003/EK rendeletben lehetővé tett magánjogi kereseteket a versenypolitika modernizációjával kapcsolatban arra enged következtetni, hogy intézkedésekre van szükség a kártérítési keresetek megkönnyítésére; mivel ezeknek az intézkedéseknek meg kell könnyíteniük az EK versenyjogi szabályainak betartását, szem előtt tartva a különböző tagállamok eltérő eljárási és bizonyítási szabályait; mivel ez nem vezethet olyan helyzethez, amelyben a jogkövető gazdasági viselkedést tanúsító vállalatokra a jogosulatlan követelések kifizetésének szükségtelen kockázata hárul, vagy amelyben a költséges pereskedés elkerülésére viselkedésük megváltoztatására kényszerülnek, G. mivel az fogyasztók és a vállalkozások számára, amelyek a versenyszabályok megsértéséből fakadóan kárt szenvedtek, biztosítani kell a kártérítés jogát, H. mivel az EU polgári igazságszolgáltatása – és különösen az igazságszolgáltatáshoz való jog – szabályaiban történt fejlemények nem tartottak lépést a Közösség legújabb, belső piaci versenyjogi fejleményeivel, I. mivel a Bíróság a C-453/99. sz. ügyben(8) hozott ítélete kimondja, hogy az EK-Szerződés 81. cikke teljes hatályának biztosítása érdekében a magánszemélyek és a társaságok kártérítést igényelhetnek a tisztességes versenyt korlátozó vagy torzító szerződés, illetve magatartás következményeként elszenvedett károkért, J. mivel a versenyszabályok megsértésére irányuló, meglévő európai szintű jogorvoslati mechanizmusok – különösen a károsultak tekintetében – nem garantálják az EK-Szerződés 81. cikkének teljes körű hatékonyságát, K. mivel számos tagállam kollektív keresetek lehetővé tételével próbál meg jobb védelmet biztosítani a fogyasztók számára, és mivel az eltérő keresettípusok a belső piaci verseny torzulásához vezethetnek, L. mivel – az EK-Szerződés értelmében – a Bizottság minden olyan területre vonatkozó javaslatának, amely vonatkozásában a Bizottság nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, meg kell felelnie a szubszidiaritás és az arányosság elvének, 1. rámutat, hogy a közösségi versenyszabályoknak nem lenne visszatartó erejük, és hatékonyságuk veszélybe kerülne, ha bárki, aki tiltott módon jár el, a teljes körű kártérítési igényekkel szemben támasztott akadályok miatt piaci előnyöket vagy jogsértésével kapcsolatban mentességet élvezhetne; úgy ítéli meg, hogy a közérdekek képviselői és az áldozatok kereseteinek benyújtását meg kell könnyíteni; 2. úgy ítéli meg, hogy a versenyjog megsértése következtében kárt szenvedő polgároknak, illetve vállalkozásoknak kártérítési lehetőséget kell kapniuk; 3. üdvözli azt a tényt, hogy a Bíróság felismerte a versenyellenes magatartás eredményeként károkat elszenvedett áldozatok arra vonatkozó jogát, hogy egyszeri, vagy egymást követő kereseteket nyújtsanak be az e károkkal kapcsolatos kártérítésekért, és ezért szintén üdvözli a Bizottság kártérítésekről szóló zöld könyvét, és az ahhoz kapcsolódó előkészítő munkát; 4. felszólít – a verseny, és nem a jogviták előmozdítása érdekében – a gyors és békés peren kívüli megállapodások ösztönzésére és a versenyellenes magatartásból eredő kártérítési igényekben a vádalku elősegítésére, valamint rámutat, hogy ha a versenyszabályok megsértésével gyanúsított fél keresetet ad be, és bizonyítja, hogy a kárt az eljárás lezárulta előtt megtérítették, akkor ezt enyhítő tényezőként figyelembe lehet venni a kártérítés összegének megállapításakor; üdvözli a tényt, hogy az Európai Unión belül a versenyhatóságok bizonyos mértékben intézményes választottbírósági szerepet töltenek be azzal, hogy irányítják a választottbíráskodást és a felek kérelmére kijelölik a választottbírákat; 5. ezért úgy ítéli meg, hogy a tagállamok jogrendszerét a polgári jogi eljárásokban olyan hatékony eszközökkel kell ellátni, amelyek alapján a versenyjog megsértéséből fakadó károkért kártérítést lehet igényelni; 6. véleménye szerint a magánjogi keresetek benyújtásának a hatóságok jogérvényesítő tevékenységét kell kiegészíteniük, és azokkal összeegyeztethetőnek kell lenniük, melyek stratégiai és szelektív jellege ezáltal kifejezettebbé válhatna, a legfontosabb kérdésekre és a legjelentősebb ügyekre való összpontosítás révén; úgy ítéli meg ugyanakkor, hogy ezek a keresetek nem szolgálhatnak indokolásként a versenyhatóságok alulfinanszírozottságára; 7. a Szerződés 81. és 82. cikkének egységes végrehajtására szólít fel, a határozatot elfogadó hatóság közigazgatási vagy igazságszolgáltatási jellegétől függetlenül; véleménye szerint az igazságszolgáltatási hatóságok által elfogadott határozatoknak következetesnek kell lenniük, és a közös biztonsági és hatékonysági elveket kell tükrözniük, melyek megakadályozzák az Unión belüli torzulásokat és következetlenségeket; úgy ítéli meg, hogy célul olyan eljárások elfogadását és olyan helyzet elérését kell kitűzni, amelyek a nemzeti versenyhatóságok vagy nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok korábbi határozatait – amennyiben az ügyben részes felek és annak körülményei megegyeznek – kötelező erejűvé teszik az összes tagállamra nézve; 8. hangsúlyozza az igazságszolgáltatási hatóságok versenyjogi képzéssel kell segíteni, hogy döntéseik minősége biztosított legyen, valamint annak alapvető fontosságát, hogy a kezdeti szakaszban az eljárásokat szakosodott vagy magasan képzett szervek kezeljék; 9. fenntartja, hogy a verseny és az áldozatok jogai védelmének érdekében a közösségi versenyre vonatkozó rendelkezéseket végrehajtó valamennyi igazságszolgáltatási hatóságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szükség esetén ideiglenes intézkedéseket fogadhassanak el, vizsgálati intézkedéseket rendelhessenek el és élhessenek utasítási jogkörükkel; 10. hangsúlyozza, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásában a lényeges tények megállapítása érdekében a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságoknak legalább a közösségi versenyhatóságokra ruházott hatáskörhöz hasonló hatáskörrel kell rendelkezniük, és a következetesség biztosítása érdekében meg kell erősíteni az együttműködést a versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok, valamint a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok egymás közti viszonyában; 11. hangsúlyozza, hogy a közösségi versenyszabályokat végrehajtó illetékes hatóságoknak egységes szempontok szerint kell a bizonyítási terhet megállapítaniuk; megjegyzi, hogy szükséges lehet figyelembe venni a felek számára rendelkezésre álló információk eltéréseit; javasolja, hogy a bírósági eljárásokban a tényeket akkor tekintsék bizonyítottnak, ha az illetékes igazságszolgáltatási hatóság megbizonyosodott a jogsértés és a kár létezéséről, és az ezek közötti okozati összefüggés fennállásáról; 12. arra szólít fel, hogy a versenyjog végrehajtásáért felelős minden igazságszolgáltatási hatóság rendelkezzen felhatalmazással arra, hogy a sürgős eseteket kivéve a másik fél előzetes meghallgatásával és a felügyeletük alá tartozó arányos intézkedések útján elrendeljék az eljárások kimenetele szempontjából lényeges információk hozzáférhetővé tételét; rámutat arra, hogy az eljárások kimenetele szempontjából lényeges információkhoz való hozzáférés során tiszteletben kell tartani az ügyvédek és ügyfeleik közötti szakmai titoktartás legitimitását, a gazdasági szereplők üzleti titkait és a szolgálati titkokról szóló jogszabályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb készítsen közleményt a bizalmas információknak a közösségi versenyjogot alkalmazó hatóságok általi kezeléséről; 13. sürgeti a tagállamokat annak elfogadására, hogy a jogsértésnek a versenyhatóság általi előzetes megállapítása – amint az jogerőssé válik és adott esetben egy fellebbezésben is megerősítik – az ugyanezekre a kérdésekre vonatkozó polgári eljárásokban automatikusan a vétkesség prima facie bizonyítékának minősül, feltéve, hogy az alperesnek a közigazgatási eljárásban megfelelő lehetősége volt a védelemre; 14. szükségtelennek ítéli továbbá, hogy közösségi szinten vitassák meg és írják elő a szakértők kijelölésének szükségességét; 15. úgy ítéli meg, hogy bár a nem szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló javasolt rendeletnek ("Róma II. rendelet") kielégítő megoldást kell nyújtania, kivéve, ha a versenyellenes magatartás egynél több tagállamban érinti a versenyt, és hogy ebben az esetben fontolóra kell venni specifikus szabály érvénybe léptetését az ilyen esetekre vonatkozóan; 16. sürgeti a nemzeti igazságszolgáltatási hatóságokat, hogy működjenek együtt a bizalmas információk védelmében és az engedékenységi programok hatékonnyá tételében; úgy ítéli meg, hogy a közösségi versenyhatóságok hálózatába tartozó hatóságok számára hozzáférhető, ilyen jellegű információhoz való hozzáféréssel és annak kezelésével kapcsolatban kialakuló konfliktus esetén azt a közösségi jog Bíróság általi értelmezését figyelembe véve kell rendezni; 17. hangsúlyozza, hogy a panaszosoknak megítélt összegnek a jogalap nélküli gazdagodás elkerülése érdekében kompenzációs jellegűnek kell lennie, és nem haladhatja meg a ténylegesen felmerült károkat (damnum emergens) és elmaradt hasznot (lucrum cessans), és figyelembe veheti az áldozat képességét a károk és az elmaradt haszon mértékének mérséklésére; a horizontális kartellek esetében ugyanakkor javasolja, hogy a versenyhatóságokkal az engedékenységi programok keretében elsőként együttműködő kérelmezőket ne tegyék egyetemlegesen felelőssé a többi jogsértővel, és hogy a kamatot a jogsértés elkövetésének napjától számítsák; 18. úgy ítéli meg, hogy minden javasolt eszköznek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamok közrendjét, különösen a bírság jellegű kártérítés vonatkozásában; 19. hangsúlyozza továbbá, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a kár áthárításán alapuló védekezés érvényesítésére irányuló lehetőség hátrányos a kár mértékének és az okozati összefüggés megállapítása vonatkozásában; 20. egyetért a Bíróság joggyakorlatával abban, hogy minden áldozatnak lehetőséget kell biztosítani kereset benyújtására; véleménye szerint a közvetett veszteségek iránti keresetekről rendelkező tagállamoknak a jogalap nélküli gazdagodás lehetőségének elkerülése érdekében biztosítaniuk kell az alperes számára, hogy védekezésében bizonyíthassa, hogy a jogsértés következtében keletkezett bevételek egésze vagy egy része harmadik fél részére átadásra került ("a kár áthárításán alapuló védekezés"); megállapítja következésképpen, hogy rendelkezni kell egy eljárásról a több kisebb panasz kezelése érdekében; 21. véleménye szerint az igazság érdekében és gazdasági, gyorsasági és következetességi okokból lehetőséget kell biztosítani az áldozatok számára, hogy akár közvetlenül, akár az alapokmányukban ezt a célt megjelölő szervezeteken keresztül, önkéntesen közös kereseteket nyújtsanak be; 22. megjegyzi, hogy a versenyellenes viselkedésből származó károkkal kapcsolatos eljárásokban a felperes és az alperes anyagi erőforrásai számos esetben jelentős mértékben eltérnek egymástól, és hogy az ilyen ügyekben a felperest nem szabad meggátolni abban, hogy a magas bírósági költségek – sikertelen kereset esetén az alperes költségeit is beleértve – megfizetésétől tartva megalapozott kártérítési igényt nyújtson be; javasolja ezért, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok figyelembe vehessék a felek eltérő anyagi helyzetét, és adott esetben az eljárás kezdetén rendezzék e kérdést; úgy ítéli meg, hogy a költségeket elfogadható és objektív kritériumok alapján kell megállapítani, a peres eljárás jellegének figyelembe vételével, és annak tartalmaznia kell a peres eljárás során keletkezett költségeket is; 23. javasolja, hogy az állami támogatási programok keretén belül – amelyeket jogszerűen a versenyellenes gyakorlatok miatti magánjogi kártérítési keresetek indításának elősegítésére lehet elfogadni – határozzanak meg pontos feltételeket az eljárás áttekintésére és az ilyen támogatás visszatérítésére vonatkozóan, különösen az egyezség és a jogsértő költségek viselésére történő ítélése esetén; 24. úgy ítéli meg, hogy a közösségi versenyszabályok megsértése miatti kártérítési keresetek megindítására vonatkozó, a nemzeti jogban előírt határidőnek lehetővé kellene tennie, hogy a keresetet a Bizottság vagy a nemzeti versenyhatóság e szabályok megsértését megállapító határozatának meghozatalától (vagy fellebbezés esetén a fellebbezés lezárásától) számított egy éven belül lehessen megindítani; úgy ítéli meg, hogy ilyen határozat megszületésének hiányában is lehetőséget kell adni kártérítési kereset indítására az EK-szerződés 81. és 82. cikkének megsértése vagy a közösségi versenyszabályok megsértése miatt azon időszak bármelyik pillanatában, amely alatt a Bizottságnak joga van a jogsértés miatt bírságot kiszabni; úgy ítéli meg, hogy ezt az időszakot fel kell függeszteni, ha a felek között formális egyezségi kísérlet vagy közvetítés van folyamatban; 25. javasolja a versenyjog megsértéséből fakadó kártérítésekhez való jog elévülési idejének felfüggesztését, mihelyt a Bizottság, illetve a nemzeti versenyhivatal egy vagy több tagországban a jogsértésekre vonatkozóan vizsgálatot kezd; 26. rámutat, hogy a magánjogi kártérítési keresetek benyújtása nem változtatja meg a Szerződés által a versenyjog területén a Bizottságra ruházott hatásköröket és feladatokat; 27. sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban fogadjon el iránymutatásokat a felek számára az általuk elszenvedett károk számszerűsítéséhez és az okozati összefüggés megállapításához történő segítségnyújtásra vonatkozóan; arra is felszólít, hogy kezeljék prioritásként a független keresetek benyújtásáról szóló közlemény elkészítését, melyben szerepelnek a kártérítési igények benyújtására vonatkozó ajánlások, illetve a leggyakoribb esetek példái; 28. felhívja a Bizottságot, hogy részletes javaslatokkal együtt készítsen fehér könyvet a közösségi versenyszabályokat sértő viselkedésből eredő károkra vonatkozó egyszeri, vagy egymást követő kártérítési keresetek benyújtásának megkönnyítésére, amely fehér könyv átfogó módon foglalkozik a jelen állásfoglalásban felvetett kérdésekkel, és adott esetben megvizsgálja a megfelelő jogi keret létrehozásának lehetőségét; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy a fehér könyvben tegyen javaslatokat a közösségi trösztellenes szabályok alkalmazásáért felelős összes hatóság közötti együttműködés megerősítésére; 29. úgy ítéli meg, hogy az áldozatok kártérítési igényének nemzeti igazságszolgáltatási hatóságok előtti való érvényesítése iránti jogára vonatkozó bizottsági kezdeményezést hatásvizsgálatnak kell kísérnie; 30. felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállamok illetékes nemzeti hatóságaival azon határokon átnyúló akadályok elhárítása érdekében, amelyek megakadályozzák, hogy uniós polgárok és vállalkozások határokon átnyúló kártérítési igényt nyújtsanak be a közösségi versenyjog tagállamokban történő megsértése esetén; úgy ítéli meg, hogy amennyiben szükséges, a Bizottság tegyen jogi lépéseket ezen akadályok elhárítása érdekében; 31. sürgeti azokat a tagállamokat, amelyekben a hatályos jog még nem teszi lehetővé kártérítési igény benyújtását a polgárok és a vállalkozások számára, hogy polgári eljárásjogukat alakítsák át; 32. hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a versenyjog területén társjogalkotói szerepet kell betöltenie, és rendszeresen tájékoztatni kell a magánjogi keresetek benyújtásáról; 33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és a szociális partnereknek.
| ||||||||||||||||||||||||
| Európai közös légtér létrehozásáról szóló többoldalú megállapodás |
| |||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0113)(1), – tekintettel a külső légiközlekedés-politikai menetrend kidolgozásáról szóló 2006. január 17-i állásfoglalására(2), – tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére, A. mivel, Romániát uniós csatlakozása után másként kell kezelni, mint a többi államot, és hogy biztonsági vonatkozásokban Bulgáriára csatlakozása ellenére védelmi záradék vonatkozik, és ezért úgy kell kezelni, mint egy harmadik országot, B. mivel a Tanács elfogadta a Bizottság által előterjesztett ideiglenes megállapodást, és ez az ideiglenes megállapodás az összes fél általi ratifikációra vár, C. mivel az európai közös légtér (ECAA) fontos, mint olyan keretmegállapodás, amely alapján különösen a Nyugat-Balkán országaival, Izlanddal és Norvégiával közös, repüléssel kapcsolatos ügyeket lehet kezelni, és modellként használható a harmadik országokkal a jövőben kötendő ilyen megállapodásokhoz, Környezetvédelem 1. megjegyzi, hogy fontos, hogy az európai közös légtérről szóló megállapodás tartalmazza az emisszióra vonatkozó jelenlegi, és jövőbeli uniós szabályozást, és más olyan intézkedéseket, amelyek csökkentik a légi közlekedés környezeti hatásait; 2. üdvözli a tényt, hogy a megállapodásban részes felek elfogadják, hogy a repülés az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (ETS) részét képezheti a jövőben; 3. tekintettel a tagállamok fölötti egységes európai égbolt (SES) tagállamokon túl történő kibővítése feltételeinek kialakításáról szóló megállapodás jelentőségére; Biztonság és védelem 4. hangsúlyozza, hogy e cél elérése szempontjából a technikai segítségnyújtás és a csatlakozási tárgyalások kulcsfontosságú eszközei a nem EU és nem EGT tag partnerekkel való szükséges konszenzus elérésének; 5. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU biztonságra és védelemre vonatkozó szabályozásának és a mozgáskorlátozott utasok jogairól elfogadott, a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(3) szerepelnie kell a megállapodás műveleti mellékletében; 6. megjegyzi, hogy a légi forgalom irányítása szerepel a megállapodásban, ami fontos a közös európai égbolt szabályainak - mint például a határokon átnyúló légtérblokkok fejlesztése - alkalmazása szempontjából; 7. üdvözli a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról szóló, 2004. április 21-i 2004/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(4) a megállapodás részes felei részéről történő kölcsönös és következetes alkalmazásának előnyeit; 8. emlékeztet arra, hogy az egységes európai égbolt céljának megvalósításához a légtér rugalmassága is hozzátartozik, ami megköveteli a légi közlekedés ellenőrzése terén a katonai és polgári hatóságok közötti intézményesített együttműködést; Társadalmi kérdések 9. üdvözli, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség alapvető szerepet tölt be a szakértők képzésében, a kézikönyvek elkészítésében és a partner országoknak nyújtott technikai segítségnyújtásban, valamint a végrehajtási mechanizmusok kidolgozásának támogatásában; 10. hangsúlyozza, hogy a megállapodás végrehajtása során tiszteletben kell tartani az EU vonatkozó szociális szabályozását; 11. megjegyzi, hogy a megállapodás rendelkezik a polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-i 3922/91/EGK tanácsi rendelet(5) végrehajtásáról; 12. megjegyzi, hogy a megállapodásban vállalt kötelezettségeket azonnal alkalmazni kell, és 2008. december 31-ig éves előrehaladási jelentést kell benyújtani az Európai Parlamentnek; 13. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a megállapodás tükrözze a fenti alapvető megfontolásokat, valamint hogy kerüljön felállításra egy figyelemmel kísérési mechanizmus, amely a megvalósítási folyamatot kíséri; o 14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| ||||||||||||||||||
| Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Bizottság "A természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó tematikus stratégia felé" című közleményére (COM(2003)0572), – tekintettel a Bizottság "Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról" című közleményére (COM(2005)0670), – tekintettel az "Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának felülvizsgálata – A megújult stratégia"(1) című dokumentumra, – tekintettel a biológiai sokféleségről szóló, 1992-ben Rio de Janeiróban elfogadott egyezményre, – tekintettel a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2), – tekintettel az EK-Szerződés 2. és 6. cikkére, amelynek értelmében a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni a közösségi politika különböző ágazataiba, hogy elősegítsék a gazdasági tevékenységek környezetvédelmi szempontból ésszerű fejlődését, – tekintettel az EK-Szerződés 174. cikkére, – tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra(3), – tekintettel a Bizottság "Az erőforrások fenntartható felhasználásának előtérbe helyezése: a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia" című közleményére (COM(2005)0666), – tekintettel "A technológia ösztönzésével kapcsolatban a fenntartható fejlődésért: környezetbarát technológiai közösségi cselekvési program az Európai Unió számára" című 2005. július 5-i állásfoglalására a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményéről(4), – tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére, – tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0054/2007), A. mivel az előttünk álló évtizedekben a világban zajló gyors demográfiai változás miatt az éghajlatra, a természeti erőforrásokra és a biológiai sokféleségre minden eddiginél nagyobb nyomás fog nehezedni, és mivel ez a fejlemény összefügg az iparosodott világ és a fejlődő országok között a fejlődés vonatkozásában meglévő egyenlőtlenségekkel is, B. mivel fenntartható gazdasági fejlődésre és ezzel együtt a természeti erőforrásokból, valamint az erőforrásokhoz és a piacokhoz való hozzáférésből származó hasznok igazságos és méltányos elosztására van szükség a szegénység csökkentése és az emberi jólét fokozása érdekében, C. mivel a világ népességének gyors növekedése miatt 2010-re a Földön 400 millióval többen fognak élni; mivel egy olyan világban, ahol a kölcsönös függőség állandóan fokozódik, a termelés és a fogyasztás nem folytatódhat a jelenlegi módon, és mivel világszerte 15 500 növény- és állatfaj van komoly veszélyben; mivel az elmúlt évtizedekben csaknem valamennyi típusú ökoszisztéma és valamennyi faj nagy veszteséget szenvedett, és mivel az édesvíz is értékes erőforrás, amely erős kényszereknek van kitéve; mivel a világszerte fennálló vízgazdálkodási válság fenyegetést jelent az emberi életre és a fenntartható fejlődésre, valamint végső soron a békére és a biztonságra, D. mivel az átlagos ökológiai lábnyom jelenleg világszinten 2,2 hektár/fő, bár az 1,8 hektárt nem haladhatná meg, hogy a Föld biológiai kapacitásának határát ne lépje túl; mivel az ember világszerte 25%-kal többet használ fel, mint amennyit a Föld egy évben termel, vagyis a Földnek egy év és három hónap lenne szükséges az általunk egyetlen évben (2003) elhasznált mennyiség előállításához (a WWF ökojelentése, 2006)(5), E. mivel az ENSZ 2005-ös millenniumi ökoszisztéma-értékelése szerint az 1960-as évek eleje óta az összes ökoszisztéma kétharmadában hanyatlás következett be, és mivel ugyanebben az időszakban a természeti erőforrások kereslete 70%-kal emelkedett, F. mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint Európa ökológiai lábnyoma már 1960-ban túllépte saját biológiai kapacitását, jelenleg pedig annak kétszerese; mivel ez nem egyeztethető össze a méltányos fenntartható fejlődéssel, G. mivel a természeti erőforrások fenntartható használata keretének létrehozására irányuló átfogó erőfeszítések súlyos akadálya, hogy mindeddig nem sikerült értéket rendelni a természeti tőkéhez, különösen az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, H. mivel a kereskedelem és a környezet érdekei nem feltétlenül ellentétesek, mivel azonban a fenntartható gazdasági prosperitás a jövőben csak olyan piaci alapú rendszerben képzelhető el, melyben a tőke valamennyi formáját – ideértve a természeti tőkét is – teljes mértékben értékelik, és az emberi egészségben és a környezetben okozott károk költségeit teljes mértékben beépítik a termékárakba, I. mivel a fejlődő országok fokozódó gazdasági növekedése még tovább fogja növelni a környezetre nehezedő nyomást, J. mivel egyrészt a gazdasági növekedés, másrészt pedig a társadalmi és ökológiai fenntarthatóság közötti egyensúly elérése érdekében kritikus jelentőségű az előrelépés a know-how és a technológia területén, K. mivel a Szerződésnek a cardiffi folyamat által is megerősített 6. cikke szerint a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni az uniós politika megfogalmazásába és végrehajtásába, L. mivel a fenntartható fejlődésért felelős fórumok (a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, a kiotói jegyzőkönyv, a sivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezmény stb.) kevéssé egészítik ki egymást, és nincsenek kellőképpen összehangolva, emellett világszinten nem állnak rendelkezésre az e megállapodások végrehajtásához szükséges eszközök, M. mivel a 2005-ös tavaszi csúcstalálkozó által megerősített uniós növekedési és munkahely-teremtési stratégia(6) kiemelt prioritásként kezeli a természeti erőforrások fenntarthatóbb használatát, és felszólítja az EU-t arra, hogy játsszon vezető szerepet a világgazdaságban a fenntarthatóbb fogyasztásra és termelésre való áttérésben, N. mivel az Európai Tanács által 2006. június 15-én és 16-án vezérelveket fogadott el a fenntartható fejlődés tekintetében, amelyeknek a fenntartható fejlődés alapját kell képezniük, különösen azoknak, amelyek az életminőséggel és a nemzedékek közötti és a nemzedékeken belüli szolidaritással kapcsolatosak, O. mivel "A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról – Cselekvési program" című bizottsági közleményben (COM(2005)0658) a Bizottság kijelenti, hogy:
P. mivel az Európai Tanács 2006 júniusában többek között az alábbiakat követelte az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó megújított stratégiájában:
Q. mivel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program:
R. mivel a tematikus stratégia melléklete megállapítja, hogy:
S. mivel az Európai Parlament a globális éghajlatváltozás legyőzéséről szóló, 2005. november 16-i állásfoglalásában megállapította, hogy a fejlett országoknak komoly – vagyis 2020-ra 30%-os, 2050-re pedig 60–80%-os(7) – kibocsátás-csökkentést kell vállalniuk, T. mivel a mezőgazdaság használja a teljes földterület 50%-át, fogyasztja el az összes víz 30%-át és az összes üzemanyag 20%-át, U. mivel a szállítás a leggyorsabban növekvő végfelhasználási ágazat, és világszinten az összes energiafelhasználás 40%-áért, európai szinten pedig az összes légszennyezés 40–80%-áért, illetve az összes CO2-kibocsátás 28%-áért felel, V. mivel a természeti rendszerek működésének jobb megértésével új lehetőségek nyílnak az ökológiailag stabil termelési és fogyasztási rendszerek előtt; mivel már most is több mint 2000 természet ihlette szabadalmaztatott technológia ("biomimikri") létezik, W. mivel az ENSZ által 2000-ben elfogadott millenniumi fejlesztési célok egyike a fenntartható környezet biztosítása 2015 előtt a fenntartható fejlődésnek a nemzeti politikákba és programokba való beillesztése, a természeti erőforrások fogyásának megállítása és a biztonságos ivóvízhez való hozzáféréssel nem rendelkezők számának felére csökkentése révén; mivel 2020-ra legalább 140 millió, nyomornegyedben élő ember életkörülményeit kell jelentősen javítani, X. mivel évente 5 és 6 millió közötti ember – főként gyermek – hal meg a víz- és levegőszennyezés által okozott betegségekben, és Európában 370 000 idő előtti halálesetet okoz a légszennyezés, Y. mivel a természeti erőforrások fenntartható használata a hosszú távú jólét elengedhetetlen feltétele, Z. mivel a legtöbb környezeti probléma alapja a természeti erőforrások nem fenntartható használata, AA. mivel a jelenlegi termelési és fogyasztási rendszer sürgős átalakításra szorul, AB. mivel a társadalom elsődlegesen többféle anyagból – vagyis biológiai, ásványi és szintetikus anyagokból – készült termékeket használ, melyek kombinálásával gyakran összetett termékeket állítanak elő, és mivel e termékeket oly módon kell használni és kezelni, hogy a termékek ne váljanak használhatatlan hulladékká hasznos élettartamuk lejártát követően, AC. mivel a megújuló természeti erőforrások – mint például a halállomány, a biológiai sokféleség, a víz, a levegő, a talaj és a légkör – jobb kezelésének és túlzott kiaknázásuk elkerülésének a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002 johannesburgi ENSZ-csúcstalálkozón elfogadott johannesburgi végrehajtási tervvel összhangban legkésőbb 2015-re a károsodott tengeri ökoszisztémák helyreállását kell eredményeznie, AD. mivel ipari rendszerünk a kereskedelem révén távoli ökoszisztémákra is kihat, és ezek romlása iránt gyakran érzéketlen; mivel így a természetierőforrás-stratégiát az ökológiai lábnyom módszerére kell alapozni, és elsődleges célként kell kitűzni az EU-nak a világban hagyott ökológiai lábnyomának csökkentését, valamint azt, hogy úttörő szerepet vállalva más, nem uniós országokat is erre késztessünk, AE. mivel legkésőbb 2010-re meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését, a johannesburgi végrehajtási tervvel összhangban, AF. mivel a tagállamok között az erőforrások termelékenysége tekintetében jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn; mivel önmagában ezeknek az egyenlőtlenségeknek a felszámolása is azt jelentené, hogy a jobb termelékenység csökkentené a felhasznált természeti erőforrások mennyiségét, és ebből következően csökkentené a környezetre nehezedő nyomást, és javítaná a tagállamok versenypozícióját, AG. mivel a gazdaságilag fejlett és szolgáltatásközpontú tagállamok energia- és természetierőforrás-fogyasztó tevékenységeik jelentős hányadát kevésbé fejlett EU- és nem EU-tagállamokba exportálták; mivel a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy az egyes tagállamok ugyanolyan gazdasági növekedési ráta eléréséhez eltérő mennyiségű környezeti erőforrást használnak fel, AH. mivel a johannesburgi végrehajtási terv a gazdasági növekedés és a környezeti pusztulás szétválasztására is felszólított, az erőforrások használata és a termelési folyamatok hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása, illetve az erőforrások pusztulásának, a szennyezés és a hulladékok csökkentésének révén, AI. mivel az Európai Unió említett környezettechnológiai cselekvési terve:
AJ. mivel a politikák csak akkor hajthatók végre, ha a nyilvánosságot és a fogyasztókat is arra bíztatják, hogy a környezeti és egészségügyi követelményeket szem előtt tartva változtassák meg fogyasztási szokásaikat, 1. vonakodva veszi tudomásul a Bizottság említett közleményét (Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról), és sajnálja az átfogó cél teljesítésére vonatkozó egyértelmű elképzelés hiányát; úgy ítéli meg, hogy ez egy átfogó stratégia kialakításához vezető első lépésnek tekintendő a természeti erőforrások fenntartható felhasználása terén; 2. úgy ítéli meg, hogy a Bizottság a fenntartható fejlődés stratégiájának vizsgálatával kapcsolatos cselekvési platformja túl óvatos, illetve korlátozott mértékű, és hogy jelenlegi formájában nem képes a nyilvánosságot vagy a politikai döntéshozókat az ebben szereplő létfontosságú célok elérésére ösztönözni; 3. felszólítja a Bizottságot az erőforrás-hatékonyság tekintetében politikai és ágazati szintű célok megállapítására, és a fejlődés fenntartásával kapcsolatos megfelelő eszközök kialakítása érdekében folytatott munka meggyorsítására; 4. sajnálattal jegyzi meg, hogy a tematikus stratégia nem követi az Európai Közösség hatodik környezetvédelmi cselekvési programjának céljait; úgy ítéli meg, hogy a hatodik környezetvédelmi cselekvési program természeti erőforrások fenntartható felhasználásával kapcsolatos céljai nem érhetők el, hacsak a tematikus stratégiában ismertetett összehangolt intézkedések nem lesznek eredményesebbek; úgy ítéli meg, hogy ez különösen igaz arra a célra, amely annak biztosítására irányul, hogy a természeti erőforrások felhasználása és hatásuk ne lépje túl a környezet hordozókapacitását; 5. felszólítja az Európai Uniót, hogy fokozza erőfeszítéseit és hozzon határozatokat annak érdekében, hogy az erőforrás- és energiafelhasználás tekintetében a világ leghatékonyabb gazdaságává válhasson; hangsúlyozza, hogy ilyen célok elérésével biztosítható az erőforrások és az energia felhasználásának nagyobb mértékű függetlensége és biztonsága, és lehetővé válik a gazdasági növekedésnek a természeti erőforrások kihasználásától való elválasztása; 6. hangsúlyozza, hogy a szennyezés, a természeti erőforrások egyre ritkábbá válása és az ezekhez való hozzáférés növekvő nehézségei fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleség megőrzése tekintetében, és olyan mértékű áremelkedéshez vezethetnek, melyek többé-kevésbé teljesen destabilizálhatják az Európai Unió és a harmadik országok társadalmi és gazdasági rendszereit, és konfliktusokat eredményezhetnek; sürgeti a Bizottságot és az Európai Uniót, hogy a helyzetre reagáljanak megfelelő módon; 7. úgy ítéli meg, hogy ha egyes területeken konkrétabb adatokra is van szükség, ezt akkor sem szabad ürügyként felhasználni azoknak az intézkedéseknek az elhalasztására, amelyeket a természeti erőforrások fenntartható használatának biztosítása érdekében meg kell hozni; megjegyzi továbbá, hogy a jelenleg rendelkezésre álló tudás elegendő ahhoz, hogy már most lehetővé tegye gyakorlati intézkedések meghozatalát a természeti erőforrások fenntartható fogyasztásának javítása érdekében; 8. hangsúlyozza a természeti erőforrások fenntartható használatának elengedhetetlen céljait, amelyek között szerepel a környezet és a közegészség magas szintű védelme, a természeti erőforrások rendelkezésre állása a jövő nemzedékek számára, a gazdasági és társadalmi rendszerünk stabilitásához és jólétéhez való hozzájárulás, valamint az erőforrások felhasználásának korlátozása a környezeti hatások csökkentése és stabilizálása érdekében; 9. úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak komolyan kell vennie a Parlamentet, az európai közvéleményt és a környezetet, és felhívja a Bizottságot a természeti erőforrásokat illetően kötelező érvényű célok és menetrendek következő módon történő megállapítására:
10. ösztönzi a Bizottságot a fő termékcsoportok tekintetében a legjobb gyakorlatok megállapítására, elsőként a "top 10" tekintetében (a Bizottság meghatározása alapján), amelyet három éven belül kell elkészíteni; a legjobb gyakorlatok megállapításáért a (tematikus stratégiában javasolt) természeti erőforrásokkal foglalkozó adatközpont lesz a felelős; 11. ösztönzi a Bizottságot közösségi politikákra vonatkozó javaslatok megtételére az alábbiak tekintetében:
12. úgy ítéli meg, hogy a fenntartható vagy hatékonyabb erőforrás-felhasználás érdekében a tematikus stratégiába bele kell foglalni az egyes ágazatok tekintetében szükséges intézkedéseket és a javasolt politikai változtatásokat kifejtő iránymutatásokat; 13. úgy ítéli meg, hogy a gyakorlati intézkedés elhalasztásával az EU fel fogja adni versenypozícióját az innováció és az új környezetvédelmileg hatékony technológiák kereskedelme területén; 14. úgy ítéli meg, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia az innovatív megoldások keresésében és az erőforrások hatékonyabb kihasználásának ösztönzésében, és hogy céljául az környezetvédelmileg hatékony technológiák terén a világelsőség szerepét kell kitűznie; megállapítja, hogy a fenntartható termékek piacának növekednie kell, hogy ki lehessen elégíteni a gyorsan növekvő "középosztály" regionális és globális hordozóképességet figyelembe vevő fogyasztási cikkek és szolgáltatások iránti növekvő keresletét; 15. üdvözli a Bizottság részéről annak elismerését, hogy a természeti erőforrások fenntartható használatával kapcsolatos politika ez idáig alkalmatlannak bizonyult; 16. elismerve, hogy a természeti erőforrások fenntartható használatára való törekvés hosszú távú folyamat, úgy ítéli meg, hogy a Bizottság közleményében vázolt 25 év túl hosszú idő; 17. üdvözli, hogy a Bizottság a közlemény egészében az életciklus alapú gondolkodást követte, és ösztönzi a Bizottságot arra, hogy e megközelítést a konkrét politikai cselekvés során is kövesse; 18. hangsúlyozza, hogy a K+F törekvéseket afelé kell irányítani, hogy bővítsük a természeti rendszerek működésével kapcsolatos ismereteinket annak érdekében, hogy a termelési és fogyasztási rendszereket biológiai szempontok mentén lehessen strukturálni, ezáltal növelve az erőforrások termelékenységét és csökkentve a szennyezést; 19. hasznosnak tartja az európai adatkezelő központ 2008 előtti létrehozását, ha annak az lesz hatásköre, hogy rendszeresen értékelje és optimalizálja az ismert mutatókat, és ezen túlmenően megállapítsa, hogy milyen további mutatókra van még szükség annak a sürgős célnak a könnyebb elérése érdekében, hogy minimálisra csökkentsük a természeti erőforrások felhasználásának környezeti és egészségügyi hatását; 20. nem ért egyet a Bizottsággal abban, hogy nem ismert semmilyen olyan mutató, amely lehetővé tenné, hogy a tematikus stratégiába már most konkrét, világos és ütemezett célokat illesszenek be; megjegyzi, hogy a már ismert mutatók közé tartozik a GDP (bruttó hazai termék), a DMI (közvetlen anyagbevitel) és a DMC (hazai anyagfogyasztás); más, a fentiekhez hasonlóan aktuális és részletes mutatók kapcsolódhatnának az életminőség különféle aspektusaihoz, úgymint a közegészségügyi feltételekhez, a társadalmi integrációhoz, a döntéshozatali folyamatokat és a környezeti lábnyomot illető társadalmi tudatossághoz; a kihívás abban áll, hogy növelni kell az életminőséget immateriálisabb célok elérésére törekedve az információs és kommunikációs technológiák, illetve általában a kevésbé energiaigényes technológiák támogatása révén, ilyen módon csökkentve a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást; 21. javasolja, hogy a Bizottság három éven belül végezzen értékelést a természeti erőforrások felhasználásának a gazdasági növekedéstől való elválasztása lehetőségei és eszközei tekintetében; az elválasztás ezen eszközeinek a felülvizsgált tematikus stratégia részét kell képezniük; ezt a megközelítést a meglévő politikák felülvizsgálata során is végre kell hajtani; 22. hangsúlyozza a GDP-mutatónak a növekedés minőségi szempontjaira összpontosító kiegészítésének és e folyamat során olyan módszertanok kidolgozásának szükségességét, amelyek célja, hogy értéket rendeljenek a természeti tőkéhez; 23. úgy ítéli meg, hogy ha a természeti erőforrások felhasználásának csökkenése valamely alternatívára való áttérés mellett valósul meg, először kutatást kell folytatni a kérdéses alternatíva környezeti hatásával kapcsolatban; 24. felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy valamennyi közösségi eszköz és jogszabály általánosan járuljon hozzá a természeti erőforrások megőrzéséhez és a fenntartható fejlődésre való törekvéshez az EU-ban és az EU-n kívüli országokban; az EU-nak ösztönöznie kell az erőforrás-stratégiák létrehozását az EU-n kívüli országokban, és ennek finanszírozási és támogatási politikáiban is tükröződnie kell; 25. fontosnak tartja, hogy nem csak a természeti erőforrások közösségi (EU-n belüli) használatát kell megoldani, de a harmadik országokból érkező erőforrásimportot is; 26. hangsúlyozza, hogy fontos a jelenlegi gazdasági modell – az ökoszisztéma-szolgáltatások értékének megállapítása tekintetében meglévő – nyilvánvaló hiányosságainak kezelése, és olyan politikai keret bevezetése, amely prioritásként kezeli az erőforrás-hatékonyságot és a növekvő mértékben biológiai szempontok szerint strukturált termelési rendszereket; 27. úgy ítéli meg, hogy 2030-ra az EU-ban a nem megújuló primer erőforrások felhasználását negyedére kell csökkenteni, vagy az erőforrások felhasználását 2030-ra a világ jólétének ezzel egyidejű növelése mellett felére kell csökkenteni; megjegyzi, hogy a következő mutatók használhatók: TMR (teljes anyagszükséglet), DMI (közvetlen anyagbevitel) és DMC (hazai anyagfogyasztás); megjegyzi, hogy ezek a mutatók megmutatják, hogy egy gazdaságban milyen mennyiségű erőforrást használnak fel, és a GDP-t ezekkel a mutatókkal osztva mérni lehet a természeti erőforrások felhasználásának termelékenységét; 28. egyetért azzal, hogy jelenleg igen kevés, széles körben elfogadott aggregált hatásmutató – úgynevezett ökohatékonysági mutató – áll rendelkezésre az erőforrás-felhasználás környezeti hatásában elért csökkenés mérésére; úgy véli, hogy ezeket minél előbb, de legkésőbb 2008-ig véglegesíteni kell; megállapítja, hogy e tekintetben a "környezetvédelmi szempontból súlyozott anyagfogyasztás" (EMC) mutató továbbfejlesztését aktívan támogatni kell; 29. úgy ítéli meg, hogy a piaci eszközök és támogatások, különösen a pénzügyi természetűek alkalmazhatók a környezetet károsító erőforrások felhasználásának csökkentésére, különösen a támogatások újraelosztásán keresztül, továbbá a nem fenntartható tevékenységeknek nyújtott minden támogatás fokozatos, de gyors csökkentése és az ökoadók 2009-től közösségi szinten történő bevezetése révén; az erőforrás-felhasználásnak nyújtott káros támogatások eltörlését bele kell foglalni a fenntartható fejlődésről szóló stratégia szerint a Bizottság által elkészítendő útitervbe; 30. úgy ítéli meg, hogy a támogatások újraelosztása – például a kisipari méretekben termelt vízenergiának, valamint a szélenergiának és a napenergiának juttatott nagyobb mértékű támogatásokkal útján – ösztönzi az új technológiák használatát, és javítja Európa versenyhelyzetét a világban, továbbá csökkenti a világ más tájairól importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függést; 31. megjegyzi, hogy a gazdasági növekedésnek és az erőforrás-felhasználás hatékonysága javításának szétválasztását már kilenc tagállamban (közöttük Németországban és Finnországban), valamint Japánban is politikai célnak tekintik; úgy ítéli meg, hogy a relatív szétválasztás nem elégséges, mivel a természeti erőforrások abszolút fogyasztása továbbra is túl magas; ezért hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások fenntartható használatával kapcsolatos politikai programoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy szétválasszák a gazdasági növekedést és a természeti erőforrások felhasználását, ami mind az erőforrás-felhasználást, mind pedig annak a környezetre gyakorolt hatását abszolút mértékben csökkenti; 32. hangsúlyozza, hogy az EU-nak egyértelmű célokat kell elfogadnia az erőforrás-felhasználás abszolút csökkentését illetően, mivel a tematikus stratégia mellékletében szereplő elemzés szerint meg kell haladnunk a 3%-os éves erőforrás-hatékonysági javulást, és hogy a 2005–2030 közötti időszakban az erőforrások felhasználásának megfelezéséhez 6%-os mértékű éves erőforrás-hatékonysági javulás szükséges; 33. úgy ítéli meg, hogy az EU-ban az erőforrások teljes felhasználásának az erőforrás-kategóriánként jelentkező kedvezőtlen hatását felére kell csökkenteni – például ágazati megközelítés alkalmazásával az építőiparban, a szállításban és más szektorokban –, az ezen erőforrások használatából eredő hatás és az azoktól való függés csökkentése érdekében; 34. úgy ítéli meg, hogy a tematikus stratégiának a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználását, az erőforrásokkal való gazdálkodás és a hulladékgazdálkodás javítását, a fenntarthatóbb termelési módszerek és fogyasztási modellek átvételét, továbbá annak biztosítását kell céloznia, hogy a természeti erőforrások felhasználásának mértéke ne haladja meg azt a potenciális terhet, melyet a környezet még elvisel; 35. javasolja az erőforrás-felhasználás csökkentésére vonatkozó célértékek megállapítását a következő ágazatokban: élelmiszeripar, lakhatás és közlekedés, mivel a legutóbbi vizsgálatok szerint ezek okozzák a legnagyobb mértékű negatív hatásokat; 36. ezért felszólítja a Bizottságot három alapvető fontosságú intézkedés meghozatalára:
37. felhívja a Bizottságot a termékek kínálatának például termékszolgáltatási rendszereken keresztül történő új modelljei kifejlesztésének aktív ösztönzésére, melynek köszönhetően a fogyasztók inkább szolgáltatásokat, mint termékeket vehetnek igénybe, és ilyen módon optimalizálható mind az energia-, mind a nyersanyag-felhasználás; 38. hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználására tett erőfeszítéseket a kereskedelmi hatások teljes mértékű figyelembe vételével kell végrehajtani, azzal a céllal, hogy fokozatosan csökkenjen az EU ökológiai lábnyoma a világban; 39. úgy ítéli meg, hogy a tematikus stratégiát a különböző politikai szinteken és az összes lényeges politikai terület között integrálni kell; ebben alapvető szerepet kell kapniuk az EU hulladékmegelőzésre, újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra vonatkozó céljainak; 40. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a tartós, javítható, újrafelhasználható és újrahasznosítható termékekre összpontosító technológiákat; 41. úgy ítéli meg, hogy a termékek javítása és újbóli felhasználása kiterjeszti a termékek élettartamát, és fenntartható intézkedés a hulladékkeletkezés csökkentésének elérése és az erőforrások védelmének fokozása érdekében; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oktatási, gazdasági és strukturális intézkedések, például az újrafelhasználási és javítási szervezetek és hálózatok támogatása révén aktívan ösztönözzék az "újrafelhasználó társadalmat"; 42. támogatja a tematikus stratégia arra vonatkozó megközelítését, hogy a stratégia eredményességének növelése érdekében elemezze a meglévő politikákat, de javasolja már e szakaszban a legrelevánsabb meglévő és készülőben lévő politikák kiválasztását (pl. a hulladékok megelőzésére és újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégia, integrált termékpolitika); a tematikus stratégiának a lisszaboni célokkal is koherensnek kell lennie; 43. javasolja a jelenlegi európai politikákban azoknak a hiányosságoknak a meghatározását, amelyek lehetetlenné teszik a természeti erőforrások fenntartható használatát; 44. megállapítja, hogy a Bizottság a tematikus stratégia rendszeres felülvizsgálatáról rendelkezik 2010-től kezdődően, majd azt követően minden ötödik évben; úgy ítéli meg, hogy ez értékes lépés, de hangsúlyozza annak szükségességét, hogy e felülvizsgálat keretében megfelelő módon elemezzék a természeti erőforrások fenntartható használatának elérése érdekében tett intézkedéseket, és hogy figyelembe vegyék e területen azt, hogy a politikai irányvonalaknak a tudományos eredményekhez kell igazodniuk; a felülvizsgálatnak meg kell vizsgálnia továbbá az EU-szinten tett intézkedések harmadik országokra gyakorolt hatásait is; 45. úgy ítéli meg, hogy különösen a mezőgazdasági politika alakításának részben arra kell irányulnia, hogy a természeti erőforrások – korlátozás nélkül ideértve a földet, a vizet és az üzemanyagokat – fenntartható használata révén csökkenjen a környezetre nehezedő nyomás; 46. hangsúlyozza a természeti erőforrások fenntartható használatára vonatkozó európai politika globális dimenziójának fontosságát, és azt, hogy szükséges annak biztosítása, hogy a fenntartható erőforrás-használat felé tett bármiféle elmozdulás ne járjon harmadik országokban fokozott környezeti hatásokkal; 47. úgy ítéli meg, hogy a mezőgazdaságot illetően valódi előrehaladás szükséges az ökológiai termelési módszerek, a szabályozás és a többek között a műtrágyák, növényvédő szerek és a víz felhasználásának felügyelete, a rövid termelési láncok ösztönzése, a külső költségek internalizálása és a gazdasági támogatás környezeti feltételekhez való kötése terén; 48. úgy ítéli meg, hogy elismerést és támogatást érdemel a természeti erőforrások organikus és fenntartható gazdálkodásban játszott úttörő szerepe és felelős módon történő alkalmazása; 49. úgy ítéli meg, hogy mivel jelenleg sok halfajta szerepel a legfenyegetettebb hosszú távú erőforrások között, és mivel az ilyen fajok eltűnésének eredménye további ökológiai változások kialakulása lehet, felelős és szigorú halászati politika kívánatos; 50. úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak mind a halászat területén, mind más területeken végre kell hajtaniuk az EU biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiáját, és a Bizottsággal együttműködve intézkedéseket kell hozniuk annak a célnak az elérése érdekében, hogy 2010-re megállítsák a biológiai sokféleség csökkenését; 51. üdvözli a nemzetközi bizottság létrehozására irányuló javaslatot, melynek tagjai a fejlődő országok képviselői is, és mely többek között fenntarthatósági teljesítménymutatókat alakít ki az EU-n kívülről érkező anyagok és termékek kitermelése, betakarítása és szállítása tekintetében, ideértve az anyagi minőségi normák mellett a termelési minőségi normákat is, figyelemmel a társadalmi és a környezeti kérdésekre; 52. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy többek között a technológia és a know-how megosztása révén segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, az EU-n kívüli kelet-európai és a nyugat-balkáni országoknak; hozzáteszi, hogy Európa esetében nem lenne tisztességes a biológiai kapacitás más országokból történő behozatala anélkül, hogy ezen országok számára is hasonló módon céllá válna az erőforrások fenntartható felhasználása, és annak biztosítása nélkül, hogy ne kerüljön sor túlzott mértékben kiaknázott vagy veszélyeztetett erőforrások behozatalára; 53. úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országoknak segítséget kell nyújtani abban, hogy teljesíthessék az EU normáit és címkézési követelményeit; 54. hangsúlyozza e tematikus stratégia szempontjából annak a más politikai stratégiákba már beépített követelménynek a fontosságát, hogy 2010-re az EU-n belüli energiafogyasztás átlagosan 12%-ának és az EU-n belüli villamosenergia-fogyasztás 21%-ának fenntartható természeti erőforrásokból kell származnia, és e két szám közül az alacsonyabbnak 2015-re 15%-ra kell emelkednie; 55. célul tűzi ki a zöld közbeszerzésre vonatkozó EU-normának a legjobban teljesítő tagállam által jelenleg teljesített normához történő hozzáigazítását; 56. a megújuló energia fogyasztására vonatkozó politikával összhangban úgy ítéli meg, hogy 2010-re az EU-ban felhasznált megújuló nyersanyagok átlagosan legalább 12%-ának olyan forrásokból kell származnia, amelyeket bizonyíthatóan fenntartható módon kezelnek, és ennek a számnak 2015-re legalább 15%-ra kell emelkednie; ugyanakkor hangsúlyozza a 2020-ig 20%-os energiamegtakarítást megcélzó uniós cél fontosságát; 57. úgy ítéli meg, hogy az EU-nak mindent el kell követnie azért, hogy megfelelő tájékoztatással lássa el a fogyasztókat és a termelőket a természeti erőforrások fenntartható felhasználásáról, hogy a környezetvédelem oktatásának – különösen a fenntartható fogyasztással kapcsolatban – az alapfokú oktatás részét kell képeznie, és hogy a fogyasztókat és a termelőket be kell vonni az olyan változtatásokkal kapcsolatos elképzelésekbe, amelyek a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához vezethetnek; 58. úgy ítéli meg, hogy a termelőknek információt kell szolgáltatniuk a nyilvánosság számára termékeik és szolgáltatásaik eredetét és előállítási módszereit, továbbá az érintett termelési láncokat illetően, ideértve a környezeti hatásra vonatkozó információt is a termék és a termelési folyamat során felhasznált erőforrások termelési ciklusának egésze tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy a termék milyen mértékben javítható, újrafelhasználható és újrahasznosítható; 59. úgy ítéli meg, hogy az EU politikáját úgy kell kialakítani, hogy a természeti erőforrások fenntartható felhasználásának javítását szem előtt tartva nagyra törőbb megközelítések elfogadására bíztassa a tagállamokat – és semmiképpen ne ösztönözze őket arra, hogy ezt ne tegyék; 60. úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak 2008-ig reformra vonatkozó, szektorokra lebontott útitervet kell benyújtania a környezetre lényegesen hátrányos hatást gyakorló, a fenntartható fejlődéssel nehezen összeegyeztethető támogatási rendszerekről, figyelemmel ezek fokozatos megszüntetésére; 61. üdvözli azokat a bizottsági kezdeményezéseket, amelyek a természeti erőforrások fenntartható felhasználását eredményezhetik, és csökkenthetik a természeti erőforrások felhasználásának a környezetre gyakorolt hátrányos hatását; 62. felhívja a figyelmet a kiskereskedők és a fogyasztók közötti kommunikáció javításának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy 2010-ig az összes, energiát felhasználó termékcsoportra terjessze ki a jelenleg (hűtőszekrényeken, gépjárműveken, épületeken) alkalmazott energiacímkét; 63. javasolja, hogy a Bizottság három éven belül fejlesszen ki módszertant minden egyes termelési lánc környezeti hatásának mérésére; 64. javasolja, hogy a Bizottság háromévente mérje fel az erőforrás-hatékonyság terén elért előrehaladást; 65. ajánlja a (tematikus stratégiában javasolt) nemzetközi panel igénybevételét a legjobb gyakorlat és a CO2-ra vonatkozó célok globális szinten történő kiterjesztéséhez; 66. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Transzatlanti kapcsolatok |
| |||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen pedig a transzatlanti partnerségi megállapodás keretében az EU–USA kapcsolatok javításáról(1), valamint az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról(2) szóló 2006. június 1-én elfogadott két állásfoglalására, – tekintettel a 2004. június 26-i EU–USA nyilatkozatra a terrorizmus elleni harcról és a 2005. június 20-i nyilatkozatra a terrorizmus elterjedésének megakadályozása és az ellene történő közdelem tekintetében az együttműködés megerősítéséről, – tekintettel a 2006. június 21-én, Bécsben megrendezett EU–USA csúcstalálkozó eredményeire, – tekintettel a 2007. április 30-án Washingtonban rendezendő EU–USA csúcstalálkozóra, – tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére, A. mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, szabadság, a demokrácia, a jogrend és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló partnerség az euroatlanti térség biztonságának és stabilitásának sarokköve, B. mivel a nemzetközi terrorizmus elleni harcban ki kell emelni a nemzetközi jog és az emberi jogokra és alapvető szabadságokra vonatkozó nemzetközi egyezmények teljes mértékű betartásának fontosságát, C. mivel a jelenlegi guantánamói helyzet és a CIA titkos fogva tartási programja feszültségekkel töltik meg a transzatlanti kapcsolatokat, mivel az EU nem fogadhatja el ezeket a jogi szabálytalanságokat, amelyek aláássák a jogállamiság alapvető értékeit, D. mivel a politikai és gazdasági világrend napjainkban jelentős változásokon megy keresztül, amelyek fontos politikai és gazdasági kihívásokat hoznak, és komoly biztonsági, szociális és környezetvédelmi kérdéseket vetnek fel, E. mivel a jelenlegi közel-keleti helyzet szoros együttműködést tesz szükségessé az EU és az USA között a kvartett keretében és az Arab Ligával a régiónak a béke, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása révén való stabilabbá tétele érdekében, F. mivel a közös értékek érdekében és a hatékony multilateralizmusra, valamint a nemzetközi jogra épülő erős és működőképes kapcsolat az EU és az USA között a globális fejlődés formálásának elengedhetetlen eszköze; mivel e cél eléréséhez erős és következetes politikai vezetésre van szükség; G. mivel az USA még mindig nem hajlandó kiterjeszteni vízummentességi programját és 11 új EU tagállamra, valamint Görögországra kölcsönösség nélkül vízumkényszert alkalmaz, megnehezítve ezáltal a transzatlanti kapcsolatokat és állandósítva az EU állampolgárai közötti egyenlőtlenséget; H. mivel a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolataként az EU-ban és az USA-ban a transzatlanti piac 14 millió embernek ad munkát, és a világkereskedelem 40%-át képviseli, valamint továbbra is a világgazdaság motorja; I. mivel, a világgazdaságban betöltött szerepük fényében a transzatlanti partnerek osztoznak a globális fejlődés és irányítás közös értékek érdekében történő alakításának felelősségén a hatékony multilateralizmuson keresztül annak érdekében, hogy egyenlőbb arányban lehessen elosztani a jólétet és megfelelni az olyan globális kihívásoknak, mint a biztonság, a globális gazdasági irányítás, a környezetvédelem és szegénység visszaszorítása; J. mivel mind az EU-nak, mind pedig az USA-nak érdekében áll egy együttműködésen alapuló transzatlanti gazdasági partnerség létrehozása, és a transzatlanti piac megerősítéséhez következetes politikai vezetésre van szükség; éppen ezért támogatja a német elnökségnek a szabályozási együttműködés lényegi megerősítésére irányuló erőfeszítéseit a közelgő csúcstalálkozó alkalmával; K. mivel az Egyesült Államok Szenátusa 2006 december 9-én egyhangúlag elfogadott egy állásfoglalást, amelyben sürgeti, hogy a transzatlanti partnerek dolgozzanak együtt a transzatlanti piac megerősítésén, és a 2007-es EU–USA csúcstalálkozón egyezzen meg a vezetés egy, a transzatlanti piac létrehozására vonatkozó határidőben; L. mivel az EU–USA kapcsolatokban a pénzügyi szolgáltatások kulcsfontosságú szerepet töltenek be; mivel a további megerősített együttműködés, a szabályozási konvergencia, és a pénzügyi szolgáltatások szabályozása terén egy, az EU és USA közötti játéktér megléte mindkét fél érdekeit szolgálja; Politikai, biztonsági és emberi jogi kérdések 1. üdvözli az EU és USA egyenlő alapokon nyugvó kapcsolatában enyhébb légkört; úgy véli, hogy ez a kedvező háttér komoly együttműködési lehetőségeket teremt az EU és USA számára a közös érdeklődésre számot tartó politikai kihívások széles körében, különösen Nyugat-Balkánt, a dél-kaukázusi térséget, Közép-Ázsiát, a Közel-Keletet, Afganisztánt, a Földközi-tengert, Latin-Amerikát és Afrikát érintő közös megközelítés tekintetében; 2. felszólítja a Tanácsot és az USA kormányzatát, hogy fokozza erőfeszítéseit a közel-keleti kvartett keretében az izraeliek és a palesztinok közötti, két biztonságos és életképes államon alapuló, átfogó békés megoldásra irányuló tárgyalások előmozdítására; támogatja a kvartettnek a palesztin nép számára nyújtott nemzetközi segítség folytatására irányuló felhívását; azon a véleményen van, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni a libanoni helyzet stabilizálására; üdvözli az Arab Liga által a rijádi csúcstalálkozón elfogadott terv újraindítását, a palesztin nemzeti egységkormány megalakulását, és sürgeti mindkét transzatlanti felet, hogy kezdeményezzen vele konstruktív párbeszédet, figyelembe véve a Tanács álláspontját; 3. üdvözli a magas rangú amerikai és európai politikusok közelmúltban tett damaszkuszi látogatását; közös EU–USA-erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy fel lehessen mérni Szíria feltétel nélküli szándékát az Izraellel folytatandó tárgyalások újrakezdésére és a nemzetközi közösséggel való együttműködésre; 4. üdvözli az EU és az Egyesült Államok közötti szoros együttműködést az iráni nukleáris kérdésben, és arra ösztönzi mindkét felet, hogy az atomsorompó egyezmény – a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátolása kulcsfontosságú eszközeként való – közös megerősítése érdekében továbbra is működjön együtt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) megerősítésében és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmények átfogó rendszerének létrehozásában; 5. aggodalmát fejezi ki Irán bejelentése miatt, amely szerint ipari szintű urándúsításba szándékozik kezdeni, hiszen egy ilyen lépés Irán részéről nyíltan ellenkezne a NAÜ kormányzótanácsának többszöri kérésével, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1737(2006) és 1747(2007) számú határozatában Irán számára megfogalmazott, a dúsítással kapcsolatos mindennemű tevékenység felfüggesztéséről szóló kötelező érvényű felszólításaival; 6. úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és a tömegpusztító fegyverek terjedése továbbra is a legnagyobb biztonsági kihívás mindkét fél számára; hangsúlyozza ezért annak szükségességét, hogy mindkét oldal megerősítse az együttműködést e területen és támogassák az ENSZ szerepét mindkét kihívás leküzdésében; 7. úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén zajló speciális EU–USA együttműködés során szükséges garanciák biztosítására olyan közös keretet kell létrehozni az Egyesült Államokkal, amely képes a személyek EU és USA közötti szabad áramlásával kapcsolatos kérdések kezelésére is; ebben az összefüggésben úgy ítéli meg, hogy a Parlament és a Kongresszus közötti kapcsolatokat meg kell erősíteni; 8. elismeri, hogy az adatok és az információk megosztása értékes eszköz a terrorizmus és az azzal kapcsolatos bűncselekmények elleni nemzetközi harcban, de hangsúlyozza, hogy az erős adatvédelmi garanciák elősegítenék az adatmegosztást, miközben biztosítanák a magánélet védelmét, és hogy az ilyen adatmegosztásnak minden esetben egy vagy több nemzetközi egyezményen kell alapulnia, mely szerkezetében hasonlít a büntetőjogi igazságügyi együttműködésről és a kiadatásról szóló EK–USA megállapodáshoz, melyet a Kongresszus jelenleg vizsgál; 9. rendkívüli sajnálatának ad hangot, amiért a PNR-ről (Passenger Name Record) és a SWIFT-ről, valamint az amerikai automatikus kiválasztási ellenőrző rendszerről (Automated Targeting System – ATS) szóló megállapodások jogbizonytalansághoz vezettek az adatoknak a közbiztonság, és különösen a terrorizmus megelőzése és legyőzése érdekében történő megosztására, valamint az EU és az USA közötti megosztására vonatkozó szükséges adatvédelmi garanciák tekintetében; hangsúlyozza, hogy ahol szükséges, ki kell cserélni az adatokat a kölcsönös jogsegélyről és kiadatásról szóló érvényes EU–USA megállapodásnak megfelelően, valamint az EK és az EU adatvédelemről szóló jogszabályaival összhangban; úgy véli, hogy a személyes adatok kiadását megfelelő jogi alappal kell alátámasztani, amelyhez egyértelmű szabályok és feltételek kapcsolódnak, és biztosítani kell az egyes polgárok magánéletének és szabadságjogainak megfelelő védelmét; 10. felszólítja az Egyesült Államokat és a többi olyan országot, amelyek egyes EU-tagállamokkal szemben vízumkötelezettséget tartanak fenn, hogy azonnal szüntessék meg ezt a vízumkötelezettséget, és kezeljék egyenrangúként az EU összes polgárát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az USA vízummentességi programjában javasolt módosítások között egy újabb "információmegosztási záradék" (PNR záradék) is szerepel; 11. kiemeli, hogy az "Amerika biztonsági törvényének fejlesztése" elnevezésű 2007-es jogalkotási javaslatban szereplő számos intézkedésnek, amennyiben az USA Kongresszusa elfogadja, közvetlen hatása lesz az EU országaira, elsősorban a rendőrségi és az igazságügyi együttműködés terén a terrorizmus elleni harcban, valamint az alapvető jogok és garanciák védelme terén; 12. üdvözli Frattini alelnök úr elkötelezettségét amellett, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmének összehangolt szabályozásával létrehozza az euroatlanti együttműködés kereteit a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy folytassa ezeket az erőfeszítéseket, és teljes mértékben vonja be az Európai Parlamentet e kezdeményezésbe; 13. tudomásul veszia Bizottság, a Tanács, valamint az USA igazságügyi minisztériumának és belbiztonsági minisztériumának kormányzati képviselőiből álló magas szintű munkacsoport közelmúltbeli létrehozását, amely az EU és az USA közötti, biztonsági kérdésekről szóló párbeszéd keretét képezi; a teljesebb demokratikus legitimitás érdekében kéri az Európai Parlament bevonását ezen párbeszédbe; 14. emlékeztet a Parlament által elfogadott állásfoglalásokra, melyek a guantánamói fogolytábor bezárására szólítanak fel; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sürgesse az Egyesült Államok kormányát arra, hogy találjon egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a foglyok elítélését vagy felmentését a nemzetközi joggal összhangban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a guantánamói fogolytábor puszta létezése továbbra is negatív üzenetet közvetít a terrorizmus elleni küzdelem módjáról; sürgeti a Tanácsot, hogy világos és határozott nyilatkozatban szólítsa fel az USA kormányát arra, hogy vessen véget a rendkívüli letartóztatásoknak és kiadatásoknak, és kéri az USA kormányát, hogy tisztázza az USA területén kívül eső titkos börtönök létezésével kapcsolatos állításokat; 15. megismétli azon álláspontját, hogy a NATO-nak, amely továbbra is fontos kötelék sok európai ország és az USA között, és az európai biztonság szavatolója, transzatlanti politikai vitafórummá kell válnia, valódi egyenlőségen alapuló partnerségben; 16. üdvözli az Egyesült Államok és az EU közötti szoros együttműködést a Koszovó státuszáról szóló tárgyalások során, és kiemeli annak szükségességét, hogy kiegyensúlyozott és életképes eredmény szülessen az ország jövőbeli státuszával kapcsolatban; bátorítja a két felet, hogy használja ki a 2007. április 30-án Washingtonban tartandó EU–USA csúcstalálkozót az Ahtisaari-tervvel kapcsolatos konszenzus megerősítésére, valamint párbeszédük folytatására az összes érintett fél részvételével; javasolja, hogy ennek érdekében hozzanak létre szorosabb biztonságpolitikai kapcsolatot a NATO és az EU között, különösen a koszovói helyzetre való tekintettel, ahol az EU hamarosan átveszi az ENSZ koszovói missziója szerepét, miközben egy körülbelül 16 000 fős NATO-kontingens marad a tartományban; meggyőződése, hogy az EU–USA partnerség megerősítése kiegészíti, és nem pedig aláaknázza ezt a kapcsolatot; 17. felszólítja az Egyesült Államokat, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit arra vonatkozólag, hogy a NATO-n belül konzultáljon és magyarázatokat adjon a tervezett rakétaelhárító-rendszerével kapcsolatban annak érdekében, hogy a szövetség és Európa egységes maradhasson, ellenálljon a külső nyomásnak, és hogy megállítsa a különböző biztonsági helyzetben lévő területek széthullását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy konzultációkat folytassanak a rendszerrel kapcsolatban a NATO–Oroszország tanácsban is; hangsúlyozza, hogy az amerikai rendszert össze kell hangolni és interoperábilissá kell tenni a NATO hadműveleti ballisztikusrakéta-védelmi rendszerével (TBMD); 18. felhívja az EU elnökségét és az USA kormányát, hogy jelezzék a Világbank elnökének, Paul Wolfowitznak, miszerint posztjáról történő lemondása üdvözlendő lépés lenne a bank korrupcióellenes politikája aláaknázásának megakadályozása érdekében; Gazdasági és kereskedelmi kérdések 19. hangsúlyozza, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozón új lendületet kell adni a transzatlanti kapcsolatoknak az új transzatlanti menetrend módosítása révén; 20. támogatja az Európai Tanács német elnöksége kezdeményezését egy új transzatlanti gazdasági partnerség létrehozására, amely útitervet tartalmaz az akadálymentes transzatlanti piac kialakítására, megerősítve mindkét fél helyzetét a globális versenyben és lehetővé téve a gazdaságukban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, anélkül, hogy megkérdőjelezné a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, például a dohai fordulót; 21. felhívja az Európai Tanács, a Bizottság és az Egyesült Államok elnökeit, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó során kezdjenek tárgyalásokat egy új transzatlanti partnerségi megállapodásról, beleértve az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti piacok megerősítését, ami kiterjed a befektetésekre, a szellemi tulajdonjogokra, az innovációra, a közbeszerzésekre, valamint a kereskedelem és a biztonság közötti kapcsolatra; felhívja a feleket, hogy kezdjenek tárgyalásokat egy hatékony szabályozási együttműködési megállapodásról, amely magában foglalja a közös módszertant, a szabályozások közötti jövőbeni különbségek minimalizálását célzó intézkedéseket, a szabályozó hatóságok bevonására vállalt kötelezettségeket, továbbá az ipar, a szakszervezetek és a fogyasztói csoportok bevonását célzó lépéseket; sürgeti, hogy a két fél törvényhozóit vonják be a rendszeres tárgyalásokba; 22. szorgalmazza, hogy a korlátok nélküli transzatlanti piacról szóló tárgyalások nem szabad visszafelé ható harmonizációhoz vezetni a szociális, környezetvédelmi és egészségügyi előírások terén, és meg kell őrizni az EU versenypolitikájának önállóságát és csorbítatlanságát, valamint a közszolgáltatások és a kulturális különbözőség védelmére vonatkozó szabályozását; 23. aggodalmát fejezi ki az Egyesült Államok szövetségi költségvetése növekvő hiányának a világgazdaságra és a nemzetközi valutapiacokra gyakorolt esetleges veszélyes hatásai miatt; bátorítja a feleket, hogy kötelezzék el magukat a nemzetközi egyensúlytalanságokat okozó túlzott költségvetési hiány elkerülése mellett; 24. üdvözli a német G8 elnökség döntését, miszerint a nemzetközi tőkepiacok szabályozásának problémáját felveszi a következő G8 csúcstalálkozó napirendjére; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan új elveket hirdetett a magántőkealapokkal kapcsolatban, amelyek nem kötelező átláthatósági szabályokon alapulnak; kéri a Bizottságot, hogy a vállalkozások számára biztosítson egyforma tulajdonjogokat egymás területén; úgy véli, hogy párbeszédet kellene kezdeményezni a magántőkealapokról és fedezeti alapokról, hiszen tevékenységük állandó veszélyt jelent, és egyre élénkebb vita folyik tágabb értelemben vett társadalmi és gazdasági hatásaikról; kérdi a Bizottságot, hogy mit fog tenni e téren, tekintetbe véve, hogy az Egyesült Államok javaslatokat készít; emlékeztet, hogy a magántőkealapok és fedezeti alapok kétharmada off-shore központokban van bejegyezve, kéri ezért, hogy vizsgálják meg ennek adóügyi következményeit; 25. tekintettel a tőzsdék transzatlanti konszolidációjára hangsúlyozza a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának jelentőségét; megismétli felhívását a pénzpiacok szabályozásáról szóló párbeszéd javítására a transzatlanti pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos politika kétévenkénti felülvizsgálata révén, melyre az évente megrendezett EU–USA csúcstalálkozót megelőzően és azt követően kerül sor; sürgeti az EU–USA csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg a számviteli szabványok megbízható jogszabályi felügyelet alapján történő közös elismeréséről; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Egyesült Államok teljesíti a tőkekövetelményekről szóló Basel II. megállapodást, és hogy a Securities and Exchange Commission elismerte a nemzetközi pénzügyi jelentési szabványokat; sajnálattal ismétli annak szükségességét, hogy az EU viszontbiztosítóinak az Egyesült Államokban teljes mértékben kezességet kell vállalniuk a kockázatokért és erőteljes megkülönböztetést tükröző állami szabályozással kell szembenézniük; felhívja ezért az USA–EU csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg a kölcsönös transzatlanti elismerés kibővítéséről, valamint a bonitási és jelentéskészítési követelmények egységesítéséről; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a tőzsdék és más pénzügyi intézmények transzatlanti fúziói és/vagy felvásárlásai ne okozzák közvetlenül vagy közvetetten az egyesült államokbeli törvények, szabályok vagy felügyeleti gyakorlatok egyoldalú alkalmazását az EU-ban; 26. felszólítja a két felet, hogy vigyék sikerre a WTO Dohai Fejlesztési Menetrendjét, tiszteletben tartva annak fejlesztési dimenzióit; sürgeti az EU-t és az Egyesült Államokat, hogy 2007-es csúcstalálkozójukon vállaljanak kötelezettséget amellett, hogy pozitív áttörés elérésén fognak munkálkodni 2007 nyaráig; és piaci hozzáférésük és szolgáltatási céljaik mellett közös nevezőre jutnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak kikényszeríthetősége tekintetében a WTO-ban és a kétoldalú kereskedelmi egyezményekben; újra napirendre tűzi a mezőgazdasági "Green Box" támogatások kérdését, a kölcsönös megfeleltetésekről szóló közös stratégia, a bioüzemanyagok, az állatjólét, az állategészségügy és a madárinfluenza mellett; továbbá hangsúlyozza az EU–USA borászati megállapodás jelentőségét; 27. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vitassa meg a transzatlanti partnerekkel, hogy miként lehet előrelépést elérni a fejlődő országok gyógyszerekhez való hozzájutása terén, és ellenezze nyomatékosan az Egyesült Államok azon kezdeményezését, hogy a fejlődő országokkal kötendő megállapodásokba olyan záradékot illesszenek be, amelyben az érintett országok lemondanak a dohai megállapodásnak a jelentősebb közegészségügyi problémák (AIDS, tuberkulózis stb.) kezeléséhez szükséges generikus gyógyszerek gyártását és importálását lehetővé tevő rendelkezésének alkalmazásáról; mindamellett aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kongresszus azon szándéka, hogy engedélyezi a gyógyszerek EU-tagállamokból történő párhuzamos behozatalát, akadályokat emelhet azok uniós betegek számára való elérhetősége elé, és elősegítheti a hamisítást; kéri ezért az EU-t, hogy a következő csúcstalálkozón vesse fel ezt a kérdést; 28. úgy ítéli meg, hogy az EU-nak és az Amerikai Egyesült Államoknak – amelyek a világ energiafogyasztásának 38%-át képviselik – együttes erőfeszítéseken keresztül vezető szerepet kell játszaniuk az alternatív energiatermelés és az energiahatékonyság fejlesztésében; ezért felhívja mindkét partnert arra, hogy erősítsék meg az energiával, az energiabiztonsággal és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos együttműködésüket, alakítsanak ki stabil és kiszámítható, piaci szabályokon alapuló energiapiacot, és törekedjenek az energiakereskedelemet szabályozó rendelkezések WTO-szabályok közé történő felvételére; 29. ezzel összefüggésben kitart a fejlett országok azon sajátos felelőssége mellett, hogy vezető szerepet vállaljanak a kibocsátás-csökkentésben; sürgeti az Egyesült Államokat, hogy gondolja újra a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásához való hozzáállását; emellett felhívja az Egyesült Államokat, hogy hozzon a kibocsátás abszolút mértékben történő csökkentését eredményező szigorú nemzeti intézkedéseket, és vállaljon aktív szerepet a jövőbeli nemzetközi tárgyalásokon annak érdekében, hogy részt vehessenek a jövőbeli éghajlatváltozás-kezelési rendszerben; üdvözli a kibocsátás korlátozására és kereskedelmére irányuló egyesült államokbeli regionális kezdeményezéseket és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését eredményező állami szintű tevékenységeket; sürgeti az Egyesült Államok kormányát, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul fogadjanak el hatékony intézkedéseket a légi forgalom éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése érdekében; szorgalmazza, hogy az éghajlatváltozás kérdése kerüljön rendszeresen napirendre a parlamentközi küldöttségek szintjén és a transzatlanti törvényhozási párbeszéd összefüggésében; 30. elvárja, hogy a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozó készítse elő a terepet egy olyan Kiotó utáni kibocsátási rendszer elindítására vonatkozó, a júniusi G8 csúcstalálkozón aláírandó, többek között a széndioxidkibocsátás-kereskedelem hatékony rendszerét és az új technológiák támogatását tartalmazó megállapodás számára, amelyben az Egyesült Államok mellett olyan kulcsfontosságú feltörekvő gazdaságok is részt vennének mint Kína, Brazília, India, Mexikó, Dél-Afrika és Indonézia; 31. üdvözli a 2006-os EU–USA csúcstalálkozón elfogadott közös EU–USA cselekvési stratégiát a szellemi tulajdonjogok érvényesítésére; javasolja a szabadalmi reform folyamatának felülvizsgálatát mindkét oldalon; 32. megismétli a Bizottsághoz intézett, arra vonatkozó kérését(3), hogy sürgősen vizsgálja ki azt a tényt, hogy a Biztonságos Kikötő Megállapodás által nem szabályozott, Egyesült Államokban működő európai vállalatok és ágazatok, különösen az európai bankok, biztosítók, társadalombiztosítási intézmények és távközlési szolgáltatók amerikai leányvállalatai kénytelenek elérhetővé tenni személyes adataikat az Egyesült Államok hatóságai számára; 33. bátorítja az USA kormányát, az EU soros elnökségét és a Bizottságot, hogy az USA és az EU közötti új, a kiemelkedően fontos transzatlanti repülési területen való együttműködésre vonatkozó megállapodás első szakaszaként a 2007. március 2-i, az USA kormánya és a Bizottság között létrejött légi közlekedési megállapodást írják alá a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozón; reméli, hogy az USA hamarosan ratifikálja ezt a megállapodást, valamint ösztönzi mindkét felet, hogy minél hamarabb kezdjenek tárgyalásokat a megállapodás második szakaszáról; 34. felhívja az európai és amerikai feleket, hogy gazdasági kapcsolataikban vegyék figyelembe a kulturális és az oktatási ágazat szerepét és különleges tulajdonságait; Intézményi keret és a Parlament szerepe 35. hangsúlyozza, hogy csak a Kongresszus, az Európai Parlament minden szintjén folytatott szélesebb körű részvétel teszi valóban lehetővé a teljes folyamat megerősítését, és hogy a meglévő parlamentközi eszmecserét fokozatosan tényleges "transzatlanti közgyűléssé" kellene alakítani; 36. felhívja a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozót, hogy támogassa a transzatlanti partnerség parlamenti dimenzióját, és növelje a jogalkotók szerepét az EU és az USA közötti párbeszédben, és az Atlanti-óceán mindkét partjáról vonja be szorosabban a civil társadalmat; 37. hangsúlyozza elkötelezettségét, hogy továbbra is hozzájáruljon a transzatlanti partnerség erejéhez és stabilitásához a transzatlanti jogalkotói párbeszédben játszott szerepén keresztül; támogatja az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa közötti jogalkotási korai előrejelző rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseket; 38. sürgeti a küszöbön álló EU–USA csúcstalálkozót, hogy állapodjon meg az EU–USA találkozókon való parlamenti részvétel megfelelő mértékéről és felszólít arra, hogy minden egyes csúcstalálkozó előtt hívjanak össze ülést a transzatlanti törvényhozási párbeszéd és a magas szintű csoport között a munkaprogram előrehaladásáról és a csúcstalálkozóra való felkészülésről szóló eszmecsere céljából; megismétli a stabil intézményi parlamenti keret létrehozásának szükségességét; 39. kéri a Bizottságot, hogy az egyesült államokbeli partnereivel folytatott tárgyalások megkezdése előtt vitassa meg tárgyalási stratégiáját az EP érintett bizottságaival, amennyiben e tárgyalások jogalkotási kérdéseket érintenek; 40. felhívja illetékes bizottságát, hogy a 2007-es költségvetést használja fel arra, hogy biztosítsa a szükséges pénzeszközöket egy olyan, Washington DC-ben létrehozandó hivatalos, állandó európai parlamenti képviselet létrehozására, amely biztosítja a Parlament saját cselekvéseinek megfelelő intézményesítését, és jobb kapcsolatra nyújt lehetőséget az Európai Parlament és az Egyesült Államok Kongresszusa között; o 41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és Kongresszusának.
| ||||||||||||||
| Horvátország 2006. évi országjelentése |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az Európai Parlament, – tekintettel a Horvátországgal folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitásáról szóló, 2005. október 3-i tanácsi határozatra, – tekintettel a Horvátország 2006. évi, a Bizottság által 2006. november 8-án közzétett országjelentésére (SEC(2006)1385), – tekintettel az EU-Horvátország parlamenti vegyesbizottság 2006. október 3-4-i ajánlásaira, – tekintettel a 2006. december 14-15-i Európai Tanács elnökségének következtetéseire, – tekintettel a 2006-2007. évi bővítési stratégiáról és a fő kihívásokról szóló bizottsági közleményről szóló 2006. december 13-i állásfoglalására(1), – tekintettel az EU-Horvátország parlamenti vegyesbizottság 2007. március 20-21-i ajánlásaira, – tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, – tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0092/2007), A. mivel Horvátország továbbra is érdemi előrehaladást ér el a politikai, gazdasági és a közösségi vívmányokra vonatkozó kritériumok tekintetében, és Horvátországnak gratulálni kell fontos lépéseiért, amelyeket számos területen megtett a jogszabályátvilágítás fényében jogszabályainak kiigazítása céljából, B. mivel – feltéve, hogy Horvátország foglalkozni fog a még meglévő kihívásokkal és megfelelő igazgatási kapacitást alakít ki – a tárgyalásokat továbbra is kitartó ütemben kell folytatni, továbbá amint valamennyi kritérium teljesült, és amint a tárgyalások lezárultak, e tárgyalásoknak Horvátország időbeni európai uniós csatlakozásához kell vezetniük, C. mivel Horvátországnak minden tőle telhetőt meg kell tennie a szükséges reformok elvégzéséért annak érdekében, hogy a tárgyalásokat időben le lehessen zárni ahhoz, hogy az Európai Parlament a 2009 júniusában tartandó, következő európai uniós parlamenti választás előtt hozzájárulását adhassa, D. mivel Horvátország csatlakozási kilátásai regionális dimenzióval rendelkeznek, mert annak érzékelhető jelét adják, hogy – a 2003-as thesszaloniki Európai Tanács következtetéseivel összhangban, továbbá amint azt az Európai Parlament különböző állásfoglalásai is megerősítették – a Nyugat-Balkán összes országának jövője az Európai Unióban van, E. mivel Horvátország kifejezetten támogatja szomszédai európai törekvéseit, F. mivel a korábbi bővítések tapasztalatai azt mutatják, hogy minden országot saját érdemei alapján kell megítélni, és a csatlakozási tárgyalások ütemét a koppenhágai kritériumok gyakorlati teljesítésének kell meghatároznia, valamint hogy a csatlakozás végleges időpontját a fenti feltételeknek való megfelelés határozza meg, G. mivel a Nizzai Szerződés nem biztosít megfelelő alapot további bővítések számára, és mivel ennélfogva az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés leglényegesebb érdemi részének 2008 végéig hatályba kell lépnie a jövőbeli bővítésekhez szükséges feltételek megteremtése és az Unió hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusabb működése érdekében, és ez egyben a további bővítések nélkülözhetetlen feltétele; továbbá, mivel a Bizottságnak és a Tanácsnak intenzíven kell dolgoznia a bővítés – és különösen Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozása – szükséges előfeltételeinek megteremtésén, H. mivel az Európai Unió további sikeres bővítéshez szükséges képességének biztosítása az Unió és nem a tagjelölt országok feladata, I. mivel a közös átvilágítás 2006 októberében lezárult, és ezután kétoldalú tárgyalások kezdődhetnek Horvátországgal a közösségi vívmányok egyes sajátos aspektusairól, J. mivel eddig a közösségi vívmányok hat különböző fejezetét nyitották meg, és ezek közül kettőt – a tudományos és kutatási, valamint az oktatási és kulturális fejezetet – feltételesen lezártak, K. mivel a Bizottság már alkalmazott teljesítménymutatókat a horvát hatóságok által tett előrehaladás ellenőrzésére olyan kulcsfontosságú és érzékeny területeken, mint a versenypolitika, a közbeszerzések, a tőke szabad mozgása, az igazságügy, a szabadság és biztonság, a szociálpolitika és a foglalkoztatás, L. mivel fenn kell tartani Horvátország erőfeszítéseit a csatlakozási kritériumok teljesítésére, és azt hatékony végrehajtási intézkedésekkel és megfelelő ellenőrzőmechanizmusokkal kell párosítani, M. mivel a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a rendőrség átfogó reformja központi jelentőségű szükséges előfeltétel az EU-hoz való csatlakozás előírásainak teljesítéséhez, N. mivel a térség közelmúltbéli történetének alapos és objektív elemzése, a különböző népcsoportok közötti valódi megbékélés és jószomszédi kapcsolatok létrehozása lényegesen hozzájárulhat a valódi európai integrációs folyamathoz, O. mivel a háborús bűnösök bíróság elé állítása és a menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszafogadása a megbékélési folyamat alapvető részét képezi, 1. megjegyzi, hogy Horvátország már jelentős előrehaladást ért el az EU-csatlakozás felé vezető úton; 2. a Bizottságnak a bővítési stratégiákról és a főbb kihívásokról (2006–2007) szóló közleményével (COM(2006)0649) összhangban úgy véli, hogy Horvátország továbbra is teljesíti a csatlakozásra vonatkozó politikai kritériumokat, valamint hogy olyan működő piacgazdaságnak tekinthető, amelynek középtávon képesnek kell lennie megbirkózni az Unión belüli versenyhelyzet nyomásával és az Unión belüli piaci erőkkel, feltéve, hogy – a még meglévő, jelentős gyenge pontok felszámolása érdekében – szigorúan végrehajtja reformprogramjait; 3. gratulál a horvát hatóságoknak a csatlakozási tárgyalások során elért gyors sikerekhez, különösen az olyan fontos területek kulcsfontosságú jogszabályainak elfogadása terén, mint a közigazgatás, a bíróságok igazgatása és a korrupcióellenes politika; 4. támogatja a kormányt és az ellenzéket azon erőfeszítéseikben, hogy – a közelgő választások ellenére – meghozzák a szükséges, bár néha nehéz döntéseket, különösen a versenypolitika és az állami támogatások terén, és rámutat arra, hogy ezek a döntések végső soron az összes horvát állampolgár érdekét szolgálják; 5. felkéri a horvát kormányt, hogy valamennyi területen – különösen a környezetvédelem területén – javítsa képességét a közösségi vívmányokból nemzeti jogszabályokba átültetett jogszabályok végrehajtására; 6. sürgeti a horvát hatóságokat, hogy kellőképpen vegyék figyelembe a helyi közösségek és a közvélemény azon projektek vonatkozásában meglévő aggályait, amelyek fenyegetést jelentenek a környezetre vagy a közegészségre, valamint felszólítja a hatóságokat olyan egyértelmű és átlátható eljárás létrehozására, amellyel valamennyi érdekelt – és nem pusztán a befektetők – tájékoztatható és velük konzultáció folytatható; 7. e tekintetben felkéri a horvát kormányt, hogy teljes egészében tartsa be és hajtsa végre az olyan nemzetközi dokumentumokat, mint az Aarhusi Egyezmény, valamint hogy – a legfrissebb EU-s környezetvédelmi stratégiákkal összhangban – végül ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet; 8. aggodalmát fejezi ki az EU-csatlakozás csökkenő támogatottsága miatt a horvát közvélemény részéről, és üdvözli a kormány és az ellenzék összefogását a tekintetben, hogy közösen magyarázzák el a közvéleménynek a csatlakozási folyamatból származó gazdasági, politikai, szociális és kulturális előnyöket; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a fent említett előnyökkel kapcsolatos saját tájékoztatási tevékenységeit; 9. hangsúlyozza, hogy az eddig elfogadott reformok gyors és hatékony végrehajtására van szükség annak érdekében, hogy Horvátországot tovább lehessen modernizálni, és ezzel tovább lehessen erősíteni és stabilizálni a demokráciát és a szociális piacgazdaságot; e tekintetben:
10. dicséretét fejezi ki Horvátországnak amiatt, hogy pozitív és vezető szerepet játszik Délkelet-Európában, és e tekintetben üdvözli a horvát kormány által jelenleg a délkelet-európai együttműködési folyamat hivatalban lévő elnöki minőségében végzett tevékenységeket; felszólítja Horvátországot és a szomszédos államokat, hogy egyszer és mindenkorra rendezzék az összes megoldatlan határkérdést; 11. sürgeti különösen a horvát és a szlovén kormányt, hogy éljenek minden rendelkezésre álló lehetőséggel összes rendezetlen határkérdésük megoldására, figyelembe véve az Európai Tanács 2004. június 17–18-i következtetéseit, és kéri őket, hogy tartózkodjanak mindenféle egyoldalú döntéstől, amely aláaknázhatná az ilyen megállapodást; 12. követeli, hogy vegyék igénybe egy harmadik fél közbenjárását, ha a rendezetlen határkonfliktusokra nem tudnak kétoldalú tárgyalások útján megoldást találni a szomszédos országokkal; 13. felhívja a Bizottságot, hogy Horvátországban és az egész Nyugat-Balkánon továbbra is ösztönözze és támogassa a széles alapokon nyugvó igazságkeresési és megbékélési folyamatot, valamint szükség esetén vegyen fel a folyamatba más szomszédos országokat; határozottan hisz abban, hogy ebben a folyamatban részt kell vennie a civil társadalomnak, a politikai és a kulturális szereplőknek, valamint hogy e folyamatnak kell megteremtenie a régió tartós békéjének és stabilitásának alapját; úgy véli, hogy ennek a megbékélési folyamatnak különösen a fiatalokat kell megcéloznia, valamint hogy magában kell foglalnia a történelmi tárgyú tankönyvek és tantervek alapos felülvizsgálatát; 14. e tekintetben arra ösztönzi a horvát civil társadalmat, hogy minden erejével igyekezzen bevonni a nyilvánosságot a vitákba és tudatosítani a közvéleményben Nyugat-Balkán közelmúltját; hangsúlyozza, hogy a horvát nem kormányzati szervezetek alapvető fontosságú és elengedhetetlen elemei a valódi pluralista társadalomnak; felszólítja a horvát kormányt, hogy támogassa a közelmúlt történelme területén az oktatást, ami elősegíti a kölcsönös megértést; 15. felhívja az új tagállamokat, hogy játsszanak aktív szerepet Horvátország haladásában a csatlakozás felé, ami által Horvátország is hasznot húzhatna a reformok terén szerzett tapasztalataikból; 16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Horvát Köztársaság kormányának és parlamentjének.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat |