Index 
Elfogadott szövegek
2008. január 15., kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Partnerségek kialakítása a stabilizációs és társulási folyamat keretében *
 Veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzése (A Bizottság végrehajtási hatásköre) ***I
 Fuvardíjak és a fuvarozási feltételek ***I
 Repülőtéri díjak ***I
  Állásfoglalás
  Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
 A veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala ***I
  Állásfoglalás
  Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
  Függelék
 A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazása ***I
  Állásfoglalás
  Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
 CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret
 Veszteségekkel kapcsolatos, határokon átnyúló adóeljárások
 Munkahelyi egészségvédelem és biztonság

Partnerségek kialakítása a stabilizációs és társulási folyamat keretében *
PDF 68k   DOC 31k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása a stabilizációs és társulási folyamat keretében európai partnerségek létrehozásáról szóló 533/2004/EK tanácsi határozat módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0662 – C6-0471/2007 – 2007/0239(CNS) )
P6_TA(2008)0001 A6-0517/2007

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0662 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 181a. cikke (2) bekezdésének első mondatára, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0471/2007 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0517/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.   felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzése (A Bizottság végrehajtási hatásköre) ***I
PDF 69k   DOC 31k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása a 95/50/EK irányelvnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2007)0509 – C6-0278/2007 – 2007/0184(COD) )
P6_TA(2008)0002 A6-0506/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0509 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 71. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0278/2007 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0506/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Fuvardíjak és a fuvarozási feltételek ***I
PDF 99k   DOC 51k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról – Közlekedéssel kapcsolatos szempontok (COM(2007)0090 – C6-0086/2007 – 2007/0037A(COD) )
P6_TA(2008)0003 A6-0513/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett javaslatára (COM(2007)0090 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és különösen 75. cikkének (3) bekezdésére, 95. cikkére és 152. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0086/2007 ),

–   tekintettel az Elnökök Értekezletének 2007. július 5-i határozatára, amely felhatalmazza a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságot egy-egy jogalkotási jelentés kidolgozására, a fent említett bizottsági javaslat alapján,

–   tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. és 35. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0513/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   A Parlament módosításai
Módosítás: 1
CÍM
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról
A Tanács rendelete az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés 79. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében a fuvardíjakban és fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendelet módosításáról
Módosítás: 2
1. bevezető hivatkozás
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikke (3) bekezdésére, 95. cikkére és 152. cikke (4) bekezdésének b) pontjára,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikke (3) bekezdésére,
Módosítás: 3
5. bevezető hivatkozás
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban,
törölve
Módosítás: 4
(3) preambulumbekezdés
(3)    A 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy valamennyi élelmiszeripari-vállalkozó a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) alapelvein alapuló eljárást vagy eljárásokat vezet be, alkalmaz és tart fenn.
törölve
Módosítás: 5
(4) preambulumbekezdés
(4)    A tapasztalat azt mutatja, hogy egyes élelmiszer-ipari vállalkozásokban az élelmiszer-higiéniát biztosíthatja a 852/2004/EK rendeletben meghatározott élelmiszer-higiéniai követelmények megfelelő végrehajtása anélkül, hogy sor kerülne a HACCP-rendszer alkalmazására. Az érintett vállalkozások nevezetesen azok a kisvállalkozások, amelyek legjellemzőbb tevékenysége termékeik közvetlen értékesítése végfelhasználók számára (mint például pékségek, hentesek, élelmiszerboltok, piaci árusítóhelyek, éttermek és bárok), és amelyek a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás értelmében mikrovállalkozások.
törölve
Módosítás: 6
(5) preambulumbekezdés
(5)    Helyénvaló tehát e vállalkozásoknak mentességet biztosítani a 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt követelmény alól, miközben természetesen meg kell felelniük e rendelet valamennyi egyéb követelményének.
törölve
Módosítás: 7
(6) preambulumbekezdés
(6)    Mivel a 852/2004/EK rendelet és a 11. rendelet módosításának közös célja a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése a rendeletek alapjául szolgáló célok megváltoztatása nélkül, helyénvaló e módosításokat egyetlen rendeletbe ötvözni,
törölve
Módosítás: 8
2. CIKK
5. cikk (3) bekezdés (852/2004/EK rendelet)
2. cikk
törölve
A 852/2004/EK rendelet 5. cikkének (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
"E rendelet egyéb követelményeinek sérelme nélkül az (1) bekezdés nem alkalmazandó azon vállalkozásokra, amelyek a 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás értelmében mikrovállalkozások, és amelyek legjellemzőbb tevékenysége a végfelhasználók számára történő közvetlen élelmiszer-értékesítés."

Repülőtéri díjak ***I
PDF 160k   DOC 137k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása a repülőtéri díjakról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2006)0820 – C6-0056/2007 – 2007/0013(COD) )
P6_TA(2008)0004 A6-0497/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0820 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 80. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0056/2007 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0497/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008 . január 15-én került elfogadásra a repülőtéri díjakról szóló 2008/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0013


(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára║,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1) ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2) ,

a Szerződés 251. cikkében(3) megállapított eljárással összhangban,

mivel:

(1)   A repülőterek fő feladata és kereskedelmi tevékenysége a légijárművek– valamint az utasok és a rakományok – kiszolgálása és kezelése a leszállástól a felszállásig, lehetővé téve, hogy a légi fuvarozók biztosítsák légiközlekedési szolgáltatásaikat. Ennek céljából a repülőterek a légijárművek üzemeltetéséhez, illetve az utasok és a rakomány irányításához kapcsolódó bizonyos mennyiségű létesítményt és szolgáltatást nyújtanak, amelyek költségeit általában repülőtéri díjakon keresztül fedezik. Azokat a létesítményeket és szolgáltatásokat, amelyekért illetéket számítanak fel, költséghatékony alapon kell biztosítani.

(2)   A repülőtéri díjak alapvető összetevőit és kialakításuk módját szabályozó egységes keret felállítása szükséges, mivel annak hiányában a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói közötti kapcsolatra vonatkozó követelmények betartása nem biztosított.

(3)   Az irányelvet a Közösség területén elhelyezkedő, bizonyos méretet meghaladó repülőterekre kell alkalmazni; a kis repülőterek irányítása és finanszírozása nem igényli közösségi keretrendszer alkalmazását.

(4)   Egyrészt az ║1794/2006/EK bizottsági rendelet(4) , másrészt pedig a ║96/67/EK tanácsi irányelv(5) már foglalkozott a léginavigációs szolgáltatások tekintetében a díjak beszedésének, illetve a földi kiszolgálásnak a kérdésével.

(5)   A repülőtéri díjaknak megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük. Rendszeres és kötelező konzultációs eljárást kell foganatosítani a repülőtér-irányító szervek és a repülőtér használói között annak lehetőségével, hogy bármely fél független szabályozó hatósághoz fordulhasson, amennyiben a repülőtér használói a repülőtéri illetékekkel vagy a díjszabási rendszer módosításával kapcsolatos döntést vitatják.

(6)   Minden tagállamban egyetlen független szabályozó hatóságot kell kinevezni vagy létrehozni a döntések pártatlanságának és az irányelv pontos és hatékony alkalmazásának biztosítására. A hatóságnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében, biztosítva azt, hogy a repülőterek költséghatékony alapon kínálhassák szolgáltatásaikat és létesítményeiket .

(7)   Alapvető fontosságú a repülőtér használói számára, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak a repülőtér-irányító szervtől a repülőtéri díjak kiszámítási módjáról és alapjáról. Ez az átláthatóság lehetővé teszi, hogy a légi fuvarozók megismerhessék a repülőterek költségeit és beruházásaik termelékenységét. Ahhoz, hogy egy repülőtér-irányító szerv a jövőbeni beruházásai tekintetében megfelelően felmérhesse a szükségleteket, arra kell kötelezni a repülőtér használóit, hogy időközönként megosszák a repülőtér-irányító szervvel a működési előrejelzéseiket, a fejlesztési terveiket, csakúgy mint különleges igényeiket és kívánságaikat.

(8)   A repülőtereknek tájékoztatniuk kell a repülőtér-használókat a főbb infrastrukturális tervekről, mivel ezek jelentős hatást gyakorolhatnak a repülőtéri díjak mértékére. Ilyen információkat azért kell biztosítani, hogy nyomon követhetők legyenek az infrastruktúra-költségek, és hogy az érintett repülőtereken megfelelő és költséghatékony létesítmények épülhessenek.

(9)   A légiközlekedési szolgáltatásokat alacsony költségek mellett biztosító légi fuvarozók megjelenésére tekintettel az ilyen fuvarozókat kiszolgáló repülőtereknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az infrastruktúrának és/vagy a szolgáltatás szintjének megfelelő illetékeket alkalmazzanak, mivel a légi fuvarozók jogos érdekében áll olyan szolgáltatások elvárása a repülőtértől, amelyek ára összhangban áll a minőségével. Ugyanakkor az ilyen eltérő infrastruktúra- vagy szolgáltatás-szinthez való hozzáférés lehetőségét megkülönböztetésmentesen fenn kell tartani minden olyan légi fuvarozó számára, amely élni kíván vele. Amennyiben a kereslet meghaladja a kínálat mértékét, a hozzáférést a repülőtér-irányító szerv által kialakított objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell meghatározni. Az illetékek megkülönböztetésének és/vagy növelésének átláthatónak, objektívnek és világos kritériumokon alapulónak kell lennie. A megkülönböztetés új útvonalak megnyitására irányuló ösztönzésként szolgálhat, és így előmozdíthatja a fejlődést azokban a térségekben, amelyek földrajzi vagy természeti adottságaikból fakadóan hátrányos helyzetben vannak, beleértve a legkülső régiókat.

(10)   Mivel a Közösségen belül eltérőek a biztonsági költségek fedezéséhez szükséges díjak kiszámítási és beszedési módjai, egységesíteni kell a biztonsági illetékek kiszabásának alapját azokon a közösségi repülőtereken, ahol a biztonsági költségek a repülőtéri illetékben jelennek meg. E repülőtereken az illetéknek a tényleges biztonsági költséghez kell kapcsolódnia, e biztonsági költségek bárminemű közfinanszírozásával és a kiegyenlítésükhöz biztosított állami támogatással való pontos gazdálkodás mellett, a szolgáltatás pedig költség-áron, nyereség termelése nélkül nyújtandó . A biztonsági költségek fedezése érdekében bevezetett repülőtéri illetékekből származó bevételek kizárólag biztonsági intézkedések végrehajtására fordíthatók.

(11)   A repülőtér használóinak a szolgáltatás meghatározott szintjét kell biztosítani az általuk kifizetett illetékekért cserébe. Ennek biztosítására a szolgáltatás szintje a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használóit képviselő szervezet vagy szervezetek közötti megállapodás tárgyát képezi; amelyet rendszeres időközönként meg kell kötni.

(12)   Az irányelv nem sérti a Szerződés rendelkezéseinek, és különösen a 81. és a 89. cikkének alkalmazását.

(13)   Mivel jelen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert nemzeti szinten a repülőtéri díjrendszer nem állítható fel egységes módon az egész Közösségre kiterjedően, így ║terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, ezért a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanebben a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1)   Ezen irányelv meghatározza a közösségi repülőtereken felszámítandó repülőtéri díjakra vonatkozó közös alapelveket. Ez nem sértheti a repülőtér-irányító szervek választási szabadságát az egy- vagy kétkasszás rendszer, illetve ezek kombinációja tekintetében .

(2)   Az irányelv alkalmazandó minden, a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen elhelyezkedő, kereskedelmi forgalomban részt vevő olyan repülőtérre, amelynek éves forgalma meghaladja az ötmilliós utasforgalmat, vagy az abban a tagállamban mérhető utasforgalom 15%-át, amelyben a repülőtér található .

A nemzeti versenyhatóság alapos vizsgálata alapján a tagállamok szükség esetén más repülőterekre is alkalmazhatják az irányelvet.

Az irányelv alkalmazandó továbbá a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen elhelyezkedő repülőtér-hálózatokra és hálózatba szervezett repülőterekre.

A tagállamok jegyzéket tesznek közzé a területükön elhelyezkedő, a jelen irányelv hatálya alá tartozó repülőterekről. A jegyzéket az EUROSTAT adatai alapján állítják össze és évente frissítik.

Ez az irányelv a léginavigációs szolgáltatások közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló 1794/2006/EK rendelettel összhangban nem alkalmazandó az útvonalszolgálatért és a terminál léginavigációs szolgáltatásaiért beszedett díjakra, , sem pedig a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló 96/67/EK irányelv mellékletében említett földi kiszolgálásért beszedett díjakra , sem a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006 . július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) említett fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek támogatásának finanszírozására felszámított díjakra.

Ezen irányelv nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy olyan kiegészítő szabályozó intézkedéseket alkalmazzanak, amelyek nem összeegyeztethetetlenek ezen irányelvvel vagy a közösségi jog más idevágó rendelkezéseivel a területükön felállított bármely repülőtér-irányító szerv tekintetében. Ebbe különösen beletartozik a versenyjogon alapuló díjszabási rendszerhez és/vagy a díjak szintjéhez való hozzájárulás.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

   a) "repülőtér": minden olyan terület, amelyet kifejezetten repülőgépek leszállásához, felszállásához és földi mozgásához alakítottak ki, beleértve azon kapcsolódó létesítményeket, amelyekre a fenti műveletek esetében a repülőgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, valamint a kereskedelmi légiközlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket is;
   b) "repülőtér-irányító szervezet": az a testület, amelynek a nemzeti jogszabályok és szabályzatok értelmében a feladata más tevékenységekkel együtt vagy csak kizárólag a repülőterek vagy repülőtér-hálózatok infrastruktúrájának igazgatása és kezelése, valamint az adott repülőtéren vagy repülőtér-hálózatban jelen lévő különböző szereplők tevékenységének összehangolása és ellenőrzése;
   c) "a repülőtér használója": az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely utasokat, postai küldeményeket és/vagy árukat szállít légi úton az adott repülőtérre, illetve az adott repülőtérről;
   d) "repülőtéri illeték": a repülőtér használója és/vagy a légi utasok által a repülőtér-irányító szerv javára fizetett járulék a ▌ légi jármű leszállására, felszállására, világítására és parkolására, illetve az utasok és a rakomány kezelésére kizárólag a repülőtér-irányító szerv által szolgáltatott létesítmények és szolgáltatások használatáért ;
   e) "biztonsági illeték": járulék, melynek különleges célja a polgári repülés ellen végrehajtott jogellenes beavatkozások elleni védelmet célzó, a polgári légi közlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) szereplő biztonsági minimumintézkedések teljes vagy részköltségének fedezése;
   f) "repülőtér-hálózat": egy tagállamon belül több olyan repülőtér, amelyeket az illetékes nemzeti hatóság által kijelölt repülőtér-irányító szerv üzemeltet.

3. cikk

A megkülönböztetés tilalma

A tagállamoknak biztosítják, hogy a repülőtéri díjak ne tegyenek különbséget a repülőtér használói vagy a légi utasok között.

E rendelkezés nem gátolja az illetékek általános érdekű, objektív, átlátható okokon alapuló kiigazítását.

4. cikk

Repülőtér-hálózat

Annak érdekében, hogy a légi utasok számának megfelelő költségek mellett biztosítsák egy repülőtér-hálózat repülőtereihez való hozzáférést, a tagállamok engedélyezhetik a repülőtér-hálózatok üzemeltetőinek, hogy a hálózathoz tartozó összes repülőtéren egységes és átlátható repülőtéri díjrendszert vezessenek be. Az engedély kiadásának feltétele, hogy a tagállamok repülőterei között ne torzuljon a verseny, például idegenforgalmi szempontból. Vita esetén a panaszos fél a Bizottsághoz fordulhat az EK vonatkozó versenyjogi szabályai alapján.

5. cikk

Konzultáció és megoldáskeresés

(1)   A tagállamok a repülőtéri illetékrendszer és az illetékek szintjének tekintetében minden, az ezen irányelv hatálya alá tartozó repülőtéren biztosítják a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói vagy azok képviselői közötti kötelező ▌konzultációs eljárást, beleértve a repülőtér-irányító szerv által a repülőtéri illeték fejében nyújtott szolgáltatás minőségének szintjét is . A tagállamok biztosítják, hogy a konzultációra azt megelőzően kerüljön sor, hogy a repülőtér-irányító szervek vagy a repülőtér használói a repülőtéri illetékek rendszerét vagy szintjét jelentősen megváltoztatják. Amennyiben a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói vagy azok képviselői többéves megállapodást kötöttek, a konzultációt e megállapodás rendelkezéseivel összhangban kell lefolytatni .

(2)   A tagállamok ahol csak lehet, biztosítják, hogy a repülőtéri illetékrendszert vagy az illetékek szintjét érintő változások a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói között létrejött megegyezéssel valósuljanak meg. Ennek céljából a repülőtér-irányító szerv minden, a repülőtér illetékrendszerét vagy a repülőtéri illetékek szintjét érintő módosításokra vonatkozó javaslatot a javasolt változtatások indoklásával együtt azok hatályba lépése előtt legalább hat hónappal átnyújtja a repülőtér használóinak. A repülőtér-irányító szerv a repülőtér bármely használójának kérésére konzultációt folytat a repülőtér használóival a javasolt változtatások kapcsán, és véleményüket a végső döntéshozatal előtt számításba veszi. A repülőtér-irányító szerv a végső döntését a hatálybalépés előtt ésszerű időn belül közzéteszi. A repülőtér-irányító szerv a repülőtér használóinak tekintetében megindokolja döntését abban az esetben, ha a javasolt változtatások kapcsán nem születik megállapodás a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói között.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben végleges nézeteltérés merül fel a repülőtéri illetékekre vonatkozó döntés kapcsán, a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói – utóbbiak esetében feltéve, hogy legalább két, egymással kapcsolatban nem álló légitársaságról vagy az adott repülőtér éves repülőgépforgalmának vagy utasszámának legalább 10%-át képviselő használókról van szó – kérhessék a független szabályozó hatóság közbelépését, amely megvizsgálja a repülőtéri illetékrendszert vagy a repülőtéri illetékek szintjét érintő módosítások indoklását.

A 12. cikknek megfelelően kijelölt vagy felállított független szabályozó szerv:

   a) eljárást alakít ki a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói, illetve képviselőik között a repülőtéri illetékek szintjének vagy szerkezetének – beleértve a szolgáltatás minőségét is – megváltoztatása kapcsán felmerülő nézeteltérések rendezésére;
   b) megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján részt vesz e nézeteltérések rendezésében;
   c) megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján e nézeteltéréseket értékelni lehet.

E feltételek és kritériumok nem teremthetnek hátrányos megkülönböztetést, átláthatónak kell lenniük és meg kell felelniük a közösségi versenyjog általános elveinek, valamint a jelen irányelvnek.

A repülőtéri illetékrendszer és az illetékek mértékének megváltoztatására vonatkozó ellenőrzésnek nincs halasztó hatálya.

(4)    A repülőtér használója meggyőző bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az érintett repülőtér az EK versenyjogát sértő intézkedéseket hozott.

(5)    E rendelkezés nem érinti a jelenleg is létező vitarendezési eljárásokat és a jogszabályon alapuló fellebbezési eljárást.

6. cikk

Átláthatóság

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv évente legalább egyszer eljuttassa a repülőtér használóihoz, azok képviselőihez vagy társulásaihoz a repülőtéren felszámított összes díj szintjének meghatározását szolgáló összetevőkre vonatkozó információkat. Ezen információk között legalább a következők szerepelnek:

   a) a felszámított díjakért cserébe nyújtott különböző szolgáltatások és infrastruktúra jegyzéke;
   b) az illetékek megállapításának módja, annak megadásával, hogy egy- vagy kétkasszás rendszert, illetve ezek kombinációját alkalmazták-e ;
   c) a repülőtér – a repülőtéri illetékek által fedezni kívánt létesítményekkel és szolgáltatásokkal összefüggő – teljes költségének szerkezete, amennyiben az a repülőtéri illeték kiszámítása szempontjából meghatározó és az éves jelentésekben fel kell tüntetni ;
   d) a repülőtéren szedett díjak egyes kategóriáiba tartozó bevételek és költségek;
   e) a repülőtér állami támogatásból, szubvenciókból és egyéb, az illetékekből származó jövedelemhez kapcsolódó monetáris támogatásból származó bevétele;
   f) a repülőtérnek juttatott állami és regionális támogatások, valamint a közszolgáltatói kötelezettség állami finanszírozásából származó források összege;
   g) a díjak beszedésére jogosító szolgáltatásokra fordított munkaerő teljes létszáma;
   h) a repülőtér helyzetének előrejelzései az illetékek, a forgalomnövekedés és bármely javasolt jelentős beruházás tekintetében;
   i) a repülőtér infrastruktúrájának és berendezésének használata egy adott időszak során;
   j) a jelentős beruházások várható eredménye a repülőtér-kapacitásra és a szolgáltatások minőségére gyakorolt hatás tekintetében.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér használói a repülőtéri illetékrendszer és az illetékek mértékének esedékes módosítását, illetve az új illetékek bevezetését megelőzően átadják különösen a következő információkat a repülőtér-irányító szervnek:

   a) előrejelzések a forgalom tekintetében;
   b) előrejelzések a flottájuk összetételét és tervezett használatát illetően;
   c) fejlesztési terveik az adott repülőtéren;
   d) igényeik az adott repülőtéren.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés szerint átnyújtott információk bizalmasnak tekintendők, és ennek megfelelően kezelendők. Az információknak meg kell felelniük az adatok bizalmasságára vonatkozó nemzeti jogszabályoknak. A tőzsdén jegyzett repülőterek esetében különösen be kell tartani a tőzsdejogi előírásokat.

(4)    A megfelelő titokvédelmi szabályok keretein belül a független szabályozó hatóság minden, a tevékenységével összefüggő és ahhoz szükséges információhoz hozzáférhet.

7. cikk

Új infrastruktúra

A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv konzultáljon a repülőtér használóival az új infrastrukturális projektek terveinek pontosítása előtt. A beruházás üzembe helyezése előtt maximum öt éven belül a repülőtér-irányító szerv előfinanszírozás útján érvényesítheti érdekeit a repülőtéri illetékek megszabásakor.

A repülőtér-irányító szerv megfelelő repülőtéri illeték kivetésével előfinanszírozhat új infrastrukturális beruházásokat. Ennek feltétele, hogy

   a) a repülőtér használóit átlátható módon tájékoztassák a magasabb repülőtéri illeték mértékéről és alkalmazásának időtartamáról;
   b) minden további bevételt kizárólag a tervezett infrastruktúra létrehozására fordítsanak;
   c) minden hivatalos engedélyt beszerezzenek.

8. cikk

Minőségi előírások

(1)   Egy-egy repülőtér kiegyensúlyozott és hatékony működése céljából a tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használóit képviselő szervezet(ek) tárgyalásokat kezdeményezzenek a repülőtér terminálján vagy termináljain nyújtott szolgáltatások minőségére, illetve a repülőtér használóinak a 6 . cikk (2) bekezdésében említett tervezett működését érintő információk pontosságára és időszerűségére vonatkozó, a 9. cikkben az illetékek megkülönböztetése tekintetében megállapított rendelkezéseknek megfelelő szolgáltatási színvonalról szóló megállapodások megkötésének céljából, lehetővé téve ezáltal, hogy a repülőtér-irányító szerv teljesíthesse kötelezettségeit. Ezt a megállapodást legalább kétévenként egyszer meg kell kötni, és értesíteni kell róla minden egyes tagállam független szabályozó hatóságát.

(2)   Amennyiben nem jön létre szolgáltatói megállapodás, a tagállamok biztosítják, hogy bármely fél kérhesse a független szabályozó hatóság közbelépését.

9. cikk

Illetékbeli különbségek

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tételére, hogy a repülőtér-irányító szerv megváltozathassa az egyes repülőtéri szolgáltatások, terminálok vagy terminálrészek minőségét és használati körét annak céljából, hogy testre szabott szolgáltatásokat biztosíthasson, vagy hogy egyes terminálokat vagy terminálrészeket különleges használatra fenntarthasson. A repülőtéri illetékek szintje differenciált lehet az adott szolgáltatások minőségétől és használati körétől, illetve a környezeti teljesítménytől, a zajszennyezéstől vagy egyéb közérdektől függően, amennyiben ezeket releváns, objektív és átlátható kritériumok alapján állapították meg .

A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a repülőterek ugyanazon szolgáltatásért azonos mértékű díjat szednek be. A repülőtér-irányító szerv az igénybe vett szolgáltatás minősége alapján a repülőtér használók részére díjbeli kedvezményt adhat, amennyiben az adott kedvezmény nyilvános, átlátható és tárgyilagos feltételek alapján minden repülőtér használó számára elérhető. Az új útvonalakat nyitó használóknak, összhangban az EK versenyjogi előírásaival, nyilvános, megkülönböztetésmentes és minden repülőtér használó számára egyformán elérhető módon nyújthat kedvezményt .

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér bármely használója, amely testre szabott szolgáltatásokra vagy a terminál vagy terminálrész különleges használatára tart igényt, hozzájusson e szolgáltatásokhoz, terminálhoz vagy terminálrészhez.

Amennyiben több használó tart igényt a testre szabott szolgáltatásokra és/vagy a terminál vagy terminálrész különleges használatára, mint amennyit a kapacitás megenged, megfelelő, objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell meghatározni a hozzáférést.

10. cikk

Védelmi díjak

A biztonsági illetékeket kizárólag a biztonsági költségek fedezésére lehet használni, és nem haladhatják meg e költségek összegét . A biztonsági illetékekből haszon nem szerezhető. E költségeket a gazdasági és üzemeltetési hatékonyság elvei, valamint a tagállamokban általánosan elfogadott számviteli és értékelési elvek alapján határozzák meg. A tagállamok biztosítják a költségek méltányos megosztását az adott repülőtér használóinak csoportjai között. Ugyanakkor a tagállamok különleges könyvelést biztosítanak a következőkre vonatkozóan:

   a védelmi műveletekre szánt létesítmények és berendezések finanszírozási költségei, beleértve e létesítmények és berendezések valós értékcsökkenését;
   a biztonsági személyzet és a biztonsági műveletekre fordított kiadások, a rövid távú fokozott biztonsági intézkedések kivételével ; a különleges kockázatértékelésekről szóló nemzeti jogszabályok alapján elrendelt, többletköltséggel járó intézkedések nem tartoznak a jelen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá;
   a hatóságok részéről biztonsági célokra előirányzott támogatások.

Egy adott repülőtéren kivetett biztonsági illetékekből származó bevétel kizárólag azon repülőtér biztonsági kiadásainak fedezésére fordítható, ahol az illetéket kivetették. Repülőtér-hálózatok esetében a beszedett biztonsági illetékek csak a hálózathoz tartozó repülőterek biztonsági kiadásainak fedezésére fordíthatók.

11. cikk

Szigorúbb biztonsági költségek

A tagállamok viselik az olyan biztonsági intézkedések végrehajtásának költségeit, amelyek szigorúbbak, mint a 2320/2002/EK rendeletben meghatározott biztonsági minimumintézkedések.

12. cikk

Független szabályozó hatóság

(1)   A tagállamok független szervet – mint nemzeti független szabályozó hatóságot – jelölnek ki vagy hoznak létre az ezen irányelv végrehajtása érdekében hozott intézkedések pontos alkalmazásának és a 5. és 8. cikk szerint kijelölt feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében. Ez a szerv megegyezhet a tagállam által az 1. cikk (2) bekezdésében említett kiegészítő szabályozó intézkedések alkalmazásával – beleértve az illetékrendszer és/vagy az illetékek szintjének jóváhagyásával – megbízott jogalannyal, feltéve hogy megfelel az e cikk (3) bekezdésében előírt követelményeknek.

(2)    A nemzeti független szabályozó hatóság saját felügyelete alatt regionális szabályozó hatóságokra delegálhatja a jelen irányelv rendelkezéseinek vagy azok egy részének végrehajtását, amennyiben a végrehajtás ugyanazon normák szerint zajlik. Továbbra is a nemzeti független szabályozó hatóság felelőssége, hogy biztosítsa ezen irányelv rendelkezéseinek helyes alkalmazását. A (3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell a regionális független szabályozó hatóságra is.

(3)    A tagállamok azzal biztosítják a független szabályozó hatóság függetlenségét, hogy jogilag megkülönböztetik és működésében függetlenítik minden repülőtér-irányító szervtől és légifuvarozótól. Azok a tagállamok, amelyek tulajdonnal vagy ellenőrzéssel rendelkeznek egy repülőteret, repülőtér-irányító szervet vagy légi fuvarozót illetően, biztosítják a szabályozási feladatkör tényleges szerkezeti szétválasztását a tulajdonhoz vagy ellenőrzéshez kapcsolódó tevékenységektől. A tagállamok biztosítják, hogy a független szabályozó hatóság pártatlanul és átlátható módon gyakorolja hatáskörét.

(4)    A tagállamok közlik a Bizottsággal a független szabályozó hatóság nevét és címét, meghatározott feladatát és felelősségi körét, valamint a (3) bekezdésnek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseket.

(5)    A független szabályozó hatóság a repülőtéri illetékrendszert vagy az illetékek szintjét érintő változtatások indoklásának 5. cikk szerinti vizsgálatakor az érintett felektől bekérheti a szükséges információkat, és döntésének meghozatala érdekében köteles konzultálni az érintett felekkel, valamint egyéb felekkel. A döntést a panasz kézhezvételétől számított három hónapon belül a lehető leghamarabb meg kell hoznia, az indoklással ellátott döntés nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége mellett . A döntés kötelező érvényű .

(6)    A független szabályozó hatóság a tevékenységéről éves jelentést tesz közzé.

13. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1)   A Bizottság ...(8) jelentést, illetve szükség esetén megfelelő javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv működését illetően, értékelve ezen irányelv célkitűzései tekintetében elért előrehaladást .

(2)   A tagállamok és a Bizottság együttműködnek ezen irányelv alkalmazása során, különösen az (1) bekezdésben említett jelentéshez szükséges információgyűjtés tekintetében.

14. cikk

Végrehajtás

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ...(9) * megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok ezen intézkedések elfogadásakor hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást fűznek.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az alapvető rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

15. cikk

Hatálybalépés és címzettek

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ║, […]-án/-én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 10., 2008.1.15., 35. o.
(2) HL C 305., 2007.12.15., 11. o.
(3) Az Európai Parlament 2008. január 15-i álláspontja.
(4) A léginavigációs szolgálatok közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló, 2006. december 6-i 1794/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 341., 2006.12.7., 3. o.) .
(5) A közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15-i 96/67/EK tanácsi irányelv (HL L 272., 1996.10.25., 36. o.). Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(6) HL L 204., 2006.7.26., 1. o.
(7) HL L 355., 2002.12.30., 1. o. A 849/2004/EK rendelettel (HL L 158., 2004.4.30., 1. o.; Helyesbítve: HL L 229., 2004.6.29., 3. o.) módosított rendelet.
(8)* Ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb 4 éven belül .
(9)** Ezen irányelvnek kihirdetésétől számított legkésőbb 18 hónapon belül.


A veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala ***I
PDF 96k   DOC 71k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása a veszélyes anyagok kiviteléről és behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2006)0745 – C6-0439/2006 – 2006/0246(COD) )
P6_TA(2008)0005 A6-0406/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2006)0745 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0439/2006 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0406/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   tudomásul veszi a bizottság mellékletben szereplő nyilatkozatát;

3.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. január 15-én került elfogadásra a veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2006)0246


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 689/2008/EK rendelet)

Melléklet

A bizottság nyilatkozata a higany és az arzén helyzetéről az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásról (pic) szóló rendelet alkalmazásában

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy amennyiben a fémarzén a Közösségen belül betiltott vagy szigorúan korlátozott vegyi anyagnak minősül, a 304/2003/EK rendelet 22. cikkének (3) bekezdésével összhangban javaslatot tesz a vonatkozó melléklet ilyen irányú módosítására. Felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a Tanácsban és a Parlamentben jelenleg is folyik a higany közösségi kivitelének tilalmára vonatkozó javaslat kidolgozása, amely így túlmutat a rotterdami egyezményben és az annak végrehajtásáról szóló közösségi rendeletben foglalt előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás kívánalmán.


A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazása ***I
PDF 77k   DOC 36k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2008. január 15-i jogalkotási állásfoglalása a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, az önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0159 – C6-0104/2007 – 2007/0054(COD) )
P6_TA(2008)0006 A6-0515/2007

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0159 ),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 42. és 308. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0104/2007 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A6-0515/2007 ),

1.   jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;

2.   felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot, vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2008. január 15-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

P6_TC1-COD(2007)0054


(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 592/2008/EK rendelet)


CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keret
PDF 148k   DOC 116k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i állásfoglalása a CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keretről (2007/2120(INI) )
P6_TA(2008)0007 A6-0494/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak "A 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keret: A Bizottság álláspontja a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentésével kapcsolatban – Hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához" (COM(2007)0022 ) című közleményére,

–   tekintettel a Versenyképességi Tanács 2007. május 21–22-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–   tekintettel a magas szintű csoport "CARS 21 – XXI. századi versenyképes autóipari szabályozási rendszer" című zárójelentésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0494/2007 ),

A.   mivel a Bizottság reagált a CARS 21 magas szintű csoport jelentésére, amely csoportban egy asztalhoz ült az összes érdekelt fél annak érdekében, hogy megvizsgálják az Európai Unió autóiparára hatást gyakorló főbb politikai területeket, és javaslatot tegyenek a jövőbeli szabályozási keretre,

B.   mivel az Európa Unió egyik legfontosabb gazdasági ágazata az autóipara, amely évente 19 millió járművet állít elő, 2,3 millió munkahelyet teremt közvetlenül, és további 10 milliót a kapcsolódó ágazatokban,

C.   mivel a járműalkatrészek többmárkás piaca, valamint a járművek szervízelésének és javításának piaca alapvető szerepet játszanak a megfizethető mobilitás biztosításában, az Unió 270 millió járművezetője részére járműveik vásárlást követő karbantartása érdekében a fogyasztói választás javításában, a biztonságos és tiszta járművek fenntartásában Európa útjain, és végül – 3,5 millió ember alkalmazásával a kis és középvállalkozásokban – egy stabil európai KKV környezet fenntartásában,

D.   mivel a Bizottság integrált stratégiát támogat annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Unió vállalatai továbbra is versenyképesek legyenek egy növekvő globális környezeten belül, és mivel az említett stratégiát közleményeiben állapította meg, először a "Globális Európa: Nemzetközi versenyképesség" (COM(2006)0567 ), másodszor a "Globális Európa: Erőteljesebb partnerség az európai exportőrök piaci hozzáférésének biztosítására" (SEC(2007)0452 ), harmadszor pedig a "Globális Európa: Az Európai Unió kereskedelmi védelmi eszközei a változó világgazdaságban – Nyilvános konzultációra szánt zöld könyv" című (COM(2006)0763 ) közleményeiben,

E.   mivel az említett dokumentumokban megállapított stratégiát jelenleg hajtják végre kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások keretében,

F.   mivel az autóipar jelentős eltéréseket mutat tagállamonként a stratégiák, struktúrák és a globális jelenlét tekintetében, és mivel az említett különbségeket ezért teljes mértékben figyelembe kell venni egy új és globálisabb módon orientált kereskedelmi stratégia kialakításakor,

G.   mivel 2006-ban az EU autóipara termelésének kb. 20%-át exportálta, és 2004-ben a gépjárművek és azok részeinek és alkatrészeinek exportja az EU ipari exportjának 8,7%-át, illetve 2,8%-át tette ki, ami mutatja, hogy az autóipar mennyire különösen érzékeny az exportfeltételekre, és mivel 2004-ben az EU-n kívüli kereskedelem feleslege a közlekedési berendezések tekintetében 60,2 milliárd euró volt; mivel az EU világszintű kiválósága különösen annak tudható be, hogy a világ legnagyobb gépkocsigyártója és második legnagyobb tehergépkocsi-gyártója, továbbá a belső piac méretének és megszilárdítása mértékének, az autóipar egyre fokozódó nemzetközivé válásának, az európai márkák jó hírnevének és az európai szolgáltatások minőségének, valamint az európai gyártók által elért erős exportpozíciónak és a piacokon magas növekedési potenciállal való, tekintélyes jelenlétüknek köszönhető;

1.   üdvözli a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentését és a Bizottságnak a jövőbeli autóipari politikát körvonalazó közleményét;

2.   reményét fejezi ki, hogy a tagállamok parlamentjei és régiói részesei kívánnak majd lenni a CARS 21 folyamat eredményeinek; úgy véli, hogy az Európai Parlament által koordinált, autóipari kérdésekkel foglalkozó parlamentközi hálózat valódi előnyökkel járna a közúti biztonság, a környezetvédelem, az innováció és a versenyképesség szempontjából;

Az autók belső piacának teljessé tétele

3.   felszólítja a tagállamok hatóságait, hogy szorosan működjenek együtt a Bizottsággal a CARS 21 ajánlások végrehajtása során; nevezetesen megállapítja annak szükségességét, hogy biztosítsák az autóipart érintő új szabályok összehangolt bevezetését, elkerülve a belső piaci versenytorzulásokat;

4.   hangsúlyozza, hogy szükség van az összes gépjárműre kiterjedő európai típusjóváhagyási rendszer tökéletesítésére;

5.   megerősíti, hogy támogatja a hatékony típusjóváhagyási folyamatot, ahogyan arra a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló 2007. május 10-én elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatról szóló, második olvasatra készült álláspontjában rámutatott(1) ;

6.   felszólítja a Bizottságot, hogy évente számoljon be az Európai Parlamentnek a típus-jóváhagyási eljárások működéséről és a komitológiai folyamat nyomon követéséről;

7.   felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gépjármű-forgalmazásról szóló 2002. július 31-i 1400/2002/EK rendelet(2) (csoportmentességi rendelet) egész EU-ra kiterjedő megfelelő végrehajtását; úgy véli továbbá, hogy e rendelet felülvizsgálatakor a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának részt kell vennie a szektorra vonatkozó jogalkotás integrált megközelítésében;

8.   javasolja, hogy – az Európai Unió gépjárműipara versenyképességének fokozása érdekében – a csoportmentességi rendelet felülvizsgálatát össze kell kötni a CARS 21 középtávú felülvizsgálatával, megkönnyítve az ágazati szereplők közötti együttműködést, megakadályozva az állami támogatásoknak nem az eredeti célokra történő felhasználását, és nemzetközi szinten előmozdítva a versenypolitikát;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedési javaslatokat különösen a használtautók határokon átívelő kereskedelmét megkönnyítő regisztrációs eljárás garantálására; osztja a Bizottság nézeteit a gépjárművek nyilvántartási eljárásairól(3) és bizonyos nemzeti szabályok által a belső piac működésében okozott problémákról; megállapítja e nemzeti szabályok egyes gazdasági szektorokra – pl. gépjárműlízing és gépjármű-kölcsönzés – gyakorolt hatását; felszólítja a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre szabályaikban a szükséges változtatásokat;

Versenyképes értékesítés utáni piac az autóiparban

10.   felhívja a figyelmet az utángyártott alkatrészekre vonatkozó, nemrégiben életbe léptetett jogszabályi rendelkezésekre, amelyek kihatnak a biztonsági és környezetvédelmi teljesítményre, és megállapítja, hogy e rendelkezések alkalmazása egységes piacot fog teremteni az ilyen alkatrészek számára;

11.   üdvözli a javításra vonatkozó megfelelő technikai információkhoz való korlátlan hozzáférést követelő intézkedések beillesztését a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 2007. június 20-i, 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletbe(4) és az 1400/2002/EK rendeletbe, és felhívja a Bizottságot, hogy Közösség-szerte folytassa erőfeszítéseit a gépjárműágazatra vonatkozó versenyjogi rendelkezések kikényszerítése terén;

12.   felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is ösztönözze a hatékony versenyt az autóipar értékesítést követő piacán azzal, hogy jövőbeni autóipari politikájában és a 2010. május 31-én hatályát vesztő 1400/2002/EK rendeletet követő valamennyi jogszabályban kezeli a fogyasztói választást, valamint és a független piaci szereplők műszaki információhoz, képzéshez, pótalkatrészekhez, többmárkás diagnosztikai eszközökhöz és vizsgálati felszerelésekhez való hozzáférését;

13.   megjegyzi a fogyasztók körében végzett átfogó felmérésen alapuló, a használat során tapasztalt megbízhatóságra és a tartósságra vonatkozó információk fogyasztók számára betöltött fontosságát; megjegyzi, hogy a hatóságok megkönnyíthetnék e felméréseket úgy, hogy engedélyezik a nyilvántartó hatóságok számára, hogy kiadják azon gépjármű-tulajdonosok kapcsolati adatait, akik hajlandók részt venni bennük;

14.   sürgeti a Bizottságot, hogy az összes érintett főigazgatóság bevonásával minden új jogalkotási kezdeményezésben kezelje megfelelően a járművek "nyitott javíthatóságának" kérdését a fogyasztói választás és a verseny biztosítása érdekében az értékesítés utáni piacon; úgy véli, hogy ezt megfelelően alkalmazni kellene az új jármű-információs és kommunikációs technológiák és intelligens közlekedési rendszerek előmozdítására vonatkozó jövőbeni intézkedésekben is;

15.   sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az egyedi és "tuning" alkatrészek – mint például a különleges gumiabroncsok, kerekek és egyéb pótalkatrészek – közös piacának megteremtésére, mivel a nemzeti eljárások jelenlegi sokfélesége akadályozza ezen ágazat további fejlődését, amelynek ennél fogva hasznára válna a közösségi szintű jogszabályi harmonizáció és a szellemi tulajdon megfelelő védelme;

16.   felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a hamisított autóalkatrészek behozatala elleni küzdelmet;

A jogalkotás minőségének javítása és a szabályozási környezet nemzetközivé tétele

17.   hangsúlyozza a szükségtelen bürokrácia felszámolásának jelentőségét, beleértve a nemzetközi egyezmények létezéséből eredő szabályozási kettősségeket;

18.   hangsúlyozza a jobb jogalkotás elvének (azaz a megfelelő hatásvizsgálat, a költség-haszon elv, megfelelő átfutási idő stb.) döntő fontosságú szerepét egy versenyképes autóipari szabályozási keret létrehozásában, mint ahogy ezt a CARS 21 folyamat is jóváhagyta; emlékeztet arra, hogy a szabályozási útiterv a CARS 21 zárójelentés szerves részét képezi, és azt tiszteletben kell tartani;

19.   elismeri, hogy a nemzetközi autóipari szabályozási környezetbe integrált, a jelenlegi szociális és környezetvédelmi szükségletekkel összhangban álló, jobban körülhatárolt, átlátható szabályok, amelyeket kivételek nélkül alkalmaznak, hozzájárulhatnak az iparban a nagyobb versenyképességhez és a tisztességes versenyhez;

20.   úgy véli, hogy a stratégiai szabványosítás a versenyképesség létfontosságú feltétele; kéri ezért a Bizottságot, hogy törekedjen az európai szabványok elismertetésére a világban;

21.   üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy 38 közösségi irányelv helyébe meglévő ENSZ-EGB előírások lépjenek, valamint hogy bevezessék az ön- és virtuális vizsgálat lehetőségét, és felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a jogszabályi egyszerűsítés folyamatát; ragaszkodik ahhoz, hogy e javaslatokat csak azzal a feltétellel tudja támogatni, hogy mindenki számára világos, miszerint a Parlament fenntartja magának a jogot arra, hogy az ENSZ-EGB rendszertől függetlenül is kezdeményezhesse jogszabály megalkotását abban az esetben, ha megítélése szerint az uniós kötelezettségek értelmében erre szükség van;

22.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy évente jelentést tegyen a Parlamentnek az ENSZ-EGB és a komitológiai folyamat keretében tett előrelépésekről;

23.   a gépjárműipar technológiai és fejlesztési szempontból intenzív jellege miatt üdvözli a Bizottságnak egy felülvizsgálati mechanizmus bevezetésére irányuló kívánságát; úgy véli azonban, hogy jobban ki kellene használni a jogszabályokban szereplő megszüntetési záradékokat annak biztosítása érdekében, hogy a jogszabályok ne akadályozzák, illetve ne hiúsítsák meg a K+F és a piaci erők által folyamatosan létrehozott technológiai előrelépéseket;

24.   felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb kezdje meg a 74/297/EGK(5) , a 76/115/EGK(6) és a 78/932/EGK(7) irányelvek, valamint a 122. számú ENSZ-EGB előírás egyszerűsítésének folyamatát;

A XXI. század környezetvédelmi előírásainak elfogadása

25.   megjegyzi, hogy a közösségi jog olyan gépjárműpiacot szabályoz, amelyben éves szinten 17–18 millió járművet adnak el, ami azonos nagyságú az Egyesült Államok személygépjármű-piacával; arra számít, hogy egy ambiciózus kibocsátás-csökkentési politika világszerte kedvező hatást fog gyakorolni a közlekedésből származó kibocsátás csökkentésében;

26.   úgy véli, hogy az elmúlt évszázad egyik legfontosabb vívmánya az egyének mobilitása; úgy véli, hogy a mobilitás és a környezetvédelem nem feltétlenül zárja ki egymást, és hogy a jövő autótechnológiájának e két szempont egyesítéséhez hozzá kell járulnia; ténylegesen úgy véli, hogy az éghajlatváltozásból eredő kihívás különösen alkalmat teremt a technológiai előrelépéseknek és az innovációnak;

27.   tudatában van az idősek – különösen a vidékiek –, illetve a fogyatékkal élők mobilitását szolgáló járművek fontosságának;

28.   felkéri a Bizottságot, hogy teremtsen olyan környezetet, amely biztosítja a közúti közlekedés környezetvédelmi fenntarthatóságát, kedvező a termelési rendszerek rugalmasságára és emeli az EU-s munkaerő szakértelmének szintjét;

29.   úgy véli, hogy a szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó normák igazi sikerként könyvelhetők el, amelyek már mostanra is nagyon tiszta üzemű személyautókat eredményeztek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a sikert a nehézgépjárművek esetében is elérjék; úgy véli, hogy az autóipari ágazatban érvényesülő uniós környezetvédelmi szabályozásból eredő előnyök jóval az uniós piacon túl is elterjedhetnének;

30.   üdvözli a személygépkocsik szennyezőanyag-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó Euro-5 és Euro-6 normák gyors bevezetését;

31.   úgy ítéli meg, hogy a levegőminőség javulása a kevésbé szennyező járművek bevezetésén túl csak a járműpark gyorsabb megújításával érhető el; úgy ítéli meg, hogy pénzügyi intézkedéseket kell életbe léptetni a fogyasztók arra való ösztönzése érdekében, hogy régi autóikat kevésbé szennyező járművekre cseréljék;

32.   üdvözli a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (üzemanyag-minőség irányelv) felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot(8) , amely a közúti közlekedési üzemanyagokból eredő üvegházhatású gázok életcikluson keresztül történő kibocsátásának figyelembe vételére irányul;

33.   a közösségi jogalkotás összefüggésében felhívja a Bizottságot, hogy – a gépkocsik CO2-kibocsátásával kapcsolatos, folyamatban lévő megbeszélés sérelme nélkül – kezdje el a kibocsátási teszteljárások újraértékelését és felülvizsgálatát, hogy jobban tükröződjenek a valós felhasználási feltételek;

34.   komoly aggodalmának ad hangot az elhasználódott járművekről szóló 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) nem harmonizált módon való végrehajtásával kapcsolatban; úgy véli, hogy az irányelv nem elég ambiciózus;

A széndioxid-kibocsátás jelentős mértékű csökkentése

35.   üdvözli a Bizottságnak a személyautók széndioxid-kibocsátása csökkentésére irányuló terveit; úgy véli, hogy a széndioxid-kibocsátás csökkentésének valamennyi összetevőjére, például az infrastruktúrára, a vezetői viselkedésre, az embereket a tisztább autók és járműtechnológia, valamint a bioüzemanyagok használatára indító ösztönző-rendszerre is kiterjedő integrált megközelítés lenne a legmegfelelőbb; bátorítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy olyan közös keret létrehozását, amely a technológiasemleges és lehetőleg harmonizált, széndioxid-vonatkozású, jelentős széndioxid csökkentési potenciállal bíró, ugyanakkor a verseny torzulásait elkerülő pénzügyi kezdeményezések koordinált alkalmazására vonatkozik; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra Bizottság azon javaslatát illetően, amely az adókat a személyautók szennyezőanyag- (például széndioxid-) kibocsátásához kötné, annak érdekében, hogy elkerülhetővé váljon a belső piacnak a tagállamok általi eltérő alkalmazásból eredő további töredezettsége;

36.   sürgeti a Bizottságot, hogy – figyelembe véve az uniós piac valóságos helyzetét, amelyben az átlagos járműpark-megújulási arány évente alacsonyabb, mint 10 % – tűzzön ki ambiciózus, de reális célokat; ezért hangsúlyozza azt a tényt, hogy az új autók megfizethetősége elengedhetetlen szerepet játszik a közösségi cél elérésében; hangsúlyozza, hogy minél ambiciózusabb kötelező célokat tűznek ki a széndioxid-kibocsátással kapcsolatban, annál több alkalmazkodási időt kell biztosítani az autóipar számára;

37.   emlékezteti a Bizottságot, hogy az új személyautó típusok kifejlesztése körülbelül 5–7 évet vesz igénybe; úgy véli, hogy a kötelező céloknak elegendő reagálási időt kellene biztosítaniuk az autóipar számára; felhívja a Bizottságot, hogy 2015 előtt ne állapítson meg végleges kötelező széndioxid-kibocsátási célokat;

38.   úgy véli, hogy az új személyautókra vonatkozó 125g/km átlagos széndioxid-kibocsátási célt el kell tudni érni; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak még ambiciózusabb hosszú távú széndioxidkibocsátás-csökkentési célokon kellene munkálkodnia az autóipari ágazatban; úgy véli, hogy ebben az összefüggésben alapvető fontosságú a célértékek fokozatos meghatározása a járművek súlyától függően;

39.   üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy 2020-ra 10%-os kötelező érvényű bioüzemanyag-célokat tűzzön ki, feltéve, ha a fenntarthatósági követelményeket tiszteletben tartják és a második generációs technológia használata ösztönzést kap; felhív a fenntarthatóan termelt bioüzemanyagok tanúsításának kidolgozására; felhívja a Bizottságot, hogy a bioüzemanyagokra vonatkozó következő jogalkotási javaslatában csak a tanúsított, fenntartható bioüzemanyagok figyelembe vételét engedje meg a célkitűzés elérésénél; hangsúlyozza, hogy az étkezési növényekkel közvetlenül nem versenyző növényekből vagy növényi részekből származó, nagyobb hatékonyságot kínáló második generációs bioüzemanyagok fejlesztését és előmozdítását folytatni kell;

40.   rámutat arra, hogy a bioüzemanyagok és a hidrogén fokozottabb felhasználása érdekében, ami az optimális környezetvédelmi teljesítmény előfeltétele, elengedhetetlen a szükséges helyi hálózatok kiépítésének ösztönzése a lakosok ellátásának biztosítása céljából;

41.   úgy véli, hogy a széndioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a vezetői ismeretek növelésére a gazdaságos vezetési technikákat és az új technológiák legjobb kihasználását illetően;

42.   úgy véli, hogy az üzemanyag-hatékonyság címén történő jobb jelölésének és a jobb szennyezőanyag-kibocsátási adatoknak köszönhetően a fogyasztók növekvő tájékozottsága hozzájárul a széndioxid-csökkentés megvalósításához; ezért felszólít az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO2-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló 1999. december 13-i, az 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) felülvizsgálatára a közelmúltban megvalósított bevált gyakorlatok figyelembevételével;

43.   emlékeztet arra, hogy a gépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentése legkönnyebben a tömegközlekedési rendszerek átalakítása révén valósítható meg;

44.   elismeri, hogy a Nemzetközi Autószövetség (FIA) vezető szerepet játszik azon innovatív környezetvédelmi technológiai változások terén, amelyek potenciális széndioxid-csökkentést és járulékosan hatékonyságjavulást jelentenek az új autók esetében;

45.   sürgeti a FIA-t, hogy fokozza erőfeszítéseit többek között az autók energiahatékonyságának növelését célzó innovatív közúti közlekedési kutatás előmozdítására;

46.   elismeri azt a szerepet, amelyet a motorsport játszhat a környezetbarát technológiához való viszonyulás és a fogyasztói szokások megváltoztatása terén; ezért kéri a FIA-t és a Forma 1 többi szereplőjét, hogy ennek megfelelően változtassanak a szabályaikon annak érdekében, hogy az olyan környezetbarát technológiák, mint a bioüzemanyagok, a négyhengeres motorok vagy a hibrid motorok könnyen alkalmazhatók legyenek;

47.   tanulmány készítésére hív fel azon további nem műszaki intézkedések nyilvántartásba vétele érdekében, amelyeket a széndioxid-kibocsátás csökkentése céljából hajtottak végre az EU-ban;

A közúti közlekedés még biztonságosabbá tétele

48.   üdvözli a Bizottság arra vonatkozó erőfeszítéseit – a fontos új technológiákat is beleértve –, hogy csökkentse a közúti balesetek áldozatainak számát; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a járművek biztonsági felszereléseire vonatkozó követelmények a CARS 21 magas szintű csoport által elfogadott jobb szabályozási elveknek megfelelően legyenek bevezetve; hangsúlyozza egy integrált megközelítés szükségességét, amely magában foglalja a járműtechnológiai fejlesztéseket, az infrastrukturális intézkedéseket, valamint az oktatást, a tájékoztatást és a végrehajtást a közútbiztonsági célok takarékosabb elérése érdekében;

49.   elismeri az új technológiákat általában elsőként alkalmazó prémiumkategóriájú piac katalizátorszerepét; rámutat ugyanakkor, hogy a további biztonsági rendszerek fokozhatják a személyautók súlyát, és így megnövekedett széndioxid-kibocsátáshoz vezethetnek;

50.   aggodalmát fejezi ki a járművek átlagos sebességnövekedésének közútbiztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt; ezzel összefüggésben javasolja a Nemzetközi Gépjármű-ellenőrzési Bizottság (CITA) által 2007-ben közzétett, az Európai Uniónak a gépjárművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos jövőbeli lehetőségeiről szóló tanulmány ajánlásainak végrehajtását; ajánlja egy biztonságos beállítást célzó kampány támogatását és az elektronikus menetstabilizáló rendszerek (ESC) standard tartozékként való mielőbbi fokozatos bevezetését;

51.   felhívja Bizottságot, hogy javítsa a közútbiztonsági rendszert azáltal, hogy kötelezi a tagállamokat a tanulóvezetői képzési követelmények szigorítására, a kötelező képzés kiterjesztésére és a hivatásos vezetők rendszeres továbbképzését elrendelő szabályok bevezetésére;

52.   felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a közúti balesetek áldozatai számának csökkentésére irányuló intézkedésekhez szükséges környezet 2007–2009. évekre vonatkozó, bejelentett értékelését;

53.   kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan rendszert, amely lehetővé teszi az autógyártók számára, hogy büntetőszankciók nélkül gyárthassanak többlet-széndioxidot kibocsátó járműveket abban az esetben, ha ez a plusz kibocsátás közösségi szinten meghozott, jogilag kötelező érvényű biztonsági intézkedések következménye;

54.   nem véli úgy, hogy a fényszóró nappali használatának az egész EU-ban kötelezőnek kellene lennie;

55.   felhívja a Bizottságot, hogy prioritásként kezelve tegye hatékonyabbá a határokon átnyúló járművizsgálat rendszerét és az idegen tagállamban elkövetett közlekedési szabálysértések miatt kiszabott büntetések határon átnyúló behajtását;

Tisztességes körülmények megteremtése az autókereskedelmi kapcsolatokban

56.   kijelenti, hogy az Európai Unió autóipara a világ egyik legversenyképesebb ágazata; úgy véli ugyanakkor, hogy a tisztességtelen verseny és a szellemi tulajdonjogok megsértése veszélyezteti ezt a pozícióját;

57.   hangsúlyozza a WTO fontosságát az autóipar szempontjából az egyre globálisabb kereskedelmi környezetben; kiemelkedően fontosnak tartja, hogy a jelenlegi dohai fejlesztési forduló tárgyalásai a harmadik országok piacait a lehető legelérhetőbbé tegyék az autógyártók számára, különösen a feltörekvő harmadik országok potenciálisan nagy piacai esetében;

58.   hangsúlyozza a WTO vitarendezési mechanizmusának fontosságát a harmadik országokba irányuló exporttal kapcsolatos problémák megoldásában; emlékeztet a WTO elé terjesztett viták kedvező kimenetelére Kanada, India és Indonézia esetében;

59.   óvatosságra szólít fel a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit illetően, hogy alapjaiban felülvizsgálja a kereskedelmi védelmi eszközöket; emlékeztet arra, hogy az autóipar célpontja lehet harmadik országok versenyellenes gyakorlatainak, és sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU iparának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni védelmében a kereskedelmi védelmi eszközök alapvető filozófiájának alkalmazását;

60.   emlékeztet arra, hogy az EU-nak továbbra is kiemelten kell kezelnie a többoldalú kereskedelmi megállapodások sikeres megkötését; támogatja mindazonáltal a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy új kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról tárgyaljon, elsősorban Ázsiában, a piacra lépési feltételek javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásoknak mindig magas szintű piacra lépést kell célozniuk a partnerországban; ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós politika biztosítsa az uniós és nem uniós országokban működő uniós autógyártók versenyképességét; meg van győződve arról, hogy az autóipar számára fontossággal bír EU és az ASEAN, India, valamint a Mercosur közötti kétoldalú megállapodások megkötése;

61.   sürgeti a Bizottságot, hogy az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás jelenlegi tárgyalásai keretében gondoskodjon arról, hogy Korea eltörölje az összes meglévő vámjellegű és nem-vámjellegű akadályt, és ne hozzon létre újakat, és hogy több ENSZ-EGB előírást hajtson végre; kéri, hogy a Bizottság fontolja meg az uniós importvámok biztosítékok melletti fokozatos megszüntetésére vonatkozó stratégiát, és így javasolja ezen fokozatos megszüntetésnek a nem vámjellegű akadályok koreai oldalon történő megszüntetéséhez való hozzákapcsolását;

62.   megismétli, hogy Korea aláírta és ratifikálta az 1958. évi ENSZ-EGB megállapodást, és ezzel elkötelezte magát az ENSZ-EGB előírások végrehajtása mellett; sürgeti a Bizottságot ennek a jövőbeli tárgyalások során történő hangsúlyozására és a gyors végrehajtáshoz való ragaszkodásra; megjegyzi, hogy az FTA-nak mindenesetre egyértelműen rögzítenie kell, hogy Korea lehetővé teszi az ENSZ-EGB szabványoknak megfelelő EU-ból importált autók számára a koreai piachoz való hozzáférést;

63.   felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy gépjárművekkel foglalkozó munkacsoport, valamint a gépjárművekkel kapcsolatos intézkedésekről szóló külön gyorsított vitarendezési eljárás létrehozásának lehetőségét, amelyet az USA–Korea szabadkereskedelmi megállapodás vezetett be;

64.   hangsúlyozza a szoros partnerség kialakításának fontosságát Kínával az egyenlő feltételeket teremtő szabályozási keretet kidolgozása terén; megállapítja, hogy a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme a partnerség elengedhetetlen feltétele;

65.   üdvözli a Bizottság kérését, mely szerint WTO-bizottságot kell létrehozni a behozott járműrészek Kína által történő kezelését illetően fennmaradó kérdések tekintetében, mivel ez a Bizottság szerint nem összeegyeztethető az egyes WTO-megállapodások több cikkével sem;

66.   támogatja a Bizottságot a Kínában fennálló jogi keretfeltételekkel kapcsolatos lépések során, amelyek célja, hogy tisztességes feltételeket és jogbiztonságot garantáljanak az e piacon működő európai vállalatok számára;

67.   úgy említi az európai gumiabroncsipart, hogy az jelentős mértékben hozzájárul a sikeres európai gépjárműiparhoz; felhívja ezért a Bizottságot, hogy közelről vizsgálja meg az indokolatlan technikai kereskedelmi akadályok kérdését, ideértve a helyi technikai szabályozást is, amelyekkel a gumiabroncsipar a fontos feltörekvő ázsiai piacokon szembesül;

Kutatás és fejlesztés az autóiparban

68.   ösztönzik a közösségi K+F finanszírozásával és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram és az i2010 programokhoz hasonló kezdeményezések segítségével létrehozott együttműködés által elért eredmények; ösztönzi a Bizottságot, hogy a munkaprogramokkal célozza specifikusabban az autóiparnak az új jogszabályokból vagy a megállapított kötelező kibocsátási célértékekből eredő igényeit;

69.   kéri a Bizottságot, hogy 2012 előtt fogadjon el stratégiát az autóipari K+F finanszírozásának elégséges növelésére, különös figyelmet fordítva az ellátási szektorokra;

70.   sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az autóipari K+F közpénzből való finanszírozását, és tegyék azt függővé a széndioxid-kibocsátási célok kötelezővé tételétől;

71.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a városokban megváltozzon a gépkocsi használat; úgy véli, hogy az üzemanyag-takarékos gépkocsik mellett elengedhetetlen az elektromos városi gépkocsik bevezetése; ezért felhív a szükséges technológiákkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés támogatására;

72.   felhívja az összes tagállamot és az EU-t, hogy adjanak meg minden szükséges támogatást az áttörést biztosító új technológiákkal, például a hidrogénmotorokkal, üzemanyagcellákkal, illetve hibridekkel kapcsolatos kutatáshoz és fejlesztéshez;

73.   hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák az intelligens forgalomirányító rendszerekben az egész EU-ban való teljes körű alkalmazásuk esetén – amelyek célja a folyamatos forgalom biztosítása – hozzájárulhatnak a környezetet és az emberi egészséget érintő káros hatások, valamint a balesetek és az energiapazarlás elkerüléséhez; az a véleménye, hogy a gépjárművek és az infrastruktúrák közötti zavartalan kapcsolat biztosítása érdekében a kommunikációs eszközöknek valamennyi tagállamban egységes európai szabványt kell követniük;

74.   úgy véli, hogy az intelligens gépjárművekre irányuló kezdeményezés(11) , a Galileo vagy az intelligens közlekedési rendszerek kialakítását támogató egyéb lehetőségek alkalmazása kiemelkedő fontosságú; felhívja ezért a Bizottságot, hogy erőteljesen támogassa ezek fejlesztését;

75.   határozottan támogatja az információs és kommunikációs technológián alapuló innovációkkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés folytatását; úgy véli, hogy az intelligens gépjárművekre irányuló kezdeményezés keretében új technológiai fejlesztések vezethetők be a közlekedés racionalizálásának elősegítése érdekében, hogy – azáltal, hogy megkönnyítik a járművezetők számára, hogy helyes döntést hozzanak és az úti céljuk eléréshez a leggyorsabb útvonalat válasszák –, a közlekedés még inkább környezetbarát legyen; felhív minden érdekelt felet, különösen a tagállamokat, hogy az eSegélyhívó rendszer végrehajtása érdekében hozzák meg a megfelelő rendelkezéseket;

76.   az intelligens közlekedési rendszerrel kapcsolatban végzett munkát a sikeres gépjárműipar és az ipar környezeti hatásának csökkentésére irányuló, eredményes erőfeszítések kulcsának tekinti; úgy véli, hogy a Galileót példaként kellene említeni, és ezért a Galileo konzorciumon – amelyben az érdekelt tagok kötelezettséget vállalnak a projekt fejlesztésére – keresztül történő finanszírozására vonatkozó megoldás megtalálását kiemelt kérdésként kell kezelni;

77.   úgy véli, hogy az Európai Technológiai Intézet első tudományos és innovációs társulásainak egyikét a széndioxid-kibocsátás csökkentésének kell szentelni a járműtechnológiában;

A szerkezetátalakítási politikák és a követendő út

78.   úgy véli, hogy meg kell teremteni az általános feltételeket az európai autóipar fenntarthatóvá tétele érdekében, valamint hogy képes legyen a technológiai, ökológiai és társadalmi innováció élvonalában maradni a magasan képzett munkaerő támogatásával;

79.   elismeri, hogy az európai személygépkocsi-iparban a gyártók és a beszállítók egyaránt magasan képzett munkaerővel rendelkeznek, amely jelentős mértékben hozzájárult az európai személygépkocsi-ipar kiemelkedő teljesítményéhez;

80.   rámutat az európai autóipar fontosságára a foglalkoztatás, a növekedés, az innováció és a versenyképesség tekintetében; úgy véli, hogy – noha az autóipar jelentős változásokon megy majd keresztül – a politikákat is módosítani kell annak érdekében, hogy az európai szabályok ne vezessenek munkahelyek elvesztéséhez;

81.   fenntartja, hogy a közösségi környezetvédelmi, közútbiztonsági és energiahatékonysági jogszabályokból következik a munkaerő megfelelő oktatásának és képzésének szükségessége, annak érdekében, hogy azok képesek legyenek könnyebben alkalmazkodni egyaránt műszaki természetű és szabályozási jellegű változásokhoz, és hogy jobb munkavállalási kilátásokat élvezzenek;

82.   felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hatékony felhasználását, ahol az autóipar érintettsége felmerül;

83.   felhív arra, hogy tartsák vissza a közösségi támogatást az olyan vállalatoktól, amelyek – miután ilyen támogatásban részesültek valamely tagállamban – egy másik országba költöztetik át gyártási tevékenységüket, anélkül, hogy teljes mértékben teljesítenék az érintett tagállammal kötött megállapodásaikat;

84.   hangsúlyozza, hogy figyelembe véve a további szerkezetátalakítást, az EU-nak és a tagállamoknak a szerkezetátalakítás gördülékenységére és a munkavállalóknak kínált új lehetőségekre is hangsúlyt kell helyezniük;

85.   úgy ítéli meg, hogy meg kell erősíteni a dolgozók rendelkezésére álló tájékoztatási és konzultációs csatornákat és mechanizmusokat az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv(12) szükséges felülvizsgálata révén;

86.   fenntartja, hogy a munkavállalókkal történő egyeztetést és a dolgozók tájékoztatáshoz való jogát Európa-szerte meg kell erősíteni, annak érdekében, hogy a dolgozók a döntéshozatal korábbi szakaszában részt vehessenek, és így enyhíthessék a szerkezetátalakításból eredő hatásokat; rámutat ennek megfelelően a CARS 21 jelentésről szóló, fent említett bizottsági közleményben említett, a szerkezetátalakítással foglalkozó fórumra vonatkozó javaslat fontosságára;

87.   felhívja a szociális partnereket, hogy megfelelő politikákat hajtsanak végre az ipar szerkezetváltása következtében fenyegetettek számára;

88.   felhív a munkavállalók jobb tájékoztatására és a velük való egyeztetésre az iparnak a környezetkímélőbb járművek tervezéséből és gyártásából eredő új kihívásokhoz történő alkalmazkodási folyamata során;

89.   rámutat a gyártók és a forgalmazók közötti jelenlegi kapcsolat felülvizsgálatának szükségességére, amelynek az autóipari ágazat versenyképességére gyakorolt hatása komolyan károsítja az ágazatban működő kis- és középvállalkozásokat; úgy véli, hogy a K+F és az ipari stratégiák területén az együttműködést stabilabb alapokon kell ösztönözni; sürgeti e célból a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el a szükséges szakpolitikákat a fent említett kapcsolat stabilizálása és az abban rejlő nehézségek leküzdése érdekében szükséges keret létrehozása végett;

90.   rámutat, hogy fontos az Európai Beruházási Bank forrásai használatának rendszeresebbé tétele a kis- és középvállalkozások autóipari ágazatban történő támogatása és a kockázati tőkéhez való hozzáférésük elősegítése érdekében;

o
o   o

91.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0176 .
(2) HL L 203., 2002.8.1., 30. o.
(3) A Bizottság értelmező közleménye a másik tagállamból származó gépjárművek nyilvántartási eljárásáról (HL C 68., 2007.3.24., 15.o.).
(4) HL L 171., 2007.6.29., 1. o.
(5) A Tanács 74/297/EGK irányelve (1974. június 4.) a gépjárművek belső berendezéseire (a kormányberendezés viselkedése ütközés esetén) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 165., 1974.6.20., 16. o.).
(6) A Tanács 76/115/EGK irányelve 1975. december 18.) a gépjárművek biztonsági öveinek rögzítéseire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 24., 1976.1.30., 6. o.).
(7) A Tanács 78/932/EGK irányelve (1978. október 16.) a gépjárművek üléseinek fejtámláira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 325., 1978.11.20., 1. o.).
(8) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.
(9) HL L 269., 2000.10.21., 34. o.
(10) HL L 12., 2000.1.18., 16.o.
(11) COM(2006)0059
(12) HL L 254., 1994.9.30., 64. o.


Veszteségekkel kapcsolatos, határokon átnyúló adóeljárások
PDF 93k   DOC 67k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i állásfoglalása a veszteségekkel kapcsolatos adóeljárásokról határokon átnyúló tényállások esetén (2007/2144(INI) )
P6_TA(2008)0008 A6-0481/2007

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című bizottsági közleményre (COM(2006)0824 ),

–   tekintettel "Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához" című bizottsági közleményre (COM(2005)0532 ),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának vonatkozó joggyakorlatára, különösen a C-250/95 sz. Futura Participations SA és Singer kontra Administration des contributions(1) , a C-141/99 sz. AMID kontra Belgische Staat(2) , a C-397/98 sz. és a C-410/98 együttes ügyek Metallgesellschaft Ltd. And others kontra Commissioners of Inland Revenue and HM Attorney General)(3) , a C-446/03 sz. Marks & Spencer plc kontra David Halsey (HM Inspector of Taxes)(4) és a C-231/05 sz. Oy AA(5) ügyre,

–   tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelvre(6) ,

–   tekintettel az Európai Uniós vállalkozások adózásáról: közös összevont társaságiadó-alap című, 2005 december 13-i állásfoglalására(7) ,

–   tekintettel A növekedés és foglalkoztatás növelésére valamint az európai uniós vállalatok versenyképességének fokozására irányuló közösségi program végrehajtása: a közös konszolidált társasági adóalapra (KKTA) vonatkozó javaslat felé 2006-ban tett további haladás és a következő lépések című bizottsági közleményre (COM(2007)0223 ),

–   tekintettel 2007. szeptember 4-i állásfoglalására(8) az egységes piac felülvizsgálatáról: az akadályok és elégtelenségek kiküszöbölése jobb végrehajtás és alkalmazás révén,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0481/2007 ),

A.   mivel a tagállamok nemzeti adórendszereinek egyre jobban figyelembe kell venniük a gazdaság globalizálódását és kezelniük kell a belső piac szabályait és működését abból a célból, hogy növekedés és versenyképesség tekintetében megvalósítsák a lisszaboni stratégia célkitűzéseit;

B.   mivel a gazdaság globalizálódása olyan módon fokozta az adóversenyt, hogy az utóbbi 30 évben az iparosodott országokban az átlagos társaságiadó-kulcs drasztikus csökkenését eredményezte;

C.   mivel az adókulcsok e csökkenése felgyorsult az Európai Unió utolsó bővítése óta, és mivel a tagállamokban egyértelműen az a tendencia, hogy a különösen mobilis vállalatok számára vonzó, egyedi adórendszereket vezetnek be;

D.   mivel az Európai Unióban létező 27 különböző adórendszer akadályozza a belső piac zökkenőmentes működését, továbbá az adminisztráció és az előírásoknak való megfelelés tekintetében jelentős többletköltséget jelent a határokon átnyúló kereskedelem és üzleti tevékenység számára, valamint hátráltatja a vállalati szerkezetátalakítást és kettős adóztatást eredményez;

E.   mivel az eltérő nemzeti társasági adózási jogszabályoknak való megfelelés költségeinek csökkentése, a szabályok átláthatósága, a határon átnyúló tevékenységet hátráltató adóakadályok megszüntetése és egyenlő versenyfeltételek teremtése a belső piacon tevékenykedő uniós vállalkozások számára az EU egész területén gazdasági nyereséget eredményezhet a dinamikus vállalati környezetnek köszönhetően;

F.   mivel az adók olyan megfelelő, uniós szintű összehangolása, amely nem törekszik az adókulcsok harmonizációjára, hozzájárulhat a verseny torzulásának elkerüléséhez és olyan előnyökkel járhat, amelyek a vállalatok, alkalmazottaik, a fogyasztók, a tagállamok és az állampolgárok még szélesebb körére terjedhetnek ki;

G.   mivel a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a tagállamok adópolitikájának fokozottabb összehangolása szükséges;

H.   mivel a tagállamok hagyományosan kétoldalú adóügyi egyezmények kiterjedt hálózatán keresztül törekszenek adórendszereik összehangolására, azonban ezek az egyezmények nem terjednek ki teljes körűen olyan kérdésekre, mint például a határokon átnyúló veszteségelszámolás; mivel az Európai Unión belül a kétoldalú megközelítés kevésbé hatékony és a többoldalú vagy összehangolt megközelítésnél kevésbé következetes; mivel a konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos közös uniós megközelítés – például a KKTA-javaslat – nyújtja a legmegfelelőbb megoldást a veszteség és a nyereség határon átnyúló elszámolására a belső piacon belül, valamint nagyobb átláthatóságot, több beruházást és jobb versenyképességet eredményez;

I.   mivel a tagállamok különböző szabályokat alkalmaznak a fióktelepeknél, a leányvállalatoknál, illetve a vállalatcsoportok egységeinél keletkezett veszteségek utáni adókedvezmények tekintetében, és ezáltal torzítják a belső piacon hozott üzleti döntéseket és beruházási politikákat, ami hatással van a megfelelő hosszú távú ipari stratégiákra és adóbevételekre;

J.   mivel gyakorlatilag az Európai Unió valamennyi adórendszere aszimmetrikusan adóztatja a nyereséget és a veszteséget, azaz míg a nyereségeket abban az évben adóztatják meg, amelyben keletkeztek, a veszteségek adóértékét nem térítik vissza automatikusan azok felmerülésekor; mivel az Európai Közösségek Bírósága legutóbbi ítélkezési gyakorlata nem elemzi megfelelően ezt az időtényezőt és annak fontosságát az Európai Unión belül egyre növekvő számú, határon átnyúló beruházás szempontjából;

K.   mivel a határon átnyúló, veszteségek utáni adókedvezmény-rendszer megvalósítása egyenértékű lenne az adóbevételek egyes tagállamokban jogi biztosítékok nélkül történő elengedésével;

L.   mivel a belföldi fióktelepek veszteségeit az anyavállalat nettó eredményében automatikusan figyelembe veszi, de a külföldi fióktelepek, valamint a csoport belföldi és külföldi tagjai vesztesége esetében már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet;

M.   mivel a határokon átnyúló veszteségelszámolás hiánya akadályozza bizonyos piacokra a bejutást és az olyan nagyobb tagállamokban történő letelepedést ösztönzi, amelyek hazai piaca megfelelő méretű az esteleges veszteségek kompenzálásához;

N.   mivel az ismertetett helyzet hátrányosan érinti a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k), mert a veszteséglevonással kapcsolatos bizonytalanság miatt kevésbé képesek határokon átnyúló befektetéseket eszközölni és gyakran szembesülnek kezdeti veszteségekkel,

1.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a belső piac működésére negatív hatással van az, hogy a különböző tagállamok eltérő módon kezelik a határokon átnyúló veszteségeket;

2.   megjegyzi, hogy a letelepedés szabadságát korlátozó intézkedések ellentétesek az EK-Szerződés 43. cikkével, ezért célzott fellépéssel ezek eltávolítására kell törekedni; emlékeztet arra, hogy az eltérő társasági adórendszerek akadályozzák a más nemzeti piacokra való bejutást és a belső piac megfelelő működését, torzítják a versenyt és meggátolják a vállalkozások számára EU-szinten azonos versenyfeltételek fenntartását, ezért érdemes ezekre figyelmet fordítani;

3.   úgy véli, hogy a határokon átnyúló veszteségek levonásával kapcsolatos uniós szintű intézkedések kedvező hatással lehetnek a belső piac működésére;

4.   támogatását fejezi ki a Bizottság "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című közleménye iránt, amelyet a helyzet megoldásához vezető fontos lépésnek tart és megfelelő tagállamok közötti koordinációra szólít fel a határidők és megoldások tekintetében;

5.   hangsúlyozza, hogy a határon átnyúló adókedvezmény bevezetésére irányuló bármely célzott intézkedést a tagállamok kétoldalú és közös megközelítése és összehangolt intézkedése alapján kell meghatározni és végrehajtani a belső piac egységes fejlődésének garantálása érdekében; emlékeztet arra, hogy az ilyen összehangolt intézkedések közbenső megoldást jelentenek a KKTA elfogadásáig; megítélése szerint a KKTA átfogó, hosszú távú megoldást nyújt a veszteség és a nyereség határon átnyúló kiegyenlítésére, valamint a transzferárazásra, a határon átnyúló egyesülésekhez és felvásárlásokhoz és szerkezetátalakítási műveletekhez kapcsolódó adózási akadályokra, továbbá a belső piaci vívmányokat a tisztességes versennyel teszi teljessé;

6.   rámutat arra, hogy néhány tagállam többfajta módszert alkalmaz a kettős adóztatás elkerülésére, amelyek vagy jóváírják a külföldön fizetett adót (jóváírási módszer), vagy nem veszik figyelembe a külföldi jövedelmet (mentesítési módszer); tudomásul veszi, hogy csak a mentesítési módszert alkalmazó néhány tagállam nem írja elő a külföldi fióktelepek veszteségeinek levonását;

7.   felhívja a figyelmet arra, hogy ott, ahol az állandó telephelyeknél felmerülő veszteségeket nem lehet a székhely nyereségeiből levonni, eltérően járnak el egy tisztán belföldi tényálláshoz képest, ami pedig gátolja a szabad letelepedést;

8.   prioritásnak tekinti a fellépést azon vállalatcsoportok érdekében, amelyek több tagállamban tevékenykednek, mivel ezek a csoportok sínylik meg leginkább a határokon átnyúló veszteségek kezelésének különbözőségét szemben azon vállalkozáscsoportokkal, amelyek csak egyetlen tagállamban működnek;

9.   úgy véli, hogy a nemzeti szabályozások eltéréséből származó torzulások elsősorban a kis- és középvállalkozásokat hozzák kedvezőtlen helyzetbe potenciális versenytársaikhoz képest, és kéri ezért, hogy a Bizottság tegyen lépéseket ezen a téren;

10.   emlékeztet arra, hogy a határon átnyúló leány- és anyavállalatok (csoportok) között a veszteséglevonás tekintetében kevés átfogó megoldás létezik, ezért egy vállalatcsoporton belül a veszteségeket nem veszik ugyanúgy automatikusan figyelembe, mint egy vállalaton belül;

11.   rámutat arra, hogy a tagállamok többsége a csoportok számára, azokat gyakorlatilag egy egységként kezelve, belföldi veszteségelszámolást tesz lehetővé, de csak kevés tagállam jár el ugyanígy a határokon átnyúló esetekben; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló csoportos adókedvezmény hiánya torzíthatja a befektetésekről szóló döntéseket, mind a befektetés helye, mind annak jogi formája (fióktelep vagy leányvállalat) szempontjából;

12.   elismeri, hogy a belföldön alkalmazott rendszerek határokon átnyúló tényállásokra történő kiterjesztése nehéz, mivel az adóalapok eltérnek;

13.   sürgeti a határon átnyúló adókedvezmény jelentőségének elismerését, bár hangsúlyozza, hogy további részletes kidolgozás szükséges a határon átnyúló veszteséglevonás tekintetében; javasolja annak eldöntését, hogy a határon átnyúló adólevonás korlátozódjék-e a leányvállalattól az anyavállalat irányába, vagy pedig fordítva is legyen-e lehetséges, valamint hogy emiatt el kell-e végezni azon rendszer költségvetési hatásainak alapos értékelését, amelyben a leányvállalatok vesztesége kiegyenlítheti az anyavállalat veszteségeit;

14.   úgy tekinti a Bíróság Marks & Spencer ügyben hozott ítéletét, hogy az megerősíti a tagállamok adórendszereik fenntartására vonatkozó jogát, különösen az adófizetés elkerülése tekintetében;

15.   tudomásul veszi, hogy a Bíróság Oy AA ügyben hozott ítélete rámutat arra, hogy az eltérő nemzeti adórendszerek különbözőképpen kezelik a veszteségeket, ezért nem egyértelmű, hogy egy cégcsoporton belül valamennyi határon átnyúló helyzetben konszolidálhatók-e a veszteségek, még végleges veszteségek esetében sem, és ezért a Marks & Spencer ügyben tapasztalt aránytalanságokhoz vezetnek;

16.   meggyőződése, hogy a vállalatcsoportoknak lehetőség szerint ugyanolyan elbánásban kellene részesülniük, függetlenül attól, hogy egyetlen, vagy több tagállamban tevékenykednek; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amelyekben a külföldi leányvállalatnál határon átnyúló veszteség keletkezik, el kell kerülni az anyavállalat kettős adóztatását, az adóügyi hatásköröket igazságosan kell megosztani a tagállamok között, meg kell akadályozni a veszteségek kétszeri elszámolását és az adóelkerülést;

17.   megítélése szerint hasznos lenne vitát indítani az Európa Unión belüli vállalatcsoportok fogalmáról és jellemzőiről, figyelembe véve a közös európai intézmények, úgymint az "európai részvénytársaság" és az "európai szövetkezet" meglétét, de nem korlátozva a határon átnyúló veszteségek leírását kizárólag ezekre az intézményekre;

18.   megismétli a "vállalatcsoport" fogalma meghatározásának fontosságát annak megelőzése érdekében, hogy a cégek opportunista módon osszák el veszteségüket és nyereségüket a tagállamok között; úgy véli, hogy a vállalati csoport meghatározása érdekében hasznos lenne a vállalkozáson belül olyan sajátos kritikus jellemzők azonosítása, mint amilyenek az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 94/45/EK tanácsi irányelvben szerepelnek;

19.   üdvözli a Bizottság "Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén" című közleményében megfogalmazott három alternatívát; támogatja az olyan célirányos intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék a külföldi leányvállalatok veszteségeinek hatékony és azonnali levonását (éves szinten és nem csak a végleges veszteségek esetében, mint a Marks and Spencer ügyben), amely veszteségeket, amikor a leányvállalat újra nyereséges, az anyavállalat szintjén egy arányosan megállapított kiegészítő adóval utólag megadóztatná;

20.   ajánlja e javaslatok adóelkerülést megelőző módon történő végrehajtása érdekében annak megfontolását, hogy helyénvaló lenne-e a HÉA terén használt VIES-hez hasonló, automatikus információcsere-rendszer létrehozása, hogy a tagállamok ellenőrizhessék a leányvállalatok más tagállamokban bevallott negatív adóalapját;

21.   ennek ellenére sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a lehetőségeket, amelyek a cégeknek konszolidált társasági adóalapot biztosítanának az EU-ra kiterjedő tevékenységük tekintetében;

22.   megállapítja, hogy további alapos elemzés szükséges annak értékelésére, hogy a javasolt határon átnyúló veszteségleírási rendszer milyen mértékben ösztönözné a kkv-k határon átnyúló tevékenységeit;

23.   kiemeli, hogy az egyes tagállamok által a veszteségek határon átnyúló helyzetekben történő adóügyi kezelése vonatkozásában bevezetett célzott intézkedések önmagukban nem fogják megoldani a verseny torzulásának és a belső piacon működő EU-vállalkozások 27 különböző adórendszer fenntartásából származó magas megfelelési költségeinek problémáját;

24.   hangsúlyozza a tagállamok számára annak szükségességét, hogy összehangolt módon járjanak el a vállalaton vagy csoporton belül felmerülő, határon átnyúló veszteségek leírására szolgáló, célzott intézkedések bevezetésekor; emlékeztet a tagállamok között adóügyekben folyó szorosabb koordináció szükségességére, és felhívja a Bizottságot kezdeményező szerep felvállalására;

25.   támogatja a Bizottság erőfeszítéseit egy páneurópai egységes KKTA létrehozására; megjegyzi, hogy a KKTA nagyobb átláthatóságot és hatékonyságot eredményez, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy külföldön és belföldön azonos szabályok szerint működjenek, ezzel egyenlő versenyfeltételeket teremtve és növelve az EU vállalkozásainak versenyképességét, továbbá növeli a tagállamok közötti kereskedelmet és befektetéseket, ezáltal megteremtve a belső piac beruházások és növekedés tekintetében fennálló összes előnyének kihasználásához szükséges feltételeket, jelentősen csökkentve az adminisztrációs terheket, valamint a megfelelési költségeket és visszaszorítva az adóelkerülés és az adócsalás lehetőségét;

26.   emlékeztet arra, hogy a KKTA az adóalapra vonatkozó közös szabályozást tartalmaz, és nem korlátozza a tagállamok adókulcsok megállapítása terén élvezett szabadságát;

27.   üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy akár megerősített együttműködés keretében bevezesse a KKTA-t; rámutat azonban arra, hogy ez csupán a második legjobb megoldás, mivel az egész EU-t átfogó rendszer hiányában az átláthatóságból és az alacsonyabb adminisztrációs költségekből származó előnyök csökkennek;

28.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) EBHT 1997., I-2471.
(2) EBHT 2000., I-11619.
(3) EBHT 2001., I- 1727
(4) EBHT 2005., I-10837.
(5) 2007. július 18-i ítélet.
(6) HL L 254., 1994.9.30., 64. o.
(7) HL C 286. E, 2006.11.23., 229. o.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0367 .


Munkahelyi egészségvédelem és biztonság
PDF 134k   DOC 123k
Az Európai Parlament 2008. január 15-i állásfoglalása a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007-2012 közötti közösségi stratégiáról (2007/2146(INI) )
P6_TA(2008)0009 A6-0518/2007

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel "A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között" című bizottsági közleményre (COM(2007)0062 ) és a Bizottság szolgálatainak ehhez kapcsolódó munkadokumentumaira (SEC(2007)0214 ), (SEC(2007)0215 ) és (SEC(2007)0216 ),

–   tekintettel az EK-Szerződésre, és különösen annak 2., 136., 137., 138., 139., 140., 143. és 152. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára(1) , és különösen annak 27., 31. és 32. cikkére,

–   tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó ILO-egyezményekre és -ajánlásokra,

–   tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (keretirányelv) és annak egyedi irányelveire(2) ,

–   tekintettel a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) ,

–   tekintettel a gyakorlati megvalósításra vonatkozó jelentések egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a 89/391/EGK tanácsi irányelv(4) , az abban említett egyedi irányelvek, valamint a 83/477/EGK, 91/383/EGK, 92/29/EGK és 94/33/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. június 20-i 2007/30/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre,

–   tekintettel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülését követő elnökségi következtetésekre,

–   tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2002–2006 közötti közösségi stratégiáról szóló, 2002. október 23-i állásfoglalására(5) ,

–   tekintettel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem elősegítéséről szóló, 2005. február 24-i állásfoglalására(6) ,

–   tekintettel a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(7) ,

–   tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(8) ,

–   tekintettel a közegészségügyre, illetve a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2007. november 13-i állásfoglalására(9) ,

–   tekintettel a hepatitis C-ről szóló, 2007. március 29-i nyilatkozatára(10) ,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0518/2007 ),

A.   mivel az összesített teljesítmény, a hiányzások, az alkalmazottak cserélődésének mértéke, a munkavállalók motivációja, a vállalat jobb arculata és a termelékenység szempontjából pozitív összefüggés áll fenn a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szintjének minősége és a pénzügyi teljesítmény között,

B.   mivel a legversenyképesebb gazdaságok munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (munkavédelmi) statisztikái a legjobbak, és a magas szintű egészségvédelem és biztonság a szociális biztonsági megtakarítások és a nagyobb termelékenység szempontjából pozitív hatást gyakorol az állami költségvetésre; mivel az egészség és a biztonság védelme nem csupán a munkavállalók termelékenységéhez, teljesítményéhez és jólétéhez járul hozzá, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is megtakarításokat eredményez,

C.   mivel bizonyos munkatevékenységek hosszú távú egészségi hatásaival kapcsolatban több kutatásra van szükség a munkavállalók megfelelőbb védelméhez, mivel egyes betegségek csak több évvel azután jelentkeznek, hogy az azokat kiváltó tevékenységet elvégezték,

D.   mivel aggodalommal tölti el, hogy a foglalkozási balesetek és megbetegedések számának csökkenése nem egyenletes, mivel egyes munkavállalói csoportok (pl. a migránsok, a bizonytalan szerződésekkel foglalkoztatott munkavállalók, a nők, a fiatal és az idős munkavállalók), egyes vállalkozások (különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a mikrovállalkozások), egyes tevékenységi ágazatok (különösen az építőipar, a halászat, a mezőgazdaság és a közlekedés) és egyes tagállamok esetében a foglalkozási balesetek és megbetegedések jelenlegi aránya jóval nagyobb az uniós átlagnál,

E.   mivel a munkavédelmi intézkedéseknek az üzleti kultúra szerves részét kell képezniük, és mivel e kultúrának össze kell kapcsolódnia a munkavállalók és a vezetők élethosszig tartó képzésével,

F.   F mivel a munkavédelem a vállalatokon belül következetesen végrehajtott politikája segíthet az egészségre és biztonságra vonatkozó eljárások nem bürokratikus módon történő végrehajtásában és ilyen módon az eredményes védelem biztosításában,

G.   G mivel a pihenőidők kiemelkedően fontosak a munkavállalók egészségének és biztonságának magas szintű védelméhez,

H.   H mivel az ILO becslései szerint 2006-ban körülbelül 167 000 személy halt meg az EU-ban munkahelyi baleset vagy munkához kapcsolódó megbetegedés miatt, és a Bizottság a munka minőségének és termelékenységének javításáról szóló közleményében úgy becsüli, hogy minden évben 300 000 munkavállalót érint különféle mértékű, állandó rokkantság,

I.   mivel a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó valódi stratégia alapja a következő eszközök megfelelő együttes alkalmazása: mindenki részéről megfelelő tudatosság, erre összpontosuló oktatás és képzés, megfelelő megelőzési szolgáltatások és kampányok, társadalmi párbeszéd és a munkavállalók részvétele, megfelelő jogalkotás és végrehajtás, az egyes csoportokra szabott odafigyelés, tevékenységi ágazatok és vállalattípusok, hatékony vizsgálatok és eredményes, arányos és visszatartó büntetések,

J.   mivel az idősödő munkavállalóknak a lehető legtovább meg kell őrizniük egészségüket, munkaképességüket és foglalkoztathatóságukat, és hogy intézkedéseket kell ennek megfelelően elfogadni,

K.   mivel az ellenőrzések fontos szerepet játszanak a meglévő jogszabályok végrehajtásában, és ilyen módon a munkahelyen történő kizsákmányolás megelőzésében, ezzel is segítve a tisztességes munkakörülmények elterjedését; mivel az ellenőröknek szorosabban együtt kell működni, és a tagállamok ellenőrei között biztosítani kell az információcserét,

L.   mivel a vállalkozások szintjén a kockázatértékelés nem tekinthető egyszeri tevékenységnek, hanem azt rendszeresen el kell végezni, és az új körülményekhez és/vagy kockázatokhoz kell igazítani; mivel ennek elmaradása vagy nem megfelelő teljesítése törvénybe ütközik, és egyik legfőbb oka a munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek,

M.   mivel a tűzesetek által a munkahelyi egészségre és biztonságra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat illetően nincsenek statisztikák,

N.   mivel az egészségügyben dolgozók több mint húszféle halálos kimenetelű vírusos megbetegedés kockázatának vannak kitéve, ideértve a hepatitis B-t, a hepatitis C-t és a HIV/AIDS-et,

O.   mivel a lisszaboni stratégia 2010-re 70%-os általános foglalkoztatási rátát, valamint a nők esetében 60%-os, az idősebb munkavállalók körében 50%-os foglalkoztatási rátát tűz ki célul, és mivel a krónikus megbetegedésben vagy hosszú ideig tartó betegségekben szenvedő munkavállalók gyakran nem térnek vissza a foglalkoztatásba, bár erre alkalmasnak ítélik őket, és a foglalkoztatásba visszatérők gyakran többszörös megkülönböztetéssel – például fizetéscsökkentéssel – szembesülnek, és mivel ez különösen igaz a rákos betegekre, ugyanis a legutóbbi tanulmányok szerint a mellrákban korábban megbetegedettek egyötöde nem tér vissza a munkába, bár erre alkalmas lenne,

P.   mivel több nő, mint férfi dolgozik biztosítás nélkül a "fekete" munkaerőpiacon, és mivel ez jelentősen kihat alkalmazásuk egészségügyi és biztonsági körülményeire,

Q.   mivel a nők és férfiak nem alkotnak homogén csoportot, ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítására szolgáló stratégiákat és intézkedéseket az egyes munkahelyek sajátosságaihoz kell igazítani, figyelembe véve, hogy néhány tényező különböző hatást gyakorolhat a nőkre, mint a férfiakra,

1.   üdvözli a Bizottságnak EU-szerte a munkahelyi balesetek átlagosan 25%-os csökkentésére irányuló, nagyra törő célkitűzését; elismeri, hogy e számadat országonként eltérhet az eltérő kiindulási pontok miatt, azonban úgy véli, hogy továbbra is fontos, hogy legyenek egyértelmű és megfelelően célzott intézkedések, ütemezés és pénzügyi kötelezettségvállalások, amelyek a későbbiekben mérhetők és értékelhetők; ezek intézkedések, ütemezés és kötelezettségvállalások hiányában arra hívja fel a Bizottságot, hogy a 2007–2012-re vonatkozó stratégia időszakának felénél tegyen jelentést a Parlamentnek az elért előrehaladásról;

2.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne csak a tagállamok közötti, hanem az egyes tagállamokon belüli egyenlőtlenségeket is kellő mértékben vegyék figyelembe, és vállaljanak kötelezettséget az egyenlőtlenségek csökkentésére;

3.   üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy nem kötelező erejű jogi eszközöket alkalmaz, amennyiben a kötelező jogi eszközök alkalmatlanok vagy nem megfelelőek, ami lehetővé teszi a tagállamok számára a rugalmasságot az olyan megoldások megtalálása terén, amelyek saját körülményeiknek megfelelően a legjobb eredményeket hozzák az egészséget és a biztonságot illetően;

4.   üdvözli a Bizottság által a szabályozás egyszerűsítésére és az igazgatási terhek csökkentésére helyezett, fokozottabb hangsúlyt, és hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés fokozott előnyökkel jár a polgárok számára, és segíti a munkáltatókat és a munkavállalókat is abban, hogy az egészség és biztonság gyakorlati kérdéseire összpontosítsanak az egészség és biztonság terén jobb eredmények biztosítása érdekében; rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyszerűsítés ne veszélyeztesse a munkavállalók biztonságának szintjét;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájában biztosítson kiemelt szerepet azon tevékenységeknek és/vagy iparágaknak, amelyek konkrét kockázatokat jelentenek, például a fémfeldolgozás, építőipar, villamosság vagy erdészet;

6.   felhívja a Bizottságot, hogy vonja be szorosabban az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget (OSHA) e folyamatba, és különösen kérje olyan értékelés benyújtására, amely tartalmazza, hogy mely iparágak esetében a legnagyobb az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések kockázata, illetve hogy e kockázatokat hogyan lehet eredményesen ellensúlyozni;

7.   kiválónak tartja, hogy a Bizottság erős hangsúlyt helyez arra, hogy segítse a kkv-kat az egészségvédelmi és biztonsági kötelezettségeik teljesítésében, és teljes mértékben támogatja ezt a megközelítést;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság közleménye nem tesz említést a foglalkozási megbetegedések csökkentésére vonatkozó célkitűzésekről, de megérti a foglalkozási megbetegedések mérésével kapcsolatos nehézségeket; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a munkahelyi megbetegedések megfelelő azonosítása és mérése érdekében tekintse át a jelenlegi statisztikai eljárások használatát és alkalmazását, különösen a rák esetében, hogy célokat tűzhessen ki gyakoriságuk csökkentése érdekében; javasolja továbbá, hogy a Bizottság fontolja meg a foglalkozási megbetegedések európai ütemtervéről szóló 2003/670/EK bizottsági ajánlásnak(11) egy irányelvvel való felváltását;

9.   hangsúlyozza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének fontosságát a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos problémák kezelésénél, és üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásvizsgálatának egyedi módszerei kerüljenek kidolgozásra a nemi szempontok figyelembevételével; ugyanakkor kritikával illeti, hogy a Bizottság sem közleményében, sem a 2007–2012-es közösségi stratégia céljaiban, sem a hatáselemzésben nem veszi kellően figyelembe a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét;

10.   kéri a Bizottságtól, hogy mérje fel a munkával kapcsolatos végzetes és nem végzetes kimenetelű megbetegedésekre vonatkozó, nemek szerint lebontott, közösségi szintű statisztikák elérhetőségét;

11.   sürgeti a tagállamokat, hogy a nemek kérdését is figyelembe véve alkalmazzák a munkavédelmi irányelveket, és végezzék el ezen irányelvek nemi alapú hatásvizsgálatát;

12.   hangsúlyozza, hogy a munkavállalók betegséget vagy munkahelyi balesetet követő rehabilitációja és újbóli beilleszkedése alapvető fontosságú, és üdvözli, hogy a nemzeti stratégiákban sürgetik, hogy a rehabilitáció és az újbóli visszailleszkedés külön hangsúlyt kapjon; fontosnak tartja, hogy a kormányok az egészségre és biztonságra vonatkozó stratégiáikban biztosítsák a foglalkoztatásban maradás kötelezettségét (képzések, a feladatok átalakítása stb. útján) azok számára, akik munkával töltött életük során fizikai vagy szellemi betegségen mentek keresztül;

13.   felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön több számadatot és adatot a krónikus megbetegedésekkel érintett munkavállalókról és elemezze munkakörülményeiket, továbbá hogy készítsen chartát a rákos betegek és más krónikus betegségben szenvedők munkahelyi jogainak védelméről azzal a céllal, hogy a vállalatoktól megköveteljék annak lehetővé tételét a betegek számára, hogy kezelésük idején is foglalkoztatásban maradjanak, és ennek befejezését követően visszatérjenek a munkaerőpiacra;

14.   mély aggodalmát fejezi ki az ideiglenes és rövid távú és alacsony képzettségű munkavállalók körében bekövetkező balesetek túlzottan magas arányával kapcsolatban, amely néhány tagállamban az egyéb munkavállalóknál tapasztalt értéknek legalább kétszerese, felismerve ugyanakkor a foglalkoztatási csoportok és a fokozottabb kockázatot jelentő iparágakban – például az építőiparban – való foglalkoztatásuk kapcsolatát; rámutat, hogy a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását elősegítő intézkedések kiegészítéséről szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv(12) általános szabályként azt állapítja meg, hogy az ideiglenes munkavállalókat az egészséggel kapcsolatban a munkahelyen ugyanolyan jogok illetik meg, mint az állandó munkavállalókat, de nem hoz létre konkrét mechanizmust arra, hogy ezt az elvet a gyakorlatban működőképessé tegye; felhívja a Bizottságot, hogy ezekkel a hiányosságokkal sürgősen foglalkozzon;

15.   aggodalommal veszi tudomásul azt is, hogy emelkedik az olyan, nem tipikus munkaszerződések száma, amelyek feltételei kockázatokat jelenthetnek az alkalmazottak és szerződő felek egészségére és biztonságára;

16.   intézkedések meghozatalára szólít fel a nem tipikus munkahelyeken – például betegek otthoni ápolása – dolgozó nők egészségvédelmi és biztonsági jogainak érvényesülése érdekében;

17.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben vegyék figyelembe a demográfiai változás által a foglalkozási egészségre és biztonságra gyakorolt hatásokat; különösen felhívja őket a megelőző intézkedések megerősítésére és olyan intézkedések elfogadására, amelyek célja a kedvezőtlen fizikai következmények kompenzálása, különösen az ergonómia és a munkahelyek kialakítása révén, továbbá az idősödő munkavállalók motivációjának, képességeinek és egészségének megőrzését célzó intézkedések és ösztönzők útján;

18.   megállapítja, hogy a növekvő munkahelyi stressz és az emiatt kialakuló betegségek – különösen a krónikus megbetegedések, a szív- és érrendszeri betegségek és az izom- és csontrendszer megbetegedései – közötti kapcsolat tudományosan bizonyított tény;

19.   úgy véli, hogy rendkívül fontos a munkavédelemre vonatkozó, meglevő jogi aktusok jobb alkalmazásának biztosítása, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden elérhető eszközt használjanak fel ennek megvalósítása érdekében; a következőknek kell a mérlegelendő intézkedések közé tartozniuk:

   a) a megelőző szolgálatoknak és a munka ellenőrzésének minőségére vonatkozó minimumkövetelmények,
   b) szigorúbb szankciók,
   c) a jogszabályok végrehajtásának jobb értékelése,
   d) a legjobb gyakorlatok cseréje,
   e) a megelőzés és a korai riasztási rendszerek kultúrájának megerősítése, beleértve a társadalomnak a foglalkozási egészségre és biztonságra vonatkozó feltételeket illető tájékoztatáshoz való, szélesebb körű hozzáférését is,
   f) a munkahelyen az alkalmazottak fokozottabb részvétele,
   g) a munkáltatók ösztönzése a munkahelyen a foglalkozási biztonság és egészség terén meglévő kötelezettségeik teljesítésére,
   h) a társadalmi párbeszédre vonatkozó megállapodások alkalmazásának megerősítése;

20.   úgy véli, hogy a Bizottság komoly forráshiánnyal küzd a foglalkozási biztonságról szóló irányelvek eredményes átültetésének és végrehajtásának megfelelő ellenőrzését illetően; úgy véli, hogy a Bizottságnak valamennyi, rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia, beleértve a jogsértési eljárásoknak a jelenleginél nagyobb mértékű alkalmazását is;

21.   megállapítja, hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelme az Európai Unióban egyenlő mértékben alkalmazandó minden munkavállalóra, hogy e védelem alapja végső soron a fizikai integritáshoz való alapvető jog, és hogy a foglalkozási egészség és biztonság védelméről szóló jogszabályok alkalmazásának mellőzése veszélyezteti a munkavállalók egészségét és esélyegyenlőségét, és a védelem csökkenését eredményező folyamatokat indíthat meg;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén vállaljon ugyanolyan kötelezettségeket és írjon elő ugyanolyan hatásvizsgálatokat, mint a környezetvédelem terén;

23.   úgy véli, hogy a munkaügyi ellenőrzés nélkülözhetetlen része az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok végrehajtásának;

  a) ezért arra hívja fel a Bizottságot, hogy:
   i) annak megvizsgálását követően, hogy miként lehet elérni a legnagyobb hatékonyságot, és hogyan lehet a legnagyobb értéket teremteni, a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságát (SLIC) a hatékony teljesítmény érdekében lássa el megfelelő erőforrásokkal,
   ii) fejlessze tovább az ismeretek megosztását szolgáló rendszereket, hogy biztosítsa az információ és az együttműködés iránti kérésekre adott válaszok hatékonyságát,
   iii) a SLIC által javasoltak szerint indítson értékelő kutatást az ellenőrző tevékenységek hatékonyságával és hatásával kapcsolatban, közös minőségi és mennyiségi célkitűzések megfogalmazásával, ezáltal ösztönözve a felügyeletek által a munkaerő egészében az egészség és biztonság hatékony és eredményes kultúrája létrehozásának előmozdítójaként történő alkalmazását,
   iv) vezesse be a nemzeti ellenőrző rendszerek értékelésének módjait és eszközeit, különösen eredménytáblák létrehozásával,
  b) felhívja a tagállamokat, hogy:
   i) nemzeti felügyeleteik számára biztosítsanak megfelelő személyzetet és anyagi forrásokat,
   ii) az ILO ajánlásaival összhangban növeljék a munkaügyi felügyelők számát, hogy legalább az 1 felügyelő/10.000 munkavállaló arány biztosított legyen,
   iii) a munkaügyi felügyelők munkájának minőségét különböző területeken – például pszichológia, ergonómia, higiénia, környezeti kockázatok és toxikológia – történő fokozott multidiszciplináris képzés nyújtásával növeljék,
   iv) az ellenőrzéseket a prioritásnak tekintett területekre, ágazatokra és vállalkozásokra összpontosítsák, amelyek esetében magas a balesetek kockázata és magas a sebezhető csoportok, például a migráns munkavállalók, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók, az alacsonyan képzett, valamint a fiatal, az idősödő és a fogyatékkal élő munkavállalók aránya;

24.   elismeri, hogy a megelőzés alapvető fontosságú, és felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájában:

   a) biztosítsa, hogy a munkáltatók ismerjék el és teljesítsék a magfelelő megelőző intézkedésekre vonatkozó kötelezettségeiket minden munkahelyen, belátva, hogy a munkavállalók felelős magatartása is fontos saját egészségük és biztonságuk érdekében;
   b) annak ösztönözése, hogy a megelőző szolgálatok teljes mértékben multidiszciplinárisak legyenek, és tükrözzék a 89/391/EGK irányelvben előírt intézkedések hierarchiáját;
   c) annak hangsúlyozása, hogy a kockázatértékelésnek – az alkalmazottak teljes mértékű bevonásával – állandó, szakadatlan folyamatnak, nem pedig egyszeri kötelezettségnek kell lennie;
   d) annak biztosítása, hogy a megelőző tevékenységeket – amennyire lehet – házon belül végezzék el;
   e) annak biztosítása, hogy az egészségügyi felülvizsgálat és a megelőzés párhuzamosan történjen;
   f) rendszeresen kiigazítja a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabályait a technológiai fejleményeknek megfelelően.

25.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó technikai dokumentumokhoz és normákhoz nemzeti szinten való hozzáférés díjmentességét;

26.   gratulál a Bizottságnak az oktatással és a képzéssel kapcsolatban a közleményében szereplő javaslataihoz, és úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező a megelőzés kultúrájának kialakításához, és hogy azokat folyamatosan alkalmazni kell a munkahelyek új technológiai körülményeihez, és azon munkavállalókra is alkalmazni kell, akik betegség vagy szakmai pályájuk családi gondozási kötelezettségek miatti megszakadását követően térnek vissza a munkába;

27.   úgy véli, hogy a munkahelyi egészség és biztonság terén az egyénre szabott szakképzés és átképzés lehetőségét biztosítani kell a munkavállalók és az egészségügyi és biztonsági képviselők számára, különös figyelemmel az alvállalkozásra, a határozott idejű munkára, a részmunkaidőre, a nőkre és a migráns munkavállalókra; úgy véli, hogy e tekintetben továbbra is nemzeti és uniós forrásokat kell használni;

28.   úgy véli, hogy a munkaadókat kötelezni kellene az alkalmi munkavállalók és részmunkaidős szerződéssel dolgozó alkalmazottak orvosi vizsgálatának megkönnyítésére;

29.   felhívja a Bizottságot. hogy teljes mértékben használja ki a meglévő közösségi alapokat (nevezetesen az Európai Szociális Alapot) az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben (megelőzés és a megelőzési kultúra fejlesztése, a foglalkozási balesettel balesettől vagy megbetegedéstől szenvedő munkavállalók tudatosságának növelése, szakképzése, élethosszig tartó tanulása, rehabilitációja és újraintegrálása) és különösen a kkv-kkel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy más közösségi alapokból (pl. a 7. kutatási keretprogram forrásaiból) és nemzeti alapokból is bocsásson rendelkezésre forrásokat a foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó kutatáshoz;

30.   fontosnak tartja, annak szem előtt tartását, hogy a bányászatban, a kohászatban, az acélgyártásban és a hajóépítő ágazatban dolgozók nagy kockázatban vannak kitéve, és hogy a tagállamok és a Bizottság megfelelő összegeket különítsen el a munkahelyi egészség és biztonság garantálásához szükséges beruházásokra;

31.   kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiák kidolgozásában, és az e témával kapcsolatos statisztikák gyűjtésében, felmérések végzésében és kutatásokban biztosítsák a nemi szempontokat szisztematikusan érvényesítő megközelítés alkalmazását; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy éljenek a PROGRESS program e tekintetben – különösen a nemek közti egyenlőséggel foglalkozó szakaszában – rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeivel;

32.   felhívja a tagállamokat, hogy mérjék fel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítását szolgáló pénzügyi ösztönzők alkalmazását, különösen az adókedvezményeket és az ajánlattételi felhívások esetén a biztonságos vállalatok, illetve munkavédelmi tanúsítvánnyal rendelkező vállalkozások felé irányuló preferenciát, a biztosítási kötvények és szociális biztonsági járulékok esetében a káresemények számának csökkentését ösztönző rendszer bevezetését, valamint az elavult vagy nem biztonságos felszerelések cseréjét szolgáló pénzügyi ösztönzőket;

33.   javasolja továbbá, hogy a tagállamok mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos előírásokat is figyelembe vegyék;

34.   tekintettel azokra a folyamatban lévő társadalmi és gazdasági változásokra, amelyek egyben a munkaerőpiacot is befolyásolják és változtatják, felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze megfelelő foglalkoztatási politikák és tisztességes munkakörülmények kialakítását, és hogy munkahelyi egészségvédelem előmozdítására irányuló kampányok, a dohányzás munkahelyi betiltása, valamint a dohányzó alkalmazottak leszokásra ösztönzése révén buzdítsa a munkaadókat az egészséges munkahelyi életmód előmozdítására, továbbá hogy biztosítsa a más területekkel, elsősorban a közegészségüggyel való hatásköri és politikai koherenciát;

35.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i , 92/85/EGK tanácsi irányelv(13) felülvizsgálatát;

36.   úgy véli, hogy az azbeszttel való kapcsolatból származó egészségügyi problémák jól ismertek, és az azbeszttel kapcsolatos európai szabályozás megfelelő; hangsúlyozza, hogy az azbesztnek betudható betegségek száma az előrejelzések szerint hosszú éveken keresztül növekedni fog; felhívja ezért a Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást az épületekben és más létesítményekben, mint például hajókon, vonatokon és gépekben lévő azbeszttel kapcsolatos jelentős foglalkozási egészségügyi és biztonsági problémákról; felhívja továbbá a tagállamokat nemzeti cselekvési tervek elkészítésére az azbeszt kivonását illetően, beleértve az épületekben lévő azbeszt feltérképezését, illetve az azbeszt biztonságos eltávolításának biztosítását is;

37.   sajnálja, hogy a Bizottság a Parlament ismételt, külön kérései ellenére sem nyújtott be a 2000/54/EK irányelv módosítására vonatkozó javaslatot a tűvel és hegyes orvosi eszközökkel folytatott munka miatti kockázatok kezelése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy végezze el az ajánlattételi felhívás (2007/S 139-171103) alapján a hatástanulmányt, és felhív az irányelv megfelelő módosításának elfogadására a parlamenti ciklus 2009-es befejezése előtt, összhangban az európai egészségügyi dolgozóknak a tűszúrás által okozott sérülésekből adódó, vér útján terjedő fertőzéssel szembeni védelméről szóló fent említett parlamenti állásfoglalással; felhívja a Bizottságot megfelelő megelőzési és szűrési intézkedések végrehajtására a vérrel átadható betegségek – mint például a hepatitis C – kockázatának csökkentése érdekében;

38.   felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az egészségügyi ellátásban szerzett fertőzések megelőzésére vonatkozó európai uniós gyakorlati kódex kialakítása és elfogadása terén;

39.   felhívja a Bizottságot az egészségügyi ellátásban – beleértve a gondozóotthonokat is – az egészség és a biztonság fejlesztésére, intézkedéseket kezdeményezve az egészségügyi dolgozók rutinszerű szűrésének ösztönzése terén a korai diagnosztizálás és kezelés lehetővé tétele érdekében, a foglalkozás során szerzett vagy foglalkozás során átadható fertőzések, pl. az MRSA visszaszorítása érdekében;

40.   üdvözli a tagállamok nemzeti stratégiák kidolgozására irányuló kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy ezeknek a stratégiáknak ugyanazt az időszakot kell lefedniük, és ugyanabban az évben kell kezdődniük, hogy megkönnyítsék mind a nemzeti stratégiák, mind azok eredményeinek az összehasonlítását, és ezeknek egyértelmű és mérhető célkitűzéseket is meg kell határozniuk, és külön hangsúlyt kell helyezniük a kkv-kra és a sebezhető csoportokra, mint például a migráns munkavállalók, a fiatal és idősödő munkavállalók, a nők, az ideiglenes ügynökségi munkavállalók és a fogyatékkal élő munkavállalók;

41.   hangsúlyozza, hogy létfontosságú a munkahely elérhetővé és biztonságossá tétele a fogyatékkal élő munkavállalók számára, megfelelő elhelyezés, az egyéni szükségleteknek megfelelően kiigazított külön berendezés biztosítása, és a fogyatékkal élők számára a fogyatékosságuk miatt fontos egészségügyi szolgáltatások biztosítása útján, beleértve a további fogyatékosság minimalizálására és megelőzésére kialakított szolgáltatásokat is;

42.   felkéri mind a Bizottságot, mind a tagállamokat, hogy jogállásuktól függetlenül minden munkavállalóra teljes mértékben alkalmazzák és hajtsák végre a keretirányelvet, és módosítsák a jelenlegi jogszabályokat, amennyiben azok nem bizonyultak hatékonynak, beleértve azokat a gyakran figyelmen kívül hagyott területeket is, mint például a mezőgazdasági, egészségügyi dolgozók, a hivatásos sofőrök, a háztartási munkavállalók és az otthon dolgozók, valamint – adott esetben – a katonaság; továbbá biztosítsák a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i, 2000/78/EK tanácsi irányelv(14) teljes körű alkalmazását és végrehajtását; felkéri őket továbbá arra, hogy vegyék figyelembe az összes rendelkezésre álló lehetőséget arra nézve, hogy az EU egészségvédelmi és biztonsági rendelkezéseit adott esetben kiterjesszék az önálló vállalkozókra és a fogyatékkal élők számára kínált, védett foglalkoztatási szolgáltatásokra;

43.   felszólítja a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg a férfi és női munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő különféle kockázatokat, és intézkedjenek olyan társadalmi és fizikai infrastruktúra kialakításáról, amely védelmet biztosít ezen kockázatok ellen;

44.   hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak által viselt kockázatok elemzésének és a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségessége nem jelenti azt, hogy védekezésként ismét kirekesztő politikákat vezessenek be, vagy különböző állásokat alakítsanak ki a nőknek és a férfiaknak;

45.   úgy véli, hogy bár a munkáltató biztonsági kötelezettségei szigorúan azokra a személyekre szorítkozik, akikkel szemben munkaszerződés jogilag kötelezi, az egészségre és biztonságra vonatkozó politikának a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikában való szerepeltetése érdekében a munkáltatókat lehetőség szerint ösztönözni kell alvállalkozóik és az alvállalkozói lánc egészségügyi és biztonságügyi politikáinak megvizsgálására;

46.   érdeklődve várja a szociális partnerek váz- és izomrendszeri megbetegedésekről (MSD-k) folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy irányelvre irányuló javaslatot, tekintettel az MSD-k növekvő gyakoriságára, valamint arra, hogy a jelenlegi jogszabályok nem feltétlenül megfelelők, mivel nem foglalkoznak az összes munkahelyi helyzettel, és nem térnek ki a munkához kapcsolódó MSD-k összes kockázatra; arra hív fel, hogy a tudományos elveket szigorúan szem előtt kell tartani;

47.   érdeklődve várja a szociális partnereknek a rákkeltő anyagokról szóló, 2004. évi irányelv felülvizsgálatáról folytatott konzultációja második szakaszának kimenetelét, és úgy véli, hogy előnyben lehetne részesíteni az irányelv módosításának lehetőségét – hogy szerepeljenek benne a reprotoxikus anyagok is –, valamint az irányelvben felsorolt rákkeltő és mutagén anyagokra nézve kötelező foglalkozási expozíciós határértékek (BOELV-ek) felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és az irányelvben még nem szereplő egyes rákkeltő anyagokra nézve új BOELV-ek megállapítását;

48.   emlékeztet arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság nem csak a fizikai munkát végzők esetében kerülhet veszélybe; kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a mentális betegségek kialakulásának okaira, valamint a szellemi egészségre, a függőségre és a lélektani kockázatokra a munkahelyeken, így például a stresszre, a zaklatásra, a támadásokra és az erőszakra, és hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a munkaadók fizikai és mentális egészség előmozdítására vonatkozó politikájára;

49.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy nagyobb összhang alakuljon ki az új, helsinki székhelyű, Európai Vegyianyag-ügynökséggel (ECHA), valamint hogy tisztázzák a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) és a munkahelyi egészségvédelemről szóló egyéb irányelvek közötti kapcsolattal összefüggésben felmerülő számtalan kérdést;

50.   felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet a közösségi stratégia és a REACH-rendelet egyidejű végrehajtására: a stratégiának arra kell törekednie, hogy kiegészítse a vegyi kockázatokkal szembeni védelemről szóló REACH-rendeletet, és ki kell használnia a lehetőséget a munkahelyi vegyi kockázatokkal szembeni megelőző intézkedések fokozására a REACH-rendelet végrehajtásával összefüggésben;

51.   üdvözli a szociális partnerek között a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló keretmegállapodás újkeletű megkötését; sajnálja azonban, hogy az utóbbi megállapodás nem foglalkozik kifejezetten a harmadik fél által elkövetett erőszak kérdésével; ezért a szociális partnereket ebben a kérdésben konzultációra hívja fel;

52.   hangsúlyozza az Európában közlekedő számos kamionsofőr nehéz munkakörülményeit, amelyek oka a megfelelő pihenőhelyek elégtelen száma; a vezetésről és a pihenőidőről szóló, 561/2006/EK rendelet(16) 12. cikke kifejezetten elismeri az EU autópálya-hálózatában a hivatásos sofőrök számára az elegendő számú biztonságos és biztosított pihenési létesítmény fontosságát; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a biztonságos parkolóhelyekre vonatkozóan az Parlament által kezdeményezett kísérleti projektet, figyelembe véve az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság biztonságos parkolóhelyekről szóló véleményében(17) szereplő ajánlott intézkedéseket;

53.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen kutatást annak megvalósíthatósága és a munkahelyi egészség és biztonság és a társadalom egésze tekintetében jelentkező előnyei tekintetében, hogy minden, munkahelynek készülő új épület esetében legyen kötelező tűzoltó készülékek felszerelése, amennyiben ez biztonságos;

54.   a magas szintű egészségvédelem és biztonság hatékony kialakításának kulcsfontosságú eszközeként hangsúlyozza az összes érintett fél, ezen belül a hatóságok, a munkáltatók, a munkavállalók, azok képviselői és a civil társadalom közötti folyamatos párbeszéd fontosságát; ennek a párbeszédnek a munkavállalók egészségét és biztonságát, valamint egyes munkavállalói csoportok sajátos szükségleteit és igényeit illetően a vállalkozások és az ágazat szintjén érő valós kockázatokkal kapcsolatos jobb ismeretekhez, valamint a helyes gyakorlatok cseréjéhez kell vezetnie;

55.   sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők megfelelő képviseletét a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos döntéshozatal minden szintjén;

56.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége (CSR) a versenyképesség, a megfelelőbb foglalkozási egészség és munkahelyi biztonság, valamint a munkakörnyezet fejlesztésének egyik eredményes eszköze, és e tekintetben ösztönzi a bevált gyakorlatok helyi, nemzeti és európai szintű cseréjét a tagállamok között, globálisan pedig multinacionális szinten is, valamint a vállalatok társadalmi felelősségének további, önkéntes alkalmazását, illetve a vállalatok fejlesztési stratégiája integrált részeként történő alkalmazását is;

57.   úgy véli, hogy az alkalmazottak képviselete minden munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politika esetében rendkívül fontos; úgy véli, hogy az egészségvédelmi és biztonsági képviselők munkahelyi megléte és a jobb teljesítmény közötti pozitív összefüggést nem lehet alulbecsülni, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a részvételen alapuló megközelítést, valamint biztosítsák, hogy a lehető legtöbb munkavállaló számára legyenek elérhetők az egészségvédelmi és biztonsági képviselők;

58.   úgy véli, hogy a túl hosszú munkaidő/nem megfelelő pihenőidő kulcsfontosságú tényező a munkahelyi balesetek és megbetegedések növekvő számában, és a munka és a családi élet megfelelő egyensúlyának megteremtésére szólít fel;

59.   gratulál az OHSA-nak és az Élet- és Munkakörülmények Javításáért létrehozott Európai Alapítványnak az általuk mostanáig elvégzett munka tekintetében, és nézete szerint e szervek szakértelmét és hatásköreit teljes mértékben ki kell aknázni; e szerveket továbbra is a tudatosság felkeltésére, az információk összegyűjtésére, elemzésére és cseréjére, a bevált gyakorlatok cseréjére és – akár társadalmi változások, akár technikai innováció okozta – új és növekvő kockázatok előrejelzése céljából lefolytatandó vizsgálatokra kell használni;

60.   úgy véli, hogy az újonnan megjelenő kockázatok – pl. pszichoszociális kockázatok – azonosítása és nyomon követése alapvető fontosságú; ezért gratulál az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség kockázatkutató központjának munkájához, és azt várja a Bizottságtól, hogy a megállapításai alapján tegyen lépéseket, és az új kockázatok azonosításának megfelelően nyújtsa be a szükséges javaslatokat;

61.   javasolja a tagállamoknak, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nehéz vagy veszélyes körülmények között dolgozók szociális védelme tükrözze munkakörülményeiket mind munkás- mind nyugdíjas éveik során;

62.   javasolja, hogy az OHSA végezzen célzott kutatást az ideiglenes és ügynökségi munkavállalókat, valamint az alvállalkozóként működő vállalkozások munkavállalóit érintő egyedi problémák és kockázatok terén, hogy segítse a Bizottságot és a tagállamokat a felmerülő kockázatok elleni küzdelemben és a meglévő jogszabályok e csoportok tekintetében történő megfelelő végrehajtásában, felismerve, hogy egyes tagállamokban bizonyos csoportok, például az építőipari dolgozók nagyobb baleseti kockázatnak vannak kitéve;

63.   az a véleménye, hogy a globális környezetben szükség van a nemzetközi szervezetekkel, mint pédául a WTO-val, a WHO-val, és az ILO-val folytatott együttműködésre, valamint annak biztosítására, hogy a nemzetközi munkavédelmi egyezményeket és megállapodásokat az összes fél elfogadja és végrehajtsa; úgy véli, hogy ez fontos tényező az EU versenyképességének fenntartásához, valamint annak elkerüléséhez, hogy az EU vállalkozásait engedékenyebb egészségvédelmi és biztonsági jogi környezetet keresve harmadik országokba helyezzék; úgy véli továbbá, hogy ez az emberi jogok védelmének kérdése, és ezért a harmadik országokkal folytatott tárgyalások során foglalkozni kell vele;

64.   ezért felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket, és különösen erősítsék meg a C-187. ILO-egyezményt, és hajtsák végre az R-197. ajánlást;

65.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 303., 2007.12.14., 1. o.
(2) HL L 183., 1989.6.29., 1. o.
(3) HL L 262, 2000.10.17., 21. o.
(4) HL L 165, 2007.6.27., 21., o.
(5) HL C 300. E, 2003.12.11., 290. o.
(6) HL C 304. E, 2005.12.1., 400. o.
(7) HL C 303. E, 2006.12.13., 754. o.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0206 .
(9) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0501 .
(10) Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0102 .
(11) HL L 238., 2003.9.25., 28. o.
(12) HL L 206., 1991.7.29., 19. o.
(13) HL L 348., 1992.11.28., 1. o.
(14) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(15) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
(16) HL L 102., 2006.4.11., 1. o.
(17) HL C 175., 2007.7.27., 88. o.

Utolsó frissítés: 2008. szeptember 15.Jogi nyilatkozat