Index 
Elfogadott szövegek
2017. június 15., Csütörtök - Strasbourg
A Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Afgan Mukhtarli ügye és a média helyzete Azerbajdzsánban
 Pakisztán, különösen az emberijog-védők helyzete és a halálbüntetés
 Az indonéziai emberi jogi helyzet
 Az Európai Stratégiai Beruházási Alap végrehajtása
 A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend
 Online platformok és a digitális egységes piac
 A jemeni humanitárius helyzet
 Az európai politikai pártok és alapítványok jogállása és finanszírozása

A Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 253kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i határozata a Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2021(IMM))
P8_TA(2017)0266A8-0223/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Aix-en-Provence-i fellebbviteli bíróság főügyésze, Pascal Guinot által 2016. december 9-én eljuttatott és a 2017. január 19-i plenáris ülésen bejelentett, a Marine Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően 2017. május 29-ére és június 12-ére meghallgatásra hívta meg Le Pen asszonyt,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel az 1881. július 29-i törvény 23. cikkének első bekezdésére, 29. cikkének első bekezdésére, 30. cikkére és 31. cikkének első bekezdésére, valamint az 1982. július 29-i törvény 93-2. és 93-3. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0223/2017),

A.  mivel az Aix-en-Provence-i fellebbviteli bíróság főügyésze egy állítólagos bűncselekménnyel kapcsolatos jogi eljárás okán kérte Marine Le Pen európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

C.  mivel a 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a francia alkotmány 26. cikkének második bekezdése szerint parlamenti képviselőt nem lehet letartóztatni súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény miatt, és nem lehet szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni azon parlamenti kamara elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja, valamint nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény elkövetésén való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében;

E.  mivel Marine Le Pent egy választott tisztséget viselő személlyel szemben elkövetett nyilvános rágalmazással vádolják, amely a francia jog – nevezetesen az 1881. július 29-i törvény 23. cikkének első bekezdése, 29. cikkének első bekezdése, 30. cikke és 31. cikkének első bekezdése, valamint az 1982. július 29-i törvény 93-2. és 93-3. cikke – szerint bűncselekménynek minősül;

F.  mivel 2015. július 28-án Christian Estrosi magánvádas feljelentést tett Marine Le Pen-nek szemben a nizzai vizsgálóbírók vezetőjénél egy ideiglenesen választott tisztséget viselő személlyel szemben elkövetett nyilvános rágalmazás miatt; mivel előadta, hogy 2015. május 3-án az iTÉLÉ tévécsatornán és az Europe 1 rádióban egyszerre közvetített Le Grand Rendez-vous című műsorban Marine Le Pen az alábbi, becsületét vagy megítélését sértő állításokat vagy feltételezéseket tartalmazó kijelentéseket tette:

„Figyeljen, amit én tudok, az az, hogy Estrosi úr finanszírozta az UOIF-et (az Iszlám Szervezetek Franciaországi Egyesülete); hogy a közigazgatási bíróság elítélte, amiért olyan alacsony bérleti díjat állapított meg az UOIF egy mecsete számára, hogy még a közigazgatási bíróság is az ujjára koppintott; ez valójában tükrözi, hogy az ilyen polgármesterek miként finanszíroznak mecseteket illegális módon, ami sérti az 1905-ös törvényt; amikor valakinek az ujját a mutyizás vallási kommunitarista lekvárosbödönjében találjuk, természetes, hogy hangosan kiabálunk és sokkoló kijelentéseket teszünk, de én nem a szavakhoz ragaszkodom, hanem a tettekhez...”; A riporter kérdésére: „Estrosi tehát a dzsihádisták bűntársa?” Le Pen asszony állítólag így válaszolt: „Segítségnyújtás, eszközök átadása, támogatás: amikor támogatjuk az iszlám fundamentalizmus berendezkedését, terjesztését, toborzását, akkor, igen, erkölcsileg részben egy kicsit bűnrészesek vagyunk.”

G.  mivel Marine Le Pent a Parlament az eljárási szabályzat 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban kétszer hívták meg meghallgatásra; mivel azonban nem élt azzal a lehetőséggel, hogy megállapításait az illetékes bizottság elé terjessze;

H.  mivel az állítólagos bűncselekmény nem áll közvetlen, illetve nyilvánvaló kapcsolatban Marine Le Pen európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkének alkalmazásában az általa elmondottak nem minősülnek az európai parlamenti képviselői feladatainak ellátása során kifejtett véleménynek vagy leadott szavazatnak;

I.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában a vádak nyilvánvalóan nem függenek össze Marine Le Pen európai parlamenti képviselői tisztségével, és azok kizárólag nemzeti, illetve regionális jellegű tevékenységeket érintenek, és mivel ezért a 8. cikk nem alkalmazható;

J.  mivel csak az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerinti mentességet lehet felfüggeszteni;

K.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke alkalmazásában nincs ok azt feltételezni, hogy a felfüggesztésre irányuló kérelmet Marine Le Pen parlamenti munkája akadályozásának kísérlete érdekében, vagy a neki történő politikai károkozás szándékával nyújtották be (fumus persecutionis);

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Marine Le Pen mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Marine Le Pennek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Afgan Mukhtarli ügye és a média helyzete Azerbajdzsánban
PDF 264kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása Afgan Mukhtarli azeri újságíró ügyéről (2017/2722(RSP))
P8_TA(2017)0267RC-B8-0414/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Azerbajdzsánról szóló, és különösen az emberi jogokra és a jogállamiságra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU és Azerbajdzsán között fennálló kapcsolatra, amely 1999-ben lépett hatályba a partnerségi és együttműködési szerződés formájában, a keleti partnerség létrejöttére és Azerbajdzsán részvételére az Euronest Parlamenti Közgyűlésben,

–  tekintettel az Azerbajdzsán Köztársaság parlamentje (a Milli Majlis) által 2016. szeptember 30-án elfogadott, a 2015. szeptember 14-i, az Euronest Parlamenti Közgyűlésben való tagságát és részvételét megszüntető korábbi határozatát hatályon kívül helyező, azaz a bennmaradás és a részvétel mellett döntő határozatra,

–  tekintettel az Európai Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) részére 2016. november 14-én elfogadott, az EU és tagállamai nevében Azerbajdzsán Köztársasággal átfogó megállapodásról folytatandó tárgyalásokra szóló megbízatásra, valamint az említett megállapodásról szóló tárgyalások 2017. február 7-i megindítására;

–  tekintettel Ilham Alijevnek, Azerbajdzsán elnökének Brüsszelben tett 2017. február 6-i látogatására,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság küldöttségének 2017. május 22-én Azerbajdzsánban tett legutóbbi látogatására,

–  tekintettel a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a Freedom House „Szabadság a világban – 2017” című jelentésére, amely szerint Azerbajdzsánban a sajtó „nem szabad”, az internet pedig „részben szabad”,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő nyilatkozatára Mehman Huseynov 2017. március 7-én Azerbajdzsánban történt elítéléséről,

–  tekintettel az EU–Grúzia társulási megállapodásra/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségre, amely 2016. július 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa, Nils Muiznieks által az újságírók, civil társadalmi és emberi jogi aktivisták, valamint ellenzékiek azerbajdzsáni üldözéséről tett múltbeli nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR igazgatója, Michael Georg Link által Afgan Mukhtarli azeri újságíró és emberi jogvédő állítólagos elrablásáról és a fogságban vele szemben tanúsított rossz bánásmódról tett 2017. június 8-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivője által „Grúziában élő azeri állampolgárok törvénytelen fogva tartásáról” tett nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Afgan Mukhtarli száműzött azeri oknyomozó újságíró, aki 2015-ben Tbiliszibe költözött, Tbilisziből 2017. május 29-én eltűnt és pár órával később Bakuban tűnt fel újra;

B.  mivel ügyvédje szerint Afgan Mukhtarlit ismeretlen, állítólag a grúz bűnügyi rendőrség egyenruháját viselő férfiak megállították, gépkocsiba tuszkolták, megverték, majd az azeri határra vitték, ahol állítólag 10 000 EUR-t helyeztek el az öltözetében;

C.  mivel Afgan Mukhtarlinak jelenleg jogszerűtlen határátlépés, csempészet és rendőrséggel szembeni erőszak vádjával kell szembenéznie; mivel az említett vádak alapján több évnyi börtönbüntetés szabható ki, és mivel 2017. május 31-én a bíróság három hónapnyi tárgyalás előtti fogva tartásra ítélte;

D.  mivel Afgan Mukhtarli több független médiaorgánumnak – köztük a Szabad Európa Rádiónak/Szabadság Rádiónak – dolgozott, és arról ismert, hogy bírálóan szólt az azeri hatóságokról; mivel Grúziába költözött, hogy elkerülje az azeri hatóságok részéről a megtorlást tevékenysége miatt;

E.  mivel Grúzia részes állama az Emberi Jogok Európai Egyezményének és ennek folytán Grúzia felelőssége, hogy garantálja a területén élő azeriek biztonságát és megelőzze hazájukba történő erőszakos visszavitelüket; mivel ennek ellenére azeri polgárok egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy nem hosszabbítják meg grúziai tartózkodásra jogosító engedélyüket;

F.  mivel Grúzia elnöke, Giorgi Margvelasvili kijelentette, hogy Afgan Mukhtarli elrablása „súlyos kihívás a [grúz] államiság és szuverenitás” számára;

G.  mivel a grúz belügyminiszter a büntető törvénykönyv 143. cikke – jogellenes fogva tartás – alapján vizsgálatot indított Afgan Mukhtarli ügyében, és megbeszélést kezdeményezett a kérdésről azeri partnerével;

H.  mivel az általános emberi jogi helyzet Azerbajdzsánban pár év óta súlyos aggodalomra ad okot, napirenden vannak a folytatólagos megfélemlítések és az elnyomás, az üldöztetés gyakorlata, hírek érkeznek kínzásokról, utazási tilalomról, valamint a mozgásszabadság korlátozásáról a nem kormányzati szervezetek vezetői, emberijog-védők, ellenzékiek, újságírók és a civil társadalom más képviselői esetében;

I.  mivel 2017. május 17-én a bakui fellebbviteli bíróság elrendelte, hogy Leyla és Arif Yunus – akik politikai menedéket kaptak Hollandiában – térjenek vissza Azerbajdzsánba újabb bírósági meghallgatás végett;

J.  mivel 2017. május 12-én a közlekedési, távközlési és csúcstechnológiai minisztérium kérelmére a sabaili körzeti bíróság fenntartotta öt online médiaorgánum – köztük a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió azerbajdzsáni szolgálata, az Azadliq.info, a Meydan TV, valamint a Turan TV és az Azerbaijani Saadi műholdas tv-csatornák – zárolását;

K.  mivel az Azerbajdzsán Köztársaság parlamentje (a Milli Majlis) és az Európai Parlament közötti kapcsolatok újraélesztése, valamint Azerbajdzsán megújított tagsága és részvétele az Euronest Parlamenti Közgyűlésben, továbbá tevékenysége értékesnek bizonyult;

L.  mivel 2017. február 7-én az EU és Azerbajdzsán tárgyalásokat kezdett egy új megállapodásról, amely az európai szomszédságpolitika 2015. évi felülvizsgálatában foglalt elveket fogja követni és megújított alapot fog kínálni az EU és Azerbajdzsán közötti politikai párbeszédhez és együttműködéshez;

1.  határozottan elítéli Afgan Mukhtarli elrablását Tbilisziből, valamint rá következő bakui fogva tartását; véleménye szerint ez az emberi jogok súlyos megsértését jelenti, és elítéli a súlyos törvénysértést;

2.  sürgeti a grúz hatóságokat, hogy gyorsan, átfogóan, átlátható módon és hatékonyan vizsgálják ki Afgan Mukhtarli erőszakos eltávolítását Grúziából, illetve jogellenes átvitelét Azerbajdzsánba, az elkövetőket pedig állítsák bíróság elé;

3.  véleménye szerint rendkívül fontos, hogy a grúz hatóságok minden lehetséges erőfeszítést megtegyenek annak érdekében, hogy minden kétséget kizáró módon eloszlassák a gyanút, mely szerint az erőszakos eltávolításban grúz állami tisztviselők is szerepet játszottak;

4.  emlékeztet rá, hogy a grúz hatóságok felelőssége valamennyi Grúziában élő vagy ott politikai menedékért folyamodó, hazájában emberi jogi vagy politikai tevékenységéért esetlegesen súlyos igazságszolgáltatási következményekkel szembenéző, harmadik országbeli állampolgár védelmének a szavatolása; e tekintetben emlékeztet az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkére, mely egyezménynek Grúzia részes fele;

5.  határozottan elítéli Afgan Mukhtarli üldöztetését, melyre kitalált vádak alapján került sor, és megismétli, hogy független újságíróként végzett munkája miatt vannak a nyomában;

6.  felszólítja az azeri hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül ejtsék valamennyi vádat és engedjék szabadon Afgan Mukhtarlit és mindazokat, akiket alapvető jogaik – így a véleménynyilvánítás szabadsága – gyakorlása miatt börtönöztek be; Afgan Mukhtarli ügye kapcsán felszólítja a grúz hatóságokat, hogy tegyenek meg minden ahhoz szükséges lépést az azeri hatóságok irányában, hogy Afgan Mukhtarli újra családja körében lehessen;

7.  hangot ad mély aggodalmának amiatt, hogy Afgan Mukhtarli ügye újabb példája annak, hogy az azeri hatóságok üldözik és támadják száműzetésben élő bírálóikat, valamint azok otthon élő családtagjait; emlékeztet azokra a korábbi esetekre, amikor nemzetközi elfogatóparancsot kérelmeztek száműzetésben élő, a hatóságokkal szemben bírálattal fellépő azeri polgárok ellen;

8.  felszólít azonnali, teljes körű, átlátható, hiteles és pártatlan vizsgálat indítására Mehman Galandarov azeri blogger és aktivista 2017. április 28-án az azeri hatóságok őrizetében bekövetkezett halála miatt;

9.  felhív valamennyi politikai fogoly, köztük újságírók, emberijog-védők és más civil társadalmi aktivisták, név szerint Afgan Mukhtarli, Ilkin Rustamzadeh, Rashad Ramazanov, Seymur Hazi, Giyas Ibrahimov, Mehman Huseynov, Bayram Mammadov, Ilgar Mammadov, Araz Guliyev, Tofig Hasanli, Ilgiz Qahramanov, Afgan Sadygov és mások azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint – de nem kizárólag – azokéra, akikre vonatkozóan az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéletet hozott, továbbá felszólít valamennyi ellenük szóló vádpont ejtésére és politikai és állampolgári jogaik teljes körű helyreállítására, kiterjesztve olyan korábban bebörtönzött és azóta szabadon bocsátott politikai foglyokra, mint Intigam Aliyev, Khadija Ismayilova és mások;

10.  felszólítja az azeri hatóságokat, hogy hagyjanak fel Leyla és Arif Yunus jelenlegi üldözésével, és felhívja az Interpol figyelmét erre a politikai alapon folytatódó esetre;

11.  ismételten sürgetőleg felszólítja az azeri hatóságokat, hogy szüntessék meg az újságírók, emberijog-védők és más, kormányt kritizáló személyek szelektív bűnügyi üldözését és bebörtönzését, valamint biztosítsák, hogy valamennyi fogva tartott személy – köztük újságírók, politikai és civil társadalmi aktivisták – perük lefolytatása során teljes körűen élhessenek jogaikkal és tisztességes tárgyalási feltételek vonatkozzanak rájuk;

12.  sürgeti az azeri hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy a független civil társadalmi csoportok és aktivisták szükségtelen korlátozások és az üldöztetéstől való félelem nélkül tevékenykedhessenek, ideértve a civil társadalmat súlyosan korlátozó jogszabályok hatályon kívül helyezését, a nem kormányzati szervezetek és vezetőik bankszámlái befagyasztásának feloldását, valamint a külföldi finanszírozáshoz való hozzáférést;

13.  sürget az azeri kormányt, hogy teljes mértékben tegyen eleget az EJEB valamennyi ítéletének, működjön együtt az Európa Tanács Velencei Bizottságával és emberi jogi biztosával, hajtsa végre ajánlásaikat és az ENSZ különleges eljárásait az emberijog-védők, az egyesülés és békés gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és az önkényes fogva tartások tekintetében annak érdekében, hogy a törvények módosítása és a gyakorlatok kiigazítása teljes mértékben a szakértők következtetéseinek megfelelően történjen;

14.  üdvözli, hogy 2015-ben és 2016-ban Azerbajdzsánban szabadon bocsátottak több kiemelkedő emberijog-védőt, újságírót és aktivistát;

15.  hangsúlyozza a kormányzat, az ellenzéki erők és általában a civil társadalom közötti jó politikai légkör fontosságát;

16.  hangsúlyozza az Európai Unió és Azerbajdzsán közötti új partnerségi megállapodás fontosságát; kiemeli, hogy az új megállapodás alapját a demokratikus reformoknak, a jogállamiságnak, a jó kormányzásnak, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának kell képeznie; emlékeztet rá, hogy az új megállapodásról zajló tárgyalások során szoros figyelemmel fogja követni a helyzetet, és csak ezután fog dönteni egyetértése megadásáról;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Tanácsnak, a Bizottságnak, Azerbajdzsán Köztársaság és Grúzia elnökeinek, kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.


Pakisztán, különösen az emberijog-védők helyzete és a halálbüntetés
PDF 269kWORD 53k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről (2017/2723(RSP))
P8_TA(2017)0268RC-B8-0419/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Tanács Pakisztánról szóló 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre,

–  tekintettel Pakisztán emberi jogi cselekvési tervére,

–  tekintettel az EU és Pakisztán közötti, a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves indikatív programra;

–  tekintettel az EU pakisztáni választási megfigyelő missziójának jelentésében foglalt ajánlásokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és szóvivőjének Pakisztánról tett nyilatkozataira,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 18. cikkére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Pakisztán is részes fele,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel Pakisztán alkotmányára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről, az emberi jogok védelmezőiről, valamint a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, továbbá az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos 2012-es uniós stratégiai keretre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Pakisztán 2015-ig moratóriumot alkalmazott a halálbüntetések terén, de a pesavári katonai iskolában elkövetett 2014. decemberi mészárlás nyomán újra visszaállította ezt a büntetési tételt; mivel a moratóriumot eredetileg csak a terroristák tevékenységeivel összefüggésben szüntették meg, később azonban ezt valamennyi főbenjáró bűncselekményre kiterjesztették;

B.  mivel mostanra a halálbüntetés végrehajtására várakozók száma Pakisztánban az egyik legmagasabb a világon; mivel jelentések szerint olyan esetekben is végrehajtották az ítéletet, ahol a fellebbezési mechanizmus még folyamatban volt;

C.  mivel Pakisztán „istenkáromlási törvénye” (a büntető törvénykönyv 295-C szakasza) kötelezően halálos ítéletet ír elő; mivel jelenleg több százan várnak ügyük tárgyalására, több személy pedig halálsoron várakozik „istenkáromlás” vádjával; mivel a törvény homályosnak tekinthető fogalommeghatározásokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a politikai másként gondolkodók elleni célzott fellépésre és az állami intézmények és más szervek elleni jogos bírálatok elhallgattatására;

D.  mivel 2017 márciusában a miniszterelnök elrendelte valamennyi „istenkáromló” online anyag betiltását, és a pakisztáni hatóságok a közösségi médiát üzemeltető vállalatok segítségét kérték az „istenkáromlással” gyanúsított pakisztániak azonosítása érdekében; mivel 2017. április 14-én a diáktársaiból álló tömeg meglincselte Masal Hánt, az Abdul Vali Hán Egyetem diákját, miután „istenkáromló” anyagok online terjesztésével vádolták meg; mivel 2017. június 10-én egy pakisztáni terrorizmus elleni bíróság halálra ítélte Taimúr Razát, mivel állítólag „istenkáromlást” követett el a Facebookon; mivel Baba Dzsánt és 12 másik tüntetőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, ami a tüntetésért valaha kiszabott legsúlyosabb ítélet;

E.  mivel a pakisztáni Nemzetgyűlés 2017. április 18-án határozatot fogadott el, amelyben elítélte, hogy az erőszakos tömeg állítólagos „istenkáromlás” miatt meglincselte Masal Hánt; mivel a Szenátus a visszaélések megfékezése érdekében vitát folytatott a reformokról;

F.  mivel a katonai bíróságok két évre szóló felhatalmazást kaptak, miközben erősíteni kellett volna a polgári igazságszolgáltatást; mivel lassan halad az igazságszolgáltatás fejlesztése, és 2017. március 22-én vitatott módon további két éves időszakra visszaállították a katonai bíróságokat;

G.  mivel Pakisztánban több olyan esetet jegyeztek fel, ahol az emberi jogok védelmezői, a politikai másként gondolkodók, valamint a vallási kisebbségek vagy csoportok, például az ahmadita közösség megfélemlítés, támadás, bebörtönzés, kínzás és zaklatás, valamint gyilkosság áldozatává váltak; mivel az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportja és a nem kormányzati szervezetek által gyűjtött információk feltárták, hogy a biztonsági és a bűnüldöző szervek, köztük a rendőrség és a hírszerző ügynökségek erőszakos eltüntetéseket hajtanak végre; mivel egyetlen elkövetőt sem sikerült bíróság elé állítani;

H.  mivel 2017 áprilisában egy katonai bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte Kulbhusan Dzsadav indiai állampolgárt; mivel az ügy jelenleg a Nemzetközi Bíróság előtt fekszik, mivel a vádlottól megtagadták a konzulátusi hozzáférési jogokat; mivel 2017. május 4-én egy tízéves fiú meghalt, öt másik személy pedig megsebesült, amikor a – feltételezhetően „istenkáromlással” kapcsolatos vádak miatt – feldühödött tömeg megtámadott egy rendőrőrsöt Beludzsisztánban; mivel 2017. május 30-án egy, a helyi médiában csak Sumaila néven említett tinédzserrel szemben egy rokona által elkövetett állítólagos nemi erőszak miatt a törzsi bíróság halálra ítélte az áldozatot; mivel ezek az események nem elszigetelt esetek;

I.  mivel Ászja Norín, ismertebb nevén Ászja Bibi ügye továbbra is súlyos jelentőségű ügy az emberi jogokkal kapcsolatos aggályokkal összefüggésben Pakisztánban; mivel Ászja Bibit, a pakisztáni keresztény asszonyt a pakisztáni bíróság 2010-ben bűnösnek találta istenkáromlás vádjában, és kötél általi halálra ítélte; mivel amennyiben az ítéletet végrehajtanák, Ászja Bibi lenne az első nő, akit Pakisztánban istenkáromlás vádjával törvényesen kivégeznek; mivel különböző nemzetközi petíciók sürgették szabadon bocsátását azon az alapon, hogy valójában vallása miatt üldözik; mivel az Ászja Bibi melletti és az „istenkáromlást” büntető törvények elleni kiállásukért önbíráskodók meggyilkolták Sahbaz Bhatti keresztény kisebbségügyi minisztert és Szalman Taszír muszlim politikust; mivel Ászja Bibi halálos ítéletének ideiglenes felfüggesztése ellenére az asszonyt a mai napig börtönben tartják fogva, családja pedig bujkál;

J.  mivel változatlan intenzitással folyik a nem kormányzati szervezetekkel szembeni fellépés; mivel a terrorizmus elleni nemzeti terv végrehajtásának ürügyével több nem kormányzati szervezetet megfélemlítettek és zaklattak, néhány szervezetnek pedig az irodáját is lezárták;

K.  mivel 12 millió nőnek nincs nemzeti személyazonosító kártyája, és ezért megtagadják tőlük a választói névjegyzékbe való felvétel jogát a választásokon; mivel az uniós választási megfigyelő küldöttségek megtették ajánlásaikat a következő, 2018-ra kitűzött választási folyamat javítása céljából;

L.  mivel Pakisztán 2014. január 1-jén belépett a GSP+ rendszerbe; mivel ez a rendszer várhatóan erős ösztönzést jelent az alapvető emberi és munkajogok, valamint a környezetvédelem és a jó kormányzás elvei tiszteletben tartásához;

M.  mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett a párbeszéd és a szerepvállalás folytatása mellett az ötéves együttműködési terv és annak utódja keretében;

1.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU minden esetben és kivétel nélkül határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; mély aggodalmát fejezi ki a moratórium megszüntetésére vonatkozó pakisztáni döntés miatt, amelynek következtében riasztó mértékben folytatódnak a kivégzések; felszólítja Pakisztánt, hogy állítsa vissza a moratóriumot a halálbüntetés teljes eltörlésének hosszabb távú céljával;

2.  mély aggodalmát fejezi ki a halálbüntetés kifogásolható eljárásokat követő pakisztáni alkalmazásáról, a kiskorúak és a mentális zavarokban szenvedő személyek kivégzéséről és az állítólagos kínzásokról szóló jelentések miatt; felszólítja a kormányt, hogy a nemzeti jogszabályok halálbüntetésről szóló rendelkezéseit hozza összhangba a nemzetközi joggal és normákkal, egyebek mellett állítsa le azokat a kivégzéseket, amelyeket nem szándékos emberölés bűntette miatt szabtak ki, tiltsa meg a fiatalkorú és a mentális zavarokban szenvedő elkövetők kivégzését, és a fellebbezések elbírálásáig vezessen be moratóriumot a kivégzésekre;

3.  sajnálja az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén Pakisztánban bekövetkezett visszarendeződést, különösen a bírósági eljárás nélküli kivégzések számának növekedését, valamint a megfélemlítést és az erő alkalmazását az újságírókkal, az emberi jogok védelmezőivel, a nem kormányzati szervezetekkel és a kormány bírálóival szemben; emlékezteti a pakisztáni kormányt az alapvető jogok tiszteletben tartásának garantálására vonatkozó kötelezettségére; üdvözli, hogy Pakisztán emberi jogi cselekvési tervet fogadott el, és szorgalmazza annak kézzelfogható eredményekre váltását; e tekintetben figyelmeztet, hogy az EU rendkívül aggasztónak fogja találni, ha az aktivisták ilyen gyakorlatok áldozatává válnak, és nem tapasztalható előrelépés;

4.  aggodalmát fejezi ki a biztonsági erőknek biztosított széleskörű működési szabadság miatt, és felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy gondoskodjon fellépéseik jobb felügyeletéről; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek gyors és pártatlan vizsgálatot az őrizetben történt halálesetek és a biztonsági erők által megölt személyek, valamint az állítólagos kínzások ügyében, és állítsák bíróság elé a törvénytelen gyilkosságok és kínzások elkövetőit;

5.  elítéli a meghallgatásokat titokban megtartó és polgári ügyekben is joghatósággal rendelkező katonai bíróságok alkalmazását Pakisztánban; ragaszkodik ahhoz, hogy a pakisztáni hatóságok biztosítsanak hozzáférést a nemzetközi megfigyelők és az emberi jogi szervezetek számára a katonai bíróságok alkalmazásának nyomon követése érdekében; felszólít továbbá a független polgári bíróságokra való azonnali és átlátható áttérés végrehajtására a bírósági eljárásokra vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban; kiemeli, hogy a bíróság elé állított harmadik országbeli állampolgároknak biztosítani kell a konzuli szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a konzuli védelmet;

6.  mély aggodalmát fejezi ki az „istenkáromlási törvény” folytatódó alkalmazása miatt, és úgy véli, hogy ez fokozza a vallási türelmetlenség légkörét; tudomásul veszi a pakisztáni legfelső bíróság azon megállapítását, hogy az „istenkáromlással” vádolt személyek „szenvedése aránytalan és jóvátehetetlen mértékű” az említett törvények hibás vagy visszaélésszerű alkalmazásával szembeni megfelelő biztosítékok hiányában; ezért felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy vonja vissza a büntető törvénykönyv 295-A, 295-B és 295-C szakaszát, és vezessen be hatékony eljárásjogi és intézményi biztosítékokat az „istenkáromlási’ vádakkal való visszaélések megakadályozására; felszólítja továbbá a kormányt, hogy foglaljon határozottabban állást az állítólagos „istenkáromlókkal” szembeni önbíráskodás elítélése terén, és sürgeti, hogy a kormány ne alkalmazza az „istenkáromlást” elítélő retorikát;

7.  felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy hozzon sürgős intézkedéseket az újságírók és a bloggerek életének és jogainak megvédése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a pakisztáni hatóságok a felhasználókra vonatkozó információk átadására kérték a Twittert és a Facebookot annak érdekében, hogy „istenkáromlással” gyanúsított személyeket azonosítsanak; felszólítja Pakisztán kormányát és parlamentjét, hogy módosítsák az elektronikus bűncselekmények megelőzéséről szóló 2016. évi törvényt, és töröljék az adatok homályos kritériumok alapján történő nyomon követésére és megőrzésére, valamint a honlapok bezárására vonatkozó, túlságosan széles körű rendelkezéseket; felszólít továbbá az „istenkáromlás” vagy politikai ellenvélemény miatt kiszabott valamennyi halálos ítélet átváltoztatására, a Taimúr Raza elleni ítéletet is beleértve; ezzel összefüggésben felszólítja Pakisztán elnökét, hogy éljen az elnöki kegyelem jogkörével;

8.  tudomásul veszi az EU–Pakisztán ötéves együttműködési terv végrehajtása terén elért eredményeket, de reményét fejezi ki, hogy a 2017-ben véglegesítendő új stratégiai együttműködési terv nagyratörő lesz, és elősegíti az EU és Pakisztán közötti kötelékek megerősítését;

9.  sürgeti Pakisztán kormányát, hogy a lehető legpozitívabb és leggyorsabb módon oldja meg Ászja Bibi folyamatban lévő ügyét; javasolja, hogy az istenkáromlási vádak áldozataival szemben a tapasztalatok szerint az önbíráskodók és az igazságszolgáltatáson kívüli személyek által tanúsított bánásmód fényében tegyenek lépéseket Bibi asszony és családja biztonságának garantálására;

10.  emlékeztet arra, hogy a GSP+ jogállás megadása feltételekhez kapcsolódik, és hogy e rendszer értelmében a nemzetközi egyezmények tényleges végrehajtása alapvető követelmény; sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegyen határozott erőfeszítéseket a 27 legfontosabb egyezmény végrehajtására, és mutasson fel eredményeket;

11.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a rendszeres emberi jogi párbeszéd során vesse fel ezeket a problémákat a pakisztáni hatóságoknál;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.


Az indonéziai emberi jogi helyzet
PDF 266kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása az indonéziai emberi jogi helyzetről (2017/2724(RSP))
P8_TA(2017)0269RC-B8-0424/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Indonéziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. január 19-i állásfoglalásra,(1)

–  tekintettel a 2014. május 1-jén hatályba lépett EU–Indonézia partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM), valamint a PEM keretében megrendezett első EU–Indonézia közös bizottsági ülést követően, 2016. november 29-én kiadott közös sajtóközleményre,

–  tekintettel az EU vallás és a meggyőződés szabadságáról, valamint a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2017. május 9-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „Összeállítás Indonéziáról” című, 2017. február 17-i jelentésére, az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésre (harmadik ciklus) és az érintett felek Indonéziával kapcsolatos hozzájárulásainak 2017. február 20-i összefoglalójára,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a tervezett indonéziai kivégzésekről szóló, 2016. július 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. június 28-i 6. EU–Indonézia emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a közös stratégiai célokat szolgáló ASEAN–EU globális partnerség előmozdításáról szóló, 2016. október 14-i bangkoki nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR), amelyet Indonézia 2006-ban ratifikált,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, 1987. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Indonézia a világ negyedik legnépesebb nemzete, harmadik legnagyobb demokráciája, legnagyobb muzulmán többségű országa, és sokszínű társadalmát 255 millió, különböző etnikumú, nyelvű és kultúrájú polgár alkotja;

B.  mivel Indonézia fontos partner az EU számára; mivel az Uniót erős kapcsolatok fűzik a G20 csoportba tartozó Indonéziához; mivel az EU és Indonézia azonos értékeket vall az emberi jogok, a kormányzás és a demokrácia tekintetében;

C.  mivel 2016-ban Indonéziában addig soha nem látott mértékben váltak az LMBTI-személyek erőszakos, megkülönböztető és zaklató verbális támadások és gúnyos nyilatkozatok célpontjává; mivel jelentések szerint e támadásokat közvetlenül vagy közvetetten kormányzati tisztviselők, állami intézmények és szélsőségesek szították; mivel továbbá e támadások 2017-ben még súlyosabbá váltak;

D.  mivel a saríát követő acehi különleges autonóm tartományban az azonos neműek között létesített, közös megegyezésen alapuló szexuális kapcsolat és a házasságon kívüli szexuális kapcsolat büntetendő, és a kirótt büntetés akár 100 korbácsütés és 100 hónap börtönbüntetés is lehet; mivel 2017 májusában két fiatalembert azonos neműek között létesített szexuális kapcsolatért 85 botütésre ítéltek; mivel a kínzás elkerüléséhez való jog alapvető és elidegeníthetetlen jog;

E.  mivel Indonézia többi részében a homoszexualitás nem törvénytelen; mivel ennek ellenére az LMBTI-közösség az utóbbi években támadások kereszttüzében állt;

F.  mivel Jakartában 2017. május 21-én egy rendőrségi rajtaütés során egy melegbárban 141 férfit tartóztattak le „a pornográfiával kapcsolatos törvények” megsértése miatt;

G.  mivel az indonéziai alkotmánybíróság 2016 januárja óta vizsgál egy olyan petíciót, amely a melegek közötti és a házasságon kívüli szexuális kapcsolat bűnténnyé nyilvánítását célozza;

H.  mivel Indonéziában egyre nő a vallási kisebbségekkel szembeni intolerancia, amit olyan megkülönböztető törvények és rendeletek tesznek lehetővé, mint például az istenkáromlásról szóló, hivatalosan mindösszesen hat vallást elismerő törvény; mivel 2017 júniusában több embert elítéltek és bebörtönöztek az istenkáromlásról szóló törvény alapján;

I.  mivel 2017 januárjában az Emberi Jogok Nemzeti Bizottsága (Komisi Nasional Hak Asaki Manusia) úgy találta, hogy a vallási intolerancia egyes tartományokban, így Nyugat-Jáván sokkal erősebb, mint máshol, és hogy gyakran a regionális kormányzati tisztviselők felelősek a visszaélések eltűréséért vagy közvetlen elkövetéséért;

J.  mivel komoly aggályok merülnek fel az újságírók megfélemlítésével és a velük szembeni erőszakkal kapcsolatban; mivel az újságírók számára biztosítani kell az ország egészébe való bejutást;

K.  mivel a Human Rights Watch szerint 2010 és 2015 között a 14 éves vagy annál fiatalabb leányok 49%-a esett áldozatul a női nemi szervek megcsonkításának;

L.  mivel a hatóságok 2016 júliusában kivégeztek négy elítélt kábítószer-kereskedőt, és jelezték, hogy 2017-ben 10 további halálraítéltet fognak kivégezni;

1.  nagyra értékeli az EU és Indonézia közötti erős kapcsolatot, és ismételten hangsúlyozza a két fél közötti erős és régóta fennálló politikai, gazdasági és kulturális kötelékek fontosságát; hangsúlyozza az emberi jogokról és a demokráciáról folytatott nyitott eszmecserét lehetővé tevő, és egyben a PEM alapjait képező EU–Indonézia emberi jogi párbeszéd jelentőségét;

2.  felhív az EU és Indonézia közötti parlamenti kapcsolatok megerősítésére, melyek keretében lehetővé válik a különböző közös érdekű kérdések – köztük az emberi jogok – építő jellegű megvitatása; felhívja az indonéz parlamentet az ilyen parlamentközi kapcsolatok megerősítésére;

3.  üdvözli Indonézia regionális és többoldalú kapcsolatok szintjén mutatott aktív szerepvállalását; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nemrégiben – 2017. májusi ülésén az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés keretében – vizsgálta Indonéziát; kiemeli, hogy – az előző ciklusokhoz hasonlóan – Indonézia önként vállalkozott e felülvizsgálatra;

4.  felhívja az acehi különleges autonóm tartomány hatóságait, hogy előzzék meg a homoszexuálisok további üldözését, és hogy az iszlám büntető törvénykönyv módosítása révén szüntessék meg a homoszexualitás büntethetőségét; határozottan elítéli, hogy Acehben 2017. május 22-én megvesszőztek két homoszexuális férfit – akik 20, illetve 23 évesek –, és így első alkalommal ítéltek vesszőütésre embereket homoszexualitás miatt; határozottan elítéli, hogy az Acehben alkalmazott, a saríán alapuló iszlám büntető törvénykönyv szerint a homoszexualitás törvénytelen; hangsúlyozza, hogy a két férfi büntetése kegyetlen, embertelen és megalázó, és a nemzetközi törvények értelmében kínzásnak minősülhet; felhívja továbbá a hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a nyilvános megkorbácsolás gyakorlatának;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy az indonéziai LMBTI-közösséggel szembeni intolerancia Aceh különleges autonóm tartományon kívül is egyre nő; határozottan elítéli, hogy Jakartában 2017. május 21-én egy melegbárban 141 férfit tartóztattak le, jóllehet az indonéz büntető törvénykönyv szerint a homoszexualitás nem bűn; sürgeti a hatóságokat és a kormányzati tisztviselőket, hogy tartózkodjanak az LMBTI-személyek és az országban élő más kisebbségekkel szembeni megkülönböztető nyilvános nyilatkozatoktól; hangsúlyozza, hogy a rendőrség kötelessége a törvények érvényesítése és a kiszolgáltatott kisebbségek védelme, nem pedig üldözése;

6.  elutasítja az Indonéziai Pszichiátriai Szövetség állítását, mely szerint a homoszexualitás és a „transzgenderizmus” mentális betegség; felhívja a hatóságokat, hogy vessenek véget az LMBTI-személyek erőszakos fogva tartásának, és szüntessenek be mindenféle olyan „kezelést”, amelynek célja e személyek homoszexualitásból, biszexualitásból vagy transzneműségből való „kigyógyítása”, és ezt a tilalmat szigorúan érvényesítsék;

7.  üdvözli Widodo elnök LMBTI-személyeket érő megkülönböztetést elítélő, 2016. október 19-i nyilatkozatát; felhívja Widodo elnököt, hogy kulcsfontosságú tisztségét kihasználva nyilvánosan ítélje el az LMBTI-személyekkel, a kisebbségekkel, a nőkkel és az országban működő szervezetekkel vagy egyesületekkel szembeni intoleranciát és bűncselekményeket;

8.  felhív az istenkáromlásról szóló törvény felülvizsgálatára, mivel az veszélyezteti a vallási kisebbségeket; támogatja a büntető törvénykönyv 156. cikke és 156. cikke (a) bekezdése, a vallásgyalázás és a vallás rágalmazásának megelőzéséről szóló törvény, és az elektronikus tranzakciókról és adatokról szóló törvény hatályon kívül helyezését, valamint az istenkáromlással vádolt személyek elleni vádak ejtésére és eljárások megszüntetésére vonatkozó ENSZ-ajánlásokat;

9.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Indonéziában erősödik a türelmetlenség az etnikai, vallási és szexuális kisebbségekkel szemben; sürgeti az indonéz hatóságokat, hogy folytassák a vallási tolerancia és a társadalmi sokszínűség előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket; határozottan elítéli a kisebbségek ellen irányuló erőszak, zaklatás és megfélemlítés minden formáját; felhív az ilyen jogsértések elkövetőinek felelősségre vonására;

10.  aggodalmát fejezi ki a tömegtájékoztatás szabadságának súlyos megsértései miatt; sürgeti az indonéz kormányt annak megkövetelésére, hogy az állami szervek zéró toleranciát alkalmazzanak az újságírók elleni testi sértések tekintetében, és biztosítsák a külföldi média számára az országba való szabad bejutást;

11.  felhívja az indonéz hatóságokat, hogy vonjanak vissza minden olyan jogi rendelkezést, amely indokolatlanul korlátozza az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat; felhívja az indonéz hatóságokat, hogy vizsgálják felül az összes törvényt, és biztosítsák, hogy azok megfeleljenek az ország – különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és a nyilvános gyülekezéshez való jog tekintetében fennálló – nemzetközi kötelezettségeinek;

12.  aggodalmát fejezi ki a nőkkel szembeni erőszak és sérelmes gyakorlatok – pl. a női nemi szervek megcsonkítása – folytatódó előfordulásával kapcsolatos jelentések miatt; felhívja az indonéz hatóságokat, hogy érvényesítsék a nőkkel szembeni erőszakról szóló törvényt, büntessék a szexuális erőszak valamennyi formáját, valamint hozzanak törvényeket a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolására és a nők felelősségvállalásának ösztönzésére;

13.  üdvözli, hogy a halálra ítélt kábítószer-kereskedők kivégzését ügyük felülvizsgálatának lezárásáig felfüggesztették; sürgeti Indonézia kormányát, hogy továbbra is állítsa le az ilyen kivégzéseket, és tárgyalja újra az ügyeket a nemzetközi normáknak megfelelően; felhív a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium azonnali újbóli bevezetésére, a halálbüntetés eltörlése céljából;

14.  felhívja Indonézia kormányát, hogy tegyen eleget az összes kötelezettségének, és tartsa tiszteletben, védje meg és biztosítsa a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogokat és szabadságokat;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Indonézia kormányának és parlamentjének, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) főtitkárának, az ASEAN Emberi Jogi Kormányközi Bizottságának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0002.


Az Európai Stratégiai Beruházási Alap végrehajtása
PDF 308kWORD 60k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása az Európai Stratégiai Beruházási Alap végrehajtásáról (2016/2064(INI))
P8_TA(2017)0270A8-0200/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (ESBA-rendelet),

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alap garanciaalapjának 2015. évi kezeléséről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Számvevőszékhez intézett 2016. május 31-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0353),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Európa ismét beruház – Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel az Európai Beruházási Banknak az EBB-csoport ESBA keretében történő 2015. évi finanszírozási és beruházási műveleteiről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett éves jelentésére(2),

–  tekintettel az „Értékelés” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0297), az Európai Beruházási Bank által az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) működéséről készített értékelésre(3), az (EU) 2015/1017 rendelet alkalmazásának az Ernst and Young által készített ad hoc ellenőrzésére(4) és az Európai Számvevőszék véleményére(5),

–  tekintettel az 1316/2013/EU rendeletnek és az (EU) 2015/1017 rendeletnek az Európai Stratégiai Beruházási Alap időtartamának meghosszabbítása, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetése tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0597),

–   tekintettel az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 21. konferenciáján (COP21), 2015 decemberében, Párizsban, Franciaországban elfogadott Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(6),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(7),

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0200/2017),

1.  tudomásul veszi, hogy Európában nagyfokú a beruházási hiány, és ennek mértéke a Bizottság szerint évente legalább 200-300 milliárd EUR; hangsúlyozza különösen – ennek összefüggésében –, hogy Európának szüksége van nagy kockázatú finanszírozásra, különösen a kkv-k finanszírozása, a kutatás-fejlesztés, az ikt, a közlekedés, valamint a hírközlési és az energetikai infrastruktúra terén, amelyek szükségesek az inkluzív gazdasági fejlődés fenntartásához; aggasztja, hogy a nemzeti számlákra vonatkozó legutóbbi adatok szerint a beruházások nem növekedtek az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) létrehozása óta, ami – ha ez így marad – továbbra is a növekedés elfojtásának és a magas munkanélküliségi ráták megmaradásának a kockázatát hordozza, főleg a fiatalok és az új generációk körében; hangsúlyozza, hogy az említett beruházási hiány bizonyos stratégiai területekre irányuló beruházást elősegítő környezet kialakítása általi felszámolása a növekedés megélénkítésének, a munkanélküliség elleni küzdelemnek, az erős, fenntartható és versenyképes ipari fejlődés előmozdításának és a hosszú távú uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításának a kulcsa;

2.  hangsúlyozza, hogy az ESBA szerepe a nehézségek megoldásának és a finanszírozási akadályok felszámolásának támogatása, továbbá olyan transzformatív és produktív stratégiai beruházások végrehajtása, amelyek magas gazdasági, környezeti és társadalmi hozzáadott értékkel rendelkeznek, a tagállamok gazdaságának megreformálása és modernizálása, valamint olyan növekedés és álláshelyek teremtés, amelyhez a gazdasági megvalósíthatóság ellenére nem valósul meg piaci finanszírozás, továbbá a magánberuházások ösztönzésére az Unió összes régiójában;

3.  emlékeztet a Parlament rendeletben előírt szerepére, különösen az ESBA végrehajtásának nyomon követése tekintetében; elismeri ugyanakkor, hogy még nem érkezett el az ideje az ESBA működésére és az uniós gazdaságot érintő hatására vonatkozó átfogó és bizonyítékokon alapuló értékelés véglegesítésének, véleménye szerint azonban mindenképpen szükség van egy a kiválasztott és az elutasított projektekkel és a vonatkozó határozatokkal kapcsolatos, átfogó adatokon alapuló, előzetes értékelésre ahhoz, hogy az ESBA 2.0 és a továbbiak szempontjából meghatározhatók legyenek az adott esetben fejlesztésre szoruló területek; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be átfogó értékelést, amint az információk hozzáférhetővé válnak;

Addicionalitás

4.  emlékeztet arra, hogy az ESBA célja addicionalitás biztosítása a piac nem megfelelő működésének, illetve a szuboptimális beruházási helyzeteknek a kezelése, továbbá olyan műveletek támogatása érdekében, amelyeket a meglévő uniós pénzügyi eszközökkel nem lehetne, vagy nem ugyanolyan mértékben lehetne megvalósítani, vagy amelyeket az ESBA bevonása nélkül magánforrásokból nem finanszíroznának; megjegyzi azonban, hogy az addicionalitás fogalma további pontosításra szorul;

5.  emlékeztet arra, hogy az ESBA által támogatott projektek – miközben az ESBA-rendelet 9. cikkében megállapított általános célkitűzésekkel összhangban álláshelyek teremtésére, a fenntartható növekedésre, valamint a gazdasági, területi és társadalmi kohézióra törekednek – akkor tekinthetők addicionalitást biztosítónak, ha olyan kockázattal járnak, amely az EBB különleges tevékenységeinek felel meg, az EBB alapokmányának 16. cikkében, valamint az EBB hitelkockázati politikájára vonatkozó iránymutatásaiban meghatározottak szerint; emlékeztet arra, hogy az ESBA által támogatott projektek jellemzően magasabb kockázati profillal rendelkeznek, mint az EBB szokásos műveletei által támogatott projektek; hangsúlyozza, hogy az EBB különleges tevékenységeinek megfelelő minimumkockázatnál alacsonyabb szintű kockázattal járó projektek csak akkor támogathatók az ESBA keretében, ha az addicionalitás biztosításához uniós garancia felhasználására van szükség;

6.  emlékeztet arra, hogy bár az ESBA keretében jóváhagyott valamennyi projekt „különleges tevékenységnek” minősül, egy független értékelés szerint egyes projekteket az uniós garancia felhasználása nélkül is lehetett volna finanszírozni;

7.  kéri a Bizottságot, hogy az EBB-vel és az ESBA irányítási struktúrájával együttműködésben készítsen jegyzéket valamennyi olyan EU által támogatott EBB-finanszírozásról, amelyre az addicionalitás kritériuma vonatkozik, valamint mellékeljen egyértelmű és átfogó magyarázatot azon bizonyítékokra vonatkozóan, amelyek igazolják, hogy e finanszírozások más módon nem valósultak volna meg;

8.  megjegyzi, hogy az ESBA minőségi és mennyiségi célkitűzései között abban az értelemben ellentmondás jelentkezhet, hogy a bevonandó magántőke mennyiségének elérése érdekében az EBB esetleg olyan kevésbé kockázatos projekteket finanszíroz, amelyek iránt már érdeklődnek beruházók; sürgeti az EBB-t és az ESBA irányítási struktúráját, hogy az ESBA-rendelet 5. cikkének megfelelően biztosítson valódi addicionalitást, és gondoskodjon a piac nem megfelelő működésének, illetve a szuboptimális beruházási helyzeteknek a teljes körű kezeléséről;

9.  felhívja az EBB-t, hogy az alap kezelése során biztosítsa az átláthatóságot az állami, magán és harmadik felektől származó hozzájárulások eredete vonatkozásában, és szolgáljon konkrét adatokkal, többek között az egyes projektekre és külföldi befektetőkre vonatkozóan, valamint hangsúlyozza a Parlamentnek való, az ESBA-rendeletben rögzített jelentéstételi kötelezettséget; hangsúlyozza, hogy minden esetleges jövőbeli harmadik országbeli hozzájárulónak teljesítenie kell valamennyi uniós közbeszerzési, munkajogi és környezetvédelmi rendelkezést, és elvárja, hogy az ESBA projektfinanszírozási döntései során teljes mértékben tegyenek eleget az EBB projektjeire vonatkozó szociális és környezetvédelmi feltételeknek;

Eredménytábla és projektkiválasztás

10.  megállapítja, hogy a rendeletben foglaltak szerint egy projektet csak akkor választanak ki az ESBA általi támogatásra, ha esetében az EBB és az ESBA irányítási struktúráján belül egyaránt végrehajtották az előzetes átvilágítási és döntéshozatali eljárást; megállapítja, hogy a projektgazdák hangot adtak a gyors visszajelzés és a fokozott átláthatóság iránti igényüknek úgy a kiválasztási kritériumokat, mint a lehetséges ESBA-támogatás összegét és típusát/ügyletrészsorozatát illetően; felhív az egyértelműség fokozására annak érdekében, hogy még inkább ösztönözzék a projektgazdákat az ESBA-támogatás iránti pályázat benyújtására, többek között azáltal, hogy az eredménytáblát elérhetővé teszik az ESBA-finanszírozásra pályázók számára; kéri, hogy a döntéshozatali eljárást tegyék átláthatóbbá a kiválasztási kritériumok és a pénzügyi támogatás tekintetében, és gyorsítsák fel, ugyanakkor az uniós források védelme érdekében továbbra is biztosítsák a szigorú átvilágítást; hangsúlyozza, hogy az értékelési folyamat egyszerűsítése érdekében, különösen a beruházási platformok esetében, ösztönözni kell az EBB és a nemzeti fejlesztési bankok közös átvilágítási eljárását, vagy azt, hogy az EBB ezt a jogkört átruházza a nemzeti fejlesztési bankokra;

11.  úgy ítéli meg, hogy a projektek és a támogatható partnerek értékelési kritériumai további pontosításra szorulnak; ennek megfelelően további információkat kér az ESBA irányító szerveitől az ESBA keretében jóváhagyott valamennyi projekt értékeléseiről, különösen addicionalitásuk és a fenntartható növekedéshez és a munkahelyteremtési kapacitáshoz való hozzájárulásuk tekintetében, a rendeletben foglaltak szerint; kéri, hogy a támogatásra jogosult partnerek vonatkozásában az uniós elvek és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) normáinak megfelelően alkalmazzanak szigorú vállalatirányítási szabályokat ahhoz, hogy elfogadható ESBA-partnerek lehessenek;

12.  emlékeztet arra, hogy az eredménytábla eszközként szolgál a beruházási bizottság számára ahhoz, hogy előnyben részesítse a magasabb pontszámmal és nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező műveletek esetében az uniós garancia felhasználását, és hogy a beruházási bizottságnak azt ennek megfelelően kell használnia; ellenőrizni fogja az eredménytábla és a kapcsolódó mutatók betartását, alkalmazását és használatát; kéri, hogy a projektkiválasztási kritériumokat megfelelően alkalmazzák, és a projektkiválasztási eljárást tegyék átláthatóbbá; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi rendelet melléklete szerint a beruházási bizottságnak a projektek elsőbbségének meghatározásakor az eredménytábla valamennyi pillérét egyformán fontosnak kell tekintenie, tekintet nélkül arra, hogy az adott pillérhez numerikus pontszámot rendeltek vagy pedig az pontszám nélküli, minőségi és mennyiségi mutatókból áll; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi eredménytáblákban a projektek technikai szempontjaihoz kapcsolódó 3. pillér ugyanolyan súllyal esik latba, mint a fontosabb, a várható eredményekhez kapcsolódó 1. és 2. pillér; kritikával illeti a tényt, hogy a beruházási bizottság szakértői az EBB saját bevallása szerint a 4. pillért csak tájékozódás céljából és nem döntéshozatalra használják; kéri, hogy a projektről szóló végső döntés meghozatala után az eredménytáblákat – bizalmas üzleti adatok nélkül – tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé;

13.  elismeri, hogy az új innovatív projektek előkészítése több évet is igénybe vehet, továbbá hogy az EBB-nek – mivel nyomás nehezedik rá a 315 milliárd EUR összegű célkitűzés elérése miatt – mindenképpen meg kell kezdenie az ESBA tevékenységeit; mégis aggasztja, hogy az EBB az ESBA végrehajtásakor az eddigiekben nagyrészt főleg alacsonyabb kockázatú projekteket felölelő, meglévő projektmodellre hagyatkozott, és ezzel saját szokásos finanszírozását csökkentette; attól tart, hogy az ESBA nem biztosít kiegészítő finanszírozást a magas kockázatú innovatív projektek számára; hangsúlyozza, hogy egy projekt attól, hogy különleges tevékenységnek minősül, nem szükségszerűen kockázatos; ugyanakkor a különleges tevékenységnek minősülés oka az is lehet, hogy a projekt finanszírozását mesterségesen kockázatos módon strukturálták, és így a nagyon alacsony kockázatú projektekből könnyen válhatnak magas kockázatú projektek; hangsúlyozza, hogy a projekt kritériumainak alkalmazását semmiképpen sem szabad enyhíteni, csak hogy a mozgósított beruházások 315 milliárd EUR politikai célkitűzését elérjék;

14.  kéri, hogy az EBB becsülje meg potenciális középtávú éves hitelezési kapacitását, figyelembe véve az ESBA-t és az esetleges szabályozási fejleményeket, és továbbra is évi 70-75 milliárd EUR összegben hitelezzen – a programokból származó nyereségek, visszafizetések stb. felhasználásával –, az ESBA-t pedig kiegészítő eszközként alkalmazza; megállapítja, hogy ez azt jelentené, hogy az EBB üzleti volumene 75 milliárd EUR helyett összesen legalább 90 milliárd EUR-t ér el;

15.  fontosnak tekinti annak elemzését, hogy a 15-ös tervezett tőkeáttétel megfelelően képessé teszi-e az ESBA-t a magasabb kockázatot hordozó, magas színvonalú projektek támogatására, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen erről értékelést; emlékeztet arra, hogy a 15-ös tőkeáttétel portfólió-alapú, és kiválasztása az EBB finanszírozási tapasztalatán alapult, azzal a céllal, hogy kezeljék a piac nem megfelelő működéseit; felhív arra, hogy a volumenkövetelmény kiegészítéseként mérjék fel az ESBA által elérendő közcélokat; javasolja, hogy vegyék figyelembe a párizsi éghajlatváltozási konferencián (COP21) az Unió által kitűzött célokat; sürgeti az EBB-t az eddig elért tőkeáttétel és az ennek alapját képező számítási mód nyilvánosságra hozására;

16.  hangsúlyozza, hogy a kis projektek hozzájutása a számukra szükséges finanszírozási forrásokhoz gyakran nehézségekbe ütközik; aggodalommal állapítja meg, hogy a kis projektek méretük miatt, sőt állítólagos nem támogathatóságuk miatt, nem mernek az ESBA általi finanszírozásra pályázni; rámutat arra, hogy egy kis projekt is jelentős hatást fejthet ki nemzeti vagy regionális szinten; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) szakmai segítségnyújtását, amely elengedhetetlen szerepet játszik a kis projektek projektgazdáinak tanácsadása és támogatása tekintetében a projektek beruházási platformok vagy keretmegállapodások útján történő strukturálása és összevonása során; kéri az irányítóbizottságot, hogy vizsgálja meg a kérdést, és tegyen javaslatokat e helyzet kiigazítására;

Ágazati diverzifikáció

17.  hangsúlyozza, hogy az ESBA keresletvezérelt eszköz, amelyet ugyanakkor a rendeletben megállapított és az irányítóbizottság által meghatározott politikai célkitűzéseknek kell irányítania; felhív a kielégítetlen beruházási igénnyel rendelkező, ugyanakkor az ESBA-t teljes mértékben kiaknázni eddig nem tudó ágazatok alaposabb tájékoztatására; e tekintetben megjegyzi, hogy a beruházási kereslet fellendítése érdekében több uniós makrogazdasági szintű intézkedésre lenne szükség;

18.  üdvözli, hogy az ESBA finanszírozása az ESBA-rendeletben meghatározott valamennyi ágazatra kiterjed; rámutat ugyanakkor, hogy bizonyos ágazatok alulreprezentáltak, nevezetesen ilyen a szociális infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás ágazata, amelynek eddig az ESBA által jóváhagyott finanszírozások csupán 4%-a jutott; megállapítja, hogy ez számos különböző oknak betudható, például annak, hogy bizonyos ágazatokban esetleg nem tudnak az ESBA-ról, és korlátozottabb technikai ismeretekkel rendelkeznek az efféle eszközökre irányuló pályázati lehetőségekről, vagy amiatt is történhet, hogy az ESBA létrehozása idején egyes ágazatok eleve jobb befektetési lehetőségeket kínáltak jól előkészített, hitelképes projektjeikkel; kéri az EBB-t, hogy ezzel összefüggésben elemezze, hogyan lehet az ágazati diverzifikációt javítani, a rendeletben meghatározott célkitűzésekhez kapcsolódva, továbbá hogy az ESBA-támogatás más ágazatokra kiterjeszthető-e;

19.  emlékeztet arra, hogy a COP21 konferencián az EU által elfogadott éghajlat-változási megállapodás nyomán jelentős elmozdulásra van szükség a fenntartható beruházások irányába, amit az ESBA-nak teljes mértékben támogatnia kell; hangsúlyozza, hogy az ESBA keretében történő beruházásoknak összhangban kell lenniük e kötelezettségvállalással; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos jelentéstételt;

20.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a hosszú távú projektekre – például a távközlési hálózatokra vagy az új és fejlettebb technológiákra jellemző viszonylag kockázatos projektekre – fordított erőforrások arányát; kiemeli, hogy a széles sávú és 5G-infrastruktúrák, a kiberbiztonság, a hagyományos gazdaság digitalizálása, a mikroelektronika, a nagyteljesítményű számítástechnika terén megvalósuló beruházások tovább tudják csökkenteni a digitális szakadékot;

21.  sajnálattal állapítja meg, hogy a kezdeti felfutási (ún. ramp-up) fázisban még nem voltak koncentráció-határértékek; emlékeztet arra, hogy a közlekedési ágazat járult hozzá a legnagyobb mértékben az ESBA alaphoz – 8 milliárd EUR-ból 2,2 milliárd EUR-val, ami a teljes garanciaalap több mint 25%-át teszi ki; aggodalommal jegyzi meg, hogy a közlekedési ágazat az ESBA infrastrukturális és innovációs keretében igénybe vett, illetve rendelkezésre bocsátott beruházásoknak csak mintegy 13%-ában részesült, ami messze elmarad az egyes ágazatok számára megállapított 30%-os határértéktől; felhívja a beruházási bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a közlekedési ágazatbeli projektekre, mivel ezek képviselete a beruházási portfólióban még mindig nagyon gyenge, és a közlekedés jelentős szerepet játszik a gazdasági növekedésben és a fogyasztói biztonság szavatolásában;

Irányítás

22.  megállapítja, hogy az ESBA irányítási struktúráját az EBB-n belül teljes körűen végrehajtották; úgy ítéli meg, hogy – az ESBA hatékonyságának és elszámoltathatóságának javítása érdekében – elemezni kell, hogy az ESBA irányítási struktúrája milyen módon különíthető el teljes mértékben az EBB-étől;

23.  emlékeztet arra, hogy az ESBA napi szintű irányítása, a beruházási bizottság üléseinek előkészítése és az ülések elnöki teendőinek ellátása, továbbá a külső képviselet az ügyvezető igazgató feladata; emlékeztet arra, hogy az ügyvezető igazgatót helyettes ügyvezető igazgató segíti; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy szerepüket és különösen a helyettes ügyvezető igazgató szerepét a gyakorlatban nem határozták meg egyértelműen; kéri az EBB-t, hogy vizsgálja meg az ügyvezető igazgató és a helyettes ügyvezető igazgató feladatainak egyértelműbb meghatározását az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében; fontosnak tartja, hogy továbbra is az ügyvezető igazgató – a helyettes ügyvezető igazgató támogatásával – határozza meg a beruházási bizottság napirendjét; javasolja továbbá, hogy az ügyvezető igazgató alakítsa ki a beruházási bizottságon belüli lehetséges összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó eljárásokat, legyen elszámoltatható az irányítóbizottság felé, a kötelezettségek megsértése esetére pedig javasoljon szankciókat és módszereket ez utóbbiak végrehajtására; úgy véli, hogy az ügyvezető igazgató és a helyettes ügyvezető igazgató e feladatok végrehajtásával kapcsolatos hatásköre bővülhet, ha az EBB-vel szemben nagyobb mértékű autonómiát kapnak; kéri az EBB-t, hogy ennek megfelelően vizsgálja meg, hogyan biztosítható az ügyvezető igazgató és a helyettes ügyvezető igazgató fokozottabb függetlensége;

24.  emlékeztet arra, hogy az ESBA-projektek kiválasztása, az uniós garancia odaítélése és a beruházási platformokat és a nemzeti fejlesztési bankokat vagy intézményeket érintő műveletek jóváhagyása a beruházási bizottság szakértőinek a feladata; emlékeztet arra, hogy a szakértők függetlenek; aggasztják ezért a beruházási bizottság tagjait érintő dokumentált összeférhetetlenségek, amelyeket a jövőben mindenképpen el kell kerülni;

25.  úgy ítéli meg, hogy a projektek kiválasztása nem elég átlátható; hangsúlyozza, hogy az EBB-nek javítania kell az ESBA keretében általa jóváhagyott projektekre vonatkozó információk közzétételét, az addicionalitás és az eredménytábla, valamint a projekteknek az ESBA célkitűzéseihez való hozzájárulása megfelelő indokolásával együtt, különös tekintettel az ESBA-műveletek az Unión belüli beruházási hiányra gyakorolt várható hatására;

26.  kéri az EBB-t, hogy vizsgálja meg, milyen módon javítható az együttműködés a beruházási bizottság, az ügyvezető igazgató és az irányítóbizottság között; fontosnak tartja, hogy az ügyvezető igazgató továbbra is vegyen részt az irányítóbizottság ülésein, ami lehetővé teszi, hogy az ügyvezető igazgató tájékoztassa az irányítóbizottságot a jövőbeli tevékenységekről;

27.  javasolja, hogy elemezzék, hogyan tehetők átláthatóbbá az ESBA irányítási struktúrái a Parlament számára, továbbá elemezzék a Parlament által kinevezett további teljes jogú tag irányítóbizottságba való delegálásának lehetőségét; sürgeti, hogy az ESBA irányító szervei saját kezdeményezésükre osszák meg a Parlamenttel az információkat;

Nemzeti fejlesztési bankok

28.  emlékeztet arra, hogy az ESBA sikeréhez a nemzeti fejlesztési bankok – szakértelmük okán – elengedhetetlenek, hiszen közel vannak a helyi piacokhoz, és jól ismerik azokat; úgy ítéli meg, hogy a szinergiákat az eddigiekben nem aknázták ki a kívánt mértékben; megállapítja, hogy fennáll annak a kockázata, hogy az EBB kiszorítja a helyi intézményeket, és kéri az EBB-t, hogy javítsa a nemzeti és szubnacionális szintű partnerek bevonására való képességét; kéri az EBB-t, hogy biztosítsa a meglévő állami banki struktúrák erősítését, tevékenyen elősegítve ezzel a bevált gyakorlatok ezen intézmények közötti cseréjét és a piaci ismeretek bővülését; úgy véli, hogy e célból a nemzeti fejlesztési bankoknak együttműködési megállapodást kellene kötniük az Európai Beruházási Alappal; elismeri, hogy az ESBA és az EBB egyre inkább vállalja, hogy rosszabb minősítésű ügyletrészsorozatokkal foglalkozzon a nemzeti fejlesztési bankokkal együtt, és sürgeti e tendencia folytatását; kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy elemezzék, hasznos lenne-e a nemzeti fejlesztési bankok szakértőinek bevonása az irányítóbizottságba;

Beruházási platformok

29.  emlékeztet arra, hogy lehetőséget kell adni földrajzilag vagy tematikusan célzott, diverzifikált beruházások számára a projektek más forrásokból való finanszírozásának és összevonásának biztosításával; aggodalommal állapítja meg, hogy a legelső beruházási platformot csak 2016 harmadik negyedévében hozták létre, és ez a késedelem megakadályozza, hogy a kis méretű projektek kihasználhassák az ESBA kínálta lehetőségeket, valamint a határokon átnyúló projektek fejlődését; rámutat arra, hogy egyszerűsíteni kell a beruházási platformok létrehozására vonatkozó szabályokat; kéri az EBB-t és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot (EBTP), hogy a beruházások földrajzi és tematikus diverzifikálásának egyik módjaként mozdítsák elő a beruházási platformok igénybevételét;

30.  sürgeti, hogy az ESBA irányító szervei fordítsanak nagyobb figyelmet a beruházási platformokra, az utóbbiak által a beruházási akadályok leküzdése során jelentett előnyök lehető legjobb kihasználása érdekében, különösen a kevésbé fejlett pénzügyi piacokkal rendelkező tagállamokban; kéri az EBB-t, valamint annak nemzeti, helyi és regionális szerveit, hogy nyújtsanak több információt az érdekelt felek számára a platformokról, valamint a képzésük feltételeiről és kritériumairól; elismeri a helyi és regionális önkormányzatok stratégiai projektek azonosításában betöltött szerepét, és ösztönzi a részvételüket;

31.  javasolja a beruházási platformok további támogatási eszközeinek elemzését, ideértve a platformon keresztül benyújtott projektek jóváhagyásának előnyben részesítését, a kisebb projektek és a csoportos szerződések összevonását, továbbá a csoportos szerződések finanszírozási mechanizmusainak létrehozását; úgy véli, hogy különösen támogatni kell a nemzetközi platformokat, mivel számos energetikai és digitális projekt bír nemzetközi vonatkozással;

Pénzügyi eszközök

32.  emlékeztet arra, hogy az EBB új pénzügyi eszközt alakított ki az ESBA számára, hogy a magas kockázatú finanszírozáshoz szabott termékek álljanak rendelkezésre; sürgeti az EBB-t, hogy növelje még jobban hozzáadott értékét az olyan kockázatosabb pénzügyi termékekre összpontosítva, mint az alárendelt finanszírozás és a tőkepiaci eszközök; aggodalmának ad hangot a projektgazdák azon kritikája miatt, miszerint a rendelkezésre bocsátott finanszírozási eszközök nem felelnek meg a projektigényeknek (magas kockázatú projekteknél az évente kifizetett kisebb összegek helyett gyakran a finanszírozási időszak elején van szükség a pénzre, hogy el lehessen indítani a beruházásokat), továbbá mivel egyes beruházók hangsúlyozzák, hogy a megfelelő magántőkeeszközök hiánya miatt egyelőre nem tudnak részt venni az ESBA-ban; kéri az EBB-t, hogy ezt vizsgálja meg a projektgazdákkal és a beruházókkal együttműködve; felhívja továbbá az EBB-t, hogy vizsgálja meg, miként tudná a zöldkötvények fejlesztése maximalizálni az ESBA-ban rejlő potenciált a kedvező környezeti és/vagy éghajlati hatásokkal járó projektek finanszírozása tekintetében;

Földrajzi diverzifikáció

33.  üdvözli, hogy 2016 végéig mind a 28 ország kapott ESBA-finanszírozást; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy 2016. június 30-án az ESBA-támogatás 91%-a az EU-15-be irányult, az EU-13 pedig mindössze 9%-ot kapott; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ESBA-támogatás nagy része csak néhány országot érint, ahol a beruházási hiány már eleve az uniós átlag alatt van; rámutat, hogy a kedvezményezett országokon belül gyakran egyenlőtlen az ESBA-finanszírozású projektek földrajzi eloszlása; úgy véli, hogy fennáll a területi koncentráció kockázata, és ezért rámutat arra, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kevésbé fejlett és elszigetelt régiókra mind a 28 tagállamban; felhívja az EBB-t, hogy biztosítson további technikai segítségnyújtást azoknak az országoknak, amelyek kevésbé részesültek az ESBA-ból;

34.  elismeri, hogy a GDP és a jóváhagyott projektek száma között összefüggés van; elismeri, hogy a nagyobb tagállamok élhetnek a fejlettebb tőkepiacok előnyeivel, és ezért nagyobb valószínűséggel tudnak piacvezérelt eszközt – mint amilyen az ESBA is – igénybe venni; hangsúlyozza, hogy az EU-13-ban tapasztalt alacsonyabb mértékű ESBA-támogatás más tényezőknek is betudható, például a projektek kis méretének, egy adott régió periférikus földrajzi elhelyezkedésének és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) jelentette versenynek; aggodalommal figyeli ugyanakkor, hogy a támogatás aránytalanul nagy mértékben irányul bizonyos országokba, és hangsúlyozza, hogy a földrajzi megoszlást illetően – különösen a kulcsfontosságú ágazatokban – további diverzifikálásra van szükség a gazdaságok termelékenységének és fenntarthatóságának korszerűsítése és javítása révén, kiemelt hangsúlyt helyezve a technológiai fejlesztésre; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban és térképezze fel a jelenlegi földrajzi megoszlás okait;

Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP)

35.  rendkívül fontosnak tartja az EBTP működését; úgy ítéli meg, hogy az EBTP azon feladata, hogy a projektciklus valamennyi szakaszában biztosított átfogó tanácsadási és technikai segítségnyújtás egyablakos ügyintézéseként működjön, nagyrészt kielégíti a hatóságok és a projektgazdák technikai segítségnyújtás iránti, egyre növekvő igényét;

36.  örömének ad hangot amiatt, hogy az EBTP 2015 szeptembere óta működik, és végrehajtására gyorsan sor került; elismeri, hogy az EBTP szolgáltatásait – eddigi fennállásának rövid időszaka és a kezdeti szakasz személyzethiánya miatt – nem alakították ki teljes körűen, és hogy a tevékenység elsősorban a projektfejlesztéssel és - strukturálással, a szakpolitikai tanácsadással és a projektek átvilágításával kapcsolatos támogatásnyújtásra összpontosít; rámutat, hogy különböző szakterületekről érkező szakemberek felvételével bővíteni kell az EBTP létszámát annak érdekében, hogy célzottabb tanácsadásban, kommunikációban és támogatásban részesüljenek azok az ágazatok, melyek jelenleg nem tudják teljes mértékben kihasználni az ESBA által nyújtott lehetőségeket;

37.  meggyőződése, hogy az EBTP kulcsszerepet játszhat az ESBA végrehajtásában mutatkozó számos hiányosság kezelésében; határozott véleménye, hogy ennek során kezdeményezőbbnek kell lennie bizonyos területeken, például a beruházási platformok létrehozásában biztosított támogatás nyújtásakor, tekintettel arra is, hogy ez utóbbiak fontosak a kisebb projektek finanszírozásában; hangsúlyozza az EBTP szerepét a más uniós források ESBA-val való együttes igénybevétele során nyújtott tanácsadásban;

38.  úgy ítéli meg ehhez hasonlóan, hogy az EBTP aktívan hozzájárulhat a földrajzi és az ágazati diverzifikáláshoz, nem csupán azzal, hogy szolgáltatásnyújtásába valamennyi régiót és több ágazatot bevon, hanem az EBB számára a műveletek elindításakor nyújtott támogatással is; úgy véli, hogy az EBTP fontos szerepet játszhat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzésének elérésében;

39.  emlékeztet arra, hogy az ESBA-rendelet szerint az EBTP-nek a helyi ismeretekre kell építenie az ESBA által nyújtott támogatás Unió-szerte történő előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy e területen komoly fejlesztésekre, nevezetesen az érintett nemzeti intézményekkel való együttműködés fokozására van szükség; nagyon fontosnak tartja a helyi szintű szolgáltatásnyújtást, továbbá az egyedi helyzetek és a helyi igények figyelembe vételét, különösen azokban az országokban, ahol nincsenek tapasztalt nemzeti fejlesztési intézmények vagy nemzeti fejlesztési bankok; úgy ítéli meg, hogy ennek figyelembe vétele érdekében más helyi szolgáltatókkal is javítani kell a kapcsolatokat;

40.  arra számít, hogy az EBTP haladéktalanul lezárja a munkaerő-felvételi eljárásokat, és személyzetének létszáma teljes lesz; kételyeinek ad hangot ugyanakkor azt illetően, hogy az előirányzott személyzeti kapacitás elegendő lesz-e az EBTP számára a szükséges tanácsadási szolgáltatások nyújtásához és ahhoz, hogy megbirkózzon a fokozott munkateherrel és kibővült feladatkörével;

41.  hangsúlyozza, hogy az EBTP-nek javítania kell szolgáltatásai profilján, fejlesztenie kell a kommunikációt, tevékenységeivel kapcsolatban pedig ismeretterjesztést kell folytatnia az EBTP érdekelt felei körében; úgy ítéli meg, hogy e cél eléréséhez valamennyi releváns kommunikációs csatornát igénybe kell venni, úgy nemzeti, mint helyi szinten;

A Beruházási Projektek Európai Portálja (BPEP)

42.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság csak 2016. június 1-jén, majdnem egy évvel az ESBA-rendelet elfogadását követően indította el a Beruházási Projektek Európai Portálját (BPEP); megállapítja, hogy a portál most működik, és jelenleg 139 projekt szerepel rajta, azonban véleménye szerint ez még mindig nagyon elmarad az ESBA-rendelet elfogadásakor tervezett lehetőségektől;

43.  úgy ítéli meg, hogy az BPEP felhasználóbarát platformot biztosít a projektgazdák számára, amelyen a beruházási projektjeik ismertsége átlátható módon fokozható; úgy véli ugyanakkor, hogy a portál sikere saját láthatóságának jelentős mértékű növelésétől függ, hogy azt a beruházók és a projektgazdák általánosságban hasznos, megbízható és hatékony eszközként tarthassák számon; sürgeti a Bizottságot, hogy bevált kommunikációs tevékenységek útján aktívan törekedjen ennek megvalósítására;

44.  megállapítja, hogy a BPEP létrehozásával és fejlesztésével, kezelésével, technikai támogatásával és karbantartásával, továbbá tárhelyének biztosításával kapcsolatos költségeket jelenleg uniós költségvetésből fedezik, az EBTP számára előirányzott évi 20 millió EUR keretében. emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a magán projektgazdákat a projektjeik portálon való regisztrálása fejében terhelő díjak a BPEP külső címzett bevételeinek minősülnek, és a jövőben ezek lesznek a BPEP elsődleges finanszírozási forrásai;

Garancia

45.  emlékeztet arra, hogy az EU visszavonhatatlan és feltétel nélküli garanciát biztosít az EBB számára az ESBA keretében megvalósuló finanszírozási és beruházási műveletekre; meggyőződése, hogy az uniós garancia biztosította, hogy az EBB nagyobb kockázatot vállaljon az infrastruktúra és innováció ablak esetében, és lehetővé tette a COSME és az InnovFin keretébe tartozó kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok kkv-ablak révén támogatott finanszírozásának növelését és az időszak elejére való ütemezését; úgy véli, hogy az EBB szokásos hitelezési műveleteinek 25 millió eurós küszöbértékét nem szabadna az ESBA-ra alkalmazni azért, hogy növelni lehessen a kisebb projektek finanszírozását, és hogy meg lehessen könnyíteni a kkv-k és más potenciális kedvezményezettek hitelhez jutását;

46.  hangsúlyozza, hogy a fokozott piaci keresletet tükröző, nagyon sok benyújtott pályázatnak köszönhetően a kkv-ablakot – a hatályos jogszabályi keret értelmében – további 500 millió EUR-val erősítették meg az infrastruktúra és innováció ablak hitelállományából; üdvözli, hogy az ESBA-rendelet rugalmasságának köszönhetően a kiegészítő finanszírozás kedvezményezettjei a kkv-k és a kisebb közepes piaci tőkeértékű vállalatok voltak; szándékában áll szorosan nyomon követni a két ablak keretében nyújtott garancia odaítélését; megjegyzi továbbá, hogy a 2016. június 30-i állapot szerint az infrastruktúra és innováció ablak keretében aláírt műveletek csak a teljes célösszeg 9%-át érték el;

47.  emlékeztet arra, hogy az uniós garanciaalapot elsődlegesen az uniós költségvetésből finanszírozzák; figyelembe vesz valamennyi releváns értékelést, amely szerint a garanciaalap jelenlegi 50%-os feltöltési aránya körültekintő és megbízható a potenciális veszteségek fedezése tekintetében, és hogy az uniós költségvetést eleve védi egy kiigazított 35%-os célérték; szándékában áll megvizsgálni, hogy az alacsonyabb célértékre irányuló javaslatoknak van-e hatása a kiválasztott projektek minőségére és jellegére; hangsúlyozza, hogy az EBB vagy az EBA műveleteinek hiányosságai miatt az eddigiekben nem került sor lehívásra;

Jövőbeli finanszírozás, az alap kapacitása

48.  megállapítja, hogy a Bizottság az ESBA kibővítését javasolta, úgy az időtartamot, mint a pénzügyi kapacitást tekintve, és hogy ez hatással lehet az uniós költségvetésre; szándékának ad hangot alternatív finanszírozási javaslatok benyújtására;

49.  emlékeztet arra, hogy a tagállamokat felkérték arra, hogy járuljanak hozzá az ESBA-hoz annak kapacitásbővítése érdekében, ezáltal lehetővé téve, hogy az alap magasabb kockázatú beruházásokat támogasson; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az ilyen beruházásokat a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet(8) 5. cikke és a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet(9) 3. cikke értelmében eseti intézkedésnek lehet tekinteni, a tagállamok nem vettek részt a kezdeményezésben; tájékoztatást kér az EBB-től és a Bizottságtól arról, hogy tettek-e erőfeszítéseket időközben arra, hogy meggyőzzék a tagállamokat az ESBA-hoz való hozzájárulást illetően, továbbá hogy képesek-e további beruházókat vonzani; kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy fokozzák ezzel kapcsolatos erőfeszítéseiket;

Komplementaritás más uniós finanszírozási forrásokkal

50.  megállapítja, hogy a Bizottság és az EBB az ESBA és az uniós költségvetés pénzügyi eszközei között fennálló átfedések és verseny ismeretében elfogadta az ESBA és az esb-alapok szerinti finanszírozás együttes igénybevételének ajánlásáról szóló iránymutatásokat; rámutat, hogy az ESBA és az esb-alapok szerinti finanszírozás együttes igénybevétele nem mehet az esb-alapok támogatásfinanszírozási szintjének és tematikájának kárára; rámutat ugyanakkor a jogosultsági kritériumokkal, a szabályozással, a jelentéstételi határidőkkel és az állami támogatási szabályok alkalmazásával kapcsolatosan továbbra is fennálló nehézségekre, amelyek megakadályozzák az együttes igénybevételt; üdvözli a tényt, hogy a Bizottság ezekkel a költségvetési rendelet módosítására irányuló javaslatában már foglalkozni kezdett, és reményét fejezi ki, hogy erre a felülvizsgálatra mielőbb sor kerül az alapok kombinált használatának leegyszerűsítése, továbbá a verseny és az átfedések elkerülése érdekében; úgy véli, hogy további erőfeszítésekre van szükség, és hogy a beruházási terv második és harmadik pillére ezeknek kulcseleme;

51.  javasolja, hogy a Bizottság rendszeres jelentéseiben sorolja fel azokat a projekteket, amelyek számára előnyös az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által nyújtott támogatás ESBA-val való ötvözése;

52.  megjegyzi, hogy a köz- és magánszféra partnerségén alapuló közlekedési infrastrukturális projekteknek általában „a felhasználó fizet” elvre kell épülniük, hogy kevesebb teher nehezedjen az állami költségvetésekre és az adófizetőkre az infrastruktúra megépítése és fenntartása kapcsán; hangsúlyozza, mennyire fontos a különféle típusú uniós finanszírozások összehangolása annak érdekében, hogy az uniós közlekedési szakpolitikai célkitűzések az egész Unióban teljesülnek, és hogy ne támogassák a PPP-típusú finanszírozásokat a strukturális alapok kárára;

Adózás

53.  mélyen aggasztja, hogy egyes esetekben az EBB az ESBA útján olyan projekteknek nyújtott támogatást, amelyekben adóparadicsomokban működő cégek is részt vesznek; sürgeti az EBB-t és az EBA-t, hogy tartózkodjanak az adókikerülést célzó struktúrák felhasználásától vagy az azokban való részvételtől, ideértve különösen az agresszív adótervezési rendszereket és – a vonatkozó uniós jogszabályokban, többek között bizottsági ajánlásokban és közleményekben foglaltak szerint – az adózásra vonatkozó uniós jó közigazgatási elveknek nem megfelelő gyakorlatokat; elvárja, hogy egyetlen befektető vagy projektgazda se függhessen olyan személytől vagy vállalattól, amely a nem együttműködő adóügyi joghatóságok elkészítendő közös uniós listáján szereplő országokban végez tevékenységet;

Kommunikáció és ismertség

54.  megállapítja, hogy számos projektgazda nem tud az ESBA létezéséről, vagy pedig nincs elegendő ismerete arról, hogy az ESBA mit kínálhat a számára, melyek a konkrét támogathatósági feltételek, és milyen konkrét lépéseket kell megtenni a finanszírozás igényléséhez; hangsúlyozza, hogy az ESBA mibenlétével, az általa kínált egyedi termékekkel és szolgáltatásokkal, továbbá a beruházási platformok és a nemzeti fejlesztési bankok szerepével kapcsolatos ismeretterjesztés érdekében további erőfeszítésekre van szükség, beleértve az adott uniós nyelven biztosított célzott technikai segítségnyújtást azokban a tagállamokban, amelyek eddig kevésbé vették igénybe az ESBA-t;

55.  kéri, hogy fordítsanak le minden tájékoztató vagy a finanszírozási eljárás részét képező anyagot mindegyik tagállam nyelvére, hogy megkönnyítsék a helyi szintű tájékozódást és hozzáférést;

56.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közvetlenül a pénzügyi közvetítők – akik ezzel uniós finanszírozás elosztásáért válnak felelőssé – számára nyújtott támogatás olyan helyzeteket eredményezhet, amelyekben a végső kedvezményezett nem tud arról, hogy az ESBA finanszírozásában részesül, és kéri az ESBA láthatóságának javítását célzó megoldások megtalálását; felhív ezért arra, hogy az EBB az ESBA-szerződésekben szerepeltessen külön szakaszt, amelyből kiderül a projektgazda számára, hogy a kapott finanszírozás mögött az ESBA/EU költségvetése áll;

Kiterjesztés

57.  elismeri, hogy az ESBA önmagában – és kis léptékben – valószínűleg nem lesz képes az európai beruházási hiány felszámolására, mégis központi pillére az uniós beruházási tervnek, és jelzi, hogy az EU kezelni kívánja e problémát; további javaslatokat kér az európai beruházások tartós ösztönzésének mikéntjéről;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.
(2) http://www.eib.org/attachments/strategies/efsi_2015_report_ep_council_en.pdf
(3) http://www.eib.org/attachments/ev/ev_evaluation_efsi_en.pdf, 2016. szeptember
(4) A 2016. november 14-i jelentés, https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/ey-report-on-efsi_en.pdf
(5) HL C 465., 2016.12.13., 1. o.
(6) HL C 268., 2015.8.14., 27. o.
(7) HL C 195., 2015.6.12., 41. o.
(8) HL L 209., 1997.8.2., 1. o.
(9) HL L 209., 1997.8.2., 6. o.


A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend
PDF 391kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről (2017/2003(INI))
P8_TA(2017)0271A8-0195/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egységes piacra vonatkozó stratégiáról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „a fuvarozással foglalkozó kisvállalkozások új lehetőségeiről, ideértve az együttműködésre épülő üzleti modelleket” című, 2016. november 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a magas szintű versenyképességi és növekedési munkacsoport 2016. szeptember 12-i ülésére és az elnökség vitaanyagára(4);

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356),

–  tekintettel az „Online platformok és a digitális egységes piac – Lehetőség és kihívás Európa számára” című, 2016. május 25-i bizottsági közleményre (COM(2016)0288),

–  tekintettel „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0550),

–  tekintettel az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i bizottsági közleményére (COM(2015)0192),

–  tekintettel a 2016. szeptember 29-i Versenyképességi Tanácsra és annak kimenetelére,

–  tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (szolgáltatási irányelv),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(6),

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, valamint a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv)(7),

–  tekintettel az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására vonatkozó iránymutatásról szóló, 2016. május 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0163),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(9),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a „Közösségi gazdaság és online platformok: a városok és régiók közös álláspontja” című, 2016. december 7-i véleményére(10),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a közösségi gazdaságról szóló, 2016. december 15-i véleményére(11),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire (A8-0195/2017),

A.  mivel a közösségi gazdaság jelentősen növekedett az elmúlt években a felhasználók, tranzakciók és bevételek tekintetében, ami átformálta a termékek és szolgáltatások nyújtásának módját és számos területen kihívás elé állította a piacon jelen lévő gazdasági modelleket;

B.  mivel az Európai Unió állampolgárai szempontjából a közösségi gazdálkodás társadalmilag hasznos;

C.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) az európai gazdaság fő motorjai, 2014-es adatok alapján a pénzügyi ágazaton kívül a vállalkozások 99,8%-át képviselik, és a munkahelyek kétharmadát biztosítják;

D.  mivel az Unióban működő vállalkozások csupán 1,7%-a használja ki teljes mértékben a korszerű digitális technológiákat, ezzel szemben 41%-uk egyáltalán nem használja azokat; mivel valamennyi ágazat digitalizációja kulcsfontosságú az uniós versenyképesség fenntartása és fejlesztése szempontjából;

E.  mivel a Bizottság közelmúltban elkészített jelentése szerint az európai fogyasztók 17%-a vette igénybe a közösségi gazdaság által nyújtott szolgáltatásokat, és 52%-uk tudott a kínált szolgáltatásokról(12);

F.  mivel nincsenek hivatalos statisztikák a közösségi gazdaságban foglalkoztatottak számáról;

G.  mivel a közösségi gazdaság a fiatalok, a migránsok, a részmunkaidőben dolgozók és az idősebb polgárok számára lehetőségeket kínál a munkaerőpiachoz való hozzáférésre;

H.  mivel a közösségi gazdasági modellek elősegíthetik a nők munkaerő-piaci és gazdasági részvételének fokozását, mivel lehetőséget kínál a rugalmas vállalkozási és foglalkoztatási formákra;

I.  mivel bár a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről szóló című bizottsági közlemény jó kiindulópontja lehet ezen ágazat előmozdításának és szabályozásának, az ezen területre vonatkozó elemzésekbe és ajánlásokba be kell vonni a nemek közötti egyenlőség szempontját és azoknak tükrözniük kell a vonatkozó megkülönböztetésellenes jogszabályok rendelkezéseit;

J.  mivel a társadalmi igazságosság és védelem előmozdítása – az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkében rögzítettek szerint – az uniós belső piac célkitűzései közé tartozik;

Általános szempontok

1.  üdvözli a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendet és hangsúlyozza, hogy ezt a közösségi gazdaságra vonatkozó kiegyensúlyozott, átfogóbb és nagyratörőbb uniós stratégia felé vezető első lépésnek kell tekinteni;

2.  úgy véli, hogy a közösségi gazdaság – felelősségteljesen fejlesztve –számottevő lehetőséget teremt a polgárok és a fogyasztók számára, akik profitálhatnak a megnövekedett versenyből, a személyre szabott szolgáltatásokból és az alacsonyabb árakból; kiemeli, hogy az ágazat növekedését a fogyasztók határozzák meg, ami nagyobb fogyasztói szerepvállalást tesz lehetővé;

3.  hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni a növekedést a vállalkozások számára a határokon átnyúló fejlődést hátráltató akadályok, párhuzamosságok és széttöredezettség megszüntetése révén;

4.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a jogi egyértelműséget, és ne tekintsék a közösségi gazdaságot a hagyományos gazdaságra irányuló fenyegetésnek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közösségi gazdaságot ne korlátozó, hanem elősegítő és előmozdító módon szabályozzák;

5.  egyetért azzal, hogy a közösségi gazdaság új és érdekes vállalkozási lehetőségeket, munkahelyeket teremthet és gazdasági növekedést idézhet elő, valamint gyakran hozzájárul egy nem csupán hatékonyabb, de társadalmilag és környezetileg is fenntarthatóbb gazdasági rendszerhez, ekképp lehetővé teszi az egyébként nem kellően kihasznált erőforrások és eszközök jobb elosztását, valamint hozzájárul a körforgásos gazdaságba való átmenethez;

6.  elismeri ugyanakkor, hogy a közösségi gazdaság jelentős hatást gyakorolhat a régóta fennálló szabályozott üzleti modellekre számos stratégiai jelentőségű ágazatban, mint például a szállítás, szállás, vendéglátóipar, szolgáltatások, kiskereskedelem és pénzügyek; megérti a hasonló gazdasági szereplőkre vonatkozó különböző jogi mércék alkalmazásához kapcsolódó kihívásokat; meggyőződése, hogy a közösségi gazdaság megerősíti a fogyasztók pozícióját, új munkalehetőségeket kínál és erősítheti az adózási fegyelmet, hangsúlyozza ugyanakkor a magas szintű fogyasztóvédelem, valamint a munkavállalói jogok és az adófizetési kötelezettségek teljes tiszteletben tartása biztosításának fontosságát; elismeri, hogy a közösségi gazdaság hatással van a városi és a vidéki környezetre egyaránt;

7.  rámutat, hogy a vállalkozók, a fogyasztók és a hatóságok nincsenek tisztában azzal, hogy bizonyos területeken hogyan alkalmazzák a jelenlegi szabályokat, ezért foglalkozni kell a szabályozást érintő szürke zónákkal, továbbá aggodalmának ad hangot az egységes piac szétaprózódása miatt; tisztában van azzal, hogy nem megfelelő irányítás mellett ezek a változások az egyéni jogok gyakorlására és a fogyasztók védelmére vonatkozó szabályok és korlátozások tekintetében jogbizonytalanságot eredményezhetnek; meggyőződése, hogy a szabályozást hozzá kell igazítani a digitális kor támasztotta elvárásokhoz, és rendkívül aggasztja az a negatív hatás, amelyet a közösségi gazdaságban részt vevő európai induló innovatív vállalkozásokkal és a nonprofit szervezetekkel kapcsolatos jogi szabályozás bizonytalansága és a szabályok összetettsége fejt ki;

8.  úgy véli, hogy – adott esetben – egy dinamikus és átlátható jogi környezet kialakítása a közösségi gazdaság Unión belüli virágzásának és fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele;

Közösségi gazdaság az Unióban

9.  hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaságra nem csak mint árukat és szolgáltatásokat kínáló új üzleti modellek gyűjteményére, hanem mint a társadalom és a gazdaság közötti integráció új formájára kell tekinteni, ahol a szolgáltatások a társadalmi kapcsolatok keretébe helyezett gazdasági viszonyokat és új közösségi és üzleti formákat létrehozó, egymástól nagyon eltérő kapcsolatokon alapulnak;

10.  megállapítja, hogy a közösségi gazdaság Európában néhány sajátossággal bír, ami a főleg kis- és középvállalkozásokból és mikrovállalkozásokból álló európai üzleti szerkezetet is tükrözi; hangsúlyozza, hogy olyan üzleti környezetet kell biztosítani, ahol az együttműködési platformok növekedni tudnak és magas szinten versenyképesek a globális piacon;

11.  megjegyzi, hogy az európai vállalkozók láthatóan nyitottak a szociális célú együttműködési platformok létrehozására, és elismeri, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az együttműködésen alapuló közösségi gazdaság iránt;

12.  hangsúlyozza a bármilyen nemű hátrányos megkülönböztetés oly módon történő megelőzésének fontosságát, hogy a közösségi szolgáltatásokhoz hatékony és egyenlő hozzáférést biztosítanak;

13.  úgy véli, hogy a közösségi gazdaság keretében nyilvánosan hirdetett és nyereség céljából kínált szolgáltatások a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelv(13) hatálya alá tartoznak, és ezért összhangban kell állniuk a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvével;

Uniós szabályozói keret: a közösségi gazdaság résztvevői, fogyasztók, együttműködési platformok

14.  elismeri, hogy miközben a közösségi gazdaság bizonyos területeit szabályozzák, többek között nemzeti és helyi szinten, más területek a szabályozás szempontjából szürke zónába esnek, mivel nem minden esetben egyértelmű, mely uniós szabályok alkalmazandók, így a nemzeti, regionális és helyi szabályozás miatt jelentős különbségek tapasztalhatóak a tagállamok között és az ítélkezési gyakorlatban, ami az egységes piac szétdarabolódásának veszélyével járhat;

15.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy felszámolja a jelenlegi széttöredezettséget, ugyanakkor sajnálkozásának ad hangot amiatt, hogy a vonatkozó közleményben nem derül fény a létező uniós jogszabályoknak a különböző együttműködési gazdasági modellekre való alkalmazhatóságára; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük a meglévő jogszabályok végrehajtását, és felhívja a Bizottságot, hogy olyan végrehajtási keretet célozzon meg, amely támogatja a tagállamokat különösen a szolgáltatási irányelvvel és a fogyasztóvédelmi joganyaggal kapcsolatos törekvéseikben; felhívja a Bizottságot, hogy a jogszabályok helytelen vagy nem megfelelő végrehajtásának megállapítása esetén vegye igénybe az e téren rendelkezésre álló eszközöket, ideértve a kötelezettségszegési eljárásokat is;

16.  hangsúlyozza, hogy az együttműködési platformok és szolgáltatók számára a szerződésekben és a másodlagos jogban foglaltak szerint szükségszerű, indokolt és arányos, továbbá egyszerű és világos piacra jutási követelményeket kell biztosítani; kiemeli, hogy ezek megállapítását attól kell függővé tenni, hogy a szolgáltatást szakember vagy magánember kínálja, enyhébb jogi követelményeket kiróva így a közösségi szolgáltatókra, biztosítva a minőségi szabványokat és a magas szintű fogyasztóvédelmet, valamint figyelembe véve az ágazati különbségeket;

17.  elismeri annak szükségességét, hogy a digitális platformokhoz és a közösségi gazdasághoz kapcsolódó hagyományos és új szereplők, valamint szolgáltatások vállalkozásbarát környezetben, egészséges verseny és a jogszabályi változások átláthatósága mellett fejlődjenek; egyetért azzal, hogy a piacrajutási és egyéb követelményeknek a szolgáltatási irányelv összefüggésében való értékelése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a közösségi gazdaság üzleti modelljeinek sajátosságait;

18.  arra biztatja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve nyújtson további útmutatást, melyben a hivatásszerű és közösségi szolgáltatók megkülönböztetésére vonatkozó hatékony kritériumokat állapít meg, ami elengedhetetlen a közösségi gazdaság tisztességes fejlődéséhez; rámutat, hogy ezeknek az útmutatásoknak jogbiztonságot és tiszta helyzetet kell teremteniük, és többek között figyelembe kell venniük a tagállamok eltérő jogszabályait és gazdasági helyzetét, például az eltérő jövedelemszintet, az ágazat jellemzőit, a mikro- és kisvállalkozások helyzetét, valamint a tevékenység haszonszerzési célját; úgy véli, hogy az uniós szintű általános alapelvek és kritériumok, illetve a nemzeti szintű határértékek megállapítása előremutató lehet, és kéri a Bizottságot, hogy készítsen erre vonatkozó tanulmányt;

19.  felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a határértékek meghatározása a mikro- és kisvállalkozások, valamint a közösségi szolgáltatások közti egyenlőtlenség kialakulásának veszélyével járhat; úgy véli, hogy határozottan ajánlott kiegyenlített feltételeket biztosítani a szolgáltatók hasonló típusai számára; felszólít ezért a felesleges szabályozási terhek és piacra jutási követelmények eltávolítására valamennyi üzleti szereplő vonatkozásában, különösen a mikro- és kisvállalkozások esetében, mivel ezek hátráltatják az innovációt;

20.  üdvözli az Európai Bizottságnak a fogyasztóvédelmi jog megfelelőségének biztosítására és a jogszabályok megkerülése céljából a közösségi gazdasággal való visszaélés megelőzésére irányuló kezdeményezését; úgy véli, hogy a fogyasztók magas szintű és hatékony védelmet kell élvezzenek attól függetlenül, hogy a szolgáltatást professzionális vagy közösségi szolgáltató kínálja, különösen kiemeli annak jelentőségét, hogy biztosítsák a fogyasztók védelmét a magánszemélyek közötti ügyletekben, elismeri ugyanakkor, hogy a védelem egyes formáit önszabályozás révén is meg tudják valósítani;

21.  felhívja az alkalmi szolgáltatókat, hogy a professzionális szolgáltatókhoz hasonló módon tegyenek intézkedéseket a fogyasztóvédelmi szabályok teljes körű alkalmazásának és folyamatos tiszteletben tartásának biztosítására;

22.  megjegyzi, hogy a fogyasztóknak hozzáférést kellene biztosítani olyan információkhoz, melyekből megtudhatják, hogy a szolgáltatások más felhasználóinak recenzióit nem befolyásolták-e a szolgáltatók, például fizetett reklámokkal;

23.  szükségesnek tartja a nagyobb egyértelműséget a fogyasztóvédelem területén vitás kérdések esetén, és felszólítja az együttműködési platformokat, hogy hozzanak létre hatékony panasztételi eljárási és vitarendezési rendszereket, megkönnyítve ezáltal a fogyasztók számára jogaik gyakorlását;

24.  hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaság alapját nagyban a jó hírnév képezi, és hangsúlyozza, hogy e tekintetben alapvető fontosságú az átláthatóság; meggyőződése, hogy sok esetben a közösségi gazdaság megerősíti a fogyasztók pozícióját, és lehetővé teszi a számukra, hogy a technológia támogatásával aktív szerepet vállaljanak; hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaságban még mindig szükség van a fogyasztók védelmére vonatkozó szabályokra, különösen azokban a helyzetekben, ahol gazdasági szereplők által uralt a piac, aszimmetrikus az információcsere és nincs választási vagy versenylehetőség; kiemeli annak fontosságát, hogy minden egyes ügyletre vonatkozó jogi szabályozásról és az ebből következő jogokról és jogi kötelezettségekről megfelelő tájékoztatást biztosítsanak a fogyasztók számára;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy mielőbb egyértelműsítse az együttműködési platformok felelősségi rendszerét felelősségteljes magatartásuk fokozása, az átláthatóság, a nagyobb jogbiztonság biztosítása és ezáltal a felhasználói bizalom növelése érdekében; elismeri, hogy bizonytalanság van a téren, hogy egy platform alapul szolgáló szolgáltatást nyújt vagy csupán az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv szerinti információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújt; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy szolgáljon további iránymutatással erre vonatkozóan, és vizsgálja meg, hogy a szabályozási keret hatékonyabbá tétele érdekében szükség van-e további intézkedésekre; arra ösztönzi ugyanakkor az együttműködési platformokat, hogy e tekintetben hozzanak önkéntes intézkedéseket;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy újra vizsgálja meg az uniós jogszabályokat a közösségi vállalkozásokra vonatkozó szabályok kapcsán felmerülő bizonytalanságok eloszlatása és a nagyobb jogbiztonság érdekében és mérje fel, szükség van-e új vagy módosított szabályokra, különösen az aktív közvetítők, illetve a rájuk vonatkozó tájékoztatási és átláthatósági követelmények, a szerződésszegés és felelősségvállalás kérdésében;

27.  úgy véli, bármely új szabályozási keretnek a platformok önirányító képességét és kölcsönös felülvizsgálati mechanizmusait kell segítenie, mivel ezek hatékonynak bizonyultak és figyelembe veszik a fogyasztók közösségi szolgáltatásokkal kapcsolatos elégedettségét; meggyőződése, hogy maguk az együttműködési platformok aktív szerepet tudnak vállalni egy ilyen új szabályozási környezetben azáltal, hogy helyesbítik az aszimmetrikus információkat, különösen a felhasználók bizalmának erősítését célzó digitális ellenőrző mechanizmusok révén; megjegyzi ugyanakkor, hogy az önirányító képesség megléte nem helyettesíti az olyan szabályozás szükségességét, mint a szolgáltatásokról és az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvek, az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok és egyéb lehetséges szabályok;

28.  meggyőződése ezért, hogy a digitális bizalomépítő mechanizmusok, mint a felülvizsgálatok és visszajelzések, kulcsfontosságú részét alkotják a közösségi gazdaságnak; üdvözli az együttműködési platformok minden arra irányuló erőfeszítését és kezdeményezését, hogy elkerüljék a torzulásokat, és amelyek célja a minősítő és felülvizsgálati mechanizmusok megbízhatóságának és átláthatóságának fokozása megbízható reputációs kritériumok felállítása, garanciák vagy biztosítások bevezetése, közösségi szolgáltatók és a termelő-fogyasztók személyazonosságának ellenőrzése, valamint biztonságosabb és átláthatóbb fizetési rendszerek kidolgozása révén; úgy véli, hogy az olyan új technológiai fejlesztések, mint például a kétirányú minősítő mechanizmusok, a felülvizsgálatok független ellenőrzése és a tanúsítási rendszerek önkéntes elfogadása követendő példa lehet a visszaélések, manipulációk, a csalás és hamis visszajelzések elkerülésére; ösztönzi a közösségi platformokat, hogy hasznosítsák a bevált gyakorlatok tanulságait, valamint hívják fel a figyelmet felhasználóik jogi kötelezettségeire;

29.  hangsúlyozza azon módszerek pontos meghatározásának fontosságát, amelyek segítségével az algoritmusokon alapuló automatikus döntéshozatali rendszerek működnek, az algoritmusok tisztességes és átlátható volta biztosítása érdekében; arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést az uniós versenyjog tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a magánszférával és az érintett szabályozókkal együttműködve határozzon meg hatékony kritériumokat az algoritmusok elszámoltathatóságának elvére vonatkozóan az információalapú együttműködési platformok számára;

30.  hangsúlyozza, hogy értékelni kell a nagy adathalmazoknak a társadalom különböző szegmenseire gyakorolt lehetséges hatását, meg kell előzni hátrányos megkülönböztetést és meg kell vizsgálni a nagy adathalmazoknak a magánélethez való jogra gyakorolt lehetséges káros hatását; emlékeztet arra, hogy az EU az általános adatvédelmi rendeletben már kidolgozta az adatvédelem átfogó keretrendszerét, ezért felhívja az együttműködési platformokat, hogy ne hanyagolják el az adatvédelem kérdését, és átlátható módon tájékoztassák a szolgáltatásnyújtókat és a felhasználókat az összegyűjtött személyi adatokról és az adatkezelés módjáról;

31.  elismeri, hogy az uniós vívmányok számos szabálya már most is alkalmazható a közösségi gazdaságra; felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piac további széttagolódásának megelőzése érdekében vizsgálja meg, hogy a jobb szabályozási elvekkel és a tagállamok tapasztalataival összhangban szükség van-e egy uniós szabályozási keret továbbfejlesztésére; meggyőződése, hogy ezt a keretet adott esetben harmonizálni kell, továbbá e keretnek rugalmasnak, technológiai szempontból semlegesnek és időtállónak kell lennie az esetleg szükséges szektor-specifikus szabályozások mellett általános elvek és speciális szabályok kombinációjából kell állnia;

32.  hangsúlyozza a következetes jogszabályok jelentőségét annak biztosításában, hogy a belső piac mindenki számára megfelelően működjön, és felhívja a Bizottságot, hogy őrizze meg a munkavállalók és fogyasztók jogaira vonatkozó hatályos szabályozást és jogszabályokat, mielőtt új jogszabályokat vezet be, amelyek széttagolhatják a belső piacot;

Verseny és adózási fegyelem

33.  üdvözli, hogy a közösségi gazdaság fellendülése fokozta a versenyt, és rákényszerítette a meglévő szolgáltatókat, hogy a fogyasztók valódi igényeit tartsák szem előtt; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítson egyenlő versenyfeltételeket a hasonló szolgáltatásokat kínáló együttműködési platformok között, illetve az együttműködési platformok és a hagyományos vállalkozások között; hangsúlyozza az együttműködésen alapuló vállalkozások, különösen az induló vállalkozások megjelenését és térnyerését akadályozó tényezők azonosításának és kezelésének fontosságát; ebben a kontextusban kiemeli az adatok szabad áramlásának, hordozhatóságának és interoperabilitásának szükségességét, mivel ezek megkönnyítik a platformok közti váltást és megelőzik a szolgáltatóhoz való kötöttséget, amely jellemzők kulcsfontosságúak a nyílt és tisztességes verseny biztosításához és az együttműködési platformok felhasználói aktív részvételének elősegítéséhez, ugyanakkor figyelembe kell venni az összes piaci szereplő érdekét és a felhasználói, illetve a személyes adatok védelmét;

34.  üdvözli, hogy az online platformok révén könnyebben nyomon követhetővé váltak a gazdasági ügyletek, ami elősegíti az adójogszabályok betartását és végrehajtását, azonban aggodalmát fejezi ki az ágazatban eddig felmerült nehézségek miatt; hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaságot soha nem szabad az adókötelezettségek elkerülésének egyik módjaként használni; hangsúlyozza továbbá, hogy az adózási fegyelem és az adóbehajtás terén sürgető szükség van az illetékes hatóságok és az együttműködési platformok együttműködésére; elismeri, hogy ezen kérdéseket néhány tagállamban orvosolták és tudomásul veszi az e területen a köz- és magánszféra között sikeresen megvalósult együttműködést; felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztását, az illetékes hatóságok és érdekeltek bevonásával, dolgozzon ki az adójogszabályok betartását és végrehajtását elősegítő hatékony és innovatív megoldásokat többek között a határokon átnyúló adócsalások kockázatának kiszűrése érdekében; felkéri az együttműködési platformokat, hogy e téren vállaljanak aktív szerepet; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tisztázzák és egyezzenek meg abban, hogy a közösségi gazdaságban részt vevő különböző gazdasági szereplőknek adózási információkhoz kapcsolódó kötelezettségeik keretein belül mely információkat kell az adóhatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk;

35.  egyetért azzal, hogy funkcionálisan hasonló adózási követelményeket kell alkalmazni akár a hagyományos, akár a közösségi gazdaságban hasonló szolgáltatásokat kínáló vállalkozások esetében, és meggyőződése, hogy az adót ott kell megfizetni, ahol a nyereségre szert tesznek, és ahol nem kizárólag költség-hozzájárulásról van szó, ugyanakkor tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, és meg kell felelni a nemzeti és helyi adózási jogszabályoknak;

A munkaerőpiacra és a munkavállalók jogaira gyakorolt hatás

36.  hangsúlyozza, hogy a digitális forradalom jelentős hatást gyakorol a munkaerőpiacra, és hogy a közösségi gazdaság terén kibontakozó tendenciák a társadalom átfogó digitalizációján belüli jelenleg tapasztalható trend részei;

37.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a közösségi gazdaság új lehetőségeket és új, rugalmas, a munkába való visszatérést célzó útvonalakat kínál valamennyi felhasználó számára, különösen az önálló vállalkozók, a munkanélküliek, a jelenleg a munkaerőpiactól eltávolodott vagy olyan személyek számára, akik egyébként nem tudnának részt venni a munkaerőpiacon, így elősegítheti a munkaerőpiacra való belépést, különösen a fiatalok és perifériára szorult csoportok számára; ugyanakkor rámutat, hogy bizonyos körülmények között ez a fejlemény bizonytalan foglalkoztatottsági helyzetet is eredményezhet; hangsúlyozza, hogy a munkavállalóknak egyrészt munkaerőpiaci rugalmasságra, másrészt gazdasági és szociális biztonságára van szüksége, a tagállamokban kialakult szokásokkal és hagyományokkal összhangban;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a meglévő uniós szabályok alkalmazhatóságát a digitális munkaerőpiacra, és biztosítsa e szabályok megfelelő végrehajtását és betartását; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és más érintettekkel együtt proaktívan és az előrelátás logikája alapján értékeljék a jelenlegi jogszabályok reformjának szükségességét, beleértve a szociális biztonsági rendszereket, hogy lépést lehessen tartani a technológiai fejlődéssel, egyúttal biztosítva a munkavállalók védelmét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy koordinálják szociális biztonsági rendszereiket a juttatások hordozhatósága és a biztosítási idő összeszámítása érdekében, összhangban az uniós és a nemzeti jogszabályokkal; ösztönzi a szociális partnereket, hogy szükség esetén frissítsék a kollektív szerződéseket annak érdekében, hogy a meglévő munkahelyi védelmi normák a digitális munka világában is fennmaradhassanak;

39.  kiemeli a munkavállalói jogok – mindenekelőtt a munkavállalók szervezkedésre, kollektív fellépésre és kollektív szerződések tárgyalására vonatkozó jogai – nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban történő védelmének fontosságát a közösségi szolgáltatásokban, emlékeztet arra, hogy a közösségi gazdaságban dolgozó munkavállalók vagy foglalkoztatottak, vagy önálló vállalkozók a tényleges viszonyok alapján, és ennek megfelelően kell besorolni őket; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül biztosítsák a tisztességes munkakörülményeket és a megfelelő jogi és szociális védelmet a közösségi gazdaságban dolgozó valamennyi munkavállalónak, jogállásuktól függetlenül;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatásokat azzal kapcsolatban, hogy az uniós jog miként alkalmazandó a platformok különféle típusú üzleti modelljeire, annak érdekében, hogy szükség esetén orvosolni lehessen a foglalkoztatás és a társadalombiztosítás terén fennálló szabályozási hiányosságokat; úgy véli, hogy a platformgazdaság magas átláthatósági potenciálja lehetővé teszi a jó nyomon követhetőséget, összhangban a meglévő jogszabályok érvényesítésének céljával; kéri a tagállamokat megfelelő munkaügyi ellenőrzések végzésére az online platformokra vonatkozóan, valamint szankciók kiszabására a szabályok megszegése esetén, különösen a munka- és foglalkoztatási feltételeket, valamint a képesítésre vonatkozó követelményeket illetően; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a be nem jelentett munka és a színlelt önfoglalkoztatás problémáira ebben az ágazatban, és tűzzék a platformgazdaságot a be nem jelentett munka elleni küzdelemmel foglalkozó európai platform napirendjére; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást az ellenőrzések végzésére;

41.  hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani az alapvető jogokat és a megfelelő szociális védelmet a növekvő számú önálló vállalkozók számára, akik kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közösségi gazdaságban, ideértve a szervezett fellépéshez és –többek között a javadalmazásukra vonatkozó – kollektív tárgyaláshoz való jogot is;

42.  ösztönzi a tagállamokat, hogy ismerjék fel, hogy a közösségi gazdaság zavarokat is okozni fog, ezért néhány ágazat esetében dolgozzanak ki a szakképzést és az újbóli elhelyezkedés esélyének javítását támogató abszorpciós intézkedéseket;

43.  kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell a közösségi platform munkavállalói számára a digitális piaci értéküket jelentő minősítések és felülvizsgálatok hordozhatóságát, valamint garantálni kell a minősítések és felülvizsgálatok különféle platformok közötti átvihetőségét és összegyűjtését, miközben tiszteletben kell tartani az adatvédelemre és az egyéb érintett felek adatvédelmére vonatkozó szabályozást; tudomásul veszi, hogy a munkavégzés online értékelése tisztességtelen és önkényes gyakorlatokra nyújthat lehetőséget, amelyek kihatnak a közösségi platformok keretében munkát vállalók munkafeltételeire és javadalmazására, továbbá a munkaszerzési képességükre; úgy véli, hogy a minősítési és felülvizsgálati mechanizmusokat átlátható módon kell kialakítani, továbbá – a tagállamok jogszabályaival és gyakorlatával összhangban – megfelelő szinten tájékoztatni kell a munkavállalókat, illetve egyeztetni kell velük az ilyen mechanizmusok kidolgozásához használt általános kritériumokról;

44.  hangsúlyozza a naprakész készségek jelentőségét a munkavégzés változó világában, illetve annak biztosítását hogy valamennyi munkavállaló megfelelő, a digitális társadalom és gazdaság által megkívánt megfelelő készségekkel rendelkezhessen; ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és a közösségi gazdasági vállalkozásokat, hogy valamennyi munkavállaló számára tegyék elérhetővé az egész életen át tartó képzést és digitális készségfejlesztést; úgy véli, hogy igény van – legfőképp a mikro- és kisvállalkozások részéről – az egész életen át tartó tanulásra és képzésre irányuló állami és magánberuházásokra és finanszírozási lehetőségekre;

45.  hangsúlyozza a távmunka és a rugalmas munkavégzési megoldások fontosságát a közösségi gazdaság szempontjából, és ennek kapcsán javasolja e munkavégzési formák egyenlővé tételét a hagyományos munkavégzéssel;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv (2008/104/EK(14)) egyes online platformokra való alkalmazhatóságát; úgy véli, hogy számos közvetítéssel foglalkozó online platform szerkezetileg a munkaerő-kölcsönző ügynökségekhez hasonlít (a kölcsönmunkaerő/platform keretében dolgozó munkavállaló, a munkaerő-kölcsönző ügynökség/online platform, valamint a kölcsönvevő vállalkozás/ügyfél között létrejött háromoldalú szerződéses jogviszony tekintetében);

47.  felhívja a nemzeti állami foglalkoztatási szolgálatokat és az EURES-hálózatot, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a közösségi gazdaság által kínált lehetőségekről;

48.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy kellően tájékoztassák a platformok keretében munkát vállalókat a munka- és foglalkoztatási feltételekről és a munkavállalói jogokról, valamint a platformokkal és a felhasználókkal fenntartott munkakapcsolatról; úgy véli, hogy a platformoknak proaktív szerepet kell játszaniuk a felhasználók és a munkavállalók tájékoztatása terén a alkalmazandó szabályozási keretről, tekintettel a jogi követelményeknek való megfelelésre;

49.  felhívja a figyelmet a közösségi gazdaság által a foglalkoztatás világában okozott változásra vonatkozó adatok hiányára; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy többek között a szociális partnerekkel együttműködve gyűjtsenek megbízhatóbb és átfogóbb adatokat erre vonatkozóan, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy jelöljenek ki egy nemzeti illetékes hatóságot, amelyik felelős a közösségi gazdaság munkaerőpiacán felmerülő tendenciák ellenőrzéséért és értékeléséért; ebben a tekintetben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok cseréjének fontosságát a tagállamok közt; kiemeli, hogy szorosan nyomon kell követni a munkaerőpiacot és a közösségi gazdaság munkakörülményeit a jogszerűtlenségek elleni küzdelem érdekében;

A közösségi gazdaság helyi dimenziója

50.  megjegyzi, hogy egyre több helyi hatóság és önkormányzat vesz részt már jelenleg is a közösségi gazdaság szabályozásában és fejlesztésében, és az együttműködési gyakorlatokra mint saját politikájuk tárgyára és mint a közösségi irányítás és a részvételi demokrácia új formáinak szervezőelvére tekintenek;

51.  megjegyzi, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak kellő mozgásterük van ahhoz, hogy az adott helyzethez igazodó intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy az uniós jogszabályokkal teljes mértékben összhangban álló, arányos intézkedések révén foglalkozhassanak az egyértelműen meghatározható, közérdekhez kapcsolódó célkitűzésekkel; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat a politikai döntéshozatalban és az uniós jognak megfelelő szabályok bevezetésében;

52.  megjegyzi, hogy az első lépéseket a városok tették meg, ahol a körülmények, mint a népsűrűség és a fizikai közelség elősegítik az együttműködési gyakorlatok alkalmazását, ezáltal áthelyezve a hangsúlyt az intelligens városokról a megosztásalapú városokra, és elősegítve a polgárok számára élhetőbb infrastruktúrákra való áttérést; arról is meg van győződve, hogy a közösségi gazdaság számottevő lehetőséget teremthet a belső perifériák, a vidéki térségek és a hátrányos helyzetű területek számára, valamint új és inkluzív fejlesztési formákat alakíthat ki, kedvező társadalmi-gazdasági hatást fejthet ki, továbbá támogatja a perifériára szorult közösségeket az idegenforgalmi ágazatnak nyújtott közvetett előnyök révén;

A közösségi gazdaság előmozdítása

53.  hangsúlyozza a megfelelő kompetenciák, készségek és képzés szükségességét annak érdekében, hogy a lehető legtöbb személy játszhasson aktív szerepet a közösségi gazdaságban, és kibontakozhasson a benne rejlő lehetőség;

54.  kiemeli, hogy az információs és kommunikációs technológiák lehetővé teszik az innovatív ötletek gyors és hatékony kibontakozását a közösségi gazdaságokban, miközben összekötik a résztvevőket – a felhasználókat és szolgáltatókat egyaránt – és elősegítik azok nagyobb szerepvállalását, megkönnyítve számukra a piachoz való hozzáférést és a piaci részvételt, hozzáférhetővé téve a távoli és vidéki területeket;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen ösztönözze a köz- és magánszféra közötti együttműködést, különösen az elektronikus személyazonosító igazolványok bevezetésére tekintettel, hogy növelje a fogyasztók és a szolgáltatók bizalmát az online ügyletek iránt, az elektronikus személyazonosító igazolványok kölcsönös elismerésére vonatkozó uniós keretre alapozva, valamint orvosolja a közösségi gazdaság növekedésének útjában álló egyéb aktuális korlátok– többek között a határokon átnyúló biztosítási szolgáltatások előtti akadályok – problémáját;

56.  rámutat, hogy az 5G bevezetése hogyan fogja alapjaiban véve átalakítani gazdaságaink működésének logikáját azáltal, hogy a szolgáltatásokat változatosabbá és hozzáférhetőbbé teszi; e tekintetben hangsúlyozza, hogy fontos létrehozni egy versenypiaci környezetet az innovatív vállalkozások számára, amelyek sikere végeredményben meg fogja határozni gazdaságaink erejét;

57.  megjegyzi, hogy a közösségi gazdaság egyre fontosabb az energiaágazatban, mivel lehetővé teszi a fogyasztók és a termelők – egyének és közösségek – számára, hogy hatékonyan részt vegyenek a megújulóenergia-ciklus számos decentralizált szakaszában, többek között az önellátó előállításban és felhasználásban, a tárolásban és az elosztásban, összhangban az Európai Unió éghajlatváltozási és energetikai célkitűzéseivel;

58.  rámutat, hogy a közösségi gazdaságok különösen olyan közösségekben prosperálnak, amelyekben erősek a tudás- és oktatásmegosztó modellek, ezáltal ösztönzik és megerősítik a nyílt innováció kultúráját; hangsúlyozza a koherens szakpolitikák kidolgozásának és a széles sávú és ultraszéles sávú szolgáltatások kiépítésének jelentőségét, mivel azok a közösségi gazdaságban rejlő lehetőségek kibontakoztatásának és a közösségi modell nyújtotta előnyök kiaknázásának előfeltételei; emlékeztet ezért arra, hogy az EU valamennyi polgára számára lehetővé kell tenni a megfelelő hálózati hozzáférést, különösen a kisebb népsűrűségű, távoli vagy vidéki területeken, ahol egyelőre nem áll rendelkezésre kielégítő internetkapcsolat;

59.  hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaság fejlődéséhez és bővüléséhez támogatásra van szükség, és nyitottnak kell maradnia a kutatás, az innováció és az új technológiák előtt a beruházások vonzása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós jogszabályok és szakpolitikák időtállóak legyenek, különös tekintettel a nem kizárólagos, kísérlet-alapú terek létrehozására, ösztönözve a digitális összeköttetést és jártasságot, támogatva az európai vállalkozókat és induló vállalkozásokat, ösztönözve az ipar 4.0 terjedését, innovációs csomópontok, klaszterek és inkubátorok létrehozását, emellett fejlesztve a hagyományos üzleti modellekkel való együttélés szinergiáit;

60.  hangsúlyozza, hogy a szállítási ágazat helyzete a közösségi gazdaságon belül és kívül egyaránt összetett; megjegyzi, hogy ez az ágazat erősen szabályozott; megjegyzi, hogy a közösségi gazdasági modellek lehetőséget kínálnak a közlekedési rendszer hatékonyságának és fenntartható fejlődésének jelentős javítására (többek között az egybefüggő, multimodális jegyfoglalást és utazást egyetlen út keretében lehetővé tévő közösségi gazdasági alkalmazások révén), biztonságának és védelmének megerősítésére, valamint a távoli területek hozzáférhetőbbé tételére és a forgalmi torlódások nem kívánt külső hatásainak csökkentésére;

61.  felhívja az érintett hatóságokat, hogy segítsék elő a közösségi közlekedési szolgáltatások és a hagyományos közlekedési rendszer kölcsönösen előnyös párhuzamos működését; felkéri a Bizottságot, hogy az új közlekedési technológiákkal (összekapcsolt járművek, autonóm járművek, integrált digitális jegykiadás, intelligens közlekedési rendszerek) kapcsolatos munkájába vonja be a közösségi gazdaságot is, tekintettel az azok közötti jelentős kölcsönhatásokra és természetes szinergiákra;

62.  hangsúlyozza, hogy jogbiztonságot kell teremteni a platformok és felhasználóik részére annak biztosítása érdekében, hogy az Unió közlekedési ágazatában fejlődhessen a közösségi gazdaság; megjegyzi, hogy a közlekedési ágazatban fontos egyértelmű különbséget tenni egyfelől i. az autómegosztás és a vezető által saját célból indított meglévő utazás esetében alkalmazott költségmegosztás, valamint másfelől ii. a szabályozott közúti személyszállítási szolgáltatások között;

63.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság becslései szerint a közösségi szálláshely-szolgáltatás a létrejött kereskedelmi forgalom alapján a közösségi gazdaság legnagyobb ágazatát jelenti, ugyanakkor a platformbevételek alapján a közösségi személyszállítás a legnagyobb;

64.  kiemeli, hogy a turisztikai ágazatban a lakásmegosztás az erőforrások és az egyébként kihasználatlan helyiségek kiváló hasznosítását jelenti, különösen az olyan területeken, amelyek hagyományosan nem húznak hasznot az idegenforgalomból;

65.  e tekintetben elítéli, hogy néhány hatóság olyan szabályokat vezetett be, amelyekkel korlátozni kívánják a közösségi gazdaságon keresztül kínált turisztikai szálláshelyek számát;

66.  felhívja a figyelmet a nehézségekre, melyekkel az európai együttműködési platformoknak kell szembenézniük a kockázati tőkéhez való hozzáférés és fejlesztési stratégiáik során, és amelyeket a hazai piacok kis mérete és széttöredezettsége, valamint a határokon átnyúló beruházások kritikus hiánya tovább súlyosbít; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a meglévő pénzügyi eszközöket a közösségi vállalkozásokba való beruházás érdekében, valamint – különösen az induló vállalkozások, illetve a kis- és középvállalkozások számára – ösztönözzék a finanszírozáshoz jutást megkönnyítő kezdeményezéseket;

67.  hangsúlyozza, hogy az együttműködésen alapuló finanszírozási rendszerek (például a közösségi finanszírozás) egy hatékony finanszírozási ökoszisztéma részeként fontos kiegészítői a hagyományos finanszírozási csatornáknak;

68.  megjegyzi, hogy a kkv-k által nyújtott szolgáltatások nem minden esetben igazodnak megfelelő mértékben a fogyatékossággal élők és az idősek szükségleteihez; felszólít arra, hogy az ilyen szolgáltatók támogatását célzó eszközök és programok vegyék figyelembe a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit;

69.  felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és segítse a közösségi gazdaságban tevékenységet folytató európai vállalkozók megfelelő finanszírozási tételekhez való hozzáférését, a Horizont 2020 kutatási és innovációs program keretében is;

70.  tudomásul veszi az olyan innovatív technológiák és digitális eszközök pénzügyi ágazatban is tapasztalható gyors fejlődését és növekvő elterjedését, mint a blokklánc (blockchain) és az elosztott főkönyvi technológia; kiemeli, hogy ezen decentralizált technológiák alkalmazása a közösségi gazdaságban lehetővé teheti a közösségi szolgáltatók közötti hatékony ügyleteket és kapcsolatokat, ami független piacok vagy hálózatok kialakulásához vezet, és a jövőben átveszi a közvetítői szerepet, amelyet jelenleg a közösségi platformok töltenek be;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0237.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0455.
(4) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11834-2016-INIT/en/pdf
(5) HL L 376., 2006.12.27., 36. o.
(6) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(7) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(8) HL L 337., 2009.12.18., 11. o.
(9) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(10) ECON-VI/016.
(11) HL C 75., 2017.3.10., 33. o.
(12) 438-as számú 2016. márciusi Eurobarométer gyorsfelmérés: „A közösségi platformok használata”.
(13) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(14) HL L 327., 2008.12.5., 9. o.


Online platformok és a digitális egységes piac
PDF 314kWORD 61k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása az online platformokról és a digitális egységes piacról (2016/2276(INI))
P8_TA(2017)0272A8-0204/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Online platformok és a digitális egységes piac – lehetőségek és kihívások Európa számára” című, 2016. május 25-i közleményére (COM(2016)0288) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0172),

–  tekintettel a Bizottság „Az együttműködésen alapuló gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i közleményére (COM(2016)0356) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0184),

–  tekintettel a Bizottság „Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020. A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0179) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0108 és SWD(2016)0109),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai ipar digitalizálása, a digitális egységes piac előnyeinek teljes körű kiaknázása” című, 2016. április 19-i közleményére (COM(2016)0180) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0110),

–  tekintettel a Bizottság „Európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i közleményére (COM(2015)0192) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0100),

–  tekintettel az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – Versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában” című, 2016. április 19-i bizottsági közleményre (COM(2016)0178) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0106),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai adatgazdaság kiépítése” című, 2017. január 10-i közleményére (COM(2017)0009) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0002),

–  tekintettel az európai számításifelhő-kezdeményezésről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósítása felé” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosítására irányuló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az 531/2012/EU rendeletnek a nagykereskedelmi barangolási piacokra vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0399),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Kommunikációs Törvénykönyv létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2016)0590),

–  tekintettel a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2016)0593),

–  tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)(5) (az e-kereskedelemről szóló irányelv),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(6),

–  tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) (a hálózati és információs rendszerek biztonságáról szóló irányelv),

–  tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseit összehangoló, a 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci realitások miatt szükségessé vált módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2016)0287) (audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2016)0283),

–  tekintettel a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2015)0634),

–  tekintettel „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás” című, 2016. május 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0163),

–  tekintettel a Bizottság által 2013 júniusában közzétett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt-ágazati útmutatóra,

–  tekintettel az „Előzetes jelentés az elektronikus kereskedelmi ágazatban végzett felmérésről” című, 2016. szeptember 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0312),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Online platformok és a digitális egységes piac – Lehetőség és kihívás Európa számára” című bizottsági közleményről szóló véleményére(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által eljárási szabályzatának 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A8‑0204/2017),

A.  mivel a digitális egységes piac célja a nemzeti jogszabályok közötti töredezettség elkerülése és a műszaki, jogi és adóügyi akadályok megszüntetése, hogy a vállalkozások, a polgárok és a fogyasztók maradéktalanul kihasználhassák a digitális eszközök és szolgáltatások előnyeit;

B.  mivel a digitalizáció és az új technológiák továbbra is átalakítják a kommunikációs formákat, az információhoz való hozzáférést, valamint a polgárok, a fogyasztók és a vállalatok magatartását, és mivel a negyedik ipari forradalom a gazdaság és a társadalom valamennyi szegmensének digitalizációjához vezet majd;

C.  mivel az internet és a mobil eszközök használatának terjedése mérettől függetlenül új üzleti lehetőségeket kínál a vállalkozások számára, továbbá új és alternatív üzleti modelleket hoz létre, amelyek kihasználják az új technológiákat és a globális piachoz való hozzáférést, ugyanakkor új kihívásokat is teremt;

D.  mivel az internetes platformok ugrásszerű fejlődése és használatának széles körű elterjedése számos területen – többek között a kereskedelmi tevékenységek terén –, valamint a javak és a szolgáltatások megosztását illetően megváltoztatta annak módját, ahogyan a felhasználók és a vállalatok érintkeznek a tartalomszolgáltatókkal, a kereskedőkkel és az árukat és szolgáltatásokat kínáló magánszemélyekkel;

E.  mivel az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv kizárólag abban az esetben mentesíti a közvetítőket a tartalommal kapcsolatban viselt felelősség alól, ha továbbított és/vagy a tárolt tartalomról nincs tudomásuk és azt nem ellenőrzik, de emellett azt is előírja, hogy amint a közvetítők jogsértésről vagy jogellenes tevékenységről vagy információról szereznek tényleges tudomást, haladéktalanul intézkedniük kell a jogellenes információhoz vagy tevékenységhez való hozzáférés megszüntetése iránt;

F.  mivel számos online platform és információs társadalmi szolgáltatás egyszerűbb hozzáférést kínál az árukhoz, szolgáltatásokhoz és digitális tartalomhoz, és bővíti a fogyasztókkal és más szereplőkkel kapcsolatos tevékenységét;

G.  mivel a Bizottság számos értékelést végez a fogyasztóvédelmi szabályok érvényesüléséről, valamint a platformok és a szállítók közötti vállalatközi (B2B) kapcsolatok keretében az online platformok által üzleti felhasználóikkal szemben alkalmazott gyakorlatokról;

H.  mivel a kreativitás és innováció a digitális gazdaság motorjai, ezért elengedhetetlen a szellemitulajdon-jogok magas szintű védelmének biztosítása;

Általános bevezetés

1.  üdvözli az „Online platformok és a digitális egységes piac – lehetőségek és kihívások Európa számára” című közleményt;

2.  üdvözli az európai digitális egységes piaci stratégia keretében már javasolt különböző kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezések között nincs meg a kellő koordináció és az összhang; úgy véli, hogy a digitális egységes piac teljes kiépítése alapvetően fontos az EU versenyképességének megerősítése, a jó minőségű és magas szintű képzettséget igénylő munkahelyek teremtése és a digitális gazdaság növekedésének elősegítése szempontjából Európában;

3.  elismeri, hogy az online platformok hasznosak a mai digitális gazdaság és közösség számára, mert növelik a fogyasztó rendelkezésére álló választási lehetőségeket, valamint új piacokat hoznak létre és formálnak ki; rámutat ugyanakkor, hogy az online platformok új szakpolitikai és szabályozási kihívásokat is támasztanak;

4.  emlékeztet arra, hogy számos uniós politika az online platformokra is alkalmazandó, ugyanakkor a jogszabályokat bizonyos esetekben nem megfelelően hajtják végre, illetve azokat a tagállamok eltérően értelmezik; hangsúlyozza, hogy annak megvizsgálása előtt, hogy szükség van-e e helyzet orvoslása érdekében a jelenlegi jogi keret kiegészítésére, az uniós jogszabályokat megfelelően végre kell hajtani és érvényesíteni kell;

5.  üdvözli a jelenlegi jogi keret aktualizálására és kiegészítésére irányuló munkát, amelynek révén az a digitális korszakban jobban megfelelhet majd céljának; úgy véli, hogy a hatékony és vonzó szabályozási környezet elengedhetetlen az online és digitális európai vállalkozások fejlődése szempontjából;

A platformok meghatározása

6.  elismeri, hogy uniós szinten igen nehéz lenne az online platformokat egységes, jogilag releváns és időtálló módon meghatározni olyan tényezők miatt, mint a meglévő online platformok és tevékenységi területeik széles skálája, illetve a digitális világ gyorsan változó környezete; úgy véli, hogy az egységes uniós meghatározás, illetve a minden helyzetre egységesen alkalmazható megközelítés mindenesetre nem segítené hozzá az Uniót a platformalapú gazdaság sikeréhez;

7.  ugyanakkor tisztában van azzal, hogy el kell kerülni az uniós belső piac széttöredezését, amely a regionális vagy nemzeti szabályok és meghatározások elterjedése révén alakulhatna ki, valamint hogy mind a vállalkozások, mind a fogyasztók számára jogbiztonságot és egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni;

8.  ennélfogva úgy véli, hogy az online platformokat a vonatkozó uniós szintű ágazatspecifikus szabályozásban kell megkülönböztetni és meghatározni jellemzőik, besorolásuk és elveik szerint, egy problémaközpontú megközelítés alapján;

9.  üdvözli a Bizottság online platformokkal kapcsolatos, jelenleg folyamatban lévő munkáját, amelynek keretében többek között konzultációkat folytat az érintett szereplőkkel és hatásértékeléseket végez; úgy véli, hogy az efféle bizonyítékalapú megközelítés alapvető a területre vonatkozó átfogó felfogás megteremtése szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, e mélyreható elemzés alapján tegyen javaslatokat szabályozási vagy egyéb intézkedésekre;

10.  megjegyzi, hogy a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) és a fogyasztók közötti (C2C) online platformok a tevékenységek rendkívül széles skáláján belül működnek, például az e-kereskedelemben, a médiában, a keresőmotorokban, a munkaerő-ellátásban, az operációs rendszerekben, a közlekedésben, a hirdetésben, a kulturális tartalmak terjesztésében, a megosztásalapú gazdaságban és a közösségi hálózatokban; megjegyzi továbbá, hogy ugyan bizonyos közös jellemzők lehetővé teszik e jogalanyok meghatározását, az online platformok sokféle formát ölthetnek, és sok különböző megközelítés alkalmazható azonosításukra;

11.  megjegyzi, hogy a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C), illetve a fogyasztók közötti (C2C) online platformokat többé-kevésbé bizonyos közös vonások jellemzik, például: sokoldalú piacon működnek; lehetővé teszik két vagy akár több különböző felhasználói csoporthoz tartozó felek számára, hogy elektronikus úton közvetlen kapcsolatba lépjenek egymással; különböző típusú felhasználókat kapcsolnak össze; a felhasználók preferenciáihoz igazított online szolgáltatásokat kínálnak az általuk nyújtott adatok alapján; tartalmakat csoportosítanak vagy azokra hivatkoznak, pl. algoritmusok, illetve harmadik felek által felkínált vagy online elhelyezett áruk vagy szolgáltatások felhasználása alapján; több szereplőt fognak össze áruk eladása, szolgáltatásnyújtás, valamint tartalmak, információk, áruk vagy szolgáltatások megosztása céljából;

12.  rámutat, hogy alapvetően fontos egyértelműsíteni azokat a módszereket, amelyek mentén az algoritmusokon alapuló döntéseket meghozzák, valamint hogy ezen algoritmusok használata során elő kell mozdítani az átláthatóságot; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az algoritmusok alkalmazásával kapcsolatos potenciális hibákat és elfogultságokat a diszkrimináció, a tisztességtelen gyakorlatok megelőzése, illetve a magánélethez való jog sérelmének megelőzése érdekében;

13.  úgy véli, hogy egyértelműen különbséget kell tenni a B2C és a B2B platformok között, tekintettel az újonnan megjelenő B2B online platformokra, amelyek kulcsfontosságúak az ipari internet fejlődése szempontjából, úgymint a felhőalapú szolgáltatások és az adatmegosztó platformok, amelyek lehetővé teszik a tárgyak internetének körébe tartozó termékek közötti kommunikációt; felhívja a Bizottságot, hogy találjon megoldást az egységes piac akadályaira, amelyek gátolják e platformok növekedését;

Az európai online platformok fenntartható fejlődésének megkönnyítése

14.  megjegyzi, hogy az online platformok interaktív eszközként használják az internetet, és a felek közötti kapcsolatokat megkönnyítő közvetítő szerepét töltik be, ezáltal a globális piachoz való hozzáférés elősegítése révén előnyökkel járnak a felhasználók, a fogyasztók és a vállalkozások számára; megjegyzi, hogy az online platformok hozzájárulhatnak az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának a közösségi érzelmek, a megosztott hozzáférés, a hírnév és a bizalom alapján való kiigazításához;

15.  megjegyzi, hogy az online platformok és – a sok esetben európai alkalmazásfejlesztők által létrehozott – alkalmazások kihasználják a csatlakoztatott mobil eszközök, PC-k, laptopok és más számítástechnikai eszközök óriási és egyre növekvő számát, és ezen eszközökön egyre nagyobb mértékben elérhetők;

16.  rámutat, hogy kiemelten kell kezelni, hogy biztosítsuk a megfelelő mértékű beruházást a nagysebességű széles sávú hálózatok és az egyéb digitális infrastruktúra kiterjesztése céljából a gigabitalapú társadalom internetkapcsolatra vonatkozó célkitűzéseinek elérése érdekében, mivel az alapvető feltétele annak, hogy az állampolgárok és a vállalkozások élvezhessék az 5G technológia fejlődésének előnyeit, és általánosságban szerte a tagállamokban biztosítsuk az internetkapcsolatot;

17.  hangsúlyozza, hogy az okos eszközök, ezen belül az okostelefonok és a táblagépek egyre szélesebb körű használata tovább bővítette és javította az online platformokhoz való hozzáférést, és ezáltal fokozta gazdasági és társadalmi szerepüket, kiváltképpen a fiatalok körében, de valamennyi életkori csoportban is egyre nagyobb mértékben; megjegyzi, hogy a digitalizáció tovább bővül majd a tárgyak internetének gyors ütemű fejlődésével, amelynek eredményeképpen 2020-ra várhatóan 25 milliárd tárgyat csatlakoztatnak az internethez;

18.  úgy véli, hogy az online platformok minőségi technológiával való elérhetősége valamennyi polgár és vállalkozás számára fontos, nem csupán azok számára, akik online már jelenleg is aktívak; hangsúlyozza, hogy meg kell előzni, hogy szakadékok alakuljanak ki a digitális készségek hiánya vagy a technológiához való egyenlőtlen hozzáférés következtében; hangsúlyozza, hogy nemzeti és európai szinten elkötelezett megközelítésre van szükség a digitális készségek fejlesztésével kapcsolatban;

19.  felhívja a figyelmet az online platformok piacainak gyors fejlődésére, ami növeli a termékek és szolgáltatások kínálatát; elismeri e piacok globális és határokon átnyúló jellegét; rámutat, hogy az online platformok piacai igen széles választékot kínálnak és hatékony árversenyt biztosítanak, ami a fogyasztók javát szolgálja; megjegyzi, hogy a belföldi díjas barangolásról szóló megállapodás megtámogatja az online platformok határokon átnyúló dimenzióját azáltal, hogy az online szolgáltatások használatát megfizethetőbbé teszi;

20.  megállapítja, hogy az online platformok egyre nagyobb szerepet töltenek be a hírek és a polgárok számára és a demokrácia működése szempontjából értékes egyéb információk megosztásában és ezek elérhetőségének biztosításában; úgy véli, hogy az online platformok az e-kormányzást elősegítő tényezőkként is működhetnek;

21.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő az európai online platformok és induló vállalkozások növekedését, és erősítse meg növekedési képességüket és globális versenyképességüket; felhívja a Bizottságot, hogy az online platformok tekintetében folytasson innovációbarát politikát a piacra jutás elősegítése érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU részesedése az online platformok piaci tőkésítésében csekély; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az online platformok határokon átnyúló zökkenőmentes működését gátló, valamint az európai digitális egységes piac működését zavaró akadályokat; kiemeli a megkülönböztetésmentesség és a hasonló platformok közötti váltás megkönnyítésének fontosságát;

22.  hangsúlyozza, hogy e tekintetben elengedhetetlen tényezők a nyitott környezet, az egységes szabályok, az elégséges összeköttetés rendelkezésre állása, a meglévő alkalmazások interoperabilitása és a nyílt szabványok rendelkezésre állása;

23.  elismeri, hogy az online platformok jelentős előnyöket kínálhatnak a kkv-k, valamint az induló vállalkozások számára; megállapítja, hogy az online platformok gyakran a legkönnyebb és legmegfelelőbb első lépést jelentik azon kisvállalkozások számára, akik online tevékenységbe kívánnak kezdeni, és ki kívánják használni az online elosztási csatornák lehetőségét; megjegyzi, hogy az online platformok lehetővé teszik a kkv-k és az induló vállalkozások számára, hogy anélkül férjenek hozzá a globális piacokhoz, hogy megterhelő beruházásokat kellene eszközölniük a költséges digitális infrastruktúra kiépítésébe; hangsúlyozza az átláthatóság és a platformokhoz való tisztességes hozzáférés jelentőségét, valamint emlékeztet arra, hogy egyes online platformok fokozódó dominanciája nem csökkentheti a vállalkozói szabadságot;

24.  felhívja a Bizottságot azon fellépések előnyben részesítésére, amelyek lehetővé teszik az európai induló vállalkozások és az európai online platformok számára a sikeres első lépéseket és a későbbi bővülést; hangsúlyozza, hogy az európai online platformok fejlődése szempontjából létfontosságú az induló vállalkozásokba történő befektetések és azok finanszírozásának megkönnyítése, különösen a kockázati tőkéhez való hozzáférés és különböző csatornák, például banki vagy közfinanszírozás, illetve alternatív finanszírozási lehetőségek, így például közösségi finanszírozás és közösségi befektetés révén;

25.  megjegyzi, hogy egyes online platformok elősegítik a megosztásalapú gazdaságot, és hozzájárulnak annak európai növekedéséhez; üdvözli a megosztásalapú gazdaságról szóló bizottsági közleményt, és hangsúlyozza, hogy ezt a témával kapcsolatos, az új üzleti modellek kifejlesztését támogató, átfogóbb uniós stratégia felé tett első lépésnek kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy ezek az új üzleti modellek munkahelyeket teremtenek, előmozdítják a vállalkozó szellemet, valamint új szolgáltatásokat, bővebb választékot és jobb árakat kínálnak a fogyasztóknak, továbbá rugalmasságot eredményeznek, ugyanakkor kihívásokat és kockázatokat is jelentenek a munkavállalók számára;

26.  rámutat, hogy a tagállamok az elmúlt évtizedekben javították munkaügyi és szociális normáikat és szociális védelmi rendszereiket, továbbá hangsúlyozza, hogy a szociális dimenzió fejlesztését a digitális korszakban is biztosítani kell; megjegyzi, hogy a fokozódó digitalizáció hatással van a munkaerőpiacra, a munkakörök újraértelmezésére és a munkavállalók és a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatokra is; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a munkaügyi és szociális jogok tiszteletben tartását és a meglévő jogszabályok megfelelő érvényesítését a szociális biztonsági rendszerek és a minőségi foglalkoztatás további előmozdítása érdekében; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és más érintett érdekelt felekkel együttműködve értékeljék a meglévő jogszabályok – ezen belül a szociális biztonsági rendszerek – korszerűsítésének szükségességét, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, a munkavállalók védelmének biztosítása mellett, ugyanakkor biztosítsák a méltó munkafeltételeket, és nyújtsanak általános előnyöket a társadalom egésze számára;

27.  kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az önálló vállalkozók megfelelő szociális biztonságáról, akik a digitális munkaerőpiac kulcsszereplői; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy szükség esetén dolgozzanak ki új védelmi mechanizmusokat, hogy biztosítsák az online platformok munkavállalóinak megfelelő lefedettségét, valamint a megkülönböztetésmentességet és a nemek közötti egyenlőséget, továbbá hogy a bevált gyakorlatokat európai szinten osszák meg egymással;

28.  megállapítja, hogy az online egészségügyi platformok innovatív tevékenységeket támogathatnak azáltal, hogy releváns tudást teremtenek és juttatnak el az elkötelezett egészségügyi fogyasztóktól egy innovatív egészségügyi környezetnek; hangsúlyozza, hogy az új innovációs platformok részt fognak venni az innovatív egészségügyi termékek következő generációjának a tervezésében és létrehozásában, hogy azok pontosan megfeleljenek a jelenleg kielégítetlen igényeknek;

A közvetítők felelősségének tisztázása

29.  megjegyzi, hogy az online platformok tekintetében jelenleg folyó vitában egyes érdekelt felek által felvetett problémák egyike az uniós közvetítők korlátozott felelősségi rendszere; megjegyzi, hogy a platformokra vonatkozó szabályozási környezetről folytatott konzultáció az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben foglalt jelenlegi keret viszonylagos támogatottságát mutatta ki, ugyanakkor azt is, hogy érvényesítésének bizonyos hiányosságait ki kell küszöbölni; ennélfogva úgy véli, hogy a felelősségi rendszert tovább kell egyértelműsíteni, mivel az az uniós digitális gazdaság lényeges pillére; úgy véli, hogy a Bizottság részéről iránymutatásra van szükség a közvetítők felelősségi keretének végrehajtására vonatkozóan annak lehetővé tétele érdekében, hogy az online platformok eleget tegyenek kötelezettségeiknek és a felelősségre vonatkozó szabályoknak, bővítsék a jogbiztonságot és növeljék a felhasználói bizalmat; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki további lépéseket ennek érdekében, emlékeztetve arra, hogy azok a platformok, amelyek nem játszanak az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvben meghatározott, semleges szerepet, nem kérhetik a felelősség alóli mentesítésüket;

30.  hangsúlyozza, hogy a kreatív ágazat bevételeiben – annak ellenére, hogy ma több kreatív tartalmat fogyasztunk, mint korábban valaha, a felhasználók által feltöltött tartalmakat biztosító platformok, illetve a tartalomaggregációs és más szolgáltatások révén – nem tapasztalható a fogyasztás növekedésének megfelelő növekedés; hangsúlyozza, hogy ennek egyik fő okának az értéktranszfert tekintik, amely az ezen online szolgáltatások szerzői jogi és e-kereskedelmi jogi jogállásával kapcsolatos egyértelműség hiánya miatt bontakozott ki; hangsúlyozza, hogy tisztességtelen piac jött létre, amely veszélyt jelent a digitális egységes piac és főbb szereplőinek, nevezetesen a kulturális és kreatív iparágak fejlődésére nézve;

31.  üdvözli, hogy a Bizottság vállalta, hogy iránymutatást tesz közzé a közvetítők felelősségéről, mivel a jelenlegi szabályok egyértelműségével és egyes tagállamokban való végrehajtásával kapcsolatban bizonyos hiányosságok állnak fenn; úgy véli, hogy az iránymutatás növeli majd a felhasználók online szolgáltatásokba vetett bizalmát; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy nyújtsa be javaslatait; felhívja a Bizottságot, hogy hívja fel a figyelmet az online és az offline világ közötti szabályozási eltérésekre, és szükség esetén teremtsen egyenlő versenyfeltételeket a hasonló online és offline szolgáltatások számára, figyelembe véve az egyes területek sajátosságait, a társadalom fejlődését, az átláthatóság és a jogbiztonság fokozásának szükségességét, valamint azt, hogy az innovációt nem szabad akadályozni;

32.  úgy véli, hogy a digitális platformok szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a kulturális és kreatív alkotásokhoz, és hogy hatalmas lehetőséget kínálnak a kulturális és kreatív ágazatok számára új üzleti modellek kialakítására; hangsúlyozza, hogy át kell gondolni, hogy a folyamat jogbiztonságát hogyan lehet fokozni, illetve hogy a jogtulajdonosok érdekeit hogyan lehet védeni; hangsúlyozza az átláthatóság és az egyenlő versenyfeltételek megteremtésének fontosságát; e tekintetben úgy véli, hogy a szerzői jogi és szellemi tulajdonjogi keretben biztosítani kell a jogtulajdonosok védelmét az értékek elismerése, valamint az innováció, a kreativitás, a beruházás és a tartalomlétrehozás ösztönzése érdekében;

33.  nyomatékosan kéri az online platformokat, hogy fokozzák intézkedéseiket az illegális és káros online tartalmak elleni küzdelem érdekében; üdvözli az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelven végzett, folyamatban lévő munkát és a Bizottság azon szándékát, hogy intézkedéseket javasol majd a videók megosztására szolgáló platformok számára a kiskorúak védelmével és a gyűlöletbeszéddel összefüggő tartalmak eltávolításával kapcsolatban; megállapítja azonban, hogy a terrorizmusra való felbujtásra alkalmas tartalmakra nem történik hivatkozás; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a zaklatásra és a kiszolgáltatott személyekkel szembeni erőszakra;

34.  úgy véli, hogy az online platformok felelősségére vonatkozó szabályoknak lehetővé kell tenniük a jogellenes tartalmakkal kapcsolatos kérdések hathatós kezelését, például a kellő gondosság alkalmazása révén, fenntartva ugyanakkor a kiegyensúlyozott és innovációbarát megközelítést; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy határozza meg és pontosítsa a bejelentési és eltávolítási eljárásokat, és szolgáljon iránymutatással az ilyen tartalmak kezelését célzó önkéntes intézkedésekre vonatkozóan;

35.  hangsúlyozza a hamis hírek terjesztése elleni fellépés fontosságát; felhívja az online platformokat, hogy biztosítsanak a felhasználók számára eszközöket a hamis hírek bejelentésére oly módon, hogy a többi felhasználó is tájékoztatást kaphasson arról, hogy a tartalom helytállósága vitatott; ugyanakkor rámutat, hogy a szabad véleménycsere alapvető a demokrácia szempontjából, és hogy a magánélethez való jog a közösségi média területén is érvényes; rámutat, hogy a szabad sajtó értéke, hogy a polgárokat megbízható információkkal látja el;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható elemzést a jelenlegi helyzetről és a jogi keretről az álhírek tekintetében, valamint hogy ellenőrizze a jogalkotáson alapuló beavatkozás lehetőségét a valótlan tartalmak terjesztésének és terjedésének a visszaszorítása érdekében;

37.  hangsúlyozza, hogy az online platformoknak fel kell lépniük a jogellenes áruk és tartalmak, illetve a tisztességtelen gyakorlatok (pl. a jegyüzérkedés) ellen hatékony önszabályozó intézkedésekkel (pl. egyértelmű felhasználási feltételek és a visszaeső jogsértők azonosítását célzó megfelelő mechanizmusok, illetve külön tartalommoderáló csapatok felállítása és a veszélyes termékek felkutatása) vagy hibrid intézkedésekkel kiegészülő szabályozási intézkedések révén;

38.  üdvözli a jogellenes online gyűlöletbeszédre vonatkozó – 2016-ban elfogadott és a Bizottság által támogatott – magatartási kódexet, és kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő és észszerű eszközöket az online platformok számára a jogellenes áruk és tartalmak feltárása és eltávolítása érdekében;

39.  úgy véli, hogy az adatok tulajdonlása tekintetében alapvetően fontos az általános adatvédelmi rendeletnek és a kiberbiztonsági irányelvnek való megfelelés; megjegyzi, hogy a felhasználókat gyakran ösztönzik arra, hogy személyes adataikat megosszák az online platformokkal; hangsúlyozza, hogy a felhasználókat tájékoztatni kell a gyűjtött adatok pontos jellegéről és felhasználásuk módjáról; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a felhasználók ellenőrizhessék személyes adataik gyűjtését és felhasználását; hangsúlyozza, hogy lehetőséget kell biztosítani a személyes adatok megosztásának mellőzésére is; hangsúlyozza, hogy a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog szabálya az online platformokra is alkalmazandó; felhívja az online platformokat, hogy a névtelenséget a személyes adatok harmadik felek általi feldolgozása esetén is biztosítsák;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb zárja le a hivatalos bejelentési és intézkedési eljárások szükségességének felülvizsgálatát, amely ígéretes módja lehet a felelősségi rendszer EU-szerte összehangolt módon történő megerősítésének;

41.  ösztönzi a Bizottságot, hogy mielőbb nyújtsa be az online értékesített termékek piaci felügyeletével kapcsolatos gyakorlati iránymutatásait;

Egyenlő versenyfeltételek teremtése

42.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy biztosítson egyenlő versenyfeltételeket az online platformok szolgáltatói és más olyan szolgáltatások számára, amelyekkel versenyben vannak, a B2B és a C2C területet is; hangsúlyozza, hogy a szabályozás egyértelműsége alapvető a digitális gazdaság fellendítése szempontjából; megjegyzi, hogy a versenynyomás ágazatonként és az ágazatokon belül szereplőnként eltérő; ennélfogva emlékeztet arra, hogy az egyenmegoldások ritkán megfelelőek; úgy véli, hogy bármely javasolt testre szabott megoldás vagy szabályozási intézkedés kapcsán figyelembe kell venni a platformok sajátos jellemzőit az egyenlő feltételekkel zajló, tisztességes verseny biztosítása érdekében;

43.  felhívja a figyelmet arra, hogy az online platformok skálája a multinacionális vállalatoktól a mikrovállalkozásokig rendkívül széles; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az online platformok közötti igazságos és hatékony versenyt a fogyasztók választási lehetőségei előmozdításának és a piacokat a piaci erővel való visszaélés révén torzító monopóliumok vagy erőfölény megjelenésének elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy az egyes online platformok, illetve az online szolgáltatások közötti váltás megkönnyítése a piaci hiányosságok megelőzése és a vevőfogvatartás elkerülése szempontjából fontos intézkedés;

44.  megjegyzi, hogy az online platformok átalakítják az erőteljesen szabályozott, hagyományos üzleti modellt; hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályozási keret esetleges reformjai során a figyelmet a szabályok összehangolására és a szabályok széttagoltságának csökkentésére kell összpontosítani a nyitott és versenyképes piac biztosítása érdekében az online platformok és új szolgáltatások számára, egyúttal magas szintű fogyasztóvédelmi normákat biztosítva; hangsúlyozza, hogy a túlszabályozást el kell kerülni, a REFIT-folyamatot és a minőségi jogalkotás elvének végrehajtását pedig folytatni kell; hangsúlyozza a technológiasemlegesség jelentőségét, és hogy az online és offline műveletekre alkalmazandó szabályokat egyenértékű helyzetekben a szükséges és lehetséges mértékben következetesen kell alkalmazni; hangsúlyozza, hogy a szabályozási biztonság ösztönzi a versenyt, a beruházást és az innovációt is;

45.  hangsúlyozza az infrastruktúrába való beruházás jelentőségét mind a városi, mind a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny biztosítja a minőségi, nagysebességű széles sávú szolgáltatásokba való beruházást; hangsúlyozza, hogy a megbízható, nagysebességű infrastruktúrához való, megfizethető hozzáférés, például az ultragyors internetkapcsolat és telekommunikáció teljes körű kiépítése serkenti az online platformokon kínálható és igénybe vehető szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy az innováció és a valóban versenyképes piac előfeltétele a hálózatsemlegesség és az online platformokhoz való tisztességes és megkülönböztetésmentes hozzáférés; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy észszerűsítse a kapcsolódó, a digitalizációs folyamatot elősegítő kezdeményezések finanszírozási rendszerét az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA), az európai strukturális és beruházási alapok és a Horizont 2020, valamint a tagállamok nemzeti költségvetéséből származó hozzájárulások felhasználása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a köz- és magánszféra közötti partnerségekben és a közös technológiai kezdeményezésekben rejlő potenciált;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje egy összehangolt megközelítés kialakítását a platformok felhasználóinak helyesbítéshez való jogára, ellennyilatkozathoz való jogára és halasztáshoz való jogára vonatkozóan;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy teremtsen egyenlő feltételeket a platformokkal szembeni azon kártérítési keretesek tekintetében, amelyeket a felhasználónak tartós kárt okozó becsmérlő állítások terjesztése miatt nyújtanak be;

A polgárok és a fogyasztók tájékoztatása, valamint szerepvállalásuk ösztönzése

48.  hangsúlyozza, hogy a jövő internete csak akkor lehet sikeres, ha a felhasználók megbíznak az online platformokban, nő az átláthatóság, egyenlőek a versenyfeltételek, a személyes adatokat megvédik, javul a hirdetések és egyéb automatizált rendszerek ellenőrzése, valamint az online platformok tiszteletben tartják valamennyi alkalmazandó jogszabályt és a felhasználók jogos érdekeit;

49.  hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát az adatgyűjtéssel és -felhasználással kapcsolatban, és úgy véli, hogy az online platformoknak megfelelő választ kell adniuk a felhasználók aggályaira, beleegyezésüknek az általános adatvédelmi rendeletnek megfelelő módon történő kikérésével és még hatékonyabban és egyértelműbben tájékoztatva őket arról, hogy milyen személyes adataikat gyűjtik, kikkel osztják meg és miként használják fel azokat az uniós adatvédelmi kerettel összhangban, miközben megmarad a lehetőségük arra, hogy az adott szolgáltatáshoz való teljes mértékű hozzáférésük elvesztése nélkül is vissza tudják vonni az egyedi rendelkezésekkel kapcsolatos beleegyezésüket;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a digitális környezetben biztosítsák a polgárok magánélethez és személyes adataik védelméhez való jogának teljes mértékű tiszteletben tartását; hangsúlyozza az általános adatvédelmi rendelet megfelelő végrehajtásának fontosságát, mely biztosítja a beépített és alapértelmezett adatvédelem alapelvének teljes körű alkalmazását;

51.  megállapítja, hogy egyre fontosabb az adathozzáférést, az adatok feletti rendelkezési jogot és az adatokhoz kapcsolódó felelősséget érintő aggályok tisztázása, és felszólítja a Bizottságot, hogy ezeket figyelembe véve folytassa a jelenlegi szabályozási keret vizsgálatát;

52.  hangsúlyozza, hogy az online platformok határokon átnyúló jellege óriási előny a digitális egységes piac fejlesztése szempontjából, de egyúttal jobb együttműködést tesz szükségessé a nemzeti hatóságok között; felszólítja a meglévő fogyasztóvédelmi szerveket és mechanizmusokat, hogy működjenek együtt, és biztosítsanak hatékony fogyasztóvédelmet az online platformok tevékenységeivel kapcsolatban; felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban a határokon átívelő jogérvényesítésről és együttműködésről szóló rendelet jelentőségére is; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy tovább elemezze, hogy a platformokkal kapcsolatban szükség van-e a hatályos fogyasztóvédelmi szabályok további korszerűsítésére az EU fogyasztóvédelmi és marketingjogszabályaira vonatkozóan 2017-ben esedékes – a REFIT program keretében végzett – vizsgálat részeként;

53.  bátorítja az online platformokat, hogy felhasználóik számára világos, áttekinthető és tisztességes feltételeket kínáljanak, és felhasználóbarát módon ismertessék feltételeiket, az adatok feldolgozásának módját, a jogi és kereskedelmi garanciákat és a lehetséges költségeket, kerülve a bonyolult terminológiát, annak érdekében, hogy megerősítsék a fogyasztóvédelmet, és növeljék a bizalmat és a fogyasztói jogok ismeretét, ami a platformok sikeressége szempontjából elengedhetetlen;

54.  kiemeli, hogy az online platformokra vonatkozó szigorú fogyasztóvédelmi előírásokra nem csupán a vállalatközi kapcsolatok (B2B), hanem a fogyasztók közötti kapcsolatok (C2C) terén is szükség van;

55.  kéri a jelenlegi szabályok és önszabályozó mechanizmusok értékelését annak megállapítása érdekében, hogy megfelelő védelmet nyújtanak-e a felhasználók, a fogyasztók és a vállalkozások számára, ugyanis egyre több a panasz, és a Bizottság több platformmal szemben vizsgálatokat is indított;

56.  hangsúlyozza, hogy a felhasználókat egyértelmű, pártatlan és átlátható tájékoztatással kell ellátni a nekik nyújtott információ szűrési, rangsorolási, támogatási, személyre szabási vagy ellenőrzési kritériumairól; hangsúlyozza, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a támogatott és az egyéb tartalmak között;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a platformok ellenőrzési rendszereinek egyes kérdéseivel, például a látszólagos ellenőrzésekkel és a negatív bejelentések versenyelőny szerzése céljából való törlésével; hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket megbízhatóvá és a fogyasztók számára hasznossá kell tenni, és biztosítani kell, hogy a platformok tiszteletben tartsák a meglévő kötelezettségeiket, és e tekintetben intézkedéseket tegyenek a káros gyakorlatok ellen, például önkéntes rendszerek révén; üdvözli a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv végrehajtására vonatkozó iránymutatást;

58.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szükség van-e olyan kritériumokra és küszöbértékekre, amelyek meghatározzák az online platformok alaposabb piaci felügyelet alá vonására vonatkozó feltételeket, valamint hogy adjon ki iránymutatást az online platformok számára a meglévő kötelezettségeik és a rájuk vonatkozó iránymutatások időben történő teljesítése érdekében, különös tekintettel a fogyasztóvédelem és a versenyszabályok területére;

59.  hangsúlyozza, hogy a szerzők és alkotók jogait a digitális korszakban is védeni kell, és emlékeztet arra, hogy a kreatív iparág az Unió foglalkoztatásában és gazdaságában jelentős szerepet tölt be; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a jelenleg hatályos, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítéséről szóló irányelvet(9) a bejelentési eljárásokkal való szándékos visszaélés, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az értékláncban részt vevő valamennyi szereplő – ideértve a közvetítőket, például az internetszolgáltatókat is – hatékonyabban felléphessen a hamisítás ellen a hamisított termékek marketingjének, eladásösztönzésének és terjesztésének megelőzésére irányuló proaktív, az arányosság elvének megfelelő és hathatós intézkedések révén, mivel a hamisítás kockázatot jelent a fogyasztókra nézve;

60.  hangsúlyozza, hogy helyre kell állítani az egyensúlyt a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos értékmegosztás tekintetében, különösen a védelem alatt álló audiovizuális tartalmakat terjesztő platformokon;

61.  szorosabb együttműködésre szólít fel a platformok és a jogtulajdonosok között a megfelelő szerzői jogi engedélyeztetés biztosítása, valamint a szellemitulajdon-jogok online megsértése elleni küzdelem érdekében; emlékeztet arra, hogy az ilyen jogsértések valós problémák lehetnek nemcsak a vállalatok esetében, hanem a fogyasztók egészsége és biztonsága szempontjából is, akiket tájékoztatni kell a hamisított termékek jogellenes kereskedelmének valóságáról; ezért megismétli felhívását a „kövesd a pénz útját” megközelítés alkalmazására az érintett pénzforgalmi szolgáltatások esetében annak érdekében, hogy megfosszák a hamisítókat gazdasági tevékenységük folytatásának eszközeitől; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítéséről szóló irányelv felülvizsgálata megfelelő eszköz lehet a platformok, a felhasználók és minden más gazdasági szereplő közötti magas szintű együttműködés biztosításához, az e-kereskedelemről szóló irányelv helyes alkalmazásával együtt;

62.  felhívja a Bizottságot, hogy – a több online platformmal szembeni, növekvő számú panasz problémájának kezelése érdekében – folytassa az online vásárlásokat érintő vitarendezés érdekében elindított platformnak a fogyasztók körében való népszerűsítését, tegye azt felhasználóbarátabbá és kövesse nyomon, hogy a kereskedők eleget tesznek-e arra irányuló kötelezettségüknek, hogy a honlapjukon elhelyezzenek egy, a platformra mutató hivatkozást;

A bizalom fokozása és az innováció megerősítése

63.  hangsúlyozza, hogy az online piacokon mind a közpolitikák, mind pedig a vállalkozások tekintetében a bizalom fokozása szempontjából a legfontosabb intézkedések közé tartozik a hatékony adatvédelem és a fogyasztói jogok határozott érvényre juttatása az általános adatvédelmi rendelet és a kiberbiztonsági irányelv rendelkezéseivel összhangban; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem és az adatvédelem számos, az online adatvédelem, az internet- és a kiberbiztonság szakterületeit érintő intézkedést és technikai eszközt tesz szükségessé; hangsúlyozza az átláthatóság fontosságát az adatgyűjtéssel kapcsolatban, valamint a biztonságos fizetés jelentőségét;

64.  megjegyzi, hogy az online fizetések magas szintű átláthatóságot kínálnak, amely segíti a fogyasztók és vállalkozók jogainak védelmét, és minimálisra csökkenti a csalás kockázatát; üdvözli továbbá az új, innovatív, alternatív fizetési módszereket, például a virtuális fizetőeszközöket és az e-pénztárcákat; megjegyzi, hogy az átláthatóság megkönnyíti az árak és az ügyleti költségek összehasonlítását, és növeli a gazdasági műveletek nyomonkövethetőségét;

65.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes és kiszámítható, innovációbarát környezet, valamint a kutatásba, fejlesztésbe és a munkavállalók készségeinek bővítésébe történő beruházás létfontosságú az új ötletek és innovatív elképzelések ösztönzése szempontjából; hangsúlyozza a nyílt hozzáférésű adatok és a nyílt szabványok fontosságát az új online platformok kialakítása és az innováció szempontjából; emlékeztet arra, hogy a közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv(10) végrehajtásának felülvizsgálata 2018-ban esedékes; megjegyzi, hogy a nyílt, fejlett és közös tesztelési környezetek és nyílt alkalmazásprogramozási interfészek értéket jelenthetnek Európa számára;

66.  kiemeli, hogy a Bizottság és különösen a tagállamok részéről elkötelezett megközelítésre van szükség a digitális készségek fejlesztése iránt annak érdekében, hogy magasan képzett munkaerő jöjjön létre, ami Unió-szerte a tisztességes feltételek melletti, magas szintű foglalkoztatottság biztosításának, valamint a digitális szakadékot és a digitális kirekesztést fokozó digitális analfabetizmus felszámolásának feltétele; hangsúlyozza ezért, hogy a digitális készségek fejlesztése és javítása elengedhetetlen, és jelentős beruházást feltételez az oktatásba és az egész életen át tartó tanulásba;

67.  úgy véli, hogy a jelentős mennyiségben oltalom alatt álló műveket tároló és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátó platformoknak licencszerződést kellene kötniük az érintett jogtulajdonosokkal, kivéve ha azok nem aktívak és így érvényes rájuk az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv 14. cikkében foglalt mentesség, a nyereségnek a szerzőkkel, az alkotókkal és az érintett jogtulajdonosokkal való méltányos megosztása céljából; kiemeli, hogy az ilyen licencszerződéseknek és azok végrehajtásának tiszteletben kell tartaniuk a felhasználók alapvető jogainak gyakorlását;

A vállalatközi (B2B) kapcsolatok és az uniós versenyszabályok tiszteletben tartása

68.  üdvözli a Bizottságnak azon intézkedéseit, amelyek célja a versenyjogi jogszabályok jobb érvényesítése a digitális világban, és hangsúlyozza, hogy gyors döntéseket kell hoznia a versenyjogi ügyekben a digitális ágazat gyors ütemére való tekintettel; megjegyzi ugyanakkor, hogy az uniós versenyjogot bizonyos tekintetben a digitális világhoz kell igazítani annak érdekében, hogy megfeleljen céljának;

69.  aggodalmának ad hangot egyes online platformok problematikus és tisztességtelen B2B-kereskedelmi gyakorlatai, többek között az átláthatóság hiánya (például a keresési eredmények, az adatok felhasználása vagy az árképzés tekintetében), a feltételek egyoldalú módosítása, a reklámok vagy szponzorált eredmények előmozdítása miatt – ami a nem fizetett eredmények láthatóságát csökkenti –, az esetlegesen tisztességtelen feltételek (például fizetési megoldások) miatt és azzal összefüggésben, hogy a platformok kettős (közvetítői és versenytársi) szerepe visszaélésekre adhat okot; megjegyzi, hogy ez a kettős szerep gazdasági ösztönzőt jelenthet az online platformok számára a saját termékeik és szolgáltatásaik javára történő megkülönböztetés alkalmazására és megkülönböztető B2B-feltételek érvényesítésére; kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben hozzon megfelelő intézkedéseket;

70.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon a növekedést és a fogyasztókat szolgáló, célzott jogszabályi keretet a B2B-kapcsolatokra vonatkozóan azon elveken alapulóan, hogy meg kell akadályozni a piaci erőfölénnyel való visszaélést, valamint biztosítani kell, hogy azok a platformok, amelyek egy értékesítési piac kapujaként szolgálnak, nem válnak „kapuőrökké”; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen jogszabályi keretnek arra kell szolgálnia, hogy megakadályozza a fogyasztói jólétre gyakorolt ártalmas hatásokat, valamint elő kell mozdítania a versenyt és az innovációt; javasolja továbbá, hogy e keret legyen technológiai szempontból semleges és képes a meglévő kockázatok kezelésére, például a mobilkészülékek operációs rendszerének a piacával és a tárgyak internetéhez vagy a mesterséges intelligenciához hasonló új internetvezérelt technológiákkal kapcsolatos jövőbeni kockázatok tekintetében is, amelyek még inkább megerősítik majd azon platformok pozícióját, amelyek határozottan az online vállalkozások és a fogyasztók között helyezkednek el;

71.  üdvözli a Bizottságnak a B2B-gyakorlatokkal kapcsolatos – 2017 tavaszára ütemezett – célzott tényfeltáró tevékenységét, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tegyen hatékony lépéseket a tisztességes verseny biztosítása érdekében;

72.  hangsúlyozza, hogy adott esetben, többek között a fogyasztóvédelem és az adóügyi vonatkozások tekintetében is az uniós versenyjognak és az uniós hatóságoknak kell garantálniuk az egyenlő versenyfeltételeket;

73.  megjegyzi, hogy a közelmúltban többek között több nagy digitális vállalkozást és azok Unión belüli adótervezési gyakorlatait érintő ügyek láttak napvilágot; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság erőfeszítéseket tett az adóelkerülés leküzdése érdekében, továbbá felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek további reformjavaslatokat az Unión belüli adóelkerülési gyakorlatok megelőzése céljából; kéri annak biztosítását, hogy valamennyi vállalkozás, köztük a digitális vállalkozások is, abban a tagállamban fizessenek adót, ahol gazdasági tevékenységeiket folytatják;

74.  felhívja a figyelmet a jogi rendszerek különbözőségére a 28 tagállamban, valamint arra, hogy a digitális ágazat sajátságaiból fakadóan gyakran nem szükséges, hogy egy ország piacán egy társaság fizikailag is jelen legyen; felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák ki héarendszereiket a rendeltetési hely szerinti adóztatás elvének megfelelően(11);

Az EU helye a világban

75.  rámutat, hogy az EU jelenléte a világpiacon sajnálatra méltóan csekély szintű, aminek oka főleg az uniós digitális piac jelenlegi széttöredezettsége, a jogi bizonytalanság, a finanszírozás hiánya és a piac képtelensége a technológiai innovációkra, mindez ugyanis megnehezíti, hogy az európai vállalkozások ebben az új, globálisan versengő gazdaságban a világ élvonalába kerülhessenek, és a világ többi részén működő szereplőkkel versengjenek; olyan környezet kialakítását ösztönzi az induló és a növekvő vállalkozások számára, amely serkenti a fejlődést és a helyi munkahelyteremtést;

76.  kéri az európai intézményeket, hogy biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket az európai és a nem európai szereplők számára, például az adózás és hasonló kérdések tekintetében is;

77.  úgy véli, hogy az Uniónak lehetősége volna döntő szerepet játszani a digitális világban, és úgy véli, hogy Európában innovációbarát környezetet kell kialakítania azáltal, hogy valamennyi érdekelt fél számára védelmet nyújtó, stabil jogi keretet biztosít;

o
o   o

78.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0052.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0009.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.
(4) HL L 310., 2015.11.26., 1. o.
(5) HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
(6) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(7) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.
(8) HL C 75., 2017.3.10., 119. o.
(9) 2004/48/EK irányelv (HL L 157., 2004.4.30., 45. o.).
(10) 2003/98/EK irányelv (HL L 345., 2003.12.31., 90. o.).
(11) Lásd a Parlament 2016. november 24-i állásfoglalását a végleges héarendszer felé vezető útról és a héacsalás elleni küzdelemről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0453).


A jemeni humanitárius helyzet
PDF 270kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása a jemeni humanitárius helyzetről (2017/2727(RSP))
P8_TA(2017)0273RC-B8-0407/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jemenről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(1) és a jemeni helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására,(2)

–  tekintettel a Tanács Jemenről szóló, 2017. április 3-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a jemeni támadásról szóló, 2016. október 8-i és a jemeni tűzszünetről szóló, 2016. október 19-i nyilatkozatára;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Jemenre vonatkozó határozataira, különösen a 2216. (2015), 2201. (2015) és 2140. (2014) számú határozatokra,

–  tekintettel a 2017. április 25-én Genfben szervezett, a jemeni humanitárius válsággal kapcsolatos kötelezettségvállalással foglalkozó magas szintű eseményre,

–  tekintettel az emberi jogokkal és a nemzetközi szankciókkal foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Idriss Jazairy Jemen tengeri blokádjának feloldása érdekében 2017. április 12-én tett felhívására,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának, Zeid Raad el-Husszeinnek a temetési gyülekezet elleni, Jemenben elkövetett felháborító támadásról szóló 2016. október 10-i, a harcoló felek között rekedt jemeni polgári lakosságról szóló 2017. február 10-i, valamint az arról szóló, 2017. március 24-i nyilatkozatára, hogy egy hónap alatt több mint 100 polgári személy, köztük halászok és menekültek estek áldozatul az immár két éve tartó jemeni konfliktusnak;

–  tekintettel Iszmáíl Uld Sejk Áhmed, az ENSZ Jemenért felelős különmegbízottjának 2016. október 21-i és november 19-i, valamint 2017. január 30-i nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jemeni humanitárius helyzet katasztrofális; mivel 2017 februárjában az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) megállapította, hogy a jemeni helyzet a „legnagyobb élelmezésbiztonsági vészhelyzet a világon”; mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) 2017 májusában megállapította, hogy Jemenben 17 millióan szorulnak élelmezési segélyre, és közülük 7 millió főt „élelmezésbiztonsági vészhelyzet” fenyeget; mivel 2,2 millió gyermek szenved súlyos akut alultápláltságtól, és tízpercenként egy gyermek veszíti életét olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének; mivel a belső menekültek száma 2 millióra, a visszatérők száma pedig 1 millióra tehető;

B.  mivel a jelenleg zajló konfliktus pusztító következményekkel jár az országra és a lakosságra nézve; mivel a válság politikai megoldását sürgető nemzetközi felhívás ellenére a konfliktusban érintett felek nem jutottak egyezségre, és a harcok folytatódnak; mivel egyik fél sem aratott katonai győzelmet és nem valószínű, hogy ez a jövőben megtörténik;

C.  mivel az ENSZ szerint 2015 márciusa óta az erőszakos cselekményekben mintegy 10 000 ember vesztette életét és több mint 40 000 ember sebesült meg; mivel a szárazföldi és légi harcok lehetetlenné tették az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) helyszíni ellenőrei számára, hogy a harcok helyszínén ellenőrizzék a civil áldozatok számát, azaz ezek a számadatok csak azokat a haláleseteket és sérüléseket tükrözik, amelyeket az OHCHR képes volt megállapítani és megerősíteni; mivel a háború által súlyosan érintett jemeni polgári infrastruktúra és intézmények egyre kevésbé képesek az alapvető szolgáltatások biztosítására; mivel az egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll, és a készenléti orvosi szolgálatot ellátók hónapok óta nem kaptak fizetést;

D.  mivel Jemenben másodjára is kitört a kolerajárvány és a heveny vizes hasmenés (AWD), aminek következtében az országban 2017. április 27. és június 8. között több mint 100 000 koleragyanús esetet regisztráltak, és majdnem 800-an életüket vesztették;

E.  mivel a kiszolgáltatott csoportokat, nőket és gyermekeket súlyosan érinti a folyamatos összetűzések és a humanitárius válság, és mivel a nők és lányok biztonságának és jólétének kérdése aggodalomra ad okot; mivel az erőszakos cselekmények megnövekedése Jemenben különösen a gyermekeket érinti, mivel az ENSZ adatai szerint ezek során 1 540 gyermek vesztette életét és 2 450 sebesült meg;

F.  mivel az UNICEF szerint az erőszakos cselekmények következtében az elmúlt iskolaévben több mint 350 000 gyermek nem volt képes befejezni a tanulmányi évet, amivel Jemenben az iskolából kimaradó gyermekek száma 2 millió fölé emelkedett; mivel az iskolából kimaradó gyermekeket az a veszély fenyegeti, hogy gyermekkatonaként harcra kényszerítik őket;

G.  mivel az országban az alapvető élelmiszerek közel 90%-át behozatal biztosítja; mivel az emberi jogokkal és a nemzetközi szankciókkal foglalkozó ENSZ-különmegbízott hangsúlyozta, hogy a koalíciós erők által 2015 márciusában Jemenre kivetett légi és tengeri blokád volt a humanitárius katasztrófa egyik fő oka, miközben az országban dúló erőszak és az általános üzemanyaghiány zavarokat okoz a belső élelmiszerosztási hálózatokban;

H.  mivel a térségben és azon túl a szélsőségesség és az erőszak elleni nemzetközi erőfeszítések, valamint a Jemenen belüli béke és stabilitás szempontjából egyaránt döntő fontosságú, hogy Jemen megfelelően működő kormánnyal rendelkezzen, stabil és biztonságos legyen;

I.  mivel a jemeni helyzet komoly kockázatot jelent a régió, különösen Afrika szarva, a Vörös-tenger és a tágabb Közel-Kelet térségének stabilitására nézve; mivel az arab-félszigeti al-Kaida csoport (AQAP) hasznot tudott húzni a jemeni politikai és biztonsági helyzet romlásából, kiterjesztve jelenlétét és növelve terrortámadásai számát és nagyságát; mivel az AQAP és az úgynevezett Iszlám Állam ISIS/Dáis már megvetette lábát Jemenben és terrortámadásokat hajtott végre, amelyek során több száz ember vesztette életét;

J.  mivel a Parlament a 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös állásponttal összhangban 2016. február 25-i állásfoglalásában sürgette a Szaúd-Arábiával szembeni uniós fegyverembargó bevezetését;

K.  mivel mind a húszikat, mind a szövetséges erőket azzal vádolták, hogy súlyosan megsértették a háborús jogot azáltal, hogy betiltott gyalogsági aknákat fektettek le, bántalmazták a fogvatartottakat és rakétákat lőttek Jemen, illetve Szaúd-Arábia déli részének lakott területeire;

L.  mivel az EU Jemennek 2015-ben és 2016-ban összesen 120 millió EUR humanitárius finanszírozást nyújtott; mivel a 2017. évi segélyezésre 46 millió EUR-t különítettek el; mivel a 2017 áprilisában Genfben tartott, a jemeni humanitárius válsággal kapcsolatos magas szintű adományozói esemény ellenére – melynek során a különböző országok és szervezetek összesen 1,1 milliárd USD összegű felajánlásokat tettek – 2017. május 9-én a donorok által átutalt pénzeszközök csak 28%-át tették ki az ENSZ Jemennel kapcsolatos, 2017-re vonatkozó 2,1 milliárd USD összegű humanitárius felhívásának; mivel 2017-ben fejlesztési segély címén további 70 millió EUR mozgósítása várható;

1.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius helyzet riasztó mértékben romlik Jemenben, széles körben jellemző az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és a súlyos mértékű alultápláltság, megkülönböztetés nélküli támadásokat indítanak a polgári lakosság, valamint az egészségügyi és a segélyszervezeti dolgozók ellen, polgári és egészségügyi infrastruktúrákat rombolnak le, valamint folytatódnak a légitámadások, a szárazföldi harcok és a bombázások, annak ellenére, hogy többször is felszólították a feleket arra, hogy újból vessenek véget az összecsapásoknak;

2.  mélységes sajnálatát fejezi ki a konfliktus során kioltott emberéletek és a harcok következtében a térségben rekedt személyek szenvedése miatt, és részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; megerősíti, hogy továbbra is elkötelezett Jemen és a jemeni nép támogatása mellett; sürgeti az összes felet, hogy törekedjenek egy azonnali tűzszüneti megállapodás megkötésére és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz; megismétli, hogy támogatja Jemen területi integritását, szuverenitását és függetlenségét;

3.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a folytatódó légitámadások és szárazföldi harcok polgári személyek ezreinek életét oltották ki, valamint lakóhelyek kényszerű elhagyását és megélhetések elvesztését eredményezték, még több ember életét kockáztatva, emellett még inkább destabilizálják Jement, elpusztítják az ország fizikai infrastruktúráját és instabil helyzetet teremtenek, amelyet kihasználnak olyan terrorista és szélsőséges szervezetek, mint az ISIS/Dáis és az AQAP, valamint súlyosbítják a már egyébként is kritikus humanitárius helyzetet;

4.  a legsúlyosabban elítéli a polgári lakosság elleni terrorista támadásokat és erőszakot, többek között a bombázásokat, a rakétatámadásokat, a tüzérségi támadásokat, orvlövészek bevetését, a kazettás lőszerek használatát és gyalogsági aknák állítólagos bevetését, valamint a polgári infrastruktúrák, így az iskolák, egészségügyi létesítmények, lakónegyedek, piacok, vízellátási rendszerek, kikötők és repülőterek megsemmisülését eredményező támadásokat;

5.  sürgeti a jemeni kormányt, hogy vegye ki a részét az ISIS/Dáis és az AQAP elleni küzdelemből, amelyek hasznot húznak a jelenlegi instabil helyzetből; emlékeztet arra, hogy minden terrorcselekmény bűntett és semmivel sem indokolható, függetlenül a cselekmény motivációjától, és függetlenül attól, hogy ki, hol és mikor követi el azt; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a konfliktusban érintett összes fél határozottan lépjen fel az ilyen csoportok ellen, amelyek tevékenysége súlyosan veszélyezteti a tárgyalásos megoldást és a régió és a tágabb térség biztonságát;

6.  ismét felszólítja az összes felet, valamint regionális és nemzetközi támogatóikat, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat, biztosítsák a polgári lakosság védelmét, és közvetlenül ne vegyenek célba polgári infrastruktúrát, különösen egészségügyi létesítményeket és vízműveket; emlékeztet arra, hogy a polgári lakosság és a polgári infrastruktúra, így a kórházak és az orvosi személyzet elleni szándékos támadások a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősülnek; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy intézkedjen a nemzetközi jog Jemenben történő megsértéséért felelős személyek nemzetközi büntetőeljárás alá vonásáról; ezzel kapcsolatban támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad al-Husszein azon felhívását, hogy hozzanak létre egy független nemzetközi szervet a jemeni konfliktus során elkövetett bűncselekmények teljes körű nyomozásának lefolytatására; hangsúlyozza, hogy az erőszakos cselekmények elkövetőit mindenképpen felelősségre kell vonni, mert csak ez a konfliktus tartós rendezésének a feltétele;

7.  emlékeztet arra, hogy a jemeni konfliktust nem lehet katonai eszközökkel megoldani, és hogy a válságot csak az összes érintett fél bevonásával, a nők teljes körű és érdemi részvételével történő, inkluzív politikai megoldást eredményező, jemeni vezetés alatt zajló tárgyalási folyamat révén lehet megoldani; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az ENSZ főtitkára, az ENSZ Jemenért felelős különmegbízottja és az Európai Külügyi Szolgálat tárgyalások újrakezdésének elősegítésére irányuló erőfeszítéseit, és sürgeti a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy konstruktív módon és előzetes feltételek megállapítása nélkül válaszoljanak ezen erőfeszítésekre; hangsúlyozza, hogy alapvető fontossággal bír a bizalomépítő intézkedések végrehajtása annak megkönnyítése érdekében, hogy a folyamat visszaterelődjön a politikai színtérre: ilyen intézkedések például a fenntartható tűzszünet érdekében késedelem nélkül végrehajtandó lépések, a haderők ENSZ által ellenőrzött kivonását célzó mechanizmus, a humanitárius és kereskedelmi célú hozzáférés elősegítése, valamint a politikai foglyok szabadon bocsátása;

8.  sürgeti Szaúd-Arábiát és Iránt, hogy tegyenek azért, hogy javítsák kétoldalú kapcsolataikat, és törekedjenek az együttműködésre a Jemenben zajló harcok befejezése érdekében;

9.  támogatja az EU-nak a konfliktusban érintett felekhez intézett felhívását, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést az erőszak minden formájának, így a fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális és nemi alapú erőszaknak a megelőzése és az azokra való reagálás érdekében; határozottan elítéli a gyermekek jogainak megsértését, és aggodalmának ad hangot a gyermekek alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz és oktatáshoz való korlátozott hozzáférése kapcsán; elítéli a gyermekkatonák toborzását és bevetését az összetűzések során; felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy támogassák a leszerelt gyermekkatonák rehabilitációját és közösségbe való visszailleszkedését;

10.  felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy szüntessék meg az élelmiszerek és az egészségügyi felszerelések behozatalának és a szükséget szenvedő polgári lakosság körében való szétosztásának valamennyi logisztikai és pénzügyi akadályát; különösen sürgeti a feleket a főbb kereskedelmi belépési pontok, úgymint Hodeida és Áden kikötője teljes körű és hatékony működésének biztosítására; hangsúlyozza, hogy e pontok fontos szerepet játszanak a humanitárius támogatás és az alapvető szállítmányok Jemenbe juttatásában; felszólít arra, hogy újból nyissák meg Szaada repülőterét a kereskedelmi járatok számára, hogy egyrészt az országba eljuthassanak a gyógyszerek és árucikkek, melyekre sürgősen szükség van, másrészt hogy az orvosi kezelésre szoruló jemenieket el lehessen szállítani;

11.  felhívja a Tanácsot, hogy ténylegesen ösztönözze a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, amint az a vonatkozó uniós iránymutatásokban szerepel; ismételten hangsúlyozza különösen a fegyverkivitelről szóló 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontban rögzített szabályok EU általi szigorú alkalmazásának szükségességét; ezzel kapcsolatban emlékeztet 2016. február 25-i állásfoglalására;

12.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a helyi hatóságok hatáskörét és szolgáltatásnyújtási kapacitását, valamint be kell vonni a jemeni diaszpórát és a nemzetközi NGO-kat a kulcsfontosságú szolgáltatási ágazatok támogatásába; különösen hangsúlyozza, hogy az EU-nak és más nemzetközi szereplőknek sürgősen kezelniük kell a kolerajárvány kitörését és támogatniuk kell az egészségügyi rendszert, annak összeomlását megelőzendő, beleértve a készletek eljutásának és a készenléti orvosi szolgálatot ellátók bére átutalásának megkönnyítését, mely utóbbiak jelenléte elengedhetetlen a humanitárius válaszhoz;

13.  üdvözli, hogy az EU és tagállamai készek egyrészt növelni a szerte az országban a lakosságnak nyújtott humanitárius támogatást a felmerülő szükségletekre reagálva, másrészt készek a fejlesztési támogatást is bevonni projektek finanszírozására az alapvető ágazatokban; üdvözli a jemeni humanitárius válsággal kapcsolatos magas szintű adományozói eseményen tett kötelezettségvállalásokat, és hangsúlyozza, hogy a jemeni nép szenvedésének enyhítése érdekében az ENSZ vezetése alatt végrehajtott, összehangolt humanitárius fellépésre van szükség; sürgeti továbbá az összes országot, hogy a humanitárius szükségletek kezeléséhez való hozzájárulás érdekében teljesítsék az adományozói eseményen tett kötelezettségvállalásaikat;

14.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy sürgősen javasoljon integrált uniós stratégiát Jemen vonatkozásában és az ENSZ égisze alatt tegyen ismételt erőfeszítést egy jemeni békekezdeményezés elindítására; e tekintetben kéri, hogy az EU nevezzen ki Jemen melletti különleges képviselőt;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, az Arab Államok Ligája főtitkárának, valamint Jemen kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0270.


Az európai politikai pártok és alapítványok jogállása és finanszírozása
PDF 237kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. június 15-i állásfoglalása az európai szintű politikai pártok és politikai alapítványok finanszírozásáról (2017/2733(RSP))
P8_TA(2017)0274B8-0405/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló, 2014. október 22-i 1141/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a transznacionális politikai pártok és alapítványok hozzásegítenek a kiterjedtebb politikai tudatosság kialakulásához Európában és az uniós polgárok akaratának kifejeződései;

B.  mivel az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozásának az uniós elvekkel összhangban levő politikai tevékenységeket kell szolgálnia, átlátható módon és nem adva alkalmat visszaélésekre;

C.  mivel az 1141/2014/EU, Euratom rendelet 6. cikke létrehozza az európai politikai pártokkal és európai politikai alapítványokkal foglalkozó hatóságot, amelynek 2016. szeptember 1-jével kell felállnia azzal a feladattal, hogy döntsön arról, hogy az európai politikai pártok és politikai alapítványok nyilvántartásba történő bejegyzése vagy onnan való törlése összhangban van-e a rendeletben előírt eljárásokkal és feltételekkel;

1.  sajnálja, hogy az 1141/2014/EU, Euratom rendelettel kapcsolatban számos hiányosságokra derült fény, különösen a társfinanszírozás (saját források) szintjére és az Európai Parlament képviselőinek több párthoz való esetleges tartozására vonatkozólag;

2.  arra bátorítja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg valamennyi hiányosságot és mielőbb tegyen javaslatot a szabályozás felülvizsgálatára;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 317., 2014.11.4., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat