Az Európai Parlament 2010. október 20-i határozata az Európai Parlament eljárási szabályzatának az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodáshoz történő hozzáigazításáról (2010/2127(REG))

P7_TA(2010)0367 A7-0278/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzat 127., 211. és 212. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára(1)

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0278/2010),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítások a felülvizsgált keretmegállapodás hatálybalépését követő első napon lépnek hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Hatályos szöveg   Módosítás Módosítás 1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 9 cikk – 2 bekezdés 2.  A képviselők magatartását kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, az Európai Unió alapvető dokumentumaiban meghatározott értékeken és elveken kell nyugodnia, meg kell őriznie a Parlament méltóságát, és nem akadályozhatja a parlamenti munka zökkenőmentességét végzését, sem pedig a nyugalmat a Parlament épületeiben. 2.  A képviselők magatartását kölcsönös tiszteletnek kell jellemeznie, az Európai Unió alapvető dokumentumaiban meghatározott értékeken és elveken kell nyugodnia, meg kell őriznie a Parlament méltóságát, és nem akadályozhatja a parlamenti munka zökkenőmentességét végzését, sem pedig a nyugalmat a Parlament épületeiben. A képviselők betartják a bizalmas információk kezelésére vonatkozó parlamenti szabályokat. A fentiek be nem tartása a 146., 147. és 148. cikkben foglalt intézkedések alkalmazásához vezethet. A fenti normák és szabályok be nem tartása a 152., 153. és 154. cikknek megfelelő intézkedések alkalmazásához vezethet. Módosítás 2 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 23 cikk – 11 a bekezdés (új) 11a.  Az Elnökség szabályokat állapít meg a bizalmas információknak a Parlament és annak szervei, tisztségviselői és más képviselői által történő kezeléséről, figyelembe véve az e témákban megkötött intézményközi megállapodásokat. A szabályokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé és csatolják ezen eljárási szabályzathoz. (A rendelkezés a VIII. melléklet A. része (1) bekezdésének (4) albekezdése törlendő.) Módosítás 3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 35 cikk A Bizottság jogalkotási és munkaprogramja A Bizottság munkaprogramja 1.  Az Európai Unió jogalkotási tervét a Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal együttműködve határozza meg. 1.  Az Európai Unió jogalkotási tervét a Parlament a Bizottsággal és a Tanáccsal együttműködve határozza meg. A Parlament és a Bizottság együttműködik a Bizottság jogalkotási és munkaprogramjának kidolgozásában, a két intézmény által közösen megállapított és ezen eljárási szabályzathoz mellékelt ütemezéssel és az eljárásokkal összhangban. A Parlament és a Bizottság együttműködik a Bizottság munkaprogramjának kidolgozásában – amely program a Bizottság hozzájárulása az Unió éves és többéves pénzügyi tervezéséhez –, a két intézmény által közösen megállapított és ezen eljárási szabályzathoz mellékelt ütemezéssel és az eljárásokkal összhangban. 2.  Sürgős és előre nem látható esetekben egy intézmény – saját kezdeményezésre és a Szerződésekben megállapított eljárási keretek között – a jogalkotási programban nem javasolt jogalkotási intézkedést is indítványozhat. 2.  Sürgős és előre nem látható esetekben egy intézmény – saját kezdeményezésre és a Szerződésekben megállapított eljárási keretek között – a Bizottsági munkaprogramban nem javasolt jogalkotási intézkedést is indítványozhat. 3.  Az elnök továbbítja a Parlament által elfogadott állásfoglalást az Európai Unió jogalkotási eljárásaiban részt vevő többi intézménynek és a tagállamok parlamentjeinek. 3.  Az elnök továbbítja a Parlament által elfogadott állásfoglalást az Európai Unió jogalkotási eljárásaiban részt vevő többi intézménynek és a tagállamok parlamentjeinek. Az elnök felkéri a Tanácsot, hogy nyilvánítson véleményt a Bizottság éves jogalkotási programjáról és a Parlament állásfoglalásáról. Az elnök felkéri a Tanácsot, hogy nyilvánítson véleményt a Bizottság munkaprogramjáról és a Parlament állásfoglalásáról. 4.  Ha valamely intézmény nem tudja tartani a megállapított ütemezést, értesíti a többi intézményt a késedelem okáról, és új ütemezést javasol. 4.  Ha valamely intézmény nem tudja tartani a megállapított ütemezést, értesíti a többi intézményt a késedelem okáról, és új ütemezést javasol. Módosítás 4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 43 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés Ha egy javaslat szerepel az éves jogalkotási programban, az illetékes bizottság határozhat a javaslat előkészítésének folyamatát figyelemmel kísérő előadó kinevezéséről. Ha egy javaslat szerepel a Bizottsági munkaprogramban, az illetékes bizottság határozhat a javaslat előkészítésének folyamatát figyelemmel kísérő előadó kinevezéséről. Módosítás 5 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 44 cikk – 3 bekezdés 3.  Mielőtt az illetékes bizottság szavaz, megkérdezi a Bizottságot, hogy készített-e álláspontot a kezdeményezésről; és ha igen, felkéri a Bizottságot álláspontjának ismertetésére. 3.  Mielőtt az illetékes bizottság szavaz, megkérdezi a Bizottságot, hogy készít-e véleményt a kezdeményezésről. Amennyiben a Bizottság válasza igen, a bizottság csak a Bizottság kezdeményezéssel kapcsolatos véleményének kézhezvételét követően fogadhatja el jelentését. Módosítás 6 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 45 cikk – 2 bekezdés 2.  Az alkalmazandó eljárásról hozott határozatot követően, és ha a 46. cikket nem kell alkalmazni, a bizottság a jogalkotási aktusra irányuló javaslat tekintetében tagjai vagy állandó póttagjai közül előadót jelöl ki, ha ez a 35. cikk alapján jóváhagyott éves jogalkotási munkaprogram alapján még nem történt meg. 2.  Az alkalmazandó eljárásról hozott határozatot követően, és ha a 46. cikket nem kell alkalmazni, a bizottság a jogalkotási aktusra irányuló javaslat tekintetében tagjai vagy állandó póttagjai közül előadót jelöl ki, ha ez a 35. cikk alapján jóváhagyott Bizottsági munkaprogram alapján még nem történt meg. Módosítás 7 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 90 cikk – 1 bekezdés 1.  Ha nemzetközi megállapodások – beleértve meghatározott területeket, mint például a pénzügyeket vagy a kereskedelmet érintő megállapodásokat – megkötésére, megújítására vagy módosítására irányuló tárgyalásokat szándékoznak kezdeni, az illetékes bizottság úgy dönthet, hogy jelentést készít, vagy egyéb módon figyelemmel kíséri az eljárást, és erről a döntéséről tájékoztatja a Bizottsági Elnökök Értekezletét. Szükség esetén más bizottságok véleményét kérheti a 49. cikk (1) bekezdése értelmében. A 188. cikk (2) bekezdése, az 50. cikk és az 51. cikk megfelelően alkalmazandó. 1.  Ha nemzetközi megállapodások megkötésére, megújítására vagy módosítására irányuló tárgyalásokat szándékoznak kezdeni, az illetékes bizottság úgy dönthet, hogy jelentést készít, vagy egyéb módon kíséri figyelemmel az eljárást, és erről a döntéséről tájékoztatja a Bizottsági Elnökök Értekezletét. Szükség esetén más bizottságok véleményét kérheti a 49. cikk (1) bekezdése értelmében. A 188. cikk (2) bekezdése, az 50. cikk és az 51. cikk megfelelően alkalmazandó. Az illetékes bizottság, és adott esetben a társbizottság elnökei és előadói együttesen megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a Bizottság teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet a tárgyalási felhatalmazásra vonatkozó ajánlásairól – adott esetben bizalmas formában –, valamint a (3) és (4) bekezdésben említett információkról. Az illetékes bizottság, és adott esetben a társbizottság elnökei és előadói együttesen megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a Parlament azonnali, rendszeres és teljes körű tájékoztatást kapjon – adott esetben bizalmas formában –, a nemzetközi megállapodások tárgyalásának és megkötésének valamennyi szakaszában, beleértve a tárgyalási irányelv-tervezetekről és a véglegesen elfogadott tárgyalási irányelvekről, valamint a (3) bekezdésben említett információkról, – a Bizottságtól az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeinek és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak megfelelően, valamint – a Tanácstól az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeinek megfelelően. Módosítás 8 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 90 cikk – 4 bekezdés 4.  A tárgyalások folyamán a Bizottság és a Tanács rendszeresen és teljes körűen – adott esetben bizalmas formában – tájékoztatja az illetékes bizottságot a tárgyalások állásáról. törölve Módosítás 9 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 91 cikk Ha a Bizottságnak vagy a Tanácsnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikknek (10) bekezdése alapján haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell a Parlamentet, a Parlament előtt nyilatkozatot tesznek, amelyet vita követ. A Parlament a 90., illetve a 97. cikknek megfelelően ajánlásokat fogalmazhat meg. Ha a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szerinti kötelezettségei alapján nemzetközi megállapodás ideiglenes alkalmazására vagy felfüggesztésére irányuló javaslattételi szándékáról tájékoztatja a Parlamentet és a Tanácsot, a Parlament előtt nyilatkozatot tesznek, amelyet vita követ. A Parlament a 90., illetve a 97. cikknek megfelelően ajánlásokat fogalmazhat meg. Ugyanez az eljárás alkalmazandó abban az esetben, ha a Bizottság az Unió nevében valamely nemzetközi megállapodás által létrehozott testületben elfogadásra kerülő álláspontokkal kapcsolatos javaslatról tájékoztatja a Parlamentet. Módosítás 10 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 137 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés 1.  Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlásai alapján az ülések előtt a 35. cikkben említett, elfogadott éves jogalkotási és munka programot figyelembe véve elkészíti a napirendtervezetet. 1.  Az Elnökök Értekezlete a Bizottsági Elnökök Értekezletének ajánlásai alapján az ülések előtt a 35. cikkben említett, elfogadott Bizottsági munkaprogramot figyelembe véve elkészíti a napirendtervezetet. Módosítás 11 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 193 cikk – 2 bekezdés – a 3a. albekezdés (új) értelmezése E bekezdés rendelkezéseinek értelmezése az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás (50) bekezdésének megfelelően történik. Módosítás 12 Az Európai Parlament eljárási szabályzata II melléklet – A rész – 3 bekezdés 3.  A kérdés nem fogadható el, ha az előző három hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, kivéve, ha újabb fejlemények merülnek fel, vagy a kérdés megfogalmazója további információhoz kíván jutni. Az első esetben a megfogalmazó kap egy-egy példányt a kérdésről és a válaszról. 3.  A kérdés nem fogadható el, ha az előző három hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, vagy ha a kérdés csupán a Parlament valamely olyan konkrét állásfoglalásának nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásra irányul, amelyet a Bizottság már írásbeli nyomon követési közleményben biztosított, kivéve, ha újabb fejlemények merülnek fel, vagy a kérdés megfogalmazója további információhoz kíván jutni. Az első esetben a megfogalmazó kap egy-egy példányt a kérdésről és a válaszról. Módosítás 13 Az Európai Parlament eljárási szabályzata III melléklet – 3 bekezdés 3.  Ha az előző hat hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, a Főtitkárság a korábbi kérdés és válasz másolatát eljuttatja az előterjesztőhöz. A megismételt kérdést nem továbbítják a címzettnek, kivéve, ha az előterjesztő újabb fontos fejleményekre hivatkozik, vagy további információhoz kíván jutni. 3.  Ha az előző hat hónap folyamán azonos vagy hasonló kérdést már feltettek és megválaszoltak, vagy ha a kérdés csupán a Parlament valamely olyan konkrét állásfoglalásának nyomon követésével kapcsolatos tájékoztatásra irányul, amelyet a Bizottság már írásbeli nyomon követési közleményben biztosított, a Főtitkárság a korábbi kérdés és válasz másolatát eljuttatja az előterjesztőhöz. A megismételt kérdést nem továbbítják a címzettnek, kivéve, ha az előterjesztő újabb fontos fejleményekre hivatkozik, vagy további információhoz kíván jutni. Módosítás 14 Az Európai Parlament eljárási szabályzata VIII melléklet – A rész – 5 bekezdés 5.  Szankciók: jogsértés esetén a bizottság elnöke az alelnökökkel történő tanácskozást követően indokolással ellátott határozatban állapítja meg az alkalmazandó szankciókat (rendreutasítás, a bizottságból rövidebb vagy hosszabb időre történő, illetve végleges kizárás). 5.  Szankciók: jogsértés esetén a bizottság elnöke a 9. cikk (2) bekezdésének, a 152., 153. és 154. cikknek megfelelően jár el. Az érintett képviselő ezen határozat ellen halasztó hatállyal nem rendelkező fellebbezést nyújthat be. E fellebbezést az Elnökök Értekezlete és az illetékes bizottság elnöksége együttesen vizsgálja meg. Többségi határozatuk végleges. Ha bizonyítást nyer, hogy egy tisztviselő nem tett eleget a titoktartási kötelezettségének, a személyzeti szabályzatban megállapított szankciókat kell alkalmazni.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0366.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0085 – C7-0086/2010 – 2010/0054(COD))

P7_TA(2010)0368 A7-0263/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0085),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 322. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére, amelynek megfelelően a Bizottság benyújtotta a javaslatot a Parlamentnek (C7–0086/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződés. 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Számvevőszék 2010. április 29.i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. október 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által az eljárási szabályzat 51. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság , valamint az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0263/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 20.-án került elfogadásra az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek az Európai Külügyi Szolgálat tekintetében történő módosításáró szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(Mivel a Parlament és a Tanács egyezségre jutott, a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, azaz az 1081/2010/EU Euratom rendeletben foglaltakkal.)

MELLÉKLET

A Bizottság nyilatkozata

„A Bizottság foglalkozni kíván az Európai Fejlesztési Alap eszközének kérdésével azzal a céllal, hogy az eszközt a következő többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos javaslatainak keretében az Unió költségvetésébe beépítse.”

(1) HL C 145., 2010.6.3., 4. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról (COM(2010)0309 – C7-0146/2010 – 2010/0171(COD))

P7_TA(2010)0369 A7-0288/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0309),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 336. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0146/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének meghatározásáról szóló, 2010. július 26-i 2010/427/EU tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. október 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A7-0288/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát,

3.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 20-án került elfogadásra az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az e Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló .../2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(Mivel a Parlament és a Tanács egyezségre jutott, a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, azaz az 1080/2010/EU, Euratom rendeletben foglaltakkal.)

Melléklet

A főképviselő nyilatkozata az EKSZ-ben megvalósítandó földrajzi egyensúlyról

„A főképviselő igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az uniós tagállamok állampolgárai közül a lehető legnagyobb földrajzi lefedettség mellett történjék a felvétel, valamint hogy biztosítva legyen a Szolgálatban valamennyi tagállam megfelelő és érdemi arányú jelenléte.

Az EKSZ-nek teljes mértékben ki kell használnia az Unió különböző külügyi szolgálatainál meglévő sokszínűséget és az ott felhalmozott tapasztalatot és szakértelmet.

A főképviselő e célok elérése érdekében élni fog az EKSZ kinevezési eljárásának alkalmazása során rendelkezésére álló valamennyi lehetőséggel. Az EKSZ álláshelyeinek betöltéséről szóló éves jelentésében e kérdésnek külön szakaszt kíván szentelni.„

A főképviselő nyilatkozata az EKSZ-ben megvalósítandó nemek közötti esélyegyenlőségről

„A főképviselő igen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az EKSZ személyzetének felvétele során elősegítse a nemek közötti esélyegyenlőséget.

A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdításának kulcsa a nők biztatása az EKSZ álláshelyeire való pályázásra, valamint az e tekintetben fennálló akadályok elhárítása. A küldöttségvezetők 2010. évi kinevezési eljárásából nyert tapasztalatok alapján az EKSZ megvizsgálja majd, hogy a nők gyakran nem lineáris pályázási mintái miként vehetők jobban figyelembe a jövőbeli kinevezési eljárások során, illetve hogy az egyéb lehetséges akadályok miként háríthatók el. A főképviselő begyűjti majd a tagállami diplomáciai szolgálatok bevált gyakorlatait, és azokat lehetőség szerint az EKSZ-re is alkalmazza majd.

A főképviselő teljes mértékben élni kíván majd a személyzeti szabályzat 1d. cikke (2) és (3) bekezdése által biztosított valamennyi lehetőséggel annak érdekében, hogy a nők e Szolgálatban való foglalkoztatását elősegítse.

A főképviselő az EKSZ álláshelyeinek betöltéséről szóló éves jelentésében a nemek közötti egyensúlynak külön szakaszt kíván szentelni.„

A Bizottság nyilatkozata a személyzeti szabályzat 95. cikkének (2) bekezdése tekintetében

„A Bizottság a főképviselő számára megfelelő indokolással látja el az általa a jelöltlistán szereplő személyre vonatkozóan kifejtett kedvezőtlen véleményt.”

(1) HL L 201., 2010.8.3., 30. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács, III. szakasz – Bizottság, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (13475/2010 – C7-0262/2010 – 2010/2094(BUD))

P7_TA(2010)0370 A7-0283/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2009. december 17-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a Bizottság által 2010. június 17-én előterjesztett, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2010)0315),

–  tekintettel a Tanácsnak a 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló, 2010. szeptember 13-i álláspontjára (13475/2010 – C7−0262/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. és 75e. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0283/2010),

A.  mivel ezen költségvetési módosítás a harmadik, és egyben utolsó darabja az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásáról szóló politikai megállapodás és az azt követő tanácsi határozat végrehajtásához szükséges jogszabálycsomagnak, amelynek másik két eleme a költségvetési rendelet és a Személyzeti szabályzat módosítása,

B.   mivel az EKSZ létrehozását a költséghatékonyság, a költségvetési semlegesség, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek kell vezérelniük, figyelembe véve ugyanakkor a gazdasági válság államháztartásra és költségvetési szigor szükségességére gyakorolt hatásait,

C.   mivel ezenkívül minden erőfeszítést meg kell tenni az átfedések és a lehetséges hatáskörbeli ütközések elkerülése érdekében, különösen mivel ez nemcsak kevésbé hatékony külpolitikát, hanem a szűkös költségvetési források nem hatékony felhasználását is eredményezné,

D.   mivel a 2011-es szükségleteket a 2011-es költségvetéshez fűzött 1/2010. sz. módosító indítvány fedezi, amelyet a 2011-es évi általános költségvetési eljárásba foglalnak majd bele,

E.   mivel a szükséges források nagy részét egyszerűen átcsoportosítják az Európai Tanácsra, a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozó szakaszok alól, ám személyzet és szerződéses alkalmazottak tekintetében korlátozott mennyiségű új forrást is igényelnek,

F.   mivel ezen 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet ezt a költségvetési kiigazítást hivatalosan a 2010-es költségvetésbe vezeti majd be, beleértve egy külön új X. szakasz létrehozását, ami része a politikai megállapodásnak,

G.   mivel szavatolni a kell a Parlament költségvetési mentesítéssel kapcsolatos jogait,

H.   mivel ismételten emlékeztetni kell arra, hogy az EU számára létfontosságú, hogy külügyi eszközeinek teljes skáláját egységes struktúrában működtethesse, és mivel ezen álláspont politikai célja az, hogy biztosítsa a 2010-es költségvetési forrásokat e struktúra létrehozásához annak kezdeti szakaszában,

I.  mivel a Tanács 2010. szeptember 13-án elfogadta álláspontját,

1.  tudomásul veszi a 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetet;

2.  módosítás nélkül jóváhagyja a 6/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot, és utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 6/2010. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1.o. (2) HL L 64., 2010.3.12. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság (13472/2010 – C7-0263/2010 – 2010/2048(BUD))

P7_TA(2010)0371 A7-0281/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 310. és 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 37. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2009. december 17-én fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a Bizottság által 2010. április 8-án előterjesztett, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2010. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2010)0149),

–  tekintettel a rugalmassági eszköz igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatra, amelyet a Bizottság 2010. április 8-án terjesztett elő (COM(2010)0150),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra, amelyet a Bizottság 2010. március 17-én terjesztett elő (COM(2010)0102),

–  tekintettel a 3/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontra, amelyet a Tanács 2010. szeptember 13-án alakított ki (13472/2010 – C7-0263/2010),

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0281/2010),

A.  mivel a Bizottság az 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) módosítását javasolja a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozásának lehetővé tétele érdekében 2010 és 2013 között összesen 190 millió eurós költségvetéssel, és további lehetséges 10 millió euróval, amennyiben azt a tartalékkeretek lehetővé teszik,

B.  mivel a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések pénzügyi támogatásának éves bontására irányuló javaslat 2010-re 75 millió eurós összeget irányoz elő,

C.  mivel a 4. fejezetben rendelkezésre álló tartalékkeret csak 875 530 euró, mivel 2010-ben a legteljesebb mértékben finanszírozni kell az EU mint globális szereplő prioritásait,

D.  mivel e pénzügyi támogatás legnagyobb része 2010-ben a költségvetés 4. fejezetén belüli átcsoportosításból származik (75 millió euróból 55,8 millió euró),

E.  mivel a javasolt átcsoportosítás olyan eszközöket és fellépéseket érint, amelyeket az EU és különösen az Európai Parlament kiemelt fontosságúnak tekint,

F.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi keret elfogadásakor nem számoltak a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések pénzügyi támogatásának szükségességével,

G.  mivel a korábbi költségvetési eljárások megmutatták, hogy e fejezetre milyen szélsőséges nyomás nehezedik,

H.  mivel a banánszállító AKCS-országok európai uniós pénzügyi támogatását – amelyre hatást gyakorol a legnagyobb kedvezmény elvének a WTO keretében történő liberalizációja – nem szabadna megkérdőjelezni, és a költségvetési erőfeszítéseket nem szabadna elhalasztani,

I.  mivel a Parlament érdemben készen áll arra, hogy egyeztetés keretében tárgyaljon a költségvetési hatóság másik ágával,

J.  mivel a fennmaradó 875 530 eurós tartalékkeret felhasználható lenne a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések finanszírozására,

1.  tudomásul veszi a 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezetet és a Tanács álláspontját;

2.  emlékeztet elvi álláspontjára, amely szerint új az prioritásokat új forrásokból kell finanszírozni;

3.  úgy véli, hogy a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések (BAM) finanszírozása megfelel a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás rugalmassági eszköz felhasználásáról szóló 27. pontjában foglalt feltételeknek;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatot a rugalmassági eszköznek a fennmaradó 74 124 470 eurós része tekintetében történő felhasználására;

5.  úgy határozott, hogy az alábbiak szerint módosítja a Tanácsnak a 3/2010. sz. költségvetés-módosítási tervezetre vonatkozó álláspontját;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a módosítással együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

1.Melléklet

SECTION: III Bizottság

NÓMENKLATÚRA:

Változatlan marad

MEGJEGYZÉSEK:

Változatlan marad

INDOKOLÁS:

Lásd a Parlament tanácsi álláspontról elfogadott állásfoglalását.

(1) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. 1. (2) HL L 64., 2010.3.12. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. 1. (4) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról – összes szakasz (12699/2010 – C7-0202/2010 – 2010/2001(BUD))

P7_TA(2010)0372 A7-0284/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a tanács és a Bizottság között 2006. május 17-én létrejött, a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a 2011. évi költségvetés prioritásairól, III. szakasz – Bizottság(4),

–  tekintettel a 2011. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének a Bizottság által 2010. április 27-án előterjesztett tervezetére (COM(2010)0300),

–  tekintettel az Európai Unió költségvetési tervezetéről szóló, a Tanács által 2010. augusztus 12-én elfogadott álláspontra (12699/2010 - C7-0202/2010),

–  tekintettel az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2011. számú módosító indítványra, amelyet a Bizottság 2010. szeptember 15-én nyújtott be,

–  tekintettel eljárási szabályzata 75b. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi illetékes bizottság véleményére (A7–0284/2010),

III.SZAKASZ
Kulcsfontosságú kérdések és prioritások a 2011-es költségvetésben

1.  határozottan meg van győződve arról, hogy az Európai Unió működéséről szóló új szerződés szerinti költségvetési eljárás megkívánja valamennyi érintett intézmény teljes körű és magas szintű politikai részvételét; hangsúlyozza, hogy az egyeztetési eljárás célja a költségvetési hatóság két ága által képviselt álláspontok összeegyeztetése, és hogy a 2011-es költségvetés közös szövegtervezetét még mindkét ágnak jóvá kell hagynia saját eljárási szabályzatával és az EUMSz. 314. cikkének (7) bekezdésével összhangban;

2.  úgy véli, hogy a Tanács álláspontjának elfogadására vonatkozó írásbeli eljárás a költségvetési eljárás esetében különösen nem megfelelő, emellett meg is kérdőjelezhető, tekintettel arra, hogy egy ilyen lényeges uniós jogi aktusra vonatkozóan hiányzik a nyilvános és egyértelmű, miniszteri szintű politikai támogatás a Tanács részéről;

3.  emellett meglehetősen aggasztja, hogy hogyan értékelje a Tanács 2011-es költségvetési tervezetről szóló álláspontját, tekintettel arra, hogy az elfogadott csökkentések nem felelnek meg a világosan meghatározott céloknak, sőt ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a csökkentéseket véletlenszerűen és radikális módon alkalmazták a költségvetés egészében; úgy véli, hogy az előirányzatok önkényes csökkentése nem áll összhangban a hatékony és eredményes költségvetés-tervezés elvével;

4.  úgy véli, hogy az uniós szakpolitikákat erősítő és – különösen a közös kül- és biztonságpolitika, a versenyképesség és innováció, az energiapolitika, az űrtechnológia, az idegenforgalom, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a sport- és ifjúságpolitika, a szociálpolitika, az energiapolitika, valamint a bel- és igazságügy területén – új hatásköröket létrehozó és a költségvetés lisszabonizációját magával vonó EUMSz. hatálybalépése következtében az Európai Uniót fel kell ruházni a célkitűzései megvalósításához szükséges pénzügyi eszközökkel, és ezért koherenciát és következetességet kíván meg a költségvetési hatóság két ágától a megnövekedett pénzügyi képességek tekintetében;

5.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés egymást követő változásai és az uniós szintre átruházott felelősségek növekedése ellenére az uniós költségvetés csupán a GNI szerény 1%-ának felel meg; következésképpen ellenzi a Tanács által elfogadott súlyos csökkentéseket;

6.   megérti az egyes tanácsi küldöttségek által kifejtett aggályokat, miszerint a 2011-es költségvetési évben különösen nagy nyomás nehezedik a tagállami költségvetésekre, és annál is inkább szükség van megtakarításokra, ugyanakkor úgy véli, hogy a kifizetési előirányzatok önkényes csökkentése nem áll összhangban a helyes költségvetési gazdálkodás elvével, továbbá úgy véli, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok önkényes csökkentése veszélybe sodorja a már elfogadott uniós politikák és programok megvalósítását;

7.  továbbá emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló, 2007. március 29-i állásfoglalására(6), amelyben a Parlament hangsúlyozta, hogy az EU saját forrásainak jelenlegi rendszere – amelynek megfelelően az Unió bevételeinek 70%-a közvetlenül a nemzeti költségvetésekből származik – azt eredményezi, hogy az Európai Unió költségvetéséhez való hozzájárulást a nemzeti költségvetéseket sújtó újabb tehernek tekintik; mély meggyőződése, hogy a 2013 utáni következő többéves pénzügyi keret hatálybalépése előtt az uniós intézményeknek egyértelmű és kötelező menetrendet kellene elfogadniuk a saját források új rendszerének megállapítására; készen áll arra, hogy minden létező lehetőséget megvizsgáljon ezen a téren;

8.  ismételten emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés semmiképpen sem tekinthető és értékelhető egyszerűen a nemzeti költségvetésekre további terhet rovó pénzügyi tételnek, hanem éppen ellenkezőleg lehetőséget kell látni benne az Unió egészének érdekeit szolgáló és hozzáadott értéket jelentő kezdeményezések és beruházások fellendítésére, amelyek legtöbbjéről a Parlament és a Tanács közösen dönt, és így nemzeti szintű legitimációval is bírnak; felhívja az uniós intézményeket, hogy határozzanak meg megfelelő mechanizmust „az európai összefogás elmaradása” esetén felmerülő költségek felmérésére és értékelésére, ami rámutatna arra, hogy milyen megtakarításokat eredményez a nemzeti költségvetésekben a források egyesítése;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés nemzeti költségvetéseket kiegészítő jellegét és az általa adott lendületet nem szabad olyan önkényes csökkentésekkel próbára tenni és korlátozni, amelyek csak elenyésző (kevesebb mint 0,02%-os) részét teszik ki a 27 tagállami költségvetés teljes összegének;

10.  rámutat arra, hogy a Parlament az ifjúsággal, az oktatással és a mobilitással kapcsolatos szakpolitikákat a 2011-es költségvetés legfontosabb prioritásai közé sorolta – ahogy azt egyebek mellett a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló, 2010 júniusában elfogadott parlamenti állásfoglalás is megemlíti –, mivel azok alapvető és szükséges elemei az uniós gazdaságélénkítési stratégiának és az Európa 2020 stratégiának; kiemeli, hogy az előirányzatok bizonyos költségvetési tételek esetében javasolt növelése az EU jövőjére vonatkozó rövid és hosszú távú stratégiákat is szolgálja;

11.  ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a források szűkösségével és a globális gazdasági recesszióval összefüggésben az uniós politikák finanszírozását szorosabban nyomon kell követni minden olyan kiadás elkerülése érdekében, amelyet nem indokol világos és azonosítható célkitűzés, figyelembe véve az európai uniós költségvetés által biztosított hozzáadott értéket, mivel az a szolidaritást és a hatékonyságot fejezi ki azáltal, hogy egyesíti a nemzeti, regionális és helyi szinten, szétaprózódottan rendelkezésre álló forrásokat; hangsúlyozza ezenkívül, hogy az európai uniós költségvetés kiadásainak túlnyomó része az EU gazdasági növekedésének ösztönzéséhez szükséges hosszú távú beruházásokat támogatja;

12.  rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keretből eredő tartalék – különösen az 1a. és 3b. alfejezet és a 4. fejezet esetében – nem jelent tényleges mozgásteret, emellett csökkenti az EU arra való képességét, hogy prioritásainak fenntartása mellett reagáljon a politikai változásokra és váratlan szükségletekre; hangsúlyozza, hogy az EU előtt álló kihívások mértéke a többéves pénzügyi keret jelenlegi plafonértékeit jóval meghaladó forrásokat tenne szükségessé; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy feltétlenül szükség van a költségvetés jelentős felülvizsgálatára, és hogy a számos felmerült új kihívás és új prioritás elkerülhetetlenné tette a jelenlegi többéves pénzügyi keret plafonértékeinek és a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről (IIA) szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás egyes rendelkezéseinek haladéktalan felülvizsgálatát;

13.  sürgeti a Tanácsot, hogy vegye teljes mértékben figyelembe a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról ((COM(2010)0072 - 2010/0048(APP)) szóló 2010. szeptember 22-i parlamenti állásfoglalásban(7) rögzített egyértelmű feltételeket, amelyek alapján a Parlament az EUMSz. rendelkezéseivel összhangban jóváhagyja az új többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet;

14.  emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keret plafonértékei lehetetlenné teszik prioritásainak és a Szerződés hatálybalépéséből eredő új politikáknak a finanszírozását; hangsúlyozza, hogy az egyeztetőbizottságban a 2011-es költségvetésről folytatott tárgyalások megkönnyítése érdekében komoly kompromisszumok árán javaslatot tett e politikák plafonértéken belüli finanszírozására; hangsúlyozza, hogy ez azonban csak úgy megvalósítható, ha más, körültekintően kiválasztott költségvetési sorok előirányzatait csökkentik;

15.  határozottan támogatja az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmushoz kapcsolódó garanciaalap létrehozását az EU költségvetésében; ragaszkodik ahhoz, hogy a költségvetési hatóság mindkét ága részt vegyen az említett mechanizmus beindításával foglalkozó döntésekben; kéri, hogy a költségvetési hatóság megfelelő és kellő időben történő bevonásának biztosítása érdekében a mechanizmushoz kapcsolódó esetleges költségvetési forrásokat a jelenlegi többéves pénzügyi keret vagy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás ad hoc felülvizsgálatán keresztül finanszírozzák;

16.  a kifizetési előirányzatok tekintetében nem hajlandó mérlegelni a tanácsi álláspont szerinti olyan végső célösszeg megállapítását, amelyet a tényleges szükségletek alapos értékelése nélkül, pusztán különböző sorok csökkentésével vagy növelésével érnek el;

17.  emlékeztet arra, hogy a Tanács e gyakorlata hatással lehet az ugyanazon évi előirányzatok végrehajtási arányára, mivel lelassíthatja az új szerződések aláírását, különösen az utolsó negyedévben, és így zavarja az európai uniós programok többéves életciklusát;

18.  általánosságban úgy véli, hogy az uniós programokhoz kapcsolódó igazgatási kiadásokat a programok gyors végrehajtásának, minőségének és megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében nem szabad csökkenteni; ezért visszaállítja a Tanács által e programok igazgatási kiadásai tekintetében bevezetett csökkentéseket;

1a. alfejezet

19.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament 2011-es költségvetésre vonatkozó horizontális prioritásai, azaz az ifjúság, az oktatás és a mobilitás a különböző szakpolitikák keretében ágazatokon átívelő, célzott beruházásokat tesznek szükségessé az EU növekedésének és fejlődésének előmozdítása érdekében; ezért megerősíti, hogy növelni kívánja az e prioritásokhoz kötődő valamennyi program – nevezetesen az egész életen át tartó tanulás programja, az „Emberek” és az „Erasmus Mundus” program – előirányzatait;

20.  különösen úgy véli, hogy a fiatal munkaerő mobilitása kulcsfontosságú eszköz a versenyképes és dinamikus európai munkaerőpiac fejlődésének biztosításához, és ezért azt ösztönözni kell; következésképpen támogatja az Európai Foglalkoztatási Szolgálatra vonatkozó előirányzatok növelését, és ennek érdekében határozottan szorgalmazza a „Your first EURES job” elnevezésű előkészítő intézkedés elindítását, amelynek célja, hogy egy, a fiatalokat célzó speciális, nem akadémiai mobilitási program létrehozásának első lépéseként elősegítse a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedését vagy speciális munkahelyekhez való hozzájutását egy másik uniós tagállamban;

21.  elismeri az uniós finanszírozású kutatás által képviselt hozzáadott értéket, amely kutatás lendületet ad a kutatással kapcsolatos különböző nemzeti erőfeszítéseknek és beruházásoknak, különös tekintettel az energiához kapcsolódó kutatásra – beleértve a megújuló energiaforrások területét –, valamint elismeri a kkv-k központi szerepét az európai növekedés és foglalkoztatottság előmozdításában; ennek megfelelően megerősíti a Versenyképességi és innovációs keretprogram és különösen a Vállalkozási és innovációs program, illetve az Intelligens energia program iránti támogatását, növelve bizonyos költségvetési sorok kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatait; megjegyzi, hogy biztosítani kell a K+F-programok zökkenőmentes végrehajtását annak érdekében, hogy a költségvetési időszak végén elkerülhető legyen az előirányzatok más, az eredetitől eltérő célokra való átcsoportosítása;

22.  rendkívül aggódik amiatt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő forrás a „versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” célkitűzés központi politikáinak finanszírozására, és hogy az Európa 2020 stratégia soron következő finanszírozása miatt a helyzet csak romlik; emlékeztet arra, hogy a növekedés és a foglalkoztatás elősegítésében alapvető szerepet játszik az olyan politikákba való beruházás, mint az oktatás, a kutatás, az innováció, a közlekedés (különösen a TEN-T hálózatok) és a turizmus;

23.  kiemelkedő fontosságúnak tartja, hogy az újonnan létrehozott európai pénzügyi hatóságok a kezdetektől fogva megfelelő és elegendő finanszírozást kapjanak, hogy hozzájárulhassanak az európai és a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitásához;

24.  meg van győződve arról, hogy az Euratom – ITER Európai Közös Vállalkozás finanszírozását az ITER 2012. és 2013. évi finanszírozásáról szóló bizottsági javaslat fényében újra kell gondolni; elfogadhatatlannak tartja a jelenlegi 7. kutatási keretprogramon belüli, a növekvő pénzügyi szükségletek miatti átcsoportosítást, amelyek már nem felelnek meg az eredeti javaslatnak; ezért úgy véli, hogy a végrehajtás késedelmére tekintettel, valamint az ITER jövőbeli finanszírozására vonatkozóan a Tanáccsal folytatott tárgyalások elindítása érdekében a legmegfelelőbb költségvetési lehetőségként 47 millió euróval csökkenteni kell a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a 08 20 02. költségvetési soron;

25.  támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy vezessenek be kifizetési előirányzatokat az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap fejezetén belül annak érdekében, hogy leegyszerűsítsék a költségvetési hatóság két ága által jóváhagyott kérelmekkel kapcsolatos pénzügyi eljárásokat; ezért visszaállítja az eredeti értéket, megjegyezve, hogy azok a 2011-es igényekhez elégtelennek bizonyulhatnak;

26. meggyőződése, hogy az európai energiahelyzetre vonatkozóan stratégia tervre van szükség; megjegyzi, hogy a Bizottság már létrehozott egy stratégiai energiatechnológiai tervet, amelynek finanszírozási helyzete továbbra sem világos; ezért pro memoria (p.m.) sorokat hozott létre a stratégiai energiatechnológiai terv több területére vonatkozóan, amelyek hamarosan aktívvá válhatnak;
1b.alfejezet

27.  megállapítja, hogy a Tanács álláspontja a kötelezettségvállalások tekintetében nem módosítja a bizottsági javaslatot, és hangsúlyozza, hogy ez a kötelezettségvállalási előirányzatokkal kapcsolatos álláspont teljesen összhangban van a többéves pénzügyi keretben megállapított előirányzatokkal, figyelembe véve a pénzügyi keret 2011-re vonatkozó technikai jellegű kiigazítását a 2006. június 17-i az IIA. 17. pontjának megfelelően;

28.  sajnálja a Tanács megszorító megközelítését a kifizetések vonatkozásában, amelyek 1075 millió euróval csökkentek (felerészben a 2006–2011-es programozási időszak befejezésére tekintettel) a Bizottság 2011. évi kifizetési előirányzatokra vonatkozó becsléseihez képest; hangsúlyozza, hogy az utóbbiakat az Európai Parlament szerint már eleve alábecsülhették, és hogy a Tanács megközelítésmódja veszélyeztetheti a program végrehajtása terén fennálló lemaradás ledolgozását a 2007–2013-as időszak eleji lassú indulást, valamint a Parlament és a Tanács által az európai gazdaságélénkítési terv keretében nemrégiben elfogadott jogszabály-módosításokat követően;

29.  ezért a Tanács által a kifizetési előirányzatok vonatkozásában bevezetett csökkentéseket a költségvetési tervezet szintjére állítja vissza, és fenntartja eredeti álláspontját, amely szerint a Bizottságnak és a Tanácsnak sürgősen költségvetés-módosítást kell előterjesztenie és elfogadnia, amennyiben a kifizetési előirányzatok nem elegendőek a szükségletek fedezésére; üdvözli a Tanács ezzel kapcsolatos nyilatkozatát;

30.  emlékeztet arra, hogy az uniós balti-tengeri stratégiáról szóló cselekvési terv kimondja, hogy a javasolt tevékenységeket – amennyiben lehetséges – a meglevő forrásokból, köztük a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból kell finanszírozni; rámutat, hogy az uniós balti-tengeri stratégia kimondja, hogy a stratégia meglévő uniós eszközök és alapok, valamint más létező források és pénzügyi eszközök megfelelőbb kiaknázására épül; hangsúlyozza, hogy a stratégia számára biztosítani kell a megfelelő elismerést és finanszírozást;

2. fejezet

31.  hangsúlyozza, hogy a KAP elsődleges célját a piaci stabilitás és az élelmezésbiztonság, továbbá a gazdálkodók méltányos árbevételei biztosításának kell képeznie, beleértve a környezet és a táj védelmét, ezért felhívja a Bizottságot, hogy a 2011-es költségvetésben biztosítson pénzügyi keretet a finanszírozáshoz való hozzáférés egyszerűbbé tételéhez szükséges eszközökre arra az esetre, ha a piacon 2011-ben ingadozások következnének be;

32.  elismeri, hogy hasznosnak bizonyult a tejágazatnak a 2010-es költségvetésből nyújtott 300 millió eurós rendkívüli támogatás; támogatja egy új, tejalapként szolgáló költségvetési sor létrehozását a modernizáció, a diverzifikáció és szerkezetátalakítás fejlesztésének, valamint a tejtermelők tárgyalási pozíciója erősítésének támogatására a feldolgozók és a kiskereskedők élelmiszerláncon belüli növekvő piaci erejére való válaszadás érdekében; rámutat arra, hogy a Bizottság már jóváhagyta a tejalap létrehozását;

33.  úgy véli, hogy alacsonyabb szinten, de fenn kell tartani a borágazatot érintő nemzeti támogatási programot; rámutat, hogy a borpiac közös szervezésének reformja idején a Bizottság kifejezetten leszögezte, hogy a reform nem érintheti a költségvetést;

34.  elismeri az iskolagyümölcs- és az iskolatejprogram fontosságát, mivel e programok ösztönzik az egészséges táplálkozást a gyermekek körében; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy növelni kell e két program finanszírozását, és úgy határoz, hogy tovább növeli a rendelkezésükre álló előirányzatokat; hangsúlyozza a rászoruló személyeknek szóló program fontosságát, és úgy határoz, hogy növeli a program rendelkezésére álló előirányzatokat, de emlékeztet arra, hogy azt a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárások fényében kell végrehajtani;

35.  prioritásaival összhangban támogatja egy, a bevált gyakorlatok fiatal gazdálkodók közötti cseréjét előmozdító kísérleti projekt létrehozását, különös tekintettel az európai mezőgazdasági ágazat előtt álló kihívásokra;

36.  meg van győződve arról, hogy a 2007–2013-as LIFE+ környezetvédelmi célú pénzügyi eszközt tovább kell erősíteni a további intézkedéseknek való megfelelés érdekében; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi megfontolások elsőbbséget élveznek a környezetvédelmi és agrárpolitikán belül, és a finanszírozás növelése döntő fontosságú a természet és a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés kritériumait a LIFE+ mellett minden vonatkozó uniós eszközben érvényre kell juttatni;

3a. alfejezet

37.  úgy véli, hogy több program, köztük a „Terrorizmus és egyéb biztonsági vonatkozású veszélyek megelőzése, az azokra való felkészültség és következményeik kezelése” program alapvető fontosságú a stockholmi program végrehajtásához, és megerősíti, hogy támogatja a „Küzdelem az erőszak ellen” (Daphne) programot – amelynek keretében több, finanszírozásra érdemes program nem kaphatott támogatást az előirányzatok szűkössége miatt –, illetve a „Drogprevenció és felvilágosítás” programot; ezzel összefüggésben különös hangsúlyt fektet a nők elleni erőszakkal – azon belül a kényszerabortusszal, a női nemi szervek megcsonkításával, a kényszersterilizációval és bármely más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal – szembeni küzdelemre;

38.  tekintettel arra, hogy a SIS II projekt következő lépéseivel kapcsolatban kevés információt bocsátottak a Parlament rendelkezésére, úgy véli, hogy a szükséges fejlesztésekről kért tájékoztatás megszerzésének legmegfelelőbb eszköze az előirányzatok tartalékba helyezése;

39.  a Bizottság 2010. szeptember 21-i munkadokumentumában meghatározott tervet nem tartja megfelelőnek arra, hogy eleget tegyen a Parlament azon kérésének, hogy tájékoztatást kapjon a szükséges fejlesztésekről, valamint teljes körű áttekintést kapjon a SIS II költségvetéséről;

3b. alfejezet

40.  emlékeztet arra, hogy a 3b. alfejezet alá olyan szakpolitikák tartoznak, amelyek közvetlenül érintik az európai polgárok mindennapi életét, és határozott meggyőződése, hogy az ezen alfejezetben rejlő tényleges potenciált a jelenlegi többéves pénzügyi keret szűkös korlátai között nem lehet teljes mértékben kihasználni; rámutat, hogy ezen eszközök Tanács által javasolt finanszírozása nem tükrözi az e fejezet alá tartozó prioritásokat, és különösen hangsúlyozza, hogy a fiatalokat célzó programok eddigi kiemelkedően magas végrehajtási arányai azt bizonyítják, hogy ezek sokkal nagyobb mértékű befektetést érdemelnek;

41.  ismételten kijelenti, hogy szándékában áll növelni a Fiatalok lendületben programra, a Nyári Speciális Olimpiai Játékokra, a tájékoztatási irodákra és a sport területén folyamatban lévő előkészítő intézkedésre vonatkozó előirányzatokat; tudomásul veszi a Tanács arra irányuló kezdeményezését, hogy új előkészítő intézkedést terjeszt elő az európai emlékhelyekkel kapcsolatban, és úgy véli, hogy ez az előkészítő intézkedés a közös európai emlékezet részét képező történelmi emlékhelyekhez való hozzáférés megkönnyítése révén előmozdíthatja az uniós állampolgárságot;

42.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság terjesszen elő az uniós polgárok felé irányuló kommunikáció javítására és az európai közszféra létrehozására vonatkozó átfogó stratégiát, a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című, 2008. októberi intézményközi együttes nyilatkozattal összhangban;

4. fejezet

43.  határozott meggyőződése, hogy az EU mint globális partner szerepét a többéves pénzügyi keretben megállapított keretek között nem lehet megfelelően finanszírozni, és hogy a költségvetési hatóság két ága az eszközök szűkösségét nem orvosolhatja az utolsó pillanatban kötött kompromisszumokkal, a középtávú szükségletek megfelelő mérlegelése nélkül; emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata és a 4. fejezet plafonértékének az időközben felmerült, 2006-ban még nem várható szükségletek figyelembevétele céljából történő felülvizsgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy ez a fejezet kezelhető és fenntartható legyen;

44.  azon a véleményen van, hogy az e fejezeten belüli rendkívül szűk mozgástér és a Tanács által kezdeményezett megtakarításokra való törekvés miatt az elsődleges célok finanszírozása csak korlátozott számú költségvetési sor előirányzatainak átgondolt csökkentése révén biztosítható; úgy ítéli meg, hogy az Afganisztán helyreállításának támogatására és a makroszintű pénzügyi támogatásra elkülönített előirányzatok részben csökkenthetők, anélkül hogy ez lényeges hatással lenne a műveletekre; ugyanebben a szellemben úgy határoz, hogy az intézményközi megállapodás 42. pontja értelmében a közös kül- és biztonságpolitika előirányzatait visszaállítja a 2010. évi költségvetésben szereplő szintre;

45.  megerősíti aziránti elkötelezettségét, hogy ne csökkentsék önkényesen a Palesztina, a békefolyamat és az UNRWA számára nyújtandó támogatásra vonatkozó előirányzatokat; ugyanakkor újólag kinyilvánítja azon meggyőződését, hogy az EU által nyújtott globális pénzügyi támogatás –az Unió összességében az első helyen áll az adományozók sorában – és a békefolyamatra gyakorolt korlátozott uniós befolyás közötti ellentmondás nem indokolt és nem is érthető, és alapos vizsgálatot igényel, különösen az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálat keretében;

46.  ismételten hangsúlyozza, hogy ellenzi az előirányzatok javasolt átcsoportosítását több eszköztől és programtól a banánkereskedelmet kísérő intézkedésekre és az iparosodott országokkal való együttműködés eszközére (ICI+), amelyek finanszírozásával a jelenlegi többéves pénzügyi keret elfogadásának idején nem számoltak, ugyanakkor megerősíti, hogy támogatja ezeket az eszközöket; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz nem tekinthető olyan alapnak, amelyet a 4. fejezetben felmerülő bármilyen új szükséglet finanszírozásához igénybe lehet venni, hanem azt olyan meghatározott célokra hozták létre és finanszírozzák, amelyek elérésére az EU számos alkalommal kötelezettséget vállalt; ezért felhívja a Tanácsot, hogy állapodjon meg ezen intézkedéseknek az intézményközi megállapodásban foglalt valamennyi eszköz felhasználásával történő többéves finanszírozásáról;

47.  úgy határoz, hogy a környezetre és a természeti erőforrások, többek között az energia fenntartható kezelésére szánt előirányzatok egy részét tartalékba helyezi, amíg a Bizottság nem terjeszt elő politikailag kötelező dokumentumot, amely igazolja, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos gyorsfinanszírozási csomag valóban kiegészítő jellegű, földrajzilag kiegyenlített módon juttat uniós forrásokat a partnerrégióknak, és nem válik a létező fejlesztési együttműködési programok kárára, valamint világos tájékoztatást ad a kedvezményezettek kiválasztásának szempontjairól és a fejlődő országokkal kötött megállapodások részleteiről;

48.  egységesített megközelítést kezdeményez a tisztességes kereskedelemhez nyújtott uniós támogatás vonatkozásában a költségvetési címek között;

49.  úgy véli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat létrehozásáról folytatott négyoldalú tárgyalásokkal összhangban törekedni kell a KKBP- és KVBP-missziók fokozott azonosítására a jobb átláthatóság és a költségvetés áttekinthetőségének javítása érdekében; ennek megfelelően úgy határoz, hogy a 19 03 01., a 19 03 03. és a 19 03 07. sort felbontja, hogy külön költségvetési sorokat hozzon létre a KKBP/KVBP keretében 2011-ben folytatott legfontosabb missziók, azaz az Európai Unió grúziai megfigyelő missziója (EUMM Georgia), az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziója (EULEX Kosovo) és az afganisztáni rendőri misszió (EUPOL Afghanistan) számára;

50.  szeretné tudni, miért folyósítanak még mindig kifizetéseket olyan volt biztosok számára, akik azóta más állással rendelkeznek; határozottan kéri a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja felül a folyamatban lévő eljárásokat, és 2011. április 30-ig nyújtson be részletes jelentést a Parlamentnek;

51.  a transzatlanti kapcsolatokról szóló állásfoglalásaival összhangban úgy ítéli meg, hogy az EU és az USA közötti stratégiai partnerséget egyértelműen hangsúlyozni kell az „Együttműködés az Egyesült Államokkal” elnevezésű külön költségvetési sor létrehozásával;

52.  meggyőződése, hogy a ciprusi török közösség támogatására szolgáló pénzügyi keretet tovább kell növelni, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsunk a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság működéséhez, valamint a kulturális örökség szakmai bizottsága által folytatott helyreállítási projektekhez; úgy ítéli meg, hogy e bizottságok működése kiemelkedően fontos mindkét ciprusi közösség számára;

5. fejezet

53.  elutasítja a Tanács 5. fejezet kiadásaival kapcsolatos általános álláspontját, amely összességében több mint 115 millió eurós csökkenést tartalmaz, abból adódóan, hogy a Tanács nem irányozza elő a költségvetésben az 1,85%-os fizetés- és nyugdíjkiigazítást, általános mértékben csökkenti az európai iskolákra vonatkozó költségvetési sorokon rendelkezésre álló előirányzatokat – ellentétben a Parlament fiatalokkal, oktatással és mobilitással kapcsolatos prioritásaival;

54.  hangsúlyozza, hogy bár ez a megszorító megközelítés rövidtávon megtakarításokat eredményezhet az EU költségvetésének és a tagállamoknak, veszélybe sodorja uniós politikák és programok megvalósítását; emellett hangsúlyozza, hogy az intézmények számára megfelelő forrásokat kell biztosítani feladataik ellátásához, különösen az EUMSz. hatálybalépését követően;

55.  ezért általánosságban visszaállítja a Tanács által bevezetett csökkentéseket, és a Bíróság határozathozataláig tartalékba helyezi a fizetések 1,85%-os kiigazításához kapcsolódó összegeket; úgy véli, hogy e költség előirányozása helyes és körültekintő költségvetési gazdálkodás;

56.  visszaállítja a Bizottság költségvetési tervezetében szereplő javaslatot valamennyi fent említett csökkentés tekintetében, kivéve a konferenciákra, ülésekre és bizottsági tevékenységekre rendelkezésre álló előirányzatokat; úgy véli, hogy az európai iskolákkal kapcsolatos csökkentések elfogadhatatlanok; csodálkozik azon, hogyan tudja a Tanács nagyobb pontossággal megbecsülni a bizottsági szolgálatok lehetséges személyzeti létszámát, mint maga a Bizottság;

57.  kéri a Tanácstól az 1/2011. sz. módosító indítvány gyors elfogadását, annak érdekében, hogy az Európai Külügyi Szolgálat 2011 legelején megfelelő forrásokkal rendelkezve elkezdhesse munkáját, azonban úgy határoz, hogy az előirányzatokat tartalékba helyezi a Parlament illetékes szervei és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője között a jelenlegi bizottsági és tanácsi struktúrák összeolvasztásával felszabadult források felhasználására vonatkozó alelnöki/főképviselői prioritásokról folytatott további konzultáció függvényében;

58.  tartalékot képez egyes adminisztratív költségvetési sorok vonatkozásában, amíg a Bizottság egyedi intézkedéseket vagy nyomon követést nem valósít meg, illetve javaslatokat nem terjeszt elő, illetve azzal a céllal, hogy a Bizottságtól további információkat kapjon; e tartalékok egy részének felszabadítása érdekében kéri különösen a biztosok magatartási kódexének felülvizsgálatát és annak szigorú alkalmazását a volt képviselők nyugdíjainak fedezésére szolgáló pénzösszegek elosztásának módozatai tekintetében;

Ügynökségek

59.  általában elfogadja az ügynökségek költségvetési igényeire vonatkozó bizottsági becsléseket és elutasítja az EU decentralizált ügynökségeinek 2010-hez képesti költségvetésére vonatkozó tanácsi álláspont alapjául szolgáló elveket, úgymint:

60.  úgy gondolja ugyanakkor, hogy a díjbeszedést folytató ügynökségeknek nyújtott uniós támogatást nem szabad a címzett bevételek összegével csökkenteni, azért, hogy ezen ügynökségek megfelelő költségvetési rugalmassággal rendelkezzenek a beszedett díjak ingadozására tekintettel;

61.  továbbá úgy határoz, hogy – összhangban a Tanáccsal folytatott tárgyalások kimenetelének költségvetési következményeire vonatkozóan rendelkezésre álló becslésekkel – növeli a három új pénzügyi felügyeleti hatóság 2011-es költségvetési előirányzatait, a 2008. évre vonatkozó mentesítési eljárás eredményének függvényében tartalékot képez az Európai Rendőrakadémia számára, valamint a Parlament prioritásainak megfelelően fokozza az Európai Képzési Alapítvány támogatását, továbbá növeli a Halászati Ellenőrző Hivatal költségvetési előirányzatait annak érdekében, hogy az teljesíteni tudja a nemzetközi vizeken rá háruló ellenőrzési kötelezettségeket;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

62.  hangsúlyozza, hogy a korlátozott számban elfogadott kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket alaposan mérlegelték és kiértékelték, többek között a Bizottság hasznos és konstruktív, 2010. júliusi első értékelését figyelembe véve, annak érdekében, hogy elkerüljék a jelenlegi európai uniós programok által már lefedett intézkedések megkettőzését; emlékeztet arra, hogy a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések célja a politikai prioritások kialakítása és olyan új kezdeményezések bevezetése, amelyek az EU jövőbeli tevékenységeit és programjait képezhetik;

I., II., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. szakasz
Általános keret

63.  emlékeztet arra, hogy az intézményeknek a hatékony és eredményes gazdálkodás alapján kell költségvetéseiket elkészíteniük, és – figyelembe véve a jelenlegi gazdasági válság hatásait – törekedniük kell a források hatékony felhasználására, ami lehetővé teszi számukra, hogy a Lisszaboni Szerződés szerinti kötelezettségeik végrehajtása mellett ahol csak lehetséges, keressék a megtakarítási lehetőségeket;

64.  felhívja a figyelmet a Bizottság által a fizetések kiigazítása tekintetében a Bíróság elé vitt, jelenleg is folyamatban lévő ügyre, és úgy határoz, hogy az elővigyázatos költségvetési tervezés elvét követve tartalékba helyezi a fizetések 1,85%-os kiigazítását illetően a Bizottságnak kedvező esetleges bírósági határozat 2011-es költségvetési következményeit fedező előirányzatokat;

65.  megállapítja, hogy a Tanács csökkentette a Horvátországgal kapcsolatos előirányzatokat, mivel az ország csatlakozásának időpontját illetően a Bizottságétól eltérő munkahipotézisből indult ki; úgy határoz, hogy a Bizottság megközelítését követi, mivel jelenleg nincs olyan új tényező, amely indokolná a változást;

66.  az egyes intézmények kérelmeinek értékelését követően úgy határoz, hogy visszaállítja az intézmények költségvetésében a Tanács által eszközölt csökkentések egy részét, azokban az esetekben, amikor egy intézmény adott kérelme teljesen indokoltnak tekinthető;

67.  hangsúlyozza, hogy az, hogy a Tanács eddig nem tudott álláspontot kialakítani az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságra és a Régiók Bizottságára vonatkozó, 2/2010. sz. költségvetés-módosítást illetően, nem hagy más lehetőséget, mint azt, hogy e költségvetés-módosításról is a 2011-es költségvetés megvitatása során tárgyaljanak;

1. szakasz – Európai Parlament
Általános keret

68.  hangsúlyozza, hogy 2010 márciusában és áprilisában két előzetes egyeztető ülés keretében tárgyalásokra került sor, és hogy a költségvetési tervezet megalkotásának szakaszában számos kérdésben egyértelmű eredmények születtek; üdvözli, hogy e tárgyalások a jó és építő szándék szellemében zajlottak; üdvözli, hogy az Elnökség által 2010 szeptemberében elfogadott módosító indítvány nincs jelentős hatással a tervezetre;

69.  tudatában van annak, hogy nehéz ám megnyugtató egyensúlyt kell teremteni a Parlament Lisszaboni Szerződésben előírt feladatai – a források növelését megkövetelő – teljes körű ellátásának igénye és a pénzügyi válság idején alkalmazandó szilárd költségvetési elvek és korlátozások között; ezért részletesen áttekintette a különböző költségvetési sorokat, és néhány esetben kiigazította a tervezetben szereplő előirányzatokat;

70.  hangsúlyozza, hogy költségvetésének teljes összege 1 700 349 283 euró, ami a többéves pénzügyi keret 5. fejezete (igazgatási kiadások) 20,21%-ának felel meg, azaz összhangban áll korábbi állásfoglalásaival, melyek értelmében a kiadásoknak a 20%-os határ körül kell mozogniuk;

71.  ezzel összefüggésben kiemeli, hogy ez az összeg tükrözi hatásköreinek Lisszaboni Szerződés szerinti jelentős bővülését és az ebből adódó személyzeti és egyéb forrásigényeket;

72.  megállapítja, hogy a költségvetési hatóság által meghatározott végleges összeg a költségvetési tervezethez képest nettó 6 198 071 euró, az Elnökséggel való egyeztetést megelőző eredeti költségvetési javaslathoz képest pedig 25 029 014 euró csökkentést jelent;

73.  továbbra is fenntartja álláspontját, mely szerint – különösképpen a gazdasági válság idején – költségvetési politikájának mindenképpen központi eleme az, hogy ahol lehet, megtakarítási lehetőségeket találjon, és folyamatosan törekedjen a meglévő források átszervezésére és átcsoportosítására;

Humánerőforrás

74.  megjegyzi, hogy Elnökségének a Költségvetési Bizottság által is elfogadott javaslatának megfelelően nagy hangsúlyt fektetnek a képviselők közvetett támogatására, olyan területek egyértelmű megerősítésén keresztül, mint például a Parlament kutatási és politikaelemzői kapacitása, a könyvtári szolgáltatások, a tematikus osztályok és ehhez kapcsolódó területek; emlékeztet arra, hogy mindez kiegészíti a Parlament új és erősebb szerepének létrejöttét követően a 2010-es költségvetésben és az 1/2010. sz. költségvetés-módosításban már megerősített, közvetlen támogatással kapcsolatos intézkedéseket;

75.  emlékeztet a Parlament 2011-es pénzügyi évre vonatkozó bevételi és kiadási előirányzatairól szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására(8) és az ahhoz mellékelt létszámtervre; ezennel úgy határoz, hogy néhány kiigazítást tesz az alábbi bekezdésekben leírtaknak megfelelően;

76.  emlékeztet azon határozatára, melynek értelmében e folyamat keretében a könyvtári szolgáltatásokat 2011-ben 15 új álláshellyel megerősíti, és a 13 szerződéses álláshelyet állandó álláshelyekké alakítja; úgy határoz, hogy ezen álláshelyek közül 8 vonatkozásában csökkenti az előirányzatokat azzal a céllal, hogy a munkaerő-felvétel fokozatosan, két éves időszakra elnyúlóan történjen;

77.  úgy határozott, hogy az „egyéb területekhez” kapcsolódó 30 álláshelyre (6 AD5 és 24 AST1) vonatkozó előirányzatok a tartalékban maradnak a kért további információk beérkezéséig;

78.  úgy határoz, hogy a módosító indítvány javaslatának megfelelően jóváhagyja az akkreditációs szolgálat internalizálását, és ezért a létszámtervben 16 új álláshelyet hoz létre (1 AD5 és 15 AST1), valamint rendelkezésre bocsátja a megfelelő előirányzatokat;

79.  a módosító indítványnak megfelelően az alábbi, a költségvetés szempontjából semleges intézkedéseket hagyja jóvá:

80.  a C1/2010. sz. átcsoportosításra vonatkozó döntéssel összhangban felszabadította a Horvátországgal kapcsolatosan tartalékba helyezett 3 millió eurós összegeket; valamint szerződéses alkalmazottak felvétele érdekében átcsoportosította ezen előirányzatokat;

A képviselők közvetlen támogatása

81.  az asszisztensi juttatásokról az 1/2010. sz. költségvetés-módosítással összefüggésben folytatott előzetes részletes vitáját, valamint a juttatások emelésének második részletével kapcsolatos, 2011-re vonatkozó elnökségi javaslatot követően úgy határoz, hogy ezek az előirányzatok tartalékban maradnak; tudomásul veszi az igazgatási szervektől kapott válaszokat, azonban azokat a jelenlegi fázisban nem tartja meggyőzőnek a további növelések indokolásához; ismételten tájékoztatást kér, amint azt a 2011-es költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról szóló 2010. március 25-i állásfoglalásában(9) megszavazta;

82.  elutasítja az Elnökség arra irányuló kérelmét, hogy a quaestorok asszisztenseit AST4-esből AST8-as kategóriába sorolják át;

Épületekkel kapcsolatos politika

83.  módosította a 2 0 0 8. számú költségvetési sor elnevezését, annak érdekében, hogy növelje az átláthatóságot a különböző építési projektekkel kapcsolatban;

84.  kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák a nagy költségvetési következményekkel járó építési projektek – például a KAD épület bővítése – új fejleményeiről, és várja az ezzel egyidejű lehetséges brüsszeli építési projektek költségvetésre gyakorolt hatásával kapcsolatos válaszokat;

Kommunikációs és tájékoztatási politika

85.  tudomásul veszi a tudásmenedzsment-rendszer helyzetével kapcsolatos választ, a projekt jelenlegi szakaszában azonban még nem mérhető fel, hogy teljesülnek-e az elvárások; hangsúlyozza, hogy e rendszer megvalósítására vonatkozóan ütemtervre van szükség; megismétli az iránymutatásokról szóló állásfoglalásában szereplő azon kérését, hogy e rendszer az interneten keresztül legyen könnyen elérhető az európai polgárok számára; tájékoztatást kér azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megtakarításokat eszközölni a tudásmenedzsment-rendszer megvalósítását követően;

86.  megjegyzi, hogy számos képviselő érdeklődött az informatikai mobilitási projekt tartalmáról és helyzetéről, ami mélyebb elemzést és vitát követelhet meg; úgy határozott, hogy egyelőre tartalékba helyezi a projekttel kapcsolatos előirányzatokat, hogy lehetőség nyíljon vitákra és elemzésekre;

87. kéri, hogy továbbra is tájékoztassák a parlamenti web-tv-vel kapcsolatos fejleményekről, és úgy határoz, hogy 1 millió eurót tartalékba helyez;
A környezetvédelemmel kapcsolatos ügyek

88.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a konkrét kezdeményezések és intézkedések hatékony bevezetését a repülőgépeknél és a gépkocsiknál kevésbé szennyező közlekedési eszközök (tömegközlekedés, kerékpár) fokozottabb és jobb kihasználása érdekében, ami lehetséges jövőbeni megtakarítások beazonosításhoz is hozzájárulhat, például a járművekre vonatkozó költségvetési soron;

89.  ugyanezen szellemben hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell hozni az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében mind költségvetési, mind környezetvédelmi értelemben;

90.  elégedett azzal, hogy összesen 4 millió eurós további megtakarításokat lehet elérni a képviselők utazási költségeire és az energiafogyasztásra vonatkozó költségvetési sorokon;

Többéves projektek és egyéb kiadási tételek

91.  az Európai Történelem Háza tekintetében úgy határoz, hogy a további tanulmányok elkészítésére kért 2,5 millió eurót a tartalékba helyezi; megjegyzi, hogy az építész javaslatainak értékeléséig továbbra sem áll rendelkezésre a projekt összköltségeire vonatkozó áttekintés; utal egyúttal a Parlament különböző állásfoglalásaiban például a más intézményekkel és lehetséges partnerekkel való együttműködést illetően feltett, egyelőre megválaszolatlan kérdésekre;

92.  úgy határoz, hogy kiigazítja több további költségvetési tétel előirányzatait, és tartalékokat hoz létre azon költségvetési tételek tekintetében, amelyek esetében nehéz előre jelezni az előirányzatokra vonatkozó pontos igényeket, és az év során további szükségletek támadhatnak, vagy ellenkezőleg, megtakarítások keletkezhetnek;

93.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési javaslat elkészítésének szakaszában, valamint a Költségvetési Bizottság és az Elnökség közötti egyeztetési eljárás során az Elnökség határozata nyomán bevezetendő, tisztségviselőknek járó juttatás finanszírozására szánt kezdeti 1,2 millió eurós összeget 400 000 euróra csökkentették; továbbá emlékeztet arra, hogy a beosztási pótlékkal kapcsolatos kiadások csak az e költségeket teljes mértékben igazoló dokumentumok bemutatását követően téríthetők vissza; rámutat, hogy a 2010-es pénzügyi évhez viszonyított többi növekedés főként az új protokollajándékok protokollszolgálatok számára történő beszerzését érinti; úgy véli, hogy ha ezeket a készleteket ebben az évben feltöltik, az ehhez a költségvetési tételhez tartozó kiadásokat a következő években valószínűleg csökkenteni lehet; hangsúlyozza, hogy – különösen a gazdasági válság idején – elővigyázatos költségvetési tervezésre van szükség a Parlament munkahelyszínei közötti és egyéb kiküldetésekre irányuló kérelmek tekintetében, valamint a lehető legnagyobb önmegtartóztatás szükségeltetik a reprezentációs költségek vonatkozásában; ezért melegen üdvözölné, ha ezek a kiadások az év során az eredeti előrejelzésekben szereplő igényekhez képest csökkennének;

IV. szakasz ‐ Bíróság

94.  úgy határoz, hogy a 39 kért új álláshelyből létrehoz 29-et, főként az ügyszám és így a munkateher nagymértékű emelkedésére tekintettel, amelynek következtében további jogász-nyelvészekre és fordítókra van szükség (az álláshelyekből 24 ehhez kapcsolódik), és néhány egyéb indokolt emelés merül fel;

95.  megjegyzi, hogy olvasata során a Tanács úgy csökkentette e sor előirányzatait, hogy az nem tükrözi megfelelően a Bíróság által az állások betöltöttsége tekintetében 2009-ben és 2010 első felében elért magas arányt; ezért úgy határozott, hogy a Tanács által bevezetett 3%-os csökkentést (amely az általános csökkentés 2,5%-ról 5,5%-ra emelésének felel meg) 1%-ra kell mérsékelni annak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a létszámtervben szereplő szükséges igényeket, valamint hogy a Bíróság megfelelően el tudja látni feladatait;

96.  kompromisszumos álláspontot foglal el a támogatási kiadások egyes sorai kapcsán, és a Tanácsnál több ám a költségvetési tervezetnél kevesebb előirányzatot hagy jóvá; kivételt tesz egyes informatikai kiadások esetében, ahol egy külső ellenőrzés ajánlásait követve a teljes összeg két soron szerepel;

V. szakasz - Számvevőszék

97.  megállapítja, hogy a Tanács csak kis mértékben igazította ki a Számvevőszék költségvetési tervezetét, és hogy az így kapott összegek általánosságban elfogadhatóak; megállapítja, hogy az utóbbi két évben létrehozott 32 új könyvvizsgálói álláshelyet követően az önmegtartóztatás jegyében további személyzet iránti igényt nem nyújtottak be, holott eredetileg ezt tervezték;

98.  üdvözli a Számvevőszék adminisztrációs támogatási költségek csökkentése és belső költségvetési ellenőrzések végrehajtása iránt mutatott módszeres elkötelezettségét; mélyrehatóbban meg szeretné vizsgálni, hogyan hasznosíthatná a többi intézmény a Számvevőszék e téren megszerzett szakértelmét;

VI. szakasz - Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

99.  úgy határoz, hogy kompromisszumos megoldást ajánl a Lisszaboni Szerződés következményeként kért új álláshelyek tekintetében, követve a spanyol elnökség által a nyár folyamán tett javaslatot (amely 11 új álláshelyre vonatkozott a kibővült hatáskörök és a megnőtt munkateher kezelése érdekében), az alábbiak szerint: 6 AD5, 3 ideiglenes AD9 és 2 AST3;

100.  megjegyzi, hogy ezen álláshelyek célja többek között a bizottság kapacitásának fellendítése a konzultáció, a programozás és a civil társadalommal való kapcsolattartás terén, és hogy a bizottság eredeti kérését és a Tanács költségvetési tervezetét figyelembe véve az álláshelyek elfogadható kompromisszumos megoldást jelentenek;

101.  figyelembe véve a betöltetlen álláshelyek jelenlegi arányát és a bizottság e témával kapcsolatos véleményét, úgy határoz, hogy a Tanács által javasolt 5,5%-os csökkentés helyett 4,5%-os csökkentést alkalmaz a fizetések tekintetében, annak érdekében, hogy ne akadályozza a szabad álláshelyek hatékony betöltését;

102.  hangsúlyozza, hogy haladéktalanul végre kell hajtani a bizottság azon elvi döntését, amelynek értelmében a tényleges költségek alapján téríti vissza a tagjai utazási költségeit, és eltörli a jelenleg alkalmazható átalányalapú visszatérítést; üdvözli ezt az elvi döntést, biztosítja a rendszer megváltoztatásával kapcsolatos előirányzatokat, és a jövőben nyomon követi ezt a kérdést;

103.  a támogatási kiadásokra vonatkozó különböző költségvetési sorok tekintetében a Tanács által javasoltakhoz képest kevés emeléssel ért egyet, ami a költségvetési tervezethez viszonyítva így is megtakarítást jelent;

VII. szakasz – Régiók Bizottsága

104.  úgy határoz, hogy kompromisszumos megoldást ajánl a Lisszaboni Szerződés következményeként kért új álláshelyek tekintetében, követve a spanyol elnökség által a nyár folyamán tett javaslatot (amely 18 új álláshelyre vonatkozott a kibővült hatáskörök és a megnőtt munkateher kezelése érdekében), az alábbiak szerint: 2 AD9, 5 AD7, 7 AD5, 2 AST3 és 2 AST1;

105.  megjegyzi, hogy ezen álláshelyek célja többek között a bizottság kapacitásának fellendítése a szubszidiaritás, a területi kohézió, a hatástanulmányok, a konzultációk és a kibővített régiók közötti tevékenységek terén;

106.  a bizottság érveinek meghallgatása után úgy határoz, hogy 5%-os általános csökkentési arányt vezet be az alkalmazotti létszám és a szabad álláshelyek tekintetében;

107.  a támogatási kiadások egyes sorai kapcsán kompromisszumos álláspontot foglal el a bizottság kérései és a Tanács csökkentései tekintetében;

VIII. szakasz – Európai ombudsman

108.  úgy véli, hogy ezen intézmény költségvetési tervezete nagyjából megfelelő, és hogy a Tanács csak nagyon kevés változtatást eszközölt;

109.  hangsúlyozza azonban, hogy nem ért egyet a Tanáccsal az ideiglenes álláshely létrehozása ügyében, amelynek nincs költségvetési hatása, mivel a vonatkozó költséget jelenleg szerződéseken keresztül fizetik ki, ezért jóváhagyja az álláshely létrehozását;

IX. szakasz – Európai adatvédelmi biztos

110.  figyelembe véve az intézmény meglévő és a Lisszaboni Szerződés szerinti új kötelezettségeiből együttesen adódó munkaterhét – mely utóbbiak vonatkozásában az adatvédelmet érintő jogalkotással kapcsolatban több konzultációra kerül sor –, úgy határozott, hogy 2011-ben létrehoz két új álláshelyet (1 AD6 és 1 AD9);

111.  megszorító megközelítést alkalmaz a többi soron kért emelések tekintetében, és arra kéri a biztost, hogy ezen igényeket belsőleg, a meglévő költségvetési keretek között kezelje;

o
o   o

112.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a többi érintett intézménynek és szervnek.

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o. (2) HL L 248., 2002.9.16., 1. o. (3) HL C 139., 2006.6.14., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0086. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0205. (6) * HL C 27 E, 2008.1.31., 214.o. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0328. (8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0171. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0087.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i jogalkotási állásfoglalása a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2008)0637 – C6-0340/2008 – 2008/0193(COD))

P7_TA(2010)0373 A7-0032/2010

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0637),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 137. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkének (3) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0340/2008),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. május 13-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 37., 55. és 175. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság első jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0267/2009),

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság második jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0032/2010),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 20-án került elfogadásra a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. cikke (2) és 157. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(2),

a Régiók Bizottságával való konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 153. cikke előírja, hogy az EUMSz. 151. cikkében foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében a munkakörnyezet javítására irányuló, valamint a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségét és az egyenlő munkahelyi bánásmód biztosítását célzó intézkedések terén.

(2)  Az EUMSz 157. cikke előírja, hogy az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén.

(3)  Mivel ez az irányelv nem kizárólag a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érinti, hanem az egyenlő bánásmódra vonatkozó kérdéseket is – mint például az ugyanabba a munkakörbe, vagy a szülési szabadság előtti munkakörhöz hasonló munkakörbe való visszatérés jogát, az elbocsátásra vonatkozó előírásokat és a munkavállalói jogokat, illetve a szabadság idejére járó megfelelőbb pénzügyi juttatásokat –, ezért az EUMSz. 153. és 157. cikke közösen alkotják ezen irányelv jogalapját.

(4)  A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió alapelve. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikke tilt minden, nemek alapján történő megkülönböztetést, és minden területen megköveteli a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítását, beleértve a munka és a családi élet összeegyeztetését is.

(5)  Az Európai Unióról szerződés 3. cikke értelmében ezen egyenlőség előmozdítása az Unió egyik legfontosabb feladata. Hasonlóképpen, az EUMSz. 8. cikke szerint a Közösségnek minden tevékenysége során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítására.

(6)  A Bíróság a C-506/06. számú, Mayr kontra Flöckner ügyben 2008. február 26-án hozott ítéletében(4) a Bíróság úgy foglalt állást, hogy nemi alapon történő közvetlen megkülönböztetés áll fenn abban az esetben, ha egy női munkavállalót in vitro megtermékenyítést szolgáló kezeléshez kapcsolódó hiányzása miatt hátrányos helyzetbe hoznak.

(7)  A szülési szabadságon lévő nő arra való jogosultságát, hogy a szülési szabadság lejárta után visszatérjen munkahelyére vagy annak megfelelő munkakörbe, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) 15. cikke rögzíti.

(8)  A 92/85/EGK tanácsi irányelv(6) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket hajt végre.

(9)  A 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács azt a célkitűzést fogalmazta meg, hogy a tagállamoknak fel kell számolniuk a nők munkaerő-piaci részvételét akadályozó tényezőket, és 2010-ig létre kell hozniuk olyan intézményeket, amelyek befogadják a 3 év és az iskolaköteles életkor közötti gyermekek legalább 90%-át és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%-át, továbbá hogy az ilyen korú gyerekeknek városon és vidéken egyforma esélyt kell teremteni az ilyen intézményekbe való bejutáshoz.

(10)  Az Egészségügyi Világszervezet2002. április 16-i átfogó stratégiája az újszülöttek és a gyermekek táplálásáról – a 55. Egészségügyi Világközgyűlés 55.25. számú állásfoglalásának támogatásával –megállapítja, hogy a gyermek életének első hat hónapjában a kizárólagos szoptatás garantálja az optimális növekedést és fejlődést. Az állásfoglalás alapján a tagállamoknak ösztönözniük kell az ilyen célú szabadság biztosítását.

(11)  A Bizottság 2006. március 1-i „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006-2010” című közleménye hat fő célkitűzéseinek egyike a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségének javítása. Ezzel összefüggésben a Bizottság felülvizsgálta a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó hatályos jogszabályokat annak érdekében, hogy szükség esetén aktualizálja azokat. A Bizottság továbbá bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőség szabályozásának javítása érdekében „felülvizsgálja a nemek közötti egyenlőségről szóló hatályos uniós jogszabályokat, amelyek nem kerültek be a 2005-ben átdolgozott jogszabályok közé annak érdekében, hogy azokat adott esetben naprakésszé tegye, korszerűsítse és átdolgozza”. A 92/85/EGK irányelv nem került be az átdolgozott jogszabályok közé.

(12)  Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában című, 2008. július 2-i közleményében a Bizottság megerősítette a munka és a magánélet közötti összeegyeztethetőség javításának szükségességét.

(13)  Minden szülőnek joga van gyermekét gondozni.

(14)  Az irányelv szülési szabadságra vonatkozó rendelkezései nem ütközhetnek a tagállamok által megállapított, a szülői szabadságra vonatkozó szabályozásokkal, és az irányelv nem alkalmazható e szabályok sérelmére. A szülési, apasági és a szülői szabadság kiegészítik egymást, és a kettő együtt még jobban elősegítheti a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét.

(15)  A gyermeket örökbe fogadó munkavállalónak ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a biológiai szülőnek, és szülési szabadságot is azonos feltételek mellett kell számára biztosítani.

(16)  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók sebezhetősége szükségessé teszi számukra, hogy jogosultak legyenek a szülés előtt, illetve után kiadott, legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra; ezenfelül legalább hathetes kötelező szülési szabadságot kell számukra biztosítani a szülést követően.

(17)  A fogyatékkal élő gyermekek gondozása a dolgozó anyák számára külön kihívást jelent, amit a társadalomnak el kell ismernie. A fogyatékkal élő gyermekek dolgozó anyáinak fokozott sebezhetősége kiegészítő szülési szabadságot tesz szükségessé, amelynek minimális időtartamát ezen irányelvben rögzíteni kell.

(18)  Annak érdekében, hogy a nemzeti szinten rendelkezésre álló, családdal kapcsolatos szabadság ezen irányelv értelmében szülési szabadságnak számítson, időtartamának meg kell haladnia az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvben(7) előírtakat; időtartama alatt az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő szintű jövedelmet kell biztosítani; továbbá az elbocsátás, az előző munkakörrel megegyező vagy annak megfelelő munkakörbe való visszatérés és a megkülönböztetés tekintetében alkalmazni kell rá az ezen irányelvben megállapított garanciákat.

(19)  A Bíróság – az egyenlő bánásmód elvével nem ütköző jogként – következetesen elismerte a nők terhesség alatti és utáni fizikai állapota védelmének jogosságát. Továbbá következetesen úgy döntött, hogy a nőkkel szembeni, a terhességgel vagy anyasággal kapcsolatos hátrányos bánásmód közvetlen nemi megkülönböztetésnek minősül.

(20)  Az egyenlő bánásmód elvével összhangban a Bíróság továbbá elismerte a nők munkavállalói jogainak védelmét, mindenekelőtt arra vonatkozóan, hogy jogosultak legyenek arra, hogy visszatérjenek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek, valamint hogy minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozzon.

(21)  Az „annak megfelelő” munkakör meghatározásnak a korábbi munkakörrel megegyező tartalmat kell takarnia mind a jövedelmet, mind pedig az elvégzendő feladatokat illetően, illetve ha ez nem lehetséges, a munkavállaló képzettségének és fizetésének megfelelő, hasonló munkakört.

(22)  Tekintettel az Unió demográfiai tendenciáira, fontos, hogy a születési arány növelését olyan egyedi jogszabályokkal és intézkedésekkel ösztönözzék, amelyek révén hatékonyabban egyeztethető össze a munka, a magánélet és a családi élet.

(23)  A nőket következésképpen védeni kell a várandósság vagy a szülési szabadság okán történő megkülönböztetéstől, és gondoskodni kell megfelelő jogi védelmükről a tisztességes munkafeltételekhez való jog és a családi élet és a munka összeegyeztethetőségének érvényesülése érdekében.

(24)  A Tanács és a Tanácsban ülésező foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszterek a nőknek és férfiaknak a családi életben és a munkában való kiegyensúlyozott részvételéről szóló, 2000. június 29-i állásfoglalása(8) a tagállamokat annak megfontolására ösztönzi, hogy jogrendszereik biztosítsanak a dolgozó férfiaknak egyéni és nem átruházható apasági szabadságot, a foglalkoztatottsághoz fűződő jogaik fenntartása mellett.

(25)  Annak támogatása érdekében, hogy a munkavállalók a munkát és a családi életet összehangolhassák, fontos, hogy a munkavállalók hosszabb szülési és apasági szabadságot kapjanak, a 12 hónaposnál fiatalabb gyermek örökbefogadásának esetét is beleértve. A 12 hónaposnál fiatalabb gyermeket örökbe fogadó munkavállalónak ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a biológiai szülőnek, valamint szülési és apasági szabadságot is azonos feltételek mellett kell számára biztosítani.

(26)  Annak támogatása érdekében, hogy a munkavállalók a munkát és a családi életet összehangolhassák, valamint a férfiak és nők közötti tényleges esélyegyenlőség megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a férfiak jogosultak legyenek a fizetett apasági szabadságra a szülési szabadságéhoz hasonló feltételek mellett – kivéve annak hossza tekintetében –, oly módon, hogy a szükséges feltételeket fokozatosan lehessen megteremteni. Ezeket a jogokat az élettársaknak is meg kell adni. A tagállamok ösztönzést kapnak annak megfontolására, hogy jogrendszereik biztosítsanak a dolgozó férfiaknak egyéni és nem átruházható apasági szabadságot, a foglalkoztatottsághoz fűződő jogaik fenntartása mellett.

(27)  Az Unióban tapasztalható elöregedési jelenségre és a Bizottság „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból” című, 2006. október 12-i közleményére való tekintettel minden erőfeszítést meg kell tenni az anyaság és apaság hatékony védelmének biztosítására.

(28)  A Bizottságnak „A demográfiai változások kihívása:, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című zöld könyve arra a tényre hivatkozik, hogy a tagállamokban olyannyira alacsony a termékenységi arány, hogy nem biztosítja a lakosságszám fenntartását. Intézkedéseket kell hozni a munkahelyi körülmények javítására a munkavállalók érdekében a terhesség idejére, illetve a terhességet megelőző és az azt követő időszakra egyaránt. Javallott tehát követni azon országok bevált gyakorlatait, amelyekben a termékenységi ráta magas, miközben a nők fenntarthatják munkaerő-piaci jelenlétüket.

(29)  A nők és férfiak munkahelyi életben való kiegyensúlyozott részvételéről, valamint a növekedéshez és a társadalmi kohézióhoz való kiegyensúlyozott hozzájárulásáról 2007 decemberében tartott Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) következtetéseiben elismeri, hogy a munkahelyi, illetve a családi és magánélet összeegyeztetése alapvetően fontos a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség munkaerő-piaci biztosításához.

(30)  Ez az irányelv nem sérti a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(9) átdolgozott, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet.

(31)  Biztosítani kell a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók biztonság- és egészségvédelmét és nem szabad, hogy ez ellentétben álljon a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvekben megfogalmazott elvekkel.

(32)  A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók hatékony védelmének javítása érdekében a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat ki kell igazítani azokban az esetekben, amelyekben valószínűsíthető az ezen irányelvben biztosított jogok megsértése. E jogok hatékony gyakorlása érdekében a bizonyítási teher az alperesre hárul, amennyiben a jogsértésre bizonyítékok vannak.

(33)  A szülési szabadsággal kapcsolatos rendelkezések hatástalanok lennének a munkaszerződéssel kapcsolatos minden jog védelme, illetve a teljes díjazáshoz és az annak megfelelő ellátáshoz való jogosultság fenntartása nélkül.

(34)  Az egyenlő bánásmód elvének hatékony megvalósítása megköveteli az áldozattá válás elleni megfelelő jogi védelmet.

(35)  A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk az irányelvből adódó kötelezettségek megsértése esetére.

(36)  A tagállamoknak nemzeti jogrendszerük keretében meg kell hozniuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel valódi és hatékony kártérítés, illetve jóvátétel biztosítható – a tagállamok által megfelelőnek ítélt módon – az ezen irányelvben foglalt kötelezettségek megsértése következtében a munkavállalót ért kárért oly módon, hogy az visszatartó erejű, hatékony és az elszenvedett kárral arányos mértékű legyen.

(37)  A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ezen irányelv által a jogsértések ellen biztosított védelem fokozható lenne, ha az egyes tagállamokban az egyenlőséggel foglalkozó testület, illetve testületek hatásköre kiterjedne a kérdéskörbe tartozó problémák vizsgálatára, a lehetséges megoldások mérlegelésére és az áldozatoknak biztosított gyakorlati segítségnyújtásra. Ennek az irányelvnek ezért erre vonatkozó rendelkezést is kell tartalmaznia.

(38)  A hátrányos megkülönbözetés áldozatai számára biztosítani kell a jogi védelem megfelelő eszközeit. A védelem hatékonyabb szintjének biztosításához az egyesületeket, szervezeteket és egyéb jogi személyeket fel kell jogosítani arra, hogy – a tagállamok által megfelelőnek ítélt módon – részt vehessenek az eljárásokban az áldozat nevében vagy érdekében, a bíróság előtti képviseletre és védelemre vonatkozó eljárás nemzeti szabályainak sérelme nélkül.

(39)  A tagállamoknak arra kell ösztönözniük a szociális partnereket, hogy aktívan járuljanak hozzá az érdekeltek jobb tájékoztatásához és a megfelelőbb megoldások kialakításához. Az ezekkel a testületekkel való párbeszéd ösztönzése által a tagállamok több visszajelzést kaphatnak, valamint jobban áttekinthetik ezen irányelv gyakorlati megvalósítását és a felmerülő problémákat, ami a hátrányos megkülönböztetés felszámolását segíti elő.

(40)  Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, megadván a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Ennek az irányelvnek a végrehajtása nem szolgálhat az egyes tagállamokban már fennálló helyzethez képest történő visszalépés igazolására, különösen azon nemzeti jogszabályokra vonatkozóan, amelyek a szülői és szülési szabadság összevonásával az anyáknak legalább 20 hét szabadságot biztosítanak a gyermekszülés előtt és/vagy után, és e szabadság alatt ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő szintű jövedelmet garantálnak.

(41)  A tagállamoknak ösztönözniük kell a szociális partnerek közötti, illetve a nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy felismerhessék a diszkrimináció különféle formáit, és küzdhessenek azok ellen.

(42)  Mivel a meghozandó intézkedések célkitűzései – nevezetesen a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók minimális védelmi szintjének és az egyenlő bánásmód elve hatékony végrehajtásának javítása – a védelmi szintek között mutatkozó eltérések miatt tagállami szinten nem valósíthatók meg megfelelő mértékben, és ezért uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a megállapított célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 92/85/EGK irányelv az alábbiak szerint módosul:

1.  a 1. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(1a)  Ezen irányelv továbbá azt hivatott elősegíteni, hogy a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók könnyebben maradhassanak a munkaerőpiacon, illetve könnyebben térjenek oda vissza, és munkahelyi életüket könnyebben össze tudják egyeztetni családi és magánéletükkel.

2.  a 2. cikk helyébe a következő lép:"

2. cikk

Fogalommeghatározások

3.  a 3. cikk helyébe a következő lép:"

'3. cikk

Iránymutatások

(1)  A Bizottság a tagállamokkal konzultálva és a munkahelyi biztonsági, higiéniai és egészségvédelmi tanácsadó bizottság segítségével iránymutatásokat dolgoz ki a dolgozó férfiak és nők reproduktív egészsége és a 2. cikk szerinti munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából veszélyesnek tekintett vegyi, fizikai és biológiai anyagok és ipari eljárások értékeléséről. Ezen iránymutatásokat legalább ötévenként felülvizsgálatnak vetik alá, és 2012-től kezdődően legalább ötévente frissítik.

Az első albekezdésben említett iránymutatások vonatkoznak a 2. cikkben meghatározott munkavállalók által végzett munkával kapcsolatos mozgásra, testtartásra, mentális és fizikai fáradtságra, illetve a fizikai és mentális stressz egyéb fajtáira.

(2)  Az (1) bekezdésben említett iránymutatások célja, hogy alapul szolgáljanak a 4. cikk (1) bekezdésében említett értékeléshez.

E célból a tagállamok ezen iránymutatásokról tájékoztatják munkáltatóikat, férfi és női munkavállalóikat, és/vagy azok képviselőit, valamint a szociális partnereket.

4.  a 4. cikk helyébe a következő lép:"

4. cikk

Értékelés, tájékoztatás és konzultáció

(1)  A kockázatok 89/391/EGK irányelvnek megfelelő értékeléséhez a munkáltató értékelést nyújt be a férfi és női munkavállalók reproduktív egészségét veszélyeztető kockázatokról is. A munkáltató értékelést készít az I. mellékletben nem kimerítően felsorolt anyagoknak, eljárásoknak vagy munkakörülményeknek való kitettség különleges kockázatát valószínűleg magában foglaló tevékenységek esetében a 2. cikkben meghatározott munkavállalók és a 2. cikkben említett helyzetek valamelyike által vélhetően érintett munkavállalók expozíciójának jellegéről, mértékéről és időtartamáról az érintett vállalkozásban, illetve telephelyen, közvetlenül vagy a 89/391/EGK irányelv 7. cikkében említett védő és megelőző szolgáltatások igénybevételével, annak érdekében, hogy:

(2)  A 89/391/EGK irányelv 10. cikkének sérelme nélkül, az ezen irányelv 2. cikkében meghatározott munkavállalókat és a vállalkozásnál, illetve telephelyen az ezen irányelv 2. cikkében említett helyzetek valamelyike által vélhetően érintett munkavállalókat és/vagy képviselőiket, valamint az érintett szociális partnereket tájékoztatni kell az (1) bekezdésben említett értékelés eredményeiről, illetve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság érdekében meghozandó minden intézkedésről.

(3)  Meg kell hozni a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a munkavállalók és/vagy az érintett vállalatnál vagy intézménynél megbízott képviselőik ellenőrizni tudják ezen irányelv alkalmazását, illetve alkalmazásában közreműködhessenek, különös tekintettel a munkáltató által meghozott, az (1) bekezdésben említett intézkedésekre, az ezen intézkedések meghozatala tekintetében a munkáltatóra háruló felelősség sérelme nélkül.

(4)  Az ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó kérdésekről a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel folytatott konzultáció, illetve a megoldások keresésébe való bevonásuk a 89/391/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően történik.

5.  az 5. cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"

(2)  Ha az ilyen munkavállaló munkafeltételeinek, illetve munkaidejének módosítása technikai vagy más objektív okból nem valósítható meg, a munkáltató megteszi a szükséges intézkedéseket e munkavállaló más munkakörbe helyezése érdekében.

(3)  Ha az ilyen munkavállaló más munkakörbe helyezése technikai, illetve más objektív okból nem valósítható meg, az érintett munkavállalónak a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően szabadságot kell biztosítani a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra.

6.  a 6. cikk a következő ponttal egészül ki:"

  3. a várandós munkavállalók továbbá nem emelhetnek és szállíthatnak súlyos tárgyakat, valamint nem végezhetnek veszélyes, kimerítő és egészségre ártalmas munkát.

7.  a 7. cikk helyébe a következő lép:"

7. cikk

Éjszakai munka és túlóra

(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók ne legyenek kötelezhetők éjszakai munkát végezni és túlórázni:

(2)  Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek a nemzeti jogszabályokkal és/vagy nemzeti gyakorlattal összhangban magukban kell foglalniuk az alábbi lehetőségeket:

(3)  Azoknak a munkavállalóknak, akik mentesülni szeretnének az éjszakai munkavégzés alól, a tagállamokban meghatározott szabályokkal összhangban értesíteniük kell munkáltatójukat, és az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben orvosi igazolást kell benyújtaniuk.

(4)  Egyedülálló szülők és súlyos fogyatékkal élő gyermekek szülei esetében az (1) bekezdésben említett időszakok a tagállamok által meghatározott eljárásokkal összhangban meghosszabbíthatók.

8.  a 8. cikk helyébe a következő lép:"

8. cikk

Szülési szabadság

(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 20 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után vehető igénybe.

(2)  Az (1) bekezdésben említett időszak utolsó négy hetének tekintetében a nemzeti szinten rendelkezésre álló, családi okokból kiadható szabadság ezen irányelv alkalmazásában szülési szabadságnak tekinthető, amennyiben teljes körű, az ezen irányelvben előírt védelmi szintnek megfelelő szintű védelmet biztosít a 2. cikkben meghatározott munkavállalók számára. Ebben az esetben a megadott szabadság teljes hosszának meg kell haladnia az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvben* biztosított szülői szabadság időtartamát.

A szülési szabadság utolsó 4 hetére fizetett bér nem lehet kevesebb, mint a 11. cikk (5) bekezdésében említett juttatás, vagy pedig a szülési szabadság 20 hetére fizetett bér átlaga lehet, amelynek az utolsó havi fizetés vagy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően megállapított havi átlagfizetés legalább 75%-ának kell lennie, a nemzeti jogszabályok szerint meghatározott esetleges felső határösszeg függvényében. A tagállamok megállapíthatják, hogy a havi átlagfizetés mely időszak alapján kerüljön kiszámításra.

Amennyiben egy tagállam legalább 18 hétre biztosít szülői szabadságot, ez a tagállam hozhat olyan döntést, hogy az utolsó két hetet a nemzeti szinten meghatározott apasági szabadsággal biztosítja, ugyanolyan fizetéssel.

(3)  Az (1) bekezdésben megállapított szülési szabadságba beletartozik legalább 6 hét kötelező, teljes fizetéssel járó szülési szabadság, amelyet a gyermek születése után kell kiadni, a szülés előtt kötelező szabadságot előíró, meglévő nemzeti jogszabályok sérelme nélkül. A hathetes kötelező szülési szabadság minden munkavállaló nőre érvényes, függetlenül attól, hogy a szülés előtt hány napot dolgozott. A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók szabadon dönthessenek arról, hogy a szülési szabadság nem kötelező részét a gyermekszülés előtt vagy után kívánják-e igénybe venni, a szülés előtt kiveendő szabadság időtartamát meghatározó meglévő nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlatok sérelme nélkül.

(4)  Az érintett tagállam jogszabályaival összhangban ez az időszak a szülők megegyezése és kérése alapján megosztható az apával.

(5)  Az anya és a gyermek egészségének védelme érdekében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók kényszer nélkül, szabadon dönthessenek arról, hogy a szülési szabadságnak a gyermek születését megelőző, nem kötelező részét igénybe kívánják-e venni vagy sem.

(6)  A munkavállalónak jeleznie kell a szülési szabadság nem kötelező részének általa választott időtartamát legkésőbb az ilyen jellegű szabadság megkezdése előtt egy hónappal.

(7)  Ikrek születése esetén a szülési szabadság (3) bekezdésben említett kötelező része minden további gyermek után a nemzeti jogszabályoknak megfelelően növekszik.

(8)  A szülési szabadság szülés előtti része a szülés várható és tényleges időpontja közötti időtartammal meghosszabbodik anélkül, hogy a jog szerint járó fennmaradó szabadság ezáltal lerövidülne.

(9)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy koraszülés, a gyermek születését követő kórházi kezelése, a fogyatékkal született gyermekek, a fogyatékkal élő anya vagy az ikerszülés esetén teljes fizetéssel járó kiegészítő szabadságot biztosítsanak. A kiegészítő szabadság időtartamának részarányosnak kell lennie és meg kell felelnie az anya és a gyermek/gyermekek különleges igényeinek. A szülési szabadság teljes idejét fogyatékos gyermek születése esetén a születés után legalább nyolchetes időtartamra meg lehet hosszabbítani, halvaszületés esetén pedig a tagállamok egy hathetes kiegészítő szabadságot is biztosítanak.

(10)  A tagállamok biztosítják, hogy a terhességhez vagy a szüléshez kapcsolódó betegség, illetve komplikációk esetén a szülés előtt négy héttel vagy korábban igénybe vett betegszabadság által nem rövidül meg a szülési szabadság ideje.

(11)  A tagállamok a fogyatékkal élő gyermekek szüleinek segítése érdekében speciális munkahelyi körülmények biztosítása révén védik az anyák és apák jogait.

(12)  A tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülés utáni depressziót súlyos betegségként ismerjék el, valamint támogatják azokat a kampányokat, amelyek a szülés utáni depresszióval kapcsolatos pontos tájékoztatást segítik elő, és segítik legyőzni a betegséggel kapcsolatosan még mindig tapasztalható előítéleteket és esetleges megbélyegzést.

______________

* HL L 145., 1996.6.19., 4. o.

9.  az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:"

8a. cikk

Apasági szabadság

(1)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a munkavállalók, akiknek élettársa a közelmúltban szült, jogosultak legyenek fizetett és másra át nem ruházható, legalább kéthetes, egybefüggő, a szülési szabadsághoz – hosszától eltekintve – hasonló feltételek mellett kiadandó szabadságra, amelyet a házastárs vagy élettárs szülése után a szülési szabadság ideje alatt kötelezően ki kell venni.

Határozottan ösztönözzük azokat a tagállamokat, amelyek még nem vezettek be fizetett és másra át nem ruházható, a szülési szabadság időtartama alatt legalább kéthetes egybefüggő időszakra kötelezően kiveendő, a házastárs vagy élettárs szülése után járó, a szülési szabadsághoz – hosszától eltekintve – hasonló feltételek mellett kiadandó szabadságot, hogy ezt tegyék meg annak érdekében, hogy előmozdítsák a két szülő egyenlő arányú részvételét a családi élethez fűződő jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozásában.

(2)  A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azok a munkavállalók, akiknek élettársa a közelmúltban szült, az anya halála vagy cselekvőképtelenné válása esetén különleges szabadságot kapjanak, beleértve a szülési szabadság fel nem használt részét is.

8b. cikk

Örökbefogadási szabadság

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezen irányelv szülési és apasági szabadságra vonatkozó rendelkezései 12 hónaposnál fiatalabb gyermek örökbefogadása esetén is alkalmazandóak legyenek.

10.  a 10. cikk helyébe a következő lép:"

10. cikk

Az elbocsátás tilalma

11.  a 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:"

11. cikk

A munkaviszonyhoz kapcsolódó jogok

12.  a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

11a. cikk

Szoptatásra járó munkaidő-kedvezmény

(1)  A gyermekét szoptató anya a munkájával kapcsolatos előjogok elvesztése nélkül jogosult erre a célra munkaidő-kedvezményt igénybe venni, amely két, egyenként egyórás időszakra oszlik, hacsak más megállapodás nem született a munkáltatóval.

(2)  Ikrek születése esetén az (1) bekezdésben említett munkaidő-kedvezmény minden egyes gyermek esetében további harminc perccel megnövekszik.

(3)  Részmunkaidő esetén az (1) bekezdésben említett munkaidő-kedvezmény a rendes munkaidőhöz képest arányosan csökken, ugyanakkor nem lehet rövidebb harminc percnél.

(4)  A (3) bekezdésben említett esetben a munkaidő-kedvezményt egy óránál nem hosszabb időszakra biztosítják, adott esetben pedig egy második, a fennmaradó időre jutó időszakra, hacsak más megállapodás nem született a munkáltatóval.

11b. cikk

A hátrányos megkülönböztetés megelőzése és a nemek közötti egyenlőség biztosítása

A tagállamok, összhangban nemzeti hagyományaikkal és gyakorlatukkal, megfelelő intézkedéseket hoznak a szociális partnerek közötti, megfelelő szintű párbeszéd előmozdítására abból a célból, hogy hatékony intézkedésekkel lépjenek fel a várandós állapot, valamint a szülési vagy örökbefogadási szabadság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen.

A tagállamok kollektív szerződések vagy gyakorlatok útján arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a várandós állapot, valamint a szülési vagy örökbefogadási szabadság miatti hátrányos megkülönböztetés ellen.

A tagállamok ténylegesen figyelembe veszik a férfiak és nők közötti egyenlőség célkitűzését az ezen irányelvben említett területekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, politikák és fellépések kialakítása és végrehajtása során.

▌

13.  a szöveg a következő cikkekkel egészül ki:"

12a. cikk

Áldozattá válás

A tagállamok a nemzeti jogrendszerükbe olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az egyéneket, ideértve a tanúkat, megvédjék a panaszra vagy az egyenlő bánásmód elvének betartására indított eljárásra válaszként alkalmazott bármiféle hátrányos bánásmódtól vagy hátrányos következményektől.

12b. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést, hogy biztosítsák ezek alkalmazását. A szankció jelentheti az áldozat részére fizetendő kártérítést, ▌és hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lennie.

12c. cikk

Az egyenlőséggel foglalkozó szervek

A tagállamok biztosítják, hogy a 2006/54/EK irányelv 20. cikke értelmében kijelölt, egyenlőséggel foglalkozó testületek – melyek feladata valamennyi személy nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentes, egyenlő bánásmódjának előmozdítása, vizsgálata, felügyelete és támogatása – hatáskörét kibővítsék az ezen irányelv hatálya alá tartozó kérdésekre, amennyiben ezek a kérdések elsősorban az egyenlő bánásmódra, és nem pedig kizárólag a munkavállalók egészségére és biztonságára vonatkoznak.

2. cikk

(1)  A tagállamok bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szempontjából az ebben az irányelvben meghatározottaknál kedvezőbbek.

(2)  A tagállamok a várandós vagy gyermekágyas munkavállalók védelme és biztonsága érdekében megelőző és felügyeleti intézkedéseket fogadhatnak el.

(3)  Ennek az irányelvnek a végrehajtása semmilyen körülmények között sem adhat alapot a már meglévő védelmi szint csökkentésére az ezen irányelv által szabályozott területeken.

(4)  Az ezen irányelvben meghatározott előírásokat bele kell foglalni a tagállamok kollektív munkaszerződéseinek szövegébe.

3. cikk

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...(10)-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

(2)  A tagállamok által elfogadott intézkedésekben hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

4. cikk

(1)  A tagállamok és az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek legkésőbb ...(11)-ig, azt követően pedig háromévenként tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amelyre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy az ezen irányelvvel módosított 92/85/EGK irányelv végrehajtásáról jelentést készítsen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)  A Bizottság jelentésében megfelelő módon figyelembe veszi a szociális partnerek és a jelentős nem kormányzati szervezetek szempontjait. A nemek közti egyenlőség biztosítása elvének megfelelően ez a jelentés többek között a hozott intézkedések nőkre és férfiakra gyakorolt hatásának felmérésére irányuló hatásvizsgálatot is tartalmaz. Ezen kívül tartalmaz egy olyan hatástanulmányt is, amely a szülési szabadság további meghosszabbításának és az apasági szabadság végrehajtásának uniós szinten kifejtett társadalmi és gazdasági hatásait elemzi. A kapott információk tükrében ez a jelentés szükség esetén magában foglalja az ezzel az irányelvvel módosított 92/85/EGK irányelv felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó javaslatokat.

5. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetése napján lép hatályba.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) HL C 277., 2009.11.17., 102. o. (2) HL C 277., 2009.11.17., 102. o. (3) Az Európai Parlament 2010. október 20-i álláspontja. (4) EBHT 2008 I-01017. (5) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (6) HL L 348., 1992.11.28., 1. o. (7) HL L 145., 1996.6.19., 4. o. (8) HL C 218., 2000.7.31., 5. o. (9) HL L 269., 2002.10.5., 15. o. (10) * Két évvel ezen irányelv elfogadását követően. (11) * Három évvel ezen irányelv elfogadását követően.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i jogalkotási állásfoglalása a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2009)0126 – C7-0044/2009 – 2009/0054(COD))

P7_TA(2010)0374 A7-0136/2010

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0126),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0044/2009),

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 17-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Jogi Bizottságnak a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsághoz intézett 2010. május 18-i levelére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2010. szeptember 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0136/2010),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban és a tanácsadó munkacsoport véleményében akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezéseinek kodifikációja és e módosítások tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű kodifikációját tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 20-án került elfogadásra a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

(Mivel a Parlament és a Tanács egyezségre jutott, a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, azaz a 7/2011/EU Euratom rendeletben foglaltakkal.)

(1) HL C 255., 2010.9.22., 42. o. (2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról (2010/2039(INI))

P7_TA(2010)0375 A7-0233/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 9., 14., 19., 151. és 153. cikkére,

–  tekintettel az 1979-ben elfogadott, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet az emberi jogokról szóló 1993-as világkonferencia alkalmával megerősítettek, különösen annak 3., 16., 18., 23., 25., 26., és 29. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló 1966. évi nemzetközi egyezségokmányára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete által 2000-ben meghatározott millenniumi fejlesztési célokra, különösen a mélyszegénység és az éhínség csökkentésére (első cél), a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítására (második cél), valamint a nők és férfiak esélyegyenlőségére (harmadik cél),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a minimálbér megállapításáról szóló 26. és 131. sz. egyezményére, valamint a kényszermunka eltörléséről szóló 29. és 105. sz. egyezményére,

–  tekintettel az ILO globális foglalkoztatási paktumára,

–  tekintettel az ENSZ és az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére,

–  tekintettel az EU alapjogi chartájára, és különösen annak a szociális jogokra vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34., 35. és 36. cikkére, amelyek kifejezetten meghatározzák a szociális és lakhatási támogatáshoz való jogot, az emberi egészség védelmének magas szintjét és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést,

–  tekintettel az ILO alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatának nyomon követéseként készített 2005. évi globális jelentésére: A kényszermunka elleni globális szövetség, a főigazgató 2005. évi jelentése,

–  tekintettel a szociális védelmi rendszerek elegendő forrásaira és szociális támogatására vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i 92/441/EGK tanácsi ajánlásra(1) (a minimáljövedelemről szóló ajánlás),

–  tekintettel a szociális védelmi célok és politikák összehangolásáról szóló, 1992. július 27-i 92/442/EGK tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2008. december 16-i és 17-i 2916. ülésének következtetéseire(3),

–  tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel a jövő európai szociális modelljéről szóló, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a társadalmi integráció és a szegénység, köztük a gyermekszegénység elleni küzdelem Európai Unióban történő előmozdításáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására(6), a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0364/2008),

–  tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásról szóló 2008 október 3-i bizottsági közleményre, és a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2009. május 6-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló 2008. április 22-i 0111/2007. sz. írásbeli nyilatkozatára(9),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2010. április 27-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0193),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A7-0233/2010),

A.  mivel az Európai Bizottság 2005–2010. évi szociálpolitikai menetrendje a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította azzal a kifejezett céllal, hogy támogassa és megerősítse az EU lisszaboni stratégia elején már megfogalmazott azon politikai törekvését, amely szerint intézkedéseket kell tenni a „szegénység jelentős mértékű felszámolására”,

B.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés sérti az emberi méltóságot és az alapvető emberi jogokat, és a jövedelemtámogatási rendszerek központi célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy az embereket kiemelje a szegénységből és lehetővé tegye számukra a méltóságteljes életet,

C.  mivel a gazdasági fellendülés és a szegénység csökkentéséről szóló nyilatkozatok ellenére a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodtak, és 2008 végére a népesség 17%-a (vagyis közel 85 millió ember) még a társadalmi transzfereket(10) követően is a szegénységi küszöb alatt élt, míg 2005-ben ez az arány 16% és 2000-ben pedig 15% volt az EU-15-ben,

D.  mivel a szegénységi kockázati ráta a gyermekek és a 17 év alatti fiatalok körében magasabb, mint az egész népesség körében, mivel ez a ráta 2008-ban az EU-27-ben 20%-os volt, a legmagasabb arány pedig 33% volt,

E.  mivel az idős emberek szintén nagyobb arányban veszélyeztetettek, mint a lakosság általában, mivel a szegénységi kockázati ráta 2008-ban az EU-27-ben elérte a 19%-ot a 65 éves vagy annál idősebb lakosság körében, míg ez az arány 2005-ben 19%, 2000-ben pedig 17% volt,

F.  mivel bizonyos ágazatokban a magas szintű foglalkoztatási bizonytalanság állandósulása és az alacsony jövedelmek következtében a szegénységtől veszélyeztetett munkavállalók aránya magas szinten stagnál, mivel 2008-ban az EU-27-ben az állással rendelkezők között átlagosan 8% volt a szegénységi kockázati ráta, míg ez az arány 2005-ben 8%, 2000-ben pedig az EU-15-ben 7% volt,

G.  mivel az 1992. június 24-i 92/441/EGK ajánlásban a Tanács azt ajánlja a tagállamoknak, hogy minden ember alapvető jogaként ismerjék el a szociális ellátáshoz és az emberhez méltó élet megkövetelte erőforrásokhoz való jogot, mivel az 1992. július 27-i 92/442/EGK ajánlásban a Tanács azt javasolja a tagállamoknak, hogy biztosítsák az emberhez méltó élet megkövetelte erőforrásszintet; mivel az 1999. december 17-i következtetéseiben a Tanács a társadalmi integráció előmozdítását a modernizáció és a szociális védelem javításának egyik célkitűzéseként hagyta jóvá,

H.  mivel a nők a munkanélküliség, a gondozási feladatok megosztásának hiánya, a bizonytalan és rosszul fizetett állások, a nemek közötti bérszakadék, valamint az alacsonyabb nyugdíjak következményeként a szegénységtől veszélyeztetettek jelentős szegmensét képviselik,

I.  mivel a rendkívüli mértékű elszegényedés kockázata a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, mivel az európai társadalmakban a szegénység elnőiesedése felé mutató tartós tendencia azt mutatja, hogy a szociális védelmi rendszerek jelenlegi keretei, illetve az EU társadalom-, gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáinak széles köre nem alkalmas a nők igényeinek kezelésére és a nők munkájában mutatkozó egyértelmű különbségek figyelembevételére; mivel Európában a nők körében előforduló szegénység és társadalmi kirekesztettség egyedi, többszintű és a nemi igényekhez igazodó politikai választ követel meg,

J.  mivel a rendkívüli mértékű elszegényedés kockázata a nők esetében nagyobb, mint a férfiaknál, különösen idős korban, hiszen a szociális biztonsági rendszerek gyakran a folyamatos jövedelemszerző foglalkoztatás elvén alapulnak, mivel a szegénység megelőzését szolgáló minimáljövedelemhez való egyéni jog nem függhet a foglalkoztatáshoz kötődő hozzájárulásoktól,

K.  mivel a fiatalok körében tapasztalt munkanélküliség még soha nem látott mértékűre nőtt, az Európai Unióban elérte a 21,4%-ot, az arány a hollandiai 7,6% és a spanyolországi 44,5%, illetve a lettországi 43,8% közötti tartományban mozog, valamint a fiataloknak felkínált gyakornoki állásokat és gyakornoki képzéseket sokszor egyáltalán nem fizetik vagy alulfizetik,

L.  mivel az Európai Unióban a 25 év alatti fiatalok körében minden ötödiknek nincs munkahelye, és az európai polgárok közül az 55 év feletti dolgozókat érinti leginkább a munkanélküliség, ráadásul akiket az a különleges és súlyos probléma is sújt, hogy az életkor előrehaladtával csökkennek a munkahelyhez jutás esélyei,

M.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság a munkaerő-piaci kínálat csökkenéséhez vezetett, a becslések szerint több mint 5 millió munkahely szűnt meg 2008 szeptembere óta, és a bizonytalanság fokozódik,

N.  mivel nem áll rendelkezésre hivatalos uniós adat a szegénység szélsőséges formáiról, mint a hajléktalanság, és ezért nehéz nyomon követni a jelenlegi tendenciákat,

O.  mivel a szegénység elleni küzdelem európai évének alkalmat kell nyújtania a szegénység, és az ehhez kapcsolódó társadalmi kirekesztettség iránti érzékenységgel és az aktív integrációval kapcsolatos tudatosság növelésére és az arra adott politikai válaszok javítására, valamint elő kell mozdítania az aktív integrációt, megfelelő jövedelmet, minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a rendes munkát támogató megközelítéseket, amihez a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztása szükséges, és ami hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót biztosító intézkedéseket feltételez az Európai Unióban és a régiók közötti szinten, amihez a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztása szükséges, és ami hatékony gazdasági és társadalmi kohéziót biztosító intézkedéseket feltételez, valamint a minimáljövedelem megfelelő biztonsági hálót biztosíthat a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel küzdő, marginalizált és sérülékeny személyek számára,

P.  mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem európai évének irányadó céljai és elvei a jogok elismerése, a részvétel és a felelősségmegosztás, a kohézió, az elkötelezettség és a konkrét intézkedések,

Q.  mivel az EU-27-ben uralkodó gazdasági és pénzügyi légkört megfelelően értékelni kell annak érdekében, hogy a tagállamokat egy minimális jövedelemküszöb megállapítására ösztönözzék, ami elősegítené az életszínvonal növelését, ugyanakkor pedig ösztönzé a versenymagatartást,

R.  mivel az Európai Unió elkötelezte magát az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak teljesítése, valamint a szegénység felszámolásának második ENSZ-évtizedét (2008–2017) meghirdető határozatának végrehajtása mellett,

S.  mivel tekintettel kell lenni a szegénység és a társadalmi kirekesztettség többdimenziós természetére, a különösen veszélyeztetett és függő népességcsoportok (gyermekek, nők, idős emberek, fogyatékkal élők és mások) – beleértve a bevándorlókat, az etnikai kisebbségeket, a nagycsaládokat vagy egyszülős családokat, a krónikus betegségben szenvedőket és a hajléktalanokat is – létezésére, valamint annak szükségességére, hogy a szegénység és a kirekesztés megelőzését és az azok elleni küzdelmet szolgáló intézkedések és eszközök beépüljenek más európai politikákba is, mivel a tagállamok részére iránymutatásokat kell megállapítani a nemzeti politikákba való beépítésük céljából, a színvonalas szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerek, a hozzáférhető közérdekű infrastruktúra és a jó minőségű közszolgáltatások, a tisztességes, minőségi és jogokat biztosító munkafeltételek és állások, valamint a szegénység megelőzését lehetővé tevő, garantált minimáljövedelem általános elérhetőségének biztosítása révén, ami lehetővé teszi az emberek számára a társadalmi, kulturális és politikai részvételt és a méltóságteljes életet,

T.  mivel a rendkívül magas szintű szegénység nem csak az Európán belüli társadalmi kohéziót érinti, hanem kiterjed gazdaságunkra is, hiszen társadalmunk nagy részének állandósult kirekesztettsége meggyengíti gazdaságunk versenyképességét és növeli az államháztartásra gyakorolt nyomást,

U.  mivel átfogó célt kell megfogalmazni, nevezetesen az Európa 2020 stratégia összefüggésében, amely elsőbbséget biztosít a gazdasági, társadalmi és területi kohéziónak, valamint az alapvető emberi jogok védelmének, amihez szükséges a gazdaság-, a foglalkoztatási, a szociális, regionális és a környezeti politikák egyensúlya és a jövedelmek és javak igazságos újraelosztása a drámaian változó függőségi ráta figyelembe vételével, ezért van szükség valamennyi döntés esetén a társadalmi hatásvizsgálatok elkészítésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (9. cikk) szerinti átfogó szociális záradék alkalmazására,

V.  mivel az emberi méltóság tiszteletben tartása az Európai Unió egyik alapelve, amelynek célja a teljes foglalkoztatottság és társadalmi haladás előmozdítása, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a társadalmi igazságosság és a szociális védelem előmozdítása,

W.  mivel biztosítani kell a strukturális alapok alkalmazását, növelését és megfelelőbb felhasználását a szegénység megelőzése, a szociális integráció és a minőségi és jogokat biztosító akadálymentes munkahelyteremtés területén,

X.  mivel a szociális védelmi rendszereknek az a feladatuk, hogy biztosítsák a szociális integrációt biztosító fejlődéshez szükséges szintű társadalmi kohéziót, és enyhítsék a gazdasági válság társadalmi hatásait, ami magában foglalja a piaci verseny nyomása miatt a szegénység megelőzését szolgáló, egyénileg garantált nemzeti minimáljövedelmet, a munkaerőpiacról kirekesztett személyek oktatási és képzési szintjének javítását és az esélyegyenlőség biztosítását a munkaerőpiacon és az alapvető jogok gyakorlásának során,

Y.  mivel a minimáljövedelem-rendszerek bevezetése és megszilárdítása a szegénység felszámolásának lényeges és hatékony módja, amelynek eszköze a társadalmi integráció és a munkaerőpiachoz való hozzáférés előmozdítása, valamint az emberek méltóságteljes életének lehetővé tétele,

Z.  mivel a minimáljövedelem-rendszerek fontos eszközt jelentenek abban, hogy biztonságot teremtsünk azon emberek számára, akiknek szembe kell nézniük a társadalmi kirekesztettség és a munkanélküliség következményeivel, valamint hogy támogassuk a munkaerőpiachoz való hozzáférést, mivel az ilyen minimáljövedelem-rendszerek fontos szerepet játszanak a javak újraelosztásában és a szolidaritás és társadalmi igazságosság biztosításában, valamint – különösen válság idején – anticiklikus szerepet játszanak azáltal, hogy pótlólagos erőforrásokat biztosítanak a belső piaci kereslet és fogyasztás erősítéséhez,

AA.  mivel az EU lakosságának a szegénységgel szembeni viselkedését vizsgáló friss Eurobarometer-felmérés szerint a túlnyomó többség (73%) úgy véli, hogy országában a szegénység egyre terjedő probléma, 89% azonnali, a megfékezést szolgáló cselekvést követel a kormányától, és 74% várja, hogy az EU fontos szerepet tölt majd be ezen a téren,

AB.  mivel a gazdasági válság szociális téren tapasztalt fájdalmas hatásai következtében az elmúlt két évben 6 millió európai polgár vesztette el munkahelyét,

AC.  mivel a gazdasági és szociális válság komoly méreteket öltött, és hatására a szegénység, valamint a társadalmi kirekesztés fokozódik, amit a munkanélküliség növekedése (a 2008 eleji 6,7%-ról a 2009 végi 9,5%-ra) és a minden harmadik munkanélkülit érintő – a kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező országokban még ennél is súlyosabb – hosszú távú munkanélküliség kísér,

AD.  mivel a Tanács és a Bizottság, valamint olyan nemzetközi szervezetek, mint az IMF arra köteleznek egyes tagállamokat, hogy belátható időn belül mérsékeljék a válság következtében fokozódó költségvetési hiányt, továbbá csökkentsék kiadásaikat – többek között a szociális kiadásokat is –, ami meggyengíti a szociális államot és elmélyíti a szegénységet,

AE.  mivel az egyes tagállamokban fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a jövedelmek és a gazdagság elosztásában megnyilvánuló gazdasági egyenlőtlenségből, a szociális bizonytalansággal kísért munkaerő-piaci egyenlőtlenségekből, az olyan állami társadalmi funkciókhoz, mint a társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás stb. való egyenlőtlen hozzáférésből fakadnak,

AF.  mivel sor került az európai szociális integrációs politika, nevezetesen a Lisszaboni Stratégia keretében a 2000-es évek elején elfogadott célkitűzések és az azokhoz kapcsolódó európai program, a koordináció nyílt módszerének és a nemzeti cselekvési tervekben elérendő közös célok bevezetésére,

AG.  mivel az Európai Unió tagállamaiban különböző okok miatt általában nagyon sokan védtelenek, ami a társadalmi beilleszkedésüket elősegítő intézkedéseket sürget,

1.  kiemeli a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget felszámoló konkrét intézkedések szükségességét, amelyek a munkába történő visszaállást lehetővé tevő utakat tárják fel, előremozdítják a jövedelmek és a javak igazságos újraelosztását és megfelelő jövedelmet biztosítanak, így igazi tartalmat és jelentést adnak a szegénység elleni küzdelem európai évének és erős politikai örökséget hagynak hátra a millenniumi fejlesztési célok teljesítéséhez, beleértve az egész Európai Unióban a szegénység megelőzését és a társadalmi integrációt szolgáló megfelelő minimáljövedelem-rendszerek biztosítását a különböző nemzeti gyakorlatok, kollektív tárgyalások és a tagállamok nemzeti joga alapján, valamint aktívan tevékenykednek a megfelelő jövedelem és általánosságban a társadalombiztosítási rendszerek előmozdításán; ösztönzi a tagállamokat, hogy gondolják át újra a megfelelő jövedelem biztosítását célzó politikákat, tudván, hogy a szegénység elleni küzdelemhez tisztességes és tartós munkahelyek létrehozása szükséges a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjai számára; úgy véli, hogy minden dolgozónak képesnek kell lennie méltóságban megélni; véleménye szerint az állami szociális politika elválaszthatatlan az aktív munkaerő-piaci politikától;

2.  felhívja a figyelmet, hogy a nemrégiben bekövetkezett gazdasági hanyatlás miatt a munkanélküliségi ráta növekedése és a munkalehetőségek csökkenése sok embert szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel fenyeget; ez különösen érvényes néhány olyan tagállamra, ahol hosszú távú a munkanélküliség vagy az inaktivitás;

3.  kéri, hogy tényleges előrehaladást érjenek el a minimáljövedelem-rendszerek megfelelése terén, hogy képesek legyenek kiemelni a szegénységből minden gyermeket, felnőttet és idős személyt, illetve biztosítani számukra a méltóságteljes élethez való jogot;

4.  kiemeli a szegénységben élő társadalmi csoportok körében a különböző területeken (egészségügy, lakhatás, oktatás, jövedelmek és foglalkoztatás) tapasztalható különbségeket; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe e különbségeket a célzott intézkedéseik esetében; hangsúlyozza, hogy a szegénység csökkentésének leghatékonyabb módja, ha a munkaerőpiacot mindenki számára hozzáférhetővé teszik;

5.  hangsúlyozza, hogy a figyelmet az élethosszig tartó tanulási programokra kell összpontosítani, amelyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben a foglalkoztatási lehetőségek, a tudáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés növelésével; úgy véli, hogy még aktívabban kell ösztönözni a munkavállalók, a munkanélküliek és az összes veszélyeztetett társadalmi csoport szerepvállalását az egész életen át tartó tanulásban és a struktúrákból való lemorzsolódás hatékony kezelését, ideértve a szaktudás fejlesztését, ami biztosíthatja, hogy a fiatalokat az átlagosnál gyorsabban fogadja vissza a munkaerőpiac, vagy akár a termelékenység növelésének és a minőségi munkához jutás eszközéül szolgálhat;

6.  kiemeli, hogy tagállami szintű cselekvésre van szükség a minimális jövedelemküszöb vonatkozó mutatók alapján történő meghatározása terén annak érdekében, hogy garantálják a társadalmi-gazdasági kohéziót, csökkentsék az egyforma tevékenységek egyenlőtlen díjazásának kockázatát, mérsékeljék az Európai Unió egészében a lakosság elszegényedésének kockázatát, továbbá az Európai Unió részéről az említett intézkedések tekintetében határozottabb ajánlást tart szükségesnek;

7.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatást a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb eszközének kell tekinteni, ezért tehát a nők foglalkoztatását ösztönző intézkedéseket kell elfogadni, a felkínált munkahelyekre vonatkozó minőségi célkitűzések meghatározásával;

8.  hangsúlyozza, hogy mind európai, mind nemzeti szinten fel kell vállalni a cselekvést a fogyasztók védelme érdekében a tisztességtelen feltételekkel nyújtott hitelek és hitelkártyával felvett összegek visszafizetése terén, valamint úgy kell kialakítani a kölcsönhöz jutás feltételeit, hogy elejét lehessen venni a háztartások túlzott eladósodottságának, aminek következménye az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés;

9.  felhívja a figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztettség többdimenziós természetére, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztosítsák a társadalmi célkitűzések érvényesítését, valamint a dimenzió és a makrogazdasági politikák társadalmi fenntarthatóságának jelentőségét; úgy véli, hogy a társadalmi célkitűzéseknek integráns részét kell képezniük mind a válságból való kilábalás stratégiájának és az Európa 2020 stratégiának, mind a társadalmi, gazdasági és területi kohéziónak, ami magában foglal egy horizontális társadalmi iránymutatást és egy hatékony társadalmi hatásvizsgálatot is, amely biztosítja a prioritások és a politikák, mint például a monetáris politikák, a munkaerő-piaci politikák, a versenypolitikák, a szociális politikák és a makrogazdasági politikák, köztük a stabilitási és növekedési paktum, a versenypolitikák, a belső piaci, a költségvetési és pénzügyi politikák újrafogalmazását; az a véleménye, hogy e politikáknak nem szabad akadályozniuk a társadalmi kohéziót, és biztosítaniuk kell az ezzel kapcsolatos intézkedések végrehajtását, valamint az esélyegyenlőség előmozdítását a válságból való tartós kilábalás biztosítása, a költségvetési konszolidációhoz való visszatérés és azoknak a reformoknak a végrehajtása érdekében, amelyekre a gazdaságnak a növekedés és munkahelyteremtés útjára való visszatéréshez van szüksége; felhív az erre a legjobban rászoruló államok gyakorlati támogatását megfelelő mechanizmusok révén biztosító politikák kidolgozására;

10.  úgy véli, hogy a munkahelyteremtés az Európai Bizottság és a tagállamok kormányainak prioritása, a szegénység elleni küzdelemben megtett első lépésként;

11.  úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszereket be kell illeszteni egy, a társadalmi integráció irányába mutató stratégiai megközelítésbe, amely magában foglalja mind az általános politikákat, mind pedig a – lakhatással, egészségüggyel, oktatással és képzéssel, illetve szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos – célzott célkitűzéseket, amelyek segítenék az embereket a szegénységből való talpra állásban, a társadalmi integrációra való törekvésben és a munkaerőpiacra való belépésben; úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszerek valódi célkitűzése nem csupán a segítségnyújtás, hanem főképpen az, hogy végigkísérje a jogosultakat a társadalmi kirekesztettségből az aktív életbe való visszatéréshez vezető úton;

12.  ragaszkodik ahhoz, hogy a gyermekszegénység ördögi körének megtörése érdekében a minimáljövedelmek összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azokat a személyeket – különösen a gyermekeket –, akiknek eltartásáról a munkavállaló gondoskodni köteles; ezenfelül úgy véli, hogy a Bizottságnak éves jelentést kellene benyújtania a gyermekszegénység elleni küzdelemben történt előrehaladásról;

13.  hangsúlyozza, hogy módosítani kell az egyes országokban a válság leküzdése érdekében bevezetett megszorító politikát, továbbá hangsúlyozza a hatékony szolidaritási intézkedések – köztük a méltó munkahelyteremtésre irányuló költségvetési források megerősítésének, mozgósíthatóságának, megelőlegezésének és a szükséges önrész csökkentésének – jelentőségét, a termelőágazatoknak, továbbá a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem számára nyújtott támogatás, és az új függési viszonyok vagy a fokozódó eladósodás megelőzésének fontosságát;

14.  úgy véli, hogy a minimáljövedelem-rendszerek valamennyi uniós tagállamban való bevezetése – amely az elégtelen jövedelemmel rendelkező személyeket gazdasági ellátás és a szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés formájában támogató egyedi intézkedéseket is tartalmaz – az egyik leghatékonyabb módja a szegénység elleni küzdelemnek, a megfelelő életszínvonal biztosításának és a társadalmi integráció elősegítésének;

15.  úgy véli, hogy a megfelelő minimáljövedelmek összegét az adott tagállambeli mediánjövedelem legalább 60%-ában kell megállapítani;

16.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell a társadalmi integrációs politikát, a koordináció nyílt módszerének bevezetését és a közös és nemzeti cselekvési tervekben a szegénység fokozódása ellen meghatározott célkitűzések elérését, a határozottabb uniós és nemzeti szintű fellépés, valamint a szegénység átfogóbb, következetesebb és tagoltabb politikák révén történő leküzdése érdekében, amelyek célja a mélyszegénység és a gyermekszegénység felszámolása 2015-ig, valamint a relatív szegénység gyökeres visszaszorítása;

17.  megismétli, hogy bármennyire is fontos, a minimáljövedelem-rendszereket nemzeti és európai szinten összehangolt stratégiának kell kísérnie, amely az intézkedések széles körére és olyan egyedi intézkedésekre összpontosít, mint például a munkaerőpiactól a legtávolabb elhelyezkedő csoportokra irányuló aktív munkaerő-piaci politikák, a legképzetlenebbekre irányuló oktatás és képzés, minimálbérek, szociális lakáspolitikák, valamint elérhető, hozzáférhető és minőségi közszolgáltatások;

18.  kitart a társadalmi integráció és befogadás előremozdítása mellett annak érdekében, hogy biztosítsák az alapvető emberi jogok hatékony védelmét, és a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen küzdő európai uniós és nemzeti politikák kialakításával kapcsolatos világos kötelezettségvállalások mellett; szükségesnek ítéli annak garantálását, hogy mindenki egyenlő eséllyel, fizikai és kommunikációs akadályok nélkül juthasson a munkaerőpiacra, az egészségügyi, oktatási és képzési (az iskola előtti oktatástól az első egyetemi diploma megszerzéséig), szakképzési, szociális lakhatási, energiaellátási és szociális védelmi közszolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy az állásoknak hozzéférhetőknek, minőségieknek és jogokat biztosítóknak kell lenniük; azon a véleményen van, hogy méltó jövedelmeket és olyan nyugdíjakat kell biztosítani, amelyek öregségi minimumellátást nyújtanak a nyugdíjasok számára, akik egész életükben dolgoztak a megfelelő nyugdíjért; hozzáteszi, hogy a mindenki számára megfelelő minimáljövedelem-rendszereknek garantálniuk kell a szegénység elkerülését és biztosítaniuk kell a társadalmi, kulturális és politikai részvételt a tagállamok nemzeti gyakorlatainak, kollektív megállapodásainak vagy jogszabályainak tiszteletben tartása mellett; megállapítja továbbá, hogy hosszú távon minél nagyobb mértékben fektetnek be a tagállamok ezekbe a politikákba, annál kevésbé lesz szükség arra, hogy a háztartásonként elégséges jövedelem rendszeréhez folyamodjanak; ezen intézkedéseket a tagállamok tekintetében a szubszidiaritás elvének, és a különböző nemzeti gyakorlatok, kollektív megállapodások és jogszabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett kell elfogadni; úgy véli, hogy csak így biztosítható az a mindenkit megillető jog, hogy részt vegyen a társadalmi, politikai és kulturális életben;

19.  felhívja a figyelmet azon fiatalok szükségleteire, akik az iskolából a munka világába kerülve a gazdasági és társadalmi integráció tekintetében különös nehézségekkel küzdenek, akiket az a veszély fenyeget, hogy fiatalon elhagyják az oktatást; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok munkanélküliségét önálló módon, külön célkitűzésként kezeljék egyedi fellépésre és szakképzésre irányuló intézkedések, a közösségi programok támogatása (LifeLongLearning, Erasmus, Mundus) és a vállalkozói szellem ösztönzése révén;

20.  megjegyzi, hogy a korai iskolaelhagyás, valamint a közép- és felsőfokú oktatáshoz való korlátozott hozzáférés meghatározó tényezői a nagy arányú hosszú távú munkanélküliség kialakulásában, amely súlyos csapást jelent a társadalmi kohézióra; úgy véli, hogy mivel a 2020-as stratégia szövegében ez a két konkrét kérdés a Bizottság elsődleges céljai között szerepel, különösen meg kell alapozni azokat a konkrét intézkedéseket és politikákat, hogy a fiatalok az ösztöndíjak, a képzési támogatások, a diákhitelek és tanulást ösztönző kezdeményezések révén jobban hozzáférhessenek az oktatáshoz;

21.  úgy véli, hogy a Bizottságnak az egyes tagállamokban fel kellene mérnie egy európai szinten létrehozandó minimáljövedelemre vonatkozó jogalkotási kezdeményezés hatását; különösen javasolja, hogy az érintett tagállambeli megfelelő minimáljövedelem, illetve minimálbér közötti eltérés, valamint annak munkaerőpiacra való belépésre kifejtett hatásai képezzék e tanulmány tárgyát;

22.  kitart annak fontossága mellett, hogy elfogadják a munkanélküli biztosítási járadékkal kapcsolatos kártérítésre vonatkozó szabályokat, amelyek lehetővé tennék az érintettek számára a szegénység elkerülését, ösztönöznék a tagállamokat a munkába történő visszaállás megkönnyítésére irányuló intézkedések meghozatalára a feszült helyzetben lévő állások területén, ezzel megkönnyítve az Európai Unión belüli mobilitást;

23.  hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszerekkel kapcsolatos beruházások a szegénység megelőzésének és csökkentésének fő elemét képezik; hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszereket még válság idején sem szabad költségtényezőnek tekinteni, ehelyett a válság elleni küzdelem alapvető elemeként kell értékelni; hangsúlyozza, hogy a szegénység leküzdését célzó korai beruházások jelentős megtérüléssel járnak a hosszú távú társadalmi költségek csökkenése révén;

24.  hangsúlyozza a társadalombiztosítás szerepét, különösen a betegség, a családi ellátások, a nyugdíj és a fogyatékosság területén, és arra kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legsérülékenyebb személyekre azáltal, hogy a jogok egy minimumszintjét munkanélküliség esetén is biztosítják számukra;

25.  hangsúlyozza az egyéneknek az emberi méltósággal összeegyeztethető életvitelhez elégséges erőforráshoz és a szociális segítségnyújtáshoz való alapvető jogát a társadalmi kirekesztettség megszüntetésének átfogó és egységes részeként; a társadalmi integrációt célzó aktív stratégia keretében felhívja a tagállamokat az érintett személyek gazdasági és társadalmi integrációját célzó nemzeti politikák elfogadására;

26.  rámutat a dolgozó szegények növekvő számára, valamint annak szükségességére, hogy a különböző eszközök kombinálásával kezeljék ezen új kihívásokat; kéri, hogy a létminimum mindig a szegénységi küszöb felett legyen; kéri, hogy azok a munkavállalók, akik több okból kifolyólag a szegénységi küszöb alatt maradnak, feltétel nélkül és könnyen igénybe vehető hozzájárulást kapjanak; kiemeli az Egyesült Államokban a negatív jövedelemadó terén szerzett pozitív tapasztalatokat, amelynek célja, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalókat a szegénységi küszöb fölé emelje;

27.  megjegyzi, hogy az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményében a Bizottság javasolja, hogy rögzítsenek az EU számára öt nagy célkitűzést, többek között azt, hogy 20 millióval csökkentsék a szegénység kockázatának kitett lakosok számát; emlékeztet arra, hogy ez a célkitűzés meghátrálást jelent a lisszaboni stratégia eredeti ambiciózus törekvéseihez képest, amelyeket sajnos nem lehetett elérni (a szegénység felszámolása); úgy véli, hogy a szegénységet és a társadalmi kirekesztést hiteles, konkrét és kötelező erejű intézkedésekkel kell felszámolni; úgy véli, hogy ez a célkitűzés túl visszafogott és a szegénységmentes Európa célját nem szabad feladni; úgy véli, hogy e célból megfelelő intézkedéseket kell hozni és az abszolút számértékben meghatározott célkitűzés mellett fel kell állítani a szegénység tagállamonkénti csökkentésének célkitűzését, hogy ezáltal ösztönözzék a tagállamokat e cél megvalósításában való közreműködésre, és hogy e célkitűzést a helyes intézkedésekkel hitelessé tegyék, különösen a rászorulókat támogató politikák hatékonyságát illetően; úgy véli, hogy ezt a célkitűzést konkrét és helyes intézkedésekkel, főként pedig minden uniós tagállamban minimáljövedelem-rendszerek bevezetésével kell elérni;

28.  alapvető fontosságúnak tekinti a társadalmi egyenlőtlenségek, nevezetesen a jövedelmek és a gazdagság elosztásában megnyilvánuló gazdasági egyenlőtlenség, a szociális bizonytalansággal kísért munkaerő-piaci egyenlőtlenségek, valamint az olyan állami társadalmi funkciókhoz, mint a társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás stb. való egyenlőtlen hozzáférés leküzdését;

29.  felszólítja a Tanácsot és az uniós tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiának a szegénység kezelésére irányuló elsődleges célkitűzése a laekeni európai tanács által 2001 decemberében elfogadott relatív szegénységi mutatón alapuljon (az átlagjövedelem 60%-a), mert ez a mutató minden egyes tagállam vonatkozásában meghatározza a szegénység valódi szintjét, lévén a szegénység viszonylagos feltételként való értelmezését tükrözi;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy az EU szegénységgel kapcsolatos elsődleges célkitűzését az EU társadalmi kohéziós stratégiájában meghatározott prioritásokkal foglalkozó konkrét és elérhető nemzeti célkitűzésekre fordítsák le, mint például a 0111/2007 sz. írásbeli nyilatkozattal összhangban az utcai hajléktalanság 2015-ig való felszámolása;

31.  úgy véli, hogy a munkanélküliek helyzete különös figyelmet érdemel, és 2015-ig történő teljes társadalmi integrációjuk kiegészítő intézkedéseket tesz szükségessé a tagállamok vagy az Európai Bizottság részéről, ami magában foglalja az összehasonlítható adatok és megbízható statisztikák gyűjtését közösségi szinten, ezek éves közzétételét a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiákban elért eredményekkel és előrelépésekkel együtt;

32.  úgy véli, hogy valamennyi tagállam kötelezettsége, hogy meghozzon minden olyan intézkedést, amely állampolgárai pénzügyi bizonytalanságának megelőzése érdekében szükséges, elkerülve a különösen a banki kölcsönök felvétele esetén bekövetkező túlzott eladósodásukat azáltal, hogy fontolóra veszik a fizetésképtelen személyeknek kölcsönöket nyújtó bankok és pénzintézetek megadóztatását;

33.  úgy véli, hogy a tagállamoknak határozott kötelezettségvállalást kell tenniük az aktív integráció végrehajtására vonatkozóan: a feltételhez kötöttség csökkentése, a támogatási intézkedésekbe való beruházás, a megfelelő minimáljövedelem védelme és a társadalmi normák megőrzése az alapvető közszolgáltatások csökkentésének megtiltása révén, ezáltal nem a szegények fognak fizetni a válságért;

34.  úgy véli, hogy a társadalmi beilleszkedést és védelmet szolgáló kiegészítő intézkedésekkel támogatott minimáljövedelmek és a mindenkit feltétel nélkül megillető alapjövedelem terén szerzett különböző tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és egy mindenki számára méltóságban élhető élet biztosításának hatékony formája; felkéri tehát a Bizottságot egy, a tagállamokban a további tapasztalatokat támogató kezdeményezésre, amely figyelembe veszi és ösztönzi a bevált gyakorlatokat, valamint lehetővé teszi a vonatkozó regionális mérce alapján bizonyíthatóan rászoruló minden polgárra kiterjedő, megfelelő minimál-, illetve alapjövedelem biztosítását célzó különböző modelleket, ami eszközt jelent a szegénység leküzdésére és a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség biztosítására, anélkül hogy vitatná az egyes tagállamok sajátosságait; úgy véli, hogy a Bizottság e kezdeményezésének egy, az uniós tagállamokon belüli minimáljövedelemről szóló európai kezdeményezés végrehajtását kísérő cselekvési terv kidolgozásához kell vezetnie, amely tiszteletben tartja a tagállamok különböző nemzeti gyakorlatait, kollektív megállapodásait és jogszabályait, az alábbi célok elérése érdekében:

35.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő minimáljövedelem elengedhetetlen a méltóságteljes élethez, valamint a megfelelő minimáljövedelem és a társadalmi részvétel az előfeltétele annak, hogy az emberek teljesen ki tudják bontakoztatni lehetőségeiket és részt tudjanak venni a társadalom demokratikus alakításában; hangsúlyozza továbbá, hogy a megélhetést biztosító jövedelem ösztönzőleg hat a gazdaságra és ezáltal hozzájárul a jólét biztosításához;

36.  úgy véli, hogy az Európai Bizottság garantált minimáljövedelemről szóló kezdeményezésének figyelembe kell vennie a 92/441/EGK ajánlást, amely elismeri „az állampolgárok alapvető jogát a méltósággal való életet biztosító forrásokhoz és szolgáltatásokhoz”; hangsúlyozza, hogy a jövedelemtámogatási rendszerek központi célkitűzése az kell legyen, hogy az embereket kiragadja a szegénységből és lehetővé tegye számukra, hogy méltósággal éljenek, méltó rokkantsági és öregségi nyugdíjat biztosítva; ezért javasolja a Bizottságnak, hogy dolgozza ki a létminimum és a megélhetési költségek (termékek és szolgáltatások) kiszámítására szolgáló közös módszert, hogy összehasonlítható mérések álljanak rendelkezésre a szegénységi szintről, illetve a szociális intervenció módszereinek meghatározásához;

37.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak sürgős intézkedéseket a segélyekhez való hozzáférés javítása érdekében, továbbá tudván, hogy az OECD szerint az igénybe nem vett segélyek aránya 20% és 40% között mozog, kövessék nyomon az igénybe nem vett segélyek mértékét és okait oly módon, hogy növelik az átláthatóságot, hatékonyabb tájékoztatási és tanácsadási lehetőségeket biztosítanak, egyszerűsítik az eljárásokat, valamint a minimáljövedelem kedvezményezettjeihez társított megbélyegzettség és megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó hatékony intézkedéseket és politikákat fogadnak el;

38.  hangsúlyozza a munkanélküli-ellátás fenntartásának fontosságát, amely a jogosultak számára biztosítja a méltóságteljes életet, illetve azt is, hogy az állami munkahely-közvetítő szolgálatok hatékonyabb működése révén csökkenteni kell a foglalkoztatásból való kiesés időtartamát;

39.  hangsúlyozza, hogy olyan biztosítási szabályozásra van szükség, amely a várható legalacsonyabb nyugdíjat a létminimumhoz kapcsolja;

40.  bírálja azokat a tagállamokat, ahol a minimáljövedelem-rendszerek nem érik el a relatív szegénységi küszöböt; újólag megerősíti azt a kérését, miszerint a tagállamok haladéktalanul orvosolják ezt a helyzetet; kéri, hogy a Bizottság a nemzeti cselekvési tervek értékelésében foglalkozzon a bevált és a helytelen gyakorlatokkal;

41.  rámutat a minimáljövedelem-rendszerekkel kapcsolatban tapasztalt, az életkor alapján történő megkülönböztetés főbb eseteire, mint például a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek részére megállapított minimáljövedelem vagy a társadalombiztosítási hozzájárulások nem fizetése miatt fiatalok kizárása a minimáljövedelem-rendszerből; hangsúlyozza, hogy ez aláássa a minimáljövedelem-rendszerek feltétel nélküliségét és tisztességességét;

42.  hangsúlyozza a különböző területeken, mint az egészségügy, a lakhatás, az energiaellátás, a társadalmi és kulturális integráció, a mobilitás, az oktatás, a jövedelmek (mint a jövedelmek közötti eltérések alakulásának mérésére alkalmas Gini-együttható), az anyagi nélkülözés, a foglalkoztatottság vagy a szociális támogatás szolgáltatásai területén működő, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem eredményeinek mérésére és megfigyelésére szolgáló gazdasági-társadalmi mutatók kidolgozásának és használatának sürgető szükségességét, és kéri ezek évenkénti bemutatását a szegénység elleni küzdelem világnapján (október 17.), kiemelve az elért fejlődést, figyelembe véve a nemeket, az életkort, a családi állapotot, a fogyatékosságot, a bevándorlást, a krónikus betegséget, és a különböző jövedelemszinteket (a mediánjövedelem 60, 50, 40%-a), tekintetbe véve ezáltal a relatív szegénységet, a mélyszegénységet és a legveszélyeztetettebb csoportokat; hangsúlyozza, hogy a szélsőséges szegénységgel, például a hajléktalansággal kapcsolatos helyzet tekintetében a monetáris mutatók mellett sürgető szükség van uniós szintű statisztikai adatokra, mivel arra jelenleg nem terjed ki az EU-SILC; ezeket a társadalmi-gazdasági mutatókat egy jelentés keretében évente megküldik a tagállamok és az Európai Parlament részére megvitatásra és a további cselekvési területek meghatározása céljából;

43.  ismételten rámutat, hogy a leghátrányosabb helyzetű csoportokat (fogyatékkal élők, krónikus betegségben szenvedők, gyermeküket egyedül nevelő szülők és nagycsaládosok) segítő, célzott kiegészítő támogatásokra van szükség, amelyek személyes támogatás, bizonyos létesítmények használata, orvosi ellátás és szociális támogatás révén fedezik a felmerülő többletkiadásokat;

44.  felszólítja a Bizottságot és az uniós tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a mindenkit megillető, feltétel nélküli és a szegénység megelőzését célzó alapjövedelmek különböző modelljei mennyiben járulnak hozzá a társadalmi, kulturális és politikai részvételhez, figyelembe véve különösen azok nem megbélyegző jellegét és a rejtett szegénység megelőzésével kapcsolatos képességét;

45.  úgy véli, hogy a tagállamokban a megfelelő minimáljövedelem létrehozását kísérő, a szegénység csökkentését célzó politikák esetén át kellene alakítani a koordináció nyílt módszerét a bevált gyakorlatok tagállamok közötti tényleges cseréjének lehetővé tétele érdekében;

46.  megállapítja, hogy a minimáljövedelem csak akkor valósíthatja meg a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos célkitűzését, ha az adómentes, javasolja továbbá annak megfontolását, hogy a minimáljövedelem szintjét kapcsolják össze a kollektív szolgáltatási díjak ingadozásával;

47.  emlékeztet arra, hogy a mélyszegénység veszélye, a szociális védelmi rendszerek hiányosságai és a munkaerőpiacon fennálló hátrányos megkülönböztetések miatt fokozottabban leselkedik a nőkre, mint a férfiakra, ami többszörös, konkrét politikai intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek tekintettel vannak a nemekre és az adott helyzetre;

48.  úgy véli, hogy a munkavállalókat sújtó szegénység a munkakörülmények egyenlőtlenségéről árulkodik, ezért arra szólít fel, hogy tegyenek lépéseket a helyzet megváltoztatására annak érdekében, hogy általában a fizetéseket, de különösen a minimálbéreket függetlenül, a jogszabályok vagy a kollektív szerződések állapítsák meg úgy, hogy biztosítsák a méltó életszínvonalat;

49.  kéri a szegélységben élők integrálását (akik számára a munkaerő-piaci integrációt célzó intézkedéseket erősen támogatni kell), és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdjenek párbeszédet a szegénységben élők képviselőivel és képviseleti szervezeteivel, hálózataikkal és a szociális partnerekkel; úgy véli, hogy a szegénységgel szembesülőket, valamint az őket képviselőket kell fő érdekelt feleknek tekinteni, továbbá megfelelő pénzügyi és egyéb erőforrások és támogatások rendelkezésre bocsátásával tegyék lehetővé számukra, hogy részt vehessenek a politikák, az intézkedések és a mutatók kidolgozásában, valamint ezek európai, nemzeti, regionális és helyi szintű alkalmazásában és nyomon követésében, különös tekintettel az Európa 2020 stratégia keretében meghatározott nemzeti reformprogramokra, valamint a szociális védelem és társadalmi integráció nyílt koordinációs módszerére; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy fellépjenek azokkal a munkáltatókkal szemben, akik illegálisan, a minimáljövedelemnél alacsonyobb bér fejében foglalkoztatják a marginalizált csoportokat;

50.  úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni erőfeszítéseket folytatni kell, és ki kell terjeszteni a szegénység és a kirekesztés által leginkább veszélyeztetettek, például az alkalmi munkavállalók, a munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelők, az egyedül élő idősek, a nők, a hátrányos helyzetű gyermekek, valamint az etnikai kisebbségek, a betegek és fogyatékkal élők helyzetének javítása érdekében;

51.  mélységesen sajnálja, hogy néhány tagállam láthatóan nincs tekintettel a 92/441/EGK tanácsi ajánlásra, amely elismeri „a személyek alapvető jogát az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez szükséges erőforrásokhoz és a szociális segélyhez”;

52.  ragaszkodik a szociális partnerek teljes mértékű és egyenlő alapokon történő bevonásához a kormányzat valamennyi szintjén a szegénység elleni küzdelem elleni nemzeti cselekvési tervek – beleértve a referenciaindexeket is – kidolgozásába;

53.  hangsúlyozza, hogy azokban a földrajzi térségekben, amelyeket különösen magas munkanélküliség sújt, a célzott beavatkozásokat a földrajzi, ágazati vagy vállalati szintű aktív foglalkoztatáspolitika segítségével kell megtervezni és megvalósítani, a szociális partnerek aktív bevonásával, az egyének munkaerőpiachoz való hozzáférésének ösztönzése és fokozása érdekében;

54.  hangsúlyozza, hogy a szakmai felkészültség tökéletesítése, a munkanélküliség megelőzése és a társadalmi beilleszkedést segítő hálózatok megerősítése révén a kiválasztott lakossági csoportokra (bevándorlókra, nőkre, a munkanélküliekre, a nyugdíjkorhatár közelében járó egyénekre stb.) kell összpontosítani a figyelmet;

55.  ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy lépjenek fel a sebezhető és a mostani recesszióban a munkahelyek hiánya által súlyosan érintett két kategória – a fiatalok és az idősek – munkaerőpiacon való elhelyezkedésének támogatása érdekében;

56.  hangsúlyozza, hogy a minimáljövedelem-rendszereknek fedezniük kell a tüzelőanyag-költségeket, hogy lehetővé tegyék az energiaszegénység által érintett szegény háztartások számára az energiaszámlájuk kifizetését; a minimáljövedelem-rendszerhez kapcsolódó számításokat olyan valósághű értékelések alapján kell elvégezni, amelyek megmutatják, hogy mennyibe kerül egy otthon fűtése az egyedi háztartási szükségletek tekintetében – pl. gyermekes családok, idősek és fogyatékkal élők esetében;

57.  rámutat, hogy néhány tagállam kivételével az EU-27 legtöbb tagállama rendelkezik nemzeti minimáljövedelem-rendszerekkel; kéri a tagállamokat, hogy a társadalmi integráció érdekében biztosítsanak a szegénység megelőzését szolgáló, garantált minimáljövedelem-rendszereket, továbbá szorgalmazza a bevált gyakorlatok cseréjét; elismeri, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyekben szociális segélyeket nyújtanak, kötelességük biztosítani, hogy állampolgáraik ismerjék jogosultságaikat és élhessenek velük;

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 245., 1992.8.26., 46. o. (2) HL L 245., 1992.8.26., 49. o. (3) Az Európai Unió Tanácsa, 16825/08. sz. sajtóközlemény (Presse 358.), 18. o. (4) HL L 298., 2008.11.7., 20. o. (5) HL C 305. E, 2006.12.14., 141. o. (6) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o. (7) HL C 212. E, 2010.8.5., 11. o. (8) HL C 212 E, 5.8.2010., p. 23. o. (9) HL C 259 E, 29.10.2009., p. 19. o. (10) A szegénységi küszöböt minden országban a mediánjövedelem 60%-ában határozzák meg, ami nem éri el az átlagjövedelmet.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások (félidős jelentés) (2009/2182(INI))

P7_TA(2010)0376 A7-0267/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság felállításáról, hatásköreiről, számszerű összetételéről és megbízatásának idejéről szóló, eljárási szabályzata 184. cikke értelmében elfogadott, 2009. október 7-i határozatára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság jelentésére (A7-0267/2010),

Okok

1.  megállapítja, hogy a jelenlegi válságnak számos oka van, hatásai pedig azonnal és hosszú távon egyaránt megmutatkoznak, valamint hogy a válságra utaló számos jelre nem reagáltak, és alábecsülték mind a válság kiterjedését, mind pedig következményeit és tovagyűrűző hatásait;

2.  megállapítja, hogy az Egyesült Államokból – a másodlagos jelzálogpiaci buborék megjelenésével – kiinduló válságnak hosszú időre visszanyúló gyökerei vannak;

3.  megállapítja, hogy a jelenlegi pénzügyi válsághoz hozzájáruló legfőbb tényezők a globális egyensúlyhiány, a szabályozásirányítás (szabályozás és felügyelet), valamint a monetáris politika, illetve a pénzügyi rendszerhez hozzátartozó sajátos tényezők, például a pénzügyi termékek összetettsége és átláthatatlansága, a rövid távú javadalmazási rendszerek és a nem megfelelő üzleti modellek;

4.  úgy véli, hogy az érdekellentétek, egyéni érdekek és az egymással túl szoros kapcsolatban lévő szereplők túlburjánzása a pénzügyi szektorban egyes esetekben tovább mélyítette a válságot;

5.  megjegyzi, hogy az expanzionista amerikai monetáris politika a magas nyereség, valamint a fogyasztói hitelre és így a háztartások eladósodására alapuló hazai kereslet fejlesztése érdekében ösztönözte a túlzott fizetőképességet, valamint a magas állami kiadásokat, melyeket a tőkéhez való olcsó hozzáférés révén finanszírozott;

6.  megjegyzi, hogy a pénzügyi piacokon spekulatív viselkedés vált jellemzővé, és egyes befektetők rendkívül nagy kockázatokat vállaltak, amit tovább súlyosbított a hitelminősítő intézetek oligopóliuma; megjegyzi, hogy a piacgazdaság jobban működik demokratikusan megállapított, átlátható és többszintű szabályozás mellett, amihez a megbízhatóan működő pénzügyi és gazdasági rendszereket ösztönző, és a reálgazdaságot nem károsító tisztességes etikai magatartás és morál kapcsolódik;

7.  megjegyzi, hogy az összetett, mérlegen kívüli termékeknek (különleges célú gazdasági eszközök (SPV-k), adósságfedezetű kötelezettségek (CDO-k), nemteljesítési csereügyletek (CDS-ek) stb.) és az értékpapírosítási megállapodásoknak a szabályozatlan párhuzamos bankrendszerből eredő túlzott elterjedése inkább növelte, mint csökkentette a rendszerszintű kockázatokat; megjegyzi, hogy a megtakarításokra és a kkv-k finanszírozására összpontosító intézmények jelentősége beigazolódott;

8.  úgy véli, hogy az, hogy az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a természeti erőforrások kimerülése ellenére sem jött létre egy fenntarthatóbb termelési, elosztási és fogyasztási rendszer, egyike a válság kiváltó okainak;

9.  úgy gondolja, hogy a válság kirobbanásakor meglévő gazdasági és pénzügyi irányítási struktúrák – akár globális, amerikai, vagy európai uniós viszonylatban – nem ésszerűen és következetesen választották szét a makro- és a mikroprudenciális felügyeletet, túlzottan a pénzintézetek alulról fölfelé irányuló mikroprudenciális felügyeletére és a makrogazdasági mutatók országszintű ellenőrzésére fókuszáltak, míg a pénzügyi és makrogazdasági fejlemények rendszerszintű szemléletét, amely a pénzintézetek és az országok közötti összekapcsoltság ellenőrzését tenné szükségessé, elhanyagolták;

10.  megállapítja, hogy a globalizáció anélkül fejlődött, hogy létrejöttek vagy párhuzamosan kialakultak volna a piaci integrációt kísérő globális kormányzási struktúrák, különösen, ami a globális egyensúlyt vagy annak hiányát, illetve a pénzügyi piacokat illeti, és a G20-folyamatot a jó irányba tett lépésnek tekinti, de rámutat, hogy a G20-ak tárgyalásai során az EU pozícióját hatékonyan kell képviselni;

11.  megjegyzi, hogy az Európai Unió 1990 júliusában elismerte a tőkének az EU-Szerződésekben előírt szabad mozgását, ami hozzájárult a gazdasági fejlődéshez; megjegyzi ugyanakkor, hogy a tőke szabad mozgását nem kísérte a megtakarításokra kivetett adók harmonizálása, megfelelő határokon átnyúló szabályozás vagy európai szintű felügyelet;

12.  elítéli, hogy a múltban a Stabilitási és Növekedési Paktum elveit nem mindig tartották tiszteletben, és megjegyzi, hogy az euróövezeten belüli gazdaságok között jelentős egyensúlyhiány lépett fel;

13.  megállapítja, hogy a megfelelő szabályozás, a szigorú felügyelet és bankválság esetén a váratlan események kezelésére szolgáló eszközök teljes hiánya megmutatta, hogy az Európai Uniónak mennyi teendője van még, hogy alkalmas mechanizmusokat indítson el a belső piaccal és az integrált pénzügyi rendszerrel együtt járó politikai kihívások kezelésére; megjegyzi különösen, hogy hiányzik egy határokon átnyúló csődmechanizmus;

Hatások

14.  megállapítja, hogy az Eurostat szerint az Európai Unióban az államadósság 2008 és 2010 között a GDP 2,3%-áról a GDP 7,5%-ára, az euróövezetben pedig 2%-ról 6,3%-ra nőtt, az államadóság GDP-hez viszonyított aránya pedig ugyanebben az időszakban a GDP 61,6%-áról a GDP 79,6%-ára nőtt az Európai Unióban és 69,4%-áról 84,7%-ára az euróövezetben, két év alatt félreseperve a költségvetési konszolidációra néhány tagállam által majdnem két évtizeden keresztül tett erőfeszítéseket; sajnálattal veszi tudomásul ezt a visszalépést, mivel ez sokkal nehezebbé teszi a munkanélküliségre és a demokratikus kihívásokra való reagálást;

15.  úgy véli, hogy az európai államháztartások helyzete már a válság előtt sem volt jó: az 1970-es évek óta a tagállamok adóssága fokozatosan nőtt az EU gazdaságában többször bekövetkezett hanyatlás következtében; megjegyzi, hogy a gazdaságélénkítési tervek költsége, az államháztartási bevételek csökkenése és a szociális intézkedésekre fordított nagy kiadások – igaz, hogy egymástól eltérő mértékben, de valamennyi tagállamban – növelték az államadósság mértékét és a GDP-hez viszonyított arányát;

16.  úgy véli, hogy még nem ismert a válság összes következménye, és nem zárható ki a kettős mélypontú recessziónak megfelelő visszaesés, különösen, ami a munkanélküliségi arányt illeti;

17.  megjegyzi, hogy a válság kihatott az Unió egészének foglalkoztatására is, bár a foglalkoztatás átlagos visszaesése az EU 27 országában mindössze 1,9%-os volt, és hogy a válság negatív hatása a foglalkoztatásra tovább érezhető a gazdasági konjunktúra és a munkaerőpiac közötti szokásos fáziseltolódás miatt; hangsúlyozza, hogy a Bizottság becslése szerint az EU-ban a munkanélküliség aránya a 11%-hoz közelít 2010-ben, ami súlyos következményekkel jár majd az Unió humántőkéjére is;

18.  megállapítja, hogy a válság szociális hatásai tagállamonként nagyon különbözőek, mivel miközben a munkanélküliségi arány átlagosan 10%-os, egyes országokban eléri a 20%-ot, a fiatalok tekintetében pedig meghaladja a 40%-ot, ami felhívja a figyelmet az egyes országokban szükséges strukturális változtatások mértékére;

19.  úgy véli, hogy bár fontos az adósságcsökkentési politika, az államháztartások egyensúlyának gyors helyreállítása nem történhet a szociális védelmi rendszerek és a közszolgáltatások kárára, mivel ezeknek a válság mérséklésében automatikus stabilizátorként betöltött szerepét joggal üdvözölték; megjegyzi, hogy a szociális védelmi rendszerek és a közszolgáltatások hatékonyságának előmozdítása egyúttal javíthatja a gazdasági hatékonyságot és a szolgáltatások minőségét is; elismeri, hogy a megfelelő egyensúly megteremtésének kudarca hosszú ideig tartós munkanélküliséggel párosuló, lassú növekedést okozhat, és ez Európa globális versenyképességének feltartóztathatatlan gyengüléséhez vezet;

20.  megállapítja, hogy a magas arányú munkanélküliség nemcsak szociális kiadásokat, hanem jelentős gazdasági veszteségeket is okoz, mivel a munkanélküliek csak kismértékben tudnak hozzájárulni a hazai kereslethez, kevesebb adót és társadalombiztosítási hozzájárulást fizetnek; megállapítja, hogy ez növeli a munkavállalók terheit, akiknek emiatt több adót kell fizetniük, és a jövő nemzedékeire magasabb adósságállományt terhel;

21.  megállapítja, hogy a legfrissebb, 2007-es, azaz a válságot megelőző adatok alapján az Európai Unióban a dolgozó szegények száma 30 millió volt, és a közelmúltbeli felmérések szerint összesen 79 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, valamint hogy ez a szám azóta valószínűleg emelkedett;

22.  megjegyzi, hogy a válság a munkanélküliségen kívül is számos különböző társadalmi következménnyel járt, nevezetesen romlottak a munkaviszonyok, egyesek számára nehezebbé vált az alapvető szükségletek kielégítése és az alapszolgáltatások igénybevétele, nőtt a hajléktalanság, a túlzott eladósodás és a pénzügyi kirekesztés;

23.  megjegyzi, hogy mint minden válság, a jelenlegi is elsősorban a legsérülékenyebb csoportokat érinti, közöttük a fiatalokat, a gyermekeket és a nőket, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozókat és a bevándorlókat;

24.  egyetért azzal a közös aggállyal, hogy a szabályozási, prudenciális, könyvelési és adózási szabályoknak, amelyek felerősítik a piacgazdaság működésében rejlő ingadozásokat, prociklikus jellegük van;

Reagálás

25.  megállapítja, hogy a kormányok által a bankszektornak biztosított segítségnyújtás csupán a pénzügyi válság következtében a társadalom számára keletkező költségek egy részét teszi ki, miközben jelentős lesz a gazdasági visszaesés költsége és az államadósság növekedése, és világszerte 60 billió dollár megy veszendőbe;

26.  megjegyzi, hogy a válság az állami támogatások drámai mértékű növekedéséhez vezetett az állami támogatások ideiglenes keretfeltételeinek elfogadását követően, és sajnálattal tölti el az a káros hatás, amelyet ez kifejthet Európában az egyenlő feltételek fenntartására; felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon határozott vezető szerepet a protekcionizmus és a versenytorzítás elleni küzdelemben;

27.  jóváhagyja az utóbbi két évben a tagállamokban a példátlan mennyiségű rossz hitel miatt a csőd kockázatának kitett bankok megmentésére az EKB és a nemzeti központi bankok által bevezetett, nem hagyományos intézkedéseket; üdvözli különösen, hogy e bankok ügyfeleinek bankbetéteire garanciát nyújtottak, hangsúlyozza azonban, hogy szükség van ezen nem hagyományos intézkedések fokozatos megszüntetésére a tisztességtelen verseny megelőzése érdekében a bankszektorban;

28.  emlékeztet arra, hogy 2008 októberében az Európai Unió olyan európai gazdaságélénkítési tervet fogadott el, amelynek összege a GDP 1,6%-ának felelt meg, szemben Kínával és az Egyesült Államokkal, ahol ugyanez az összeg a GDP 5%, illetve 6,55%-át is elérte;

29.  üdvözli, hogy az Ecofin Tanács 2010. május 10-én 750 milliárd eurós stabilizálási tervet fogadott el, amely a tagállami adósság teljesítésének elmaradásából eredő kockázatok kezelését célzó pénzügyi stabilitási mechanizmust hozott létre, és amely terv jogalapjául részben az EUMSz. 122. cikke szolgál; megállapítja, hogy a Tanács mentőcsomagjának keretében hozott határozatokat – mivel esetükben az Európai Parlamenttel való konzultáció elmaradt – a demokratikus deficit és az elszámoltathatóság hiánya jellemzi; követeli, hogy a Parlamentet társjogalkotóként vonják be a közelgő válságrendezési javaslatokba és határozatokba;

Tagállami gazdaságélénkítési tervek

30.  sajnálatának ad hangot a különböző nemzeti gazdaságélénkítési tervek közötti koordináció szerény szintje miatt, mivel az uniós szintű koordináció sokszorozó hatása és kikényszerítő potenciálja a legnagyobb valószínűség szerint meghaladta volna azt a hatást, amely a jórészt nemzeti szintű – a kölcsönös ellentmondások kockázatát magában rejtő – tervezésen keresztül érhető el; kéri a jövőbeli gazdaságélénkítési tervek és nagyszabású befektetések európai dimenziójának növelését;

31.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen nagyon pontos mérleget a 2008–2009 őszén/telén elfogadott nemzeti bankmentő csomagok, illetve nemzeti és európai gazdaságélénkítési tervek hatékonyságáról az Unió rövid és hosszú távú célkitűzéseinek tekintetében, beleértve a válságra adott válaszként, valamint az uniós versennyel, az Unión belüli egyenlő feltételek fenntartásával, a pénzügyi reformmal és a munkahelyteremtéssel összefüggésben elfogadott, az állami támogatásokra vonatkozó felülvizsgált mechanizmusok következményeinek alapos elemzését;

32.  megjegyzi, hogy egyes tagállamoknak, különösen azoknak, amelyek fizetési mérlegük fenntartásához EK-támogatásban részesültek, jelenleg nincs lehetőségük arra, hogy olyan valós nemzeti gazdaságélénkítési terveket alkossanak, amelyek elemei lehetővé teszik a növekedést és a foglalkoztatás serkentését, mivel 2012-ig minden lehetőség az állami kiadások csökkentésére, adóemelésekre és az államadósság csökkenésére korlátozódik;

A jövő – a hozzáadott értéket jelentő Európa

33.  úgy véli, hogy az Unió nem lehet az egyetlen olyan integrált térség, amely az energiaügyet – különösen pedig a különböző energiaforrások részarányát – nem tekinti stratégiai kérdésnek saját területén és a partnerek viszonylatában; úgy véli, hogy az energiaügy terén a kezdeményezéseket a Bizottság, a tagállamok és az ipar érintett ágazatai közötti szoros együttműködés alapján az EU-nak kell megtennie, hogy az energiavezetékek diverzifikált hálózatán keresztül gondoskodjon a tagállamok energiaellátásáról, például a kőolaj- és gázellátásról, különösen az ellátási szerződések tárgyalása és a tárolási kapacitások megszervezése révén, továbbá azáltal, hogy valamennyi alkalmazandó program, például a 2007–2013 közötti hetedik kutatási keretprogram és annak későbbi frissítéseinek részeként finanszírozza és koordinálja az új energiaforrásokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést;

34.  javasolja, hogy a Bizottság vállaljon teljes felelősséget az alábbi területekre vonatkozó projektek irányításáért és finanszírozásáért:

35.  úgy ítéli meg, hogy amennyiben a megosztott hatáskörök és kiegészítő fellépések területein ezekről az uniós kormányzási és fellépési elemekről megállapodás jön létre, az Uniónak meg kell teremtenie az e stratégiához tartozó – nevezetesen pénzügyi –eszközöket;

Pénzügyi szabályozás és felügyelet

36.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi rendszer legfontosabb célja, hogy megfelelő eszközöket nyújtson a megtakarításokhoz, és ez utóbbiakat a vállalkozások és háztartások kockázatainak részleges átvállalásával a reálgazdaság támogatását és a gazdasági hatékonyság előmozdítását szolgáló befektetésekre használja fel a nyugdíjak hosszú távú finanszírozási feltételeinek optimalizálása és a munkahelyteremtés érdekében, ahogyan azt a regionális és helyi érdekeltségű lakossági bankok teszik; megállapítja, hogy ez a feladat különösen fontos a növekedés módjának megújításával összefüggésben, amely jelentős beruházásokat igényel a tiszta technológiákba;

37.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi fejlődést a méltányosság szolgálatába kell állítani, kiterjesztve – megfelelő biztonsági feltételek mellett – a hitelekhez és a biztosításhoz való hozzáférést azokra a rétegekre, amelyek jelenleg el vannak vágva tőle; kitart amellett, hogy a pénzügyi szabályozás reformjának nem csupán a pénzügyi stabilitás biztosítását kell szolgálnia, hanem a fenntartható fejlődés célkitűzéseit is;

38.  megállapítja, hogy a jelenlegi válság rávilágít annak az önszabályozó rendszernek a korlátaira, amely túlzott mértékben azon alapul, hogy a pénzügyi ágazat és a hitelminősítő ügynökségek piaci szereplői mindig helytállóan képesek felmérni és kezelni a kockázatokat, illetve elkerülni az erkölcsi kockázatot;

39.  üdvözli a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) mostani javaslatait és önmagában az intézmény szerepét, de figyelembe véve, hogy az uniformizált megközelítés árt az EU pénzügyi intézményeinek, úgy véli, hogy a szabályozást olyan, alapos vizsgálatok alapján kell időzíteni és javasolni, amelyek felmérik annak hatásait arra, hogy a pénzügyi intézmények milyen mértékben szolgálják a reálgazdaságot és a társadalmat; osztja a tőkekövetelmények megfelelő szintjével és az átmeneti időszakok hosszával kapcsolatban felmerült aggályokat;

40.  megjegyzi, hogy a bizalom visszaállítása érdekében szükséges mind a vállalatok, mind a tagállamok pénzügyi kimutatásainak átláthatósága; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a mérlegen kívüli ügyletek és fedezetlen állami kötelezettségek igénybevételét, valamint a különleges célú gazdasági eszközök (SPV) és a különleges célú gazdasági egységek (SPE) elterjedését, és fontolja meg használatuk korlátozását vagy annak kötelezővé tételét, hogy a közzétett pénzügyi beszámolók kötelező érvényű nyilatkozatokat tartalmazzanak;

41.  megjegyzi, hogy a válság eredményeképpen a felügyeleti rendszernek egy alapvető hiányossága vált nyilvánvalóvá; szorgalmazza, hogy a szabályozási arbitrázs lehetőségeit egy, a G20-ak szintjén létrejövő szilárd megegyezés révén világszerte és az Európai Unión belül is minimalizálják, és lehetőség szerint – a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó közös szabálykönyv alkalmazása révén – szüntessék is meg;

42.  úgy véli, hogy be kell zárni a szabályozás kiskapuit, melyek lehetővé tették a külföldi pénzügyi szolgáltatók leányvállalatainak, hogy szabályozatlanul jelentős üzleti tevékenységet bonyolítsanak az EU-ban;

43.  megjegyzi, hogy jelenleg nem kielégítő a válságkezelés nemzetközi szabályozása a pénzügyi ágazatban; felhívja a Bizottságot, hogy álljon elő a pénzügyi szektor határokon átnyúló válságkezelésére szolgáló uniós keretre irányuló konkrét javaslatokkal, amelyek figyelembe veszik a nemzetközi testületek, például a G20-csoport és az IMF által a globális szinten egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából tett kezdeményezéseket;

44.  megállapítja, hogy különösen a valós érték alkalmazása esetén a szabványok prociklikus hatásúak, különösen azon pénzintézetek döntéshozatalára gyakorolt hatásukat illetően, amelyek túlzott mértékben függnek tőlük; megjegyzi, hogy ez a probléma egyes szabályozási, prudenciális és adózási szabályok esetében is megfigyelhető;

45.  tudatában van az azzal kapcsolatos egyedi problémáknak, hogy számos új tagállamban a bank- és biztosítási ágazat jelentős része külföldi intézmények kezében van;

46.  megjegyzi, hogy egyensúlyt kell teremteni a pénzügyi stabilitás megőrzésének elősegítésére szolgáló lépések igénye, illetve a bankok gazdaság számára történő hitelnyújtási képességének fenntartására vonatkozó szükségesség között; fontos, hogy a bankrendszer a szokványos időszakokban és válság idején egyaránt képes legyen betölteni alapvető feladatait;

47.  megállapítja, hogy a pénzügyi intézmények mérete és mérlege teret nyitott a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” koncepciója számára; kéri ezért a Bizottságot, hogy követelje meg a bankoktól, hogy készítsenek „élő végrendelet” típusú készenléti tervet (living will), amelyben ismertetik válság esetén történő szabályos felszámolásuk részleteit;

48.  üdvözli az Európai Központi Bank (EBB) által az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) keretében játszott erőteljes szerepet, amelynek révén jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió pénzügyi stabilitásához;

49.  hangsúlyozza, hogy új szabványokat kell bevezetni a pénzügyi ágazat statisztikai adataira vonatkozóan, megerősítve az Európai Bizottságnak a kockázatok nyomon követésére és felügyeletére irányuló kapacitását;

50.  bátorítani kívánja a pénzügyi innovációt, feltéve, hogy az a hasznos technológiai innováció, a hosszú távú befektetések, a nyugdíjalapok, a munkahelyek és a zöld gazdaság finanszírozását lehetővé tevő, átlátható eszközök kifejlesztéséhez vezet; várakozással tekint az innovatív finanszírozás területére vonatkozó további uniós fellépések elé, amelyek célja a hosszú távú megtakarítások mobilizálása a fenntartható, hosszú távú stratégiai befektetések és a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés bővítése érdekében;

51.  megerősíti, hogy mindenekelőtt olyan felügyeleti és szabályozási rendszerre van szükség, amelyben semmilyen pénzügyi ügylet és semmilyen pénzügyi eszköz nem marad ki a nyilvántartásból; kitart amellett, hogy a fedezeti alapokat ugyanolyan szabályoknak kell alávetni, mint bármely más befektetési alapot; hangsúlyozza, hogy a felügyeletnek és szabályozásnak a pénzügyi piacokon történő spekulatív mozgásokat kell célba vennie az országok, devizák és gazdaságok elleni spekuláció megfékezése és leküzdése érdekében;

52.  úgy véli, hogy a pénzügyi intézmények laza társasági irányítása hozzájárult a válsághoz, és azzal foglalkozni kell annak érdekében, hogy a kockázati bizottságok működőképesek és hatékonyak legyenek, az irányítótestületek tagjai kellően ismerjék az intézmény termékeit, valamint hogy a vezetés és a nem ügyvezető igazgatók felelősséget vállaljanak a befektetői és munkavállalói érdekek összeegyeztetéséért a kompenzációs politikák összefüggésében;

53.  megállapítja, hogy a pénzpiacok és pénzintézetek egyes szereplőinek magatartása nélkülözi az értékeket és az erkölcsöt; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi piacoknak és intézményeknek vállalati szociális felelősségük részeként tekintetbe kell venniük valamennyi érintett fél, így az ügyfeleik, a részvényeseik és az alkalmazottaik érdekeit is;

54. úgy véli, hogy a rendszerszintű kockázatra vonatkozó kritériumok kellően tág rendszerét kell alkalmazni a pénzintézetek osztályozására, különösen az Unión belül; úgy véli, hogy az említett kritériumok alkalmazása során az a kérdés, hogy az intézmények hány tagállamban működnek és mekkorák, és főként, hogy az adott intézmény mennyire képes a belső piac működésének megbontására, amely szempontot alulértékelik, holott a válság során kiderült, hogy a nagy méret csupán egyike a rendszerkockázatot jelentő tényezőknek;

55.  elengedhetetlennek tartja, hogy az új szabályok megalkotásakor az EU számításba vegye, hogy pénzügyi ágazatának szerkezeti változatosságát meg kell őrizni és bővíteni kell, és úgy véli, hogy az európai gazdaságnak szüksége van egy megbízható regionális és helyi bankhálózatra, amilyenek például a takarékbankok és szövetkezeti bankok, elismervén egyúttal, hogy a különböző bankok eltérő szakértelemmel és fő kompetenciákkal rendelkeznek; megállapítja, hogy a változatosság a pénzügyi válság során bizonyította fontosságát és fokozta a stabilitást, valamint hogy az egységesség a rendszer sebezhetőségéhez vezethet;

56.  sürgeti a hitelkérelmezők jellemét, hiteltörténetét és üzleti tervét ismerő hagyományos banki vezető szerepének visszaállítására, aki az uniós jogszabályokkal – így például a fogyasztók tájékoztatását és védelmét előíró MIFID-del és fogyasztói hitelekről szóló irányelvekkel – összhangban személyes ismereteken alapuló, kiszámított kockázatot tud vállalni;

57.  hangsúlyozza, hogy a hitelek társaságok részére történő áramoltatásának újraélesztéséhez és feloldásához létfontosságú hosszú távú megoldásokat találni mind a háztartási, mind pedig a vállalkozási magánhitelek óriási összegeihez kapcsolódó nehézségekre;

58.  a tagállamok közötti kapcsolatok, valamint azokat a vezető pénzügyi intézményekhez fűző kapcsolatok átláthatóságának növelésére szólít fel;

59.  üdvözli a Bizottság 2010. június 2-i javaslatát, és úgy véli, hogy a hitelminősítő ügynökségek üzleti modellje összeférhetetlenségeket vonhat maga után, mivel az ügynökségeket a nekik fizető vállalatok pénzügyi erejének felmérésére használják, és mivel modelljük nem teszi lehetővé, hogy a döntések makrogazdasági szempontjait értékeljék; felismeri, hogy a hitelminősítő intézetek hozzájárultak a válsághoz, mivel ösztönzőiket káros módon határozták meg, ami pedig nagymértékben a verseny hiányának következménye; javasolja egy olyan rendszer megbízhatóságának megvizsgálását, amelyben a befektetők és a megtakarítással rendelkezők fizetnének a számukra szükséges információkhoz való hozzáférésért;

60.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági és hatástanulmányt egy közintézetként működő, független európai hitelminősítő intézet létrehozásáról, és úgy véli, hogy a független számvevőszékeknek tevékenyen hozzá kell járulniuk az államadósságok minősítéséhez; úgy véli, hogy egy ilyen irányú előrelépéssel megvalósulna a referencianormák kívánatos sokfélesége; úgy véli, hogy a fokozott verseny a minősítések piacán javíthatná a minősítések minőségét;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a részvényesek szavazati jogaival kapcsolatos javaslatokat a részvényesek személyazonosságának és stratégiáinak átláthatóbbá tétele tekintetében, valamint a hosszú távú befektetés ösztönzése révén;

Az uniós irányítás

62.  úgy véli, hogy a gazdasági és társadalmi válság idején az európaiak elvárják, hogy az uniós döntéshozatal vezérelve az elszámoltathatóság, a felelősség és a szolidaritás legyen;

63.  megállapítja, hogy már évtizedekkel a válság előtt számos európai országban alacsony volt a gazdasági növekedés és magas volt a munkanélküliség, mivel néhány tagállam képtelen volt gazdasági reformot végrehajtani a tudásalapú gazdaságra való áttérés érdekében, illetve helyreállítani versenyképességét a nemzetközi piacokon, és mivel alacsony volt a belföldi kereslet; megállapítja, hogy Európának átláthatóbb és hatékonyabb pénzügyi piacokra és nagyobb gazdasági növekedésre van szüksége, amely előmozdítja a minőségi foglalkoztatást és a társadalmi integrációt;

64.  megállapítja, hogy az Európai Unió nehezebben lábal ki a válságból, mint a világ más régiói, főként azért, mert rossz, elégtelen és megkésett politikai válaszokat adott a válságra, irányítási képességét pedig szerkezeti hiányosságok jellemzik, valamint hogy fennáll annak a veszélye, hogy a válság komolyan és tartósan gyengíti gazdasági és így politikai helyzetét is a nemzetközi színtéren, melyet talán csak akkor lehet hosszú távon újra megerősíteni, ha az EU – alapértékeinek sérelme nélkül – kész lesz átgondolni az „európai életmód” fogalmának fenntarthatóságát;

65.  úgy véli, hogy az Uniónak nagyobb koherenciát kell elérnie a szakpolitikák megvalósítása terén az Unió előtt álló kihívások leküzdésére; ezért alapvető jelentőségűnek tartja a végrehajtott politikák közötti összhang biztosítását; úgy véli, hogy e tekintetben az uniós intézmények fellépése meghatározó lesz;

66.  megállapítja továbbá, hogy az Európai Unióban nem működnek megfelelően a gazdasági irányítási struktúrák, és ez a megosztottság gátolja az Uniót abban, hogy teljes súllyal képviseltesse magát a jelentős makrogazdasági egyenlőtlenségekről folytatott viták során, különösen az Egyesült Államokkal és Kínával szemben;

67.  úgy véli, a válság során kiderült, hogy az utóbbi évek gazdaságpolitikája az euróövezeten belüli és kívüli országokban egyaránt aggasztó mértékű államadóssághoz vezetett;

68.  rámutat arra, hogy az államháztartások hosszú távú fenntarthatósága a stabilitás és a növekedés szempontjából alapvető fontosságú; üdvözli az euróövezet közép- és hosszú távú irányításának a jelenlegi valutaválság esetleges megismétlődésének elkerülése érdekében történő megerősítésére irányuló bizottsági javaslatokat, és osztja azt a véleményt, amely szerint a Stabilitási és Növekedési Paktum hatékonyabb ösztönző és szankcionáló mechanizmusokat kíván meg;

69.  hangsúlyozza, hogy az egészséges növekedés helyreállításához és a fenntartható gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió célkitűzésének eléréséhez mindenekelőtt a makacs és súlyos makroökonómiai egyensúlyhiányokra és a versenyképesség terén fennálló egyenlőtlenségekre kell megoldást találni; üdvözli, hogy gazdaságpolitika koordinációjáról szóló közleményében a Bizottság elismerte ennek szükségességét;

70.  megjegyzi, hogy a válság rávilágított néhány uniós tagállam szerkezeti gyengeségeire, és megállapítja, hogy az egyes tagállamok adósságának piacról való finanszírozásával kapcsolatos problémák a nem megfelelő kormányzásra, valamint – az IMF jelentése szerint – a nemzetközi pénzügyi piacok téves riasztásaira vezethetők vissza;

71.  úgy véli, hogy a Görögországban és az euróövezet más országaiban tapasztalható gazdasági válság komoly problémát jelent az euróövezet egészére nézve, és tükrözi az euróövezet gyengeségeit a globális pénzügyi ágazat tovagyűrűző hatásainak kezelése tekintetében;

72.  úgy véli, hogy minden, a nem a status quóhoz való visszatérésre irányuló egyetemesen kinyilvánított törekvésre alapozott fejlődési modellnek össze kell kapcsolnia egymással a fenntarthatóságot és a szolidaritást; azt javasolja, hogy az Unió jövőbeli stratégiája a pénzügyi piacok, a gazdaság, a költségvetési kiadások, a gazdasági és társadalmi fejlődés, az éghajlat és a környezet szempontjából fenntartható legyen;

73.  támogatja a pénzügyi tranzakciók megadóztatását, ami – mint bevétel – a spekuláció csökkentése révén javítaná a piac működését, valamint segítené a globális közjavak finanszírozását és az államháztartási hiányok csökkentését; úgy véli, hogy az adót a lehető legszélesebb körben kellene kivetni, vagy más lehetőség híján a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót első lépésként uniós szinten kell bevezetni; felszólítja a Bizottságot, hogy gyorsan készítsen megvalósíthatósági tanulmányt, figyelembe véve a globális szinten egyenlő versenyfeltételek biztosítását, valamint tegyen konkrét jogalkotási javaslatokat;

74.  úgy véli, hogy a strukturális utóhatások kockázatának elkerülése érdekében a politikai döntéseket annak az elsődleges kritériumnak kell vezérelnie, hogy a kivonulási stratégiában a hosszú távú fenntartható növekedésre összpontosítanak; ebből a szemszögből létfontosságú a költségvetési intézkedéscsomagok tartalma; a politikai döntéseket a közép- és hosszú távú stratégiákkal összhangban kell meghozni, és az állami beruházások irányát megfelelően, a prioritásnak tekintendő innovációra, kutatásra, oktatásra, energiahatékonyságra és új technológiákra összpontosítva kell meghatározni;

75.  emlékeztet arra, hogy az Unió legnagyobb sikerei konkrét projektek megvalósításából, valamint az olyan tartalmas politikák végrehajtásából születtek, mint a belső piac, a közös kereskedelempolitika, az euró, a strukturális reformok elindítása és az Erasmus program, ezekben pedig a Bizottság elsődleges szerepet játszik;

76.  úgy véli, hogy a generációk közötti szolidaritás azt jelenti, hogy sem a fiatal, sem az idős állampolgárokat nem szabad túlterhelni a múltban felhalmozott adóssággal;

77.  megjegyzi, hogy a válság új megvilágításba helyezte a demográfiai és a nyugdíjfinanszírozási kihívásokat; úgy véli, hogy a nyugdíjfinanszírozást nem szabad teljes egészében a magánszektorra hagyni, hanem háromoldalú rendszerekre kell támaszkodni állami, foglalkoztatói és magánnyugdíjrendszerek bevonásával, megfelelően biztosítva azokat – külön szabályozás és felügyelet révén – a befektetők védelme érdekében; úgy véli továbbá, hogy a nyugdíjaknak egész Európára kiterjedő reformon kell átesniük a generációk közötti szolidaritás finanszírozásához való hozzájárulás érdekében; úgy véli, hogy a várható élettartam emelkedése olyan, több területet is érintő kérdéseket is felvet a társadalomszervezés vonatkozásában, amelyeket eddig nem láttunk előre;

78.  úgy véli, hogy Európának egységesebb, hatékonyabb és kevésbé bürokratikus Unióra van szüksége, nem pedig csupán nagyobb mértékű koordinációra; véleménye szerint a Bizottságnak – amelynek feladata az általános európai érdek meghatározása és védelmezése – kezdeményezési jogával élve sokkal inkább fel kell lépnie az Unió nevében olyan helyzetekben, amelyekben megosztott vagy koordinációs hatáskörrel rendelkezik, és egyidejűleg végre kell hajtania és érvényre kell juttatnia a közös politikákat, valamint korlátok közé kell szorítania a piaci szereplők és az államok egységes piacot akadályozó fellépéseit; létfontosságúnak tartja, hogy a Bizottság irányelvek helyett rendeleteket alkalmazzon jogalapként annak érdekében, hogy elősegítse az EU-szerte egységes elfogadást, és megakadályozza a torzulásokat;

79.  felkéri a Bizottságot, hogy – ahol szükséges –szervezzen ágazati fórumokat a különböző piaci szereplők együttműködésének lehetővé tételére, a valódi európai iparpolitika újraindításának, valamint az innováció és munkahelyteremtés elősegítésének érdekében; emlékeztet arra, hogy e törekvés során nem szabad megfeledkezni az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásainkról és az egyes zöld technológiákban rejlő lehetőségekről; úgy véli, hogy jobban fel kell használni az EU költségvetését, hogy az a kutatás és fejlesztés, az innováció, valamint az új vállalkozások és munkahelyek létrehozása terén tett valamennyi nemzeti erőfeszítés valós katalizátorává váljon; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy miként kívánja erősíteni a vállalkozások és a kutatás közötti együttműködést és előmozdítani a klasztereket, valamint hogy támogassa megfelelő forrásokkal ezt a stratégiát; hangsúlyozza, hogy minden piacon a fejlődés egyik alapvető mozgatórugója a szabad és tisztességes verseny, ahol minden újonnan érkező számára könnyű a piacra való belépés, és ahol nincsenek a piacot torzító előjogok;

80.  felkéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki a keretmegállapodás betűjét és szellemét az Európai Parlamenttel fennálló különleges partnerség tekintetében, az európai menetrend prioritásainak valamennyi polgár érdekében történő meghatározása céljából; intenzívebb párbeszédet szorgalmaz a nemzeti parlamentekkel, különösen a költségvetési és pénzügyi kérdésekben; óva int a kormányközi alapú külön intézmények létrehozására irányuló kísérletektől, amelyek egyes országokat kizárnának a döntéshozatalból, és megakadályoznák, hogy minden tagállam véleménye egyenlő súllyal érvényesüljön;

81.  úgy véli, hogy a hatékony gazdasági irányításhoz elengedhetetlen, hogy a Bizottság valóban és mélyrehatóbban felelős legyen az igazgatásért, ami lehetővé tenné számára, hogy mozgósítsa a meglévő és a Lisszaboni Szerződés által újonnan biztosított eszközöket (például a reformjavaslatok és intézkedések koordinálásának, valamint a közös stratégia kialakításának feladatát a Bizottságra bízó 121.,122.,136.,172.,173. és 194. cikket);

82.  úgy véli, hogy a gazdasági irányítás erősítésének együtt kell járnia az uniós irányítás demokratikus legitimitásának megerősítésével, ami az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az egész folyamat során történő szorosabb és időben történő bevonásán keresztül érhető el;

83.  azt javasolja, hogy a Bizottságon belül a gazdasági és monetáris kérdések felelőse a Bizottság egyik alelnöke legyen; javasolja, hogy ezt a személyt ruházzák fel azzal a feladattal, hogy gondoskodjon az Unió gazdasági fellépésének következetességéről, felügyelje a gazdasági, monetáris és pénzpiaci területen a Bizottságra háruló felelősségek gyakorlását, és hangolja össze az Unió gazdasági fellépésének egyéb szempontjait; továbbá javasolja, hogy ez a személy vegyen részt az Európai Tanács munkájában, ő legyen a Gazdasági és Pénzügyi Tanács és az eurócsoport elnöke, valamint képviselje az Uniót a hatáskörébe tartozó nemzetközi fórumokon;

84.  úgy ítéli meg, hogy a tagállamok előtt jelenleg álló költségvetési nehézségek, valamint az Unió stratégiai célkitűzéseinek 2020-ig történő eléréséhez szükséges jelentős beruházás szükségessége olyan új pénzügyi modelleket tesz szükségessé, amelyek állami és magánforrásokat egyaránt bevonnak;

85.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel az állami és a magánszektor szoros együttműködéséhez szükséges feltételek megteremtését, többek között a köz- és magánszféra közötti partnerségek formájában, a fenntartható, befogadó és versenyképes növekedéshez vezető hosszú távú befektetések kihívásának való nemzeti és európai szintű megfelelés érdekében;

A gazdasági és monetáris unióval kapcsolatos politikák

86.  megerősíti az euró melletti elkötelezettségét; elismeri a közös pénznem stratégiai szerepét és értékét; hangsúlyozza az euró által az euróövezet számára biztosított átláthatóságot és gazdasági előnyöket; úgy véli, hogy mindenekelőtt az eurónak kell jelentenie az európai gazdaság stabilitásának bástyáját;

87.  megállapítja, hogy az EKB monetáris politikájának elsődleges célja az árstabilitás fenntartása; hangsúlyozza, hogy az árstabilitás célkitűzése csak az infláció kiváltó okainak megfelelő kezelése révén érhető el; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikke az Unió általános gazdaságpolitikájának támogatását is az EKB feladatává teszi; lényegesnek tartja, hogy az euróövezet tagállamai és a különleges jogállású tagállamok szigorúan eleget tegyenek a kötelezettségeiknek, és ne hagyjanak kétséget az árstabilitásra, az EKB függetlenségére, a költségvetési fegyelemre, valamint a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség előmozdítására vonatkozó közös céljaik felől;

88.  dicsérettel illeti az EKB-t az infláció ellenőrzés alatt tartására irányuló erőfeszítései miatt, ugyanakkor felszólítja az EKB-t, hogy játsszon nagyobb szerepet az eszközinfláció ellenőrzésében;

89.  megjegyzi, hogy egy monetáris unióban a gazdaságpolitikák erős koordinációjára van szükség ahhoz, hogy az unió ellen tudjon állni a gazdasági visszaesésnek; sajnálattal állapítja meg, hogy a gazdasági és monetáris unióban a hangsúly ez idáig főleg a „monetárison” volt;

90.  egyetért az IMF-fel abban, hogy a válságkezelés nem lehet alternatívája azoknak a korrekciós politikai intézkedéseknek és alapvető reformoknak, amelyekkel meg kell erősíteni az európai monetáris unió alapjait;

91.  hangsúlyozza, hogy az euróövezetnek fokoznia kell rugalmasságát azáltal, hogy véglegesíti a szükséges intézkedésekre vonatkozó szankciókon és az azokra irányuló ösztönzőkön egyaránt alapuló intézményi keretét;

92.  hangsúlyozza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum az egyetlen olyan meglévő szabályozási eszköz, amely alapvető szabályozási keretet biztosít az EU-n belüli makrogazdasági politikák és államháztartások számára;

93.  megjegyzi, hogy az euróra való áttérés – az euró első tíz évéről szóló jelentés tanúsága szerint – fényt derített az euróövezeti gazdaságok versenyképessége közötti különbségek fokozódására, ami súlyosbította a gazdaságilag gyenge országokra gyakorolt következményeket, és jelentős mértékű kereskedelmi egyensúlyhiányokat idézett elő az euróövezetben; megállapítja ugyanakkor, hogy alapvető jelentőségűek az euró által az Unió egésze számára biztosított olyan előnyök, mint például a relatív gazdasági stabilitás, az árstabilitás és az alacsony inflációs ráta;

94.  hangsúlyozza, hogy számos országnak helyre kell állítania saját fiskális rendjét és jelentősen csökkentenie kell hiánya és államadóssága szintjét; egyetért a Tanáccsal a tekintetben, hogy valamennyi tagállamban biztosítani kell a pénzügyi fenntarthatóságot és a fokozott gazdasági növekedést és foglalkoztatást, ezért egyetért azzal is, hogy a költségvetési konszolidációra és szerkezeti reformokra irányuló terveket meg kell határozni és megfelelően végre kell hajtani;

95.  megállapítja, hogy mindez olyan pénzügyi konszolidációs stratégiákhoz vezethet, amelyek nagymértékben korlátozzák a kormányok cselekvési lehetőségeit; egyidejűleg óva int attól, hogy ezek a megszorító csomagok a gazdasági fellendülést, a munkahelyteremtést és a társadalmi kohéziót esetlegesen fékező intézkedésekhez vezessenek;

96.  úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum az államháztartások fenntarthatósága tekintetében fontos nyomásgyakorlási eszköz, amely hozzájárult az euróövezeten belüli gazdasági felelősségvállaláshoz; elismeri, hogy azt a gyenge végrehajtás gátolta, és nem volt elég erős valamennyi tagállam és az euróövezet egésze gazdaságpolitikájának optimalizálásához; úgy gondolja, hogy ezt a gazdaságpolitikai eszközt nem úgy alakították ki, hogy az a jelenlegi egyensúlyhiányt kiegyenlítő, fenntartható kiigazítási folyamatként szolgáljon, vagy hogy kezelje a válságidőszakokat és a nagyon lassú növekedéssel jellemzett periódusokat; úgy véli, hogy a jelenlegi szabályok alkalmazásán túl a tagállamoknak belső politikákat kell végrehajtaniuk a növekedés, az innováció és a versenyképesség javítása és azon minőségbeli cél elősegítése érdekében, amely szerint az államadósság nem haladhat meg bizonyos küszöbértékeket;

97.  úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum nem vesz figyelembe más, például a magánszemélyek eladósodása és a fizetési mérleg terén fennálló egyenlőtlenségeket, amelyek szintén hatással vannak a monetáris unióra;

98.  megállapítja, hogy annak világossá válását követően is, hogy néhány esetben megkérdőjelezhető volt bizonyos tagállamok által benyújtott statisztikai adatok pontossága, az előző parlamenti ciklus során, az Eurostatról szóló irányelv felülvizsgálata alkalmával a Tanács elutasította azt az Európai Parlament által támogatott lehetőséget, hogy az Eurostat kapjon felhatalmazást helyszíni ellenőrzések végzésére;

99.  úgy véli, hogy a Maastrichti Szerződés megalkotói az euróövezetbe tartozó tagállamok versenyképessége közötti konvergenciára számítottak, és nem látták előre a jelentős mértékű eltéréseket, ami végül a hozamkülönbségek növekedéséhez vezetett, ahogy az egyes tagállamok fizetőképességével kapcsolatos félelmek miatt megnőtt azok kockázati felára;

100.  megjegyzi, hogy a legutóbbi hónapokban számos ideiglenes kivételt tettek az állami támogatásokra vonatkozó európai előírások alkalmazása alól, aminek köszönhetően a tagállamok fékezni tudták a válság hatásait; megjegyzi, hogy a növekedési szakasz, amely felé jelenleg is tartunk, szilárd alapokat követel meg, és ebben az összefüggésben fokozatosan vissza kell térnünk az állami támogatásokra vonatkozó megszokott rendszerhez, így biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket Európában;

101.  sürgeti a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek, különösen megelőző funkciójának megerősítését, amelyben a tagállamok által egymásra gyakorolt nyomás a jelenleg rendelkezésre álló legerősebb eszköz arra, hogy a tagállamokat a Tanács ajánlásainak betartására ösztönözzék; sürgeti, hogy a Bizottság által végzett felügyelet legyen szigorúbb; úgy véli, hogy fel kell tárni a költségvetési konszolidációt segítő ösztönzők létrehozásának lehetőségét;

102.  javasolja egy, a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtására alkalmazandó hatékony ösztönző és szankcionáló mechanizmus felállítását, amely hozzájárul a jelenlegi válság súlyosbodásának megelőzéséhez, és biztosítja a jövőbeni újabb válságok elkerülését;

103.  úgy ítéli meg, hogy a többoldalú felügyeletnek és a kiigazítás iránti kérelmeknek az államháztartási hiány mellett a többletre is vonatkozniuk kell, figyelembe véve az egyes államok egyedi helyzetét, például a népesség alakulását, továbbá számításba kell venniük a magánszemélyek eladósodásának szintjét, a bérek munkatermelékenységhez viszonyított alakulását, a foglalkoztatást – különös tekintettel a fiatalok foglalkoztatására – és a folyó fizetési mérleg egyensúlyát; úgy véli, hogy ezeket a tényezőket figyelmeztető jelként kell használni, amennyiben nem alkalmazhatóak úgy, mint a stabilitási paktumban jelenleg rögzített kritériumok; úgy véli, hogy nagyobb átláthatóságra van szükség az államháztartási adatok tekintetében, és üdvözli a statisztikai adatok minőségével kapcsolatos bizottsági javaslatot;

104.  sürgeti a Bizottságot, hogy a vezessen be egy, egyértelműen a hatáskörébe tartozó megerősített európai szankcionáló mechanizmust az euróövezeten belül, amely rábírja a tagállamokat a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak tiszteletben tartására;

105.  úgy véli, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum nem bizonyult eléggé hatékonynak a fiskális politikák összehangolása terén, az egyes országok politikáira való hagyatkozása problémákat okozott a végrehajtás és a tisztességes tájékoztatás tekintetében, emellett nem sikerült olyan módon összekapcsolódnia a foglalkoztatási szintekkel és a munkahelyteremtéssel, hogy megfelelően kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai szerkezetet eredményezzen, továbbá teljesen alkalmatlannak bizonyult a tényleges konvergenciával, a versenyképességgel és az euróövezeten belüli szinergiák kialakításával kapcsolatos kérdések megoldására; ezért úgy véli, hogy további koordinációra van szükség a tagállamok, és különösen az euróövezethez tartozó gazdaságok között az euróövezeten belüli gazdasági egyensúly megerősítése érdekében;

106.  úgy véli, hogy a Parlamenttel közösen elfogadott átfogó, mind a stabilitásra, mind pedig a növekedésre vonatkozó gazdasági iránymutatásoknak keretként kellene szolgálniuk a tagállamok költségvetéseinek az illetékes nemzeti parlament elé való terjesztést megelőző értékeléséhez és vitájához;

107.  úgy ítéli meg, hogy a közös valuta bevezetésén túl az euróövezet tagállamainak újabb lépést kellene tenniük, lehetővé téve az államadósságok egy részének kölcsönös kibocsátását és kezelését, az Európai Valutaalap (EMF) és az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) segítségével lefektetve ezáltal egy kimunkáltabb, az euróövezet piacának nagyobb vonzerejét és az adósság közös kezelését biztosító többoldalú felügyelet alapjait;

108.  úgy véli, hogy a strukturális reformok végrehajtása, különösen az új tagállamok szociális ellátórendszereinek kiigazítása és szerkezeti átalakítása határozott támogatást és szolidaritást tesz szükségessé az Unió részéről; az euróövezetet és az ERM II-t – mindenfajta globális pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsághelyzettől függetlenül – ki kell terjeszteni a maastrichti kritériumokat teljesítő további új tagállamokra; az erről szóló döntések többek között bizonyítanák magának az euróövezetnek a stabilitását és fenntarthatóságát;

109.  úgy véli, hogy a versenyképesség terén az euróövezeten belül fennálló jelentős különbségek megszüntetése a bérnövekedés helyi termelékenység-növekedéssel és inflációs várakozással való összhangjának megőrzése révén kulcsfontosságú az euróövezeten belüli szakadékok kialakulásának elkerüléséhez;

110.  kéri a makrogazdasági párbeszéd jelentős fokozását, mivel ez a párbeszéd nem korlátozódhat a szociális partnereknek a javasolt vagy elfogadott iránymutatásokról való tájékoztatására;

111.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy határozzanak meg széles körű közös iránymutatásokat az Európai Unióra vonatkozóan a fenntartható piacgazdaság végrehajtásához; meggyőződése, hogy ezeket az iránymutatásokat évente kell meghatározni, többek között a bér–termelékenység arány nemzeti és európai szintű alakulásának elemzése alapján, megfelelő társadalmi párbeszéden keresztül;

Fiskális politika
112. közös költségvetési stratégiát szorgalmaz az EU a hosszú távú gazdasági növekedés térségeként való visszaállítása és megőrzése érdekében;

113.  úgy véli, hogy a jövőre nézve hatékonyan (oktatásra, képzésre, infrastruktúrára, kutatásra, környezetvédelemre stb.) felhasznált állami kiadások stabilizálhatják a gazdaságot azzal, hogy gondoskodnak az erős és hosszú időn át tartó folyamatos növekedésről; úgy ítéli meg, hogy a minőségi és felelős állami kiadások a magánszektor vállalkozói és innovatív potenciáljának ösztönzésével összekapcsolva a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítói lehetnek;

114.  hangsúlyozza, hogy fontos a Stabilitási és Növekedési Paktum makrogazdasági eszközei és az Európa 2020 nemzeti reformprogramjainak eszközei közti erősebb kapcsolat megteremtése oly módon, hogy koherens módon mutatják be őket, biztosítva ezáltal a nemzeti költségvetések fokozott összehasonlíthatóságát is a különböző kategóriákba tartozó kiadások tekintetében; úgy véli, hogy a tagállamoknak saját gazdaságpolitikájukat nemcsak nemzeti érdekű, hanem közös érdekű kérdésként is kell szemlélniük, és szakpolitikáikat ennek megfelelően kell kialakítaniuk; emlékezteti a tagállamokat az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások fokozott szerepére;

115.  ismételten kijelenti, hogy a 27 uniós tagállam és az EU költségvetésének egymással kompatibilisabbnak kell lenniük és egymást jobban ki kell egészíteniük ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia hiteles legyen; rámutat arra, hogy az EU költségvetésének fokozottabb szerepet kell játszania a források összegyűjtése terén;

116.  úgy véli, hogy az intelligens és célzott állami beruházások jelentős fellendítő hatást érhetnek el a hosszú távú beruházások tekintetében; javasolja az Európai Beruházási Bank (EBB) mandátumának oly módon történő kiterjesztését, hogy eurókötvényeket bocsáthasson ki az EU stratégiai prioritásaival összhangban álló jelentős strukturális projektekbe való beruházás érdekében;

117.  rámutat, hogy a közös valuta csak akkor tud működni, ha a tagállamok összehangolják költségvetési politikáikat, és megnyitják egymás előtt könyveiket; elismeri, hogy ehhez a folyamathoz a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködésre van szükség;

118.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Eurostat segítségével erősítse meg a tagállami költségvetések kiadásainak összehasonlíthatóságát annak érdekében, hogy megállapítható legyen a végrehajtás alatt álló politikák kiegészítő jellege és következetessége;

119.  úgy ítéli meg, hogy az Uniónak és a tagállamoknak olyan fiskális elvek bevezetésén kellene dolgoznia, amelyek nem ösztönzik tovább az eladósodást az állami és a magánszektorban, valamint a rövid távon történő javadalmazást a magánszektorban, és amelyek adott esetben a tisztességes munkára és a környezetvédelemre vonatkozó szempontokon alapuló bonus/malus-mechanizmusokat tartalmazhatnak;

120.  megállapítja, hogy a pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságból, illetve az állami adósságválságból való kilábalás hosszadalmas folyamat lesz, amelyet megfelelően kell megtervezni és levezényelni, biztosítva a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést; elismeri, hogy a növekedés, a méltányosság és a pénzügyi stabilitás terén néha kompromisszumokra van szükség, és ezek a kompromisszumok politikai döntést igényelnek; felkéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő a pénzügyi fejlesztésre irányuló javaslatokat, amelyek figyelembe veszik ezeket a célkitűzéseket, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiára, és fejtse ki azokat a kompromisszumokat, amelyek politikai döntés tárgyát képezhetik; azt kívánja, hogy az Európai Unió ennek alapján a pénzügyi piacok reformja által érintett felekkel (bankok, befektetők, betétesek, szociális partnerek) folytatott konzultációt követően mozdítsa elő a vitát és tegye lehetővé a politikák összehasonlítását; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vonja be az Európai Parlamentet szorosabban ebbe a folyamatba, különösen az EU 2020 stratégia tervezésébe és későbbi végrehajtásába;

121.  arra sürget, hogy az Unió vértezze fel magát jobban a gazdaságpolitikai irányításhoz szükséges, kontraciklikus eszközökkel;

122.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés biztosítja az ebben a szakaszban szükséges összes eszközt az Unió valódi gazdasági irányításához, valamint a tagállamok államháztartásának állapotára irányuló hatékonyabb felügyelethez;

Belső piac

123.  hangsúlyozza az Európai Parlament által 2010. május 20-án elfogadott, Mario Monti és Louis Grech nevéhez fűződő jelentésekben szereplő azon felhívást, amely átfogóbb megközelítést sürget az egységes piac tekintetében, mind a stratégia, mind annak megítélése szempontjából, annak hatékonyabbá tétele és a közvélemény bizalmának helyreállítása érdekében; hangsúlyozza az egységes piacról szóló jogszabályra („Single Market Act”) irányuló, jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokból álló kezdeményezés jelentőségét az egységes piac megerősítése és korszerűsítése, a digitális piac kiteljesítése és a fennmaradó akadályok megoldása és felszámolása érdekében;

124.  alapvetőnek tartja, hogy az egységes piacról szóló jogszabály tartalmazzon a szociális és fogyasztóvédelemre vonatkozó ambiciózus menetrendet a szociális záradékoknak a belső piaccal kapcsolatos valamennyi jogszabályba történő beillesztésével, továbbá az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló szabályozást, a munkavállalók jogainak megerősítésére irányuló jogalkotási menetrendet, a polgárok napi életére kedvező hatást gyakorló, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos nagyra törő jogalkotási csomagot, valamint fokozottabb adóügyi koordinációt a társaságiadó-alap és a héakulcsok összehangolása révén;

125.  megjegyzi, hogy a belső piac az európai integráció gerinceként és a fenntartható jólét EU-ban való megteremtésének alapjaként mindenkinek a támogatását igényli;

126.  rámutat arra, hogy a belső piac az európai növekedés egyik fő mozgatórugója; hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiának a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó konkrét programként kell szolgálnia a gazdasági válsággal való szembenézés és a belső piac erősítése érdekében;

127.  álláspontja szerint az egyes országok által tett kezdeményezések nem lehetnek eredményesek az uniós szintű összehangolt fellépés nélkül, ami alapvető fontosságúvá teszi, hogy az Európai Unió erős és egységes hangon szólaljon meg és közös fellépéseket valósítson meg; kulcsfontossággal bír az európai szociális gazdasági modell alapját képező szolidaritás, valamint a nemzeti válaszok összehangolása az egyes tagállamok által rövid távon tett protekcionista intézkedések elkerülése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági protekcionizmus nemzeti szinten történő újjáéledése nagy valószínűséggel az egységes piac szétszabdaltságát és a versenyképesség csökkenését eredményezné, ezért ezt el kell kerülni; aggodalommal tölti el, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot több tagállamban ürügyként használhatják fel protekcionista intézkedések újbóli bevezetéséhez, miközben a visszaesés éppen közös védelmi mechanizmusokat tenne szükségessé;

128.  úgy gondolja, hogy a belső piac fejlődését nem a legkisebb közös nevezőre kellene alapozni; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy álljon az ügy élére és terjesszen elő határozott javaslatokat; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják a megerősített együttműködés módszerét az olyan területeken, ahol 27 tagállam megállapodása nem valósítható meg; a többi ország bármilyen későbbi stádiumban is szabadon csatlakozhatna ezekhez az élenjáró kezdeményezésekhez;

129.  óva int attól az elképzeléstől, amely szerint az európai gazdaság a világ minél több országával – köztük mai fő kereskedelmi partnerünkkel, az USA-val, valamint a feltörekvő gazdaságokkal, mint például Kínával, Indiával és Brazíliával – folytatott szabad és tisztességes kereskedelem nélkül is fejlődhet és növekedhet valamilyen módon; úgy véli, hogy az Európai Uniónak saját erejére is kell támaszkodnia belső piacának kihasználása révén, tekintettel arra, hogy növekedése alapvetően a belső kereslethez is kapcsolódik;

130.  hangsúlyozza, hogy a globalizáció korszakában Európában a munkahelyteremtés és az új technológiák terén megvalósuló innováció érdekében ki kell aknázni a belső üzleti piacban rejlő lehetőségeket;

131.  úgy véli, hogy a hatékony belső piac létrehozása érdekében a Bizottságnak világosan meg kell állapítania a politikai prioritásokat az egységes piacról szóló jogszabály elfogadása révén, amely egyaránt magában foglalna jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek célja egy rendkívül versenyképes, szociális piacgazdaság létrehozása lenne;

132.  elismeri, hogy az Európai Unión belül a belső piac kiépítése az adók, nevezetesen a társasági adók bizonyos fokú összehangolása és a szociális védelem elemeinek meghatározása nélkül egyfajta túlzott versenyt alakított ki a más tagállamokból adófizetőket elcsábítani igyekvő tagállamok között; megjegyzi azonban, hogy a belső piac egyik nagy előnye a mobilitás előtt húzódó akadályok felszámolása, az intézményi szabályozás harmonizálása, ami elősegíti a kulturális megértést, az integrációt, a gazdasági növekedést és az európai szolidaritást;

133.  javasolja, hogy a Bizottság végezzen független vizsgálatot, amely megállapítja az egységes piaccal kapcsolatos elégedetlenség és frusztráció 20 legfontosabb okát, amelyekbe naponta beleütköznek a polgárok, különösen az e-kereskedelem, a határokon átnyúló egészségügyi ellátás, valamint a szakképzettségek kölcsönös elismerése terén;

134.  felszólítja a tagállamokat, hogy fogadják végre el a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos korrelációs táblázatokat annak érdekében, hogy a jogalkotás terén jelentkező hiányosságok átláthatóbbak legyenek;

135.  hangsúlyozza, hogy a jól működő közbeszerzési piac alapvető jelentőségű a belső piac szempontjából; továbbra is aggódik azonban amiatt, hogy a hatóságok a szabályok összetettsége következtében még mindig súlyos problémákkal küzdenek politikai céljaik elérése, illetve a kkv-k közbeszerzési piacokra jutásának biztosítása tekintetében;

136.  ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az alkalmazás kezdetére vonatkozó záradék bevezetésére, amely biztosítaná, hogy az uniós belső piaci szabályok egy bizonyos időpontban automatikusan hatályba lépjenek, ha a tagállamok nem ültették át időben azokat;

137.  úgy ítéli meg, hogy a gazdasági térség ésszerű és hatékony szabályozással való felvértezése – olyan horderejű válság után, mint amelyet a közelmúltban megtapasztaltunk – jelentős mértékben elősegíti a versenyképességet; úgy véli, hogy az európai hatóságok kiemelt felelősséget viselnek a reformmenetrend fenntartásában, többek között a nemzeti politikai hatóságokkal szemben;

138.  véleménye szerint Európának a befektetések és a termelés számára ismét kedvező helyszínné, az innováció és a növekedés tekintetében pedig globális viszonyítási ponttá kell válnia; úgy véli, hogy a pénzügyi intézményeknek, legyenek azok állami vagy magánintézmények, minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a pénzpiacok a reálgazdaság és a kis- és középvállalkozások javára működjenek;

139.  kéri a Bizottságot, hogy évente értékelje a köz- és magánszféra beruházási szükségleteit és azt, hogy e szükségletek hogyan kerülnek kielégítésre, vagy hogyan kellene kielégítésre kerülniük;

Adózás

140.  megállapítja, hogy az Unió belső piacának továbbfejlesztése érdekében összehangolt megközelítésre van szükség mind nemzeti, mind európai uniós szinten az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem terén bevált gyakorlati megoldások hasznosítása érdekében, ugyanakkor meg kell határozni azokat az ösztönzőket, amelyek az adófizetőket az adók rendes megfizetésére, a tagállamok hatóságait pedig a mindenfajta adóügyi visszaélést megelőző hatékony intézkedések elfogadására ösztönöznek;

141.  úgy véli, hogy az adócsalás szintjének csökkentése hozzájárulhatna az államháztartási hiánynak az adók emelése nélkül és a szociális kiadások szinten tartása mellett történő csökkenéséhez; aggasztónak tartja az adócsalás mértéke tekintetében a tagállamok között fennálló különbségek miatt kialakult belső piaci torzulásokat; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen hatásvizsgálatot a tagállamokban az adóelkerülés és a feketegazdaság által okozott különböző problémák értékelésére;

142.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható államháztartás megvalósítása nemcsak a kiadások felelősségteljes kezelését, hanem a megfelelő és igazságos adóztatást, a nemzeti adóhatóságok által végrehajtott hatékonyabb adóbeszedést és az adóelkerülés elleni fokozottabb küzdelmet is szükségessé teszi; elhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a tagállamokat államháztartási egyensúlyuk visszaállításában, és hogy újszerű pénzügyi források felhasználása révén finanszírozzon állami beruházásokat;

143.  megjegyzi, összhangban a Mario Monti által végzett munkával, hogy az állami bevételek növekedése a jó gazdasági teljesítményből adódóan általában adócsökkentéshez vezetett; megjegyzi, hogy az európai versenyképesség fokozása érdekében csökkenteni kellene a munkára rakódó adóterheket; támogatja Mario Montinak a tagállamok képviselőit egy asztalhoz ültető adópolitikai csoport létrehozására irányuló javaslatait, amely fontos lépés az európai országok közötti párbeszéd elősegítésében; felkéri a szakpolitikai csoportot, hogy mindenekelőtt egy olyan adórendszer kereteit vitassa meg, amely figyelembe veszi a környezeti célokat és támogatja a forráshatékonyságot; üdvözli a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló irányelvre irányuló javaslatot a Bizottság 2011-es munkaprogramjában;

144.  elismeri, hogy a tagállamok intézményi fejlődésének és gazdasági növekedésének egyik legfőbb mozgatórugója a szuverenitásuk, hogy megválaszthatják, miként kívánják kivetni az adókat; alapvető fontosságúnak tarja a munkát terhelő adók csökkentését egyrészt a legkevésbé szerencsések érdekében, másrészt hogy lehetővé tegyék a középosztály számára a tisztességes életet munkájuk gyümölcséből;

145.  olyan adórendszer mellett foglal állást, amely lehetővé teszi a munkára rakódó adóterhek csökkentését, továbbá bátorítja és létrehozza a foglalkoztatás, az innováció és a hosszú távú befektetések ösztönzőit;

Regionális, gazdasági és társadalmi kohézió

146.  úgy véli, hogy a kohéziós politikát az uniós gazdaságpolitika egyik pillérének kell tekinteni, amely hozzájárul a hosszú távú uniós beruházási stratégiához;

147.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika az európai gazdaságélénkítési csomag alapvető elemévé vált olyan közpolitikaként, amely a válság hatásainak kezelésére és rövid távú keresletélénkítésre alkalmas, miközben a hosszú távú növekedésbe és versenyképességbe fektet be;

148.  úgy véli, hogy a kohéziós politika hatékonysága a fellendülésnek a hosszú távú növekedéshez kötése tekintetében annak három alapvető jellemzőjéből ered: stratégiai iránymutatásokat állapít meg a források kiutalásának feltételeként, amelyek kötelező erejűek mind a tagállamokra, mind pedig a régiókra nézve; mozgásteret biztosít a tagállamoknak és régióknak, hogy a helyi sajátosságokhoz igazítsák a beruházásokat; és saját kapacitással rendelkezik a célok elérésének nyomon követésére és támogatására;

149.  aláhúzza, hogy a válság Európán belüli egyenlőtlen hatása a versenyen belüli különböző kiindulási pontokat és az EU által kínált válságkezelő intézkedések eltérő szintű igénybevételét tükrözi, továbbá eltérő hosszú távú kilátásokat jelent; rámutat arra, hogy a válság hatásainak eredményeképpen gyengülhet a területi kohézió, amennyiben azt nem ellensúlyozzák olyan politikákkal, amelyek differenciált módon kezelik az egyedi problémákat; megjegyzi, hogy a válság által leginkább sújtott országok némelyikében a kohéziós politika az összes állami beruházás legnagyobb részét tette ki;

150.  úgy véli, hogy a válságot követő stratégia abban az esetben lesz hatékonyabb, ha a térségek és a városok is részt vesznek a megvalósításában; a többszintű irányítás nagyobb politikai mozgásteret biztosít, ami lehetővé az uniós gazdasági fellendülés hatékonyabb elmozdítását, mivel az európai kormányzás regionális és helyi szintje képes arra, hogy az európai általános stratégiai célokat saját területi sajátosságai szerint ültesse át és kiaknázza a rendelkezésre álló politikai eszközöket, valamint a partnerek, azaz a vállalkozások, a tudományos élet és a civil társadalom lelkesedését;

151.  rámutat arra, hogy napjainkban számos politikai eszköz létezik a kormányzás helyi és regionális szintjén; mind az innováció, amely képes termelékenységnövekedést teremteni, mind pedig az ágazatok környezetbarátabbá tétele, amely új keresletet és új piacokat teremthet, regionális és helyi irányultságot, valamint a beruházási és növekedési politikákkal kapcsolatos területi beágyazottságú integrált megközelítést követel meg; valamely régió, város, település vagy vidéki térség is nyújthat akár olyan helyszínt, ahol valamennyi partner összehozható, és rendelkezésre áll minden elem a megoldások megtalálásához;

152.  ezért aggályát fejezi ki a közösségek hatalommal való felruházása terén tett előrelépések hiánya miatt, hiszen a helyi és vidéki közösségek lehetőségeket biztosítanak a gazdaság, a foglalkoztatás és a közösségépítés terén, továbbá a szóban forgó közösségek számára nyújtott támogatás egyúttal a kirekesztés csökkentését is lehetővé teszi a közösség összetartásának megerősítésén, és ily módon abszorpciós képességének fokozásán keresztül;

153.  rámutat, hogy mivel a régiók a továbbiakban is egyre fontosabb szerepet töltenek be az EU gazdasági menetrendjének előmozdításában, a helyi hitelezési szükségleteket meg kell erősíteni, ami erős regionális bankokon keresztül ösztönözhető; megjegyzi, hogy a pénzügyi szolgáltatások ágazatának szabályozásakor figyelembe kell venni a vállalkozói kedv és a kkv-kkal kapcsolatos finanszírozás ösztönzésének szükségességét, valamint azt, hogy a kohéziós politikában a kkv-k pénzügyi támogatásának a kockázatitőke-finanszírozás irányába kell elmozdulnia, amely lehetővé tenné a banki ágazat nagyobb szerepvállalását és a strukturális alapok hatékonyabb felhasználását;

154.  sürgeti a jelenlegi kohéziós politika struktúrájának további reformját annak érdekében, hogy a források gyorsabban és hatékonyabban juthassanak el a tagállamokhoz, a régiókhoz és a városokhoz; rámutat arra, hogy nagyobb rugalmasságra van szükség, és hogy a Bizottságnak ezt figyelembe kell vennie a jövőbeli kohéziós politika kialakításakor;

155.  elengedhetetlennek tartja, hogy az Európai Unió valamennyi, kohéziós politika által támogatott hosszú távú beruházási stratégiáját a versenyképességben, az innovációban, a munkahelyteremtésben és környezetbarát növekedésben, valamint az európai szintű, különösen a régi és új tagállamok közötti gazdasági, társadalmi és területi kohézió javulásában megnyilvánuló eredményhez kössék;

EU 2020

156.  sürgeti, hogy az EU 2020 stratégia tűzzön ki az EU mint versenyképes, szociális, fenntartható, az embereket és a környezetvédelmet a döntéshozatal középpontjába állító Unió jövőjével kapcsolatos szélesebb politikai elképzelést;

157.  úgy véli, hogy e célok elérése érdekében ideje szorosabban összehangolni a makrogazdasági politikákat, aminek elsődleges célja az Unió növekedési potenciáljának fokozása és ami olyan befogadó és fenntartható fejlődésre összpontosul, amely nélkül egyetlen problémánk sem megoldható; úgy véli, hogy az új EU 2020 stratégiának is e célkitűzésre kellene irányulnia;

158.  elismeri, hogy annak elkerülése érdekében, hogy az euró válságára adott válaszlépések elhúzódó gazdasági pangást idézzenek elő, az Uniónak stratégiát kell megvalósítania a fenntartható gazdasági növekedés felgyorsítására, ugyanakkor reformokat is végre kell végrehajtania a versenyképesség helyreállítása és javítása érdekében;

159.  tudomásul veszi a foglalkoztatottsági arányra, a kutatás és fejlesztésre, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a képzettségi szintek emelésére és a szociális felzárkóztatásra vonatkozó öt fő célt, amelyet az Európai Tanács tűzött ki; hangsúlyozza, hogy ezeket a fő célokat egy olyan, a fenntartható fejlődésre vonatkozó összefüggő és koherens stratégia keretében kell megfogalmazni, amely ötvözné a gazdaság-, szociál- és környezetpolitikai tennivalókat;

160.  úgy véli, hogy az oktatást az Unió gazdasági stratégiájának középpontjába kell helyezni, azzal a céllal, hogy javítsák az oktatás és képzés valamennyi szintjének általános minőségét az EU-ban azzal, összekapcsolják a kiválóságot és az igazságosságot, és megreformálják az oktatási modellt; úgy ítéli meg, hogy az Uniónak az oktatást a közjavak egyikének kellene tekintenie, miközben beruházásokra van szükség az oktatási rendszer valamennyi ágában, az oktatás minőségének terén és annak érdekében, hogy minél több személyek számára elérhető legyen a felsőoktatás; javasolja, hogy hozzanak létre olyan európai szintű, állandó és integráló, egész életen át tartó képzési rendszert, amely szélesebb körben elérhetővé teszi az oktatás és képzés mobilitását szolgáló Erasmus és Leonardo programokat; rámutat arra, hogy sürgősen növeljék a befektetések szintjét a K+F terén, különös tekintettel a hetedik keretprogram félidős értékelésére és az EU következő pénzügyi tervére;

161.  megjegyzi, hogy a fiatalok munkanélküliségének kezelését és a képzettségek piaci igényekkel történő hatékony összehangolását központi kérdésnek kell tekinteni; úgy véli, hogy az oktatásban fejleszteni kell a köz- és magánszféra partnerségét és a csereprogramokban és szakmai gyakorlatokon részt vevő diákok és kutatók határokon átnyúló mobilitását fel kell használni az európai felsőoktatási intézmények nemzetközi vonzerejének növelésére, ugyanakkor a GDP 3%-ának K+F-re történő fordítására vonatkozó célkitűzés fenntartása a kutatáson és a felsőoktatáson keresztül fellendíti az innovációt;

162.  úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának a Bizottság által javasolt formában az egységes piac bürokratikus jellegének csökkentésére kell koncentrálnia azáltal, hogy 2012-re 25%-kal csökkenti a vállalkozásokat érintő adminisztratív terheket, illetve az internet hatékonyabb használata révén, amely az új munkahelyeket és szolgáltatásokat életre hívó, az egész Unióra kiterjedő „e-piac” gerincét képezi;

163.  úgy véli, hogy az EU 2020 stratégia irányítási struktúráját meg kell erősíteni annak biztosítására, hogy célkitűzése megvalósuljon; úgy véli, hogy szélesebb körben kell alkalmazni kötelező intézkedéseket azért, hogy sikeressé tegyék az új stratégiát ahelyett, hogy folyamatosan a koordináció nyílt módszerét használnák a gazdaságpolitika terén; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy terjesszenek elő olyan gazdaságélénkítési stratégiát, amely elsősorban uniós eszközökön alapul, és nem nagyrészt kormányközi kezdeményezéseken;

164.  tudatában van annak, hogy a jó kormányzás vagy a gazdasági kormányzás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy biztosítsa az Európai Unió számára a válsággal és a globális versennyel való szembenézéshez szükséges növekedési stratégiát; mindazonáltal meggyőződése, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) az elmúlt tíz évben – az euró sajátos keretében – bebizonyította a stratégia feltételen szükségességét;

165.  hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiának az Unióban lévő szegénység felére csökkentésére irányuló célkitűzést kellene tartalmaznia, és rámutat arra, hogy a nők, különösen az idősebb nők, női migránsok és a gyermeküket egyedül nevelő nők és gondozók teszik ki azon európaiak többségét, akik jelenleg szegénységben élnek, vagy akiket szegénység fenyeget; ezenkívül álláspontja szerint be kell vezetni az életpálya esély fogalmát, mivel a szülők szegénysége közvetlenül hatással van a gyermek életére, fejlődésére és jövőjére;

166.  nagyratörő hosszú távú stratégia kidolgozását sürgeti a szegénység felszámolására, azzal a céllal, hogy csökkentsék az egyenlőtlenségeket és a társadalmi kirekesztést, messze mutató célkitűzéseket megállapítva a szegénység és az aktív keresők szegénységének csökkentésére; a szubszidiaritás elvének, a különböző gyakorlatoknak, a kollektív tárgyalásoknak és a tagállamok nemzeti jogának figyelembe vételével javasolja egy uniós keretpolitika bevezetését a minimáljövedelmi rendszerekre vonatkozóan az egyes tagállamokban tapasztalható életszínvonalnak megfelelő európai kritériumok alapján; gyermekek után járó támogatást is kér a szegénység, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében;

167.  úgy véli, hogy a tagállamoknak stabilitási és növekedési programjuk (EU 2020) elfogadását megelőzően vitát kellene szervezniük saját parlamentjükben;

Innováció

168.  megjegyzi, hogy a Bizottság innovációs eredménytáblája azt mutatja, hogy Európa továbbra is messze le van maradva Japántól és az Egyesült Államoktól a kutatás és az innováció tekintetében;

169.  úgy véli, hogy a kis- és középvállalkozások finanszírozásán túl az Európai Uniónak tevőleges és koordinált megközelítést kell követnie a kutatás és innováció finanszírozása terén, és élen kell járnia az új foglalkoztatási szektorokban és a magánberuházások számára vonzó környezet megteremtése terén;

170.  megállapítja, hogy az EU energiabiztonságának növeléseként az energiahatékony gazdaságra való átállásnak az Európai Bizottság és a tagállamok egyik prioritását kell képeznie; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak ösztönöznie kellene a megújuló forrásokból származó energiatermeléssel kapcsolatos innovációt, hangsúlyt fektetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású helyi forrásokra;

171.  úgy ítéli meg, hogy az energiahálózatok összekapcsolásai elengedhetetlenek az energiaágazat belső piacának működéséhez, valamint a megújuló forrásokból származó energia szélesebb körű előállításához; hangsúlyozza az intelligens hálózat kifejlesztésének fontosságát;

172.  rámutat arra, hogy a megújuló és energiahatékony technológiák fejlesztésének a kkv-kra kell épülnie; megállapítja, hogy elengedhetetlen fontosságú az energiahatékonyság és a megújuló energia felhasználásával kapcsolatos innováció ösztönzését célzó pénzügyi eszközök létrehozása;

173.  úgy véli, hogy az ingatlanállomány és a tömegközlekedés felújításába történő beruházásokat kiemelten kell kezelni az energiaköltségek csökkentése és az energiaszegénység leküzdése, valamint egy kedvező körforgás beindítása céljából;

174.  szót emel a zöld gazdaságra történő tisztességes és méltányos, fokozatos átállás mellett; úgy véli, hogy a munkavállalók képzésének és az új technológiákkal kapcsolatos szaktudásának javításával előre fel kell készülni az átállás miatti elbocsátásokra; megjegyzi, hogy az üzemanyaghiány jelentős és egyre növekvő probléma;

175.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és javasoljon olyan mechanizmusokat, amelyek keretében a kkv-knak és az innováció más előmozdítóinak kockázatmérséklő finanszírozást ajánlanak fel a köz- és magánszféra közötti partnerségekben magántőke-befektetési alapokkal, ahol az Európai Beruházási Banktól érkező pénzt és a tagállamok állami forrásait az Európai Beruházási Alap kockázati garancia mechanizmusának támogatásával a magántőke-befektetési alapon keresztül osztják el, ami lehetővé teszi, hogy a projektek a befektetéseknek akár 80%-át is magánforrásból teremtsék elő;

176.  támogatja a jövőbeli fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen, Unió-szerte megvalósított innovációs projektek finanszírozását szolgáló pénzügyi intézmények létrehozását;

177.  sürgeti a Bizottságot, hogy például az egységes uniós szabadalom bevezetésével törekedjen az adminisztratív akadályok megszüntetésére és az innováció feltételeinek javítására; megállapítja, hogy a versenyképesség fokozására és a fenntartható gazdaság kialakítására irányuló, nemes célú programok sajnos nem működnek megfelelően, mivel eltántorítja a kkv-kat, egyetemeket és multinacionális cégeket az európai programokban való részvételtől;

178.  megjegyzi, hogy a monetáris politikai intézkedések nem helyettesíthetik a szerkezeti reformokat, amely utóbbiak feladata, hogy kezeljék az európai gazdaság mögöttes gyengeségeit, azaz a rohamosan növekvő adósságokat és költségvetési hiányokat, a népesség elöregedését, az infláció emelkedésének és a defláció előrehaladásának valószínűségét, az infláció erősen valószínűsíthető újabb emelkedését, az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák – különösen az új célértékek és előírások körüli bizonytalanságok – miatt az ipari szektort érintő kockázatokat, az alacsony termelékenységet és a versenyképesség hiányát; nagyobb fokú hatékonyságot sürget a közpénzek felhasználása terén, mind európai, mind nemzeti szinten; úgy véli, hogy a koordinált politikák és célok elfogadásakor figyelembe kell venni a válság időpontjában és intenzitásában tapasztalható különbségeket, valamint az egyes tagállamok eltérő előzetes fiskális és monetáris álláspontjait; úgy véli, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek a nemzetgazdaságok gyorsabb valós konvergenciájához kell vezetniük;

179.  úgy véli, hogy a sikeres európai stratégiának az innovációt, az oktatást és a munkaerő-foglalkoztathatóságot serkentő hatékony és eredményes adópolitikán kell alapulnia, mert ez a termelékenység, a foglalkoztatás és a növekedés fenntartható módon történő előmozdításának egyetlen útja;

180.  rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás és az erőforrások szűkössége kérdésének kezelése, valamint a biológiai sokszínűség megszűnésének megállítása a jövőbeli európai gazdasági növekedés keretfeltételei; megjegyzi, hogy ennek a növekedésnek ezért a gazdasági növekedés erőforrás-felhasználástól való függetlenítésén, környezetbarát innovációkon és ökológiai szempontból fenntartható gazdasági fejlődésen kell alapulnia;

181.  üdvözli az Európai Tanács által 2007-ben elfogadott stratégiát, melynek célja az EU energiafüggetlenségének fokozása, és konkrét kötelezettségvállalások meghatározása az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén; úgy véli, hogy a válság még inkább kiemelte e stratégia jelentőségét; úgy gondolja ugyanakkor, hogy a stratégia sikere érdekében a belső piac szabályozására irányuló intézkedéseken túl nagyra törőbb uniós fellépésre van szükség;

Foglalkoztatás

182.  úgy véli, hogy az Európai Unió előtt álló egyik legfőbb kihívás versenyképességének fenntartása, növekedésének fokozása és a munkanélküliség magas szintje elleni küzdelem;

183.  megismétli, hogy az EU 2020 stratégiában kiemelten fontos szerepet kell kapnia a magas színvonalú foglalkoztatásnak, valamint hogy a foglalkoztatottsági mutatók javítása érdekében erőteljesebb hangsúlyt kell helyezni a jól működő munkaerőpiacokra és a szociális körülményekre; ezért új ütemterv elkészítésére szólít fel a tisztességes munka támogatása, a munkavállalók jogainak egész Európában való biztosítása és a munkakörülmények javítása érdekében;

184.  úgy véli, hogy az új stratégiának jobban ki kell domborítania a tisztességes munkát, ideértve a be nem jelentett munka elleni küzdelmet, továbbá annak garantálását, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorultak munkához juthassanak;

185.  úgy véli, hogy az új stratégiának ösztönöznie kell az olyan munkaerőpiacokat, amelyek a munkavállalókat jobban ösztönzik, és jobb körülményeket biztosítanak nekik, ugyanakkor a munkaadókat is arra ösztönzik, hogy új munkaerőt alkalmazzanak és a meglévő alkalmazottakat ne bocsássák el;

186.  rámutat annak fontosságára, hogy globális dimenzióban vizsgálják Európa csökkenő versenyképességét; ismervén a hosszú távra előrevetített munkaerőhiányt, fontos, hogy a válságnál messzebbre lássunk és a tudás migrációját, valamint az európai „agyelszívás” megelőzését lehetővé tevő európai terveket dolgozzunk ki;

187.  úgy véli, hogy annál is inkább határozott és kemény fellépésre van szükség a foglalkoztatás tekintetében, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági fellendülést az Unióban nem kíséri fenntartható munkahelyteremtés;

188.  sürgeti az Uniót, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos tevékenységeivel párhuzamosan hozzon intézkedéseket a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésére, valamint az EU-n belül a munkavállalók számára hatékonyan működő belső piac biztosítására, hogy a válság ne mélyítse el az egyenlőtlenségeket;

189.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot a 75%-os férfi és női foglalkoztatás elérésére 2020-ra a munkaerőpiac szegmentálódásának csökkentésével, valamint a munka, a gondozási feladatok és a családi élet összeegyeztetésére irányuló erőfeszítések fokozásával;

190.  úgy véli, hogy a munkahelyteremtés támogatására irányuló erőfeszítéseknek a fiatalok foglalkoztatására kell összpontosítaniuk, amihez pedig a reálgazdaság igényeinek megfelelő készségek fiatalok általi elsajátítását célzó, a nemek szempontjaira érzékeny programok folytatására van szükség;

191.  hangsúlyozza, hogy befogadó és kompetitív munkaerőpiacot kell kialakítani, amely nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a munkaadók számára, ugyanakkor munkanélküli segélyt biztosít, és leépítések esetén tevőleges segítséget kínál az újbóli elhelyezkedésben;

192.  úgy ítéli meg, hogy miközben az oktatásnak tagállami hatáskörben kell maradnia, uniós befektetésekre és a szakképesítések uniós szintű elismerésére van szükség az oktatási rendszer valamennyi ágában, az oktatás minőségének terén és annak érdekében, hogy minél több személy számára elérhető legyen a felsőoktatás; javasolja, hogy hozzák létre az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó iránymutatások európai szintű, állandó és integráló rendszerét, amely szélesebb körben elérhetővé teszi az oktatás és képzés mobilitását szolgáló uniós Erasmus és Leonardo programokat;

193.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás a gazdaság egyik fő tényezője, mivel hozzájárul a vásárlóerőhöz; úgy véli, hogy az Európai Uniónak a teljes, minőségi foglalkoztatást kell célul kitűznie, és hogy a belső piac fenntartható működésének feltétele a tisztességes és innovációt ösztönző munkaerőpiac;

194.  sürgeti a tagállamokat, hogy a munkaerőpiachoz kapcsolódó politikai intézkedéseken keresztül foglalkozzanak a munkanélküliség ciklikus és hosszú távú dimenzióival;

195.  úgy véli, hogy Európának szilárd növekedésre van szüksége, hogy fenntartsa szociális rendszerét, amely hozzájárul az európai szociális piacgazdaság versenyképességéhez;

196.  megállapítja, hogy fontos elősegíteni a mobilitást, amely egyúttal megkönnyíti a vállalatok számára az általuk igényelt szakértelem felkutatását, az egységes piac számára pedig – válság idején is – annak jobb működését; megjegyzi, hogy a munkavállalók mobilitásának együtt kell járnia a munkakörülmények javulásával;

Új munkahelyek teremtése a kkv-k előmozdítása révén

197.  megjegyzi, hogy a kkv-k és a vállalkozók jelentős szerepet játszanak valamennyi gazdaságban, valamint a foglalkoztatás és a jövedelem legfontosabb hajtóerejét, illetve az innováció és a növekedés motorját képezik; úgy véli, hogy a kkv-k döntő szerepet játszanak a jövőbeli fejlődés, a növekedés és a jólét szempontjából az EU-ban, és hogy az EU globális versenyképessége erősíthető azzal, ha a kkv-k prioritást kapnak;

198.  úgy véli, itt az ideje a jövőbe tekinteni és levonni a múlt tapasztalatait, és ezáltal idővel olyan strukturális változásokat elérni, amelyek saját kkv-inkat versenyképesebbé teszik, és felkészítik őket az olyan további nyomással való szembenézésre, amely a globalizálódott környezetből és a versenytársaink azon képességéből ered, hogy betörjenek az egyre innovatívabb piacokra, és amely változtatások ezáltal potenciálisan munkahelyet biztosítanak számos kiszolgáltatottabb helyzetű munkavállaló és családjuk számára;

199.  elismeri, hogy a kkv-k jelenlegi uniós fogalommeghatározását felül kell vizsgálni, a munkavállalók számára vonatkozó kritériumokat pedig csökkenteni kell a kkv-kra irányuló, még több célzott politika lehetővé tétele érdekében;

200.  felismeri, hogy az ipar és a kkv-k innováció irányába való terelésével kapcsolatos törekvést nem lehet kizárólag az általánosságban a tőkéhez való hozzáférés javításán keresztül megvalósítani, hanem azt a finanszírozási források diverzifikálására irányuló célnak kell kiegészítenie;

201.  úgy véli, hogy a fellendülés összefüggésében különös figyelmet kell fordítani a kkv-k által a termelékenységben és az új javak előállításában betöltött szerepre, és ezért mechanizmusokat kell bevezetni a kkv-k piacokról való kivonulása, a növekvő munkanélküliség és a törékeny gazdasági helyzet elhúzódásának elkerülése érdekében; úgy véli, hogy ezenkívül garantálni kell az Európai Szociális Alap hatékony elosztását;

202.  úgy ítéli meg, hogy a kkv-kat motornak kell tekinteni a kohéziós alapokból finanszírozott kisbefektetésekben; meggyőződése, hogy ebben a tekintetben kulcsfontosságú a források kiutalása az egyetemeknek és a kkv-kkal folytatott partnerségek támogatása;

203.  elismeri, hogy az EU belső piaca segíti a termékeny üzleti környezet kialakítását az egész Unión belül, és emellett a fogyasztóknak is előnyére válik; mindazonáltal tudatában van annak, hogy a kkv-k számos kihívással szembesülnek belső piaci működésük során, és gyakran hatékonysági szintjük alatt működnek; a kkv-kat – főként mikroszinten – támogatni kell ahhoz, hogy a belső piac egészében működhessenek, a lehetőségekkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésüket pedig olyan szintre kell fejleszteni, ahol transzeurópai platformokat lehet létrehozni, mert a kkv-k csak ekkor tudják feltérképezni a vállalkozási lehetőségeket, valamint feltárni azon területeket, ahol kiegészítik egymást, és végső soron így kereshetik meg az Unión belüli piacokhoz való hozzáférés módjait;

204.  úgy véli, hogy a polgárok aktivitásának és termelékenységének megőrzése a nyugdíjba vonulást követően többek között Európa gazdasági érdeke is, szakértelmük elvesztése pedig oly módon csökkenthető, hogy az idősebb polgárokat – a polgári részvételükön alapuló lazább struktúrákon és hálózatokon keresztül, valamint a gazdasági szereplőkkel és a tudományos élet szereplőivel fenntartott kapcsolataik kialakítása révén – bevonják annak érdekében, hogy aktívak maradjanak; a kkv-k részesülhetnének leginkább az informális struktúrák ilyen jellegű, igénybe vehető hálózatának előnyeiből, mivel a legtöbb kkv nehezen engedheti meg magának a gazdasági világban tevékenykedő tanácsadók ilyen típusú szolgáltatásait; hangsúlyozza, hogy uniós szintű hálózat létrehozásán keresztül az idős polgároknál felgyülemlett ismereteket terjeszteni kell mindenki javára;

205.  felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa saját, a munkahelyteremtésben vezető szerepet játszó kkv-bázisát a hitelhez való hozzáférés elősegítése révén, oly módon, hogy támogatja a garanciarendszereket és az új, szabványosított termékek létrehozását, amelyek lehetővé tennék a hitelek vagy saját források összegyűjtését e vállalatok számára; arra hívja fel az Uniót, hogy hozzon létre európai uniós garanciaalapot a kkv-k számára; felhív továbbá a meglévő finanszírozási rendszerek, különösen a CIP program értékelésére, és az az iránti elkötelezett erőfeszítésekre, hogy az EU által támogatott hitelek legyenek hozzáférhetők a vállalkozások számára valamennyi tagállamban, valamint, hogy fejlesszék a kkv-knak nyújtott szolgáltatásokat és a társadalmi párbeszédstruktúrákat;

206.  felszólítja az Uniót, hogy törekedjen a kkv-k finanszírozásának kiegyensúlyozottabb összetételére; megállapítja, hogy a kkv-k tőkepiacokon keresztül megvalósuló finanszírozásának arányát fokozni kell. A kkv-k tőkepiacokon, kockázati tőkén, „angyal befektetőkön”, valamint az állami és a magánszféra közötti partnerségeken keresztül történő finanszírozásának arányát fokozni és ösztönözni kell; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jelentős mértékben egyszerűsítsék a kkv-kra háruló közbeszerzési ügyintézést, csökkentve a bürokráciát, ami létfontosságú a kkv-k jóléte szempontjából;

207.  ösztönzi olyan szakosodott tőzsdék létrehozását, amelyek kizárólag a kkv-kat szolgálják ki, és ahová a belépés – a sajáttőke-folyamat elősegítése érdekében – könnyen átléphető akadályokon keresztül történik; úgy véli, hogy a kkv-knak még inkább a sajáttőkére kell összpontosítaniuk, és ennek fényében javasolja a piac mindkét oldala – azaz a befektetők és a piac – számára a negatív adóösztönzők felszámolását;

208.  kéri az uniós tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a kkv-kkal kapcsolatos adóztatás összehangolására irányuló erőfeszítéseket; úgy véli, hogy az EU talpra állásának elősegítéséhez elengedhetetlen a kkv-k számára határokon átnyúló finanszírozást és vállalkozási lehetőségeket biztosító belső piac megvalósítása;

209.  hangsúlyozza, hogy nagyon kívánatos lenne az ipar, az innováció és következésképpen az oktatás közötti szerves kapcsolat létrehozása; az innovációs cégeknek – köztük a kkv-knak – a befektetések előterében kell lenniük európai és nemzeti szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy az innovatív kezdő kkv-k – fogalommeghatározásuknál fogva – magas kockázati, illetve csődprofillal rendelkeznek, ezért teljes egészében át kell gondolni finanszírozásukat és további tevékenységeiket; hangsúlyozza, hogy – mivel ezek az innovatív kezdő vállalkozások vannak a legnehezebb helyzetben a bankrendszeren keresztül elérhető finanszírozáshoz való hozzáférés szempontjából – hitelgarancia-rendszereket kell létrehozni kifejezetten ezen szegmens számára;

210.  javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre egy „Egy kkv – egy munkahely” projektet egy uniós szintű új pénzügyi eszköz kialakítása révén, annak érdekében, hogy ösztönözze a kkv-k tevékenységeit az Unióban; úgy véli, hogy meg kell valósítani a kkv-k finanszírozásának kiegyensúlyozottabb összetételét;

211.  felszólít a kisvállalkozói intézkedéscsomag dokumentumának reformjára, többek között olyan kötelező rendelkezések révén, amelyeket valamennyi tagállamnak alkalmaznia kell, és felszólít egy új, kisvállalkozói szociális intézkedéscsomag létrehozására, amely a válság utáni korszakban az európai szociális piacgazdaság szükséges végrehajtása lenne;

212.  ajánlja az egyablakos ügyintézés kialakítását; az egyablakos ügyintézésre a kkv-k valamennyi adminisztratív kérdése esetén szükség van; úgy véli, hogy a kkv-kra háruló adminisztratív teher csökkentése óriási jelentőséggel bír, csakúgy, mint a szociális alkotóelem kkv-vonatkozású európai jogszabályokban történő bevezetése; úgy véli, hogy Európának kell a világ leginkább kkv-barát térségévé válnia;

Fejlesztés

213.  megjegyzi, hogy bár egyes feltörekvő és fejlődő országok a jelek szerint elkerülték a válság legrosszabb hatásait, a fejlődő országok 40%-át azonban erősen sújtották a pénzügyi válság hatásai, aminek következményeképpen becslések szerint 90 millió ember kerül majd szegénységbe;

214.  kéri, hogy a erősítsék meg újra azt a kötelezettségvállalást, hogy a tagállamok GNI-jének 0,7%-át fejlesztési segélyre fordítják, és felszólít további innovatív finanszírozási források felkutatására, hogy áthidalják a fejlődő világ zsugorodó gazdaságai miatt a finanszírozásban kialakult szakadékot;

215.  felszólítja az európai vállalatokat, különösen a multinacionális vállalatokat, hogy biztosítsák alvállalkozóik társadalmi felelősségvállalását a termelési láncon belül;

Globális kormányzás

216.  elismeri a kötelező erejű hatáskörök és a globális pénzügyi és gazdasági intézmények közötti kapcsolat hiányából adódó gyengeségeket és problémákat; üdvözli ezért az IMF és más ENSZ-intézmények hatékonyságának, globális hatókörének és elszámoltathatóságának reformok révén történő javítására irányuló kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy ezen intézmények feladatául tűzze ki, hogy az átfogó gazdasági és pénzügyi ágazati koordináció és a kezdeményezések platformjává váljanak, illetve hogy adott esetben hatáskörrel ruházza fel őket jogilag kötelező szabályok nemzetközi egyezmények formájában történő elfogadására;

217.  úgy véli, hogy az EU globális kihívásai közé tartozik, hogy gazdasági erejét összeegyeztesse saját jelentőségével a világban azáltal, hogy egységes álláspontot fogalmaz meg; úgy véli, hogy az EU külpolitikája egyik kulcsfontosságú projektjének az ENSZ és az ENSZ-hez kapcsolódó intézmények reformjának kell lennie, amelynek révén azok hiteles politikai befolyással rendelkező globális intézményekké alakulnak olyan nemzetközi érintettségű kérdések kapcsán, mint például az éghajlatváltozás, a pénzügyi felügyelet és szabályozás, a szegénység csökkentése, valamint a millenniumi fejlesztési célok;

218.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy hívja össze a G20-csoportot egy olyan csúcstalálkozóra, amely kizárólag a globális kormányzás szükséges reformjával foglalkozna;

219.  határozottan elítéli azt a szerepet, amit adóparadicsomok játszottak az adókikerülés ösztönzésében, az abból való haszonszerzésben, az adókijátszásban, valamint a tőkekiáramlásban; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy prioritásként kezeljék az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet; felszólítja az EU-t, hogy fokozza fellépéseit, és haladéktalanul vezessen be konkrét intézkedéseket – például szankciók formájában – az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás ellen; kéri, hogy a Tanács terjesszen újra elő az adóparadicsomok bezárásának javaslatára vonatkozó tervet az Egyesült Nemzetek és más, az Európai Uniót és annak tagállamait tömörítő nemzetközi szervezetek keretében;

220.  javasolja, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság irányításának és működésének javításával egyidejűleg tegyenek erőfeszítéseket az egyéb piaci szegmensek nemzetközi kormányzási szabályainak erősítése érdekében; javasolja, hogy a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság szabályait nemzetközi szerződések formájában léptessék hatályba;

221.  tudomásul veszi az OECD által és a G20-csoporton belül a költségvetési irányítással kapcsolatosan tett előrelépést, de szót emel amellett, hogy sürgős és nyomatékos fellépéssel meg kell erősíteni az OECD együttműködést nem tanúsító joghatóságokról összeállított feketelistájának jogi és gazdasági következményeit; konkrét és gyors fellépést szorgalmaz arra vonatkozóan, hogy a költségvetési átláthatóság javítása, valamint a csalás és adóelkerülés elleni küzdelem érdekében az automatikus, többoldalú információcsere standard eljárássá váljon a világban;

222. javasolja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Unió váljon az ILO-egyezmények közvetlen aláírójává, és hogy az ILO által eddig elfogadott valamennyi egyezményt írja alá;
Összegzés

223.  úgy véli, hogy több Európára van szükségünk; úgy ítéli meg, hogy sürgős szükség van politikai és szellemi vezetésre az európai projekt újbóli pályára állításához; úgy véli, hogy a Bizottságnak teljes mértékben ki kell használnia kezdeményezési jogait a megosztott hatáskörök területein, nevezetesen az energiapolitikában, annak érdekében, hogy megerősítse az EU-t az előtte álló kihívások tekintetében; úgy véli, hogy ki kell teljesíteni az Unió alapját képező, környezettudatos és szociális belső piaci projektet; sürgeti, hogy az Unión belül erősítsék meg a gazdasági kormányzás mechanizmusait, különösen a jobb vészhelyzeti irányítás és a gazdaságpolitikai koordináció szempontjából; kijelenti, hogy a pénzügyi és felügyeleti reform ütemtervének gyorsan kell előrehaladnia, nemcsak a válság során megfigyelt hiányosságokkal foglalkozva, hanem egy olyan pénzügyi rendszert is ki kell alakítania, amely támogatja a reálgazdaságot, pénzügyi stabilitáshoz vezet és gazdasági növekedést, hosszú távú befektetetéseket, munkahelyteremtést, szociális kohéziót és a szegénység elleni küzdelmet eredményez; szükségesnek tartja az adórendszer méltányos átalakítását, oly módon, hogy az visszatartson a túlzott tőkeáttétel kialakításától és támogassa a társadalmi igazságosságot, a vállalkozó szellemet és az innovációt; a fenntartható szociális piacgazdaság és az az által képviselt értékek újjáélesztésére hív fel;

224.  a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság keretében elkötelezte magát amellett, hogy teljesíti a megbízatásán belül lefektetett célokat az EU nemzeti parlamentjeivel együttműködésben, együttes ajánlások elfogadása érdekében;

o
o   o

225.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanács elnökének, az eurócsoport elnökének, az Európai Központi Banknak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a szociális partnereknek.

(1) HL C 230. E, 2010.8.26., 11. o.

Az Európai Parlament 2010. október 20-i állásfoglalása a stabilitási keret és az Unió gazdasági irányításának javításáról, különösen az euróövezetben, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal (2010/2099(INI))

P7_TA(2010)0377 A7-0282/2010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121., 126., 136., 138. és 352. cikkére, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló (12.) és az eurocsoportról szóló (14.) jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a Bizottságnak a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló, 2010. május 12-i közleményére (COM(2010)0250), és „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” című, 2010. június 30-i közleményére (COM(2010)0367),

–  tekintettel a Bizottságnak „A tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról: Az Európa 2020 integrált iránymutatás I. része” című, 2010. április 27-i, tanácsi ajánlásra irányuló ajánlására (SEC(2010)0488),

–  tekintettel „A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról: Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló 2010. április 27-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0193), valamint az Európai Parlament ezzel kapcsolatos 2010. szeptember 8-i álláspontjára(1),

–   tekintettel a Bizottságnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Tanácsnak az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11-i 407/2010/EU rendeletére(2),

–  tekintettel a Tanácsnak a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló, 2002. február 18-i 332/2002/EK rendeletére(3),

–  tekintettel a Tanácsnak a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK rendeletére(4),

–  tekintettel a Tanácsnak a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK rendeletére(5),

–   tekintettel a Tanácsnak az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 1993. november 22-i 3605/93/EK rendeletére(6),

–  tekintettel a Tanács 2010. szeptember 7-i ülésének a gazdasági és költségvetési politikák erősebb felügyeletét (az európai szemesztert) jóváhagyó következtetéseire,

–  tekintettel a 2010. június 17-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2010. május 9-i és 10-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az euróövezet állam- illetve kormányfőinek 2010. május 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. március 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseire,

–  tekintettel az euróövezet tagállamainak a Görögországnak nyújtott támogatásról szóló, 2010. április 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács 2010. március 16-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az eurocsoportnak az euróövezeten belüli versenyképesség és makrogazdasági egyensúlyhiány felügyeletéről szóló, 2010. március 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az eurocsoportnak az Európa 2020 stratégia rövid távú politikai prioritásaival és a gazdasági válságból való kilábalást szolgáló stratégiákkal kapcsolatos feladatokról szóló 2010. március 15-i dokumentumára,

–  tekintettel a 2005. március 22-23-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2000. március 23–24-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a GMU harmadik szakaszában a gazdaságpolitikai koordinációról és az EK-Szerződés 109. és 109b. cikkéről szóló, 1997. december 13-i állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a stabilitási és növekedési paktumról szóló, 1997. június 17-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Tanácsnak a növekedésről és foglalkoztatásról szóló, 1997. június 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Központi Banknak az euróövezeti gazdasági irányítás megerősítéséről szóló, 2010. június 10-i feljegyzésére,

–  tekintettel az uniós statisztikai adatok minőségéről és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköréről szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a gazdaságirányításról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az euróövezetre és az államháztartásra vonatkozó 2009-es éves beszámolóról szóló jelentésről szóló, 2010. március 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a tízéves GMU-ról: a gazdasági és monetáris unió első tíz évéről és jövőbeni kihívásairól szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A7-0282/2010),

A.  mivel a közelmúltbeli gazdasági fejlemények tükrében világossá vált, hogy a gazdaságpolitikai koordináció nem működik elég jól az Unión – és különösen az euróövezeten – belül, az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerinti kötelezettségeik ellenére a tagállamok nem tekintik közös érdekű ügynek és nem hangolják össze gazdaságpolitikájukat a Tanácsban, a Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően és tiszteletben tartva a Bizottság felügyeleti eljárásban betöltött szerepét,

B.  mivel sem a gazdasági irányítás és felügyelet jelenlegi keretei, sem a pénzügyi szolgáltatások keretszabályozása nem tudott elegendő stabilitást és növekedést biztosítani,

C.  mivel kulcsfontosságú túllépni az euróövezet stabilizálását célzó átmeneti intézkedéseken,

D.   mivel a gazdasági koordinációt és felügyeletet meg kell erősíteni uniós szinten, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett és figyelembe véve az euróövezet különleges követelményeit, valamint a közelmúltbeli gazdasági válság alapján levonandó következtetéseket, anélkül, hogy ez sértené az Európai Unió integritását, és annak igényével, hogy biztosítsák a tagállamok számára az egyenlő bánásmódot,

E.  mivel meg kell erősíteni a gazdasági együttműködést az Unióban, mivel az Unió gazdasági stabilitása egy-egy tagország gazdasági helyzetén múlhat, mivel a belső piacon valamennyi tagország egymástól való gazdasági függése igen jelentős, és mivel fel kell készülni az euróövezet bővítésére,

F.  mivel, amennyire lehetséges, mind a 27 tagállamnak maximálisan követnie kellene a gazdasági irányításra vonatkozó javaslatokat, elismerve azt, hogy az euroövezethez nem tartozó tagállamok számára ez részben önkéntes eljárás lesz,

G.  mivel a Lisszaboni Szerződés a korábbi „közösségi módszert” kiigazítva és megerősítve „uniós módszerré” alakítja, amelynek lényege az alábbi:

H.  mivel az új, megerősített gazdasági irányításnak teljes mértékben magában kell foglalnia és meg kell erősítenie a szolidaritás uniós elvét, mint az euróövezet reakcióképességének előfeltételét aszimmetrikus megrázkódtatások és spekulatív támadások esetén,

I.  mivel a jelenlegi gazdasági válság az Unióban egy eredetileg likviditási válságként jelentkező hitelválság, amelyet hosszú távon nem lehet a már erősen eladósodott országoknak nyújtott további hitelek és a költségvetési konszolidációra vonatkozó tervek felgyorsításának együttesével megoldani,

J.  mivel a foglalkoztatási politikák makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésével központi szerepet játszanak az európai szociális piacgazdaság növekedésének és versenyképességének ösztönzésében, valamint a társadalmi integrációban és a bevételek újraelosztásában,

K.  mivel a Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) szerepét az EUMSz. értelmében tiszteletben kell tartani,

L.  mivel az EKB teljes függetlensége szükséges feltétele az euró stabilitásának, az alacsony inflációnak és a gazdasági növekedés és foglalkoztatás számára kedvező pénzügyi feltételeknek,

M.  mivel több figyelmet kell szentelni a rejtett kötelezettségeknek és a mérlegen kívüli intézkedéseknek, amelyek közép- és hosszú távon növelhetik az államadósságot és csökkenthetik az átláthatóságot,

N.  mivel a politikai döntéshozóknak összehangolt módon azonosítaniuk kell és le kell küzdeniük az uniós gazdaságok előtt álló közös gazdasági és társadalmi kihívásokat,

O.  mivel a szociális partnerek nemzeti és európai szinten történő fokozott bevonása hozzájárulhat az erősebb tulajdonosi szerephez a gazdasági irányítás megvalósítása és az egész Európa 2020 stratégia során,

P.  mivel létre kell hozni egy állandó válságkezelő mechanizmust, beleértve az adósságok átütemezésére, illetve a rendezett csődeljárásokra vonatkozó eljárásokat, a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében egy állam- és magánadósságot érintő válság esetén, mindamellett védve az EKB függetlenségét,

Q.  mivel a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) jelenlegi szabályai – többek között a rossz végrehajtás miatt – nem tudták biztosítani a költségvetési politikák és tágabban a makroökonómiai politikák megalapozottságát; mivel szükség van az EU költségvetési és makroökonómiai kereteinek a megelőző intézkedések, szankciók és ösztönzők szigorúbb, szabályokon alapuló alkalmazásán keresztül történő megerősítésére,

R.  mivel a túlzott mértékben eladósodott országok számára szükségszerű az államháztartási egyensúly elérése, amely azonban önmagában nem fogja megoldani az euróövezet és tágabban az Unió országai közötti gazdasági egyenlőtlenségek problémáját,

S.  mivel a világméretű versenyben értékes eszköznek számító európai szociális modellt meggyengítette a tagállamok gazdasági versenyképessége közötti különbség,

T.  mivel a munka, a tudás, a tőke és az innováció, és kisebb mértékben a munka vándorlása bizonyos régiókba irányul, az EU pénzügyi szolidaritási mechanizmusait tovább kell fejleszteni, az Európa 2020 stratégia különösen a kutatásra és fejlesztésre, a képzésre, illetve az oktatás területén meglévő együttműködő kezdeményezésekre irányuló célkitűzéseivel összhangban; továbbá zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósítására összpontosítva, amely az innováció, a területi és társadalmi kohézió és a gazdasági növekedés ösztönzésére irányul,

U.  mivel az Uniónak kiélezett versennyel kell szembenéznie a feltörekvő gazdaságok részéről, a stabil államháztartás nélkülözhetetlen a lehetőségek megteremtése, az új innovációk és a gazdasági növekedés ösztönzése, illetve ezeken keresztül a tudásalapú európai társadalom megteremtése érdekében,

V.  mivel a költségvetési konszolidációra valószínűleg a közszolgáltatások és a szociális védelem kárára kerül majd sor,

W.  mivel a gazdasági és társadalmi stabilitás, a hosszú távú költségvetési konszolidáció és a jólét előfeltétele a gazdasági növekedés és a fenntartható államháztartás,

X.  mivel számos tagállam költségvetési politikája gyakran ciklikus volt, és az SNP országspecifikus középtávú célkitűzéseit ritkán tartották be szigorúan, illetve valósították meg,

Y.  mivel a foglalkoztatási politikák kulcsszerepet játszanak a munkaerőigényes növekedés biztosításában és az európai gazdaság versenyképességében, különös tekintettel a népesség elöregedésére,

Z.  mivel a belső piac megvalósítása, amelyet a Monti-jelentés(14) is ösztönöz, elengedhetetlen a pontos európai gazdaságirányítás érdekében,

AA.  mivel a fenntarthatatlan pénzögyi helyzet és az egyes tagállamok túlzott aggregát (állami és magán-) adóssága hatással lehetne az Unió egészére; mivel megfelelő egyensúlyt kell tartani a fenntartható növekedés terén eszközölt beruházások és a túlzott hiány teljes konjunktúracikluson keresztül tartó, az uniós szintű kötelezettségvállalásokkal és iránymutatásokkal összhangban való megelőzése között, figyelembe véve a társadalmi kohéziót és a jövő nemzedékeinek érdekeit, az európai államháztartásokba vetett bizalom visszaállítása érdekében,

AB.  mivel a hosszú távú deficit csökkentésének folyamatához további gazdaságélénkítő erőfeszítéseknek kell társulniuk, mint a befektetések előfeltételeinek javítása, valamint a több lehetőséget és fokozott versenyképességet biztosító fejlettebb belső piac,

AC.  mivel fel kell ismerni az uniós költségvetésből finanszírozott politikák – beleértve a kohéziós politikát – jelentős szerepét az Unió gazdasági növekedésében és versenyképességének javításában,

AD.  mivel a jelenlegi gazdasági válság nyomán világossá vált, hogy az euróövezeten és tágabban az Unión belül tapasztalható makroökonómiai és versenyképességi különbségek és a folyó fizetési mérlegek egyensúlyhiánya, amely többek között az erősebb gazdasági együttműködés és felügyelet hiánya következtében folyamatosan nőtt a válságot megelőző években, és azt teljes körűen kezelni kell,

AE.  mivel az Európai Parlament évek óta sürgeti a gazdasági irányítás javítását mind az Unión belül, mind annak nemzetközi gazdasági és pénzügyi fórumokon való képviseletét illetően,

AF.  mivel a gazdasági irányítás megerősítése összefonódik az európai kormányzás demokratikus legitimitásával, melyet az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az egész folyamat során történő erősebb és időben történő bevonásán keresztül kell elérni, fokozott koordinációra van szükség, a kölcsönös tisztelet jegyében, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között,

AG.  mivel az euró stabilitásának védelme érdekében 2010 tavaszán hozott döntések csupán átmeneti megoldást jelentenek, és azokat nemzeti szinten politikai intézkedésekkel, uniós szinten pedig erősebb gazdaságirányítási keretekkel kell támogatni, különösen az euróövezet tagországai között,

AH.  mivel a gazdasági felügyelet és irányítás bármiféle fejlesztésének a tagállamok gazdaságpolitikáját és helyzetét bemutató, pontos és összehasonlítható statisztikákra kell támaszkodnia,

AI.  mivel ahhoz, hogy Európa vezető globális szereplővé és a legversenyképesebb tudásalapú társadalommá váljon, a lehető leghamarabb hosszú távú növekedést célzó intézkedéseket kell tenni,

AJ.  mivel az EUMSz. megnövelt hatáskört biztosít az Uniónak az Unión belüli gazdasági irányítás megerősítésére és rendelkezéseit teljes mértékben ki kell használni, de hosszabb távon nem kizárt, hogy az EUMSz. rendelkezései módosításra kerülnek, még ha ez valószínűleg kényes kérdés is,

AK.  mivel az SNP célkitűzéseinek megsértéséért járó bármilyen büntetést mindig a megfelelésre törekvés elégtelen volta vagy csalás miatt kell kiszabni, és sohasem a tagország képességeit meghaladó okokból fakadó meg nem felelés miatt,

AL.  mivel az intézményeknek fel kell készülniük arra az eshetőségre, hogy a szerződéseket felül kell vizsgálni,

AM.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikke feljogosítja az Európai Parlamentet a Szerződések módosítására irányuló javaslatok benyújtására,

AN.  mivel átfogó másodlagos jogszabályokat kell alkotni és megvalósítani annak érdekében, hogy az Unió elérje az e téren kitűzött célokat; mivel az Unió EUMSz. rendelkezésein alapuló, fokozott gazdasági irányításra feltétlenül szükség van, az uniós módszert teljes egészében alkalmazni kell, és az Európai Parlament és a Bizottság kiemelt szerepét tiszteletben kell tartani a kölcsönös megerősítésre irányuló politikák előmozdítása érdekében,

AO.  mivel valamennyi jogalkotási javaslatnak erősen ösztönöznie kell a fenntartható, növekedést fokozó gazdaságpolitikákat, el kell kerülnie az erkölcsi kockázatot, összhangban kell lennie más uniós eszközökkel és szabályokkal, és maximalizálnia kell az euróövezet közös valutája, az euró kínálta előnyöket, és helyre kell állítania az európai gazdaságok és az euró iránti bizalmat,

AP.  mivel a rövid, közép és hosszú távú közberuházásokat jobban össze kell hangolni, és mivel e beruházásokat, különösen az infrastruktúrát érintőket, hatékonyan kell felhasználni, figyelembe véve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, különösen a kutatásra és fejlesztésre, innovációra és oktatásra vonatkozó célkitűzéseket az erőforrás-hatékonyság, a versenyképesség és a termelékenység fokozása, valamint a munkahelyteremtés és a belső piac megerősítése érdekében,

AQ.  mivel a gazdasági fejlődés elősegítése érdekében a vállalkozások és vállalkozók számára meg kell adni a valódi lehetőséget, hogy felnőjenek a feladathoz és hasznát vegyék az Unió 500 millió fogyasztójának; mivel következésképpen teljes mértékben ki kell fejleszteni a szolgáltatóipari belső piacot,

AR.  mivel az Unión belüli különböző versenyképességi modelleknek tekintettel kell lenniük az egyes országokra jellemző prioritásokra és szükségletekre, az EUMSz. értelmében fennálló kötelezettségek figyelembevétele mellett,

AS.  mivel az Uniónak közös állásponttal kell a nemzetközi monetáris rendszerben, a nemzetközi pénzintézetekben és fórumokon képviseltetnie magát; mivel az EUMSz. szellemében a Tanácsnak ki kell kérnie az Európai Parlament véleményét, mielőtt elfogadna egy határozatot az EUMSz.138. cikkének megfelelően, és a Parlament hozzájárulására van szüksége az olyan területekkel kapcsolatos közös álláspontok megfogalmazása előtt, amelyekre házon belül a rendes jogalkotási eljárást alkalmazzák,

AT.  mivel az SNP céljainak nem csak az Európa 2020-stratégiával kell kompatibilisnek lenniük, hanem más, a fejlesztési segélyekre, a K+F-re, a környezetre, az oktatásra és a szegénység eltörlésére vonatkozó kiadásokkal kapcsolatos kompromisszumokkal is,

AU.  mivel a már meglévő uniós versenyképességi különbségek további növelésének elkerülése és az új, megerősödött európai gazdaságirányítások sikere, valamint a munkahelyteremtéssel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos Európa 2020-stratégia aláásásának elkerülése végett az európai költségvetés-konszolidációs stratégiának teljes mértékben figyelembe kell vennie minden tagállam különlegességeit és el kell kerülnie az „egy méret mindenkinek” típusú leegyszerűsített megközelítést,

AV.  mivel az újonnan javasolt intézkedéseknek nem szabad, hogy aránytalan hatásuk legyen a legsérülékenyebb tagállamokra, fékezvén gazdasági növekedésüket és kohéziós erőfeszítéseiket,

AW.  mivel a gazdasági válság következtében az EUMSz.122. cikkének (2) bekezdése alapján hozott 407/2010/EU tanácsi rendelettel 2010 májusában a Parlamenttel való konzultáció nélkül gyors ütemben elfogadták az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust,

AX.  mivel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó 5 számú költségvetés-módosítási tervezete tartalmazza azokat a szükséges módosításokat, amelyek az Európai Unió által nyújtott, az EUMSz. 122. cikke (2) bekezdésének megfelelő, legfeljebb 60 milliárd eurós kölcsön garanciájáról szóló, az 1A. fejezeten belül létrehozandó, új, 01 04 01 03. számú költségvetési tételre, továbbá ennek megfelelően a bevételi oldalon egy új, 8 0 2. számú jogcímcsoportra vonatkoznak,

AY.  mivel lehetséges, hogy néhány tagállam rákényszerül a mentőcsomag igénybevételére, miközben ugyanakkor kötelesek tekintetbe venni a mentőcsomag különböző intézkedéseit, melyeket minden egyes kedvezményezett ország esetében külön határoznak meg,

AZ.  mivel a Bizottság 2010. szeptember 29-én a gazdasági irányításról szóló jogalkotási javaslatokat fogadott el, melyek részben megfelelnek az ebben az állásfoglalásban megfogalmazottaknak, miszerint szükség van a gazdasági irányítást javító intézkedésekre; mivel az EUMSz. megfelelő rendelkezései szerint a Parlament fog ezekkel a jogalkotási javaslatokkal foglalkozni; mivel ez az állásfoglalás nem korlátozza a Parlament e tekintetben képviselt bármely jövőbeli álláspontját,

1.  kéri a Bizottságot, hogy a valamennyi érdekelt féllel folytatott konzultációt követően, az EUMSz. megfelelő rendelkezései alapján, a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé az uniós – különösen az euróövezeti – gazdasági irányítás keretének fejlesztéséről szóló jogalkotási javaslatokat a csatolt részletes ajánlásokat követően, amennyiben ezeket az ajánlásokat a Bizottság gazdasági irányításról szóló, 2010. szeptember 29-i jogalkotási javaslatai nem érintették;

2.  megerősíti, hogy a mellékletben foglalt ajánlások megfelelnek a szubszidiaritás elvének és tiszteletben tartják az Európai Unió polgárainak alapvető jogait;

3.  kéri a Bizottságot, fontolja meg, hogy a jelenlegi szerződések keretében gyorsan meghozható és meghozandó intézkedéseken kívül milyen intézményi fejlesztésekre lehet szükség az egységes és hatékony gazdasági irányítás kialakításához;

4.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslat pénzügyi következményeit a tagállamokon belül, a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni, figyelembe véve a jelenlegi deficitpozíciókat és takarékossági intézkedéseket a tagállamokban;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt részletes ajánlásokat a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Központi Banknak, az eurocsoport elnökének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET

AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás: Összefüggő és átlátható keret létrehozása az Unióban és a tagállamokban bekövetkező makrogazdasági fejlemények többoldalú felügyeletének céljára, és a költségvetési felügyelet megerősítése

2. ajánlás: A stabilitási és növekedési paktum szabályainak szigorítása

3. ajánlás: Az euróövezetnek az eurocsoport, valamint az egész Európai Unió által történő gazdasági irányításának javítása

4. ajánlás: A túlzott hiány megelőzésére és rendezésére irányuló szilárd és hiteles mechanizmus létrehozása az euróövezetben

5. ajánlás: Az EU költségvetési, pénzügyi és adóügyi eszközeinek felülvizsgálata

6. ajánlás: A pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének megteremtése, világos makrogazdasági dimenzióval:

7. ajánlás: Az európai uniós statisztikák megbízhatóságának javítása

8. ajánlás: Az Unió külső képviseletének javítása gazdasági és pénzügyi területen

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0309. (2) HL L 118., 2010.5.12., 1. o. (3) HL L 53., 2002.2.23., 1. o. (4) HL L 209., 1997.8.2., 1. o. (5) HL L 209., 1997.8.2., 6. o. (6) HL L 332., 1993.12.31., 7. o. (7) HL C 236., 1997.8.2., 1. o. (8) HL C 236., 1997.8.2., 3. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0230. (10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0224. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0072. (12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053. (13) HL C 16E., 2010.1.22., 8. o. (14) 1 „Az egységes piac új stratégiája – Európa gazdasága és társadalma szolgálatában” – Mario Monti professzor jelentése az Európai Bizottság elnöke számára, 2010. május 9. (15) HL L 87., 2009.3.31., 164. o.