Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2006/2133(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0471/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0471/2006

Viták :

PV 12/03/2007 - 18
CRE 12/03/2007 - 18

Szavazatok :

PV 13/03/2007 - 8.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0062

Elfogadott szövegek
WORD 145k
2007. március 13., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A vállalatok társadalmi felelőssége
P6_TA(2007)0062A6-0471/2006

Az Európai Parlament 2007. március 13-i állásfoglalása a vállalatok társadalmi felelősségéről: új partnerség (2006/2133(INI))

Az Európai Parlament ,

–   tekintettel "A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén" című bizottsági közleményre (COM(2006)0136) (A vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény),

–   tekintettel a vállalati magatartásra vonatkozó két leginkább irányadó, nemzetközileg elfogadott szabványra, egyrészt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által kiadott, a multinacionális vállalatokról és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló, utoljára 2001-ben felülvizsgált háromoldalú nyilatkozatra, másrészt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalatokra vonatkozó, utoljára 2000-ben felülvizsgált iránymutatásaira, továbbá tekintettel az egyéb nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, az Egészségügyi Világszervezet és a Világbank égisze alatt elfogadott magatartási kódexekre, illetve az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája támogatását élvező erőfeszítésekre a fejlődő országok vállalkozásainak tevékenysége vonatkozásában,

–   tekintettel az ILO-nak a munkahelyen alkalmazott alapelvekre és jogokra vonatkozó 1998-ban elfogadott nyilatkozatára és a kényszermunka megszüntetésére (C29 (1930) és C105 (1957)), az egyesülési szabadság és a kollektív szerződés jogára (C87 (1948) és C98 (1949)), a gyermekmunka megszüntetésére (C138 (1973) és C182 (1999)), és a foglalkoztatásban történő megkülönböztetés-mentességre (C100 (1951) és C111 (1958)) tekintettel egyetemes alap munkaszabványokat létrehozó egyezményekre,

–   tekintettel az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, különösen annak azon nyilatkozatra, amely minden egyént és minden társadalmi szervezetet az emberi jogok egyetemes betartásának biztosításában való szerepvállalásra szólít fel, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (1966), a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményére (1979), a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezményre (1989) és az őslakosok jogairól szóló ENSZ nyilatkozattervezetre (1994),

–   tekintettel az OECD korrupcióellenes egyezményére (1997),

–   tekintettel a globális jelentési kezdeményezés 2006-os G3 fenntarthatósági és jelentési iránymutatásaira,

–   tekintettel az ENSZ 2000 júliusában elindított globális szerződésére,

–   tekintettel az ENSZ globális szerződése és a globális jelentési kezdeményezése által 2006. október 6-án tett bejelentésre, amely szerint "stratégiai szövetséget" hoztak létre,

–   tekintettel az emberi jogi, transznacionális társaságokra és egyéb üzleti vállalkozásokra vonatkozó normákról szóló ENSZ tervezetre (2003. december),

–   tekintettel az ENSZ 2002. évi fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi világ-csúcstalálkozójának kimenetelére, különösen a vállalatok elszámoltathatóságának kérdésére vonatkozó kormányközi kezdeményezések szorgalmazására, illetve a Tanács 2002. december 3-i határozatára a csúcstalálkozó nyomon követéséről,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az "Út a globális partnerséghez – Fokozott együttműködés az ENSZ és az összes érintett partner, különösen a magánszféra között" című 2005. augusztus 10-i jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ főtitkár által kirendelt vállalati és emberi jogi különmegbízottra, és annak 2006. február 22-i időközi jelentésére, illetve a 2006. március 27-28-án Johannesburgban, illetve 2006. június 26-27-én Bangkokban tartott regionális konzultációkra,

–   tekintettel az európai megfigyelő platform által támogatott európai mintaleírások létrehozását javasoló, "A fejlődő országokban működő európai vállalkozásokra vonatkozó uniós standardok: úton egy európai magatartási kódex felé" című, 1999. január 15-i határozatára(1) ,

–   tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletre(2) , amely a Dánia és a többi tagállam közötti kapcsolatok vonatkozása kivételével felváltotta az 1968. évi brüsszeli egyezményt,

–   tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) ,

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató zöld könyv nyomon követéséről szóló 2001. december 3-i tanácsi állásfoglalásra(4) ,

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségének európai keretrendszerét támogató bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására(5) ,

–   tekintettel "A vállalatok társadalmi felelőssége: a vállalatok hozzájárulása a fenntartható fejlődéshez" című bizottsági közleményről szóló, 2003. május 13-i állásfoglalására(6) ,

–   tekintettel a környezetvédelmi témák elismeréséről, felméréséről és a vállalatok éves beszámolóiban és éves jelentéseiben való közzétételéről szóló, 2001/453/EK 2001. május 30-i bizottsági ajánlásra(7) ,

–   tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, "Az alapvető munkaügyi normák támogatása és a társadalmi irányítás javítása a globalizációval összefüggésben" című bizottsági közleményre vonatkozó 2002. július 4-i állásfoglalására(8) ,

–   tekintettel a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2003. február 6-i tanácsi állásfoglalásra(9) ,

–   tekintettel "Az irányítás és fejlesztés" című bizottsági közleményre (COM(2003)0615),

–   tekintettel a meghatározott jogi formájú társaságok, a bankok és más pénzügyi intézmények, illetve biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról szóló, 2003. június 18-i 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(10) ,

–   tekintettel az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11) ,

–   tekintettel az európai érdekelt felek csoportjai fórumának a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló, 2004. június 29-i végleges jelentésére, különösen a vállalatok társadalmi felelősségéről vonatkozó jogi keretrendszer létrehozását célzó hetedik ajánlásra,

–   tekintettel a Bizottság "A globalizáció szociális dimenziója – Az EU-politika hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek" című közleményére (COM(2004)0383),

–   tekintettel az Európai Parlament és a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi irányelvre, valamint a félrevezető reklámról szóló 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról ("irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról")(12) ,

–   tekintettel a 2005. március 22-23-i tavaszi európai tanácsi ülésre, amely újraindította a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerséget az EU intézményei, a tagállamok és a polgári lakosság között azért, hogy együtt tudjanak dolgozni a növekedés és a foglalkoztatottság elérése érdekében,

–   tekintettel a fejlődő országokban történő gyermek kizsákmányolásról és gyermekmunkáról szóló 2005. július 5-i állásfoglalására(13) ,

–   tekintettel "A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálata - Cselekvési program" című bizottsági közleményre (COM(2005)0658), és a 2006. június 15-16-i Európai Tanács által elfogadott megújult EU fenntartható fejlődés stratégiájára,

–   tekintettel a Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanácsban ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság 2005. december 20-i, "az Európai Fejlesztési Politika: Európai konszenzus a fejlesztésről" című közös nyilatkozatára(14) ,

–   tekintettel az először a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendelet(15) által végrehajtott, 2006. január 1-jén hatályba lépett új általános preferenciarendszerre (GSP+), amely nagyobb számú termék vonatkozásában biztosít vámmentességet vagy vámkedvezményt, továbbá új ösztönzőket nyújt a specifikus kereskedelmi, pénzügyi vagy fejlesztési szükségletekkel szembenéző rászoruló országok számára,

–   tekintettel a "Tisztességes munka mindenki számára - Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához" című bizottsági közleményre (COM(2006)0249),

–   tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0194),

–   tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(16) ,

–   tekintettel a Bizottságnak "A társasági jog modernizációja és a vállalatirányítás fejlesztése az Európai Unióban - terv az előrelépéshez" című közleményére (COM(2003)0284) (a vállalatirányításról szóló cselekvési terv),

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága által szervezett, 2006. október 5-i "A vállalatok társadalmi felelőssége – létezik Európai közelítés?" címmel tartott meghallgatásra,

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, illetve az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0471/2006),

A.   mivel a vállalatokat nem szabad arra használni, hogy helyettesítsék a hatóságokat, amikor az utóbbiak nem ellenőrzik a társadalmi és környezetvédelmi kritériumoknak való megfelelést,

1.   meg van győződve arról, hogy a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi felelősségének fokozása, összefüggésben a vállalati elszámoltathatóság alapelvével, az európai szociális modellnek, Európa fenntartható fejlődési stratégiájának és a gazdasági globalizáció társadalmi kihívásainak való megfelelés céljának alapvető alkotóelemét képezi;

2.   üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közleményt, amely új lendületet adott a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott uniós vitának, azonban tudomásul veszi az érintett felek aggodalmait a vállalt konzultáció során a közzétételt megelőzően tapasztalt átláthatóság és egyensúly hiánya miatt;

3.   elismeri, hogy a vita továbbra is nyitott az érdekelt felek különböző csoportjai között a vállalatok társadalmi felelősségének pontos fogalmáról, és hogy a "betarthatatlanság" koncepciója néhány vállalat számára lehetővé teszi a társadalmi felelősség hangoztatását, miközben ugyanakkor nem tartják tiszteletben a helyi vagy nemzetközi jogszabályokat; úgy véli, hogy a harmadik országok kormányai számára a nemzetközi egyezményeknek megfelelő szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása tekintetében nyújtott európai uniós támogatások – hatékony ellenőrzési rendszerek mellett – szükségszerű kiegészítő elemei az európai vállalkozások társadalmi felelősségének világszerte történő előmozdításában;

4.   tudomásul veszi a Bizottság meghatározását, amely szerint a vállalatok társadalmi felelőssége a környezetvédelmi és társadalmi megfontolásoknak a jogi követelményeket és szerződés szerinti kötelességet meghaladó önkéntes átültetése az üzleti tevékenységekbe; úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikákat a saját érdemeik alapján kell előmozdítani, nem pedig más területekre vonatkozó megfelelő szabályozások helyettesítésével vagy ilyen szabályozásra vonatkozó burkolt megközelítéssel;

5.   tudomásul veszi, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó többféle önkéntes kezdeményezés elterjedése a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák elfogadásának akadályát képezheti, gátolhatja továbbá a vállalatokat a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó tevékenységek és politikák hitelesebb és ambiciózusabb folytatásában, bár amellett is felhozhatók érvek, hogy ez a többféleség tovább ösztönzi a vállalatokat; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó önkéntes kezdeményezésekből eredő helyes gyakorlatok elterjedését; úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie továbbá a felelősnek nyilvánított vállalkozások által betartandó kritériumok listájának létrehozását;

6.   úgy véli, hogy az vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó önkéntes kezdeményezések hitelessége függ továbbá a nemzetközileg elfogadott normák és alapelvek átvételére vonatkozó elkötelezettségtől és az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma által ajánlott több érdekelt félre kiterjedő megközelítési módtól, valamint a független felügyelet és ellenőrzés alkalmazásától;

7.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéréről folytatott uniós vita már lassan eljut arra a pontra, ahol a hangsúlyt a "folyamatok" helyett az "eredményekre" kell helyezni, amely által mérhetővé és átláthatóvá válik a vállalkozások hozzájárulása az Európában és szerte a világon tapasztalható társadalmi kirekesztés és környezetkárosítás elleni küzdelemhez;

8.   felismeri, hogy számos vállalat már jelentős és egyre növekvő mértékű erőfeszítést tesz, hogy eleget tegyen társadalmi felelősségének;

9.   tudomásul veszi, hogy egész Európát tekintve a piacok és a vállalatok eltérő fejlettségi szinteken állnak; ezért úgy véli, hogy a vállalati magatartásra egyetlen modellt alkalmazni kívánó egységes módszer nem helyénvaló, és hatására nem fog jelentős számú vállalat társadalmi felelősséget vállalni; ezenkívül úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni a civil társadalom fejlesztésére, és különösen a felelős termeléssel kapcsolatos fogyasztói tudatosságra, hogy támogassák a vállalati felelősség terjedését, amely tartós és jelentősséggel bír az adott nemzeti vagy regionális kontextusban;

10.   rámutat arra, hogy – az ipari átalakulás és szerkezetátalakítás irányításának kiegészítő eszközeként való működése érdekében – a vállalatok társadalmi felelősségének olyan új területekkel is foglalkoznia kell, mint például az élethosszig tartó tanulás, a munkaszervezés, az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció, a fenntartható fejlődés és az etika;

Uniós vita a vállalatok társadalmi felelősségéréről

11.   tudomásul veszi a Bizottság döntését egy, a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó európai szövetségnek (a továbbiakban: szövetség) számos vállalati hálózattal együttműködve történő létrehozásáról; javasolja, hogy a Bizottság biztosítson egy egységes koordinációs csomópontot a szövetség tagságának és tevékenységeinek tudatosítására, továbbá azért, hogy világos célkitűzésekről, ütemtervekről és a tevékenységét elősegítő stratégiai elképzelésekről állapodjanak meg a szövetség munkájának tájékoztatása érdekében; ösztönzi az európai, illetve Európában működő harmadik országokbeli nagyobb és kisebb vállalatokat, hogy támogassák e kezdeményezést, illetve hogy más érintett felek részvételével bővítsék tovább a szövetséget;

12.   úgy véli, hogy a társadalmi párbeszéd ez idáig hatékony eszköze volt a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló kezdeményezések támogatásának, és az európai üzemi tanácsok szintén építő szerepet játszottak a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos legjobb gyakorlatok kidolgozásában;

13.   javasolja, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó gyakorlat uniós vállalatok közötti alkalmazásának jelentős növelése, a legjobb gyakorlat új modelljeinek a vállalatok társadalmi felelőssége különböző vonatkozásaiban a valóban élen járó vállalatok és szakszervezeti szervek általi fejlesztése, a kifejezetten a vállalatok társadalmi felelősségének támogatására irányuló uniós intézkedések és szabályozás azonosítása és előmozdítása, valamint az ilyen kezdeményezéseknek a környezetre és az emberi és társadalmi jogokra gyakorolt hatásának értékelése alkothassák a szövetség által elért eredmények alapvető mércéit; javasolja továbbá, hogy határozzanak meg egy kétéves határidőt a szövetség védőernyője alatt felállított "laboratóriumok" munkájának befejezésére, ahogy azt a vállalatok társadalmi felelősségének európai szervezete (CSR Europe) javasolta;

14.   tudomásul veszi, hogy az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma ismételt összehívása a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény későbbi kiegészítésére szolgált, és hogy intézkedéseket kell hozni a különböző érdekelt felek abba vetett bizalmának fokozására, hogy nyílt párbeszéd fog folyni, amely az uniós politikák és programok ösztönzésének és a vállalatok társadalmi felelősségének uniós üzleti vállalkozásokban való alkalmazásának valódi eredményéhez vezet; úgy véli, hogy le kell vonni a fent említett fórum működésének korábbi két évével kapcsolatos tanulságokat, különösen "a hírnév nélkül nincs felelősség" szabály, és kifejezetten a független előadók alkalmazása tekintetében; rámutat azonban arra, hogy fejlesztésekre van szükség a konszenzus-kialakítás tekintetében; sürgeti továbbá a Bizottság képviselőit, hogy aktívabban vegyenek részt a vitában;

15.   felhívja a Bizottságot, hogy kérjen fel több, a vállalatok társadalmi felelősségének fejlesztése érdekében közbeszerzés és egyéb közpolitikai eszközök alkalmazása mellett elkötelezett nemzeti, regionális és helyi kormányzatot arra, hogy a szövetség keretében hozzák létre saját "laboratóriumukat", és jövőbeni munkájuk során egyesítsék tapasztalataikat;

16.   támogatja a Bizottságnak az európai érdekelt felek csoportjainak fóruma tagságának bővítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy befektetők, az oktatás és a hatóságok is a fórum részesei lehessenek, ugyanakkor kitart amellett, hogy meg kell maradnia a hosszan tartó párbeszéd lehetőségének a megállapodás szerinti célok elérése érdekében;

17.   felszólítja a Bizottságot, hogy miközben figyelemmel kíséri a vállalatok társadalmi felelőssége ügyének előmenetelét, bátorítsa a nők fokozott szerepvállalását az európai érdekelt felek csoportjainak fórumában, továbbá az információ, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét a nemek egyenlősége terén.

18.   támogatja a vállalati és egyéb érdekérvényesítők kötelező közzétételére és az uniós politika-alkotáshoz vezető üzleti csoportosulások és egyéb érdekelt felek csoportjai közötti kiegyensúlyozott hozzáférésre vonatkozó felhívásokat;

A vállalatok társadalmi felelőssége és a versenyképesség közötti kapcsolat

19.   üdvözli a közlemény azon célkitűzését, hogy a vállalatok társadalmi felelősségét a lisszaboni menetrend gazdasági, társadalmi és környezeti céljaihoz kapcsolja, pontosan mivel úgy véli, hogy a vállalatok által folytatott társadalmi felelősség tekintetében alkalmazott megfontolt megközelítés hozzájárulhat egyrészt a munkahelyek számának növeléséhez és a munkakörülmények javításához, másrészt a munkavállalói jogok tiszteletben tartásának biztosításához, valamint a technológiai újításokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés támogatásához; támogatja a "felelős versenyképesség" elvét, mint a Bizottság innovációs és versenyképességi programjának szerves részét; felhívja az európai vállalatokat, hogy építsék be jelentéseikbe azt, hogy milyen módon járulnak hozzá a lisszaboni célokhoz;

20.   felismeri, hogy a hatékony versenyszabályok – Európában és azon kívül – alapvető elemek a felelős vállalati gyakorlat biztosításában, különösen azáltal, hogy lehetővé teszik a méltányos bánásmódot és a hozzáférést a helyileg tevékenykedő KKV-k számára;

21.   megismétli, hogy olyan felelős és megkülönböztetéstől mentes személyzet-felvételi gyakorlatok alkalmazása – a CSR-en belül –, amelyek előmozdítják a nők és a hátrányos helyzetűek alkalmazását, hozzájárulnak a lisszaboni célok megvalósításához;

22.   tudomásul veszi a rugalmasság és a költségek terén való állandó fejlesztéseket szorgalmazó vállalatok általi versenyképes beszerzési stratégiák, illetve a kizsákmányoló foglalkoztatási gyakorlatok elkerülését és a szállítókkal való hosszú távú kapcsolatok előmozdítását szorgalmazó önkéntes, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kötelezettségvállalások közötti ellentmondást; e tekintetben üdvözli a további párbeszédet;

23.   e tekintetben javasolja, hogy a felelős vállalatként elismert európai vállalatok értékelését és ellenőrzését terjesszék ki az általuk vagy alvállalkozójuk által az Európai Unión kívül végzett tevékenységekre, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jótékony hatásaiból harmadik országok, és különösen a fejlődő országok is részesülnek összhangban azon ILO-egyezményekkel, amelyek különösen a szakszervezetek alakításának szabadságára, a gyermekmunka és a kényszermunka tilalmára, és kifejezetten a nőkre, a migránsokra, az őslakosokra és a kisebbségekre vonatkoznak;

24.   a vállalatok társadalmi felelősségét fontos üzleti hajtóerőnek tekinti, és társadalmi politikák, úgymint a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása, méltányos bérpolitika, a megkülönböztetés megszüntetése és az élethosszig tartó tanulás, valamint a kifejezetten a fenntartható fejlődés dinamikus támogatását előtérbe helyező környezetvédelmi témakörök integrálására szólít fel mind az új termékek és eljárások támogatásában az uniós fejlesztéseken és a kereskedelmi politikákon keresztül, mind az ágazati, a szubregionális és a városi versenyképességi stratégiák felvázolásában;

25.   hangsúlyozza, hogy a társadalmi felelősségről tanúbizonyságot tett vállalatok jelentősen hozzájárulnak a munkaerőpiacon a bejutás, szakképzés, szakmai előmenetel és fizetések terén a nőket és a hátrányos helyzetűeket, köztük a fogyatékkal élőket sújtó egyenlőtlenségek felszámolásához; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi rendelethez(17) kellene igazítaniuk munkaerő-felvételi politikájukat;

A vállalatok társadalmi felelősségének eszközei

26.   üdvözli az utóbbi években jelentkező tendenciát, amely szerint a nagyobb vállalatok önkéntes társadalmi és környezetvédelmi jelentéseket tettek közzé, tudomásul veszi azonban, hogy míg 1993 óta e jelentések száma emelkedett, mostanra e szám közel állandóvá vált, és csak nagyon kevés jelentés alkalmaz nemzetközileg elfogadott szabványokat és alapelveket, illetve fedik le a vállalat teljes ellátási láncát vagy vonnak be független ellenőrzést és felülvizsgálatot;

27.   emlékezteti a Bizottságot a Parlament felkérésére, hogy terjesszen elő javaslatot a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv(18) (negyedik vállalat-irányelv) módosítására a társadalmi és a környezetvédelmi jelentéseknek a pénzügyi jelentési kötelezettségek mellé történő felvétele érdekében; fontosnak véli felhívni a figyelmet a környezetvédelmi közzétételről szóló, 2001/453/EK bizottsági ajánlásban, a beszámolók modernizációjáról szóló 2003/51/EK irányelvben, illetve a kibocsátási tájékoztatókról szóló 2003/71/EK irányelvben(19) foglalt társadalmi és környezetvédelmi jelentésről szóló előírásokra, támogatja azok valamennyi tagállamban időben történő átvételét és a figyelemfelkeltés érdekében hatékony végrehajtásuk vizsgálatára hív fel;

28.   felismeri a "vállalatok társadalmi felelőssége iparának" jelenlegi korlátait a vállalati magatartás mérésével, a társadalmi hitelesítéssel és tanúsítással kapcsolatban, különösen a költségek, az összehasonlíthatóság és a függetlenség terén, és úgy véli, hogy szükséges lesz egy szakmai keret kidolgozása, ideértve a kapcsolódó speciális képesítéseket;

29.   javasolja, hogy a Bizottság bővítse ki a több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató vállalatok igazgatóinak felelősségi körét, hogy az magába foglalja maguknak az igazgatóknak azt a kötelességét, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a vállalat tevékenységeiből adódó minden, társadalmi és környezetvédelmi szempontból káros hatást;

30.   ismételten hangsúlyozza a Parlament támogatását a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer vonatkozásában, különös tekintettel annak a külső felülvizsgálatra vonatkozó követelményére, valamint a tagállamoknak a rendszer támogatására vonatkozó kötelezettségére, és úgy véli, hogy lehetőség van hasonló rendszerek kidolgozására a munkával kapcsolatos jogok, valamint a társadalmi és emberi jogok védelmére vonatkozóan;

31.   támogatja a Nemzetközi Szociális és Gazdasági Akkreditációs és Címkézési Szövetség helyes gyakorlatra vonatkozó kódexét, mint a legjobb példáját annak, hogyan támogatható az együttműködés meglévő címkézési kezdeményezések között, új társadalmi címkék nemzeti vagy európai szinten történő létrehozása helyett;

32.   felhívja a Bizottságot egy olyan mechanizmus létrehozására, amelyen keresztül az áldozatok – ideértve harmadik országok állampolgárait is – jogorvoslatot kérhetnek európai vállalatokkal szemben a tagállamok nemzeti bíróságain;

33.   megjegyzi a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény társadalmilag felelős befektetésekre vonatkozó kérdéseinek figyelmen kívül hagyását; üdvözli a befektetők érdekelt félként való teljes részvételét a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló vitában uniós szinten, beleértve az európai érdekelt felek csoportjainak fórumában való részvételt; támogatja az ipar igényét az átláthatóságra, a "befektetési nyilatkozat elvének" a befektetési alapok vonatkozásában történő uniós szintű bevezetése helyett;

34.   rámutat arra, hogy a fogyasztók fontos szerepet játszanak, amikor a felelős termeléssel és a felelős vállalati gyakorlattal kapcsolatos ösztönzők létrehozásáról van szó; mindazonáltal úgy véli, hogy a helyzet jelenleg áthatolhatatlan a fogyasztók számára, mivel nincs összhang a különböző nemzeti termékszabványok és termékcímkézési rendszerek között, ami mind hozzájárul a meglévő szociális termék címkék tönkretételéhez; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a vállalatoknál ugyanakkor jelentős költségek merülnek fel a számos különböző nemzeti követelmény és szabvány közötti váltáskor; rámutat arra is, hogy költséges dolog ellenőrző mechanizmusokat kiépíteni a szociális termékcímkézés ellenőrzésére, különösen a kisebb országok számára;

35.   támogatja az Európai Közösségek Statisztikai Hivatalának törekvéseit a vállalatok társadalmi felelősségének az EU fenntartható fejlődési stratégiájának vonatkozásában való teljesítménye mérésére szolgáló mutatók megalkotására, és a Bizottság azon szándékát, hogy új mutatókat dolgozzon ki a tudatosság, az uniós ökocímkével ellátott termékek fogyasztása, valamint az EMAS-ban nyilvántartott vállalkozások termelési részesedésének mérésére;

36.   emlékeztet a vállalatok társadalmi felelősségéért felelős uniós ombudsman kinevezésére vonatkozó korábbi elképzelésekre, akinek feladata a vállatoktól vagy bármely érdekeltcsoporttól érkező kérelmek alapján a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó témákat érintő egyéni kérdések megválaszolása; felhív a kérdés további vizsgálatára és a jövőben hasonló jellegű javaslatok elkészítésére;

A hatékonyabb szabályozás és a vállalatok társadalmi felelőssége

37.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák a nagyobb tudatosság és a hatályos jogi eszközök végrehajtásával javíthatók; felhívja a Bizottságot a tudatosító kampányok szervezésére és előmozdítására, illetve a közvetlen külföldi felelősség brüsszeli egyezmény szerinti alkalmazásának nyomon követésére, valamint felhív a félrevezető reklámról szóló 84/450/EK irányelv(20) , illetve a tisztességtelen üzleti magatartásról szóló 2005/29/EK irányelv alkalmazására annak érdekében, hogy a vállalatok beépítsék a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló önkéntes magatartási kódexeikbe;

38.   ismételten hangsúlyozza az egyszerű, könnyen érthető nyelvezet alkalmazását, ezzel ösztönözve a vállalatokat a társadalmi felelősség támogatására;

39.   ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállami kormányoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük nemzeti, regionális és helyi szinten a közbeszerzési irányelvek 2004. évi felülvizsgálata által kínált lehetőségek kiaknázása érdekében, hogy elősegítsék a CSR támogatását, a leendő beszállítók körében ösztönözve a társadalmi és környezetvédelmi kritériumokat, emellett elismerve, hogy el kell kerülni a kisvállalkozásokra rótt további adminisztratív költségeket, amelyek visszariaszthatják őket a tender benyújtásától, és szükség esetén – többek között korrupció esetén –, egyes vállalatokat ki kell zárni szerződéseiket társadalmi és környezetvédelmi záradékokkal egészítsék ki; felhívja a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy törekedjen továbbá szigorú és egyértelmű panaszmechanizmusokkal biztosított társadalmi és környezetvédelmi kritériumok alkalmazására a magánszektor vállalatainak juttatott összes támogatás és hitel vonatkozásában olyan példákra építve, mint a közbeszerzésnek és a megfelelésnek az ILO központi egyezménnyel, illetve az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival történő hollandiai összekapcsolása vagy az SA8000 CSR szabvánnyal egyes olasz tartományokban történt összekapcsolása; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az exporthitel-garancia minden esetben megfeleljen a legmagasabb környezetvédelmi és társadalmi kritériumoknak, és ne legyen felhasználható olyan projektekben, amelyek ellentétesek a például az energiára vagy a fegyverkezésre vonatkozóan megállapított uniós szakpolitikai célokkal;

A vállalatok társadalmi felelősségének elismerése az uniós politikákban és programokban

40.   üdvözli a Bizottságnak a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló közleményében ismételten feltűnő kötelezettségvállalásait a vállalatok társadalmi felelősségének támogatása és előmozdítása vonatkozásában, annak valamennyi tevékenységi területe tekintetében, és komoly erőfeszítésekre hív fel annak érdekében, hogy e kötelezettségvállalásokat minden téren konkrét cselekvésekké ültessék át;

41.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló vitát nem lehet elválasztani a vállalati elszámoltathatóság kérdéseitől, és hogy a vállalkozások társadalmi és környezetvédelmi hatásainak, az érdekelt felekkel való kapcsolatoknak, a kisebbségben lévő érdekelt felek jogai védelmének és a vállalati igazgatók kötelezettségeinek témáját ebben a tekintetben teljes mértékben integrálni kell a Bizottság Vállalatirányítási Cselekvési tervébe; rámutat arra, hogy az ilyen kérdéseknek a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott vita részévé kell válniuk; arra kéri a Bizottságot, hogy e konkrét pontokat tegye megfontolás tárgyává, és dolgozzon ki határozott javaslatokat azok megoldására;

42.   üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések közvetlen anyagi támogatását a Bizottság részéről, különösen az újítások ösztönzése, az érdekelt felek részvételének lehetővé tétele és az állítólagos jogellenes gyakorlattal, többek között a tömeges elbocsátásokkal kapcsolatban a lehetséges áldozatok csoportjainak támogatása céljából; ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan mechanizmusokat, amelyek különösen azt biztosítják, hogy az európai vállalatok által érintett közösségek számára megfelelő és elérhető igazságügyi folyamatokat biztosítsanak; hangsúlyozza a kísérleti projektek, mint például a Munkatársak Közösségi Tevékenységét magában foglaló projekt céljára szolgáló B3-4000 EU költségvetési tétel (04 03 03 01. jogcím), a Bizottság versenyképesség és innováció programjában a vállalatok társadalmi felelősségét támogató, jelzáloggal megterhelt pénzalapok, valamint a társadalomtudományi és humán kutatások 3%-ának a vállalatok társadalomban betöltött szerepének vizsgálatára való felhasználása fontosságát a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban; fokozottabb erőfeszítésekre hívja fel a Bizottságot, hogy külső segítségnyújtási programjain keresztül támogassa a vállalatok társadalmi felelősségét a harmadik országokban tevékenykedő uniós vállalatok tekintetében;

43.   üdvözli azt a kötelezettségvállalást, amely szerint az oktatást a nyolc kiemelt cselekvési terület egyikének nevezik meg, felhív a vállalatok társadalmi felelősségének a Szokratész programba való mélyebb bevonására, számos különböző, a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló anyag rendelkezésre bocsátására a jövőbeni európai oktatási segédanyagok központjában, és az üzleti oktatást nyújtó iskolákat és egyetemeket tartalmazó online európai regiszter kidolgozására a vállalatok társadalmi felelőssége és a fenntartható fejlődés témájában;

44.   ösztönzi azokat az uniós és tagállami szintű kezdeményezéseket, amelyek célja a felelős irányítás és termelés oktatásának javítása az európai üzleti iskolákban;

45.   rámutat, hogy a társadalmi és környezetvédelmi felelősség ugyanúgy vonatkozik a kormányzati és nem kormányzati szervezetekre, mint a vállalkozásokra, és felhívja a Bizottságot azon kötelezettségvállalása teljesítésére, hogy éves jelentést adjon ki saját közvetlen tevékenységeinek társadalmi és környezetvédelmi hatásairól, továbbá hogy politikákat dolgozzon ki, amelyekkel ösztönözheti az uniós intézmények alkalmazottait önkéntes közösségi feladatok vállalására;

46.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségének keretén belül a vállalatok védnökséget vállalhatnának kulturális és oktatási tevékenységek felett, ami az európai politika számára a kultúra és az élethosszig tartó tanulás terén értéktöbbletet hoz létre;

47.   felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO szabályok tiszteletben tartása mellett és indokolatlan akadályok támasztása nélkül teljes mértékben integrálja a vállalatok társadalmi felelősségét a kereskedelmi politikáiba és ösztönözze valamennyi kétoldalú, regionális illetve többoldalú megállapodás kötelező rendelkezéseinek bevezetését összhangban a nemzetközileg elfogadott, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó normákkal, többek között az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásaival, a háromoldalú ILO-nyilatkozattal és a riói alapelvekkel, továbbá a szabályozási hatásköre fenntartásával az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi felelősség témájában; üdvözli az ezen célkitűzéseknek a tisztességes munkáról szóló közleményben biztosított támogatást; ismételten felszólítja a Bizottság harmadik országokban lévő küldöttségeit, hogy a saját hatáskörükben támogassák az OECD iránymutatásait és szolgáljanak kapcsolattartási pontként; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a nemzeti kapcsolattartó pontok működését, különösen európai vállalatok az egész világra kiterjedő tevékenységei és ellátási lánca tekintetében jelentett állítólagos jogsértések konkrét esetei megoldása tekintetében;

48.   megjegyzi a nemzetközi méltányos kereskedelem mozgalom hatvan évig tartó úttörő jellegű hozzájárulását a felelős üzleti gyakorlatokhoz, amellyel bizonyította, hogy az ilyen gyakorlatok életképesek és fenntarthatók az egész ellátási láncon keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a méltányos kereskedelem mozgalom tapasztalatait, és alaposan vizsgálja meg, hogy e tapasztalatok miként hasznosíthatók a vállalatok társadalmi felelősségének keretében;

49.   annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy az uniós székhelyű, a GSP+ rendszerben részt vevő országokban termelőegységgel rendelkező transznacionális vállalatok feleljenek meg az ILO központi szabványainak illetve a társadalmi és környezetvédelmi egyezségokmányoknak és nemzetközi megállapodásoknak annak érdekében, hogy világszerte egyensúly alakuljon ki a gazdasági növekedés és a magas társadalmi és környezetvédelmi normák között;

50.   üdvözli az Európai konszenzus a fejlesztésről kötelezettségvállalását a vállalatok társadalmi felelőssége, mint kiemelt tevékenység támogatására; felhívja a Bizottság Fejlesztési Főigazgatóságát, hogy vállaljon aktív szerepet a vállalatok társadalmi felelősségéről folytatott vitában; hogy vizsgálja ki a munkakörülményeket a fejlődő országokban, valamint azt, hogy milyen feltételek mellett termelik ki természetes erőforrásaikat, valamint működjön együtt hazai vállalkozásokkal, és uniós vállalatok tengerentúli üzemeivel és azok érdekeltjeivel a fejlődő országokban, a szegénység leküzdése és méltányos növekedés megteremtése érdekében;

51.   javasolja, hogy a Bizottság a KKV-knek vállalatok társadalmi felelősségében való részvételére a kereskedelemi kamarákkal és egyéb közvetítő testületekkel való közös munkán keresztül összpontosítson, speciális támogatást nyújtva a szövetkezetek/társadalmi gazdasági vállalkozások részvételéhez a szakosodott szervezeteiken keresztül, az Európai Információs Központok hálózatát a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések közvetlen támogatására használja, és a CSR-küldött kinevezését hasonlónak véli a Bizottság Vállalkozási és Ipari Főigazgatóságán belül működő KKV-küldöttével;

52.   javasolja a Bizottságnak, hogy készítsen egy egész Európára kiterjedő, mélyreható tanulmányt arról, hogy a KKV-k milyen módon vehetnének részt a vállalatok társadalmi felelősségében, valamint a KKV-k által a vállalatok társadalmi felelőssége elveinek önkéntes és egyéni alapon történő alkalmazása érdekében nyújtható ösztönzőkről, továbbá vonja le a megfelelő tanulságokat az e téren szerzett tapasztalatokból és helyes gyakorlatokból;

53.   üdvözli a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló bizottsági közlemény kötelezettségvállalását az alkalmazottak és szakszervezeteik szerepének fokozása vonatkozásában a vállalatok társadalmi felelősségében és ismételten felhívja a Bizottságot és a társadalmi partnereket, hogy építsenek az 50 nemzetközi keret-megállapodás és a 30 európai keret-megállapodás alkotta sikeres tárgyalásokra főleg az önálló vállalatok vagy szektorok alapvető munkaügyi normái vonatkozásában, a vállalati felelősség fejlesztésének egyik megközelítéseként Európában és világszerte; utal az európai üzemi tanácsokra, amelyek különösen alkalmasak a vállalatok társadalmi felelősségének előmozdítására, és különösen arra, hogy a multinacionális vállalatoknál eredményeket érjenek el a munkavállalók alapvető jogait illetően;

54.   hangsúlyozza a szociális partnerek fontosságát, a nők foglalkoztatottsága, illetve a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban; arra bátorítja a szociális partnereket, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége jegyében kezdeményezzenek olyan tevékenységeket, amelyek elősegítik a nők nagyobb arányú szerepvállalását a vállalatok vezetőségén belül, a vállalati bizottságokban és a szociális párbeszéd fórumain;

55.   javasolja, hogy a jövőbeli, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kutatás mutasson túl a társadalmi felelősség egyszerű "üzleti ügyein", összpontosítson a versenyképesség és a fenntartható fejlődés közötti makrogazdasági szintű (EU és a tagállamok), középső szintű (ipari ágazatok és ellátási láncok), és mikrogazdasági szintű (KKV-k) összefüggésre , a közöttük lévő kapcsolatokra, valamint a jelenlegi társadalmi felelősség-kezdeményezések hatásaira illetve a vállalatok társadalmi felelőssége alapelveinek esetleges megsértésére; támogatja az Európai Társadalmi Üzleti Főiskola vezető szerepét e vonatkozásban ; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé független szakértők és kutatók által összeállított, a meglévő információkat összegző, az új tendenciákat leíró és a jövőbeli cselekvésekhez ajánlásokat biztosító kötelező éves jelentést a vállalatok társadalmi felelősségéről;

Európa hozzájárulása a vállalatok globális társadalmi felelősségvállalásához

56.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló politikák lehetséges hatása a vállalatok globális ellátási lánca, a vállalatok felelősségteljes beruházásának a fejlődő országokban a szegénység elleni harc érdekében való lehetővé tétele, a tisztességes munkakörülmények előmozdítása, a tisztességes kereskedelem és a felelősségteljes kormányzás alapelveinek támogatása, továbbá a nemzetközi normák, többek között a munkaügyi szabványok vállalatok általi, a gyenge szabályozási rendszerű vagy azzal nem rendelkező országokban való megsértése előfordulásának csökkentése vonatkozásában a legnagyobb;

57.   felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen célzott kutatásokat a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó politikák hatására vonatkozóan, és dolgozzon ki javaslatokat a vállalatok felelős beruházásai, illetve a vállalatok felelőssége növelésére;

58.   felismeri, hogy számos nemzetközi, a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezés gyökerei mélyebbre nyúlnak, és új fejlettségi szintet értek el, ideértve a közelmúltban kiadott globális jelentési kezdeményezés G3 fenntarthatósági és jelentési iránymutatásait, 200 vállalat kizárását az ENSZ Globális Szerződése által, és egy üzleti és emberi jogi különleges képviselő kinevezését;

59.   csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem helyezett nagyobb hangsúlyt a globális kezdeményezések támogatására a vállalatok társadalmi felelősségéről szóló közleményében, és felhívja Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködve alakítson ki stratégiai elképzeléseket és hozzájárulást a vállalatok társadalmi felelősségére vonatkozó kezdeményezések fejlesztésére globális szinten, tegyen továbbá jelentős erőfeszítéseket az uniós vállalatok ilyen kezdeményezésekben való részvételének nagymértékű növelése érdekében;

60.   felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy támogassák és mozdítsák elő az ILO alapvető szabályainak tiszteletben tartását, mint a vállalatok társadalmi felelősségéhez tartozó, a vállalatok tevékenységi helyszínétől független tényezőt;

61.   úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége nemzetközi vetületének az egész világon ösztönöznie kell az ilyen jellegű politikák kidolgozását előmozdító iránymutatások létrehozását;

62.   felhívja a Bizottságot, hogy az egyéb érdekelt felekkel együttműködve 2007-re, a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó ötödik évfordulóján elfogadott, a vállalati elszámoltathatóság területén való kormányközi kezdeményezésekre vonatkozó kötelezettségvállalás tiszteletére szervezzen egy jelentős nemzetközi kezdeményezést;

63.   felhívja a Bizottságot, hogy építsen a vállalatok társadalmi felelősségéről az 1990-es években folytatott transzatlanti üzleti párbeszéd sikereire az EU és Japán közötti hasonló gyakorlat megszervezésén keresztül;

64.   ösztönzi a teljes bevétel átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezések továbbfejlesztését az európai vállalatok által, a harmadik országokban végzett tevékenységeik tekintetében, hogy a konfliktusövezetekben folytatott tevékenységeik során teljes mértékben tiszteletben tartsák az emberi jogokat, és elutasítsanak az ilyen országokban érvényes szabályozási követelmények aláásásának vagy megkerülésének céljával, vállalatok által a "fogadó országgal kötött megállapodásokat" magukban foglaló érdekérvényesítési cselekvéseket;

65.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak támogatásához és erősítéséhez, különösen az európai nemzeti kapcsolattartó pontok hatékonyságára, illetve az érdekeltek között a konfliktusok megoldása érdekében végzett hatékony közvetítésben betöltött szerepükre vonatkozó felülvizsgálat elvégzésével; modell kidolgozására hív fel az európai nemzeti kapcsolattartó pontok számára, amely tartalmazza az intézményi felépítésükkel kapcsolatos helyes gyakorlatot, láthatóságot, a hozzáférést valamennyi érdekelt számára és a panaszok kezelését; felhív a beruházás meghatározásának szélesebb értelmezésére az OECD iránymutatásainak alkalmazása során annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtási eljárások során érintsék az ellátási lánccal kapcsolatos kérdéseket;

66.   a globális jelentési kezdeményezés fejlesztésére szólít fel azáltal, hogy vezető uniós vállalatokat felhív új ágazati megközelítésekben való részvételre, olyan területeket érintve mint az építőipar, a vegyipar és a mezőgazdaság; a KKV-k részvételével kapcsolatos kutatás támogatására, a munka kiterjesztésének lehetővé tételére – különösen a közép- és kelet-európai országokban –, valamint fenntarthatósági indexek kidolgozására a tőzsdékkel együtt a kialakulóban lévő piacokon;

67.   felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal kötendő jövőbeni együttműködési megállapodásokba foglaljon bele fejezeteket az uniós székhellyel rendelkező vállalatok harmadik országokbeli működése és ellátási lánca okán kialakult társadalmi, emberi és környezetvédelmi problémák orvoslására vonatkozó kutatásról, ellenőrzésről és segítségnyújtásról;

68.   üdvözli a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet keretében a társadalmi felelősségi normák létrehozására irányuló vitákat, és felhívja az európai képviseletet annak biztosítására, hogy minden eredmény összhangban legyen a nemzetközi normákkal és megállapodásokkal, valamint annak a lehetőségével, hogy hasonló külső értékelési és tanúsítási módszereket biztosíthassanak;

o
o   o

69.   utasítja az elnökét, hogy továbbítsa a jelen határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a határozatban megnevezett valamennyi intézménynek és szervezetnek.

(1) HL C 104., 1999.4.14., 180. o.
(2) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.
(3) HL L 114., 2001.4.24., 1. o.
(4) HL C 86., 2002.4.10., 3. o.
(5) HL C 187 E, 2003.8.7., 180. o.
(6) HL C 67 E, 2004.3.17., 73. o.
(7) HL L 156., 2001.6.13., 33. o.
(8) HL C 271. E, 2003. 11. 12., 598. o.
(9) HL C 39., 2003.2.18., 3. o.
(10) HL L 178., 2003.7.17., 16. o.
(11) HL L 134., 2004.4.30., 114. o.
(12) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(13) HL C 157 E, 2006.7.6., 84. o.
(14) HL C 46., 2006.2.24., 1. o.
(15) HL L 169., 2005.6.30., 1. o.
(16) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0320.
(17) HL L 39., 1976.2.14., 40. o. A 2002/73/EK irányelv (HL L 269, 2002.10.5., 15. o.) által módosított irányelv.
(18) HL L 222., 1978.8.14., 11. o. A legutóbb a 2006/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 224., 2006.8.16., 1. o.) módosított irányelv.
(19) HL L 345., 2003.12.31., 64. o.
(20) HL L 250., 1984.9.19., 17. o.

Utolsó frissítés: 2008. június 10.Jogi nyilatkozat