Index 
Elfogadott szövegek
2011. június 9., Csütörtök - Strasbourg
Szudán és Dél-Szudán
 EU–Oroszország csúcstalálkozó
 A megtévesztő szakmai címjegyzékek
 Madagaszkár
 Guantánamo: küszöbön álló halálos ítélet
 Ukrajna: Julia Tyimosenkó és más volt kormánytagok ügye
 Az európai sportban jelen lévő korrupció elleni küzdelem
 A Cipruson eltűnt személyek

Szudán és Dél-Szudán
PDF 212kWORD 50k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása a 2011. évi választásokat követően Szudánban és Dél-Szudánban kialakult helyzetről
P7_TA(2011)0267RC-B7-0349/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2005. január 9-én aláírt átfogó békemegállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1978 (2011) sz. határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió 2011. január 31-nyilatkozatára,

–  tekintettel a Szudánról szóló, 2011. január 31-i tanácsi következtetésekre és a 2011. május 23-i 2011/315/EU tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2011. június 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Catherine Ashton, a Bizottság alelnöke/külügyi és biztonságpolitikai főképviselő által 2011. február 7-én az Európai Unió nevében tett, a dél-szudáni önrendelkezéssel kapcsolatos népszavazás végleges eredményéről szóló nyilatkozatra, és 2011. május 24-i, a szudáni helyzetről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ által támogatott, a dárfúri békefolyamatról Dohában (Qatar) 2011. május 27. és 31. között tartott konzultáció következtetéseire;

–  tekintettel az Európai Unió választási megfigyelő küldöttségének 2011. június 2-i végleges jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a dél-szudáni népszavazásra 2011. január 9. és 15. között került sor, és a szavazatok elsöprő többsége a független Dél-Szudán létrehozását támogatta,

B.  mivel Dél-Szudán várhatóan 2011. július 9-én fogja hivatalosan kikiáltani függetlenségét, ami egybeesik az átfogó békemegállapodás lejártával,

C.  mivel Dél-Szudán természeti erőforráskészletei ellenére – mint az olaj, a réz, a vas, valamint az erdők és termőföldek – az ország lakosságának nagy része szegénységben él, és a világon itt az egyik legmagasabb a gyermekhalandóság, és a legalacsonyabb az oktatásban részt vevők száma, és mivel mindez humanitárius, társadalmi-gazdasági és biztonsági kihívásokat fog magával vonni,

D.  mivel az átfogó békemegállapodás néhány aspektusának végrehajtására nem időben vagy egyáltalán nem került sor, és jelentős erőfeszítésekre van szükség a népszavazást követő tárgyalásokra vonatkozó megegyezésre az olyan témákban, mint az olajból származó bevétel elosztása, a határok kijelölése, az állampolgárság, illetve az adósságok és eszközök felosztása,

E.  mivel az Abyei hovatartozásáról szóló népszavazásra, amelyet a tervek szerint a Dél-Szudánról szóló népszavazással egy időben kellett volna megtartani, mindeddig nem került sor, és emiatt a térségben súlyosan eszkalálódott az erőszak,

F.  mivel a vitatott területek státusza még rendezetlen, és az Abyei-ben kialakult helyzet tovább súlyosbodik százak halálát és ezrek kimenekülését okozva, valamint azt, hogy az emberek védtelenek az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával, a betegségekkel szemben, továbbá híján vannak az egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos ivóvízhez hasonló alapvető szolgáltatásoknak,

G.  mivel a dárfúri helyzet továbbra is nagy aggodalomra ad okot, és az ENSZ dárfúri képviselete nemrégiben a kormány által elrendelt bombázásokról, és számos, a régióban dolgozó segélymunkás túszként való elfogásáról számolt be; mivel a misszió tagjai rendszeresen zaklatásnak, elrablásnak és a biztonságukat veszélyeztető fenyegetéseknek vannak kitéve;

1.  üdvözli a mind Szudán, mind Dél-Szudán által a 2011. évi dél-szudáni választásokon mutatott békés és bizalmat ébresztő magatartást, valamint az átfogó békemegállapodás felei által tett erőfeszítéseket és kötelezettségvállalásokat; ezt alapvető lépésnek és pozitív jelnek tartja az átfogó békemegállapodás végrehajtása és a két ország békés egymás mellett élése tekintetében;

2.  megismétli, hogy tiszteletben tartja a népszavazás eredményét, mint a dél-szudáni nép akaratának demokratikus kifejezését; felhívja mind Észak-, mind Dél-Szudánt, hogy törekedjenek aktívan a demokratikus kormányzás előmozdítására, valamint a hosszú távú béke, a biztonság és a fellendülés kialakításában mindkét országban, tiszteletben tartva az emberi, társadalmi és gazdasági jogokat;

3.  felhívja a dél-szudáni hatóságokat, hogy mozdítsák elő Dél-Szudán mint modern, pluralista, jogállamiságra épülő, demokratikus és az emberi jogokat – különösen a nők és gyermekek jogait – tiszteletben tartó állam fejlődését, ahol rendszeres és szabad választásokon keresztül a polgárok elvitathatatlan joga a kormányválasztás, és ahol a mozgás, a társulás és a politikai vélemény kifejezésének szabadságát mind az alkotmány, mind az ország törvényei garantálják;

4.  határozottan elítéli az abyei régióban a szudáni ENSZ-misszió ellen intézett 2011. május 10-i szándékos támadást, valamint elítéli a terület militarizálására irányuló észak- és dél-szudáni törekvéseket; az átfogó békemegállapodásban részt vevő mindkét felet arra ösztönzi, hogy biztosítsák a szudáni, de elsősorban az abyei lakosság biztonságát és testi épségét, a terület demográfiai összetételének megváltoztatása nélkül; felhívja mind a szudáni, mind a dél-szudáni fegyveres erőket, hogy vonuljanak ki Abyeiből, és arra szólítja fel mindkét felet, hogy az átfogó békemegállapodás keretén belül azonnal építő jellegű párbeszédet kezdve kötelezzék el magukat Abyei státuszának békés rendezése mellett;

5.  hangsúlyozza, hogy támogatja az AU Szudánnal foglalkozó, Thabo Mbeki vezette magas szintű végrehajtó bizottsága által az átfogó békemegállapodásban részt vevő felek közötti tárgyalások előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket, valamint az ENSZ-főtitkár szudáni különmegbízottja, Haile Menkerios törekvéseit az abyei régióban érintett két fél közötti közvetítésre; ismét kijelenti, hogy az Uniónak készen kell állnia további segítségnyújtásra e téren;

6.  sürgeti az átfogó békemegállapodás részes feleit, hogy kezdjenek folyamatos és építő jellegű párbeszédet a választások következtében felmerülő – többek között a közös határokkal, az északi és déli állampolgársággal, az olajbevételek felosztásával, az olajvezetékek használatával, illetve a Dél-Kordofán és Kék-Nílus tartományok népi konzultációinak megtartásával kapcsolatos – kérdések rendezése érdekében;

7.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a déli országrészbe visszatérő menekültek hatékony és biztonságos kezelését az átutazás, a műszaki kapacitások (várostervezéssel foglalkozó szakemberek és geodéták hiánya), az infrastruktúra, a telkek felosztása és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

8.  üdvözli a Tanács 2011. május 17-i bejelentését, mely szerint a múlt évi 150 millió eurón túlmenően további 200 millió eurót irányoz elő Dél-Szudán számára a legkiszolgáltatottabb néprétegek megsegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési támogatásai mindkét fél rendelkezésére állnak; hangsúlyozza, hogy ezt az újabb összeget az alapvető szolgáltatások, azaz az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és az ipari kapacitásépítés fejlesztésére kell fordítani; kéri, hogy Dél-Szudán sürgősen csatlakozzon a Cotonoui Megállapodáshoz, az EU pedig tegyen meg mindent annak érdekében, hogy mihamarabb az ország rendelkezésére álljanak az Európai Fejlesztési Alap forrásai;

9.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a 2011 második felében esedékes dél-szudáni adományozói konferencián, és ösztönöznie kell a többi adományozót is, hogy hasonlóan járjon el; felhívja a nemzetközi hitelezőket Szudán és Dél-Szudán nemzetközi adósságainak enyhítésére;

10.  felhívja Dél-Szudán kormányát, hogy a lakosság érdekében dolgozzon ki politikákat a külföldi befektetések oly módon történő szabályozására, hogy a természeti erőforrásokba történő külföldi beruházások a helyi gazdaság fejlődését és a szegénység visszaszorítását is szolgálják; rámutat, hogy az EU-nak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a régióban jelen lévő multinacionális cégek és külföldi vállalkozások tevékenységére kellő szabályozás vonatkozzon, és hogy tevékenységükről és jövedelmükről átlátható módon beszámoljanak;

11.  üdvözli az ENSZ-főtitkár döntését a UNMIS megbízatásának meghosszabbításáról és további békefenntartó erők Szudánba küldéséről; úgy véli, hogy a folyamatos ENSZ-jelenlét rendkívül hasznos a két életképes állam békés fejlődéséhez; felkéri Szudánt és Dél-Szudánt, hogy üdvözöljék az ENSZ-jelenlétet és gondoskodjanak az ENSZ személyzetének biztonságáról;

12.  fontosnak tartja, hogy az EU 2011. július 9-e után is tartsa fenn a Szudánnak és Dél-Szudánnak juttatott humanitárius támogatásokat; kiáll amellett, hogy a régióban legyen jelentős humanitárius jelenlét és kapacitás, amely képes biztosítani a humanitárius szervezetek biztonságát;

13.  üdvözli a dárfúri békefolyamatról az ENSZ támogatásával tartott konzultációk következtetéseit; felhívja a feleket, hogy tartsák magukat a tűzszünetről és a hadiállapot beszüntetéséről szóló, már aláírt megállapodásokhoz; emlékeztet az átláthatóság fontosságára a dárfúri és abyei kérdésekről, valamint általánosságban az Észak és Dél közötti párbeszédről folyó tárgyalások során; felhív arra, hogy valamennyi fél képviseltesse magát a megbeszéléseken, csakúgy mint a civil társadalom és a helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi politikai vezetők;

14.  sürgeti Dél-Szudán kormányát, hogy az alkotmány megújítása során fogadjon el átlátható, elszámoltatható és mindenre kiterjedő kormányzási megközelítési módot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az összes politikai párt működjön együtt annak érdekében, hogy megfelelően képviseljék az ország népét és létrehozzák a szilárd alapokon nyugvó, demokratikus politikai intézményeket;

15.  mindkét felet felszólítja, hogy a függetlenség napjának (2011. július 9.) közeledtével nyújtsanak be konkrét terveket intézményeik felállításáról és/vagy reformjáról annak érdekében, hogy a két állam működőképes legyen ettől az időponttól kezdődően; felkéri az EU szudáni és dél-szudáni képviseleteit, hogy proaktív módon terjesszék és hajtsák végre a legutóbbi uniós választási megfigyelő küldöttségek ajánlásait;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és főtitkárának, az EU dél-szudáni különmegbízottjának, Szudán kormányának, Dél-Szudán kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek és az AU Szudánnal foglalkozó magas szintű bizottsága elnökének, az AKCS–EU Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az uniós tagállamok kormányainak.

(1) HL L 142., 2011.5.28., 61. o.


EU–Oroszország csúcstalálkozó
PDF 227kWORD 72k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása az EU–Oroszország csúcstalálkozóról
P7_TA(2011)0268RC-B7-0347/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Orosz Föderáció közötti meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM)(1), valamint az új EU–Oroszország szerződésről 2008-ban megkezdett tárgyalásokra és a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre,

–  tekintettel az EU-nak és Oroszországnak a 2003. május 31-én, Szentpéterváron tartott 11. EU–Oroszország csúcstalálkozót követően kiadott közös nyilatkozatban meghatározott azon közös célkitűzésére, hogy létrehoznak egy közös gazdasági térséget, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének közös térségét, a külső biztonság területén folytatandó együttműködés közös térségét, valamint a kutatás és oktatás – beleértve a kulturális aspektusokat is – közös térségét (a „négy közös térség”),

–  tekintettel az Oroszországról és az EU és Oroszország közötti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a jogállamiságról szóló 2011. február 17-i állásfoglalására(2) , az EU–Oroszország csúcstalálkozóról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(3) , a 2009. november 18-i, stockholmi EU–Oroszország csúcstalálkozó előkészületeiről szóló 2009. november 12-i állásfoglalására(4) , az emberi jogi aktivisták ellen Oroszországban elkövetett gyilkosságokról szóló 2009 szeptember 17-i állásfoglalására(5) , és az energiabiztonság külső aspektusairól szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel az EU–Oroszország emberi jogi konzultációkra és az e tárgyban tartott legutóbbi, 2011. május 4-i ülésre,

–  tekintettel a 2010. május 31-én és június 1-jén Rosztovban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón aláírt megállapodásokra és kiadott közös nyilatkozatokra,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev ügyéről szóló, 2011. május 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság társelnökei által 2011. május 18-án Szocsiban kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2011. június 9–10-én Nyizsnyij Novgorodban tartandó EU–Oroszország csúcstalálkozó napirendjére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Oroszország – amely állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának – közös felelősséget visel az EU-val a globális stabilitás fenntartásáért, és mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi kapcsolatok különösen fontosak Európa – és a világ egyéb térségei – stabilitása, biztonsága és jóléte szempontjából; mivel fontos, hogy az EU az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolataiban közös álláspontot képviseljen és szolidaritást mutasson, és hogy ezek a kapcsolatok kölcsönös érdekeken és közös értékeken alapuljanak,

B.  mivel az EU és az Orosz Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása továbbra is kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés további fejlesztése és elmélyítése szempontjából,

C.  mivel az EU és Oroszország mind gazdaságilag, mind politikailag kölcsönösen egymásra vannak utalva; mivel az Európai Unió továbbra is elkötelezett aziránt, hogy tovább mélyítse és fejlessze az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokat, melyek alapját a demokratikus alapelvek iránti mélyen gyökerező elkötelezettség képezi,

D.  mivel továbbra is aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Oroszország tiszteletben tartja-e és megvédi-e az alapvető és emberi jogokat, a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint aggodalomra ad okot a média politikai ellenőrzése, az újságírók és az ellenzék képviselői ellen hozott elnyomó intézkedések, illetve a választások tisztaságának kérdése; mivel az Orosz Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet teljes jogú tagja, és ezért elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett,

E.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos esetben és ítéletében elítélte az Orosz Föderációt súlyos emberi jogi visszaélések miatt; mivel az ítéletek végrehajtása továbbra is elégtelen;

F.  mivel számos, nemzetközi szinten jelentkező – különösen a Közel-Kelettel, Líbiával, Iránnal, a terrorizmussal, az energiabiztonsággal, az éghajlatváltozással és a pénzügyi válságokkal kapcsolatos – kihívásnak csak akkor lehet megfelelni, ha az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat felelős hozzáállás és együttműködés jellemzik,

G.  mivel Oroszországnak és az EU-nak egyaránt érdeke, hogy jószomszédi kapcsolatokat ápoljon a szomszédos országokkal, illetve hogy ezen országokat béke és stabilitás jellemezze; mivel csaknem három évvel a grúziai konfliktust követően Oroszország továbbra sem tartja tiszteletben az orosz csapatoknak a megszállt grúz tartományokból, Dél-Oszétiából és Abháziából történő kivonására és a konfliktus kitörése előtti állomáshelyeikre való visszavezénylésére vonatkozó 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodásokat, és nem biztosít az EU megfigyelő missziója (EUMM) számára belépést e tartományok területére,

1.  megerősíti azon meggyőződését, hogy a stratégiai együttműködés kialakítása tekintetében Oroszország továbbra is az Európai Unió egyik legfontosabb partnere, amelynek nemcsak gazdasági és kereskedelmi érdekei esnek egybe az Európai Unióéival, hanem az célkitűzése is, hogy mind Európában, mind globális szinten szoros együttműködést valósítson meg;

2.  megállapítja, hogy a Nyizsnyij Novgorod-i csúcstalálkozó az EU és Oroszország előtt álló közös kihívásokra fog összpontosítani (ezek a gazdasági és pénzügyi válság, a modernizációs partnerség, a WTO-tagság, az energiával és az energiabiztonsággal kapcsolatos kérdések, az EU és Oroszország közötti mobilitás és a vízummentes utazások lehetősége, nemzetközi és regionális kérdések, együttműködés a válságkezelésben, az emberi jogok és a jogállamiság);

3.  felszólítja az EU-t és Oroszországot, hogy ragadják meg a soron következő csúcstalálkozó által kínált lehetőséget az EU és Oroszország kölcsönös egymásrautaltságán alapuló, kellő időben megkötendő új partnerségről és együttműködési megállapodásról folytatott tárgyalások intenzitásának fokozására, valamint határozottan támogatja egy olyan átfogó, jogilag kötelező érvényű megállapodás létrejöttét, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert érinti, és ezért felöleli a demokráciához, a jogállamisághoz és az emberi és különösen az alapvető jogok tiszteletben tartásához kapcsolódó valamennyi területet, amelynek a megállapodás szerves részét kell képeznie, feltéve, hogy Oroszország kész arra, hogy lépéseket tegyen a jogállamiság megerősítése és az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartása érdekében;

4.  megismétli, hogy támogatja a modernizációs partnerséget; üdvözli az arra irányuló kezdeményezést, hogy közös állapotjelentés szülessen, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy meg kell egyezni a következő lépésekről az EU–Oroszország közötti négy közös térség keretében eddig elért eredményekkel és a fennmaradó hiányosságokkal összhangban; különösen támogatja a kutatás és fejlesztés terén megvalósuló együttműködést, és hangsúlyozza, hogy a négy közös térség a kölcsönösség elvén alapul; ezért felhívja a soron következő EU–Oroszország csúcstalálkozó résztvevőit, hogy fogalmazzanak meg konkrét célkitűzéseket; kiemeli az igazságszolgáltatás hatékony és független működésével kapcsolatos ügyek kezelésének és a korrupció elleni küzdelem fokozásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az EU kész arra, hogy minden lehetséges módon segítse a független jogállami rendszer hatékonyságának javítását Oroszországban; üdvözli Oroszország azon bejelentését, miszerint aláírja a külföldi köztisztviselők megvesztegetése elleni küzdelemről szóló OECD egyezményt;

5.  reméli, hogy a csúcstalálkozó segít majd megoldani azokat az utolsó kérdéseket, melyek Oroszországnak a WTO-hoz való csatlakozásával kapcsolatosak, az EU és Oroszország között 2010 decemberében megkötött, az ország WTO-hoz való csatlakozását lehetővé tévő kétoldalú megállapodást követően megismétli, hogy támogatja Oroszország csatlakozását, ami egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni az üzleti közösségek számára mindkét oldalon, és elő fogja segíteni, illetve liberalizálni fogja a kereskedelmet a globális gazdaságban; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy fogadjanak el szilárd és tisztességes jogi keretet az üzleti tevékenység megfelelő szabályozására; hangsúlyozza, hogy a WTO- csatlakozás egyik előfeltétele, hogy Oroszország megfeleljen a WTO valamennyi szabályának, így le kell mondania bármilyen protekcionista intézkedés alkalmazásáról, ami magában foglalja azt is, hogy kiiktatja a kereskedelmet hátráltató tényezőket, például az Oroszország-Kazahsztán-Fehéroroszország vámuniót, amely magasabb egységes vámtarifákhoz vezetett;

6.  hangsúlyozza, hogy a WTO-tagság és annak érvényesítése segítségével Oroszország jobban vonzza majd a külföldi beruházásokat, és egy, a befektetői bizalmat növelő keretszabályozás révén sokoldalúbbá teheti gazdaságát; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy ne hivatkozzanak alaptalanul egészségügyi okokra indokolatlan protekcionista intézkedések meghozatalának alátámasztására; ennek alapján felszólítja az orosz hatóságokat, hogy vizsgálják felül az Európai Unióból származó valamennyi zöldség importjára vonatkozó jelenlegi tilalmat;

7.  tudomásul veszi az Európai Unió és Oroszország között a további vízumkönnyítésekről jelenleg folyó párbeszédet; megismétli elkötelezettségét az EU és Oroszország közötti vízummentes utazással kapcsolatos hosszú távú célkitűzés iránt, amely az érdemi kérdésekre és a gyakorlati előrelépésre összpontosuló, fokozatos megközelítésen alapszik; üdvözli az Oroszország és az Európai Unió közötti vízummentes utazás érdekében hozott közös intézkedések (menetrend) 2011 májusában bejelentett jegyzékét; hangsúlyozza, hogy e párbeszédnek illeszkedni kell a keleti partnerség országait érintő vízumkönnyítésre irányuló folyamathoz; emlékeztet arra, hogy a megkötött megállapodásokat mind az EU-nak, mind Oroszországnak teljes körűen végre kell hajtania; felhívja a főképviselőt és a Bizottságot, győzzék meg Oroszországot, hogy ne adjon ki útlevelet a megszállt tartományok, Dél-Oszétia és Abházia lakóinak; hangsúlyozza, hogy az európai biztonság bármilyen megsértését meg kell akadályozni; további együttműködésre hív fel az illegális bevándorlás, a határátkelőhelyeken való ellenőrzés javítása, valamint a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információcsere terén;

8.  hangsúlyozza az energiabiztonság fontosságát, és úgy véli, hogy Oroszországnak az EU tagállamaival és a közös szomszédságban lévő országokkal kapcsolatos energiapolitikája megmutatja majd, hogy Oroszország valójában milyen mértékben kész arra, hogy a modernizáció és a demokratizálás útját kövesse; hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrásokkal való ellátást nem szabad politikai eszközként használni; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködésnek a kölcsönös egymásrautaltságon és átláthatóságon, valamint a piacokhoz, az infrastruktúrához és a beruházásokhoz való egyenlő hozzáférésen kell alapulnia; üdvözli, hogy az orosz fél is érdekelődik egy jogilag kötelező energetikai keret létrehozása iránt; megismétli, hogy az EU érdekelt az Unió felé irányuló jövőbeli gázszállításokra vonatkozó kiegyensúlyozott háromoldalú – EU–Oroszország–Ukrajna közötti – megoldásban; az EU és Oroszország közötti szoros együttműködésre szólít fel a (különösen a nélkülözhetetlennek minősülő) nyersanyagokkal és a ritka földfémekkel való ellátás tekintetében, és ezzel kapcsolatban felszólít a nemzetközi szabályok, nevezetesen a WTO szabályainak tiszteletben tartására;

9.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Energia Charta és az ahhoz csatolt, tranzitról szóló jegyzőkönyv alapelvei kerüljenek be az EU és Oroszország között létrejövő új partnerségi megállapodásba, a megbízható és biztonságos, azonos szabványokon alapuló energiaellátás biztosítása érdekében; örömmel nyugtázza, hogy 2011 februárjában a felek aláírták a megújult korai előrejelző rendszerről szóló megállapodást a keresleti vagy kínálati oldalon jelentkező vészhelyzetek esetében folytatott együttműködés további javítása érdekében; üdvözli a gázügyi tanácsadó fórum létrehozásáról szóló megállapodást, amely az oroszországi és az európai gázpiac fejleményeivel foglalkozik majd, többek között ipari szemszögből is;

10.  sürgeti az Orosz Föderációt, hogy növelje az éghajlatváltozás kezelését célzó hozzájárulását hazai üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentése, és különösen az energiahatékonyság növelése révén; az EU és Oroszország közötti szoros együttműködésre szólít fel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye és a Kiotói Jegyzőkönyv égisze alatt folytatott, a 2012 utáni időszakra vonatkozó, átfogó éghajlat-politikai keret kidolgozására irányuló nemzetközi tárgyalásokon való részvétel révén;

11.  arra számít, hogy a Fukushima erőműben jelenleg is zajló nukleáris válsághelyzetet követően az EU-Oroszország csúcstalálkozó résztvevőinek szándékában áll elérni, hogy az Unió partnerei elkötelezzék magukat a legmagasabb szintű biztonsági normák, az atomerőművek erőteljes stressztesztje és a kibővített nemzetközi együttműködés mellett; úgy véli, hogy ez különösen a csernobili erőműhöz hasonló, még használatban lévő atomreaktorokra vonatkozik;

12.  hangsúlyozza, hogy a csúcstalálkozóra kulcsfontosságú időszakban, az Állami Duma megválasztásának előkészületei közepette kerül sor, és fontosnak véli, hogy ezek a választások szabadok és tisztességesek legyenek, továbbá hogy az Európa Tanács és az EBESZ által meghatározott választási előírások figyelembevételén alapuljanak; rámutat arra, hogy egyes, a politikai pártok és a jelöltek listájának regisztrációjával kapcsolatos eljárások indokolatlannak bizonyultak, és ezért akadályozzák a szabad és tisztességes választásokat; egyet nem értésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az ellenzéki pártokat korlátozások sújthatják a választásokon való részvételük tekintetében, és felhívja Oroszországot, hogy tegyen lépéseket az Európa Tanács és az EBESZ által meghatározott választási előírások végrehajtása érdekében; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy engedélyezzék az EBESZ/Európa Tanács részére, hogy már a legkorábbi szakaszban hosszú távú választási megfigyelést folytassanak, ugyanakkor felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy ragaszkodjon egy választási megfigyelési misszió létrehozásához e célból;

13.  ismételten megerősíti, hogy az együttműködés alapjaként Oroszországnak mihamarabb érvényesítenie kell a demokrácia alapelveit, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a médiaszabadságot; felszólítja Oroszországot, hogy tegyen konkrét lépéseket emberi jogi mérlegének javítására, és védje meg az újságírókat, az emberi jogokért fellépő aktivistákat, a kisebbségeket és az ellenzék képviselőit az erőszaktól és a megfélemlítéstől;

14.  üdvözli az orosz fél az iránti készségességét, hogy nyitott és konstruktív módon együttműködjön az EU képviselői által az emberi jogi konzultáció keretében tartott 2011. május 4-i ülésen felhozott főbb kérdések tekintetében; felszólít annak lehetővé tételére, hogy a folyamathoz az Európai Parlament, az Állami Duma, valamint az érintett orosz hatóságok, beleértve az igazságügyi minisztériumot és a belügyminisztériumot, az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó nem kormányzati szervezetek is hatékonyan hozzájárulhassanak, függetlenül attól, hogy a párbeszéd Oroszországban vagy az EU valamelyik tagállamában zajlik; hangsúlyozza a szoros kapcsolatok és az oroszországi civil társadalom fejlesztését támogató programok fenntartásának szükségességét; komoly aggodalmának ad hangot a nem kormányzati szervezetek és az emberi jogok védelmezőinek oroszországi helyzetével kapcsolatban; üdvözli az orosz külügyminiszter döntését, mely szerint az emberi jogi párbeszéddel foglalkozó utazó nagykövetet nevez ki;

15.  emlékezteti a Bizottságot arról a javaslatról, amelyet az Európai Parlament a 2011. évi költségvetésben fogadott el, és amely a kétévenkénti EU-Oroszország csúcstalálkozó kapcsán egy, az EU és Oroszország közötti civil társadalmi párbeszéd létrehozására vonatkozik; kéri, hogy az EU-Oroszország civil társadalmi fórum legyen része a modernizációs partnerségnek;

16.  aggodalommal veszi tudomásul az orosz fellebbviteli bíróság Mihail Hodorkovszkij és üzlettársa, Platon Lebegyev elleni 2011. május 26-i ítéletét, melyre úgy tekint, mint a politikailag motivált bírósági határozatok gyakorlatának folytatására; elítéli az eljárásba való politikai beavatkozást; üdvözli Medvegyev elnök döntését, mely szerint az ügyet az Elnöki Emberi Jogi Tanács keretén belül megvizsgáltatja; üdvözli az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét ebben az ügyben, elfogadva Hodorkovszkij jogtalan fogva tartás miatti panaszát; tudomásul veszi Medvegyev elnök döntését a Szergej Magnyickij ellen felhozott bűnvádakkal kapcsolatos nyomozás megkezdésére; szorgalmazza, hogy a vizsgálóbizottság mielőbb tegyen közzé független és részletes jelentést; üdvözli az Anasztázia Baburova és Sztanyiszlav Markelov meggyilkolásával kapcsolatban hozott büntetőítéleteket, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy folytassák az ezzel az üggyel kapcsolatos munkájukat; tudomásul veszi Anna Politkovszkaja feltételezett gyilkosának letartóztatását;

17.  sajnálatosnak tartja, hogy bár Oroszország, mint az Európa Tanács tagja, köteles tiszteletben tartani a gyülekezési szabadságot, polgárok békés gyülekezéseit továbbra is betiltják és erőszakkal feloszlatják, többek között immár hatodszor tiltják be Moszkvában a meleg büszkeség felvonulást, figyelmen kívül hagyva az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2011. áprilisi jogerős határozatát; elvárja, hogy a jövőben az EU küldöttségei és diplomatái aktívan hajtsák végre az emberi jogok LMBT személyek esetében történő korlátlan érvényesítésének előmozdítására és védelmére kidolgozott eszköztárat;

18.  felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországnak sürgősen meg kell oldania a nagyszámban ott élő, orosz állampolgársággal nem rendelkező emberek jogállásának kérdését;

19.  aggodalmának ad hangot a hegyi-karabahi halálos kimenetelű incidensekkel kapcsolatban, és üdvözli a G8-hoz tartozó partnerek 2011. május 26-án közzétett közös nyilatkozatát, amely szerint megállapodás született arról, hogy határozott lépést tesznek a hegyi-karabahi konfliktus békés megoldásának irányában; felszólítja Oroszországot, hogy segítsen a konfliktus megoldásában ahelyett, hogy a konfliktusban részt vevő mindkét félnek fegyvereket szállít; sürgeti az főképviselőt/alelnököt, hogy intézkedjen a konfliktus lehetséges eszkalációjának megelőzése érdekében, és visszatartó intézkedéseket kér azokkal a felekkel szemben, aki megszegik a biskeki tűzszüneti megállapodást;

20.  felszólítja Oroszországot, hogy tartsa be az általa aláírt megállapodásokat és tegyen maradéktalanul eleget a hatpontos tűzszüneti megállapodásban előírt kötelezettségeinek, és haladéktalanul vonja ki csapatait Abházia és Dél-Oszétia megszállt grúz területekről, a konfliktus előtti pozíciójukig, valamint biztosítsa az EU megfigyelő missziója (EUMM) akadálytalan belépését ezekre a területekre;

21.  felszólítja Oroszországot, hogy foglaljon el konstruktív álláspontot Transznisztria és az ott zajló konfliktussal kapcsolatos tárgyalások ügyében, Transznisztria esete annak a próbája, hogy az EU és Oroszország képesek-e kölcsönös támogató hozzáállás révén „rögzült konfliktusokat” megoldani, és ebben a tekintetben arra szólít fel, hogy kezdjék meg újra a hivatalos tárgyalásokat 5+2-es felállásban és törekedjenek a konfliktus mielőbbi megoldására (Meseberg-kezdeményezés);

22.  megállapítja, hogy Oroszországnak, mely vétójoggal rendelkezik az ENSZ BT-ben, eleget kell tennie kötelezettségeinek a nemzetközi válságokban, és maradéktalanul biztosítania kell, illetve tiszteletben kell tartania a vele szomszédos országok szuverenitását; ebben a tekintetben arra kéri Oroszországot, hogy ne gyakoroljon nyomást Ukrajnára annak érdekében, hogy csatlakozzon az Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között létrejött egységes vámunióhoz;

23.  további átfogó párbeszédre szólítja fel az Orosz Föderációt és az Egyesült Államokat a biztonsági kérdésekkel, köztük a rakétavédelmi pajzs létesítésével kapcsolatban;

24.  arra szólítja fel az EU_Oroszország csúcstalálkozón részt vevő EU képviselőket, hogy a csúcstalálkozón vessék fel az ebben az állásfoglalásban említett valamennyi kérdést;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Orosz Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL L 327., 1997.11.28., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0066.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0234.
(4) HL C 271. E, 2010.10.7., 2. o..
(5) HL C 224. E, 2010.8.19., 27. o..
(6) HL C 224. E, 2010.8.19., 23. o.


A megtévesztő szakmai címjegyzékek
PDF 197kWORD 34k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása a megtévesztő szakmai címjegyzékekről (0045/2006, 1476/2006, 0079/2003, 0819/2003, 1010/2005, 0052/2007, 0306/2007, 0444/2007, 0562/2007 stb. számú petíció)
P7_TA(2011)0269B7-0342/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel 2008. december 16-i állásfoglalására a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő reklámja elleni küzdelemről (0045/2006, 1476/2006, 0079/2003, 0819/2003, 1010/2005, 0052/2007, 0306/2007, 0444/2007, 0562/2007 stb. számú petíció)(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Parlament több mint 400 petíciót kapott a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által széleskörűen folytatott megtévesztő üzleti gyakorlat kapcsán, amely az Európai Unió több ezer vállalkozását érinti – főként kisvállalkozásokat –, és amelynek jelentős pénzügyi hatása van; mivel folyamatosan érkeznek a Parlamenthez a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságokkal kapcsolatos további petíciók és panaszok,

B.  mivel a szóban forgó megtévesztő üzleti gyakorlat a legtöbb esetben abból áll, hogy a vállalatokat, szakembereket és nonprofit szervezeteket ráveszik arra, hogy díjmentesen felvetessék magukat egy szakmai címjegyzékbe; az aláírók később arra jönnek rá, hogy az aláírt szerződés szerint a szolgáltatásért fizetni kell,

C.  mivel a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok gyakran az áldozatok tagállamától eltérő tagállamban vannak bejegyezve, megnehezítve az áldozatok számára, hogy védelmet és/vagy jogorvoslatot kérjenek a nemzeti hatóságoktól,

1.  sajnálja, hogy a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv(2) , amely az üzleti vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozik, vagy elégtelen ahhoz, hogy hatékony jogorvoslatot kínáljon, vagy pedig azt a tagállamok elégtelenül hajtják végre;

2.  emlékeztet arra, hogy noha a Bizottságnak nincs jogköre arra, hogy magánszemélyekkel vagy vállalatokkal szemben közvetlenül érvényre juttassa az irányelvet, köteles azt biztosítani, hogy azt a tagállamok megfelelően hajtsák végre;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy megelőző fellépésként vizsgálja meg a 2006/114/EK irányelv tagállamok általi átültetését, alkalmazását és nemzeti végrehajtását, és szükség esetén hozzon korrekciós intézkedéseket;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az irányelv és a többi vonatkozó jogszabály felülvizsgálatára és javítására irányuló tevékenységeit, hogy mihamarabb véget tudjon vetni a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok által folytatott félrevezető gyakorlatnak, például oly módon, hogy feketelistát állít össze a szakmai címjegyzékekkel kapcsolatos megtévesztő gyakorlatokról;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) HL C 45 E., 2010.2.23., 17. o.
(2) HL L 376., 2006.12.27., 21. o.


Madagaszkár
PDF 276kWORD 51k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása a madagaszkári helyzetről
P7_TA(2011)0270RC-B7-0353/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodás politikai párbeszédről szóló 8., és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló 9. cikkére,

–  tekintettel a Madagaszkárról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2009. május 7-én(1), illetve 2010. február 11-én(2) elfogadottakra, valamint az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés 2010. július 10-11-i madagaszkári tényfeltáró missziójára,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének 2010. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2009. március 30-i, szváziföldről szóló nyilatkozatra, valamint a 2011. március 31-i livingstoni határozatra, amelynek (6) bekezdése kimondja, hogy a madagaszkári helyzet megoldásának demokratikusnak, inkluzívnak és átláthatónak kell lennie, és konszenzuson kell alapulnia,

–  tekintettel a 2009. augusztus 8–9-i maputói megállapodásokra és a 2009. november 6-i addisz-abebai kiegészítő okmányra, melyeket a madagaszkári politikai mozgalmak négy vezető képviselője is aláírt, mivel e megállapodások alkotmányos értékkel bírnak, ahogy abban az érdekelt felek is kifejezetten megállapodtak, és ahogy azt a nemzetközi közösség is elfogadta;

–  tekintettel arra, hogy a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az Afrikai Unió felfüggesztette Madagaszkár tagságát,

–  tekintettel az Afrikai Unió által 2010. március 17-én elfogadott és 2011. január 31-én megerősített szankciókra, melyek Andry Rajoelina és több mint száz szövetségesére irányulnak,

–  tekintettel a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség közvetítő csoportja által nemrégiben javasolt menetrendre,

–  tekintettel a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség 2011. május 20-i, Madagaszkárral foglalkozó rendkívüli csúcstalálkozójára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a Madagaszkárt mind társadalmi-gazdasági, mind humanitárius és emberi jogi értelemben válsághelyzetbe taszító államcsíny óta a szigetországban továbbra is instabil a politikai helyzet;

B.  tekintettel a Maputóban és Addisz-Abebában a többi madagaszkári politikai mozgalommal való hatalommegosztásra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokra; mivel ezek a megállapodások magukban foglalnak egy chartát az alapelvek tiszteletben tartásán, és az átmeneti időszak alatt az erőszakmentességen, a megbékélésen és a kölcsönös tisztelet betartásán alapuló értékekről,

C.  mivel a jelenlegi rezsim nem tartja tiszteletben a Cotonoui Megállapodásban és más nemzetközi megállapodásokban foglalt alkotmányos, demokratikus és alapvető jogokat,

D.  mivel független vizsgálatot kell kezdeni a 2009-es demonstrációk során bekövetkezett halálesetek és a túlzott erőszak alkalmazása kapcsán,

E.  mivel az újdonsült törvénytelen hatalom kisajátítja a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat, valamint az igazságszolgáltatást és a médiát;

F.  mivel a nemzetközi közvetítéssel zajló jelenlegi tárgyalásokat több fél bevonásával kell folytatni,

G.  mivel 2010. november 17-én a tényleges hatalom tisztességtelen alkotmányos népszavazást tartott, amelyet az ellenzék megfelelően bojkottált, a nemzetközi közösség pedig általánosságban nem vette figyelembe, és amely az úgynevezett új alkotmány elfogadásához vezetett,

H.  mivel az Európai Unió 2009. július 6-án a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére hivatkozva kísérletet tett tárgyalási folyamat elindítására Madagaszkárral, párbeszédet kezdeményezve az ország politikai problémáinak megoldása érdekében;

I.  mivel 2010. június 7-én az Európai Unió úgy határozott, hogy lezárja a konzultációs folyamatot a Madagaszkári Köztársasággal, és a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében foglaltak szerint megfelelő intézkedéseket fogadott el − ez esetben a segítségnyújtás felfüggesztését,

J.  mivel a demokrácia fent említett nyilvánvaló megsértése maga után vonta többek között az IMF-től és a Világbanktól érkezett segítségnyújtás felfüggesztését, az afrikai növekedésről és lehetőségekről szóló törvény (AGOA) által nyújtott előnyök felfüggesztését, valamint az Afrikai Unió célzott szankcióit,

K.  mivel 2011. május 17-én az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlés arra szólított fel, hogy hozzanak létre egy semleges, konszenzuson alapuló és inkluzív átmeneti kormányt, amelynek feladata, hogy átlátható és független választási folyamatokat indítson el, amelynek eredményeként az alkotmányos rend tartós helyreállításának első lépéseként demokratikus, a nemzetközi közösség által ellenőrzött választásokat tartanak,

L.  mivel a népesség kevesebb mint napi 1 USD-vel rendelkezik, és a háztartások rendelkezésére álló jövedelemből csak nehézkesen lehet megszerezni az alapvető élelmiszereket, a vizet és hozzáférni a higiéniai és egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz; mivel a helyzet jelentősen romlott a politikai válság kezdete óta, továbbá az aszály és az országot az elmúlt két évben ért számos természeti katasztrófa miatt,

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan elítéli azt a folyamatot, amely révén Andry Rajoelina hatalomhoz jutott és fenntartja illegális és törvénytelen rezsimét, és továbbra is aggodalmát fejezi ki a Madagaszkáron uralkodó helyzet miatt;

2.  elítéli az emberi jogok számos esetben történő megsértését és a jelenlegi madagaszkári biztonsági erők által az ország lakossága ellen elkövetett visszaéléseket, és felszólít minden politikai milícia feloszlatására, és valamennyi polgár polgári, politikai, társadalmi és gazdasági jogainak tiszteletben tartására, és a jogállamiság helyreállítására Madagaszkáron; felszólít minden fogoly azonnali szabadon bocsátására; felszólít a száműzöttek és politikai vezetők biztonságos hazatérésének lehetővé tételére;

3.  felszólít arra, hogy végezzenek független vizsgálatot e cselekmények kapcsán, melynek azt kell célul tűznie, hogy az emberi jogokat megsértőket bíróság elé állítsák;

4.  hangsúlyozza, hogy egyre riasztóbbnak tarja az értékes faanyagok, ásványok, állatok és növények nemzeti parkokból és védett területekről való ellopását és illegális exportját és a biodiverzitás közösségi irányítását érintő egyre komolyabb fenyegetéseket, melyek a rend összeomlásának következményei, és támogatja a természetvédő és civil társadalmi csoportok azon erőfeszítéseit, hogy megelőzzék a környezeti pusztításokat és a társadalmi zűrzavart;

5.  sajnálatát fejezi ki a gaboroni tárgyalások sikertelensége miatt, és kielégítő kiszállási stratégiára szólít fel a jelenlegi holtpont kapcsán a ténylegesen semleges, konszenzuson alapuló és inkluzív átmeneti kormány felállítása érdekében; tudomásul veszi a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség rendkívüli csúcstalálkozójának jelentésében foglalt megfigyeléseket és ajánlásokat; sürgeti, hogy a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség következő, 2011. június 11-i csúcstalálkozója vessen véget a holtpontnak, és törekedjen a madagaszkári nép érdekeinek szolgálatára; az aláírt megállapodásokban érintett minden felet arra ösztönöz, hogy tartsák be kötelezettségvállalásaikat;

6.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van az alkotmányos rend helyreállítására, hogy ismét helyreálljon az intézményes rend Madagaszkáron, és sürgeti a szabad, nyílt és átlátható, a demokratikus normáknak megfelelő és a nemzetközi közösség által felügyelt választások felé való gyors elmozdulást;

7.  hangsúlyozza, hogy a hitelesség, beleértve a választási folyamat törvényességét, azt is jelenti, hogy minden politikai irányzat és vezető szabadon és feltétel nélkül részt vehessen ezeken a tárgyalásokon, és a médiához korlátlan hozzáférést kapjon;

8.  nem fogadja el azt, hogy a hatalmat alkotmányellenes módon megszerző hatóságok jogosultsággal rendelkeznének a választások megrendezésére;

9.  emlékeztet az Andry Rajoelina által bejelentett azon határozatra, hogy nem vesz részt a jövőbeli elnökválasztásokon;

10.  hangsúlyozza, hogy a madagaszkári nép képes a saját kezébe venni a jövőjét, és élni a feltétel nélküli önrendelkezési jogával, és ezt meg is kell tennie;

11.  hangsúlyozza, hogy az Afrikai Unió 2011. január 31-i csúcstalálkozóján megerősítette a 2010. március 17-i csúcstalálkozón Andry Rajoelina és az átmeneti kormány főhatóságát támogató több mint száz személy ellen elfogadott szankciókat;

12.  kéri az Európai Uniót és az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy továbbra is tartsák fent és bővítsék a rezsimmel szembeni szankciókat egészen addig, amíg a fenti megfontolások mentén meg nem oldódik a politikai válság, és főleg az Afrikai Unió által bevezetett vízumtilalmat terjesszék ki minden tagországukra;

13.  hangsúlyozza, hogy Andry Rajoelina kormányát sem az EU, sem a Madagaszkárral foglalkozó nemzetközi kapcsolattartó csoport tagországai nem ismerik el;

14.  támogatja a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség jelenlegi erőfeszítéseit, és kéri az Afrikai Uniót, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséget és a nemzetközi kapcsolattartó csoportot, hogy segítsenek az átmenet sikeres lebonyolításában;

15.  teljes mértékben támogatja az EU által 2010. június 7-én, a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációs folyamat lezárását követően hozott megfelelő intézkedéseket;

16.  sürgeti a nemzetközi közösséget és az Európai Uniót, hogy növelje a madagaszkári népnek juttatott humanitárius segélyeit; emlékeztet arra, hogy a Madagaszkárral való együttműködési programok fokozatos helyreállítása attól függ, hogy teljes mértékben tiszteletben tartanak-e minden demokratikus elvet és alapvető szabadságjogot;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsának, az AKCS-EU Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, A Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek, Joaquim Chissano elnöknek és az Afrikai Unió Bizottságának.

(1) HL C 212. E, 2010.8.5., 111. o.
(2) HL C 341. E, 2010.12.16., 72. o.


Guantánamo: küszöbön álló halálos ítélet
PDF 213kWORD 52k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása Guantánamóról: egy küszöbön álló, halálbüntetésre vonatkozó döntésről
P7_TA(2011)0271RC-B7-0362/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogokról és alapvető szabadságokról, valamint az önkényes fogva tartás, erőszakos eltűnések és kínzás tilalmáról szóló nemzetközi, európai és nemzeti eszközökre, köztük a polgári és politikai jogok 1966. december 16-i nemzetközi egyezségokmányára (ICCPR), valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre és annak ide vonatkozó jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. határozatára, amely moratóriumra szólít fel a halálbüntetés alkalmazása terén, továbbá 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára, amely felhív a 62/149. sz. határozat végrehajtására,

–  tekintettel korábbi, a halálbüntetéssel kapcsolatos állásfoglalásaira, különösen 2010. október 7-i, a halálbüntetés elleni világnapról szóló(1) és 2008. július 10-i, a halálbüntetésről, jelesül Troy Davis ügyéről szóló állásfoglalására(2), a Guantánamóval kapcsolatos állásfoglalásaira, különösen a 2006. június 13-i, a guantánamói foglyok helyzetéről szóló(3) és 2004. március 10-i, a guantánamói foglyok tisztességes bírósági eljáráshoz való jogáról szóló állásfoglalására(4), valamint az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2007. február 14-én elfogadott állásfoglalására(5),

–  tekintettel a guantánamói börtönben fogva tartottak visszatéréséről és újbóli letelepedéséről szóló, 2009. február 4-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a 2007. február 14-i parlamenti állásfoglalás tagállamok általi nyomon követéséről szóló, a Parlament elnöke által a nemzeti parlamenteknek küldött levélre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló 1983. április 28-i 6. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok egységokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló, 1989. december 15-i második fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Egyesült Államok kormánya a jelenleg a Guantánamói-öbölbeli amerikai börtönben fogva tartott szaúd-arábiai Abd er-Rahím Hoszein Mohamed an-Nasíri közelgő katonai bizottsági tárgyalásán halálbüntetés kiszabását kívánja indítványozni; mivel ehhez a „bizottságot összehívó hatóságként” ismert tisztviselő jóváhagyására van szüksége, és heteken belül várható a döntés,

B.  mivel Abd er-Rahím an-Nasíri közel kilenc éve őrizetben van az Egyesült Államokban, és mivel annak ellenére, hogy már pár hónappal 2002-es elfogását követően megnevezték az Egyesült Államok egyik szövetségi bíróságának benyújtott vádiratban, nem azonnal állították igazságügyi hatóság elé, és a nemzetközi jog előírásai ellenére nem indítottak ellene indokolatlan késedelem nélkül eljárást, hanem ehelyett Guantánamóba történő 2006-os átszállításáig titokban fogva tartották,

C.  mivel a közel négy évig tartó CIA-őrizetet a jelek szerint teljesen elkülönítve, meg nem nevezett helyszíneken, magánzárkában töltötte, és az állítások szerint kínzásnak, többek között szimulált vízbefojtásnak vetették alá,

D.  mivel 2011. április 20-án az Egyesült Államok védelmi minisztériuma bejelentette, hogy Abd er-Rahím an-Nasírit a 2009-es katonai bizottsági törvény alapján többek között „a hadijoggal ellentétes emberöléssel” és „terrorizmussal” vádolták meg a USS Cole romboló ellen 2000. október 12-én Jemenben elkövetett, 17 amerikai tengerész halálát és 40 további személynek sérüléseket okozó támadásban, valamint az MV Limburg nevű francia tartályhajó ellen 2002. október 6-án, az Ádeni-öbölben elkövetett, a legénység egy tagjának halálát okozó támadásban játszott állítólagos vezető szerepe miatt,

E.  mivel a szaúdi állampolgárságú Abd er-Rahím an-Nasírié lesz az első katonai bizottság előtt tárgyalt ügy azóta, hogy Obama elnök elrendelte az ilyen tárgyalások folytatását, mivel a katonai bizottság előtti tárgyalásának időpontja még nincs kitűzve, továbbá mivel az ügyészség azt javasolta, hogy a halálbüntetés kiszabására is lehetőség legyen a tárgyaláson, noha azt az Egyesült Államok védelmi minisztere által kinevezett tisztviselőnek, a katonai bizottságokat összehívó hatóságnak előzetesen engedélyeznie kell,

F.  mivel a jelenlegi összehívó hatóság jelezte, hogy 2011. június 30-áig kész fogadni a halálbüntetéssel kapcsolatos írásos beadványokat, és hogy döntését ezt követően hozza meg,

G.  mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát amellett, hogy első lépésként a halálbüntetés harmadik országok általi alkalmazására vonatkozó moratóriumok kieszközölésén, végső soron pedig a halálbüntetés globális eltörlésén munkálkodjék, és ezen elv egyetemes elfogadására törekszik,

H.  mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályok elismerik, hogy egyes országok fenntartják a halálbüntetést, ugyanakkor tiltják halálbüntetés olyan eljárás alapján történő kiszabását és végrehajtását, amely nem felel meg a tisztességességre vonatkozó legszigorúbb normáknak,

I.  mivel már kritikát fogalmazott meg a katonai bizottsági rendszerrel kapcsolatban, és felszólította az Egyesült Államokat annak felülvizsgálatára, mivel nem felel meg a tisztességes eljárásra vonatkozó nemzetközi normáknak,

J.  mivel 2007-ben az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem során való védelmével és előmozdításával foglalkozó ENSZ-különelőadó felhívta az Egyesült Államokat a katonai bizottságok felszámolására, és mivel 2009-ben a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések kérdésével foglalkozó ENSZ-különelőadó felszólította az Egyesült Államokat, hogy ne folytasson halálbüntetés kiszabását lehetővé tevő büntetőeljárást katonai bizottságok előtt,

K.  mivel Abd er-Rahím an-Nasíri állítása szerint 2002 és 2003 során a CIA hónapokon keresztül titokban tartotta fogva Lengyelországban, és ez idő alatt kínozták, és mivel 2011. május 10-én emberi jogi nem kormányzati szervezetek támogatásával keresetet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára,

L.  mivel azon bizonyítékok dacára, hogy a terrorizmus elleni harc során rendkívül súlyos emberi jogi visszaélésekre és a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekre – például kínzásokra, bántalmazásokra, teljes elkülönítéssel járó fogva tartásokra és erőszakos eltüntetésekre – került sor, ezek nyomán mind az Egyesült Államokban, mind pedig az EU-ban kevés embert állítottak bíróság elé,

1.  felhívja a figyelmet a közös alapértékeken és az alapvető, egyetemes és alku tárgyát nem képező emberi jogok – például a tisztességes eljáráshoz való jog és az önkényes fogva tartás tilalmának – tiszteletben tartásán nyugvó szoros transzatlanti kapcsolatokra; üdvözli a nemzetközi emberi jogi kérdések széles körére kiterjedő, szoros transzatlanti együttműködést;

2.  ismételten felháborodásának és megbotránkozásának ad hangot a tömegek ellen irányuló valamennyi terrortámadás miatt, szolidaritását fejezi ki az ilyen támadások áldozatai iránt, valamint együttérzését nyilvánítja ki családjuk, barátaik és rokonaik fájdalma és szenvedése okán; ismételten hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a terrorizmus ellen nem szabad a közösen megállapított alapvető értékek – például az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság – rovására harcot vívni;

3.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy minden esetben és minden körülmények között ellenzi a kínzás és a bántalmazás alkalmazását, valamint a halálbüntetést, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

4.  felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy Abd er-Rahím an-Nasírira ne szabjanak ki halálbüntetést, és felszólítja Catherine Ashton főképviselőt, a Tanács elnökségét, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessék fel e kérdést az Egyesült Államok hatóságainál, és annak biztosítása érdekében, hogy Abd er-Rahím an-Nasírit ne végezzék ki, fejezzék ki határozott tiltakozásukat az Egyesült Államoknak;

5.  ismételten felhívja az Egyesült Államok hatóságait, hogy a tisztességes eljárások biztosítása érdekében vizsgálják felül a katonai bizottságok rendszerét, zárják be Guantánamót, minden körülmények között tiltsák meg a kínzás és bántalmazás alkalmazását, a teljes elkülönítéssel járó fogva tartást, az eljárás nélkül határozatlan időre szóló fogva tartást és az erőszakos eltüntetéseket, valamint emlékezteti az uniós intézményeket és a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy ezen nemzetközi, európai és nemzeti jog értelmében tiltott cselekményekben ne közreműködjenek és azokat ne kendőzzék el;

6.  sajnálattal veszi tudomásul az Egyesült Államok elnökének 2011. március 7-i határozatát, miszerint aláírja a fogva tartásról és a katonai bíróságokra vonatkozó tilalom feloldásáról szóló elnöki rendeletet; abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a guantánamói foglyok helyzetének megoldására a polgári igazságszolgáltatás keretében folytatott rendes büntetőeljárás a legjobb módszer; kitart amellett, hogy Abd er-Rahím an-Nasíri és az Egyesült Államok által fogva tartott valamennyi egyéb személy ellen haladéktalanul emeljenek vádat, és a jogállamiság nemzetközi normáival összhangban folytassák le ellenük az eljárást, vagy ellenkező esetben engedjék őket szabadon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy megkülönböztetés nélkül mindenkire ugyanazokat a tisztességes eljárásra vonatkozó normákat kell alkalmazni;

7.  felhívja az uniós és a tagállami hatóságokat, valamint az Egyesült Államok hatóságait annak biztosítására, hogy az emberi jogi visszaéléseket és bűncselekményeket a nemzetközi, európai és nemzeti jog alapján teljes körű, hatékony, független és pártatlan vizsgálatoknak vessék alá, és a felelősöket állítsák bíróság elé, többek között a CIA rendkívüli kiadatási és titkos fogva tartási programjának keretében;

8.  üdvözli, hogy számos tagállam letelepedés céljából guantánamói foglyokat fogadott be, és kéri, hogy e célból további tagállamok is működjenek együtt az Egyesült Államok kormányával;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a katonai bizottságokat összehívó hatóságnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének, az Egyesült Államok elnökének, az Egyesült Államok Kongresszusának és Szenátusának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlése elnökének és az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0351.
(2) HL C 294. E, 2009.12.3., 80. o.
(3) HL C 300. E, 2006.12.9., 136. o.
(4) HL C 102. E, 2004.4.28., 640. o.
(5) HL C 287. E, 2007.11.29., 309. o.
(6) HL C 67. E, 2010.3.18., 91. o.


Ukrajna: Julia Tyimosenkó és más volt kormánytagok ügye
PDF 122kWORD 47k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i állásfoglalása Ukrajnáról: Julija Timosenko és más volt kormánytagok ügye
P7_TA(2011)0272RC-B7-0370/2011

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen 2010. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unió és Ukrajna között 1998. március 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, továbbá a partnerségi és együttműködési megállapodás helyébe lépő társulási megállapodásról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel az EU–Ukrajna Együttműködési Tanács által 2009 júniusában jóváhagyott, az EU–Ukrajna cselekvési tervet felváltó EU–Ukrajna társulási menetrendre,

–  tekintettel a Bizottságnak az európai szomszédságpolitika áttekintéséről szóló, 2010. május 12-i közleményére (COM(2010)0207) és az európai szomszédságpolitika végrehajtásáról szóló, 2011. május 25-i helyzetjelentésre,

–  tekintettel elnöke nyilatkozatára Julija Timosenko 2011. május 24-i letartóztatásáról,

–  tekintettel Catherine Ashton uniós főképviselő szóvivőjének Julija Timosenko ügyével kapcsolatos 2011. május 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Štefan Füle biztos Julija Timosenkóval történt találkozóját követő 2011. március 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a korrupció megakadályozásáról és felszámolásáról szóló, az ukrán parlament által 2011. április 7-én elfogadott és 2011. július 1-jén hatályba lépő törvényjavaslatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az EU azt szeretné, hogy Ukrajna olyan stabil és demokratikus ország legyen, amely tiszteletben tartja a szociális piacgazdaság és a jogállamiság elvét, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét, valamint biztosítja az alapvető jogokat; mivel Ukrajna belpolitikai stabilitása, belső reformra való összpontosítása és a jogállamiság tiszteletben tartása – amely magában foglalja a tisztességes, pártatlan és független jogi eljárásokat – az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok további fejlesztésének előfeltételei; mivel a keleti partnerség felöleli mindezen elveket,

B.  mivel az igazságszolgáltatás átfogó reformja, valamint a bűnügyi nyomozások és büntetőeljárások során a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására irányuló intézkedések, beleértve a tisztességes, pártatlan és független bírósági eljárás elvét, még nem valósultak meg Ukrajnában,

C.  mivel a korrupció és a hatalommal való visszaélés továbbra is igen elterjedt Ukrajnában és határozott válaszlépéseket tesz szükségessé a hatóságok részéről a felelősök törvény elé állítása érdekében; mivel a bírósági eljárások és nyomozások nem lehetnek részrehajlóak, függetlennek kell lenniük, továbbá nem használhatók fel politikai célok érdekében,

D.  mivel 2011. május 24-én az ukrán főügyészség lezárta a Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök elleni ügyben folytatott nyomozást, és hatalommal való visszaélés miatt vádat emelt ellene az Orosz Föderációval 2009-ben kötött földgázszerződések megkötésével kapcsolatban,

E.  mivel 2011. február 21-én a Julija Timosenko ellen indított két büntetőügyi eljárást összevonták, és ennek keretében a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti üvegházhatású gázok kibocsátásra vonatkozó kvóták értékesítéséből származó bevételek elsikkasztásával és 67 millió ukrán hrivnya értékű hűtlen kezeléssel vádolják, amely utóbbi összeget miniszterelnöksége alatt az osztrák kormánynak nyújtott állami garancia keretében 1000 darab Opel Combo gépjármű megvételére és importjára különítettek el, amelyeket elvileg orvosi célokra használtak vidéki területeken,

F.  mivel a nyomozás 2010. december 15-i kezdete óta Julija Timosenkót 44 alkalommal hallgatták ki, közel fél éve mind bel-, mind külföldre történő utazási tilalom alatt áll, az ukrán hatóságok négy alkalommal megtiltották neki, hogy Ukrajnán belüli utazást tegyen, illetve hogy februárban és júniusban elutazzon Brüsszelbe, továbbá 2011. május 25-én beidézték és csak többórás kihallgatás után távozhatott,

G.  mivel a Timosenko-kormány 12 magas rangú tisztviselője előzetes letartóztatásban van, köztük Jurij Lucenko volt belügyminiszter, a Népi Önvédelem párt egyik vezetője, akit hivatali visszaéléssel és hűtlen kezeléssel vádolnak, és akit 2010. december 26-án letartóztattak, mert állítólag nem működött együtt az ügyészséggel, valamint Jevhenyij Kornijcsuk egykori igazságügyminiszter-helyettes, akit 2010. december 22-én tartóztattak le jogi szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos törvénysértés vádjával,

H.  mivel 2011. május 23-án, bírósági tárgyalása kezdetekor, Jurij Lucenkót nem helyezték szabadlábra az előzetes letartóztatásból annak ellenére sem, hogy ügyének vizsgálata során az együttműködés állítólagos hiánya miatt történt fogva tartás rendkívül aránytalan intézkedés,

I.  mivel az emberi jogokkal foglalkozó dán Helsinki Bizottság Lucenko és Kornijcsuk tárgyalásáról szóló előzetes jelentése az emberi jogok európai egyezményének számos súlyos megsértését sorolja fel,

J.  mivel büntetőügyi eljárás indult Bohdan Danyilisin korábbi gazdasági miniszter ellen, aki külföldre távozott Ukrajnából és politikai menedékjogot kapott a Cseh Köztársaságban; mivel Heorhij Filipcsuk, volt környezetvédelmi miniszter és Valeri Ivascsenko, korábbi megbízott védelmi miniszter ellen szintén bűnvádi eljárás indult,

K.  mivel 2011. január 24-én letartóztatták Anatolij Gricenkót (Régiók Pártja), a Krími Autonóm Köztársaság parlamentjének elnökét, akit 4800 hektár földterület illegális elajándékozását érintő hatalommal való visszaéléssel vádolnak; mivel később újabb büntetőjogi eljárás indult egy Jaltában található üdülőterülettel kapcsolatos panama miatt,

L.  mivel a főügyészség hatalommal való visszaélés vádjával büntetőügyi nyomozást indított Leonyid Kucsma korábbi ukrán elnök ellen,

M.  mivel az ukrán alkotmány az ukrán kormány által hozott döntések esetében kollektív felelősségről rendelkezik,

N.  mivel az EU továbbra is hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának szükségességét, beleértve a tisztességes, pártatlan és független bírósági eljárásokat, elkerülve ugyanakkor annak veszélyét, hogy olyan megítélés alakuljon ki, hogy az igazságszolgáltatást szelektíven alkalmazzák; mivel az EU különösen fontosnak tartja ezeket az elveket egy olyan ország esetében, amely politikai társuláson alapuló, szorosabb szerződéses viszonyra törekszik,

1.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell a nyomozások, bírósági eljárások és tárgyalások legmagasabb szintű átláthatóságát, és óva int a büntetőjog politikai célok elérését szolgáló eszközként való bármiféle alkalmazása ellen;

2.  aggasztónak tartja az ellenzéki politikusok szelektív módon történő bíróság elé állításának egyre gyakoribb eseteit és az alkalmazott aránytalan intézkedéseket, különösen Julija Timosenko és Jurij Lucenko volt belügyminiszter esetében, és megjegyzi, hogy Jurij Lucenko 2010. december 26. óta előzetes letartóztatásban van; támogatásáról biztosítja Nina Karpacsova ukrán emberjogi biztost, aki felkérte az ukrán legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg olyan preventív intézkedések alkalmazását, amelyek nem járnak fogva tartással;

3.  emlékezteti az ukrán hatóságokat arra, hogy a kormányzati döntésekre vonatkozó kollektív felelősség elve nem teszi lehetővé a kormány egyes tagjainak bíróság elé állítását együttesen meghozott döntésekért;

4.  hangsúlyozza, hogy a prominens ukrán politikai vezetőkkel szemben jelenleg zajló vizsgálatok nem akadályozhatják meg őket abban, hogy aktívan részt vegyenek az ország politikai életében, szavazókkal találkozzanak és nemzetközi megbeszélésekre utazzanak; ezért sürgeti az ukrán hatóságokat, hogy szüntessék meg a Julija Timosenko és más fontos politikai személyiségek esetében megállapított mind bel-, mind külföldre vonatkozó utazási tilalmat;

5.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság megerősítése és a korrupció elleni hiteles küzdelem nemcsak a társulási megállapodás aláírása és az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítése, hanem a demokrácia Ukrajnában történő megszilárdítása szempontjából is alapvető fontosságú;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az ukrán igazságszolgáltatás reformjához az Unió kapacitáskiépítési programjának megfelelőbb mértékű kihasználásával, továbbá hogy vizsgálja meg egy Ukrajnával foglalkozó magas szintű európai uniós tanácsadó csoport létrehozását, hogy segítséget nyújtson az országnak az uniós szabályozáshoz – többek között az igazságszolgáltatás terén – történő alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekben;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanács és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0444


Az európai sportban jelen lévő korrupció elleni küzdelem
PDF 68kWORD 33k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i nyilatkozata az európai sportban jelen lévő korrupció elleni küzdelemről
P7_TA(2011)0273P7_DCL(2011)0007

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUMSZ 165. cikke (2) bekezdésének hetedik francia bekezdésére, amely kimondja, hogy az Unió fellépésének célja a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának előmozdítása révén,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.  felismerve az európai sport uniós polgárokra és vállalkozásokra gyakorolt rendkívül fontos társadalmi és pénzügyi hatását,

B.  mivel a sportról szóló fehér könyv (COM(2007)0391) értelmében az európai dimenzióval rendelkező korrupciós problémákat európai szinten kell kezelni, és a Bizottság továbbra is nyomon fogja követni az EU pénzmosásellenes jogszabályainak végrehajtását a tagállamokban a sportágazat tekintetében,

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt koordináljon széles körű tanulmányt az európai sport terén előforduló korrupciós esetekről, konzultálva valamennyi érdekelt féllel;

2.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen emeljék ki a szervezett bűnözés, valamint a legális és illegális fogadás, a sportügynökök, a bírók, a klubvezetők és a sportolók közötti kapcsolatokat, melyek célja az európai sportmérkőzések eredményeinek előre történő meghatározása;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai sport integritása és fenntartható fejlődése érdekében szabályozza az online fogadást az engedéllyel rendelkező szolgáltatók és a mérkőzések eredményéről való megállapodások elleni küzdelmet célzó speciális intézkedések által, illetve biztosítva az alulról szerveződő sporthoz történő tisztességes visszatérést a sportversenyek szervezőit megillető fogadási jogok elismerése által;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével(1) együtt a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Az aláírók listája a 2011. június 9-i jegyzőkönyv 1. mellékletében jelent meg (P7_PV(2011)06-09(ANN1)).


A Cipruson eltűnt személyek
PDF 66kWORD 31k
Az Európai Parlament 2011. június 9-i nyilatkozata a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság munkájáról
P7_TA(2011)0274P7_DCL(2011)0010

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkére,

A.  mivel az 1963–1964-es közösségek közötti küzdelem idején, majd Ciprus 1974-es török megszállása következtében mintegy 2 000, a ciprusi görög és török közösséghez tartozó személy eltűnését jelentették be,

B.  mivel sok eltűnt személy tartózkodási helye és sorsa még ma is ismeretlen,

C.  mivel az Egyesült Nemzetek, az Európai Bizottság és egyéb adományozók által pénzügyileg támogatott, a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság igyekszik kideríteni, hogy mi történt ezekkel az emberekkel,

1.  teljes mértékben támogatja a bizottság munkáját és elismeri a ciprusi konfliktust követő időszakban az igazság, az emlékezés és a megbékélés előmozdításában játszott szerepét;

2.   kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is biztosítson elegendő forrást a bizottság számára e fontos mandátum ellátásához;

3.   felhívja Törökország és Ciprus kormányát, hogy ezentúl is támogassa a bizottság munkáját és az eltűnt személyek megtalálása érdekében kettőzze meg az erőfeszítéseket, továbbá gondoskodjon arról, hogy a bizottság akadálytalanul hozzáférhessen a munkáját könnyítő információkhoz;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot az aláírók nevével(1) együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Cipruson eltűnt személyekkel foglalkozó bizottságnak.

(1) Az aláírók listája a 2011. június 9-i jegyzőkönyv 2. mellékletében jelent meg (P7_PV(2011)06-09(ANN2)).

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat