Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló 1717/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0195 – C7-0042/2009 – 2009/0058(COD))
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0195),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 179 cikke (1) bekezdésére és 181a. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C7-0042/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című közleményére (COM(2009)0665),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 209 cikke (1) bekezdésére és 212. cikkére,
– tekintettel az Európai Bíróság 2008. május 20-i, a C-91/05. számú Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletére, amely megsemmisíti a 2002/589/KKBP együttes fellépésnek az Európai Unió által az ECOWAS-nak a könnyűfegyverekre vonatkozó moratórium keretében nyújtott hozzájárulására tekintettel történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 2-i 2004/833/KKBP tanácsi határozatot,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0066/2009),
1. elfogadja az alábbiakban ismertetett első olvasatbeli álláspontját;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló 1717/2006/EK rendelet módosításáról szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(1) A Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(2) azzal a célkitűzéssel hozták létre, hogy lehetővé tegye a Közösség számára a válsághelyzetben vagy kialakulóban lévő válsághelyzetben való összehangolt és integrált reagálást, egyetlen, egyszerűsített döntéshozatali eljárást tartalmazó jogi eszköz felhasználásával.
(2) Az 1717/2006/EK rendelet 25. cikke szerinti felülvizsgálat megállapítja, hogy helyénvaló a rendeletre vonatkozóan bizonyos módosításokat javasolni.
(3) Az 1717/2006/EK rendeletet összhangba kell hozni az Európai Közösségek Bíróságának 2008. május 20-i ítéletével(3), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a kézi- és könnyűfegyverek elterjedése és jogellenes használata, valamint az azokhoz való hozzáférés elleni küzdelmet célzó intézkedéseket a Közösség végrehajthatja a fejlesztési politika keretében, így tehát az 1717/2006/EK rendelet keretében.
(4) Az 1717/2006/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésében foglalt célkitűzések elérése és az összhang javul azáltal, hogy az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerint a beszerzési vagy támogatási szerződések odaítélésében való részvétel lehetősége általánosan nyitva áll – amint az már a 3. cikk szerinti intézkedések esetében fennáll – azzal a céllal, hogy a válságra való reagáláshoz nyújtott segítségre vonatkozó, a részvételről és a származási szabályokról szóló rendelkezéseket összhangba hozzák a válságkezelési felkészültségre vonatkozó rendelkezésekkel.
(5)A Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a több országra kiterjedő stratégiai dokumentumok, a tematikus stratégiai dokumentumok és a többéves indikatív programok tekintetében, mivel ezek kiegészítik az 1717/2006/EK rendeletet, és általánosan alkalmazandóak. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten.
(6) Az 1717/2006/EK rendelet 24. cikke által az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedésekre vonatkozóan meghatározott pénzügyi keretösszeg részaránya elégtelennek bizonyult, és azt növelni kell. Az intézkedések számos területet lefednek, és a rendelkezésre álló szűk forrásokból – még a többcélú programokkal is – csak néhányat lehet hatékonyan megvalósítani. Ahhoz azonban, hogy hatékony fellépéseket lehessen kidolgozni a létfontosságú infrastruktúra, a közegészségügyi kockázatok és a régiók közötti biztonsági fenyegetésekre adott globális válaszok területén, jelentősebb intézkedésekre van szükség a valós hatás, a láthatóság és a hitelesség elérése érdekében. Emellett a nemzeti és a regionális keretösszegeket kiegészítő régiók közötti fellépések kidolgozása megfelelő szintű finanszírozást igényel ahhoz, hogy elérje a kritikus méretet. A pénzügyi keretösszegből az 1717/2006/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő intézkedésekre maximálisan elkülöníthető részt 7 %-ról 10 %-ra kell növelni annak érdekében, hogy az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseket teljesebb körben valósíthassák meg.
(7) Mivel e rendelet céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és annak léptéke miatt uniós szinten jobban elérhetők, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.
(8) Ezért az 1717/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1717/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. a 3. cikk (2) bekezdésének i) pontja helyébe a következő szöveg lép:"
i)
kézi- és könnyűfegyverek jogellenes használata és az azokhoz való hozzáférés elleni küzdelmet célzó intézkedések támogatása az uniós együttműködési politikák és céljaik keretén belül; az ilyen támogatás magában foglalhatja a felügyeleti tevékenységeket, az áldozatoknak való segítségnyújtást, a közvélemény tudatosságának növelését, valamint a jogi és igazgatási szakértelem és a bevált gyakorlatok fejlesztését.
"
2. a 4. cikk a következőképpen módosul:
a) az 1. pont a) alpontja első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép"
»a)
a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, valamint az illegális kereskedelem és határátlépések hatékony ellenőrzésében részt vevő bűnüldözési, igazságügyi és polgári hatóságok megerősítése, ideértve a tiltott ember-, kábítószer-, lőfegyver-, kézi- és könnyűfegyver-, valamint robbanóanyag-kereskedelem elleni küzdelmet is.«;
"
b)a 3. pont első bekezdése a következő ponttal egészül ki:"
c)
a civil társadalom és a politikai részvétel fejlesztése és szervezése, beleértve a nők szerepének megerősítését e folyamatokban, valamint a független, sokszínű és szakszerű média elősegítésére szolgáló intézkedések támogatását is.
"
c)a 3. pont a következő bekezdéssel egészül ki:"
Az e pont szerinti intézkedéseket adott esetben az európai uniós béketeremtő partnerség keretében lehet megvalósítani.
"
3.a 6. cikk (3) bekezdésének és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(3)A 20 000 000 EUR-t meghaladó költségű rendkívüli támogatási intézkedéseket a Bizottság fogadja el az Európai Parlament és a Tanács véleményének figyelembevételével.
(4)Az Unió külső együttműködési politikáinak hatékony végrehajtásához szükséges feltételek megteremtése, illetve visszaállítása érdekében a Bizottság átmeneti intézkedési programokat fogadhat el. Az átmeneti intézkedési programok a rendkívüli támogatási intézkedéseken alapulnak, amelyeket a Bizottság fogad el az Európai Parlament és a Tanács véleményének figyelembevételével.
"
4.a 7. cikk a következőképpen módosul:
a)(3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(3)A több országra kiterjedő és tematikus stratégiai dokumentumokat és azok valamennyi felülvizsgálatát vagy meghosszabbítását a Bizottság a 22. cikkben rögzített eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, és a 22a. és 22b. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően fogadja el. Ezek legfeljebb az e rendelet alkalmazási idejének megfelelő hosszúságú kezdeti időszakra terjednek ki, és félidőben kerülnek felülvizsgálatra.
"
b)a (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"
(7)A többéves indikatív programokat és azok valamennyi felülvizsgálatát vagy meghosszabbítását a Bizottság a 22. cikkben rögzített eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal, és a 22a. és 22b. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően fogadja el. Ezeket adott esetben az érintett partnerországokkal vagy -régiókkal folytatott konzultáció keretében kell elkészíteni.
"
5.a 8. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Az éves cselekvési programokat, valamint azok felülvizsgálatait és meghosszabbítását a Bizottság fogadja el az Európai Parlament és a Tanács véleményének figyelembevételével.
"
6.A 9. cikk (3) bekezdése és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Az 5 000 000 EUR összeget meghaladó különleges intézkedéseket a Bizottság fogadja el az Európai Parlament és a Tanács véleményének figyelembevételével.
(4)A Bizottság egy hónapon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az 5 000 000 EUR összegű vagy az ezen összeget meg nem haladó különleges intézkedések elfogadását követően.
"
7. a 17. cikk (4) és (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(4) A 6. cikkben említett rendkívüli támogatási intézkedések és átmeneti intézkedési programok, valamint a 4. cikk 3. pontjában említett célok elérése érdekében elfogadott intézkedések esetében a beszerzési vagy támogatási szerződések odaítélésében való részvétel lehetősége általánosan nyitva áll.
(5) A 4. cikk 1. és 2. pontjában említett célok elérése érdekében elfogadott intézkedések esetében a beszerzési vagy támogatási szerződések odaítélésében való részvétel lehetősége általánosan nyitva áll az OECD által fejlődő vagy átmeneti szakaszban lévő országként meghatározott ország és minden más, az érintett stratégia keretében szóba jöhető ország bármely természetes vagy jogi személye számára, és a származási szabályoknak is ki kell terjedniük rájuk.
"
8.A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
21. cikk
Értékelés
A Bizottság rendszeresen értékeli a programok és politikák eredményeit és hatékonyságát, hogy ellenőrizze a célok megvalósítását és javaslatokat dolgozzon ki a jövőbeni műveletek javításához. A Bizottság megvitatás céljára, tájékoztatásul tartalmas értékelő jelentéseket küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredményeket visszajelzésként figyelembe veszik a program tervezésekor és a források elosztásakor.
"
9.a 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:
22. cikk
Felhatalmazás
(1)Az 7 cikk (3) és (7) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkört e rendelet alkalmazásának időtartamára a Bizottságra ruházzák.
(2)Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően a Bizottság arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására való feljogosítására a 22b. és a 22c. cikkben szereplő feltételek vonatkoznak.
22a. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (3) és (7) bekezdésében említett felhatalmazást.
(2)Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, arra kell törekednie, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás indokait.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti a benne meghatározott felhatalmazást. A határozat azonnal vagy a benne megállapított későbbi időpontban lép hatályba. Nem érinti a már hatályos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.
22b. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben az értesítés időpontjától kezdődő két hónapos határidőn belül.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez a határidő két hónappal meghosszabbítható.
(2)Amennyiben az (1) bekezdésben említett határidő lejártáig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetik, és a meghirdetett napon hatályba lép.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus a fent említett határidő lejárta előtt is közzétehető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács értesíti arról a Bizottságot, hogy egyiküknek sem áll szándékában kifogást emelni az aktussal szemben.
(3)Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőig kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, akkor az nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.
10. A 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
24. cikk
Pénzügyi keretösszeg
Az e rendelet végrehajtásához kapcsolódó pénzügyi keretösszeg a 2007 és 2013 közötti időszakra 2 062 000 000 EUR. Az éves előirányzatokat a költségvetési hatóságnak kell engedélyeznie a pénzügyi keret korlátain belül.
A 2007 és 2013 közti időszakban:
a)
legfeljebb a pénzügyi keretösszeg 10 %-a különíthető el a 4. cikk 1. pontjában szereplő intézkedések céljaira;
b)
legfeljebb a pénzügyi keretösszeg 15 %-a különíthető el a 4. cikk 2. pontjában szereplő intézkedések céljaira;
c)
▌ a pénzügyi keretösszeg legfeljebb 10%-a különíthető el a 4. cikk 3. pontjában szereplő intézkedések céljaira, feltéve, hogy a vonatkozó összeg összhangban áll az EU béketeremtő partnerség és belső források jelenlegi felülvizsgálatával.
"
2. cikk
Hatályba lépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet, valamint a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0194 – C7-0043/2009 – 2009/0060A(COD))
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0194),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 179. cikkének (1) bekezdésére és 181a. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0043/2009),
– tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című közleményére (COM(2009)0665),
– tekinetettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésére és a 209. cikke (1) bekezdésére és a 212. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0078/2009),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet ▌módosításáról szóló .../2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(1) A közösségi külső támogatás hatékonyságának és átláthatóságának javítása céljából 2006-ban létrehozták a támogatási intézkedések tervezésére és nyújtására vonatkozó keretet, amelyet az alábbi jogszabályok alkotnak: egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendelet(2), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3), az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 21-i 1934/2006/EK tanácsi rendelet(4), a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5), a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz létrehozásáról szóló, 2007. február 19-i 300/2007/Euratom tanácsi rendelet(6), a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) és a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8).
(2) Az 1905/2006/EK rendelet végrehajtása során következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal és egyéb terhekkel kapcsolatos költségek uniós finanszírozással való támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivételek tekintetében. Ezt figyelembe véve javaslat született az említett rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítására e rendeletnek a többi eszközzel való összehangolása érdekében.
(3) A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a földrajzi stratégiai dokumentumok, a többéves indikatív programok, valamint a tematikus programok stratégiai dokumentumai tekintetében, mivel ezek kiegészítik az 1905/2006/EK rendeletet és általánosan alkalmazandóak. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten.
(4) E rendelet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.
(5) Ezért az 1905/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1905/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1.A 17. cikk (2) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
A teljes összegnek a kedvezményezettek közötti elosztására vonatkozó további utasításokat a Bizottság a 35. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén és a 35a. és 35b cikkekben lefektetett feltételeknek megfelelően állapítja meg.
"
2.A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
21. cikk
A stratégiai dokumentumok és a többéves indikatív programok elfogadása
A 19. és 20. cikkben említett stratégiai dokumentumokat és többéves indikatív programokat, valamint azoknak a 19. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálatait, továbbá a 17. cikkben említett kísérő intézkedéseket a Bizottság a 35. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén és a 35a. és 35b cikkekben lefektetett feltételeknek megfelelően fogadja el.
"
3.A 22. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Az éves cselekvési programokat a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve fogadja el.
"
4.A 23. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Amennyiben az ilyen intézkedések költsége meghaladja a 10 millió eurót, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve fogadja el azokat. A 10 millió euró alatti különleges intézkedések esetében a Bizottság a határozatának elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztató céllal megküldi az intézkedéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(4)A különleges intézkedések módosításairól, mint például a technikai kiigazításokról, a végrehajtási időszak meghosszabbításáról, az előirányzatoknak az előirányzott költségvetésen belüli újraelosztásáról, vagy a költségvetésnek az eredeti költségvetés 20%-át meg nem haladó összeggel történő növeléséről vagy csökkentéséről, feltéve, hogy ezek a módosítások nem érintik a Bizottság határozatában meghatározott eredeti célkitűzéseket, egy hónapon belül tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
"
5. A 25. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(2) Az uniós támogatás főszabályként nem használható fel a kedvezményezett országokban adók, vámok vagy díjak megfizetésére.
"
6.A 33. cikk (1) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(1)A Bizottság rendszeresen ellenőrzi és felülvizsgálja programjait, valamint – adott esetben független külső értékelések útján – értékelést készít a földrajzi és tematikus politikák és programok és az ágazati politikák végrehajtásának eredményeiről, valamint a programozás hatékonyságáról, annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezzen arról, hogy sikerült-e a célkitűzéseket elérni, és hogy lehetőség adódjék ajánlások megfogalmazására a jövőbeni műveletek javítása céljából. Az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek vagy a Tanács független külső értékelésekre vonatkozó javaslatait megfelelően figyelembe veszik. Különös figyelmet kell fordítani a szociális ágazatokra és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépésre.
(2)A Bizottság értékelő jelentéseit tájékoztató céllal megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredmények visszacsatolásra kerülnek a programtervezésbe és a forráselosztásba.
"
7.A 34. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(1)A Bizottság megvizsgálja az e rendelet alapján hozott intézkedések végrehajtásában elért előrehaladást, és a támogatás végrehajtásáról és eredményeiről, valamint – lehetőség szerint – főbb következményeiről és hatásairól éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezt a jelentést a nemzeti parlamenteknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának is meg kell küldeni.
"
8.A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
35. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1)Az Bizottság e rendelet alkalmazásának időtartamára felhatalmazást kap a 17. cikk (2) bekezdésében és a 21. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 35a. és 35b. cikk határozza meg.
35a. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 17. cikk (2) bekezdésében és a 21. cikkben megállapított felhatalmazást.
(2)A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt, ésszerű határidőn belül igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról és milyen lehetséges indokok alapján kíván határozni.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
35b. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kifogásolása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő két hónapos határidőn belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak két hónappal meghosszabbítható.
(2)Ha az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.
Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a határidő letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a határidő letelte előtt hatályba léphet.
(3)Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen az (1) bekezdésben említett határidő lejárta előtt, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.
"
2. cikk
▌
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet, valamint a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0194 – C7-0158/2009 – 2009/0060B(COD))
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0194),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 179. cikkének (1) bekezdésére és 181a. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C7-0158/2009),
– tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” című bizottsági közleményre (COM(2009)0665),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, valamint 209. cikkének (1) bekezdésére és 212. cikkére,
– tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0188/2010),
1. elfogadja az alábbiakban ismertetett első olvasatbeli álláspontját;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamentjeknek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra ▌a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(1) A közösségi külső támogatás hatékonyságának és átláthatóságának javítása céljából 2006-ban létrehozták a támogatási intézkedések tervezésére és nyújtására vonatkozó keretet, amelyet az alábbi jogszabályok alkotnak: egy előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendelet(2), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3), az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 21-i 1934/2006/EK tanácsi rendelet(4), a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(5), a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz létrehozásáról szóló, 2007. február 19-i 300/2007/Euratom tanácsi rendelet(6), a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) és a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8).
(2) Az említett rendeletek végrehajtása során következetlenségek mutatkoztak az adókkal, vámokkal, illetékekkel és az uniós finanszírozás egyéb adóterheivel kapcsolatos költségek támogathatóságának tilalmára vonatkozó elv alóli kivétel tekintetében. Ezt figyelembe véve javaslat született ▌az 1889/2006/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseinek módosítására, hogy összehangolják azokat a többi eszközzel.
(3)A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a stratégiai dokumentumok tekintetében, mivel az említett stratégiai dokumentumok kiegészítik az 1889/2006/EK rendeletet, és alkalmazási körük általános. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, beleértve a szakértői szintet is.
(4) E rendelet az Európai Unióról szóló Szerződés 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
▌
Az 1889/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1.Az 5. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(3)A stratégiai dokumentumokat és azok módosítását vagy kiterjesztését a Bizottságnak a 17a. cikkben megállapított eljárással összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal kell elfogadnia, a 17a. és 17b. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően.
"
2.A 6. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Az éves cselekvési programokat és azok bármely módosítását vagy kiterjesztését a Bizottság fogadja el, figyelembe véve az Európai Parlament és a Tanács véleményét.
"
3.A 7. cikk (3) és (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
Amennyiben az ilyen intézkedések költsége eléri vagy meghaladja a 3 000 000 EUR összeget, a Bizottság azokat az Európai Parlament és a Tanács véleményének figyelembevételével fogadja el.
(4)A 3 000 000 EUR összeget el nem érő egyedi intézkedések vonatkozásában a Bizottság az intézkedéseket a határozat elfogadásától számított 10 munkanapon belül tájékoztatás céljából megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
"
4.A 9. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
A meghozott ad hoc intézkedésekről a Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
"
5. A 13. cikk (6) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(6) Az uniós támogatás elvben nem használható fel a kedvezményezett országban adók, vámok vagy más költségek fizetésére.
"
6.A 16. cikkének (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(2)A Bizottság tájékoztatás céljából megküldi értékelési jelentéseit a 17. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredményeket tükrözni kell a programtervezésben és a forráselosztásban.
"
7.A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
17. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1)E rendelet alkalmazásának időszakára a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 5. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.
(2)Mihelyt elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, a Bizottság értesíti arról egyidejűleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört a 17a. és 17b. cikkben megállapított feltételek mellett gyakorolja.
17a. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikkben említett felhatalmazást.
(2)Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntésére, hogy visszavonja-e a felhatalmazást, törekednie kell a másik intézmény és a Bizottság tájékoztatására a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül, megjelölve a visszavonás tárgyát képező átruházott hatáskört és a visszavonás lehetséges indokait.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban megjelölt felhatalmazást. A határozat azonnal vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.
17b. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés időpontjától számított két hónapos határidőn belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez a határidő két hónappal meghosszabbodik.
(2)Amennyiben az említett határidő lejártáig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megjelölt napon hatályba lép.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az említett határidő lejárta előtt is ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt értesítette a Bizottságot azon szándékáról, hogy nem emel kifogást.
(3)Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel egy felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény közli a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogásának indokait.
"
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0197 – C7-0101/2009 – 2009/0059(COD))
– tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0197),
– tekintettel az EK-Szerződés 181a. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0101/2009),
– tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, 207. cikkének (2) bekezdésére és 209. cikkének (1) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0052/2010),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. úgy véli, hogy a javaslat összeegyeztethető a 2007–2013-as időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel; mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a 2010–2013-as előirányzatokról a költségvetési hatóság dönt az éves költségvetési eljárás keretében;
3. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(1) A Közösség 2007 óta összhangba hozta a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az Ázsiában, Közép-Ázsiában és Latin-Amerikában lévő fejlődő országokkal, valamint az Irakkal, Iránnal, Jemennel és Dél-Afrikával folytatott földrajzi együttműködést(2).
(2) Az 1905/2006/EK rendelet elsődleges és átfogó célkitűzése, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása révén felszámolja a szegénységet. Az említett rendelet által meghatározott, a fejlődő országokat, területeket és régiókat érintő földrajzi programok kapcsán folytatott együttműködés alkalmazási köre lényegében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által meghatározott hivatalos fejlesztési támogatás kritériumainak (ODA-kritériumok) teljesítésére irányuló intézkedések finanszírozására korlátozódik.
(3) Az Unió érdeke, hogy tovább mélyítse az azon érintett fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatait, amelyek a többoldalú fórumokon és a globális kormányzásban fontos kétoldalú partnerek és szereplők, és amelyekkel az Uniónak közös stratégiai érdeke, hogy szerteágazó kapcsolatokat mozdítson elő, különösen a gazdasági, kereskedelmi, akadémiai, üzleti és tudományos élet terén zajló kölcsönös cserék területén. Ezért olyan pénzügyi eszközre van szüksége, amely lehetővé teszi az ilyen, az ODA-kritériumok alapján hivatalos fejlesztési támogatásnak alapvetően nem minősülő intézkedések finanszírozását, amelyek azonban döntő fontosságúak a kapcsolatok megerősítése szempontjából, valamint jelentősen hozzájárulnak az érintett fejlődő országok előrelépéséhez és fejlődéséhez.
(4) E célból a 2007. és 2008. évi költségvetési eljárás során négy előkészítő intézkedést hoztak létre az ilyen jellegű megerősített együttműködésnek az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet(3) (a költségvetési rendelet) 49. cikke (6) bekezdése b) pontjának megfelelően való megkezdése érdekében : kölcsönös cserék Indiával az üzleti és tudományos élet területén; kölcsönös cserék Kínával az üzleti és tudományos élet területén; együttműködés a közepes jövedelmű ázsiai országokkal; valamint együttműködés a közepes jövedelmű latin-amerikai országokkal. E cikk értelmében az előkészítő intézkedéseket követő jogalkotási eljárást a harmadik pénzügyi év vége előtt be kell fejezni.
(5) Az 1934/2006/EK tanácsi rendelet(4) célkitűzései és rendelkezései megfelelőek az 1905/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó országokkal folytatott ilyen jellegű megerősített együttműködéshez. E célból az 1934/2006/EK rendelet földrajzi hatályát ki kell terjeszteni és pénzügyi keretösszeget kell biztosítani az e fejlődő országokkal folytatott együttműködésre.
(6)Az 1934/2006/EK rendelet területi hatályának kiterjesztése az érintett fejlődő országokat két különböző, külső fellépésekre vonatkozó pénzügyi eszköz hatálya alá vonja. Biztosítani kell, hogy a két pénzügyi eszköz egymástól szigorúan elkülönüljön. Az ODA-kritériumoknak megfelelő intézkedéseket az 1905/2006/EK rendelet keretében finanszírozzák, míg az 1934/2006/EK rendelet csak azon intézkedésekre alkalmazandó, amelyek alapvetően nem felelnek meg e kritériumoknak. Továbbá biztosítani kell, hogy az eddig az 1934/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó országok, vagyis az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országok és területek a területi hatály kiterjesztésével ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, különösen pénzügyi szempontból.
(7)Mivel a gazdasági válság rendkívüli terhelés alá helyezte a költségvetéseket az egész Unióban, és a javasolt kiterjesztés olyan országokat érint, amelyek egyes esetekben az Unióéhoz hasonló versenyképességet mutatnak, és egyes tagállamokét megközelítő átlagos életszínvonalat értek el, az uniós együttműködésnek figyelembe kell vennie azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kedvezményezett országok a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nemzetközi egyezményeinek betartása, valamint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó általános célkitűzésekhez való hozzájárulás érdekében tesznek.
(8) A külső fellépésekre vonatkozó pénzügyi eszközök végrehajtásának felülvizsgálata során következetlenségeket találtak azon rendelkezésekben, amelyek az adókhoz, illetékekhez vagy más díjakhoz kapcsolódó költségeket nem támogathatóként kizárják. A következetesség érdekében a Bizottság javasolja, hogy hozzák összhangba e rendelkezéseket a többi eszközzel.
(9)A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves együttműködési programok tekintetében, mivel ezek a programok kiegészítik az 1934/2006/EK rendeletet és alkalmazási körük általános. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten.
(10) Ezért a 1934/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1934/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A rendelet címének helyébe a következő cím lép:"
A Tanács 1934/2006/EK rendelete (2006. december 21.) az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel, valamint az 1905/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó fejlődő országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról olyan tevékenységek tekintetében, amelyek nem tartoznak a hivatalos fejlesztési támogatások közé
"
2. A 1- 3. cikkek helyébe a következő szöveg lép:"
1. cikk
Célkitűzés
(1) E rendelet alkalmazásában az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országok és területek az e rendelet I. mellékletében felsorolt országokat és területeket, a fejlődő országok pedig a fejlesztési együttműködés számára finanszírozási eszközt létrehozó, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet* hatálya alá tartozó és az e rendelet II. mellékletében felsorolt országokat jelentik. Megnevezésük a továbbiakban »partnerországok«.
Az e rendelet hatálya alá tartozó uniós finanszírozás célja a partnerországokkal folytatott gazdasági, pénzügyi, technikai, kulturális és egyetemi együttműködés támogatása a 4. cikkben meghatározott, hatáskörébe tartozó területeken. E rendelet olyan intézkedések finanszírozására szolgál, amelyek alapvetően nem teljesítik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által meghatározott hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) kritériumait.
(2) A partnerországokkal folytatott együttműködés elsődleges célja az, hogy konkrét választ adjon a kapcsolatok megerősítésének szükségességére, valamint hogy kétoldalú, regionális és többoldalú alapon egyaránt tovább mélyítse a kapcsolatokat az Unió és a partnerországok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges kedvező és átlátható környezet kialakítása érdekében, az Unió külügyi fellépéseit vezérlő alapelvekkel összhangban a Szerződésben meghatározottaknak megfelelően. Ez többek között a demokrácia előmozdítására, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására, a jogállamiságra, valamint a tisztességes munkára, a jó kormányzásra és a környezet megóvására vonatkozik a partnerországokban az előrehaladáshoz és a fenntartható fejlődés folyamataihoz való hozzájárulás érdekében.
2. cikk
Hatály
(1) Az együttműködés célja az, hogy ▌kapcsolat jöjjön létre a partnerországokkal a párbeszéd és a közeledés erősítésére és a hasonló politikai, gazdasági és intézményi szerkezet és értékek egymással való megosztása és előmozdítása céljából. Az Unió ugyanakkor arra is törekedni fog, hogy növelje az együttműködés mértékét és a cserekapcsolatokat az elismert vagy egyre fontosabbá váló kétoldalú partnerekkel, továbbá ▌a többoldalú fórumok és a globális kormányzás szereplőivel. Az együttműködés olyan partnereket is magában foglal, amelyekkel a kapcsolatok és a Szerződésben lefektetett értékek előmozdítása az Unióstratégiai érdeke.
(2) Kellően indokolt körülmények esetén, valamint az uniós finanszírozás koherenciájának és hatékonyságának biztosítása és a regionális együttműködés támogatása érdekében a Bizottság a 6. cikkben említett éves cselekvési programok elfogadásakor dönthet úgy, hogy az e rendelet szerinti intézkedésekre a mellékletekben felsoroltaktól eltérő országok is jogosultak, amennyiben a végrehajtandó projekt vagy program regionális vagy határokon átnyúló jellegű. Erre vonatkozóan az 5. cikkben említett többéves együttműködési programok keretében ▌rendelkezéseket hoznak.
(3)A Bizottság az OECD/DAC fejlődő országokat tartalmazó jegyzékének rendszeres felülvizsgálataival összhangban módosítja az I. és II. mellékletben szereplő jegyzéket, és erről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(4)Az e rendelet alapján történő uniós finanszírozás tekintetében különös figyelmet kell fordítani adott esetben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáinak partnerországok általi betartására, valamint a partnerországok üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére tett erőfeszítéseire.
(5)Az e rendelet II. mellékletében felsorolt országok tekintetében szigorúan be kell tartani az 1905/2006/EK rendelet és a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló, 2008. december 16-i 1337/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében finanszírozott intézkedésekkel** való politikai koherenciát.
3. cikk
Általános irányelvek
(1)Az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság elvein alapul, és – párbeszéd és együttműködés révén – a partnerországok ezen elvek melletti elkötelezettségének előmozdítására, fejlesztésére és megerősítésére törekszik.
(2)E rendelet végrehajtásakor a partnerországokkal való együttműködés kialakításakor adott esetben differenciált megközelítést kell alkalmazni, figyelembe veendő gazdasági, társadalmi és politikai helyzetüket, valamint az Unió sajátos érdekeit, stratégiáit és prioritásait.
(3)Az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések a különösen az Unió és a partnerországok között létrejött eszközök, megállapodások, nyilatkozatok és cselekvési tervek által meghatározott együttműködési területekre terjednek ki, továbbá olyan területekre, amelyekhez az Uniónak sajátos érdekei és prioritásai fűződnek, illetve összhangban vannak ezen területekkel.
(4)Az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések tekintetében az Unió célja az, hogy biztosítsa külső tevékenységeinek más területeivel, valamint az egyéb releváns uniós politikákkal, különösen a fejlesztési együttműködéssel való összhangot. Ezt az összhangot a politikák kidolgozása, a stratégiai tervezés, valamint az intézkedések programozása és végrehajtása során biztosítani kell.
(5)Az e rendelet alapján finanszírozott intézkedések kiegészítik a tagállamok és az egyéb uniós közjogi szervek – kereskedelmi kapcsolatok, kulturális, akadémiai és tudományos cserék terén tett – erőfeszítéseit, és azokhoz hozzáadott értéket biztosítanak.
(6)A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és vele rendszeresen véleménycserét folytat.
_____________
*HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
** HL L 354., 2008.12.31., 62. o.
"
3.A 4. cikk a következőképpen módosul:
a)
a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:" Az uniós finanszírozásnak az 1. cikkel összhangban álló együttműködési fellépéseket kell támogatnia, és összhangban kell állnia e rendelet általános céljával, hatályával, célkitűzéseivel és általános elveivel. Az alábbi együttműködési területeken az uniós finanszírozás olyan intézkedésekre terjed ki, amelyek elvileg nem elégítik ki az ODA-kritériumokat, és amelyek regionális dimenziót is magukban foglalhatnak:"
b)az 1-5. pont helyébe a következő szöveg lép:"
(1)
az uniós és partnerországbeli gazdasági, társadalmi, kulturális, akadémiai és tudományos szereplők közötti együttműködés, partnerségek és közös vállalkozások támogatása;
(2)
a kétoldalú kereskedelem, a befektetések és a gazdasági partnerségek ösztönzése, többek között különös figyelemmel a kis- és középvállalkozásokra;
(3)
az Unió és a partnerországok megfelelő ágazatainak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szereplői, valamint egyéb nem kormányzati szervezetei közötti párbeszéd támogatása;
(4)
a személyes kapcsolatok, az oktatási és képzési programok és a szellemi tőke cseréjének támogatása, valamint a kultúrák közötti kölcsönös megértés erősítése – különösen a családok szintjén –, beleértve azon intézkedéseket, amelyek célja, hogy biztosítsák és növeljék az Unió részvételét az Erasmus Mundus programban, valamint az európai oktatási vásárokon történő részvételét;
(
5)együttműködési projektek előmozdítása a kutatás, a tudomány és technológia, a sport, a kultúra, az energia (különösen a megújuló energiaforrásokból származó energia), a közlekedés, a környezetvédelmi kérdések (beleértve az éghajlatváltozást is), a vám-,pénz-, jogi és emberi jogi ügyek, valamint más, az Unió és a partnerországok kölcsönös érdeklődésére számot tartó kérdések terén;
"
c)
a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:"
(7)
konkrét kezdeményezések támogatása, beleértve azokat a kutatási tevékenységeket, tanulmányokat, kísérleti programokat vagy közös projekteket, amelyek célja, hogy hatékony és rugalmas módon válaszoljanak az Unió és a partnerországok közötti kétoldalú kapcsolatok fejlődésének eredményeképpen felmerülő együttműködési célokra, vagy új lendületet adjanak az e partnerországokkal fennálló kétoldalú kapcsolatok további elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez.
"
4.Az 5. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(2)A többéves együttműködési programok legfeljebb e rendelet hatályának időszakára szólhatnak. A programok meghatározzák az Unió konkrét érdekeit és prioritásait, az általános célkitűzéseket és a várt eredményeket. Különösen az Erasmus Mundus tekintetében a programok a lehető legkiegyensúlyozottabb módon veszik figyelembe a földrajzi eloszlást. Ugyancsak megállapítják az uniós finanszírozásra kiválasztott területeket, és az érintett időszakra körvonalazzák a pénzeszközök indikatív elosztását összességében, prioritási területek szerint, valamint partnerországonként vagy a partnerországok csoportja szerint. Ezek adott esetben összegsáv formájában is megadhatók. A többéves együttműködési programokat félidős értékelésnek vagy, szükség esetén, ad hoc felülvizsgálatnak kell alávetni.
(3)A többéves együttműködési programokat és azok bármely felülvizsgálatát a 14a. cikkel összhangban és a 14b. és 14c. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a Bizottság fogadja el.
"
5.A 6. cikk a következőképpen módosul:
a)
az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (1)A Bizottság az 5. cikkben említett többéves együttműködési programok alapján éves cselekvési programokat fogad el, és azokat egyidejűleg továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak."
b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (3)Az éves cselekvési programokat a Bizottság fogadja el, figyelembe véve az Európai Parlament és a Tanács véleményét. A cselekvési programok módosításaira, mint például a technikai kiigazításokra, a végrehajtási időszak meghosszabbítására, az előirányzott költségvetésen belül az előirányzatok műveletek közötti újraelosztására, a költségvetésnek az eredeti költségvetés 20%-ával alacsonyabb összeggel történő növelésére vagy csökkentésére ezen eljárás lefolytatása nélkül kerülhet sor, amennyiben e módosítások összhangban állnak a cselekvési programokban meghatározott eredeti célkitűzésekkel."
[ 4. módosítás]
6.A 7. cikk a következőképpen módosul:
a)
az e) és f) pont helyébe a következő szöveg lép:"
e)
partnerországok és -régiók, valamint az Unió által létrehozott közös szervezetek;
f)
az Unió intézményei és szervei, amennyiben a 9. cikkben meghatározott támogató intézkedéseket hajtják végre;
"
b)
a következő bekezdésekkel egészül ki:" (1a)E rendelet alapján nem finanszírozzák azokat az intézkedéseket, amelyek a humanitárius támogatásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet*, a stabilitási eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet** vagy az 1905/2006/EK rendelet hatálya alá tartoznak, és ezek alapján finanszírozásra kiválaszthatók. (1b)Az e rendelet szerinti uniós finanszírozás nem használható fel fegyverek vagy lőszerek beszerzésére, sem pedig katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekre. _________ * HL L 163., 1996.7.2., 1. o. ** HL L 327., 2006.11.24., 1. o."
7. A 8. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(3) Az uniós finanszírozás elvileg nem használható fel a partnerországokban adók, illetékek vagy díjak fizetésére.
"
8.A 9. cikk a következőképpen módosul:
a)
az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (1)Az uniós finanszírozás fedezheti azokat a kiadásokat, amelyek az e rendelet végrehajtásához és célkitűzéseinek megvalósításához közvetlenül szükséges, az előkészítést, a nyomon követést, az ellenőrzést, a pénzügyi ellenőrzést és az értékelést célzó tevékenységekhez kapcsolódnak, valamint bármely olyan igazgatási vagy technikai segítségnyújtással kapcsolatos kiadást, amely az e rendelet keretében finanszírozott műveletek irányítása során a Bizottság számára – beleértve a partnerországokbeli delegációit is – felmerülhet."
b)a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (3)A Bizottság elfogadja a többéves együttműködési programokban nem szereplő támogató intézkedéseket, és azokat egyidejűleg továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak."
9.A 12. cikk a következőképpen módosul:
a)
címének helyébe a következő szöveg lép:" Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme"
b)a (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (1)Az e rendelet alapján létrejött bármely megállapodásnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosító intézkedéseket kell tartalmaznia, különös tekintettel a szabálytalanságokra, csalásra, korrupcióra és bármely más jogellenes tevékenységre, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/Euratom*, EK tanácsi rendelettel, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel** és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel*** összhangban. ________________ * HL L 312., 1995.12.23., 1. o. ** HL L 292., 1996.11.15., 2. o. *** HL L 136., 1999.5.31., 1. o."
c)
A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:" (2)E megállapodásoknak kifejezetten fel kell jogosítaniuk a Bizottságot és a Számvevőszéket arra, hogy az uniós pénzügyi támogatásban részesülő valamennyi vállalkozó vagy alvállalkozó esetében ellenőrzéseket végezhessenek, beleértve a dokumentumok ellenőrzését vagy helyszíni ellenőrzéseket is. A megállapodásoknak egyben kifejezetten fel kell hatalmazniuk a Bizottságot arra, hogy a 2185/96/Euratom, EK rendelettel összhangban helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhessen."
10.A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
13. cikk
Értékelés
(1)A Bizottság rendszeresen – adott esetben, illetve az Európai Parlament vagy a Tanács kérésére független külső értékelések útján – értékeli az e rendelet keretében finanszírozott fellépéseket és programokat annak megállapítása érdekében, hogy a célkitűzések megvalósultak-e, továbbá hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a jövőbeni műveletek javításához. Az eredmények visszacsatolásra kerülnek a programtervezésbe és forráselosztásba.
(2)A Bizottság az (1) bekezdésben említett értékelő jelentéseit tájékoztató céllal megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(3)A Bizottság valamennyi érdekelt felet – beleértve a nem állami szereplőket is – bevonja az e rendelet szerinti uniós együttműködés értékelő szakaszába.
"
[a (2) bekezdés az 5. módosításnak felel meg]
11.A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
14. cikk
Éves jelentés
A Bizottság megvizsgálja az e rendelet alapján hozott intézkedések végrehajtásában elért előrehaladást, és a rendelet végrehajtásáról részletes éves jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. A jelentés tartalmazza a költségvetés végrehajtásának eredményeit, bemutatja valamennyi finanszírozott tevékenységet és programot, valamint – lehetőség szerint – az együttműködési fellépések és programok főbb következményeit és hatásait.
"
12.A szöveg a következő cikkekel egészül ki:"
14a. cikk
Felhatalmazás
(1)A Bizottságnak az 5. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás e rendelet alkalmazásának időtartamára szól.
(2)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 14b. és 14c. cikk rögzíti.
14b. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikkben megállapított felhatalmazást.
(2)A felhatalmazás visszavonására irányuló határozat meghozatala érdekében belső eljárást indító intézménynek törekednie kell arra, hogy erről a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időben tájékoztassa a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve az esetlegesen visszavonás tárgyát képező hatáskört, valamint a visszavonás lehetséges indokait.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti a benne meghatározott felhatalmazást. Ez a határozat azonnal vagy a benne megállapított későbbi időpontban lép hatályba. A már hatályos felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét nem érinti. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
14c. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elleni kifogások
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés dátumát követő két hónapon belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak két hónappal meghosszabbítható.
(2)Amennyiben az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament sem a Tanács nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik, és a benne megjelölt napon hatályba lép.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ezen időtartam vége előtt is közzétehető az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és hatályba léphet, ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni.
(3)Ha az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény megjelöli kifogásának indokait.
"
13.A 15. cikk törölve.[ 6. módosítás]
14. A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
16. cikk
Pénzügyi rendelkezések
E rendelet 2007–2013-as időszakban való végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege az I. mellékletben felsorolt országok vonatkozásában 172 millió EUR, a II. mellékletben felsorolt országok vonatkozásában pedig 176 millió EUR. A 2010–2013 közötti időszakra szóló éves előirányzatokról az éves költségvetési eljárás keretében a költségvetési hatóság dönt. A Bizottság részletes információkkal látja el a költségvetési hatóságot valamennyi költségvetési sort és az e rendelet alapján az intézkedések finanszírozására használandó éves előirányzatokat illetően. Ezen előirányzatokat a pénzügyi kereten belül a költségvetési hatóság engedélyezi. Ennek során biztosítani kell, hogy az I. mellékletben felsorolt iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országok és területek ne szenvedjenek hátrányt az e rendeletnek a II. mellékletben szereplő partnerországokra történő alkalmazása miatt.
Az 1905/2006/EK rendelet szerinti használatra tervezett előirányzatok erre a célra nem használhatók fel.».
"
[1. módosítás - megfelelő részek]
15. A mellékletben a cím helyébe a következő lép:"
MELLÉKLET – Az e rendelet által érintett iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országok és területek jegyzéke
"
16. A szöveg új, II. melléklettel egészül ki, amelynek szövegét e rendelet melléklete állapítja meg.
2. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
MELLÉKLET
"
»II. MELLÉKLET
Az e rendelet által érintett fejlődő országok jegyzéke
Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0102 – C7-0079/2010 – 2010/0059(COD))
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0102),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 209. cikke (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0079/2010),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel a nemzeti parlamentek által elnökéhez intézett, indokolással ellátott véleményekre arra vonatkozóan, hogy a jogi aktus tervezete összhangban van-e a szubszidiaritás elvével,
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0285/2010),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. úgy véli, hogy az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret 4. fejezetének felső összeghatárán belül rendelkezésre álló források drasztikus csökkentése miatt nem hagy elegendő mozgásteret egy esetlegesen bekövetkező válsággal való szembenézésre és az arra való reagálásra;
3. úgy véli, hogy mivel a banánkereskedelemmel kapcsolatos kérdés régóta napirenden van, a javasolt intézkedéseket már korábban bele lehetett volna foglalni a többéves pénzügyi keretbe;
4. ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy az új eszközöket nem szabad pénzügyi átcsoportosítás révén finanszírozni, mivel az veszélyeztetné a fennálló prioritásokat;
5. emlékeztet arra, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1) (IIA) 27. pontjában említett rugalmassági eszköz célja, hogy „fedezze azon pontosan meghatározott kiadásokat, amelyeket a felső összeghatáron belül nem lehetne finanszírozni”, és úgy véli, hogy a banánkereskedelemre vonatkozó intézkedések e kategóriába tartozó kiegészítő intézkedések;
6. ezért úgy véli, hogy a javaslat nem egyeztethető össze a többéves pénzügyi keret 4. fejezetének felső összeghatárával, és az utóbbi felülvizsgálatára szólít fel az IIA 21–23. pontja által biztosított mindenfajta eszköz, vagy egyéb, például a 25. és 27. pontjában szereplő eszközök felhasználásával;
7. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló 2010/.../EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(1)A Unió fejlesztési politikájának célja a szegénység visszaszorítása, hosszabb távon pedig teljes felszámolása.
(2) Az Unió a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) szerződő feleként kötelezettséget vállalt a kereskedelemnek a fejlesztési stratégiákba való beépítésére és a nemzetközi kereskedelem elősegítésére annak érdekében, hogy világszerte előmozdítsa a fejlődést és csökkentse, illetve hosszú távon felszámolja a szegénységet.
(3) Az Unió támogatja az afrikai, karibi és csendes-óceáni (a továbbiakban: AKCS) államokat a szegénység csökkentésére, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésre való törekvésükben, és elismeri az alapanyag-ágazatok fontosságát.
(4) Az Unió elkötelezte magát amellett, hogy támogatja a fejlődő országokat abban, hogy a fenntartható fejlődést megcélozva zökkenőmentesen és fokozatosan integrálódjanak a világgazdaságba. A kereskedelmi rendszer változásával összefüggésben a fő AKCS banánexportáló országok kihívásokkal nézhetnek majd szembe, különösen a legnagyobb kedvezményes tarifa elvének a WTO keretében történő liberalizációja, valamint az Unió és a latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások következtében. A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet(3) tehát ki kell egészíteni az AKCS banánipari kísérő intézkedésekre vonatkozó programmal.
(5) Az e program keretében elfogadandó pénzügyi segítségnyújtási intézkedéseknek a banántermelő övezetekben élő, magát a banán termelési láncából fenntartó lakosság, különösen a kistermelők és kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására, és a munkaügyi, munkahelyi, egészségügyi és biztonsági normák, többek között a peszticideknek való kitettséggel kapcsolatos előírások betartására kell irányulniuk azáltal, hogy támogatják a banánexporttól függő területek alkalmazkodását, ideértve adott esetben az ágazatspecifikus költségvetési támogatás vagy projektspecifikus intervenciók révén történő átalakításukat. Az intézkedések célja, hogy szociális rugalmassági politikákat, gazdasági diverzifikációt vagy – ahol ez megvalósítható – a versenyképesség javításába történő befektetést biztosítsanak, figyelembe véve a hagyományos AKCS-banánszállítók számára létrehozott különleges segítségnyújtási rendszerről szóló 2686/94/EK tanácsi rendelet(4), valamint a hagyományos AKCS-banánszállítók számára létrehozott különleges segítségnyújtási keretről szóló 856/1999/EK tanácsi rendelet(5) és az 1609/1999/EK bizottsági rendelet(6) eredményeit és az ezekből nyert tapasztalatokat. Az Unió elismeri, hogy fontos biztosítani a banántermelésből származó jövedelmek méltányos elosztását.
(6) A programnak az azon AKCS országokban zajló alkalmazkodási folyamatot kell kísérnie, amelyek az elmúlt években jelentős mennyiségű banánt exportáltak az Unióba, és amelyekre hatást gyakorol a WTO keretében történő liberalizáció(7)vagy az Unió és a latin-amerikai és közép-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások következményei. A program a hagyományos AKCS-banánszállítók számára nyújtott különleges segítségnyújtási kereten alapul. A program megfelel az Unió WTO keretén belüli nemzetközi kötelezettségeinek, emellett szerkezetátalakításra és a versenyképesség fokozására irányul, ennélfogva átmeneti jellegű, és ▌négyéves időszakra szól (2010–2013).
(7)„A hagyományos AKCS-banánszállítók számára nyújtott különleges segítségnyújtási keretről szóló kétéves jelentés” című 2010. március 17-i bizottsági közlemény következtetései szerint a lezárult segítségnyújtási programok jelentős mértékben hozzájárultak a sikeres gazdasági diverzifikáció megvalósítására való alkalmasság fokozásához, jóllehet még nem számszerűsíthető pontosan a kiváltott teljes hatás, valamint továbbra is kérdéses az AKCS-országok banánexportjának fenntarthatósága.
(8)A Bizottság elvégezte a különleges segítségnyújtási keret értékelését, ám nem készített hatástanulmányt a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedéseket illetően.
(9)A Bizottságnak biztosítania kell a programnak a kedvezményezett országok regionális és nemzeti indikatív programjaival való tényleges összehangolását, különösen a gazdasági, mezőgazdasági, szociális és környezeti célok teljesítése vonatkozásában.
(10)A világ banánkereskedelmének csaknem 2%-a kapja meg a méltányos kereskedelemben részt vevő termelők szervezeteinek tanúsítását. A méltányos kereskedelem minimális árait a „fenntartható termelés költségei” alapján számítják ki, amely költséget pedig az érintett felekkel konzultálva állapítják meg azzal a céllal, hogy internalizálják az elfogadható szociális és környezetvédelmi normáknak való megfelelés költségeit, valamint olyan ésszerű nyereséget képezzenek, amelyből a termelők hosszú távon biztosíthatják megélhetésüket.
(11)A helyi munkavállalók kizsákmányolásának megakadályozása végett a banánágazat termelőinek megállapodásra kell jutniuk az ágazatban megtermelt haszon méltányos elosztásáról.
(12)A Bizottságot fel kell jogosítani, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a földrajzi stratégiai dokumentumok, a többéves indikatív programok, a tematikus programok stratégiai dokumentumai és a kísérő intézkedések tekintetében, mivel ezek kiegészítik az 1905/2006/EK rendeletet és általánosan alkalmazandóak. Különösen fontos, hogy a Bizottság megfelelő konzultációkat folytasson az előkészítő munka során, többek között szakértői szinten.
(13) Ezért az 1905/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1905/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
1. A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
4. cikk
Az uniós támogatás végrehajtása
E rendelet átfogó szándékával és hatályával, továbbá céljaival és általános alapelveivel összhangban az uniós támogatást az 5–16. cikkben meghatározott földrajzi és tematikus programokon, valamint a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok révén kell végrehajtani.»:
"
2. A rendelet a következő cikkel egészül ki:"
»17a. cikk
Fő AKCS banánszállító országok
(1) A IIIa. mellékletben felsorolt AKCS banánszállító országok a banánszállítókra vonatkozó kísérő intézkedések kedvezményezettjei. Az ezen országok számára nyújtott uniós támogatás célja az uniós banánpiacnak a Kereskedelmi Világszervezet keretében történő liberalizációját követő átállási folyamat támogatása. Az Uniótól kapott támogatást elsősorban az érintett termelők és lakosság, valamint adott esetben a kisméretű gazdaságokban dolgozók életszínvonalának és életkörülményeinek javítására kell felhasználni a szegénység elleni küzdelem érdekében, többek között a munkaügyi és biztonsági előírásoknak való megfelelés révén, valamint a környezetvédelmi normák, köztük a peszticidek használatára és az ilyen anyagoknak való kitettségre vonatkozó normák betartása révén. Az uniós támogatás figyelembe veszi az országok szakpolitikáit, alkalmazkodási stratégiáit és regionális környezetét (az Unió legkülső régióitól, valamint tengeren túli országoktól és területektől való távolságukat), és különös figyelmet fordít az együttműködés következő területeire:
a)
a banánágazat versenyképességének növelése, ahol ez fenntartható, figyelembe véve a folyamatban részt vevő különböző érintett felek helyzetét;
b)
a banánra támaszkodó területek gazdasági diverzifikációjának előmozdítása, amennyiben ez a stratégia életképes;
c)
az átállási folyamat okozta átfogóbb hatások kezelése, amelyek valószínűleg összefüggnek a foglalkoztatással, a szociális szolgáltatásokkal, a földhasználattal és a környezeti helyreállítással, valamint a makrogazdasági stabilitással, de nem korlátozódnak csak ezekre.
(2) A IV. mellékletben említett összegen belül a Bizottság – az alábbi objektív és súlyozott mutatók alapján – megállapítja az egyes jogosult AKCS-banánszállító ország számára rendelkezésre álló, az (1) bekezdésben említett maximális összeget:
a)
elsőként az Unióval folytatott banánkereskedelem,
b)
másodikként a banánexport jelentősége az érintett AKCS-ország gazdaságában, valamint az ország fejlettségi szintje.
Az elosztási kritériumok felmérése a 2010-et megelőző, de öt évet meg nem haladó időszak reprezentatív adatain alapul, illetve a Bizottság által készített tanulmányon, amely értékeli, hogy a WTO-ban kötött megállapodás, illetve az Unió és egyes nagy banántermelő latin-amerikai országok között létrejött vagy hamarosan létrejövő kétoldalú és regionális megállapodások milyen hatást gyakoroltak az AKCS-országokra.
(3) A Bizottság többéves támogatási stratégiákat fogad el a 19. cikkhez hasonlóan és a 21. cikkkel összhangban. Biztosítja, hogy e stratégiák kiegészítik az érintett ország földrajzi stratégiai dokumentumait és a banánipari kísérő intézkedések átmeneti jellegét. ▌
A banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedésekkel kapcsolatos többéves támogatási stratégiáknak tartalmazniuk kell a következőket:
a)
naprakész környezeti profil, amely megfelelő mértékben figyelembe veszi az ország banántermelő ágazatát, és amely többek között kitér a peszticidek kérdésére is;
b)
a banántermelés támogatását célzó korábbi programok eredményeivel kapcsolatos tájékoztatás;
c)
a kifizetési feltételek tekintetében elért haladás értékelésére alkalmas mutatók, amennyiben a választott finanszírozási forma a költségvetési támogatás;
d)
a támogatástól várt eredmények;
e)
a támogató tevékenységek és a kifizetési előrejelzések ütemterve az összes kedvezményezett országra vonatkozóan;
f)
az ILO által elismert fontos nemzetközi normák, a vonatkozó munkabiztonsági és munkahelyi egészséggel kapcsolatos egyezmények, valamint a vonatkozó, nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi normák betartása terén tett előrelépés megvalósításának és nyomon követésének módjai.
18 hónappal a lejárat előtt elvégzik az egyes országok programjának és előrelépésének értékelését, valamint ajánlásokat tesznek az esetlegesen szükséges intézkedésekre és azok jellegére vonatkozóan.»;
"
3. A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
»21. cikk
A stratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok elfogadása
Az 19. és 20. cikkben említett stratégiai dokumentumokat és többéves indikatív programokat, valamint azoknak az 19. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálatait, továbbá a 17. cikkben, illetőleg a 17a. cikkben említett kísérő intézkedéseket a Bizottság a 35. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén és a 35a. és 35b cikkekben lefektetett feltételeknek megfelelően fogadja el.
"
4.A 22. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(3)Az éves cselekvési programokat az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve a Bizottság fogadja el.»;
"
5.A 23. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
»(3)Amennyiben az ilyen intézkedések költsége meghaladja a 10 millió eurót, a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács véleményét figyelembe véve fogadja el azokat. A 10 millió euró alatti különleges intézkedések esetében a Bizottság a határozatának elfogadását követő egy hónapon belül tájékoztató céllal megküldi az intézkedéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
(4)A különleges intézkedések módosításairól, mint például a technikai kiigazításokról, a végrehajtási időszak meghosszabbításáról, az előirányzatoknak az előirányzott költségvetésen belüli újraelosztásáról, vagy a költségvetésnek az eredeti költségvetés 20 %-át meg nem haladó összeggel történő növeléséről vagy csökkentéséről, feltéve, hogy ezek a módosítások nem érintik a Bizottság határozatában meghatározott eredeti célokat, egy hónapon belül tájékoztatják az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
"
6.A 25. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(2)Az uniós támogatás főszabályként nem használható fel a kedvezményezett országokban adók, vámok vagy díjak megfizetésére.
"
7. A 29. cikk (1) bekezdésének helyébe az alábbi szöveg lép:"
(1) A költségvetési kötelezettségvállalások megállapítása a 17a. cikk (3) bekezdése, a 22. cikk (1) bekezdése, a 23. cikk (1) bekezdése és a 26. cikk (1) bekezdése szerinti bizottsági határozatok alapján történik.
"
8. A 31. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
A 11–16. cikkben meghatározott tematikus program, és a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok szerint finanszírozott beszerzési vagy támogatási szerződések odaítélésére irányuló eljárásban való részvétel lehetősége – a tematikus program, illetve a 17. cikkben és a 17a. cikkben meghatározott programok alapján támogatásra jogosult természetes vagy jogi személyek mellett – valamennyi, az OECD/DAC által és a II. mellékletben meghatározott fejlődő országban állampolgársággal rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy számára nyitva áll. A Bizottság az OECD/DAC-nak a támogatások kedvezményezettjeit tartalmazó jegyzékének rendszeres felülvizsgálataival összhangban közzéteszi és aktualizálja a II. mellékletet, és erről tájékoztatja a Tanácsot.
"
9.A 33. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"
(2)A Bizottság értékelő jelentéseit tájékoztató céllal megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az eredmények visszacsatolásra kerülnek a programtervezésbe és a forráselosztásba.
"
10.A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:"
35. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1)A Bizottság e rendelet alkalmazásának időtartamára felhatalmazást kap a 17. cikk (2) bekezdésében, a 17a. cikkben és a 21. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően arról egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit a 35a. és 35b. cikk határozza meg.
35a. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 17. cikk (2) bekezdésében, a 17a. cikkben és a 21. cikkben megállapított felhatalmazást.
(2)A felhatalmazás visszavonásával kapcsolatos döntés meghozatala érdekében belső eljárást indító intézmény a végleges határozat meghozatala előtt, ésszerű határidőn belül igyekszik tájékoztatni arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve, hogy mely felhatalmazás visszavonásáról és milyen lehetséges indokok alapján kíván határozni.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
35b. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kifogásolása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács az értesítés napját követő két hónapos határidőn belül kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak két hónappal meghosszabbítható
(2)Ha az (1) bekezdésben említett határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, azt ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a benne megállapított időpontban hatályba lép.
Ha az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván kifogást emelni, a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a határidő letelte előtt ki lehet hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az a határidő letelte előtt hatályba léphet.
(3)Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emel a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen az (1) bekezdésben említett határidő lejárta előtt, az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen kifogást emelő intézmény a kifogást megindokolja.
"
11. A 38. cikk (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:"
(1) E rendelet 2007–2013-as időszakban történő végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege 17 087 millió EUR.
(2) Az 5–10., 11–16. és 17. és 17a. cikkben említett valamennyi program számára elkülönített indikatív összegeket a IV. melléklet tartalmazza. Ezeket az összegeket a 2007–2013-as időszakra állapították meg.
"
12. A szöveg az e rendelet I. mellékletében foglalt IIIa. melléklettel egészül ki.
13. A IV. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének tartalma lép.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt ,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
I.MELLÉKLET
„IIIa.MELLÉKLET
fő akcs banánszállító országok
1. Belize
2. Kamerun
3. Elefántcsontpart
4. Dominika
5. Dominikai Köztársaság
6. Ghána
7. Jamaica
8. Saint Lucia
9. Saint Vincent és Grenadine-szigetek
10. Suriname„
II.MELLÉKLET
„IV.MELLÉKLET
a 2007–2013-as időszakra vonatkozó indikatív keretösszegek (millió eur)
Összesen
17 087
Földrajzi programok:
10 057
Latin-Amerika
2 690
Ázsia
5 187
Közép-Ázsia
719
Közel- és Közép-Kelet
481
Dél-Afrika
980
Tematikus programok:
5 596
Humán beruházások
1 060
Környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése
804
A fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok
1 639
Élelmiszer-biztonság
1 709
Migráció és menekültügy
384
A cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró AKCS-országok
Az Európai Parlament 2010. október 21-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0661 – C7-0048/2010 – 2005/0254(COD))
– tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0661),
– tekintettel a Bizottság közleményére a parlamentnek és a Tanácsnak, „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” (COM(2009)0665),
– tekintettel az EUMSz. 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0048/2010),
– tekintettel az Európai Unió működését szabályozó szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0273/2010),
1. elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;
2. felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. október 21-én került elfogadásra a harmadik országból behozott egyes termékek származási országának jelöléséről szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel
(1)Az Európai Unió szintjén – néhány különleges esettől eltekintve a mezőgazdasági ágazatban – nem léteznek harmonizált rendelkezések illetve egységes gyakorlat az eredetjelzés tekintetében.
(2) E rendeletet importált ipari termékekre kell alkalmazni, kivéve a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendelet(2) 1. cikkében meghatározott halászati és akvakultúra-termékeket, valamint az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) 2. cikkében meghatározott élelmiszereket.
(3)Már most is számos vállalkozás használja önkéntes alapon az Unióban az eredetmegjelölést.
(4) Az uniós szabályok hiánya és a tagállamokban hatályban lévő rendszerek közötti különbségek a származási országnak egyes termékeken történő feltüntetését illetően olyan helyzetet teremtettek, hogy számos ágazatban a harmadik országból importált és az Unióban terjesztett áruk nagy része nem ad információt, illetve megtévesztő információt ad származási országáról. Ezek az eltérések eredményezik azt a helyzetet is, hogy a harmadik országokból származó import olyan uniós belépési pontok irányába mozdul el, amelyek az exportáló ország számára a legmegfelelőbbek.
(5)A Bizottság az érintettekkel (köztük az iparági képviselőkkel, importőrökkel, fogyasztói szervezetekkel, szakszervezetekkel) az eredetjelzésről szóló EU-rendelet lehetséges fejleményeiről folytatott általános konzultációjának eredményei azt mutatják, hogy az uniós fogyasztók tudatossága az eredetjelzéssel kapcsolatban általában véve magas szintű.
(6)Az eredetmegjelölésről szóló uniós szabályozás az uniós polgárok szemében szorosan kapcsolódik egészségük védelméhez és a termékbiztonsághoz.
(7)A lisszaboni menetrendben az EU az uniós gazdaság megerősítését tűzte ki célul maga elé, többek között az uniós ipar versenyképességének javításával a világgazdaság porondján, és az EU 2020 stratégia elkötelezett amellett, hogy a versenyképesség javítása iránti igényre építsen; a fogyasztási cikkek egyes kategóriáinak versenyképessége attól függhet, hogy a fogyasztók az EU-ban készült árukat a jó minőséggel és a szigorú gyártási szabványokkal társítják-e.
(8)Az eredetmegjelölésre vonatkozó uniós szabályok erősítenék az uniós vállalkozások és az uniós gazdaság egészének versenyképességét, azáltal, hogy lehetővé teszik a polgárok és fogyasztók számára, hogy tudatosan válasszanak.
(9) Az eredetmegjelölés gazdasági jelentőségét a fogyasztói döntés és a kereskedelem terén elismeri azon más jelentős kereskedelmi partnerek gyakorlata, akik kötelező eredetmegjelölési követelményeket vezettek be. Az uniós exportőröknek meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek, és meg kell jelölniük azon termékek származását, amelyeket ezekre a piacokra kívánnak exportálni.
(10)Az EU-ba harmadik országokból behozott termékek esetében számos egészségügyi és biztonsággal kapcsolatos incidens történt. Az eredet egyértelmű jelzése az uniós állampolgárok számára nagyobb fokú tájékoztatást és kontrollt jelent a termékek kiválasztása során, és így védelmet nyújt számukra az ellen, hogy tudtukon kívül potenciálisan kétes minőségű termékeket vásároljanak.
(11)A tagállamok vámszervei a az adminisztratív teher csökkentése érdekében egyetlen harmonizált eljárással végeznek határellenőrzéseket és ellenőrzik a rendelet végrehajtását.
(12)Mivel annak érdekében, hogy e rendelet hatékony legyen és ne okozzon nagy adminisztratív terheket, de eközben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsa az uniós vállalkozásoknak, összhangban kell állnia a jelenleg világszerte alkalmazott „made in” rendszerrel.
(13) Az Unió és kereskedelmi partnerei között azonos feltételeket kell teremteni azáltal, hogy egyenértékű jogszabályokat alkotunk, amelyek hozzájárulnak az egyes importált árukra vonatkozó hamis vagy megtévesztő eredetnyilatkozatokat megakadályozásához is.
(14) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) szerint a fogyasztók kereskedelmi értéket tulajdoníthatnak az áru földrajzi eredetére vonatkozó információnak. Az említett irányelv szerint, ha a fogyasztó a földrajzi eredetre vonatkozó hamis vagy megtévesztő információ hatására veszi meg a terméket, amelyet egyébként nem vásárolt volna meg, ez tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet. Ez az irányelv nem rendelkezik úgy, hogy a termékek földrajzi eredetére vonatkozó információt meg kell adni, és az eredet fogalmát sem határozza meg.
(15)Az eredetjelzési rendszer lehetővé tenné a fogyasztók számára, hogy a termékeket a származási országgal általában összekapcsolt társadalmi, környezetvédelmi és biztonsági szabványokkal azonosíthassák.
(16) A megjelölési célú eredetnek, a megjelölési szabályoknak, valamint az ellenőrzés közös szabályainak közös fogalommeghatározását megalkotása azonos feltételeket teremtene, elősegítené a fogyasztói választást az érintett ágazatokban, és hozzájárulna ahhoz, hogy csökkenjen a megtévesztő eredetnyilatkozatok száma.
(17) Az eredetmegjelölés bevezetése hozzájárulhat ahhoz, hogy a szigorú uniós előírások az uniós gazdasági ágazat hasznára váljanak, különösen a kis-és középvállalkozások esetében, amelyek gyakran valódi erőfeszítéseket tesznek termékeik minősége érdekében, és amelyek megőrzik a hagyományos és kézműves szakmákat és termelési módszereket is, ugyanakkor rendkívüli mértékben ki vannak téve a globális versenynek, amely nem tesz különbséget az egyes termelési módszerek között. Ez abban is segít, hogy megakadályozza az uniós gazdasági ágazat jó hírének a pontatlan eredetnyilatokozatok általi csorbítását. A jobb átláthatóság és a fogyasztó tájékoztatása a termék eredetéről így hozzájárul a lisszaboni menetrend és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához.
(18) Az 1994. évi Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) IX. cikke szerint a WTO tagjai elfogadhatnak és végrehajthatnak a behozatalok eredetjelére vonatkozó törvényeket és szabályozásokat, hogy megvédjék a fogyasztókat a hamis vagy megtévesztő jelölésektől.
(19)Az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályok hatékony védelmet biztosítanak a hamisítással és a tisztességtelen versennyel szemben is, és ezáltal fokozzák az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendelet(5) (a hamisítás elleni rendelet) hatékonyságát is, hiszen további fontos eszközt biztosítanak az uniós termelés megvédésére és támogatására.
(20) Az Európai Közösség és ▌ Törökország, valamint az EGT-megállapodás szerződő felei közötti megállapodás szerint az ezekből az országokból származó termékeket ki kell vonni e rendelet hatálya alól.
(21) Az Unió nem preferenciális származási szabályait a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet(6) határozza meg, végrehajtási rendelkezéseit pedig a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet(7) tartalmazza. Célszerű ezekre a származási szabályokra támaszkodni az importált áruk eredetének a rendelet céljából történő meghatározásához. Egy olyan fogalom használata, amely a kereskedelem résztvevői és a hatóságok számára jól ismert, megkönnyíti annak bevezetését és használatát. A nem preferenciális származási szabályokat valamennyi nem preferenciális kereskedelempolitikai célra alkalmazni kell. A nyilatkozatok és dokumentációk megkettőzését el kell kerülni.
(22) Az iparra, kereskedelemre és a közigazgatásra nehezedő teher csökkentése érdekében az eredetmegjelölést kötelezővé kell tenni az olyan ágazatokban, amelyek esetében a Bizottság előzetes konzultáció alapján megállapította a hozzáadott érték meglétét. Rendelkezést kell hozni ▌ meghatározott termékek technikai ▌ okokból történő mentességére, vagy ▌ arra az esetre, ha az eredetmegjelölés e rendelet alkalmazásában egyébként felesleges. Ez különösen abban az esetben történhet meg, ha az eredetmegjelölés kárt okozna az érintett termékben, vagy bizonyos nyersanyagok tekintetében.
(23) Rendelkezni kell arról, hogy a termék eredetére vonatkozó, az illetékes hatóságok által folytatott ellenőrzések során keletkezett és/vagy ellenőrzött adatok kicserélhetők legyenek többek között olyan hatóságok, egyéb személyek és szervezetek között, amelyeket a tagállamok a 2005/29/EK irányelv szerint végrehajtói szerepkörrel ruházzák fel. Figyelembe kell venni a személyes adatok, az üzleti és ipari titok védelmét, valamint a szakmai és igazgatási titoktartást.
(24) Az Európai Unió működéséről (EUMSz.) szóló szerződés 291. cikke értelmében a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályait és általános elveit rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletben előre meg kell határozni. Az új rendelet elfogadásáig továbbra is a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK határozat(8) rendelkezéseit kell alkalmazni, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás kivételével, amely nem alkalmazandó.
(25)A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSz. 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon esetek meghatározására, amelyekben az árukon történő jelzés helyett a csomagoláson található jelzés is elfogadható, vagy amelyekben technikai okok miatt az árukat nem lehet vagy nem kell jelzéssel ellátni, illetve olyan intézkedéseket, amelyek más, ezen rendelet előírásainak meg nem felelő áruk esetében alkalmazandó szabályokat határoznak meg, illetve a rendelet mellékletének aktualizálására, ha megváltozott a megítélése annak, hogy egy meghatározott ágazatban szükséges-e az eredetmegjelölés.
(26) Az utasok személyi poggyászában szállított áruk mentesülnek e rendelet alkalmazása alól a vámmentességre vonatkozó keretek között, és amennyiben semmi sem jelzi, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek. Rendelkezni kell arról, hogy a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (kodifikált változat)(9) hatálya alá tartozó egyéb esetek szintén kikerüljenek e rendelet hatálya alól a végrehajtási rendelkezések által,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
(1) Ez a rendelet végfogyasztási termékekre vonatkozik, kivéve a halászati és akvakultúra-termékeket a 104/2000/EK rendelet 1. cikkében meghatározottak szerint, és az élelmiszereket a 178/2002/EK rendelet 2. cikkének meghatározása szerint.
(2) Azokat a végfogyasztási termékeket kell megjelöléssel ellátni, amelyeket végfogyasztóknak szánnak, és amelyeket e rendelet melléklete tartalmaz, és amelyeket harmadik országból importálnak; kivételt képeznek az Európai Unióból, Törökországból és az EGT-megállapodás szerződő feleinek területéről származó termékek.
Ha technikai ▌ okok miatt nem lehetséges a végfogyasztási terméket megjelölni, az mentesül az eredetmegjelölés alól.
Ez a rendelet csak a végfogyasztási termékekre alkalmazandó. A rendelet hatáskörét a Bizottság az Európai Parlament és a Tanács beleegyezésével kiterjesztheti.
A textilipari alapanyagok és textiláruk (50–63. árucsoport), lábbelik, lábszárvédők és hasonló áruk (64. árucsoport), ruházati cikkek, ruházati tartozékok és más szőrmeáruk, műszőrmék és műszőrmeáruk (KN-kód: 4303/4304), bőráruk, nyerges- és szíjgyártóáruk; utazási cikkek, kézitáskák és hasonló tartók, állati bélből készült áruk (KN-kód: 4104 41 / 4104 49 / 4105 30 / 4106 22 / 4106 32 / 4106 40 / 4106 92 / 4107-től 4114-ig/ 4302 13 / ex 4302 19 (35, 80)) vonatkozásában a'végfogyasztási termék' kifejezés alatt olyan késztermékek vagy félkésztermékek értendők, amelyek forgalomba hozataluk előtt további feldolgozás tárgyát képezik az Unióban.
(3) Az „eredet” és „származó” meghatározás nem preferenciális származásra utal a Közösségi Vámkódex 22-26. cikkével összhangban.
(4) A „forgalomba hozatal” a végfelhasználásra szánt egyes termék forgalomba hozatala az uniós piacon forgalmazás és/vagy felhasználás céljából, térítéssel vagy térítésmentesen.
(5) Az „illetékes hatóságok” azok a hatóságok, amelyek érintettek az áruk ellenőrzésében az áru behozatalakor vagy forgalomba hozatala idején.
(6) Ez a rendelet nem vonatkozik a nem kereskedelmi jellegű árukra, amelyek utasok személyi poggyászában találhatók, a vámmentességre vonatkozó keretek között, és amennyiben nincs érdemi jele annak, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek.
Ha az 1186/2009/EK rendelet szerint az importált áruk vámmentességet kaphatnak, és nincs annak érdemi jele, hogy az áruk kereskedelmi forgalomba kerülnek, ezek az áruk e rendelet hatálya alól is kikerülnek.
▌
(7)A rendeletnek összhangban kell állnia a jelenleg világszerte alkalmazott „made in” rendszerekkel, hogy alacsony adminisztratív terhek mellett hatékony szabályozást és nagyobb rugalmasságot biztosítson az uniós vállalkozások számára.
2. cikk
Az áruk behozatala és forgalomba hozatala az e rendeletben meghatározott feltételek szerinti eredetmegjelöléshez kötött.
3. cikk
(1) Az áru származási országát fel kell tüntetni ezeken az árukon. Ha az áru csomagolt, a jelölés külön, a csomagra is kerül.
A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében intézkedéseket fogadhat el, hogy meghatározza azon eseteket, amikor a csomagoláson található jelölés elfogadható az árun lévő jelölés helyett. Ez különösen abban az esetben igaz, amikor az áruk rendesen szokásos csomagolásukban jutnak el a végső fogyasztóhoz vagy felhasználóhoz. Ilyen intézkedéseket és azok bármely felülvizsgálatát a 7. cikkben említett eljárással összhangban a Bizottság fogadja el.
(2) A „made in” („készült”) kifejezés az ország nevével együtt jelzi az áru eredetét. A megjelölés az Európai Unió bármelyik olyan hivatalos nyelvén történhet, amely a fogyasztó számára könnyen érthető abban a tagállamban, amelyben az áru forgalmazásra kerül, vagy angol nyelven, a „made in” kifejezés és a származási ország angol nevének használatával.
(3) Az eredetmegjelölést világosan olvasható és kitörölhetetlen betűkkel kell feltüntetni, amely az áru rendes kezelése során jól látható, világosan elkülönül más információktól, és olyan módon jelenik meg, amely nem megtévesztő, és nem is adhat lehetőséget a termék eredetére vonatkozó hamis benyomás keltésére.
A jelölés csak a latin betűs ábécé használatával történhet az azokban az országokban forgalmazott termékek esetében, amelyek nyelvét latin ábécével írják.
(4) Az előírt megjelölésnek a behozatalkor az árun kell lennie. Az 5. cikk (3) bekezdése alapján hozott intézkedések sérelme nélkül a megjelölést nem lehet eltávolítani vagy megváltoztatni addig, amíg az árukat a fogyasztó számára nem értékesítették.
4. cikk
(1) A Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogadhat el a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, különösen a következő célból:
–
az eredetmegjelölés részletes formájának és módjainak meghatározása;
–
azon kifejezések listájának összeállítása az Európai Unió összes hivatalos nyelvén, amelyek világosan kifejezik, hogy az áruk a jelölésben megadott országból származnak;
–
azon esetek meghatározása, amelyekben a gyakran használt rövidítések félreérthetetlenül jelzik a származási országot, és ezen rendelet alkalmazásában alkalmazhatók.
(2)A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a következőkre vonatkozó intézkedéseket fogadhat el:
–
azon esetek meghatározása, amelyekben az árukat technikai ▌ okok következtében nem lehet vagy nem szükséges megjelölni;
–
egyéb olyan szabályok meghatározása, amelyek szükségesek lehetnek abban az esetben, ha az áruk nem felelnek meg e rendeletnek;
–
e rendelet mellékletének aktualizálása, ha megváltozott a megítélése annak, hogy egy meghatározott ágazatban szükséges-e az eredetmegjelölés.
Ilyen intézkedéseket és azok bármely felülvizsgálatát a 7. cikkben említett eljárással összhangban a Bizottság fogadja el.
5. cikk
(1) Az áruk nem felelnek meg e rendeletnek a következő esetekben:
–
nincs rajtuk feltüntetve az eredetmegjelölés;
–
az eredetmegjelölés nem felel meg az áruk eredetének;
–
az eredetmegjelölést megváltoztatták, eltávolították vagy bármi más módon változást idéztek elő rajta, kivéve abban az esetben, ha e cikk (3) bekezdése értelmében helyreigazítás volt szükséges.
(2) A Bizottság további végrehajtási intézkedéseket fogadhat el a 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban azon nyilatkozatok és igazoló dokumentumok vonatkozásában, amelyekkel igazolható az e rendeletnek való megfelelést.
(3)A Bizottság javaslatot tesz az e rendelet megsértése esetén kiszabott büntetések közös minimumszabályaira.
(4) A tagállamok a Bizottság által javasolt közös minimumszabályok alapján megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankciókra vonatkozóan követelmény a hatékonyság, az arányosság és a visszatartó erő. A tagállamok legkésőbb e rendelet hatályba lépésétől számított kilenc hónapon belül értesítik ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot, és haladéktalanul bejelentenek valamennyi későbbi, ezeket érintő módosítást. A Bizottságnak legalább minimális szinten biztosítania kell a büntetési rendszer harmonizálását a tagállamokban, hogy a különbségek miatt az exportőröket ne ösztönözzék egyes Unióba történő belépési pontok preferálására.
(5) Arra az esetre, ha az áruk nem felelnek meg e rendeletnek, a tagállamok elfogadják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az áruk tulajdonosát vagy az azokért felelős bármely más személyt felszólíthassák az érintett termék saját költségen történő megjelölésére e rendelettel összhangban. A tagállamok legkésőbb ..(10).-ig értesítik ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot, és haladéktalanul bejelentenek valamennyi későbbi, ezeket érintő módosítást.
(6) Ha e rendelet hatékony alkalmazásához szükséges, az illetékes hatóságok kicserélhetik az e rendeletnek való megfelelés ellenőrzése során kapott adatokat többek között olyan hatóságokkal, egyéb személyekkel vagy szervezetekkel, amelyeket a tagállamok a 2005/29/EK irányelv 11. cikke szerint erre felhatalmaztak.
6. cikk
(1) A Bizottságot az Eredetmegjelöléssel Foglalkozó Bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti. Ez a bizottság a tagállamok, az érintett iparágak és szervezetek képviselőiből áll.
(2) Az e bekezdésre történő utalások esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni.
▌
(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.
7. cikk
A felhatalmazással járó jogkör gyakorlása
(1)A 3. cikkben és a 4. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó jogkört e rendelet alkalmazásának időtartamára a Bizottságra ruházzák.
(2)A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról egyidejűleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(3)A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 8. és 9. cikk határozza meg.
8. cikk
A felhatalmazás visszavonása
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 3. cikkben és a 4. cikk (2) bekezdésében megállapított felhatalmazást.
(2)Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, intézkedik annak érdekében, hogy ésszerű idővel a végső határozat meghozatala előtt tájékoztassa arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve az esetleges visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás esetleges indokait.
(3)A visszavonásról szóló határozat megszünteti az említett határozatban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy az abban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. Nem érinti a már hatályos felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
9. cikk
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogás
(1)Az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az értesítés időpontjától számított kéthónapos határidőn belül.
Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak két hónappal meghosszabbodik.
(2)Amennyiben az (1) bekezdésben említett fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust, úgy azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszik, és az abban megjelölt napon hatályba lép.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus a fenti határidő letelte előtt is kihirdethető az Európai Unió Hivatalos Lapjában és hatályba is léphet, amennyiben az Európai Parlament és a Tanács egyaránt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem áll szándékában kifogást emelni.
(3)Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, az nem lép hatályba. A kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.
10. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. A 2., 3. és 5. cikk 12 hónappal e rendelet hatályba lépését követően alkalmazandó. A 6. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság meghosszabbíthatja ezt az időszakot azzal az idővel, amelyre a piaci szereplőknek szükségük van ahhoz, hogy a végrehajtási rendelkezésekben előírt eredetmegjelölő követelményeknek megfeleljenek; ez a hosszabbítás azonban semmiképpen sem lehet kevesebb mint hat hónap.
Legkésőbb...-ig(11) a Bizottság tanulmányt készít a rendelet hatásáról.
E rendelet ...-én(12)* hatályát veszti. Egy évvel a határidő lejárta előtt, a Bizottság által benyújtott javaslat alapján az Európai Parlament és a Tanács határozatot hoz arról, hogy a rendeletet meghosszabbítja, vagy módosítja.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt ,
az Európai Parlament részéről a Tanács részéről
az elnök az elnök
MELLÉKLET
A termékeket, amelyekre e rendelet alkalmazandó, KN-kódjuk azonosítja.
KN-kód
Megnevezés
4011 92 00
Új pneumatikus gumiabroncs mezőgazdasági és erdőgazdasági járművekhez használatos típusú (kiv. halszálka mintás vagy hasonló felületű)
4013 90 00
Belső tömlő gumiból járművekhez és gépekhez (kiv. a személygépkocsihoz, autóbuszhoz, teherautóhoz, kerékpárhoz való tömlőt)
Asztali, konyhai, tisztálkodási, irodai, lakásdíszítési vagy hasonló célra szolgáló üvegáru (a 7010 vagy a 7018 vtsz. alá tartozók kivételével) ólomkristályból kézzel készítve
7113/7114/7115/7116
Ékszer és részei nemesfémből vagy nemesfémmel plattírozott fémből, Arany-és ezüstműves áru, ennek részei nemesfémből vagy nemesfémmel plattírozott fémből, Más áru nemesfémből vagy nemesfémmale plattírozott fémből, Természetes vagy tenyésztett gyöngyből, drágakőből vagy féldrágakőből (természetes, szintetikus vagy rekonstruált) készült áru
7318
Vasból vagy acélból készült csavar, fejescsavar, csavaranya, állványcsavar, csavaros kampó, szegecs, sasszeg, hasított szárú szög, csavaralátét (rugós alátét is) és hasonló áruk:
Csap, csapszerelvény, szelep és hasonló készülék csőrendszerhez, kazánhoz, tartályhoz és hasonlókhoz, ideértve a nyomáscsökkentő szelepet és a hőszabályozóval vezérelt szelepet is.
9307
Kard, tőr, szurony, lándzsa és hasonló fegyver, és ezek alkatrésze, hüvelye és tartója
94. árucsoport
Bútor, ágyfelszerelés, matracok, párnák, lámpák és világítófelszerelések, megvilágított jelzések és hasonlók, előre gyártott épületek
9603
Seprű, kefe és ecset ▌, kézi működtetésű, mechanikus padlóseprő motor nélkül, nyeles felmosó-, mosogatóruha és tollseprű; kefe, seprű vagy ecset előállításához előkészített csomó és nyaláb; szobafestő párna és henger; gumibetétes törlő (a gumihengeres kivételével)
– tekintettel az európai szabványosítás jövőjéről szóló, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által 2010. június 23-án tartott nyilvános meghallgatásra,
– tekintettel az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatáról szóló nyilvános meghallgatáson a Bizottságnak adott válaszokra (2010. március 23-tól május 21-ig),
– tekintettel a „szabványosítási csomag” hatástanulmányára, melyet a Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága készített (2010. március 9.),
– tekintettel az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottság (EXPRESS) „Szabványosítás a versenyképes és innovatív Európáért: tervek 2020-ig” című jelentésére,
– tekintettel Mario Monti professzor 2010. május 9-i, a Bizottság elnöke számára készített, „Új stratégia az egységes piacért” című jelentésére,
– tekintettel a Bizottságnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),
– tekintettel a kkv-k európai szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló, az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) által megrendelt tanulmányra, melynek címe „A kkv-k szabványokból és a szabványosításban való részvételből származó nagyobb haszna” (2009. augusztus),
– tekintettel a szabványosításhoz való hozzáférésről szóló tanulmányára, melyet a Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága készíttetett el (2009. március 10.),
– tekintettel a 98/34/EK irányelv 2006 és 2008 közötti működéséről szóló, 2009. december 21-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0690) és az azt kísérő bizottsági munkadokumentumra (SEC(2009)1704),
– tekintettel „Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út” című 2009. július 3-i fehér könyvre (COM(2009)0324),
– tekintettel a szabványosításról és innovációról szóló 2008. szeptember 25-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),
– tekintettel a szabványosítás európai innovációt elősegítő szerepének növeléséről szóló 2008. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2008)0133),
– tekintettel „Az európai politikák és jogszabályok keretében az európai szabványosítás szerepéről” című, 2004. október 18-i bizottsági közleményre (COM(2004)0674) és az azt kísérő „Az európai szabványosítás kihívásai” című bizottsági munkadokumentumra,
– tekintettel a Bizottság „Környezetvédelmi szempontok integrálása az európai szabványosításba” című, 2004. február 25-i közleményére (COM(2004)0130),
– tekintettel a nemzetközi szabványosítással kapcsolatos európai politikai alapelvekről szóló, 2001. július 26-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2001)1296),
– tekintettel 1999. február 12-i állásfoglalására az új megközelítés szerinti európai szabványosítás hatékonyságáról és elszámoltathatóságáról szóló bizottsági jelentésről(1),
– tekintettel az új megközelítés szerinti európai szabványosítás hatékonyságáról és elszámoltathatóságáról szóló, 1998. május 13-i bizottsági jelentésre (COM(1998)0291),
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2006. október 24-i, 1673/2006/EK határozatára az európai szabványosítás finanszírozásáról(2),
– tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 1998. június 22-i, 98/34/EK irányelvére a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról(3),
– tekintettel a Tanács 1986. december 22-i, 87/95/EGK határozatára az információtechnológia és a távközlés terén történő szabványosításról(4),
– tekintettel az 1991. júniusi bécsi megállapodásra az ISO és a CEN közötti műszaki együttműködésről és az 1996. szeptemberi drezdai megállapodásra a műszaki adatok cseréjéről a CENELEC és az IEC között,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0276/2010),
A. mivel az európai szabványosítási rendszer központi eleme volt az egységes piac megvalósításának, elsősorban az új jogi keret részét képező „új megközelítés” szerinti főbb jogalkotási területeken használt szabványok révén,
B. mivel a jelenlegi jogi keret hozzájárult az európai szabványosítás sikeréhez, lehetővé téve európai szabványok kidolgozását, melyekre minden gazdasági szereplőnek szüksége van a belső piac megfelelő működése érdekében, megkönnyítve a világkereskedelmet, valamint a piaci hozzáférést, továbbá ösztönözve a fenntartható növekedést és a versenyképességet,
C. mivel az európai szabványosítási rendszer központi szerepet játszik az európai politika és jogalkotás olyan szabványok iránti megnövekedett igényének kielégítésében, amelyek képesek biztosítani a termékbiztonságot, a hozzáférhetőséget, az innovációt, az interoperabilitást és a környezetvédelmet,
D. mivel a kisvállalkozói intézkedéscsomag VII. elve hangsúlyozza, hogy a szabványosításban fontos a kkv-k részvételének előmozdítása és a kkv-k érdekeinek védelme,
E. mivel az európai szabványok kialakítása hozzájárul a globális szabványok kialakításához,
F. mivel a modern és rugalmas európai szabványosítási rendszer létfontosságú eleme az ambiciózus és megújult európai ipari politikának;
G. mivel az európai szabványosítás a globális ökoszisztémán belül működik és ahhoz többféle kapcsolat fűzi, és konkrét struktúrákra, valamint a CEN és CENELEC által a hatáskörök nemzeti átruházásának elve alapján, illetve az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) által a közvetlen tagság alapján végrehajtott külön szabványkidolgozási eljárásokra támaszkodik;
H. mivel az egységes piacon alkalmazott új stratégiáról szóló Monti-jelentés megerősíti, hogy a szabványosítás kulcsfontosságú az egységes piac irányításában, és hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az európai szabványügyi eljárásokat, megőrizve a jelenlegi rendszer jó tulajdonságait, ugyanakkor megfelelő egyensúlyt kialakítva az európai és nemzeti dimenzió között,
I. mivel az európai szabványosítást – az üzleti világ és a fogyasztók jövőbeli igényeinek kezelése és az állami és vállalati célkitűzések támogatása terén elérhető valamennyi potenciális előny kiaknázása érdekében – hozzá kell igazítani a globalizáció, az éghajlatváltozás, az új gazdasági hatalmak felemelkedése és a műszaki fejlődés jelentette kihívásokhoz,
J. mivel szükség van az európai szabványosítás stratégiai megközelítésének kialakítására és a jelenlegi rendszer felülvizsgálatára, annak érdekében, hogy sikeres tudjon maradni és kielégítse az elkövetkező évtized szükségleteit, ezáltal lehetővé téve Európa számára, hogy fenntartsa vezető szerepét a szabványosítási rendszerben,
Bevezetés
1. üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felülvizsgálja az európai szabványosítási rendszert, hogy megőrizve annak számos sikeres elemét és kijavítva hiányosságait megfelelő egyensúlyt alakítson ki az európai, nemzeti és nemzetközi dimenzió között; hangsúlyozza, hogy a javasolt felülvizsgálatnak a meglévő rendszer erősségeit kell alapul vennie, amelyek szilárd bázist jelentenek a fejlesztéshez, és tartózkodnia kell az olyan radikális változtatásoktól, amelyek aláásnák a rendszer alapvető értékeit;
2. sürgeti a Bizottságot, hogy a 2010. évi munkaprogramjában foglaltaknak megfelelően haladéktalanul fogadjon el és terjesszen elő javaslatot a korszerű, integrált szabványosítási politikára vonatkozóan, ideértve a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 98/34/EK irányelv, az információtechnológia és távközlés területén történő szabványosításról szóló 87/95/EGK határozat és az európai szabványosítás finanszírozásáról szóló 1673/2006/EK határozat felülvizsgálatát;
3. hangsúlyozza, hogy az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatának hozzá kell járulnia az európai innovációhoz és a fenntartható fejlődéshez, fokoznia kell az Unió versenyképességét, meg kell erősítenie a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyét és elő kell mozdítania az állampolgárok jólétét;
4. nagyra értékeli az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottság (EXPRESS) jelentését; felhívja az európai és nemzeti szabványosítási szervezeteket, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre stratégiai ajánlásait, hogy az európai szabványosítási rendszer képessé váljon a társadalmi és gazdasági igények megválaszolására, és megőrizze vezető szerepét a nemzetközi szabványosítási rendszerben;
5. felkéri a Bizottságot, hogy az európai szabványosítás jelenlegi jogi keretének felülvizsgálatára irányuló javaslathoz csatoljon egy olyan stratégiai dokumentumot, amely meghatározza az európai és nemzeti fellépés átfogó keretét és konkrét javaslatokat tartalmaz azokra a hasznos változtatásokra vonatkozóan, amelyeket a jogszabályok felülvizsgálata révén nem lehet végrehajtani; hangsúlyozza, hogy e stratégiai dokumentumnak nem kell az EXPRESS-jelentésben szereplő ajánlásokra korlátozódnia;
6. üdvözli „Az IKT-szabványosítás modernizálása az Európai Unióban – Az előttünk álló út” című bizottsági fehér könyvet; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre a fehér könyv kulcsfontosságú ajánlásait, annak érdekében, hogy biztosítsák a releváns globális IKT-szabványok kialakítását az európai és nemzetközi szabványosítási rendszereken belül az uniós politikák és a közbeszerzés keretében történő végrehajtás és felhasználás tekintetében;
7. támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az európai szabványosítási rendszerbeli alkalmazásuk érdekében integrálja a kereskedelem műszaki akadályairól szóló WTO-megállapodás alapelveit (átláthatóság, nyíltság, pártatlanság, konszenzus, hatékonyság, alkalmazhatóság és összefüggés) az európai szabványosítás jogi keretébe; úgy véli, hogy a WTO-elvek jogi keretbe való integrációja miatt nem emelkedhet az elismert európai szabványügyi szervezetek (ESO) száma a meglévő háromnál – a CEN, a CENELEC és az ETSI – többre;
8. úgy véli, hogy ezeket az elveket további jellemzőkkel – fenntartás, rendelkezésre állás, minőség, semlegesség és elszámoltathatóság– lehetne kiegészíteni; úgy véli, hogy ezen elvek mindegyikét jobban kell részletezni és meghatározni, és külön felügyeleti rendszert kell bevezetni annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok és politikák támogatására szánt szabványok kidolgozása során biztosítva legyen nemzeti és európai szintű végrehajtásuk;
9. hangsúlyozza azonban, hogy ezek az alapelvek önmagukban nem elegendőek annak biztosítására, hogy valamennyi érdekelt – különösen az egészségügyi, a biztonsági, a fogyasztói és környezetvédelmi érdekeket képviselő szervezetek – megfelelően képviselve legyenek az európai szabványosítási folyamaton belüli szabványalkotási folyamatban; úgy véli ezért, hogy rendkívül fontos a „megfelelő képviselet” elve is, hiszen – amennyiben közérdek is szerepet játszik – kiemelkedően fontos minden érdekelt fél álláspontjának megfelelő érvényesülése, különösen az uniós jogszabályok és politikák támogatására szánt szabványok kidolgozása során; mindeközben el kell ismerni azt, hogy az egyes szabványosítási projektekhez a legilletékesebb technikai szakértőket kell alkalmazni;
10. hangsúlyozza, hogy bár a kkv-k az európai piac alapvető részei, mégsem vesznek megfelelően részt a szabványosítási rendszerben és ezért nem tudják teljes mértékben kihasználni a szabványosításból származó előnyöket, úgy véli, hogy a rendszerben való képviseletük és részvételük javítása alapvető fontosságú, különösen a nemzeti szintű műszaki bizottságokban; felkéri az Bizottságot, hogy az európai szabványosítási rendszer keretében végzett hatásvizsgálat révén állapítsa meg azt a módszert, amellyel ez a cél a lehető legjobban megvalósítható és állapítsa meg a kkv-k támogatásához szükséges finanszírozást;
11. hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a szabványok hozzájárultak a termékek minőségének és biztonságosságának jelentős javulásához, a szolgáltatások területén elérhetőségük még egyáltalán nem mérhető az ágazat gazdasági erejéhez és lehetőségeihez képest; megjegyzi, hogy a szolgáltatások terén Európában kifejlesztett nemzeti szabványok száma az utóbbi években messze meghaladja az ebben az ágazatban kialakított európai szabványok számát;
12. elismeri, hogy a szolgáltatási szabványok gyakran nemzeti sajátosságokat tükröznek, és hogy fejlődésük a piaci igényekhez, a fogyasztók érdekeihez és a közérdekhez kapcsolódik; hangsúlyozza, hogy az európai szolgáltatási szabványok fejlődésének és Uniós szinten a szakértői szervek által a saját minőségi okleveleik és címkéik létrehozásának – amint arról a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv rendelkezik – a szolgáltatási ágazatban a harmonizáció fokozódását, az európai szolgáltatások átláthatóságának minőségének és versenyképességének a javulását, a verseny erősödését, az innovációt, a kereskedelmi korlátok lebontását és a fogyasztóvédelmet kell szolgálnia;
13. támogatja ezért a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a szolgáltatási szabványokat beillessze az európai szabványosítás jogi keretébe, hiszen ez nem csak minden, a belső piacon esetleg a kereskedelem műszaki korlátozását jelentő nemzeti szolgáltatási szabvány bejelentését biztosítja, hanem megfelelő jogalapot jelent ahhoz is, hogy a Bizottság szabványok kidolgozását kérhesse az európai szabványosítási szervezetektől (ESO-k) – CEN, CENELEC és ETSI – a szolgáltatási ágazat pontosan meghatározott és világosan felmért területein; javasolja a Bizottságnak, hogy ösztönözze a szolgáltatókat az európai szabványosítási szervezeteken belül szabványok kialakítására annak érdekében, hogy elkerüljék a különböző nemzeti szabványok szétdarabolódását, miközben biztosítsa, hogy a szolgáltatási szabványok a piac, a fogyasztók és a közérdek igényeihez kapcsolódnak; támogatja a szolgáltatások minőségének biztosítására irányuló olyan intézkedéseket, mint amilyenek a szakmai szervezetek által kialakított minőségi oklevelek vagy címkék, és minden érintett szereplőt az európai szabványosítási folyamatban való részvételre biztat;
Az európai szabványosítási rendszer működőképessé tétele
a)Általános megjegyzések
14. leszögezi, hogy az új megközelítés szerinti jogalkotást támogató európai szabványosítás sikeres volt és alapvető eleme az egységes piac megvalósításának; megjegyzi, hogy az utóbbi években nőtt a jogalkotást támogató szabványosítási megbízások száma azokon a területeken is, amelyekre az új megközelítés nem vonatkozik, ami jelzi, hogy számos különböző uniós politika terén elfogadták ezt a modellt; úgy véli, hogy a szabványok használatát az egységes piacon túl ki kellene terjeszteni az uniós jogalkotás és szakpolitikák más területeire is, a jobb szabályozás alapelveinek megfelelően figyelembe véve az adott terület jellegzetességeit;
15. rendkívül fontosnak tartja a jogalkotás és a szabványosítás egymástól való egyértelmű elhatárolását, hogy elkerülhető legyen bármiféle félreértelmezés a jogszabályok célja és a védelem kívánt szintje vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy az európai jogalkotónak rendkívül ébernek és pontosnak kell lenne a szabályozás alapvető elemeinek meghatározása során, és hogy a Bizottságnak a megbízásokban egyértelműen és alaposan meg kell határoznia a szabványosítási munka céljait; hangsúlyozza, hogy a szabványosítók szerepének a jogalkotó által meghatározott célok eléréséhez szükséges technikai eszközök meghatározására, valamint a védelem magas szintjének biztosítására kell korlátozódnia;
16. megismétli, hogy alapvető fontosságú, hogy az európai szabványokat ésszerű időn belül dolgozzák ki, különösen azokon a területeken, ahol az állami politikák és a gyorsan változó piaci körülmények követelményeinek való megfelelés érdekében sürgős szükség van a szabványokra; felkéri az európai és nemzeti szabványügyi testületeket, hogy továbbra is javítsák eredményességüket és hatékonyságukat, figyelembe véve, hogy a szabványosítási folyamatot nem szabad a nyíltság, a minőség, az átláthatóság és az érdekelt felek közötti egyetértés elveinek kárára felgyorsítani;
17. elismeri a szabványok létrehozására szolgáló eljárás egyszerűsítésének fontosságát; felkéri a Bizottságot, hogy az érdekeltekkel együttműködve találjon új módszereket az európai szabványok hatékony elfogadásának optimalizálására;
18. úgy véli, hogy a szabványosítási folyamatot majd részben felgyorsítja a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek közötti jobb konzultáció a mandátum kiadása előtt, és ezáltal gyorsabban – lehetőség szerint két hónapon belül – tudnak majd választ adni arra, hogy van-e lehetőségük szabványosítási feladat elvégzésére;
19. kiemeli a 98/34/EK irányelv szerinti bizottság jelentőségét, mely a Bizottság és a tagállamok között a műszaki szabályokkal és a szabványosítással kapcsolatos kérdések megvitatására szolgáló fórumként működik; úgy véli, hogy az Európai Parlament képviselőit meg kellene hívni e bizottság (vagy utódszerve) üléseire, melyeknek – fenntartva az európai és nemzeti szabványosítási szervezetek megfigyelői státuszát – adott esetben nyitottnak kell lenniük és az európai szintű érdekcsoportok szervezeteinek megfigyelőként való részvételére, különösen a szabványosítási mandátumokról szóló vita idején;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy az európai szabványügyi szervezetekkel együttműködésben fejlesszen ki és alkalmazzon tökéletesített és következetes rendszereket a szabványosítási politikák és tevékenységek összehangolására, amelyek lefedik a szabványosítási folyamat valamennyi aspektusát, a megbízások elkészítésétől és átadásától kezdve, a műszaki bizottság munkájának felügyeletén keresztül – biztosítva, hogy az elkészült szabványok összhangban álljanak az európai uniós politikákkal és megfeleljenek a vonatkozó jogszabályok alapvető előírásainak –, a szabványok hivatalos elfogadásáig, közzétételéig és használatáig; hangsúlyozza, hogy az IKT-ágazathoz tartozó érdekelt felek tanácsadó csoportként fontos szerepet játszhatnak abban, hogy segítik a Bizottságot a harmonizált európai szabványosítási szakpolitikai platform kialakításában;
21. kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre koordinált szabványosítási politikákat és fogadjanak el átfogó megközelítést a jogi szabályozást támogató szabványok alkalmazására vonatkozóan; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szakpolitikai célok elérését ne veszélyeztessék összehangolatlan szabványosítási törekvések, egymással versengő vagy szükségtelen szabványok vagy a felesleges tanúsítási rendszerek;
22. felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és ésszerűsítse az európai szabványügyi hivatalok mandátumai kiadásának folyamatát, hogy az tartalmazzon az érintett érdekeltekkel való konzultációs szakaszt, valamint az új szabvány meghatározására irányuló tevékenység szükségét igazoló alapos elemzést, annak biztosítása érdekében, hogy a szabványok meghatározása szükséges, valamint a megkettőzés és az eltérő szabványok és előírások elterjedésének megakadályozása érdekében;
23. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő cselekvési tervet, amelynek célja az integráltabb uniós szabványosítási rendszer, a hatékonyabb és eredményesebb szabványosítás, a szabványosításhoz való jobb hozzáférés, különösen a kkv-k számára, az Unió szerepének erősítése a nemzetközi szintű szabványosításban, valamint a szabványok kidolgozására irányuló fenntarthatóbb finanszírozási rendszer létrehozása;
24. hangsúlyozza az új megközelítéssel foglalkozó tanácsadók fontos szerepét annak ellenőrzésében, hogy a harmonizált szabványok megfelelnek-e a vonatkozó uniós jogszabályoknak; felhívja a figyelmet, hogy e tanácsadók kiválasztása jelenleg is zajlik az ESO-k részéről, illetve azokon belül, ami jelentős adminisztratív terhet ró e szervezetekre és esetenként aggodalomra ad okot az érintettek körében a folyamat pártatlansága és függetlensége tekintetében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a jelenlegi eljárások felülvizsgálatára; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak ki kellene dolgoznia egy olyan eljárást, amely biztosítja, hogy azon szabványok, amelyekre megbízást adtak, összhangban legyenek az új megközelítés körén kívüli többi uniós politikával és jogszabállyal; úgy véli, hogy ennek a szabványok kialakítása során kellene megtörténnie, hogy elkerülhetők legyenek az utólagos elutasításból eredő késedelmek és elégtelenségek;
25. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szabványokat alaposabban ellenőrizzék a megvalósítás tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy a szabványok megfeleljenek a mandátum követelményeinek, különösen, ha a szabványokat az új megközelítés szerinti jogszabályok céljaihoz használják, és közben biztosítsák, hogy a szabványok jóváhagyási eljárásában ne legyenek további beépített késleltetések; tervezi, hogy az európai szabványosítási rendszer elkövetkező felülvizsgálata alkalmával megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy a Parlamentre is kiterjessze a jelenleg a Bizottság és a tagállamok által élvezett jogot, hogy kifogásoljon olyan szabványokat, amelyek nem felelnek meg teljes mértékben az adott jogszabály alapvető követelményeinek;
26. felkéri a Bizottságot, hogy az átláthatóság érdekében konszolidált módon tegye közzé a szabványok ellen emelt hivatalos kifogásokat és tegye elérhetővé a hivatalos kifogásokkal kapcsolatos összes fellépés folyamatosan frissített táblázatát; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be a szabványosítási mandátumokról és a teljesítésük terén elért haladásról szóló éves jelentést;
27. felkéri az európai szabványügyi szervezeteket, hogy erősítsék meg meglévő fellebbezési mechanizmusaikat, melyek akkor használandók, ha a szabványokkal kapcsolatos nézeteltérés alakul ki; megjegyzi, hogy a jelenlegi mechanizmusok esetleg nem elég hatékonyak, mivel összetételük a gyakorlatban azon személyek álláspontját tükrözi, akik jóváhagyták a szabványt; javasolja ezért, hogy bővítsék az összetételt külső független szakértők és/vagy olyan európai társadalmi érdekcsoportok részvételének lehetővé tétele érdekében, melyek jelenleg az európai szabványügyi szervezetek társult tagjai vagy együttműködő partnerei;
28. kifejezi támogatását az európai szabványoknak való megfelelést jelző Keymark tanúsítvány – a CEN/CENELEC tulajdonában lévő európai önkéntes tanúsító védjegy – iránt; hangsúlyozza, hogy a Keymark tanúsítvány értékes alternatívája a különböző nemzeti tanúsítási rendszereknek, melyekhez többszörös tesztelésre és a termékek több tagállamban való megjelölésére van szükség, éppen ezért akadályozhatják a belső piacon belüli kereskedelmet és jelentős költséggel járhatnak a kisvállalkozások számára, ami adott esetben magasabb fogyasztói árak formájában jelentkezik; ösztönzi ezért a nemzeti szabványügyi testületeket és az egyéb nemzeti tanúsítási testületeket, hogy a nemzeti tanúsítási rendszerek alternatívájaként támogassák a Keymark tanúsítványt; kéri továbbá, hogy folytassanak a Keymark tanúsítvány előnyeivel kapcsolatos tudatosságot a kereskedők és a fogyasztók körében növelő pán-európai tájékoztató kampányt;
29. tudatában van annak, hogy az európai szabványosítást támogató jelenlegi rendszer a szabályok változása, a könyvvitel hatalmas költsége és a kifizetések engedélyezésében bekövetkező késedelmek miatt sokszor feszültséghez vezet; hangsúlyozza, hogy az EU pénzügyi szabályainak figyelembevétele mellett sürgősen szükség van e költségek és a pénzügyi támogatás előnyeit néha megsemmisítő jelentős adminisztratív teher csökkentésére; felhívja a Bizottságot és minden érdekelt felet, hogy – többek között a köz- és magánszféra partnerségén és a többéves pénzügyi tervezésen keresztül – biztosítsák a rendszer pénzügyi fenntarthatóságát, ami a globális versenyhelyzetben alapvető fontosságú a hatékonyság és eredményesség biztosításához; úgy véli, hogy a Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek javíthatnák együttműködésüket, hogy garantálhassák az európai szabványosításhoz való uniós pénzügyi hozzájárulás stabil és felhasználóbarát keretét, mely jelentősen növeli majd a rendszer hatékonyságát;
b)A szabványosítási folyamathoz való hozzáférés javítása
30. az európai szabványosítási rendszer alapvető elemének tartja a hatáskörök nemzeti átruházását, különösen a CEN és a CENELEC szabványfejlesztési folyamatában; megjegyzi azonban, hogy – amint azt a szabványosításhoz való hozzáférésről szóló tanulmány is megerősíti – a legtöbb európai ország társadalmi érdekcsoportjai alig vagy egyáltalán nem vesznek részt a szabványfejlesztési folyamatokban;
31. arra ösztönzi ezért az európai és nemzeti szabványosítási testületeket, hogy támogassák és könnyítsék meg valamennyi érdekelt fél hathatós részvételét a szabványosítási folyamatban, különösen a kkv-k, és a közérdeket képviselő valamennyi érdekelt, vagyis a fogyasztók (beleértve a fogyatékkal élő és sebezhető fogyasztókat is), a környezetvédők, a munkások és a más társadalmi érdekeket képviselő szervezetek képviselőinek részvételét;
32. felkéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a társadalmi érdekcsoportok és kkv-k nemzeti szintű alacsony részvételének okait, és szükség esetén támogassa a tagállamokra vonatkozó olyan intézkedéseket, melyek a társadalmi érdekcsoportok és kkv-k számára hozzáférést nyújtanak a nemzeti szabványosítási folyamathoz; üdvözli a CEN/CENELEC-nek és a nemzeti szabványosítási testületeknek (NSB-k) a kkv-k szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló tanulmány 58 ajánlást tartalmazó eszköztárának és az EXPRESS-jelentés ajánlásainak végrehajtására irányuló, annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy valamennyi érdekelt számára javítsák a hozzáférést;
33. hangsúlyozza, hogy – amint azt már a „90-es évektől kezdve felismerték – közvetlen részvételt kell biztosítani az európai szintű társadalmi érdekcsoportoknak, hogy nézeteik hatékonyabban érvényesüljenek, hiszen a nemzeti technikai bizottságokban való képviseletük a legtöbb tagállamban továbbra is gyenge lábakon áll; leszögezi, hogy mivel csak nagyon korlátozott sikereket értek el a társadalmi érdekcsoportok nemzeti szintű részvételének fokozása terén, legalább a 2020-ig terjedő időszakban fenn kell tartani és meg kell erősíteni az ezen érdekcsoportokat képviselő európai szervezetek pénzügyi és politikai támogatását; kéri e szervezeteket, hogy játszanak kiemelkedő szerepet a tagállamoknak és az érdekelteket tömörítő nemzeti társulásoknak való tanácsadás terén annak érdekében, hogy megerősítsék az egyes érdekelt felek nemzeti szintű részvételét;
34. úgy véli, hogy ezeknek a társadalmi érdekeket képviselő európai szervezeteknek nagyobb szerephez kell jutniuk az európai szabványügyi szervezeteken belül; ezért kéri a Bizottságot és az európai szabványosítási szervezeteket, hogy támogassák az e cél elérését szolgáló különféle intézkedéseket, többek között – a hatáskörök nemzeti átruházására vonatkozó elv sérelme nélkül – tényleges, de szavazati jog nélküli tagságot biztosítva e szervezeteknek az európai szabványosítási szervezeteken belül, feltéve, hogy társult tagok vagy együttműködő partnerek; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti szabványügyi szervezeteknek kulcsszerepet kell játszaniuk a szabványosítási folyamaton belül a társadalmi érdekcsoportok részvételének megerősítésében, tekintettel a hatáskörök nemzeti átruházására vonatkozó elv elsődlegességére;
35. üdvözli a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) zajló fejleményeket, különösen a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 szabvány kialakítása során használt modellt, amely során a nemzeti szabványügyi testületek az érdekelt felek hat azonosított kategóriájának (ipar, fogyasztók, kormányzat, munkások, NGO-k, valamint szolgáltatás, háttértámogatás, kutatás és egyéb) mindegyikéből csak egy képviselőt jelölhettek a megfelelő munkacsoportba; fenntartja, hogy az európai szabványügyi szervezeteknek és a Bizottságnak valamennyi érdekelt féllel együtt gondosan fel kell mérniük egy ehhez hasonló modellnek a kivételes közérdeklődésre számot tartó területeken folyó szabványtervezés alternatívájaként való használatát, és ennek következtetéseiről tájékoztatni kell a Parlamentet; felkéri a Bizottságot, hogy javasoljon pénzügyi eszközöket ezen alternatív modell támogatása érdekében;
c)A nemzeti delegálás elvének hangsúlyozása
36. rámutat, hogy bár a nemzeti szabványügyi testületek az európai szabványosítási rendszer központi elemét képezik, jelentős különbségek vannak közöttük az erőforrások, a technikai szakértelem és az érdekelt felek elkötelezettsége tekintetében; hangsúlyozza, hogy a meglévő egyenlőtlenségek jelentős egyensúlytalanságot okoznak az európai szabványosítási rendszerben való részvételük terén, miközben egyes nemzeti szabványügyi testületeken belül a korlátozott források akadályozzák hatékony bevonásukat a szabványok kialakításának folyamatába;
37. kéri a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy támogassanak képzési programokat és tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a gyengébb helyzetű nemzeti szabványügyi testületek – amelyek jelenleg nem tartanak fenn technikai bizottsági titkárságokat, és nem gazdasági struktúrájuknak megfelelő szinten vesznek részt az európai szabványosítási munkában – aktívabb szerepet játszhassanak a szabványosítási folyamatban a belső piacba vetett bizalom egyenlő körülmények biztosítása általi növelése érdekében; úgy véli, hogy a kkv-k számára képzési programokra is szükség van a szabványosítási folyamatban való részvételük fokozása, és a szabványosítás mint stratégiai marketingeszköz jelentőségének növelése érdekében;
38. nagyra értékeli a CEN és a CENELEC azon kezdeményezését, hogy szakértői vizsgálatot indítsanak annak értékelésére, hogy az NSB-k megfelelően alkalmazzák-e a WTO alapelveit (és más attribútumokat) és a folyamatos javulás és a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése végett, hangsúlyozza, hogy ennek a projektnek az NSB-k megerősítése, valamint nemzeti szinten minden érintett érdekelt fél jobb részvétele hatékony eszközeként kell szolgálnia; úgy véli, hogy ebben a projektben minden NSB-nek részt kell vennie, és azt független auditokkal kell megtámogatni; felkéri a CEN-t és a CENELEC-et hogy készítsenek jelentést a szakértői vizsgálati folyamatról és hozzák azt nyilvánosságra;
39. sürgeti a tagállamokat, hogy ellenőrző és jelentési mechanizmusok létrehozása révén biztosítsák valamennyi érdekelt fél hatékony képviseletét a nemzeti technikai bizottságokban, és hatékony részvételük biztosítása érdekében biztosítsanak képzést és pénzügyi támogatást a gyengébb társadalmi érdekcsoportok, és adott esetben a kkv-k és kisipari vállalkozások számára; hangsúlyozza a felhasználók számára a szabványokról szóló információkhoz való digitális hozzáférés biztosításának jelentőségét;
40. felszólítja az ESO-kat és a tagállamokat, hogy időszakosan nyújtsanak be a Bizottság számára előrehaladási jelentést tevékenységeikről, hogy biztosítsák a kiadott szabványok kialakításáért felelős technikai testületekben valamennyi érdekelt fél megfelelő képviseletet, amelyet a jelentési kötelezettségekre kell alapozni; hangsúlyozza, hogy e jelentéseket ezután egy, az európai és nemzeti szabványosító szervezetek által tett erőfeszítésekről és az elért eredményekről szóló bizottsági jelentésbe kell bevezetni;
41. felkéri az NSB-ket, hogy a gyengébb érdekelt feleknek biztosítsanak szabad hozzáférést a szabványosító bizottságokhoz és alakítsanak ki eszközöket az érdekelt felek bevonására, köztük egy ingyenes, könnyen használható on-line konzultációs mechanizmust az összes új szabványjavaslat számára; ösztönzi ezeket a szervezeteket, hogy teljes mértékben éljenek az információs és kommunikációs technológiák (IKT) lehetőségeivel az érdekelt felek részvételének az internetalapú találkozókon és online vitákon keresztül történő erősítése érdekében; arra ösztönzi az NSB-ket is, hogy biztosítsák a kommunikációt a rendszer határain túl, különösen a közvélemény új szabványokkal kapcsolatos kérdései esetében, tekintettel arra, hogy a közvélemény kérdései általában a rendszer jelenlegi résztvevői felé irányulnak;
42. sajnálja, hogy a tagállam hatóságai csekély érdeklődést mutatnak a szabványok kifejlesztésének folyamata iránt, annak ellenére, hogy a szabványosítás fontos eszközt jelent a jogalkotás és a közpolitikák támogatása terén; sürgeti a tagállamokat – a polgárok érdekei képviselőiként – és különösen a piacfelügyeleti hatóságokat, hogy küldjenek képviselőket az európai uniós politikákat és jogszabályokat támogató szabványok fejlesztését tükröző nemzeti technikai bizottságokban való részvételre; hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok részvétele a szabványok kialakításáról folyó vitákban alapvető fontosságú a jogszabályok megfelelő működése szempontjából az „új megközelítés” részét képező területeken, és annak elkerülése érdekében is, hogy a harmonizált szabványok ellen utólag emeljenek hivatalos kifogást;
43. felszólítja az nemzeti szabványosítási testületeket, hogy az igazságos belső piaci verseny érdekében kövessék az ISO etikai kódexét annak biztosítására, hogy a szabványok pártatlanságát ne veszélyeztessék más tevékenységek, például a tanúsítás vagy az akkreditáció; hangsúlyozza ezenkívül a szabványok és a megfelelőség vizsgálatára vonatkozó iránymutatások kialakításának, valamint azok elfogadása és tisztességes használata támogatásának fontosságát, különösen az integritásra, objektivitásra és pártatlanságra vonatkozó követelményeket illetően;
d)A szabványokhoz való hozzáférés megkönnyítése
44. elismeri, hogy az európai szabványosítás hozzásegít ahhoz, hogy egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki valamennyi piaci szereplő, különösen az európai gazdaság központi elemét képező, és a rendszerben alapvető szerepet betöltő kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; elismeri azonban, hogy a szabványosításba való bevonásuk nem mindig áll arányban gazdasági jelentőségükkel, miközben a szabványok összetettsége és költségei akadályt jelenthetnek a kkv-k számára;
45. hangsúlyozza, hogy a szabványok kialakításakor és kiigazításakor figyelembe kell venni a kkv-k – különösen a kis-, mikro- és kisipari vállalkozások – jellemzőit és környezetét; üdvözli az európai és nemzeti szabványügyi testületek arra irányuló kezdeményezéseit, hogy végrehajtsák a kkv-k európai szabványosításhoz való hozzáféréséről szóló tanulmány ajánlásait és úgy véli, hogy ezeket bevált gyakorlatoknak kell tekinteni; üdvözli és ösztönzi az Európai Szabványügyi Bizottság/az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CEN/Cenelec) kis- és középvállalkozói programjaiban a szabványok kkv-k általi alkalmazásának megkönnyítésére javasolt intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k teljes mértékben részt tudjanak venni a szabványok kialakításában, és azokhoz jobban és olcsóbban férhessenek hozzá;
46. különösen hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak lehetővé kell tennie azt, hogy jobban figyelembe lehessen venni a kkv-k és kisipari vállalkozások érdekeit az európai kisvállalkozói csomag stratégiai intézkedései végrehajtásával történő szabvány-kialakítás során, a csomag hetedik elve szerint: uniós pénzügyi támogatás, a szabványokhoz való hozzáférés költségeinek csökkentése, az európai szabványok kivonatainak rendszeres közzététele és a szabványügyi bizottságok igazságos összetétele;
47. felszólítja a Bizottságot, hogy lehetőség szerint egyszerűsítse az eljárásokat, és arra, hogy a jövőbeni módosításoknál vegye figyelembe a „gondolkozz először kicsiben” elvet; javasolja, hogy a Bizottság a következő „kkv-k hetén” vegye napirendre a szabványosítás kérdését;
48. fenntartja, hogy a felhasználóknak az európai uniós politikák és jogszabályok támogatásaként kifejlesztett európai szabványokhoz való hozzáférése olyan fontos kérdés, amely további vizsgálatot igényel; úgy véli, hogy a különféle árképzési rendszereket figyelembe kell venni a magán/ipari szabványoknál és a harmonizált/megbízatásra kialakított szabványoknál; kiemelten felszólítja a nemzeti szabványügyi szervezeteket, hogy kedvezményes díjak és szabványcsomagok csökkentett áron való biztosítása révén csökkentsék a költségeket, és vizsgálják meg a hozzáférés módjainak javítását, különösen a kkv-k számára;
49. emlékeztet azonban arra, hogy egy szabvány beszerzési ára csak a szabványfelhasználók teljes költségei kis részének felel meg, akiknek általában jelentősen nagyobb forrásokat kell rászánniuk, hogy a szükséges szabványt átültessék üzleti folyamatukba;
50. hangsúlyozza, hogy a szabványoknak érthetőnek, egyszerűnek és könnyen alkalmazhatónak kell lenniük, hogy azokat a felhasználók jobban végre tudják hajtani; alapvető fontosságúnak tartja, hogy szükség esetén csökkenteni lehessen a szabványok közötti kereszthivatkozások túlzott számát, és hogy megoldást találjanak egy adott termék vagy folyamat szempontjából fontos szabványcsoportok azonosítása terén jelenleg tapasztalható nehézségekre; felszólítja a nemzeti és európai szabványügyi szervezeteket és a szakmai szövetségeket, hogy nyújtsanak felhasználóbarát iránymutatásokat a szabványok alkalmazására vonatkozóan, valamint ingyenes on-line szabványkivonatokat és jobb on-line hozzáférést a konzultációs tervezetekhez és az egyszerű elektronikus keresési funkciókhoz;
51. üdvözli az ESO-k jelenleg zajló kezdeményezését, hogy készüljön minden szabványukról összefoglaló, és azok korlátozás nélkül megtekinthetők legyenek az interneten, és kéri, hogy e projektet hamar vigyék véghez; hangsúlyozza azonban, hogy ezt a projektet nemzeti szinten is végre kell hajtani annak érdekében, hogy a szabványok felhasználói számára saját nyelvükön, az NSB-k honlapján keresztül lehetőség nyíljon a tájékozódásra az egyes szabványok tartalmáról;
52. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szabványok az EU összes hivatalos nyelvén hozzáférhetők legyenek, hogy a felhasználók megértsék azokat; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa és egyszerűsítse a harmonizált szabványokkal kapcsolatos pénzügyi intézkedéseket és fordításukat;
Szabványosítás globalizálódó környezetben, az innováció és a fenntartható versenyképesség szolgálatában
53. elismeri, hogy az európai szabványosítás az innováció, kutatás és fejlesztés (K+F) előmozdításának fontos eszköze, amely hozzájárul az Unió versenyképességéhez és a belső piac kiteljesüléséhez; hangsúlyozza annak jelentős gazdasági előnyeit, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára a gyorsabb tudásátadást, a költségek és a kockázatok csökkentését, a gyorsabb piacra jutást és az innovációs érték növelését;
54. elismeri, hogy bár a szabványosítás jelentős szerepet játszhat az új technológiák kiaknázásának megkönnyítésében, jelentős szakadék tapasztalható a K+F eredményeinek a szabványok kialakítása terén való alkalmazásában; ezért hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a szabványok kialakítói, az újítók, a tudományos körök és a kutatói közösségek egymásra vonatkozó kölcsönös ismereteit, és javítani kell a közöttük fennálló együttműködést; hangsúlyozza, hogy az új – különösen a közpénzekből finanszírozott kutatási és innovációs programokból származó – ismeretek szabványokba való belefoglalása segíteni fogja az innovációt és a versenyképességet;
55. kéri a tagállamokat, hogy az NSB-kkel együttműködésben mozdítsák elő a szabványosítás egyetemi curriculumba, oktatásba (pl. gazdasági és műszaki iskolák), élethosszig tartó tanulási programokba és tájékoztató kampányokba történő bevételét, a jelenlegi és jövőbeli gazdasági operátorok és a politikák kialakítói figyelmének a szabványok jelentőségére és hasznára való felhívása végett; felkéri az NSB-ket, hogy terjesszék ki a szakmai szövetségekkel való együttműködésüket, hogy elfogadható információval lássák el a kkv-kat a szabványok alkalmazásából származó gazdasági előnyökről; felhívja ezenkívül a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabványosítás kérdése kerüljön napirendre az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” program keretében; támogatja a szabványosítás gazdasági és társadalmi előnyeinek vizsgálatára, számszerűsítésére és kommunikálására irányuló fellépéseket;
56. úgy véli, hogy az európai innovációs, versenyképességi és kutatási keretprogramok fontos hozzájárulást nyújthatnak a szabványalkotási folyamathoz azáltal, hogy egy fejezetet a szabványosításnak szentelnek; úgy véli, hogy egy ilyen intézkedés lehetővé tenné a szabványok előnyeinek jobb megértését és segítené a rendszerszintű megközelítést a felsőbb szinteken a kutatás, az innováció és a szabványosítás között; felkéri a Bizottságot, hogy az EU által finanszírozott K+F-projektek kiértékelési kritériumai közé emelje be a „szabványosítás szempontjából való relevanciát”, támogassa a szabványosításhoz kapcsolódó projekteket, és innovatív eszközökkel növelje a projektek ismertségét;
57. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki technológiafigyelő tevékenységeket azon jövőbeli K+F-eredmények azonosítására, amelyeknek a szabványosítás esetlegesen a javára válhat, valamint segítse elő a K+F piaci térnyeréséhez és működéséhez szükséges információ áramlását és átláthatóságát, valamint ezzel összefüggésben segítse elő könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát értékelési mechanizmusok biztosítását az interneten keresztül;
58. felszólítja a tagállamokat, hogy a közbeszerzések során alkalmazzák az európai szabványokat a közszolgáltatások javítása és az innovatív technológiák támogatása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy a szabványok alkalmazása nem vezethet további korlátok kialakulásához, különösen a közbeszerzési eljárásokban részt venni kívánó kisvállalkozások számára;
59. megismétli, hogy az éghajlatváltozással és más jövőbeni globális, energiával és környezettel kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés tiszta technológiák és környezetbarát termékek kifejlesztését és előmozdítását vonja magával; ezért úgy véli, hogy sürgősen szükség van a környezetvédelmi szempontok minden érintett termékbe és szolgáltatásba való integrálására, és hogy az európai szabványosítási rendszernek ki kell fejlesztenie egy jobb rendszert annak biztosítására, hogy e szempontokkal megfelelőképp foglalkozzanak a szabványok kialakításakor; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a környezetvédelmi szervezetek és a környezetvédelemért felelős hatóságok szabványosítási bizottságokban való aktív részvételét nemzeti és európai szinten; hangsúlyozza, hogy a szabványosítási modellekre vonatkozó új iránymutatások kidolgozásánál is tükröződnie kell annak, hogy az európai innovációs erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az energetikai, társadalmi és környezetvédelmi kihívásoknak való megfelelés globális stratégiáihoz kell igazítani;
60. hangsúlyozza, hogy az emberi egészség és az életkörülmények javulása olyan termékek kifejlesztését vonja magával, amely hozzá tud járulni a népesség egészséges fejlődéséhez és javíthatja a hozzáférést különösen a gyermekek és a kiszolgáltatott személyek számára; ezért úgy véli, hogy sürgősen szükség van az egészségügyi szempontok minden érintett termékbe és szolgáltatásba való integrálására, és hogy az európai szabványosítási rendszernek ki kell fejlesztenie egy jobb rendszert annak biztosítására, hogy e szempontokkal megfelelőképp foglalkozzanak a szabványok kialakításakor; e tekintetben európai szabványok kialakítására hív fel egyebek mellett az ortopédiai szempontból egészséges gyermeklábbelik terén; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az egészségügyi szakértők és az egészségügyi kérdésekért felelős hatóságok szabványosítási bizottságokban való aktív részvételét;
61. hangsúlyozza, hogy a szabványosításban hatalmas lehetőségek rejlenek az akadálymentesítés tekintetében, amelynek hiánya jelenleg akadályozza a fogyatékkal élőket és az időseket képességeik érvényesítésében és abban, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt az élet valamennyi területén; sürgeti ezért olyan szabványok kidolgozását, amelyek figyelembe veszik a lakosság különféle szükségleteit és új üzleti lehetőségeket teremtenek innovatív megoldások biztosítására a mindenki számára hozzáférhető termékek, szolgáltatások és infrastruktúrák fejlesztésének elősegítése érdekében; hangsúlyozza a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítással kapcsolatos elképzelés (Design for All) fontosságát, amely kreativitási és etikai kihívást jelent a szabványkészítőknek, tervezőknek, vállalkozóknak, állami hatóságoknak és döntéshozóknak, mivel célja az, hogy minden ember számára azonos hozzáférést biztosítson többek között az épített környezethez, a közlekedéshez, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz, az orvosi létesítményekhez, az információhoz és a kommunikációhoz, a kultúrához, a szabadidős tevékenységekhez, valamint a fogyasztói termékekhez és szolgáltatásokhoz;
62. sürgeti ezért a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki és támogassanak szisztematikus megközelítést szabványosítási tevékenységeik tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a szabványok megfelelő hozzáférési követelményeket tartalmazzanak a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítással kapcsolatos elveknek (Design for All) megfelelően, beleértve olyan megfelelő ellenőrzési mechanizmust, amely biztosítja, hogy az érintett szabványok megfelelő módon tükrözzék a fogyatékkal élők és az idősek szükségleteit; sürgeti továbbá a Bizottságot, a tagállamokat, valamint az európai és nemzeti szabványügyi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki és támogassanak képzéseket egyrészt a fogyatékkal élők számára, hogy több lehetőséget biztosítsanak részükre a szabványosítási folyamatban való tényleges részvételre, másrészt a szabványok kialakítói számára, hogy megismerkedhessenek a fogyatékkal élőket és a hozzáférést érintő kérdésekkel;
63. sürgeti valamennyi tagállamot, hogy haladéktalanuk ratifikálja a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és ténylegesen hajtsa végre annak rendelkezéseit az egyetemes tervezés elvei érvényesülésének szabványfejlesztési folyamatokban történő elősegítése tekintetében; sürgeti továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a jelenlegi közbeszerzési szabályaikat akadálymentesítési záradékok közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaiba történő belefoglalása érdekében a hozzáférés elősegítése, továbbá a gyártók ösztönzése érdekében, hogy hozzáférhető termékeket és szolgáltatásokat dolgozzanak ki és kínáljanak; sürgeti, hogy az Unió által finanszírozott K+F projektek fejlesszenek ki újszerű, segítő technológiát alkalmazó termékeket, továbbá hogy az akadálymentesítési rendelkezéseket tegyék a nemzeti és regionális szintű strukturális finanszírozás feltételévé;
64. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem további megerősítése érdekében prioritásként kell kezelni az általános termékbiztonsági irányelvhez kapcsolódó szabványok kifejlesztésének eljárását;
65. felhívja a figyelmet az Európai Parlament elektromos járművekről szóló 2010. május 6-i állásfoglalására, amely hangsúlyozza, hogy a versenyképesség és a környezetvédelem érdekében az elektromos járművek piaci bevezetésének felgyorsításához hatékony szabványosítási folyamatokra van szükség különböző területeken;
66. rámutat arra, hogy mind a szellemi tulajdonjogok (IPR), mind a szabványosítás ösztönzi az innovációt és elősegíti a technológia terjesztését; hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a szabványok felhasználóinak és a szellemi tulajdonjogok tulajdonosainak érdekei között; felszólítja az európai és nemzeti szabványügyi szervezeteket, hogy legyenek különösen éberek a szabadalmaztatott technológiákon alapuló szabványok kialakításakor, hogy biztosítva legyen a felhasználók széles körű hozzáférése; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a szabványokban megtalálható bármely lényeges IPR-t igazságos, ésszerű és diszkriminációmentes feltételekkel bocsássák rendelkezésre;
67. elismeri, hogy a különböző fórumok és konzorciumok jelentősen hozzájárulnak a szabványosítási rendszerhez azáltal, hogy olyan, globális jelentőséggel bíró előírásokat biztosítanak, amelyek gyakran fogékonyabbak az innovatív technológiákra; rámutat arra, hogy különösen az információs és kommunikációs technológiai ágazatban számos fórum és konzorcium alakult át olyan világméretű szervezetté, amely nyílt, átlátható és konszenzuson alapuló fejlesztési folyamat alapján, széles körűen alkalmazott előírásokat készít; úgy véli, hogy az európai szabványügyi szervezeteknek és fórumoknak/konzorciumoknak meg kell találniuk annak módjait, hogy tevékenységeik tervezése során együttműködjenek a szabványok legmegfelelőbb – nemzetközi vagy európai – szinten történő átadása révén a koherencia biztosítása, valamint a szétaprózódás és a párhuzamosságok elkerülése érdekében;
68. felszólítja továbbá az európai szabványügyi szervezeteket, hogy alakítsanak ki és hajtsanak végre egy, a fórumok/konzorciumok előírásainak európai szabványokként való elfogadására vonatkozó továbbfejlesztett mechanizmust, amivel a hatáskörök nemzeti átruházásának elvével összhangban az összes érintett féllel való konzultációhoz létrehozott eljárásokon keresztül garantálni kell a konszenzust minden érdekelt fél részéről; hangsúlyozza, hogy ez nem korlátozhatja annak lehetőségét, hogy azokat globálisabb státusz elérése érdekében közvetlenül benyújtsák a nemzetközi szabványügyi szervezeteknek, feltéve, hogy ez megfelel a Világkereskedelmi Szervezetnek a kereskedelem elé háruló technikai akadályokkal kapcsolatos megállapodásában foglalt alapelveknek (átláthatóság, nyíltság, pártatlanság, konszenzus, hatékonyság, alkalmazhatóság és összefüggés);
69. elismeri, hogy az interoperabilitás az innováció és a versenyképesség kulcsa, különösen az IKT-ágazatban, ahol szerephez jutnak a fórumok és konzorciumok; rámutat arra, hogy az interoperabilitás nem csupán a szabványok/előírások kialakításától függ, hanem azok felhasználók általi átültetésétől is; elismeri, hogy a felhasználók által vezérelt fórumok és konzorciumok fontos szerepet játszanak az interoperabilitás elérésében; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az IKT-fórumok és -konzorciumok és a hivatalos szabványalkotási testületek közötti koordinációt, amely által növelhető a kölcsönös átjárhatóság és csökkenthető az IKT-ágazaton belüli szabványok megkettőzésének és ellentmondásának kockázata;
70. hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van az IKT-ra vonatkozó szabványosítási politika piaci és politikai fejleményekhez való hozzáigazítására, ami által elérhetőek az olyan fontos, kölcsönös átjárhatóságot igénylő európai szakpolitikai célok, mint például az e-egészségügy, a hozzáférhetőség, a biztonság, az e-üzletvitel, az e-kormányzat és a közlekedés, és ami hozzájárul a személyes adatok védelmét támogató szabványok fejlődéséhez;
71. kéri a Bizottságot, hogy a többi uniós szakpolitika támogatására hajtson végre olyan korszerű és szélesebb körű uniós szabványosítási politikát az információs technológiára vonatkozóan, amely többek között biztosítja a kölcsönös átjárhatóságot, a jogbiztonságot, valamint a megfelelő biztosítékok alkalmazását, egyúttal minimálisra csökkentve a vállalkozások többletterheit, a felhasználók kockázatait és az információs technológia szabad mozgásának útjában álló akadályokat;
72. felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza hatékonyan az információs technológia szabványosítását lehetővé tévő meglévő jogalapokat, és azonosítsa azon további információs technológiai ágazatokat, területeket vagy alkalmazásokat, amelyek esetében az uniós szabványosítás hatékony alkalmazása az uniós szakpolitikák támogatását szolgálhatná, valamint hogy ennek fényében terjesszen elő megfelelő javaslatokat; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben vegye fontolóra az „új megközelítés” és az „új jogi keretet” alkalmazását az uniós politikákat támogató korszerűsített IKT szabványosítási politika modelljeként;
73. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabványok – az egyazon szabvány sok országban való alkalmazása révén, a teljesítményalapú megközelítés középpontba állításával és a fogyasztói megértés és a piaci bizalom ösztönzésével – a globális piac húzóelemeit jelentik;
74. hangsúlyozza, hogy a szabályozói dialógus a belső piac külső dimenziójának fontos szempontja és ezért meg kell védeni és meg kell erősíteni az európai szabványosítási rendszer pozícióját a nemzetközi szabványosítási környezeten belül a valódi globális jelentőséggel bíró nemzetközi szabványok kifejlesztésének támogatása, a kereskedelem megkönnyítése és Európa versenyképességének fokozása érdekében, közben figyelembe véve a fejlődő országok legitim érdekeit és vigyázva arra, hogy a nemzetközi szinten már elvégzett munkát ne végezzék el újra feleslegesen;
75. támogatja két európai szabványügyi szakértő Kínába és Indiába delegálását az ESO-k támogatása, az európai szabványok előmozdítása és ezen országok szabványosítási rendszereiről való visszajelzés céljából; felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel, szükség van-e a világ más régióiba is szabványügyi szakértők delegálására az európai szabványosítási rendszer további támogatása érdekében;
76. felszólítja a Bizottságot, hogy szabványosítási tevékenységét hangolja össze nemzetközi partnereinkkel, például a transzatlanti párbeszéd keretében; ennek szellemében ösztönzi a Bizottságot a szükséges intézkedések előkészítésére és megtételére az európai szabványosítás világszintű befolyásának megerősítése érdekében, hogy ezáltal növekedjék Európa termékeinek és szolgáltatásainak versenyképessége a nemzetközi kereskedelemben;
77. kéri az európai érdekelt feleket és a nemzeti szabványügyi testületeket, hogy ismételten erősítsék meg a nemzetközi szabványosítás melletti elkötelezettségüket, Európa vezető szerepének kihasználása és a globális piacokon az első lépést megtevő szereplőnek járó előnyök kiaknázása érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai érdekelt felek és a nemzeti szabványügyi testületek között technikai és politikai szinten is jobb koordinációra van szükség a nemzetközi szabványosítás terén;
o o o
78. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.
– tekintettel a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió között 1994. november 28-án aláírt és 1998. július 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra,
– tekintettel az EU–Moldova Együttműködési Tanács 2009. december 21-én kiadott együttes nyilatkozatára,
– tekintettel a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közötti társulási egyezmény megkötésére irányuló folyamatban lévő tárgyalásokra, illetve az Unió és a Moldovai Köztársaság közötti vízumrendszer liberalizálásáról folyó tárgyalásokra,
– tekintettel a Moldovai Köztársaságban elért haladásról szóló 2010. május 12-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0207),
– tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Moldováról és a Dnyeszteren túli területekről szóló 2010. május 17-i, a Dnyeszteren túli régió vezetésével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010. szeptember 27-i, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának a Moldovai Köztársaság általi ratifikálásáról szóló 2010. október 14-i nyilatkozatára,
– tekintettel a 2009. július 29-i parlamenti választások és az alkotmányreformmal kapcsolatos 2010. szeptember 5-i népszavazás eredményére, valamint azon határozatra, mely szerint 2010. november 28-án előrehozott választásokat fognak tartani,
– tekintettel a Moldovai Köztársaságról és a Dnyeszteren túli régióról szóló korábbi állásfoglalásaira,
A. mivel az európai szomszédságpolitika (ENP) és a 2009 májusában útjára indult keleti partnerség elismerte a Moldovai Köztársaság európai törekvéseit, valamint Moldova mint az Európai Unió tagállamaihoz mély történelmi, kulturális és gazdasági szálakkal kapcsolódó ország jelentőségét,
B. mivel az EU–Moldovai Köztársaság által jelenleg tárgyalt társulási megállapodás jelentősen megerősíti az EU és a Moldovai Köztársaság közötti közös intézményi keretet, megkönnyíti valamennyi területen a kapcsolatok elmélyítését, megerősíti a politikai egyesülést és a gazdasági integrációt, és amely a kölcsönös jogokról és kötelezettségekről is rendelkezhet,
C. mivel az EU és Moldova közötti kapcsolatok az elmúlt évben jelentős mértékben javultak, és ezt az Európai Bizottság 2010. május 12-i, az elért haladásról szóló jelentése megfelelően kifejezésre is juttatta, mely szerint az európai szomszédságpolitika cselekvési tervében szereplő legtöbb ágazat terén előrehaladás történt,
D. mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, az Európai Külügyi Szolgálat felállítása és az Unió alelnökének/főképviselőjének kinevezése megújult lendületet ad az Európai Uniónak a saját szomszédságában meglévő állandósult konfliktusok – beleértve a Dnyeszteren túli terület kérdésének– kezelésében egy még inkább kezdeményező szerep vállalásához,
1. üdvözli a Moldovai Köztársaság tavaly elért eredményeit és bízik benne, hogy a választási folyamat tovább fogja erősíteni Moldovában a demokratikus intézményeket, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását; elvárja, hogy a moldovai hatóságok továbbvigyék a szükséges reformokat és teljesítsék az irányú kötelezettségeiket, hogy a Moldovai Köztársaság szilárdan haladhasson tovább az európai integráció felé vezető úton;
2. üdvözli, hogy 2010. január 12-én az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság között elindultak a társulási egyezményről szóló tárgyalások, és megelégedéssel veszi tudomásul a Moldovai Köztársaságtól a Bizottságnak megküldött, e folyamat során elért nagyon jó eredményeket;
3. felszólítja a Tanácsot, hogy kérje fel a Bizottságot egy vízumliberalizációval kapcsolatos ütemterv sürgős kidolgozására 2010. október 25-én tartandó ülésén, amelynek segítségével a vízumkérdésről szóló párbeszéd a műveleti fázisba lép, és amely a Moldovai Köztársaságnak a vízumkérdésről szóló párbeszéd négy fejezetéről szóló előzetes tárgyalásokat követően elért előrehaladásán alapul;
4. üdvözli, hogy az ország gazdasági stabilizációjának támogatása, valamint az IMF hatályos programjában meghatározott – a fizetési mérleghez és a költségvetéshez kapcsolódó – finanszírozási szükségleteinek enyhítése céljából a Moldovai Köztársaság vissza nem térítendő támogatás formájában legfeljebb 90 millió euró összegű makroszintű pénzügyi támogatást kap; hangsúlyozza, hogy a Moldovai Köztársaságnak fokoznia kell a strukturális reformok hatékony megvalósítására irányuló erőfeszítéseit, különösen a jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem, valamint az üzleti és beruházási légkör tekintetében;
5. elismeri, hogy javulás történt az üzleti környezet és a vállalkozói tevékenység szabályozási kerete tekintetében, ami a beruházásokkal kapcsolatos vonzerő szempontjából alapvető fontosságú intézkedésnek számít, és bízik abban, hogy a társulási megállapodás részét képező, és a Moldovai Köztársaság és az EU közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló tárgyalások gyors ütemben fognak zajlani;
6. támogatja a számos tagállami külügyminiszter, valamint a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos, Štefan Füle részvételével zajló „Moldova barátai” elnevezésű kezdeményezést, melynek célja, hogy kifejezze az EU határozott támogatását és szolidaritását a Moldovai Köztársaság felé, valamint egyértelmű jele annak, hogy elkötelezetten támogatja az országot az előtte álló kihívások legyőzésében; úgy véli, hogy ez a kezdeményezés hatékonyan támogatja majd a Moldovai Köztársaságot belső reformjai végrehajtásában és az Európai Unióhoz való közeledésben;
7. véleménye szerint az EU hozzájárulhat a Dnyeszteren túli terület helyzetének megoldásához a bizalomépítés elősegítése, különösen a lakosság közös szükségleteire irányuló, a helyi közösségek és a civil társadalom együttműködésével megvalósuló közös projektek támogatása, valamint a Dnyeszter mindkét oldalán a gazdasági válság enyhítését célzó segítségnyújtás révén;
8. hangsúlyozza, hogy a Dnyeszteren túli kérdés megoldása alapvetően fontos elem a Moldovai Köztársaság és a régió politikai stabilitásának és gazdasági jólétének előmozdítása szempontjából; megismétli, hogy támogatja a Moldovai Köztársaság területi integritását, és rámutat arra, hogy erőteljesebb uniós szerepvállalásra van szükség a Dnyeszteren túli régió kérdésére vonatkozó megoldás tekintetében, mivel a probléma elhúzódásának nem szabad akadályoznia Moldova európai uniós integrációját;
9. üdvözli a Dnyeszteren túli konfliktus rendezésével kapcsolatban 2009 júniusa óta az „5+2” felállásban lezajlott nem hivatalos tárgyalásokat, felhívja a feleket, hogy ebben a felállásban a lehető leghamarabb ismét hivatalos tárgyalásokat folytassanak, és üdvözli az Angela Merkel német kancellár és Dimitrij Medvegyev orosz elnök által elindított, és a Dnyeszteren túli konfliktus megoldására irányuló Meseberg-kezdeményezést, és úgy véli, hogy egy külügyminiszteri szinten megrendezendő biztonsági fórum hozzájárulhatna a konfliktus partnerekkel közös, fenntartható megoldásához;
10. hangsúlyozza, hogy szükséges az emberek állami intézményekbe, valamint igazságügyi hatóságokba vetett bizalmának megerősítése, főként azt követően, hogy a bűnüldöző szervek néhány tisztje és alkalmazottja beavatkozott a 2009 áprilisában lezajlott erőszakos eseményekbe, és elvárja, hogy állítsák bíróság elé mindazokat, akik felelősek az erőszakért;
11. ösztönzi valamennyi demokratikus politikai erőt és etnikai-kulturális közösséget, hogy kerülje el a szükségtelen összetűzéseket, és összpontosítson arra, hogy a Moldovai Köztársaság számára olyan átfogó jövőképet alakítson ki, amelynek célja, hogy az országot az európai célkitűzések elérése felé irányítsa;
12. reméli, hogy a 2010. november 28-ra kiírt közelgő választásokat a nemzetközi követelményeknek megfelelően bonyolítják le és emlékeztet arra, hogy a választási kampányban egyenlő feltételeket kell teremteni az összes politikai erő számára; elvárja a külföldön élő moldovai állampolgárok szavazati jogának hatékonyságát biztosító intézkedések meghozatalát, és leszögezi, hogy a Dnyeszteren túli szakadár régió de facto hatóságainak nincs joga, hogy akadályozza a moldovai állampolgárokat abban, hogy részt vegyenek a szavazáson;
13. felszólítja a Moldovai Köztársaságot, hogy az Euronest Parlamenti Közgyűlés alapító okiratának megfelelően vegyen részt a közgyűlésben;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a moldovai kormánynak és parlamentnek.
Integrált uniós tengerpolitika
260k
111k
Az Európai Parlament 2010. október 21-i állásfoglalása az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról (2010/2040(INI))
– tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című közleményére (COM(2007)0575),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az integrált uniós tengerpolitika eredményei” című helyzetjelentésére (COM(2009)0540),
– tekintettel az Európai Bizottság integrált uniós tengerpolitika eredményeiről szóló helyzetjelentését kísérő, a bizottsági szolgálatok által elkészített munkadokumentumra (SEC(2009)1343),
– tekintettel az Európai Bizottság „Úton a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé ” című közleményére (COM(2009)0466),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az integrált uniós tengerpolitika nemzetközi dimenziójának fejlesztése” című közleményére (COM(2009)0536),
– tekintettel az Európai Bizottság „Úton a tengerfelügyelet integrációja felé: az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási környezet” című közleményére (COM(2009)0538),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásának vizsgálata” című közleményére (COM(2008)0068),
– tekintettel az Európai Bizottság „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményére (COM(2010)2020),
– tekintettel az Európai Bizottság „A Bizottság munkaprogramja a 2010. évre – Ideje cselekednünk!”című közleményére (COM(2010)0135),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyvére (COM(2009)0147),
– tekintettel az Európai Bizottság „Tengeri területrendezési útiterv: Egységes alapelvek érvényesítése az EU-ban” című közleményére (COM(2008)0791),
– tekintettel az Európai Bizottság „Iránymutatások a tengerpolitikával kapcsolatos integrált megközelítéshez: az integrált tengerpolitikai irányítás és az érintettekkel folytatott konzultáció terén megvalósítandó helyes gyakorlat kialakításáról” című közleményére (COM(2008)0395),
– tekintettel az Európai Bizottság „A balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégia” című közleményére (COM(2009)0248),
– tekintettel az Európai Bizottság „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” című közleményére (COM(2008)0763),
– tekintettel az Európai Bizottság szolgálatai által elkészített, „A Tengerrel kapcsolatos ismeretek európai infrastruktúrája: Az európai tengeri megfigyelési és adathálózat kiépítésének menetrendje” című munkadokumentumra (SEC(2009)0499),
– tekintettel az Európai Bizottság szolgálatai által elkészített, „Tengeri adatkezelő infrastruktúra – A nyilvános konzultációs eredményei ” című munkadokumentumra (SEC(2010)0073),
– tekintettel az Európai Bizottság szolgálatai által elkészített, „Informális dokumentum a tengerészeti felügyeletről” című munkadokumentumra (SEC(2008)2337),
– tekintettel az Európai Bizottság „A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiája – Az Európai Kutatási Térségen belüli egységes keretrendszer a tengerek és óceánok fenntartható hasznosításáért” című közleményére (COM(2008)0534),
– tekintettel az Európai Bizottság „Javaslatok és stratégiai célkitűzések az Európai Unió tengeri szállítási politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedő időszakra” című közleményére (COM(2009)0008),
– tekintettel a Tanács 2009. november 16-i, integrált tengerpolitikára vonatkozó következtetéseire,
– tekintettel a Tanács 2009. november 17-i, integrált tengerészeti felügyeletre vonatkozó következtetéseire,
– tekintettel a Tanács 2010. június 14-i, integrált tengerpolitikára vonatkozó következtetéseire,
– tekintettel a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre és ennek jegyzőkönyveire(2),
– tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére a tengerekre és tengerparti területekre vonatkozó, 2009. június 17–18-i csomagról,
– tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című, 2007. július 12-i állásfoglalására(3),
– tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló 2008. május 20-i állásfoglalására(4),
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Halászati Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0266/2010),
A. mivel az óceánok és tengerek rendkívül összetettek és számos tevékenység, érdek és politika hat rájuk; mivel a tengerpolitikai ügyekkel kapcsolatban jelentkező számos kihívás megfelelő kezeléséhez szükséges szakértelem és hatáskör több, igen eltérő irányítási szintekhez tartozó kormányzati és magánszereplő között oszlik meg,
B. mivel a világóceánok és világtengerek összekapcsolódnak és kölcsönösen függnek egymástól, és mivel ezen túlmenően az óceánok és tengerek hajózási, halászati, energetikai, turisztikai, kutatási célú egyre intenzívebb kiaknázása, valamint az éghajlatváltozás még tovább fokozta a tengeri környezetre nehezedő nyomást,
C. mivel a hajóipar és hajógyártás jelentős mértékben járul hozzá az uniós országok jólétéhez és értékes szolgáltatást kínál az európai és a globális ipar és a fogyasztók számára,
D. mivel az integrált tengerpolitikai megközelítés világos választ ad arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges nagyobb koherenciát elérni a tengeri és parti területekre vonatkozó különböző politikák égisze alatt folytatott tevékenységek, illetve az ezen ökoszisztémák erőforrásainak környezetbarát felhasználására irányuló igény között,
E. mivel a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv alkotja az integrált tengerpolitika (IMP) környezetvédelmi pillérét; mivel ezt a megközelítést jobban össze kell kapcsolni más ágazati politikákkal,
F. mivel az integrált tengerpolitikának a tengerkutatási, technológiai és innovációs kiválóságon kell alapulnia és a döntéshozatal során egyablakos megközelítéshez, s ezzel együtt a szabályozó hatásköri párhuzamosságok csökkenéséhez kell vezetnie, a regionális és helyi sajátosságok figyelembevétele mellett,
G. mivel az integrált tengerpolitikai irányítási struktúráknak növelniük kell az egymással versengő tevékenységek összehangolt tervezését, a tengeri területek stratégiai irányítását, a felügyeleti tevékenységek minőségét és a jogszabályok végrehajtását, mivel ez a célkitűzés szükségessé teszi a szóban forgó struktúrák egészének helyes azonosítását, láthatóságuk garantálását és együttműködésük javítását, mindezt egy átlátható és koherens keretben,
H. mivel az Európai Unió a világ első számú tengeri hatalma, amelynek az integrált tengerpolitikára és annak eredményeire támaszkodva meghatározó szerepet kell játszania a nemzetközi színtéren a tengeri tevékenységek tervezésének javítása, a környezet védelme és a bevált gyakorlatok nemzetközi fórumokon való terjesztése érdekében,
I. mivel Európa legkülső tengerparti és szigeti régiói fontos szerepet játszanak a biztonság, valamint a környezeti kockázatok és a bűncselekmények elleni védelem tekintetében;
Általános észrevételek
1. üdvözli az Európai Bizottság integrált tengerpolitikáról (IMP) szóló 2009. októberi csomagját mint a 2007-es kék könyv cselekvési tervének aktuális és bíztató leltárba vételét, és egyúttal elismeri, hogy a már megtett és előirányzott új kezdeményezések teljes mértékben összhangban vannak a kék könyv céljaival, illetve azoknak logikus következménye; általánosan megerősíti a tengeri ügyek integrált megközelítésének érvényességét;
2. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az „erős tengeri hagyomány” Európa egyik erőssége; felkéri ezért az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább az egyes tengeri ágazatokban rejlő lehetőségeket a „kék növekedés” ambiciózus stratégiájának kidolgozása révén;úgy véli, hogy az integrált tengerpolitikának hozzá kell járulnia a versenyképes, szociális szempontokat szem előtt tartó, fenntartható Unióhoz, ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az integrált tengerpolitikába a továbbiak során harmonikus módon be kell illeszteni a gazdasági fejlődés, a magas szintű foglalkoztatottság – különösen az ágazatnak a fiatalok számára a tanulási lehetőségek és a „tengerészeti Erasmus” elindítása révén történő vonzóbbá tétele révén – és a környezetvédelem célkitűzéseit; meggyőződése ezért, hogy az integrált tengerpolitikát össze kell kapcsolni az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel és kezdeményezéseivel;
3. ezért kéri a Bizottságot, hogy dogozzon ki egy átfogó, ágazatokon átívelő, 2013-ig szóló stratégiát a part menti területek és a tengerrel kapcsolatos ágazatok fenntartható növekedése céljából, a lehetőségek és politikai alternatívák széles körű vizsgálata és az érdekeltekkel folytatott széles körű konzultáció alapján; úgy véli, hogy e stratégia egyik elemének az új, integrált megközelítésnek kell lennie ahhoz, hogy megerősítse Európa világviszonylatban betöltött vezető szerepét a tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatások, a technológiafejlesztés és a tengerhajózási gépüzemi területeken olyan ágazatokban, mint a hajóépítés, a tengeri erőforrások fenntartható fejlődése, a „tiszta hajózás” és a nyílt tengeri energiaforrások kiaknázása és technológiái; megállapítja, hogy nemzetközi szintű megoldásokat kell kidolgozni a hajóépítési ágazatban tapasztalható tisztességtelen gyakorlatok megszüntetésére;
4. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a Mexikói-öbölben történt olajszennyezés katasztrófáját követően, és biztosítsa az európai offshore kőolaj-kitermelés jogbiztonságát azáltal, hogy a katasztrófamegelőzést és az olajszállító tartályhajók, valamint a fúrótornyok okozta balesetek elleni küzdelmet célzó, megfelelő európai cselekvési tervet dolgoz ki nemzetközi szinten, különösen a határokon átnyúló szennyezések esetére; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vonatkozó nemzetközi egyezményeiben meghatározott, meglévő nemzetközi jogi keret maradéktalan végrehajtására, és ezzel párhuzamosan uniós és tagállami szinten tárja fel az ilyen katasztrófák megakadályozását szolgáló valamennyi lehetséges intézkedést és az összes joghézagot, valamint figyelembe véve a Mexikói-öböl és az európai parti és tengeri régiók sajátosságait, a lehető leggyorsabban igazítsa ki ennek megfelelően az összes vonatkozó uniós jogszabályt;
5. sürgeti a Bizottságot, hogy az EMSA-ról szóló rendelet felülvizsgálata foglalja magában az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) megbízásának a tengeri létesítmények és az olajfoltok eltávolításának biztonsági ellenőrzésére történő kiterjesztését;
6. e tekintetben úgy véli, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelvet, amely az offshore kőolaj-kitermelés esetében nem tartalmazza a „szennyező fizet” elvet;
7. e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy ki kell-e bővíteni az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség megbízatását, valamint felelősségi körét ki kell-e terjeszteni az offshore kőolaj-kitermelés biztonsági szabályainak betartására vonatkozó ellenőrzésre és a katasztrófaelhárítási tervek felügyeletére;
8. üdvözli a Bizottság „A tengeri régiókban végzett uniós finanszírozású projektek adatbázisa” című tanulmányát(5), és felszólítja a Bizottságot, hogy az integrált tengerpolitikáról szóló következő helyzetjelentésében nyújtson teljes és rendszeres áttekintést a tengeri ágazatokkal, a part menti területekkel és a tengerekkel kapcsolatos tevékenységekre az összes költségvetési tételben rendelkezésre bocsátott finanszírozásról;
9. kéri a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy az integrált tengerpolitika megfelelő finanszírozást kapjon a következő pénzügyi tervben, és tanulmányozza a finanszírozás minden lehetőségét, többek között a Régiók Bizottsága javaslatát egy parti alap létrehozására és a különböző finanszírozási rendszerek hatékony összehangolását;
10. támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy az integrált tengerpolitikát 50 millió euróval finanszírozza a következő két évben a politika, a kormányzás, a fenntarthatóság és a felügyelet terén folytatott korábbi projektekben megkezdett tevékenységek továbbvitele érdekében;
Tengeri irányítás
11. gratulál azon tagállamoknak és régióknak, amelyek már kidolgozták az integrált tengerpolitikai irányítás politikáit és kereteit; felhívja valamennyi olyan tagállamot, amelyre az integrált tengerpolitikával kapcsolatban még mindig a strukturális szétdaraboltság jellemző az igazgatás területén, hogy késlekedés nélkül hozzanak létre integrált egységes szervezeteket a tengeri ügyek irányítására;
12. egyetért a Bizottság tengerpolitikai irányításra vonatkozó iránymutatásaival és az elmúlt évben tett ígéretes, ugyanakkor nem kielégítő előrelépésre vonatkozó elemzésével;
13. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a part menti régiókat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az integrált tengerpolitika kidolgozásért és megfelelő tengerpolitikai irányítási szerkezet kiépítéséért, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló legjobb információkon alapuló, az összes érintett felet bevonó döntéshozatalt, amely ennélfogva jobban tiszteletben tartja a különböző politikai célkitűzéseket;
14. hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a helyi igényekre szabott fejlesztési stratégiák kidolgozását, amelyeket egy alulról építkező konzultációs folyamat irányít, és ellenzi az univerzális megközelítés alkalmazását; ezért úgy véli, hogy a kormányzat különböző szintjei közötti hatáskörátfedések elkerülése, valamint a helyi és a regionális hatóságok, a partvidéki közösségek, a civil társadalom szereplői és a tengerrel kapcsolatos ügyekben érintett egyéb érdekelt felek közötti együttműködés és párbeszéd előmozdítása érdekében rendkívül fontos az integrált tengerpolitikai irányítás; támogatja az EU tengeri makrorégióira vonatkozó stratégiák létrehozását és kidolgozását a regionális tengeri területekre vonatkozó stratégiai megközelítés összefüggésében;
15. felszólítja a Bizottságot, hogy részletesebben és a teljesítmény alapján értékelje a tagállami és regionális szintű tengerpolitikai irányítási struktúrák minőségét, valamint ossza meg a legjobb gyakorlatokat az integrált tengerpolitika céljainak elérése végett; úgy véli, hogy az integrált és átlátható tengerügyi irányítás az optimális tervezés garanciájaként nagyban növeli az interakciók számát és hozzájárul a korlátok nélküli európai tengeri térség létrejöttéhez;
16. egyetért a Bizottsággal, hogy az irányítási struktúrákban határozottabban kellene rögzíteni az érdekelt feleknek a tengerpolitika formálásába való bevonását is; ebből a célból felkéri az összes part menti tagállamot, amely ezt még nem tette meg, hogy a lehető leghamarabb jelöljenek ki nemzeti kapcsolattartó pontokat az integrált tengerpolitika számára, ezáltal eleget téve a Bizottság kérésének is; hangsúlyozza, hogy e működő hálózatot a lehető leghamarabb életre kell kelteni; támogatja egy ágazatokon átívelő platform kialakítását az érdekeltek tengeri ügyekben folyó párbeszéde érdekében; kéri a Bizottság és a régiók közötti konkrét partnerségek létrehozására irányuló lépések megtételét és megismétli támogatását a Tengerek Európai Napja mellett; kéri, hogy az IMP valamennyi aspektusa tekintetében szenteljenek továbbra is figyelmet az uniós polgárok tájékoztatásának és a nyilvánosság részvételének;
17. üdvözli a tengeri klaszterek európai hálózatát és kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy minden szinten támogassák e kialakuló szervezeteket, elsősorban is támogatva innovációs képességüket, integráltságukat a nemzeti és közösségi politikákba és programokba, erősítve a határokon átnyúló együttműködési formákat, nagyobb fokú nyitottságra törekedve a kkv-k irányában és javítva az utóbbiak láthatóságát;
18. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mélyítsék el az integrált tengerpolitikáról és más tengerészeti kérdésekről – beleértve a tengerjogi egyezmény megerősítését és végrehajtását is – nemzetközi szinten folytatandó párbeszédet; javasolja az Unió a Mediterrán Térségért (UfM) tagállamai közötti, integrált tengerpolitikával foglalkozó miniszteri szintű találkozó megrendezését évente legalább egyszer;
19. ezért arra kéri az Európai Uniót, hogy az Unió a Mediterrán Térségért keretein belül emeljen szót annak érdekében, hogy emeljék be ennek az új nemzetközi szervezetnek a programjába a halászati és akvakultúra-ágazathoz kapcsolódó bevált gyakorlatok közös kódexére vonatkozó tervezetet;
20. kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az integrált tengerpolitika nemzetközi vetületét, és felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a tengeren folyó munka körülményei, a biztonság és a hajók környezeti teljesítménye javítását nemzetközi fórumokon kell előmozdítani és e célokat a nemzetközi szerződések részeként mind a kikötő szerinti, mind a lobogó szerinti, mind a parti államoknak ratifikálniuk kell, amennyiben biztosítania kívánjuk a hajózás világszintű fejlődését;
21. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák az integrált tengerpolitika beillesztését a pénzügyi támogatási eszközökbe és az EU külpolitikai céljai közé megfelelő – a szennyezés, az illegális halászat, a kalózkodás és hasonló problémák elleni küzdelemre irányuló – kezdeményezések elfogadásával;
A tengeri medencékre vonatkozó kezdeményezések és stratégiák
22. üdvözli a Bizottság által eddig javasolt, regionális tengeri medencékre vonatkozó kezdeményezéseket és stratégiákat, valamint a tengerhez kapcsolódó makroregionális stratégiákat; elismeri, hogy az integrált tengerpolitika elveinek végrehajtása megköveteli, hogy azt célzott stratégiákra és az egyes tengeri medencék – a Földközi-tenger esetében az azt kitevő különböző alrégiók – sajátosságaihoz igazított konkrét intézkedésekre bontsák le; további párbeszédre és együttműködésre szólít fel a különböző tengeri medencék – beleértve az Északi-tengert, az Atlanti-óceánt, a Feketetengert és a Földközi-tenger térségét – tengeri és part menti területei irányításának többszintű megközelítés keretében történő javítása érdekében, és felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben sürgősen dolgozza ki és ismertesse az e régiókat érintő fellépéseket;
23. felhívja az Európai Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az Európai Unió legkülső régióinak sajátosságaira, hiszen e tengervízi területeknek köszönhetően az Európai Unió a világ legnagyobb kiterjedésű kizárólagos gazdasági övezetét birtokolja; ezért úgy véli, hogy e területek kulcsszerepet játszhatnak az integrált tengerpolitika nemzetközi dimenziójában, és kéri a Bizottságot, hogy a regionális alcsoportokkal kötött nemzetközi megállapodásaiba építsen be tengeri dimenziót;
24. megjegyzi, hogy a Földközi-tenger és a Fekete-tenger vízterületének nagy része a parti államok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területeken kívül esik, következésképpen ezen államok sem szabályozási, sem végrehajtási jogkörrel nem rendelkeznek arra, hogy a felségterületükön kívüli területeken átfogóan szabályozzák az emberi tevékenységeket;
25. felkéri ezért a tengerparttal rendelkező államokat, hogy tengerjogi egyezmény alapján találjanak megoldást a területkijelölési problémákra és egyezzenek meg egymással a tengeri övezeteik tekintetében;
Tengeri területtervezés
26. megérti, hogy a tengeri területek irányításának stabilitása, kiszámíthatósága és átláthatósága kulcsfontosságú a tengeren folytatott gazdasági tevékenységek, valamint az újbóli növekedés és munkahelyteremtés – köztük a megújuló energiaforrások, például a szél- és a hullámenergia kiaknázásának további fejlesztése – optimális és fenntartható fejlődésének biztosításához;
27. véleménye szerint a tengerek növekvő és egyre inkább egymással versengő felhasználási módozatinak irányításához összehangolt, ésszerű és határokon átívelő tengeri területtervezésre mint semleges eszközre van szükség, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásához, ami megkönnyítené a tenger különféle hasznosítási módjainak harmonikus együttélését;
28. üdvözi az ökoszisztéma-szemléleten és tíz tervezési elv kidolgozásán nyugvó tengeri területfejlesztési ütemtervet, és úgy véli, hogy eme ágazatokon átívelő politikai eszköz alapvető fontosságú az integrált tengerpolitika végrehajtása szempontjából; kéri a Bizottságot, hogy 2011-ben nyújtson be egy tengeri területtervezési irányelvtervezetet, vagy tegyen ajánlást a tengeri területtervezés és a meglévő kezdeményezések (tengerparti övezetek integrált kezelése, Natura 2000, tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) közötti összhang biztosítására leginkább alkalmas eszközre;
29. javasolja, hogy a különböző ágazatok (pl. hajózás, megújuló/szélenergia és akvakultúra) közösen hasznosítsák a tengeri térségeket;
30. hangsúlyozza az európai tengeri területrendezés és annak a parti és legkülső régiókban való alkalmazásának rendkívüli fontosságát, valamint rámutat az ökológiailag legérzékenyebb tengeri bioföldrajzi régiók védelmének szükségességére, lehetővé téve ugyanakkor a halászati ágazat számára a források fenntartható kiaknázását;
Tengeri felügyelet
31. reméli, hogy a tengeri felügyelet jól koordinált és integrált pillérközi, ágazatközi és határokon átívelő megközelítése javítani fogja a tagállamok és az Európai Unió érdekeinek védelmét, valamint a tengeri szennyezés és a jogellenes cselekmények megakadályozását azzal, hogy a tengeren tevékenykedő hatóságok rendelkezésére bocsátják a különböző, vonatkozó tevékenységi ágazatokkal kapcsolatos ellenőrző és felügyeleti információkat, nagyobb hatékonyságot érve el ezzel;
32. ezért felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, az EU ügynökségeit és különösen az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget, valamint az illetékes szervezeteket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az együttműködés és koordináció terén, valamint a szükséges jogszabályi kiigazítások tekintetében;
33. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve nevezze meg az információcsere előtti akadályokat az európai uniós és a nemzeti jogszabályokban és az ügynökségek felhatalmazásában a regionális és nemzeti kezdeményezések, kutatási projektek és kísérleti projektek kapcsán a tengerek felügyeletével és a KBVP-műveletek során szerzett tapasztalatok tanulságainak levonása érdekében ahhoz, hogy 2010-ben benyújtsa az integrált tengeri felügyelet menetrendjét és feltárja a harmadik országokkal – különösen a Földközi-tenger térségében lévő azon országokkal, amelyek ratifikálták az ENSZ tengerjogi egyezményét, valamint a jelentős szervezetekkel – folyó együttműködés területeit;
34. kéri a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi terv előtt kellő időben mérje fel egy egységes információmegosztási környezet kialakításához az integrált tengeri felügyelet keretében szükséges további pénzügyi igényeket, mind az EU, mind a tagállamok érdekében;
35. felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes információmegosztási környezet érdekében tegyen javaslatot egy, a tengeri felügyelet integrálására irányuló jogi keret kialakítására;
36. ismételten felszólít a tagállamok nemzeti felügyeletei, parti őrségei és flottái közötti együttműködés javítására és emlékezteti a Bizottságot arra, hogy – az Európai Parlament által korábban a 2005/35/EK irányelvben 2005-re kértek szerint – végezzen megvalósíthatósági tanulmányt a különböző parti őrségi szolgálatok mélyebb együttműködéséről vagy integrálásáról a közeljövőben felállítandó európai parti őrség létrehozásának tekintetében; úgy véli, hogy lehetőség van az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség sokkal erőteljesebb bevonására a parti területek felügyeletébe, valamint a tagállamok által a tengeri szennyezések szankcionálása érdekében tett erőfeszítések fokozására;
Egyéb
37. megismétli az Európai Unió 2018-ig terjedő időszakra szóló tengeri szállítási politikájára vonatkozó javaslatokról és stratégiai célkitűzésekről szóló állásfoglalásában kifejtett véleményét és kérését;
38. felkéri a Bizottságot, hogy a fuvarozás jövőjéről szóló, hamarosan elkészülő fehér könyv fényében vegye figyelembe a tengeri teherszállítás kereskedelemben betöltött rendkívül fontos szerepét, ösztönözze a másodlagos és kevésbé forgalmas kikötők fejlesztését, valamint dolgozzon ki megfelelő megoldást a tengeri szállítással kapcsolatos uniós és Unión kívüli biztonsági intézkedések kérdésére a veszélyes szállítmányokat és azok vizsgálatát célzó, többszintű kockázatkezelési rendszerek javításába történő beruházások révén;
39. hangsúlyozza a korlátok nélküli tengeri térség fontosságát, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy
–
mérjék fel és őrizzék meg a kis kikötőket;
–
a szárazföldi szállítás csökkentése érdekében bővítsék a rövid távú tengeri szállítási hálózatot;
–
támogassák a szállítási módokkal, a szállítmányok kezelésével és a logisztikai megoldásokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést olyan megoldások kidolgozása érdekében, amelyek csökkentik a szállítási időt és a kezelési költségeket;
–
támogassák a kikötői infrastruktúrák fejlesztését;
40. felkéri a Bizottságot, hogy a vízi fuvarozás lehetőségeinek maximális kiaknázása és a szállítás hatékonyságának és diverzifikációjának növelése érdekében integrálja az európai tengerpolitikát és a belvízi hajóutakra vonatkozó politikákat;
41. sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és az iparágat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a megújuló energiaforrásoknak a hajók meghajtásában és a fedélzeti villamosáram-termelésben történő felhasználásával és alkalmazásával kapcsolatos kutatások és fejlesztések terén;
42. sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő eszközök révén javítsa a tengerészek munkakörülményeit, a közösségi jogban hajtsa végre az ILO tengerészeti munkaügyi egyezményét, továbbá tegyen javaslatot a tengerészek képesítésére és képzésére irányuló programra, különös tekintettel az akár harmadik országbeli fiatalok felvételére;
43. felkéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra egy összehangolt európai ipari politikai kezdeményezést, amelynek célja a versenyképesség növelése, az európai hajóépítő iparban rejlő szakértelem kiválóságának támogatása és Európa versenyképes hajóépítési kapacitásának teljes kihasználása mellett, valamint a „zöld hajózás” szellemében környezetbarát technológiákat és alternatív üzemanyagokat alkalmazva a határok nélküli, egységes európai tengeri térségben folyó szállítás biztonságának, környezeti teljesítményének és versenyképességének növelése; kéri a tagállamokat, hogy a hajók biztonságos és környezeti szempontból nem kifogásolható bontása érdekében ratifikálják a hongkongi nemzetközi egyezményt (2009);
44. az EUMSz-ben a területi kohézióra tett utalás alapján úgy véli, hogy a hozzáférhetőség javítása céljából nagyon fontos, hogy az utasok és a javak mobilitása – a területek közötti rövid távú tengeri szállítás és tengeri kabotázs előmozdítása révén – továbbra is a belső piaci politika szerves részét képezze, és egyúttal jobb kapcsolatot biztosítson a periférikus tengeri régiók, a legkülső régiók és szigetek, valamint a kontinentális terület és gazdasági központok között; ezzel összefüggésben rámutat, hogy döntő fontosságú az EU-hoz tartozó szigeteken – különösen a kis szigeti közösségekben – élő közösségek személy- és áruszállítással kapcsolatos nehézségeinek megoldása, oly módon, hogy támogatják a piaci szereplők által nem kellően kiszolgált tengeri útvonalakon történő szállítást, és e szigetek elhelyezkedésétől függetlenül egységes kilométerköltséget biztosítanak a személyszállításhoz; konkrét intézkedések meghozatalára szólít fel a legkülső régiók tekintetében, melyek figyelembe veszik e régiók sajátosságait;
45. felhívja a figyelmet a tengeri gazdaság különös fontosságára a kiterjedt kizárólagos gazdasági övezetekkel rendelkező tagállamok szempontjából, és arra, hogy elő kell segíteni a tengeri gazdasági klaszterek létrehozását, és az Európa 2020 stratégia keretében erősíteni kell ezek növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatását;
46. hangsúlyozza, hogy a halászatnak és az akvakultúrának megvan a maga helye a tengeri gazdaságban és a gyakran távoli tengerparti területek fejlesztésében, amelyek gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontú fellendülését az integrált uniós tengerpolitikának fokoznia kell;
47. hangsúlyozza, hogy a tengeri területek használata tekintetében és különösen az ilyen tevékenységek folytatására alkalmas területek rendelkezésre állása, továbbá a tengeri élőhelyek tengeri rezervátumok kialakítása és más, e célt szolgáló intézkedések általi megőrzésének szükségessége tekintetében az integrált uniós tengerpolitikának figyelembe kell vennie a halászati és akvakultúra-ágazat kötöttségeit és sajátosságait, külön hangsúlyt fektetve a tervezettebb, valamint az egyes tengeri medencék földrajzi és éghajlati sokszínűségére is teljes mértékben tekintettel lévő kutatásra;
48. emlékeztet arra, hogy a part menti régiók és a szigetek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás hatásainak; hangsúlyozza, hogy a Közösség hosszú tengerpartja mentén végrehajtott fejlesztéseknek – beleértve a hátországi fejlesztéseket is – figyelembe kell venniük az éghajlatváltozás következményeit; javasolja, hogy az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőséget a jövőbeli regionális politika kidolgozásakor is vegyék figyelembe, hogy ne veszélyeztessék az integrált tengerpolitika végrehajtását;
49. kéri a Bizottságot, hogy a tengeri ágazatokba következetesen vezesse be a CO2 csökkentésére vonatkozó célokat és piacgazdasági eszközöket, például a kibocsátáskereskedelmi rendszereket; a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának 61. ülése (2010. szeptember 27. – 2010. október 1.) eredményei nyomán valamint fenntartva az IMO keretén belüli további jelentős előrehaladásra való felhívását emlékeztet a Bizottság kötelezettségvállalására a 2009/29/EK irányelv (ETS-irányelv) keretében; továbbá kéri a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozásról szóló fehér könyv nyomon követéseként dolgozzon ki stratégiát az éghajlatváltozás part menti régiókra tett sajátos hatásainak enyhítésére;
50. megismétli, hogy egy integrált, az ökoszisztéma-szemléleten alapuló megközelítés keretében sürgősen enyhíteni kell a szárazföldi – pl. ipari és mezőgazdasági – tevékenységekből származó szennyezés és a parti övezetek rossz kezelése következtében a tengeri környezetre nehezedő nyomást;
51. felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a „tengervédelmi stratégiáról” szóló keretirányelvben vállalt kötelezettségeiknek és 2012. július 15. előtt mérjék fel tengervizeik környezeti állapotát, továbbá határozzanak meg környezetvédelmi célokat és hozzanak létre ellenőrző programokat; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan nagyra törő intézkedési programokat, amelyek révén megvalósítható a vizeik jó ökológiai állapotára vonatkozó célkitűzés;
52. felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a „tengervédelmi stratégiáról” szóló keretirányelv 13. cikkében vállalt kötelezettségeiknek és jelöljenek ki védett tengeri területeket; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy hatékonyan biztosítsák a védelmi intézkedések tiszteletben tartását;
53. emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet határozata alapján kénkibocsátás-ellenőrzési területté nyilvánított La Manche csatornán, Északi-tengeren és Balti-tengeren a hajóüzemanyagok SO2-tartalmára vonatkozó új határértékek 2010. július 1-jén léptek hatályba; úgy véli, hogy az összes európai part menti területet ugyanígy védeni kellene, és hogy az SO2-tartalomra vonatkozó új határértékeknek csak néhány területen történő alkalmazása a verseny torzulásához vezethet; úgy véli, hogy az Unió teljes területére kiterjedő, egységes szabályozást kellene bevezetni, és a tengerről a közúti szállításra történő modális váltást mindenképpen el kell kerülni;
54. tudomásul veszi, hogy a tengerek jelentős mértékű és gyorsan növekvő mennyiségű hulladék – elsősorban műanyagok és elveszett hajókonténerek – lerakóhelyévé váltak; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az e hulladékmennyiség csökkentését célzó eszközök feltárásáról folyó európai és nemzetközi eszmecserét;
55. felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki stratégiát a fenntartható part menti, szigeti és tengeri turizmus számára annak érdekében, hogy növekedjen ezen területek fenntarthatósága és vonzereje az ott lakók, illetve az odalátogatók számára, és ez a stratégia képezze a tengeri régiók – például a Watt-tenger – természetvédelme tekintetében megfogalmazott célkitűzések egyikét, maradéktalanul kihasználva a turizmusra vonatkozóan a Lisszaboni Szerződésben foglalt új rendelkezéseket és előmozdítva az olyan kezdeményezéseket, mint az EDEN-hálózat;
56. rámutat, hogy figyelembe véve a tengeri és parti turizmusban, illetve a kapcsolódó ágazatokban rejlő hatalmas fejlődési lehetőségeket és növekedést elősegítő tényezőket, a parti övezetek jelentik Európában az első számú turisztikai célpontot, és kéri a Bizottságot, hogy a fenntartható parti és tengeri turizmusra vonatkozó stratégiájában térjen ki ezekre a kérdéskörökre is;
57. hangsúlyozza a tenger- és tengerészeti politika hozzáadott értékének jelentőségét a szomszédos országok, és különösen a tagállamok és a tagjelölt országok közötti együttműködés erősítése szempontjából;
58. üdvözli a tengerkutatási és tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiáját, valamint a kutatási keretprogramon belüli, „a jövő óceánjaira” vonatkozó közös felhívásokat, az integrált tengerpolitika végrehajtásának integrált megközelítése konkrét jeleként; javasolja, hogy a tengerrel kapcsolatos tudományokat és egy Európai Tengeri Kutatóintézet létrehozását kezeljék kiemelt helyen a 8. kutatási keretprogramban;
59. egyetért azzal, hogy az európai tengerekre és partvidékekre vonatkozó, több tudományágat átfogó tudományos és műszaki tudásbázis kiépítése kulcsfontosságú; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a regionális és helyi érdekeltekkel együttműködésben mérjék fel a meglévő adatbázisokat és megfigyelési programokat, valamint gyorsítsák fel erőfeszítéseiket az európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODNET) mihamarabbi működésbe hozása érdekében;
60. sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a tagállamoknak a hajótörést szenvedett hajók és a tenger alatti régészeti lelőhelyek felkutatására és feltérképezésére irányuló terv beindítása érdekében– mivel ezek is részét képezik a Közösség történelmi és kulturális örökségének –, így segítve elő e lelőhelyek megismerését és tanulmányozását, valamint járuljon hozzá e területek kifosztásának megelőzéséhez, ezáltal lehetővé téve megfelelő megőrzésüket;
61. üdvözli a Bizottság által nemrégiben kidolgozott Tengeri Atlaszt, és arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy az együttműködés új eszközeként vegyék igénybe a tengerügyi fórumot és hatékonyabban vonják be a nyilvánosságot;
o o o
62. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
– tekintettel a WTO Hongkongban megrendezendő hatodik miniszteri konferenciájának előkészületeiről szóló, 2005. december 1-i állásfoglalására(1), a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására(2), a kereskedelemről és a szegénységről szóló, a kereskedelmi politikák meghatározása a kereskedelemnek a szegénység enyhítéshez való legnagyobb mértékű hozzájárulása érdekében tárgyú, 2006. június 1-i állásfoglalására(3), az Európai Unió és Latin-Amerika közötti megerősített partnerségről szóló, 2006. április 27-i állásfoglalására(4), az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló és az interregionális társulási megállapodás megkötésére irányuló, 2006. október 12-i állásfoglalására(5), az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására(6), a TRIPS-megállapodásról és a gyógyszerekhez való hozzáférésről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására(7), a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló 2007. november 29-i állásfoglalására(8), a Limában megrendezett ötödik latin-amerikai és karibi államok–Európai Unió csúcstalálkozóról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására(9), a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról szóló, 2008. április 24-i állásfoglalására(10), a nyersanyagok és alapanyagok kereskedelméről szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására(11), a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására(12) és a Latin-Amerikával ápolt kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(13),
– tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira, különösen az EU és a latin-amerikai országok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok globalizációból eredő lehetőségeiről és kihívásairól szóló, 2007. december 19-i állásfoglalásra, a dohai fordulóval kapcsolatos kihívásokról és lehetőségekről szóló, 2008. május 1-jei állásfoglalásaira, a kereskedelemről és az éghajlatváltozásról szóló, 2009. április 8-i állásfoglalására, és a Világkereskedelmi Szervezet reformjáról szóló, 2010. május 14-i állásfoglalására,
– tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetről (WTO) tartott parlamenti konferencia üléseinek 2003. február 18-án Genfben, 2003. szeptember 12-én Cancúnban, 2004. november 26-án Brüsszelben, 2005. december 15-én Hongkongban és 2006. december 2-án és 2008. szeptember 12-én Genfben elfogadott zárónyilatkozataira,
– tekintettel az európai uniós, latin-amerikai és karibi állam- és kormányfők eddig hat alkalommal, Rio de Janeiróban (1999. június 28–29.), Madridban (2002. május 17–18.), Guadalajarában (2004. május 28–29.), Bécsben (2006. május 12–13.), Limában (2008. május 16–17.) és Madridban (2010. május 18.) megtartott csúcstalálkozójának nyilatkozataira,
– tekintettel az 5. EU–Mexikó csúcstalálkozó (2010, május 16.), a 4. EU–MERCOSUR csúcstalálkozó (2010. május 17.), a 4. EU–Chile csúcstalálkozó (2010, május 17.), a 4. EU–CARIFORUM csúcstalálkozó (2010. május 17.), a 4. EU–Közép-Amerika csúcstalálkozó (2010. május 19.), valamint az EU–Andok Közösség csúcstalálkozó (2010. május 19.) együttes nyilatkozataira,
– tekintettel az Európai Unió és Brazília, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela közötti „Genfi banánkereskedelmi megállapodásra”, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti „Banánkereskedelmi megállapodásra”,
– tekintettel egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Chilei Köztársaság közötti társulás, valamint az EU–Chile Fejlesztési és Innovációs Egyesület létrehozásáról szóló megállapodásra,
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok között megkötött gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodásra, és a Mexikó és az EU közti stratégiai partnerségre,
– tekintettel az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás megkötésére,
– tekintettel a többoldalú kereskedelmi megállapodásról folyó, az Unió, Kolumbia és Peru közti tárgyalások lezárására,
– tekintettel a két régió közötti nagyratörő és kiegyensúlyozott – a felek kapcsolatait megerősítő, politikai és gazdasági szempontból számukra rendkívül előnyös – társulási megállapodásról szóló EU–MERCOSUR tárgyalások újraindítására,
– tekintettel az EU és Latin-Amerika közötti banánegyezményről, valamint annak az AKCS-országok és az EU banántermelőire gyakorolt hatásairól szóló, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által 2010. április 1-jén elfogadott nyilatkozatra,
– tekintettel a 2009. május 11–14-én a Riói Csoport és az Európai Unió között Prágában megtartott XIV. miniszteri találkozó közös közleményére,
– tekintettel a Bizottság 2009. szeptember 30-i, „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című nyilatkozatára (COM(2009)0495),
– tekintettel a 2010. június 2-i „vitaindító dokumentumra”, amellyel a Bizottság nyilvános konzultációt indított az unió kereskedelmi politikájának jövőbeni irányáról,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2009. december 8-i következtetéseire az Európai Unió és Latin-Amerika kapcsolatairól,
– tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint a 964/2007/EK és az 1100/2006/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. június 5-i álláspontjára(14),
– tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig történő alkalmazásáról, illetve az 552/97/EK és az 1933/2006/EK rendelet, valamint az 1100/2006/EK és a 964/2007/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2008. július 22-i 732/2008/EK tanácsi rendeletre(15),
– tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó marrakesi egyezményre,
– tekintettel a WTO miniszteri konferenciájának Dohában 2001. november 14-én és Hongkongban 2005. december 18-án elfogadott nyilatkozataira, valamint a 2009. december 2-án Genfben elfogadott elnöki összefoglalóra,
– tekintettel a Peter Sutherland elnökletével ülésező Tanácsadó Testület 2005. januári jelentésére(16) a WTO jövőjéről,
– tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely a millenniumi fejlesztési célokat (MFC-ket) mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat határozza meg,
– tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2009-es jelentésre, és az ENSZ főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló, 2010. februári 12-i, amelynek címe: „Az ígéret betartása: előretekintő elemzés a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig való elérését célzó, elfogadott akcióterv elősegítésére”,
– tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében részes felek 2009 decemberében, Koppenhágában tartott 15. konferenciájának eredményeire(17),
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányaira és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (IOCPR), valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),
– tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, különösen annak 3. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az EU külső megállapodásaiban szereplő emberi jogi záradékokra,
– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,
– tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, az ENSZ közgyűlése által 1979-ben elfogadott egyezményre, valamint az ahhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyvre,
– tekintettel a Stiglitz-jelentésre és a Világméretű pénzügyi és gazdasági válságról és annak a fejlődésre tett hatásáról szóló 2009. június 24–26-i konferencia záródokumentumára,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7–0277/2010),
A. mivel Latin-Amerika és az Európai Unió nemcsak közös értékekkel, történelmi múlttal és kultúrával rendelkezik, hanem stratégiai partnerséget is alkot,
B. mivel az elmúlt három évtizedben Latin-Amerikában a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok jelentős diverzifikálódási folyamaton mentek át, azon törekvés jegyében, hogy csökkentsék a térség függőségi szintjét,
C. mivel az Európai Unió szorosabbra fűzte gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait Latin-Amerikával, annak második legfontosabb kereskedelmi partnerévé, továbbá a Mercosur és Chile fő kereskedelmi partnerévé válva; mivel, az Eurostat szerint 1999 és 2008 között a kereskedelmi forgalom megkétszereződött, az EU Latin-Amerikából származó behozatalának értéke 96,14 milliárd euróra nőtt, és a régióba exportált áruk értéke 76,81 milliárd euró volt, ugyanakkor a szolgáltatások kereskedelme folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott; mivel a pénzügyi és gazdasági válság drámai hatásának köszönhetően ezek a számok 2009-ben 70,11 milliárd euróra csökkentek az importok, és 61,57 milliárd euróra az exportok vonatkozásában, de 2010-ben ismét növekedésnek indultak; mivel az európai országokból érkezik a latin-amerikai országok külföldi közvetlen beruházásainak (FDI) legnagyobb része,
D. mivel annak ellenére, hogy Latin-Amerika természeti erőforrásokban gazdag, azon régiók közé tartozik, amelyek nem tudták növelni részesedésüket a világkereskedelemben, és lemaradtak a nyitottabb, versenyképesebb és dinamikusabb ázsiai gazdaságokkal szemben,
E. mivel az éghajlatváltozás szempontjából a világ három legsebezhetőbb országa között több latin-amerikai ország is szerepel, és figyelembe véve az elsivatagosodáshoz és az erdők pusztulásához vezető folyamatok erős hatását, a Latin-Amerikát nagymértékben sújtó jelenségek – például a ciklonok és az állatfajok kipusztulása – gyakoribbá válását, valamint az éghajlatváltozás mint globális fenyegetés konkrét, riasztó és rendkívüli jelentőségű megnyilvánulásait, többek között az Amazonas menti esőerdők állapotát és az andokbeli gleccserek olvadásában rejlő veszélyt,
F. mivel az ECLAC szerint a szegénység csökkentése terén fontos sikereket lehetne elérni, mert a szegénység aránya Latin-Amerikában a 2003-ban megállapított 44,4%-ról 2010-re 33%-ra csökkent, míg a szegények és a migránsok között egyre több a nők aránya, és mivel az ECLAC és az UNICEF adatai szerint a latin-amerikai gyerekek és fiatalok legalább 63%-át sújtja a szegénység,
G. mivel a fejlettség eltérő szintjeivel magyarázható, hogy egyes EU-tagállamok kereskedelme a latin-amerikai és karibi régióval (LAC) az exportált javak típusait tekintve aszimmetrikus; mivel a két régió közti kereskedelmi forgalom nagymértékben koncentrált és – jóllehet 1990 óta megkétszereződött – lassabb fejlődést mutat, mint a két régió és a világ többi része közti kereskedelem,
H. mivel a 2008-as limai EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozó eredményeképpen meghatározták a biregionális stratégiai partnerség fő tengelyeit annak érdekében, hogy társulási megállapodások hálózatát hozzák létre az Unió és a különböző szubregionális integrációs csoportok között, mivel a 2010 májusában, Madridban rendezett EU–Latin-Amerika–Karib-térség csúcstalálkozó nagy előrelépést jelentett e megközelítés mentén, és EU, Latin-Amerika és a Karib-térség közötti, az elmúlt néhány évben szünetelő kereskedelmi tárgyalások újjáéledéséhez vezetett,
I. mivel a már hatályban lévő, véglegesített vagy a latin-amerikai országok különböző csoportjaival még tárgyalás tárgyát képező átfogó megállapodások hálózatának létrehozása mögött az a szándék rejlik, hogy hozzájáruljon a két földrész közötti együttműködés fokozásához, miközben lehetővé teszi, hogy a regionális integrációs folyamatok különböző sebességgel folyjanak,
J. mivel a térségben az egy főre eső GDP tartománya igen széles, Haititól (1 211 USD) vagy Nicaraguától (2 635) Brazílián át (11 225 USD) Argentínáig, Chiléig és Mexikóig (durván 15 000 USD),
K. mivel az államadósság kezelése tekintetében elért jelentős haladás ellenére Latin-Amerika több országában a gyakran az előző korszakból megörökölt adósságteher továbbra is az egyik legkomolyabb akadálya a kereskedelemmel kapcsolatos beruházásoknak, a fejlesztésnek és az államháztartás egyensúlyban tartásának,
L. mivel általános kívánság Latin-Amerikában a régió világgazdasági jelentőségének növelése, és mivel Latin-Amerika a gazdasági kapcsolatok tevékeny diverzifikálása révén csökkentette gazdasági függőségét; mivel Európának bölcsen kell eljárnia annak érdekében, hogy e tekintetben megerősítse igen fontos kereskedelmi partnerként betöltött szerepét, és mivel Európa és Latin-Amerika továbbra is elkötelezi magát a közös elveken, értékeken és érdekeken nyugvó stratégiai partnerség további erősítése mellett,
M. mivel az Európa 2020 stratégiához alkalmazkodó új uniós kereskedelempolitikának tekintetbe kell vennie a latin-amerikai régió sajátos helyzetét,
N. mivel az Európa 2020 stratégiában kiemelten kezelt intelligens és jó minőségű termékek eladásához fizetőképes vevőkre van szükség; mivel a Latin-Amerika és az EU közötti megállapodásoknak mindkét fél érdekében továbbra is kézzelfogható előnyöket kell hozniuk mindkét közösség számára,
O. mivel 2004-ben a 750 millió fogyasztót számláló szabadkereskedelmi térség létrehozására irányuló tárgyalások megtorpanásának fő oka a Mercosur exportőreinek az európai mezőgazdasági piacokhoz való hozzáférésével kapcsolatos vita volt,
1. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés az EU kereskedelempolitikáját az Unió általános külső fellépésének szerves és fontos részeként határozza meg, amely meghatározó és pozitív szerepet játszhat a jólét megteremtésében, a népek és országok közötti gazdasági és politikai kapcsolatok megerősítésében és a környezetvédelmi és szociális célok elérésében, valamint hogy az Európai Unióról szóló szerződés egyéb célkitűzéseinek megvalósításához e politikáknak kölcsönösen ki kell egészíteniük egymást; mivel a modern európai kereskedelempolitika fontos szerepet játszhat az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak elérésében, valamint a nemzetközi emberi jogi, élelmiszer-biztonsági és környezeti fenntarthatósági kötelezettségvállalások teljesítésében;
2. üdvözli, hogy a latin-amerikai partnerekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok az Európai Unió egyik prioritásává váltak;
3. rámutat, hogy a kereskedelempolitika fontos eszköz az Európai Unió és Latin-Amerika közötti biregionális stratégiai partnerségre irányuló célkitűzés megvalósításához; támogatja ezzel összefüggésben egy Euro–Latin-Amerika régióközi partnerség létrehozását, amelynek alapját a regionalizmus WTO-val összeegyeztethető modellje képezi;
4. megjegyzi, hogy az európai és a latin-amerikai gazdasági térség szorosabb integrációjának célja egy mindkét fél számára előnyös helyzet kialakítása; hangsúlyozza, hogy a szorosabb és tisztességes kereskedelmi együttműködés nyomán várhatóan több és jobb munkahely létesül mindkét régióban, valamint hogy az együttműködésnek támogatnia kell az erőforrás-hatékony és zöld gazdaságot; megállapítja ugyanakkor, hogy a kereskedelem bővülése nem vezethet az erdők pusztulásához és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez;
5. kéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a tisztességes kereskedelem rendszereinek fejlesztését, és a fenntartható gazdálkodásból származó nyersanyagok kereskedelmét;
6. üdvözli, hogy a madridi nyilatkozat külön elismeri az államok arra vonatkozó szuverén jogának elvét, hogy természeti erőforrásaikat maguk kezeljék és szabályozzák, és egyúttal hangsúlyozza, hogy kellő figyelmet kell fordítani a fenntarthatóság kritériumaira;
7. kitart amellett, hogy minden országnak joga van a saját élelmiszer-biztonságának megvédéséhez szükséges mechanizmusok kialakításához, valamint a kis és közepes élelmiszer-termelők túlélésének és fejlődésének biztosításához;
8. úgy véli, hogy ahhoz, hogy kereskedelmi kapcsolataikból nagyobb előnyük származzon és a kereskedelemből eredő hasznot megfelelően osszák el népességük körében, e hasznot mindkét régió kormányzatainak a szociális jólét javítására kell mobilizálniuk, és a kereskedelempolitikát a megfelelő belső és strukturális reformok elfogadásával kell összekötniük, különösen a szociális és az adózási területen, továbbá elő kell segíteniük, hogy a kereskedelmi reformok felelősségteljesen menjenek végbe, valamint bővíteniük és növelniük kell a kereskedelemmel kapcsolatos intézményi kapacitásokat;
9. hangsúlyozza, hogy szükséges az országspecifikus kiegészítő politikák végrehajtásának ösztönzése, az érintettek közötti kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeinek bővítése érdekében, az egyedi fejlesztési célokkal összhangban; úgy véli, hogy a fejlesztés előmozdítása érdekében alapvetően fontos a kereskedelemösztönző támogatás mobilizálása és a kereskedelem bővülésének kihasználása;
10. üdvözli az azon latin-amerikai országban tapasztalható pozitív fejleményeket, ahol a belső reformok által kísért új kereskedelmi és erőforrás-politikák a Gini-együttható javulásának tanúsága szerint hozzájárultak az egyenlőtlenségek csökkenéséhez, és úgy véli, hogy e fejlemények jól illusztrálják azokat a körülményeket, amelyek mellett a kereskedelmi politikának progresszív disztributív hatásai lehetnek;
11. üdvözli, hogy Latin-Amerikában a gazdasági együttműködés új és ambiciózus formái jelennek meg, amelyek szociális-gazdasági politikákhoz kapcsolódnak; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a déli országok ez irányú integrációs megközelítéseit, és kerülje az olyan záradékokat az uniós kereskedelmi megállapodásokban, amelyek akadályoznák az említett integrációs megközelítések pozitív hatásait;
12. hangsúlyozza, hogy erőforrásokat és technikai segítséget kell nyújtani olyan programok kialakítása és finanszírozása számára, amelyek az élelmiszer-biztonság szavatolása és a kirekesztett, a társadalmi-gazdasági piramis alján elhelyezkedő közösségek, valamint a kis- és középvállalkozások piacokhoz való fenntartható hozzáférése érdekében helyi és regionális termelési lehetőségeket teremtenek;
13. úgy véli, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásnak támogatnia kell a termelőket a szabályozási és minőségi szabványoknak való megfelelés költségeinek csökkentésében, és hogy olyan programokat kell kidolgozni, amelyek az ellenőrzés, a tesztelés és a hivatalos tanúsítás során segítik a cégeket;
14. hangsúlyozza az Unió és a latin-amerikai országok közötti együttműködési megállapodások keretében az importált mezőgazdasági termékekre vonatkozóan meghatározott környezeti, nyomon követhetőségi és élelmiszer-biztonsági normák jelentőségét;
15. döntő fontosságúnak tartja, hogy Latin-Amerika tovább diverzifikálja az elsősorban nyersanyagokon alapuló kereskedelmét, és a globális versenyképesség érdekében a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező termékek és szolgáltatások fenntartható kereskedelme felé tegyen lépéseket; úgy véli, hogy a jelenlegi ellátási láncokhoz és nemzetközi munkamegosztáshoz kapcsolódó globális szállítmányozásnak tekintettel kellene lennie a környezetvédelmi szempontokra;
16. kéri, hogy az EU és a latin-amerikai országok szorosabban működjenek együtt annak érdekében, hogy a madridi nyilatkozatban vállalt kötelezettségekkel összhangban együttes erőfeszítéseket tegyenek a WTO dohai fordulóján elérendő méltányos, ambiciózus és átfogó megállapodás gyors elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy egy nyitott és tisztességes szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer hozzájárul majd a világgazdaság gazdasági válságból való kilábalásához, illetve a növekedés és a fejlődés előmozdításához, adott esetben a vám- és nem vámjellegű akadályok progresszív és kiegyensúlyozott csökkentését alkalmazva, összhangban a fejlődő országok számára biztosított különleges és eltérő elbánás elvével, miközben hathatósan hozzájárul a szegénység csökkentéséhez is;
17. sajnálatának ad hangot az egyes latin-amerikai országok, különösen Argentína által a gazdasági válság idején hozott protekcionista intézkedések miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy a latin-amerikai országokkal rendszeresen tűzze napirendre a piacokhoz való hozzáférés kérdését;
18. hangsúlyozza, hogy mind a nyolc ENSZ millenniumi fejlesztési cél teljesítését a jelenlegi két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalások egyik alapvető feladatának kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a madridi nyilatkozatban, a millenniumi fejlesztési célok elérésével és a világszintű szegénység megszüntetésével kapcsolatban tett ígéretek betartása olyan kereskedelmi környezetet követel meg, amelyben a latin-amerikai fejlődő országok ténylegesen hozzáférnek a fejlett országok piacaihoz, megőrizhetik és fejleszthetik versenyképes gyár- és élelmiszer-feldolgozó iparukat – ez olyan környezet, amelyben igazságosabb kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaznak, valamint a környezeti és szociális jogok védelmére szigorú és betartatott szabályozás érvényes;
19. úgy véli, hogy az Európai Uniónak törekednie kellene arra, hogy a legvonzóbb ajánlatot kínálja, amely partnerei gazdaságfejlesztési érdekeit szolgálja, így biztosítva az Egyesült Államok és Kína melletti jelenlétét a régióban; úgy véli, ennek kiegészítő ajánlatokat kellene magában foglalnia, például a kapacitásépítés és a technológia átadása tekintetében; hangsúlyozza továbbá a partnerekkel való tiszteletteljes bánásmód szükségességét és az aszimmetrikus igények elismerését;
20. ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági érdekek képviseletét és az alapvető uniós értékek terjesztését egyaránt magában foglaló, egységes külső fellépés érdekében az Európai Unió és harmadik – többek között latin-amerikai – országok között létrejövő valamennyi kereskedelmi megállapodásba be kell építeni az emberi jogi záradékokat és a környezetvédelmi és szociális normákat;
21. hangsúlyozza, hogy a teljes értéklánc mentén érvényesülő pozitív piaci fejlesztéseknek arányosan kell növelniük mindenki jövedelmi szintjét, és hogy a haszonrésnek az értéklánc teljes hosszában valamennyi érintett szereplő javára kell válnia;
22. úgy véli, hogy a kereskedelmi partnerségnek valódi európai dimenziót kell adni, javítva a latin-amerikai országok és a többi ország – többek között a kelet- és közép-európai országok – közötti kereskedelmi kapcsolatokat; szükségesnek tartja, hogy a cserekapcsolatokba a gazdasági tevékenységek szélesebb körét vonják be;
23. hangsúlyozza, hogy az uniós székhelyű, Latin-Amerikában működő cégeknek építő szerepet kell betölteniük azáltal, hogy magas szintű környezetvédelmi, szociális és minőségbiztosítási normákat alkalmaznak, valamint tisztességes béreket és biztos munkahelyeket nyújtanak;
24. tisztában van azzal, hogy a múltban néhány Latin-Amerikában működő európai vállalat több esetben kötelezettségszegést követett el, amelyek közt előfordul a környezet szennyezése, a munkaerő kizsákmányolása és az emberi jogok súlyos megsértése; rámutat arra, hogy az EU teljes egészében, valamint az uniós székhelyű, Latin-Amerikában működő európai vállalatoknak példamutató magatartást kellene tanúsítaniuk a környezetvédelemmel kapcsolatos, szociális és foglalkoztatási kérdésekben, az átláthatóság és az állampolgári jogok tiszteletének szélesebb keretében működve, amely minden érintett védelmét biztosítja. hangsúlyozza, hogy az európai multinacionális cégek nagyban felelősek az Unióról kialakult képért a régióban, és terjeszteniük kell az európai értékeket, egyúttal betartva a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának szabályait;
25. elismeri, hogy a banánkereskedelemre vonatkozó WTO megállapodás megkötése régóta tartó vitát zárt le Latin-Amerika és az AKCS partnerországok banánt szállító cégeivel, hozzá tudott járulni a dohai forduló tágyalásainak előrehaladásához, és hozzájárult a közép- és latin-amerikai országokkal kötött különböző megállapodások megkötéséhez; felszólít mindazonáltal, hogy tekintetbe kell venni az AKCS partnerek felé tett kötelezettségvállalásokat és az uniós termelők érdekeit; tisztességes elbánásra szólít fel a további viták elkerülése érdekében, amit Latin-Amerikában valamennyi kereskedelmi partnernek biztosítani kell, beleértve azokat, amelyek nem kötöttek kereskedelmi megállapodást az EU-val;
26. rámutat, hogy a WTO-n belül elfogadott, és bizonyos latin-amerikai országokkal kötött kétoldalú megállapodásoknak hátrányos következményei vannak a legkülső, gazdaságilag sebezhető régiókra nézve, mezőgazdasági szektoraik és a latin-amerikai földrész mezőgazdasága közötti hasonlóságok miatt; támogatja ezért azt a megközelítést, amely szerint az EU és Latin-Amerika közötti kereskedelmi kapcsolatokban a legkülső régiók stratégiai és hagyományos ágazatai mind megfelelő kompenzációt, mind különös figyelmet igényelnek azért, hogy ne ássák alá azon kötelezettségeket, amelyeket az EU e régiók vonatkozásában fogadott el a legkülső régiók 2009-re szóló európai stratégiájában;
27. rámutat, hogy minden társulási megállapodás végrehajtásának figyelembe kell vennie az érintett emberek érdekeit és azok valamennyi pillére, nevezetesen a politikai párbeszéd, az együttműködés és kereskedelem tekintetében parlamenti ratifikációt igényel;
28. tudomásul veszi az Európai Unió és Közép-Amerika közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások pozitív kimenetelét, és úgy véli, hogy a régiók közötti megállapodás első példájaként a megállapodás a megfelelő kísérőpolitikákkal kiegészülve nemcsak a jólét fokozásához járul majd hozzá, hanem a közép-amerikai országok integrációjának előmozdításához is; tudomásul veszi Panama azon elhatározását, hogy elindítja a közép-amerikai gazdasági integrációs alrendszerhez való csatlakozási folyamatot;
29. rámutat, hogy az Unió, valamint a Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások pozitívan zárultak le; megjegyzi, hogy Bolívia úgy határozott, hogy visszavonja az Andok Közösség Bíróságánál a többoldalú kereskedelmi megállapodást illetően benyújtott keresetét; felszólítja ezért az érintett feleket, hogy az Andok Közösség összes országával folytatott tárgyalások útján létrehozott jövőbeli társulási megállapodás felé mozduljanak el;
30. támogatja az EU-Mercosur Társulási Megállapodásról szóló tárgyalások újrafelvételét, mivel egy ilyen léptékű, rendkívüli fontossággal bíró, 700 millió emberre hatással lévő társulási megállapodás, amennyiben hamar tető alá hoznák, a világ legambíciózusabb biregionális megállapodása volna és hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet szorosan be kell vonni a tárgyalások minden szakaszába; tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági kérdések valószínűleg a tárgyalások során az érzékeny témák egyikét fogják képezni; arra szólít fel, hogy az EU-ba történő mezőgazdasági importot csak akkor lehessen engedélyezni, ha ezen importok esetében az európai uniós fogyasztóvédelmi, állatvédelmi, környezetvédelmi normákat és a minimális szociális normákat betartják; hangsúlyozza, hogy a végén mindkét fél számára kielégítő megoldásra kell jutni annak biztosításával, hogy a tárgyalások maradéktalanul figyelembe vegyék a globális gazdaságban jelenleg zajló folyamatokat, az éghajlatváltozáshoz hasonló globális környezeti kihívásokat, valamint a Parlament igényeit és aggodalmait;
31. felhívja a Bizottságot, hogy szorosan vonja be a Parlamentet a Chilével és Mexikóval kötött megállapodások esedékes felülvizsgálatára irányuló tárgyalásokba;
32. határozottan támogatja a Mexikó–EU stratégiai partnerségre vonatkozó együttes végrehajtási terv jóváhagyását, valamint a kereskedelmi kapcsolatokat alapvetően modern alapokra helyező tárgyalásokat annak érdekében, hogy a hatályba lépése óta 122%-os kereskedelmi forgalmi növekedést eredményező EU–Mexikó Társulási Megállapodásban rejlő lehetőségeket a legmesszebbmenőkig ki lehessen használni;
33. határozottan támogatja a Chile–EU fejlesztési és innovációs társulás útitervét és munkaprogramját, valamint az áruk és szolgáltatások kereskedelmében bekövetkezett, a társulási megállapodás által lehetővé tett kölcsönösen előnyös volumenemelkedést, amit az is bizonyít, hogy a Chile és az Unió közötti kereskedelem 2003 óta több mint megkétszereződött;
34. hangsúlyozza a Mercosurral kötendő megállapodás által kifejtett hatás előzetes felmérésének szükségességét, tekintettel az Európába exportált hústermékek volumenének várható – marhahúsból 70%-os, baromfiból 25%-os –emelkedésére, mivel ezen termékek importja a kevésbé szigorú higiéniás, környezeti és szociális előírások miatt olcsóbb;
35. felkéri a Bizottságot és latin-amerikai partnereit, hogy a kereskedelmi megállapodásokban foglalt emberi és munkajogok tiszteletben tartásának, valamint a környezetvédelmi normák érvényesítésének értékelésébe vonja be a civil társadalmat, továbbá ösztönözze a civil társadalommal folytatandó, a társulási megállapodásokban is említett rendszeres párbeszédet;
36. mély aggodalmának ad hangot a harmadik országokból – köztük az Európai Unióból – importált élelmiszerekre vonatkozó, az argentin hatóságok által a közelmúltban elfogadott korlátozó intézkedések kapcsán; ezeket az intézkedéseket a WTO-kötelezettségekkel összeegyeztethetetlen, nem vámjellegű akadálynak tekinti; felhívja ezért az argentin hatóságokat, hogy számolják fel ezt az élelmiszerimportot sújtó jogellenes akadályt, mivel az rossz üzenetet közvetíthet, és egyértelmű akadályt gördít a folyamatban lévő EU–Mercosur tárgyalások elé;
37. felhívja a Bizottságot, hogy tegye átláthatóbbá a kereskedelmi tárgyalásokat azáltal, hogy a fontos dokumentumokhoz és megállapodás-tervezetekhez időben hozzáférést biztosít a kereskedelmi megállapodások kimenetelének lehetséges hatásaitól érintett ágazatban dolgozó összes szociális partner számára, a titoktartási követelmények alá tartozó dokumentumokkal kapcsolatos szokásos eljárások alkalmazása mellett, valamint hogy folyamatos és hivatalos keretek között konzultációt folytat velük;
38. felhívja a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) játszik;
39. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az új latin-amerikai vasúthálózat létrehozására irányuló, a két kontinens közötti szoros együttműködés megteremtésének lehetőségét;
40. tudomásul veszi a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségét (CELAC) létrehozó határozatot; rámutat, hogy a regionális integráció alapvető szerepet játszik abban, hogy Latin-Amerika az új globális kihívásokhoz alkalmazkodni tudjon;
41. véli, hogy a kereskedelemre, az energiaszolgáltatásra, valamint az éghajlatváltozásra vonatkozó keretrendszereknek kölcsönösen támogatniuk kell egymást;
42. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a latin-amerikai partnereket a versenyképes, hozzáadott értéket létrehozó termelőegységek felállításában; javasolja regionális kereskedelmi akadémiák felállítását mind a latin-amerikai régióban, mind az uniós tagállamokban, ahol a mezőgazdasági termékek, áruk és szolgáltatások a partnerrégióval folytatott kereskedelmének előfeltételeiről tartott képzéseken keresztül a kkv-k kapacitásépítése folyna;
43. sürgeti a latin-amerikai országokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, és elsősorban az erdők pusztulásának megfékezésére;
44. támogatja a kapcsolatépítéshez és a partnerségi megállapodások kialakításához elsősorban a kkv-k számára színteret nyújtó EU–Latin-Amerika kereskedelmi vásárok európai és latin-amerikai országokban történő megrendezését;
45. úgy véli, hogy az általános preferenciarendszernek (GSP) a soron következő reformja révén hatékonyabbá és stabilabbá kell válnia, és biztosítani fogja, hogy a latin-amerikai gazdálkodók is részesülhessenek a rendszer kínálta potenciális előnyökből; úgy véli, hogy a GSP+ rendszerből már profitáló országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásoknak bizonyos fokú aszimetriát tesz lehetővé, amely nagy mértékben figyelembe veszi a GSP+ rendszer alapján élvezett kedvezmények szintjét; rámutat, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy ne kezdjen tárgyalásokat, és ezért továbbra is profitálhat a GSP+ rendszerből mindaddig, amíg teljesíti a vonatkozó feltételeket;
46. tudomásul veszi az új latin-amerikai beruházási eszköznek az EU részéről történt létrehozását is, melynek fő célul azt kell kitűznie, hogy a fejlődést előmozdító latin-amerikai befektetések palettájának szélesítése érdekében megkönnyítse további pénzeszközök mobilizálását az olyan elsőbbséget élvező területeken, mint például a megbízható tömegközlekedés és –szállítás, az energiatakarékosság, a megújuló energiák, valamint az oktatás és kutatás;
47. üdvözli az EU–Latin-Amerika alapítvány megalapítására irányuló döntést, mivel az a tudatosság fokozásával és a benne rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázásával ösztönözni fogja a kereskedelmet, és meg fogja erősíteni a biregionális kapcsolatokat;
48. úgy véli, hogy a kereskedelmi megállapodásokban a beruházások védelmét illető rendelkezéseknek a beruházások jogbiztonságának megerősítését kell szolgálniuk, anélkül, hogy befolyásolnák a kormányok szükséges mozgásterét a lakosság környezeti, egészségügyi és szociális igényeinek kielégítését illetően;
49. felismeri annak fontosságát, hogy Ecuador külső adósságát egy nemzetközi bizottság ellenőrizze, és ösztönzi a többi országot is, hogy járjanak el hasonlóképpen; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mind a kétoldalú kapcsolatokon, mind a nemzetközi pénzintézeteken keresztül igyekezzenek megoldást találni néhány latin-amerikai és karibi ország külső adósságának problémájára;
50. kéri az Európai Uniót, hogy támogassa azt az új elképzelést, amely a környezetvédelmet a várt kereskedelmi bevételek megtérítésén keresztül mozdítja elő, és finanszírozza a Yasuni-ITT vagyonkezelő alap létrehozását az UNDP égisze alatt, az ecuadori kormány javaslata alapján, amely alap az ecuadori lakosság számára nyújtana kompenzációt a Yasuni Nemzeti Park területén található olajmező kitermelésétől való elállásért;
51. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak tevékenyen és konkrét módon támogatnia kell azokat a fejlődő országokat, amelyek élnek a TRIPS-megállapodásba beépített úgynevezett rugalmas rendelkezésekkel, annak érdekében, hogy nemzeti közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudjanak gyógyszereket biztosítani;
52. kéri a Bizottságot, hogy ültesse át e jelentés javaslatait az új uniós kereskedelmi stratégiába különös tekintettel az EU és a LAC jövőbeni kereskedelmi kapcsolataira;
53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
– tekintettel a Zimbabwéről szóló számos korábbi állásfoglalására, legutóbb a 2010. július 8-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezségokmány 11. cikkére, a Polgári és Politikai Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezségokmány 17. cikkére, a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 27. cikkének (3) bekezdésére, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 14. cikkének (2) bekezdésére, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjára és 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjára,
– tekintettel a Tanács 2010. február 15-i 2010/92/CFSP határozatára(2), amely 2011. február 20-ig meghosszabbítja a 2004/161/CFSP közös álláspont(3) keretében Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedéseket, valamint az egyes, Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. december 8-i 1226/2008/EK-as bizottsági rendeletre(4),
– tekintettel a Külügyek Tanácsának Zimbabwéről szóló 2010. február 22-i következtetéseire, valamint a 10. EU–Dél-Afrika miniszteri szintű politikai párbeszéd Zimbabwéről szóló, 2010. május 11-i következtetéseire,
– tekintettel Az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe ratifikált,
– tekintettel Anna Tibajuka, az ENSZ főtitkárának az emberi településekkel kapcsolatos ügyekért felelős különleges megbízottja 2005 júliusi jelentésére,
– tekintettel a 2000. június 23-án aláírt EU–AKCS Partnerségi Megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),
A. mivel a Hatcliffe Extension elnevezésű, Harare külvárosában található nem hivatalos település mintegy 20 000 lakosát kényszer-kilakoltatás fenyegeti, mivel a lakosok nem fizették ki a bérleti szerződés meghosszabbításának hatóságok által felszámolt mértéktelenül magas díját,
B. mivel a zimbabwei kormány akár 140 USD-t is felszámol bérlet-meghosszabbítási díj címén, miközben a lakosokkal nem konzultál a díjakról vagy a szerződés-megújítási eljárásról, amely roppant szűk határidőt ad a bérleti szerződések megújítására, melynek túllépése esetén a bérlőre kényszer-kilakoltatás vár, mivel az alacsony jövedelmű lakosság számára megfizethető lakások hiánya vezetett a hátsó kertekben álló kunyhók vagy toldalékok felépüléséhez, amelyek most nyilvánvalóan nem felelnek meg az építési előírásoknak,
C. mivel Hatcliffe Extension lakosai a legszegényebbek közé tartoznak egy olyan országban, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a 100 USD-t, és a krónikus munkanélküliség mintegy 90 %-os; mivel a kényszer-kilakoltatások tönkreteszik az informális foglalkoztatási ágazatot is, és ezáltal megfosztják a családokat állandó jövedelmüktől,
D. mivel a lakosok többsége azt követően kapta a parcelláját, hogy a hatóságok a „Murambatsvina művelet” keretében – a 2005-ös, tömeges kényszer-kilakoltatási program, melynek során mintegy 700 000 ember veszítette el otthonát és megélhetését – erőszakkal kilakoltatták őket,
E. mivel a Garikai művelet, mely a kilakoltatások áldozatainak ellátása céljából indult, teljességgel alkalmatlannak bizonyult arra, hogy orvosolja a megfelelő lakhatáshoz való jog Murambatsvina művelet során elkövetett súlyos megsértését,
F. mivel a tömeges kényszer-kilakoltatások után öt évvel a Garikai művelet által létrehozott települések lakosai sajnálatos körülmények közt, az alapvető lényeges szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül tengetik életüket,
G. mivel a mértéktelenül magas bérleti díj problémája nem korlátozódik Hatcliffe-re, és mivel az országszerte megtalálható, egyéb informális telepek lakosait szintén fenyegeti az államilag jóváhagyott kényszer-kilakoltatás veszélye,
H. mivel a Zimbabwében kialakult döbbenetes humanitárius, politikai és gazdasági helyzet tovább romlik, és zimbabweiek millióit fenyegeti az éhínség, és túlélésüket az élelmiszersegélyek biztosítják, egy olyan országban, ahol a világon a negyedik legmagasabb a HIV előfordulásának aránya, ahol gyakori az üzemanyag-hiány, és a leggyorsabban emelkedik a gyermekhalandóság,
1. követeli a zimbabwei tömeges kényszer-kilakoltatások fenyegetésének haladéktalan megszüntetését, és ragaszkodik ahhoz, hogy segélyezési és humanitárius ügynökségek korlátlan mozgásszabadságot kapjanak annak érdekében, hogy segítséget nyújthassanak a fenyegetett és egyéb, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára;
2. felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy haladéktalanul törölje el az önkényesen előírt bérletmegújítási díjakat, amelyek megfizetésére a lakosok egyszerűen képtelenek; ezzel kapcsolatban ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei hatóságok többet ne vegyék igénybe pártpolitikai célokból a kényszer-kilakoltatásokkal párosuló, földterület- besorolásra vonatkozó jogszabályokat, ahogyan azt a 2005-ös „Murambatsvina művelet” során tették; ezért kéri Zimbabwe kormányát, hogy alakítson ki olyan lakáspolitikát, amely megfelel a lakosok szükségleteinek, és ennek során konzultáljon a kényszer-kilakoltatások valamennyi áldozatával;
3. emlékezteti Zimbabwe kormányát arra a – nemzetközi megállapodásokban vállalt – kötelességére, hogy megfelelő lakhatást biztosítson az otthonukból erőszakkal kilakoltatott, alacsony jövedelmű személyek számára, valamint biztosítsa az élethez, a biztonsághoz és az élelemhez való jogot, és védje meg polgárait a bizonytalanságtól és a további jogsértésektől azáltal, hogy garantálja a bérlők védelmét és megfizethető fizetési terveket biztosít a bérletek tekintetében, többek közt igénybe véve a bányászati ágazatban keletkezett jövedelmeket a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából;
4. javasolja, hogy Zimbabwe kormánya mérje fel a Murambatsvina művelet és egyéb kényszer-kilakoltatások által okozott anyagi és társadalmi károkat abból a célból, hogy kártalanítsa mindazokat, akik elveszítették otthonukat, megélhetésüket és társadalmi hálózataikat, beleértve a marange-i gyémántmezőkön vagy azokhoz közel élőket is, és felszólítja a kormányt, hogy döntései meghozatala előtt konzultáljon a helyi közösségekkel;
5. ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei kormány a túlélőkkel ténylegesen konzultálva vizsgálja felül és módosítsa a Garikai műveletet, a Murambatsvina művelet valamennyi túlélője lakhatási szükségleteinek kezelése érdekében;
6. mélységesen sajnálja, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására tett zimbabwei kísérletet, amely már így is meglehetősen félresiklott, méginkább veszélybe sodorja a tömeges kilakoltatások gyakorlata;
7. emlékeztet rá, hogy a HIV-AIDS és a gyermekágyi halandóság elleni küzdelmet aláássák a kormány jogsértő gyakorlatai, pl. kilakoltatási programja, amely megszakította az alapvető egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést;
8. felszólítja Dél-Afrikát és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC), hogy saját érdekében és Zimbabwe, valamint a tágabb dél-afrikai régió érdekében tegyen további lépéseket annak ösztönzése érdekében, hogy Zimbabwe visszatérjen a teljes demokráciához és a jogállamiság, valamint a zimbabwei nép emberi jogainak tiszteletben tartásához; elismeri, hogy Mugabe és közeli hívei, akik saját hasznukra fosztogatják Zimbabwe gazdasági erőforrásait, továbbra is akadályt jelentenek a zimbabwei politikai és gazdasági újjáépítés és kiegyezés folyamatában;
9. hangsúlyozza az Európai Unió és Zimbabwe közötti párbeszéd fontosságát, és üdvözli az e téren elért haladást;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, az EU–AKCS Közös Parlamenti Közgyűlése társelnökeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, köztük a Pánafrikai Parlamentnek, az ENSZ főtitkárának, a SADC főtitkárának, valamint a Commonwealth főtitkárának.
– tekintettel a kambodzsai nő- és gyermekkereskedelemről szóló 2005. január 13-i(1), a Kambodzsáról szóló 2005. március 10-i(2), a kambodzsai, laoszi és vietnami emberi jogi helyzetről szóló 2005. december 1-jei(3), a kambodzsai politikai elnyomásról szóló 2006. január 19-i(4), valamint a Kambodzsáról szóló 2007. március 15-i állásfoglalására(5),
– tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti 1997. évi együttműködési megállapodásra(6), és különösen annak 1. (emberi jogok) és 19. cikkére (a megállapodás felfüggesztése abban az esetben, ha valamelyik fél megsérti az 1. cikket), valamint a 19. cikkhez kapcsolódó 1. mellékletére,
– tekintettel az ENSZ emberi jogvédőkről szóló 1998. évi nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács által 2004. június 14-én jóváhagyott, majd 2008-ban módosított, az emberi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, valamint a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára,
– tekintettel az emberi jogok kambodzsai helyzetével foglalkozó ENSZ-különmegbízott 2010. június 17-i jelentésére(7), amely bírálja az igazságügyi hatóságok munkájába való külső beavatkozást,
– tekintettel az Interparlamentáris Unió Emberi Jogi Bizottságának 2010. július 12–15-i ülésén hozott határozatra,
– tekintettel az Interparlamentáris Unió közgyűlésének 2010. október 6-i állásfoglalására,
A. mivel az elmúlt években aggodalmat keltő autoritárius tendenciák mutatkoznak Kambodzsában; e tendenciák az emberi jogi helyzet romlásában, az alapvető szabadságok megnyirbálásában, az elsősorban a szegényeket sújtó földelvételekben, a bírálatok és tiltakozások valamennyi formájának elnyomásában, a parlamenti ellenzék és a civil társadalmi aktivisták üldözésében, az igazságszolgáltatás politikai célokra való felhasználásában, valamint az egypártrendszer felé való elmozdulásban mutatkoznak meg,
B. mivel Szam Rainszi kambodzsai parlamenti képviselőt, az ország második legnagyobb politikai pártjának vezetőjét üldözte a Kambodzsát vezető autoritárius párt és kormány,
C. mivel 2010. szeptember 23-án Szam Rainszi ellenzéki vezetőre félrevezetés és okirathamisítás miatt távollétében 10 év börtönbüntetést szabott ki Phnom Penh városi bírósága; mivel ez az ítélet egy olyan polgári engedetlenségi akció miatt lett kiszabva, amelynek keretében a két ország között máig vitatott vietnami-kambodzsai határ mentén kidöntöttek hat, fából készült ideiglenes határállomást; mivel az akcióra azért került sor, hogy támogassák azokat a falusi embereket, akiknek földjét állításuk szerint elvették, és akik szerint a vietnamiak jogtalanul, kambodzsai területen állították fel az állomásokat, az ő rizsföldjeiken, a helyi hatóságokhoz benyújtott panaszukra pedig máig nem kaptak választ,
D. mivel 2010. október 13-án a Phnom Penh-i fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy fenntartja a Svay Rieng megye bírósága által 2010. január 27-én, Szam Rainszi ellen távollétében kiszabott kétéves büntetést, ami ahhoz kapcsolódik, hogy az ellenzéki vezető tiltakozott a Kambodzsa sérelmére elkövetett vietnami határsértések ellen, ugyanakkor úgy határozott, hogy a Szam Rainszvel együtt megvádolt két, kilenc hónapja és húsz napja fogva tartott falusit szabadon bocsátja,
E. mivel Kambodzsa vezető pártjának az a stratégiája, hogy a politikailag befolyásolható igazságszolgáltatást használja fel a kormány elleni bírálatok felszámolására,
F. mivel Kambodzsában aggasztóan sok embert tartanak fogva a büntető igazságszolgáltatási rendszer különféle hiányosságai miatt, és továbbra sem garantált az igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága,
G. mivel az emberi jogokért küzdő nem kormányzati szervezetek szerint a kormány a földelvétellel, a korrupcióval és a határvitákkal kapcsolatos bírálatok elhallgattatására használta fel a bíróságokat,
H. mivel 2010. augusztus 30-án a Licadho nevű nem kormányzati szervezet egy alkalmazottját, Leang Sokchoeunt Takeo megye bírósága két év börtönbüntetésre ítélte amiatt, hogy 2010 januárjában állítólag kormányellenes szórólapokat terjesztett; mivel azonban súlyos eljárási hibák történtek a per folyamán,
I. mivel Mu Sochua ellenzéki parlamenti képviselőt elítélték a miniszterelnök jó hírnevének megsértése miatt,
J. mivel Hang Chakra újságírót kilenc hónapig tartották fogva, miután bírálta Sok An alelnök környezetének korrupciós ügyeit,
K. mivel Szam Rainszit 1995-ben alkotmányellenes módon kizárták a parlamentből, de a későbbi választásokon sikerült visszaszereznie mandátumát; mivel több sikertelen gyilkossági kísérletet követtek el ellene, például egy halálos gránáttámadást 1997-ben, amelyben mintegy nyolcvan támogatója életét vesztette,
L. mivel a kormányon lévő párt három alkalommal megkérdőjelezhető indokkal megfosztotta őt képviselői mentelmi jogától, hogy börtönbüntetésre ítélhessék,
M. mivel az EU a Kambodzsát támogató egyetlen és legnagyobb adományozó,
1. elítéli az ellenzék és a nem kormányzati szervezetek képviselői ellen született valamennyi politikai indíttatású ítéletet, különösen a Szam Rainszi elleni 2010. szeptember 23-i, 2010. október 13-i és 2010. január 27-i ítéleteket, a Leang Sokchoeun elleni 2010. augusztus 30-i ítéletet, valamint a Mu Sochua és az újságíró Hang Chakra elleni ítéleteket;
2. emlékezteti a kambodzsai kormányt, hogy be kell tartania a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok terén fennálló és vállalt kötelezettségeit, amelyek az említett együttműködési megállapodás kulcsfontosságú elemeit képezik, annak 1. cikke értelmében;
3. felszólítja a kambodzsai hatóságokat annak biztosítására, hogy a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó, jelenleg előkészítés alatt álló törvény ne korlátozza önkényes értelmezési lehetőséggel a kambodzsai civil társadalom szervezeteinek tevékenységeit, és ne legyen alkalmazható a civil társadalom és az ellenzék kárára;
4. felszólítja az összes politikai szereplőt, hogy támogassák a régión belüli jószomszédsági politikákat, valamint a kambodzsai etnikai és kulturális csoportok közötti megbékélésre irányuló politikát;
5. tudomásul veszi, hogy az ENSZ különmegbízottja felhívta a figyelmet a kambodzsai kormány által tett előrelépésekre és erőfeszítésekre, és reméli, hogy olyan gyakorlati lépéseket fog látni, amelyek jelentős mértékben és tartósan javítják majd az emberi jogok és a bíróságok függetlensége terén fennálló helyzetet;
6. felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy
–
indítsanak politikai és intézményi reformokat egy olyan demokratikus állam kiépítése céljából, amely a jogállamiságon és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán alapszik;
–
tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy készek hatékonyan fellépni az olyan súlyos helyi problémák ellen, mint a korrupció, az emberek elvándorlását kiváltó nagyarányú erdőirtás, valamint a szexturizmusra épült iparág, továbbá készek elutasítani a büntetlenség jelenlegi kultúráját és bíróság elé állítani az ilyen tevékenységekben részt vevőket;
–
garantálják a szabad és méltányos politikai véleménynyilvánítást, megfélemlítés és zaklatás nélkül;
–
alkossanak a különmegbízott jelentésében szereplő ajánlások megvalósítására vonatkozó cselekvési tervet és menetrendet;
7. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy vád alá helyezték és 12 év börtönbüntetésre ítélték Szam Rainszi ellenzéki vezetőt egy szimbolikusnak tekinthető, nyilvánvalóan politikai jellegű tett miatt;
8. különösen aggasztónak tartja, hogy – amennyiben a fellebbviteli bíróság helyben hagyja az ítéletet – Szam Rainszi nem vehet majd részt a 2013. évi parlamenti választásokon, valamint hogy az ítéletnek Szam Rainszi ügyén túlmenően is jelentős következményei lesznek, hiszen az egész ellenzékre kihat majd, annál is inkább, mivel a fontos ellenzéki személyiségek elleni közelmúltbeli vádemelések következtében leszűkült a politikai mozgástér, és ez az egész kambodzsai demokratizálódási folyamatra nézve káros;
9. felszólítja ezért a hatóságokat, hogy találjanak módot a szóban forgó problémák politikai párbeszéd révén történő megoldására, és tegyék lehetővé, hogy Szam Rainszi a lehető legrövidebb időn belül folytathassa parlamenti tevékenységét;
10. felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogok kambodzsai helyzetével foglalkozó ENSZ-különmegbízott ajánlásainak; felkéri a kambodzsai parlamentet, hogy vitassa meg e jelentést és hozza meg az ajánlások megvalósításához szükséges intézkedéseket;
11. felkéri az Európai Uniót, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy tiszteletben tartsák az együttműködési megállapodás 1. cikkében említett alapvető szabadságokat, és hogy a polgári szabadságjogokkal szembeni támadások következményeket vonjanak maguk után; felszólítja továbbá az Európai Uniót, hogy a pénzügyi támogatások folytatását attól tegye függővé, hogy javul-e az emberi jogok helyzete Kambodzsában;
12. kéri, hogy dolgozzanak ki humanitárius vészhelyzeti tervet az EU bevonásával és az ENSZ által végzett koordinálással azzal a céllal, hogy segítséget kapjanak a válság által leginkább sújtott kambodzsaiak, különösen azok a textilipari és építőipari dolgozók, akik elvesztették munkájukat;
13. utasítja a Délkelet-Ázsia országaival és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országaival fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttséget és a Külügyi Bizottságot, hogy kövessék figyelemmel az üggyel kapcsolatos fejleményeket;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN és az ASEM tagállamainak, az ASEM titkárságának, az ENSZ főtitkárának és emberi jogi főbiztosának, valamint a Kambodzsai Királyság kormányának és parlamentjének.
Az Európai Parlament 2010. október 21-i állásfoglalása az észak-kaukázusi (Oroszországi Föderáció) uralkodó emberi jogi helyzetről és az Oleg Orlov elleni büntetőeljárásról
– tekintettel az emberi jogi aktivisták ellen Oroszországban elkövetett gyilkosságokról szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(1),
– tekintettel arra, hogy a Szaharov-díjat 2009. december 16-án a Memorial Emberi Jogi Központ és az emberi jogok valamennyi oroszországi védelmezője nevében Oleg Orlovnak, Szergej Kovalevnek és Ljudmila Alekszejevának ítélték oda,
– tekintettel az Európai Unió és az Orosz Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás megszületéséig meghosszabbítottak,
– tekintettel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok számára új, átfogó keretet létrehozó megállapodásról jelenleg folyó tárgyalásokra,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezményre, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra, valamint „Az egyének, a csoportok, és a társadalmi szervek joga és felelőssége az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságjogok elősegítésére és védelmére” című ENSZ-nyilatkozatra,
A. mivel Oroszország az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagjaként és az ENSZ-nyilatkozatok aláíró feleként elkötelezte magát az emberi jogok, az alapvető szabadságok, valamint a jogállamiság védelme és előmozdítása mellett,
B. mivel az Emberi Jogok Európai Bíróságán mintegy 20 000 olyan ügy van folyamatban, amelyek tárgyát az Oroszországi Föderációban, főként az észak-kaukázusi régióban történt jogsértések képezik; mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága több mint 150 ítéletében marasztalta el az Oroszországi Föderációt a régióban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélések miatt, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy ezen ítéleteket azonnal és maradéktalanul végrehajtsák,
Az észak-kaukázusi emberi jogi helyzet
C. mivel az észak-kaukázusi régióban, különösen pedig a Csecsen Köztársaságban, Ingusföldön és Dagesztánban igen riasztó az emberi jogok védelmezőinek helyzete; mivel a régióban működő független újságírók, civil társadalmi aktivisták, jogászok és az emberi jogok védelmezői gyakran válnak fenyegetések és erőszakos cselekmények, zaklatás és megfélemlítés áldozataivá, a rendvédelmi szervek tagjai pedig korlátozzák tevékenységüket; mivel az emberi jogi visszaélések elkövetői továbbra is büntetlenek maradnak, a jogállamiságot pedig továbbra is semmibe veszik; mivel a polgári lakosság mind a fegyveres ellenzéki csoportok, mind pedig a rendvédelmi szervek részéről továbbra is erőszaknak van kitéve; mivel a kínzások, az embertelen bánásmód és az önkényes fogva tartás mindennapi jelenségek; és mivel a nemzeti kormányoktól független nem kormányzati szervezetek fontosak a civil társadalom fejlődése szempontjából,
D. mivel Csecsenföldön az újjáépítés terén elért sikerek és a régió infrastruktúrájának határozott javulása ellenére általánosságban a félelem légköre uralkodik; mivel az emberi jogok helyzete, valamint az igazságszolgáltatási rendszer és a demokratikus intézmények működése továbbra is a legsúlyosabb aggodalmakra ad okot,
E. mivel a kormányzat ellenzőinek és az emberi jogok védelmezőinek egymást követő eltűnése büntetlen maradt, és ezen eseteket nem vizsgálják ki kellő alapossággal,
F. mivel annak ellenére, hogy az új elnök hatalomra kerülése óta Ingusföldön építő jellegű párbeszéd alakult ki a hatóságok és a civil társadalom között, 2009 óta újra aggasztó mértékben fellángolt az erőszak, ami némely esetben ellenzékiek, valamint újságírók meggyilkolásához és eltűnéséhez vezetett, és ezekkel kapcsolatban mindeddig nem indult büntetőeljárás,
G. mivel egyre több az észak-kaukázusi köztársaságokban eltűnt olyan személy, akiket a jelek szerint más orosz régiókba hurcoltak el; mivel Ali Dzsanijev, Juszup Dobrijev, Junusz Dobriev és Magomed Adzsijev hollétéről semmit sem lehet tudni azóta, hogy 2009. december 28-án éjfél tájban Szentpéterváron látták őket, és mivel öt személy – köztük három észak-kaukázusi lakos –, nevezetesen Zelimhan Ahmetovics Csibijev, Magomed Hajbulajevics Iszrapilov, Dzsamal Zijadinovics Magomedov, Akil Dzsavathanovics Abdullajev és Dovar Nazimovics Aszadov hollétéről továbbra sem lehet tudni semmit azóta, hogy 2010. szeptember 24-ről 25-re virradó éjszaka bementek a moszkvai történelmi mecsetbe,
H. mivel több mint 18 évvel azután, hogy az Ingusföld és Észak-Oszétia között 1992-ben, illetve Csecsenföldön 1994-ben és 1999-ben kitört háborúsorozat miatt otthonuk elhagyására kényszerültek, Észak-Kaukázusban továbbra is mintegy 80 000 áttelepített személy él; mivel e személyek nehézségekkel szembesülnek a lakhatás megoldása és tartózkodási engedélyük meghosszabbítása tekintetében – ami korlátozza a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket –, valamint belső útlevelük megújítását, és a „kényszermigráns” jogállás megszerzését illetően, amely számukra a munkahelyekhez, illetve a szociális szolgáltatásokhoz és juttatásokhoz való hozzáférés feltétele,
I. mivel 2010. szeptember 3-án Buzek elnök mélységes együttérzését fejezte ki a beszláni tragédia áldozatainak családjai iránt, és sürgette az Oroszországi Föderáció elnökét annak biztosítására, hogy jogaikat teljes mértékben tiszteletben tartsák és a 2004. szeptemberi eseményekkel kapcsolatos igazságra végre fény derüljön,
J. mivel a polgári lakosság elleni, megkülönböztetés nélküli erőszakos cselekményeket semmi sem indokolhatja,
K. tudomásul véve az orosz és a nemzetközi civil társadalom képviselőinek azon kezdeményezését, hogy a csecsenföldi háborúk során esetlegesen elkövetett háborús bűnök és súlyos emberi jogi visszaélésekre vonatkozóan egy „Natalija Jesztemirova Dokumentációs Központot” hozzanak létre,
Bűnügyi nyomozás Oleg Orlov ellen
L. mivel a Memorialhoz hasonló emberi jogi szervezetek munkája alapvető fontossággal bír a stabil és szabad orosz társadalom kialakítása, valamint a valódi és tartós stabilitás különösen Észak-Kaukázusban való megteremtése szempontjából; mivel az orosz kormány és az észak-kaukázusi köztársaságok kormányai ezért büszkék lehetnek arra, hogy e szervezetek milyen jelentős szerepet töltenek be,
M. mivel Natalija Jesztemirovát, a Memorial intézet csecsenföldi vezetőjét 2009. július 15-án Groznijban elrabolták, és később holtan találták meg a szomszédos Ingusföldön; mivel a gyilkosság miatt indult nyomozás a gyilkosok és a végső felelősök megtalálását illetően nem vezetett semmilyen eredményre,
N. mivel 2010. január 21-én a Moszkvai Városi Bíróság Oleg Orlovot és a Memorial Emberi Jogi Központot arra kötelezte, hogy Ramzan Kadirovnak, Csecsenföld elnökének kártérítést fizessenek,
O. mivel 2010. február 9-én Ramzan Kadirov nyilvánosan bejelentette, hogy az általa Oleg Orlov, a Memorial Emberi Jogi Központ igazgatóságának elnöke és Ljudmila Alekszejeva, a Moszkvai Helsinki Csoport elnöke ellen rágalmazás miatt kezdeményezett büntetőeljárást megszünteti,
P. mivel 2010. július 6-án Oleg Orlov ellen az orosz büntető törvénykönyv 129. cikke alapján vádat emeltek, és ha bűnösnek találják, akár három év börtönbüntetésre is számíthat,
Q. mivel az Oleg Orlov elleni bűnügyi nyomozás során súlyosan megsértették az Ororszoszági Föderáció büntetőeljárásról szóló törvénykönyvét (különösen annak 72. cikkét),
R. mivel 2010. szeptember 13. és 16. között több vezető emberi jogi szervezet – többek között a Memorial – irodájában házkutatást tartottak, és e szervezeteket arra utasították, hogy tevékenységükre vonatkozóan számos dokumentumot rövid időn belül nyújtsanak be,
1. elítél minden terrorista cselekményt, és hangsúlyozza, hogy a polgári lakosság elleni, megkülönböztetés nélküli erőszakos cselekményeket semmi sem indokolhatja; kifejezi rokonszenvét és szolidaritását az erőszaktettek, közöttük a közelmúltban a moszkvai metróban történt robbantások, a csecsen parlament elleni támadás és a Kaukázusi Köztársaság lakosságát folyamatosan érő számtalan támadás minden áldozatának barátai és családtagjai iránt;
2. legmélyebb aggodalmát fejezi ki az erőszak és a terrorista cselekmények Észak-Kaukázusban tapasztalható felújulása miatt; felhív egyrészt a terrorista cselekmények befejezésére, másrészt kéri az orosz hatóságokat, hogy vessenek véget annak a széles körben állandósult helyzetnek, amelyben az emberi jogok megsértése büntetlenül marad, és a régióban nincs jogállamiság;
3. elismeri Oroszország jogát a valódi terrorizmussal és az észak-kaukázusi fegyveres felkeléssel szembeni fellépéshez, de nyomatékosan kéri a hatóságokat, hogy ezt a nemzetközi emberi jogi szabályok betartásával tegyék; figyelmeztet arra, hogy a folyamatos visszaélések és a felkelések elleni törvénytelen küzdelem a lakosság további megosztásához vezet, és a stabilitás megteremtése helyett az erőszak újabb fellángolását okozza majd a régióban;
4. sürgeti az orosz hatóságokat, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg az emberi jogi jogvédők biztonságának garantálására, amint azt az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló ENSZ-nyilatkozat megerősíti;
5. hangsúlyozza, hogy a hosszantartó csecsenföldi büntetlenség hozzájárul az egész észak-kaukázusi régió destabilizálódásához;
6. határozottan elítéli a felkelőkkel való kapcsolattartással gyanúsított személyek kollektív megbüntetését, ideértve azt a gyakorlatot is, hogy felgyújtják a fegyveres ellenzék aktív vagy feltételezett tagjai családjainak otthonait; kéri a hatóságokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az ilyen erőszakos cselekedetek mindennemű megismétlődésének elkerülésére, és minden szinten büntessék meg az azokért felelős tisztviselőket;
7. nyomatékosan kéri, hogy Oroszország biztosítson zavartalan belépést Észak-Kaukázusba a nemzetközi emberi jogi szervezetek, a média és a kormányzati intézmények, például az Európa Tanács, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, az EBESZ és az ENSZ számára; különösen felhívja továbbá az illetékes hatóságokat, hogy teremtsenek olyan körülményeket, amelyek lehetővé teszik a Memorial és más emberi jogi szervezetek biztonságos körülmények közötti tevékenységét Észak-Kaukázusban;
8. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyre több az észak-kaukázusi köztársaságokban eltűnt olyan személy, akiket a jelek szerint más orosz régiókba hurcoltak el, és elvárja az Orosz Köztársaság államügyészségétől ennek tisztázását és a nevezett polgárok hollétének megerősítését;
9. nyomatékosan kéri az orosz föderációs hatóságokat annak biztosítására, hogy az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek helyzetének hosszú távú megoldása konkrét lépésekben öltsön testet; kéri, hogy a nemzeti kormány támogassa jobban az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának fellépését, amelynek célja az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek lakáshelyzetének javítását célzó programok lefolytatása, és könnyítse meg e személyek hozzáférését a szolgáltatásokhoz és kedvezményekhez; hangsúlyozza, hogy szükség van az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek folyamatos figyelemmel kísérésére annak biztosítása érdekében, hogy jogaikat többé ne sérthessék meg; sürgeti az orosz kormányt, hogy ismerje el hivatalosan az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek jogállását, és ehhez igazodva módosítsa jogszabályozását;
10. felszólítja az orosz szövetségi hatóságokat, hogy gyorsan, alaposan és ténylegesen vizsgálják ki Natalija Jesztemirova meggyilkolásának körülményeit, és e brutális gyilkosság elkövetőit és felbujtóit egyaránt állítsák bíróság elé;
11. elutasítja és elítéli a Memorial szervezet terrorista szervezetek támogatásában való felelőssé tételére irányuló cinikus és abszurd kísérleteket;
12. elítéli, hogy Oleg Orlov ellen bűnügyi nyomozást indítottak, és nyomatékosan kéri az illetékes hatóságokat, hogy vizsgálják felül a büntető tárgyalás megnyitására vonatkozó határozatot; emlékeztet arra, hogy az Oleg Orlov által tett nyilatkozatok egy demokráciában jellegükből fakadóan törvényesek, és nem sújthatók sem polgári jogi, sem büntetőjogi szankciókkal;
13. felhívja az orosz hatóságokat annak biztosítására, hogy – amennyiben a büntető tárgyalás folytatódik – a nyomozás és az Oleg Orlovval szembeni bírósági eljárás során ne kerüljön sor újabb törvénysértésekre, és minden körülmények között tartsák tiszteletben az ENSZ emberi jogok védelmezőiről szóló nyilatkozatát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát és az Oroszországi Föderáció által ratifikált nemzetközi és regionális emberi jogi eszközöket;
14. emlékeztet arra, hogy Oleg Orlov 2009-ben megkapta az Európai Parlament Szaharov-díját, és ezért a Parlament különleges erkölcsi és politikai védelmét élvezi; sürgeti az orosz kormányt, tegye lehetővé, hogy Oleg Orlov minden akadályoztatástól mentesen részt vehessen Strasbourgban a 2010-es Szaharov-díj ünnepélyes átadásán;
15. elítéli az emberi jogi szervezetek irodáiban tartott megszégyenítő házkutatásokat, és magyarázatot vár azok jogszerűségére és céljaira;
16. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok folyamatos megsértése rendkívül kedvezőtlen képet ad Oroszországról, aláássa hitelét a világban és árnyékot vet az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció kapcsolataira, amelyek fontosak és stratégiai partnerséggé kellene fejlődniük, tekintettel a két fél egymásra utaltságára és számos közös érdekére, különösen a politikai, biztonsági, gazdasági és energiaügyi együttműködés terén, de a demokratikus elvek és eljárások, valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása vonatkozásában is;
17. határozottan támogatja az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2010. június 22-én elfogadott, az észak-kaukázusi emberi jogi visszaélésekre vonatkozó jogorvoslatról szóló határozat ajánlásait, amely sokat segíthet abban, hogy vége szakadjon az emberi jogok megsértését elkövető személyek büntetlenségének, és visszaálljon a nép bizalma a rendvédelmi szervek iránt;
18. kéri az orosz hatóságokat, hogy tegyenek eleget az Emberi Jogok Európai Bírósága valamennyi határozatának, és tegyék meg a szükséges lépéseket az egyedi esetekben előfordult jogsértések orvoslására, biztosítva többek között a nyomozások tényleges lefolytatását és az elkövetők felelősségre vonását, továbbá fogadjanak el e határozatok végrehajtására szolgáló általános intézkedéseket, közöttük a hasonló jogsértések megismétlődését kiküszöbölő politikai és jogi változtatásokat is;
19. javasolja, hogy a szövetségi, regionális és helyi szintű hatóságok kezdjenek építő jellegű párbeszédet a civil társadalom aktivistáival, ezáltal is lehetővé téve a demokratikus szerkezetek kialakulását;
20. kéri az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk intenzitásának fokozását, és sürgeti annak lehetővé tételét, hogy ahhoz az Európai Parlament, a Duma, az orosz bíróságok, a civil társadalom és az emberi jogi szervezetek is ténylegesen hozzájárulhassanak; felszólítja Oroszországot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az EBESZ és az Európa Tanács tagjaként rá háruló kötelezettségeket;
21. nyomatékosan felhívja a figyelmet az EU tagállamaiban befogadott több ezer észak-kaukázusi menekült helyzetére, különös tekintettel az Ausztriában élő csecsen diaszpórára, amelynek lélekszáma legalább 20 000 fő, akik között számos kiskorú is van; komoly aggodalmát fejezi ki ezzel összefüggésben egy csecsen menekült Bécsben 2010 májusában történt meggyilkolása, valamint azon súlyos vádak miatt, amelyek szerint e bűncselekményhez a csecsen elnöknek is köze van; kéri az EU tagállamait, hogy humanitárius és emberi jogi kötelezettségeikkel összhangban vezessenek be összehangoltabb, koherens és látható politikát az európai földre érkezett észak-kaukázusi menekültek védelme érdekében;
o o o
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az EBESZ-nek, valamint az Európa Tanácsnak.