Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a SOLVIT-ról (2013/2154(INI))

P7_TA(2014)0164 A7-0059/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a SOLVIT működését meghatározó elvekről szóló, 2013. szeptember 17-i 2013/461/EU bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel „A vállalkozások és a polgárok lehetőségeinek bővítése az egységes európai piacon: Cselekvési terv az Európa Önökért portál a tagállamokkal együttműködésben történő fejlesztésére” című, 2013. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0636),

–  tekintettel „A hatékony problémamegoldás erősítése az egységes piacon – a SOLVIT-ban rejlő lehetőségek teljes mértékű felszabadításáról a SOLVIT 10. születésnapja alkalmából” című, 2012. február 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0033),

–  tekintettel a „Helyzetkép az egységes piaci integrációról, 2013 – Hozzájárulás a 2013. évi éves növekedési jelentéshez” című első, 2012. november 28-i bizottsági jelentésre (COM(2012) 0752),

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című, 2012. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2012) 0259),

–  tekintettel „Az egységes piac megvalósítása – Éves irányítási felülvizsgálat 2011” című, 2012. február 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012) 0025),

–  tekintettel a 2013. július 4-én közzétett online egységes piaci eredménytáblára,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által megrendelt, „Egyetlen európai kapcsolattartási pont” című, 2013. júliusi tanulmányra,

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag: a növekedés érdekében teendő következő lépések” című, 2012. június 14-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az egységes piacon belüli irányításról és partnerségről szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a SOLVIT-ról szóló 2010. március 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0059/2014),

A.  mivel a polgárok és a vállalkozások jogait az egységes piacon hatékonyan kell alkalmazni, és mivel az e jogokat biztosító uniós jogszabályokat hatékonyan végre kell hajtani annak biztosítása érdekében, hogy minden polgár és vállalkozás részesüljön a belső piacban rejlő lehetőségek előnyeiből;

B.  mivel az állampolgárok tájékoztatása az őket megillető jogokról, valamint annak elősegítése, hogy e jogokkal élni is tudjanak, hozzájárul a belső piac jobb működéséhez;

C.  mivel a SOLVIT jelenleg évi mintegy 1300 esettel foglalkozik, és ügyfeleinek körülbelül 90%-a esetében a 70 napos határidőn belül megoldást tud találni;

D.  mivel az Európa Önökért portál iránti érdeklődés gyorsan növekszik, és azt egyre gyakrabban használják, és mivel az online egységes piaci eredménytábla szerint 2012-ben naponta mintegy 11 000 látogató járt a portálon, szemben az azt megelőző évi 6500-zal;

E.  mivel több ízben felszólított a SOLVIT-hálózat további megerősítésére és az uniós jogokra vonatkozó több és jobb információ rendelkezésre bocsátására;

F.  mivel a SOLVIT mint kulcsfontosságú problémamegoldó eszköz és ennélfogva mint olyan eszköz, amely biztosítja az egységes piacra vonatkozó uniós jog jobb betartását, fontos szerepet játszik; mivel ennek ellenére a SOLVIT-ot és az általa kínált lehetőségeket továbbra sem használják ki teljes mértékben;

G.  mivel teljes körű kihasználtsága esetén a SOLVIT-hálózat sok területen lehet hasznos eszköz a bírósági rendszerek túlzott igénybevételének megelőzésében, amely rendszerek rendkívül bonyolultak lehetnek, és így megnehezítik az állampolgárok és vállalkozások számára problémáik megoldását;

H.  mivel az általa megrendelt, „Egyetlen európai kapcsolattartási pont” című tanulmány szerint, noha az online tájékoztatás, tanácsadás és segítségnyújtás széles skálája áll az európai polgárok és vállalkozások rendelkezésére, e szolgáltatások ismertsége nagyon alacsony, és a megkérdezettek 91,6%-ának egyáltalán nem volt tudomása olyan online szolgáltatásról, amit az egységes piaccal kapcsolatos problémái megoldása céljából igénybe vehet;

I.  mivel a SOLVIT által nyújtott segítség hatékonysága nagymértékben függ az ott dolgozó személyzet jó képzettségétől;

J.  mivel nagyobb erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a SOLVIT jobban illeszkedjen a nemzeti és uniós szintű segítségnyújtási szolgáltatások és jogérvényesítő eszközök sorába;

K.  mivel a polgároknak és a vállalkozásoknak – annak érdekében, hogy képesek legyenek helyesen meghatározni és megoldani a felmerülő problémákat – ismerniük kell az egységes piacon őket megillető jogokat, és e tudatosság javítása érdekében még többet kell tenni;

Bevezetés: a jogok és lehetőségek hatékony kihasználása az egységes piacon

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy az egységes piacban rejlő lehetőségeket csak akkor lehet kiaknázni, ha a polgárok és a vállalkozások ismerik jogaikat és lehetőségeiket, és képesek azokat hatékonyan kihasználni; emlékeztet arra, hogy e célkitűzéseket csak akkor lehet elérni, ha a tagállamok biztosítják az egységes piaci jogszabályok hatékony végrehajtását, és ha magas színvonalú tájékoztatás és hatékony problémamegoldó mechanizmusok állnak rendelkezésre;

2.  kiemeli, hogy az egységes piaccal kapcsolatos számos probléma oka egyrészt az, hogy egy vagy több tagállam túlterjeszkedő módon alkalmazza, illetve késve vagy helytelenül hajtja végre az uniós jogszabályokat, másrészt az, hogy a nemzeti szabályok ellentétesek az uniós joggal; e tekintetben határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást azokra a tagállamokra, amelyek nem tartják be az egységes piacra vonatkozó szabályokat;

3.  rámutat, hogy az egységes piaci jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos számos problémára a SOLVIT-hálózat révén derül fény, és javasolja, hogy e problémák orvoslása érdekében a SOLVIT segítse elő az igazgatási és szabályozási változtatásokat; sürgeti a Tanácsot, hogy a nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés megerősítése érdekében léptessen életbe olyan intézkedéseket, amelyek javítják a közigazgatási feladatok ellátását;

4.  hangsúlyozza, hogy a SOLVIT-nak hatékony eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy felhívja a Bizottság figyelmét a tudomására jutott, az uniós jog végrehajtásának elmulasztásából adódó belső piaci problémákra;

5.  hangsúlyozza, hogy az egységes piaci jogszabályok végrehajtása, érvényesítése és betartása rendkívül fontos az európai fogyasztók és vállalkozások, és ezáltal a gazdaság egésze számára, valamint a polgároknak az egységes piac működésébe vetett bizalma szempontjából; hangsúlyozza ezenkívül a tagállamok ehhez kapcsolódó jogi kötelezettségeit is;

6.  ismételten felszólít az alkalmazandó jogsértési eljárások továbbfejlesztésére, többek között az egységes piacra vonatkozó uniós rendelkezések megsértésével kapcsolatos eljárások szigorúbb alkalmazásának biztosítása, valamint gyorsabb eljárások alkalmazása révén;

7.  hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy mindent megtegyenek a végrehajtási problémák megelőzéséért, feltárásáért és kiküszöbölésért, még mielőtt hivatalos jogsértési eljárás megindítására lenne szükség;

8.  kiemeli, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv be nem tartásával szemben zéró toleranciát kell alkalmazni, és az említett irányelv végrehajtását és átültetését kölcsönös szakértői értékeléseknek kell alávetni, biztosítandó az egységes piaci jogszabályok hatékony alkalmazását;

SOLVIT: segítség a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak a problémák megoldásában

9.  üdvözli a SOLVIT működését meghatározó elvekről szóló bizottsági ajánlást, amely kijelöli az utat a SOLVIT 2.0 számára;

10.  megjegyzi, hogy a SOLVIT-hálózat kézzelfogható eredményeket ért el és bizonyította hasznosságát; mindazonáltal megjegyzi, hogy e területen még bőven van tennivaló, különösen a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó jogviták rendezése terén és a megkeresések megoldásához szükséges idő tekintetében;

11.  üdvözli a Bizottság azon elképzelését, hogy a SOLVIT-hálózat sikeres tevékenységét tovább optimalizálják a belső piaci kérdéseket érintő, határokon átnyúló viták informális, gyors és polgárközeli megoldása érdekében, és javasolja, hogy a tagállamok szorosan dolgozzanak együtt a Bizottsággal a szabad, felhasználóbarát SOLVIT-rendszer javítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy folyamatosan javítani kell a SOLVIT-központok teljesítményét, különös tekintettel a társadalombiztosítási ügyekre, és ösztönzi a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek együttműködésének javítását;

13.  szorgalmazza, hogy kiemelten foglalkozzanak a munkavállalói jogokkal, a szociális jogokkal és az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos, határokon átnyúló kérdésekkel, különös tekintettel a nyugdíjakkal, az európai uniós munkavállalókkal és a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekre;

14.  kiemeli a SOLVIT jelentőségét a mozgó munkavállalók szempontjából az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos kérdések és a határokon átnyúló problémák megoldása tekintetében;

15.  megjegyzi, hogy a SOLVIT ügyfeleinek nagy többségét a polgárok teszik ki; hangsúlyozza, hogy a SOLVIT mint problémamegoldó eszköz a vállalkozások számára is komoly lehetőségeket rejt, amit ki kell használni; hangsúlyozza, hogy többet kell tenni azért, hogy a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások jobban megismerjék a SOLVIT-ot, be kell mutatni nekik lehetőségeiket, és képessé kell tenni őket annak jobb kihasználására; üdvözli az Európa Önökért üzleti portál közelmúltbeli frissítését, ami fontos lépés ebbe az irányba;

16.  felhív a SOLVIT-ra irányuló PR-tevékenység megerősítésére a hálózat ismertségének jelentős mértékű növelése érdekében; felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy választókörzeteikben figyelemfelkeltő kampányok révén erősítsék az Európa Önökért és a SOLVIT szerepét; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak lehetőségük van a SOLVIT regionális szintű szerepének további ösztönzésére, megjegyzi azonban, hogy valamennyi ügyet nemzeti szinten kell kezelni;

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy a SOLVIT-hoz még mindig nagy mennyiségben nyújtanak be olyan ügyeket, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, ami lelassítja a SOLVIT-hoz benyújtott panaszok kezelését; hangsúlyozza ezért, hogy jobban el kell magyarázni a polgároknak és a vállalkozásoknak a SOLVIT illetékességi területét;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy – tekintettel a SOLVIT-központok megszervezésének a 2013. szeptember 17-i bizottsági ajánlásban meghatározott feltételeire – bocsássanak rendelkezésre megfelelő erőforrásokat a SOLVIT-hálózat fenntartására;

19.  hangsúlyozza, hogy a költségvetési megszorítások és a korlátozott emberi erőforrások ellenére is fontos fenntartani a SOLVIT által nyújtott szolgáltatás színvonalát; hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a SOLVIT-központok elegendő számú jól képzett, megfelelő jogi tapasztalattal bíró és az érintett uniós nyelveket kellően ismerő munkatárssal rendelkezzenek, valamint hogy ezzel összhangban a munkatársak megfelelő képzést kapjanak készségeik és ismereteik folyamatos fejlesztése érdekében;

20.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különböző tagállamokban működő SOLVIT-központok mind hasonló színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak, mivel ez a hatékony problémamegoldás kulcsfontosságú eleme;

21.  kiemeli, hogy fontos a csupán az uniós jogszabályok tisztázását igénylő problémák gyors megoldása és a bonyolult ügyekben segítséget kérő ügyfelekkel való megfelelő kommunikáció;

22.  szorgalmazza a SOLVIT egyéb panaszkezelő eljárásokkal, különösen az EU Pilot programmal való jobb összehangolását;

23.  hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a SOLVIT az üzleti élethez kötődő több ügy kezelésében vegyen részt; megjegyzi, hogy ehhez arra van szükség, hogy az üzleti közösség szélesebb körben megismerje a SOLVIT-ot, szorosabb együttműködés alakuljon ki a SOLVIT és az európai és nemzeti szakmai szövetségek között – például SOLVIT-központokat és vállalkozói szövetségeket tömörítő munkacsoportok formájában –, és némely SOLVIT-központ összetettebb ügyeket is hajlandó legyen elvállalni;

24.  sajnálattal állapítja meg, hogy a SOLVIT az üzleti élethez kapcsolódó számos ügyet, amelyet egyébként kezelhetne, azon az alapon utasít vissza, hogy azok túl bonyolultak; úgy véli, hogy ha egyes SOLVIT-központok az ilyen üzleti ügyek kezelését túl bonyolultnak találják, akkor ezzel a problémával helyben, az adott SOLVIT-központokban kell foglalkozni;

25.  kiemeli annak fontosságát, hogy a Bizottság informális segítséget nyújtson az ügykezeléshez, többek között informális jogi tanácsadást biztosítson a bonyolult esetekben; felszólítja a SOLVIT-központokat, hogy éljenek ezzel a segítséggel;

26.  hangsúlyozza a SOLVIT-központok közötti információcsere fontosságát, és javasolja, hogy a tagállamok fektessenek be az e központok közötti együttműködés javításába; arra ösztönzi az Unió-szerte működő SOLVIT-központokat, hogy kezdeményezzék a bevált gyakorlatok részletesebb és átfogóbb megosztását, és kiemeli a SOLVIT-központok közötti, az általuk nyújtott szolgáltatások végrehajtására és előmozdítására vonatkozó tapasztalatcsere fontosságát;

27.  üdvözli, hogy a 2013/461/EU bizottsági ajánlás pontosítja a SOLVIT megbízatását azokban az esetekben, ahol a nemzeti jogszabályok ellentétesek az uniós joggal (az úgynevezett strukturális ügyek); üdvözli, hogy ezeket az ügyeket bizonyos SOLVIT-központok veszik át; felszólítja a SOLVIT-központokat, hogy amennyiben ilyen strukturális problémák merülnek fel, nyújtsanak hatékony segítséget, többek között segítsenek a javasolt nemzeti jogszabály által jelentett lehetséges problémák meghatározásában;

28.  felszólítja a SOLVIT-központokat, hogy legyenek bátrabbak és hatékonyabbak a panaszok megválaszolásában és különösen a bonyolultabb ügyek kezelésében;

29.  kiemeli annak a fontosságát, hogy a kérelmező, az érintett SOLVIT-központok és a Bizottság kommunikáljanak és szorosan működjenek együtt egymással az eljárás során; megjegyzi, hogy a kérelmezővel sok esetben nem konzultálnak az eljárás alatt, és a kérelmező csak a kérelem benyújtásakor, majd az ügy lezárásakor érintkezik a SOLVIT-központtal;

30.  úgy véli, hogy szorosabb együttműködésre van szükség a tagállamok valamennyi kormányzati szintje és a SOLVIT között;

31.  kifejezetten üdvözli a személyes adatok SOLVIT-központok általi védelmét, és szorgalmazza az adatvédelem folyamatos nyomon követését, és szükség esetén megerősítését annak érdekében, hogy az megfeleljen a felhasználók adatvédelemmel kapcsolatos igényeinek;

32.  hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy növekedjen a SOLVIT-hálózat ismertsége és láthatósága, és hogy a hálózat közelebb kerüljön azokhoz az emberekhez, akik nem tudnak róla; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák – például a fogyatékossággal élők és az idősebb személyek számára – a SOLVIT-központokhoz és az internetes portálokhoz való egyenlő hozzáférést, valamint alakítsák ki ezzel összefüggésben a felhasználók és a SOLVIT-központok közötti kapcsolatfelvétel valamennyi lehetséges formáját; figyelembe veszi a közszektorbeli szervezetek webhelyeinek akadálymentesítéséről szóló irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatot (COM(2012)0721);

33.  hangsúlyozza a SOLVIT-portál más, kapcsolódó szereplőkkel és platformokkal való összekapcsolásának és integrálásának szükségességét annak érdekében, hogy a portál minden felhasználó számára hozzáférhetőbbé és láthatóbbá váljon; javasolja, hogy a tagállamok szorosan működjenek együtt a Bizottsággal a SOLVIT-rendszer javításán azáltal, hogy Unió-szerte koherens megközelítést alkalmaznak, és javítják a rendszer láthatóságát; úgy véli, hogy minden érintett európai intézmény internetes oldalának tartalmaznia kell az Európa Önökért oldalára mutató internetes hivatkozást;

34.  hangsúlyozza a SOLVIT-ügyeket tartalmazó adatbázisra vonatkozó ismeretek terjesztésének fontosságát, és üdvözli a Bizottság azon ajánlását, amely szerint a SOLVIT keretében nem kezelhető ügyekben tájékoztatást kell nyújtani a nemzeti és uniós szintű alternatív vitarendezési hálózatokról vagy információs forrásokról, köztük az egyéb lehetséges jogorvoslati lehetőségekről is;

35.  arra bátorítja a SOLVIT-központokat, hogy lépjenek fel kezdeményezően, és saját maguktól építsenek ki kapcsolatokat a polgárokkal, a vállalkozásokkal és a nemzeti parlamentekkel;

36.  üdvözli az online egységes piaci eredménytáblát, amely bemutatja a tagállamok SOLVIT-tal és az Európa Önökért portállal, valamint az egységes piac működése szempontjából meghatározó uniós jogszabályokkal kapcsolatos eredményeit;

37.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a szóban forgó eszközök rendelkezésre állásáról szóló információk polgárok, vállalkozások és vállalkozók körében történő terjesztése érdekében a tömegtájékoztatás minden lehetséges eszköze segítségével – az internetet is beleértve – úgy, hogy az információk eljussanak az állampolgárok és vállalkozások lehető legszélesebb köréhez; felhívja a tagállamokat a meghatározott felhasználói csoportokat, köztük a vállalkozásokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat megcélzó tájékoztató kampányok megszervezésére;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piaci integrációról szóló éves jelentés keretében, az éves növekedési jelentés részeként, továbbra is kísérje figyelemmel az uniós problémamegoldó mechanizmusok – különösen a SOLVIT – teljesítményét; ismételten felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg az egységes piaci irányítást úgy, hogy az Európai Szemeszteren belül létrehoz egy különleges pillért, és ezen belül országspecifikus ajánlásokat fogalmaz meg;

39.  továbbra is elkötelezett a SOLVIT fejlődésének szoros figyelemmel kísérése mellett; sürgeti a Bizottságot, hogy a SOLVIT kívánatos fejlődése érdekében határozzon meg mérhető célokat; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzák meg saját mérhető céljaikat és a helyi SOLVIT-központok által az ügykezelés fejlesztése tekintetében teljesítendő határidőket is; e tekintetben úgy véli, hogy az eredmények nyomon követése szempontjából a polgárokat és a vállalkozásokat érintő esetek szétválasztása előremutató lehet; úgy véli, hogy ha e célokat nem sikerül elérni, meg kell fontolni az informális eljárás jogalkotási aktussal való felváltásának lehetőségét, figyelembe véve a már létező mechanizmusokat, például az alternatív vitarendezésről szóló 2013/11/EU irányelvet és a jogviták online rendezéséről szóló 524/2013/EU rendeletet; sürgeti a Tanácsot, hogy e tekintetben kövesse a Parlament törekvéseit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szemeszteren belül szorosan kövessék nyomon az említett uniós és nemzeti SOLVIT-célok terén elért eredményeket;

Európa Önökért: a polgárok és a vállalkozások igényeinek jobb kiszolgálása

40.  megjegyzi, hogy az Európa Önökért portál használata folyamatosan nő;

41.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa Önökért portálra és a SOLVIT-rendszerre vonatkozó tájékoztató kampányok összehangolása során tegyenek egyértelmű különbséget e két program között;

42.  üdvözli az Európa Önökért cselekvési tervben meghatározott célokat, nevezetesen az egységes piacon érvényesülő uniós jogokról szóló magas színvonalú, gyakorlatias tájékoztatás teljessé tételét, valamint a Bizottság és a tagállamok közötti szoros partnerség gyakorlati megvalósítását;

43.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen hatékonyabb lépéseket annak érdekében, hogy az Európa Önökért portált minél inkább a vállalkozásokat segítő eszközként pozicionálja, és növelje annak láthatóságát, aminek egyik módja a közösségi média jobb kihasználása; úgy véli, hogy márkaépítéssel és a SOLVIT bevonásával az Európa Önökért portált kellene az egyetlen hozzáférési ponttá tenni a problémába ütköző vagy információt kereső európai fogyasztók és vállalkozások számára; úgy véli, hogy egy egységes hozzáférési pont referenciapontként szolgálhatna a polgárok és a vállalkozások számára, és jobban elősegíthetné a különböző információs eszközökhöz és speciális problémamegoldó mechanizmusokhoz, például a SOLVIT-hoz való hozzáférésüket;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az Európa Önökért portál működési körét, hogy az teljes mértékben lefedje az egységes piacon belüli jogokat, kötelességeket és lehetőségeket, valamint hogy tegye a portált a lehető legnagyobb mértékben felhasználóbaráttá;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást az uniós jogokra vonatkozó nemzeti szabályokról és eljárásokról; felszólítja a tagállamokat, hogy a tájékoztatást gyakorlatias, szakzsargontól mentes, mindenki számára egyformán elérhető, naprakész formában biztosítsák, és az legyen elérhető az érintett nyelveken, továbbá, hogy nemzeti portáljaikat (e-kormányzat) kapcsolják össze az Európa Önökért portállal;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 249., 2013.9.19., 10. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0054. (3) HL C 332. E, 2013.11.15., 72. o. (4) HL C 296. E, 2012.10.2., 51. o. (5) HL C 349. E, 2010.12.22., 10. o.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i jogalkotási állásfoglalása a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv tervezetéről (09288/2010 – C7–0185/2010 – 2010/0817(COD))

P7_TA(2014)0165 A7-0477/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tagállamok egy csoportjának kezdeményezésére, amelyet benyújtottak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz (09288/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 76. cikkének b) pontjára és 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján az aktus tervezetét a Parlamenthez benyújtották (C7‑0185/2010),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) és (15) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2013. december 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 44. és 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0477/2013),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 27-én került elfogadásra a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló 2014/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 2014/41/EU irányelv.)

Az Európai Parlament 2014. február 27-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0853 – C7-0430/2013 – 2013/0415(COD))

P7_TA(2014)0166 A7-0104/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0853),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének (a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0430/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. február 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0104/2014),

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját, megegyezően a Bizottság javaslatával;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 27-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 259/2014/EU rendelet.)

Az Európai Parlament 2014. február 27-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (11767/1/2013 – C7-0344/2013 – 2013/0205(NLE))

P7_TA(2014)0167 A7-0043/2014

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozattervezetre (11767/1/2013),

–  tekintettel az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás tervezetére (11769/1/2013),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) és v) pontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0344/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0043/2014),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Indonéz Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i jogalkotási állásfoglalása a személyek külső határokon történő, egyes okmányoknak a Horvátország és Ciprus által a területükön történő átutazás és a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó tervezett tartózkodás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló, ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről, valamint a 895/2006/EK tanácsi határozat és az 582/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2013)0441 – C7-0186/2013 – 2013/0210(COD))

P7_TA(2014)0168 A7-0082/2014

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0441),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7–0186/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. február 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0082/2014),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 27-én került elfogadásra a személyek külső határokon történő, egyes okmányoknak a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás és a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó tervezett tartózkodás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről, valamint a 895/2006/EK és az 582/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről …/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 565/2014/EU határozat.)

Az Európai Parlament 2014. február 27-i jogalkotási állásfoglalása a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2012)0650 – C7-0371/2012 – 2012/0309(COD))

P7_TA(2014)0169 A7-0373/2013

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2012)0650),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0371/2012),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. február 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban

–  tekintettel eljárási szabályzatának 55. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7-0373/2013),

1.  elfogadja első olvasatbeli álláspontját, megegyezően a Bizottság javaslatával;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2014. február 27-én került elfogadásra a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló .../2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, 509/2014/EU rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata Kolumbia és Peru további értékeléséről

Az Európai Parlament és a Tanács elismeri, hogy Kolumbia és Peru vonatkozó kritériumoknak való megfelelését további értékelés alá kell vetni még azelőtt, hogy az említett országokkal folytatandó vízummentességi tárgyalások megnyitását engedélyező határozatok tekintetében a Bizottság ajánlásokat terjeszt a Tanács elé.

A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy késedelem nélkül elvégzi az értékeléseket, és hogy azok eredményeit az e rendelet hatálybalépését követően a lehető legrövidebb idő belül az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti.

Az Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszi a Bizottság ezen kötelezettségvállalását

A Bizottság nyilatkozata az Európai Parlament tájékoztatásáról

A Bizottság üdvözli, hogy az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az 539/2001/EK rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslatot, amelynek célja a vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak jegyzékét tartalmazó mellékletek frissítése.

Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodással, és különösen annak 23. pontjával összhangban a Bizottság megismétli azon kötelezettségvállalását, amely szerint rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet azon vízummentességi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások lefolytatásáról, amelyekre egyes országoknak az 539/2001/EK rendelet II. mellékletébe történő átvételéből fakadóan kerül sor. A Bizottság évente legalább kétszer frissítéseket terjeszt az Európai Parlament illetékes szervei elé.”

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása az ukrajnai helyzetről (2014/2595(RSP))

P7_TA(2014)0170 RC-B7-0219/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról, a keleti partnerségről és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen pedig az ukrajnai helyzetről szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2013. december 12-i állásfoglalására a vilniusi csúcstalálkozó eredményéről és a keleti partnerség jövőjéről, különös tekintettel Ukrajnára(2),

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 19-20-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. február 20-i, Ukrajnáról szóló rendkívüli ülésének következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az ukrán elnök és kormány azon döntését követően, hogy felfüggesztik a társulási megállapodás aláírását, emberek százezrei özönlöttek az utcákra az egész országban, hogy az európai integráció mellett tüntessenek; mivel Kijevben a tüntetők békésen elfoglalták a Függetlenség terét (Majdan Nezalezsnosztyi), határozott politikai változást sürgetve annak reményében, hogy a kormány ennek hatására felülvizsgálja döntését;

B.  mivel a Janukovics elnök vezetése alatt álló ukrán hatóságok egyértelműen jogsértést követtek el, amikor engedélyezték, hogy a biztonsági erők éles lőszereket vessenek be a tüntetők ellen, és orvlövészeket telepítettek a 2013. november vége óta a kormányellenes és Európa-párti tiltakozások epicentrumát alkotó Függetlenség téren és környékén található épületek tetőire; mivel Kijev utcáin tüntetőket és járókelőket öltek meg, ami kiváltotta a nemzetközi közösség felháborodását és elítélő véleményét;

C.  mivel ugyanakkor a Janukovics elnök és az ellenzék közötti kompromisszumos megoldás elérése reményében folytatott közvetítésre irányuló erőfeszítések részeként három uniós tagállam külügyminisztere látogatást tett Kijevben; mivel sikerült egyetértésre jutniuk a válság békés és demokratikus megoldására irányuló ütemtervet illetően; mivel az orosz különmegbízott szintén segítette a megállapodást, azonban azt nem írta alá;

D.  mivel az EU ennek következtében többek között az emberi jogi visszaélésekért, erőszakért és túlzott erő alkalmazásáért felelős emberek tekintetében az eszközök befagyasztására és a vízum megtagadására kiterjedő célzott szankciók bevezetéséről határozott; mivel a tagállamok továbbá megállapodtak abban, hogy felfüggesztik a belső elnyomás céljára alkalmas eszközök kivitelére vonatkozó engedélyeket, valamint felülvizsgálják a 2008/944/KKBP közös álláspont hatálya alá tartozó felszerelések kivitelére vonatkozó engedélyeket;

E.  mivel Lviv és Doneck lakosai 2014. február 26-án kezdeményezték az orosz, illetve az ukrán nyelv napi tevékenységük során való használatát a szolidaritás és az egész ország egysége kifejezésének gesztusaként;

F.  mivel az ukrán parlament 2014. február 21-én állásfoglalást fogadott el, amelyben elítéli a „terrorizmusellenes” műveleteket, és követeli a biztonsági erők Kijev központjából való kivonulását; mivel a parlament ezáltal amellett való elkötelezettségének adott hangot, hogy központi szerepet vállal, és átveszi az ország irányítását; mivel másnap megszavazta Janukovics elnök menesztését, a 2004-es alkotmányhoz való visszatérést, a 2014. május 25-én tartandó előrehozott választásokat és a korábbi miniszterelnök, Julija Timosenko szabadon bocsátását;

1.  tiszteletét fejezi ki az európai értékekért harcoló és életüket áldozó emberek iránt, legmélyebb együttérzését fejezi ki az áldozatok családtagjainak, határozottan elítéli az erőszak minden formáját és felszólítja az ukrán állampolgárokat, valamint a politikai és civil vezetőket, hogy a legnagyobb felelősséggel cselekedjenek Ukrajna e történelmi pillanatában;

2.  határozottan elítéli a felkelésellenes erők – például a rohamrendőrség (Berkut), az orvlövészek és mások – brutális és túlzott fellépését, amely az erőszak drámai fokozódásához vezetett; sajnálatát fejezi ki a valamennyi oldalon bekövetkezett halálesetek és sérülések miatt, és legőszintébb részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; figyelmeztet, hogy az erőszak bármiféle további fokozódása katasztrofális következményekkel járna az ukrán nemzet számára, és az ország egységét és területi integritását fenyegetné; hangsúlyozza, hogy most mindennél fontosabb, hogy valamennyi fél felelősen, önmérséklettel és az inkluzív politikai párbeszéd melletti elkötelezettség jegyében járjon el, és kizárja a bírósági eljárás nélküli megtorlás lehetőségét; sürgeti az összes politikai erőt, hogy Ukrajna e kritikus helyzetében működjenek együtt, és segítsék elő a kompromisszumos megoldásokat, élesen elhatárolódva a szélsőségesektől, valamint tartózkodva a provokációtól és az erőszakos cselekedetektől, amelyek szeparatista megmozdulásokat táplálhatnak;

3.  üdvözli az ukrán parlament által betöltött felelősségteljes szerepet, hogy felvállalta az alkotmányos feladatokat és betöltötte a kormány lemondása és az elkövetkezőkben a Parlament által elűzött elnök menesztése következtében keletkezett politikai és intézményi vákuumot; tudomásul veszi a parlament által eddig meghozott intézkedéseket, különös tekintettel a 2004-es alkotmányhoz való visszatérésre, azon döntésre, hogy 2014. május 25-én tartsanak elnöki választásokat, arra a döntésre, hogy vonják ki a rendőri és biztonsági erőket, és a bebörtönzött Julija Timosenko szabadon bocsátására; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az ukrán parlament és képviselői továbbra is tiszteletben tartsák a jogállamiságot;

4.  elismerését fejezi ki az ukrán népnek a hatalomváltás rendezett végrehajtásáért és az elmúlt hónapok során tanúsított polgári ellenállásért, és kiemeli, hogy e széles körű polgári tiltakozás példaértékű, és fordulópontot jelent Ukrajna történelmében; hangsúlyozza, hogy nem hagyhatjuk, hogy e demokratikus, polgári győzelemre a bosszúállás szellemének, az ellenfelekkel szembeni megtorlásnak vagy a politikai belharcoknak az árnya vetüljön; hangsúlyozza, hogy azoknak, akik bűncselekményeket követtek el Ukrajna állampolgáraival szemben, illetve akik visszaéltek az államhatalommal, független bíróság előtt kell felelniük; felszólít egy független bizottság felállítására, amely az Európa Tanács Nemzetközi Tanácsadó Testületével és az EBESZ-szel szoros együttműködésben kivizsgálná a tüntetések kezdete óta történt emberi jogi visszaéléseket;

5.  támogatja az EU által alkalmazott megközelítést, amely egyesíti magában a fokozott diplomáciai erőfeszítéseket és az azokkal szembeni célzott szankciókat, akik felelősek a politikai elnyomáshoz kapcsolódó emberi jogi visszaélések elrendeléséért; felhív a Külügyek Tanácsa által elfogadott célzott szankciók hatályba léptetésére, és sürgeti a tagállamokat saját pénzmosás elleni jogszabályaik végrehajtására az elsikkasztott pénzek Ukrajnából való kiáramlásának megállítása érdekében, valamint felhívja a tagállamokat az Unióba juttatott ellopott eszközök visszaszolgáltatásának biztosítására; úgy véli, hogy azonnal meg kell kezdeni az elkövetett bűncselekmények ténylegesen független kivizsgálását, valamint hogy amint javul a helyzet Ukrajnában és az elkövetett bűncselekmények kivizsgálása eredményeket hoz, meg kell szüntetni a célzott szankciókat; felhív, hogy vizsgálják ki az állami források és eszközök a bukott Janukovics elnök barátai és „családja” általi hatalmas mértékű elsikkasztását, felszólít továbbá arra, hogy fagyasszák be az előbbiek javait, amíg nem tisztázódik e javak eredete, és felszólít, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy lopott eszközökről van szó, az uniós tagállamok kormányai szolgáltassák vissza azokat;

6.  sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzetközi humanitárius szervezeteket, hogy találjanak módot arra, hogy valamennyi áldozat gyors, széles körű, valamint közvetlen orvosi és humanitárius segítségben részesülhessen;

7.  valamennyi felet és harmadik országot felszólítja Ukrajna egységének és területi integritásának tiszteletben tartására és támogatására; felszólítja az Ukrajnán belüli összes politikai erőt és az érintett nemzetközi szereplőket, hogy kötelezzék el magukat Ukrajna területi integritása és nemzeti egysége mellett, figyelembe véve az ország kulturális és nyelvi összetételét és történelmét; felszólítja az ukrán parlamentet és a hivatalba lépő kormányt, hogy tartsa tiszteletben az ország kisebbségeit, valamint az orosz és a többi kisebbségi nyelv használatát; új jogszabályok elfogadására szólít fel, Ukrajna Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájából eredő kötelezettségeivel összhangban;

8.  emlékeztet arra, hogy Ukrajna jelenlegi határait az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció és az Egyesült Királyság biztosította a biztonsági garanciákról szóló budapesti megállapodásban, amelynek keretében Ukrajna lemondott a nukleáris fegyverekről és csatlakozott a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéshez; emlékezteti az Orosz Föderációt, hogy az előbb említett megállapodásban a fent említett másik két országgal együtt elkötelezte magát arra, hogy tartózkodik a gazdasági kényszer gyakorlásától, amelynek keretében az Ukrajna szuverenitásából eredő jogai gyakorlását alárendelje saját érdekeinek, és ezzel bármilyen előnyt biztosítson magának;

9.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne veszítsen lendületéből a válság kiváltó okainak kezelése, és az emberek politikába és az intézményekbe vetett bizalmának megteremtése; úgy véli továbbá, hogy ehhez a fékek és ellensúlyok hatékony rendszerének létrehozására, a politika és a társadalom közötti szorosabb kapcsolatra, jogállamiságra, elszámoltathatóságra, valamint ténylegesen független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszerre és hiteles választásokra irányuló alkotmányos és szerkezeti reformokra van szükség;

10.  üdvözli a Külügyek Tanácsa 2014. február 20-i különleges ülésének következtetéseit, és különösen a célzott szankciók bevezetésére – többek között az emberi jogi visszaélésekért, az erőszakért és a túlzott erő alkalmazásáért felelős emberek tekintetében az eszközök befagyasztására és a vízum megtagadására – vonatkozó, valamint a belső elnyomás céljára alkalmas eszközök kivitelére vonatkozó engedélyek felfüggesztéséről szóló döntést; megjegyzi, hogy e szankciók rendkívül nagy hatást gyakoroltak az ukrán közvéleményre és úgy véli, hogy ezen intézkedéseket már korábban is el lehetett volna fogadni; úgy véli ugyanakkor, hogy e szankciókat ezen átmeneti időszakban az Ukrajnával szembeni uniós politika részeként továbbra is fenn kell tartani;

11.  üdvözli Julija Timosenko volt miniszterelnök szabadon bocsátását, és kifejezi abbéli reményét, hogy ez szimbolikusan a szelektív és politikai érdekek által mozgatott igazságszolgáltatás végét fogja jelenteni Ukrajnában; követeli valamennyi jogellenesen letartóztatott tüntető és politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, az ellenük felhozott összes vád visszavonását, valamint politikai rehabilitációjukat;

12.  sürgeti az összes politikai erőt, hogy e kritikus ukrajnai helyzetben működjenek együtt a békés politikai átmenet, egy ambiciózus és széles körű reformütemterv és egy európai színvonalra törekvő kormány létrehozása érdekében, őrizzék meg az ország egységét és területi integritását, valamint Ukrajna jövője érdekében segítsék elő a kompromisszumos megoldásokat; felszólítja az ideiglenes hatóságokat, hogy valamennyi demokratikus politikai erő számára biztosítsák a demokratikus jogokat és szabadságokat, és előzzék meg azok bármelyikének megtámadását;

13.  hangsúlyozza, hogy egyedül az ukrán nép döntheti el, külföldi befolyástól mentesen, az ország geopolitikai irányultságát, valamint azt, hogy Ukrajna mely nemzetközi megállapodásokhoz és közösségekhez csatlakozzék;

14.  elítéli az Ukrán Kommunista Párt és más pártok székházai elleni támadást és annak lerombolását és az Ukrán Kommunista Párt betiltására irányuló kísérleteket;

15.  ismételten kijelenti, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás készen áll az új kormánnyal történő aláírásra a lehető leghamarabb, illetve amint az új kormány erre készen áll;

16.  üdvözli, hogy a Külügyi Tanács 2012. decemberi ülésén meghatározott három feltétel közül az egyik, a Julija Timosenko bebörtönzésével példázott szelektív igazságszolgáltatás megszüntetése teljesült, míg a tiltakozó mozgalom követelései révén az igazságszolgáltatásra és a választási rendszerre vonatkozó másik kettő is alapvető változás és reformok előtt áll, amelyeket remélhetőleg hamarosan véghezviszi az új koalíciós kormány, és támogatni fog az új parlamenti többség;

17.  kéri a Bizottságot, hogy működjön együtt az ukrán hatóságokkal annak érdekében, hogy módot találjanak az Oroszország által a társulási megállapodás aláírásának megakadályozására elfogadott megtorló intézkedések hatásainak ellensúlyozására, valamint további lehetséges intézkedések meghozatala érdekében; üdvözli Olli Rehn, a gazdasági ügyekért, a monetáris politikáért és az euróért felelős uniós biztos kijelentését, miszerint az EU kész jelentős és ambiciózus, mind rövid, mind hosszú távú pénzügyi támogatást nyújtani, amint olyan politikai megoldás lép érvénybe, amely demokratikus elveken, a reformok iránti elkötelezettségen és egy legitim kormány kinevezésén alapul; felhívja Oroszországot, hogy tanúsítson konstruktív hozzáállást, hogy ezáltal lehetővé váljon, hogy Ukrajna mind az EU-val, mind az Oroszországgal folytatott kétoldalú kapcsolatok haszonélvezője lehessen; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy egységes álláspontot képviseljenek Oroszországgal szemben Ukrajna és a keleti partnerséghez tartozó azon országok európai törekvéseit támogatandó, amelyek szabadon úgy döntöttek, hogy mélyítik kapcsolataikat az EU-val;

18.  elvárja a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy az IMF-fel és a Világbankkal együtt a lehető leghamarabb ajánljanak fel rövid távú pénzügyi támogatást és fizetésimérleg-támogatási mechanizmust, valamint ezt egészítsék ki az EBRD-vel és az EBB-vel együtt kidolgozott hosszú távú pénzügyi támogatási csomaggal annak érdekében, hogy segítsék Ukrajnát romló pénzügyi és társadalmi helyzete kezelésében és gazdasági támogatást nyújtsanak az ukrán gazdaság szükséges, mélyreható és átfogó reformjának elindításához; felszólít egy nemzetközi donorkonferencia haladéktalan megrendezésére; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-et, hogy a lehető legjobban használják ki az Ukrajna számára a meglévő pénzügyi eszközök révén rendelkezésre álló forrásokat, és fontolják meg további források lehető leghamarabbi hozzáférhetővé tételét Ukrajna számára;

19.  elismeri, hogy a széles körben elterjedt, a kormányzat minden szintjén jelen levő korrupció továbbra is gátolja Ukrajna fejlődési lehetőségeit és aláássa az állampolgárok saját intézményeikbe vetett bizalmát; ezért arra kéri az új kormányt, hogy programjában kiemelt helyen kezelje a korrupció elleni küzdelmet, és felhívja az Uniót, hogy segítse ezeket a törekvéseket;

20.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van ténylegesen független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszerre;

21.  felszólítja a Tanácsot, hogy engedélyezze a Bizottság számára az Ukrajnával vízumügyben folytatott párbeszéd felgyorsítását; hangsúlyozza, hogy az EU és Ukrajna közötti vízumliberalizációs megállapodás gyors véglegesítése a legjobb válasz az ukrán civil társadalom és diákok elvárásaira; eközben felszólít átmeneti, rendkívüli módon leegyszerűsített és alacsony költségű vízumeljárások azonnali bevezetésére mind uniós, mind tagállami szinten, ugyanakkor a kutatási együttműködés megerősítésére, az ifjúsági csereprogramok kiszélesítésére és a rendelkezésre álló ösztöndíjak számának növelésére;

22.  úgy véli, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései nem teremtenek kereskedelmi nehézségeket az Oroszországi Föderáció számára, valamint hogy a társulási megállapodás nem gördít akadályt Ukrajna keleti szomszédjával fenntartott jó kapcsolatainak útjába; nyomatékosítja, hogy sem az Uniónak, sem Oroszországnak nem érdeke, hogy a közös szomszédságban instabilitás uralkodjon; hangsúlyozza, hogy a politikai, gazdasági vagy egyéb korlátozások alkalmazása a Helsinki Záróokmány megsértését jelenti;

23.  tudomásul veszi az arra vonatkozó határozatot, hogy 2014. május 25-én elnökválasztást tartsanak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell ezeknek a választásoknak a szabadságát és tisztességességét; határozottan a szükséges, választásokra vonatkozó jogszabályoknak a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban történő elfogadására ösztönzi az ukrán parlamentet, ideértve a politikai pártok finanszírozására vonatkozó megújított jogszabályt is, amely a GRECO és az EBESZ/ODIHR által azonosított problémák kezelését jelentené; biztat a közelgő választások nemzetközi megfigyelésére, és kijelenti, hogy kész e célból saját megfigyelő missziót felállítani, nagyszabású európai parlamenti választási megfigyelő küldöttség formájában; úgy véli, hogy a törvényhozási választásokra nem sokkal az elnökválasztás után, és még az év vége előtt sort kell keríteni; felszólítja a Bizottságot, az Európa Tanácsot és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát, hogy nyújtsanak fokozott támogatást a választást megelőző időszakban, és biztosítsanak nagyszabású, hosszú távú választási megfigyelő küldöttséget annak érdekében, hogy a 2014. május 25-re kiírt elnökválasztás lebonyolítása a legszigorúbb normáknak megfelelően történhessen, és olyan eredménnyel zárulhasson, amelyet minden jelölt elfogad; felszólít, hogy egy átmeneti időszakra – a választásokig – egészítsék ki a kijevi uniós delegációt egy európai parlamenti személyzetből álló küldöttséggel;

24.  üdvözli, hogy a Tanács a közelmúltban elismerte, hogy a társulási megállapodás, beleértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást, nem képezi az EU és Ukrajna közötti együttműködés végső célját; rámutat arra, hogy az EU készen áll a társulási megállapodás és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás aláírására, amint a jelenlegi politikai válság megoldódik, és az új ukrán hatóságok készen állnak egy komoly európai perspektívára; hangsúlyozza továbbá, hogy az EUSZ 49. cikke valamennyi európai országra vonatkozik, köztük Ukrajnára is, amely kérheti hogy uniós tagállam legyen, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

25.  Hangsúlyozza a biztonságos, sokoldalú és elérhető árú energiaellátás fontosságát, amely a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás, valamint a versenyképes és virágzó gazdaság valamennyi ukrán ember számára történő biztosításának egyik pillére; e tekintetben kiemeli az Energia Közösség mint az Ukrajnát és az Európai Uniót jelenleg összekötő egyetlen szerződés stratégiai szerepét, amelynek elnökségét 2014-ben Ukrajna tölti be.

26.  támogatásáról biztosítja a civil társadalmat és egy „Majdan platform” létrehozására irányuló, pártoktól független kezdeményezést, melynek célja az Ukrajnában elterjedt korrupció felszámolására irányuló stratégia kidolgozása;

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna megbízott elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0098. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0595.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása az iraki helyzetről (2014/2565(RSP))

P7_TA(2014)0171 RC-B7-0188/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a legutóbbi iraki erőszakos eseményekről szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Bizottság Irakra vonatkozó közös uniós stratégiáról (2011–2013) szóló dokumentumára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Irakról szóló, különösen 2014. február 10-i következtetéseire,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról szóló nyilatkozataira, különösen a 2014. február 5-i, 2014. január 16-i, 2013. december 18-i és 2013. szeptember 5-i nyilatkozatokra,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének arról szóló 2013. december 28-i nyilatkozatára, hogy a Hurríja tábor több lakóját megölték,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) Irakról szóló 2014. január 10-i elnöki nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Irak továbbra is súlyos politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági kihívások elé néz, és mivel az ország politikailag rendkívül megosztott, erőszak és vallási konfliktusok sújtják, és ez nagyon kedvezőtlenül hat az iraki nép béke, jólét és egy valós demokratikus átmenet iránti jogos törekvésére; mivel Irakot 2008 óta a legsúlyosabb erőszakhullám sújtja;

B.  mivel bár Irak képes volt szinte a teljes kapacitására visszaállítani olajtermelését, fokozódik a társadalmi egyenlőtlenség, mert az iraki állam képtelen olyan alapszolgáltatásokat biztosítani az iraki lakosságnak, mint a rendszeres villamos energia nyáron, a tiszta víz és a közegészségügyi ellátás;

C.  mivel az Egyesült Nemzetek Iraki Segítségnyújtási Missziója (UNAMI) által 2014. február 1-jén közzétett, a veszteségekre vonatkozó adatok szerint összesen 733 iraki halt meg és további 1 229 sebesült meg a 2014. januári terrorista és erőszakos cselekmények következtében; mivel a 2014. januári adatok az ellenőrzéssel, illetve az életüket vesztett vagy megsebesült személyek állapotáról való meggyőződéssel kapcsolatos nehézségek miatt nem foglalják magukban az el-Anbár tartományban folyó harcok során bekövetkezett veszteségeket;

D.  mivel a jelenleg zajló szíriai polgárháború súlyosbította az iraki helyzetet; mivel ez átgyűrűzik Irakra, és a harcosok – különösen az Iszlám Államért Irakban és a Földközi-tenger keleti medencéjében (ISIL) harcosai – tevékenysége iraki területre is kiterjed;

E.  mivel 2014. január 10-én az ENSZ BT elítélte az ISIL szervezet által az iraki néppel szemben elkövetett, az ország és a térség destabilizálására irányuló támadásokat;

F.  mivel Núri al-Maliki kormánya nem foglalkozik a szunnita kisebbség problémáival; mivel az igazság és elszámoltathatóság törvényéből következő, a Baath párt eltávolítására irányuló politika elsősorban szunnita tisztviselők elbocsátásához vezetett, ami megerősítette, hogy a kormánynak vallási színezetű céljai vannak; mivel különösen a Ramádiban egy éve álló szunnita tiltakozó tábor kormány által történő 2013. december 30-i lerombolása erőszakos ellenállást váltott ki el-Anbár tartományban; mivel ennek eredményeképpen Fallúdzsában és el-Anbár tartomány más városaiban 2013 decembere óta harcokra került sor a kormányerők és az ISIL milíciái között;

G.  mivel 2014. február 13-án több mint 63 000 olyan családot (az ENSZ számításai szerint több mint 370 000 embert) tartottak nyilván belső menekültként, amelyet az el-Anbár tartománybeli harcok érintettek; mivel sokan az ország más területeire, többek között Kerbela, Bagdad és Erbíl tartományokba menekültek, míg mások el-Anbár tartomány távolabb eső közösségeiben kerestek biztonságot, vagy pedig képtelenek elmenekülni a harcok elől; mivel helyzetük továbbra is bizonytalan, az élelmiszer- és az ivóvízkészletek egyre fogynak, rosszak a higiéniai körülmények, és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott;

H.  mivel továbbra is történnek halálos bombatámadások egész Irakban, mint például az iraki külügyminisztérium elleni 2014. február 5-i támadás, amelyek főként síita környékeket érintenek, miközben több börtönkitörés során nőtt a harcosok száma, feltöltve a szélsőséges harcoló csoportok sorait;

I.  mivel 2013. december 25-én Bagdad keresztény területein bombatámadások következtében 35 ember vesztette életét, és több tucatnyian sebesültek meg; mivel feltételezések szerint 2003 óta az iraki keresztények több mint fele elhagyta az országot;

J.  mivel 2014. február 5-én megtámadták az iraki külügyminisztérium bagdadi épületét, és mivel 2014. február 10-én a Ninive tartománybeli Moszul városában megtámadták a képviselőház elnökének, Oszama an-Nudzsaifinak a konvoját;

K.  mivel továbbra is fennáll Irak szövetségi kormánya és a kurdisztáni regionális kormány közötti nézeteltérés azzal kapcsolatban, hogy miként osszák fel az iraki ásványi erőforrásokat, egy olyan új vezeték kialakítása mellett, amely várhatóan havonta 2 millió hordó olajat fog szállítani Kurdisztánból Törökországba, és a központi kormány jogi fellépést fontolgat a tartománnyal szemben;

L.  mivel a népesség túlnyomó részét továbbra is számos társadalmi és gazdasági probléma – széles körű szegénység, magas munkanélküliségi arány, gazdasági stagnálás, környezetkárosodás, illetve az alapvető szolgáltatások hiánya – sújtja;

M.  mivel az erőszak és a szabotázs hátráltatja a konfliktusokkal és szankciókkal évtizedekig sújtott gazdaság újraélesztésére tett erőfeszítéseket; mivel Irak rendelkezik a világon a harmadik legnagyobb nyersolajkészlettel, de mivel a támadások, a korrupció és a csempészet miatt megcsappant a kivitel; mivel az ország szociális rendszere, például a nők részére biztosított egyenlőség korábbi vívmányai tekintetében súlyosan felborult;

N.  mivel a sajtó és a média szabadságát mind a kormány, mind a szélsőséges csoportok visszatérően és egyre nagyobb mértékben támadják; mivel újságírókat és hírszolgálatokat támadtak meg vagy cenzúráztak, és a Riporterek Határok Nélkül arról számolt be, hogy az el-Anbár tartománybeli helyzetről hírzárlatot rendeltek el; mivel a Freedom House „Szabadság a világban” című, 2014. évi jelentése Irakot a „nem szabad” minősítéssel jellemzi;

O.  mivel az iraki alkotmány törvény előtti egyenlőséget biztosít az ország valamennyi állampolgára számára, emellett közigazgatási, politikai, kulturális és oktatási jogokat a különböző nemzetiségek számára;

P.  mivel az EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás – különösen az abban foglalt emberi jogi záradék – hangsúlyozza, hogy az EU és Irak közötti politikai párbeszéd középpontjában az emberi jogoknak és a demokratikus intézmények megerősítésének kell állnia;

Q.  mivel 2013 novemberében módosult Irak választási törvénye, előkészítve a 2014. április 30-án esedékes általános választásokat;

R.  mivel az EU megerősítette aziránti elkötelezettségét, hogy segítséget nyújt Irak számára a demokráciába való átmenet során, emlékeztetve egyúttal arra is, hogy Irak egysége és területi integritása szükséges feltétele annak, hogy biztonságos és virágzó államot hozzanak létre valamennyi polgár számára, és a térség egészében megteremtsék a stabilitást;

S.  mivel az EU és az Iraki Köztársaság közötti Együttműködési Tanács első ülését 2014. január 20-án tartotta Brüsszelben; mivel az Együttműködési Tanács, amely az EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás keretei között ül össze, megerősítette mindkét fél aziránti elkötelezettségét, hogy folytatják kapcsolataik megerősítését; mivel az EU továbbra is támogatja az együttműködést minden közös érdeklődésre számot tartó területen, és a közösen meghatározott területeken célzott segítséget nyújt;

T.  mivel az iraki kormány továbbra is alkalmazza a halálbüntetést; mivel az EU küldöttségvezetői 2013 októberében, a halálbüntetés elleni világnapon Bagdadban aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben komoly aggodalomnak adtak hangot amiatt, hogy Irakban alkalmazzák a halálbüntetést, és felszólították az iraki kormányt, hogy vezessen be moratóriumot;

U.  mivel erőteljes fegyverkezési kampány folyik Irakban, hadifelszerelések nagy mennyiségben történő értékesítése mellett;

1.  határozottan elítéli a legutóbbi terrorista cselekményeket és a növekvő vallási erőszakot, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ország visszaesik a vallási viszályokba, és szélesebb vallási konfliktusok kiterjedésével fenyeget a régióban; rámutat, hogy bár az erőszak vallási alapon történik, okai inkább politikai, mint vallási jellegűek; részvétét nyilvánítja az elhunytak és a sebesültek családjainak és barátainak;

2.  határozottan elítéli az ISIL által el-Anbár tartományban elkövetett támadásokat, és csatlakozik az ENSZ BT Irak népéhez, többek között az iraki törzsekhez, a helyi vezetőkhöz és az el-Anbár tartománybeli iraki biztonsági erőkhöz intézett felhívásához, miszerint működjenek együtt az erőszak és a terror elleni küzdelem során; hangsúlyozza, hogy az ENSZ BT 1267 (1999) és 2083 (2012) sz. határozata értelmében az ISIL a fegyverembargó és a vagyonbefagyasztás hatálya alatt áll, emellett hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket gyorsan és hatékonyan végre kell hajtani;

3.  mélységes aggodalmának ad hangot az el-Anbár tartománybeli fejlemények miatt és amiatt, hogy a konfliktus sújtotta övezetekből nagy számban távoznak a belső menekültek; kéri, hogy biztosítsák a humanitárius szervezetek Fallúdzsába való bejutását; felszólítja az iraki kormányt, hogy tegyen eleget azon kötelezettségének, hogy megvédje a Fallúdzsában és más helyeken élő polgári lakosságot; arra ösztönzi az iraki kormányt, hogy folytassa az UNAMI-val és a humanitárius ügynökségekkel való együttműködést a humanitárius segélyek eljuttatásának biztosítására; üdvözli az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az el-Anbár tartománybeli harcok által érintett személyek számára segítséget nyújtson annak ellenére, hogy a romló biztonsági feltételek és a tartományban folyó hadműveletek komoly kihívásokat jelentenek;

4.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy támogassák az iraki kormány és az UNAMI erőfeszítéseit a Fallúdzsában és más helyeken élő polgári lakosság védelme terén a válságövezetekben rekedt polgári személyek biztonságos távozásának és a belső menekültek biztonságos visszatérésének garantálására, mihelyt azt a körülmények lehetővé teszik;

5.  felszólítja az iraki kormányt, hogy foglalkozzon az ország instabilitásához hozzájáruló hosszú távú kérdésekkel, ideértve a szunnita kisebbség jogos aggodalmait, befogadó nemzeti párbeszéd indításával az igazság és elszámoltathatóság törvényének reformjáról, tartózkodva a feszültséget keltő vallási kijelentésektől, és a nemzeti megbékélést célzó intézkedéseket megvalósítva; elutasítja, hogy a jelenlegi konfliktus megoldására egy szunnita szövetségi régiót kellene létrehozni Irakban, mivel ez valószínűleg növelné a vallási megosztottságot és az erőszakot;

6.  aggodalommal állapítja meg, hogy az erőszak átgyűrűzött az országba a szíriai konfliktus nyomán; felszólítja az iraki kormányt, hogy tegyen határozott erőfeszítést arra, hogy Irakot elkülönítse a szíriai polgárháborútól azáltal, hogy nem támogat egy olyan pártot sem, amely részt vesz a konfliktusban, és hogy megakadályozza mind a szunnita, mind a síita harcosok Szíriába való belépését vagy onnan való távozását;

7.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy továbbra is rendszeresen előfordulnak a civil lakosságot, a kiszolgáltatott csoportokat és a vallási közösségeket céltáblaként használó erőszakos cselekmények; felszólítja az iraki kormányt és minden politikai vezetőt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket minden iraki polgár, különösen pedig a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó személyek, mint például a nők, az újságírók, a fiatalok, az emberi jogi aktivisták, a szakszervezeti aktivisták és a vallási csoportok, köztük a keresztények biztonságának és védelmének garantálására; felszólítja az iraki kormányt, hogy gondoskodjon arról, hogy a biztonsági erők tartsák tiszteletben a jogállamiságot és a nemzetközi normákat;

8.  támogatja az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy előmozdítsa a demokráciát, az emberi jogokat, a jó kormányzást és a jogállamiságot, többek között az EUJUST-LEX iraki missziójának tapasztalatai és eredményei alapján – amely, sajnálatos módon, 2013. december 31-én befejezte működését –, mindazon erőfeszítések mellett, amelyeket az UNAMI és az ENSZ-főtitkár különleges képviselője tesz az iraki kormánynak a demokratikus intézmények és folyamatok megerősítésének, a jogállamiság előmozdításának, a regionális párbeszéd lehetővé tételének, az alapvető szolgáltatások fokozott biztosításának és az emberi jogok védelme biztosításának támogatása érdekében; üdvözli a 2014. január 22-én indított, az EU által finanszírozott és az ENSZ Projekttámogatási Hivatala által végrehajtott kapacitásépítési programot, amely az Iraki Emberi Jogi Főbiztosságot támogatja az emberi jogok iraki előmozdítását és védelmét célzó megbízatásának ellátásában;

9.  üdvözli, hogy 2013. november 4-én elfogadták az iraki választási törvény módosításait, ami előkészítette az utat a 2014. április 30-án esedékes általános választások felé; hangsúlyozza e választások fontosságát az iraki demokratikus átmenet folytonossága tekintetében, és annak biztosítására szólít fel minden felet, hogy a választásokat a társadalom egészének részvételével, átlátható és hiteles módon, valamint a tervezett időpontban tartsák meg; felszólítja az EKSZ-t az iraki kormány lehető legnagyobb mértékben való támogatására a gyakorlati előkészületek során;

10.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Irakban magas a kivégzések aránya; felszólítja az iraki hatóságokat, hogy hirdessenek moratóriumot valamennyi halálos ítélet végrehajtására; úgy véli, hogy az igazságügyi rendszer átalakítása elsődleges jelentőségű a biztonságérzetnek az iraki polgárok körében való újbóli megteremtése érdekében, és annak ki kell terjednie a gyanúsítottak és letartóztatottak számára a büntető törvénykönyvnél lényegesen kisebb védelmet biztosító terrorizmusellenes törvény felülvizsgálatára, továbbá kéri a büntetlenség megszüntetését, különösen az állami biztonsági erők tekintetében;

11.  felszólítja az állami és nem állami szereplők összességét, hogy tartsák tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, és az újságírókat és hírszolgálatokat óvják meg az erőszaktól; elismeri, hogy a szabad sajtó és média a működőképes demokrácia lényeges eleme, amely a polgárok számára az információkhoz való hozzáférést és egy politikai színteret is biztosít;

12.  felszólítja az EU-t, hogy alakítson ki a szegényített uránt tartalmazó lőszerek használatának betiltását támogató közös uniós álláspontot, és ajánljon fel támogatást az áldozatok – többek között a vegyi fegyverek áldozatainak – kezeléséhez és az érintett területek megtisztítását célzó esetleges erőfeszítésekhez;

13.  úgy véli, hogy az E3+3 csoport – Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság, illetve Kína, Oroszország és az Egyesült Államok – és Irán közötti közelmúltbeli tárgyalások alkalmat nyújtanak Irak számára a stabilizációra, feltéve, hogy valamennyi szomszédos hatalom felhagy az iraki belügyekbe való beavatkozással;

14.  határozottan elítéli a Hurríja tábor elleni, 2013. december 26-i rakétatámadást, amely különböző jelentések szerint a tábor több lakójának halálát okozta, és sokakat megsebesített; hangsúlyozza, hogy tisztázni kell, hogy e brutális incidensre milyen körülmények között került sor; felszólítja az iraki hatóságokat, hogy fokozzák a tábor körüli biztonsági intézkedéseket a lakók további erőszaktól való megóvása érdekében; arra sürgeti az iraki kormányt, hogy kutassa fel a támadás elkövetőit, és vonja felelősségre őket; megjegyzi, hogy az EU valamennyi felet arra kér, hogy könnyítse meg az ENSZ menekültügyi főbiztosának arra irányuló munkáját, hogy a Hurríja tábor lakóit mielőbb egy Irakon kívüli, állandó és biztonságos helyre telepítsék át;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális önkormányzatnak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0424. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0022.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a katonai robotrepülőgépek használatáról (2014/2567(RSP))

P7_TA(2014)0172 RC-B7-0201/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések vizsgálatával foglalkozó ENSZ-különmegbízott 2010. május 28-i és 2013. szeptember 13-i, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízott 2013. szeptember 18-i, a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló jelentésére,

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2013. augusztus 13-i, a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a Parlament Emberi Jogi Albizottsága és Biztonság- és Védelempolitikai Albizottsága által közösen szervezett 2013. április 25-i meghallgatásra, amely a katonai robotrepülőgépek használatának emberi jogi vonatkozásaival foglalkozott,

–  tekintettel „A katonai robotrepülőgépek és a pilóta nélküli robotok háborús bevetésének emberi jogi vonatkozásai” című 2013. május 3-i tanulmányára,

–  tekintettel az új generációs európai MALE (közepes repülési magasságú, hosszú repülési idejű) drónprogram előkészítéséról szóló 2013. december 19–20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt évtizedben nagymértékben fokozódott a távvezérlésű robotrepülőgépek (vagy drónok) területen kívüli halálos műveletekben történő használata;

B.  mivel eddig ismeretlen számú polgári lakos vesztette életét, szenvedett súlyos sérüléseket vagy traumát rendes napi tevékenysége közben a kijelölt háborús övezeteken kívül drónokkal végrehajtott légicsapások következtében;

C.  mivel olyan állítások felmerülése esetén, melyek szerint drónokkal végrehajtott légicsapás következtében polgári személyek vesztették életüket, az államok kötelesek gyors és független vizsgálatot lefolytatni, és amennyiben az állítások megalapozottnak bizonyulnak, a nyilvánosság előtt megnevezni a felelősöket, velük szemben szankciókat alkalmazni, valamint jogorvoslati lehetőséget biztosítani az áldozatok családjának, ideértve kártérítés fizetését is;

D.  mivel a Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve 51. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „tilos minden olyan erőszakos fellépés vagy fenyegetés, amelynek elsődleges célja a rémületkeltés a civil lakosok körében”;

E.  mivel az, ha egy állam egy másik állam területén hadüzenet, és a célállam vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa beleegyezése nélkül drónokkal légicsapásokat hajt végre, a nemzetközi jog, valamint a célállam területi egysége és szuverenitása megsértésének minősül;

F.  mivel a nemzetközi emberi jogi szabályok minden esetben tiltják az önkényes kivégzéseket; mivel a nemzetközi emberi jogi szabályok tiltják a hadiállapotban nem álló országok területén lévő személyek ellen irányuló célzott kivégzéseket;

G.  mivel az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése kizárja az uniós költségvetést terhelő kiadások közül a katonai vagy védelmi vonatkozású műveletekből eredő kiadásokat;

H.  mivel hét tagállam (Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország és Spanyolország) szándéknyilatkozatot írt alá az Európai Védelmi Ügynökséggel, amelyben tanulmány elkészítésével bízták meg az Ügynökséget a közepes repülési magasságú, hosszú repülési idejű (MALE) drónok – melyek bevethetők katonai célpontok elleni légicsapásra vagy a Földközi-tengeren hajóval átkelni próbáló bevándorlók felderítésére – közös gyártásának lehetőségéről, előkészítve ezzel a drónok európai gyártását;

I.  mivel a katonai és polgári célú drónok építéséhez kapcsolódó több kutatási és fejlesztési tanulmány részesült uniós finanszírozásban, és mivel a tervek szerint ez a támogatás a jövőben folytatódik;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a katonai robotrepülőgépek nemzetközi jog keretein kívüli használata kapcsán; szorgalmazza, hogy az EU olyan arányos európai és globális szintű politikai válaszintézkedést dolgozzon ki, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot;

2.  felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy:

3.  sürgeti a Tanácsot, hogy fogadjon el közös uniós álláspontot a katonai robotrepülőgépek használatáról;

4.  kéri az EU-t, hogy mozdítsa elő a fokozott átláthatóságot és elszámoltathatóságot a katonai robotrepülőgépek harmadik országok általi használata terén a használat jogalapja és a műveleti felelősség tekintetében a drónokkal végrehajtott légicsapások bíróság előtti felülvizsgálatának lehetővé tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a drónokkal végrehajtott törvénytelen légicsapások áldozatai ténylegesen hozzáférjenek a jogorvoslati lehetőségekhez;

5.  felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a jövőben is folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a drónok gyártásával összefüggő valamennyi kutatási és fejlesztési projektnek juttatott uniós finanszírozás felhasználásáról; emberi jogi hatásvizsgálatok elvégzésére szólít fel a további drónfejlesztési projektekkel összefüggésben;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok parlamentjeinek, a bírósági eljárás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések vizsgálatával foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, az emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, valamint az ENSZ főtitkárának.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2012) (2013/2078(INI))

P7_TA(2014)0173 A7-0051/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) preambulumára, nevezetesen a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik preambulumbekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésére, valamint 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az EUMSZ az alapvető jogok előmozdításához és védelméhez kapcsolódó cikkeire,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az 1996-ban felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint a Szociális Jogok Európai Bizottságának esetjogára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló ENSZ-egyezményekre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az Unió is részes fele, csaknem valamennyi tagállamával együtt,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2012. október 27-én elfogadott, a rendkívüli szegénységre és az emberi jogokra vonatkozó iránymutatásokra (A/HRC/21/39),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke – az Unió alapértékeinek tiszteletben tartása és előmozdítása” (COM(2003)0606), „Az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról”(COM(2010)0573) és „Az alapvető jogoknak a bizottsági hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatás” (SEC(2011)0567) című közleményeire,

–  tekintettel a Tanácsnak az Európai Unió Alapjogi Chartája végrehajtását célzó fellépéseiről és kezdeményezéseiről szóló, a Tanács által 2011. május 23-án elfogadott tanácsi következtetésekre, valamint a Tanács előkészítő szerveinél az alapvető jogoknak való megfelelés ellenőrzése céljából követendő módszertani lépésekről szóló tanácsi iránymutatásokra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2013-as bizottsági jelentésre (COM(2013)0271) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel az uniós polgárságról szóló, „Az uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című „2013. évi jelentésre (COM(2013)0269),

–  tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra(2),

–  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), és a 2011. június 24-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Előrelépések a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásában” című bizottsági közleményre (COM(2013)0454), valamint a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2013)0460),

–  tekintettel a 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről(3),

–  tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(4), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(5), valamint a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0426),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának határozataira és ítélkezési gyakorlatára, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok ítélkezési gyakorlatára, amelyek a nemzeti jog értelmezésekor a Chartát hivatkozási alapnak tekintik,

–  tekintettel José Manuel Barrosónak az Unió helyzetéről szóló, az Európai Parlamentben 2013. szeptember 11-én elmondott beszédére, valamint Viviane Redingnek az Európai Unióról és a jogállamiságról szóló, az Európai Politikai Tanulmányok Központjában (CEPS) (Brüsszel) 2013. szeptember 4-én elmondott beszédére,

–  tekintettel Németország, Dánia, Finnország és Hollandia külügyminisztereinek 2013. március 6-án a Bizottság elnökéhez, José Manuel Barrosóhoz intézett levelére, amelyben olyan mechanizmus létrehozását kérik, amely elősegíti a tagállamokban az alapvető értékek tiszteletben tartását,

–  tekintettel az alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló, 2013. június 6-7-i tanácsi következtetésekre és az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2012. évi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel a Tanács ír elnöksége által 2013. május 9-én és 10-én „Az egyenlő polgárok Európája: egyenlőség, alapvető jogok és jogállamiság” címmel megrendezett konferencia következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) 2013. június 7-i, „A jogállamiság előmozdítása az EU-ban” című 4. éves szimpóziumára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének értékeléséről szóló, 2013. szeptember 13-i tanácsi következtetések tervezetére,

–  tekintettel az FRA tevékenységeire, éves jelentéseire, tanulmányaira és véleményeire, és különösen az alapvető jogok uniós helyzetéről szóló 2012. évi éves jelentésre,

–  tekintettel az FRA, az UNDP, a Világbank és az Európai Bizottság „A romák helyzete 11 EU-tagállamban – Felmérési eredmények röviden” című, 2012. májusban közzétett együttes jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadójának 2013. áprilisban közzétett, az EU külső határigazgatásáról és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatásáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a nem kormányzati szervezetek (NGO) emberi jogokról szóló jelentéseire és tanulmányaira, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által e tárgyban kért tanulmányokra, és különösen „Az alapvető jogok, a demokrácia és a jogállamiság közötti háromoldalú kapcsolat az Unióban – az EU koppenhágai mechanizmusa felé” című tanulmányra,

–  tekintettel az alapvető jogokról és az emberi jogokról szóló állásfoglalásaira, különösen „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2009) – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás” című, 2010. december 15-i állásfoglalására(8), valamint „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2010–2011)” című, 2012. december 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU-ban, és különösen Olaszországban a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadsága (az alapjogi charta 11. cikkének (2) bekezdése) megsértésének kockázatairól szóló, 2004. április 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kibővített Európában a kisebbségvédelmi és diszkriminációellenes politikákról szóló 2005. június 8-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a romák helyzetéről és az Európai Unión belüli szabad mozgásról szóló, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel „A szólásszabadság megsértése és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés Litvániában” című, 2011. január 19-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az EU Alapjogi Chartája: a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozó irányadó szabályozás az EU-ban” című, 2013. május 21-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a homofóbia elleni európai küzdelemről szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem erősítéséről szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (záró jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című, 2013. július 3-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel 2012. szeptember 11-i, „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogva tartása az európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követése” című állásfoglalására(24), és az annak nyomon követéséről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel a kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. április 7-i egyezményére,

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i(27), valamint az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló 2013. február 6-i(28) állásfoglalására,

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2012-ben” című I. és II. munkadokumentumokra (előadó: Louis Michel),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által 2013. november 5-én, „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban: hogyan lehet megszilárdítani az alapvető jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot az EU-ban?” címmel tartott meghallgatásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0051/2014),

A.  mivel az európai integráció olyan politikai projekt, amely a II. világháború hamvaiból, valamint a totalitariánus rezsimek által az emberekkel szemben alkalmazott üldöztetés és elnyomás nyomdokain született meg azzal a céllal, hogy az európai államokban megszilárduljon a demokrácia és a jogállamiság, hogy tiszteletben tartsák, megvédjék és előmozdítsák az emberi jogokat és az alapvető jogokat, a kisebbségek egyenlőségét és védelmét, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az emberi jogok európai egyezménye (EJEE)és az emberi jogokkal és alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos egyéb eszközök alapján, és bármilyen önkényuralmi rendszer visszatérését megakadályozzák;

B.  mivel az Európai Unió középpontjában az egyénnek, a polgárnak vagy lakosnak kell állnia, és mivel az alapvető jogok megvédik az egyént attól, hogy a – bármilyen szintű – hatóságok magánélete, jogai és szabadságjogai tekintetében ügyeibe beleavatkozzanak, visszaélést kövessenek el, vagy erőszakot alkalmazzanak; és mivel az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, a demokrácia, valamint az uniós szerződésekben és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi eszközökben (az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, az emberi jogok európai egyezményében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában stb.) foglalt értékek és elvek tiszteletben tartásának és előmozdításának kell az európai integráció középpontjában állnia;

C.  mivel az Európai Unió olyan alapvető vívmányt dolgozott ki, amelynek célja, hogy különösen a koppenhágai kritériumok kidolgozásán, a 2., 6. és 7. cikk EUSZ-ba való felvételén, az Alapjogi Chartán, az emberi jogok európai egyezményéhez való kötelező csatlakozáson, valamint a tagállamok megfelelő nemzeti jogi rendelkezésein keresztül biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását;

D.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a Charta értékeket és elveket alakított át kézzelfogható és érvényesíthető jogokká, és mivel a Lisszaboni Szerződéssel azonos értékű Charta az uniós jog végrehajtása keretében jogilag kötelező erejűvé vált az EU intézményei, szervei és ügynökségei, valamint a tagállamok számára;

E.  mivel mind az uniós intézményekben, mind a tagállamokban szükség van az alapvető jogok valódi kultúrájának létrehozására, ösztönzésére és megerősítésére, különösen akkor, amikor ezek az intézmények és országok uniós jogszabályokat alkalmaznak és hajtanak végre, akár az unión belül, akár harmadik országok viszonylatában; mivel ezen értékek és elvek érvényesülésének – többek között – a Chartában garantált alapvető jogok tiszteletben tartásának ellenőrzésén kell alapulnia már egészen a jogalkotási javaslatok kidolgozásától kezdődően; mivel egyéb szempontok nem élvezhetnek elsőbbséget ezen alapvető jogok tiszteletben tartásával és biztosításával szemben, mert ez – különösen a harmadik országokkal meglévő kapcsolataiban – hiteltelenné tenné az Európai Uniónak az emberi jogok területén betöltött szerepét, valamint a róla kialakult képet;

F.  mivel az Európai Unió a kölcsönös bizalom és azon vélelem alapján működik, hogy az uniós tagállamok az EJEE-ben és az Alapjogi Chartában rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődése és a kölcsönös elismerés elve működésének vonatkozásában;

G.  mivel a kölcsönös elismerés elve olyan helyzetet teremt, amelyben a személyek egyik joghatóságból a másikba vihetők át anélkül, hogy a vonatkozó határozatok előzetes emberi jogi ellenőrzését elvégeznék;

H.  mivel az Európai Bíróság a C-411/10 sz. és C-493/10. sz. egyesített ügyekben hangsúlyozta, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos vélelemnek megdönthetőnek kell lennie, és ezért a bíráknak ellenőrizniük kell, vajon kell-e komolyan tartani attól, hogy rendszeres zavarok tapasztalhatók a másik tagállamok igazságszolgáltatási rendszerében;

I.  mivel következésképpen biztosítani kell, hogy a nemzeti hatóságok kellő bizonyítékkal rendelkezzenek annak érdekében, hogy tájékozottan hozhassanak döntést arról, hogy tapasztalhatók-e vagy sem rendszeres zavarok más tagállamok igazságszolgáltatási rendszerében;

J.  mivel a korrupció társadalmi károkat okoz és az alapvető jogok megsértéséhez vezet, mivel azt a szervezett bűnözői csoportok más súlyos bűncselekmények – pl. emberkereskedelem – elkövetésére használják; mivel a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer elengedhetetlen a jogállamiság szempontjából, valamint az európai polgárok alapvető jogai és polgári szabadságjogai védelmének biztosításához;

K.  mivel az Európai Unió nemcsak gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, hanem demokratikus és alkotmányos válságon is, ahogyan azt az egyes tagállamokban a közelmúltban történt események is mutatták, és mivel ezek a feszültségek rávilágítottak az e válság leküzdéséhez szükséges megfelelő eszközök hiányára, valamint a politikai akarat hiányára és a jelenlegi Szerződésekben foglalt, nyomon követésre, értékelésre és szankcionálásra szolgáló mechanizmusok, és különösen az EUSZ 2. és 7. cikkében foglalt előírások alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre is;

L.  mivel az Európai Parlament több alkalommal szót emelt azon mechanizmusok megerősítése érdekében, amelyek célja az EUSZ 2. cikkében kimondott uniós értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítása, valamint felhívott az Unión és a tagállamokon belüli válsághelyzetek kezelésére, és mivel jelenleg vita folyik egy új mechanizmus létrehozásáról, amelyben a Bizottság, a Tanács és a tagállamok csatlakoznak a Parlamenthez és a nem kormányzati szervezetekhez;

M.  mivel az Alapjogi Ügynökség a 2012-es, „Az Európai Unió mint értékközössége: az alapvető jogok védelme válság idején” című éves jelentésének központi szakaszában hangsúlyozta, hogy a 2. cikk szerinti értékek és az ezekből következő jogi kötelezettségek egységes értelmezése ezért olyan törekvés, amely az Unión belül rendszeres párbeszéd bevezetését teszi szükségessé;

N.  mivel a Bizottság jelezte, hogy meg kívánja erősíteni a jogállamiságot az Európai Unióban, valamint hogy a jelenlegi EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének keretében javasolhatná felszólító levelek alkalmazását; mivel a Bizottság a Szerződések módosításának szükségességét is felvetette és bejelentette, hogy 2013 végéig, illetve 2014 elején módosításokat javasolhat annak érdekében, hogy a választások alkalmával vitát szervezzenek (többek között a 7. cikkről) és konszenzust keressenek ezekről a javaslatokról, amelyeknek annak biztosítására kell irányulniuk, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos uniós politika olyan, világos szabályokon és mechanizmusokon, objektív mutatókon, adatokon és bizonyítékokon alapuljon az Európai Unióban, amelyek átláthatók, igazságosak és kiszámíthatók, és erősen védje az egyéni jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot;

O.  mivel az e tárgyban született valamennyi döntésnek mihamarabb biztosítania kell, hogy az EUSZ 2., 6. és 7. cikkét megfelelően alkalmazzák, valamint hogy minden meghozott döntés objektív kritériumokon és értékelésen alapuljon, és ezáltal kiküszöböljék a mutatók és értékelési szempontok hiányával, az eltérő bánásmóddal és a politikai részrehajlással kapcsolatos bírálatokat;

P.  mivel az Európai Unióban és a tagállamokban még mindig sokszor megsértik az alapvető jogokat, amint az az Európai Bizottság, az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács (éves és külön-) jelentéseiből (az Emberi Jogok Európai Bíróságának éves jelentéseiből és ítéleteiből, az európai emberi jogi biztos által készített dokumentumokból és jelentésekből, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének dokumentumaiból), az ENSZ dokumentumaiból (beleértve az Emberi Jogi Tanács, az ENSZ emberi jogi főbiztosa,a különmegbízottak stb. által készített dokumentumokat és jelentéseket), a nem kormányzati szervezetek (pl. a Human Rights Watch, az Amnesty International, az Open Society Institute, az ILGA-Europe, az ECRE, a Riporterek Határok Nélkül, a Freedom House, FIDH stb.) által készített dokumentumokból stb. kitűnik; mivel a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak megfelelő választ kell adniuk a szóban forgó jogsértésekre, tekintettel azok súlyosságára és ismételt előfordulására;

Q.  mivel ezek a szervezetek kifejezték és jelentésbe foglalták aggodalmukat, különösen a romák, a migránsok, a menedékkérők és a menekültek, a kisebbségek és az LMBT személyek, a média és az újságírók helyzetével, a biztonsági erők, a rendőrség, a titkosszolgálatok tevékenységeivel, valamint az emberi jogi jogsértésekért felelős személyek igazságszolgáltatás elé állításához és megbüntetéséhez szükséges vizsgálatokkal, az államoknak a harmadik országokban elkövetett kínzásokban és kegyetlen bánásmódban való részvételével és az így szerzett bizonyítékok felhasználásával, a rossz fogva tartási körülményekkel és a rossz bánásmóddal kapcsolatban;

R.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma, az Unió Alapjogi Chartájának 8., 9., 10., 19. és 21. cikke, valamint az EU Bíróságának ítélkezési gyakorlata elismeri az alapvető szociális jogok fontosságát és azokat a közösségi jog horizontális elveivé alakítja át, és ezzel kihangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a szabadságjogokat és az alapvető jogokat, köztük az Európai Szociális Chartában meghatározott szakszervezeti, sztrájk-, egyesülési és gyülekezési stb. jogokat, és mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikke kifejezett hivatkozást tartalmaz azokra az alapvető szociális jogokra, amelyeket az Európai Szociális Charta meghatározott;

S.  mivel az Alapjogi Charta 2. és 3. cikke elismeri az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jogot;

T.  mivel az Európai Unió területén mintegy 100 millió gyermek él, a fogyatékossággal élő európaiak száma pedig 80 millió körül alakul; mivel a fogyatékossággal élő személyek és különösen a gyerekek továbbra sem kapnak segítséget és támogatást iskolai integrációjukhoz, még mindig nehézségekkel szembesülnek az épületekbe való bejutás vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, valamint akadályokba ütköznek, amikor hangjukat kívánják hallatni vagy részt kívánnak venni az életükkel kapcsolatos döntésekben; mivel az EU – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes feleként – köteles előmozdítani, védeni és tiszteletben tartani a fogyatékossággal élő személyek az egyezményben rögzített jogait, elfogadni az egyezmény végrehajtását szolgáló stratégiát, illetve biztosítani, hogy a szakpolitikák, valamint a hatályos és a jövőbeni elsődleges és másodlagos jog megfeleljen az egyezmény rendelkezéseinek;

U.  mivel a nők és a lányok a nemi alapú erőszak fő áldozatai, mivel az Unióban végzett becslések szerint a nők 20-25%-a élete során legalább egyszer fizikai erőszakot szenvedett el; mivel az Európában élő nők százezrei estek át a nemi szervük megcsonkításán, és lányok ezrei vannak kitéve e veszélynek;

V.  mivel Európában a nők óránként mintegy 16%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak;

W.  mivel a szegénység, a nemek közti egyenlőtlenség és a nemi sztereotípiák növelik az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formái, köztük a nőkereskedelem és a prostitúció kockázatát és gátolják a nőknek az élet minden területén való teljes részvételét;

X.  mivel az Európai Unió minden polgára számára biztosítani kell az alapvető szabadságokat, az emberi jogokat és az esélyegyenlőséget; mivel ugyanakkor a kibővített Unióban a nemzeti kisebbségek, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelme fontos kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen csak az idegengyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelem révén megvalósítani, hanem ehhez konkrét jogi, nyelvi, kulturális, szociális stb. rendszereket és eljárásokat kell alkalmazni;

1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió politikai, történelmi és etikai projektként azon államok összekapcsolására törekszik, amelyek együtt osztoznak az olyan közös európai értékekben – illetve előmozdítják azokat – mint az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában, valamint az EJEE-ben foglalt értékek, nevezetesen az emberi méltóság, a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető jogok, az egyenlőség, a szabadság tiszteletben tartása, a megkülönböztetés-mentesség és a kisebbségek védelme, amely értékek szorosan kapcsolódnak egymáshoz és egymásnak kölcsönös előfeltételei, és ezért úgy véli, hogy az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a demokrácia – melyek európai értékek – Unión belüli és azon kívüli előmozdítása az európai identitás alapvető pillére, és ennek a jövőben is így kell maradnia;

2.  ajánlja, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács ismerje el az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó tevőleges kötelezettségek fennállását; kiemeli, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása különböző szintű intézkedéseket tesz szükségessé; hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom e területen betöltött szerepét, és kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy javítsák e szereplőkkel való együttműködésüket;

3.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak teljesíteniük kell az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása terén fennálló kötelezettségeiket; megállapítja, hogy az emberi jogok védelmére és előmozdítására irányuló nemzetközi egyezményekben való részvétel csak erősítheti az alapvető jogok Unión belüli védelmét;

4.  elítéli az Európai Unióban az alapvető jogok megsértése, többek között a bevándorlás és a menekültügy területén, a különösen a népesség egyes csoportjai (kisebbségek és migránsok) irányában megnyilvánuló megkülönböztetés és intolerancia, a biztonság és a terrorizmus, a sajtószabadság, az Unión belüli szabad mozgás, a szociális és a szakszervezeti jogok terén tapasztalható aggasztó tendenciákat; egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a tagállamok hátráltató hozzáállást tanúsítanak e szabadságjogok és alapvető jogok tiszteletben tartása terén, különösen a romák, a nők, az LMBT személyek, a menedékkérők, a migránsok és egyéb kiszolgáltatott csoportok tekintetében;

Intézményi kérdések

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikkében megállapított közös európai értékek tiszteletben tartásának biztosítása az Európai Unió, intézményei és a tagállamok számára egyaránt alapvető fontosságú, és hogy a Szerződésekben ezzel kapcsolatban jelenleg meghatározott valamennyi eszközt sürgősen alkalmazni kell és végre kell hajtani, valamint elő kell készíteni a Szerződések módosításait ott, ahol azokra szükség van; hangsúlyozza, hogy a koppenhágai kritériumok tiszteletben tartásának kötelezettsége a csatlakozás után sem évül el, hanem továbbra is fennáll a tagállamok számára, és hogy az alapvető jogok az Unió elsődleges jogának részét képezik, és azt az uniós jog – uniós vagy nemzeti szintű – alkalmazása során minden bíróságnak vagy hatóságnak tiszteletben kell tartania; sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben különösen amiatt, hogy elhúzódnak az EJEE-hez történő csatlakozásról folytatott tárgyalások, és hogy az EU-nak az EJEE-hez történő csatlakozása még nem teljes;

6.  emlékezteti az európai intézményeket és a tagállamokat arra, hogy annak érdekében, hogy a konkrét eseteket a lehető legrövidebb időn belül hatékonyan, igazságosan, méltányos módon és megkülönböztetés-mentesen ki lehessen vizsgálni és azokban ítéletet lehessen hozni, az alapvető jogokkal kapcsolatos politikáknak először is azt kell megakadályozniuk, hogy jogsértések történjenek, nevezetesen a döntések vagy intézkedések meghozatala előtt elérhető megelőzési és jogorvoslati eszközök segítségével;

7.  úgy véli, hogy a polgárok egyre jobban ragaszkodnak az alapvető jogok tiszteletben tartásához, védelméhez és előmozdításához, amint azt a mindennapi életben, valamint a jelképessé vagy széles körben ismertté vált esetekben a jogsértések, visszaélések vagy egyenlőtlenségek körüli mobilizáció és az azokra fordított egyre nagyobb figyelem is bizonyítja, továbbá az új technológiáknak, a közösségi hálózatoknak és a médiának köszönhető jobb információáramlásnak köszönhetően is; emlékeztet arra, hogy a jogsértések, visszaélések vagy egyenlőtlenségek aláássák a demokráciát és a jogállamiságot, valamint a polgárok intézményekbe és azok képviselőibe, nevezetesen a politikai vezetőkbe vetett bizalmát; hangsúlyozza, hogy az intézményeknek és a politikai vezetőknek tudatára kell ébredniük ennek a demokratikus tendenciának és azt támogatniuk kell, és ehhez új párbeszéd-mechanizmusokat kell kialakítaniuk és meg kell erősíteniük a polgári, parlamenti, bírósági és média általi kontrollt az állami hatóságok felett, melyeknek nyitottabbaknak és átláthatóbbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy jobban szolgálják a polgárok érdekeit;

8.  véleménye szerint a Szerződésekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében a következőket kell tenni:

9.  hangsúlyozza, hogy az „új koppenhágai mechanizmust”, amelynek célja annak átvilágítása, hogy minden tagállam hatékony és kötelező módon megfelel-e a koppenhágai kritériumoknak, haladéktalanul be lehetne indítani a Bizottság döntése alapján és a Parlament maradéktalan bevonása mellett, és hogy e mechanizmusnak az alábbiakat kellene biztosítania:

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Alapjogi Ügynökséggel együttműködve fogadjon el határozatot egy ilyen „új koppenhágai mechanizmus” létrehozásáról, amint azt a korrupciós esetek Unióban és tagállamokban történő bejelentése esetében tette, és vizsgálja felül az Alapjogi Ügynökségről szóló rendeletet, hogy azt megnövekedett jogosultságokkal és hatáskörökkel ruházza fel;

11.  kéri, hogy – lehetőség szerint intézményközi megállapodás keretében – hozzanak létre egy „koppenhágai bizottságot”, amely többek között az Európai Parlament által kijelölendő, az alapvető jogokkal foglalkozó független, magas szintű szakértőkből áll, és amelynek célja annak biztosítása, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa az EUSZ 2. cikkében foglalt közös értékeket és folyamatosan eleget tegyen a koppenhágai kritériumoknak, valamint az Alapjogi Ügynökségről szóló rendelet módosításáig terjedő időszakban tanácsot adjon és jelentéseket készítsen az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdésekről, lehetővé téve, hogy az ügynökség erősebb hatáskörökkel és szélesebb körű megbízatással rendelkezzen az egyes tagállamoknak az alapvető jogok szempontjából történő átvilágításához, amint azt az Európai Parlament már több ízben indítványozta;

12.  javasolja, hogy az uniós intézmények és a tagállamok kezdjenek párbeszédet az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata esetén, valamint hogy az uniós intézmények az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban éljenek az ajánlások megfogalmazásának lehetőségével; teljes mértékben támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy ennek keretében felszólító leveleket vegyenek igénybe;

13.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együtt hozzon létre egy kapcsolattartó csoportot az uniós értékek tényleges megvalósításának nyomon követésére, valamint kifejezetten hajtson végre közös értékeléseket az alapvető jogokról olyan konkrét esetekben, amelyekről az említett három uniós intézmény közül bármelyik aggodalommal tett említést; felszólítja továbbá ezeket az intézményeket, hogy vegyék figyelembe az Európa Tanács ajánlásait és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteit;

14.  üdvözli a Bizottság elnöke és Reding alelnök nyilatkozatait, amelyekben bejelentették, hogy kidolgozás alatt állnak a Szerződéseknek a jelenlegi Szerződések alapján rendelkezésre álló lehetőségeken túlmenő lehetséges módosításai, továbbá felszólítja az illetékes bizottságait, hogy részletesen vizsgálják meg a következő javaslatokat az alapvető jogok védelmének uniós Szerződésekben való megerősítése céljából:

kéri továbbá illetékes bizottságát, hogy pontosítsa az EUSZ 7. cikkének az Európai Parlament általi aktiválásával kapcsolatos eljárás alkalmazását és esetleges felülvizsgálatát;

15.  kéri az Alapjogi Ügynökséget egy nyilvános weboldalt létrehozására, amelyen összegyűjtik és megosztják az alapjogi kérdésekkel kapcsolatban az ENSZ, az Európa Tanács, az EBESZ, a nem kormányzati szervezetek, az Alapjogi Ügynökség, az Európai Parlament, a bíróságok, a nemzeti parlamenti bizottságok, az ombudsmanok stb. által kidolgozott információkat és dokumentumokat; úgy véli, hogy ezeknek az információknak dátum, állam, szerző és jog szerint kell visszakereshetőnek lenniük, hogy forrásokat és információkat biztosítsanak az alapvető jogok uniós és tagállami helyzetéről;

Az egyes jogok (az Alapjogi Charta alapján)

Méltóság

16.  figyelmeztet arra az aggaszó tényre, hogy az Unióban és egyes tagállamokban továbbra is megsértik az emberi méltóság megsértésére, különösen a kisebbségek, főként a romák, a menedékkérők, a migránsok, a gyanú szerint a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek és a szabadságuktól megfosztott személyek, valamint a kiszolgáltatott csoportok tagjai és a szegény emberek esetében; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak meg kell felelniük a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód teljes tilalma elvének, és valamennyi jogsértés esetében alapos, gyors, hatékony és független nyomozást kell folytatniuk, a bűnösöket pedig bíróság elé kell állítaniuk;

17.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rendőrség, a karhatalom és a rendfenntartó erők számos esetben durván lépnek fel és a tüntetések alkalmával különösen aránytalan erőszakot alkalmaznak békés résztvevőkkel és újságírókkal szemben, túlzott mértékben használnak az emberi életet nem veszélyeztető fegyvereket, például gumibotokat, gumilövedékeket és elektromos sokkolókat stb.; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a biztonsági erők azonosító elemeket viseljenek az egyenruháikon, továbbá hogy cselekedeteikért vonják őket felelősségre; kéri, hogy szüntessék meg az etnikai és faji profilalkotáson alapuló rendőrségi ellenőrzéseket; aggodalmát fejezi ki a békés tüntetés jogát korlátozó intézkedések számának növekedése miatt, és rámutat, hogy a gyülekezés, a társulás és a véleménynyilvánítás szabadsága adja a tüntetéshez való jog alapját; kéri a tagállamokat, hogy ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek akadályozhatják vagy büntethetik az alapvető szabadságok és jogok gyakorlását, nyomatékosan kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy erő alkalmazására csak kellőképpen indokolt, kivételes esetekben kerülhessen sor, amikor a közrend tényleges és súlyos veszélyeztetése áll fenn, és emlékeztet arra, hogy a rendőri erők elsődleges feladata az emberek védelme és biztonságuk garantálása.

18.  újfent hangot ad egy azt biztosító európai kezdeményezés iránti támogatásának, hogy garantálják a szabadságuktól megfosztott személyek alapvető jogait, valamint hogy a fogvatartottak képesek legyenek visszailleszkedni a társadalomba; aggodalmát fejezi ki a börtönök számos tagállamot érintő túlzsúfoltságának veszélye, a fogvatartottak rossz börtönkörülményei és a velük szemben alkalmazott rossz bánásmód miatt, és európai kezdeményezés indítását szorgalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a kínzás megelőzésére létrehozott európai bizottság ajánlásait és az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéleteket – a börtönökben, bevándorlási központokban és a pszichiátriai kórházakban is – végrehajtsák; javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket mind a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése, mind pedig az előzetes letartóztatás túlzott mértékű alkalmazásának elkerülése érdekében, határozzanak meg a börtönbüntetést kiváltó büntetéseket, vegyék fontolóra egyes cselekmények szabálysértő jellegének megszüntetését és/vagy csökkentsék azt az időtartamot, ameddig valakit vádemelés nélkül fogva lehet tartani;

19.  megismétli azon kérését, hogy derítsenek fényt arra, hogy az európai államok milyen mértékben működtek együtt az Egyesült Államok és a CIA rendkívüli kiadatásokkal, lopásokkal és az Unió területén lévő titkos börtönökkel kapcsolatos programjában, és ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatékony, pártatlan, mélyreható, független és átlátható vizsgálatokat folytassanak le, a büntetlenség lehetőségének kizárásával; emlékezteti a tagállamokat a kínzás teljes tilalmára és arra, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések kivizsgálására irányuló állami kötelezettség korlátozásának indokolásaként ezért nem hivatkozhatnak államtitokra; hangsúlyozza, hogy a fentiek be nem tartása esetében a tagállamok jó hírneve és az alapvető jogok védelme iránti elkötelezettségükbe vetett bizalom forog kockán;

20.  hangsúlyozza, hogy a CIA programjával kapcsolatban fennálló büntetlenség lehetővé tette, hogy az EU és az Egyesült Államok terrorizmusellenes politikáiban továbbra is megsértsék az alapvető jogokat, amint arra az egyesült államokbeli Nemzetbiztonsági Hivatal felügyeleti programjának a Parlament által jelenleg vizsgált tömeges kémtevékenységei és a különböző tagállamok felügyeleti szervei is fényt derítettek; kéri, hogy az előzetes bírósági és a parlamenti felülvizsgálatra, valamint a fellebbezéshez és az ügynökségek által összegyűjtött, megőrzött vagy kezelt adatok helyesbítéséhez való jogra összpontosítva vizsgálják felül az EU és a tagállamok biztonsági és hírszerzési ügynökségeire vonatkozó jogszabályokat;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy – amennyiben még nem tették meg – maradéktalanul ültessék át és hajtsák végre az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, valamint fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az emberkereskedelem áldozatai megfelelő segítséget és védelmet kapjanak, az emberkereskedőket bíróság elé állítsák, hatékony, arányos és elrettentő erejű szankciókkal sújtva őket, ugyanakkor megelőző intézkedéseket is alkalmazzanak;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és fogadjanak el megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő segítségben és védelemben részesüljenek;

23.  kéri az élet végén a méltóság tiszteletben tartását, különösen annak biztosításával, hogy az élő végrendeletben megfogalmazott döntéseket elismerjék és tiszteletben tartsák;

24.  elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok az emberi méltóság elengedhetetlen elemei, amelyekkel a strukturális megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenségek tágabb összefüggésében kell foglalkozni; felszólítja a tagállamokat a szexuális és reproduktív egészség és jogok védelmére, nem utolsósorban a reproduktív egészséggel foglalkozó, az önkéntes családtervezéshez, továbbá az anyák és az újszülöttek egészségének megóvásához szükséges ellátást és alapvető gyógyszereket is magában foglaló programok és szolgáltatások biztosításán keresztül, illetve azáltal, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik azokat a szakpolitikákat és/vagy jogszabályokat, amelyek sérthetik a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

Szabadságok

25.  hangsúlyozza, hogy a demokrácia és a jogállamiság a szabadságjogok és az alapvető jogok tiszteletben tartásán alapulnak, és hogy a terrorizmus vagy a szervezett bűnözés elleni fellépés vagy intézkedés, és az e célt szolgáló nemzetközi együttműködés nem sértheti az alapvető jogokkal kapcsolatos európai normákat és szigorúan tiszteletben kell tartania azokat (ártatlanság vélelme, tisztességes eljárás, védelemhez való jog, a magánélet és a személyes adatok védelme stb.); hangsúlyozza annak szükségességét, hogy határokon átnyúló összefüggésrendszerben, erősebb demokratikus ellenőrzés alá vonják az emberi jogok védelmét és tiszteletben tartását a fent említett területeken, különösen annak fényében, hogy a hatóságok egyre több személyes adatot gyűjtenek be és használnak fel; kéri ezért a magánélet és a személyes adatok védelmét garantáló intézkedések foganatosítását e téren;

26.  bírálja a belső biztonsági stratégiának a polgári szabadságok, az alapvető jogok és a megelőző intézkedések elfogadása kárára érvényesülő biztonsági irányultságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyre nagyobb a szakadék a politikák kinyilvánított céljai és tényleges végrehajtása között; meggyőződése, hogy a biztonsági politikák, köztük a hírszerzési tevékenységek demokratikus felügyeletének és ellenőrzésének biztosítása, illetve szükség esetén az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása céljából szükséges felülvizsgálatuk érdekében az Európai Parlamentnek meghatározó szerepet kell betöltenie a belső biztonsági politikák értékelésében és meghatározásában, mivel azok komoly következményekkel járnak az Európai Unióban élő összes személy szabadságjogaira és alapvető jogaira nézve;

27.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai és az Európán kívüli államok által eseti bírói engedély és megfelelő parlamenti ellenőrzés nélkül végrehajtott, az európai polgárok tömeges megfigyelésére irányuló titkos programok nyilvánvalóan sértették a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot; elítéli az ilyen gyakorlatokat, és nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az ilyen szabálysértéseknek; kéri, hogy derítsenek fényt e programok tartalmára, az ezzel összefüggő esetleges nemzetközi együttműködésre, és hogy haladéktalanul vizsgálják felül e programokat; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak hathatós kezdeményezéseket kell tenniük ezekkel az államokkal szemben, amelyek a polgárok, valamint az európai intézményi, politikai és gazdasági képviselők és szereplők kapcsolattartásának lehallgatásával megsértik a magánélethez fűződő alapvető jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hírszerző szolgálatok kikerültek a demokratikus parlamentáris és igazságügyi ellenőrzés alól, titkos programokat és műveleteket folytatva politikai jóváhagyás nélkül; kéri ezért a hírszerző szolgálatok igazságügyi és parlamenti felügyeletére szolgáló mechanizmusok sürgős felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az EUSZ 2. cikkében előírtaknak megfelelően a hírszerző szolgálatok is a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok szellemében működjenek; elítéli, hogy titokban magánvállalkozásokat vontak be a tömeges megfigyelési tevékenységekbe; hangsúlyozza, hogy az EU-nak erélyesebben kellene fellépnie, és nemzetközi szintű intézkedések meghozatalát kellene szorgalmaznia a magánéletre és a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályok érvényesítése és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint olyan technológiákat kellene előmozdítania, amelyek garantálják az európai kommunikáció titkosságát;

28.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanácsnál annak ellenére elakadtak a személyes adatok védelméről szóló rendelet- és irányelvtervezetről folytatott viták, hogy a Parlament határozottan szigorúbb szabályok mellett foglalt állást; sajnálatát fejezi ki az Európai Tanács 2013. október 24–25-i ülésén hozott határozat miatt, miszerint a digitális egységes piacot csak 2015-re teljesítenék ki, miáltal az adatvédelmi csomag elfogadása késedelmet szenved, és felszólítja a Tanácsot, hogy mozdítsa elő az adatvédelmi irányelvvel és rendelettel kapcsolatos tárgyalásokat annak érdekében, hogy az adatvédelmi csomagot még e parlamenti ciklus vége előtt elfogadják;

29.   úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak el kell fogadniuk egy bejelentő személyek védelmét biztosító rendszert azon személyek számára, akik olyan titkosszolgálatok komoly jogsértéseiről számolnak be, amelyek nem állnak semmilyen demokratikus, parlamenti vagy igazságügyi ellenőrzés alatt;

30.  hangsúlyozza, hogy a digitális világ gyors fejlődése (ideértve az internet, az alkalmazások és a közösségi hálózatok szélesebb körű használatát is) a bizalmas jelleg biztosítása érdekében a személyes adatok és a magánélet fokozott védelmét követeli meg;

31.  üdvözli, hogy egyre több tagállam biztosítja a házasság, az élettársi kapcsolat vagy a bejegyzett együttélés útján történő családalapításhoz való jogot és az örökbefogadáshoz való jogot a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül, és hasonló intézkedések meghozatalára szólítja fel a többi tagállamot; üdvözli az Emberi Jogok Európai Bírósága által a Vallianatos és társai kontra Görögország ügyben a közelmúltban hozott ítéletet, amely megerősíti, hogy nem zárható ki az azonos nemű párok polgári jogi kapcsolata; felszólítja a Bizottságot és valamennyi tagállamot, hogy javasoljanak és fogadjanak el a homofóbia, a transzfóbia és a gyűlölet szította bűncselekmények elleni küzdelmet célzó jogszabályokat és szakpolitikákat, és üdvözli, hogy közzétették az Alapjogi Ügynökségnek a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatról szóló 2/2013. sz. véleményét, amely külön figyelmet fordít az áldozatok jogaira; felszólítja a Bizottságot és az összes tagállamot, hogy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül biztosítsák a szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazását; megismétli a családi állapotot igazoló dokumentumok érvényességének kölcsönös elismerésére irányuló, ambiciózus rendelettel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérését;

32.  rendkívül aggasztónak tartja a homofóbia áldozataivá váló fiatalok körében az öngyilkosságok számát; emlékeztet az LMBT-személyekkel kapcsolatos, az Alapjogi Ügynökség által készített uniós felmérés megállapításaira, amelyek szerint a megkérdezettek 26%-át érte már támadás vagy kapott erőszakos fenyegetést az otthonában vagy máshol, és ez az arány a transznemű megkérdezettek körében eléri a 35%-ot, miközben a megkérdezettek 19%-a úgy érzi, hogy munkahelyén vagy a munkakeresés során hátrányos megkülönböztetésben részesül – az uniós jog alapján biztosított jogi védelem ellenére; következésképpen felszólítja a Bizottságot, hogy ezen megállapításokat alapként felhasználva a szexuális irányultságtól vagy a nemi identitástól független egyenlőség megvalósítására irányuló uniós ütemterv formájában adjon átfogó európai választ az LMBT-személyek által tapasztalt alapjogi problémákra, ahogy azt a Parlament és a nem kormányzati szervezetek több ízben is szorgalmazták;

33.  sajnálja, hogy a transznemű személyek nemi hovatartozásának jogi elismerését szolgáló eljárások 14 tagállamban még mindig kötelezővé teszik a sterilizálást; felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül ezeket az eljárásokat, hogy azok maradéktalanul tiszteletben tartsák a transznemű személyek méltósághoz és testi épséghez való jogát; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy az Egészségügyi Világszervezeten belül azért fog dolgozni, hogy levegyék a nemi identitással kapcsolatos zavarokat a mentális és magatartásbeli betegségek listájáról, és biztosítsák a nem patológiai újrabesorolást a betegségek nemzetközi statisztikai osztályozásának 11. változatáról (ICD-11) folyó tárgyalásokon;

34.   elismeri a gondolat-, lelkiismeret-, vallásszabadságot, a hit vagy hitnélküliség szabadságát, a választott vallás gyakorlásának szabadságát és a más hitre áttérés szabadságát; elítéli a megkülönböztetés és az intolerancia minden formáját, és meggyőződése, hogy a politikai és egyházi hatalom szigorú szétválasztásaként meghatározott szekularizmus, valamint az állam pártatlansága a legjobb módja a vallások, valamint a hívők és nem hívők közötti megkülönböztetésmentesség és egyenlőség biztosításának; felhívja a tagállamokat, hogy védelmezzék a vallás, illetve meggyőződés szabadságát, beleértve azok szabadságát is, akik egyik valláshoz sem tartoznak, hogy ne érje őket megkülönböztetés amiatt, hogy a vallások számára túlzott kivételeket biztosítanak az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló jogszabályok alól;

35.  emlékeztet, hogy a blaszfémiát kriminalizáló nemzeti jogrendek korlátozzák a vallással és hittel kapcsolatos szólásszabadságot, és hogy e jogszabályokat gyakran alkalmazzák vallási közösségekhez vagy más kisebbségekhez tartozó személyek üldözésére, megfélemlítésére vagy a velük való embertelen bánásmódra, és azok súlyosan akadályozhatják a véleménynyilvánítás, illetve a vallás és meggyőződés szabadságát; azt ajánlja továbbá a tagállamoknak, hogy az ilyen cselekményeket ne nyilvánítsák büntetendőnek;

36.  sajnálja, hogy néhány tagállamban a fiatalokat még mindig bíróság elé állítják és elítélik, mert a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásának jogát még mindig nem ismerik el megfelelően, és felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó személyek üldözésének és megkülönböztetésének;

37.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a tömegtájékoztatás szabadsága alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság biztosításához, és megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet az e tárgyban készített parlamenti jelentésben megjelölt irányvonalak mentén vizsgálják felül és módosítsák; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert vagy fenyegetést, a forrásaik és az alapjogok kormányok és államok általi megsértésével kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalával összefüggésben is; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben, garantálják, védjék és mozdítsák elő a véleménynyilvánítási és információszabadsághoz való alapvető jogot, és ennek megfelelően tartózkodjanak az e szabadságokat csorbító mechanizmusok alkalmazásától vagy kidolgozásától;

38.  aggódik az európai gazdasági válság médiaorgánumok tulajdonviszonyára gyakorolt hatása és egyes tagállamokban a közszolgálati média privatizációjának esélye miatt; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a közszolgálati média függetlenségét, és tegyenek eleget a tömegtájékoztatás sokszínűségének védelmére és a magas színvonalú, változatos, pontos és megbízható tájékoztatás nyújtására vonatkozó intézményi kötelezettségeiknek; meggyőződése, hogy a média tulajdonviszonyainak és irányításának mindig átláthatónak és összefonódástól mentesnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a média tulajdonviszonyainak átláthatósága döntő fontosságú a médiával kapcsolatos Unión belüli beruházások és a tagállamokban nyújtott tájékoztatásban egyre nagyobb befolyást szerző, Európán kívüli befektetők nyomon követéséhez;

39.  hangsúlyozza a menekültek és a migránsok jogai tiszteletben tartásának és védelmének jelentőségét, továbbá kiemeli, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a migráns nőkre és gyermekekre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos esetben megsértik a menedékjogot és azon kötelezettséget, hogy védelmet nyújtsanak a migránsok kiutasítása, kitoloncolása és kiadatása esetén; hangsúlyozza, hogy kötelezően tiszteletben kell tartani az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, különösen a menekültek jogállásáról szólóz ENSZ-egyezményt és a visszaküldés tilalmának elvét, segítséget kell nyújtani azoknak a tengeren hánykolódó embereknek, akik az életüket kockáztatva próbálják elérni az EU-t, valamint emberhez méltó és a személyek alapvető jogait tiszteletben tartó befogadási feltételeket és eljárásokat kell biztosítani; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy módosítsanak vagy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, amely szankcionálja a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak való segítségnyújtást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás szankcióit meghatározó 2002/90/EK tanácsi irányelvet annak tisztázása érdekében, hogy a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak nyújtott humanitárius segítségséget üdvözölni kell, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni;

40.  üdvözli, hogy elkészült a közös európai menekültügyi rendszer, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ahhoz szükséges jogi és közigazgatási reformokat, hogy a rendszert teljes mértékben a terveknek megfelelően hozzák létre, a rendszer biztosítson jobb hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz a védelmet keresők számára, illetve méltányosabb, gyorsabb és jobb színvonalú menekültügyi döntéseket, továbbá hogy a emberhez méltó és tisztességes feltételeket kínáljon mind a menedékkérők, mind pedig azok számára, akik az Unión belül nemzetközi védelemben részesülnek; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is fogva tarthatnak gyermekeket, és kéri, hogy szisztematikusan zárják ki őket a gyorsított eljárásokból; ismételten kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok alapján dolgozzon ki stratégiai iránymutatásokat a kísérő nélküli gyermekek befogadására és védelmére vonatkozó közös minimumszabályok kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az eljárási biztosítékoknak megfelelőnek és célravezetőnek kell lenniük; felszólít a Bíróság legutóbbi ítéletének végrehajtására, amely kimondja, hogy az LMBT-menedékkérők olyan különleges társadalmi csoportot alkothatnak, akiket szexuális irányultságuk miatt üldözhetnek, és a származási országban a homoszexuális cselekmények szankcionálására a szabadságvesztés-büntetés megléte önmagában üldöztetésnek minősülhet;

41.  elítéli, hogy az EU külső határainak felügyeletével és ellenőrzésével kapcsolatban a tagállamok és az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott rengeteg különböző technikai eszköz ellenére továbbra is sok migráns veszti életét a tengeren, miközben az Európai Uniót próbálja elérni; követeli, hogy az EU és a tagállamok hajtsák végre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Ki a felelős a Földközi-tengeren történt halálesetekért?” című, 2012. április 24-én elfogadott állásfoglalásában(30) foglalt ajánlásokat; üdvözli a Bíróságnak a 2010/252/EU tanácsi határozat megsemmisítésére vonatkozó határozatát;

42.  hangsúlyozza az Európa déli tengeri határait átlépő személyek kiszolgáltatottságát, életképes megoldásokat szorgalmaz a földközi-tengeri térséget érintő bevándorlás általános kérdését illetően – maradéktalanul tiszteletben tartva a visszaküldés tilalmának elvét –, valamint abszolút minimumként azt kéri a tagállamoktól és az uniós intézményektől, hogy vegyék figyelembe az Alapjogi Ügynökség azzal kapcsolatos legutóbbi véleményeit, hogy a tengerfelügyelettel összefüggésben miként lehet a legjobban védeni a bevándorlók alapvető jogait;

43.  üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az Emberi Jogok Európai Bírósága által közösen készített, a menekültüggyel, a határokkal és a bevándorlással kapcsolatos európai jogról szóló kézikönyvet, amely konkrét hozzájárulásként segítséget jelent a gyakorló európai jogászok számára az alapvető és emberi jogok védelmében;

44.  kéri az uniós tagállamokat és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő a földközi-tengeri munkacsoport munkáját annak biztosítása érdekében, hogy jelentősen megnöveljék a tengeri mentési kapacitást, valamint vezessenek be egy átfogó – szolidaritáson és felelősségmegosztáson alapuló – bevándorlási és menekültügyi tervet, amely az összes fontos kérdést szem előtt tartja, mint a tengeren hánykolódó személyeknek biztosított humanitárius segítségnyújtás bűncselekménnyé nyilvánítását lehetővé tevő uniós és tagállami jogszabályok felülvizsgálata, az Európába menekülő és bevándorló személyek számára biztonságos és legális útvonalak létrehozása, valamint harmadik országokkal együttműködés kialakítása a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság megerősítése céljából, ezáltal biztosítandó, hogy soha többé ne fordulhasson elő olyan tragédia, mint amilyen Lampedusánál történt;

45.  elítéli, hogy egyre többször sértik meg a migránsok alapvető jogait, különösen azokét, akiket harmadik országokba utasítanak ki, ahogyan azt az ENSZ migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadójának 2013. április 24-én közzétett különjelentése(31), valamint az Alapjogi Ügynökség jelentése(32) kifejtette; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ténylegesen értékelni kell a visszatérésről szóló irányelvet, a visszafogadási megállapodásokat, valamint a FRONTEX alapvető jogokkal kapcsolatos tevékenységét; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket az EU és harmadik országok közötti visszafogadási megállapodásokról és intézkedésekről szóló, 2011-ben közzétett, bíráló hangú jelentése nyomán; elítéli a tagállamoknak a bizonyos harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott korlátozó vízumpolitikáit;

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy a legális migrációt támogató politikákat fogadjanak el és ratifikálják a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

Egyenlőség

47.  hangsúlyozza, hogy az emberi méltóság, a törvény előtti egyenlőség, valamint a bármilyen alapon történő megkülönböztetésre vonatkozó tilalom elve a demokratikus társadalom alapját képezi; úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség védelme, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékos személyek, az LMBT-személyek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai terén tett fellépéseiket;

48.   felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti jogszabályi keretet a megkülönböztetés valamennyi formájának kezelésére, és gondoskodjanak a meglévő uniós jogi keret hatékony végrehajtásáról, beleértve kötelezettségszegési eljárások indítását is; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanácsban megrekedtek a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló tárgyalások, és ismét felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el a javaslatot; üdvözli a litván tanácsi elnökségnek a javaslat támogatására irányuló álláspontját, és felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék e példát; ennek kapcsán üdvözli a 10 évvel az esélyegyenlőségre vonatkozó irányelvek kezdeti végrehajtása után az Alapjogi Ügynökség 1/2013. sz. véleményét az esélyegyenlőség európai uniós helyzetéről; megítélése szerint a nyelvi alapon történő megkülönböztetéssel is foglalkozni kell;

49.  emlékeztet a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(33), amelyben az Európai Unió Alapjogi Chartájának teljes körű tiszteletben tartására szólított fel;

50.   aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is megkülönböztetéssel és kirekesztéssel szembesülnek, ami akadályozza őket abban, hogy a többiekkel egyenlő alapon élvezhessék alapvető jogaikat; felszólítja az uniós intézményeket és az uniós tagállamokat, hogy a hatáskörükbe tartozó területeken továbbra is hajtsák végre a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt; megjegyzi, hogy az uniós jog és politika megkülönböztetésmentesség terén való továbbfejlesztése az Unió egészében szerepet játszhat a jogszabályoknak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménnyel való összehangolása folyamatában, például a törvény előtti egyenlőség terén; szorgalmazza, hogy a tagállamok dolgozzanak ki megfelelően finanszírozott politikákat, amelyek célja a fogyatékossággal élő személyek jobb integrációja, valamint a lakhatáshoz, az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, a tömegközlekedéshez és a közintézményekhez való hozzáférésük és a politikai folyamatokban való részvételük megkönnyítése, például jogi és gyakorlati megkülönböztetés, valamint szavazati joguk és választásokon való indulásuk korlátozásának felszámolása révén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy rendelkezésre álló alternatívák híján egyes fogyatékossággal élő személyek kénytelenek szakintézményekben élni, mivel nincsenek közösségi alapú alternatívák, és felszólítja a tagállamokat, hogy köteleződjenek el amellett, hogy síkra szállnak a fogyatékossággal élő személyek önálló élethez szélesebb körben való hozzáférése mellett;

51.   felszólítja a Bizottságot, hogy mindenre kiterjedően vizsgálja felül az uniós jogszabályokat és szakpolitikákat, és vizsgálja meg, hogy azok megfelelnek-e a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek; úgy véli, hogy az uniós jogalkotási eljárásokat és politikai döntéshozatalt oly módon kell kiigazítani, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tiszteletben tartását és végrehajtását; kéri a Bizottságot, hogy ennek érdekében fogadjon el külön hatásértékelési iránymutatásokat, és nyújtsa be a Parlamentnek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Unión belüli végrehajtása terén elért eredményekről szóló uniós jelentés tervezetét; úgy véli, hogy a Parlamentnek rendszeres vitát kellene folytatnia és ajánlásokat megfogalmaznia egy arról szóló állásfoglalásban, hogy milyen előrehaladást értek el a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben rögzített jogok fogyatékossággal élő személyek általi gyakorlása terén, többek között a bizottsági jelentés alapján; támogatja az arra irányuló kezdeményezést, hogy a Parlamenten belül hozzanak létre egy bizottságközi munkacsoportot, amely a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásával foglalkozna, hogy ezáltal biztosítsák az egyezmény végrehajtására irányuló parlamenti ellenőrző és támogató fellépések átfogó jellegét és következetességét;

52.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy védjék, mozdítsák elő és érvényesítsék a gyermekek jogait az azokra hatást gyakorló minden belső és külső fellépés és politika vonatkozásában; aggodalmát fejezi ki az erőszak és szexuális kizsákmányolás áldozatává váló gyermekek miatt, és felszólítja a tagállamokat, hogy fejezzék be a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv átültetését; felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy további erőfeszítéseket téve vizsgálják meg, hogy miként bánnak a gyermekekkel az igazságügyi eljárások során; megítélése szerint a szülők különélése vagy válása esetén mindig figyelemmel kell lenni a gyermek mindenek felett álló érdekének tiszteletben tartására, és hogy minden gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy mindkét szülőjével rendszeres és közvetlen kapcsolatot tartson fenn;

53.  aggodalmát fejezi ki a romák helyzete miatt az EU-ban és amiatt, hogy számos esetben üldöztetésre, erőszakra, megbélyegzésre, megkülönböztetésre, kitoloncolása, áttelepítésre, jogtalan erőszakos kilakoltatásra, nyilvántartásba vételre és etnikai profilalkotásra kerül sor a hatóságok részéről, ami sérti az alapjogokat és az uniós jogszabályokat; megismétli a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása terén elért eredményekről szóló 2013. december 12-i állásfoglalásában(34) rögzített álláspontját, és a valódi beilleszkedés erősítése és az integrációt támogató erősebb és hathatósabb fellépések érdekében ismét felszólít a stratégiák eredményes végrehajtására, különösen az alapjogok, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, valamint az erőszak, a gyűlöletbeszéd és a romák megkülönböztetése elleni küzdelem területén; kéri, hogy szüntessék meg a jogtalan kilakoltatásokat, a telepek anélkül történő felszámolását, hogy alternatív lakhatást biztosítanának, valamint a roma gyerekek iskolai elkülönítését és speciális iskolában való jogtalan elhelyezését; kéri, hogy a tagállamok a helyi hatóságokkal együttműködve jobban használják fel az integrációs projektek végrehajtása céljából rendelkezésükre bocsátott uniós forrásokat, elsősorban a területükre újonnan érkezők közvetlen kezelése keretében;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy adjanak hathatós választ a romák kirekesztésére, és ennek érdekében dolgozzanak ki integrált szakpolitikákat, illetve a roma népesség képviselőivel együttműködve és ezzel párhuzamosan a roma közösségeket érintő projektek irányításában, ellenőrzésében és értékelésében való teljes körű részvételük biztosítása mellett hajtsák végre a megkülönböztetésellenes intézkedésekre irányuló stratégiákban meghatározott intézkedéseket és a romák foglalkoztathatóságának és munkaerő-piaci hozzáférésének javítását célzó intézkedéseket, továbbá e célra különítsenek el elegendő költségvetési forrást, és biztosítsák e források elköltésének hatékonyságát; felszólítja továbbá a Bizottságot és az Alapjogi Ügynökséget, hogy biztosítson közös, összehasonlítható és megbízható mutatókat a tagállamokban elért előrehaladás nyomon követésére;

55.  úgy véli, hogy a Bizottságnak határozottan fel kell lépnie a romák alapvető jogainak tagállamokon belüli megsértése esetén, elsősorban kötelezettségszegési eljárások indítása révén, amennyiben nem biztosítják számukra gazdasági és szociális jogaik, a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való joguk, az egyenlőséghez és megkülönböztetésmentességhez való joguk, illetve a személyes adatok védelméhez való joguk gyakorlásának lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyomon követési mechanizmust a romák ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények vonatkozásában, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak az Unióban élő romák születésének anyakönyvezése és születési anyakönyvi kivonataik terén tapasztalható hiányosságokkal; a többszörös megkülönböztetés elkerülése érdekében ismételten célzott megközelítést szorgalmaz a roma nők társadalmi befogadásával kapcsolatban; szorgalmazza a nemzeti romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerének továbbfejlesztését egy teljes értékű európai stratégiává;

56.  hangsúlyozza, hogy nagyon fontos a nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a mindennapi életben e kisebbségi közösségek tagjai akadályokba ütköznek az igazságszolgáltatás, az egészségügyi és szociális ellátás, valamint az oktatás és a kultúra területén, amelyek következtében sérülnek jogaik és emberi és uniós polgári méltóságuk, ami olyan helyzetek kialakulásához vezet, amelyekben saját tagállamuk nemzeti hatóságai másodrendű állampolgárokként kezelik őket; úgy véli, hogy az ilyen kisebbségek az egyéb kisebbségi csoportoktól eltérő, sajátos igényekkel bírnak, a közpolitikáknak célzottabbnak kell lenniük, valamint magának az Uniónak megfelelőbb formában kell foglalkoznia ezekkel az igényekkel;

57.  megítélése szerint nem létezik egységes megoldás minden tagállamban az ilyen kisebbségek helyzetének javítására, azonban ki kell dolgozni néhány közös minimális célkitűzést az Unióban működő hatóságok számára, figyelembe véve a vonatkozó nemzetközi jogi normákat és a létező bevált gyakorlatokat; annak biztosítását kéri a tagállamoktól, hogy jogrendszerük garantálja az elismert nemzeti kisebbségekhez tartozókkal szembeni megkülönböztetés kiküszöbölését, továbbá kéri, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket a tényleges egyenlőség előmozdítására a vonatkozó nemzetközi normák és helyes gyakorlatok – többek között az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezménye – alapján; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakpolitikai normát a nemzeti kisebbségek, köztük az őshonos, hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségi közösségek védelmére, tekintettel arra, hogy ezek lélekszáma meghaladja az Unió összlakosságának 10%-át, ezzel elkerülve a tagjelölt országok és a tagállamok között különbséget tevő kettős mérce alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének példáját követve a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség, amelyhez működőképes nyomon követési mechanizmus kapcsolódik; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre átfogó adatokat a kisebbségek alapvető jogainak megsértésével kapcsolatos esetekről, ezzel lehetővé téve az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és maga az Unió számára, hogy gondoskodhassanak az adatgyűjtésről és a jelentéstételről;

58.  rámutat arra, hogy a kisebbségi csoportok és az e csoportokba tartozó személyek védelme, megfelelő fejlődésük előmozdítása, valamint a népesség többi részét megilletőkkel azonos jogok és bánásmód biztosítása céljából közigazgatási, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más téren végrehajtott pozitív intézkedések nem minősülnek megkülönböztetésnek;

59.  elítéli a rasszista, antiszemita, homofób/transzfób és xenofób erőszakot, valamint a migránsok, a vallási kisebbségek és az etnikai csoportok elleni erőszakot, melyek – az ilyen jellegű erőszakos cselekmények elleni küzdelemre irányuló határozott hatósági fellépés hiányában – riasztó mértéket öltenek, elsősorban az interneten; felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a fajgyűlölet és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározatot, foglalkozzanak a megkülönböztetéssel, biztosítsák a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálását, fogadjanak el büntetőjogi jogszabályt a bármilyen alapú – egyebek mellett szexuális irányultságon alapuló – gyűlöletkeltés tilalmáról, valamint biztosítsanak hatékony védelmet a fajgyűlölettel, az antiszemitizmussal, a cigánygyűlölettel, az idegengyűlölettel és a homofóbiával szemben, illetve az áldozatoknak megfelelő segítségnyújtást; felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamok ellen, amelyek 2014. december 1-jétől nem hajtják végre megfelelően a kerethatározatot; szorgalmazza a kerethatározat felülvizsgálatát, hogy a hatályát kiterjesszék a gyűlöletbeszédre és az antiszemitizmussal, a muzulmánellenességgel, a vallási intoleranciával, a cigányellenességgel, a homofóbiával és a transzfóbiával kapcsolatos cselekményekre is, illetve erősítsék annak végrehajtását; teljes mértékben támogatja a Tanács ír elnöksége idején az intolerancia elleni küzdelem fokozása céljából indított kezdeményezést, és felszólítja a Tanácsot, hogy folytassa ezt a konstruktív munkát;

60.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak koordinált és átfogó fellépést a gyűlölet-bűncselekmények Unión belüli módszeres leküzdése és megelőzése érdekében, valamint adatokon keresztül tegyék láthatóvá a gyűlölet-bűncselekményeket, gondoskodva arról, hogy ezek az adatok a helyzet uniós szintű áttekintésének lehetővé tétele érdekében összehasonlíthatóak legyenek, együttműködve az Alapjogi Ügynökséggel a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos adatok összegyűjtésének javítása és az ilyen adatok összehangolása terén; elítéli az emberek egyes csoportjait társadalmi, kulturális vagy vallási, illetve külföldi származásuk alapján megbélyegző gyűlöletbeszédet és a fajgyűlöletre uszító beszédeket, különösen, ha ezek közéleti személyiségek szájából hangzanak el; felhívja a figyelmet az Alapjogi Ügynökségnek a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló kerethatározatra vonatkozó, 2/2013. sz. véleményére, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a bűncselekmények áldozatait megillető jogok tiszteletben tartását, különösen a gyűlölet-bűncselekmények esetében;

61.  felszólítja a tagállamokat, hogy – elismerve az oktatásnak a megkülönböztetés elleni küzdelemben betöltött alapvető szerepét – biztosítsák, hogy integrációs stratégiájukban foglalkozzanak a nemzeti tantervek annak érdekében történő reformjával, hogy a tanmenetek az idegengyűlölet, a fajgyűlölet és a cigánygyűlölet kérdéseire is kiterjedjenek, ezáltal kialakítva a megkülönböztetésről már fiatal kortól kezdve folytatott nyilvános párbeszédet;

62.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy

63.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogszabályok kidolgozásakor és az alapvető jogok Unión belüli helyzetének értékelésekor vegyék figyelembe a nők szükségleteit és problémáit; hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos európai jogszabályok tagállami végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzés és értékelés fontosságát;

64.  felszólítja a tagállamokat, hogy garantálják a tisztességes béreket és nyugdíjakat, csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot, hozzanak létre jó minőségű álláshelyeket a nők számára, továbbá tegyék lehetővé, hogy a nők magas színvonalú közszolgáltatásokban részesülhessenek, valamint javítsák a jóléti ellátásokat;

65.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a nők elleni erőszak előfordulását elősegítő gazdasági és szociális okok leküzdésére, mely okok között szerepelnek többek között a munkanélküliség, az alacsony bérek és nyugdíjak, a lakhatás hiánya, a szegénység és a nem létező vagy rossz minőségű – többek között egészségügyi, oktatási és társadalombiztosítási – közszolgáltatások;

66.  sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza a fiatal lányok alapvető jogainak megsértése elleni erőfeszítéseit, különös tekintettel azon iparággal szemben, amely a fiatal lányokat szexuális tárgynak tekinti, és amely fokozza a fiatal lányok szexuális célú kereskedelmét az Unión belül;

67.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a nők szexuális és reproduktív egészségének és jogainak tiszteletben tartásával és védelmével kapcsolatos nemzeti stratégiák megvalósítását; ismételten hangsúlyozza az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához;

68.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a többszörös és interszekcionális megkülönböztetés problémájára vonatkozó jogi keretre irányulóan;

69.  úgy véli, hogy a nők politikai és üzleti döntéshozatalon belüli alulreprezentáltsága deficitet jelent; ezért felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be pozitív diszkriminációra irányuló intézkedéseket, például paritásos rendszerekre és női kvótákra vonatkozó jogszabályokat;

70.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti bérszakadék csökkentése terén tett előrehaladás igen lassú; rámutat arra, hogy az ugyanolyan munkáért és azonos értékű munkáért járó egyforma díjazás elvének alkalmazása a nemek közötti egyenlőség megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a 2006/54/EK irányelvet, és annak 32. cikkének megfelelően, az EUMSZ 157. cikke alapján, valamint a Parlament 2012. május 24-i állásfoglalásához tartozó mellékletben megfogalmazott részletes ajánlások szellemében javasoljon módosításokat;

71.  hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozást biztosító közszolgáltatások forráscsökkentései közvetlenül kihatnak a nők gazdasági függetlenségére; felhívja a figyelmet arra, hogy a gondozási szolgáltatások hiányával magyarázható a nők 2010-ben mért 28,3%-os inaktivitása és részmunkaidős foglalkoztatásban való részvétele a 2009-ben mért 27,9%-kal szemben; rámutat továbbá arra, hogy 2010-ben a kisgyermekes nők uniós foglalkoztatási aránya 12,7%-kal alacsonyabb volt, mint a gyermektelen nőké, vagyis az arány a 2008-ban mért 11,5%-hoz képest emelkedett;

72.  igen sajnálatosnak tartja, hogy az idősebb nők alapvető jogai gyakran csorbulnak, beleértve az erőszakos cselekmények, a fizikai és érzelmi bántalmazás és pénzügyi kihasználásuk nagy számát több tagállamban; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az idős nők bármilyen bántalmazása, többek között az idősotthonokban velük szemben alkalmazott rossz bánásmód elleni védelme érdekében;

73.  úgy véli, hogy a fogyatékossággal élő nőket kettős megkülönböztetés sújtja egyrészt nemük, másrészt fogyatékosságuk miatt; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a fogyatékossággal elő nők alapvető jogainak szavatolására és védelmére az Unióban;

74.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottabban köteleződjenek el a média által közvetített, különösen a reklámokban megjelenő szexista sztereotípiák megszüntetése mellett, mivel azoknak döntő szerepük lehet a férfiak és a nők szerepével kapcsolatos kollektív képzetek átalakításában;

75.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a polgárok tudatosságát és ismereteit a Chartában rögzített, őket megillető jogokról, valamint a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel és nőszervezetekkel folytatott folyamatos párbeszéd fenntartásával ösztönözzék a részvételi demokráciát; kéri különösen a nőszervezeteket, hogy osszák meg a magukat makacsul tartó sztereotípiákkal és megkülönböztetéssel kapcsolatos felbecsülhetetlen tapasztalataikat, mivel mindig a nők voltak legkiszolgáltatottabb áldozatok;

76.  szorgalmazza az uniós intézmények fokozottabb bevonását és a minden érdekeltet felölelő, megfelelőbb párbeszédet az idősebbek előtt az emberi jogaik teljes körű érvényesítése során álló kihívásokról;

Szolidaritás

77.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi és gazdasági válság és az annak leküzdésére hozott intézkedések nagyobb mértékben és olykor drámai módon érintették a társadalom legszegényebb és leginkább rászoruló csoportjait, ahogyan azt az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megfogalmazta „Az emberi jogok védelme gazdasági válságok idején” című vitaindító dokumentumában, melyben az olyan, társadalmi marginalizációnak kitett csoportokról beszél, mint a migránsok, a menedékkérők, a romák, valamint a nők és a gyerekek; felhívja a figyelmet arra, hogy 2012-ben a 28 tagú Unió lakosságának egynegyede volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet és hozzanak megfelelő, mélyrehatóbb és hatékonyabb intézkedéseket e helyzet orvoslása, valamint az egyenlőtlenségek és a szegénység elleni küzdelem érdekében; elítéli a politikusok azon kijelentéseit, amelyek bűnbakként állítják be ezeket az embereket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gazdasági és társadalmi válságok miatt nemzeti és nemzetek feletti szinten egyaránt nagy nyomás nehezedik az alapvető jogokra, a jogállamiságra és a demokratikus értékekre;

78.  hangsúlyozza, hogy a szociális jogok alapvető jognak minősülnek, ahogyan azt egyes nemzetközi egyezmények, az emberi jogok európai egyezménye, az Európai Unió Alapjogi Chartája és az Európai Szociális Charta is elismerik; kiemeli, hogy a társadalmi igazságosság biztosítása érdekében ezeket a jogszabályokban és a gyakorlatban egyaránt védelmezni kell, különösen gazdasági válságok és megszorító intézkedések idején; hangsúlyozza az emberi méltósághoz való jog, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog, a – többek között a nemzetiségen alapuló – megkülönböztetéstől való mentességhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem, a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz, a szociális biztonsághoz és a szociális segítségnyújtáshoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a mozgás és a tartózkodás szabadsága, illetve – tényleges hozzáférést biztosítva a foglalkoztatáshoz, a megfelelő lakhatáshoz, a képzéshez, az oktatáshoz, a kultúrához, valamint a szociális és egészségügyi támogatáshoz – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jog jelentőségét, valamint – megfelelő életszínvonalat és egyéb munkafeltételeket és munkakörülményeket biztosítva a munkavállalók és családjuk számára – a bérezéssel és a szociális juttatásokkal kapcsolatos jogok és a szociális partnerek autonómiája fontosságát, illetve annak jelentőségét, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeik védelmében szabadon csatlakozhassanak nemzeti és nemzetközi szervezetekhez és gyakorolhassák kollektív tárgyalási jogukat;

79.  hangsúlyozza, hogy a munkanélküliség, a szegénység vagy a társadalom peremére kiszorultság megnehezíti, vagy akár ellehetetleníti az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott jogok és szabadságjogok gyakorlását, melyek közül a legveszélyeztetettebb jogok és szabadságjogok a következők: az emberi méltósághoz való jog (1. cikk), a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog (15. cikk), a megkülönböztetés-mentességhez való jog (21. cikk), az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem (30. cikk), a szociális biztonsághoz és a szociális segítségnyújtáshoz való jog (34. cikk), az egészségvédelemhez való jog (35. cikk), valamint a mozgás és a tartózkodás szabadsága (45. cikk); másfelől jelzi, hogy a munkanélküliség vagy a szegénység vagy a társadalom peremére szorultság az alap-, szociális, pénzügyi stb. szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából is következményekkel jár;

80.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi következményei ellen azok a rendszerek jelentik a legjobb védelmet, amelyek a társadalmi igazságosságot erős jogszabályokkal alátámasztott, fontos elvként ismerik el;

81.  ajánlja, hogy minden tagállam mihamarabb számolja fel az Európai Szociális Chartával kapcsolatban még meglévő fenntartásait; úgy véli, hogy a Parlamentnek ösztönöznie kell az e tekintetben elért előrehaladásról folytatott állandó párbeszédet; úgy véli, hogy az EUMSZ 151. cikkében szereplő, Európai Szociális Chartára való hivatkozást hatékonyabban kellene alkalmazni, például oly módon, hogy a Bizottság és a Parlament hatásvizsgálataiba belefoglalják a szociális jogok vizsgálatát is;

82.  erőteljesebb fellépést szorgalmaz a hajléktalanok megsegítése, illetve menedékhez és támogatáshoz juttatása érdekében, és – különösen mivel az elhúzódó gazdasági és pénzügyi válság következtében egyre több kiszolgáltatott helyzetben lévő ember kerül az utcára – elítéli az olyan nemzeti és helyi szintű jogszabályokat, amelyek bűnözőnek tartják azokat a személyeket, akik nagyobb szükséget szenvednek, lévén ez az alapvető jogok kirívó és embertelen megsértését jelenti;

83.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a válság hatásainak enyhítését célzó intézkedések uniós értékekkel és célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét, és különösen az uniós fellépések kapcsán a jogállamiság tiszteletben tartását azokban az országokban, amelyeket az euróövezeten belül a legjobban sújtottak a válság hatásai;

84.  sürgősséggel megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy „A legszegényebb csoportok hozzáférése valamennyi alapvető jogukhoz” témáját vegye fel az Alapjogi Ügynökség következő többéves keretének tematikus területei közé;

85.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamokban ma is átmeneti szabályok vannak érvényben a munkavállalók szabad mozgása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók vándorlásának káros hatásaival kapcsolatos félelmek megalapozatlanok; rámutat, hogy becslések szerint a bővítést követő (a 2004–2009-es időszakban bekövetkezett) munkaerő-vándorlás hosszú távon csaknem 1%-kal növeli az EU-15 GDP-jét(35);

86.  megjegyzi, hogy azok a közelmúltbeli állásfoglalások, melyekben a szabad mozgást szociális biztonsági rendszerekbe való bevándorlásnak bélyegezték, nem tényeken alapulnak(36); hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés jelentősen gátolja az európai polgárokat abban, hogy éljenek alapvető jogaikkal; rámutat, hogy a sajátjuktól eltérő uniós tagállamban huzamosan tartózkodó uniós polgárokat a 883/2004/EK rendelet értelmében egyenlő bánásmód illeti meg a szociális biztonság terén;

87.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak nagyobb erővel kell munkálkodniuk a munkajogok és az alapvető szociális jogok kidolgozásán és garantálásán, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unióban megvalósuljon az egyenlő bánásmód alkalmazása, valamint tisztességes munkahelyeket és megélhetést biztosító fizetéseket biztosítsanak;

88.  annak elismerésére szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkavállalóknak az Európai Szociális Charta 3. cikkében megállapított, a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való joga alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a munkavállalók lehetőséget kapjanak az emberi méltósággal összeegyeztethető életvitelre, valamint hogy biztosítsák a munkavállalók alapvető jogainak tiszteletben tartását;

89.  kiemeli a szociális partnerek kollektív tárgyalásokban játszott szerepének fontosságát a munkavállalók alapvető jogainak védelme és a velük szembeni egyenlő bánásmód biztosítása szempontjából, különös tekintettel a fiatalokra, a nőkre, a fogyatékossággal élőkre, és a munkaerőpiacon szociálisan hátrányos helyzetben lévő egyéb csoportokra;

Uniós polgárság

90.  hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta hatálybalépése, valamint a polgárok növekvő elvárásai miatt – ahogy azt az ACTA kudarca és a felügyeleti botrányok is bizonyítják – megerősített és fokozott demokratikus és intézményi átláthatóságra és nyitottságra van szükség az Unióban, különösen annak intézményeiben, szerveiben, irodáiban és ügynökségeiben, valamint tagállamaiban; úgy véli, hogy az átláthatóság és a nyitottság olyan alapelv, amelyet tovább kell erősíteni és még inkább elő kell mozdítani, hogy biztosítsák a jó kormányzást és a civil társadalom uniós döntéshozatali folyamatban való, teljes körű részvételét;

91.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a dokumentumokhoz és az információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet felülvizsgálata elakadt az intézmények között; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlament javaslatai alapján folytassák e rendelet felülvizsgálatát, hogy garantálják az uniós döntéshozatali folyamat nagyobb átláthatóságát, valamint az uniós polgárok számára a dokumentumokhoz való jobb hozzáférést; felszólítja az összes uniós intézményt, hivatalt, szervet és ügynökséget, hogy a Lisszaboni Szerződésben előírtaknak megfelelően maradéktalanul hajtsák végre az 1049/2001/EK rendeletet, továbbá megjegyzi, hogy a Bíróság joggyakorlata és az ombudsmanhoz benyújtott panaszok alapján ezt még nem tették meg; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy egyúttal tegyék meg a szükséges intézkedéseket az átláthatóság biztosítására, tájékoztatva a nyilvánosságot az uniós költségvetésből a tagállamoknak folyósított források felhasználásának módjáról;

92.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog azt is magában foglalja, hogy a hatóságoknak tájékoztatniuk kell a polgárokat alapvető jogaikról, és segítséget kell nyújtaniuk azoknak a személyeknek, akik leginkább rászorulnak arra, hogy jogaikat elmagyarázzák nekik, és támogatniuk kell őket abban, hogy jogaikat tiszteletben tartsák;

93.  emlékeztet arra, hogy az állampolgárság – az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 21. cikkével összhangban – magában foglalja valamennyi személy azon jogát, hogy részt vegyen a tartózkodási helye szerinti ország közéletében; emlékeztet arra, hogy az uniós polgárság nem korlátozódik csupán az önkormányzati és európai választásokon való aktív és passzív választójogra, sem pedig a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlására, noha ezek a jogok igen jelentősek; ezért kiemeli, hogy az uniós polgárság magában foglalja valamennyi, az Unió területén tartózkodó személy arra irányuló képességét, hogy aktívan és megkülönböztetéstől mentesen részt vehessen a tartózkodási helye szerinti állam demokratikus, politikai, társadalmi és kulturális életében, valamint hogy gyakorolhassa valamennyi, az Európai Unió által elismert alapvető politikai, polgári, gazdasági, kulturális és társadalmi jogot és szabadságot;

94.  felhívja a figyelmet arra, hogy figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok megszervezésére van szükség annak érdekében, hogy a polgárok körében ismertté tegyék az uniós értékeket és célkitűzéseket, továbbá kifejezetten szorgalmazza az EUSZ és az Alapjogi Charta vonatkozó cikkei szövegének lehető legszélesebb körű terjesztését;

95.  üdvözli azt a döntést, amely szerint 2013-at a polgárok európai évévé nyilvánították; mindazonáltal felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt folytassa az uniós polgárok tájékoztatását a jogaikról, hogy teljes mértékben élvezhessék uniós polgárságukat;

96.  felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztató kampányok keretében tájékoztassák az uniós polgárokat szavazati, valamint a választásokon jelöltként való részvételi jogukról; az aktív uniós polgárság ösztönzése érdekében az összes tagállamban az európai választási eljárások szükséges reformjának végrehajtását szorgalmazza; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a polgárok aktív részvételét a polgári kezdeményezések, valamint a petíció és az európai ombudsmanhoz történő panasz benyújtásához való joguk gyakorlása révén;

97.  emlékeztet arra, hogy az egyének jogai szempontjából fontos az európai ombudsman által végzett munka; hangsúlyozza, hogy az ombudsman függetlensége a hitelessége biztosításának egyik fontos módja, ezért kéri, hogy módosítsák az európai ombudsman alapokmányát, és formálisan zárják ki azt, hogy az ombudsman tisztségére az őt megválasztó testület volt vagy hivatalban lévő tagjait jelöljék;

98.  hangsúlyozza, hogy az uniós polgároknak és családjuknak a Szerződésekben kimondott és a szabad mozgásról szóló irányelvben biztosított, a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz, valamint a foglalkozás szabad megválasztásához és a munkavállaláshoz való joga az uniós polgárok egyik alapvető joga, és fontos gazdasági előnyt jelent a fogadó országok számára, mivel hozzájárul a készségbeli és álláslehetőségbeli eltérések kezeléséhez, valamint segít ellensúlyozni az Európai Unió földrajzi hiányosságait; hangsúlyozza, hogy az irányelv már rendelkezik a szabad mozgáshoz való jog alóli kivételekről és annak korlátozásáról; elítéli az e vívmány felülvizsgálatára irányuló valamennyi kísérletet, és kéri, hogy minden jogsértés kerüljön a Bíróság elé;

Az igazságszolgáltatás

99.  hangsúlyozza, hogy a független, méltányos, hatékony, pártatlan, igazságos és ésszerű határidőkkel dolgozó igazságszolgáltatás alapvető fontosságú a demokrácia és a jogállamiság, valamint azok hitelessége szempontjából; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezzel összefüggésben számos jogsértés történik, amint arról az Emberi Jogok Európai Bíróságán egyes államokkal szemben indított eljárások száma is tanúskodik; felszólítja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Bíróság határozatait; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban nem engedhető meg az emberek, az igazságügyi vagy a politikai hatóságok felett gyakorolt hatalmi helyzetből, erőfölényből vagy befolyásból fakadó büntetlenség;

100.  elismeri, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben a bíróságok mellett fontos szerephez jutnak a bíróságnak nem minősülő és a kvázi bírósági intézmények, például a nemzeti emberi jogi intézmények, az egyenlőséggel foglalkozó szervek, az ombudsmani intézmények és az adatvédelmi hatóságok, valamint más hasonló, emberi jogi megbízással rendelkező intézmények; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy nemzeti emberi jogi intézményeket kell kijelölni vagy létrehozni az összes uniós tagállamban azzal a céllal, hogy az úgynevezett párizsi alapelvek (az emberi jogok védelmével és előmozdításával foglalkozó nemzeti intézmények státuszára és működésére vonatkozó elvek, 1993. december 20-i A/RES/48/134. sz. ENSZ-határozat) alapján teljes körű meghatalmazást kapjanak; hangsúlyozza, hogy a teljes függetlenségre vonatkozó követelmény az emberi jogi megbízással rendelkező más intézmények számára is előnyös lenne;

101.  felszólítja az Alapjogi Ügynökséget, hogy az ENSZ e területtel foglalkozó különleges előadójával együttműködve készítsen tanulmányt azokról a rendkívüli törvényekről és eljárásokról, és ezeknek az alapvető jogoknak való megfeleléséről, amelyeket a terrorizmus elleni küzdelemmel indokoltak; elutasít minden olyan kivételes eljárást, amely a bírósági eljárás folyamán nyilvánvalóan megbillenti a vád és a védelem pozíciójának egyensúlyát, mint például a titkos meghallgatások vagy titkos ítéletek, vagy amelyek különleges hatalommal ruházzák fel a kormányt a média cenzúrázására vagy lehetővé teszik a lakosság titkos megfigyelését; sajnálattal állapítja meg, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló politikák fokozatosan egyre több bűncselekményre és vétségre is kiterjednek, ami többek között azzal a következménnyel jár, hogy megsokszorozódik a gyorsított bírósági eljárások és a teljes mértékben letöltendő legrövidebb időtartamot kiszabó ítéletek száma, és nő a lakosságra vonatkozóan rögzített információk mennyisége;

102.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a büntető igazságszolgáltatással és az eljárási garanciákra vonatkozó útiterv végrehajtásával kapcsolatban végzett munkáját, a tagállamokat pedig arra, hogy e témával kapcsolatban ambiciózusabb álláspontot alakítsanak ki;

103.  üdvözli az Alapjogi Ügynökségnek „Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkülönböztetés esetén az Unióban” című jelentését, valamint hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés gyakran bonyolult és nehézségekbe ütközik; úgy véli, hogy a javítások kiterjedhetnek az eljárások egyszerűsítésére és a jogkeresők támogatásának növelésére is;

104.  tudomásul veszi a Bizottság által készített igazságszolgáltatási eredménytáblát, amely sajnálatos módon csupán a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, az Európai Parlament arra irányuló kérése ellenére, hogy az terjedjen ki a büntető igazságszolgáltatásra, az alapvető jogokra és a jogállamiságra is; következésképpen felszólít az eredménytábla továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy az az említett területekre is kiterjedjen; hangsúlyozza, hogy az eredménytáblát az új koppenhágai mechanizmusba és az EUSZ 2. cikkének alkalmazására vonatkozó európai szakpolitikai ciklusba is be kellene építeni; hangsúlyozza továbbá, hogy az igazságszolgáltatás működése javításának nem lehet csupán az a célja, hogy valamely államot vonzóbbá tegyen a befektetők és a vállalkozók számára, és hogy legfőképpen a bírósági eljárások hatékonyságára vonatkozzon, hanem az igazságos eljáráshoz való jog és az alapvető jogok tiszteletben tartásának garantálását is célul kell tűznie;

105.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az igazságszolgáltatáshoz való jog Unióban történő hatékony végrehajtását abban az összefüggésben, hogy a jelenlegi és jövőbeli nemzedékekben minden személynek joga van olyan környezetben élni, amely megfelelő az egészsége és jóléte szempontjából;

106.  aggodalmának ad hangot az alkotmánybíróságok egyes tagállamokban tapasztalható átpolitizálódása miatt, és emlékeztet a független igazságszolgáltatási rendszer rendkívüli jelentőségére;

o
o   o

107.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) A 2011. május 18-i 10140/2011. sz. tanácsi dokumentum. (2) HL C 115., 2010.5.4., 1. o. (3) HL L 328., 2008.12.6., 55. o. (4) HL L 180., 2000.7.19., 22. o. (5) HL L 303., 2000.12.2., 16. o. (6) HL L 281., 1995.11.23, 31. o. (7) HL L 145., 2001.5.31., 43. o. (8) HL C 169. E, 2012.6.15., 49. o. (9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0500. (10) HL C 104. E, 2004.4.30., 1026. o. (11) HL C 124. E, 2006.5.25., 405. o. (12) HL C 294. E, 2009.12.3., 54. o. (13) HL C 224. E, 2010.8.19., 18. o. (14) HL C 308. E, 2011.10.20., 73. o. (15) HL C 136. E, 2012.5.11., 50. o. (16) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o. (17) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0203. (19) HL C 264. E, 2013.9.13., 54. o. (20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0090. (21) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o. (22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444. (23) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0315. (24) HL C 353. E, 2013.12.3., 1. o. (25) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418. (26) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0350. (27) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o. (28) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045. (29) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o. (30) Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2012. április 24-én elfogadott 1872(2012) számú állásfoglalása. (31) Regionális tanulmány: az Európai Unió külső határigazgatása és annak a migránsok emberi jogaira gyakorolt hatása, a migránsok emberi jogainak védelméért felelős különleges előadó, François Crépeau 2013. április 24-i, A/HRC/23/46. sz. jelentése. (32) Az Alapjogi Ügynökség „Az alapvető jogok helyzete Európa déli tengeri külső határain” című jelentése, 2013. március. (33) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o. (34) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0594. (35) Foglalkoztatási és társadalmi változások Európában, 2011, 6. fejezet: Az EU-n belüli munkaerő-vándorlás és a bővítés hatásai, 274. o. (36) Lásd: Tényfeltáró elemzés az inaktív, EU-n belüli migránsokat megillető, tartózkodási hely alapján nyújtott sajátos, nem hozzájáruláson alapuló pénzbeli és egészségügyi ellátásokra vonatkozó jogosultságoknak a tagállamok szociális biztonsági rendszereire gyakorolt hatásáról, Foglalkoztatási Főigazgatóság, végleges jelentés. Készítette: ICF GHK és a Milieu Ltd., 2013. október 14.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai elfogatóparancs felülvizsgálatáról (2013/2109(INL))

P7_TA(2014)0174 A7-0039/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 7. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/EK, Euratom határozata 5. cikkére(1),

–  tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra(2),

–  tekintettel az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésekre (COM(2005)0063 és SEC(2005)0267, COM(2006)0008 és SEC(2006)0079, COM(2007)0407 és SEC(2007)0979 és COM(2011)0175 és SEC(2011)0430),

–  tekintettel a Tanácsnak a kölcsönös értékelések „Az európai elfogatóparancs gyakorlati alkalmazásáról és a tagállamok közötti megfelelő átadási eljárásokról” tárgyú negyedik fordulójáról szóló 2009. május 28-i zárójelentésére (8302/4/2009 - CRIMORG 55),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások (végleges jelentés)” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló európai kézikönyv felülvizsgált változatára (17195/1/10 REV 1),

–   tekintettel a 2014–2020-as időszakra a Jogérvényesülés program létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1382/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel „Az uniós jogérvényesülésbe vetett bizalom kiépítése – az európai igazságügyi képzés új dimenziója” című, 2011. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0551),

–  tekintettel az EU-n belüli börtönkörülményekről szóló, 2011. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, az Európai Unióban fogva tartottak jogairól szóló, 2004. március 9-i ajánlására(6),

–  tekintettel az európai elfogatóparanccsal kapcsolatos uniós intézkedések hozzáadott értékének az Európai Parlament Európai Hozzáadott Érték Osztálya által végzett felmérésére,

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A7 0039/2014),

A.  mivel az Európai Unió azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy polgárai számára biztosítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, és mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikke szerint tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezáltal pozitív kötelezettségeket vállal, amelyeket a fent nevezett önkéntes célkitűzés megvalósítása érdekében teljesítenie kell; mivel az eredményesség érdekében a kölcsönös elismerés elvének a kölcsönös bizalmon kell alapulnia, amely kizárólag akkor valósítható meg, ha az Unió egészében szavatolják a gyanúsítottak és a vádlottak alapvető jogait, valamint a büntetőeljárásokban alkalmazott eljárási jogokat; mivel a kölcsönös bizalmat fokozza a képzés, valamint az igazságügyi hatóságok és a jogi szakemberek közötti együttműködés és párbeszéd, ami valódi európai igazságügyi kultúrát teremt;

B.  mivel a 2002/584/IB kerethatározat túlnyomórészt sikeresen teljesítette azon célját, hogy a tagállamok közötti hagyományos kiadatási eljárás rendszeréhez képest Unió-szerte felgyorsította az átadási eljárásokat, és a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerésének sarokkövét képezi, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkében is rögzítettek;

C.  mivel ugyanakkor működésével kapcsolatban problémák merültek fel, amelyek közül egyesek csak a 2002/584/IB kerethatározatra jellemzők, és a kerethatározat hiányosságaiból erednek – például abból, hogy az kifejezetten nem terjed ki az alapvető jogokra vonatkozó biztosítékokra vagy az arányosság ellenőrzésére –, illetve a kerethatározat nem teljes mértékű és következetlen végrehajtásából származnak; ugyanakkor más problémák a kölcsönös elismerési eszközök összességét érintik, és az uniós büntető igazságszolgáltatási terület le nem zárt és kiegyensúlyozatlan fejlődéséből származnak;

D.  mivel a bírósági intézkedések kölcsönös elismerési eszközeinek egyértelmű meghatározása és hatékony működése alapvető szerepet játszik a nemzeti ügyészségek súlyos nemzetközi bűncselekmények megakadályozására irányuló nyomozati tevékenysége szempontjából, és ezen eszközök hasonlóképpen alapvető fontosságú szerepet fognak játszani a jövőbeni Európai Ügyészség nyomozati tevékenysége szempontjából;

E.  mivel a Szervezett Bűnözés, a Korrupció és a Pénzmosás Problémájával Foglalkozó Különbizottság (CRIM) végleges jelentésében kiemelte, hogy az arányosság elvének teljes körű tiszteletben tartásával biztosítani kell valamennyi bírósági intézkedés azonnali kölcsönös elismerését, különös tekintettel a büntetőügyekben született ítéletekre, a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra és az európai elfogatóparancsokra;

F.  mivel az aggályok többek között az alábbiakat érintik:

1.  a Lisszaboni Szerződés értelmében 2014-től életbe lépő új jogi keretre való tekintettel úgy véli, hogy ezen állásfoglalásnak nem kell foglalkoznia azokkal a problémákkal, amelyek pusztán a 2002/584/IB kerethatározat nem megfelelő végrehajtásából erednek, mivel e problémákat a tagállamok általi megfelelő végrehajtással lehet és kell orvosolni és a Bizottság eljárásai révén lehet és kell érvényesíteni;

2.  kéri a tagállamokat, hogy időben és hatékonyan hajtsák végre az uniós büntető igazságszolgáltatási intézkedések összességét, mivel ezek egymást kiegészítő jellegűek, ideértve az európai nyomozási határozatot, az igazságügyi felügyeletet elrendelő európai határozatot és az eljárásjogi intézkedéseket, és ezáltal bocsássanak az igazságügyi hatóságok rendelkezésére alternatív és kevésbé korlátozó jellegű kölcsönös elismerési eszközöket, és egyszersmind biztosítsák a büntetőeljárások során a gyanúsítottak és vádlottak jogainak tiszteletben tartását; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon azok megfelelő végrehajtását, illetve az EEP és az uniós büntető igazságszolgáltatási terület működésére gyakorolt hatását;

3.  kéri a tagállamokat és azok igazságügyi hatóságait, hogy éljenek a 2002/584/IB kerethatározaton belül (például a (12) preambulumbekezdésben) az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmének biztosítására rendelkezésre álló lehetőségekkel; az EEP kibocsátása előtt merítsék ki az összes lehetséges alternatív mechanizmust; továbbá amennyiben az EEP nyomán letartóztatásra került sor, indokolatlan késedelem nélkül dolgozzák fel az ügyet annak érdekében, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson;

4.  rámutat, hogy az igazságügyi intézkedések teljes körű elismerése és gyors végrehajtása az uniós büntető igazságszolgáltatási térség létrehozása felé tett lépés, és hangsúlyozza, hogy az EEP a súlyos nemzetközi bűnözés elleni fellépés egyik fontos és hatékony eszköze;

5.  úgy véli, hogy mivel a F. preambulumbekezdésben vázolt problémák egyaránt erednek a 2002/584/IB kerethatározat sajátosságaiból, illetve az uniós büntető igazságszolgáltatási terület hiányosságából és kiegyensúlyozatlanságából, a jogalkotási megoldásoknak mindkét kérdést kezelniük kell többek között a gyanúsítottak és vádlottak eljárási jogaira vonatkozó minimumszabályok, valamint az összes kölcsönös elismerésről szóló jogi aktusra alkalmazandó elveket meghatározó horizontális intézkedés kidolgozását célzó folyamatos munka révén, illetve ha egy ilyen horizontális intézkedés nem megvalósítható, vagy nem orvosolja az ebben az állásfoglalásban meghatározott problémákat, akkor a 2002/584/IB kerethatározathoz fűzött módosításokkal;

6.  úgy véli, hogy a megállapított hiányosságok nemcsak aláássák a kölcsönös bizalmat, hanem társadalmi és gazdasági értelemben is nagy árat fizethetnek értük az érintett személyek, családjaik és a társadalom egésze.

7.  ezért felhívja a Bizottságot, hogy ezen állásfoglalás elfogadásától számított egy éven belül – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. cikke alapján –terjesszen elő a mellékletben foglalt részletes ajánlásokat követő jogalkotási javaslatokat, amelyek az alábbiakról rendelkeznek:

8.  felszólít az EEP használatával kapcsolatos büntetőeljárásokban alkalmazott eljárási jogokra – többek között a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra, a büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra, valamint a letartóztatást követő kommunikációhoz való jogra és a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogra – vonatkozó uniós jogszabályok valamennyi tagállam általi egyértelmű és következetes alkalmazására;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat arra, hogy nyújtsanak be az EEP mechanizmusának működésével kapcsolatos átfogó adatokat, és tüntessék fel ezeket a következő végrehajtási jelentésükben azzal a céllal, hogy probléma esetén megfelelő fellépésre lehessen javaslatot tenni;

10.  kéri a végre nem hajtott EEP-k rendszeres felülvizsgálatát és annak fontolóra vételét, hogy ezeket, valamint a SIS II és az Interpol megfelelő figyelmeztető jelzéseit vissza kell-e vonni; kéri továbbá az EEP-k és a SIS II és az Interpol megfelelő figyelmeztető jelzéseinek visszavonását, amennyiben az EEP elutasítására kötelező indokok, például a kétszeres büntetés tilalma (ne bis in idem), vagy az emberi jogi kötelezettségekkel való összeegyeztethetetlenség alapján került sor; kéri, hogy a SIS II és az Interpol figyelmeztető jelzések tekintetében rendelkezzenek azok kötelező jellegű frissítéséről a szóban forgó figyelmeztető jelzéshez kapcsolódó EEP végrehajtása elutasításának indokaira vonatkozó információval, illetve az Europol-akták megfelelő frissítéséről;

11.  miközben hangsúlyozza a helyes eljárások – köztük a fellebbezéshez való jog – elsődleges fontosságát, kéri, hogy a tagállamok – akár kibocsátó, akár végrehajtó tagállamként – gondoskodjanak olyan jogi mechanizmusokról, amelyek biztosítják a kölcsönös elismerési eszközök működésével kapcsolatos bírói tévedésekből eredő károk megtérítését, az EJEE-ben és az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában meghatározott normákkal összhangban;

12.  felhívja a Tanácsot, hogy a nagyobb egyértelműség és jogbiztonság érdekében az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló európai kézikönyv felülvizsgált változatában (17195/1/10 REV 1) határozzon meg hatnapos határidőt a lefordított EEP-k továbbítására vonatkozóan;

13.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a bírák, ügyészek és büntetőjogi védőügyvédek közötti hálózatok megerősítésében a hatékony és körültekintő EEP-eljárások lehetővé tétele érdekében, valamint kínáljanak többek között a nyelvekkel, az EEP megfelelő alkalmazásával és a különböző kölcsönös elismerési eszközök együttes alkalmazásával kapcsolatos, megfelelő nemzeti és uniós szintű képzést az igazságügyi és jogi szakembereknek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az EEP-eljárásokban részt vevő védőügyvédeknek szóló és Unió-szerte könnyen hozzáférhető uniós gyakorlati kézikönyvet, és ennek során vegye figyelembe a védőügyvédek európai egyesületének ezen a területen eddig végzett munkáját, valamint egészítse ki azt nemzeti kézikönyvekkel;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő egy kifejezetten az európai elfogatóparanccsal foglalkozó igazságügyi hálózat, illetve az európai büntető igazságüggyel és kiadatási ügyekkel foglalkozó védőügyvédek hálózata létrehozását, és nyújtson számukra, valamint az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat számára megfelelő finanszírozást; úgy véli, hogy a Bizottság az uniós büntető igazságszolgáltatási térségben már meglévő programjai keretében képes biztosítani a megfelelő finanszírozást.

15.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy az EEP-vel és más kölcsönös elismerési eljárásokkal kapcsolatos valamennyi nemzeti ítélkezési gyakorlatot összegyűjtő, könnyen hozzáférhető uniós adatbázist, hogy elősegítse a szakemberek munkáját, valamint a végrehajtás és a felmerülő problémák nyomon követését és értékelését;

16.  kiemeli a börtönkörülmények és az EEP-vel kapcsolatos intézkedések közötti összefüggést, és emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 3. cikke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem csupán negatív kötelezettségeket ró a tagállamokra – megtiltva, hogy a fogva tartott személyeket embertelen és megalázó bánásmódnak vessék alá –, hanem pozitív kötelezettségeket is előír számukra: biztosítaniuk kell, hogy a börtönkörülmények az emberi méltósággal összhangban álljanak, és hogy a fent említett jogok megsértésének esetén alapos, hatékony vizsgálatokra kerüljön sor; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kiszolgáltatott személyek jogaira és általában alaposan vizsgálják meg a fogva tartás alternatíváit;

17.  a kölcsönös elismerési keret eredményességének biztosítása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a fogva tartás normáinak javítására szolgáló, uniós szinten rendelkezésre álló jogi és pénzügyi eszközöket, ideértve az előzetes letartóztatás körülményeiről szóló jogalkotási javaslatokat;

18.  megerősíti, hogy ezen ajánlások megfelelnek az alapjogoknak, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének;

19.  úgy véli, hogy a kért javaslatoknak az uniós költségvetést érintő pénzügyi vonzatait a meglévő költségvetési előirányzatokból kell fedezni; hangsúlyozza, hogy e javaslatok elfogadása és végrehajtása jelentős költség- és időmegtakarítást eredményez mind a tagállamok, mind a polgárok számára, és ezért mind gazdasági, mind társadalmi szempontból előnyös, amint arra az EEP felülvizsgálatát érintő uniós intézkedések európai hozzáadott értékre vonatkozó értékelése egyértelműen rámutatott;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ

AJÁNLÁSOK NÉHÁNY TERVEZETT JOGALKOTÁSI JAVASLAT KAPCSÁN

Érvényesítési eljárás a kölcsönös elismerés uniós jogi eszközeinek tekintetében:

–  A „kibocsátó hatóság” uniós büntetőjogban használandó meghatározása:

i.  az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész; vagy

ii.  bármely egyéb, a kibocsátó tagállam meghatározása szerint hatáskörrel rendelkező hatóság, feltéve, hogy a végrehajtandó intézkedés érvényességét egy kibocsátó tagállambeli bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész igazolja az eszköz kibocsátására vonatkozó feltételek teljesítésének megvizsgálását követően.

Az arányosság ellenőrzése a kölcsönös elismerés uniós jogi eszközeinek kiállítása tekintetében:

–  Egy másik tagállamban végrehajtandó határozat kibocsátásakor az illetékes hatóság az összes releváns tényező és körülmény alapján gondosan felméri a kért intézkedés szükségességét, figyelembe véve a gyanúsított vagy vádlott jogait és a kívánt célkitűzések eléréséhez megfelelő kevésbé korlátozó jellegű alternatív intézkedés rendelkezésre állását, és a legkevésbé korlátozó jellegű intézkedést alkalmazza. Amennyiben a végrehajtó hatóság okkal feltételezheti, hogy az intézkedés aránytalan, konzultációt folytathat a kibocsátó hatósággal a kölcsönös elismerésről szóló határozat végrehajtásának jelentőségéről. E konzultációt követően a kibocsátó hatóság határozhat a kölcsönös elismerésről szóló határozat visszavonásáról.

A kibocsátó és végrehajtó tagállam illetékes hatóságai közötti konzultációs eljárás kölcsönös elismerésről szóló uniós jogi eszköz esetén:

–  Azon lehetőség sérelme nélkül, hogy az illetékes végrehajtó hatóság hivatkozhat az elutasítás indokaira, egységesített eljárásról kell gondoskodni, amelynek során a kibocsátó és a végrehajtó tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják egymást és konzultációt folytatnak egymással a vonatkozó kölcsönös elismerési eszközök vagy az érintett személyt megillető alapvető jogok védelme zökkenőmentes és hatékony alkalmazásának megkönnyítése – például az arányosság értékelése – céljából, többek között az európai elfogatóparancs esetében a tárgyalás lefolytatására való felkészültség érdekében.

Az alapvető jogokkal kapcsolatos, a kölcsönös elismerés uniós jogi eszközeire alkalmazandó megtagadási ok:

–  Alapos okunk van azt feltételezni, hogy az intézkedés végrehajtása összeegyeztethetetlen lenne a végrehajtó tagállamnak az EUSZ 6. cikke és a Charta értelmében fennálló kötelezettségeivel.

A kölcsönös elismerés uniós eszközeire alkalmazandó hatékony jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés:

–  A tagállamok – a Chartával, az Európai Bíróság és az EJEB állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban – biztosítják, hogy bárki, akinek jogai és szabadságai sérülnek valamely büntetőügyekre vonatkozó kölcsönös elismerési eszközzel kapcsolatos határozat, intézkedés vagy az eszköz alkalmazása során történt mulasztás következtében, jogosult legyen a bíróság előtti hatékony jogorvoslatra. Amennyiben ilyen jogorvoslattal élnek a végrehajtó tagállamban és annak halasztó hatálya van, akkor az e jogorvoslattal kapcsolatos végső határozatot az alkalmazandó kölcsönös elismerési szerződésben vagy jogszabályban megállapított határidőkön belül – illetve ilyen határidő meghatározásának hiányában kellő gyorsasággal – kell meghozni, annak biztosításához, hogy ne veszélyeztesse a kölcsönös elismerési folyamat célját.

(1) HL L 262., 2005.10.7., 1. o. (2) HL L 190., 2002.7.18., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444. (4) HL L 354., 2013.12.28., 73. o. (5) HL C 168. E, 2013.6.14., 82. o. (6) HL C 102. E, 2004.4.28., 154. o. (7) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről (2013/2990(RSP))

P7_TA(2014)0175 B7-0187/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetre(1),

–  tekintettel az Európai Unió és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásra(2),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével, 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) és v) pontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0344/2013),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek nyilatkozatára az őslakos népek jogairól (amelyet az ENSZ Közgyűlése 61/295. sz. határozatával 2007. szeptember 13-án fogadott el)(3),

–  tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Világbank „Igazságot az erdőknek: a büntető igazságszolgáltatás jogszerűtlen fakitermelés ellen tett erőfeszítéseinek javítása” című, 2012. március 14-i jelentésére(5),

–  tekintettel a Human Rights Watch „A zöld növekedés sötét oldala: az indonéz erdészeti ágazat gyenge irányításának emberi jogi vonzatai” című, 2013. július 16-i jelentésére(6),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Indonéz Köztársaság közötti, 2009. november 9-én aláírt átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2013. szeptember 30-án az indonéz kormány és az EU önkéntes partnerségi megállapodást írt alá az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről (FLEGT), megerősítve kölcsönös kötelezettségvállalásaikat annak biztosítására, hogy az EU-ba belépő fatermékeket jogszerűen állítsák elő, termeljék ki és szállítsák;

B.  mivel az önkéntes partnerségi megállapodások célja az illegális fakitermelés felszámolása, az erdészeti irányítás javítása, illetve végső soron a fenntartható erdőgazdálkodás elérése, valamint az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítására irányuló világszintű erőfeszítések támogatása;

C.  mivel az önkéntes partnerségi megállapodások rendszerszintű változásokat hivatottak előmozdítani az erdészeti ágazatban, a fatermékeket legális és megbízható forrásból beszerző gondos piaci szereplők erőfeszítéseinek jutalmazásával, és védelmet nyújtva számukra a tisztességtelen versennyel szemben;

D.  mivel Indonézia az Amazonas és a Kongó-medence után a világ harmadik legnagyobb kiterjedésű esőerdőinek ad otthont, de – elsősorban az esőerdők, illetve a szénben gazdag tőzegterületek más földhasználati formákra, például pálmaolaj és papírtermelésre való nagyarányú átállítása következtében – egyben az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok jelentős kibocsátója is;

E.  mivel 2009 és 2011 között legalább 1 240 000 hektárnyi erdő pusztult el Indonéziában;

F.  mivel – értékük alapján – az indonéziai fa és fatermékek csupán 10%-a kerül jelenleg az EU-ba, a kivitel túlnyomó többsége ázsiai országok felé irányul, így az önkéntes partnerségi megállapodás az egész indonéz erdészeti ágazat számára fontos normákat teremt;

G.  mivel az indonéz erdészeti ágazatban az Interpol és a Világbank 2012-es tanulmánya szerint jelentős kockázatot jelent a pénzmosás és az adócsalás;

H.  mivel a Human Rights Watch szerint az erdészeti ágazatban folytatott korrupció, adócsalás és pénzmosás 2007 és 2011 között mintegy 7 milliárd dolláros veszteséget okozott az országnak; mivel a korrupció felszámolásával foglalkozó indonéz bizottság (KPK) elnökhelyettese a „korrupció kiapadhatatlan forrása” kifejezéssel jellemezte az erdészeti ágazatot(7); mivel Indonézia ugyanakkor jelentős előrelépést tett az elmúlt évek során a pénzügyi bűncselekmények üldözése terén, amelyet a legfelsőbb bíróságnak az Asian Agri Group pálmaolajgyártó társasággal szemben adócsalás vádjában hozott 2012. decemberi ítélete is igazolt;

I.  mivel mindkét félnek el kell fogadnia a faanyagokra vonatkozó indonéz jogszerűség-igazolási rendszert (Sistem Verifikasi Legalitas Kayu – SVLK) ahhoz, hogy az önkéntes partnerségi megállapodás hatálya alá tartozó indonéz faanyagok és fatermékek FLEGT-engedéllyel rendelkező faanyagokként léphessek az uniós piacra, és így a fatermékekről szóló uniós rendelet(8) értelmében automatikusan jogszerűnek tekintendők legyenek;

J.  mivel az indonéz SVLK jelenleg felülvizsgálat alatt áll annak érdekében, hogy összhangba hozzák az önkéntes partnerségi megállapodás előírásaival;

K.  mivel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló 2173/2005/EK tanácsi rendelet(9) értelmében a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy részletes követelményeket fogadjon el a FLEGT-endedélyek kiadásával kapcsolatban, illetve módosítsa a partnerországok és az általuk kijelölt engedélyező hatóságok I. mellékletben található jegyzékét;

L.  mivel 2013. május 6-án az indonéz alkotmánybíróság kimondta, hogy a szokásosan az őslakos népességhez tartozó erdőket nem szabad állami erdőnek minősíteni, és ezzel utat nyitott a szigetcsoporton élő őslakos népek jogainak szélesebb körű elismerése előtt;

1.  elismerését fejezi ki Indonéziának a burjánzó illegális fakitermelés és az ehhez kapcsolódó kereskedelem felszámolása érdekében – számos érdekelt fél bevonásával – az SVLK kidolgozásával tett hatalmas önkéntes erőfeszítéséért és különösen az elmúlt hónapokban elért jelentős előrelépésért; továbbra is aggasztónak tart ugyanakkor egyes problémákat; emlékeztet arra, hogy a FLEGT-engedélyek hivatalos kiállításához az SVLK-nak életbe kell lépnie az önkéntes partnerségi megállapodás céljainak elérése érdekében;

2.  üdvözli az EU és az Indonéz Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek EU-ba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tárgyalások eredményét; újólag hangsúlyozza, hogy támogatja az önkéntes partnerségi megállapodás megkötését, és szándéka, hogy támogassa a megállapodás sikeres végrehajtását;

3.  megjegyzi, hogy a szóban forgó fatermékek forrásainak többsége az országban a mai napig nem kapott még SVLK-tanúsítványt, és még mindig nagy mennyiségben kerülnek az ellátási láncba erdőirtásokból származó, ellenőrizetlen faanyagok;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az SVLK-rendszert valamennyi fakitermelési területre és az ellátási lánc valamennyi szakaszára kiterjesszék – az ellenőrzést is beleértve –, annak érdekében, hogy a legális és ellenőrzött fatermékek elkülönüljenek a nem ellenőrzött fától, és ez utóbbi ne kerülhessen be az SVLK ellátási láncba;

5.  úgy véli, hogy az erdőátalakítás tartós problémát jelent az indonéz földhasználat-irányítási rendszerben; sajnálatosnak tartja, hogy az SVLK-rendszer jelenleg nem terjed ki annak ellenőrzésére, hogy hogyan kapják meg a vállalatok az erdőátalakítási koncessziókat, különös tekintettel a környezeti hatásvizsgálat (AMDAL) elvégzésére, illetve az erdőátalakítási engedélyek megszerzésére irányuló folyamatban előírt kötelező erejű korlátozások betartására;

6.  megjegyzi, hogy a jelenlegi SVLK még olyan esetekben is jogszerűnek tanúsítja a fakitermelési műveleteket, amelyekben nem rendezték az őshonos népek és helyi közösségek földhasználati jogaira vonatkozó követeléseket és/vagy nem került sor adott esetben megfelelő kártalanításra; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az indonéz kormányt annak biztosítására, hogy a jogszerűség ellenőrzése során kellőképpen vegyék figyelembe az erdőhasználatra vonatkozó hagyományos közösségi jogokat, illetve az őslakos népek és a helyi közösségek szabad, tájékoztatáson alapuló, előzetes beleegyezését és – adott esetben – az erdőterületekhez való hozzáférés elvesztéséért kapott kártérítésüket, valamint annak biztosítására, hogy az igazoló szervek felhatalmazást kapjanak annak értékelésére, hogy a vállalkozások tiszteletben tartották-e a helyi földhasználati jogokat, illetve a hivatalos közlönyökben jogszerűen közzétették-e a földterületet;

7.  ösztönzi az indonéz kormányt annak biztosítására, hogy a tanúsítási folyamat ne alkalmazzon hátrányos megkülönböztetést a kis-és középvállalkozásokkal szemben;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza, hogy az indonéz kormányt nyújtson biztosítékot az alábbiakra vonatkozóan:

9.  felszólítja az indonéz kormányt, hogy az ország FLEGT-engedélyek kibocsátásával kapcsolatos hitelének fokozása érdekében egészítse ki az SVLK keretében zajló jogszerűség-igazolást az erdészeti ágazathoz kapcsolódó pénzügyi bűncselekményekkel – például pénzmosással és adócsalással – szembeni határozott fellépésekkel;

10.  felszólítja az indonéz kormányt, hogy tartson ki az adózási jogszabályok érvényesítésére tett közelmúltbeli elhatározása mellett, és követeljen meg olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a fát exportáló vállalatok maradéktalanul betartják az indonéz adójogszabályokat és a 2010. évi pénzmosás elleni jogszabályt;

11.  üdvözli az indonéz kormánynak a naprakész és átlátható adatokhoz és térképekhez való nyilvános hozzáférés növelését célzó „egy térképˮ kezdeményezését, amelyek hiányában a jogszabályok következetlen és többféle értelmezése, valamint a helyi és bennszülött közösségekkel fennálló konfliktusok akadályozzák a jó erdőgazdálkodást Indonéziában; kiemeli, hogy a független erdőfigyelőknek feladatuk hiteles ellátása érdekében hozzá kell férniük ezekhez az alapvető információkhoz, és a koncessziós térképeknek, a tervezett erdőkivágásoknak és az engedélyekre vonatkozó információknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük; felszólítja az indonéz kormányt, hogy gyorsítsa fel az „egy térképˮ kezdeményezést, és tegye közzé annak első változatát, beleértve az erdészeti engedélyekre és földhasználati követelésekre vonatkozó információkat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a végrehajtási vegyes bizottságban való részvételén keresztül biztosítsa, hogy a csalás és a korrupció kockázatával érdemben foglalkozzanak, többek között egy kockázatalapú, csalás elleni terv elkészítése révén;

13.  elismeri, hogy a fatermékek jogszerűségének ellenőrzése szinte teljes mértékben az ellenőrök és a független megfigyelés teljesítményére támaszkodik; elismerését fejezi ki az SVLK a civil társadalom által végzett független ellenőrzés tekintetében betöltött hivatalos szerepéért; megjegyzi ugyanakkor, hogy a független megfigyelési hálózat kapacitásai – a humánerőforrás és a pénzügyi források tekintetében egyaránt – továbbra is rendkívül korlátozottak;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza, hogy az indonéz kormány gondoskodjon arról, hogy az ellenőrök, az igazoló szervek, valamint a független erdőfigyelők megfelelő finanszírozásban és képzésben részesüljenek annak érdekében, hogy rendszeresen helyszíni megfigyeléseket, helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhessenek;

15.  örömmel veszi tudomásul az indonéz kormány által a kijelölt erdészeti rendőrség szerepének megerősítésére tett erőfeszítéseket; megjegyzi ugyanakkor, hogy Indonézia erdészeti minisztériumának még tovább kell javítania az illegális fakitermelés eseteinek ellenőrzését, jegyzékbe vételét és nyomon követését meghatározó politikáját; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a jogszerűtlenül működő vállalatokról a bűnüldöző hatóságoknál bejelentést tenni;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza, hogy az indonéz kormányt gondoskodjon arról, hogy a vonatkozó jogszabályok megsértését jelző független megfigyelői jelentésekre megfelelően reagáljanak, és az illetékes hatóságok hatékony és visszatartó erejű szankciókat vessenek ki, ha megállapítják a szóban forgó jogszabályok megsértését;

17.  hangsúlyozza, hogy a független megfigyelés, illetve az őslakos népek és a helyi közösségek jogainak tiszteletben tartása kulcsfontosságú az SVLK hitelességének biztosításához; hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy e kötelezettségvállalás folytatódjon és megerősödjön az átláthatóság a civil társadalom egyéb érdekelt felei számára, valamint a civil társadalom által végzett független megfigyeléskor ne kerüljön sor erőszakra, fenyegetésre vagy a visszaélés bármilyen formájára, de ha ez utóbbi mégis megtörténik, akkor indítsanak miatta eljárást;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy szorgalmazza, hogy az indonéz kormányt biztosítsa az alábbiakat:

19.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az SVLK felülvizsgálata során kellőképpen vegye figyelembe az indonéz alkotmánybíróság 2013. május 6-i határozatának megállapításait;

20.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az indonéz kormánytól várt erőfeszítéseket és biztosítsa az egyenlő regionális versenyfeltételeket azáltal, hogy tiszteletben tartja az indonéz kormány azon kérését, hogy az EU és Malajzia közötti önkéntes partnerségi megállapodásról folyó tárgyalások a Sarawak régióra is kiterjedjenek;

21.  tisztában van azzal, hogy az ezen állásfoglalásban szereplő egyes kérések az engedélyezési rendszer jóváhagyása tekintetében túlmutatnak az önkéntes partnerségi megállapodás 8. mellékletében rögzített kritériumokon; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az előrehaladást a Parlament által fontosnak tartott további kérések teljesítése terén, és még az engedélyezési rendszer elfogadása előtt számoljon be a Parlamentnek az elért eredményekről;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyen jelentést az Európai Parlamentnek az önkéntes partnerségi megállapodás végrehajtása terén elért előrehaladásról, és különösen arról, hogy mit tettek és mit fognak tenni a fenti problémák megoldása érdekében;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Indonézia kormányának és parlamentjének.

(1) 11767/1/2013. sz. tanácsi dokumentum. (2) 11769/1/2013. sz. tanácsi dokumentum. (3) http://www.un.org/esa/socdev/unpfii/documents/DRIPS_en.pdf (4) HL L 295., 2010.11.12., 23. o. (5) Világbank: „Justice for forests: improving criminal justice efforts to combat illegal logging”, 2012, 5–10. o. http://siteresources.worldbank.org/EXTFINANCIALSECTOR/Resources/Illegal_Logging.pdf (6) Human Rights Watch: „The dark side of green growth. Human rights impacts of weak governance in Indonesia’s forestry sector”, 2013 http://www.hrw.org/sites/default/files/reports/indonesia0713webwcover_1.pdf (7) Reuters online hírek, 2010. szeptember 17.: „Graft could jeopardise Indonesia’s climate deals” http://www.reuters.com/article/2010/09/17/indonesia-corruption-idUSSGE68G03P20100917 (8) 995/2010/EU rendelet. (9) HL L 347., 2005.12.30., 1. o.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2014/2600(RSP))

P7_TA(2014)0176 RC-B7-0207/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a venezuelai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a venezuelai Radio Caracas televíziós csatorna ügyéről szóló 2007. május 24-i(1), a venezuelai politikai diszkvalifikációkról szóló 2008. október 23-i(2), a Manuel Rosales ügyéről szóló 2009. május 7-i(3), a Venezueláról szóló 2010. február 11-i(4), a Maria Lourdes Afiuni ügyéről szóló 2010. július 8-i(5) és a Venezuela Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságából való lehetséges kilépéséről szóló 2012. május 24-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője 2014. február 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő a venezuelai zavargásokról kiadott, 2014. február 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Venezuela is csatlakozott,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amely 1948-ban került elfogadásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  tekintettel a jelenlegi venezuelai helyzet súlyosságára; mivel 2014. február 12. óta békés diáktüntetések zajlanak szerte Venezuelában, melyek véres erőszakba torkolltak, amelynek során legalább 13-an meghaltak, több mint 70-en megsebesültek és több száz résztvevőt letartóztattak; mivel a diákok követelései arra vonatkoztak, hogy Maduro elnök kormánya képtelennek bizonyult a magas infláció visszaszorítására, a bűnözés megfékezésére és bizonyos termények hiányának kezelésére, számon kérve továbbá a korrupció fokozódását és a média és a demokratikus ellenzék megfélemlítését; mivel a kormány a terményhiányt „szabotőrök” és „haszonleső, korrupt üzletemberek” számlájára írja; mivel a latin-amerikai országok közül Venezuela rendelkezik a legnagyobb energiatartalékkal;

B.  mivel az utóbbi napok során a tüntetések száma nem csökkent, hanem valójában nőtt, és a tiltakozó mozgalom kormányhatóságok és illegális fegyveres csoportok általi brutális elnyomása következtében tovább növekedett a halottak, sebesültek és fogva tartottak száma;

C.  mivel Venezuelában nő a politikai feszültség és megosztottság; mivel a venezuelai hatóságok „fegyveres forradalommal” fenyegetnek, ahelyett, hogy a béke és nyugalom fenntartásán dolgoznának;

D.  mivel elnyomó intézkedésekre került sor diákok, újságírók, ellenzéki vezetők és békés civil társadalmi aktivisták ellen, akiket üldöznek és megfosztanak szabadságuktól;

E.  mivel Venezuelában régóta büntetlenül tevékenykednek a kormányt támogató erőszakos, ellenőrzés alatt nem álló csoportok; mivel az ellenzék azzal vádolja e csoportokat, hogy a békés tüntetések során erőszakot szítottak, aminek következtében többen életüket vesztették vagy megsérültek; mivel a venezuelai kormány még nem tisztázta a történteket;

F.  mivel a médiát cenzúrázzák és megfélemlítik, és számos újságírót megvertek vagy letartóztattak, szakmájuk gyakorlásához szükséges felszerelésüket pedig tönkretették;

G.  mivel a demokrácia alapvető eleme a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés tüntetéseken való részvétel joga, és mivel az egyenlőség és igazság mindenki számára való biztosítása lehetetlen az alapvető szabadságjogok és a polgárok jogainak tiszteletben tartása nélkül; mivel a venezuelai alkotmány garantálja a békés gyülekezés és egyesülés jogát, valamint a békés tüntetéshez való jogot; mivel az állami hatóságok kötelesek megvédeni a venezuelai polgárok alapvető jogait, és kötelesek garantálni biztonságukat és megvédeni életüket, anélkül, hogy e jogokat csorbítanák;

H.  mivel csak az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása, az építő jellegű és a tiszteleten alapuló párbeszéd és a tolerancia segíthet Venezuelának abban, hogy kiutat találjon e súlyos válságból és legyőzze a jövőben felmerülő nehézségeket;

1.  elítéli az erőszak összes formáját és a 2014. február 12-én és az azt követő napokban tartott békés tüntetéseken bekövetkezett tragikus haláleseteket, és őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak;

2.  mély szolidaritásáról biztosítja a venezuelai népet, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az újabb tüntetések még több erőszakhoz vezethetnek, tovább mélyítve a kormány és az ellenzék álláspontja közötti szakadékot, és még nagyobb megosztottságsághoz vezetve a Venezuelában zajló érzékeny politikai fejlemények tekintetében; felhívja az összes párt képviselőjét és a venezuelai társadalom valamennyi szegmensét, hogy cselekedeteikben és felszólalásaikban tanúsítsanak önmérsékletet;

3.  emlékezteti a venezuelai kormányt, hogy a demokráciában alapvető emberi jog a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés tüntetéseken való részvétel joga, amint zt a venezuelai alkotmány is elismeri, és felszólítja Maduro elnököt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi szerződéseket, amelyeknek Venezuela részes fele, különös tekintettel az Amerikaközi Demokratikus Chartára;

4.  emlékezteti a venezuelai kormányt, hogy politikai nézetüktől és hovatartozásuktól függetlenül az ország összes polgárának biztonságát köteles biztosítani; mély aggodalmát fejezi ki diákok és ellenzéki vezetők letartóztatása miatt, és követeli azonnali szabadon bocsátásukat;

5.  emlékeztet rá, hogy a hatalmi ágak szétválasztása elvének tiszteletben tartása alapvető fontosságú egy demokráciában, és hogy a hatóságok az igazságszolgáltatási rendszert nem használhatják a demokratikus ellenzék politikai üldözésének és elnyomásának eszközeként; felhívja a venezuelai hatóságokat, hogy vonják vissza az ellenzéki vezetők elleni megalapozatlan vádakat és letartóztatási parancsokat;

6.  felhívja a venezuelai hatóságokat, hogy azonnali hatállyal szereljék le és oszlassák fel a kormánypárti fegyveres szabadcsapatokat, és vessenek véget ezek büntetlenségének; felszólít a bekövetkezett halálesetek körülményeinek tisztázására, hogy az elkövetőket felelősségre vonják tetteikért;

7.  ösztönzi valamennyi felet, és különösen a venezuelai hatóságokat, hogy folytassanak békés párbeszédet, a venezuelai társadalom összes szegmensét megszólítva, annak érdekében, hogy közös pontokat határozzanak meg, és lehetővé tegyék a politikai szereplők számára az ország előtt álló legsúlyosabb problémák megvitatását;

8.  hangsúlyozza, hogy a sajtó-, információ- és véleményszabadság tiszteletben tartása, valamint a politikai pluralizmus a demokrácia alapelemei; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a média és az internet cenzúra alatt áll és korlátozott a hozzáférés egyes blogokhoz és közösségi hálókhoz; elítéli az egyes újságok és más audiovizuális médiaorgánumok, például az NTN24 és a spanyol CNN televíziós csatornák zaklatását, és ezt a gyakorlatot ellentétesnek tartja a venezuelai alkotmánnyal és a Venezuelai Bolivári Köztársaság kötelezettségvállalásaival;

9.  felszólít egy ad hoc európai parlamenti küldöttség mihamarabbi indítására az országban kialakult helyzet felmérése céljából;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) HL C 102. E, 2008.4.24., 484. o. (2) HL C 15. E, 2010.1.21., 85. o. (3) HL C 212. E, 2010.8.5., 113. o. (4) HL C 341. E, 2010.12.16., 69. o. (5) HL C 351. E, 2011.12.2., 130. o. (6) HL C 264. E, 2013.9.13., 88. o.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása az EU vízumpolitikájának jövőjéről (2014/2586(RSP))

P7_TA(2014)0177 B7-0194/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak 77. cikkére,

–  tekintettel „A közös vízumpolitika végrehajtása és fejlesztése az EU-n belüli növekedés élénkítése céljából” című bizottsági közleményre (COM(2012)0649),

–  tekintettel a Közösségi Vízumkódex (a vízumkódex) végrehajtásának első évében a helyi schengeni együttműködés működéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2012)0648),

–  tekintettel a „Hetedik jelentés a viszonosság elvével ellentétes vízumkötelezettség egyes harmadik országok általi fenntartásáról” című bizottsági jelentésre (COM(2012)0681),

–  tekintettel arra, hogy a közelmúltban felülvizsgálták(1) a 2001. március 15-i 539/2001/EGK tanácsi rendeletet, amely felsorolja mindazokat a harmadik országokat, amelyek állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük az EU külső határain történő belépésükkor, valamint azokat, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól(2),

–  tekintettel a Grúziával(3), Ukrajnával(4), Moldovával(5), a Zöld-foki-szigetekkel(6), Örményországgal(7) és Azerbajdzsánnal(8) nemrégiben megkötött vízumkönnyítési megállapodásokra,

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, az EU vízumpolitikájának jövőjére vonatkozó kérdésre (O‑000028/2014 – B7‑0108/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a közös vízumpolitika a schengeni térségen belüli belső határellenőrzések megszüntetésének szükséges velejárója;

B.  mivel a közös vízumpolitika fő alkotóelemei a következők: az 539/2001/EK rendelethez csatolt két lista (egyrészt azon országok felsorolása, amelyek állampolgárai vízumkötelezettség alá esnek, másrészt azoké, amelyek állampolgárai mentesek az ilyen kötelezettség alól), a vízumkódexben a vízumkibocsátásra vonatkozóan előírt közös szabályok, a vízumok egységes megjelenítése, a vízuminformációs rendszer keretei között folytatott információcsere, valamint a harmadik országokkal a vízummentesség és a vízumkönnyítés tekintetében kötött számos nemzetközi megállapodás;

C.  mivel a Lisszaboni Szerződés úgy rendelkezik, hogy a közös vízumpolitika valamennyi vonatkozásában a rendes jogalkotási eljárást kell alkalmazni, és hogy a Parlament egyetértése szükséges az e tárgyban kötött minden nemzetközi megállapodás tekintetében;

D.  mivel fontos a közös uniós vízumpolitika jövőjének végiggondolása és az ezzel kapcsolatban folytatandó intézményközi párbeszéd, különösen a vízumeljárások további összehangolása felé vezető lépések, többek között a vízumkibocsátásra vonatkozó közös szabályok tekintetében;

Általános vízumpolitika és a vízumkódex felülvizsgálata

1.  üdvözli a vízumokkal kapcsolatban megvalósult közösségi vívmányok terén elért előrelépéseket, de egyúttal felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák e vívmányok végrehajtását; kéri különösen a helyi schengeni együttműködés fokozását a vízumkódex alkalmazásának rövid időn belül történő javítása érdekében;

2.  úgy véli, hogy a jövőben lépéseket kell tenni a vízumeljárások további harmonizációja felé, többek között a vízumkibocsátásra vonatkozó, valóban közös szabályok révén;

3.  úgy véli, hogy a konzuli lefedettség számos harmadik országban jelenleg még nyilvánvalóan nem kielégítő;

4.  úgy véli, hogy a közös vízumigénylési központok hasznos eszköznek bizonyultak, és hogy a jövőben általánossá lehetne tenni ezeket;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a stockholmi program 5.2. pontjában kifejtett felkérés ellenére nem terjesztett elő tanulmányt „a rövid időtartamra érvényes vízumok közös európai kibocsátási mechanizmusa” létrehozásának lehetőségéről, kitérve annak vizsgálatára is, hogy „az egyedi kockázatértékelés mennyiben helyettesítheti a vízumot kérvényező személy állampolgárságával összefüggő kockázatok feltételezését”;

6.  úgy véli, hogy a jóhiszemű és a gyakori utazások tekintetében további könnyítéseket kell tenni, különösen hosszabb időtartamra érvényes és többszöri belépést engedélyező vízumok gyakoribb alkalmazásával;

7.  kéri a tagállamokat, hogy alkalmazzák a vízumkódexben és a Határellenőrzési Kódexben foglalt, a vízumok humanitárius okokból történő kibocsátását lehetővé tevő jelenleg hatályos rendelkezéseket, és könnyítsék meg, hogy a harmadik országokban veszélynek kitett emberijog-védők ideiglenes menedékhez juthassanak;

8.  várakozással tekint a vízumkódex felülvizsgálatára vonatkozó tervezett javaslat elé, ugyanakkor azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek elfogadását a Bizottság ismételten elhalasztotta;

9.  sajnálja, hogy a Bizottság még mindig nem terjesztette elő a vízumkódex átfogó értékelését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság ezt az érékelést a vízumkódex felülvizsgálatára vonatkozó javaslattal együtt kívánja előterjeszteni; úgy véli, hogy helyénvalóbb volna, ha a Bizottság előbb az értékelő jelentést terjesztené elő, lehetővé téve ezáltal, hogy az intézmények e jelentés alapján vitát folytathassanak;

Vízumkönnyítés

10.  kéri adott esetben további vízumkönnyítési megállapodások megkötését, valamint a már meglévő ilyen megállapodások ellenőrzését és javítását;

11.  kéri a már megkötött vízumkönnyítési megállapodások rendszeres értékelését annak felmérése szándékával, hogy elérték-e kitűzött céljaikat;

539/2001/EK rendelet

12.  üdvözli, hogy a közelmúltban frissítették azon országok listáit, amelyek állampolgárai az 539/2001/EK rendelet értelmében vízumkötelezettség alá esnek, illetve amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól, és különösen üdvözli a vízumkötelezettség alóli további kivételeket; emlékeztet arra, hogy a vízummentes utazás fontos a harmadik országok, és különösen azok civil társadalmai számára, de egyúttal az EU saját érdekei szempontjából is;

13.  ezzel összefüggésben az a véleménye, hogy az EU és Ukrajna közötti vízummentességi megállapodás az ukrán civil társadalom és az utóbbi néhány napon a tüntetéseken részt vett diákok által kifejezett felhívásokra adható alkalmas válasz; rámutat, hogy egy ilyen megállapodás fokozná a civil társadalmak közötti érintkezést és a személyes emberi kapcsolatokat, ezáltal megerősítve a kölcsönös megértést, és egyúttal a gazdasági kapcsolatoknak is kedvezne; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot annak érdekében, hogy Ukrajna rákerüljön az azon harmadik országokat felsoroló listára, amelyeknek állampolgárai nem esnek vízumkötelezettség alá; kéri egyúttal a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a jelenleg hatályos vízumkönnyítési megállapodást az EU-ba történő belépés megkönnyítése érdekében, különösen a diákok és a tudományos élet szereplői számára;

14.  üdvözli a vízummentességre vonatkozó kritériumoknak az alapjogi megfontolások figyelembe vételével történő frissítését és a változtatásoknak a rendelet egy cikkébe történő beillesztését, felhívja a figyelmet ugyanakkor ennek gazdasági előnyeire is, különösen a turizmus és a külkereskedelem szempontjából;

15.  hangsúlyozza, hogy a vízumliberalizációhoz több – egyebek mellett az uniós elektronikus utazásengedélyezési rendszerben (EU-ESTA) megszerezhető – ismeretre van szükség a jelenlegi vízummentességi megállapodások alkalmazásáról; kéri a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Parlament a megfelelő demokratikus ellenőrzés lehetővé tétele érdekében teljesebb tájékoztatást kapjon harmadik országok vita tárgyát képező helyzetével kapcsolatban;

16.  kéri a Bizottságot annak megfontolására, miként lehet szükség esetén a jövőben egymással párhuzamosan biztosítani a szóban forgó rendelet mellékleteinek és a vízummentességi megállapodásoknak a módosításait, elkerülve annak kockázatát, hogy a mellékletekben eszközölt módosítást nem követi szükségszerűen azonnal vízummentességi megállapodás;

17.  tudomásul veszi a felfüggesztési mechanizmusra vonatkozó megállapodást; elvárja a tagállamoktól, hogy jóhiszeműen és kizárólag utolsó lehetőségként, vészhelyzetben indítsák be e mechanizmust, ha sürgős lépésre van szükség az egész Uniót fenyegető nehézségek megoldása érdekében, és ha a vonatkozó kritériumok teljesülnek;

18.  úgy véli, hogy a teljes vízumviszonosság olyan cél, amelyre az Uniónak mindig határozottan törekednie kell harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai során, ezzel segítve az uniós külpolitika nemzetközi szintű hitelének és egységességének javítását;

19.  kéri, hogy kerüljön sor vitára a további vízumliberalizáció és bizonyos tagállamok többször kifejezett azon igénye közötti kapcsolatról, hogy meg kell erősíteni a biztonsági intézkedéseket, és hogy a határokon szigorúbb ellenőrzések alá kell vetni a vízumkötelezettség alól mentesített utazókat;

Vízuminformációs Rendszer (VIS)

20.  kéri, hogy az eu-LISA tervbe vett, a vízuminformációs rendszerre vonatkozó értékelő jelentése a lehető legrövidebb időn belül készüljön el;

Az Európai Parlament bevonása

21.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésének, valamint az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásnak megfelelően javítsák a vízumügyekben kötendő nemzetközi megállapodásokat előkészítő tárgyalásokra vonatkozó információk Parlament felé irányuló áramlását;

22.  bejelenti, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságon belül létre kíván hozni egy kapcsolattartó csoportot, amely a vízumpolitikával foglalkozik majd; felkéri a Tanács elnökségét és a tagállamokat, hogy a Bizottság mellett vegyenek részt e kapcsolattartó csoport ülésein;

o
o   o

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) 1091/2010/EU rendelet (HL L 329., 2010. 12.14., 1.o.); 1211/2010/EU rendelet (HL L 339., 2010. 12.14., 6.o.); 1289/2013/EU rendelet (HL L 347., 2013. 12.12.20., 74.o.); COM(2012)0650; COM(2013)0853. (2) HL L 81., 2001.3.21., 1.o. (3) 2011/117/EU tanácsi rendelet (HL L 52., 2011.2.25., 33.o.). (4) 2013/297/EU tanácsi rendelet (HL L 168., 2013.6.20., 10.o.). (5) 2013/296/EU tanácsi rendelet, (HL L 168., 2013.6.20, 1.o.). (6) 2013/521/EU tanácsi rendelet (HL L 282., 2013.10.24., 1.o.). (7) 2013/628/EU tanácsi rendelet (HL L 289., 2013.10.31., 1.o.). (8) COM(2013)0742.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a közös halászati politika területén a nők szerepének fejlesztése céljából meghozandó különleges intézkedésekről (2013/2150(INI))

P7_TA(2014)0178 A7-0070/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Halászati Alapra (EHA) alkalmazandó rendeletekre, különösen a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendeletre, amelyek megállapítják a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket,

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2013. február 6-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2012. szeptember 12-i áláspontjára(3),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap vonatkozásában a Bizottság által megfogalmazott javaslatra és a Parlament és a Tanács elfogadott álláspontokra (COM(2011)0804),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat vonatkozásában a Bizottság által megfogalmazott javaslatra, valamint a Parlament és a Tanács elfogadott álláspontokra (COM(2011)0810),

–  tekintettel a Bizottság közleményére az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának: A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) (COM(2010)0491),

–  tekintettel „A nők hálózatai: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására(4),,

–  tekintettel a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közös halászati politika reformjáról szóló átfogó közleményről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A nők szerepe és fenntartható fejlődés a halászat különböző területein” címmel a Halászati Bizottságban 2010. december 1-jén megtartott meghallgatásra,

–  tekintettel a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által az Európai Parlamentben 2013. október 14-én megtartott, a nők európai halászatban és akvakultúrában betöltött szerepének fejlesztéséről szóló meghallgatásra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra

–  tekintettel a Halászati Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0070/2014),

A.  mivel a nők által a halászat és az akvakultúra területén végzett munkát nem ismerik el és az általában láthatatlan marad, annak ellenére, hogy jelentős gazdasági hozzáadott értéket képvisel, és hozzájárul számos európai település és régió társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságához, különösen a halászatból élő területeken;

B.  mivel a tagállamokban több mint 100 000 nő dolgozik a halászati ágazatban, ebből 4% a halkitermelésben – ahol a halászati tevékenységhez kapcsolódó munkát végeznek hálókészítőként, valamint kirakodó vagy csomagoló munkásként –, 30% az akvakultúrában, elsősorban a gyalogos kagylóhalászatban, és körülbelül 60% feldolgozóiparban;

C.  mivel rendkívül nehezek a nők által a halászati és akvakultúra-ágazatban hagyományosan végzett munkák, így a gyalogos kagylóhalászat, a hagyományos – mozgó vagy megfelelő létesítményekben folytatott – halárusítás, a halászhálók készítése és javítása, a hal rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közötti kirakodása, osztályozása és csomagolása;

D.  mivel a statisztikák jócskán alulbecsülik a nők által ezen ágazatok némelyikében végzett munka valódi mértékét, és mivel a kiterjedt gazdasági válság és az egyes tagállamokban tapasztalható magas munkanélküliség hozzájárult e számok további növekedéséhez, megállapítható, hogy a nők növekvő mértékben vesznek részt a halászati ágazathoz kapcsolódó tevékenységekben, különösen a gyalogos kagylóhalászatban, amely a családi jövedelem kiegészítését, vagy akár biztosítását jelenti;

E.  elismerve a nőknek a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó tevékenységekben – különösen halászeszközök készítésében és javításában, a hal kirakodásában és osztályozásában, a halászhajók ellátásának irányításában, valamint a hal előkészítéséhez, feldolgozásához, csomagolásához és forgalomba hozatalához, illetve a halászati vállalkozások irányításához tartozó tevékenységekben – való részvételét;

F.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 30. bekezdésében felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek szociális ellátásokhoz, és hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó különböző tevékenységekben hozzájárul egyrészt a halászati ágazat fenntartásához és fennmaradásához, másrészt a sajátos hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, valamint a különböző régiók kulturális sokszínűségének védelméhez;

G.  mivel 2012. szeptember 12-i álláspontjában az Európai Parlament szorgalmazza a nők halászati és akvakultúra-ágazatbeli termelői szervezetekben való részvételének elősegítését;

H.  mivel az Európai Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 31. bekezdésében az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) általi finanszírozást tart szükségesnek a nők halászati ágazatban való részvételének támogatása, a nők szervezeteinek nyújtott támogatás, a nők szakképzése, valamint a nők halászatban betöltött szerepének – a szárazföldön végzett tevékenységek és a halászathoz a kitermelés, illetve a feldolgozás és a forgalomba hozatal során kapcsolódó tevékenységek támogatása általi – növelése céljából;

I.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 39. bekezdésében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők a férfiakkal azonos javadalmazásban, valamint egyéb munkaügyi, szociális és gazdasági juttatásokban részesüljenek, beleértve a halászati ágazatban felmerülő foglalkozási kockázatokra kiterjedő biztosítást, a munka nehézsége (éjszakai munkavégzés, veszélyesség, a termelés ütemétől vagy a halászati lehetőségektől függő munkarend) miatt a nyugdíjkorhatárt csökkentő együtthatók alkalmazását célzó intézkedéseket, valamint a jellemzően kialakuló betegségeik foglalkozási megbetegedésként való elismerését;

J.  mivel a munkaerőre – és különösen a bizonyos tevékenységeken belül a munkaerő nemek szerinti megoszlására, valamint a kisüzemi part menti halászatra és a hagyományos kisüzemi halászatra, az extenzív akvakultúrára és a kapcsolódó tevékenységekre –vonatkozó statisztikai információk háttérbe szorulnak a fogásokra, kirakodásra, űrtartalomra stb. vonatkozó információkhoz képest;

K.  mivel a halászatban, az akvakultúrában és a kapcsolódó ágazatokban foglalkoztatott munkaerőre vonatkozó uniós és tagállami statisztikai adatok nem teljesek, harmonizáltak vagy mutatókra bontottak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a nők e területeken tett hozzájárulásának felmérését;

L.  elismerve, hogy a nők – a halászati és akvakultúra-ágazatban végzett munkájuk és jelentős gazdasági hozzájárulásuk ellenére – nem részesülnek sem kellő szociális és munkaügyi védelemben, sem megfelelő szakmai és munkaügyi jogállásban;

M.  elismerve, hogy a halászati ágazatban a nők hátrányos anyagi megkülönböztetést szenvednek el, és hogy ugyanazért a munkáért alacsonyabb javadalmazásban részesülnek, mint a férfiak;

N.  mivel a nők halászati ágazatban végzett munkáját jogi tekintetben gyakran nem ismerik el, és hiányzik az e tevékenységek sajátos és jellemző kockázatainak és egészségügyi vonzatainak megfelelő szociális védelemhez való hozzáférés;

O.  mivel a Parlament a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 42. bekezdésében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

P.  mivel 2012. szeptember 12-i állásfoglalásában az Európai Parlament amellett foglal állást, hogy a nők halászati ágazatban betöltött szerepét jogi és társadalmi szempontból jobban el kell ismerni, a nőknek magasabb javadalmazást és ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a férfiaknak, továbbá a halászoknak a családi vállalkozás fenntartásához hozzájáruló házastársainak és élettársainak ugyanolyan jogállást és szociális juttatásokat kell biztosítani, mint amelyekben a magánvállalkozók részesülnek;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a nők tevékenységéhez kapcsolódó sajátos igények felmérése és a nők által űzött igen nehéz foglalkozások társadalmi elismerésének növelése érdekében indítson a halászatból élő régiókra vonatkozó statisztikai programot, különös figyelmet fordítva a kisüzemi part menti halászatra, a hagyományos halászati módszerekre és a sajátos értékesítési csatornákra, valamint a kagylóhalászok, hálókészítők, valamint a kisüzemi halászatban dolgozó és kapcsolódó tevékenységeket folytató nők munkájára és szociális és munkaügyi körülményeire;

2.  úgy véli, hogy javítani kell a halászati ágazaton belüli foglalkoztatásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését és elemzését, valamint hogy azokat nem, tevékenységfajta és szerződéstípus (magánvállalkozó, fizetett munkavállaló, részleges munkaidő, teljes munkaidő, alkalmi munka) szerint kell csoportosítani, hogy meg lehessen becsülni a nők szerepét a halászati és akvakultúra-ágazatban;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemek szerinti adatgyűjtést a fogási ágazatban is alkalmazza, és vezessen be olyan új mutatókat, mint a kor, az iskolai végzettség és a munkában részt vevő házastársak vagy élettársak tevékenysége;

4.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni a halászatban, az akvakultúrában és a kapcsolódó ágazatokban foglalkoztatott munkaerőre vonatkozó adatok gyűjtésével kapcsolatos fogalmakat; ugyancsak szükségesnek tartja uniós szinten harmonizált statisztikai mutatók csomagjának létrehozását, és kéri a tagállamokat, hogy megfelelő időben és maradéktalanul bocsássák rendelkezésre az adatokat e mutatóknak megfelelően;

5.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mind jogi, mind társadalmi szempontból ismerje el azt a szerepet, amit a nők a halászati és akvakultúra-ágazatban, valamint a halászatból élő területek fenntartható fejlődésében betöltenek, hogy kiküszöbölje mindazokat a gazdasági, adminisztratív és társadalmi akadályokat, amelyek megnehezítik a nők egyenlő feltételek melletti részvételét;

6.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a tagállamokat ösztönözzék arra, hogy szabályozzák és foglalkozási betegségként ismerjék el egyrészt azokat az ízületi és gerincbántalmakat és reumatikus betegségeket, amelyeket a kagylóhalászatot, hálókészítést, kirakodást, csomagolást, feldolgozást, előkészítést, halászatot és értékesítést végző nők munkakörnyezetében uralkodó éghajlati viszonyok okoznak, másrészt a nehéz tárgyak emeléséből származó bántalmakat;

7.  felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy a nők által végzett munka hozzájárul a halászati termékek nyomonkövethetőségének javításához, ami elősegíti a fogyasztói igények megismerését, fokozza a halászati és akvakultúra-termékek minőségét és biztonságát, és bővíti a halászattal foglalkozó területek gazdasági, gasztronómiai és turisztikai lehetőségeit;

8.  felszólít arra, hogy (az Európai Tengerügyi és Halászati Alap és/vagy más eszközök keretén belül) hozzanak létre vészhelyzetekben (természeti katasztrófák esetén) életbe léptethető egyedi támogatási mechanizmusokat, valamint olyan pénzügyi hozzájárulási mechanizmusokat, amelyek átmeneti halászati tilalom idején támogatást nyújtanak a halászok és családjaik számára, különösen azokon a területeken, ahol a halászat az egyetlen pénzkereseti lehetőség;

9.  szükségesnek tartja a nők nemzeti és európai hálózatokba szerveződésének és ezáltal egyesülésének elősegítését és pénzügyi támogatását, egyrészt a nők halászati ágazatban betöltött szerepének jobb láttatása, a nők e tevékenységekhez való hozzájárulásának társadalmi tudatosítása és a tapasztalatcsere megkönnyítése céljából, másrészt azért, hogy a nők hangot adhassanak igényeiknek és követeléseiknek a helyi vezető testületek vagy bármely szerv előtt, egészen az európai szervezetekig;

10.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a halászat, az akvakultúra és a kapcsolódó ágazatok nőszervezetei számára könnyítsék meg a finanszírozáshoz való hozzáférést, lehetővé téve számukra, hogy elképzeléseiket gyakorlatba ültessék, szervezeti struktúrájukat megszilárdítsák, illetve a tapasztalatok és a helyes gyakorlatok cseréje érdekében kapcsolatba lépjenek más nőszervezetekkel;

11.  szükségesnek tartja a nők tényleges részvételének támogatását és erősítését a konzultációs szervekben, a tanácsadó testületekben, a döntéshozó, képviseleti, regionális testültetekben vagy szakmai társulásokban, biztosítva ezzel, hogy a férfiakkal megegyező feltételek mellett vehessenek részt a döntéshozatalban mind az állami, mind a magánszektorban;

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) 2013-2020

12.  mivel az Európai Tengerügyi és Halászati Alap 4. tengelye által nyújtott lehetőségeket csak egyetlen tagállam használta fel olyan projektek finanszírozására, amelyek kedvezményezettjei a nők, sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az ETHA által kínált lehetőségeket, és ezek révén:

13.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a nők munkája során felmerülő sajátos nehézségek áthidalását lehetővé tevő kedvezményes hitellehetőségeket, az ETHA keretében folytatott nemzeti programokba beilleszthető projektek finanszírozása céljából;

14.  kéri a tagállamokat, hogy támogassák a nők üzleti kezdeményezéseit, kedvező mikrohitel-rendszer könnyebbé tétele révén,valamint megfelelő tájékoztatás rendelkezésre bocsátásával a finanszírozási lehetőségeket illetően;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a halászati területeken, különösen a teljes mértékben a halászattól függő területeken a helyi infrastruktúra fejlesztése és modernizálása, a gazdasági tevékenységek diverzifikálása és az életminőség javítása érdekében, hogy biztosítsák e területek fenntartható fejlődését, ugyanakkor küzdve általánosságban a szegénység ellen – különösen ott, ahol nők és gyermekek is érintettek –, és a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséért;

16.  megismétli a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogrammal (2014–2020) kapcsolatos eljárás keretében elfogadott álláspontokat, amelyek szerint ösztönözni kell a nők részvételét az egész kutatásban, a projektekben és a tudományos szakterületeken, különösen azokét, akik szakmai tevékenysége a tengerekkel kapcsolatos tudáshoz kötődik;

17.  kéri a tagállamokat, hogy

18.  megjegyzi, hogy a Parlament a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalásának 28. bekezdésében kéri, hogy a WTO-n belül az EU törekedjen azon országok szankcionálására, amelyek a nőkkel szemben pedig hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, továbbá az állásfoglalás 45. bekezdésében felkéri a Bizottságot, hogy a halászati megállapodásokra irányuló tárgyalások során biztosítsa, hogy a parti államok a fejlesztésre nyújtott ágazati támogatás jelentős részét a nők halászati ágazatban betöltött szerepének elismerésére, előmozdítására és diverzifikálására különítsék el, továbbá hogy biztosítsa az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazását különösen a képzés, valamint a finanszírozáshoz és hitelekhez való hozzáférés tekintetében;

19.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a halászati ágazatra is kiterjedő gazdasági partnerségi megállapodásokba foglalják bele és azokban garantálják az európai nemi dimenziót;

A közös halászati politika új alaprendelete

20.  felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a közös halászati politika halászati erőforrásokhoz való – átlátható környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű kritériumok alapján történő – hozzáférésre vonatkozó célkitűzései teljesítéséről, és ennek során az egyenlő bánásmód és a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazásáról;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy a nők munkajogi státuszát a tevékenységek átmeneti szüneteltetése esetén, többek között a biológiai nyugalmi időszak alatt is ismerjék el;

22.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a 2010/41/EU irányelv végrehajtásáról, hogy a halászati ágazatban működő családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben dolgozó, vagy a házastársukat vagy élettársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, valamint az e tevékenységet megélhetési célból folytató és családi egységhez nem tartozó nők a magánvállalkozókkal azonos jogi elismerésben és társadalmi juttatásokban részesüljenek;

o
o   o

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 180., 2010.7.15., 1. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0040. (3) HL C 353. E, 2013.12.2., 212. o. (4) HL C 286. E, 2006.11.23., 519. o. (5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0460. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0461. (7) HL C 353. E, 2013.12.3., 104. o.

Az Európai Parlament 2014. február 27-i állásfoglalása a magáncélú többszörözési jogdíjakról (2013/2114(INI))

P7_TA(2014)0179 A7-0114/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek jogainak belső piacon történő online felhasználásra szóló, több területre érvényes engedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2012)0372), és a hozzá kapcsolódó hatásvizsgálatra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 6., 114. és 118. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítéleteire, különösen a C-467/08. sz., a Padawan SL kontra Sociedad General de Autores y Editores de España (SGAE) ügyben 2010. október 21-én (EBHT 2010., I-10055. o.), a C-462/09. sz., a Stichting de Thuiskopie kontra Opus Supplies Deutschland GmbH és társai ügyben 2011. június 16-án (EBHT 2011., I-05331. o.), a C-277/10. sz., a Martin Luksan kontra Petrus van der Let ügyben 2010. február 9-én (az EBHT-ban még nem tették közzé), a C-457/11.–C-460/11. sz., Verwertungsgesellschaft Wort (VG Wort) kontra Kyocera Mita és társai ügyben 2013. június 27-én (az EBHT-ban még nem tették közzé), valamint a C-521/11. sz., Amazon.com International Sales Inc. és társai kontra Austro-Mechana Gesellschaft zur Wahrnehmung mechanisch-musikalischer Urheberrechte GmbH. ügyben 2013. július 11-én hozott (az EBHT-ban még nem tették közzé) ítéletekre,

–  tekintettel „A szellemitulajdon-jogok egységes piaca – A kreativitás és az innováció ösztönzése Európában a gazdasági növekedés elősegítése, minőségi munkahelyek teremtése, valamint kimagasló színvonalú termékek és szolgáltatások biztosítása céljából” című, 2011. május 24-i bizottsági közleményre (COM (2011) 0287),

–  tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

–  tekintettel António Vitorino 2013. január 31-i ajánlásaira, amelyeket a magáncélú többszörözési és reprográfiai jogdíjakkal kapcsolatos közvetítés tapasztalatai alapján fogalmazott meg,

–  tekintettel a Jogi Bizottság „Szellemi tulajdonjogok a zenében és az audiovizuális ágazatban” című, 2011. június 29-én jóváhagyott munkadokumentumára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0114/2014),

A.  mivel a kultúra és az alkotótevékenység mindig is az európai identitás alappillérét jelentették és jelentik ma is, és a jövőben is alapvető szerepet játszanak az Európai Unió gazdasági és társadalmi fejlődésében;

B.  mivel a kultúra és az alkotótevékenység a digitális gazdaság szerves része; mivel mind a magas színvonalú, mind a hétköznapi kulturális tartalmak kifejezésre juttatása az Európa digitális növekedéséhez való egyenlő hozzáféréstől függ; mivel a konzultációkból kiderül, hogy az európai digitális piac továbbra sem tett eleget a hatékony terjesztéssel, az alkotók tisztességes díjazásával és általánosságban a kulturális ágazaton belüli jövedelmek tisztességes és hatékony elosztásával kapcsolatos ígéreteinek, és e problémák megoldásához uniós szintű fellépésre van szükség;

C.  mivel a digitalizálódás óriási hatást gyakorol a kulturális identitások kifejezésének, terjesztésének és fejlesztésének módjára; mivel a részvétel előtt álló akadályok csökkenése és az új terjesztési csatornák megjelenése elősegíti az alkotásokhoz és a kultúrához való hozzáférést, és világszerte javítja a kultúra és az alkotótevékenység mozgását, felfedezését és újrafelfedezését, és lehetőségeket teremt a művészek és az alkotók számára; mivel ennek eredményeképpen rendkívüli mértékben megnövekedett az új szolgáltatásokkal és vállalkozásokkal kapcsolatos piaci lehetőségek száma;

D.  mivel a szerzőnek a digitális korban is jogosultnak kell lennie az alkotását megillető védelemre, és az alkotásáért járó méltányos díjazásra;

E.  mivel a digitális magáncélú többszörözés a technológiai fejlődés, valamint az internet és a felhőalapú technológiák irányába történő elmozdulás eredményeképpen nagy gazdasági jelentőségre tett szert, és mivel a magáncélú többszörözési jogdíjak jelenlegi rendszere nem veszi kellőképpen figyelembe a digitális kor változásait; mivel e területen jelenleg nem létezik a jogosult megfelelő díjazását biztosító és a magáncélú többszörözést egyszerre lehetővé tevő alternatív megközelítés; mivel ennek ellenére meg kell vitatni a magáncélú sokszorosítás szabályozásának modernizálását annak érdekében, hogy az hatékonyabbá válhasson és jobban figyelembe vegye a technológiai fejlődést;

F.  mivel a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek jogainak belső piacon történő online felhasználásra szóló, több területre érvényes engedélyezéséről szóló, a Parlament és a Tanács által 2014. február 4-én elfogadott európai parlamenti és tanácsi irányelv megerősíti, hogy a szerzői jogok kezelése szükségessé teszi, hogy különös figyelmet fordítsanak a közös jogkezelő szervezetek általi – többek között a magáncélú többszörözési – jogdíjbevételek, e jogdíjak elosztása és a jogosultak számára való kifizetésének átláthatóságára;

G.  mivel a 2001/29/EK irányelv felhatalmazza a tagállamokat, hogy méltányos díjazás biztosítása fejében a hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapítsanak meg, és biztosítja, hogy a fogyasztók a korlátozást alkalmazó országokban a jogosultak engedélye nélkül is szabadon és bármilyen mennyiségben átmásolhassák zenei és audiovizuális repertoárjukat valamely adathordozóról vagy multimédiás eszközről egy másikra feltéve, hogy magáncélú felhasználásról van szó; mivel a jogdíjakat e magáncélú többszörözésből fakadóan a jogosultaknál felmerülő esetleges kár alapján kell kiszámítani;

H.  mivel az Európai Bizottság becslései szerint a magáncélú többszörözési jogdíjak teljes összege a 2001/29/EK irányelv hatálybalépése óta az Európai Unió 28 tagállamából 23-ban több mint a háromszorosára emelkedett, és jelenleg 600 millió eurót tesz ki, ami jelentős összeget jelent a művészek számára;

I.  mivel e jogdíjak a rögzítésre alkalmas hagyományos és digitális adathordozók és termékek gyártói és importőrei (1000 milliárd eurónál is többre becsült) forgalmának csupán töredékét képezik;

J.  mivel sok mobil végfelhasználói állomás elméletileg lehetővé teszi a magáncélú többszörözést, valójában azonban azt nem ilyen célokra alkalmazzák; ezért hosszú távú vita folytatására hív fel, amely olyan hatékonyabb és korszerűbb megközelítés kidolgozására irányul, amely nem feltétlenül a berendezésre felszámított átalányösszegű illetéken alapul;

K.  mivel amennyiben összehasonlítjuk a jogdíjat kiszabó országban és a jogdíjat nem alkalmazó országban eladott termékek árát, világossá válik, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjnak nincs érzékelhető hatása a termékek árára;

L.  mivel a rögzítésre alkalmas hagyományos és digitális adathordozók és termékek gyártói és importőrei nemzeti és európai szinten egyaránt számos bírósági eljárást indítottak a 2001/29/EK irányelv hatálybalépése óta;

M.  mivel a 2001/29/EK irányelv és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata nem írja elő a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjak teljes összegét közvetlenül a jogosultaknak folyósítsák, és mivel a tagállamok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek e díjazás egy részének közvetett kifizetése tekintetében;

N.  mivel a magáncélú többszörözési jogdíjakat a rögzítésre és tárolásra alkalmas adathordozók és szolgáltatások megvásárlásakor a fogyasztók fizetik meg, és mivel ezért joguk van ismerni annak létezését és összegét; mivel a magáncélú többszörözési jogdíjak összegének tükröznie kell, hogy az adott eszközöket és szolgáltatásokat tényelegesen milyen mértékben használják fel hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésére;

O.  mivel az adathordozók és eszközök ára nem változik az Unióban alkalmazott különböző mértékű magáncélú többszörözési jogdíjak függvényében, és mivel a spanyol példa rámutatott arra, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjak 2012-ben való eltörlése nem volt hatással az adathordozók és eszközök árára;

P.  mivel eltérések mutatkoznak a magáncélú többszörözési jogdíjak különböző modelljei és mértékei között, többek között a fogyasztókra és az egységes piacra gyakorolt hatásukat illetően is; mivel európai keretet kell kialakítani annak érdekében, hogy az egész Unióban nagyfokú átláthatóság jöjjön létre a jogosultak, az eszközök gyártói és importőrei, a fogyasztók, valamint a szolgáltatók számára, mivel továbbá annak érdekében, hogy a digitális korban és az egységes piac korában megőrizhető legyen a rendszer alapját képező stabilitás, több tagállamban korszerűsíteni kellene a jogdíjak rendszerét, ugyanakkor kívánatos lenne egy olyan európai keret kialakítása, amely az egész Unióban egyenlő feltételeket biztosít a jogosultak, a fogyasztók, az eszközök gyártói és importőrei, valamint a szolgáltatók számára;

Q.  mivel a tagállamokban kialakított, az üzleti felhasználásra vonatkozó mentesítési és megtérítési mechanizmusoknak hatékonyaknak kell lenniük; mivel egyes tagállamokban szükség van e mechanizmusokra, és mivel egyes tagállamokban nem mindig hajtják végre a bírósági határozatokat;

R.  mivel mind az online művekhez való hozzáférés, mind e művek értékesítése tekintetében az engedélyezés gyakorlata kiegészíti a magáncélú többszörözési jogdíjak rendszerét;

S.  mivel különösen a digitális területen a klasszikus többszörözési folyamatot az internetes közvetítői rendszerek váltják fel, amikor a szerzői jogok által védett alkotásokról nem készül másolat a felhasználói végberendezésen, és mivel ilyen esetekben előnyben kell részesíteni az engedélyezési modelleket;

Korszerűsítésre és harmonizációra szoruló tisztességes rendszer

1.  emlékeztet arra, hogy a kulturális ágazat – amellett, hogy 5 millió munkahelyet biztosít és az Unió bruttó hazai termékének 2,6%-át adja – az európai növekedés egyik legfontosabb hajtóereje, új és nem áthelyezhető munkahelyek forrása, és a jelenlegi visszaesés elleni küzdelem hatékony eszköze, valamint az innovációt is ösztönzi;

2.  emlékeztet arra, hogy a szerzői jogokról szóló jogszabálynak egyensúlyt kell teremtenie többek között az alkotók és a fogyasztók érdekei között; e tekintetben úgy véli, hogy valamennyi európai fogyasztó számára biztosítani kell a jogot a jogszerűen beszerzett tartalom magáncélú többszörözéséhez;

3.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy nyújtson be az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási javaslatot, beleértve egy, többek között a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételek és korlátozások teljes összehangolására irányuló rendelkezést;

4.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi széttöredezett szerzői jogi rendszer reformra szorul annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a kulturális és kreatív tartalomhoz való hozzáférés, növekedjen e tartalmak (globális) forgalma, továbbá a reformnak úgy kell megvalósulnia, hogy különösen a költségvetési megszorítások idején a digitális fejlődés, az új terjesztési csatornák, az új üzleti modellek és a többi lehetőség a művészek, az alkotók, a fogyasztók, a vállalkozások és a közönség javát szolgálják;

5.  megállapítja, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjak olyan bevételi források, amelyek a jogosultak különböző kategóriái számára eltérő jelentőséggel bírnak, és fontosságuk nagymértékben eltér az egyes tagállamokban is;

6.  véleménye szerint a magáncélú többszörözés rendszere olyan, a magáncélú másolat készítésének kivétele és a jogosultak méltányos díjazáshoz való joga közötti kiegyensúlyozott és tisztességes rendszer, amelyet ésszerű megőrizni, különösen azokban az esetekben, amikor a jogosultak helyzete nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül több eszközre megadják a többszörözési jogot; úgy véli, hogy rövid távon nincs alternatívája ennek a kiegyensúlyozott rendszernek; hangsúlyozza azonban, hogy hosszú távon folyamatosan figyelemmel kell kísérni és értékelni kell a magáncélú többszörözés rendszerét a digitális világ és a piac fejleményei, illetve a fogyasztói magatartás tükrében, és lehetőség szerint fel kell tárni a lehetséges alternatívákat, amelyek képesek biztosítani az egyensúlyt a fogyasztói többszörözés számára biztosított kivételek és az alkotók díjazása között;

7.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogdíjbeszedési rendszerek közötti – különösen a jogdíjköteles termékek típusaival, valamint e jogdíjak mértékével kapcsolatos – éles különbségek versenytorzító hatással bírnak, és a belső piacon belüli legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásához („forum shopping”) vezethetnek;

8.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tanulmányozza a magáncélú többszörözés alapvető elemeit, elsősorban a „méltányos díjazás” fogalmát, amelyet a 2001/29/EK irányelv jelenleg nem szabályoz egyértelműen, továbbá a szerzőnek okozott „kár” fogalmát, amely művének engedély nélküli magáncélú többszörözéséből származik; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség arra, hogy egyetértésre jussanak a jogdíjköteles termékek köréről, továbbá rögzítsen közös kritériumokat a magáncélú többszörözési jogdíjak kiszámításáról folytatott tárgyalások részletes szabályait illetően, a fogyasztók és az alkotók számára egyaránt átlátható, méltányos és egységes rendszer bevezetése érdekében;

Az egyszeri beszedés, a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatása és a hatékonyabb megtérítési eljárások

9.   hangsúlyozza, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjak valamennyi magáncélú többszörözésre használt eszközre és adathordozóra, valamint tárolási kapacitásra alkalmazandók, amennyiben a magáncélú többszörözés kárt okoz az alkotóknak;

10.  hangsúlyozza, hogy minden eszköz esetében egyértelműen meg kell határozni a magáncélú másolatok fogalmát, továbbá hogy a felhasználó számára lehetővé kell tenni, hogy egyszeri fizetés alapján minden adathordozón hozzáférhessen a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakhoz; felszólít a tagállamokban már hatályos szabályok, például a kivételek, a jogdíj fizetése alóli mentességek tiszteletben tartására, továbbá arra, hogy legyen lehetőség e szabályok párhuzamos alkalmazására a piacon;

11.  úgy véli, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjat a gyártóknak vagy az importőröknek kell megfizetniük; hozzáteszi, hogy a jogdíj kiskereskedők általi megfizetése túlzott adminisztratív terhet jelentene a forgalmazással foglalkozó kkv-k és a közös jogkezelő szervezetek számára;

12.  javasolja, hogy a határokon átnyúló ügyletek esetén a magáncélú többszörözési jogdíjat a terméket megvásárló végfelhasználó lakhelye szerinti tagállamban szedjék be, a fent említett C-462/09. sz. (Opus) ügyben hozott határozatnak megfelelően;

13.  úgy véli ezért, hogy a határokon átnyúló ügyletek esetén a kettős jogdíjfizetés lehetőségének elkerülése érdekében egyazon termékre vonatkozóan a magáncélú többszörözési jogdíjat csakis egy alkalommal szedheti be valamely tagállam közös jogkezelő társasága, és hogy a végfelhasználó lakhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban indokolatlanul beszedett jogdíjat vissza kell téríteni;

14.  úgy véli, hogy azon tagállamoknak, amelyekben jelenleg jogdíjakat számolnak fel vagy szednek be, egyszerűsíteniük és harmonizálniuk kell díjtételeiket;

15.  arra kéri a tagállamokat, hogy valamennyi érdekelt féllel méltányos módon egyszerűsítsék a jogdíjak megállapításának eljárásait, ezek objektivitásának biztosítása mellett;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkotóművészek díjazása és a kultúra terjesztése tekintetében fokozzák a magáncélú többszörözési rendszer szerepének láthatóságát a fogyasztók körében; arra bátorítja a tagállamokat és a jogosultakat, hogy indítsanak olyan „pozitív” kampányokat, amelyek a magáncélú többszörözési jogdíjak előnyeit emelik ki;

17.  véleménye szerint a fogyasztókat tájékoztatni kell az általuk megfizetett jogdíjak összegéről, céljáról és rendeltetéséről; ezzel összefüggésben javasolja a Bizottság és a tagállamok számára, hogy egyeztessenek a gyártókkal, az importőrökkel, a kiskereskedőkkel és a fogyasztóvédelmi szervezetekkel annak érdekében, hogy ezeket az információkat egyértelműen hozzák a fogyasztó tudomására;

18.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre az üzleti célú felhasználások jogdíjmentességére vonatkozó átlátható szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy ezek a felhasználások az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a gyakorlatban is mentesüljenek a magáncélú többszörözési jogdíj alól;

19.  arra kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjakat egyetlen esetben se kelljen megfizetni, amennyiben az említett adathordozók felhasználása az üzleti célú felhasználás körébe tartozik, és az üzleti célú felhasználók által fizetett jogdíjak megtérítésével kapcsolatos különböző mechanizmusokat váltsák fel olyan rendszerekkel, melyek garantálják, hogy ezen felhasználók a jogdíjat eleve ne legyenek kötelesek megfizetni;

A bevételek felhasználásának átláthatósága

20.  üdvözli a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről szóló, a Parlament és a Tanács által nemrég elfogadott irányelvet, amely a közös jogkezelő szervezetek általi jogdíjbevételek, e jogdíjak elosztása és a jogosultak számára való kifizetésének átláthatóságát javasolja, különösen egy olyan átláthatósági jelentés éves közzététele révén, amely a beszedett összegek szociális vagy kulturális célú felhasználására kitérő külön szakaszt is magában foglal;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a magáncélú többszörözési jogdíjakból származó bevétel elosztásának fokozott átláthatóságát;

22.  kéri a tagállamokat annak előírására, hogy a magáncélú többszörözési jogdíjak összegének legalább 25%-át az alkotótevékenység és az előadó-művészet támogatására és létrehozására fordítsák;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek közzé az e felhasználást nyílt formátumban és értelmezhető adatokkal ismertető jelentéseket;

24.  arra ösztönzi a kulturális és előadó-művészeti rendezvények szervezőit és a magáncélú többszörözési jogdíjak kedvezményezettjeit, hogy célközönségeik körében biztosítsanak nagyobb nyilvánosságot e támogatásoknak;

Technikai védintézkedések

25.  emlékeztet arra, hogy a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivétel a fogyasztókat feljogosítja arra, hogy zenei és audiovizuális repertoárjukat valamely adathordozóról vagy multimédiás eszközről szabadon egy másikra másolják, feltéve, hogy magáncélú felhasználásról van szó;

26.  hangsúlyozza, hogy különösen a digitális korban szükség van a technikai védelmi intézkedések alkalmazásának engedélyezésére, a magáncélú másolás szabadsága és a szerzői jogok kizárólagossága közötti egyensúly helyreállítása érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy a műszaki védelmi intézkedések nem akadályozhatják meg a fogyasztók általi magáncélú másolatok készítését vagy azt, hogy a jogosultak a magáncélú másolására tekintettel méltányos díjazásban részesüljenek;

Engedélyek

28.  megjegyzi, hogy az alkotásokhoz való hozzáférés folyamatossága ellenére a letöltés, a tárolás és a magáncélú másolatkészítés gyakorlata továbbra is megfigyelhető úgy véli ezért, hogy a magáncélú többszörözési jogdíj rendszere továbbra is fontos az online környezetben; hangsúlyozza azonban, hogy előnyben kell részesíteni a valamennyi jogosult számára kedvező engedélyezési modelleket minden olyan esetben, amikor nem engedélyezett a szerzői műről való, adathordozón vagy eszközön történő másolatkészítés;

29.  hangsúlyozza ezért, hogy a magáncélú többszörözésre vonatkozó kivételeket egyes online szolgáltatások, többek között egyes felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások tekintetében is alkalmazni kell;

Új üzleti modellek a digitális környezetben

30.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a magáncélú sokszorosítási és tárolási lehetőségeket kínáló felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásoknak a magáncélú többszörözés rendszerére gyakorolt hatását annak meghatározása érdekében, hogy a védett művek e magáncélú másolatait figyelembe kell-e venni a jogdíjakkal kapcsolatos mechanizmusokban, illetve hogy milyen módon kell figyelembe venni;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 167., 2001.6.22., 10. o.