Az Európai Parlament 2008. november 20-i állásfoglalása a HIV/AIDS-ről: korai diagnózis és gondozás
Az Európai Parlament,
–tekintettel az EU-ban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló, 2007. április 24-i állásfoglalására(1),
– tekintettel a "Felelősségről és partnerségről – Együtt a HIV/AIDS ellen" című 2007. március 13-i brémai nyilatkozatra,
–tekintettel a "HIV/AIDS: Ideje cselekedni" című, 2006. július 6-i állásfoglalására(2),
–tekintettel az AIDS-ről szóló, 2006. november 30-i állásfoglalására(3),
– tekintettel a HIV/AIDS elleni küzdelemről szóló, 2005. június 6-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Bizottság 2005. december 15-i, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2006–2009) szóló közleményére (COM(2005)0654),
– tekintettel az ír elnökség keretében 2004. február 23–24-én "A korlátok lebontása – Partnerség a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelemben" elnevezésű miniszteri konferencián elfogadott, a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem érdekében létrejött partnerségről szóló dublini nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ közös, HIV/AIDS-ellenes programja (UNAIDS) és a WHO Europe 2008-as jelentésére a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladásáról,
– tekintettel az Európai Unió és a szomszédos országok miniszterei és kormányaik képviselői által a 2004. szeptember 16–17-én a litvániai Vilniusban tartott, "Európa és a HIV/AIDS – Új kihívások, új lehetőségek" című konferencián elfogadott, az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS-re adott válasz megerősítését szolgáló intézkedésekről szóló vilniusi nyilatkozatra,
– tekintettel a WHO 2006. évi, "A 2010-ig elérendő általános hozzáférés felé" elnevezésű HIV/AIDS programjára,
– tekintettel az AIDS megelőzéséről szóló, 2006. februári Eurobarométerre,
A. mivel az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint 1999 és 2006 között az Európai Unióban 269 152 új HIV-fertőzöttet tartottak számon, az Egészségügyi Világszervezet európai régiójában pedig az új HIV-fertőzöttek száma 806 258 fő volt,
B. mivel az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint az Európai Unión belül az új HIV-fertőzöttek 11%-a 25 év alatti fiatal,
C. mivel az EuroHIV és az UNAIDS jelentései is megerősítik, hogy az új HIV-fertőzések száma az Európai Unióban és a környező országokban még mindig riasztó ütemben emelkedik, továbbá hogy néhány országban a HIV-vel fertőzött személyek becsült száma a hivatalos számnak megközelítőleg háromszorosa,
D. mivel a HIV-fertőzések megnövekedett száma ellenére az AIDS-betegek számának az elmúlt években tapasztalt stabil csökkenése 2006-ban is folytatódott, amikor is az EuroHIV 2006-os év végi jelentése szerint az EU-ban 40%-kal kevesebb esetet diagnosztizáltak, mint 1999-ben,
E. mivel a HIV-fertőzések jelentős részét nem diagnosztizálják, továbbá mivel sokan nem tudják, hogy fertőzöttek-e vagy sem, és feltehetőleg csak akkor szereznek tudomást a fertőzésről, amikor már HIV-vel/AIDS-szel összefüggő betegségek jelentkeznek rajtuk,
F. mivel a HIV-fertőzés veszélye jelentősen nő más, szexuális úton terjedő betegségek (mint a gonorrhoea, chlamydia, herpesz és szifilisz) meglétekor,
G. mivel az intravénás kábítószer-használók közötti járvány az egyik oka a HIV-fertőzés gyors terjedésének sok kelet-európai országban,
H. mivel a HIV/AIDS fertőző betegség, és így fennáll a fel nem fedezett vírushordozók okozta fertőződés veszélye,
I. mivel az UNAIDS és a WHO Europe jelentése, a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladását értékelve megállapítja, hogy az európai régió 53 országa közül kevés fogadott el a dublini nyilatkozatban vállalt kötelezettségének megfelelő, a megbélyegzésre, a megkülönböztetésre és az emberi jogokra vonatkozó megközelítést,
J. mivel a HIV-fertőzésre adott válasz valamennyi aspektusa tekintetében nagy jelentőséggel bír az emberi jogok teljes körű védelme,
K. mivel a járvány kezelése szempontjából nélkülözhetetlen a határokon átnyúló együttműködés,
L. mivel a HIV korai felismerésének megkönnyítésére irányuló hatékony közegészségügyi intézkedéseket kell bevezetni,
1. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a HIV-fertőzésre vonatkozó átfogó stratégiát, amely:
–
támogatja a korai felismerést, és csökkenti a vizsgálatok előtt álló akadályokat;
–
biztosítja a korai kezelést, és tájékoztat annak előnyeiről;
2. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Járványmegelőzési és Ellenőrzési Központ megfelelően tudja a nyomon követést és az ellenőrzést elvégezni, és ezen belül pontosabb előrejelzéseket (kiterjedés, jellemzők stb.) tudjon adni a nem diagnosztizált populáció vonatkozásában, tiszteletben tartva az adatvédelmi és a bizalmassági előírásokat;
3. felszólítja a Bizottságot, hogy rendeljen számottevő politikai, pénzügyi és emberi erőforrásokat egy ilyen stratégia megvalósításának támogatásához;
4. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a teszteléshez való hozzáférést, amelynek térítésmentesnek és névtelennek kell maradnia;
5. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan HIV/AIDS kockázat-csökkentési stratégiát, amely a sebezhető és nagy kockázatnak kitett csoportokra összpontosít;
6. felhívja a Tanácsot, hogy utasítsa a Bizottságot a Tanácsnak címzett ajánlások megalkotására a bizonyítékokon alapuló tesztelésre és kezelésre vonatkozó iránymutatások valamennyi tagállamban történő bevezetéséről;
7. kéri a Tanácsot, hogy utasítsa a Bizottságot annak biztosítására, hogy a HIV/AIDS ellen Európában és a szomszédos országokban folytatott küzdelem előrehaladásának jövőbeni ellenőrzésekor alkalmazzanak olyan mutatókat, amelyek közvetlenül foglalkoznak a HIV/AIDS-szel kapcsolatos emberi jogi kérdésekkel és azok felmérésével;
8. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak rendelkezéseket, amelyek joghatóságukon belül hatékonyan tiltják a HIV/AIDS-betegeket sújtó megkülönböztetést, például szabad mozgásuk korlátozását;
9. felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a HIV/AIDS megelőzésével, kimutatásával és kezelésével kapcsolatos tájékoztató és nevelő kampányaikat;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, az ENSZ főtitkárának, az UNAIDS-nek és az Egészségügyi Világszervezetnek.