Index 
Elfogadott szövegek
2012. február 16., csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A betétbiztosítási rendszerek ***I
  Állásfoglalás
  Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
  Függelék
  Függelék
  Függelék
  Függelék
  Függelék
 A 2013. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – A Bizottság szakaszain kívüli szakaszok
 Az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára vonatkozó többéves terv
 A közös halászati politika hozzájárulása a közjavak előállításához
 A közelmúltbeli magyarországi politikai fejlemények
 Az oroszországi helyzet
 Megállapodás az EU és Marokkó között a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről
 Megállapodás az EU és Marokkó között a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről ***
 A Szíriában kialakult helyzet
 Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülése
 A vakok hozzáférése a könyvekhez
 A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény
 A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény ***
 A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) jövője
 Halálbüntetés Fehéroroszországban, különös tekintettel Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ügyére
 Egyiptom: a közelmúlt fejleményei
 Halálbüntetés Japánban

A betétbiztosítási rendszerek ***I
PDF 415k   DOC 496k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2012. február 16-i jogalkotási állásfoglalása a betétbiztosítási rendszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2010)0368 – C7-0177/2010 – 2010/0207(COD) )
P7_TA(2012)0049 A7-0225/2011

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0368 ),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0177/2010 ),

–   tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv értelmében a dán Parlament, a német Bundestag, a német Bundesrat, valamint a svéd Parlament által benyújtott, indokolással ellátott véleményekre, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy a javasolt jogalkotási aktus nem áll összhangban a szubszidiaritás elvével,

–   tekintettel az Európai Központi Bank 2011. február 16-i véleményére(1) ,

–   tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2) ,

–   tekintettel az eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése alapján a Jogi Bizottság által az Gazdasági és Monetáris Bizottságnak küldött, 2011. február 24-i levélre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 87., 55. és 37. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0225/2011 ),

A.   mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli, egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.   elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelemmel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásaira;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2012. február 16-án került elfogadásra a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (átdolgozás)

P7_TC1-COD(2010)0207


(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak  53. cikke (1) bekezdésére  ,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, 

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(3) ,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően(4) ,

mivel:

(1)   A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(5) jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében szükség van a szöveg átdolgozására.

(2)   A hitelintézeti tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében elengedhetetlen a tagállamok hitelintézetekre alkalmazandó, a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó jogszabályai között fennálló, a piac működését zavaró különbségek felszámolása. [Mód 1]

(2a)    A betétbiztosítási rendszerekkel szembeni, jövőben támasztandó követelések megelőzése érdekében a megelőző fellépésre és felügyeletre kellene nagy hangsúlyt helyezni, biztosítva az új és már meglevő szereplők üzleti modelljeinek koordinált és átlátható, az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (6) értelmében létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) és az illetékes hatóságok által egyeztetett közös megközelítésben történő értékelését, ami további felügyeleti követelményeket, a tevékenységek korlátozását, illetve az üzleti modellek kötelező változtatását vagy akár a felelőtlen kockázatokat felvállaló hitelintézetek kizárását eredményezheti. [Mód 2]

(3)   Ez az irányelv nélkülözhetetlen eszközét képezi a belső piac megvalósításának a hitelintézeti tevékenység területén mind a letelepedés, mind a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága szempontjából, miközben fokozza a bankrendszer stabilitását és a betétesek védelmét. Tekintetbe véve a hitelintézetek csődjének összgazdasági költségeit és a pénzügyi stabilitásra, valamint a befektetői bizalomra gyakorolt hatásait, a puszta kártérítési funkció mellett a betétesek számára megfelelő rugalmasságot kell teremteni a megelőzést és támogatást szolgáló intézkedések betétbiztosítási rendszerek révén történő végrehajtásához. Mivel ebben ez esetben a rendszerhez csatlakozó hitelintézetek maguk fedezik a betétbiztosítási rendszerek költségeit, megfelelő ösztönzők léteznek a csatlakozott hitelintézményeknél jelentkező problémák idejekorán való felismerésére és a biztonsági szint fenyegető csökkenésének ellensúlyozására olyan megfelelő intézkedésekkel, mint például a szerkezetátalakításra vonatkozó kötelezettségek. A betétbiztosítási intézmények, amelyek a megelőzés terén is tevékenykedhetnek, ebből következően a felügyeletek tevékenységének fontos kiegészítői a folyamatos felügyelet során és a hitelintézetek rendezett felszámolása keretében. A betétbiztosítási rendszerek által hozott támogatási intézkedéseket ugyanakkor mindig feltételekhez kell kötni, és tevékenységüknek mindig összhangban kell állnia a versenyjoggal. [Mód 3]

(3a)    Az ösztönzők különösen akkor megfelelőek a betétbiztosítási rendszerek eredményes működéséhez, ha hatáskörük, amennyire lehetséges, egybeesik azzal a területtel, ahol a hitelintézeti csődből adódó költségek felmerülnek. A belső piac fokozódó integrációjának figyelembevétele érdekében meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy különböző tagállamok betétbiztosítási rendszereit összevonják, vagy önkéntes alapon külön határokon átnyúló rendszerek jöjjenek létre. Az illetékes hatóságok általi engedélyezés előfeltételeként ügyelni kell az új, illetve már létező betétbiztosítási rendszerek megfelelő stabilitására és kiegyensúlyozott összetételére. A pénzügyi stabilitást befolyásoló negatív hatásokat el kell kerülni, például azt, amikor több olyan magas kockázatú hitelintézetet egyesítenek, amelyek saját betétbiztosítási rendszerükön belül csak átlagos kockázatot jelentenének, miközben a meglévő biztosítási rendszerből kivonnák a hozzájárulásokat. [Mód 4]

(4)   A betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) előírta a Bizottság számára, hogy adott esetben nyújtson be javaslatokat a 94/19/EK irányelv módosítására vonatkozóan. Ez az irányelv magában foglalja a betétbiztosítási rendszerek finanszírozási mechanizmusának összehangolását, a kockázatalapú befizetések bevezetésének lehetséges modelljeit, egy uniós betétbiztosítási rendszer esetleges bevezetésének előnyeit és költségeit, a beszámítással és a viszontkeresettel kapcsolatos eltérő jogszabályoknak a rendszer hatékonyságára gyakorolt hatását, a fedezet hatálya alá tartozó termékek és biztosított betétesek körének összehangolását.

(5)   A 94/19/EK irányelv a minimális harmonizáció elvén alapult. Következésképpen az Unióban sokféle, igen eltérő jellemzőkkel bíró betétbiztosítási rendszer jött létre. Ez a hitelintézetek számára piactorzulást okozott, a betétesek számára pedig korlátozta létezik. A betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó , az egész Unióban hatályos, közös követelmények megállapítása, amely követelmények többek között a fedezett betétekre, a fedezeti szintre, a célszintre, az eszközök felhasználásának feltételeire és a visszafizetési módozatokra vonatkoznak, az Unió egészében egységes védelmi szintet garantál a betétbiztosítási rendszerek azonos mértékű stabilitásának biztosítása mellett. Ugyanakkor a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó közös követelmények végrehajtása kiemelkedően fontos a piactorzulás megszüntetésére. Az irányelv ezért hozzájárul a belső piac előnyeit kiteljesítéséhez . [Mód 5]

(6)   Az irányelvnek egyenlő feltételeket kell biztosítania a hitelintézetek számára, lehetővé kell tennie a betétesek számára, hogy könnyen megértsék a betétbiztosítási rendszerek jellemzőit, valamint a pénzügyi stabilitás érdekében a betétesek tájékoztatását kell szolgálnia a fedezett és fedezetlen pénzügyi termékekre vonatkozóan és biztosítania kell a betétbiztosítási rendszerek működésére vonatkozó tájékoztatást. A lehetőség arra, hogy a betétbiztosítási rendszerek megfelelő intézkedéseivel megelőzzék a hitelintézetek csődjét, védi a pénzügyi stabilitásba vetett bizalmat, és a lakossági betétesek, a védelemre szoruló önkormányzatok és mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások (kkv-k) érdekét kellene szolgálnia. Így a hitelintézetek fizetésképtelenségéből származó negatív következmények – például a bankkal való kapcsolat hirtelen megszűnése – nagy hányada elkerülhető. Ezen irányelv a biztosított kifizetés esedékessé válásakor a szilárd és hiteles betétbiztosítási rendszer révén meg kell könnyítenie a gyors visszafizetést a betéteseknek. Ezért a betétvédelmet a lehető legnagyobb mértékben harmonizálni és egyszerűsíteni kell a betétesek számára gyors visszafizetést tesz lehetővé . [Mód 6]

(7)   Egy fizetésképtelen hitelintézet bezárása esetén a hitelintézet székhelye szerinti országon kívül más tagállamban lévő bármely fióktelepének betéteseit ugyanolyan betétbiztosítási rendszernek kell védenie, mint a hitelintézet más betéteseit.

(8)   Ezen irányelv alapvetően megköveteli minden hitelintézettől, hogy csatlakozzon egy betétbiztosítási rendszerhez;  A harmadik országban székhellyel rendelkező hitelintézet fióktelepét  engedélyező tagállam dönti el, hogy miként érvényesíti  ezt az irányelvet  az ilyen fióktelepekre, és  figyelembe veszi  a betétesek  védelmének  és a pénzügyi rendszer integritása  megőrzésének igényét ; Fontos, hogy a betétesek az ilyen fióktelepeknél teljesen tisztában legyenek az őket érintő biztosítási feltételekkel.

(9)    Bár alapvetően valamennyi hitelintézetnek betétbiztosítási rendszer tagjának kellene lennie, fel kell ismerni, hogy vannak olyan rendszerek, amelyek magukat a hitelintézeteket védik (intézményvédelmi rendszerek) és különösen azok likviditását és fizetőképességét biztosítják. Az ilyen rendszerek a betétbiztosítási rendszer által nyújtott védelmen túlmutató védelmet biztosítanak a betétesek számára. Ha ezek a rendszerek elkülönülnek a betétbiztosítási rendszerektől, a tagok rendszerbe teljesített befizetésének meghatározásakor figyelembe kell venni azoknak a rendszerekkel kapcsolatos kiegészítő védelmi szerepét. Célszerű, hogy a harmonizált fedezeti szint ne érintse a magát a hitelintézetet védő rendszereket, kivéve, ha visszafizetést végeznek a betétesek számára. Indokolt, hogy a betétesek valamennyi rendszerhez nyújthassanak be követelést, különösen, ha kölcsönös garanciarendszer révén nem biztosítható védelem. Így egyetlen rendszert sem szabad kizárni ezen irányelv hatálya alól. [Mód 7]

(9a)    Minden hitelintézetnek az ezen irányelv értelmében elismert betétbiztosítási rendszerhez kell tartoznia, ezáltal biztosítva a magas szintű fogyasztóvédelmet és a hitelintézetek egyenlő versenyfeltételeit, valamint megelőzve a szabályozási versenyt. A betétbiztosítási rendszereknek bármikor biztosítaniuk kell ezt a védelmet. [Mód 8]

(9b)    A betétbiztosítási rendszerek kulcsfeladata a betétesek megóvása a hitelintézetek fizetésképtelenségének következményeitől. A betétbiztosítási rendszereknek különböző módokon kell biztosítaniuk ezt a védelmet. A betétbiztosítási rendszerek tevékenységi spektrumának egyik végén ezért olyan rendszereknek kell lenniük, amelyek puszta kártérítési („paybox”) szerepet töltenek be. [Mód 9]

(9c)    Azonban lehetőséget kell biztosítani a betétbiztosítási intézmények számára arra, hogy a csatlakozott hitelintézményektől származó további információk begyűjtésével és ezek alapján korai riasztási rendszerek kialakításával túllépjenek a puszta kártérítési szerepen. Ily módon lehetségessé válik a kockázatfüggő hozzájárulások időben történő kiigazítása vagy a felismert kockázatokkal szembeni megelőző intézkedések meghozatala. Fenyegető egyensúlyhiányok esetén a betétbiztosítási rendszereknek támogatási intézkedésekről kell dönteniük vagy forrásaik felhasználásával segíteniük kell a problémás hitelintézmények rendezett felszámolását annak érdekében, hogy elkerüljék a betétesek kártalanításának költségeit és a fizetésképtelenség más kedvezőtlen hatásait. [Mód 10]

(9d)    A tevékenységi spektrumuk másik végén a betétbiztosítási rendszereknek intézményvédelmi rendszerekként kell működniük hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 80. cikkének (8) bekezdése alapján (8) . Ezen intézményvédelmi rendszerek magát a hitelintézetet védik, biztosítva különösen annak likviditását és fizetőképességét. Az illetékes hatóságoknak e rendszereket betétbiztosítási rendszerekként kell elismerniük, amennyiben teljesítik a 2006/48/EK irányelv 80. cikke (8) bekezdésében és az ezen irányelvben rögzített feltételeket. E feltételek elsősorban azt garantálják, hogy más betétbiztosítási rendszerekhez hasonlóan potenciális visszafizetés esetén állandóan elegendő forrás álljon rendelkezésre. [Mód 11]

(10)    A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozott szöveg) (9) 80. cikkének (8) bekezdése határozza meg az intézményvédelmi rendszereket és azokat az illetékes hatóságok betétbiztosítási rendszerként ismerhetik el, ha teljesítik az említett cikkben és ebben az irányelvben meghatározott összes kritériumot . [Mód 12]

(11)   A jelenlegi pénzügyi válságban az Unión belüli fedezeti szintek koordinálatlan emelése következtében néhány esetben a betétesek olyan országok bankjaiba helyezték át a pénzüket, ahol magasabb betétgaranciát nyújtottak. Ezen koordinálatlan emelések likviditást vontak el a bankoktól a válság időszakában. Stabilitás idején előfordulhat, hogy a betétesek az eltérő fedezeti szintek miatt a legmagasabb betétvédelmet választják a számukra legmegfelelőbb betéti termék helyett. Az eltérő fedezeti szintek versenytorzulást okozhatnak a belső piacon. A betétvédelem harmonizált szintjének biztosítása ezért Ezért mindenütt szükséges a betétbiztosítás harmonizált szintjének az elismert betétbiztosítási rendszerek általi biztosítása, ahol betétek találhatók az Unión belül. Mindazonáltal a betétesek személyes helyzetéhez kapcsolódó bizonyos betétek fedezeti szintje magasabb lehet, de csak korlátozott időre. [Mód 13]

(11a)    A pénzügyi válság idején bebizonyosodott, hogy a meglévő betétbiztosítási rendszerek nem képesek a betétesek védelme céljából az összes veszteség viselésére. Ezért elengedhetetlen, hogy a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjenek egy meghatározott célszintet, és hogy lehetőség legyen rendkívüli befizetések beszedésére. Szükség esetén a betétbiztosítási rendszereknek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a velük szemben felmerülő követelések teljesítéséhez rövid távú finanszírozáshoz jussanak. [Mód 14]

(12)   Minden betétest minden tagállamban azonos fedezeti szint vonatkozik , kártérítési igény illet meg a betétbiztosítási rendszerrel kapcsolatban az ezen irányelvben rögzített fedezeti szint keretében függetlenül attól, hogy az adott tagállam valutája az euro-e vagy sem és hogy az adott hitelintézet már tagja-e egy olyan rendszernek, amely magát a hitelintézetet védi  . Az euroövezeten kívüli tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy – a betétesek egyenlő védelmének sérelme nélkül – az átváltással számított összeget kerekítsék. [Mód 15]

(13)   Egyrészt az ezen irányelvben előírt fedezeti szint nem hagyhatja védelem nélkül a betétek túlságosan nagy arányát a fogyasztók védelme és a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében, másrészt számításba kell venni a betétbiztosítási rendszerek finanszírozásának a költségét. Ésszerűnek tűnik ezért a harmonizált fedezeti szintjének100 000 EUR összegben történő megállapítása.

(14)   Ezen irányelv betétesenként és nem a betétenként megállapított harmonizált összeg alapelvét követi. Ezért megfelelő az azon betétesek által elhelyezett betétek figyelembe vétele, akik nincsenek számlatulajdonosként nyilvántartva vagy nem kizárólagos tulajdonosok. A határösszeget ezért minden egyes azonosítható betétesre alkalmazni kell. Ez nem vonatkozhat a különleges védelmi szabályok szerint meghatározott kollektív befektetési formákra, amelyek nem érintik az előbb említett betéteket.

(15)   A tagállamokat nem szabad megakadályozni olyan tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy a betétbiztosítási rendszerek létrehozásában a bizonyos tranzakciókból származó betéteket előre meghatározott ideig teljes mértékben fedezzék. Ide tartoznak a magánhasználatú lakóingatlanok vételével vagy eladásával kapcsolatos betétek, a hazai jogban meghatározott bizonyos szociális szempontok alapján védelmet élvező betétek , az élet olyan eseményeivel összefüggő betétek, mint a születés, házasságkötés, válás és különösen a nyugdíj, általánosságban védik a nyugdíjakat, és amelyeknek a betétbiztosítási rendszerektől elkülönülten kell működniük. A tagállamokat nem szabad betétek védelmében, amelyek szociális célból, és a biztosítási juttatásokból vagy magánlakást érintő ingatlanügylethez kapcsolódóan jöttek létre kártérítésekből származó betétek . Az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat minden esetben be kell tartani. [Mód 16]

(16)   Szükséges a betétbiztosítási rendszerek vagy a hitelintézetek finanszírozási módszereinek harmonizálása. Egyrészt e rendszerek finanszírozási költségét  elsősorban  elvileg  a hitelintézeteknek kell viselniük; másrészt e rendszerek pénzügyi teherbíró képességének arányban kell állnia a felelősségükkel. Annak biztosítása érdekében, hogy a betétesek betétbiztosítási rendszerek valamennyi tagállamban hasonlóan magas szintű védelmet élvezzenek, és hogy a betétbiztosítási rendszerek csak akkor nyújtsanak kölcsönt egymásnak, ha az érintett betétbiztosítási rendszer jelentős pénzügyi erőfeszítést tett, a betétbiztosító rendszerek finanszírozását magas szinten harmonizálni kell.  Ez azonban nem veszélyeztetheti az érintett tagállam bankrendszerének stabilitását stabilitást nyújtsanak, minden betétbiztosító rendszer esetében elő kell irányozni egy egységes, előzetes finanszírozási célszintet . [Mód 17]

(17)   Annak érdekében, hogy a betétbiztosítás mértéke a jogi áttekinthetőség és a betétesek számára átláthatóság biztosítására korlátozódjon és hogy elkerülhető legyen a befektetési kockázatoknak a betétbiztosítási rendszerekre való átvitele, egyes, befektetési jellegű pénzügyi termékeket ki kell zárni a fedezet hatálya alól, különösen azokat, amelyek nem fizethetők vissza névértéken, valamint azokat, amelyeknek tulajdonosra és nem névre szólnak . [Mód 37]

(18)   Egyes betéteseket nem kell bevonni a betétvédelembe, különösen állami hatóságokat vagy más pénzügyi intézményeket. E betétesek többi betéteshez viszonyított korlátozott száma miatt a bank fizetésképtelensége minimális hatással járna a pénzügyi stabilitásra nézve. A hatóságok sokkal könnyebben jutnak hitelhez, mint az állampolgárok. A tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy a védelemre szoruló önkormányzatok betétei is fedezettel rendelkezzenek. A nem pénzügyi vállalkozásokat méretüktől függetlenül alapvetően indokolt bevonni a betétvédelembe. [Mód 18]

(19)   A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) 1. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében pénzmosást végző betéteseket ki kell zárni a betétbiztosítási rendszerek általi kifizetésekből.

(20)   A betétbiztosítási rendszerben való hitelintézeti részvétel költsége nincs összefüggésben azzal a költséggel, amely akkor merülne fel, ha azt követően, hogy a betétesek bizalma a bankrendszer épségét illetően megrendült, a bankbetéteket nem csak a nehézségekkel küzdő hitelintézetektől vonnák el tömegesen, hanem a jól működő hitelintézetektől is.

(21)   Szükséges, hogy a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközei elérjenek egy meghatározott célszintet, és hogy lehetőség legyen rendkívüli befizetések beszedésére. Szükség esetén a betétbiztosítási rendszereknek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a velük szemben felmerülő követelések teljesítéséhez rövid távú finanszírozáshoz jussanak.

(22)   A betétbiztosítási rendszerek pénzügyi eszközeit elsősorban rendszereknek valamely hitelintézet fizetésképtelensége esetén a betétesek kifizetésére kifizetéséhez elegendő pénzügyi eszközzel kell használni rendelkezniük . Sokszor azonban egy hitelintézet fizetésképtelenségének elhárítására támogató intézkedéseket kell alkalmazni, mivel azok gyakran hatékonyabbak a betétek biztosítására, mint a betétesek kártalanítása. Ezekkel az intézkedésekkel emellett elkerülhetők a további költségek és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt kedvezőtlen hatások, és növelhető a betétesek bizalma. Ezért lehetővé kell tenni, hogy a betétbiztosítási rendszerek eszközeit támogatási intézkedések céljából is felhasználhassák. A támogatási intézkedéseket mindig a támogatott intézmény által teljesítendő feltételekhez kell kötni. Ezen intézkedéseknek m indazonáltal felhasználhatók a más hitelintézethez történő betéttranszfer finanszírozására felhasználhatóknak kell lenniük a hitelintézetek rendezett felszámolásával összefüggésben is , feltéve, hogy ez a betétbiztosítási rendszer számára a legolcsóbb megoldást jelenti. A betétbiztosítási rendszer által viselt költségek ezért nem haladhatják haladják meg az érintett hitelintézetnél lévő fedezett betétek összegét. Az irányelvben körülírtak szerint bizonyos mértékig a bankok fizetésképtelenségének megelőzésére is felhasználhatók. Az ilyen intézkedések során be kell tartani az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. A betétbiztosítási rendszerek fenti cselekvési lehetőségei nem lehetnek Mindez nincs joghatással a nemzeti bankszanálási alapok létrehozására vonatkozó jövőbeli bizottsági szakpolitikára. [Mód 19]

(22a)    A betétbiztosítási rendszer pénzeszközeit fel kell tudni használni az intézmény fedezett betétei egy része tekintetében a folyamatos számlafenntartás finanszírozására. [Mód 20]

(23)   A befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) I. melléklete 14. pontjának 1. táblázata meghatározza egyes eszköztételek kockázatát. Ezt a táblázatot figyelembe kell venni annak biztosításához, hogy a betétbiztosítási rendszerek csak alacsony kockázatú eszközökbe fektessenek be.

(24)   A betétbiztosítási rendszerekbe teljesített befizetéseket a tagjaik által viselt kockázat mértéke alapján kell meghatározni. Ez lehetővé tenné az egyes bankok – többek között az eltérő üzleti modellek – kockázati profiljának tükrözését, és a befizetések méltányos kiszámítását eredményezné, valamint ösztönözné a kevésbé kockázatos üzleti modell alkalmazását. Ehhez meg kell határozni a betétbiztosítási rendszerekbe teljesített kockázatalapú befizetések megállapítására és kiszámítására vonatkozó standard módszert. Valamennyi tagállam számára kötelező, az EBH és az illetékes hatóságok által egyeztetett közös megközelítésen alapuló alapmutatók és opcionális kiegészítő mutatók kidolgozása fokozatosan vezetné be ezt a harmonizációt. A kapcsolt hitelintézetek vállalt kockázatainak jellege azonban a piaci adottságoktól és a hitelintézetek üzleti tevékenységétől függően változhat. Indokolt ezért saját kockázatalapú módszerek alkalmazását lehetővé tenni a betétbiztosítási rendszerek számára a standard módszer mellett, feltéve, hogy ezen alternatív kockázatalapú módszerek teljesítik az EBH által a Betétbiztosítók Európai Fórumával (EFDI) való konzultációt követően kidolgozandó iránymutatásokat. Ezek az alternatív kockázatalapú módszerek tekintetbe veszik az egyes bankok kockázati profilját, a tagállamokban a befizetések mértékének pontosabb, a piaci adottságoknak jobban megfelelő kiszámításához vezetnek, és ösztönzik a kevésbé kockázatos üzleti modellek alkalmazását. A hitelezés külön jogszabályokkal szabályozott, különösen alacsony kockázatú területeinek figyelembevétele érdekében elő kell írni a befizetések megfelelő csökkentését. [Mód 21]

(24a)    Egyes esetekben a nyereségességet kockázatcsökkentő mutatóként használták a kockázati alapú díjak esetében. Ez nem veszi figyelembe a nyereségmaximalizálásra nem törekvő kölcsönösségi alapon működő rendszerek üzleti modelljét. Továbbá a nyereség felhajtásának célja fordított, kockázatosabb stratégiák elfogadására sarkalló ösztönzőt hozhat létre. Az üzleti modell megbízhatóságára vonatkozó holisztikus szemlélet szükséges. [Mód 22]

(25)   A betétvédelem a belső piac kiteljesítésének alapvető eleme és a hitelintézetek felügyeleti rendszerének nélkülözhetetlen kiegészítője az adott pénzügyi piacon az összes intézet között kialakult szolidaritás következtében bármelyikük fizetőképtelensége esetén.  Ezért a betétbiztosítási rendszereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy szükség esetén kölcsönt nyújtsanak egymásnak. 

(26)   A  2010. december 31-től legfeljebb hathetes kifizetési időszak, ellentétes a betétesek bizalmának fenntartására irányuló céllal és nem felel meg az igényeiknek. A kifizetési határidőt ezért egy hétre  öt munkanapra de nem kevesebb, mint egy hétre kell csökkenteni. [Mód 23 és 150/rev]

(26a)    A rövid visszafizetési határidőhöz szükséges eljárások ugyanakkor még sokszor nem állnak rendelkezésre. Ha azonban a betétesek számára rövid visszafizetési időszakot biztosítanak, majd a hitelintézet csődje esetén nem tartják be a határidőt, akkor a betétesek betétbiztosítási rendszerbe vetett bizalma tartósan megrendülhet, ami aláássa e rendszerek stabilizáló hatását és célját. A tagállamok számára ezért biztosítani kell a lehetőséget, hogy 2016. december 31-ig átmenetileg 20 munkanapos visszafizetési határidőt állapítsanak meg, ha az illetékes felügyeleti hatóság vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a rövid visszafizetési határidő nem valósítható meg. Ebben az esetben az öt munkanapos kifizetési időszakhoz szükséges eljárásokat 2016. december 31-ig kell kidolgozni és kipróbálni. Annak garantálása érdekében, hogy a 2016. december 31-ig tartó átmeneti időszakban a befektetők hitelintézetük csődje esetén ne kerüljenek pénzügyi nehézségek közé, biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy az illetékes betétbiztosítási rendszer biztosított betétjüket öt munkanapon belül de nem kevesebb, mint egy héten belül legfeljebb 5 000 euró összegig kifizesse. [Mód 24 és 150/rev]

(27)   Az olyan tagállamokban működő betétbiztosítási rendszereknek, amelyekben egy hitelintézet fióktelepet létesített vagy amelyekben közvetlenül szolgáltatást nyújt, annak a tagállamnak a rendszere nevében kell tájékoztatniuk és kifizetniük a betéteseket, ahol a hitelintézetet engedélyezték. Azoknak a betétbiztosítási rendszereknek, amelyek érintettek lehetnek, előre megállapodásokat kell kötniük, hogy megkönnyítsék ezeknek a feladatoknak az elvégzését.

(28)   A tájékoztatás a betétesek védelmének alapvető elemét képezi. Ezért célszerű a betéteseket számlakivonatukon tájékoztatni a fedezetükről és az illetékes rendszerről, a leendő betétesekkel pedig egy szabványosított tájékoztató lapot ellenjegyeztetni. A tájékoztatásnak az összes betétes és leendő betétes esetében azonos tartalmúnak kell lennie. A betétbiztosítási rendszer összegére és terjedelmére történő utalások hirdetésben való szabályozatlan felhasználása befolyásolhatja a bankrendszer stabilitását vagy a betétesek bizalmát. Ezért a betétbiztosítási rendszerekre való utalást hirdetésekben rövid tényszerű utalásra kell korlátozni. A magát a hitelintézetet védő rendszereknek egyértelmű tájékoztatást kell nyújtaniuk a betéteseknek funkciójukról az ezen irányelvben előírt fedezeti szintig terjedő kártérítési igényükről és a rendszer működéséről, anélkül, hogy korlátlan betétvédelmet ígérnének. [Mód 25]

(29)   A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv szerinti feldolgozására.

(30)   Ezen irányelv nem eredményezheti azt, hogy a tagállamokat vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságaikat terhelje a felelősség a betétesekkel szemben, amennyiben a betéteket vagy a hitelintézeteket garantáló egy vagy több olyan rendszer bevezetését és hivatalos elismerését biztosították, amelyek az ezen irányelvben leírt feltételek mellett biztosítják a betétesek kártalanítását vagy védelmét.

(31)    A Bizottság az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló 2009. szeptember 23-i javaslatában (13) a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerét létrehozó jogszabályok kidolgozására tett javaslatot és részletezte az új felügyeleti keret felépítését, többek között az Európai Bankfelügyeleti Hatóság megalakításával.

(32)   A betétbiztosítási rendszerek tagállamok általi felügyeletének tiszteletben tartása mellett az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak oly módon kell hozzájárulnia azon célkitűzés megvalósításához, hogy a hitelintézetek számára könnyebbé váljon tevékenységük megkezdése és folytatása, hogy egyúttal biztosítható legyen a betétesek hatékonyabb védelme és minimumra lehessen szorítani az adófizetők kockázatát is. E célból a Hatóság megerősíti, hogy a betétbiztosítási rendszerek közötti kölcsönnyújtás ezen irányelvben meghatározott feltételei teljesülnek, és az ezen irányelv által rögzített szigorú korlátokon belül meghatározza az egyes rendszerek által kölcsönzendő összegeket, a kezdeti kamatlábat és a kölcsön futamidejét. E tekintetben az EBH-nak a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak ezenkívül információt kell gyűjteniea betétbiztosítási rendszerekről , mindenekelőtt az általuk fedezett betétek összegéről, amelyet az illetékes hatóságok megerősítettek.A Hatóságnak tájékoztatnia kell a többi betétbiztosítási rendszert kölcsönnyújtási kötelezettségükről [Mód 26]

(33)    A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó harmonizált technikai standardok létrehozása céljából hatékony eszközre van szükség, amellyel Európa-szerte biztosítható a versenyfeltételek egyenlősége, valamint a betétesek megfelelő védelme. Ezeket a standardokat a kockázatalapú befizetések kiszámításának egységesítése érdekében kell kidolgozni. [Mód 27]

(34)   A betétbiztosítási rendszerek hatékony és eredményes működésének biztosítása céljából és a különböző tagállamokbeli helyzetük kiegyensúlyozott figyelembevétele érdekében az EBH-nak képesnek kell lennie a betétbiztosítási rendszerek közötti nézetkülönbségek kötelező erejű rendezésére.

(34a)    A banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelésről szóló, és a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2010. július 7-i európai parlamenti állásfoglalásban az Európai Parlament kiemelte, hogy szükség van a bankválság megoldását célzó európai mechanizmusra. E mechanizmus nem érintheti a betétesek betétbiztosítási rendszereken keresztül történő védelmét. [Mód 28]

(35)   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell jogosítani jogi aktusok elfogadására az 5. cikk (5) bekezdése tekintetében jogi aktusok elfogadására annak érdekében, hogy az ebben az irányelvben ugyanazon betétes valamennyi betétére vonatkozóan megállapított fedezeti szintet az Unióban a fogyasztói árindex változásai alapján tapasztalható inflációnak megfelelően kiigazítsa . Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról . [Mód 29]

(35a)    A Bizottságra továbbá hatáskört kellene ruházni, hogy az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadhassa az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteit a hitelintézetek betétbiztosítási rendszerekbe teljesítendő, kockázatalapú befizetéseinek kiszámítására vonatkozó meghatározások és standard módszer tekintetében. Az EBH-nak ki kell dolgoznia és jóváhagyásra 2012. december 31-ig a Bizottság elé kell terjesztenie a szabályozástechnikai standardokat. [Mód 30]

(36)   Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően a végrehajtandó intézkedések céljai, nevezetesen a betétbiztosítási rendszerek működésére vonatkozó szabályok harmonizálása csak uniós szinten érhető el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(37)   Ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(38)   Ez az irányelv nem érinti a IV. mellékletben felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez az irányelv a nemzeti betétbiztosítási rendszerek európai rendszerének működésére vonatkozó szabályokat határoz meg azzal a céllal, hogy legyen egy közös biztonsági háló, amely magas fokú védelmet biztosít a betéteseknek az Unióban . [Mód 31]

(2)   Ez az irányelv a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében elismert valamennyi betétbiztosítási rendszerre valamint a csatlakozott hitelintézményekre alkalmazandó. A betétbiztosítási rendszerek lehetnek jogszabályi, illetve szerződéses alapon létrehozott, valamint a 2006/48/EK irányelv 80. cikkének (8) bekezdése értelmében valamennyi betétbiztosítási rendszerre, és a betétbiztosítási rendszerként elismert intézményvédelmi rendszerekre alkalmazandó rendszerek . [Mód 32]

(3)    Az illetékes hatóságok akkor ismerhetik el betétbiztosítási rendszerként a 2006/48/EK irányelv 80. cikkének (8) bekezdésében meghatározott intézményvédelmi rendszereket, ha azok teljesítik az említett cikkben és ebben az irányelvben meghatározott összes kritériumot. [Mód 33]

(4)   Ezen irányelv alkalmazásában a 3. cikk (1) bekezdése A (3) bekezdés szerint el nem ismert intézményvédelmi rendszerek, amelyek nem biztosítanak betéteket, nem tartoznak ennek az irányelvnek a hatálya alá, a 14. cikk (5) bekezdése második albekezdésének, a 14. cikk (6a) bekezdésének és a III. melléklet (9) bekezdésének kivételével. [Mód 34]

(4a)    Abban az esetben, ha felállítanak egy európai alapot a banki válságok megoldására, az Európai Bizottságnak az EBH-val együtt biztosítania kell, hogy a betétesek védelme magas fokú maradjon. [Mód 35]

2. cikk

Fogalommeghatározások

1.  Ezen irányelv alkalmazásában:

  a) „betét”:
   i. a számlán tartott pénzeszközök egyenlege, vagy szokásos banki ügyletből keletkező átmeneti helyzet eredménye, ideértve a lekötött betéteket, a takarékbetéteket és a névre szóló betétkönyveket , amelyet a hitelintézetnek a vonatkozó jogszabályi és szerződéses feltételek mellett vissza kell fizetnie.
   ii. bármely olyan tartozás, amelyet egy hitelintézet által kibocsátott okirat tanúsít . [Mód 36]

Az Egyesült Királyság és Írország lakás-takarékpénztárainak minden olyan részvénye betétnek minősül, amely a 2. cikk szerint nem képezi a tőke részét.

   az eszköz tulajdonosra és nem névre szól létezését csak számlakivonattól eltérő okirattal lehet bizonyítani ; [Mód 37]
   az eszköz tőkeösszegét nem kell névértéken visszafizetni;
   az eszköz tőkeösszegét csak a hitelintézet vagy harmadik fél által nyújtott meghatározott garancia vagy megállapodás keretében kell névértéken visszafizetni;
   b) „biztosítható betétek”: olyan betétek, amelyek a 4. cikk alapján nincsenek kizárva a védelemből;
   c) „fedezett betét”: a biztosítható betét azon része, amely nem lépi túl az 5. cikkben említett fedezeti szintet;
   ca) 'betétes„: a betét tulajdonosa, illetve közös számlák esetében a betét minden egyes tulajdonosa; [Mód 38]
   d) ”közös számla„: két vagy több személy nevére nyitott számla, vagy amely felett két vagy több személy jogosult rendelkezni, vagy amely felett e személyek közül kettő vagy több rendelkezik aláírási jogosultsággal;
  e) ”befagyasztott betét„: esedékes és kifizetendő betét, melyet a hitelintézet nem fizetett ki az alkalmazandó jogi és szerződéses feltételek mellett abban az esetben, ha:
   i. az illetékes  hatóságok a rendelkezésükre álló információk alapján megállapították, hogy álláspontjuk szerint az érintett hitelintézet pénzügyi körülményeihez közvetlenül kapcsolódó okok miatt az adott időpontban képtelen a betétet visszafizetni, és nem valószínű a későbbi visszafizetés sem. [Mód 39]

Az illetékes hatóságok a határozatot a lehető leghamarabb, de minden esetben legkésőbb öt munkanappal azt követően hozzák meg, hogy először meggyőződtek arról, hogy egy hitelintézet elmulasztotta az esedékes és kifizetendő betétek kifizetését; vagy

   ii. az i. pontban említett megállapítás hiányában egy bíróság a hitelintézet pénzügyi körülményeihez közvetlenül kapcsolódó okok miatt olyan határozatot hoz, amely felfüggeszti annak lehetőségét, hogy a betétesek követeléseket támasszanak a hitelintézettel szemben,
   f) „hitelintézet”:  a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett vállalkozás;
f-a) 'megelőző és támogató intézkedések„: a betétbiztosítási rendszereken keresztül a csatlakozó hitelintézetek banki fizetésképtelenségének megakadályozására tett intézkedések, köztük az alábbiak:
   i. a csatlakozó hitelintézetek gazdasági és kockázati helyzetére, illetve új intézet alapításakor a tervezés alapjaira vonatkozó ellenőrzés, valamint a tájékoztatáshoz való jog a tulajdonosi és ellenőrzési viszonyok jelentős változása esetében;
   ii. a csatlakozó hitelintézetek kötelezése arra, hogy tájékoztatást nyújtsanak a gazdasági és kockázati helyzetükről, valamint azok alakulásáról, továbbá az üzleti modelljük tervezett megváltoztatásáról;
   iii. kikötések alkalmazása a biztosított betétek nagyságának korlátozására vagy bizonyos üzleti tevékenységek (részben vagy egészben történő) korlátozására, amennyiben vizsgálat alapján vagy egyéb módon olyan felismerésekre kerül sor, amelyek alapján feltételezhető, hogy fennáll a betétbiztosítási rendszer igénybevételének fenyegető vagy sürgős veszélye;
   iv. befizetések beszedése az egyes intézetek kockázati helyzetétől függően;
   v. megállapodás az illetékes hatóságokkal való információcseréről, ideértve a bizalmas információkat is;
   vi. garanciák, kölcsönök, valamint mindenféle likviditási és tőketámogatások nyújtása, beleértve harmadik felek igényeinek teljesítését is. [Mód 149/rev]
  fa) 'a hitelintézetek rendezett felszámolásával összefüggő intézkedések„: a betétbiztosítási rendszerek igénybevételének megelőzése érdekében hozott intézkedések, beleértve:
   i. segítségnyújtás egy nehéz helyzetbe került hitelintézet felvásárlásánál;
   ii. betétek és megfelelő vagyontárgyak, beleértve az egyes üzletágakat is, átruházása egy köztes hitelintézetre;
   iii. kényszerű összeolvadás más hitelintézetekkel;
   iv. rendezett felszámolás a betétbiztosítási rendszer részvételével. [Mód 40]
   g) „fióktelep”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében vett fióktelep;
   h) „célszint”: a biztosítható fedezett betétek 1,5%-a, amelyek fedezetéért valamely betétbiztosítási rendszer felelős; [Mód 41]
   i) „rendelkezésre álló pénzügyi eszközök”: készpénz, betétek és alacsony kockázatú eszközöka végső lejáratig 24 hónap vagy annál kevesebb hátralevő futamidővel , amelyeket a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül és legfeljebb a zálogjoggal terhelt eszközök 10%-áig likviddé lehet tenni; [Mód 42]
  ia) „zálogjoggal terhelt eszközök”: olyan fizetési kötelezettségvállalások, amelyeket kiváló minőségű és az alábbi feltételeknek megfelelő biztosítékkal kellően alátámasztottak:
   i. a biztosíték alacsony kockázatú, harmadik személyek jogaival nem terhelt eszköz, amely felett a betétbiztosítási rendszer szabadon rendelkezhet, és amelyet kizárólag az általa történő felhasználásra különítettek el; a betétbiztosítási rendszer visszavonhatatlan jogosultsággal rendelkezik e kifizetések kérésre történő követelésére.
   ii. a hitelintézet az általa zálogjoggal terhelt eszközök hozamára jogosult;
   iii. a biztosíték piaci értékét rendszeresen értékelik, a hitelintézeteknek biztosítaniuk kell, hogy a biztosíték piaci értéke legalább a hitelintézet rendszer felé vállalt kötelezettségével megegyezik; valamint
   iv. a fedezeti eszközök értékelésekor marzsokat (haircutokat) alkalmaznak és a betétbiztosítási rendszer előírja a fedezeti eszközök fedezetértékelési marzzsal korrigált értékének folyamatos fenntartását; [Mód 43]
   j) „alacsony kockázatú eszközök”: olyan eszköztételek, amelyek a 2006/49/EK irányelv I. melléklete 14. pontjának 1. táblázatában szereplő első és második kategóriában meghatározott kategóriák valamelyikébe sorolhatók, ugyanezen melléklet 15. pontjában említett egyéb minőségi tételek kivételével;

k)   „székhely szerinti tagállam”: 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (7) bekezdése értelmében vett székhely szerinti tagállam;

l)   „fogadó tagállam”: 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (8) bekezdése értelmében vett fogadó tagállam;

   m) „illetékes hatóságok”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (4) bekezdése értelmében vett illetékes hatóságok;

2.   Amennyiben ez az irányelv az 1093/2010/EU rendeletre hivatkozik, a betétbiztosítási rendszereket működtető szervek e rendelet alkalmazásában az 1093/2010/EU rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti illetékes hatóságoknak tekintendők.

3. cikk

Tagság és felügyelet

(1)   Valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessenek be és ismerjenek el hivatalosan.

Ez nem zárja ki határokon átnyúló betétbiztosítási rendszerek létrehozását a tagállamok által vagy különböző tagállamok rendszereinek egyesítését. Ezekben az esetekben jóváhagyást kell kérni az illetékes hatóságoktól az EBH részvételével. [Mód 44]

A betétbiztosítási rendszerek hivatalos elismerésének mérlegelésekor az illetékes hatóság különös figyelmet fordít azok kielégítő stabilitására és biztosítja tagságuk kiegyensúlyozott. [Mód 45]

A hitelintézet kizárólag akkor gyűjthet betétet, ha egy ilyen rendszer tagja.

(2)   Amennyiben a hitelintézet nem teljesíti a rá, mint a betétbiztosítási rendszer tagjára vonatkozó kötelezettségeket, azonnal értesítik az engedélyét kiadó hatóságokat, és a betétbiztosítási rendszerrel együttműködésben haladéktalanul meghozzák mindazokat a megfelelő intézkedéseket, ideértve szankciók alkalmazását is, amelyek biztosítják, hogy a hitelintézet teljesítse kötelezettségeit. [Mód 46]

(3)   Ha ezen intézkedések nem vezetnek a hitelintézet részéről a kötelezettségek teljesítéséhez, amennyiben a nemzeti jog megengedi egy tag kizárását, a betétbiztosítási rendszer az illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával legalább 1 hónapos felmondási határidővel értesíti a hitelintézetet a tagságából való kizárási szándékáról. A betétbiztosítási rendszer továbbra is teljes mértékben garantálja a felmondási idő lejárta előtt elhelyezett betétek védelmét. Ha a hitelintézet a felmondási idő lejártáig nem teljesítette kötelezettségeit, a biztosítási rendszer végrehajtja a kizárást.

(4)   Ha a  2006/48/EK irányelv 6. cikke szerint engedélyezett hitelintézet engedélyét visszavonják, a betétbiztosítási rendszer továbbra is vonatkozik a betétekre.

(5)   Az illetékes hatóságok, az európai pénzügyi felügyeleti rendszer (ESFS) szabályainak megfelelően folyamatosan felügyelik az 1. cikkben említett valamennyi betétbiztosítási rendszert az ennek az irányelvnek való megfelelés tekintetében. [Mód 47]

A határokon átnyúló betétbiztosítási rendszerek felügyeletét az Európai Bankfelügyeleti Hatóság gyakorolja egy olyan testülettel együttműködve, amely a csatlakozó hitelintézetek mindenkori székhely szerinti tagállamaiban illetékes hatóságok képviselőiből áll. [Mód 48]

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek által a 11. cikk (3a) bekezdése alapján elfogadott alternatív módszerek összhangban álljanak az említett cikk rendelkezéseivel, valamint az Európai Bankfelügyeleti Hatóság által a 11. cikk (5) bekezdése értelmében kidolgozott iránymutatásokkal , hogy betétbiztosítási rendszereik terhelési próbát végezzenek és haladéktalanul tájékoztatást kapjanak, amennyiben az illetékes hatóságok valamely hitelintézetnél olyan problémákat észlelnek, amelyek a betétbiztosítási rendszerek beavatkozását valószínűsítik. Az EBH összehangolja a tagállamok lépéseit. [Mód 49]

Ilyen próbákat legalább évente vagy ennél gyakrabban kell végezni, vagy ha a körülmények megkövetelik. Az első próbára 2013. december 31-ig kerül sor. [Mód 50]

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság átadja a pénzügyi rendszer európai uniós makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásárólszóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testületnek – saját kezdeményezésre vagy a Testület kérésére – azokat a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos adatokat, amelyek szükségesek a rendszerkockázatok elemzéséhez. [Mód 51]

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság e tekintetben rendszeresen legalább ötévente szakértői értékelést végez a [EBA-rendelet] 15. 1093/2010/EU rendelet 30. cikke alapján. A szakértői értékelés kiterjed a (7a) bekezdés szerinti vállalatirányítási rendszerekre is. A betétbiztosítási rendszereket az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal folytatott információcsere során az említett rendelet 56. cikkében említett szakmai titoktartási kötelezettség köti.

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság jogosult a betétbiztosítási rendszer stressztűrő képességének évenkénti vizsgálatára frissített adatok alapján, előre meghatározott kritikus értékek szerinti különféle helyzetekben, annak megállapítása érdekében, hogy az aktuális számítási modellt és célszintet ki kell-e módosítani. Ezzel összefüggésben a stresszteszteknek egy alacsony, egy közepes és egy jelentős kihatású helyzeten kell alapulniuk. [Mód 52]

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek kérésükre bármikor megkapjanak tagjaiktól minden ahhoz szükséges információt – beleértve a 4. cikk (2) bekezdése szerinti jelöléseket is –, hogy előkészítsék a betéteseknek a visszafizetést. A stressztesztek végzéséhez szükséges információkat folyamatosan kell továbbítani a betétbiztosítási rendszerekhez. Az ilyen információkat anonimmá kell tenni. A kapott információkat kizárólag stressztesztek elvégzéséhez és a betétbiztosítási rendszer ellenálló képessége korábbi alakulásának elemzéséhez vagy visszafizetések előkészítéséhez lehet felhasználni, és azok titkosságát nem őrizhetők meg kell őrizni az említett célokhoz szükségesnél hosszabb ideig . [Mód 53]

(7a)   A tagállamok biztosítják, hogy betétbiztosítási rendszereik megbízható vállalatirányítási gyakorlatokat alkalmaznak,és különösen:

   a) igazgatóságukban legalább egy nem ügyvezető tag van, és a kinevezési eljárás nyitott és átlátható;
   b) tevékenységükről éves jelentést készítenek. [Mód 54]

4. cikk

A betétek biztosíthatósága

(1)  A biztosítási rendszerekből történő visszafizetésekből a következőket ki kell zárni:

   a) a 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően, a más hitelintézet által saját nevében és saját számlájára elhelyezett betétjét,
   b) valamennyi olyan fizetőeszközt, amely a „szavatoló tőke” meghatározás alá tartozik a  2006/48/EK irányelv 57. cikke értelmében,
   c) az azon ügyletekből keletkező betéteket, amelyekkel kapcsolatban pénzmosás miatt büntetőítélet született 91/308/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének  c) pontjában  a 2005/60/EK irányelv1. cikkének (2) bekezdése értelmében , [Mód 55]
   ca) azon betétek, amelyek tekintetében a betétes és a hitelintézet szerződésben rögzítette, hogy a betét a betétes hitelintézet vagy harmadik személy felé fennálló adott kötelezettségeinek teljesítésére szolgál, feltéve, hogy jogszabály vagy szerződés alapján a betét összegét a betétes beszámíthatja, vagy az automatikusan beszámításra kerül e kötelezettségekbe olyan körülmények között, amelyeknél a betét egyébként befagyott betétté válna; [Mód 56]
   d) a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 5. pontjában bekezdésében meghatározott pénzügyi intézmények betétjeit;
   e) a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozások betétjeit;
   f) olyan betéteket, amelyeknek tulajdonosát soha nem a betétbiztosítás aktiválásakor, annak kifizetése alatt és azt követően nem azonosították a 2005/60/EK irányelv 8 . cikkének (1) bekezdésével összhangban alapjánamikor a betétek befagytak ; [Mód 57]
   g) biztosítók betétjeit;
   h) kollektív befektetési vállalkozások betétjeit;
   i) nyugdíjalapok betétjeit, a nem nagyvállalat foglalkoztató személyes vagy foglalkoztatói nyugdíjrendszereiben tartott betétek kivételével; [Mód 58]
   j) az állam és a központi, illetve regionális és helyi hatóságok betétjeit; [Mód 59]
   k) hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat és a saját váltókból és kötelezvényekből származó tartozásokat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek olyan módon jelöljék meg az (1) bekezdésben említett betéteket, amely lehetővé teszi az ilyen betétek azonnali azonosítását.

(2a)   A tagállamok azonban biztosítják, hogy a helyi hatóságok betétjeire is vonatkozzanak a betétbiztosítási rendszer visszafizetései, amennyiben az alábbi feltétel közül valamelyik fennáll:

   a) nem alkalmaznak rendszeresen professzionális pénztárost; vagy
   b) a betétek elvesztése komolyan veszélyeztetné a helyi önkormányzati szolgáltatások folytonos biztosítását. [Mód 60]

5. cikk

Fedezeti szint

(1)   A tagállamok garantálják, hogy az egyes betétesek összevont betéteit  100 000  EUR összegig biztosítják arra az esetre, ha a betétek befagytak.

(1a)   Mindezen felül a tagállamok biztosítják, hogy a következő betétek teljes egészükben biztosítva legyenek:

   a) magántulajdonú lakóingatlant érintő ingatlanügyletekből származó betétek az összeg jóváírását követően legfeljebb 12 hónapig attól számítva, hogy az összegeket jóváírták vagy a betétek jogilag átruházhatóvá váltak;
   b) a nemzeti jogban meghatározott célokat szolgáló betétek, amelyek meghatározott eseményekhez – például a betétes házasságához, válásához, nyugdíjba vonulásához, elbocsátásához, végkielégítéséhez, rokkantságához vagy elhalálozásához – kötődnek, az összeg jóváírását követően legfeljebb 12 hónapig;
   c) a nemzeti jogban meghatározott célokat szolgáló és biztosítási szolgáltatások vagy bűncselekmények vagy rosszhiszeműség után járó kártérítések kifizetésén alapuló betétek, az összeg jóváírását vagy az ilyen betétek jogilag átruházhatóvá válását követően legfeljebb 12 hónapig. [Mód 61]

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek ne térjenek el a betétesek jogosultak legyenek az (1) bekezdésben meghatározott fedezeti szintreszinttől . Mindazonáltal a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az alábbi betéteket fedezik, feltéve, hogy az ilyen visszafizetések költségei nem tartoznak a 9., 10. és 11. cikk hatálya alá szintre : [Mód 62]

   a) magánlakást érintő ingatlanügyletekből származó betétek az összeg jóváírását követően legfeljebb 12 hónapig; [Mód 63]
   b) a nemzeti jogban meghatározott szociális megfontolásoknak megfelelő betétek, amelyek az élet meghatározott eseményeihez – például a betétes házasságához, válásához, rokkantságához vagy elhalálozásához – kötődnek. A fedezet nem lépheti túl az ilyen eseményt követő 12 hónapos időtartamot. [Mód 64]

(3)   A (2) Az (1) bekezdés nem gátolja meg a tagállamokat olyan rendszerek fenntartásában vagy bevezetésében, amelyek az időskori előtakarékossági termékeket és a nyugdíjakat védik, feltéve, hogy ezek a rendszerek nemcsak a betéteket fedezik, hanem átfogó fedezetet kínálnak az e tekintetben releváns összes termékre és helyzetre. [Mód 65]

(3a)    A hitelintézeteknél vagy külföldi hitelintézetek tagállamokbeli fiókjainál 2010. december 31. előtt elhelyezett betétek, valamint a valamely tagállamban állandó lakóhellyel rendelkező betétesek által elhelyezett olyan betétek vonatkozásában, amelyekre 2008. január 1. előtt alapszabályban rögzített, 100 000 és 300 000 euró betétenkénti fix fedezetet biztosító betétbiztosítási rendszer vonatkozott, az érintett tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdéstől eltérve az eddigi fix fedezeti szint továbbra is változatlanul érvényes marad. Ebben az esetben a hitelintézetek célszintjét és kockázatalapú befizetéseiket megfelelően ki kell igazítani. [Mód 66]

(4)  A betéteket euróban vagy annak a tagállamnak a valutájában abban a valutában kell kifizetni, amelyben ahol a számlát fenntartották. Ha  az (1) bekezdésben említett, euroban megállapított összegeket  más valutára  számítják át, a betétesek részére ténylegesen kifizetett összegek  megegyeznek  az ebben az irányelvben meghatározottakkal Amennyiben a betéteket más valutában tartották nyilván, a betétes döntheti el, hogy az összeget :

   a) abban a valutában fizessék ki, amelyben a számlát egy adott, az illetékes hatósággal egyeztetett és a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőnél későbbi időpontban vezették, vagy
   b) abban a tagállami valutában fizessék ki, amelyben a számlát vezették.

Az első albekezdés b) pontjában meghatározott esetben az alkalmazott átváltási árfolyam azon valutatípusra vonatkozó árfolyam lesz, amelyben a betétet tartották addig a napig, amelyen az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett megállapítást megteszik vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában említett határozatot meghozza. [Mód 67]

(5)   Azok a tagállamok, amelyek az euróban kifejezett összegeket átszámítják nemzeti valutájukra, az átszámításkor a kezdeti időszakban ...-án(16) érvényes átváltási árfolyamot kell alkalmazniuk.

A tagállamok az átszámítás eredményeként kapott összegeket kerekíthetik, ha az ilyen kerekítés nem haladja meg a 2 500 eurót.

A második bekezdés sérelme nélkül a más valutára átszámított fedezeti szinteket a tagállamok ötévenként hozzáigazítják az (1) bekezdésben említett összeghez. A tagállamok a Bizottsággal való konzultációt követően korábban is elvégezhetik a fedezeti szintek kiigazítását, előre nem látható események – például árfolyam-ingadozások – bekövetkezését követően.

(6)   Az (1) bekezdésben említett összeget a Bizottság az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal együttműködve időszakonként, legalább ötévente felülvizsgálja. Amennyiben megfelelő, a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak javaslatot terjeszt be egy irányelvre az (1) bekezdésben említett összeg módosítására, különös tekintettel a bankszektorban és az  Unió  gazdasági és pénzügyi helyzetében bekövetkezett fejleményekre. Az első időszakos felülvizsgálat  2015. december 31. előtt nem következhet be, kivéve, ha előre nem látható események korábbi felülvizsgálatot tesznek szükségessé . [Mód 68]

(7)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 16. cikknek megfelelően legalább ötévente felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett összegnek – a Bizottság által az előző kiigazítást követően közzétett harmonizált fogyasztóiár-index változás alapján mért uniós infláció mértékének megfelelő –, a (6) bekezdésben említett időszakos felülvizsgálatára vonatkozóan.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ilyen intézkedést a  16. cikkel  összhangban kell elfogadni [Mód 69]

6. cikk

A visszafizetendő összeg meghatározása

(1)   Az 5. cikk (1) bekezdésében szereplő összegek az egy hitelintézetnél elhelyezett összes betétre vonatkoznak, függetlenül a betétek számától, pénznemétől és  Unión  belüli elhelyezkedésétől.

(2)   Az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek kiszámításakor figyelembe veszik az egyes betétesek közös számlából való részesedését.

Különös rendelkezések hiányában az ilyen számlát egyenlően kell felosztani a betétesek között.

Az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított összegek kiszámításának céljából a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan számlán elhelyezett betéteket, amelyek tekintetében két vagy több személy jogosult, mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, társulás vagy hasonló természetű csoportosulás tagja, összevonhatók és egyetlen betétes betétjeként kezelhetők legyenek.

(3)   Ha a betétes nem jogosult a számlán elhelyezett összegek fölött kizárólagosan rendelkezni, a biztosítás a kizárólagos jogosultra vonatkozik, feltéve, hogy azt a személyt azonosították, vagy azonosítható, mielőtt  az illetékes  hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában foglalt megállapításokat megteszik, vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában foglalt határozatot meghozza. Amennyiben több kizárólagos jogosult van, az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott összegek kiszámításakor az összegek kezelésére vonatkozó megállapodás szerinti egyéni részesedést kell figyelembe venni.

(4)   A visszafizetendő összeg kiszámításának referencia-időpontja az a nap, amelyen az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett megállapítást megteszik vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában említett határozatot meghozza. A visszafizetendő összeg kiszámításánál nem szabad figyelembe venni a betétesnek a hitelintézettel szembeni kötelezettségeit, kivéve, ha a betétesnek a referencia-időpontkor esedékes kötelezettségeiről van szó . [Mód 70]

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek bármikor felkérhessék a hitelintézeteket arra, hogy adjanak tájékoztatást az összes betétes betéteinek összevont összegéről.

(6)   A betétbiztosítási rendszer megtéríti a betétek kamatát, amely felhalmozódott, de nem került jóváírásra addig a napig, amelyen az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett megállapítást megteszik vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában említett határozatot meghozza. Az 5. cikk (1) bekezdésében említett korlát nem léphető túl.

Ha a kamat más pénzügyi eszköz értékétől függ és ezért nem határozható meg anélkül, hogy ne veszélyeztetné a 7. cikk (1) bekezdésében említett határidőn belüli kifizetést, akkor az ilyen kamat megtérítése a nemzeti jog szerinti késedelmi kamatra korlátozódik.

(7)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a nemzeti jogban meghatározott szociális célnak megfelelő bizonyos betétkategóriákat, amelyeket az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartása mellett harmadik fél biztosít, nem veszik figyelembe az (1) bekezdésben említett, egy betétes által egy hitelintézetnél elhelyezett betétek összevonásánál. Ilyen esetekben a harmadik fél általi biztosítást az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott fedezeti szintre kell korlátozni.

(7a)    A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 7. cikk (1) bekezdése szerinti visszafizetés tekintetében egy betétesnek ugyanazon hitelintézetnél elhelyezett betétjeit nem vonják össze, amennyiben a tagállam jogszabályai engedélyezik, hogy az egyes hitelintézetek több különböző márkanevet használjanak. Az ugyanazon hitelintézetnél ugyanazon márkanév alatt elhelyezett betéteket össze kell vonni, és ezekre az 5. cikk (1) bekezdésében rögzített fedezeti szintet kell alkalmazni. Ha ez a számítás az 5. cikkben rögzített, betétesenként és hitelintézetenként fedezett betéti összegnél magasabb összeget eredményez, akkor a betétbiztosítási rendszerbe történő, a 9. és 11. cikk alapján kiszámított befizetéseket megfelelően növelni kell.

Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy nem engedélyez azonos hitelintézet különböző márkanevű termékei tekintetében külön betétvédelmet, a betétes és a márkanevek nincsenek külön biztosítva. Határokon átnyúló helyzetekben nem érvényesül az ugyanazon hitelintézet különböző márkanevei tekintetében történő betétösszevonás.

Az e rendelkezést alkalmazó tagállamok hitelintézeteinek olyan tagállamokban működő leányvállalatai, amelyek nem teszik lehetővé, hogy egy hitelintézet több márkanév alatt működjön, nem nyújthatnak ilyen fedezeteti szintet. [Mód 71]

7. cikk

Visszafizetés

(1)   A betétbiztosítási rendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy a befagyott betéteket visszafizessék attól a naptól számított 7  napon öt munkanapon és nem kevesebb, mint egy héten belül, amely napon az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja szerinti megállapítást megteszik, vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerinti határozatot meghozza.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 6. cikk (3) bekezdésében említett betétekre hosszabb visszafizetési időtartam vonatkozik. Mindazonáltal ez az időtartam nem lehet hosszabb attól a naptól számított 3 hónapnál, amelyen az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában említett megállapítást megteszik vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában említett határozatot meghozza.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2016. december 31-ig 20 munkanapos visszafizetési időszakot alkalmaznak, amennyiben az illetékes hatóságok részletes vizsgálat alapján megállapítják, hogy a betétbiztosítási rendszer még nem áll készen az öt munkanapos és legfeljebb egy hetes visszafizetési időszak biztosítására.

Az első albekezdésben említett határidőn belül kell kifizetni azt a betétest, aki nem jogosult a 6. cikk (3) bekezdésében említett számlákon elhelyezett összegek fölött kizárólagosan rendelkezni. Ezt a kifizetést figyelembe kell venni a kizárólagos jogosultak kifizetésekor.

(1a)    Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdés harmadik albekezdésének megfelelően úgy döntöttek, hogy 2016. december 31-ig a 20 munkanapos visszafizetési időszakot alkalmazzák, a betétbiztosítási rendszer a betétes kérésére öt munkanapon és legfeljebb egy héten belül legfeljebb 5 000 EUR összegű egyszeri kifizetést eszközöl a biztosítható követelés terhére. [Mód 150]

(1b)   Az (1) bekezdésben említett visszafizetést vagy kifizetéseket csak a következő esetekben lehet késleltetni:

   a) bizonytalan, hogy a személy jog szerint jogosult a visszafizetés felvételére vagy a betét jogvita tárgyát képezi;
   b) a betétre a nemzeti kormányok vagy nemzetközi szervezetek által kirótt gazdasági szankció vonatkozik;
   c) az utolsó 24 hónapban nem történt tranzakció a betét vonatkozósában (alvószámla);
   d) a visszafizetendő összeg az 5. cikk (1a) bekezdése szerinti ideiglenesen magas egyenleg részének tekinthető;
   e) a visszafizetendő összeget a 12. cikk (2) bekezdése értelmében a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere révén kell kifizetni. [Mód 75]

(2)   A betéteseket anélkül ki kell fizetni, hogy szükség lenne a betétbiztosítási rendszerhez intézett kérelemre. E célból a hitelintézet továbbítja a betétekre és a betétesekre vonatkozó szükséges információt, amint azt a betétbiztosítási rendszer kéri.

(3)   A betétbiztosítási rendszer és a betétes közötti minden levelezést az EU azon hivatalos nyelvén kell megfogalmazni, amelyet a bank, amelynél a biztosított betétet elhelyezték, a betétessel folytatott kommunikáció során használ, illetve ennek hiányában, annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell megfogalmazni  , amely tagállamban a biztosított betét található. Ha egy bank közvetlenül egy másik tagallamban működik, létesített fióktelepek nélkül, az információkat azon a nyelven kell biztosítani, amelyet a betétes a számla megnyitásakor választott. [Mód 76]

(4)   Az (1) bekezdésben meghatározott határidőktől függetlenül, amennyiben a számlán elhelyezett összeg tekintetében jogosult vagy érdekelt betétest a 94/308/EGK irányelv 1. cikkében 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott pénzmosással vagy azzal összefüggésben gyanúsították, a bíróság határozatának meghozataláig a biztosítási rendszer a betétest megillető minden kifizetést felfüggeszthet. [Mód 77]

(4a)    Nem kerül sor visszafizetésre, ha az utolsó 24 hónapban nem történt tranzakció a betét vonatkozásában és a betét értéke alacsonyabb, mint a visszafizetés esetleges adminisztratív költségei lennének. [Mód 78]

8. cikk

A betétbiztosítási rendszerrel szembeni követelések

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétes kártalanítási joga a betétes által a betétbiztosítási rendszer ellen indított eljárás tárgyát képezhesse. [Mód 79]

(2)   A nemzeti jogban biztosított egyéb jogok sérelme nélkül a és a (3) bekezdésre figyelemmel nemzeti szintű biztosítás keretében kifizetéseket teljesítő betétbiztosítási rendszerek jogosultak, hogy kifizetéseikkel egyenlő mértékig átvegyék a betéteseket megillető jogokat a felszámolási eljárásban.

Az ebben a bekezdésben említett jogátvételi jog alá tartozó jogokat közvetlenül az (1) bekezdésében említett betétesi jog után kell besorolni, és a felszámolóval szembeni minden más jog előtt. [Mód 80]

(3)   Ha a betétbiztosítási rendszerek a 10. cikkben említett eljárás keretében kölcsönt nyújtanak egy másik rendszernek, a kölcsönt nyújtó betétbiztosítási rendszerek jogosultak, hogy a kölcsönzött összeggel arányosan átvegyék a betéteseket megillető jogokat a felszámolási eljárásban.

A jogátvételi jog nem gyakorolható a kölcsön 10. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti esedékessége előtt. Ha a felszámolási eljárás az említett időpont előtt befejeződik, a jogátvételi jog kiterjed a kölcsönt felvevő rendszernek kifizetett felszámolási bevételekre.

Az ebben a bekezdésben említett jogátvételi jog alá tartozó jogokat közvetlenülaz (1) bekezdésében említett betétesi jog után kell besorolni, és a felszámolóval szembeni minden más jog előtt.

(4)   A tagállamok korlátozhatják azt az időtartamot, amelyen belül azok a betétesek, akiknek a betéteit a rendszer nem fizette vissza vagy nem ismerte el a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, követelhetik betéteik visszafizetését. Az ilyen határidőt azzal a nappal kell meghatározni, amelyen a betétbiztosítási rendszer által az (2) bekezdésnek megfelelően átvett jogokat nyilvántartásba kell venni a nemzeti jog szerinti felszámolási eljárás során.

A határidő meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik azt az időt, amelyre a betétbiztosítási rendszernek az említett nyilvántartásba vétel előtt a követelések összegyűjtéséhez szüksége van.

9. cikk

A betétbiztosítási rendszerek finanszírozása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek potenciális kötelezettségeik meghatározásához megfelelő rendszerekkel rendelkezzenek. A betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek ezekkel a kötelezettségekkel arányosnak kell lennie.

A betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a tagjaiktól származó, minden év június 30-án és december 30-án évente legalább egyszer teljesített rendszeres befizetésből teremtik elő. Ez nem gátolja a más forrásból származó kiegészítő finanszírozást. Egyszeri belépési díj nem írható elő. [Mód 81]

A rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük legalább a célszintet. Ha a finanszírozási kapacitás elmarad a célszinttől, a befizetést legalább addig kell folytatni, amíg újra el nem érik a célszintet. A rendszeres hozzájárulásnak kellőképpen figyelembe kell vennie az üzleti ciklust, és nem lehet alacsonyabb, mint a fedezett betét 0,1%-a. A hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettséget csak akkor kell alkalmazni, ha a betétbiztosítási rendszer által tartott pénzeszközök a célszintet nem érik el. A célszint első alkalommal történő elérését követően, ha a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a kifizetések miatt a célszint kevesebb, mint kétharmadát teszik ki, a rendszeres befizetés nem lehet kevesebb a biztosítható fedezett betétek 0,25%-ánál. [Mód 82]

(2)   Az egyetlen jogalanyhoz kapcsolódó rendszer betéteinek és befektetéseinek kumulált összege nem haladhatja meg rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek 5%-át. A betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit alacsony kockázattal és kellően diverzifikált módon kell befektetni, és nem haladhatják meg a rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek 5%-át, kivéve, ha e betétek vagy befektetések tekintetében nem a 2006/48/EK irányelv VI. melléklete alapján megállapított 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni. Az olyan társaságok, amelyek a 83/349/EGK tanácsi irányelv(17) értelmében összevont (konszolidált) éves beszámolók elkészítése szempontjából vagy az elfogadott nemzetközi számviteli szabályokkal összhangban egy vállalkozáscsoporthoz tartoznak, a fenti célból az említett korlát számítása céljából egy jogalanynak minősülnek. [Mód 83]

(3)   Ha valamely betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközei nem elegendőek a betétesek kifizetéséhez amikor a betétek befagynak, tagjai naptári évenként a biztosítható fedezett betéteik 0,5%-át meg nem haladó rendkívüli befizetést teljesítenek. Ezt a befizetést a 7. cikk (1) bekezdésében említett határidő előtt egy nappal kell teljesíteni. [Mód 84]

(4)   Az (1) és 2 (3) bekezdésben említett befizetések kumulatív összege nem haladhatja meg naptári évenként a biztosítható fedezett betétek 1%-át. [Mód 85]

Az illetékes hatóságok teljesen vagy részlegesen ideiglenesen mentesíthetnek egy hitelintézetet a (2) bekezdésben említett kötelezettség alól, ha az (1) és (2) bekezdésben említett befizetések összege veszélyeztetné más hitelezők vele szembeni követeléseinek rendezését. Az ilyen mentességet legfeljebb 6 hónapos időtartamra lehet megadni, de a hitelintézet kérésére megújítható. Az érintett összeget későbbi időpontban kell befizetni, amikor a fizetés többé nem veszélyezteti a többi hitelező igényének kielégítését. Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett pénzügyi eszközöket elsősorban a betétesek ezen irányelv szerinti visszafizetései céljára kell biztosítani és felhasználni. A rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek legfeljebb egyharmadát lehet az ezen irányelv alkalmazásában vett megelőzési és támogatási intézkedésekre felhasználni. Ebben az esetben a betétbiztosítási rendszer egy hónapon belül jelentést nyújt be az illetékes hatóságnak, amelyben bizonyítja, hogy betartotta a rendelkezésre álló eszközök egyharmadában megállapított korlátot. [Mód 86]

(5)   Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett pénzügyi eszközöket elsősorban a betétesek ezen irányelv szerinti visszafizetései céljára kell felhasználni.

Mindazonáltal felhasználhatók más hitelintézethez történő betéttranszfer finanszírozására is, feltéve, hogy a betétbiztosítási rendszer által viselt költségek nem haladják meg az érintett hitelintézetnél lévő fedezett betétek összegét. Ebben az esetben a betétbiztosítási rendszer a betéttranszfertől számított egy hónapon belül jelentést nyújt be az Európai Bankfelügyeleti Hatósághoz, amelyben bizonyítja, hogy nem lépte túl a fent említett korlátot. [Mód 87]

A tagállamok engedélyezhetik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy pénzügyi eszközeiket a bankok fizetésképtelenségének elkerülésére használják fel anélkül, hogy más hitelintézethez történő betéttranszferre lennének korlátozva, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek: [Mód 88]

   a) a rendszer pénzügyi eszközei az intézkedést követően meghaladják a biztosítható betétek 1%-át; [Mód 89]
   b) a betétbiztosítási rendszer az ilyen intézkedés meghozatalára vonatkozó döntésétől számított egy hónapon belül jelentést nyújt be az Európai Bankfelügyeleti Hatósághoz, amelyben bizonyítja, hogy nem lépte túl a fent említett korlátot. [Mód 90]

Az a) pontban említett százalékos arány eseti alapon és az érintett betétbiztosítási rendszer indokolással ellátott kérelme nyomán az illetékes hatóság engedélyétől függően 0,75 és 1% között állapítható meg. [Mód 91]

(5a)   A betétbiztosítási rendszerek akkor alkalmazhatják az (5) bekezdés szerinti megelőzési és támogatási intézkedésekre vonatkozó küszöbértéket, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

   a) a betétbiztosítási rendszer a csatlakozott hitelintézettel szemben megfelelő rendszerekkel rendelkezik a kockázatok megfigyelésére és besorolására a befolyásgyakorlás megfelelő lehetőségeivel;
   b) a betétbiztosítási rendszer rendelkezik a megelőzési és támogatási intézkedések kiválasztásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez szükséges eljárásokkal és struktúrákkal;
   c) a megelőzési és támogatási intézkedések betétbiztosítási rendszer révén történő biztosítása függ a támogatott hitelintézetek számára megszabott feltételektől, köztük legalább a betétbiztosítási rendszer megerősített kockázatfigyelésre és szélesebb körű vizsgálatra való jogosultságától;
   d) a csatlakozott hitelintézetek a betétbiztosítási rendszer javára betétkártalanítás esetén megelőzési és támogatási intézkedésekre felhasznált eszközöket bocsátanak azonnal rendelkezésre rendkívüli hozzájárulások formájában, amennyiben a betétesek kártalanítására van szükség és a betétbiztosítási rendszer pénzügyi eszközei a célszint kevesebb, mint kétharmadát teszik ki; és
   e) a csatlakozott hitelintézeteknek a rendkívüli hozzájárulások d) pont szerinti kifizetésére vonatkozó képessége az illetékes hatóságok értékelése szerint biztosított. [Mód 92]

(5b)    A pénzügyi eszközök a hitelintézetek rendezett felszámolásával összefüggő intézkedésekhez is felhasználhatók, feltéve, hogy a betétbiztosítási rendszer által viselt költségek nem haladják meg az érintett hitelintézetnél lévő fedezett betétek összegét. Ha a felszámolás így történik, a betétbiztosítási rendszer a betéttranszfertől számított egy hónapon belül jelentést nyújt be az Európai Bankfelügyeleti Hatósághoz, amelyben megerősíti, hogy a viselt költségek nem haladják meg az érintett hitelintézetnél lévő fedezett betétek összegét. [Mód 93]

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra a rövid távú finanszírozáshoz jutást, ha ez a szóban forgó betétbiztosítási rendszerekkel szembeni követelések teljesítéséhez szükséges.

(7)   A tagállamok havonta negyedévente tájékoztatják az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot a tagállamban lévő biztosítható betétek és fedezett betétek összegéről, valamint a betétbiztosítási rendszereik rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek összegéről. Ezt az információt az illetékes hatóságok megerősítik, és ezzel a megerősítéssel együtt minden hónap végétől számított 10 napon egy hónapon belül eljuttatják az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak. [Mód 94]

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett információt legalább évente közzétegyék a betétbiztosítási rendszerek, valamint az Európai Bankfelügyeleti Hatóság honlapján. [Mód 95]

(7a)    A betétbiztosítási rendszereknek sajátos irányítási szabályoknak kell megfelelniük és felügyeletüket a betétbiztosítási rendszer magas rangú képviselőiből, tagjaiból és az illetékes hatóságokból álló külön testület látja el, amely a pénzügyi eszközök tekintetében átlátható befektetési iránymutatást dolgoz ki és fogad el. Ez az iránymutatás figyelembe veszi a következő tényeket: a befektetések megfelelő időtartama, minősége, diverzifikációja és korrelációja. [Mód 96]

10. cikk

A betétbiztosítási rendszerek közötti kölcsönnyújtás

(1)   A rendszerek jogosultak kölcsönt felvenni az 1. cikk (2) bekezdésében említett, A tagállamok engedélyezhetik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy az Unión belüli összes többi betétbiztosítási rendszertől belül önkéntes alapon más betétbiztosítási rendszereknek hitelt biztosítanak , feltéve, hogy az összes következő feltétel teljesül: [Mód 97]

   a) a kölcsönt felvevő rendszer nem képes teljesíteni a 8. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit a 9. cikk (5) bekezdése bekezdésének első és második albekezdése alá tartozó korábbi kifizetések miatt; [Mód 87]
   b) az a) pontban említett helyzet oka a 9. cikkben említett rendelkezésre álló pénzügyi eszközök hiánya;
   c) a kölcsönt felvevő rendszer igénybe vette a 9. cikk (3) bekezdésében említett rendkívüli befizetést;
   d) a kölcsönt felvevő rendszer jogi kötelezettséget vállal arra, hogy a kölcsönvett pénzeszközöket a 8. cikk (1) bekezdése szerinti követelések kifizetésére fordítja;
   e) a kölcsönt felvevő rendszernek jelenleg nincs e cikk alapján más betétbiztosítási rendszerek felé fennálló kölcsönvisszafizetési kötelezettsége;
   f) a kölcsönt felvevő rendszer nyilatkozik az illetékes hatóságoknak a kért pénzösszegről; [Mód 98]
   g) a kölcsön teljes összege nem haladja meg a kölcsönt felvevő rendszer biztosítható fedezett betéteinek 0,5%-át; [Mód 99]
   h) a kölcsönt felvevő rendszer haladéktalanul tájékoztatja az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot és ismerteti az ezen albekezdésben lefektetett feltételek teljesülését alátámasztó érveket, valamint a kért pénzösszeget.

Az első albekezdés f) pontjában említett összeget következőképpen kell meghatározni:

[a 8. cikk (1) bekezdése értelmében visszafizetendő fedezett betétek összege] – [rendelkezésre álló pénzügyi eszközök] + [a 9. cikk (3) bekezdésében említett rendkívüli befizetés maximális összege] [Mód 100]

A többi betétbiztosítási rendszer kölcsönt nyújtó rendszerként lép fel. E célból azok a tagállamok, amelyekben egynél több rendszer jött létre, kijelölnek egy rendszert, amely az adott tagállam kölcsönt nyújtó rendszereként működik, és erről tájékoztatják az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot. A tagállamok eldönthetik, hogy a kölcsönt nyújtó rendszer számára az ugyanabban a tagállamban letelepedett más betétbiztosítási rendszerek a kölcsönnyújtást megtérítik-e és hogyan. [Mód 101]

Az e cikk alapján más betétbiztosítási rendszerek felé kölcsönvisszafizetési kötelezettséggel rendelkező betétbiztosítási rendszerek nem nyújtanak kölcsönt más betétbiztosítási rendszereknek.

(2)  A kölcsön feltételei a következők:

   a) minden rendszer az egyes rendszereknél lévő biztosítható betétek összegével arányos összeget kölcsönöz, a kölcsönt felvevő rendszer és az a) pontban említett betétbiztosítási rendszerek figyelembevétele nélkül. Az összegeket a 9. cikk (7) bekezdésében említett, legutolsó megerősített havi tájékoztatás alapján kell kiszámítani; [Mód 102]
   b) a kölcsönt felvevő rendszer legkésőbb 5 év múlva visszafizeti a kölcsönt, beleértve az éves részletfizetést is, a kamat megfizetése pedig csak a visszafizetéskor esedékes;
   c) a kamat mértéke mértékét megegyezik a hitel időtartama alatt az Európai Központi Bank által meghatározott aktív oldali rendelkezésre állás kamatlábához kell igazítani [Mód 103]
   ca) a kölcsönt felvevő rendszer tájékoztatja az EBH-t a kezdeti kamatlábról és a kölcsön futamidejéről. . [Mód 104]

(3)   Az EBH megerősíti, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett követelmények teljesülnekmegállapítja az egyes rendszerek által nyújtandó kölcsön (2) bekezdés a) pontja alapján kiszámított összegét és a (2) bekezdés c) pontja szerint fizetendő kezdeti kamatlábat, valamint a kölcsön futamidejét . [Mód 105]

Az EBH a megerősítését az (1) bekezdés h) pontjában említett információkkal együtt eljuttatja a kölcsönt nyújtó betétbiztosítási rendszereknek. A rendszereknek 2 munkanapon belül meg kell kapniuk a megerősítést és az információkat.A kölcsönt nyújtó betétbiztosítási rendszerek a kézhezvételt követően haladéktalanul, de legkésőbb további 2 munkanapon belül teljesítik a kölcsön kifizetését a kölcsönt felvevő rendszer felé. [Mód 106]

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a kölcsönt felvevő rendszer által előírt befizetések elegendőek legyenek a kölcsönvett összeg visszafizetéséhez és a célszint mielőbbi visszaállításához.

11. cikk

A betétbiztosítási rendszerekbe teljesítendő befizetések kiszámítása

(1)   A betétbiztosítási rendszerek 9. cikkben említett befizetéseit minden egyes tag vonatkozásában az általa viselt kockázat mértéke alapján mértékével arányosan kell meghatározni. A hitelintézetek nem fizetnek azon összeg 75%-ánál kevesebbet vagy 250 %-ánál többet, amelyet egy átlagos kockázattal rendelkező banknak kellene befizetnie. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az 1. cikk (3) és (4) bekezdésében említett intézményvédelmi rendszerek tagjai a betétbiztosítási rendszerekbe kevesebb befizetést teljesítsenek, de ez nem lehet kevesebb azon összeg 37,5%-ánál, amelyet egy átlagos kockázattal rendelkező banknak kellene befizetnie.

A tagállamok a nemzeti jogszabályok alapján működő, alacsony kockázatú szektorok számára kisebb mértékű befizetéseket írhatnak elő [Mód 107] .

(1a)    A tagállamok engedélyezhetik, hogy valamennyi olyan hitelintézetre, amely a 2006/48/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti, ugyanazon központi szervhez csatlakozik, a központi szervre és csatlakozó intézményeire konszolidált alapon meghatározott kockázati súlyozás vonatkozzon. A tagállamok előírhatják, hogy a hitelintézetek minimumhozzájárulást fizetnek, függetlenül a fedezett betéteik összegétől. [Mód 112]

(2)   Az I. és a II. melléklet tartalmazza a tagok által viselt kockázat mértékének meghatározására és a tagok a betétbiztosítási rendszer javára teljesített befizetéseinek kiszámítására az I. és a II. mellékletben említett elemek alapján kell elvégezni vonatkozó standard módszert . [Mód 108]

(3)    A (2) bekezdés nem alkalmazandó az 1. cikk (2) bekezdésében említett betétbiztosítási rendszerekre. [Mód 109]

(3a)    Az (1) és (2) bekezdés ellenére a betétbiztosítási rendszerek saját alternatív kockázatalapú módszereket alkalmazhatnak a tagok kockázatalapú befizetéseinek meghatározásához és kiszámításához. A befizetések kiszámítása az adott tag üzleti kockázatával arányosan történik és megfelelő formában figyelembe veszi az eltérő üzleti modellek kockázati profiljait. Az alternatív módszer figyelembe veheti a mérleg eszközoldalát és a kockázati jelzőszámokat is, mint például tőkemegfelelőséget, az eszközök minőségét, valamint a likviditást.

Az illetékes hatóságok és az EBH jóváhagyják az alternatív módszereket, amelyeknek meg kell felelniük az EBH által a 11. cikk (5) bekezdésében foglaltakkal összhangban kidolgozott iránymutatásoknak. Az iránymutatások betartását az EBH legalább ötévente és a betétbiztosítási rendszer alternatív módszerének minden egyes módosításakor felülvizsgálja. [Mód 110]

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap annak érdekében, hogy meghatározza a II. melléklet A. részében szereplő fogalommeghatározások és módszerek elemeit. A szabályozási Annak érdekében, hogy biztosítsák a fogalommeghatározások hatékony harmonizációját és az (1) és (2) bekezdés szerinti standard módszer kialakítását, az EBH kidolgozza a szabályozástechnikai standardok ilyen tervezeteit, az [EBA-rendelet] 7–7d. cikkével összhangban kell elfogadni. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság kidolgozhat szabályozásistandard-tervezeteket a Bizottsághozvaló benyújtás céljábólés szükség esetén javasolhatja a meghatározások és módszerek kiigazítását a teljes összehasonlíthatóság biztosítása és a torzító elemek elkerülése érdekében.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezetét 2012. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében foglaltaknak megfelelően elfogadja. [Mód 111]

(4a)    Az EBH kockázatfelmérései és a szabályozástechnikai standard-tervezetek kidolgozása során figyelembe veszi a hitelintézetek által meghatározott irányítási ellenőrző mechanizmusokat. Az ESFS-en keresztül biztosítja a bevált gyakorlatok terjesztését. [Mód 113]

(5)   Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkében foglaltaknak megfelelően 2012. december 31-ig iránymutatást bocsát ki a II. melléklet B. részének alkalmazásáról, az [EBA-rendelet 8. cikkének] megfelelően valamint a (3a) bekezdésben említett betétbiztosítási rendszerek által kidolgozott alternatív kockázatalapú módszerekről . [Mód 114]

12. cikk

Unión belüli együttműködés

(1)   A betétbiztosítási rendszerek védelmet nyújtanak a hitelintézetek más tagállamokban létesített fióktelepeinek betétesei számára.

(2)   A hitelintézetek más tagállamokban létesített fióktelepeinek betéteseit vagy olyan tagállamok betéteseit, ahol egy más tagállamban engedélyezett hitelintézet működik, a székhely szerinti tagállam rendszere nevében a fogadó tagállam rendszere fizeti ki. A székhely szerinti rendszer megtéríti tagállam rendszere előzetesen rendelkezésre bocsátja a szükséges alapokat, ami lehetővé teszi, hogy a fogadó rendszernek a kifizetéseket tagállam rendszere az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően, eleget tegyen a székhely szerinti tagállam rendszerének a betétesekkel szemben fennálló fizetési kötelezettségének . [Mód 115]

A fogadó tagállam rendszere továbbá tájékoztatja az érintett betéteseket a székhely szerinti tagállam rendszere nevében és jogosult a szóban forgó betétesekkel kapcsolatot tartani a székhely szerinti tagállam rendszere nevében.

(3)   Ha valamely hitelintézet megszünteti tagságát egy rendszerben és egy másik rendszerhez csatlakozik, a tagság visszavonását megelőző év 6 hónap során teljesített befizetést arányosan meg kell téríteni vagy át kell utalni a másik rendszerbe, amennyiben nem a 9. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdése szerinti rendszeres befizetésekről vagy a 9. cikk (3) bekezdése szerinti rendkívüli befizetésekről van szó . Ez nem alkalmazandó, ha a hitelintézetet a 3. cikk (3) bekezdése alapján kizárták a rendszerből. [Mód 116]

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerei elvégezzék a 3. cikk (7) bekezdésében említett információk cseréjét a fogadó tagállam rendszereivel. Az említett cikkben meghatározott korlátozások alkalmazandók.

Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek önként át kívánnak lépni az egyik betétbiztosítási rendszerből egy másikba, ezen irányelvnek megfelelően legalább hat hónappal korábban jelezniük kell e szándékukat. Ebben az időszakban a hitelintézetet továbbra is teljesíti az eredeti betétbiztosítási rendszerbe történő befizetéseit, az elő- és utófinanszírozás tekintetében egyaránt. [Mód 117]

(5)   A betétbiztosítási rendszerek közötti hatékony együttműködés elősegítése érdekében, különös tekintettel erre a cikkre és a 10. cikkre, a betétbiztosítási rendszerek vagy adott esetben az illetékes hatóságok írásos együttműködési megállapodásokat kötnek. A megállapodások figyelembe veszik a 95/46/EK irányelvben meghatározott követelményeket.

A betétbiztosítási rendszerek értesítik az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot az ilyen megállapodások létezéséről és tartalmáról. A Hatóság véleményezheti a megállapodásokat az 1093/2010/EU rendelet 6. cikke (2) bekezdésének f) pontja és 19. cikke alapján. Ha az illetékes hatóságok vagy a betétbiztosítási rendszerek nem tudnak megállapodásra jutni vagy a megállapodás értelmezése vita tárgyát képezi, az Európai Bankfelügyeleti Hatóság az 1093/2010/EU rendelet 11. cikke alapján rendezi a nézetkülönbségeket.

Az ilyen megállapodások hiánya nem befolyásolja a betétesek 8. cikk (2) bekezdése szerinti, vagy a hitelintézetek e cikk (3) bekezdése szerinti követeléseit.

13. cikk

Harmadik országokban létesített hitelintézetek fióktelepei

(1)   A tagállamok ellenőrzik, hogy az  Unión kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet (harmadik országbeli hitelintézet) által létrehozott fióktelep az ezen irányelvben előírtakkal egyenértékű védelemmel rendelkezzen.

Amennyiben nem rendelkezik ezzel, a tagállamok a  2006/48/EK irányelv 38. cikkének (1) bekezdése szerint előírhatják, hogy a harmadik országbeli hitelintézet által létrehozott fióktelepek csatlakozzanak a területükön működő betétbiztosítási rendszerekhez.

(1a)    Az (1) bekezdés alkalmazásának következetes harmonizációja érdekében az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amely meghatározza az általános egyenértékűségi kritériumokat.

Az EBH e szabályozástechnikai standardtervezeteket ...-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottságot hatáskörrel ruházzák fel, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében foglaltaknak megfelelően elfogadja. [Mód 118]

(2)   A harmadik országbeli és  valamely tagállamban működő rendszerben tagsággal nem rendelkező  hitelintézet által létrehozott fióktelepek betétesei és leendő betétesei megkapnak minden olyan tájékoztatást a hitelintézettől, amely a betéteik védelmét szolgáló biztosítási intézkedésekkel kapcsolatos.

(3)   A (2) bekezdésben említett tájékoztatást annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, illetve – a betétes ez irányú kérése esetén, és ha a fióktelepnek módjában áll teljesíteni a kérést – más nyelven kell közzétenni világos és érthető formában megfogalmazva, amelyben a fióktelepet a nemzeti jog által előírt módon létrehozták. [Mód 151/rev]

14. cikk

A betétesek tájékoztatása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek a betétesek és a leendő betétesek számára megadjanak annak a betétbiztosítási rendszernek az azonosításához szükséges minden tájékoztatást, amelynek az Unión belül a hitelintézet és a fióktelepei tagjai. Amennyiben a betétbiztosítási rendszer a 4. cikk (1) bekezdése a)–g) és i)–k) pontjában, valamint a 4. cikk (2) bekezdésében cikkben  foglaltaknak megfelelően nem biztosít egy betétet, a hitelintézet köteles erről tájékoztatni a betétest, és ebben az esetben a hitelintézet a betétesnek felajánlja a lehetőséget, hogy bárminemű szankció nélkül, az összes addigi kamattal és juttatással együtt felvehesse betéteit . [Mód 119]

(2)   A leendő betéteseknek szóló információt szerződéskötés előtt kell rendelkezésre bocsátani , és ellenjegyeztetni kell a leendő betétesekkel. E célra a III. mellékletben található mintát kell használni. 

(3)   A betéteseknek szóló információkat a számlakivonataikon kell rendelkezésre bocsátani. Ez az információ megerősítést tartalmaz arról, hogy a betétek biztosíthatók. Ezenfelül hivatkozni kell a III. mellékletben található tájékoztatóra és arra, hogy hol szerezhető be. Évente legalább egyszer a III. mellékletben található tájékoztatót is csatolni kell a betétes egyik számlakivonatához. Feltüntethető A tájékoztatón f el kell tüntetni az illetékes betétbiztosítási rendszer weboldalát is.

A betétbiztosítási rendszer weboldalának tartalmaznia kell a betétesek számára a betétbiztosítás folyamata és feltételei tekintetében szükséges, az irányelvben előírt információkat. [Mód 120]

(4)   Az (1) bekezdésben említett tájékoztatást a nemzeti jogszabályokban előírt módon, annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein kell közzétenni, amelyben a fióktelep létrejött, és amennyiben a betétes kéri – és a fióktelep teljesíteni tudja ezt a kérést –, más nyelveken is . [Mód 121]

(5)   A tagállamok az (1), (2) és (3) bekezdésben szereplő tájékoztatás hirdetésben való felhasználását arra a betétbiztosítási rendszerre való tényszerű hivatkozásra korlátozhatják,  amely a hirdetett terméket biztosítja. [Mód 122]

A Az olyan hitelintézetek amelyek az 1. cikk (3) és (4) bekezdésében említett rendszer tagjai, megfelelően és könnyen érthető módon tájékoztatják a betéteseket a betétbiztosítási rendszer működéséről. Ennek során a hitelintézetek tájékoztatják a betéteseket a maximális fedezetről, valamint a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos, egyéb kérdésekről. Ez a tájékoztatás nem tartalmazhat utalást a betétek korlátlan fedezetére. [Mód 123]

(6)   Ha hitelintézetek egyesülnek, a betéteseket legalább egy hónappal azelőtt tájékoztatni kell az egyesülésről, hogy az jogerőre emelkedne. A betéteseket tájékoztatni kell arról, hogy ha az egyesülés hatályossá válik, az egyes egyesülő bankoknál elhelyezett betéteiket a betétbiztosítási rendszer által biztosított fedezeti szint meghatározása szempontjából összevontan kezelik az egyesülést követően. Az egyesülésről kézhez kapott értesítést követően három hónapos időszak áll a betétesek rendelkezésére, hogy bárminemű szankció nélkül, az összes addigi kamattal és juttatással együtt átvihessék az 5. cikk (1) bekezdése szerinti fedezeti szint összegét meghaladó betéteiket egy másik bankba vagy másik bankfiókba. Ha az összeg az 5. cikk (1) bekezdésében megállapított mértéket meghaladja a három hónapos időszak során, úgy a fedezeti szint az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott összegnek az egyesült hitelintézetek számával történő megszorzásával kapott összegre terjed ki. [Mód 124]

(6a)    Valamely betétbiztosítási rendszerből történő kiválása vagy kizárása esetén a kivált hitelintézet egy hónapon belül értesíti betéteseit. [Mód 125]

(7)   Ha a betétes internetes banki szolgáltatást használ, az ezen irányelv által előírt közzéteendő információkat elektronikus úton megfelelő módon kell közölni a betétes figyelmét felkeltő módon felkeltve , vagy ha a betétes úgy kívánja, akkor papír alapon . [Mód 126]

(7a)    A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő eljárások kerüljenek bevezetésre annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek megoszthassák az információkat és eredményesen kommunikálhassanak más betétbiztosítási rendszerekkel, csatlakozott hitelintézményeikkel és a megfelelő illetékes hatóságokkal országukon belül, és adott esetben határokon átnyúlóan más ügynökségekkel is. [Mód 127]

15. cikk

Engedélyezett hitelintézetek listája

A  2006/48/EK irányelv 14. cikke  szerint összeállítandó engedélyezett hitelintézetek listáján a Bizottság ezen irányelvnek megfelelően átlátható módon feltünteti az egyes hitelintézetek státuszát. [Mód 128]

16. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   E cikk meghatározza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit.

(1a)    A Bizottság (18) -ától határozatlan időre felhatalmazást kap az 5. cikk (7) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. E felhatalmazás határozatlan időre szól

(1b)    Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (7) bekezdésében megállapított felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(2)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul értesíti arról egyidejűleg az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(3)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó, Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlásának feltételeit a 17. és a 18. cikk határozza meg . A 5. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament és a Tanács a jogi aktusról való értesítést követő három hónapon belül nem emel kifogást, illetve ha az említett határidő leteltét megelőzően az Európai Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére e határidő három hónappal meghosszabbodik. [Mód 129]

17. cikk

A felhatalmazás visszavonása

(1)    Az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a 16. cikkben megállapított felhatalmazást.

(2)    Az az intézmény, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztatja arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve a visszavonás tárgyát képező felhatalmazást, valamint a visszavonás lehetséges indokait.

(3)    A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat haladéktalanul, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba, és nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. [Mód 130]

18. cikk

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogások

(1)    Az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben a bejelentés időpontjától kezdődő két hónapos határidőn belül. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére e határidő egy hónappal meghosszabbodik.

(2)    A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni és az aktus az annak rendelkezéseiben megállapított időpontban hatályba lép, amennyiben a fenti határidő leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki lehet hirdetni és az aktus hatályba léphet, ha az Európai Parlament és a Tanács ezt az időpontot megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást.

(3)    Ha az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásolja az adott felhatalmazáson alapuló jogi aktust, akkor az nem lép hatályba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben kifogást emelő intézmény megadja kifogásának indokait. [Mód 131]

19. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)    A 9. cikkben említett, betétbiztosítási rendszerekbe teljesítendő befizetéseket a 9. cikk (1) bekezdésében említett célszint eléréséig a lehető legegyenletesebb módon kell elosztani. [Mód 132]

(1a)    Ha egy betétbiztosítási rendszer nem tudja meghatározni ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában csatlakozott hitelintézeteinek fedezett betéteit, a 2. cikk (1) bekezdésének h) pontja szerinti célszint a rendszer biztosítható betéteire vonatkozik. 2015. január 1-jétől a fedezett betétek minden betétbiztosítási rendszerre nézve a célszint meghatározásának alapjául szolgálnak. [Mód 133]

(2)   Azokat a betéteseket, akik a következőkben felsorolt betétekkel rendelkeznek, tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban e betétekre már nem terjed ki a betétbiztosítási rendszer fedezete: ugyanazon hitelintézet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a saját váltókból és kötelezvényekből származó tartozások; olyan betétek, amelyek tulajdonosra és nem névre szólnak ; olyan betétek, amelyek tőkeösszegét nem kell névértéken visszafizetni; olyan betétek, amelyek tőkeösszegét csak a hitelintézet vagy harmadik fél által nyújtott meghatározott garancia vagy megállapodás keretében kell névértéken visszafizetni.

(3)   Amennyiben ezen irányelv vagy a 2009/14/EK irányelv nemzeti jogba való átültetése után a betétbiztosítási rendszerek fedezete már nem terjed ki részben vagy egészében bizonyos betétekre, úgy a tagállamok lehetővé tehetik, hogy az ilyen betétek 2014. december 31-ig fedezve maradjanak, ha azokat 2010. június 30. előtt fizették be. 2014. december 31. után a tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy rendszer se nyújtson magasabb vagy átfogóbb szintű fedezetet az ezen irányelvben előírtnál, függetlenül a betétek befizetésének időpontjától.

(4)   A Bizottság 2015. december 31-ig 2014. január 2-ig jelentést, és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, annak megállapítása céljából, hogy célszerű-e az egész Unióra kiterjedő egységes rendszer kialakítása a fennálló amely meghatározza, hogy az Unióban működő, az EBH által koordinált betétbiztosítási rendszerek helyett hogyan működhetnek együtt egy európai rendszer révén annak érdekében, hogy elkerüljék a határokon átnyúló tevékenységekből adódó kockázatokat és megvédjék a betéteket e kockázatoktól . [Mód 134]

(5)  A Bizottság az Európai Bankfelügyeleti Hatósággal együttműködve 2015. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásáról. A jelentésnek ki kell térnie különösen arra, hogy a fedezett betétek alapján lehetséges-e meghatározni a célszintet anélkül, hogy az csökkentené a betétesek védelmét. a következőkre kell kitérnie:

   a célszint a fedezett betétek alapján , értékelve a visszatartott összeg vagy az alternatív szabályozási opciók helytállóságát ; a célszintnek tükröznie kell a 2006/48/EK irányelv 80. cikkének (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a jogszabályi, szerződéses vagy intézményvédelmi rendszerekben az előző tíz évben vissza nem fizetett betétek arányát,
   a hitelintézetekre nehezedő szabályozási kötelezettségek – mint például a tőkekövetelmény – összeadódó hatása,
   a betétbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos jogi szabályozás és a válságkezelés célját szolgáló jövőbeli jogszabályok közötti összefüggés,
   a banki modellek változatosságára gyakorolt hatás, szem előtt tartva e változatosság megőrzését,
   a betétesek számára biztosított aktuális fedezeti szint megfelelő volta.

A jelentés azt is értékeli, hogy az első albekezdésben említett feladatokat úgy hajtották-e végre, hogy a betétesek védelme megmaradt. Mindezt a betétesek védelmének szem előtt tartása mellett kell végrehajtani . [Mód 135]

20. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1. cikknek, a 2. cikk (1) bekezdése a), c), d), f), h)–m) pontjának, a 2. cikk (2) bekezdésének, a 3. cikk (1) bekezdésének, a 3. cikk (3) bekezdésének, a 3. cikk (5)–(7) bekezdésének, a 4. cikk (1) bekezdése d)–k) pontjának, az 5. cikk (2)–(5) bekezdésének, a 6. cikk (4)–(7) bekezdésének, a 7. cikk (1)–(3) bekezdésének, a 8. cikk (2)–(4) bekezdésének, a 9–11. cikknek, a 12. cikknek, a 13. cikk (1)–(2) bekezdésének, a 14. cikk (1)–(3) bekezdésének, a 14. cikk (5)–(7) bekezdésének, a 19. cikknek és az I–III. mellékletnek legkésőbb ennek az irányelvnek 2012. december 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak. [Mód 136]

Az első albekezdéstől eltérve, a tagállamok azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 9. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének, a 9. cikk (3) bekezdésének és a 10. cikknek megfeleljenek, 2020. december 31-ig léptetik hatályba. [Mód 137]

Az első albekezdéstől eltérve, a tagállamok azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 7. cikk (1) bekezdésének és a 9. cikk (5) bekezdésének megfeleljenek, 2013. december 31-ig léptetik hatályba. Mindazonáltal a biztosítható betétek 9. cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett aránya nem alkalmazandó 2014. január 1-je előtt. 2017. december 31-ig 0,5%-os arány alkalmazandó. Ezt az időpontot követően 2020. december 31-ig 0,75%-os arány alkalmazandó [Mód 138]

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük.  A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg. 

(2)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

21. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 94/19/EK irányelv – egymást követő módosításaival együtt – 2012. december 31-étől hatályát veszti; ez nem érinti a IV. mellékletben felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő  huszadik  napon lép hatályba.

A 2. cikk (1) bekezdésének b), e), g) pontja, a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, az 5. cikk (1) bekezdése, a 6. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 7. cikk (4) bekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése, a 12. cikk (1) bekezdése, a 13. cikk (3) bekezdése, a 14. cikk (4) bekezdése és a 15–18. cikk 2013. január 1-jétől alkalmazandó. 

23. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt .

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

I. MELLÉKLET

A betétbiztosítási rendszerek kockázatalapú befizetéseinek meghatározása

1.  A következő képletek alkalmazandók:

   a) a tag által teljesítendő kockázatalapú befizetés összege

Ci = TC * RSi

   b) a tag kockázati részesedése

p0000001.fig

   c) a tag által teljesítendő befizetés kockázattal súlyozott összege

RAi = CB *p0000002.fig

ahol:

Ci a betétbiztosítási rendszer i -edik tagja által teljesítendő befizetés összege

TC a rendszer által beszedendő befizetések teljes összege

RSi az i -edik tag kockázati részesedése

RAi az i -edik tag által teljesítendő befizetés kockázattal súlyozott összege

RAk az n tag mindegyike által teljesítendő befizetés kockázattal súlyozott összege

CB a befizetési alap (vagyis 2015. január 1-jétől a fedezett betétek, illetve amennyiben ezek a betétbiztosítási rendszer nem minden tagintézete számára elszámolhatók, a biztosítható betétek) [Mód 139]

β i a II. mellékletnek megfelelően az i -edik taghoz rendelt kockázati együttható

2.  A következő képletek alkalmazandók:

   a) a tag teljes összetett pontszáma

p0000003.fig p0000004.fig p0000005.fig = ¾+ ¼

   b) a tag alapmutatókból számított összetett részpontszáma

p0000006.fig p0000007.fig p0000008.fig p0000009.fig p0000010.fig = ¼ [+++]

   c) a tag kiegészítő mutatókból számított összetett részpontszáma

p0000011.fig p0000012.fig p0000013.fig p0000014.fig p0000015.fig =[++ … +]

ahol:

p0000016.fig az i -edik tag teljes összetett pontszáma

p0000017.fig az i -edik tag teljes összetett részpontszáma az alapmutatók figyelembevételével

p0000018.fig az i -edik tag teljes összetett részpontszáma a kiegészítő mutatók figyelembevételével

p0000019.fig egy változó, amely az i -edik tagnak a II. mellékletben bemutatott valamely egyedi alap- vagy kiegészítő mutatóval kapcsolatos kockázatát becsüli

x az adott alap- vagy kiegészítő mutató szimbóluma.

II. MELLÉKLET

A kockázatalapú befizetések számításához használt mutatók, pontszámok és súlyok

A.RÉSZ

Alapmutatók

1.   A kockázatalapú befizetések számításához az alábbi alapmutatókat kell használni:

Kockázati osztály

Mutató

Arány

Tőkemegfelelés

A 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a)–ca) pontjában említett szavatolótőke-elemek és a 2006/48/EK irányelv 76. cikkében említett, kockázattal súlyozott eszközök

Szavatolótőke

Kockázattal súlyozott eszközök

Eszközminőség

Nem teljesítő hitelek

Nem teljesítő hitelek

Bruttó hitelállomány

Jövedelmezőség

Kockázazttal súlyozott eszközarányos nyereség [Mód 140]

Nettó jövedelem

Átlagos eszközállomány

Likviditás

A 11. cikk (4) bekezdésétől függően a tagállamoknak kell meghatározniuk

2.   A kockázati profilok figyelembevételére az alapmutatók tekintetében az alábbi pontszámokat kell használni.

Kockázati szint

Tőkemegfelelés

Eszközminőség

Jövedelmezőség

Likviditás

Igen alacsony kockázat

1

1

1

1

Alacsony kockázat

2

2

2

2

Közepes kockázat

3

3

3

3

Magas kockázat

4

4

4

4

Igen magas kockázat

5

5

5

5

3.   Egy adott kockázati osztályban a mutatók tényleges értékei alapján a tagokhoz az alábbi pontszámokat kell rendelni:

Elem

Szimbólum (x)

p0000020.fig = 1

p0000021.fig = 2

p0000022.fig = 3

p0000023.fig = 4

p0000024.fig = 5

Tőkemegfelelés

CA

x > 12,3%

12,3% ≥ x > 9,6%

9,6% ≥ x > 8,2%

8,2% ≥ x > 7%

x ≤ 7%

Eszközminőség

AQ

x ≤ 1%

1% < x ≤ 2,1%

2,1% < x ≤ 3,7%

3,7% < x ≤ 6%

x > 6%

Jövedelmezőség

P

x > 1,2%

1,2% ≥ x > 0,9%

0,9% ≥ x > 0,7%

0,7% ≥ x > 0,5%

x ≤ 0,5%

Likviditás

L

A 11. cikk (4) bekezdésétől függően az egyes p0000025.fig -k küszöbértékeit a tagállamok határozhatják meg.

4.   Egy adott taghoz összetett pontszámától függően az alábbi kockázati súlyokat (együtthatókat) kell rendelni:

Összetett pontszám ( ρ )

1 < ρ ≤ 1,5

1,5 < ρ ≤ 2,5

2,5 < ρ ≤ 3,5

3,5 < ρ ≤ 4,5

4,5 < ρ ≤ 5

Kockázati együttható ( β )

75%

100%

125%

150%

200%

B.RÉSZ

Kiegészítő mutatók

1.   A tagállamok kiegészítő mutatókat határoznak meg a kockázatalapú befizetések számításához. E célra A kockázatalapú befizetések számításához emellett az alábbi mutatók egy része vagy egésze is felhasználható: [Mód 141]

Kockázati osztály

Mutató / arány

Képlet

Tőkemegfelelés

Teljes tőke

Teljes tőke

Kockázattal súlyozott eszközök

Tőkefelesleg *

Tőkefelesleg

vagy

Tőkefelesleg

Összes eszköz

Kockázattal súlyozott eszközök

Eszközminőség

Hitelveszteségekre képzett céltartalék

Hitelveszteségekre képzett céltartalék

vagy

Hitelveszteségekre képzett céltartalék

Nettó kamatbevétel

Működési jövedelem

Kockázattal súlyozott eszközök

Kockázattal súlyozott eszközök

Összes eszköz

Jövedelmezőség

Költség/bevétel arány

Működési ráfordítások

Működési jövedelem

Nettó nyereség

Nettó nyereség

Teljes tőke

Likviditás

A 11. cikk (5) bekezdésétől függően a tagállamoknak kell meghatározniuk

* Tőkefelesleg = Tőke – a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a)–h) pontjában említett szavatolótőke.

2.   A kockázati profilok figyelembevételére a kiegészítő mutatók tekintetében az alábbi pontszámokat kell használni.

Kockázati szint

Tőkemegfelelés

Eszközminőség

Jövedelmezőség

Likviditás

Igen alacsony kockázat

1

1

1

1

Alacsony kockázat

2

2

2

2

Közepes kockázat

3

3

3

3

Magas kockázat

4

4

4

4

Igen magas kockázat

5

5

5

5

3.   Egy adott taghoz összetett pontszámától függően az alábbi kockázati súlyokat (együtthatókat) kell rendelni:

Összetett pontszám ( ρ )

1 < ρ ≤ 1,5

1,5 < ρ ≤ 2,5

2,5 < ρ ≤ 3,5

3,5 < ρ ≤ 4,5

4,5 < ρ ≤ 5

Kockázati együttható ( β )

75%

100%

125%

150%

200%

III. MELLÉKLET

Minta: A betéteseknek szóló tájékoztató

Ha az esedékes és kifizetendő betétet betétét hitelintézete a hitelintézet a pénzügyi körülményeihez közvetlenül kapcsolódó okok miatt nem fizette ki, akkor a betétet egy betétbiztosítási rendszer fizeti vissza a betéteseknek Önnek mint betétesnek . Az illetékes betétbiztosítási rendszer általános a betétbiztosítási rendszerekről szóló 2012/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (19) foglaltaknak megfelelően fedezetet ad a [számlavezető hitelintézet neve] [termék neve] nevű termékére. [Mód 142]

A fedezet bankonként legfeljebb 100 000 EUR visszafizetésére terjed ki. A fedezet megállapításakor az adott banknál tartott betéteket betéteit összevontan veszik figyelembe. Így például, ha a betétes megtakarítási az Ön betéti számláján 90 000 EUR, folyószámláján pedig 20 000 EUR 40 000 EUR található, a fedezet akkor is csak 100 000 EUR visszafizetésére terjed ki. [Mód 143]

[Csak a vonatkozó esetben]: Ez a számítási módszer akkor is érvényes, ha a bank hitelintézet az ügyfelei felé több cégnevet márkanevet is használ. A(z) [számlavezető hitelintézet neve] [ugyanazon hitelintézet minden más megnevezése] néven is tevékenykedik. Az említett nevű hitelintézeteknél tartott betétek mindegyike összesen legfeljebb 100 000 EUR összegű fedezetet élveznek. [Mód 144]

Közös számla esetében a 100 000 EUR összegű fedezet minden egyes betétest megillet.

[Csak a vonatkozó esetben :] A 100 000 EUR összegű fedezeti korlát alkalmazása céljából az olyan számlán elhelyezett betéteket, amelyek tekintetében két vagy több személy jogosult, mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, társulás vagy hasonló természetű csoportosulás tagja, összevontan és egyetlen betétes betétjeként kezelik.

A betétbiztosítási rendszerek általában minden lakossági betétes és vállalkozás számára [adott esetben a tagállamban: és veszélyeztetett helyi hatóság számára] fedezetet nyújtanak. A kivételek, amelyek meghatározott betétekre vonatkoznak, megtalálhatók az illetékes betétbiztosítási rendszer weboldalán [illessze be az illetékes betétbiztosítási rendszer weboldalát] . Az Ön bankja kérésre arról is tájékoztatást ad, hogy a fedezet kiterjed-e bizonyos termékekre vagy sem. A hitelintézet bank a betétekre vonatkozó fedezet tényét a számlakivonaton az Ön számlakivonatán is feltünteti. [Mód 145]

Az illetékes betétbiztosítási rendszer a(z) [név, cím, telefonszám, e-mail cím és weboldal]. E rendszer legfeljebb hathetes, 2013. december 31-től pedig egyhetes határidőn öt [adott esetben: 20] munkanapon belül visszafizeti az Ön betéteit (legfeljebb 100 000 EUR-t). [vonatkozó esetben: Kérésre a betétbiztosítási rendszer öt munkanapon belül 5000 euró összegig terjedő hitelt nyújt az Ön számára . 2017-től (100 000 euróig) öt napon belül visszatérítik az Ön betéteit]. [Mód 146]

Amennyiben e a fenti határidőkön belül nem kapja vissza pénzét, úgy vegye fel a kapcsolatot a betétbiztosítási rendszerrel, mivel a kifizetésekre vonatkozó igényeket igények bejelentése adott esetben csak korlátozott ideig lehet bejelenteni lezárul [illessze be a tagállamban alkalmazandó határidőt, valamint a nemzeti jogszabályra és az erről rendelkező cikkre vonatkozó pontos hivatkozást] után . További tájékoztatásért látogasson el a következő weboldalra: [az illetékes betétbiztosítási rendszer weboldala]. [Mód 147]

[Csak a vonatkozó esetben :] Az Ön betétjére hitelintézménye betétbiztosítási rendszerként [elismert/nem elismert] intézményi betétbiztosítási rendszer ad fedezetet rendszerhez tartozik . A rendszerben részt vevő bankok hitelintézetek a fizetésképtelenség elkerülése céljából kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak. Mindazonáltal, ha ennek ellenére bekövetkezne a fizetésképtelenség , az Ön betéteit a nemzeti jog értelmében elismert betétbiztosítási rendszerek keretében legfeljebb 100 000 EUR erejéig visszafizetik. [Mód 148]

IV. MELLÉKLET

A.RÉSZ

Azok az irányelvek, amelyek a 21. cikknek megfelelően – egymást követő módosításaikkal együtt – hatályukat vesztik

Az Európai Parlament és a Tanács 94/19/EK irányelve (1994. május 30.) a betétbiztosítási rendszerekről.

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/14/EK irányelve (2009. március 11.) a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról.

B.RÉSZ

A 21. cikkben említett átültetési határidők

Irányelv

Átültetési határidő

94/19/EK

1995.7.1.

2009/14/EK

2009.6.30.

2009/14/EK (a 2009/14/EK irányelv által módosított 94/19/EK irányelv 1. cikk 3. pont i. alpontjának második bekezdése, 7. cikkének (1a) és (3) bekezdése, és 10. cikkének (1) bekezdése)

2010.12.31.

V. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

Ezen irányelv

A 2009/14/EK irányelv

A 94/19/EK irányelv

1. cikk

-

-

2. cikk (1) bekezdés a) pont

1. cikk 1. pont

2. cikk (1) bekezdés d) pont

1. cikk 2. pont

2. cikk (1) bekezdés e) pont

1. cikk 1. bekezdés

1. cikk 3. pont

2. cikk (1) bekezdés f) pont

1. cikk 4. pont

2. cikk (1) bekezdés g) pont

1. cikk 5. pont

3. cikk (1) bekezdés

3. cikk (1) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

3. cikk (2) bekezdés

3. cikk (3) bekezdés

3. cikk (3) bekezdés

3. cikk (4) bekezdés

5. cikk

3. cikk (6) bekezdés

1. cikk (6) bekezdés a) pont

4. cikk (1) bekezdés a)–c) pont

2. cikk

4. cikk (1) bekezdés d) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 1. pont

4. cikk (1) bekezdés f) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 10. pont

4. cikk (1) bekezdés g) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 2. pont

4. cikk (1) bekezdés h) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 5. pont

4. cikk (1) bekezdés i) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 6. pont

4. cikk (1) bekezdés j) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 3. és 4. pont

4. cikk (1) bekezdés k) pont

7. cikk (2) bekezdés, I. melléklet 12. pont

5. cikk (1) bekezdés

1. cikk (3) bekezdés a) pont

7. cikk (1) bekezdés

5. cikk (4) bekezdés

1. cikk (3) bekezdés a) pont

Ezen irányelv

A 2009/14/EK irányelv

A 94/19/EK irányelv

5. cikk (6) bekezdés

7. cikk (4) és (5) bekezdés

5. cikk (7) bekezdés

1. cikk (3) bekezdés d) pont

6. cikk (1)–(3) bekezdés

8. cikk

7. cikk (1) bekezdés

1. cikk (6) bekezdés a) pont

10. cikk (1) bekezdés

7. cikk (3) bekezdés

10. cikk (4) bekezdés

7. cikk (4) bekezdés

10. cikk (5) bekezdés

8. cikk (1) bekezdés

7. cikk (6) bekezdés

8. cikk (2) bekezdés

11. cikk

12. cikk (1) bekezdés

4. cikk (1) bekezdés

13. cikk

6. cikk

14. cikk (1)–(3) bekezdés

1. cikk (5) bekezdés

9. cikk (1) bekezdés

14. cikk (4) bekezdés

9. cikk (2) bekezdés

14. cikk (5) bekezdés

9. cikk (3) bekezdés

15. cikk

13. cikk

16–18. cikk

1. cikk (4) bekezdés

(1) HL C 99., 2011.3.31., 1. o.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(3) HL C 99., 2011.3.31., 1. o.
(4) Az Európai Parlament 2012. február 16-i álláspontja.
(5) HL L 135., 1994.5.31., 5. o.
(6) HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
(7) HL L 68., 2009.3.13., 3. o.
(8) HL L 177., 2006.6.30., 1. o.
(9) HL L 177., 2006.6.30., 1. o.
(10) HL L 309, 2005.11.25., 15. o.
(11) HL L 177., 2006.6.30., 201. o.
(12) HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(13) Javaslat az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre -COM(2009)0501 .
(14)HL L 331., 2010.12.15., 1. o.
(15) HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
(16)* Az irányelv hatálybalépésének időpontja.
(17) A Tanács hetedik 83/349/EGK irányelve (1983. június 13.) a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról (HL L 193., 1983.7.18., 1. o.)
(18)* Az irányelv hatálybalépésének időpontja..
(19)* Az irányelv száma és hivatkozási adatai.


A 2013. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatások – A Bizottság szakaszain kívüli szakaszok
PDF 101k   DOC 52k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a 2013-as költségvetési eljárásra vonatkozó iránymutatásokról, I. szakasz – Európai Parlament, II. szakasz – Tanács, IV. szakasz – Bíróság, V. szakasz – Számvevőszék, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, VII. szakasz – Régiók Bizottsága, VIII. szakasz – európai ombudsman, IX. szakasz – európai adatvédelmi biztos, X. szakasz – Európai Külügyi Szolgálat (2012/2001(BUD) )
P7_TA(2012)0050 A7-0030/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–   tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra(1) ,

–   tekintettel a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásnak a többéves pénzügyi keret tekintetében az ITER-projekt pótlólagos finanszírozásának érdekében történő módosításáról szóló, 2011. december 13-i 2012/5/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(2) ,

–   tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3) ,

–   tekintettel eljárási szabályzata 23. és 79. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0030/2012 ),

A.   mivel a többéves pénzügyi keret 5. fejezetének felső korlátja az EU 2013. évi költségvetése esetében folyó áron 9 181 millió euró(4) ;

B.   mivel Horvátország csatlakozása hatással lesz a 2013. évi költségvetésre, különösen, ami az új képviselők és a személyzet felvételére vonatkozó forrásokat illeti valamennyi intézmény tekintetében;

C.   mivel a magas államadósság-terhekkel, és a jelenlegi nemzeti költségvetési konszolidációs erőfeszítések keretében alkalmazott megszorításokkal jellemzett időszakban az Európai Parlamentnek – az összes intézményhez hasonlóan – példát kellene mutatnia a költségvetési felelősségre és az önmérsékletre; figyelembe véve a Lewandowski biztos által az európai intézmények elnökeihez intézett 2012. január 23-i levelet;

D.   mivel az éves eljárás e szakaszában a Parlament a többi intézmény költségvetési előirányzatára, illetve saját elnökségének a 2013-as költségvetésre vonatkozó javaslatára vár;

Általános keret és kiemelt célok a 2013-as költségvetésben

1.   úgy véli, hogy az intézményeknek a továbbra is kihívásokkal teli gazdasági körülményekre tekintettel be kellene fagyasztaniuk igazgatási költségvetésüket; hangsúlyozza ugyanakkor a jogilag kötelező érvényű kötelezettségek és az azokból következő lehetséges emelések tiszteletben tartásának szükségességét;

2.  felhívja az intézményeket az egymás közötti együttműködés megerősítésére, a bevált módszerek megosztása, megtakarítási lehetőségek felfedezése, és ezáltal humánerőforrás-politikájuk, szervezeti felépítésük, technológiai kapacitásuk és épületeik korszerűsítése érdekében;

   3. kiemeli az intézményközi együttműködés jelentőségét annak érdekében, hogy Horvátország csatlakozása a lehető legzökkenőmentesebb legyen;
   4. hangsúlyozza a hátrányos megkülönböztetés elleni politikák megerősítésének jelentőségét, hiszen azok elősegítik a fogyatékos személyek hozzáférési lehetőségeit, felvételét és integrálását;
   5. hangsúlyozza, hogy az összes intézményben hatékony környezetvédelmi politikára van szükség;

Parlament

6.   emlékeztet rá, hogy a 2012. évi költségvetésből jelentős összegeket sikerült megtakarítani szerkezeti változtatások és átszervezések révén; bátorítja a strukturális és szervezési reformok továbbvitelét, és támogatja az innovációt egyéb területeken is; úgy véli, hogy tényleges megtakarítások érhetőek el a költségvetési sorok közötti átfedések és az alacsony hatékonyságú területek feltárásával; ezért felkéri a főtitkárt, hogy terjesszen részletes és világos áttekintést a Költségvetési Bizottság elé azokról a költségvetési sorokról, amelyek tekintetében alacsony volt a végrehajtási arány 2011-ben, az okok objektív elemzésével együtt;

7.   meggyőződése, hogy a tényleges és legnagyobb mértékű megtakarítás az Európai Parlament számára egyetlen székhely kialakításával lenne elérhető; ezért arra biztat, hogy további halogatás nélkül végezzenek helyzetértékelést;

8.   úgy véli, hogy lényeges hosszú távú megtakarítások elérése érdekében fontolóra kell venni az EP költségvetésének független értékelését; úgy véli, meg kellene fontolni egy e kérdéssel foglalkozó munkacsoport létrehozását; felkéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy mihamarabb tegyenek konkrét javaslatokat egy ilyen csoport felállítására, valamint legkésőbb 2012 végéig tegyenek javaslatokat a lehetséges megtakarításokra; kéri továbbá a munkacsoport által megfogalmazott következtetések gyors végrehajtására;

9.   üdvözli a Költségvetési Bizottság és az Elnökség között az éves költségvetési eljárás kapcsán folytatott megerősített együttműködést; határozottan ösztönzi a főtitkár, az Elnökség és a Költségvetési Bizottság közötti együttműködés további erősítését az egész év folyamán a költségvetési eljárás zökkenőmentességének biztosítása és a költségvetés hatékony végrehajtása érdekében; elvárja, hogy az Elnökség óvatos, a szükségleteken alapuló költségvetési javaslattervezetet terjesszen elő, amely tekintetbe veszi a jogilag kötelező érvényű kötelezettségekből eredő esetleges későbbi növeléseket; úgy véli, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy célzott növelést más területeken elért megtakarítások ellensúlyozzanak;

10.   felszólít az utazáshoz kapcsolódó összes költségvetési sor befagyasztására 2013-ban, valamint arra, hogy a képviselők semelyik személyi juttatását se indexálják a parlamenti ciklus végéig; érdeklődéssel várja a főtitkár utazásokról szóló jelentését, amelyet 2012. március 31-ig kell az Elnökség és a Költségvetési Bizottság elé terjesztenie;

11.   úgy véli, hogy a megtakarításoknak nem szabad veszélybe sodorniuk az EP jogalkotási tevékenységét; meggyőződése, hogy a tudásmenedzsment-rendszer (TMR) kiépítése erősítheti a képviselők jogalkotási tevékenységeit; örömmel látja az igazgatás által nyújtott információkat, és kéri, hogy tájékoztassák a projekt aktuális állásáról, továbbá elvárja, hogy a rendszer teljes mértékben működjön és elérhető legyen az uniós polgárok számára;nagyobb erőfeszítéseket kér a projekt végrehajtásának felgyorsítására;emlékeztet arra, hogy tájékoztatást kért azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megtakarításokat elérni a tudásmenedzsment-rendszer megvalósítását követően;

12.   emlékeztet a Parlament költségvetésről szóló állásfoglalásaira, beleértve a legutóbbi, 2011. október 26-i állásfoglalást(5) , amelyben az épületekkel kapcsolatos politika tekintetében korai tájékoztatásra, párbeszédre és átlátható döntéshozatali eljárásra szólított fel; hathavonta pontos tájékoztatást kér az épületekkel kapcsolatos projektek előrehaladásáról és azok pénzügyi vonzatairól; ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenlegi jogalkotási ciklus alatt ne kezdjenek új, korábban tervbe nem vett ingatlanprojektekbe;

Egyéb intézmények

13.   minden intézményt arra biztat, hogy a költségvetési fegyelem fenntartása érdekében keressenek további megtakarítási lehetőségeket, és hogy fagyasszák be a költségvetésüket, ugyanakkor tartsák szem előtt a jogi kötelezettségeket és az új pénzügyi kihívásokat, mint amilyen például a horvát csatlakozás;

14.   megállapítja, hogy a Bíróság (IV. szakasz) oly módon kívánja alapszabályát módosítani, hogy az közvetlen kihatással lenne a költségvetésre; úgy véli, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani az intézmény zökkenőmentes működésére, és ezáltal az uniós polgárok megfelelő jogi védelmének biztosítására;

15.   megérti, hogy az EKSZ milyen kihívásokkal nézett szembe az első, 2011-es költségvetése kidolgozásakor; hatékony és eredményes pénzügyi tervezést kér az új intézménytől, és felkéri a külügyi szolgálatot, hogy tárja fel azokat a lehetőségeket, amely révén adott esetben fokozott költségvetési szinergia biztosítható a tagállamokkal;

o
o   o

16.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL L 163., 2007.6.23., 17. o.
(2) HL L 4., 2012.1.7., 12. o.
(3) HL C 326., 2011.11.10., 1. o.
(4) Az 5. fejezet felső korlátja magában foglalja a személyzet nyugdíjrendszerhez való hozzájárulását is.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0461 .


Az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára vonatkozó többéves terv
PDF 79k   DOC 45k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervre irányuló javaslat jelenlegi állásáról (2011/2937(RSP) )
P7_TA(2012)0051 B7-0064/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Tanács elé terjesztett bizottsági javaslatra (COM(2009)0189 ) és az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0010/2009 ),

–   tekintettel „A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásai” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményére (COM(2009)0665 ),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. március 17-i véleményére(1) ,

–   tekintettel az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló .../2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása érdekében első olvasatban 2010. november 23-án elfogadott álláspontjára (2) ,

–   tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvről szóló 2010. február 25-i állásfoglalására(3) ,

–   tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2011. július 13-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló közelmúltbeli bizottsági javaslatra (COM(2011)0425 ),

–   tekintettel az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervre irányuló javaslat jelenlegi állásáról szóló, a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000308/2011 – B7-0023/2012 , O-000309/2011 – B7-0024/2012 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az ENSZ 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozóján elfogadott végrehajtási terv értelmében az Európai Unió többek között köteles a halállományokat a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten tartani vagy arra visszaállítani, szem előtt tartva, hogy a megcsappant állományok esetében ezt a célt sürgősen, lehetőség szerint 2015-ig el kell érni;

B.   mivel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet 2. cikke értelmében a közös halászati politika az élővízi erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket teremtő kiaknázásának biztosítását célozza;

C.   mivel gazdasági értelemben az uniós vizekben élő legjelentősebb fattyúmakréla-állomány a nyugati;

D.   mivel 2009 áprilisában a Bizottság állománygazdálkodási tervet terjesztett elő (COM(2009)0189 ) a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testület előkészítő munkája, valamint a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tanácsai alapján;

E.   mivel a többéves tervek a KHP sarokkövének és az állománymegőrzés alapvető eszközeinek számítanak, melyek tartalmazzák a KHP céljainak eléréséhez szükséges általános rendelkezéseket, ezért ezeket a rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

F.   mivel a nyugati fattyúmakréla-állománnyal kapcsolatos biológiai információk nem elegendőek az állomány teljes felméréséhez; mivel ugyanakkor a HTMGB szakvéleménye szerint az ikrabőség alakulására épülő, lehalászást korlátozó szabály lehetővé tenné a fenntartható állománygazdálkodást; mivel a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a szokásos állománymegújulás mellett javasolható elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kell meghatározni, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének alakulását;

G.   mivel a halászati lehetőségek megállapítása és tagállamok közötti elosztása a közös halászati politika keretein belül közvetlenül kihat a tagállamok – különösen a part menti kisüzemi halászatban érdekelt – halászflottáinak társadalmi-gazdasági helyzetére;

H.   mivel a Tanács nem tarthatja fenn magának a jogot, hogy egyoldalúan fogadja el a javaslatban meghatározott, a teljes kifogható mennyiségek megállapítására szolgáló paramétereket, lévén, hogy ezek a javasolt hosszú távú terv kulcselemei;

I.   mivel a Parlament az első olvasatban elfogadott álláspontjában – a tudományosan megalapozott lehalászási szabályokkal összhangban – bizonyos mozgásteret hagyott a Tanácsnak a teljes kifogható mennyiség kiszámításának módját illetően, hogy elősegítse a kompromisszum létrejöttét, továbbá ösztönözze a jelen jogalkotási javaslat építő és pozitív megközelítését;

J.   mivel a lehalászási szabály részét képező biológiai hivatkozások és paraméterek a legújabb tudományos ajánlásokat tükrözik, és a Bizottságot az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a lehalászási szabályba beépített egyes biológiai hivatkozások és paraméterek módosítása tekintetében a változásokra való gyors reagálás érdekében;

1.   hangsúlyozza, hogy a terv célja olyan szinten tartani a fattyúmakréla nyugati állományának biomasszáját, amely biztosítja fenntartható kiaknázását és legmagasabb hosszú távú hozamát;

2.   úgy véli, hogy a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a javasolt elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kell meghatározni, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének közelmúltbeli alakulását;

3.   hangsúlyozza, hogy a lehalászást korlátozó szabályok a többéves tervek alapelemei, melyekről a rendes jogalkotási eljárás keretében kell határozni;

4.   hangsúlyozza, hogy a halállományok megőrzése érdekében kulcsfontosságú lenne a lehető legtöbb halállomány tekintetében hosszú távú állománygazdálkodási tervvel rendelkezni, amint azt a Bizottság is kiemelte a megújult közös halászati politikáról szóló javaslatában;

5.   hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a jelenlegi intézményi patthelyzetet a fenntartható halállomány kialakulásának elősegítése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a halászatban érdekelt szereplők jobban tudják előzetesen tervezni tevékenységeiket;

6.   sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen több kezdeményezést a három intézmény közötti, az egyes intézmények döntéshozatalban betöltött szerepének egyértelművé tételére és a többéves állománygazdálkodási tervek jövőbeli felépítésének megvitatására irányuló politikai párbeszéd előmozdítása érdekében;

7.   sürgeti a Bizottságot, hogy a számos alkalommal hozzá intézett felhívásoknak és általa tett ígéreteknek megfelelően gyors fellépéssel előzze meg a jövőbeli többéves állománygazdálkodási tervekkel kapcsolatban esetlegesen kialakuló hasonló intézményi patthelyzeteket;

8.   sürgeti a Tanácsot, hogy terjessze elő az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára vonatkozó többéves tervvel kapcsolatos álláspontját, hogy a Parlament megkezdhesse annak második olvasatbeli tárgyalását, és mielőbb továbblépésre kerüljön sor az ügyben;

9.   utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást tájékoztatás céljából továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 354., 2010.12.28., 68. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0421 .
(3) HL C 348. E, 2010.12.21., 15. o.


A közös halászati politika hozzájárulása a közjavak előállításához
PDF 100k   DOC 61k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a közös halászati politika közjavak megteremtéséhez történő hozzájárulásáról (2011/2899(RSP) )
P7_TA(2012)0052 B7-0579 , és 0584/2011

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre(1) ,

–   tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244 végleges),

–   tekintettel a „Rio+20: a zöld gazdaság és a jobb kormányzás felé” című bizottsági közleményre (COM(2011)0363 ),

–   tekintettel az „Európa 2020” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020 ),

–   tekintettel a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelvre(2) ,

–   tekintettel a Bizottság által 2011. július 13-án benyújtott, a közös halászati politikára vonatkozó reformcsomagra,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére,

–   tekintettel a FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó, 1995. október 31-én elfogadott magatartási kódexére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének 4. bekezdésére,

A.   mivel a halászat az egyik legősibb emberi tevékenység, és a hal az emberi táplálkozás fontos és nélkülözhetetlen eleme, amelynek elérhetőségét garantálni kell, és amelynek jelentőségét a közös halászati politika (KHP) keretében megfelelően el kell ismerni és értékelni kell;

B.   mivel a vadon élő halállomány kifogását és az akvakultúrát is felölelő halászati ágazat olyan tevékenységekkel jár, amelyek a három fő tevékenységi terület – a halászat, az előállítás és az értékesítés – révén hozzájárulnak a nélkülözhetetlen közjavak megteremtéséhez; mivel az egészséges halállományok, az egészséges tengeri ökoszisztémák és a tengeri élővilág sokféleségének megőrzése fontos és megóvandó közjavak;

C.   mivel a fenntartható – tengeri vagy édesvízi, part menti vagy a partoktól távol eső – akvakultúra a halászati ágazat fontos részét képezi;

D.   mivel a kisüzemi halászat különösen fontos szerepet tölt be a gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális életben, amely szerepet a KHP keretén belül megfelelően el kell ismerni és értékelni kell; mivel a halászati ágazat egészének visszaesése erőteljes csapást mért a parti közösségekre, ami EU-szerte súlyosan érintette a kisebb halászkikötőket;

E.   mivel az átalakított KHP-nak szavatolnia kell a halászati ágazat környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát a különböző vízrajzi medencékben, többek között azon decentralizált irányítási modell segítségével, amely a döntéshozatali központokat közelebb viszi a tényleges tevékenység helyszíneihez, és amely növeli az érdekeltek felelősségét;

F.   mivel a halászati ágazat a működő ökoszisztémáktól függő tevékenységeket foglal magában, így a kitermelésnek, a feldolgozásnak és a halászati termékek forgalmazásának hosszú távú fenntarthatósága szempontjából a bőséges halállományok és megfelelő környezeti állapotú tengeri ökoszisztémák elengedhetetlenek;

G.   mivel az európai halászati ágazat hozzájárul Európa társadalmi fejlődéséhez és gazdasági növekedéséhez azáltal, hogy közvetlenül és közvetetten munkahelyeket teremt, illetve évente 6,4 millió tonna halat termel ki;

H.   mivel a halászati ágazat többfunkciós jellege több területen is tetten érhető, például a társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális, tudományos és környezetvédelmi kérdésekre gyakorolt hatása révén;

I.   mivel a halászati tevékenységek főként a part menti területekre és a szigetekre vannak befolyással, hozzájárulnak azok hathatós irányításához, valamint társadalmi és gazdasági dinamikájukhoz; mivel ez különösen fontos e területek közösségei számára, amelyek a munkahelyek szűkössége és a helyi gazdaságok gyenge volta miatt gyakran hátrányos helyzetűek;

J.   mivel az átdolgozott KHP-nak szorosan kell kapcsolódnia a tengerügyi terület egyéb kiemelt uniós kezdeményezéseihez, különösen „Az európai tengerpolitikáról szóló konzultáció konklúziói” című bizottsági közleményhez (COM(2007)0575 ), amely szerint az európai halászati ágazat impulzust adhat az oceanográfiai dinamikára, az ökoszisztémákra és a halászati tevékenységhez közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó vízi fajok biológiájára vonatkozó ismereteinket elmélyítő hatalmas mennyiségű tudományos munka elkészítéséhez;

K.   mivel egy lendületes, jól irányított halászati ágazat egyre nagyobb mértékben hozzájárulhatna az európai társadalomhoz és az európai gazdasághoz, és így fontos szerepet tölthetne be az Európa 2020 stratégiában;

1.   hangsúlyozza, hogy a halászat az EU egyik fontos ágazata, amely az európai polgárokat minőségi élelmiszerrel látja el, valamint gazdasági és társadalmi hozzáadott értéket teremt az Európai Unió számára; ezért úgy véli, hogy az átdolgozott KHP-nak biztosítania kell a halászati erőforrások fenntartható kiaknázását, valamint a halállományok egészséges szinten történő megőrzését annak érdekében, hogy a halászati tevékenységeket a hagyományos területeken és közösségekben hosszú távon folytatni lehessen;

2.   úgy véli, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság a KHP fontos célkitűzése, és hangsúlyozza, hogy a KHP fő prioritásaként a fenntartható halászati ágazatot kell meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek is élvezhessék a halászattal járó környezeti, társadalmi és gazdasági előnyöket;

3.   hangsúlyozza, hogy megfelelő gazdálkodás mellett a halászat az élelmezésbiztonság, a foglalkoztatás, a dinamikus halászközösségek tekintetében és sok egyéb módon jobban szolgálhatná az európai társadalom jólétét; hangsúlyozza, hogy az egészséges halállományok, az egészséges tengeri ökoszisztémák és a tengeri élővilág sokféleségének megőrzése önmagukban is közjavat képeznek, amely csak akkor termelődik, ha a halállományokat fenntartható módon irányítják és a környezetre kifejtett szükségtelen negatív hatásokat minimalizálják;

4.   elengedhetetlennek tartja, hogy a bolygónk felszínének több mint kétharmadát borító tengereket olyan erőforrásként ismerjék el, amely létfontosságú szerepet tölt be más természeti erőforrások (pl. a halászat) előállításában; stratégiai fontosságúnak tartja továbbá, hogy a KHP egyértelmű és célzott intézkedéseket foglaljon magában annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma alapú megközelítés révén elláthassa stratégiai szerepét;

5.   hangsúlyozza, hogy a KHP hozzájárul az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig szóló stratégiájának megvalósításához, valamint az EU azon céljához, hogy 2020-ig megállítsa a biodiverzitás csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását a fenntartható halászatot biztosító jogszabályok elfogadása révén, egyrészt azáltal, hogy megelőző intézkedéseket hoz a destruktív halászati technikák felszámolására, másrészt biztosítja a túlhalászott halállományok helyreállítását, illetve a halászatban nem érintett fajok védelmére irányuló intézkedéseket fogad el;

6.   emlékeztet, hogy gazdasági szinten a halászati ágazat (az akvakultúrával együtt) évente hozzávetőlegesen 34,2 milliárd euró jövedelmet termel, társadalmi szinten pedig több mint 350 000 munkahelyet teremt a halászat, a halfeldolgozás és a forgalmazás területén, elsősorban a part menti és távoli régiókban, valamint a szigeteken;

7.   hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat többfunkciós jellegű, és a három hagyományos tevékenységi területe, illetve a gazdasági, környezeti és társadalmi szinten érzékelhető hatásai mellett jelentős szerepet játszik más területeken is, például a környezetvédelemben, a kultúrában, a szabadidős tevékenységekben és az idegenforgalom területén, a tudományok, az energiaügy és az oktatás terén, és e tekintetben különösen kiemeli a kisüzemi halászati ágazat jelentőségét;

8.  felhívja a Bizottságot annak megfelelő figyelembevételére, hogy a halászati ágazat fontos szerepet tölt be az alábbi területeken:

   i) kultúra – mivel hozzájárul a gasztronómiához, néprajzhoz, történelemhez, irodalomhoz, muzeológiához stb.,
   ii) szabadidős tevékenységek és turizmus – mivel számos különböző tevékenységre nyújt lehetőséget, például helyi halászokkal való tengeri kirándulásokra, bálna- és tengerimadár-szafarikra, környezetbarát merülésre stb.,
   iii) tudomány – mivel a tengerrel foglalkozó tudósokat és másokat segít kutatásukban,
   iv) energia – mivel elősegíti az új technológiák kifejlesztését, amelyek jelentős előnyökkel járhatnak a társadalom egésze számára,
   v) környezet – mivel megóvja a biológiailag érzékeny földrajzi területeket, valamint a part menti területeket, ahol a haltenyésztő és halnevelő telepek találhatók, továbbá segít a tengerek megtisztításában,
   vi) oktatás – mivel megkedvelteti a szabadtéri tevékenységeket, és a tenger tiszteletére nevel;

9.   hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat többfunkciós dimenziója révén olyan közjavakkal látja el a közösségeket, amelyek általánosságban az európai polgárok javát szolgálják, és nem pusztán azokét, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak a halászattal, amit el kell ismerni és értékelni kell; megállapítja továbbá, hogy a halászati tevékenységek többfunkciós jellege jelentős számú uniós polgár – különösen a part menti területeken élők – számára jár előnyökkel; úgy véli, hogy a KHP finanszírozásával összefüggésben a halászati ágazat többfunkciós jellegét teljes mértékben figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy e kiegészítő közjavak előállítása nem szolgálhat mentségül a KHP szükséges reformjainak késleltetésére;

10.   sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget azon kisebb halászkikötők számára, amelyeket a túlhalászás következtében hátrányosan érintett a kirakodások számának visszaszorulása;

11.   hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat (a vadon élő halak fenntartható halászatával és az akvakultúrával együtt) az EU élelmezésbiztonságának egyik legfontosabb pillére, és ekképpen fenntarthatóságát és stabilitását a KHP-reformnak garantálnia kell annak érdekében, hogy az ágazat a jövőben megfelelő minőségű és mennyiségű halászati terméket tudjon előállítani a több mint félmilliárd uniós polgár igényeinek kielégítésére;

12.   kiemeli a tengeri és édesvízi akvakultúrában rejlő, a halászat kiegészítésére irányuló lehetőségeket, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az EU élelmezésbiztonságához; hangsúlyozza, hogy egyedi politikára van szükség az akvakultúra-ágazat környezeti fenntarthatóságának biztosításához; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre általános minőségi kritériumokat az akvakultúra-ágazat számára, amelyek betartását az egész EU-ban biztosítani kellene, és amelyek figyelembe vennék az akvakultúra környezeti és társadalmi hatását; kéri továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy az importált akvakultúra-termékeket a vonatkozó uniós fenntarthatósági és minőségi – például környezetvédelmi és állatjóléti – normáknak megfelelően állították elő;

13.   megállapítja, hogy a Bizottság a 2011. július 13-án ismertetett javaslataiban nem foglalkozott a kedvtelési célú halászattal; hangsúlyozza, hogy a KHP reformfolyamatának részeként e kérdést külön kell tárgyalni;

14.   hangsúlyozza, hogy a halászattal közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban álló tevékenységek további diverzifikálása lelassíthatja a dolgozók tömeges elvándorlását az ágazatból, életben tarthatja a regionális szokásokat és hagyományokat, és megállíthatja néhány part menti terület elnéptelenedését;

15.   hangsúlyozza, hogy a halgazdálkodás egyre inkább tudományos adatokra épül, ami e területen ösztönzi az alkalmazott kutatást, elősegíti a tudást és támogatja a technológiai fejlődést és innovációt az intelligens növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

16.   hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat teljes egészében a halállományok egészségétől és az ökoszisztéma egyensúlyától függ, ezért a KHP reformjának a tengeri erőforrások őreként és irányítójaként újra erre kell összpontosítania, egy hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság megvalósításával az intelligens növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

17.   hangsúlyozza, hogy a halászati tevékenységek azok valamennyi dimenzióját tekintve – ideértve a fenntartható akvakultúrát, a közvetett és közvetlen hatásokat, valamint a közjavak megteremtésében játszott szerepüket – biztosítják a társadalmi és területi kohéziót, elősegítik a szakképzést, valamint a társadalmi és gazdasági dinamizmust az inkluzív növekedést támogató Európa 2020 stratégiával összhangban;

18.   hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat önmagában és az integrált tengerpolitika (ITP) révén is hozzájárul a nyitott gazdaságra vonatkozó Rio+20-as célok eléréséhez, a munkahelyteremtéshez és a szegénység felszámolásához;

19.   kijelenti, hogy a halászati tevékenységek fontos szerepet játszanak az ITP tágabb összefüggésében, és kulcsszerepük van a tengeri területrendezési politikákban, valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap keretén belül;

20.   kéri a Bizottságot, hogy ismerje el a halászati ágazat többfunkciós jellegét és azt az értéket, amelyet a közjavak széles skálájának előállításával megteremt;

21.   kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli politikai javaslataiban és határozataiban biztosítsa, hogy a KHP hozzájáruljon az átfogó politikai célok, így például az Európa 2020 stratégia megvalósításához; úgy véli, hogy a KHP alapvető fontosságú reformfolyamata keretében a KHP-t a fejlesztés egyik forrásaként kell elismerni az európai növekedési projekttel összefüggésben, és meg kell teremteni a benne rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatásához szükséges feltételeket; kéri a Bizottságot, hogy e politikák kialakítása és végrehajtása során vegye figyelembe a halászat és a part menti régiók jellegzetességeit;

22.   felhívja a Bizottságot, hogy a „feltételesség” a közös agrárpolitikában már alkalmazott koncepcióját építse be az átdolgozott KHP-ba annak biztosítása érdekében, hogy a környezetbarát halászati eljárások pozitív diszkriminációban részesüljenek, például a forrásokhoz való hozzáférés javítása révén;

23.   felhívja a Bizottságot, hogy a párhuzamos tevékenységek kialakításának elősegítése érdekében találjon olyan jogi megoldást, amely lehetővé teszi a halászok számára, hogy a „halászathoz kapcsolódó tevékenységek” széles körén belül egyéb jövedelemforrásra is szert tegyenek anélkül, hogy az pénzügyi büntetéssel járna számukra;

24.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(2) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.


A közelmúltbeli magyarországi politikai fejlemények
PDF 91k   DOC 56k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről (2012/2511(RSP) )
P7_TA(2012)0053 B7-0095/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 56., 114., 167. és 258. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára és az Emberi Jogok Európai Egyezményére (EJEE), melyek az alapjogok tiszteletben tartására, előmozdítására és védelmére vonatkoznak,

–   tekintettel Magyarország új Alaptörvényére, amelyet a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2011. április 18-án fogadott el, és amely 2012. január 1-jén lépett hatályba (a továbbiakban: az új alkotmány), és tekintettel az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseire, melyet az Országgyűlés 2011. december 30-án fogadott el (a továbbiakban: az átmeneti rendelkezések),

–   tekintettel az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága (Velencei Bizottság) által közzétett CDL(2011)016. és CDL(2011)001. számú, az új magyar alkotmányról és az új magyar alkotmány kidolgozásának folyamatával kapcsolatban felmerült három jogi kérdésről szóló véleményekre,

–   tekintettel a magyarországi médiatörvényről szóló 2011. március 10-i állásfoglalására(1) , és a felülvizsgált magyar alkotmányról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására(2) ,

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről: az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról szóló közleményére (COM(2003)0606 végleges);

–   tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes a médiaszabadsággal és -pluralizmussal foglalkozó magas szintű munkacsoportot hozott létre,

–   tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az Európai Parlament 2012. január 18-i plenáris ülésén a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről tett nyilatkozataira, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által szervezett 2012. február 9-i meghallgatásra,

–   tekintettel az Európai Bizottság 2012. január 17-i döntésére, melynek értelmében gyorsított jogsértési eljárást indított Magyarország ellen a központi bank és az adatvédelmi hatóságok függetlenségének, valamint a bíróságokat érintő intézkedések ügyében,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint a demokrácia és a jogállamiság értékein, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az EJEE-ben rögzített alapjogok és szabadságok kétségbevonhatatlan tiszteletén és az említett jogok, szabadságok és elvek jogi értékének elismerésén alapul, amit még inkább bizonyít az EU közelgő csatlakozása az EJEE-hez;

B.   mivel a jelenlegi és csatlakozó tagállamok, valamint az EU feladata annak biztosítása, hogy a tagállamok jogszabályainak tartalma és a jogalkotás folyamata megfeleljen az uniós jogszabályoknak és értékeknek, különösen a koppenhágai kritériumokban, az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben foglaltaknak, továbbá hogy az elfogadott jogszabályok betűje és szelleme ne mondjon ellent ezen értékeknek és eszközöknek;

C.   mivel Magyarország 2011. április 18-án új alkotmányt fogadott el, melynek elfogadását és egyes rendelkezéseit az Európai Parlament bírálta 2011. július 5-i állásfoglalásában, melyben felhívta a magyar kormányt, hogy rendezze a Velencei Bizottság által kiemelt kérdéseket és aggályokat, és amelyben felhívta az Európai Bizottságot, hogy alaposan tekintse át és elemezze az új alkotmányt és az abban rögzített sarkalatos törvényeket annak ellenőrzése érdekében, hogy következetes összhangban állnak-e a közösségi vívmányok betűjével és szellemével, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájával;

D.   mivel a sarkalatos törvények elfogadása számos területen aggályokat ébresztett, nevezetesen a bírói függetlenséggel, a központi bank függetlenségével, az adatvédelmi hatóság függetlenségével, a politikai verseny és hatalomváltás tisztességes feltételeivel, valamint a jövedelemadó rendszerét kétharmados döntéshozatal alá rendelő, úgynevezett stabilitási törvénnyel kapcsolatban, továbbá a sarkalatos törvényekkel kapcsolatban, amelyek a jelenlegi többségnek kizárólagos jogot biztosítanak arra, hogy szokatlanul hosszú időre nevezzen ki tisztviselőket, ami korlátozza a jövőbeli kormányok kormányzási képességét;

E.   mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a legfőbb ügyésznek jogában áll majd az ügyek bíróságok elé utalása, ami sérti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a bírói függetlenséget;

F.   mivel az új alkotmánynak és átmeneti rendelkezéseinek megfelelően a Legfelsőbb Bíróságot Kúriává nevezték át, és a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének hat évre szóló megbízatását 2 év után, idő előtt megszakították;

G.   mivel az új alkotmány előírja a bírák és ügyészek kötelező nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre való csökkentését, kivéve a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész esetében, ami diszkriminatív lehet, és mintegy 300 bíró nyugdíjazását eredményezi, ami az igazságszolgáltatás működésébe való súlyos beavatkozásnak minősül;

H.   mivel az új alkotmány rendelkezéseinek értelmében a négy parlamenti biztosból álló rendszert egyetlen biztosra szűkítették, idő előtt megszüntetve ezáltal az adatvédelemért és a közérdekű adatok nyilvánosságáért felelős korábbi parlamenti biztos hat évre szóló megbízatását, hatáskörét pedig egy újonnan létrehozott hatósághoz helyezték át, ami a függetlenségébe való súlyos beavatkozásnak minősül;

I.   mivel a magyar Országgyűlés több visszamenőleges hatályú törvényt is elfogadott, megsértve ezzel az európai jog egyik alapelvét, nevezetesen azt, hogy nem lehet visszamenőleges hatályú törvényeket elfogadni;

J.   mivel az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, nemrégiben elfogadott törvény szokatlanul szigorú szabályokat határoz meg az egyházak bejegyzését illetően, és a bejegyzés feltételéül szabja a parlament kétharmados többséggel hozott jóváhagyását;

K.   mivel az új alkotmány rendelkezései jelentősen megnyirbálták a magyar Alkotmánybíróságnak a költségvetéssel kapcsolatos törvények felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét;

L.   mivel – amint arra a Velencei Bizottság jelentése is rámutat – aggodalomra ad okot azon kérdések jelentős száma, amelyeket kétharmados többséget igénylő sarkalatos törvényekben kell részletesen szabályozni, ideérve az olyan kérdéseket is, amelyeket a rendes politikai folyamatokra kellene bízni, és amelyeket általában egyszerű többséggel szokás dönteni;

M.   mivel az Európai Bizottság alelnöke, Viviane Reding hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság ellenőrizni kívánja, hogy sérti-e a bírói függetlenséget a magyar bírósági rendszer átszervezése; mivel az Európai Bizottság alelnöke, Neelie Kroes, valamint a média szabadságával és pluralizmusával foglalkozó magas szintű munkacsoport vezetője, Vaira Vike Freiberga többször hangot adott aggályainak a magyarországi média szabadságával és pluralizmusával kapcsolatban;

N.   mivel az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso 2012. január 18-án hangsúlyozta, hogy a jogi szempontok mellett a magyarországi demokrácia minőségével kapcsolatban is aggályok merülnek fel, és felszólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a demokrácia és a szabadság elveit, és ne csupán elméletben, hanem a gyakorlatban, valamint az ország politikai és társadalmi életében is érvényesítsék azokat;

O.   mivel az Európai Bizottság 2012. január 17-én jogsértési eljárásokat indított Magyarország ellen három kérdésben, nevezetesen a Magyar Nemzeti Bank függetlensége, a bírák kötelező nyugdíjkorhatárának a magyar Alaptörvényben rögzített csökkentése, valamint az adatvédelmi hivatal függetlensége ügyében, ezenkívül további tájékoztatást kért a magyar hatóságoktól a bírói függetlenséggel kapcsolatban;

P.   mivel az Európai Parlament „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás ” című, 2010. december15-i állásfoglalásában(3) szorgalmazta „az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közlemény nyomon követését annak érdekében, hogy meghatározzák az emberi jogok lehetséges megsértése okozta problémák kezelésének átlátható és koherens módozatait, továbbá hogy az új emberi jogi szerkezet alapján megfelelő módon alkalmazzák az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét”;

Q.   mivel a magyar kormány, és konkrétan a magyar miniszterelnök a Bizottságnak szóló levelében és európai parlamenti felszólalásában jelezte, hogy kész a jogsértési eljárások hátterében álló problémák kezelésére, a kérdéses jogszabályok módosítására és az európai intézményekkel való, a jogi eljárásokon túli további együttműködésre;

R.   mivel az Európai Parlament szerepet vállal az uniós vívmányokban foglalt alapvető jogok, szabadságok és elvek mind a 27 tagállamban történő tiszteletben tartásának ellenőrzésében;

1.   súlyos aggodalmának ad hangot a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és szociális jogok, a fékek és ellensúlyok rendszere, az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma terén fennálló magyarországi helyzet miatt;

2.   a magyar állampolgárok és az Európai Unió közös érdekében felhívja a magyar kormányt, hogy tegyen eleget az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság fent említett kérdésekkel kapcsolatos ajánlásainak, bírálatainak és kéréseinek, és az Európai Unió alapvető értékeinek és normáinak tiszteletben tartása mellett módosítsa ennek megfelelően az érintett jogszabályokat;

3.   tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság elkötelezett annak alapos vizsgálata mellett, hogy megfelelnek-e a magyar jogszabályok nemcsak az európai jogszabályok betűjének, hanem azok szellemének is;

4.  felhívja az Európai Bizottságot mint a szerződések őrét, hogy szorosan kövesse nyomon a fent említett jogszabályok esetleges módosításait és végrehajtását, valamint az európai szerződések betűjének és szellemének való megfelelésüket, továbbá végezzen alapos vizsgálatot az alábbiak biztosítása érdekében:

   a) a bíróságok teljes körű függetlensége, különös tekintettel annak biztosítására, hogy az Országos Bírósági Hivatalt, a Legfőbb Ügyészséget és általában a bíróságokat politikai befolyástól mentesen irányítsák, és a függetlenül kinevezett bírák mandátumát ne lehessen önkényesen lerövidíteni;
   b) a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó szabályozásnak az európai jogszabályokkal való összhangja;
   c) az adatvédelem intézményi függetlenségének és az információ szabadságának helyreállítása és a vonatkozó törvény betűje és végrehajtása révén történő szavatolása;
   d) az Alkotmánybíróság bármely jogszabály felülvizsgálatával kapcsolatos jogának visszaállítása, ideértve a költségvetési és adóügyi törvények felülvizsgálatához való jog visszaállítását is;
   e) a média szabadságának és pluralizmusának a magyar médiatörvény betűje és végrehajtása révén történő garantálása, különös tekintettel a civil társadalom és az ellenzék képviselőinek a Médiatanácsban való részvételére;
   f) az új választási törvény európai demokratikus normáknak való megfelelése és a politikai hatalomváltás elvének tiszteletben tartása;
   g) a politikai ellenzék demokratikus fellépéshez való jogának intézményeken belüli és azokon kívüli szavatolása;
   h) annak biztosítása, hogy az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény tiszteletben tartsa a lelkiismereti szabadság alapvető elveit, és ne kösse a magyar parlament kétharmados többsége általi jóváhagyáshoz az egyházak bejegyzését;

5.   felhívja az Európai Bizottságot, hogy kérje ki a Velencei Bizottság véleményét az új alkotmányból, az átmeneti rendelkezésekből és a sarkalatos törvényekből álló jogalkotási csomag egészéről, és továbbra is működjön együtt e kérdésekben az Európa Tanáccsal;

6.   utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy az Európai Bizottsággal, az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal együttműködve kísérje figyelemmel a Bizottság és az Európai Parlament ezen állásfoglalás 4. pontjában foglalt ajánlásainak végrehajtását és a végrehajtás módját, és megállapításairól készítsen jelentést;

7.   utasítja az Elnökök Értekezletét, hogy a 6. pontban említett jelentés fényében mérlegelje, hogy szükség van-e intézkedések – köztük az eljárási szabályzat 74e. cikke és az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések – életbe léptetésére;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Alapvető Jogok Ügynökségének, az EBESZ-nek és az ENSZ-főtitkárnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0094 .
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0483 .
(3) Elfogadott szövgek, P7_TA(2010)0483


Az oroszországi helyzet
PDF 94k   DOC 59k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a közelgő oroszországi elnökválasztásról (2012/2505(RSP)
P7_TA(2012)0054 B7-0052 , 0056 , 0057 , 0058 és 0060/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Európai Unió és az Oroszországi Föderáció között megkötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 1997-ben lépett életbe, és amelyet az azt felváltó új megállapodás érvénybe lépéséig meghosszabbítottak,

–   tekintettel arra, hogy jelenleg tárgyalások folynak az EU–Oroszország kapcsolatoknak új, átfogó keretet biztosító új megállapodásról, valamint tekintettel a 2010-ben kezdeményezett modernizációs partnerségre,

–   tekintettel az Oroszországról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2011. december 15-i, küszöbönálló brüsszeli EU–Oroszország csúcstalálkozóról és a 2011. december 4-i Állami Duma-választások eredményéről szóló, 2011. december 14-i(1) és az Orosz Állami Duma 2011. decemberi választására való felkészülésről szóló, 2011. július 7-i(2) állásfoglalására,

–   tekintettel az EBESZ/ODIHR Orosz Állami Duma 2011. december 4-i választásáról szóló 2012. január 12-i végleges megfigyelési jelentésére,

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) az orosz parlamenti választásokról szóló, 2012. január 23-i végleges megfigyelési jelentésére, valamint a választásokat követően Oroszországba látogató küldöttségének 2012. január 21-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációkra és különösen az e tárgyban tartott legutóbbi, 2011. november 29-i ülésre,

–   tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének az oroszországi Állami Duma-választásokról kiadott 2011. december 6-i nyilatkozatára, valamint a 2011. december 14-én, Strasbourgban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón elhangzott beszédére, továbbá az oroszországi politikai helyzetről szóló 2012. február 1-jei beszédére,

–   tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke EU–Oroszország-csúcstalálkozót követő, 2011. december 15-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az EU és Oroszország közötti megerősített együttműködés és jószomszédi viszony rendkívül döntő fontosságú Európa stabilitása, biztonsága és gazdasági jóléte szempontjából; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerség kialakítása csak közös értékeken alapulhat;

B.   mivel továbbra is aggasztóak az Oroszországi Föderációban végbemenő, az emberi jogok tiszteletben tartásával és védelmével, valamint a közmegegyezésen alapuló demokratikus elvek, választási szabályok és eljárások tiszteletben tartásával kapcsolatos fejlemények; mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagja, és így elkötelezte magát a demokrácia alapelvei és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett,

C.   mivel 2011. április 12-én az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletben utasította el a politikai pártok oroszországi bejegyzésének nehézkes eljárásait, amelyek nem felelnek meg az Európa Tanács és az EBESZ választási normáinak; mivel a politikai pártok és jelöltek regisztrációjának korlátozása akadályozza a politikai versenyt és a pluralizmust Oroszországban;

D.   mivel a választási törvények javítására irányuló, a közelmúltbeli korlátozott lépések ellenére az általános szabályok továbbra is túlságosan bonyolultak, és mivel következetlen alkalmazásuk pedig az ellenzék elleni hátrányos megkülönböztetéshez vezet;

E.   mivel 2011. december 22-i üdvözlő beszédében a Duma elnöke, Medvegyev elnök számos, a politikai rendszert illető változást jelentett be, többek között egy új, független állami televíziós szolgáltatás létrehozását, egyszerűsített eljárásokat a pártok és az elnökjelöltek részére, a regionális kormányzók közvetlen megválasztásának újbóli bevezetését és a választási csalás kivizsgálását;

F.   mivel az EBESZ/ODIHR végleges megfigyelési jelentése szerint a 2011. december 4-i Duma-választások nem tartották tiszteletben a szabad és tisztességes választások szabályait, illetve a választásokat az állam és a kormányzó párt közötti konvergencia, a választási adminisztráció függetlenségének hiánya, a média részrehajlása és a különböző szinteken történő állami beavatkozás jellemezte; mivel a jelentés szerint a Duma-választások során az eljárási szabályokat számos esetben megsértették, nyilvánvaló manipulációkra került sor, illetve előfordult egyazon szavazat többszöri leadása is;

G.   mivel a hazai választási megfigyelő szervezet, a Golosz végső jelentésében azt közölte, hogy „a választás sem szabad, sem tisztességes nem volt, és sem az orosz választási törvénynek, sem a nemzetközi választási normáknak nem felelt meg” és hogy „nem tartották be a választások alapelveit, nevezetesen nem volt igazi verseny és az érintett feleknek nem voltak egyenlő jogaik, nem volt semleges adminisztráció, sem független választási bizottságok, a választás nem felelt meg a jogszabályoknak és a szavazatszámlálás sem volt megfelelő”;

H.   mivel a 2011. december 4-i Duma-választások óta az orosz nép számos tömegdemonstráció – különösen a fehér szalagos demonstráció – keretében nyilvánította ki a nagyobb mértékű demokrácia, ideértve a szabad és tisztességes választások és a választási rendszer átfogó reformja iránti vágyát;

I.   mivel a politikai pluralizmus a demokrácia és a modern társadalom egyik sarokköve és a politikai legitimáció egyik forrása; mivel az elnökválasztások előkészületeinek garantálniuk kell a szabad és tisztességes eljárást, amely egyenlő esélyt kínál minden jelölt számára; mivel a bejegyzési eljárások ismét megakadályozták egyes jelöltek választásokon való részvételét;

J.   mivel az EU és Oroszország közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedek során folyamatosan fejlődtek, aminek következtében mély és átfogó kölcsönös függőség alakult ki, amely a jövőben még tovább fog fokozódni; mivel az EU és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása kiemelkedő jelentőséggel bír a két partner közötti együttműködés további fejlődése és fokozása szempontjából;

K.   mivel Oroszország kétszer is megakadályozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadjon el a szíriai válságról, melyben az Arab Liga EU által is támogatott tervének támogatását kérték volna;

1.   tudomásul veszi az EBESZ/ODIHR és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Duma-választásokról szóló jelentéseit, melyek szerint a választások nem tettek eleget az EBESZ által meghatározott választási normáknak, illetve a választásokat az állam és a kormányzó párt közötti konvergencia, az eljárási szabályok megsértése, nyilvánvaló manipuláció és a választási adminisztráció függetlenségének hiánya jellemezte;

2.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a választások eredménye (a Duma összetétele) nem teszi lehetővé a helyzet javulását a Duma orosz politikai rendszerben betöltött szerepe és befolyása tekintetében;

3.   felszólítja az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságába delegált küldöttségét, hogy orosz kollégáiknál következetesen vessék fel a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság kérdését; ezenkívül felszólít az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság tevékenységeinek értékelésére, valamint a parlamenten kívüli ellenzékkel és a civil társadalommal folytatott párbeszéd elmélyítésére;

4.   felhívja a figyelmet az Állami Duma-választások érvénytelenné nyilvánítására való legutóbbi felhívásokra, és felszólítja az orosz hatóságokat a csalásról és megfélemlítésről szóló összes jelentés átfogó és átlátható vizsgálatára, a felelősök megbüntetése, valamint – bizonyított szabálytalanságok esetén – a szavazás megismétlése érdekében; hangsúlyozza, hogy az orosz választási jogszabályok lehetőséget adnak a fellebbezésre és a kiigazításra; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Központi Választási Bizottság nem kezelte átláthatóan a panaszokat, és nem foglalkozott azokkal megfelelő hatékonysággal és kellő időben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a választási visszaélés, csalás és szabálysértés miatt egyéni választókerületekben benyújtott közel 3000 kifogást az illetékes bíróságok elutasították és csak kevés ügy van még függőben;

5.   tudomásul veszi Medvegyev elnök bejelentését, miszerint átfogó változtatásokat hajtanak végre a politikai rendszerben, melynek keretében gondoskodnak a politikai pártokra vonatkozó bejegyzési eljárás régóta szükségessé vált egyszerűsítéséről; komoly elkötelezettségre szólít fel a tömegtájékoztatás szabadságával, a gyülekezési szabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos problémák megoldása érdekében; megismétli, hogy az EU készen áll arra, hogy – többek között modernizációs partnerség által biztosított keretek közt is – együttműködjön Oroszországgal az emberi és az alapvető jogok tiszteletben tartásának javítása, valamint a független jogállamiság rendszerének Oroszországban történő megerősítése érdekében;

6.   felszólítja az orosz kormányt, hogy az EBESZ ajánlásaival összhangban terjesszen elő olyan jogszabálycsomagot, amely egy ténylegesen demokratikus politikai rendszer kialakítását célozza, többek között a politikai pártokra és az elnökjelöltekre vonatkozó bejegyzési szabályok egyszerűsítését előmozdító reformokkal, és hogy foglalkozzon e szabályok korlátozó alkalmazásának problémájával, annak érdekében, hogy mihamarabb valóban szabad és tisztességes választásokra kerüljön sor;

7.   hangsúlyozza, hogy az oroszországi békés tüntetésekkel az orosz nép a szabad és tisztességes választások iránti igényét fejezi ki; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy a közelmúltbeli felvonulásokat tekintsék lehetőségnek arra, hogy lépéseket tegyenek a demokrácia, a politikai részvétel és a jogállamiság megerősítéséhez szükséges reformok meghozatala felé, beleértve a választási törvény reformját, az Európa Tanács és az EBESZ normáival összhangban; sürgeti az orosz hatóságokat e normák gyakorlatban történő megvalósítására, annak érdekében, hogy márciusban garantáltan szabad és demokratikus elnökválasztásra kerüljön sor, melyen valamennyi jelölt egyenlő esélyekkel indul;

8.   elítéli, hogy nemzetközi megfigyelők beszámolói és átlagpolgárok által készített videofelvételek tanúsága szerint a rendőrség lecsapott a választási szabálytalanságok és csalások ellen tiltakozó békés tüntetőkre; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy az Oroszországi Föderáció alkotmányával összhangban maradéktalanul tartsák tiszteletben a gyülekezési szabadságot és a szólásszabadságot;

9.   emlékeztet arra, hogy a választások kapcsán észlelt egyik legfontosabb hiányosság az volt, hogy a Duma-választásokra való felkészülés idején korlátozták a politikai pluralizmust; aggodalmának ad hangot ellenzéki jelölteknek a 2012. március 4-i elnökválasztáson való részvételből történő kizárása miatt, ami újfent aláássa a politikai versenyt és a pluralizmust;

10.   felszólítja az orosz hatóságokat, hogy kezdjenek párbeszédet az ellenzékkel, és sajnálatát fejezi ki a Grigorij Javlinszkij jelöltségét elutasító döntés miatt, ami megakadályozza azt is, hogy pártja részt vegyen a megfigyelésben;

11.   felszólítja az EBESZ-t, az Európa Tanácsot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy – az orosz hatóságokkal elért megállapodásnak megfelelően – kövessék nyomon a szabálytalanságok kivizsgálását, és kísérjék szorosan figyelemmel az elnökválasztások előkészületeit, valamint a választási szabályok betartását;

12.   megjegyzi, hogy az oroszországi elnökválasztást várhatóan 600 nemzetközi megfigyelő követi nyomon (megfigyelőket küld az EBESZ/ODIHR, a PACE, a Shanghai Együttműködési Szervezet és a CIS is); hangsúlyozza, hogy a választási eljárás EBESZ/ODIHR és az Európai Tanács normáinak megfelelő, hatékony megfigyelésének biztosítása érdekében a nemzetközi és nemzeti választási megfigyelési tevékenységet teljes körűen le kell folytatni; felhívja az orosz hatóságokat a Duma-választások esetében jelentett beavatkozás és akadályoztatás elkerülésére;

13.   ismételten felszólítja a vizsgálóbizottságot, hogy végezzen átfogó és alapos, tabuktól mentes nyomozást a Szergej Magnyickij halálának ügyében, hogy sürgősen mutassanak fel konkrét eredményeket és minden szükséges intézkedést tegyenek meg a felelősök bíróság elé állítása érdekében; szorgalmazza, hogy az orosz hatóságok további tétlensége esetén a Tanács a Szergej Magnyickij megkínzásával és halálával, valamint a bűncselekmény eltussolásával kapcsolatban bűnösnek talált személyekkel szemben vegye fontolóra az Unión belüli utazási tilalomra vagy pénzeszközeik befagyasztására vonatkozó intézkedések meghozatalát;

14.   mélységes aggodalmának ad hangot a szélsőséges politikai irányzatok elleni jogszabállyal való visszaélés miatt, melynek segítségével lehetővé vált a büntetőjog olyan civil szervezetekkel és vallási kisebbségekkel szembeni illegális végrehajtása, mint a Memorial, a Jehova Tanúi és a Falun Dafa, továbbá anyagaik szélsőségességgel indokolt, nem megfelelő betiltása;

15.   határozottan elítéli, hogy a szentpétervári Törvényhozó Gyűlés jogszabályt fogadott el a szexuális irányultság hirdetése ellen; hasonlóképpen elítéli a Rjazany, Arhangelszk és Kosztroma régiójában elfogadott hasonló jogszabályokat; felszólítja az orosz hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával összhangban vessenek véget a szexuális irányultsággal vagy nemi identitással kapcsolatos kifejezés szabadsága korlátozásának; felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy adjon hangot az Európai Unió e jogszabályokkal szembeni ellenérzéseinek;

16.   határozottan felszólítja Oroszországot, hogy csatlakozzon a nemzetközi egyetértéshez, és tegye lehetővé a Biztonsági Tanács számára, hogy az Arab Liga javaslatai alapján fellépjen a szíriai válság megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként komolyan kell vennie a nemzetközi béke és biztonság tekintetében vállalt felelősségét; felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul hagyjon fel azzal, hogy a szíriai kormánynak fegyvereket és katonai eszközöket ad el;

17.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0575 .
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0335 .


Megállapodás az EU és Marokkó között a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről
PDF 106k   DOC 57k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásról (2012/2522(RSP) )
P7_TA(2012)0055 B7-0048 , 0049 , 0051 és 0054/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a Földközi-tenger déli partján fekvő országok között,

–   tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra,

–   tekintettel a 2005. október 14-i tanácsi határozatra, mely engedélyezi a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, valamint a halak és a halászati termékek kereskedelmének kölcsönös liberalizációjáról szóló tárgyalások folytatását Marokkóval,

–   tekintettel a 2011. december 14-i tanácsi határozatra, amely jóváhagyja tárgyalások folytatását Egyiptommal, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával olyan „mélyreható és átfogó” szabadkereskedelmi térségek létrehozása érdekében, amelyek az ezen országokkal fennálló euromediterrán társulási megállapodások részét képezik,

–   tekintettel az Európai Bizottság „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200 végleges),

–   tekintettel „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló 2011. május 25-i közös közleményre (COM(2011)0303 végleges),

–   tekintettel „A nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról” című 2010. november 25-i állásfoglalására(1) ,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban folytatott egyetértési eljárásra, a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodástervezet (a továbbiakban a „megállapodás”) tekintetében (15974/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel az arab tavasz eseményeit követően a Földközi-tenger déli partjának politikai átalakulása az Uniótól határozott, hatékony és gyors választ követelt meg;

B.   mivel a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott erősödő kereskedelmi kapcsolatok és a kereskedelem kiegyensúlyozott és progresszív liberalizációja e válasz fontos alkotóelemét képezik;

C.   mivel a kereskedelem és a beruházás a növekedés motorját képezi, illetve hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, közelebb hozza egymáshoz a népeket, megerősíti a nemzetek közötti kapcsolatokat és hozzájárul a politikai stabilitáshoz;

D.   mivel a 2000. március 1. óta hatályos EU és Marokkó közötti társulási megállapodás 16. cikke kimondja, hogy az Európai Közösség és Marokkó a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, a halak és a halászati termékek vonatkozásában fokozatosan fogja végrehajtani a kölcsönös kereskedelem nagyobb fokú liberalizálását;

E.   mivel az Unió továbbra is jelentős többlettel rendelkezik a Marokkóval folytatott árukereskedelem terén, ami 2010-ben elérte az 5,4 milliárd eurót;

F.   mivel az Unió jelentős, több mint 4 milliárd eurós többlettel rendelkezik a Földközi-tenger déli partján fekvő országokkal folytatott mezőgazdasági és halászati árukereskedelem terén, ám a Marokkóval folytatott, mezőgazdasági és halászati árukat, valamint feldolgozott élelmiszereket érintő kétoldalú kereskedelem deficitje 2010-ben elérte az 871 millió eurót; mivel a mezőgazdasági és halászati termékek kereskedelme a marokkói export mintegy 18%-át teszi ki;

G.   mivel a mezőgazdaság Marokkó GDP-jének 15–20%-át, exportjának 12%-át, a marokkói munkaerőnek pedig 38%-át teszi ki, sőt a vidéki területeken ez utóbbi aránya elérheti a 75%-ot is; mivel ez azt mutatja, hogy az ágazat stabilitása és bővítése rendkívül fontos az ország politikai stabilitása szempontjából;

H.   mivel a megállapodás (az eddigi 33% helyett) a marokkói mezőgazdasági és halászati termékek 55%-ára kivetett vámtarifákat azonnali hatállyal, és (az eddigi 1% helyett) az uniós mezőgazdasági és halászati termékek 70%-ára kivetett vámtarifákat 10 éven belül liberalizálja;

I.   mivel a megállapodás kiegyensúlyozott működéséhez alapvető fontosságú az érzékeny termékek ellenőrzése és a kvóták szigorú betartása;

J.   mivel a bármely harmadik országból az Unióba importált valamennyi mezőgazdasági terméknek meg kell felelnie az Unió egészségügyi és növény-egészségügyi szabályainak;

K.   mivel Marokkó a Földközi-tenger déli partján fekvő négy olyan ország egyike, amelyekkel kapcsolatban a Tanács mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalási irányelveket hagyott jóvá; mivel a mezőgazdasági termékek kereskedelme e tárgyalások részét fogja képezni;

Általános megfontolások

1.   úgy véli, hogy a piacok megnyitása és az uniós belső piacba történő fokozatos integráció hatékony eszköz lehet a Földközi-tenger déli partján fekvő országok fejlődése szempontjából, és hozzájárul a térség gazdasági, migrációs és biztonsági problémáit okozó, széles körben elterjedt szegénység és munkanélküliség csökkentéséhez; úgy véli, hogy e célkitűzés megvalósításához az Uniónak késznek kell mutatkoznia kereskedelmi engedményeket tenni;

2.   emlékeztet az arab tavasz eseményeit követő uniós kötelezettségvállalásra, amely szerint az EU segíteni fogja a Földközi-tenger déli partján fekvő országok demokratikus átalakulását, mégpedig nagyobb szabadságot és gazdasági lehetőségeket nyújtó kereskedelmi és gazdasági eszközök bevetésével; úgy véli, hogy Marokkó az alkotmányreformmal és a választások tisztességes lefolytatásával jelentős lépéseket tett a demokrácia megszilárdításának irányába; ennek kapcsán üdvözli a megállapodást, mivel az pozitív lépés a politikai stabilizáció és a kölcsönösen fenntartható gazdasági fejlődés támogatása felé;

3.   alapvetően fontosnak tartja, hogy a kereskedelmi és beruházási kezdeményezések a társadalom valamennyi rétege számára előnyösek legyenek, és kimondottan a kkv-kat és a mezőgazdasági kistermelőket célozzák meg; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a marokkói mezőgazdasági termelők több mint 80%-a kevesebb mint öt hektárnyi földdel rendelkezik, és ezért üdvözli, hogy a Confédération marocaine de l'agriculture et du développement rural (Marokkói Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Szövetség, COMADER) támogatja a megállapodást; emlékeztet arra, hogy az élelmiszer-biztonságnak nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, környezetvédelmi és kulturális vonatkozásai is vannak;

A megállapodás

4.   hangsúlyozza, hogy – tekintettel a marokkói mezőgazdasági ágazat jelentőségére és befolyására, különösen a munkahelyteremtésben – e megállapodás kulcsfontosságú szerepet tölt be az ország gazdasági fejlődésében és politikai stabilizációjában, mivel új exportlehetőségeket teremt a marokkói termékek szempontjából a legfőbb piacot jelentő Unióba; úgy véli, hogy a megállapodás lehetőséget biztosít majd az Unió mezőgazdasági ágazata, elsősorban a feldolgozott élelmiszerek iparága számára is; rámutat arra, hogy az uniós exportőrök számára végső soron előnyös lesz a marokkói behozatali vámok eltörlése a mezőgazdasági és halászati termékcsaládok 70%-ának esetében, és ez az intézkedés – a teljes körű bevezetést követően – a becslések szerint évi 100 millió eurónyi vám megtakarításával jár majd;

5.   üdvözli, hogy további nem tarifális intézkedések – például az európai földrajzi megjelölések különleges védelmére irányuló jövőbeli tárgyalások, fokozott védelmi mechanizmusok és egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések – kerültek be a megállapodás szövegébe; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU és Marokkó olyan vitarendezési mechanizmusban állapodott meg, amely lehetővé teszi, hogy bármely fél jogorvoslattal éljen, amennyiben a másik fél nem tartja be a megállapodásban foglaltakat;

6.   felhívja a figyelmet egyes uniós ágazatoknak az érzékeny gyümölcs- és zöldségfélék megnövelt vámmentes importkvótáival kapcsolatos aggodalmára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az európai termelőkre gyakorolt hatásokat, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők bevételeire, és erről rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet;

7.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai ipari csoportok a belépési árrendszerben tapasztalható állítólagos csalásokról panaszkodnak, és garanciát kér arra, hogy a megállapodásban előírt megnövelt vámkontingenseket az Unió megfelelően szabályozza, valamint hogy a belépési árak mechanizmusának végrehajtására irányuló szabályokat ne lehessen félreértelmezni; hangsúlyozza, az európai szereplők panaszokat nyújtottak be az OLAF-hoz és az Európai Parlament Petíciós Bizottságához, és ez utóbbi felkérte a Bizottságot, hogy a csalások megszüntetése érdekében változtassa meg a belépési árrendszert; e tekintetben tudomásul veszi a közös agrárpolitika legutóbbi reformja során felmerült, arra irányuló javaslatokat, hogy a belépési árrendszer végrehajtására vonatkozó szabályokat hangolják össze a Közösségi Vámkódexszel; úgy véli, hogy ennek – a hatékony ellenőrzési intézkedések bevezetése érdekében – a mezőgazdasági piacok közös szervezésére irányuló végrehajtási rendelet módosításával kell járnia;

8.   úgy véli, hogy a megállapodás konkrét intézményi rendelkezéseket és mechanizmusokat ír elő, például a piaci zavarok elkerülése érdekében folytatott együttműködést, a Bizottság által harmadik országokkal – többek között Marokkóval – életre hívott szakértői csoportokat, a társulási megállapodás irányítása keretében felállított, mezőgazdasági kereskedelemmel foglalkozó albizottságot, a politikákkal és a termeléssel kapcsolatos eszmecserét, valamint a jegyzőkönyv 7. cikkének értelmében létrehozott védzáradékot; felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben alkalmazza ezeket a mechanizmusokat;

Átfogóbb kereskedelmi és gazdasági kérdések

9.   hangsúlyozza, hogy az uniós belső piacra való jutást bizonyos egészségügyi, növény-egészségügyi és környezetvédelmi normák teljesítéséhez kell kötni, és üdvözli az Európai Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal 2011. évi pozitív jelentését; üdvözli, hogy a megállapodásban hangsúlyt kapnak az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, és kéri, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások középpontjában a technikai segítségnyújtás álljon; kéri, hogy a Bizottság támogassa, hogy Marokkó és az Európai Unió között azonos intézkedéseket és ellenőrzéseket foganatosítsanak a környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások tekintetében a két piac közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

10.   üdvözli a marokkói mezőgazdasági ágazat reformját, nevezetesen a „Plan Vert” („Zöld Terv”) elnevezésű programot, amelyet kifejezetten a kistermelők támogatására dolgoztak ki, hozzáférést biztosítva számukra a korszerű technológiákhoz és a beruházásokhoz; szorgalmazza, hogy az Unió a bevált gyakorlatok megosztása révén továbbra is nyújtson támogatást a termelési módszerek fejlesztése terén, és segítse Marokkó vízvédelmi erőfeszítéseit;

11.   elismeri, hogy Marokkó ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) összes fontosabb egyezményét, és a közelmúltban jogszabályt fogadott el a gyermekmunka betiltásáról; hangsúlyozza azonban, hogy az egyesülés szabadsága és a gyermekmunka terén még mindig sok a teendő; úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások rendelkezései közé a fenntartható fejlődésről szóló fejezetbe bele kell foglalni az ILO-egyezmények végrehajtásával kapcsolatos segítségnyújtást, az alá nem írt legfőbb egyezmények (például az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezmény) ratifikálását és a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kezdeményezéseket;

12.   felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megállapodás teljes mértékben tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, és a helyi lakosság valamennyi érintett csoportjának előnyére váljon;

o
o   o

13.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségének, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés elnökségének, valamint Marokkó kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0446 .


Megállapodás az EU és Marokkó között a mezőgazdasági és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről ***
PDF 69k   DOC 34k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékekre és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek, és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15975/2010 – C7-0432/2010 – 2010/0248(NLE))
P7_TA(2012)0056 A7-0023/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (15975/2010),

–   tekintettel a mezőgazdasági és a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halakra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről, továbbá az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodás módosításáról, valamint az ahhoz csatolt 1., 2. és 3. jegyzőkönyvnek és azok mellékleteinek felváltásáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodástervezetre (15974/2010),

–   tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0432/2010 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A7-0023/2012 ),

1.   Egyetért a megállapodás megkötésével;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Marokkói Királyság kormányának és parlamentjének.


A Szíriában kialakult helyzet
PDF 97k   DOC 62k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a szíriai helyzetről (2012/2543(RSP)
P7_TA(2012)0057 B7-0068 , 0069 , 0070 , 0072 és 0074/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa Szíriáról szóló 2011. október 10-i, 2011. november 14-i, 2011. december 1-jei és 2012. január 23-i következtetéseire, valamint az Európai Tanács 2011. október 23-i és december 9-i következtetéseire,

–   tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Szíriával kapcsolatos 2011. október 8-i, 2011. november 3-i és november 28-i, 2011. december 2-i, valamint 2012. február 1-jei és 4-i nyilatkozataira,

–   tekintettel a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló és a 2011/273/KKBP határozatot hatályon kívül helyező 2011. december 1-jei 2011/782/KKBP tanácsi határozatara(1) , valamint a Külügyek Tanácsa 2012. január 23-i ülését követően meghozott, a szíriai rezsim elleni uniós korlátozó intézkedések megerősítését célzó tanácsi határozatra,

–   tekintettel a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18-i 36/2012/EU tanácsi rendeletre(2) ,

–   tekintettel az Arab Liga által a szíriai helyzetről 2011. augusztus 27-én, 2011. október 16-án és 2011. november 12-én, 16-án és 24-én, valamint 2012. január 22-én és 2012. február 12-én kiadott nyilatkozatokra, az Arab Liga 2011. november 2-án kiadott cselekvési tervére, valamint az általa 2011. november 27-én elfogadott, Szíriával szemben alkalmazandó szankciókra,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2011. augusztus 3-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlése harmadik bizottságának a Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. november 22-i határozatára,

–   tekintettel a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriai Arab Köztársaságról szóló, 2011. november 23-i jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) a Szíriai Arab Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2011. december 2-i határozatára,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezményre, a gyermekek jogairól szóló egyezményre, illetve a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyvre, valamint a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményre, amelyek közül Szíria mindnek részes fele,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.   mivel azóta, hogy Szíriában 2010 márciusa óta erőszakot alkalmaznak a békés tüntetőkkel szemben, drámai módon elterjedtek a módszeres kivégzések, az erőszak és a kínzások, a szíriai hadsereg pedig továbbra is célzott gyilkosságokkal, kínzásokkal és tömeges letartóztatásokkal lép fel; mivel a kormány vezette erők egész Szíriában városokat tartanak ostrom alatt és bombázzák azokat; mivel az élelmiszerekhez és egészségügyi felszerelésekhez való hozzáférés rendkívül nehéz; mivel az erőszak és a kitelepítések miatt sok szíriai humanitárius helyzete romlik;

B.   mivel az ENSZ becslése szerint a szíriai halálesetek száma a 11 hónapos felkelés alatt meghaladta az 5400-at, ugyanakkor nagyon nehéz naprakész adatokat szerezni, mivel egyes területek, például Homsz bizonyos részei teljesen el vannak zárva; mivel ennél több ezerrel nagyobb a sebesültek száma, legalább 69 000 embert letartóztattak, akik közül 32 000-t szabadon engedtek, 12 400-an pedig a szomszédos országokba menekültek; mivel az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja jelentése szerint több száz gyermeket megöltek, és százakat önkényesen letartóztattak, és fogva tartásuk ideje alatt megkínoztak és megerőszakoltak;

C.   mivel az ostromlott Homsz városának lakói a városon belül folyamatos bombázásoknak vannak kitéve és attól tartanak, hogy a rezsim végső, halálos felszíni támadásra készül; mivel 2012. február 12-én az arab média bejelentette, hogy szíriai tankok és tüzérség tartja folyamatos tűz alatt Háma városát és folytatja a támadást Homsz ellen; mivel, ugyanakkor, a szír hatóságok kitartanak amellett, hogy „terrorista csoportokkal” harcolnak, és ezt addig folytatják, míg helyre nem áll a „rend”;

D.   mivel Bassár el-Aszad elnök reformot és amnesztiát hangoztató számos ígérete soha nem valósult meg és a rezsim minden hitelességét és legitimitását elveszítette, ami a nemzetközi közösséget átfogóan arra késztette, hogy lemondásra szólítsa fel az elnököt;

E.   mivel egy francia újságírót megöltek, egy holland újságírót pedig megsebesítettek, miközben a szíriai eseményekről való független tájékoztatás alapvető feladatukat teljesítették; mivel a szíriai hatóságok továbbra sem engedik be az országba a nemzetközi sajtó újabb képviselőit; mivel továbbra is a szíriai menekültek beszámolói, a Szíriában élő polgárok jelentései, valamint az egyedi műholdas kapcsolaton keresztül mobiltelefonok segítségével feltöltött felvételek az országból származó információk fő forrásai;

F.   mivel az Arab Liga úgy határozott, hogy az ENSZ BT támogatását kéri a szíriai helyzet politikai megoldásához; mivel 2012. február 4-én az Oroszországi Föderáció és Kína megvétózta az ENSZ BT határozatát, mely támogatta az Arab Liga átfogó, békés, Szíria vezette politikai folyamat elindítására irányuló felhívását; mivel 2012. január 28-án az Arab Liga felfüggesztette szíriai megfigyelő küldöttségét a helyzet súlyos romlása miatt;

G.   mivel 2012. január 18-án hatályba léptek az EU Szíriával szembeni további korlátozó intézkedései, ideértve a szíriai rezsim által használatba vehető telekommunikációs megfigyelő berendezések exportját, egyes infrastrukturális projektekben való részvételt és ilyen projektek finanszírozását tiltó rendelkezéseket és további korlátozásokat a pénzforrások átutalására és a pénzügyi szolgáltatások nyújtására vonatkozóan;

H.   mivel 2012. január 23-án 22 fő és 8 szervezet hozzáadásával bővítették az emberi jogok megsértéséért felelős személyek és a rezsimet pénzügyileg támogató szervezetek azon listáját, melynek tagjai ellen az EU korlátozó intézkedéseket vezetett be;

I.   mivel a fokozódó erőszak és a biztonsággal kapcsolatos komoly aggodalmak miatt az Egyesült Államok bezárta szíriai nagykövetségét; mivel Franciaország, Olaszország, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország és Belgium visszahívta szíriai nagykövetét; mivel az Öböl-menti Együttműködési Tanács és Tunézia visszahívta nagykövetét és úgy határozott, hogy országaikból kiutasítja Szíria ott állomásozó nagyköveteit;

J.   mivel 2011 márciusa óta több tízezer szíriai menekült keresett menedéket Törökországban; mivel Törökország nemzetközileg egyre jelentősebb szerepet játszik a szíriai erőszakkal szembeni ellenállásban;

K.   mivel a Szíriát jellemző súlyos helyzet máris negatív hatást gyakorol a libanoni helyzetre, mert aggályos, hogy a konfliktus hamarosan átterjed erre az országra is, és következésképpen ez a térség egészére kiszámíthatatlan következményekkel jár majd;

L.   mivel Oroszország továbbra is fegyvereket és egyéb katonai felszereléseket ad el a szíriai rezsimnek és haditengerészeti bázist tart fenn Szíriában; mivel az EU embargót hirdetett a Szíriába irányuló katonai felszerelésekre, és mivel Cipruson feltartóztattak egy orosz hajót, amely a ciprusi hatóságok szerint valótlanságokat állítva utóbb továbbhajózott Szíriába; mivel az incidens körülményeit a Főképviselő Hivatala soha nem tisztázta hivatalosan és nyilvánosan;

M.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ENSZ független tényfeltáró bizottsága jelentésének eredményein alapuló, Szíriával foglalkozó decemberi rendkívüli ülését követően az ENSZ emberi jogi biztosa arra szólított fel, hogy Szíriát emberiesség elleni bűntettek vádjával állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, miközben az ENSZ főtitkára 2012. január 15-én azt nyilatkozta, hogy az elnyomás útja zsákutca;

1.   sajnálattal állapítja meg, hogy Oroszország és Kína vétójogával élt az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szíriáról szóló határozattervezet blokkolása érdekében, és így az Arab Liga által javasolt békés átmenet ellen szavazott, amit az Aszad-rezsim engedélyként értelmezett arra, hogy felszíni nehézfegyverzet bevetésével fokozza az elnyomást Szíriában és válogatás nélkül erőszakot alkalmazzon a fegyvertelen polgári lakossággal szemben; megismétli az ENSZ BT tagjaihoz, és különösen Oroszországhoz és Kínához intézett felhívását, hogy vessék latba befolyásukat a szíriai nép elnyomásának azonnali beszüntetése érdekében; továbbra is támogatja az EU és tagállamai által e téren kifejtett erőfeszítéseket;

2.   felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy Oroszországgal és Kínával együttműködve tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ENSZ BT határozatát elfogadják;

3.   felszólítja Oroszországot, a szír kormány legnagyobb tengerentúli fegyverszállítóját, hogy haladéktalanul állítsa le Szíriába irányuló fegyverszállítmányait és felszólítja az EU-t, hogy állítsa össze a Szíriának fegyvereket szállító vállalatok feketelistáját; ebben az összefüggésben felszólítja az uniós szereplőket, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az Európai Unió fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexét, amely elkötelezett amellett, hogy megakadályozza azon eszközök kivitelét, amelyeket belső elnyomásra lehet felhasználni, vagy amelyek hozzájárulhatnak egy régió instabilitáshoz;

4.   ismét a leghatározottabban elítéli, hogy a szíriai rezsim országának lakosságát, különösen Homsz városában, könyörtelen elnyomás alatt tartja; mélységes aggodalmának ad hangot az emberi jogok szíriai hatóságok általi megsértésének súlyossága miatt, beleértve a tömeges letartóztatásokat, a törvénytelen kivégzéseket, az önkényes fogva tartásokat, az erőszakos eltüntetéseket, valamint a fogvatartottak – köztük gyermekek – kínzását és bántalmazását; hangsúlyozza, hogy az erőszakos cselekmények következtében megsebesült emberektől nem szabad megtagadni az orvosi ellátást;

5.   aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az UNICEF 2012. február 7-i felhívása és a független nemzetközi vizsgálóbizottság Szíriáról szóló 2011. november 23-i jelentése szerint az erőszak kitörése (2011 márciusa) óta Szíriában mintegy 400 gyermek vesztette életét, mintegy 380 – olykor 14 évesnél fiatalabb – gyermeket önkényesen letartóztattak, majd a fogva tartásuk ideje alatt megkínoztak és megerőszakoltak; határozottan elítéli az emberi jogok, így a gyermekek jogai a szír katonaság és biztonsági erők általi megsértésének minden esetét, és felszólítja a szír kormányt, hogy hagyjon fel a gyermekek jogai és az egyéb emberi jogok megsértésének gyakorlatával;

6.   őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; elismerően nyilatkozik a szír nép bátorságáról és elszántságáról, és határozottan támogatja azon törekvéseiket, hogy biztosítsák a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok teljes körű tiszteletben tartását, valamint a jobb gazdasági és társadalmi feltételek garantálását;

7.   megismétli a Bassár el-Aszad elnökhöz és rezsimjéhez intézett felhívását, melyben azt követeli, hogy az elnök azonnal mondjon le, s ezáltal tegye lehetővé a békés és demokratikus átmenetet az országban;

8.   sürgeti, hogy az Aszad-rezsim vessen véget a szír nép elleni erőszaknak, vonja ki a csapatokat és a tankokat a városokból, bocsásson szabadon minden letartóztatott tüntetőt, politikai foglyot, emberi jogi jogvédőt, blogszerzőt és újságírót, továbbá engedje be az ország minden területére a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szervezeteket, valamint a nemzetközi sajtót;

9.   ismételten felszólít az emberi jogok és az alapvető szabadságok széles körű, rendszeres és tömeges, a szíriai hatóságok, katonai és biztonsági erők által elkövetett megsértésének azonnali, független és átlátható kivizsgálására annak érdekében, hogy e cselekmények – amelyek emberiesség elleni bűntettnek minősülhetnek – minden felelősét elszámoltathassa a nemzetközi közösség; úgy véli, hogy az ENSZ BT által a szíriai válság megszüntetésére kifejtett erőfeszítéseket a felelősségre vonással kapcsolatos egyértelmű mechanizmusokra kell összpontosítani, ugyanakkor ismételten támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa felhívását, mely szerint Szíria ügyét a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni;

10.   ismételten támogatásáról biztosítja az Arab Liga arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget érjen az erőszak és politikai megoldás szülessen Szíriában; üdvözli az Arab Liga azon döntését, hogy fokozott mértékben együttműködik az ENSZ-szel; tudomásul veszi az Arab Liga arra vonatkozó döntését, hogy a szíriai hatóságok egyre erőszakosabb fellépésére válaszképpen felfüggesztette szíriai megfigyelő küldöttségét;

11.   üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök támogatja a „Szíriai nép barátai” kapcsolattartó csoport megalakulását, amelyet a szíriai demokratikus változások érdekében többek között olyan országok hívtak életre, mint Törökország és az Arab Liga országai; üdvözli a főképviselő/alelnök azon bejelentését, hogy részt vesz a kapcsolattartó csoport 2012. február 24-i, Tunéziában megrendezésre kerülő első ülésén;

12.   felszólítja a Tanácsot, hogy hozzon közös határozatot valamennyi Szíriába akkreditált nagykövet visszahívásáról és az uniós tagállamokban szolgálatot teljesítő szír nagykövetekkel való diplomáciai kapcsolatok befagyasztásáról; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy humanitárius kapacitással erősítse meg az EU damaszkuszi küldöttségét, és tegyen hasonlóképp mindenütt, ahol szükséges;

13.   üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy fokozza a szíriai rezsimmel szembeni nemzetközi nyomást; támogatja a Külügyek Tanácsának 2012. január 23-i azon határozatát, hogy újabb korlátozó intézkedéseket léptet életbe a szíriai rezsimmel szemben és további célzott szankciókra szólít fel;

14.   üdvözli a Bizottság 2012. február 3-i határozatát, melynek értelmében (3 millió euró értékű) humanitárius segítséget nyújtanak Szíria és a szomszédos országok lakossága szenvedéseinek enyhítésére;

15.   üdvözli és támogatja a szíriai ellenzék arra irányuló jelenlegi törekvéseit, hogy egységet alkosson az országon belül és azon kívül is, hogy továbbra is ápolja a kapcsolatokat a nemzetközi közösséggel, különösen az Arab Ligával, valamint hogy a Szíria jövőjére és demokratikus átmenetére vonatkozó közös jövőkép megvalósításán munkálkodjon; sürgeti, hogy az EU fokozza az ellenzéknek nyújtott politikai, műszaki, kommunikációs és humanitárius támogatását;

16.   békés és valódi demokratikus átmenetre hív fel, amely eleget tesz a szír nép jogos igényeinek és befogadó párbeszéden alapul az összes demokratikus erő és a szír társadalom valamennyi rétege részvételével egy mélyreható demokratikus reformfolyamat elindítására, amely figyelembe veszi, hogy szükség van a nemzeti megbékélés biztosítására, és amely ezért a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása mellett kötelezi el magát; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a szír ellenzék valamennyi, egyesülésre és egy demokratikus Szíriára vonatkozó menetrend létrehozására irányuló kísérletét;

17.   súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szír hatóságok általi megfélemlítés kiterjedhet a száműzetésben élő ellenzéki aktivistákra is;

18.   üdvözli, hogy Törökország határozottan kiáll a szíriai lakosság mellett, többek között oly módon, hogy a szír–török határ mentén fogadja a menekülteket és lehetővé teszi az ellenzék megszerveződését; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy megkezdődjenek a tárgyalások Törökországgal, az Arab Ligával és a szíriai ellenzékkel a szír-török határon létrehozandó humanitárius korridorok létrehozása céljából;

19.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének, a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az Arab Liga főtitkárának, valamint a Szíriai Arab Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 319., 2011.12.2., 56. o.
(2) HL L 16., 2012.1.19., 1. o.


Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülése
PDF 147k   DOC 98k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésszakára vonatkozó európai parlamenti álláspontról (2012/2530(RSP) )
P7_TA(2012)0058 B7-0071/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes ahhoz kapcsolódó emberi jogi ENSZ-egyezményre és azok opcionális jegyzőkönyveire,(1)

–   tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az EU Alapjogi Chartájára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (UNHRC) szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokról és a 2011-es felülvizsgálatról szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(2) ,

–   tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttségére, amely részt vett a UNHRC tizenhatodik ülésszakán Genfben, és arról jelentést nyújtott be az albizottságnak, valamint a Külügyi Bizottság és az Emberi Jogi Albizottság közös küldöttségére, amely részt vett az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésszakán,

–   tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(3) ,

–   tekintettel a UNHRC-nek az Emberi Jogi Tanács munkáját és működését felülvizsgáló 2011. március 25-i, 16/21. számú állásfoglalására,

–   tekintettel „Az EU mint globális szereplő: az Unió szerepe a többoldalú szervezetekben” című, 2011. május 11-i állásfoglalására(4) ,

–   tekintettel a UNHRC közelgő hetedik ciklusára, és különösen a 2012. február 27. és március 23. között megrendezendő 19. ülésszakára, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2012. folyamán megrendezésre kerülő 13. és 14. ülésszakára,

–   tekintettel a UNHRC korábbi rendes és rendkívüli üléseire, valamint az egyetemes időszakos felülvizsgálat 2011. decemberében lezárt első ciklusára,

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886 ),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27., és 47. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak fontos részét képezi, valamint az európai egység és integritás egyik alapköve(5) ;

B.   mivel az EU emberi jogi politikája folyamatos felülvizsgálatának köszönhetően külpolitikája révén az Unió várhatóan aktívabb, koherensebb és hatékonyabb szerepet fog betölteni a világpolitikában;

C.   mivel az Uniónak és a tagállamoknak politikáikban biztosítaniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását annak érdekében, hogy a kül- és belpolitika közötti koherencia fokozódjon, és ezáltal az EU hitelessége nagyobb legyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsánál;

D.   mivel valamennyi nemzetközi szereplőnek azon kell dolgoznia, hogy felszámolják a kettős mércéket, és az emberi jogi kérdések megvitatása során elkerüljék a szelektivitást és az átpolitizálást,

E.   mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló testület, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum; mivel az Emberi Jogi Tanácsot azzal a jelentős feladattal bízták meg, hogy az egész világon támogassa az emberi jogok előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását;

F.   mivel a Közgyűlés harmadik bizottságában és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli vita kapcsán folyó munka eredményeit figyelembe kell venni;

G.   mivel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége részt fog venni a UNHRC tizenkilencedik, genfi ülésszakán, ahogyan az elmúlt években is részt vett a UNHRC ülésein;

1.   tudomásul veszi, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésén folyamatosan előtérbe kerülnek az uniós prioritások, és üdvözli, hogy Burma/Mianmar, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), Szíria, Líbia és Irán kérdését kiemelten kezelik;

2.   üdvözli, hogy a 19. rendes ülésszak napirendjén szerepelnek többek között az emberi jogok általános érvényesítésére, az internet kifejezési szabadságára, a vallás, a hit és a lelkiismeret szabadságára, a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre és erőszakra, a nemi identitásra, a HIV/AIDS kapcsán az emberi jogokra, valamint a kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatra vonatkozó megbeszélések, valamint a gyermekek jogairól, a kínzásról, a terrorizmus elleni fellépésről, az eltűnésekről és az önkényes fogva tartásokról szóló átfogó megbeszélések; felhívja a tagállamokat, hogy építő jelleggel vegyenek részt ezekben a vitákban, és tegyék egyértelművé, hogy az egyetemes és oszthatatlan emberi jogok a szexuális irányultságra és a nemi tudatra tekintet nélkül mindenkit megilletnek;

3.   üdvözli, hogy az ülésszakon jelölteket állítanak a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértők, továbbá az igazság, az igazságszolgáltatás, a kártérítés és a meg nem ismétlődési garanciák előmozdításával foglalkozó különelőadó, a szíriai emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó és a szudáni emberi jogi helyzettel foglalkozó független szakértő szerepének betöltésére; várja a különelőadók által a többek között a KNDK-ban, Iránban és Burmában/Mianmarban tapasztalható emberi jogi helyzetről, valamint a kínzások és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetések, az emberi jogi jogvédők helyzete, illetve a vallás- és hitbéli szabadság tárgyában benyújtandó jelentéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá ezen eszmecserékhez;

Az Emberi Jogi Tanács tevékenysége

4.   üdvözli, hogy munkája során az ENSZ egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberi jogok általános érvényesítésére, amelyre példa többek között az, hogy egyre több meghallgatás folyik az ENSZ emberi jogi főbiztosa kabinetjének biztonsági tanácsa előtt – többek között a főtitkár-helyettesi szinten remekül irányított New York-i irodában –, illetve hogy – amint azt a felülvizsgálat megállapításai előírják – a UNHRC évente vitafórumot rendez az ENSZ-ügynökségek és -alapok irányító testületei vezetősége és titkársága részvételével; nyomatékosan ösztönzi az ENSZ Biztonsági Tanácsában résztvevő országokat, hogy rendszeresebben kérjenek tájékoztatást az Emberi Jogi Tanácstól annak érdekében, hogy a Biztonsági Tanács által kezelt számos konfliktus hátterében meghúzódó emberi jogi jogsértésekre hatékonyabb választ lehessen adni;

5.   ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, valamint hogy határozottan ösztönözzék az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát arra, hogy egyenlő figyelemben részesítsék a bármely – például nem, faj, kor, szexuális irányultság, vallás vagy hit alapján történő – megkülönböztetés minden formáját; úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. június 17-i A/HRC/RES/17/19. számú, az emberi jogokról, a szexuális irányultságról és a nemi identitásról szóló állásfoglalást kézzelfogható és hosszú távú intézkedéseknek kell követnie;

6.   ismételten felhívja az uniós tagállamokat, hogy továbbra is mutassanak példát azzal, hogy támogatják az Emberi Jogi Tanács munkájának egyetemlegességét, konkrétan azáltal, hogy ratifikálják az általa elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményeket; sajnálatának ad hangot különösen amiatt, hogy egyetlen uniós tagállam sem ratifikálta a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, és hogy több tagállam nem fogadta még el/nem ratifikálta a személyeknek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló egyezményt, valamint hogy csak egy tagállam ratifikálta a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányát, és ismételten felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják ezen egyezményeket;

7.   a csekély fejlődés ellenére továbbra is aggódik a „blokkok politikája” miatt, ami időközönként még mindig meghatározó jellegű, és befolyásolja, hogy mely országok és helyzetek kerülnek a UNHRC látóterébe, ami által tekintélye és hitelessége csorbát szenved;

8.   sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a felülvizsgálati folyamat nem eredményezte azt, hogy a tagsági feltételeket szorosabban hozzáigazították volna az emberi jogi elkötelezettséghez és mutatókhoz; megismétli felhívását, hogy a helyi csoportoknak választásokon kell megmérettetniük magukat, és javasolja, hogy az EU és tagállamai járjanak elő jó példával, továbbá határozottan álljanak ki a regionális csoportok által folytatott azon gyakorlat ellen, hogy „tiszta lappal” indulnak a választásokon;

Emberi jogi jogsértések az Arab Tavasz országaiban

9.   tudomásul veszi Líbia tagságát a UNFRC-ben, és ösztönzi az ország újraintegrációját; sajnálatának ad hangot azonban amiatt, hogy nem ragadták meg az alkalmat arra, hogy a beválasztáshoz szükséges alapfeltételeken alapuló szigorú és átlátható feltételeket írjanak elő a felfüggesztett tagság visszaállítására; sürgeti a UNHRC-t, hogy a későbbiekre nézve állítsa össze e feltételek listáját annak érdekében, hogy egy állam UNHRC-tagságra való, az emberi jogi mutatókon alapuló alkalmasságát következetes módon meg lehessen állapítani;

10.   üdvözli a líbiai független nemzeti vizsgálóbizottság a 15. rendkívüli ülés eredményeit követően 2011 szeptemberében a UNHRC-nek benyújtott első jelentését; javasolja, hogy mandátumát hosszabbítsák meg, és várja a 19. ülésszakon benyújtandó végleges írásos jelentést; ösztönzi, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásait hajtsák végre, és határozottan támogatja, hogy az mindenre kiterjedő, pártatlan és nyilvános, az igazságszolgáltatási eljárásokat maradéktalanul tiszteletben tartó vizsgálatot követeljen a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jogok a konfliktus során történő feltételezett megsértése miatt, tekintet nélkül arra, hogy a jogsértést ki követte el; úgy véli, hogy a líbiai emberi jogi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot, különösen ami a fogvatartási feltételeket és a milícia által fogva tartott személyekkel való bánásmódot illeti, mivel az ideiglenes kormánynak nincs hatalma e szerveződések felett; a nemzetközi közösség nem szűnő éberségét és segítségét kéri, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. január 25-i ülésén az emberi jogi főbiztos is felszólított;

11.   a leghatározottabban elítéli, hogy a szíriai rezsim brutálisan elnyomja népét és szisztematikusan megsérti az emberi jogokat, ideértve a gyermekek jogait is, és felhívja a szíriai hatóságokat, hogy a békés és demokratikus átmenet biztosítása érdekében azonnal hagyjanak fel az erőszakkal, és tegyenek eleget nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek;

12.   üdvözli, hogy az Egyesült Államok, Lengyelország és az EU kezdeményezésére megrendezésre került a szíriai emberi jogi helyzetnek szentelt 16., 17. és 18. rendkívüli ülésszak; támogatja a novemberi jelentés ajánlásait, és várja, hogy annak folytatását a 19. ülésszakon ismertessék, és arról interaktív párbeszédet folytassanak;

13.   üdvözli azt a határozatot, hogy a vizsgálóbizottság mandátumának lejártát követően különelőadót bízzanak meg a szíriai emberi jogi helyzet nyomon követése céljából; teljes körű támogatásáról biztosítja a vizsgálóbizottságot, a főbiztost és a speciális eljárásokkal foglalkozó összes megbízottat, amennyiben felszólították a szíriai hatóságokat, hogy a teljes elszámoltathatóság érvényesítése és a büntethetetlenség elkerülése érdekében mindenre kiterjedően működjenek együtt a vizsgálatok során; üdvözli Ashton bárónő, az Unió főképviselője/alelnöke és a tagállamok annak érdekében tett diplomáciai erőfeszítéseit, hogy Kína és Oroszország hozzájáruljon a Szíriáról szóló állásfoglalás késlekedés nélküli elfogadásához; mélységesen sajnálja, hogy az Orosz Föderáció és Kína ismételt vétója miatt a Biztonsági Tanács nem tudott eleget tenni az arab liga arra irányuló kérésének, hogy Szíriát kérjék fel egy átfogó, erőszakmentes politikai átalakulás levezénylésére;

14.   ismételten hangot ad a bahreini emberi jogi helyzet miatti aggodalmának, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a UNHRC égisze alatt állásfoglalást fogadjanak el a bahreini emberi jogi helyzetről; hangsúlyozza, hogy a UNHRC-nek foglalkoznia kell a 2011-es kormányellenes tüntetések után Yemenben kialakult büntethetetlenségi helyzettel, és úgy véli, hogy az amnesztia sérti a nemzetközi emberi jogi rendelkezéseket, mivel lehetetlenné teszi azon személyek bíróság elé állítását, akik esetleg emberiség elleni bűntettekért, népirtásért, háborús bűnökért és súlyos emberi jogi jogsértésekért felelősek;

15.   üdvözli az ENSZ emberi jogi biztosának, Navi Pillay-nak a 2011-es év során tett kijelentéseit, amelyekben sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget a tahrir-téri és az ország egyéb térségeiben található tiltakozók ellen bevetett túlzott és brutális erőszaknak, az indokolatlan könnygáz, gumitöltet- és éleslőszer-használatnak, és amelyben független vizsgálat indítására szólít fel a tüntetések és megmozdulások kapcsán;

16.   felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy az Algériára vonatkozó egyetemes időszakos felülvizsgálat második ciklusa során összpontosítsanak az erőszakos eltűnésekre, és világítsanak rá arra, hogy Algéria nem követi az egyezmény részes felei által benyújtott ajánlásokat; e tekintetben célzott nyomon követő mechanizmus felállítására szólít fel; felszólítja ugyanakkor az EU-t és a tagállamokat, hogy adjanak hangot a közelmúltban elfogadott öt törvény, és különösen a restriktív jellegű társulási törvény és a nőkre vonatkozó, megkülönböztető jellegű törvény miatti súlyos aggályaiknak;

17.   hangsúlyozza, hogy nemzetközi megfigyelőkre van szükség a nyugat-szaharai helyzet nyomon követése érdekében, amely feladatot többek között a UNHRC különelőadói is végezhetnének;

Egyéb kérdések

18.   üdvözli az Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó kinevezésére irányuló határozatot; üdvözli az UNGA harmadik bizottságához kinevezett különelőadó által ismertetett időközi jelentést, és számít arra, hogy a jelentést a 19. ülésszakon tárgyalni fogják; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy működjenek együtt a különelőadóval a vizsgálatok során, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik az országba való bejutást; az aggasztó iráni emberi jogi helyzet tükrében felhív a különelőadó mandátumának meghosszabbítására;

19.   elismerően szól a KNDK-ban és Burmában/Mianmarban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadók mandátumuk során bizonyított folyamatos elkötelezettségét, és mandátumuk meghosszabbítására szólít fel; üdvözli a Burmában/Mianmarban tapasztalható pozitív változásokat, amennyiben az ország nagyobb hajlandóságot mutat a speciális eljárásoknak való megfelelésre, és megismétli felhívását, hogy engedjenek szabadon minden, meggyőződése miatt bebörtönzött személyt, és hozzanak konkrét intézkedéseket a büntethetetlenség elleni fellépés érdekében Burmában, különös tekintettel az etnikai közösségekben elkövetett emberiség elleni bűntettekre;

20.   ismételten felszólítja a főképviselőt/alelnököt és az uniós tagállamokat, hogy alakítsanak ki határozott közös uniós álláspontot a gázai konfliktusról készült tényfeltáró jelentés folytatásaként, és követeljék nyilvánosan az ajánlások végrehajtását, valamint a nemzetközi jog megsértéséért való – független, pártatlan, átlátható és hatékony vizsgálaton alapuló – felelősségre vonást, tekintet nélkül arra, hogy ki volt az elkövető; úgy véli, hogy elszámoltathatóság és igazságosság nélkül nem lehetséges a hatékony közel-keleti békefolyamat;

21.   támogatja az elefántparti emberi jogi helyzetet vizsgáló független szakértő megbízatását a vizsgálóbizottság által adott ajánlások végrehajtásának nyomon követése céljából, valamint várja a szakértő jelentéséről szóló, a 19. ülésszakon sorra kerülő vitát;

22.   hangsúlyozza, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a Sri Lanka-i elszámoltathatósági folyamat erősítése érdekében, és továbbra is követelni kell az összes bűncselekményt kivizsgáló ENSZ-bizottság felállítását, ahogy az ENSZ-főtitkár Sri Lankával foglalkozó szakértői bizottsága is javasolta; felkéri a Sri Lanka-i kormányt, hogy hívja meg az ENSZ szólás- és véleményszabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadóját;

23.   aggodalommal tölti el az emberi jogi helyzet romlása Kazahsztánban; úgy véli, hogy a Zhanaozenben és Shetpében (Nyugat-Kazahsztán) lezajlott eseményekről szóló főügyészségi jelentés nem tér ki eléggé a kazah állami erők a tiltakozás brutális leverésében játszott szerepére, amelynek során 2011. december 16. és 18. között rátámadtak az olajmunkásokra, a velük rokonszenvezőkre és támogatóikra, legalább 17 ember halálát okozva; felháborítónak tartja az ellenzéki pártok vezetői, emberi jogi jogvédők és újságírók ezt követő letartóztatását; felszólít az események független, nemzetközi kivizsgálására, valamint a politikai foglyok, köztük az olajmunkások ügyvédje, Natalia Sokolowa azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának soron következő ülésén meg kell vitatni a kazahsztáni emberi jogi helyzetet;

24.   elismeri az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által végzett munkát a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) emberi jogi helyzetének vonatkozásában, és hangsúlyozza, hogy újra meg kell bízni egy független szakértőt a KDK emberi jogi helyzetének nyomon követésével, és kapcsolatba kell lépni a hatóságokkal a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok által tett ajánlások végrehajtása tekintetében;

25.   kéri, hogy az EU delegációja és az uniós tagállamok igyekezzenek elérni, hogy az Emberi Jogi Tanács hozzon határozatot Eritreáról, tekintettel az országban a véleményszabadság, a vallásszabadság vagy a hit szabadsága és a lelkiismereti szabadság terén uralkodó kiábrándító és egyre romló helyzetre;

26.   üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentését az afganisztáni helyzetről, amely annak a munkának az eredménye, amelyet hivatala az UNAMA keretében végez; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy nyilvánosan támogassák, és vitassák meg a jelentést, támogatva a benne foglalt ajánlásokat, amelyek a jogállamiság megerősítésére, a büntetlenség elleni küzdelemre, a nők jogaira és az afgán emberi jogi intézmény munkájára vonatkoznak; támogatja az afganisztáni emberi jogi helyzettel foglalkozó különelőadó hivatalának létrehozatalát;

27.   megjegyzi, hogy a védelem felelőssége (Responsibility to Protect – R2P) koncepciója sikeres volt az ENSZ testületekben, például az ENSZ Biztonsági Tanácsában, az ENSZ-közgyűlésben és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában; hangsúlyozza, hogy az R2P átfogó koncepció, amely több a puszta katonai beavatkozásnál; tudomásul veszi, hogy egy új értelmezés van kialakulóban („felelősségvállalás védelmezés során”), amelyet néhány BRICS-ország, különösen Brazília kezdeményezett a líbiai válság után; bátorítja a további vitát arról, hogy az ENSZ szervei, különösen a Biztonsági Tanács hogyan alkalmazhatná ezt a koncepciót, fokozott együttműködést biztosítva a tagállamok között a válsággal szemben; különösen hangsúlyozza a Nemzetközi Büntetőbíróság, különösen annak vádhatósága megelőzésben játszott szerepét, továbbá e tekintetben a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való folyamodás megalapozását az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül;

28.   hangsúlyozza a kínai emberi jogi helyzet nemzetközi nyomon követésének szükségességét, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy jelentős és kézzel fogható eredmények elérése érdekében tevékenyen vegyenek részt kialakításában, tekintettel arra, hogy sikertelennek bizonyult az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd;

29.   újra megfogalmazza, hogy a gondolat, a lelkiismeret szabadsága és a vallásszabadság, ideértve a vallás vagy hit feladásának vagy megváltoztatásának szabadságát is, alapvető emberi jog; nagyra tartja az ENSZ-nek a vallás és a meggyőződés szabadságával foglalkozó különelőadója által végzett munkát, és fájlalja, hogy a világon sok embert és közösséget megfosztanak ettől a jogtól; sajnálatának ad hangot, amiért a történelmi Tibet területén folyamatosan sérül a vallásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága, és hogy ennek következtében az utóbbi időben több tibeti felgyújtotta magát, hogy ilyen szélsőséges formában tiltakozzon a jogfosztottság és a szabadságjogok eltiprása ellen;

30.   elítéli a japán igazságügy-miniszter legutóbbi kijelentését a halálbüntetés alkalmazásának lehetséges visszaállításáról; üdvözli Mongólia 2012. január 5-i döntését a halálbüntetés eltörléséről, amely a halálbüntetés alkalmazásának 2010 januárja óta tartó moratóriumát követi, továbbá bátorítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát és az ENSZ-közgyűlést, hogy folytassa erőfeszítéseit, hogy az egész világon vezessenek be moratóriumot a halálbüntetésre és töröljék el;

31.   üdvözli a guatemalai parlament döntését, amelynek értelmében ratifikálják a Római Statútumot;

32.   üdvözli a nemek közötti egyenlőség kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) munkáját, amely nyilvánvalóan hatással van a „pekingi vívmányok”, többek között a szexuális és reprodukciós jogok végrehajtására és védelmére, továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nők békében és biztonságban játszott szerepéről szóló, 1325. számú határozatának végrehajtására, amelyek mind kulcsfontosságú kérdések az EU számára;

Egyetemes időszakos felülvizsgálat

33.   üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által készített felülvizsgálatban szereplő megerősítését annak, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat második ciklusának középpontjába többek között az első ciklus elfogadott ajánlásainak végrehajtását kell állítani, de hangsúlyozza, hogy azokat az ajánlások sem kell kizárni a folyamatból, amelyeket a felülvizsgálat tárgyát képező állam nem fogadott el; felszólítja az egyetemes időszakos felülvizsgálatban részt vevő államokat, hogy a harmadik országok értékelését különösen az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek ajánlásai és a különleges eljárások nyomon követésére és végrehajtására összpontosítsák, ezen értékes szakértői hozzájárulások számára nyújtott jelentős politikai támogatásként;

34.   bátorítja az uniós tagállamokat, hogy adjanak technikai segítséget az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak végrehajtásához, összhangban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának intézményépítő csomagjában vállalt kötelezettségekkel és a felülvizsgálati folyamat kimenetelével; rámutat az egyetemes időszakos felülvizsgálat részét képező, a végrehajtáshoz pénzügyi és technikai segítséget biztosító önkéntes alapra, amely e tekintetben hasznos eszköz, valamint bátorítja a többi tagállamot, hogy kövessék a brit és a német példát és járuljanak hozzá az alaphoz;

35.   úgy véli, hogy az EU-nak törekednie kell az egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamat tekintélyének növelésére oly módon, hogy az ENSZ-tagállamokkal folytatott kétoldalú és többoldalú párbeszédekbe beilleszti az ajánlásokat;

36.   üdvözli, hogy a párizsi elveknek megfelelően nagyobb szerep jut a nemzeti emberi jogi intézményeknek, amelyek most jogosultak arra, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező állam után azonnal felszólaljanak az egyetemes időszakos felülvizsgálat eredményeinek a plenáris ülés által történő elfogadása során; újra megfogalmazza, hogy támogatja az emberi jogi nem kormányzati szervezetek és a tágabb civil társadalom, valamint a szakértők bevonását az egyetemes időszakos felülvizsgálatba;

37.   üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa felülvizsgálatának eredménye előirányozza az elfogadott ajánlásokat követő intézkedések önkéntes félidős aktualizálásának benyújtását, és bátorítja az uniós tagállamokat, hogy járjanak elől jó példával;

Különleges eljárások

38.   újra kijelenti, hogy a különleges eljárások képezik az ENSZ emberi jogi rendszerének lényegét, és hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának hitelessége és eredményessége az eljárások teljes végrehajtásától és a Tanács és a megbízottak közötti együttműködéstől függ;

39.   üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálati folyamata megerősítette a megbízottak integritását és függetlenségét az eljárások alapvető jellemzőiként;

40.   üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálatában vállalt intézkedéseket, amelyek célja, hogy a megbízottak kiválasztásának és kinevezésének folyamatát átláthatóbbá tegyék; üdvözli továbbá, hogy a párizsi elveket tiszteletben tartó nemzeti emberi jogi intézmények nagyobb szerepet játszanak e kiválasztási folyamatban;

41.   sajnálatának ad hangot, hogy a különleges eljárások korai figyelmeztető képességét nem erősítették tovább azzal, hogy rendelkezésre bocsátanak egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi egy adott helyzetnek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa részéről történő automatikus vizsgálatát; sajnálatának ad hangot, hogy nem áll rendelkezésre mechanizmus a különleges eljárások ajánlásai végrehajtásának nyomon követésére;

Az EU részvétele

42.   üdvözli az EIDHR-alapok bejelentett növelését, és hangsúlyozza ezeket a járulékos alapokat fel kell használni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nyújtott támogatás növelésére is; üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala számára 2007 óta az EIDHR-en keresztül nyújtott pénzügyi hozzájárulást; úgy véli, hogy a legutóbbi időkben jelentkező új kihívások kiterjedésére tekintettel a Bizottságnak esetleg növelnie kellene éves hozzájárulását;

43.   megismétli, hogy szilárdan támogatja az EU aktív részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában, határozatok társtámogatásán, nyilatkozatok kibocsátásán, valamint az interaktív párbeszédekben és vitákban való részvételén keresztül;

44.   újra felszólítja az EU-t és tagállamait az emberi jogok belső politikákban való teljes mértékű tiszteletben tartására annak érdekében, hogy ne jöjjön létre kettős mérce, és erősödjön a belső és a külső politikák közötti következetesség, és hogy nemzetközi színtéren fokozzák erkölcsi tekintélyüket; felszólítja Ashton bárónő, főképviselő/alelnököt, hogy foglalkozzon az uniós vállalatok az Unión kívüli emberi jogi jogsértésekben való bűnrészességével, valamint dolgozza ki a szankciórendszer ezen vállalatokkal szembeni végrehajtását, vagy legalább kövesse nyomon az ilyen eseteket, és gondoskodjon arról, hogy e vállalatok ne jussanak uniós támogatásokhoz, vagy az EKSZ-től ne kapjanak semmilyen segítséget;

45.   újra hangsúlyozza a szilárd, közös uniós álláspontok kialakításának elsőrendű fontosságát az EU és a tagállamok kollektív súlyának kihasználása érdekében; e tekintetben tudomásul veszi a Tanács Emberi Jogi Munkacsoportja (COHOM) kapacitásának növelését és a kulcsfontosságú prioritások megállapítására irányuló erőfeszítéseket, valamint az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy egyértelmű munkamegosztás jöjjön létre, amelyeknek segítségével nő a régiókon átívelő hatótávolság és erősödik az együttműködés, és lobbitevékenység folytatható minden mérsékelt állam körében, ideértve Genf és New York között; üdvözli, hogy a COHOM székhelye de facto Brüsszelben van és az arra irányuló javaslatot is, hogy évente tartson ülést Genfben; támogatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy „sok hangon egységes üzenet” érvényesüljön, de helyteleníti, hogy a közös alapvetés keresése túl gyakran a legkisebb közös nevező elfogadásához vezet, különösen a végleges tanácsi következtetések esetében, és felszólít a bátrabb és nagyra törőbb fellépésre; ezzel összefüggésben bátorítja az EKSZ-t, különösen az EU genfi és New York-i küldöttségét, hogy megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza koherenciáját és az EU fellépésének láthatóságát, hogy növelje hitelességét a világban;

46.   üdvözli a főképviselő/alelnök arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy éves megközelítést dolgoz ki a genfi, valamint a New York-i emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos üléseken az ENSZ prioritásainak meghatározásához, és rámutat annak szükségességére, hogy a főképviselő/alelnök és a humanitárius segélyekkel és polgári védelemmel foglalkozó biztos szorosan együttműködjön, és a hozzájuk tartozó, különösen emberi jogi kérdéseket érintő ügyek szorosan összekapcsolódjanak;

47.   üdvözli az ENSZ Közgyűlése „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozatának elfogadását, amely az Unió által a szervezet emberi jogi munkájában betöltött szerep növelésére irányuló nagyobb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekinthető; úgy véli, hogy az EU-nak mostantól erőteljesen ragaszkodnia kell jogai gyakorlásához, és nagyra törő stratégiát kell követnie ENSZ-beli státuszának további erősítése érdekében;

48.   üdvözli az EU és tagállamai által játszott konstruktív szerepet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felülvizsgálatában, különösen az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala függetlenségének védelme, továbbá a különleges eljárások és az országonkénti megbízatások támogatása tekintetében; emlékeztet arra, hogy elegendő támogatást kell biztosítani az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala regionális irodáinak fenntartásához;

49.   hangsúlyozza, hogy sürgősen javításra szorulnak az EU kapcsolatfelvételi képességei, többek között erős szövetségek kialakításával a kulcsfontosságú regionális partnerekkel és minden mérsékelt állammal, valamint olyan mechanizmussal, amelynek révén megszerezhető a főképviselő/alelnök támogatása a harmadik országok fővárosainak megnyeréséhez;

50.   melegen üdvözli a főképviselő/alelnök 2011. december 13-i, a Parlamenthez intézett nyilatkozatát, amelyben visszautal az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének létrehozására vonatkozó, hosszú ideje érvényes parlamenti felhívásra; hangsúlyozza, hogy a megbízatásra szakértőt kell kinevezni, aki bizonyított tapasztalattal rendelkezik az emberi jogok területén; szorgalmazza, hogy a kinevezésre minél előbb kerüljön sor, és megfelelő finanszírozást kapjon annak biztosítása érdekében, hogy a megbízatás véghezvihető legyen;

51.   megbízza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 19. ülésszakán részt vevő küldöttségét, hogy adjon hangot az ezen állásfoglalásban kifejezésre juttatott aggodalmaknak és véleményeknek; felszólítja a küldöttséget, hogy az ülésről tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottságnak; nélkülözhetetlenül fontosnak tartja, hogy az EP küldöttsége továbbra is részt vegyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vagy az ENSZ Közgyűlésének ülésein;

o
o   o

52.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 66. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.

(1) Az ENSZ kínzás elleni egyezménye, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény, és minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezmény.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0097 .
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0334 .
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0229 .
(5) Az EUSZ 2.cikke, 3. cikkének (5) bekezdése és 6. cikke.


A vakok hozzáférése a könyvekhez
PDF 75k   DOC 34k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 0924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióról (2011/2894(RSP) )
P7_TA(2012)0059 B7-0062/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 227. cikkére,

–   tekintettel a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 0924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióval kapcsolatban a Tanácshoz és a Bizottsághoz 2012. január 13-án intézett kérdésekre (O-000005/2012 – B7-0029/2012 and O-000006/2012 – B7-0030/2012 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unióban élő vakok és gyengén látók igen korlátozott mértékben juthatnak csak hozzá könyvekhez és más nyomtatott termékekhez, mert a kiadványok 95%-át nem teszik elérhetővé a Braille-íráshoz, a nagy betűmérethez vagy a hangoskönyvhöz hasonló, „hozzáférhető” formátumban;

B.   mivel világszinten jelenleg nincs nemzetközi jogi norma a nyomtatott szöveget olvasni képtelen emberek igényeire szabott formátumok határokon átnyúló kereskedelmére vonatkozó szerzői jogok tekintetében alkalmazható célzott kivételeket illetően;

C.   mivel a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) szerzői jogokkal foglalkozó bizottsága jelenleg fontolgatja egy olyan nemzetközi egyezmény létrehozásának lehetőségét, amely javítaná a vakok és gyengén látók hozzáférését a könyvekhez;

D.   mivel az Európai Unió következetesen ellenzi, hogy jogilag kötelező erejű szöveget fogadjanak el, és helyette a nem kötelező erejű ajánlásokat részesíti előnyben;

E.   mivel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalásában(1) az Európai Parlament arra szólítja fel az Uniót, hogy támogassa a kötelező erejű WIPO-szerződés elfogadását;

F.   mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, és különösen annak 21. és 30. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája rendelkezik a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvekről;

1.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassák a vakok és gyengén látók számára készült könyvekre és egyéb nyomtatott termékekre vonatkozó tulajdonjogokat szabályozó, kötelező erejű WIPO-szerződés elfogadását;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0240 .


A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény
PDF 116k   DOC 76k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (2012/2519(RSP) )
P7_TA(2012)0060 B7-0061/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására(1) és „Az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerségről, a nyolcadik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferenciát – Brüsszel – megelőzően” című 2009. november 25-i állásfoglalása(2) ,

–   tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a dél- és kelet-mediterrán országok között, továbbá az e konferencián elfogadott munkaprogramra,

–   tekintettel a Bizottság 2011. március 8-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” címmel, (COM(2011)0200 ),

–   tekintettel a 2010-ig tartó időszakra és azon túlra vonatkozó euromediterrán kereskedelmi ütemtervre, az Unió a Mediterrán Térségért nyolcadik kereskedelmi miniszteri találkozóján, 2009-ben elfogadott formában,

–   tekintettel a Bizottság 2011. május 25-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” címmel (COM(2011)0303 ),

–   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről Tunézia(3) , Izrael(4) , Marokkó(5) , Jordánia(6) , Egyiptom(7) , Libanon(8) , illetve Algéria(9) közötti euromediterrán társulási megállapodásokra, valamint a Közösség és (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ)(10) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló ideiglenes euromediterrán társulási megállapodásra;

–   tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra (96/142/EK),

–   tekintettel a Manchesteri Egyetem fejlesztéspolitikai és irányítási intézete által az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról készített hatástanulmányra,

–   tekintettel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló 2007. március 15-i állásfoglalására(11) és az abban foglalt főbb megfontolásokra,

–   tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euromediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösképpen az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-én tartott 9. kereskedelmi miniszteri konferenciájának következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Bíróság 2010. február 25-én, a C-386/08. számú, Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletére,

–   tekintettel az EU–Izrael Társulási Tanács 2003. november 17−18-án tartott negyedik ülésén az EU által tett nyilatkozatra,

–   tekintettel az EU-Izrael társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvére vonatkozó, az EU és Izrael közötti technikai megállapodásra, valamint az importőröknek készült, az Izraelből a Közösség területére történő importról szóló közleményre(12) ,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 2985. ülésén, 2009. december 8-án elfogadott, a közel-keleti békefolyamatról szóló tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel az Európai Unió, valamint Algéria, Egyiptom, a Feröer szigetek, Izland, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Norvégia, Svájc (beleértve Liechtensteint is), Szíria, Tunézia, Törökország, Ciszjordánia és a Gázai övezet közötti diagonális kumulációval kapcsolatos származási szabályokra vonatkozó jegyzőkönyvek alkalmazásának időpontjáról szóló bizottsági közleményre(13) ,

   tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer szigetek helyi kormánya közötti megállapodásra(14) ,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a számos kétoldalú jegyzőkönyvből álló pán-euromediterrán származási kumulációs rendszer túlságosan összetett a vállalkozások – különösen a kis- és közepes vállalkozások –, valamint az országok számára ahhoz, hogy kihasználhassák annak előnyeit;

B.   mivel 2007. októberében a lisszaboni euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferencia zöld utat engedett azon megállapodás megszövegezésének, amely a pán-euromediterrán térségre vonatkozó jegyzőkönyveket egyetlen, egyszerűsített eszköz formájában foglalja össze, ezáltal megkönnyítve a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazását; mivel ezt az egyezményt az Unió a Mediterrán Térségért 2010. november 11-i kilencedik kereskedelmi miniszteri konferenciája is támogatta;

C.   mivel ezen egyezmény földrajzi hatályát kiterjesztették a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire, hatékonyan megsokszorozva ezáltal a pán-euromediterrán származási kumuláció előnyeit;

D.   mivel bár mindezek nagyon pozitív lépések, azzal járnak, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabályokkal való visszaélés vagy annak megkerülése nagyobb földrajzi területet érint;

E.   mivel az EU társulási megállapodást kötött mind Izraellel, mind pedig Palesztinával, és ezek mindegyike olyan szabadkereskedelmi megállapodást tartalmaz, amely a preferenciális kereskedelmi elbánásra vonatkozóan különböző és sajátos előírásokat foglal magában;

F.   mivel a közel-keleti békefolyamatról szóló 2009. december 8-i következtetésében az Európai Unió Tanácsa ismételten hangsúlyozza, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében jogellenesek, a béke megteremtésének akadályai, és a kétállamos megoldás lehetetlenné válásával fenyegetnek;

G.   mivel az EU álláspontja szerint az 1967 óta Izraeli fennhatóság alá tartozó területek az EU és Izrael közötti társulási megállapodás értelmében nem jogosultak a preferenciális tarifális elbánásra;

H.   mivel az EU és Izrael közötti társulási megállapodás Izrael által a megszállt területekre való alkalmazása az uniós jogszabályok hibás alkalmazásához vezetett, ami − ahogy azt a Bíróság is megerősítette a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben − nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy preferenciális elbánást biztosítsanak az Izrael által megszállt területekről származó áruknak;

I.   mivel az európai polgárok egyértelműen hangot adtak a megszállt palesztin területekről származó árukra vonatkozó akaratuknak;

J.   mivel az EU számos problémával találkozik a megszállt területeken található településekről származó termékek származási szabályainak végrehajtása során, mivel 2003-ban az EU és Izrael Társulási Tanács negyvenedik ülése alkalmával az EU által kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a pán-euromediterrán származási kumuláció alkalmazásának lehetővé tétele érdekében „még a származásra vonatkozó jegyzőkönyv módosítása előtt meg kell oldani a származási szabályok kétoldalú kérdését”; mivel ilyen megoldás hiányában a Bizottság ezeket a problémákat úgy próbálta megoldani, hogy jogilag nem kötelező érvényű kétoldalú technikai megállapodást kötött Izraellel, amely értelmében Izrael minden egyes eredetigazolást az adott termék előállítási helyének megfelelő postai irányítószámmal lát el, lehetővé téve ezáltal az európai uniós vámhatóságok számára, hogy azonnal alkalmazhassák az izraeli telepeken előállított termékekre a nem preferenciális vámokat;

K.   mivel ez a technikai megállapodás egyrészről az EU és Izrael, másrészről pedig az EFTA és Izrael között van érvényben; mivel a javasolt egyezmény ezt a megállapodást semmilyen formában nem terjeszti ki az általa lefedett földrajzi területre, és nem kötelezi a többi felet sem;

L.   mivel a technikai megállapodás szabályai már megkövetelik Izraeltől és exportőreitől, hogy alkalmazzák az 1967-ben Izraeli fennhatóság alá került területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt;

M.   mivel az egyezmény jelenlegi formája nem kínál további jogi biztosítékot az Európai Unió vagy bármelyik más szerződő fél számára azokban az esetekben, ahol a kumulációs előírásokat nem teljesítik megfelelően,

N.   mivel az egyes európai uniós tagállamok vámhatóságai felelősek az EU-ba importált áruk preferenciális származására vonatkozó állítások helytállóságának ellenőrzéséért; mivel a vámhatóságok legjobb szándékuk ellenére sem tudnak minden egyes származási igazolást és Izraelből az EU-ba importált szállítmányt megvizsgálni és ellenőrizni; mivel az egyezmény megnövelheti ezt a logisztikai kihívást azáltal, hogy megnöveli azon partnerországok számát, amelyek a munkát, illetve feldolgozást az Izrael által exportált anyagokkal kumulálják az EU-val kötött megállapodásaik keretében megvalósuló termékexport során;

O.   mivel bár megfelelőbb megoldást kell találni az Izraelből érkező termékek esetében a tényleges származás megállapításának problémájára, ez a kérdés nem foghatja vissza az egész régió társadalmi és gazdasági integrációját,

P.   mivel az arab tavasz rávilágított arra, hogy tisztességes és igazságos szabályokra van szükség, amelyek a mediterrán régió minden egyes országa számára lehetővé teszik, hogy teljes mértékben élni tudjanak saját gazdasági erőfeszítéseik által nyújtott előnyökkel, az EU számára pedig biztosítaniuk kell, hogy egyértelműen támogatni tudja ezeket az erőfeszítéseket; mivel az arab tavaszt megelőzően az EU többször is hangsúlyozta az arab országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése melletti elkötelezettségét,

Q.   mivel a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című 2011. március 8-i együttes közleményében a Bizottság az egyezmény elfogadását azon eszközök közé sorolja, amelyek a régióban a kereskedelemre és a beruházásokra maximális hatást biztosítanak,

R.   mivel az euromediterrán szabadkereskedelmi övezetet nem sikerült 2010-re megvalósítani; mivel a sikertelenség egyik fő oka a dél-mediterrán országok közötti társadalmi, kereskedelmi és gazdasági dél-dél integráció hiánya;

S.   mivel e megállapodás országos és regionális hatásai igen jelentősek lehetnének;

1.   úgy véli, hogy a nemzetközi kereskedelem a gazdasági növekedés, a gazdasági diverzifikáció és a szegénység csökkentésének eszköze lehet, melyek mindegyike a mediterrán régió demokratizálásának szükséges összetevője; támogatja a Bizottság azon törekvéseit, hogy a mediterrán régióban termelt és kumulált termékek számára preferenciális hozzáférést biztosítson az EU belső piacához;

2.   üdvözli a pán-euromediterrán térségben a származási kumulációra vonatkozó rendszer alkalmazásának egyszerűsítésére irányuló kezdeményezést; meggyőződése, hogy a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény jelentős lépés a kereskedelem megkönnyítése és a déli szomszédság szociális és gazdasági integrálódása felé;

3.   aggodalmát fejezi ki az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozásának helyzete miatt, amelynek 2010-re kellett volna létrejönnie, azonban ez nem valósult meg; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különböző szereplők részéről nem történt valódi előrehaladás a szükséges feltételek megteremtése érdekében; bátorítja a dél–dél két- és többoldalú gazdasági együttműködés kialakítását, amely érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, valamint javítaná a régió politikai környezetét; elismeri, hogy a projekt fő akadályát a dél-mediterrán országok közötti, régión belüli kereskedelem hiánya jelentette; ragaszkodik ahhoz, hogy az euromediterrán szabadkereskedelmi övezet az EU és déli partnereinek célkitűzése maradjon; úgy véli, hogy ez az egyezmény jelentős előrelépést jelent a szabadkereskedelmi övezet megvalósítása felé és ösztönző hatással lehet a dél−dél kereskedelem fellendítésére;

4.   reményét fejezi ki, hogy az arab tavaszt követően a régióban megjelenő új demokráciák támogatni fogják az emberi és társadalmi jogokat és elmélyítik a politikai párbeszédet, amelynek eredményeként kedvezőbb környezet alakul ki a régión belüli kereskedelem számára, hiszen a kereskedelem hiányának részben a korábbi diktatórikus vezetés által követett politika volt az oka; arra ösztönzi ezen új demokráciákat, hogy szorosan működjenek együtt az Agadir-csoporttal és teljes mértékben használják ki ezen egyezmény előnyeit; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget ezen új demokráciáknak, hogy lehetővé tegye számukra a rendelkezésükre álló kereskedelmi eszközök teljes kiaknázását, beleértve ezen egyezményt is;

5.   üdvözli, hogy az egyezmény egyetlen eszközként nem csak a hagyományos dél-mediterrán partnerek között hozza létre a diagonális kumulációhoz szükséges jogi keretet, hanem kiterjed a stabilizációs és társulási folyamat résztvevőire és az EFTA-országokra is, ezáltal nagyobb földrajzi területre terjesztve ki a kumulációt és nagyobb piacot teremtve a kumulált export számára;

6.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezményt nem egészítették ki vitarendezési mechanizmussal, amely megoldást teremtene az eredetvizsgálat ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekre; meggyőződése, hogy az egyezményben szereplő vegyes bizottság nem lesz alkalmas eszköz ezen ügyek rendezésére; megjegyzi, hogy ezen ügyeket a kétoldalú vitarendezési mechanizmusok segítségével kell megoldani − ahol azok rendelkezésre állnak;

7.   úgy véli, hogy az egyezmény szempontjából rendkívül előnyös lenne egy egységes, hatékony vitarendezési mechanizmus belefoglalása, amely biztosítaná a származással és a termékek kumulációjával kapcsolatos viták gyors és kielégítő rendezését; annak mérlegelésére kéri fel a Bizottságot, hogy az egyezmény jövőbeli felülvizsgálataiba bele lehetne-e foglalni egy ilyen mechanizmust;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyezmény szövege nem irányoz elő semmilyen jövőbeli felülvizsgálati eljárást; úgy véli, hogy egy ilyen összetett és messze ható eszközt, mint ez az egyezmény, megfelelő idő elteltével érdemes felülvizsgálni; ezért kéri a Bizottságot, hogy az egyezményhez irányozzon elő felülvizsgálati záradékot;

9.   kiemeli annak jelentőségét, hogy az egyezményt a lehető legsürgősebben kísérje az egyezmény részes feleire alkalmazandó származási szabályok felülvizsgálata, valamint hogy e felülvizsgálat oly módon történjen, amely összhangot eredményez a dél-mediterrán országokra vonatkozó származási szabályok és az általános preferenciarendszerre vonatkozóan javasolt új szabályozás között; úgy véli, hogy a kevésbé kedvező származási szabályok aláásnák az egyezményben rejlő teljes potenciált, és hátrányos helyzetet teremtenének a déli szomszédság számára;

10.   komoly aggodalmát fejezi ki egyes cégek által a megszállt területeken előállított termékek exportálása során továbbra is alkalmazott, az EU−Izrael Társulási Megállapodással visszaélő gyakorlat miatt; sajnálatát fejezi ki ezen gyakorlat miatt, és úgy véli, hogy az ellentmondásban áll az EU nemzetközi politikáival és visszaél az Unió belső piacához biztosított jogos preferenciális hozzáférés tág lehetőségeivel; ezért kéri a Bizottságot, hogy állítson össze feketelistát a továbbra is kétes gyakorlatot folytató vállalatokról, és tájékoztassa a tagállamokat;

11.   emlékeztet arra, hogy a Brita GmbH kontra Hauptzollamt Hamburg-Hafen ügyben hozott ítéletében az Európai Bíróság kimondja, hogy az importáló ország vámhatósága megtagadhatja az EU−Izrael Társulási Megállapodás által biztosított preferenciális bánásmódot az EU-ba exportált olyan termékek esetében, amelyek az Izrael által megszállt területekről származnak, vagy amelyekre vonatkozóan az izraeli hatóságok nem adnak ki a származás tényleges helyének azonosítását lehetővé tévő megfelelő információt;

12.   úgy véli, hogy az egyezmény végrehajtása nem tarthat fenn vagy teremthet olyan helyzetet, amely elősegíti vagy ösztönzi a szabályokkal való ezen visszaélés folytatását; hangsúlyozza, hogy az egyezmény − ahogyan az a bevezető hivatkozások között is szerepel − nem vezethet kedvezőtlenebb helyzethez a szabadkereskedelmi partnerek közötti korábbi kapcsolathoz képest, amely diagonális kumulációt alkalmaz; kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az Európai Parlamenttel, és a két intézmény használja fel politikai akaratát és súlyát azon erőfeszítések támogatása érdekében, hogy megoldást találjanak a belső piaccal való ezen visszaélésre; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő új javaslatokat e kérdés következetesebb megoldására;

13.   megjegyzi, hogy az EU és az EFTA tagállamainak mindegyike a területi kérdéssel foglalkozó technikai megállapodást kötött Izraellel, amely korlátozott mértékben ugyan, de némi megoldással szolgál; úgy véli, hogy az ilyen technikai megállapodások nem jelentenek kielégítő megoldást; rámutat ezenkívül arra, hogy ezek a technikai megállapodások nem kötik a regionális egyezmény egyéb feleit; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a regionális egyezmény olyan esetek elterjedését hozhatja magával, amelyek során a szerződő felek nehézségekkel szembesülnek az EU-val kötött megállapodásoknak megfelelő kumuláció biztosítása terén, a saját területükön az Izraellel kötött megállapodásaiknak megfelelően importált termékekkel való munka, illetve azok feldolgozása esetén;

14.   kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és szükség esetén tárgyalja újra a technikai megállapodást azzal a céllal, hogy azt hatékonyabbá és egyszerűbbé tegye; kéri a Bizottságot, hogy keressen olyan megoldást, amely az azon harmadik felektől importált árukra is alkalmazandó lenne, amelyek a saját területükön végzett munkát vagy feldolgozást az Izraellel való megállapodásaik keretében importált anyagokkal kumulálják; annak szorgalmazását kéri a Bizottságtól, hogy a regionális egyezmény minden jövőbeli felülvizsgálatába vegyenek bele a területi elv valamennyi szerződő fél általi egységes alkalmazását eredményező rendelkezéseket;

15.   megjegyzi, hogy az egyrészt az EU és Izrael, másrészt az EFTA és Izrael között jelenleg érvényben lévő technikai megállapodás által előírt eljárásoknak megfelelően az izraeli vámhatóságok már alkalmazzák az Izrael által megszállt területeken folytatott termelő tevékenység, illetve Izrael Állam nemzetközileg elismert területén folytatott termelő tevékenység közötti különbségtételt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek az eljárások nem rendelkeznek az izraeli hatóságok és exportőrök által tett különbségtétel eredményének közléséről, hogy lehetővé tegye az EU vámhatóságai számára, hogy pontosan, egyszerűen és hatékonyan alkalmazhassák ugyanazt a különbségtételt; felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamok vámhatóságaival annak érdekében, hogy megoldást találjanak arra, hogy e technikai megállapodást egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmussá alakítsák;

16.   úgy véli, hogy egyszerű, hatékony és megbízható mechanizmusról kell megállapodni Izraellel a jelenlegi technikai megállapodás helyett, amelyeknek megfelelően az izraeli exportőrök és vámhatóságok ugyanazokat a megkülönböztetéseket alkalmazzák, és egyértelműen és megfelelően jelzik, amikor a termékek származó helyzetét az 1967-ben izraeli fennhatóság alá került területeken végzett termelő tevékenység alapján állapítják meg;

17.   annak biztosítására szólítja fel a tagállamokat, hogy vámhatóságaik a regionális egyezményben foglalt diagonális kumulációnak megfelelően az EU-ba érkező kumulált Izraeli termékekre vonatkozóan hatékonyan alkalmazzák a technikai megállapodást és az Európai Bíróság ítéletének szellemében járjanak el; meggyőződése, hogy a Bizottságnak vezető szerepet kell vállalnia az ilyen egész EU-ra kiterjedő erőfeszítések koordinálásában, és lépéseket kell tennie, hogy az egyes uniós tagállamok vámhatóságai körében tudatosítsa, hogyan kell alkalmazni a technikai megállapodást az izraeli kumulált termékekre; meggyőződése, hogy a preferenciarendszerrel való visszaélés elkerülése érdekében az EU vámhatóságainak hatékonyabban kell ellenőrizniük a technikai megállapodás alkalmazását;

18.   mivel az egyezmény szövegében nincs ilyen rendelkezés, kéri a Bizottságot, hogy 3 év elteltével végezzen hatásvizsgálatot, amely értékeli többek között az egyezmény elfogadása révén elért előnyöket és az egyezményben foglalt kumulációnak egyes fent említett vállalatok által követett gyakorlatra tett hatását;

19.   hangsúlyozza, hogy növelni kell az új pán-euromediterrán egyezmény által leegyszerűsített kumuláció jelentette lehetőségekkel kapcsolatos tudatosságot, különösen a dél-mediterrán országok vállalkozásai körében; támogatja a Bizottságot az effajta figyelemfelkeltő kezdeményezések megtételében;

20.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt aláíró felek kormányának és parlamentjének, valamint az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlés elnökének.

(1) HL C 272. E, 2006.11.9., 570. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 35. o.
(3) HL L 97., 1998.3.30., 2. o.
(4) HL L 147., 2000.6.21., 3. o.
(5) HL L 70., 2000.3.18., 2. o.
(6) HL L 129., 2002.5.15., 3. o.
(7) HL L 304., 2004.9.30., 39. o.
(8) HL L 143., 2006.5.30., 2. o.
(9) HL L 265., 2005.10.10., 2. o.
(10) HL L 187., 1997.7.16., 3. o.
(11) HL C 301. E, 2007.12.13., 210. o.
(12) HL C 20., 2005.01.25., 2. o.
(13) HL C 156., 2011.05.26., 3. o.
(14) HL L 53., 1997.02.22., 2. o.


A pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény ***
PDF 64k   DOC 32k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i jogalkotási állásfoglalása a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (11343/2010 – C7-0207/2011 – 2010/0093(NLE))
P7_TA(2012)0061 A7-0026/2012

(Egyetértés)

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló tervezetre (11343/2010),

–   tekintettel a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezmény tervezetére (09429/2010),

–   tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7–0207/2011 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Külügyi Bizottság véleményére (A7-0026/2012 ),

1.   egyetért a megállapodás megkötésével;

2.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló egyezményt aláíró felek kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökeinek.


A globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) jövője
PDF 74k   DOC 38k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a GMES jövőjéről (2012/2509(RSP) )
P7_TA(2012)0062 B7-0063/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az európai Föld-megfigyelési programról (GMES) és operatív tevékenységeiről (2014-től) szóló, 2011. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2011)0831 ),

–   tekintettel „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” című, 2011. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011)0500 ),

–   tekintettel az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiájáról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására(1) ,

–   tekintettel „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című, 2011. május 31-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a GMES jövőjéről szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre (O-000325/2011B7-0017/2012 ),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.   mivel a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) programja az Európai Unió két vezető űrkutatási kezdeményezésének egyike, kulcsszerepet játszva a földmegfigyelésben – amely alapvető eszköz az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelemben, a polgári védelemben és biztonságban, a fenntartható fejlődésben, a mobilitásban és a válságkezelésben –, valamint a felhasználó irányú (downstream) szolgáltatások fejlődése által jelentős gazdasági lehetőségeket kínálva és előmozdítva az innovációt,

B.   mivel a GMES politikailag, stratégiailag és műszakilag is kiemelkedő fontosságú Európa számára, és rendkívül figyelemre méltó ár-érték arányt kínál a gazdasági, társadalmi és technológiai előnyök szempontjából,

C.   mivel a GMES uniós programként került kialakításra – az EU irányítása és felelőssége alá esik –, finanszírozása az uniós költségvetésből történik: összesen megközelítőleg 3,2 milliárd EUR 2013-ig,

D.   mivel a hosszú távú és stabil pénzügyi támogatást biztosító hiteles finanszírozási terv hiánya hosszabb távon valószínűleg magasabb költségekhez, a keletkező információkhoz való hozzáférés és az európai polgárok számára jelentett előnyök terén egyenlőtlenséghez, a program és adatszolgáltatásának megszakításához, vagy akár felfüggesztéséhez vezetne, és végső soron azt jelentené, hogy az eddigi befektetések hiábavalóak voltak, és hogy Európa elvesztené függetlenségét és technológiai fejlesztéseit ebben a fontos űrinfrastruktúrában,

E.   mivel a Tanács 2011. május 31-én kérte, hogy az EU költségvetése továbbra is finanszírozza a GMES-programot az uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban, mivel számos tagállam már jelezte kifogását a GMES finanszírozásának kormányközi megállapodás útján történő szabályozása miatt, és mivel a javasolt GMES-alap ezért valószínűleg nem fogja előteremteni a szükséges finanszírozást;

1.   sajnálja, hogy 2011. november 30-án a Bizottság csak közleményt adott ki és nem terjesztett elő jogalkotási javaslatot a GMES-ről, tekintve, hogy a jelenlegi, 911/2010/EU rendelet kizárólag a kezdeti műveleteket fedi le és 2013 végén hatályát veszti;

2.   nem ért egyet a Bizottság közleményében jelzett iránnyal a GMES jövőbeli finanszírozása és irányítása tekintetében, amelynek célja a projekt kormányközi finanszírozása; aggódik amiatt, hogy ez az irány rendkívül káros lesz a program további fejlődésére nézve, a program európai dimenziójának elvesztését eredményezi, ellentmond az átláthatóság, illetve a mindenki számára teljes, nyitott és egyenlő hozzáférés elveinek, valamint az EU ezen úttörő kezdeményezésből való kilépése jelének tekintik majd;

3.   nem ért egyet azzal, hogy a GMES-nek a többéves pénzügyi kereten kívüli finanszírozása – a bizottsági közleményben javasolt finanszírozási és irányítási struktúrával – megvalósítható lehetőség;

4.   kiemeli, hogy a GMES-program és annak finanszírozása jövőjével kapcsolatos bizonytalanság rendkívül káros a GMES-szolgáltatások és -alkalmazások fejlesztésére és piaci átvételére nézve, mivel azok gazdasági növekedést és jólétet hivatottak előidézni az európai polgárok számára;

5.   ezért felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen be egy jogalkotási javaslatot a GMES-program hosszú távú irányítása, finanszírozása és működése vonatkozásában, amelynek finanszírozása a többéves pénzügyi kereten belül történik a program megfelelő kiépítésének és működésének biztosítása, illetve a 2014-től teljes mértékű működőképességét előirányzó célkitűzés megvalósulása érdekében;

6.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0013


Halálbüntetés Fehéroroszországban, különös tekintettel Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ügyére
PDF 90k   DOC 51k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a halálbüntetésről Fehéroroszországban, különös tekintettel Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ügyére (2012/2539(RSP) )
P7_TA(2012)0063 B7-0075 , 0076 , 0078 , 0080 , 0081 és 0083/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel a Belaruszról szóló 2009. december 17-i állásfoglalására(1) és egyéb, ebben a témában elfogadott állásfoglalásaira, különös tekintettel a 2011. szeptember 15-i(2) , 2011. május 12-i(3) , 2011. március 10-i(4) és 2011. január 20-i(5) állásfoglalására,

–   tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(6) és a halálbüntetés eltörléséről szóló más korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. április 26-i állásfoglalására(7) ,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre vonatkozó moratóriumot sürgető 65/206 számú 2010. december 21-i határozatára és a halálbüntetésről szóló 2007-es és 2008-as korábbi határozataira,

–   tekintettel az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének a halálbüntetésről szóló 2010. július 6–10-i állásfoglalására,

–   tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a fehéroroszországi helyzetről szóló 2012. január 25-i 1857 (2012) sz. állásfoglalására,

–   tekintettel Catherine Ashton, az EU főképviselője 2011. december 1-jei nyilatkozatára a halálbüntetésekről Fehéroroszországban,

–   tekintettel Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu esetében kiszabott halálbüntetést elítélő 2012. január 24-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az uniós Külügyek Tanácsának a Fehéroroszország elleni korlátozó intézkedésekről szóló 2011. január 23-i határozatára,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–   tekintettel a keleti partnerség 2009. május 7–9-én Prágában tartott csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra és a keleti partnerség 2011. szeptember 30-i varsói csúcstalálkozója alkalmából elfogadott, a fehéroroszországi helyzetről szóló nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést és a kivégzéseket végre is hajtja;

B.   mivel 2011 júliusában kivégezték Aleh Hriskaucout és Andrej Burdikát, miközben ügyük még folyamatban volt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, és mivel emberjogi aktivisták szerint 1991 óta mintegy 400 embert végeztek ki Fehéroroszországban;

C.   mivel a legutóbbi halálos ítéleteket a Belarusz Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2011. november 30-án hozta meg Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu ellen állítólagosan 2005-ben Vityebszkben, 2008-ban Minszkben és 2011 áprilisában a minszki metróban elkövetett terrortámadások miatt;

D.   mivel szavahihető jelentések (Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH), Human Rights Watch) szerint érvekkel alátámasztható, hogy az ügyészség és a fehérorosz legfelsőbb bíróság tisztességtelen tárgyalást tartott, és hogy a nyomozást súlyos emberjogi jogsértések kísérték, és figyelmen kívül hagytak olyan fontos bizonyítékokat, amelyek a két ember ártatlanságát bizonyítják, és mivel a tárgyaláson részt vevő megfigyelők szerint súlyos eljárásjogi szabálysértések történtek az előzetes nyomozás és az ügy bírósági vizsgálata során;

E.   mivel Dzmitrij Kanavalautól és Uladziszlau Kavaljeutól megtagadták annak lehetőségét, hogy ügyvédhez fordulhassanak; mivel szavahihető jelentések szerint a vallatások során kínzást alkalmaztak a vallomások kicsikarására; mivel nincsenek olyan igazságügyi bizonyítékok, amelyek kapcsolatba hoznák a két embert a robbantásokkal, és mivel a férfiak ruháin és testén nem találták robbanószer nyomait;

F.   mivel a legfelsőbb bíróság határozatát követően azonnal megsemmisítették az összes olyan fontos bizonyítékot, amelyekre az ügyészség a tárgyalás során hivatkozott;

G.   mivel a Fehéroroszország által is ratifikált polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 14. cikkének 1. szakasza értelmében „mindenkinek joga van illetékes, független és pártatlan bíróság előtti tisztességes és nyilvános meghallgatáshoz”;

H.   mivel Dzmitrij Kanavalau szüleit a titkosszolgálat emberei megfélemlítették és megfigyelés alá helyezték, és házuk közelében folyamatosan civil ruhás ügynökök posztoltak, így a család hónapokig képtelen volt kapcsolatba lépni a külvilággal;

I.   mivel a halálbüntetés továbbra is „államtitoknak” minősül Fehéroroszországban és a fehérorosz bűnügyi végrehajtási törvény értelmében a kivégzés időpontját nem közlik az elítéltekkel, az elítélt családtagjaival és a nyilvánossággal; mivel a halálbüntetés nem nyilvánosan, golyó által történik, a kivégzett személy holttestét nem adják ki temetésre a hozzátartozóknak és a temetés helyszínét sem közlik;

J.   mivel lehetséges, hogy Dzmitrij Kanavalau és Uladziszlau Kavaljeu kivégzésére igen hamar sor kerül;

K.   whereas the decision of the Supreme Court on the case is final, without appeal; mivel a fehérorosz jog értelmében kegyelmi kérvényt csak az ország elnökének van joga elbírálni; mivel Uladziszlau Kavaljeu kegyelmi kérvényt nyújtott be Aljakszandr Lukasenkához, amelyben tagadja az ellene felhozott összes vádat és követeli, hogy mentsék fel a büntetőjogi felelősség alól, ám ez idáig nem kapott választ;

L.   mivel a fehérorosz hatóságok aláírták a keleti partnerségi csúcstalálkozó prágai nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállaltak „a nemzetközi jog elvei és az alapvető értékek – többek között a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok – tiszteletben tartása” iránt;

1.   emlékeztet rá, hogy az Európai Unió és más nemzetközi intézmények többször is sürgették a fehérorosz hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést;

2.   hangsúlyozza, hogy ez a visszavonhatatlan, kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés, amely sérti az élethez való jogot, elfogadhatatlan; sajnálja, hogy a fehérorosz hatóságok továbbra sem hajlandók bármiféle érzékelhető lépést tenni a halálbüntetés eltörlése vagy rá vonatkozó azonnali moratórium bevezetése érdekében;

3.   elítéli az Uladziszlau Kavaljeu és Dzmitrij Kanavalau esetében kimondott halálos ítéletet, és sürgeti, hogy Aljakszandr Lukasenka mindkét személynek adjon kegyelmet, valamint hirdessen moratóriumot valamennyi halálos ítéletre és végrehajtásukra, a halálos ítéletek büntetőjogi rendszerből való kiiktatása céljával, a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányához csatolt, a halálbüntetés eltörlésére irányuló második fakultatív jegyzőkönyvének a nemzetközi elvárásokkal összhangban történő ratifikálása útján;

4.   felhívja az illetékes fehérorosz hatóságokat, hogy mindenre kiterjedő, tisztességes és pártatlan módon vizsgálják meg az e tekintetben elhangzott állításokat és szolgáltassanak teljes igazságot a szóban forgó szörnyű terrorista cselekmények áldozatainak;

5.   sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a diplomácia és az együttműködési segítségnyújtás terén rendelkezésére álló valamennyi eszközzel munkálkodjanak a halálbüntetés fehéroroszországi megszüntetésén;

6.   felszólítja a keleti partnerség országait és Oroszországot, hogy követeljék Fehéroroszországtól a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetését;

7.   erőteljesen bátorítja a fehéroroszországi civil társadalmat és nem kormányzati szervezeteket, hogy törekedjenek a halálbüntetés eltörlésének elérésére;

8.   felszólítja Fehéroroszország hatóságait, hogy folytassák a halálbüntetés kérdésével foglalkozó parlamenti munkacsoport 2010-ben megkezdett tevékenységét, az ország jogszolgáltatását hozzák összhangba az ország nemzetközi emberi jogi egyezményekben vállalt kötelezettségeivel, valamint biztosítsák a tisztességes tárgyalás tekintetében nemzetközileg elismert standardok hiánytalan érvényesülését;

9.   ösztönzi a fehéroroszországi hatóságokat, hogy erősítsék az igazságszolgáltatás szerepét és tevékenységét Fehéroroszországban, hogy az ne kapcsolódjék a végrehajtó hatalmi ághoz, illetve az utóbbi ne gyakorolhasson rá nyomást; alkalmazzák az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottjának ajánlásait; megfelelő mértékben biztosítsák a bírósági eljárások nyilvánosságát, valamint teremtsék meg az összhangot – különösen a jogállamiság vonatkozásában – az EBESZ emberi dimenzióval kapcsolatos kötelezettségvállalásaival;

10.   elítéli az emberi jogok védelmezőinek és a demokratikus ellenzék tagjainak folyamatos üldöztetését, továbbá a civil társadalom aktivistáinak és a független médiának politikai indítékból történő zaklatását Fehéroroszországban; követeli valamennyi politikai okokból fogva tartott – bebörtönzött vagy más formában büntetést elszenvedő személy, köztük Alesz Bjaljacki, a „Vjaszna” Emberi Jogi Központ elnöke és a FIDH alelnöke– azonnali szabadon bocsátását;

11.   követeli valamennyi politikai fogoly feltétel nélküli és haladéktalan szabadon bocsátását; üdvözli az uniós Külügyek Tanácsának 2012. január 23-i határozatát a szankciók kritériumainak bővítéséről, ami megnyitja az utat afelé, hogy a jövőben megnevezhetők legyenek az emberi jogok súlyos megsértéséért vagy a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért felelős fehéroroszországi személyek; megismétli, hogy az EU és Fehéroroszország közötti párbeszéd mindaddig nem léphet előbbre, amíg Fehéroroszország nem ér el előrehaladást a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság terén, és amíg feltétel nélkül nem bocsátják szabadon és nem helyezik vissza polgárjogaikba valamennyi politikai foglyot, köztük a két korábbi elnökjelöltet, Mikalaj Sztatkevicset és Andrej Szannyikaut, a demokratikus ellenzék kampányának elnökjelöltjeit, Pavel Szevjarinyecet és Dzmitrij Bandarenkát, továbbá a politikai fogoly Szjarhej Kavalenkát, akit házi őrizete állítólagos megsértéséért börtönöztek be, és akinek egészsége az általa folytatott hosszas éhségsztrájk következtében kritikus mértékben, életét közvetlenül veszélyeztető módon károsodott;

12.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Fehérorosz Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) HL C 286. E, 2010.10.22., 16. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0392 .
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0244 .
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0099 .
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0022 .
(6) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.
(7) HL C 74. E, 2008.3.20., 775. o.


Egyiptom: a közelmúlt fejleményei
PDF 89k   DOC 55k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a legújabb egyiptomi fejleményekről (2012/2541(RSP) )
P7_TA(2012)0064 B7-0079 , 0082 , 0084 , 0085 és 0087/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, legfőképpen az Egyiptomról, különösen az Aláa Abdelfattáh blogger ügyéről szóló 2011. november 17-i állásfoglalásra(1) ,

–   tekintettel az 1966-ban aláírt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–   tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az egyiptomi futballstadionban történt tragédiáról szóló 2012. február 2-i, valamint az egyiptomi civil társadalommal szemben folyamatosan alkalmazott erőszakról szóló 2012. február 1-jei nyilatkozataira,

–   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között 2004-ben létrejött társulási megállapodásra és a 2007-es cselekvési tervre,

–   tekintettel a Külügyek Tanácsa 2011. október 10-i, valamint az Európai Tanács 2011. október 23-i, Egyiptomról szóló következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló 2011. május 25-i közös közleményre,

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) 2004 óta tartó fejlődésére, valamint különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló jelentéseire,

–   tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményére,

–   tekintettel a 2008-ban módosított, az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel nyugtalanító a nem kormányzati szervezetek egyiptomi helyzete; mivel 2011 októberében bejelentették egy olyan bizottság létrehozását, amely a civil intézményeket és a nem kormányzati szervezeteket hivatott vizsgálni, és amelynek célja, hogy erősebb törvényességi ellenőrzésnek vesse alá a civil társadalmi szervezetek és politikai alapítványok külföldi finanszírozását, majd ezt követően felkérték a központi bankot, hogy kövesse nyomon a nem kormányzati szervezetekhez beérkező és onnan kiinduló valamennyi banki átutalást; mivel a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) 10 külföldi finanszírozású szervezet irodáját átkutatta, majd e szervezeteket kivizsgálta, és 2011. december 29-én betiltotta működésüket; mivel 2012. február 5-én Egyiptom katonai vezetésű kormánya bejelentette, hogy az Egyiptomban működő nonprofit szervezetek külföldi finanszírozásával kapcsolatos bűnügyi vizsgálat részeként 19 amerikai állampolgárt és 24 másik személyt bíróság elé állít; mivel egyiptomi bírák vizsgálják egyes, a demokrácia mellett elkötelezett nem kormányzati szervezetek és politikai alapítványok állítólagos illegális külföldi finanszírozását, és mivel 44 vádlott, köztük 19 amerikai, 14 egyiptomi, öt szerb, két német, két libanoni, egy jordániai és egy palesztin személy ügyét már a kairói büntetőbíróság elé utalták, és megtiltották nekik, hogy elhagyják az országot;

B.   mivel a nem kormányzati szervezeteket azzal is vádolják, hogy kormányzati engedély nélkül létesítettek és üzemeltetnek irodákat Egyiptomban, annak ellenére, hogy az egyiptomi hatóságok már több mint öt éve nem törődnek a szervezetek által a hatályos szabályoknak megfelelően benyújtott, nyilvántartásba vételre irányuló kérelmekkel; mivel ezek a vádak az Egyiptomban működő nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek ellen indított, egyre fokozódó jogi hadjárat tetőpontjának tekinthetők, és ez a hozzáállás nem összeegyeztethető a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, továbbá aláássa a demokratikus értékek előmozdítása és az emberi jogok védelme érdekében tett erőfeszítéseket;

C.   mivel a kairói Al Ahly és a helyi Al Masr futballcsapatok között Port Szaídban zajló mérkőzésen kitört összecsapásokban legalább 74 ember vesztette életét, és több százan megsebesültek;

D.   mivel az összecsapásokkal kapcsolatban a rendőrség megdöbbentően passzív magatartást tanúsított; mivel a düh és az azzal kapcsolatos találgatások, hogy az összecsapások esetleg politikai indíttatásúak lehettek, valamint a katonai uralom felszámolására irányuló követelések a diktatúra valamennyi – akár katonai, akár egyéb – formája elleni utcai demonstrációkhoz vezettek a futballstadionban bekövetkezett tragédiát követő napokban, és ezek a tüntetések további haláleseteket és sérüléseket eredményeztek; mivel a rendőrség továbbra is könnygázzal, söréttel és gumilövedékkel támad a tiltakozókra;

E.   mivel Hesham Sheiha, Egyiptom helyettes egészségügyi minisztere a stadionban bekövetkezett szerencsétlenséget Egyiptom futballtörténete legnagyobb tragédiájának nevezte; mivel a SCAF helikoptereket rendelt ki a sérült vendégjátékosok és vendégszurkolók katonai kórházba történő szállítása érdekében; mivel – különösen átmenet és társadalmi nyugtalanság idején – a sportnak összefogó szerepet kell játszania, a normalitás érzetét kell nyújtania, és megbékélést kell hirdetnie a megosztott közösségek csoportjai között;

F.   mivel az európai szomszédságpolitika, valamint az emberi jogok, kiváltképp a nőjogok terén végrehajtott reformok sikere azon múlik, hogy a civil társadalom mennyire vesz részt a vonatkozó szakpolitikák végrehajtásában;

G.   mivel a SCAF ellentmondásos politikát követ, hiszen a szükségállapotról szóló törvényt még nem teljesen törölték el, így még mindig alkalmazható „nyers erőszak” esetén, amely fogalom számos különböző értelmezésre és önkényes alkalmazásra ad lehetőséget; mivel a nemzetközi és belföldi szervezetek szerint a katonai uralom elmúlt 10 hónapjában Egyiptomban nem történt előrelépés az emberi jogok védelme terén; mivel a civilek ellen továbbra is katonai bíróságok előtt folytatják az eljárásokat, és a bloggereket, az újságírókat és az emberi jogi jogvédőket közvetlen vagy közvetett zaklatásnak teszik ki, ami hozzájárul a feszültségek növekedéséhez, és továbbgerjeszti a polgári tiltakozást; mivel a SCAF nem indított vizsgálatot a nőnemű tiltakozók elleni állítólagos szexuális erőszak, például az úgynevezett szüzességi vizsgálatok ügyében, sem pedig a halálos fenyegetések és az emberi jogok egyéb megsértése kapcsán;

H.   mivel a népi gyűlés tagjaira vonatkozó, 2011 novemberében és a 2012 januárjában tartott választások során a szavazatok 47%-át a Muzulmán Testvériség politikai szárnya, a Szabadság és Igazság Párt, 25%-át pedig a szalafita al-Núr párt kapta, aminek következtében a női parlamenti képviselők száma 64-ről 8-ra csökkent; mivel júniusban elnökválasztásra kerül sor; mivel a választásokra nem hívtak megfigyelőnek egyetlen nemzetközi intézményt sem, többek között az Uniót sem;

I.   mivel az Európai Parlament többször követelte az Egyiptomban 1981 óta fennálló szükségállapot feloldását, a demokrácia megerősítését és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását; mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása;

1.   kifejezi szolidaritását az egyiptomi néppel az ország demokratikus átmenetének e kulcsfontosságú időszakában; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a nők jogait, a vallásszabadságot, a lelkiismeret és a gondolat szabadságát, a kisebbségek védelmét, a nemi irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát, a sajtó és a média szabadságát, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát, a szabályszerű bírósági eljárásokat, valamint a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát, mivel ezek a jogok a mélyreható demokrácia elengedhetetlen elemei;

2.   sürgeti a nem kormányzati szervezetek és a politikai alapítványok ellen felhozott büntetőjogi vádak azonnali ejtését; felszólítja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy a hazai vagy külföldi civil szervezetek ellen indított vizsgálatokat a teljes átláthatóság és pártatlanság tiszteletben tartásával végezzék, betartva a megfelelő jogi eljárásokat, valamint az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos nemzetközi normákat; úgy véli, hogy a jelenleg alkalmazott taktika a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 22. cikkében lefektetett egyesülési szabadság súlyos megsértésének minősül; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy fogadjanak el új, a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelő és a nem kormányzati szervezetekkel, valamint az emberi jogokért és a demokráciáért küzdő csoportokkal szoros együttműködésben kidolgozott egyesülési törvényt; teljes mértékben támogatja az ilyen szervezetek elkötelezettségét, valamint a civil társadalmat és az egyiptomi embereket támogató, a béke, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása érdekében általuk végzett magas színvonalú munkát;

3.   sajnálatának ad hangot a Port Szaíd-i számtalan haláleset és sérülés miatt, valamint részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; független vizsgálatot kér a tragédiához vezető eseményekkel kapcsolatban, továbbá a felelősök bíróság elé állítására szólít fel;

4.   aggodalmát fejezi ki az összecsapások politikai indíttatásával kapcsolatos állítások miatt, és felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy mihamarabb indítsanak független vizsgálatot a 2012. február 1-jei események kapcsán;

5.   határozottan támogatja Egyiptomban a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság felé vezető, az egyiptomi emberek szándékaival megegyező reformokat; ismételten követeli a szükségállapot teljes feloldását; ismételten hangsúlyozza a helyes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának jelentőségét Egyiptomban, továbbá felvilágosítást kér az alkotmányozási folyamattal, annak menetrendjével és alapelveivel kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy az alkotmányos rendelkezések befogadóak legyenek, és ne nyújtsanak lehetőséget az egyiptomi társadalom bármely tagja elleni megkülönböztetésre; ismételten hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb hatalmat a lehető leghamarabb át kell adni egy demokratikusan megválasztott civil kormánynak;

6.   hangsúlyozza a szabad, tisztességes és átlátható választások jelentőségét, és ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is támogassák és segítsék az egyiptomi hatóságokat, politikai pártokat és a civil társadalmat az e cél elérését szolgáló erőfeszítésekben; felszólítja a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsát annak lehetővé tételére, hogy a közelgő elnökválasztást független megfigyelők követhessék nyomon; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa az Európai Parlamentet is bevonó munkacsoport létrehozását a demokratikus változások folyamatának támogatására, figyelembe véve a demokratikus változások mellett kiálló szereplők felhívásait, különösen a szabad és demokratikus választások, valamint az intézmények kialakítása tekintetében, beleértve a független igazságszolgáltatás kialakítását;

7.   üdvözli a két bebörtönzött blogger, Aláa Abdelfattáh és Majkel Nabíl Szanad szabadon bocsátását; ismételten felhívja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy az országban egyetlen blogger, újságíró vagy emberi jogi aktivista se legyen kitéve közvetlen vagy közvetett zaklatásnak vagy megfélemlítésnek; üdvözli a politikai foglyok szabadon bocsátását, ugyanakkor megismétli, hogy eleve nem lett volna szabad katonai törvényszék elé állítani őket; úgy véli, hogy a szóban forgó foglyokat fel kellett volna menteni ahelyett, hogy kegyelemben részesítették őket;

8.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az egyiptomi hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0518 .


Halálbüntetés Japánban
PDF 71k   DOC 37k
Az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása a halálbüntetésről Japánban (2012/2542(RSP) )
P7_TA(2012)0065 B7-0089 , 0090 , 0091 , 0092 és 0093/2012

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 63/168 számú határozatára, amelyben az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetésre és a kivégzésekre vonatkozóan egyetemes moratórium bevezetésére felszólító, 2007. december 18-i 62/149 számú határozatának végrehajtását kéri,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. december 21-i 65/206 számú határozatára,

–   tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(1) ,

–   tekintetten a halálbüntetés Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon való eltörléséről szóló 2002. június 13-i állásfoglalására(2) ,

–   tekintettel a halálbüntetés elleni világnapról szóló 2010. október 7-i állásfoglalására(3) ,

–   tekintettel Catherine Ashtonnak, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és Thorbjørn Jaglandnak, az Európa Tanács Főtitkárának a halálbüntetés elleni európai és világnap, 2011. október 10. alkalmából tett együttes nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Unió által 2011. április 6-án a halálbüntetés eltörléséről tett nyilatkozatra, amelyben az Európa Tanácsban megfigyelőként részt vevő államokat, többek között Japánt, a halálbüntetés eltörlésére bátorítja,

–   tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni ENSZ-egyezményre, amelyet Japán 1999-ben ratifikált,

–   tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.   mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és az élethez való jog elvének egyetemes elfogadtatására törekszik;

B.   mivel 1992 óta 2011 volt az első év, amikor Japánban nem hajtottak végre kivégzéseket; mivel azonban a sajtó tudósításai szerint az új igazságügy-miniszter, Tosió Ogava bejelentette, hogy nem kívánja folytatni elődje, Hiraoka Hideo „elővigyázatossági” politikáját, és újra kész kivégzési parancsokat aláírni;

C.   mivel jelentős előrelépések történtek a halálbüntetés egyetemes eltörlése felé, és egyre több ország törli el a halálbüntetést;

D.   mivel az, ha Japán mint Ázsia egyik vezető demokráciája és a nemzetközi közösség kulcsfontosságú tagja hivatalosan kötelezettséget vállalna a halálbüntetés eltörlésére, nemcsak a nemzetközi tendenciával állna összhangban, hanem világszerte azt a határozott üzenetet is közvetítené, hogy az élethez való jogot tiszteletben kell tartani és védeni kell;

E.   mivel Japánban jelenleg mintegy 130 halálra ítélt van siralomházban;

F.   mivel a fogvatartottakat és jogi képviselőjüket csak a kivégzés napján értesítik a kivégzésről, és a családok csak később értesülnek a történtekről, ami a siralomházban töltött hosszú évekre való tekintettel különös kegyetlenségnek minősül;

1.   üdvözli, hogy az EU Japánnal fenntartott kapcsolatai a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok iránti közös elkötelezettségen alapulnak;

2.   üdvözli, hogy Japánban 2010 júliusa óta nem hajtottak végre kivégzéseket, és hogy az igazságügyi minisztériumban 2010-ben a halálbüntetést tanulmányozó munkacsoportot hoztak létre;

3.   nyomatékosan felszólítja Tosió Ogava igazságügy-minisztert, hogy a jövőben ne hagyjon jóvá egyetlen kivégzési parancsot sem, és támogassa a munkacsoport tevékenységét;

4.   felhívja Japánt, hogy tartsa fenn az 1989 novemberétől 1993 márciusáig hatályban lévő de facto moratórium visszaállítására irányuló erőfeszítéseit, és bátorítsa a közhatóságokat, a parlamenti képviselőket, a civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy kezdeményezzenek nemzeti szintű vitát a halálbüntetés Japánban való alkalmazásáról;

5.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi biztosának, Japán miniszterelnökének és igazságügy-miniszterének, valamint a japán országgyűlésnek.

(1) HL C 219. E, 2008.8.28., 306. o.
(2) HL C 261. E, 2003.10.30., 597. o.
(3) HL C 371. E, 2011.12.20., 5. o.

Utolsó frissítés: 2013. július 22.Jogi nyilatkozat