Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2005/0183(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0234/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0234/2006

Viták :

PV 25/09/2006 - 13
CRE 25/09/2006 - 13

Szavazatok :

PV 26/09/2006 - 5.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0362

Elfogadott szövegek
PDF 851kWORD 577k
2006. szeptember 26., Kedd - Strasbourg
Tiszta levegőt Európának ***I
P6_TA(2006)0362A6-0234/2006
Állásfoglalás
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0447 – C6-0356/2005 – 2005/0183(COD))

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0447)(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C6-0356/2005),

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0234/2006),

1.   jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában;

2.   felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2006. szeptember 26-án került elfogadásra a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
P6_TC1-COD(2005)0183

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással(3) összhangban,

mivel:

(1)  Az 1600/2002/EK, 2002. július 22-i európai parlamenti és tanácsi határozattal(4) elfogadott hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapítja, hogy a szennyezést olyan szintre kell csökkenteni, amely minimalizálja az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, különleges figyelmet fordítva az érzékeny népességcsoportokra és a környezet egészére, valamint megállapítja, hogy szükség van a levegőminőség – ideértve a szennyező anyagok lerakódását is – ellenőrzésének és vizsgálatának fejlesztésére, és a lakosság tájékoztatására.

(2)  Az emberi egészség és a környezet egésze védelmének érdekében különös jelentőséggel bír, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás ellen annak forrásánál védekezzünk. Ezért el kell kerülni, meg kell előzni vagy le kell csökkenteni a káros szennyezőanyag-kibocsátást. Ennek érdekében a Bizottságnak haladéktalanul megfelelő, az összes vonatkozó szennyezési forrást érintő kibocsátási szabályokat kell megállapítania, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezetnek a levegő minőségére vonatkozó idevágó előírásait, iránymutatásait és programjait.

(3)  A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv(5), a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv(6), a környezeti levegőben található benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről szóló, 2000. november 16-i 2000/69/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7), a környezeti levegő ózontartalmáról szóló, 2002. február 12-i 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8), valamint a tagállamokban a környezeti levegőszennyezés mérését végző hálózatok és egyedi állomások által szolgáltatott információ és adatok kölcsönös cseréjének létrehozásáról szóló, 1997. január 27-i 97/101/EK tanácsi határozat(9) alapos felülvizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy ezek felöleljék a legfrissebb egészségügyi és tudományos eredményeket, illetve a tagállamok tapasztalatait. Az érthetőség, az egyszerűsítés és az adminisztrációs hatékonyság érdekében helyénvaló ezt az öt jogi aktust egyetlen egységes irányelvvel felváltani.

(4)  A környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(10) egységesíthetik ezen irányelvvel, miután végrehajtásának vonatkozásában elegendő tapasztalatot szereztek.

(5)  A levegőminőség vizsgálatára vonatkozóan közös megközelítést kell követni közös vizsgálati kritériumoknak megfelelően. A környezeti levegő minőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni a népességcsoportok és a levegőszennyezésnek kitett ökológiai rendszerek méretét. Helyénvaló tehát valamennyi tagállam területét olyan övezetekbe vagy agglomerációkba sorolni, amelyek tükrözik a népsűrűséget.

(6)  Amennyiben lehetséges, a szennyezés terjedésének modelljét kell alkalmazni annak érdekében, hogy a mintavételi pontokon mért adatokat a koncentráció földrajzi eloszlása szempontjából is értelmezni lehessen. Ez az adott területen élő lakosság expozíciójának számítási alapjául szolgálhat.

(7)  Annak biztosítása érdekében, hogy a levegőszennyezésről gyűjtött információk elég reprezentatívak és a Közösségen belül egymással összehasonlíthatók legyenek, a környezeti levegő minőségének vizsgálatánál fontos szabványosított mérési technikák, valamint a mérőállomások számára és helyére vonatkozóan közös kritériumok alkalmazása. A mérési technikákon kívül más technikákat is lehet használni a környezeti levegő minőségének vizsgálata során, ezért szükségszerű meghatározni az ilyen technikák használatának és elvárt pontosságának kritériumait.

(8)  A finom por hatásainak jobb megértése és a háttérszennyezés meghatározása, valamint a megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében ezen szennyező anyaggal kapcsolatban a háttérállomásokon részletes méréseket és számításokat kell végezni. A megfelelő politikáknak különösen arra kell irányulniuk, hogy a háttérszennyezés részarányát, amelyet a teljes szennyezés határértékeiben vesznek számításba, valósághű módon vegyék figyelembe. A méréseket hatékonyan kell végezni, ezért a helyhez kötött mérések mintavételi helyeiről származó információkat amennyire csak lehet modellezési technikákból és indikatív mérésekből származó információkkal kell kiegészíteni. A méréseknek összhangban kell állniuk az 1981. június 11-i 81/462/EGK tanácsi határozattal(11) elfogadott, nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló egyezmény által létrehozott, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program méréseivel.

(9)  Ha a levegőminőség állapota jó, akkor ezt fenn kell tartani olyan módon, hogy a levegőminőségi előírásokat ne lépjék túl. Az érintett terület fenntartható fejlesztése keretében a levegő minőségét javítani kell. Amennyiben a levegőminőségi előírásokat túllépik, a tagállamoknak a meghatározott értékek betartásának elérése érdekében intézkedéseket kell tenniük; ez a kötelesség az olyan tagállamok esetében érvényesül, ahol a túllépés mértéke különösen magas, mivel itt a levegő minőségének javítása rendszerint a leginkább költséghatékony módon hajtható végre. Figyelmen kívül kell hagyni az utak téli homokszórásának tulajdonítható túllépéseket.

(10)  A környezetszennyezésből származó, növényzetet fenyegető veszély a városi területektől messzebbre eső helyeken a legjelentősebb, ahol az ilyen növényzet megtalálható. Az ilyen veszélyekkel és a növényzet védelmére vonatkozó levegőminőségi előírások betartásával kapcsolatos vizsgálat a beépített területektől messzebbre eső helyekre kell, hogy összpontosítson.

(11)  A finom por (PM2,5) emberi egészségre gyakorolt jelentős negatív hatásokért felelős. Ezenkívül az olyan azonosítható küszöbérték, amely alatt a PM2,5 nem jelentene veszélyt, még nem létezik. Mivel a PM2,5-tel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok még nem elegendőek egy határérték bevezetéséhez, kezdetben egy célértéket kellene alkalmazni. Így ezt a szennyező anyagot nem szabad ugyanúgy szabályozni, mint a levegőt szennyező többi anyagot. E megközelítés a városi hátterű koncentráció általános csökkentését célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság jelentős része élvezze a jobb levegőminőségből származó előnyöket. Különösen a nagyon magas finompor-szennyezettséggel terhelt övezetekben és agglomerációkban kellene optimálisan felhasználni a csökkentésre rendelkezésre álló mozgásteret. Annak érdekében azonban, hogy az egészség védelmének minimális fokát mindenütt biztosítsák, célértéket kell előírni valamennyi övezetre és agglomerációra.

(12)  Nem változnak azok a már meglévő hosszú távú célkitűzések, amelyek az ózon-expozíció okozta, az emberi egészségre, a növényzetre és az ökológiai rendszerekre gyakorolt káros hatások elleni hatékony védelem biztosítására vonatkoznak. Az ózonnal kapcsolatban fel kell állítani egy riasztási küszöbértéket és egy tájékoztatási küszöbértéket a teljes lakosságnak és az érzékeny népességcsoportoknak a rövid expozícióktól, illetve a megnövekedett ózonkoncentrációtól történő általános védelme érdekében. Ezen küszöbértékeknek az expozíció kockázatairól szóló információk nyilvános elterjesztését és az ózonszint csökkentésére alkalmas rövid távú intézkedések végrehajtását kell eredményezniük ott, ahol a riasztási küszöbérték túl magas.

(13)  Az ózon országhatárokon átterjedő szennyező anyag, amely az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(12) említett primer szennyező anyagok kibocsátása révén alakul ki a légkörben. A levegőminőségi célok és az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzések irányában történő, ezen irányelvben meghatározott előrehaladást a 2001/81/EK irányelvben említett jelenlegi és/vagy felülvizsgált célokkal és kibocsátási határértékek segítségével kell megállapítani.

(14)  A levegő szennyezettségének mérését hatékonyan és célirányosan kell végezni. Ezért a helyhez kötött méréseket, amennyire csak lehet, modellezési technikákkal és indikatív mérésekkel kell kiegészíteni. A helyhez kötött méréseket kötelezővé kell tenni azokban az övezetekben, ahol a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket túllépték. Engedélyezni kell a kiegészítő vizsgálati módok használatát a helyhez kötött mintavételi pontok előírt számának csökkentése céljából.

(15)  A természetes forrásokból származó szennyező kibocsátásokat mérni lehet, de szabályozni nem. Ezért amikor kellő bizonyossággal meg lehet határozni a környezeti levegő szennyezettségének természetes forrásból eredő részét, akkor ezt a levegőminőségi határértékek betartásának vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni.

(16)  A különösen nehéz feltételekkel rendelkező övezetek és agglomerációk esetében lehetővé kell tenni azon határidő meghosszabbítását, amelyen belül a levegőminőségi határ- és célértékek betartásáról gondoskodni kell, amennyiben a meghatározott övezetekben és agglomerációkban a szennyezést csökkentő megfelelő intézkedések végrehajtása ellenére is betartással kapcsolatos akut problémák jelentkeznek. Egy adott övezetre vagy agglomerációra vonatkozó bármely halasztást átfogó tervnek vagy programnak kell kísérnie a betartásnak a felülvizsgált időtartamon belül történő biztosítása érdekében. A tagállamokkal szembeni rugalmasság még inkább fontos akkor, ha a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiában meghatározott, forrásnál történő kibocsátás-csökkentési célszintet tükröző szükséges közösségi intézkedések – beleértve legalább a XVII. mellékletben említett intézkedéseket – 2010. január 1-jéig nem lépnek hatályba, mivel egyes tagállamok a nemzeti szinten tett hatalmas erőfeszítések ellenére sem fogják tudni teljesíteni a határértékeket ezen intézkedések nélkül.

(17)  Terveket és programokat kell kidolgozni az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozóan, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja túllépi a megfelelő levegőminőségi előírások bármely alkalmazott ideiglenes túllépési tűréssel növelt értékét. A levegőszennyezés számos különböző forrásból és tevékenységből ered. A különböző szakpolitikák egységességének biztosítása érdekében az ilyen terveknek és programoknak egymással összhangban kell állniuk, valamint összhangban kell lenniük azokkal a tervekkel és programokkal is, amelyeket a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13), a 2001/81/EK irányelv és a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) alapján készültek.

(18)  Cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek jelzik azokat az intézkedéseket, amelyeket rövid távon kell meghozni ott, ahol fennáll az egy vagy több megfelelő levegőminőségi előírás vagy riasztási küszöbérték túllépésének veszélye, hogy ezzel csökkenjen a veszély, és korlátozzák a túllépés időtartamát. Az ózonnal kapcsolatban az ilyen rövid távú cselekvési terveknek figyelembe kell venniük a környezeti levegő ózontartalmáról szóló 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó útmutatásról szóló, 2004. március 19-i 2004/279/EK bizottsági határozat(15) rendelkezéseit.

(19)  Ezek a tervek és programok a levegőminőség és a környezet közvetlen javítását célozzák, következésképpen nem tartoznak a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) rendelkezéseinek hatálya alá.

(20)  A tagállamoknak tanácskozniuk kell egymással, ha egy másik tagállamból származó jelentős mértékű szennyezést követően egy adott szennyező anyag szintje meghaladja vagy valószínűleg meg fogja haladni a megfelelő levegőminőségi előírások túllépési tűréssel növelt értékét, vagy adott esetben a riasztási küszöbértéket. Bizonyos szennyező anyagok, mint például az ózon vagy a por, országhatárokon átterjedő jellege miatt szükség lehet a szomszédos tagállamok közötti koordinációra a tervek, programok, rövid távú cselekvési programok kidolgozását és megvalósítását, valamint a lakosság tájékoztatását illetően. Adott esetben a tagállamoknak harmadik országokkal is együttműködést kell folytatniuk különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a csatlakozásra váró országokat is hamarosan bevonják ezekbe az együttműködésekbe.

(21)  Tekintettel a meghatározott szennyezőanyagok országhatárokon átnyúló jellegére és az ebből származó lehetőségre, amely szerint egy tagállamban a határérték átlépése olyan ok következménye, amelyet a tagállam közvetlenül nem tud befolyásolni, a Bizottság részére meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a tagállamok számára több időt adjon annak érdekében, hogy a jelen irányelvben megállapított előírásokat be tudják tartani.

(22)  Azok a tagállamok, amelyek mindeddig nem hozták meg a levegőszennyezés csökkentésére irányuló elégséges intézkedéseket, beleértve a XV. melléklet 10. pontjában említett irányelveknek az azokban foglalt határidőkre történő végrehajtását, nem lehetnek jogosultak semmilyen, az ezen irányelv 20. cikke szerinti eltérésre. A Bizottságnak körültekintően kell ellenőriznie a mentességre irányuló kérelmeket, figyelembe véve, hogy a 20. cikkben meghatározott mentességi időszakok maximális időtartamot jelentenek. A Bizottságnak határozatairól jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek, amelyben indokolja azokat, és jelzi a tagállamoknak adott minden egyes mentesség időtartamát.

(23)  A jelen irányelv alapos hatásvizsgálatára már sor került a jobb szabályozás és a fenntartható fejlődési stratégia figyelembevétele mellett. Mivel azonban a CO2-kibocsátás tekintetében a hatásvizsgálatban előre jelzettnél nagyobb csökkenésre számítanak, a költségek túl, a hasznok pedig alá lehetnek becsülve, mivel a 2012 után folytatódó kibocsátás-csökkentések – más tényezők mellett – hozzá fognak járulni a levegő minőségének javulásához.

(24)  Jelen irányelv céljait, amennyire lehetséges, össze kell hangolni az érintett övezetek és agglomerációk fenntartható fejlődésével.

(25)  Az ipari létesítmények tekintetében ez az irányelv a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(17) által előírt legjobb elérhető technikák alkalmazásán túlmenően nem tartalmaz intézkedéseket, és különösen nem vezet létesítmények bezárásához. Mindazonáltal megköveteli az összes tagállamtól, hogy az érintett ágazatokban hozzák meg a kibocsátás csökkentéséhez szükséges valamennyi költséghatékony intézkedést.

(26)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a levegőminőségre vonatkozó információkat össze kell gyűjteniük, meg kell osztaniuk egymással, és a nyilvánosság elé kell tárniuk a levegőszennyezés hatásainak jobb tudatosítása és megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében. A nyilvánosság számára a lehető leghamarabb hozzáférhetővé kell tenni a környezeti levegőben lévő valamennyi szabályozás alatt álló szennyező anyag koncentrációjára vonatkozó naprakész információkat. Biztosítani kell, hogy a nyilvánosság az aktuális, napi mért értékekről naponta tájékoztatást kapjon.

(27)  Az adatokat egységesített alakban kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani a levegőminőségre vonatkozó információk kezelésének és összehasonlításának megkönnyítése érdekében.

(28)  Szükségszerű alkalmazni a levegőminőségre vonatkozó adatszolgáltatási, vizsgálati és jelentési eljárásokat annak érdekében, hogy lehetőség legyen az elektronikus eszközök és az internet használatára az információk nyilvánosság elé bocsátásának, illetve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, …-i 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(18) történő összeegyeztethetőség legfőbb eszközeként.

(29)  A tudományos és technikai fejlődés, valamint az összegyűjtendő információk miatt helyénvaló a környezeti levegő minőségének vizsgálatára használt kritériumok és technikák alkalmazásának lehetőségéről gondoskodni. Adott esetben továbbá a levegőminőség modellezésére vonatkozóan referenciatechnikákat kell elfogadni.

(30)  Mivel ezen irányelv levegőminőségi célkitűzéseit kizárólag tagállami szinten nem lehet kielégítően teljesíteni, valamint ezen célkitűzések a levegőt szennyező anyagok országhatárokon átterjedő természete miatt közösségi szinten könnyebben teljesíthetők, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvvel összhangban. Az ugyanazon cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértéket.

(31)  A tagállamok megállapítják az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó szankciórendszert, és biztosítják, hogy a szankciók végrehajtásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(32)  Az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett jogi aktusok bizonyos rendelkezéseinek hatályban kell maradniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a nitrogén-dioxidra vonatkozó meglévő levegőminőségi határok folytonosságát mindaddig, amíg ezeket a határértékeket 2010. január 1-jétől ki nem cserélik, valamint hogy biztosítsák a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló 2004/107/EK irányelvvel összefüggésben előírt előzetes levegőminőségi vizsgálatra vonatkozó kötelezettség folytonosságát.

(33)  Ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére irányuló kötelesség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változott. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelesség az eddigi irányelvekből adódik.

(34)  Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja azokat az elveket, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája elismer. Az irányelv különösen a magas szintű környezetvédelem közösségi szakpolitikákba történő integrálását és a környezetvédelmi minőség javítását kívánja elősegíteni a fenntartható fejlődés elvével összhangban, amelyet az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikkében határoztak meg.

(35)  Az ezen irányelv alkalmazásához szükséges intézkedéseket az 1999/468/EK, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i tanácsi határozattal(19) összhangban kell elfogadni.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a következő:

   1. a környezeti levegő minőségére vonatkozó célkitűzések meghatározása és létrehozása az emberi egészségre, valamint a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében;
   2. a környezeti levegő vizsgálata a tagállamokban közös módszerek és kritériumok alapján, különös figyelemmel a környezeti levegőben lévő bizonyos szennyező anyagok koncentrációjának vizsgálatára;
   3. a környezeti levegő minőségére vonatkozó információk rendelkezésre bocsátása a szennyezés és a káros anyagok elleni küzdelem érdekében, valamint a hosszú távú tendenciák, illetve a nemzeti és a közösségi intézkedések által megvalósított eredmények ellenőrzése céljából;
   4. annak biztosítása, hogy a környezeti levegő minőségére vonatkozó ilyen információkat a nyilvánosság elé tárják;
   5. a környezeti levegő minőségének fenntartása ott, ahol ez jónak tekinthető, és javítása más esetekben;
   6. a tagállamok közötti hatékonyabb együttműködés elősegítése a levegőszennyezés csökkentésével kapcsolatban.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

   1. "környezeti levegő": a troposzférán belüli szabadtéri levegő, kivéve a munkahelyeket;
   2. "szennyező anyag": a környezeti levegőben lévő és az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló bármely anyag;
   3. "szint": valamely szennyező anyagnak a környezeti levegőben lévő koncentrációja vagy egy adott idő alatt felületeken történő lerakódása;
   4. "vizsgálat": a szintek mérésére, számítására, előrejelzésére vagy becslésére használt bármely módszer;
   5. "határérték": az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amelyet egy adott időtartamon belül kell elérni, elérése után pedig nem szabad túllépni;
   6. "kritikus szint": tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amely felett a receptort, mint például a növényeket, a fákat, az ökológiai rendszereket – kivéve azonban az embert – közvetlen káros hatás éri;
   7. "túllépési tűrés": a határérték azon százaléka, amellyel ez túlléphető az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén;
   8. "célérték": az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából meghatározott szint, amelyet adott időtartam alatt kell elérni, ahol lehetséges;
   9. "riasztási küszöbérték": az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre, és amelynél a tagállamok azonnali lépéseket tesznek;
   10. "tájékoztatási küszöbérték": az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a lakosság valamely különösen érzékeny csoportja tekintetében, és amelynél azonnali és megfelelő tájékoztatásra van szükség;
   11) 11. "felső vizsgálati küszöbérték": az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van a mérési és modellezési technikák kombinációjának alkalmazására;
   12. "alsó vizsgálati küszöbérték": az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van kizárólagos modellezési vagy objektív becslési technikák alkalmazására;
   13. "hosszú távú célkitűzés": az a szint, amelyet az emberi egészség és a környezet hatékony védelmének biztosítása érdekében hosszú távon kell elérni, kivéve ha ez arányos intézkedésekkel nem teljesíthető;
   14. "övezet": a levegőminőség vizsgálatának és ellenőrzésének céljából valamely tagállam területének valamely, a tagállam által behatárolt része;
   15. "agglomeráció": olyan övezet, ahol a népesség száma meghaladja a 250 000 lakost, vagy ahol a népesség száma ugyan 250 000 lakos vagy annál kevesebb, de a tagállamok által meghatározandó, adott négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel rendelkezik;
   16. a "természetes forrásokból származó kibocsátások": valamennyi, a levegőben előforduló, azonban közvetlenül vagy közvetve nem emberi tevékenység által létrehozott anyag. Ide tartoznak különösen az olyan természeti jelenségek, mint a vulkánkitörések, a földrengések, a geotermikus tevékenységek, a véletlen szabadtéri tüzek, a tengeri só vagy a száraz területek természetes részecskéinek atmoszférikus felkavarodása vagy atmoszférikus szállítása által okozott kibocsátások;

17.   "PM10": az a pormennyiség, amely 50%-os leválasztási hatásfokkal átmegy az EN 12341-es szabványban meghatározott méret-szelektív bemeneti nyíláson 10 µm-es aerodinamikai átmérő esetén;

18.   "PM2,5": az a pormennyiség, amely 50%-os leválasztási hatásfokkal átmegy az EN 14907-es szabványban meghatározott méret-szelektív bemeneti nyíláson 2,5 µm-es aerodinamikai átmérő esetén;

   19. "átlagexpozíció-mutató": a tagállamok területén, városi hátterű helyszíneken elvégzett mérések alapján meghatározott átlagos szint, amely a lakosság expozícióját tükrözi;
   20. "az expozíció-csökkentésre vonatkozó célok": az átlagexpozíció-mutató csökkentésének százalékos értéke, amelyet az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából állítottak fel, és amelyet egy adott időtartamon belül kell teljesíteni;
   21. "városi hátterű helyszínek": városi területeken belüli helyek, ahol a tényleges szintek a teljes városi lakosság expozíciója vonatkozásában reprezentatívak;
   22. "nitrogén-oxidok": nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid móltörtjének (volume mixing ratio) (ppbv) összege, amelyet a nitrogén-dioxid tömegkoncentrációjának egységeiben fejeznek ki (µg/m3);
   23. "helyhez kötött mérések": meghatározott helyszíneken, folyamatosan vagy véletlenszerű mintavétellel végzett mérések a szinteknek az előírt adatminőségi célkitűzéseknek megfelelően történő meghatározása céljából;
   24. "indikatív mérések": olyan mérések, amelyek a helyhez kötött mérésekhez képest kevésbé szigorú minőségi kritériumoknak felelnek meg;
   25. "illékony szerves vegyületek" (VOC): a metán kivételével minden olyan antropogén vagy biogén forrásból származó szerves vegyület, amely napfény jelenlétében a nitrogén-oxidokkal történő reakció során fotokémiai oxidálószereket hozhat létre.

3. cikk

Felelősség

(1)  A tagállamok a megfelelő szinteken kijelölik a következőkért felelős illetékes hatóságokat és szerveket:

   a) a környezeti levegő minőségének vizsgálata;
   b) a mérési rendszerek (módszerek, berendezések, hálózatok és laboratóriumok) jóváhagyása;
   c) a mérések pontosságának biztosítása;
   d) a vizsgálati módszerek elemzése;
   e) a minőségbiztosítási programok koordinálása a tagállam területén, amennyiben a Bizottság szervez a Közösség egészére kiterjedő ilyen fajta programokat;
   f) más tagállamokkal és a Bizottsággal történő együttműködés.

Adott esetben az illetékes hatóságok és szervek eleget tesznek az I. melléklet C. szakaszában leírtaknak.

(2)  A tagállamok nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdésben említett feladatokra kijelölt illetékes hatóságok és szervek nevét.

II. fejezet

A környezeti levegőminőség vizsgálata

1. szakasz

Általánosságok

4. cikk

Az övezetek és agglomerációk megállapítása

A tagállamok övezeteket és agglomerációkat állapítanak meg területükön. Valamennyi övezetben és agglomerációban el kell végezni a levegőminőség vizsgálatát és ellenőrzését.

2. szakasz

A környezeti levegő vizsgálata a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a por, az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében

5. cikk

Vizsgálati rendszer

(1)  A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében az egészség és a növényzet védelmére a II. melléklet A. szakaszában meghatározott felső és alsó vizsgálati küszöbértékeket kell alkalmazni.

Ezen vizsgálati küszöbértékek alapján mindegyik övezetet és agglomerációt rangsorolni kell.

(2)  Az (1) bekezdésben említett rangsorolást nyomon követik, és az eredmények értékelése után ötévenként felülvizsgálják a II. melléklet B. szakaszában megállapított eljárásnak megfelelően.

A rangsorolást azonban gyakrabban felül kell vizsgálni a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid vagy adott esetben a nitrogén-oxidok, a por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid környezeti koncentrációjára ható tevékenységek jelentős változása esetén.

6. cikk

Vizsgálati kritériumok

(1)  Az 5. cikkben említett szennyező anyagok tekintetében a tagállamoknak a környezeti levegő minőségével kapcsolatos vizsgálatokat kell végezniük területükön az ezen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően.

(2)  A környezeti levegő vizsgálatának céljából helyhez kötött méréseket kell alkalmazni valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje meghaladja az e szennyező anyagokra vonatkozó felső vizsgálati küszöbértéket. E helyhez kötött méréseket modellezési technikákkal és/vagy indikatív mérésekkel egészítik ki annak érdekében, hogy ezek megfelelő információkat biztosítsanak a környezeti levegő minőségéről.

(3)  A környezeti levegő vizsgálatának céljából helyhez kötött mérések, valamint modellezési technikák és/vagy indikatív mérések kombinációját alkalmazzák valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az e szennyező anyagokra vonatkozó felső vizsgálati küszöbérték.

(4)  A környezeti levegő vizsgálatának céljából lehetőség van kizárólagos modellezési és/vagy objektív becslési technikák alkalmazására valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az ezen szennyező anyagokra megállapított alsó vizsgálati küszöbérték.

(5)  A (2), (3) és (4) bekezdésben említett vizsgálatokon kívül a környezeti levegőben lévő szennyező anyagokat városi hátterű helyszíneken, jelentős levegőszennyezési forrásoktól távol is meg kell mérni. Ezen méréseknek minimális követelményként tájékoztatniuk kell a por (PM2,5) tömegkoncentrációjáról és kémiai összetételéről éves átlagos alapon, és ezen méréseket a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:

   a) Minden 100 000 km2-en egy mintavételi pontot kell felállítani;
   b) Minden tagállam legalább egy mérőállomást állít fel, illetve megegyezés alapján felállíthatnak egy vagy több, a szomszédos tagállamok egymás mellett fekvő övezeteit lefedő közös mérőállomást is a szükséges térbeli elosztás elérése céljából;
   c) Az ellenőrzést adott esetben össze kell hangolni a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program ellenőrzési stratégiájával és vizsgálati programjával;
   d) Az I. mellékletet A. szakasza a por tömegkoncentrációjának méréseivel kapcsolatos adatminőségi célkitűzések vonatkozásában kell alkalmazni, a IV. mellékletet pedig teljes egészében kell alkalmazni.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a por (PM2,5) kémiai összetevőjének mérésére használt mérési módszerekről is.

7. cikk

Mintavételi pontok

(1)  A környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por (PM10, PM2,5), ólom, benzol és szén-monoxid mérésére létesített mintavételi pontok elhelyezését a III. mellékletben felsorolt kritériumokkal összhangban kell meghatározni.

(2)  Valamennyi olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ a levegőminőség vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, a mintavételi pontok száma – amelyek az egyes megfelelő szennyező anyagokat mérik – nem lehet kevesebb, mint amennyit az V. melléklet A. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak. Ezekben az övezetekben vagy agglomerációkban a megfelelő méréseket naponta el kell végezni.

Azokban az övezetekben és agglomerációkban azonban, ahol a helyhez kötött mérések mintavételi pontjaiból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésből származó információk is kiegészítik, az összes mintavételi pont V. melléklet A. szakaszában meghatározott száma 50%-ig csökkenthető, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

   a) a kiegészítő módszerek elégséges információkat biztosítanak a levegő minőségének a határértékek, a célértékek vagy a riasztási küszöbértékek szempontjából történő vizsgálatához, illetve megfelelő információt biztosítanak a lakosság tájékoztatásához;
   b) a létesítendő mintavételi helyeken naponta végeznek méréseket;
   c) a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő a megfelelő szennyező anyagok koncentrációjának megállapításához az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban, illetve lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak.

A második albekezdésben említett esetben a levegő minőségének a határértékek vagy a célértékek szempontjából történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.

(3)  A Bizottság és a tagállamok biztosítják a mintavételi helyek kiválasztására vonatkozó kritériumok egységes alkalmazását.

8. cikk

A mérési referenciamódszerek

A tagállamok a VI. melléklet A. és C. szakaszában meghatározott mérési referenciamódszereket és kritériumokat alkalmazzák.

A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek teljesülése esetén más mérési módszerek is használhatók.

3. szakasz

A környezeti levegő vizsgálata az ózon tekintetében

9. cikk

Vizsgálati kritériumok

(1)  Helyhez kötött méréseket kell végezni abban az övezetben vagy agglomerációban, ahol az ózon koncentrációja az előző öt mérési év bármelyikében meghaladta a VII. melléklet 3. pontjában meghatározott hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket.

(2)  Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok összegezhetik a rövid idejű mérési kampányok eredményeit – amikor és ahol a szintek valószínűleg a legmagasabbak voltak – az emissziókataszterekből és a modellezésből származó eredményekkel annak megítélése céljából, hogy vajon az (1) bekezdésben említett hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket túllépték-e ezen öt éves időtartam alatt.

10. cikk

Az ózon mérésére vonatkozó mintavételi pontok elhelyezése

(1)  Az ózon mérésére vonatkozó mintavételi pontok elhelyezését a VIII. mellékletben lefektetett kritériumokkal összhangban kell meghatározni.

(2)  Minden olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a mérés a levegőminőségi vizsgálatra vonatkozó egyedüli információforrás, az ózon helyhez kötött méréseire szolgáló mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amennyit a IX. melléklet A. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak.

Azonban azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontokból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésekből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott száma csökkenthető, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

   a) a kiegészítő módszerek elégséges információt biztosítanak a levegő minőségének a határértékek, a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek szempontjából történő vizsgálatához;
   b) a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő az ózon koncentrációjának megállapításához az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban, illetve lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak;
   c) valamennyi övezetben vagy agglomerációban legalább két millió lakosra vagy 50 000 km2-re egy mintavételi pontnak kell esnie attól függően, hogy melyik lehetőség eredményez több pontot, de övezetenként vagy agglomerációként minimum egy mintavételi pontnak lennie kell;
   d) a nitrogén-dioxidot minden fennmaradó mintavételi ponton mérik, kivéve a vidéki hátterű állomásokat.

A második albekezdésben említett esetben a levegő minőségének a célértékek szempontjából történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.

(3)  A nitrogén-dioxidot a IX. melléklet A. szakaszában előírt ózonra vonatkozó mintavételi pontok legalább 50%-ban kell mérni. Az ilyen méréseknek folyamatosnak kell lenniük, kivéve a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű állomásokon, ahol más mérési módszerek használhatók.

(4)  Azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, ahol a koncentráció az előző öt mérési év mindegyike során a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt maradt, a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a IX. melléklet B. szakaszának megfelelően kell meghatározni.

(5)  Minden tagállam biztosítja, hogy területén legalább egy olyan mintavételi pontot felállítottak és üzemeltetnek, amely a X. mellékletben felsorolt ózon előanyagok koncentrációjáról szolgáltat adatokat. Valamennyi tagállam a X. mellékletben megállapított célkitűzések és módszerek figyelembevételével határozza meg az ózon előanyagok mérésére szolgáló mérőállomások számát és helyét.

11. cikk

Mérési referenciamódszerek

(1)  A tagállamok azt az ózonra vonatkozó mérési referenciamódszert alkalmazzák, amely a VI. melléklet A. szakasza 8. pontjában került meghatározásra. A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek megléte esetén más mérési módszerek is használhatók.

(2)  Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot a X. mellékletben felsorolt illékony szerves vegyületek (VOC) mintavételére és mérésére használt módszerekről.

III. fejezet

A környezeti levegőminőség ellenőrzése

12. cikk

A határértékeknél és a célértékeknél alacsonyabb szintek esetén felállított követelmények

Azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid szintje a XI. és a XIV. mellékletben meghatározott megfelelő határérték vagy koncentrációs felső határ alatt van, a tagállamoknak e szennyezőanyagok koncentrációját a határértékek és a koncentrációs felső határ alatt kell tartaniuk, és törekedniük kell a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legjobb környezeti levegőminőség megőrzésére.

13. cikk

Az emberi egészség védelme érdekében felállított határértékek és riasztási küszöbértékek

(1)  A tagállamok – tekintettel a III. melléklet A. szakaszára – biztosítják, hogy területükön a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, PM10, ólom és szén-monoxid szintje nem lépi túl a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

A nitrogén-dioxid és a benzol tekintetében a XI. mellékletben meghatározott határértékeket az ebben a mellékletben meghatározott időponttól számítva nem lehet túllépni.

Az ezeknek a követelményeknek való megfelelést a III. melléklet B. szakaszával összhangban értékelik.

A XI. mellékletben maghatározott túllépési tűrés a 21. cikkel összhangban alkalmazandó.

(2)  A környezeti levegőben lévő kén-dioxid és nitrogén-dioxid koncentrációjának riasztási küszöbértékei a XII. melléklet A. szakaszában meghatározott értékek.

(3)  A tagállamok kijelölhetik azokat az övezeteket vagy agglomerációkat, ahol a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció az utak téli homokszórását vagy az úttisztítást követő felkeveredés miatt túllépi a PM10-re vonatkozó határértékeket, feltéve, hogy a PM2,5-szinteket ez nem érinti.

A tagállamok megküldik a Bizottságnak az ilyen övezetek vagy agglomerációk listáját az ott előforduló PM10-koncentrációról a PM10-forrásokról szóló információkkal együtt.

Amikor a 25. cikkel összhangban tájékoztatják a Bizottságot, a tagállamok benyújtják a szükséges igazolást is annak bizonyítására, hogy mindennemű túllépés a por ilyen fajta felkeveredésének tulajdonítható, és hogy ésszerű intézkedések meghozatalára került sor a koncentráció csökkentése céljából.

A 19. cikk sérelme nélkül az e bekezdés első albekezdésében említett övezetek vagy agglomerációk esetében a tagállamoknak csupán akkor kell létrehozniuk a 21. cikkben meghatározott terveket vagy programokat, amennyiben a túllépések az utak téli homok- és só szórásán kívüli PM10-forrásoknak tulajdoníthatók.

14. cikk

Kritikus szintek

(1)  A tagállamok biztosítják a XIII. mellékletben meghatározott kritikus szintek betartását az agglomerációktól és más beépített területektől távol eső övezetekben.

Amennyiben azonban káros hatások jelentős veszélye lépne fel, a tagállamok alkalmazhatják az első albekezdésben említett kritikus szinteket az agglomerációkon és a beépített területeken belül.

(2)  Amennyiben a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ a levegőminőség vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, a mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amennyit az V. melléklet C. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak. Amennyiben ezeket az információkat indikatív mérések vagy modellezések is kiegészítik, a mintavételi pontok minimális számát egészen 50%-kal le lehet csökkenteni feltéve, hogy a megfelelő szennyező anyag vizsgált koncentrációját az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban meg tudják állapítani.

15. cikk

A PM2,5 -expozíció csökkentésére vonatkozó cél és a PM2,5 -koncentráció cél- és határértéke az emberi egészség védelme érdekében

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a PM2,5-expozíció csökkentésére vonatkozó cél, amelyet a XIV. melléklet B. szakaszában állapítottak meg, az ebben a mellékletben meghatározott időtartamon belül megvalósul.

(2)  A PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutatót a XIV. melléklet A. szakaszával összhangban állapítják meg.

(3)  Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a III. melléklettel összhangban a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutatónak alapul szolgáló mintavételi pontok eloszlása és száma biztosítja, hogy a teljes lakosság expozíciója megfelelően tükröződjön. A mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amelyet az V. melléklet B. szakaszának alkalmazásával meghatároztak.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a XIV. melléklet C. szakaszában meghatározott időponttól számítva területükön a környezeti levegőben lévő PM2,5-koncentráció cél- és határértékét elérik.

(5)  A XIV. melléklet C. szakaszában maghatározott túllépési tűrés a 21. cikkel összhangban alkalmazandó.

16. cikk

Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózon-koncentráció túllépi a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a VII. mellékletben megállapított időtartamon belül elérik az ezen mellékletben meghatározott célértékeket és hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket.

(2)  A célértékeket túllépő övezetekben és agglomerációkban a tagállamok biztosítják a 2001/81/EK irányelv 6. cikke alapján előkészített terv vagy program megvalósítását a VII. melléklet 2. pontjában meghatározott időponttól számítva annak érdekében, hogy a célértékeket elérjék kivéve, ha ez arányos intézkedésekkel nem valósítható meg.

Amennyiben ezen irányelv 21. cikke (1) bekezdésével összhangban az ózontól eltérő más szennyező anyagok tekintetében kell terveket és programokat készíteni vagy végrehajtani, a tagállamok szükség szerint olyan integrált terveket vagy programokat készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szennyező anyagra kiterjednek.

(3)  A tagállamok a hosszú távú célkitűzések teljesítése céljából költséghatékony intézkedéseket készítenek és hajtanak végre azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő ózon szintje a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeknél magasabb, a célértékeknél ugyanakkor alacsonyabb, vagy azokkal egyenlő. Ezen intézkedések minimális követelményként összhangban állnak a (2) bekezdésben megjelölt valamennyi tervvel és programmal.

17. cikk

Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózon-koncentráció eléri a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket

A tagállamok a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt tartják az ózonszintet azon övezetekben és agglomerációkban, ahol az ózonszint teljesíti ezen célkitűzéseket, amennyiben bizonyos tényezők, köztük az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege és a meteorológiai feltételek ezt lehetővé teszik, valamint arányos intézkedések révén megőrzik a környezeti levegő minőségének a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legmagasabb szintjét és a környezet, illetve az emberi egészség magas szintű védelmét.

18. cikk

A tájékoztatási és riasztási küszöbértékek meghaladásakor hozandó intézkedések

A XII. mellékletben meghatározott tájékoztatási küszöbérték vagy ugyanezen mellékletben meghatározott bármelyik riasztási küszöbérték túllépésekor a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a lakosság tájékoztatása érdekében, amely történhet a rádió, a televízió, a sajtó vagy az internet segítségével.

Ezenfelül a tagállamok átmeneti jelleggel rögtön tájékoztatják a Bizottságot a regisztrált szintekről és arról, hogy milyen hosszú idő alatt történtek a tájékoztatási vagy riasztási küszöbérték túllépései.

19. cikk

Természetes forrásokból származó kibocsátások

(1)  A tagállamok kijelölhetik azokat az övezeteket vagy agglomerációkat, ahol egy adott szennyező anyagra vonatkozó határértékek vagy célértékek túllépése természetes forrásoknak tulajdonítható.

A tagállamok elküldik a Bizottságnak bármely ilyen övezetek vagy agglomerációk listáit, a koncentrációról és a forrásokról szóló információkkal, valamint az arra vonatkozó bizonyítékkal együtt, hogy a túllépések természetes forrásoknak tulajdoníthatók.

(2)  Amennyiben a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatták egy természetes forrásra visszavezethető túllépésről, ezt a túllépést nem kell ezen irányelv szerinti túllépésnek tekinteni.

20. cikk

A határidők betartásának elhalasztása és bizonyos határértékek alkalmazásának kötelezettsége alóli mentesség

(1)  Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a nitrogén-dioxidra, a benzolra, a PM10-re vonatkozó határértékekkel, illetve a PM2,5-re vonatkozó célértékkel történő egyezés nem teljesíthető a XI. mellékletben vagy a XIV. melléklet C. szakaszában meghatározott határidőig, a tagállam e határidőket ezen irányelv hatályba lépésétől számított négy évvel kitolhatja e konkrét övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan, amennyiben a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést megtett a fent említett határidők betartása érdekében. Az övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan a 21. cikknek megfelelően tervet vagy programot készítenek, amely megmutatja, hogy milyen intézkedéseket fognak hozni annak érdekében, hogy az új határidőig teljesítsék a határértékeket vagy célértékeket.

(2)  Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a kén-dioxidra, a szén-monoxidra, és az ólomra vonatkozó, a XI. mellékletben meghatározott határértékekkel történő egyezés a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg közreműködése miatt nem teljesül, a tagállamok legkésőbb 2009. december 31-ig mentesülnek ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket.

(3)  A tagállamok egy adott övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan legfeljebb két évvel elhalaszthatják az (1) bekezdésben említett, a PM10-re vonatkozó határértékek vagy a PM2,5-re vonatkozó célértékek határidejét, ha az (1) bekezdés szerinti terv vagy program kimutatja, hogy a határértékek vagy célértékek nem elérhetők, amennyiben a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést meghoztak a fent említett határidők betartása érdekében, beleértve a XV. melléklet 10. pontjában említett irányelvek végrehajtását az ezen irányelvekben meghatározott határidőkön belül. A fent említett határidő túllépésének okait egy felülvizsgált tervben vagy programban ismertetik, és abban feltüntetik, hogy milyen intézkedéseket fognak hozni a kiegészítő időszakban a határértékek vagy célértékek betartása érdekében.

(4)  Az (1), (2) vagy (3) bekezdés alkalmazásakor a tagállam biztosítja, hogy az egyes szennyező anyagokra vonatkozó határértéket vagy célértéket nem lépik túl az azon túllépési tűrés felső határánál nagyobb értékével, amelyet a XI. vagy a XIV. mellékletben határoztak meg az érintett szennyező anyagok mindegyikére vonatkozóan.

(5)  A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az összes többi tagállamot arról, ha véleményük szerint (1), a (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazandó, valamint továbbítják az (1) bekezdésben említett terveket vagy programokat, beleértve az olyan ide vonatkozó információkat is, amelyekre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy megvizsgálja, teljesítették-e vagy sem a megfelelő feltételeket. Annak vizsgálata során, hogy a megfelelő feltételeket teljesítették-e, különös figyelmet fordítanak annak, hogy milyen kiegészítő közösségi intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy segítsék a tagállamokat a megfelelő cél- és határértékek teljesítésében.

Amennyiben a Bizottság a bejelentéstől számított hat hónapon belül nem emel kifogást, az (1), (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazásának idevágó feltételeit teljesítettnek tekintik.

Ha a Bizottság kifogást emel, a tagállamokat arra kötelezhetik, hogy azok új terveket vagy programokat nyújtsanak be, illetve a régieket kiigazítsák.

IV. fejezet

Tervek és programok

21. cikk

A levegőminőséggel kapcsolatos tervek és programok

(1)  A XI. és XIV. mellékletben meghatározott határérték vagy célérték teljesítése céljából a tagállamok biztosítják az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó tervek és programok létrehozását, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket vagy célértéket, illetve ezeknek bármilyen megfelelő túllépési tűréssel növelt értékét.

E terveknek vagy programoknak tartalmazniuk kell legalább a XV. mellékletben felsorolt információkat.

Ezek a tervek és programok a 22. cikk szerinti intézkedéseket is tartalmazhatnak.

Ezek a terveket és programokat azzal a feltétellel dolgozzák ki, hogy a 96/61/EK irányelv hatálya alá tartozó és az említett irányelv 2. cikkének 11. pontjában meghatározott elérhető legjobb technikákat alkalmazó ipari létesítmények tekintetében nem kötnek ki az elérhető legjobb technikák alkalmazásán túl egyéb feltételt. A terveket és a programokat összefoglalva, a megfelelő elektronikus formátumban, a 26. cikk (2) bekezdés szerint megállapítandó határidőre juttatják el a Bizottság részére.

(2)  A tagállamok a megvalósíthatóság határain belül biztosítják a 2001/80/EK irányelv, a 2001/81/EK irányelv vagy a 2002/49/EK irányelv értelmében előírt egyéb tervekkel történő összhangot, a megfelelő környezetvédelmi célkitűzések teljesítése céljából.

(3)  Az (1) bekezdésben említett tervekre vagy programokra, nem vonatkozik a 2001/42/EK irányelv keretén belül meghatározott vizsgálat.

22. cikk

Rövid távú cselekvési tervek

(1)  Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintjét a VII., XI., a XII. és a XIV. mellékletben meghatározott, egy vagy több határérték, célérték vagy riasztási küszöbérték túllépésének veszélye fenyegeti, a tagállamok – ha szükségesnek tűnik – cselekvési terveket dolgoznak ki a rövid távon meghozandó intézkedések megjelölésével e veszély csökkentése, valamint az ilyen túllépés időtartamának korlátozása érdekében.

A tagállamok azonban csupán abban az esetben dolgoznak ki ilyen rövid távú cselekvési terveket, amennyiben véleményük szerint, figyelembe véve a nemzeti földrajzi, meteorológiai és gazdasági feltételeket, számottevő lehetőség van a kockázat, illetve a riasztási küszöbérték túllépési időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére. Az ilyen rövid távú cselekvési terv kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik a 2004/279/EK határozatot.

(2)  Az (1) bekezdésben említett rövid távú cselekvési tervek az egyes esettől függően olyan, rövid távon már hatásosnak bizonyult, intézkedéseket írhatnak elő bizonyos olyan tevékenységek ellenőrzésére, illetve szükség esetén felfüggesztésére, amelyek egyértelműen felelősek a határértékek, célértékek vagy riasztási küszöbérték túllépése kockázatának növekedéséért. A 21. cikk (1) bekezdés második albekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

(3)  A tagállamok a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek számára közzéteszik a megvalósíthatóságra vonatkozó vizsgálataik eredményét és a konkrét rövid távú cselekvési tervek tartalmát, valamint az e tervek megvalósítására vonatkozó információkat. A megfelelő szervezetek közé tartozónak tekintendők a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztói szervezetek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek, az egyéb megfelelő egészségvédő testületek és a megfelelő ipari szövetségek.

(4)  A Bizottság …(20)-ig rendszeresen közzéteszi a rövid távú cselekvési tervek kidolgozására vonatkozó legjobb gyakorlatokat szemléltető példákat.

23. cikk

Országhatárokon átterjedő levegőszennyezés

(1)  Amennyiben a szennyező anyagok vagy előanyagai az országhatárokon történő átterjedés miatt akármelyik határértéket, vagy túllépési tűréssel növelt célértéket vagy bármelyik hosszú távú célkitűzés szerinti értéket túllépik, az érintett tagállamok együttműködnek és adott esetben közös tevékenységeket dolgoznak ki – ilyen például a 21. cikknek megfelelő közös vagy összehangolt tervek és programok elkészítése – annak érdekében, hogy megfelelő, de arányos intézkedéseken keresztül megszüntessék az ilyen túllépéseket.

(2)  A Bizottságot felkérik, hogy vegyen részt az (1) bekezdésben említett együttműködés bármelyikében, illetve hogy segédkezzen annak létrehozásában. Adott esetben a Bizottság, figyelembe véve a 2001/81/EK irányelv 9. cikkének megfelelően létrehozott jelentéseket, megvizsgálja a közösségi szinten hozott esetleges további fellépés érdemi voltát, az országhatárokon átterjedő szennyezésért felelős előanyag-kibocsátások csökkentésének érdekében.

(3)  Amennyiben a 22. cikk értelmében lehetséges, a tagállamok olyan rövid távú közös cselekvési terveket készítenek és valósítanak meg, amelyek különböző tagállamok szomszédos övezeteire vonatkoznak. A tagállamok biztosítják, hogy más tagállamok szomszédos övezetei, ahol rövid távú cselekvési tervek jöttek létre, megkapjanak minden szükséges információt.

(4)  Amennyiben a tájékoztatási küszöbértéket vagy riasztási küszöbértékeket a nemzeti határokhoz közel eső övezetekben vagy agglomerációkban lépik túl, a lehető leghamarabb értesíteni kell az érintett szomszédos tagállam illetékes hatóságait. Erről a lakosságot is tájékoztatni kell.

(5)  Az (1) és (3) bekezdésben említett tervek és programok kidolgozása, illetve a lakosság (4) bekezdés szerinti tájékoztatása során a tagállamok lehetőség szerint együttműködésre törekednek harmadik országokkal, különösen a tagjelölt országokkal.

V. fejezet

Tájékoztatás és jelentés

24. cikk

A lakosság tájékoztatása

(1)  A tagállamok biztosítják a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek, mint például a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztói szervezetek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek, egyéb megfelelő egészségvédő testületek és a megfelelő ipari szövetségek pontos és kellő időben történő tájékoztatását az alábbiakkal kapcsolatban:

   a) a környezeti levegő minősége a XVI. melléklettel összhangban;
   b) a 20. cikk (1) és (3) bekezdésében említett halasztásra vonatkozó határozat;
   c) a 20. cikk (2) bekezdése szerinti kivételek;
   d) a 16. cikk (2) bekezdésében, a 20. cikk (1) bekezdésében és a 21. cikkben említett levegőszennyezést csökkentő tervek és programok.

Az információhoz való hozzáférést díjtalanul, bármely könnyen elérhető kommunikációs eszközön keresztül lehetővé kell tenni, ideértve az internetet vagy bármely más megfelelő távközlési eszközt, és figyelembe véve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, …-i 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott rendelkezéseket.

(2)  A tagállamok éves jelentéseket hoznak nyilvánosságra ez ezen irányelvben szabályozott valamennyi szennyező anyagról.

A fent említett jelentéseknek összegezniük kell azokat a szinteket, amelyek a megfelelő átlagszámítási időszak alatt túllépik a határértékeket, a célértékeket, a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket, a tájékoztatási küszöbértékeket és a riasztási küszöbértékeket. Az információkat e túllépések hatásainak rövid értékelésével kell ötvözni. A jelentések adott esetben az erdők védelméről szóló további információkat és vizsgálatokat is tartalmazhatnak, illetve olyan más szennyező anyagokkal kapcsolatos információkat, amelyre vonatkozóan ezen irányelv ellenőrzési rendelkezéseket határoz meg; mint többek között a X. melléklet B. szakaszában felsorolt válogatott ózonelőanyagok, amelyek még nem állnak szabályozás alatt.

25. cikk

Információátadás és jelentés

A tagállamok biztosítják, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló információk a Bizottság rendelkezésére állnak.

26. cikk

Módosító és végrehajtási intézkedések

(1)  A Bizottság szükség esetén módosítja az I.–VI. mellékletet, a VIII.–X. mellékletet és a XV. mellékletet a 27. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.

A módosításoknak ugyanakkor nem lehet olyan következményük, hogy közvetve vagy közvetlenül megváltoztassák

   a) a határértékeket, az expozíció csökkentésére irányuló követelményeket, a kritikus szinteket, a célértékeket, a tájékoztatási vagy riasztási küszöbértékeket, sem a VII. és a XI.–XIV. mellékletben meghatározott hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket;
   b) vagy akár a fenti a) pontban felsorolt paraméterek bármelyikével való megfelelés időpontjait.

(2)  A 27. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság megállapítja azokat az információkat, amelyeket a tagállamok számára a 25. cikk szerint hozzáférhetővé kell tenniük.

Ezenkívül a Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítja az ilyen adatok jelentési módjainak egységesítésére vonatkozó módokat, valamint a környezeti levegő szennyezésének mérését végző hálózatok és egyedi állomások által szolgáltatott információ és adatok egymással történő megosztását.

(3)  A Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki azon megállapodásokra, amelyek a 6. cikk (5) bekezdésében említett közös mérőállomások felállítására vonatkoznak.

(4)  A Bizottság a VI. melléklet B. szakaszában említett egyenértékűség kimutatásáról útmutatót tesz közzé.

VI. fejezet

Bizottság, átmeneti és záró rendelkezések

27. cikk

Bizottság

(1)  A Bizottság munkáját "a környezeti levegő minőségével foglalkozó bizottság" elnevezésű bizottság segíti (továbbiakban: a bizottság).

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikke rendelkezéseire.

28. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszert, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciók végrehajtásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

29. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

(1)  A 32. cikk (1) bekezdésében megállapított időponttól kezdve a 96/62/EK, az 1999/30/EK, a 2000/69/EK és a 2002/3/EK irányelv hatályát veszti a tagállamok azon kötelezettségeinek sérelme nélkül, amelyek az ezen irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vagy alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatosak.

A következő cikkek ugyanakkor hatályban maradnak:

   a) A 96/62/EK irányelv 5. cikke 2010. december 31-ig.
   b) A 96/62/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdése és a 2002/3/EK irányelv 10. cikke (1) és (2) bekezdése mindaddig, amíg ezen irányelv 26. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések hatályba nem lépnek.
   c) Az 1999/30/EK irányelv 9. cikke (3) és (4) bekezdése 2009. december 31-ig.

(2)  A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és a XVIII. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni.

(3)  A 97/101/EK határozat a 26. cikk (2) bekezdésben említett végrehajtási intézkedések hatályba lépésekor hatályát veszti.

30. cikk

Felülvizsgálat

Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt éven belül a Bizottság – figyelembe véve a legújabb tudományos eredményeket – felülvizsgálja a PM2,5-tel és a PM10-zel kapcsolatos rendelkezéseket. A Bizottság legfőképp egy olyan részletes megközelítést javasol, amely jogilag kötelező erejű expozíciócsökkentést hoz létre, és amely figyelembe veszi a levegőminőségi helyzeteket és csökkentési lehetőségeket a tagállamokban. A felülvizsgálat során a Bizottság megállapítja, hogy elegendő-e a PM10-re vonatkozó határértékek további megállapítása, vagy ezeket a PM2,5-re vonatkozó határértékekkel kell-e felváltani.

31. cikk

A károsanyag-kibocsátás forrásnál történő csökkentésére irányuló közösségi intézkedések

Amennyiben a károsanyag-kibocsátás forrásnál történő csökkentéséhez szükséges, a XVII. mellékletben említett közösségi intézkedések 2010. január 1-ig nem lépnek hatályba, a tagállamok a PM2,5 és a PM10 vonatkozásában 2010. január 1-jétől számított két évig mentességet kapnak az előírások alól, amennyiben megteszik a szükséges lépéseket a légszennyezettség csökkentésére. A mentesség teljes időtartama nem haladhatja meg a 20. cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamokat.

32. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek (21) -ig megfeleljenek. Haladéktalanul kötelesek ismertetni a Bizottsággal e rendelkezések szövegét, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

34. cikk

Ezen irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt , […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I.MELLÉKLET

ADATMINŐSÉGI CÉLKITŰZÉSEK

A.  A környezeti levegőminőségi vizsgálat adatminőségi célkitűzései

Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok és szén-monoxid

Benzol

Por (PM10/PM2,5)és ólom

Ózon és az ózonnal kapcsolatos

NO és NO2

Helyhez kötött mérések (1) Bizonytalanság

Minimális adatrögzítés

Minimális mérési időszak:

- városi háttér és közlekedés

- ipari helyszínek

15%

90%

25%

90%

35% (2)

90%

25%

90%

15%

90% nyáron

75% télen

Indikatív mérések Bizonytalanság

Minimális adatrögzítés Minimális mérési időszak

25%

90%

14%(4)

30%

90%

14%(3)

50%

90%

14%(4)

30%

90%

>10% nyáron

A bizonytalanság modellezése:

Óránként mért érték

Nyolcórás átlagértékek

Napi átlagértékek

Éves átlagértékek

50%

50%

50%

30%

-

-

-

50%

még nem határozták meg

50%

50%

50%

Objektív becslés

Bizonytalanság

75%

100%

100%

75%

(1) A benzolra és a porra vonatkozóan a tagállamok a folyamatos mérések helyett alkalmazhatnak véletlenszerű méréseket, ha igazolni tudják a Bizottság előtt, hogy a bizonytalanság, köztük a véletlenszerű mintavétel okozta bizonytalanság is, eléri a minőségi célkitűzések szerinti értékek 25%-át, és a mérési időszak hosszabb, mint az indikatív mérésekre vonatkozó minimális mérési időszak. A véletlenszerű mintavételt az év folyamán egyenletesen kell elosztani az eredmények torzításának elkerülése érdekében. A véletlenszerű mintavétel okozta bizonytalanságot az ISO 11222(2002) "A levegőminőség méréseinek időátlagára vonatkozó bizonytalanság meghatározása" című szabványban megállapított eljárással lehet meghatározni. Ha a véletlenszerű mérésekkel a PM10 napi határértéke túllépéseinek számát (N[becslés]) vizsgálják, akkor a következő korrelációt kell alkalmazni: N[becslés] = N[mérés] x 365 nap / mérési napok száma.

(2) Egy évre elosztva annak érdekében, hogy a különböző időjárási és közlekedési viszonyok vonatkozásában reprezentatív legyen.

(3) Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy napos véletlenszerű mérés vagy az év során egyenletesen elosztott nyolc hét.

(4) Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy véletlenszerű mérés vagy az év folyamán egyenletesen elosztott nyolc hét.

A vizsgálati módszerek bizonytalanságának (95%-os megbízhatósági szinttel kifejezve) értékelését a CEN Útmutató a mérések bizonytalanságának megadásához (ENV 13005-1999) elveivel, az ISO 5725:1994 számú szabvány módszerével, valamint a CEN "Jelentés a levegőminőségről – A környezeti levegő mérési referenciamódszereihez kapcsolódó bizonytalansági becslés megközelítése" (CR 14377:2002E) című jelentésében foglalt útmutatóval összhangban kell elvégezni. A fenti táblázatban a százalékos bizonytalansági értékek egyedi mérésekre vonatkoznak a határérték számítására alkalmazott időtartam átlagában, 95%-os megbízhatósági intervallumban. A helyhez kötött mérések bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy az az adott határérték tartományában alkalmazandó.

A modellezés és az objektív becslés bizonytalansága úgy határozható meg, mint a mért és számított koncentrációs szintektől való legnagyobb eltérés a határértékre vonatkozó időszakon belül figyelmen kívül hagyva az események időzítését.

A minimális adatrögzítés és mérési időszak iránti követelmények nem tartalmazzák a rendszeres kalibrálás vagy a műszerek rendes karbantartása következtében előálló adatvesztést.

B.  A levegőminőség vizsgálatának eredményei

A következő információkat kell összegyűjteni azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, ahol a mérésen kívül más forrásokat is alkalmaznak a mérésből származó információk kiegészítésére, illetve a levegőminőség vizsgálatának kizárólagos eszközeként:

   a kivitelezett vizsgálat leírása;
   az alkalmazott egyedi módszerek és ezek leírása;
   az adatok és információk forrásai;
   az eredmények leírása, ideértve a bizonytalansági tényezőket és különösen bármely olyan terület kiterjedését, vagy adott esetben annak az útnak a hosszát az övezeten vagy agglomeráción belül, ahol a koncentráció túllép bármilyen határértéket, célértéket vagy a túllépési tűréssel növelt hosszú távú célkitűzés szerinti értéket, illetve adott esetben annak a területnek a határait, amelyen belül a koncentráció túllépi a felső vagy az alsó vizsgálati küszöbértéket;
   bármely túllépett határérték-szintnek potenciálisan kitett lakosság.

C.  A környezeti levegőminőség vizsgálatának minőségi biztosítása: adathitelesítés

1.  A mérések pontosságának és az ezen melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzések betartásának biztosítása érdekében a 3. cikkben kijelölt megfelelő illetékes hatóságok és szervek biztosítják, hogy:

   a környezeti levegő minőségének a 6. és 9. cikk alapján történő vizsgálatával összefüggésben végzett valamennyi mérés nyomon követhető legyen;
   a hálózatokat és egyedi állomásokat működtető intézmények rendelkezzenek kidolgozott minőségbiztosítási és minőségellenőrzési rendszerrel, amelyek rendszeres karbantartást írnak elő a mérési eszközök pontossága érdekében;
   az adathitelesítési és jelentési folyamatokra létrehoznak egy minőségbiztosítási/minőségellenőrzési eljárást, és hogy az erre a feladatra kijelölt intézmények aktívan részt vesznek az ehhez kapcsolódó, a Közösség egész területére kiterjedő minőségbiztosítási programokban;
   a 3. cikkben kijelölt megfelelő illetékes hatóság vagy szerv által kinevezett nemzeti laboratóriumok, amelyek részt vesznek a Közösség egész területére kiterjedő, az ezen irányelvben szabályozott szennyező anyagokra vonatkozó kölcsönös összehasonlításokban, az ezen összehasonlításokban használt módszerekre vonatkozóan akkreditáltak legyenek vagy akkreditációs folyamat alatt álljanak az EN/ISO 17025-ös szabványnak megfelelően. Ezeket a laboratóriumokat bevonják a Közösség egész területére kiterjedő minőségbiztosítási programoknak a tagállamok területén történő koordinálásába, amelyet a Bizottság fog megszervezni; ezek a laboratóriumok nemzeti szinten a referenciamódszerek megfelelő megvalósítását és a nem refenenciamódszerektől eltérő eljárások egyenértékűségének kimutatását is koordinálják.

2.  Valamennyi jelentett adat érvényesnek tekinthető.

II.MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10 ÉS PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL KONCENTRÁCIÓJÁNAK ADOTT ÖVEZETBEN VAGY AGGLOMERÁCIÓBAN TÖRTÉNŐ VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA

A.  Alsó és felső vizsgálati küszöbértékek

Az alábbi alsó és felső vizsgálati küszöbértékek érvényesek:

a)  Kén-dioxid

Egészségvédelem

A növényzet védelme

Felső vizsgálati küszöbérték

a 24 órás határérték 60%-a (75 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb háromszor léphető túl )

a téli határérték 60%-a (12 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a 24 órás határérték 40%-a (50 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb háromszor léphető túl )

a téli határérték 40%-a (8 µg/m3)

b)  Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok

Az emberi egészség védelmére vonatkozó óránkénti határérték (NO2)

Az emberi egészség védelmére vonatkozó éves határérték (NO2)

A növényzet védelmére vonatkozó éves határérték (NOX)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a

(140 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb 18-szor léphető túl )

a határérték 80%-a

(32 µg/m3)

a határérték 80%-a

(24 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 50%-a (100 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb 18-szor léphető túl)

a határérték 65%-a

(26 µg/m3)

a határérték 65%-a

(19,5 µg/m3)

c)  Por (PM10 /PM2,5)

24 órás átlagérték

Éves átlagérték

PM10

Éves átlagérték

PM2,5

Felső vizsgálati küszöbérték

30 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb hétszer léphető túl

(14 µg/m3)

(10 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

20 µg/m3, bármely naptári évben legfeljebb hétszer léphető túl

(10 µg/m3)

(7 µg/m3)

d)  Ólom

Éves átlagérték

Felső vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a (0,35 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 50%-a (0,25 µg/m3)

e)  Benzol

Éves átlagérték

Felső vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a (3,5 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 40%-a (2 µg/m3)

f)  Szén-monoxid

Nyolcórás átlagérték

Felső vizsgálati küszöbérték

a határérték 70%-a (7 µg/m3)

Alsó vizsgálati küszöbérték

a határérték 50%-a (5 µg/m3)

B.  A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépéseinek meghatározása

A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépéseit az előző öt év alatt mért koncentráció alapján kell meghatározni, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre. Egy vizsgálati küszöbértéket akkor kell túllépettnek tekinteni, ha az előző öt évből legalább három különböző évben azt túllépték.

Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték túllépéseinek meghatározására összegezhetik az év rövidebb időszakaira vonatkozó, illetve a nagy valószínűséggel legjobban terhelt helyekre kiterjedő, rövid időtartamú mérési kampányok eredményeit az emissziókataszterben található információkkal és a modellezésből szerzett adatok eredményeivel.

III.MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10 ÉS PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK ELHELYEZÉSE

A helyhez kötött mérésekre a következők vonatkoznak:

A.  Nagyléptékű telepítés

a)  Az emberi egészség védelme

1.  Az emberi egészség védelmének érdekében kialakított mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy:

   az övezeteken és az agglomerációkon belül olyan területekről szolgáltassanak adatokat, ahol a lakosság közvetlenül vagy közvetve valószínűleg a legnagyobb koncentrációnak van kitéve azon időtartam alatt, amely a határérték(ek) vagy a célértékek átlagszámítási időszakához viszonyítva jelentős;
   az övezeteken és az agglomerációkon belüli olyan egyéb területek szintjeiről szolgáltassanak adatokat, amelyek a teljes lakosság expozíciója vonatkozásában reprezentatívak.

2.  A mintavételi pontokat általában úgy kell elhelyezni, hogy ne mérjék a közvetlen közelükben lévő igen kicsiny mikrokörnyezetet, amely azt jelenti, hogy egy mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő lehetőleg a közlekedési helyszínek körül legalább 200 m2-es terület levegőjének, az ipari helyszíneken pedig legalább 250 m x 250 m-es terület levegőjének minőségére vonatkozóan reprezentatív legyen.

3.  A városi hátterű helyszíneket úgy kell meghatározni, hogy szennyezési szintjüket az állomástól az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban elhelyezkedő valamennyi forrás integrált hozzájárulása befolyásolja. A szennyezési szintet tekintve rgyetlen forrás sem lehet uralkodó, hacsak az ilyen helyzet nem kifejezetten jellemző egy adott nagyobb városi térségre. A mintavételi pontoknak tipikusan több négyzetkilométer vonatkozásában kell reprezentatívnak lenniük.

4.  Amennyiben a háttérszintek vizsgálata a cél, a mintavételi helyszínt nem befolyásolhatják a közelében lévő agglomerációk vagy ipari helyszínek, azaz néhány kilométeren belül található helyszínek.

5.  Amennyiben az ipari források hozzájárulásait is vizsgálják, legalább egy mintavételi pontot fel kell állítani a forráshoz képest szélirányban elhelyezkedő legközelebbi lakott településen. Amennyiben a háttérkoncentráció nem ismeretes, a fő szélirányon belül egy további mintavételi pontot kell elhelyezni.

6.  A mintavételi pontoknak, ahol csak lehetséges, a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyekre nézve is reprezentatívnak kell lenniük.

7.  Figyelembe kell venni a mintavételi pontok elhelyezésének szükségét olyan szigeteken is, ahol arra az emberi egészség védelme érdekében ilyen igény merül fel.

b)  Az emberi egészség védelmét célzó határértékeknek való megfelelés

A tagállamok biztosítják, hogy területükön a kén-dioxid, a PM10, az ólom és a szénmonoxid levegőben mérhető koncentrációja sehol nem haladja meg a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

A határértékeknek való megfelelést az alább felsorolt helyeken nem kell mérni:

   olyan helyeken, ahol az e mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelően nincsenek a melléklet alkalmazási körébe tartozó szennyezőanyagok mérésére szolgáló mintavételi pontok telepítve;
   a lakosság elől elzárt, lakatlan, illetve csak időszakosan lakott területeken;
   olyan, lakosság elől elzárt gyár- vagy ipartelepeken, amelyekre valamennyi vonatkozó munkaegészségügyi és munkavédelmi előírás alkalmazandó;
   közutakon, járdaszigeteken, valamint osztott pályás autópályák és gyorsforgalmi utak pályaelválasztó sávjában;
   olyan területeken, ahol a lakosság sem közvetve, sem közvetlenül nincs jelentős ideig légszennyezettségnek kitéve.

c)   A növényzet védelme

A növényzet védelmét megcélzó mintavételi pontokat az agglomerációktól és az övezetektől több mint 20 km-re, vagy pedig egyéb beépített területektől, ipari telephelyektől, illetve autópályáktól több mint 5 km-re kell helyezni, amely azt jelenti, hogy a mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő legalább 1000 km2-es környező területre vonatkozóan reprezentatív legyen. Bizonyos tagállam telepíthet olyan mintavételi pontot is, amely a földrajzi körülményekre való tekintettel közelebb helyezkedik el, vagy kisebb terület levegőminőségére vonatkozóan reprezentatív.

Figyelembe kell venni, hogy a szigeteken is szükség van a levegő minőségének vizsgálatára.

B.  Kisléptékű elhelyezés

A megvalósíthatóság határain belül a következőket kell alkalmazni:

   a mintavételi szonda bemeneti nyílása körüli légáramlásnak zavartalannak kell lennie (legalább 270°-os szögben legyen szabad) anélkül, hogy a mintavevő készülék közelében a légáramlást bármilyen akadályozó tényező befolyásolná (általában annyi méterre az épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól, amely távolság kétszer akkora, mint amennyivel az akadály a mintavételi szonda fölé magasodik; és legalább 0,5 méterre legyen a legközelebbi épülettől abban az esetben, ha a mintavételi pontok az épület vonalában mérik a levegőminőséget);
   a mintavételi pontok bemeneti nyílását általában a földfelszíntől számított 1,5 m-es (belégzési magasság) és 4 m-es magasság között kell elhelyezni. Egyes esetekben magasabb (legfeljebb 8 méter) elhelyezésére is szükség lehet. A magasabb ponton való elhelyezés akkor is helyénvaló lehet, ha az állomás nagyobb területre vonatkozóan reprezentatív;
   a mintavevő szonda bemeneti nyílását nem lehet a források közvetlen közelébe elhelyezni a környezeti levegővel el nem keveredett kibocsátások közvetlen mintavételének elkerülése érdekében;
   a mintavevő szonda kimeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a kibocsátott levegő ne áramolhasson vissza a mintavevő bemeneti nyílásába;
   a forgalomra irányított mintavevő szondákat valamennyi szennyezőanyag mérése esetén a főbb kereszteződések szélétől legalább 25 méterre, és a járdaszegélytől mért 10 méteren belül kell elhelyezni.

Az alábbi tényezőket szintén figyelembe lehet venni:

   zavaró források;
   biztonság;
   hozzáférhetőség;
   elektromos áram és telekommunikációs kapcsolat elérhetősége;
   a helyszín láthatósága a környezetéhez képest;
   a lakosság és az üzemeltetők biztonsága;
   annak kívánalma, hogy a különböző szennyező anyagok mintavételi pontjainak telepítése összehangolt legyen;
   tervezési követelmények.

C.  A helyszín kiválasztásának dokumentálása és felülvizsgálata

A helyszín kiválasztásának eljárásai teljes körű dokumentálását még a besorolási szakaszban el kell végezni olyan módszerek segítségével, mint a környező terület iránytűvel tájolt fényképe és a hozzá tartozó részletes térkép. Annak biztosítására, hogy a kiválasztási kritériumok az idő múlásával is érvényesek maradjanak, a helyszíneket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, a dokumentációt pedig meg kell újítani.

IV.MELLÉKLET

A KONCENTRÁCIÓTÓL FÜGGETLEN HÁTTERŰ HELYSZÍNEKEN TÖRTÉNŐ MÉRÉS

A.  Célkitűzések

Az ilyen mérések fő célkitűzése a háttér szintjeivel kapcsolatos megfelelő információk hozzáférhetőségének biztosítása. Ezek az információk elengedhetetlenek a szennyezettebb övezetek magasabb szintjeinek (mint például városi hátterek, iparhoz és közlekedéshez kapcsolódó helyek) felmérése, a szennyező anyagok hosszú távon történő terjedéséből eredő lehetséges hozzájárulások vizsgálata és források felosztásának elemzése miatt, valamint nélkülözhetetlenek az olyan különleges szennyező anyagok megértéséhez, mint a por. A háttérről szóló ezen információk továbbá kulcsfontosságúak a modellezés megnövekedett használatához a városi területeken is.

B.  Anyagok

A PM2,5 mérésének legalább a tömegkoncentrációt és a megfelelő vegyületeket mérnie kell ahhoz, hogy a por kémiai összetevőit jellemezze. A mérésnek legalább a következő kémiai anyagokra kell kiterjednie.

SO42-

Na+

NH4+

Ca2+

Elemi szén (EC)

NO3-

K+

Cl-

Mg2+

Szerves szén (OC)

C.  Elhelyezés

Különösen a vidéki hátterű területeken kell méréseket végezni a III. melléklet A., B. és C. részének megfelelően.

V.MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID (SO2), NITROGÉN-DIOXID (NO2) ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10, PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

A.  A helyhez kötött mérésre szolgáló mintavételi pontok minimális száma, amely mérések során az emberi egészség védelmét szolgáló határértékek vagy célértékek betartásának vizsgálata folyik olyan övezetekben és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérés számít az egyedüli információforrás

a)  Diffúz források

Az agglomeráció vagy övezet népessége

(ezer)

Ha a koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket(1)

Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el

Szennyezőanyagok a PM2,5 kivételével

PM2,5

Szennyezőanyagok a PM2,5 kivételével

PM2,5

0–249

1

1

1

1

250–499

2

1

1

1

500–749

2

1

1

1

750–999

3

1

1

1

1000–1499

4

2

2

1

1500–1999

5

2

2

1

2000–2749

6

3

3

1

2750–3749

7

3

3

1

3750–4749

8

4

4

2

4750–5999

9

4

4

2

≥ 6000

10

5

5

2

(1) A NO2-re, a porra, a szén-monoxidra és a benzolra vonatkozóan: biztosítani kell legalább egy városi hátterű ellenőrzőállomást és egy közlekedési helyszínen elhelyezett állomást feltéve, hogy ez nem növeli a mintavételi pontok számát. Egy adott tagállamban a városi hátterű állomások és a közlekedési helyszíneken elhelyezett állomások összlétszáma között legfeljebb kétszeres lehet a különbség.

b)  Pontforrások

A szennyezésnek a pontforrások környezetében történő vizsgálatához a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a kibocsátások sűrűsége, a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a lakosság potenciális expozíciója figyelembevételével kell kiszámítani.

B.  A helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma, amely mérések az emberi egészség védelmét célzó PM2,5-expozíció csökkentésére vonatkozó cél betartásának vizsgálatára irányulnak

E célból a 100 000 lakost meghaladó agglomerációkban és további övezeteiben egy millió lakosonként egy mintavételi pontot kell működtetni. Ezen mintavételi pontok egybeeshetnek az A. szakaszban meghatározott mintavételi pontokkal.

C.  A helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma, amely mérések a növényzetnek az agglomerációktól eltérő övezetekben történő védelmére szolgáló kritikus szintek betartásának vizsgálatára irányulnak

Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket

Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el

20 000 km2-ként egy állomás

40 000 km2-ként egy állomás

Szigeteken lévő övezetekben a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a növényzet potenciális expozíciójának figyelembe vételével kell kiszámítani.

VI.MELLÉKLET

A KÉN-DIOXID, A NITROGÉN-DIOXID ÉS A NITROGÉN-OXIDOK, A POR (PM10 ÉS PM2,5), AZ ÓLOM, A SZÉN-MONOXID ÉS A BENZOL KONCENTRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ REFERENCIAMÓDSZEREK

   A. mérési referenciamódszerek

1.  A kén-dioxid mérésének referenciamódszere

A kén-dioxid mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14212:2005 "A környezeti levegő minősége – A kén-dioxidnak az ultraibolya fluoreszcenciás mérésére vonatkozó szabványmódszer" elnevezésű szabványban határoztak meg.

2.  A nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok mérésének referenciamódszere

A nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14211:2005 "A környezeti levegő minősége – A nitrogén-dioxid és a nitrogén-monoxid koncentrációjának a kemilumineszcenciás mérésére vonatkozó szabványmódszer" elnevezésű szabványban határoztak meg.

3.  Az ólom mintavételének és mérésének referenciamódszere

Az ólom mintavételének referenciamódszere az, ami ezen melléklet A. szakaszának 4. pontjában került bemutatásra. Az ólom mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14902:2005 "A környezeti levegőben lévő Pb/Cd/As/Ni megállapításának referenciamódszere" elnevezésű szabványban határoztak meg.

4.  A PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszere

A PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszere az, amit az EN 12341:1999 "A levegő minősége – A lebegő por PM10-frakciójának megállapítása – Referenciamódszer és helyszíni vizsgálati eljárás a mérési módszerekkel egyenértékű referenciák kimutatására" elnevezésű szabványban határoztak meg.

5.  A PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszere

A PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14907:2005 "A környezeti levegőben lévő lebegő por PM2,5-tömegfrakciójának megállapítására szolgáló gravimetriai mérés szabványmódszere" elnevezésű szabványban határoztak meg.

6.  A benzol mintavételének és mérésének referenciamódszere

A benzol mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14662:2005 "A környezeti levegő minősége – A benzolkoncentráció mérésének referenciamódszere" elnevezésű szabvány 1., 2. és 3. részében határoztak meg.

7.  A szén-monoxid mérésének referenciamódszere

A szén-monoxid mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14626:2005 "A környezeti levegő minősége – A szén-monoxid koncentrációjának a nem diszpergáló infravörös spektroszkópiai mérésére vonatkozó szabványmódszer" elnevezésű szabványban határoztak meg.

8.  Az ózon mérésének referenciamódszere

Az ózon mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14625:2005 "A környezeti levegő minősége – Az ózon koncentrációjának az ultraibolya-fotometriai mérésére vonatkozó szabványmódszer" elnevezésű szabványban határoztak meg.

   B. Az egyenértékűség kimutatása

1.  A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, ami az A szakaszban ismertetett módszer bármelyikével bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad, vagy a por esetében bármely olyan egyéb módszert, amelyről az érintett tagállam bizonyítani tudja, hogy az szorosan kapcsolódik a referenciamódszerhez. Ebben az esetben az ilyen módszerrel elért eredményeket korrigálni kell annak érdekében, hogy egyenértékű eredményt kapjanak azzal, amit a referenciamódszer használatával kaptak volna.

2.  A Bizottság arra kötelezheti a tagállamokat, hogy jelentést készítsenek és nyújtsanak be az egyenértékűség kimutatásáról a fenti (1) bekezdésnek megfelelően.

3.  A (2) bekezdésben említett jelentés elfogadhatóságának vizsgálata során a Bizottság hivatkozik az egyenértékűség kimutatásáról szóló útmutatójára (amely még kiadásra vár). Amennyiben a tagállamok átmeneti tényezőket használtak az egyenértékűség megközelítőleg történő felbecsléséhez, akkor ezeket a tényezőket a bizottsági útmutatóra hivatkozva hitelesíteni és/vagy módosítani kell.

4.  A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben a kiigazítást a régi mérésekre visszamenőleg is végrehajtják az adatok könnyebb összehasonlításának elérése érdekében.

C.  Szabványosítás

A gáznemű szennyező anyagok térfogatát 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell szabványosítani. A por és a porban lévő vizsgálandó anyagok (pl. ólom) mintatérfogata a környezeti feltételekre vonatkozik.

VII.MELLÉKLET

AZ ÓZONRA VONATKOZÓ CÉLÉRTÉKEK ÉS HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK

1.  Meghatározások és kritériumok

a)  Meghatározások

Az AOT40 (mértékegysége: (µg/m³) × óra): a 80 µg/m³-nél (= 40 ppb) magasabb és a 80 µg/m³ óránkénti koncentráció különbsége adott időszak alatt naponta csupán a közép-európai idő szerint 8.00 és a 20.00 között mért óránkénti adatok felhasználásával(22).

b)  Kritériumok

Az adatok összesítése és a statisztikai paraméterek kiszámítása során az érvényesség ellenőrzésénél az alábbi kritériumokat kell alkalmazni:

Paraméter

Szükséges érvényes adathányad

1 órás értékek

75% (azaz 45 perc)

8 órás értékek

az értékek 75%-a (azaz 6 óra)

A legnagyobb napi 8 órás középérték a 8 órás mozgóátlagok közül

a 8 órás mozgóátlagok 75%-a (azaz naponta 18 darab 8 órás átlag)

AOT40

az AOT40-érték kiszámítására meghatározott időtartam 1 órás értékeinek 90%-a (a)

Éves középérték

a nyáron mért 1 órás értékek 90%-a (áprilistól szeptemberig) és a télen mért 1 órás értékek 75%-a (januártól márciusig, októbertől decemberig), a hónapokat külön mérik

A túllépések száma és a havi maximális értékek

a napi legnagyobb 8 órás középérték 90%-a (havi 27 érték)közép-európai idő szerint 8.00 és 20.00 óra között mért 1 órás értékek 90%-a

A túllépések száma és a évi legnagyobb értékek

öt hónap a nyári időszak (áprilistól szeptemberig) hat hónapjából

(a) Amennyiben nem áll rendelkezésre az összes lehetséges mért adat, az AOT40-értékek kiszámítására a következő együtthatót kell használni:

AOT40becsült = AOT40mért x

az összes lehetséges órák száma*

a mért óránkénti értékek száma

* Az AOT40 meghatározásában szereplő órák száma (azaz a közép-európai idő szerint 8.00 és 20.00 óra között mért órák a növényzet védelmére vonatkozóan minden évben május 1-jétől július 31-ig, és az erdő védelmére vonatkozóan április 1-től szeptember 30-ig).

2.  Célértékek

Célkitűzés

Átlagszámítási időszak

Célérték

A célérték elérésének időpontja

Az emberi egészség védelme

a legnagyobb napi 8 órás középérték (a)

120 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 25-ször lehet meghaladni, három évi átlagban (b)

2010

A növényzet védelme

Májustól júliusig

AOT40 (1 órára vonatkozó értékekből számolt)

18 000 µg/m3 x óra, öt éves átlagban(b)

2010

(a) A koncentráció legnagyobb napi 8 órás középértékét úgy kell kiválasztani, hogy az óránkénti adatokból számított és minden órában frissített, 8 órás mozgóátlagokat vesszük figyelembe. Minden így számított 8 órás átlag arra a napra vonatkozik, amelyen végződik, vagyis minden napnál az arra a napra eső első számítási időszak az előző nap 17:00 órájától az adott nap 1:00 órájáig terjedő időszak lesz, az utolsó számítási időszak pedig az adott napon a 16:00 és 24:00 óra közötti időszak.

(b) Ha a három évre vagy az öt évre vonatkozó átlagot nem lehet megállapítani teljes és egymást követő éves adatok sorozata alapján, akkor a célértékek betartásának ellenőrzéséhez megkövetelt minimális éves adatok a következők:

– az emberi egészség védelmének célértéke érdekében: egy évre vonatkozó érvényes adat;

– a növényzet védelmének célértéke érdekében: három évre vonatkozó érvényes adat.

3.  Hosszú távú célkitűzések

Célkitűzés

Átlagszámítási időszak

Célérték

A hosszú távú célkitűzés elérésének időpontja

Az emberi egészség védelme

A legnagyobb napi 8 órás középérték egy naptári éven belül

120 µg/m3

-

A növényzet védelme

Májustól júliusig

AOT40 (1 órára vonatkozó értékekből számolt)

6 000 µg/m3 x óra

-

VIII.MELLÉKLET

AZ ÓZONKONCENTRÁCIÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT MINTAVÉTELI PONTOK OSZTÁLYOZÁSÁNAK ÉS ELHELYEZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI

A helyhez kötött mérésekre a következők vonatkoznak:

A.  Nagyléptékű telepítés

Az állomás fajtája

A mérés célkitűzései

Reprezentativitás(a)

A nagyléptékű telepítés kritériumai

Városi

Az emberi egészség védelme:

a városi lakosság ózonexpozíciójának meghatározása, azaz ahol a népsűrűség és az ózonkoncentráció viszonylag magas és a teljes lakosság vonatkozásában reprezentatív

Néhány km2

Távolabb a helyi kibocsátások, például közlekedés, benzinkutak, stb. hatásától;

Jó szellőzésű helyszínek, ahol megfelelően kevert szintek mérhetők; Olyan területek, mint például a városok lakó- vagy vásárlónegyedei, parkok (a fáktól távol), alacsony gépjárműforgalmú vagy forgalommentes nagy utcák vagy terek, oktatás, sport vagy pihenés céljából látogatott nyílt területek

Külvárosi

Az emberi egészség és a növényzet védelme:

az agglomerációk peremén lévő lakosság és növényzet expozíciójának meghatározása, ahol a legmagasabb olyan ózonszint lép fel, amelynek a lakosság és a növényzet közvetetten vagy közvetlenül ki lehet téve

Néhány tíz km2

Bizonyos távolságra a maximális kibocsátások területétől a főbb szélirány(ok) irányában az ózonképződés kedvező körülményei idején;

Ahol az agglomeráció külső peremén található lakosság, érzékeny haszonnövények vagy ökológiai rendszerek magas ózonszintnek vannak kitéve;

Adott esetben néhány külvárosi állomás, a maximális kibocsátás területétől az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban az ózon regionális hátterű szintjeinek meghatározása céljából

Vidéki

Az emberi egészség és a növényzet védelme:

a lakosságot, a haszonnövényeket és a természetes ökológiai rendszereket érő szubregionális (kistérségi) szintű ózonkoncentráció meghatározása

Szubregionális (kistérségi) szintek

(néhány km2)

Az állomások elhelyezhetők természetes ökológiai rendszerekben, erdőkben vagy haszonnövényekben gazdag kis településeken és/vagy területeken;

A közvetlen helyi kibocsátások (például ipari telephelyek vagy utak) hatásától távoli ózonra vonatkozólag reprezentatív.

Nyílt területeken található helyszíneken, kivéve a magas hegycsúcsokat

Vidéki háttér

A növényzet és az emberi egészség védelme:

a haszonnövényeket és a természetes ökológiai rendszereket érő regionális szintű ózonkoncentráció meghatározása, valamint a lakosság expozíciójának vizsgálata

Regionális/nemzeti/kontinentális szintek

(1 000 km2-től 10 000 km2-ig)

alacsonyabb népsűrűségű területeken elhelyezett állomások, pl. természetes ökológiai rendszerekben, erdőkben gazdag helyszíneken, városi, ipari területektől és helyi kibocsátásoktól távolabb;

Kerülni kell az olyan helyszínt, amely kedvez a talajközeli inverziós körülmények fokozott helyi kialakulásának, illetve a magasabb hegységek csúcsait;

Az erős helyi jellegű napi szélciklussal jellemezhető tengerparti területek nem javasoltak.

(a) A mintavételi pontoknak, ahol csak lehetséges, reprezentatívnak kell lenniük a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyekre nézve.

A vidéki és vidéki hátterű állomások elhelyezése lehetőség szerint összhangban kell, hogy álljon a a Közösség erdőinek a légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló, 1994. április 29-i, 1091/94/EK bizottsági rendelet(23) ellenőrzési követelményeivel.

B.  Kisléptékű elhelyezés

A III. melléklet B. szakaszában meghatározott kisléptékű elhelyezési eljárást kell alkalmazni a megvalósíthatóság határain belül, és azt is biztosítani kell, hogy a mintavételi szonda bemeneti nyílása megfelelő távolságra helyezkedjen el olyan forrásoktól, mint a kemencék és az égetőművek légjáratai, valamint legalább 10 méterre a legközelebbi úttól, amely távolságot a forgalom intenzitásának függvényében növelik.

C.  A helyszín kiválasztásának dokumentálása és felülvizsgálata

A III. melléklet C. szakaszában meghatározott eljárást kell alkalmazni megfelelő szűrés, valamint az ellenőrzési adatoknak az adott helyszínen mért, az ózonkoncentrációt befolyásoló meteorológiai és fotokémiai folyamatok összefüggésében történő értelmezése mellett.

IX.MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN TALÁLHATÓ ÓZONKONCENTRÁCIÓ HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK SZÁMA MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

A.  A célértékek, a hosszú távú célkitűzések valamint a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek betartásának vizsgálata céljából végzett helyhez kötött folyamatos mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma abban az esetben, ha az ilyen mérések számítanak egyedüli információforrásnak

Népesség

(× 1 000)

Agglomerációk

(városi és külvárosi) (a)

Egyéb övezetek

(külvárosi és vidéki) (a)

Vidéki háttér

< 250

1

az ország minden övezetére(b) vonatkozó átlagos sűrűség: 50 000 km2-ként 1 állomás

< 500

1

2

< 1 000

2

2

< 1 500

3

3

< 2 000

3

4

< 2 750

4

5

< 3 750

5

6

> 3 750

2 millió lakosonként 1 további állomás

2 millió lakosonként 1 további állomás

(a) Legalább 1 állomás azokon a külvárosi területeken, ahol a lakosság expozíciója várhatóan a legmagasabb. Az agglomerációkban az állomások legalább 50%-át külvárosi területekre kell telepíteni.

(b) A domborzatilag rajzolt területeken 25 000 km2-ként 1 állomás elhelyezését javasolják.

B.  A helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma a hosszú távú célkitűzéseket teljesítő övezetekben és agglomerációkban

Az ózonra vonatkozó mintavételi pontok számának az egyéb kiegészítő levegőminőségi vizsgálatra szolgáló módszerekkel, például a levegőminőség modellezésével és a közös elhelyezésű nitrogéndioxid-mérésekkel együttesen alkalmazva elegendőnek kell lennie az ózonszennyezési folyamatok alakulásának vizsgálatára és a hosszú távú célkitűzések betartásának ellenőrzésére. Az agglomerációkban és egyéb övezetekben elhelyezett állomások száma a fenti A. szakaszban meghatározott érték egyharmadára csökkenthető. Meg kell hagyni legalább egy ellenőrzőállomást, amennyiben a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ számít az egyedüli információforrásnak. Azokban az övezetekben, ahol kiegészítő vizsgálatok folynak, melyek eredményeképpen egy övezet állomás nélkül marad, a szomszédos övezetekben telepített állomásokkal folytatott együttműködésnek biztosítania kell az ózon koncentrációjának megfelelő vizsgálatát a hosszú távú célkitűzések szempontjából. A vidéki hátterű állomások kötelező sűrűsége 1/100 000 km2.

X.MELLÉKLET

AZ ÓZON ELŐANYAGAINAK MÉRÉSEI

A.  Célkitűzések

E mérések fő célja az ózon előanyagai bármely alakulásának elemzése, a kibocsátás csökkentésére szolgáló stratégiák hatékonyságának elemzése, az emissziókataszter egységességének ellenőrzése és a kibocsátási források hozzárendelése a szennyezési koncentrációhoz.

További cél az ózon kialakulása és az előanyag terjedése megértésének elősegítése, valamint fotokémiai modellek alkalmazása.

B.  Anyagok

Az ózon előanyagai mérésének ki kell terjednie legalább a nitrogén-oxidokra (NO és NO2), valamint a következő illékony szerves vegyületekre (VOC):

1-butén

Izoprén

Etil-benzol

Etán

transz-2-butén

n-hexán

m+p-xilén

Etilén

cisz-2-butén

i-hexán

o-xilén

Acetilén

1,3-butadién

n-heptán

1,2,4-trimetil-benzol

Propán

n-pentán

n-oktán

1,2,3-trimetil-benzol

Propén

i-pentán

i-oktán

1,3,5-trimetil-benzol

n-bután

1-pentén

Benzol

Formaldehid

i-bután

2-pentén

Toluol

Az összes nem mentán szénhidrogén

C.  Elhelyezés

A méréseket különösen a városi és a külvárosi területek valamennyi olyan ellenőrzési helyszínén el kell végezni, amelyet ezen irányelv követelményeivel összhangban telepítettek, és az A szakaszban felsorolt ellenőrzési célok szempontjából alkalmasnak ítéltek.

XI.MELLÉKLET

AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELME VONATKOZÁSÁBAN FELÁLLÍTOTT HATÁRÉRTÉKEK

Átlagszámítási időszak

Határérték

Túllépési tűrés

A határérték elérésének időpontja

Kén-dioxid

1 óra

350 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 24-szer léphető túl

150 µg/m3 (43%)

1 nap

125 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 3-szor léphető túl

Nitrogén-dioxid

1 óra

200 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 18-szor léphető túl

1999. július 19-én 50%, amely érték 2001. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot

2014. január 1.

Naptári év

40 µg/m3

1999. július 19-én 50%, amely érték 2001. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot

2014. január 1.

Szén-monoxid

A legnagyobb napi 8 órás középérték(1)

10 mg/m3

60%

Benzol

Naptári év

5 µg/m3

2000. december 13-án 5 µg/m3 (100%), amely érték 2006. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban 1 µg/m3-rel csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot

2010. január 1.

Ólom

Naptári év

0,5 µg/m3

100%

PM10

1 nap

50 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 35-ször léphető túl

50%

2009. december 31-ig

1 nap

50 µg/m3, egy naptári évben legfeljebb 35-ször léphető túl(2)

50%

2010. január 1.

Naptári év

40 µg/m3

20%

2009. december 31-ig

Naptári év

33 µg/m3

20%

2010. január 1.

(1) A legnagyobb napi 8 órás középértéket úgy kell kiválasztani, hogy az óránkénti adatokból számított és minden órában frissített, 8 órás mozgó átlagokat vesszük figyelembe. Minden így számított nyolcórás átlag arra a napra vonatkozik, amelyen végződik, vagyis minden napnál az arra a napra eső első számítási időszak az előző nap 17:00 órájától az adott nap 1:00 órájáig terjedő időszak lesz, az utolsó számítási időszak pedig az adott napon a 16:00 és 24:00 óra közötti időszak.

(2) kivéve, ha ezt nem lehet elérni a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, kedvezőtlen meteorológiai vagy földrajzi feltételek, vagy határon átnyúló jelentős levegőszennyezés miatt. A tagállamok megállapítják a határérték túllépésére engedélyezhető napok pontos számát, amely legfeljebb 55 nap lehet, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot ezen rendelkezés szövegéről.

XII.MELLÉKLET

TÁJÉKOZTATÁSI ÉS RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK

A.  Az ózontól eltérő szennyező anyagokra vonatkozó riasztási küszöbértékek

Három egymást követő órában olyan területen kell mérni, amely legalább 100 km2 területre, illetve egy teljes övezetre vagy agglomerációra jellemző, amely területek közül a legkisebbet kell figyelembe venni.

Szennyező anyag

Riasztási küszöbérték

Kén-dioxid

500 µg/m3

Nitrogén-dioxid

400 µg/m3

B.  Az ózonra vonatkozó tájékoztatási és riasztási küszöbértékek

Cél

Átlagszámítási időszak

Küszöbérték

Információk

1 óra

180 µg/m3

Riasztás

1 óra (a)

240 µg/m3

(a) A 18. cikk végrehajtásával kapcsolatban a küszöbérték-túllépést három egymást követő órában kell mérni vagy erre az időtartamra kell előrejelzést tenni.

XIII.MELLÉKLET

A NÖVÉNYZET VÉDELME VONATKOZÁSÁBAN FELÁLLÍTOTT KRITIKUS SZINTEK

Átlagszámítási időszak

Kritikus szint

Túllépési tűrés

A kritikus szint elérésének időpontja

Kén-dioxid

Naptári év és tél (október 1-től március 31-ig)

20 µg/m3

Nitrogén-oxidok

Naptári év

30 µg/m3

XIV.MELLÉKLET

A PM2,5-TEL KAPCSOLATOS EXPOZÍCIÓ-CSÖKKENTÉSRE VONATKOZÓ CÉL VALAMINT CÉL- ÉS HATÁRÉRTÉK

   A. Átlagexpozíció-mutató (average exposure indicator)

A µg/m3-ben kifejezett átlagexpozíció-mutató városi hátterű helyszíneken végzett méréseken alapul (a tagállamok területén lévő övezetekben és agglomerációkban). Az átlagexpozíció-mutatót a koncentráció három naptári évre vonatkozó éves mozgóátlaga alapján állapítják meg, amely számításához a 6. és 7. cikk szerint felállított valamennyi mintavételi pont átlagát veszik. A 2010-es referenciaév átlagexpozíció-mutatója a 2008, 2009 és 2010-es évek koncentrációjának középértéke. Hasonlóképpen a 2020-as évre vonatkozó mutató három éves koncentráció mozgóátlaga, amelynek számításához valamennyi mintavételi pont 2018, 2019 és 2020-as átlagát veszik.

B.  Expozíció-csökkentésre vonatkozó cél

2010-re megvalósítandó expozíció-csökkentésre vonatkozó cél az AEI-t illetően

Az expozíció-csökkentésre vonatkozó cél elérésének időpontja

Kezdeti koncentráció µg/m3-ben

A csökkentésre vonatkozó cél százalékban

2020

< 10

0%

= 10 – <15

10%

= 15 – <20

15%

= 20 – < 25

20%

>25

A 20 μg/m3-es cél eléréséhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedés

Amennyiben a µg/m3-ben kifejezett átlagexpozíció-mutató a referenciaévben 10 µg/m3 vagy annál kevesebb, az expozíció-csökkentésre vonatkozó cél nulla lesz.

C.  CÉL- ÉS HATÁRÉRTÉK

Átlagszámítási időszak

Célérték

Túllépési tűrés(1)

A célértéknek való megfelelés időpontja

Naptári év

20 µg/m3

2010. január 1.

(1) A túllépési tűrés maximuma a 15. cikk (4) bekezdésével összefüggésben is alkalmazandó.

Átlagszámítási időszak

Határérték

Túllépési tűrés (1)

A határértéknek való megfelelés időpontja

Naptári év

20 µg/m3

Ezen irányelv hatályba lépésének napján 20%, amely arány a következő január 1-jével és minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2015. január 1-Re elérje a 0%-ot

2015. január 1.

(1) A túllépési tűrés maximuma a 15. cikk (4) bekezdésével összefüggésben is alkalmazandó.

XV.MELLÉKLET

A 21. CIKK SZERINTI, A KÖRNYEZETI LEVEGŐ MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ HELYI, REGIONÁLIS VAGY NEMZETI PROGRAMOKBAN FELTÜNTETENDŐ INFORMÁCIÓK

1.  A túlzott szennyezés helye

   a) régió;
   b) város (térkép);
   c) mérőállomás (térkép, földrajzi koordináták).

2.  Általános információk

   a) az övezet típusa (város, ipari vagy vidéki terület);
   b) a szennyezett terület nagyságának (km2) és szennyezettségnek kitett lakosság felmérése;
   c) hasznos éghajlati adatok;
   d) megfelelő topográfiai adatok;
   e) elegendő információ az övezetekben lévő, védelmet igénylő célok típusával kapcsolatban.

3.  Felelős hatóságok

A fejlesztési tervek kidolgozásáért és megvalósításáért felelős személyek neve és címe.

4.  A szennyezés természete és vizsgálata

   a) az előző évek során megfigyelt koncentráció (a javítási intézkedések végrehajtása előtt);
   b) a projekt elejétől mért koncentráció;
   c) a vizsgálathoz használt technikák.

5.  A szennyezés eredete

   a) a szennyezésért felelős főbb kibocsátási források listája (térkép);
   b) ezen forrásokból származó kibocsátások összesített mennyisége (tonna/év);
   c) a más területekből érkező szennyezéssel kapcsolatos információk.

6.  A helyzet elemzése

   a) a túllépésért felelős tényezők részletei (pl. közlekedés, a határokon átnyúló közlekedést is beleértve, másodlagos szennyező anyagok keletkezése a légkörben);
   b) a levegőminőség javítását célzó lehetséges intézkedések részletei.

7.  Ezen irányelv hatálybalépése előtt már létező, javítást célzó intézkedések vagy projektek részletei, például

   a) helyi, regionális, nemzeti, nemzetközi intézkedések;
   b) ezen intézkedések megfigyelt hatásai.

8.  Ezen irányelv hatálybalépését követően a szennyezés csökkentése érdekében elfogadott intézkedések vagy projektek részletei

   a) a végrehajtás menetrendjére vonatkozó projektben meghatározott valamennyi intézkedés felsorolása és leírása;
   b) a tervezett levegőminőség-javulás becslése;
   c) ezen célkitűzések eléréséhez szükséges idő becslése;
   d) a fenti intézkedéseknek vagy projekteknek a becsült időben való végrehajtásához lekötött pénzügyi források és költségvetési tételek felsorolása és leírása.

9.  A hosszú távra tervezett intézkedések, illetve projektek részletei.

10.  A következő irányelvek végrehajtásának állapotára vonatkozó információk:

1)   a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. március 20-i 70/220/EGK tanácsi irányelv(24) módosítása (könnyű járművek);

2)   a járművekben használt dízelmotorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1987. december 3-i 88/77/EGK tanácsi irányelv(25) módosítása;

3)   az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről töltőállomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről szóló, 1994. december 20-i 94/63/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(26);

4)   a benzin és a dízelüzem a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(27);

5)   a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. december 16-i 97/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(28);

6)   anyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(29);

7)   a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló, 1999. március 11-i 1999/13/EK tanácsi irányelv(30);

8)   az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról szóló, 1999. április 26-i 1999/32/EK tanácsi irányelv(31);

9)   a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(32);

10)   a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv;

11)   az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv;

12)   a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról és az 1999/13/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 21-i 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(33);

13)   az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(34);

14)   az 1999/32/EK irányelvnek a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma tekintetében történő módosításáról szóló, 2005. július 6-i 2005/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(35).

11.  A levegőszennyezés csökkentését célzó olyan intézkedésekre vonatkozó információk, amelyek végrehajtását a levegőminőségi célkitűzések elérésével kapcsolatban tervezték, köztük:

Az agglomerációk és az övezetek szintjén:

a)  A helyhez kötött forrásokból származó kibocsátás csökkentése azáltal, hogy a kis és közepes méretű tüzelőberendezések (ideértve a biomassza eltüzelésére használandókat is) helyhez kötött szennyező forrásait kibocsátáscsökkentő berendezéssel látják el, vagy pedig kicserélik azokat.

b)  A járművekből származó kibocsátások csökkentése azáltal, hogy a járművek felújítása során kibocsátáscsökkentő berendezéssel látják őket el. Meg kell vizsgálni a gazdasági ösztönzők alkalmazását a járművek ilyen fajta felújításának felgyorsítása érdekében.

c)  A környezetbarát közbeszerzésről szóló kézikönyvvel(36) összhangban a közúti járműveknek, tüzelőanyagoknak és égési berendezéseknek a hatóságok által történő, a kibocsátást csökkentését célzó közbeszerzése, ideértve a következő közbeszerzéseket:

   új járművek, ideértve az alacsony károsanyag-kibocsátású járműveket
   tisztább járművek a közlekedési szolgáltatásokban
   tüzelőberendezések alacsony kibocsátású, helyhez kötött forrásai
   alacsony kibocsátású tüzelőanyagok a helyhez kötött és a mozgó források számára.

d)  A közlekedésből eredő kibocsátásoknak a forgalom megtervezésén és ellenőrzésén keresztül történő korlátozására vonatkozó intézkedések (ideértve a dugódíjat, a differenciált parkolási díjat vagy más gazdasági ösztönzőket; egy "alacsony kibocsátási övezet" létrehozása).

e)  A kevésbé szennyező közlekedési módok felé történő elmozdulásra serkentő intézkedések.

f)  Annak biztosítása, hogy a kis, közepes és nagy léptékű, helyhez kötött forrásoknál, valamint a mozgó forrásoknál alacsony kibocsátású tüzelőanyagokat használjanak.

Regionális és nemzeti szinten

g)  A levegőszennyezésnek a 96/61/EK irányelv keretén belül meghatározott engedélyeken, a 2001/80/EK irányelv keretén belül meghatározott nemzeti terveken, valamint az adókhoz, díjakhoz vagy kibocsátás-kereskedelemhez hasonló gazdasági eszközök használatán keresztül történő csökkentésére irányuló intézkedések.

12.  Az e melléklet szerint szükséges információk kiegészítéséhez használt kiadványok, dokumentumok, munkák, stb. jegyzéke.

XVI.MELLÉKLET

A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSA

1.  A tagállamok biztosítják, hogy rendszeresen a nyilvánosság rendelkezésére bocsátanak naprakész információkat az ezen irányelvben szabályozott szennyező anyagok környezeti koncentrációjával kapcsolatban.

2.  A környezeti koncentrációt átlagértékek formájában kell bemutatni a VII., XI. és XIV. mellékletben meghatározott megfelelő átlagszámítási időszak szerint. Az információk minimális követelményként valamennyi olyan szintet jelzik, amelyek túllépik a levegőminőségi célkitűzések szerinti értékeket, ideértve a szabályozott szennyező anyagok határértékeit, célértékeit, riasztási küszöbértékeit, tájékoztatási küszöbértékeit vagy a hosszú távú célkitűzések szerinti értékekeit. Tartalmazniuk kell továbbá egy rövid értékelést a levegőminőségi célkitűzésekre vonatkozóan, valamint megfelelő információkat az egészségügyi hatásokról.

3.  A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a por, az ózon és a szén-monoxid környezeti koncentrációjával kapcsolatos információkat legalább naponta kell frissíteni, ha pedig ez gyakorlatban megvalósítható, óránként. Az ólom és a benzol környezeti koncentrációjával kapcsolatos információkat, amelyeket az utolsó 12 hónap átlagértékének formájában kell bemutatni, legalább háromhavonta kell frissíteni, ha pedig ez gyakorlatban megvalósítható, egy havonta.

4.  A tagállamok biztosítják a lakosság kellő időben történő tájékoztatását a riasztási küszöbérték tényleges és előre jelzett túllépéseiről. A részleteknek a következő adatokat kell legalább tartalmazniuk:

  a) Az észlelt túllépéssel (túllépésekkel) kapcsolatos információk:
   a túllépés helye vagy körzete;
   a túllépett küszöbérték típusa (tájékoztatási vagy riasztási);
   a túllépés kezdete és időtartama;
   a legmagasabb 1 órás koncentráció, valamint az ózonkoncentráció esetében a legmagasabb 8 órás átlag.
  b) Előrejelzés a következő délutánra/nap(ok)ra:
   a tájékoztatási és/vagy riasztási küszöbérték várható túllépésének földrajzi területe,
   a koncentráció várható változása (javulás, stabilizálódás vagy romlás) a változás okaival együtt.
  c) Az érintett népességcsoportokra, a lehetséges egészségügyi hatásokra és a javasolt viselkedésre vonatkozó információk:
   a veszélyeztetett népességcsoportok;
   a várható tünetek leírása;
   az érintett lakosság számára javasolt óvintézkedések;
   hol juthatnak további információhoz.
   d) A szennyezés csökkentésének és/vagy az annak való expozíció csökkentésének megelőzésével kapcsolatos információk: a főbb források megjelölése; a kibocsátást csökkentő intézkedésekre vonatkozó javaslat.
   e) Az előrelátható túllépések esetén a tagállamok intézkedéseket tesznek, hogy az ilyen részleteket a megvalósíthatóság határain belül ismertessék.

XVII. melléklet

A FORRÁSNÁL VÉGREHAJTANDÓ INTÉZKEDÉSEK, AMELYEK LEHETŐVÉ TESZIK A TAGÁLLAMOKNAK, HOGY A MEGHATÁROZOTT HATÁRIDŐKÖN BELÜL ELÉRJÉK A LEVEGŐ MINŐSÉGÉRE VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEKET

−  A 96/61/EK irányelv kiterjesztése a 20–50 megawattos tüzelőberendezésekre;

−  A nehézgépjárművekre vonatkozó EURO VI norma számára;

−  Új normák bevezetése a lakossági fűtőberendezések tekintetében;

−  Közösségi szinten összehangolt intézkedések, melyek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére ösztönzik a hajótulajdonosokat, és/vagy károsanyag-kibocsátási normákat vezetnek be az uniós hajók motorjaira, vagy az IMO szintjén jóváhagyott, a hajómotorok károsanyag-kibocsátására vonatkozó új normákat vezetnek be.

XVIII. melléklet

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Ezen irányelv

96/62/EK irányelv

1999/30/EK irányelv

2000/69/EK irányelv

2002/3/EK irányelv

1. cikk

1. cikk

1. cikk

1. cikk

1. cikk

2. cikk (1) –

5) bekezdése

2. cikk (1) –

(5) bekezdése

2. cikk (6) bekezdése

2. cikk

(7) bekezdése

2. cikk

(8) bekezdése

2. cikk

(7) bekezdése

2. cikk

(8) bekezdése

2. cikk

(6) bekezdése

2. cikk

(9) bekezdése

2. cikk

(9) bekezdése

2. cikk

(7) bekezdése

2. cikk

(6) bekezdése

2. cikk

(11) bekezdése

2. cikk

(10) bekezdése

2. cikk

(12) bekezdése

2. cikk (11) és (12) bekezdése

2. cikk (13) és (14) bekezdése

2. cikk a) és

b) pontja

2. cikk

(13) bekezdése

2. cikk

(10) bekezdése

2. cikk (14) és (15) bekezdése

2. cikk (9) és (10) bekezdése

2. cikk (8) és

(9) bekezdése

2. cikk (7) és

(8) bekezdése

2. cikk (16) bekezdése

2. cikk (17) és (18) bekezdése

2. cikk (11) és (12) bekezdése

2. cikk (19), (20) és (21) bekezdése

2. cikk

(22) bekezdése

2. cikk

(10) bekezdése

2. cikk (23) és (24) bekezdése

6. cikk

(5) bekezdése

2. cikk

(25) bekezdése

2. cikk

(13) bekezdése

3. cikk, kivéve az (1) bekezdés f) pontját

3. cikk

3. cikk (1) bekezdésének

f) pontja

4. cikk

2. cikk (9) és (10) bekezdése, 6. cikk

(1) bekezdése

5. cikk

7. cikk

(1) bekezdése

5. cikk

(1) bekezdése

6. cikk (1) –

(4) bekezdése

6. cikk (1) –

(4) bekezdése

6. cikk

(5) bekezdése

7. cikk

7. cikk (2) és

(3) bekezdése módosítva

5. cikk (2) és

(3) bekezdése módosítva

8. cikk

7. cikk

(5) bekezdése

5. cikk

(5) bekezdése

9. cikk

9. cikk (1) bekezdésének első és második francia bekezdése

10. cikk

9. cikk (1) –

(3) bekezdése módosítva

11. cikk

(1) bekezdése

9. cikk

(4) bekezdése

11. cikk

(2) bekezdése

12. cikk

9. cikk

13. cikk

(1) bekezdése

3. cikk (1) bekezdése,

4. cikk (1) bekezdése,

5. cikk (1) bekezdése és

6. cikk

3. cikk (1) bekezdése és

4. cikk

13. cikk

(2) bekezdése

3. cikk

(2) bekezdése és 4. cikk (2) bekezdése

13. cikk

(3) bekezdése

5. cikk

(5) bekezdése

14. cikk

3. cikk (1) bekezdése és

4. cikk

(1) bekezdése módosítva

15. cikk

16. cikk

(1) bekezdése

3. cikk

(1) bekezdése és 4. cikk (1) bekezdése

16. cikk

(2) bekezdése

3. cikk (2) és

(3) bekezdése

16. cikk

(3) bekezdése

4. cikk

(2) bekezdése

17. cikk

5. cikk

18. cikk

10. cikk módosítva

8. cikk (3) bekezdése

6. cikk módosítva

19. cikk

3. cikk (4) bekezdése és

5. cikk

(4) bekezdése módosítva

20. cikk

21. cikk

8. cikk (1) –

(4) bekezdése módosítva

22. cikk

7. cikk

(3) bekezdése módosítva

7. cikk módosítva

23. cikk

8. cikk

(5) bekezdése módosítva

8. cikk módosítva

24. cikk

8. cikk módosítva

7. cikk módosítva

6. cikk módosítva

25. cikk

11. cikk módosítva

5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése

10. cikk módosítva

26. cikk

(1) bekezdése

12. cikk

(1) bekezdése módosítva

26. cikk

(2) bekezdése

11. cikk módosítva

26. cikk (3) bekezdése

26. cikk (4) bekezdése

IX. melléklet módosítva

27. cikk

12. cikk (2) bekezdése

28. cikk

11. cikk

9. cikk

14. cikk

29. cikk

30. cikk

31. cikk

32. cikk

13. cikk

12. cikk

10. cikk

15. cikk

33. cikk

14. cikk

13. cikk

11. cikk

17. cikk

34. cikk

15. cikk

14. cikk

12. cikk

18. cikk

I. melléklet

VIII. melléklet módosítva

VI. melléklet

VII. melléklet

II. melléklet

V. melléklet módosítva

III. melléklet

III. melléklet

VI. melléklet

IV. melléklet

IV. melléklet

V. melléklet

VII. melléklet módosítva

V. melléklet

VI. melléklet

IX. melléklet módosítva

VII. melléklet

VIII. melléklet

VII. melléklet

I. melléklet , III. melléklet II. szakasza

VIII. melléklet

IV. melléklet

IX. melléklet

V. melléklet

X. melléklet

VI. melléklet

XI. melléklet

I. melléklet I. szakasza, II. melléklet I. szakasza és III. melléklet (módosítva); IV. melléklet (változatlan)

I. melléklet , II. melléklet

XII. melléklet

I. melléklet II. szakasza, II. melléklet II. szakasza

II. melléklet I. szakasza

XIII. melléklet

I. melléklet I. szakasza, II. melléklet I. szakasza

XIV. melléklet

XV. melléklet 1-9. és 12. pont

IV. melléklet

XV. melléklet 10. és 11. pont

XVI. melléklet

8. cikk

7. cikk

6. cikk módosítva

XVII. melléklet

(1) HL C 195., 2006.8.18., 84. o.
(2) HL C 206., 2006.8.29., 1. o.
(3) Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i álláspontja.
(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(5) HL L 296., 1996.11.21., 55. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(6) HL L 163., 1999.6.29., 41. o. A 2001/744/EK bizottsági határozattal (HL L 278., 2001.10.23., 35. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 313., 2000.12.13., 12. o.
(8) HL L 67., 2002.3.9., 14. o.
(9) HL L 35., 1997.2.5., 14. o. A 2001/752/EK bizottsági határozattal (HL L 282., 2001.10.26., 69. o.) módosított határozat.
(10) HL L 23., 2005.1.26., 3. o.
(11) HL L 171., 1981.6.27., 11. o.
(12) HL L 309., 2001.11.27., 22. o. A 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(13) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(14) HL L 189., 2002.7.18., 12. o.
(15) HL L 87., 2004.3.25., 50. o.
(16) HL L 197., 2001.7.21., 30. o.
(17) HL L 257., 1996.10.10., 26. o. A legutóbb a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.) módosított irányelv.
(18) HL L […], […], […] o.
(19) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.
(20)* Az ezen irányelv hatálybalépését követő 12 hónap elteltével.
(21)* Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül.
(22) Illetve a megfelelő időtartam a félreeső területeken.
(23) HL L 125., 1994.5.18., 1. o.
(24) HL L 76., 1970.4.6., 1. o.
(25) HL L 36., 1988.2.9., 33. o.
(26) HL L 365., 1994.12.31., 24. o.
(27) HL L 257., 1996.10.10., 22. o.
(28) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.
(29) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.
(30) HL L 85., 1999.3.29., 1. o.
(31) HL L 121., 1999.5.11., 13. o.
(32) HL L 332., 2000.12.28., 91. o.
(33) HL L 143., 2004.4.30., 87. o.
(34) HL L 114., 2006.4.27., 64. o.
(35) HL L 191., 2005.7.22., 59. o.
(36) SEC(2004) 1050.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat