Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2198(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0026/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0026/2010

Viták :

PV 10/03/2010 - 6
CRE 10/03/2010 - 6

Szavazatok :

PV 10/03/2010 - 7.10
CRE 10/03/2010 - 7.10
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0061

Elfogadott szövegek
PDF 455kWORD 163k
2010. március 10., Szerda - Strasbourg
Az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása
P7_TA(2010)0061A7-0026/2010

Az Európai Parlament 2010. március 10-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (2009/2198(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés V. címére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 346. cikkére és a 10. és 11. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára,

–   tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 12-én „A biztonság megteremtése a változó világban” címmel az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról elfogadott jelentésre,

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa Elnökségének az európai biztonság- és védelempolitikáról (EBVP) szóló 2008. december 9-i és 2009. június 16-i jelentéseire,

–   tekintettel a Tanács által 2009. november 17-én elfogadott, az EBVP-vel kapcsolatos következtetésekre és „Az EBVP tíz éve – Kihívások és lehetőségek” című nyilatkozatra,

–   tekintettel az e témában elfogadott korábbi állásfoglalásaira, különösen az európai biztonsági stratégiáról szóló 2005. április 14-i(1), „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása az EBVP keretében” című 2006. november 16-i(2), „Az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtása” című 2008. június 5-i(3), valamint az európai biztonsági politikáról és az EBVP-ről szóló 2009. február 19-i(4) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a NATO által az Európai Unió biztonsági struktúrájában játszott szerepről szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a Szomália partjainál elkövetett kalóztámadások problémájának politikai megoldásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(6),

   tekintettel az EU és Kenya, valamint a Seychelle-szigeteki Köztársaság kormánya között az Atalanta-hadművelet során az EU NAVFOR által letartóztatott, kalóztámadással és fegyveres rablással gyanúsított személyeknek a szóban forgó államok részére történő átadásával kapcsolatos levélváltásra,

–   tekintettel az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól szóló 2009. október 22-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0026/2010),

Európai biztonságpolitika: átfogó megközelítés

1.   emlékeztet arra, hogy az európai biztonsági stratégia és a végrehajtásáról szóló jelentés az alábbiakat emeli ki, mint az Európai Unióra leselkedő legnagyobb veszélyeket és az előtte álló legnagyobb kihívásokat:

   a tömegpusztító fegyverek terjedése,
   terrorizmus és szervezett bűnözés,
   regionális konfliktusok,
   az állam kudarca,
   tengeri kalózkodás,
   kézifegyverek és könnyű lőfegyverek, kazettás bombák és taposóaknák,
   energiabiztonság,
   az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák következményei,
   számítógépes biztonság,
   szegénység;

2.   hangsúlyozza, hogy a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) segítségével az Unió lépéseket tesz az európai védelmi stratégiában azonosított kihívások és fenyegetések kezelésére, ezáltal hozzájárulva az európai polgárok biztonságának javításához;

3.   hangsúlyozza, hogy az Uniónak erős és hatékony kül-, biztonság- és védelempolitika segítségével növelnie kell stratégiai autonómiáját a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése, a nemzetközi biztonság megerősítése, saját polgárai és a KBVP-missziók által érintett polgárok biztonságának védelme, saját érdekeinek a globális porondon történő megvédése és alapértékeinek érvényesítése érdekében, hozzájárulva a nemzetközi jogot alátámasztó és az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartását világméretben előmozdító hatékony multilateralizmus kialakításához, az EUSz 21. cikke (2) bekezdése e) pontjával; az ENSZ alapokmánya célkitűzéseivel és elveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és Párizsi Charta célkitűzéseivel összhangban, beleértve a külső határokra vonatkozó elveket és célkitűzéseket is;

4.   hangsúlyozza, hogy a világban a béke és a biztonság fenntartásáért elsődlegesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa felel, és megismétli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét újjá kell szervezni annak érdekében, hogy alkalmasabb legyen feladatai ellátására, valamint arra, hogy hatékony megoldásokat kínáljon a globális kihívásokra és fenyegetésekre;

5.   elismeri, hogy az Uniónak e célkitűzéseit saját intézményi képességeinek – a kihívásokra való tekintettel történő fejlesztése révén, valamint a nemzetközi szervezetekkel, különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetével és regionális szervezetekkel, különösen az EBESZ-szel és az Afrikai Unióval, továbbá e szervezeteken belül folytatott többoldalú együttműködés révén kell megvalósítania, az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban;

6.   ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Unió az e fenyegetések és kihívások elleni fellépés érdekében tesz egy olyan átfogó és proaktív megközelítés keretében, amely összehangolja az Unió és a tagállamok rendelkezésére álló különféle polgári és katonai eszközöket: a konfliktusmegelőzést és a válságkezelést, a pénzügyi segítségnyújtást és a fejlesztési támogatást, a szociális és környezetvédelmi politikákat, diplomáciai és kereskedelempolitikai eszközöket, valamint a bővítést; hangsúlyozza, hogy a civil és katonai eszközök összehangolása valódi hozzáadott értéket képvisel az Unió válságkezelési politikája tekintetében;

7.   ebben az összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy stratégiáikat és nemzeti eszközeiket hatékonyabban hangolják össze az uniós stratégiákkal és eszközökkel a koherencia és a hatékonyság javítása érdekében, valamint hogy jelenlétük hatásosabb és láthatóbb legyen;

8.   a terrorellenes fellépésekkel összefüggésben támogatja az EU terrorizmusellenes stratégiáján, valamint a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégián alapuló megközelítés alkalmazását, különösen az internet terrorizmus és radikalizáció céljára történő használata vonatkozásában; vita kezdeményezését javasolja az emberi jogok védelméről és előmozdításáról, külön figyelmet szentelve az áldozatoknak;

9.   elismeri, hogy az energiabiztonság kulcsfontosságú az EU tagállamainak működése szempontjából, ezért a biztonságpolitikának ezen a területén szoros együttműködésre biztatja a tagállamokat;

10.   üdvözli a tagállamok által a számítógépes fenyegetések elleni fellépés érdekében tett erőfeszítéseket; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsenek elemzést a lehetséges kiberfenyegetésekről, és terjesszenek elő olyan intézkedéseket, melyek a bevált gyakorlatok alapján hatékony és összehangolt védelmet kínálnak az ilyen fenyegetésekkel szemben, és amelyek előkészítik a jövőbeli európai kiberbiztonsági stratégiát;

11.   megismétli azt az ajánlását, miszerint az európai biztonsági stratégiát ötévenként, az új parlamenti ciklus kezdetével egy időben, az Európai Parlamenttel folytatott megfelelő konzultációt követően felül kell vizsgálni;

12.   hangsúlyozza, hogy egy széleskörű nyilvános vitát eredményező fehér könyv fokozná a KBVP láthatóságát és az együttműködést a biztonság és védelem terén azáltal, hogy egyértelműbben meghatározná az Unió biztonsági és védelmi célkitűzéseit és érdekeit a rendelkezésre álló eszközökhöz és erőforrásokhoz viszonyítva, következésképpen hatékonyabbá és egyértelműbbé tenné az európai biztonsági stratégia végrehajtását, valamint az EU válságkezelési műveleteinek tervezését és lebonyolítását;

A Lisszaboni Szerződés és a közös biztonság- és védelempolitika struktúrái

13.   felkéri a Tanácsot, hogy 2010-ben folytasson kiterjedt vitát az Európai Parlamenttel és a tagállamok parlamentjeivel a Lisszaboni Szerződés KBVP-t érintő új rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatban, többek között az alábbiakat illetően:

   a. kölcsönös segítségnyújtási záradék az arra az esetre, ha valamely tagállam területét fegyveres támadás érné,
   b. szolidaritási záradék terrortámadás, illetve természeti vagy ember által okozott katasztrófa esetére,
   c. a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének szerepe, a konfliktusmegelőzési, polgári/katonai válságkezelési és béketeremtési struktúrákat átfogó módon magában foglaló Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásával párhuzamosan,
   d. a KBVP-missziók körének kiterjesztése,
   e. azon tagállamok állandó strukturált együttműködése, amelyek magasabb haderőfejlettségi kritériumoknak felelnek meg a katonai képességek terén és szigorúbb kötelezettségvállalásokat tettek a legnagyobb igényeket támasztó missziók tekintetében, továbbá a megerősített együttműködések,
   f. induló alap létrehozása a műveleti előkészítő tevékenységekre;

14.   az Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés 42. cikkének (7) bekezdésében megfogalmazott kölcsönös segítségnyújtási záradék beillesztését követően felszólítja a NYEU-tagsággal is rendelkező európai uniós tagállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül az 1954-ben módosított Brüsszeli Egyezményt, beleértve a NYEU parlamenti közgyűlésére vonatkozó rendelkezéseket is;

15.   felkéri a Tanácsot, hogy tekintettel az új szerződésben szereplő szolidaritási záradékra, újból nyissa meg a vitát – a 2006. májusi Barnier-jelentés alapján – az európai polgári védelmi erő létrehozásáról, amely a tagállamok eszközeit összefogva hatékony kollektív választ ad természeti vagy ember által okozott katasztrófa esetén, az Unión belül és kívül egyaránt; úgy véli, hogy az KBVP katonai dimenziójának az ilyen polgári válsághelyzetekben hozott intézkedések végrehajtására is ki kell terjednie;

16.   hangsúlyozza, hogy tekintettel a Lisszaboni Szerződés által a KBVP területén lehetővé tett előrelépésekre indokolt és hasznos lenne a Külügyi Tanácson belül a védelmi miniszterekből álló és az alelnök/főképviselő által elnökölt Védelmi Tanács létrehozása, amely különleges szerepet játszana az együttműködés megerősítése, valamint a katonai képességek fejlesztése, összehangolása és integrálása terén;

17.   úgy véli, hogy az alelnöknek/főképviselőnek sürgősen cselekednie kell a különböző uniós külpolitikák koherensebbé tétele érdekében, és ennek a koherenciának a gyakorlatban úgy kellene megnyilvánulnia, hogy az alelnök/főképviselő illetékességi körébe tartozó különleges képviselőket/a küldöttségek vezetőit felruházzák a szükséges hatáskörökkel az érintett felekkel és a nemzetközi közösséggel szemben;

18.   támogatja egy polgári–katonai válságkezelési és tervezési igazgatóság (Crisis Management and Planning Directorate, CMPD) létrehozását, amelynek feladata a válságkezelés és az Unió polgári és katonai műveleteinek stratégiai tervezése, valamint a KBVP kialakításának elősegítése lenne, különös tekintettel a polgári és katonai képességekre; sajnálja ugyanakkor, hogy az új struktúra felállítása jelentős késedelmet szenved; szuoros együttműködésre szólít fel az európai külügyi szolgálaton belül egyrészről a CMPD és a KBVP egyéb struktúrái, másrészről pedig a válságplatform és a Bizottság egyéb illetékes szolgálatai között, amely együttműködésnek az európai külügyi szolgálat részét kell képeznie annak érdekében, hogy összehangolt stratégiai tervezőkapacitás épüljön ki az átfogó európai megközelítés kidolgozására;

19.   felszólítja a főképviselőt/Bizottság alelnökét, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy szüntessék meg a polgári és katonai tervezési képességek közötti egyensúlyhiányt és gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és elegendő szakértelmet lehessen biztosítani a KBVP-missziók számára az igazságszolgáltatás, a polgári közigazgatás, a vámügy és a közvetítés területén;

20.   ismét felszólít az alelnök/főképviselő felügyelete alatt álló állandó uniós műveleti központ létrehozására, amelynek feladata az operatív tervezés és a katonai műveletek lebonyolítása lenne; kéri, hogy ezt a műveleti központot kapcsolják az EKSZ-hez; hangsúlyozza, hogy a hét főparancsnoksággal működő jelenlegi rendszer kevésbé hatékony és válaszképes, valamint jelentős költségvonzata van, és hogy a terepen történő polgári–katonai egyeztetéshez állandó katonai kapcsolattartóra van szükség; úgy véli, hogy az állandó műveleti központ tehát katonai tervezési és végrehajtási képességnek minősíthető, és a hatékony polgári és katonai egyeztetéshez szükséges szinergiák érdekében földrajzilag ugyanott kellene elhelyezkednie, ahol a CPCC található; megismétli, hogy az uniós műveleti központ megkönnyítené a NATO-val való együttműködést, miközben nem sértené egyik szervezet döntési autonómiáját sem;

21.   hangsúlyozza, hogy mielőbb állandó strukturált együttműködést kell kialakítani a lehető legszélesebb körű részvételt biztosító kritériumok alapján, amely lehetővé tenné a tagállamok számára a KBVP-hez való hozzájárulásuk fokozását;

22.   hangsúlyozza, hogy a KBVP kidolgozása és továbbfejlesztése során teljes mértékben tiszteletben kell tartani egyes EU-tagállamok semlegességét és el nem kötelezettségét, és kerülni kell ezen elvek aláásását;

23.   hangsúlyozza e különböző reformok jelentőségét a KBVP-re vonatkozó, 2008 decemberében megújított és az Európai Tanács által is jóváhagyott ambíciók teljesítése, valamint a KBVP hatékonyságának és hozzáadott értékének növelése tekintetében, mivel ez az eszköz egyre fontosabb szerepet tölt be;

Katonai műveletek és polgári missziók

24.   üdvözli az EBVP/KBVP által elért eredményeket annak tizedik évfordulóján, és megjegyzi, hogy az Unió polgári és katonai műveleteket folytat a KBVP keretében a nemzetközi biztonságra és az európaiak biztonságára leselkedő veszélyek ellen; megjegyzi, hogy e missziók többségére a válságkezelés területén került sor; elismerését fejezi ki a 23 (jelenleg zajló vagy lezárult) EBVP-misszióban és -műveletben részt vevő mintegy 70 000 fős személyzetnek; elismeréssel adózik Javier Solanának, a Tanács eddigi főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, az EBVP kialakítása terén tett erőfeszítéseiért; ismét felhívja a tagállamokat, hogy határozzák meg az EBVP-missziók elindítására vonatkozó kritériumokat és fontolják meg a nemzeti „fenntartások” kérdését;

Szomália – Szomáli-félsziget

25.   üdvözli az Európai Unió EU NAVFOR – Atalanta nevű szomáliai tengeri műveletének sikeres hozzájárulását a kalózok elleni küzdelemhez az Adeni-öbölben és Szomália partjai mentén, amelynek célja a humanitárius segélyek eljuttatásának biztosítása volt az ország valamennyi nélkülözőjéhez; hangsúlyozza, hogy az Atalanta művelet a kalóztámadások elleni küzdelem kulcsszereplőjévé vált, többek között a tengerbiztonsági központ (Szomáli-félsziget) révén; üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy a művelet megbízását 2010 decemberéig újabb egy évvel meghosszabbítsa, valamint tudomásul veszi, hogy kiterjesztik e művelet megbízását, amelynek célja az EU-t (a polgárok és ellátásuk biztonságát, a kiszolgáltatott hajók védelmét) közvetlenül érintő biztonsági kérdés kezelése, valamint egy humanitárius és műveleti vészhelyzet megoldása (a szomáliai népesség részére élelmiszert szállító, az Élelmezési Világprogram által bérelt hajók, valamint az Afrikai Unió katonai megfigyelőmissziója (AMISOM) számára logisztikai támogatást nyújtó hajók kísérete révén); ugyanakkor nagyra értékeli az európai haditengerészeti együttműködés megerősítéséhez való hozzájárulását, valamint a KBVP tengeri dimenziójának továbbfejlesztését; szintén üdvözli harmadik országok (Norvégia, Horvátország és Montenegró) műveletben való részvételét és a régióban jelen lévő haditengerészeti erőkkel a SHADE-mechanizmus (közös tájékoztatás és konfliktusfelszámolás – Shared Awareness and De-confliction) keretében folytatott jó együttműködést; sajnálatát fejezi ki azonban a műveleti területen letartóztatott, kalóztámadással és fegyveres rablással gyanúsított személyek perbefogásával kapcsolatos folyamatos problémák miatt, amelyek aláássák a kalózok elleni nemzetközi küzdelem hitelét;

26.   hangsúlyozza, hogy kezelni kell a kalóztámadások jelenségének okait, amelyek a Szomáliában tapasztalható instabilitásban és szegénységben gyökereznek, és következésképpen úgy véli, hogy az Uniónak az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel közösen, a biztonság, a politikai stabilitás és a jogállamiság helyreállítását célzó intézkedések segítségével, valamint a fenntartható fejlődés előmozdításával támogatnia kell az ideiglenes szövetségi kormányt, valamint a regionális békefolyamat megkezdése céljából közös stratégiát kell kidolgoznia;

27.   szorgalmazza, hogy az EU Szomáliával szembeni megközelítése során vegye figyelembe, hogy fenntartható módon csak egy nagy ívű, hosszú távú, az ideiglenes szövetségi kormány biztonsági erőinek felépítésén túlmutató államépítési program járulhat hozzá az ország békéjéhez és biztonságához; felkéri ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatot ambiciózus, közös, átfogó uniós stratégiára Szomáliával kapcsolatban;

28.   különösen hangsúlyozza, hogy sürgősen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az ideiglenes szövetségi kormány fenn tudja tartani magát és ki tudja terjeszteni ellenőrzését Szomália területére; ezzel összefüggésben üdvözli a Tanácsban 2010. január 25-én született megállapodást, mely szerint katonai missziót indítanak a KBVP keretében (EU kiképzési misszió, EUTM Szomália), amely az EU partnereivel, többek között az ideiglenes szövetségi kormánnyal, Ugandával, az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel szorosan együttműködve hozzájárul majd a szomáliai biztonsági erők Ugandában történő kiképzéséhez; felszólítja a főképviselőt, hogy ennek megfelelően tájékoztassa az Európai Parlamentet, és konzultájon azzal;

29.   hangsúlyozza azt is, hogy meg kell erősíteni a tengerfelügyeleti képességeket a régióban, elsősorban a régió országainak parti őrségei számára nyújtott képzéssel és hálózatuk kialakításával, továbbá úgy véli, hogy az Uniónak támogatnia kell ezen erőfeszítéseket a Dzsibuti Magatartási Kódex, valamint annak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által kidolgozott és a régió országai által jóváhagyott végrehajtási terve (információcsere-központ Jemenben és a hajózó személyzet kiképzőközpontja Dzsibutiban) jóváhagyása révén;

30.   a jemeni helyzetet illetően emlékeztet 2010. február 10-i állásfoglalására, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nemzetközi partnereikkel (köztük Jemen szomszédaival) közösen a biztonsági ágazat reformjától a terrorizmus elleni fellépéseken és a politikai párbeszéden át a humanitárius és gazdasági segítségig és oktatásig terjedő, átfogó megközelítés keretében közösen nyújtsanak támogatást a kormány számára.

Afganisztán és Pakisztán

31.   rámutat, hogy Afganisztánban és Pakisztánban stabilizálni kell a biztonsági és politikai helyzetet az európaiak biztonságát közvetlenül érintő globális veszélyek (terrorizmus, kábítószer-kereskedelem, a tömegpusztító fegyverek elterjedése) leküzdése érdekében, és ennek fényében üdvözli az EU Afganisztánra és Pakisztánra vonatkozó új cselekvési tervét, amit a Tanács által 2009. október 27-én fogadott el; ismételten megállapítja, hogy átfogó megközelítésre van szükség, amikor e kérdésekkel foglalkoznak, a biztonságot szorosabban összekapcsolva a fejlődéssel, a jogállamisággal, az emberi jogok, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontok tiszteletben tartásával; felkéri ezért a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek konkrétabb lépéseket ebben az irányban az Unió hozzájárulásának megerősítése révén, és hangolják jobban össze az Unió, a tagállamok és a nemzetközi közösség fellépéseit;

32.   úgy véli, hogy az afgán állam intézményi és igazgatási képességeinek, a rendőri erőn túlmutató, az igazságszolgáltatási rendszer és a jogállamiság terén történő megerősítésére prioritásként kell tekinteni egy új európai stratégia végrehajtása keretében;

33.   sürgeti, hogy a Tanács és a Bizottság jelentősen növelje az afganisztáni polgári missziók rendelkezésére álló erőforrásokat annak érdekében, hogy az EU polgári prioritása hitelessé váljon az afgánok és a nemzetközi partnerek szemében egyaránt; hangsúlyozza, hogy a hatékony és hiteles polgári rendőri erő létrehozására van szükség ahhoz, hogy jogállam épüljön Afganisztánban, és elismerését fejezi ki az afganisztáni EUPOL-misszió munkájáért; felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen orvosolja az EUPOL-misszió folyamatos létszámhiányát, továbbá további szálláshelyek biztosításával és megfelelő logisztikai támogatással könnyítse meg a misszió bevetéseit a tartományokban; felszólítja a NATO-t, hogy működjön szorosabban együtt a misszióval és hangolja össze rendőri tevékenységét az EUPOL-lal a Nemzetközi Rendőri Együttműködési Bizottság (IPCB) keretein belül;

34.   támogatja a Tanács által egy pakisztáni támogató misszió lehetőségének megvizsgálására tett javaslatot, amelynek célja a biztonsági szektor reformja és a terrorizmus elleni képességek kialakítása lenne, hogy ezen támogatás révén az ország terrorizmus elleni stratégiát tudjon kialakítani, és mindeközben párbeszéd alakuljon ki a jogállamiságról és az emberi jogokról;

A Balkán

35.   üdvözli az EULEX Kosovo misszió sikeres bevetését Koszovó egész területén, és hangsúlyozza, hogy a misszió minden komponensének (rendőri, vám- és igazságügyi) továbbra is akadálytalanul kell tudnia működnie Koszovó egész területén, beleértve az északi régiót is;

36.   e tekintetben üdvözli az EULEX Kosovo és Szerbia közötti rendőri együttműködési jegyzőkönyv aláírását, és rámutat arra, hogy e megállapodás tisztán technikai természetű és rendeltetése a szervezett bűnözés elleni küzdelem elősegítése;

37.   elítél minden ellenséges fellépést az EULEX Kosovo ellen, amelynek feladata, hogy a koszovói hatóságokkal együtt és valamennyi koszovói közösség javára kialakítsa és megerősítse a jogállamiságot;

38.   kéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra egy KBVP katonai művelet bevetésének lehetőségét a KFOR felváltására;

39.  Bosznia-Hercegovina tekintetében megjegyzi, hogy a folyamatos politikai nehézségek ellenére a biztonsági helyzet viszonylag nyugodt és stabil, és hangsúlyozza az EU katonai műveletének (EUFOR ALTHEA) e téren tett hozzájárulását; támogatja a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy az Európai Unió rendőri missziójának (EUPM) munkáját a továbbiakban a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre összpontosítja, hangsúlyozza továbbá az átfogó megközelítés szükségességét a jogállamiság terén (rendőrség igazságügy börtönök); arra ösztönzi a Tanácsot, hogy a közeljövőben hozzon határozatot arra vonatkozólag, hogy az EUFOR Althea ezentúl a bosnyák fegyveres erők kiképzésére összpontosítson; sajnálja, hogy nem folyik összehangolt politikai döntéshozatal a bosznia-hercegovinai nemzetközi erő jövőjéről, ami az erőkben részt vevő számos állam egyoldalú visszalépését eredményezi és árthat az uniós fellépés hitelességének és következetességének Bosznia-Hercegovinában; emlékezteti a Tanácsot arra, hogy a 2003-ös szaloniki megállapodás értelmében fenn kell tartania az EU-hoz való csatlakozás távlati lehetőségét;

Kaukázus

40.   emlékeztet az Unió által a Grúzia és Oroszország közötti konfliktus kiéleződésének elkerülésében játszott meghatározó szerepre, különös tekintettel a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodások végrehajtásának felügyeletével megbízott misszió gyors bevetésére; sajnálja, hogy az Orosz Föderáció még nem tett eleget a megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek; hangsúlyozza, hogy a grúziai uniós megfigyelő misszió szerepe az EBESZ- és ENSZ-missziók távozását követően különösen döntő jelentőségűvé vált;

41.   támogatja a misszió egyéves meghosszabbítását, és kéri, hogy erősítsék meg megfigyelői képességét, ideértve műszaki felszereltségét is; sajnálatosnak tartja, hogy a misszió személyzetét az orosz és helyi erők akadályozzák abban, hogy látogatást tegyenek a szeparatista dél-oszétiai és abháziai területeken;

Közel-Kelet

42.   úgy véli, hogy az Uniónak fokoznia kell tevékenységét a palesztin területeken; üdvözli az EUPOL COPPS rendőri misszió munkáját, és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra e misszió megerősítését és tegyen javaslatot a rafahi határellenőrzést támogató misszió (EUBAM Rafah) fenntartása és hatékonyabbá tétele, illetve a Gázai övezetben kialakult drámai humanitárius válsághelyzet enyhítése tekintetében;

43.   az iraki EUJUST LEX misszió tekintetében támogatja – a helyszínen kialakult biztonsági helyzet fényében – a tevékenységek fokozatos megindítását az iraki területen;

Szubszaharai Afrika

44.   elismeri, hogy szükség van az Unió részvételére egyes afrikai országok, így például a Kongói Demokratikus Köztársaság és Bissau-Guinea biztonsági szektorának reformjában, és felszólítja a Tanácsot, hogy fellépéseit a biztonsági ágazat reformjához való átfogó megközelítés keretében végezze, valamint rendszeresen értékelje e missziók hatékonyságát és hatását;

Haiti

45.   a Haitiban kialakult helyzettel kapcsolatban hangsúlyozza az európai segélyintézkedések összehangolásának fontosságát; ebben az összefüggésben üdvözli az EU kollektív, legalább 300 fős rendőri erőt kitevő hozzájárulását az ENSZ haiti stabilitási missziója (MINUSTAH) rendfenntartási képességeinek ideiglenes megerősítéséhez, valamint üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatát, hogy a Brüsszelben külön egységet állítson fel (EUCO Haiti) a tagállamok katonai és biztonsági eszközökben tett hozzájárulásainak összehangolására, az ENSZ által azonosított igényeket kielégítendő, ezáltal kiegészítve a Megfigyelő- és Információs Központ (MIC) munkáját; sajnálja ugyanakkor, hogy a tagállamok és az Európai Unió nem hangolják össze tevékenységeiket Haitival kapcsolatban; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy álljon az európai erőfeszítések élére e területen;

Tanulságok

46.   hangsúlyozza az uniós műveletek tapasztalatainak fontosságát, és felszólítja a Tanácsot, hogy vegye fontolóra, milyen mechanizmus tenné lehetővé részvételét e folyamatban; reméli e tekintetben, hogy tájékoztatást kap a polgári missziók tapasztalatainak azonosításáról és az azok alapján tett további lépésekről szóló első éves jelentéséről; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy kezdeményezze a múltbeli és a jelenlegi EBVP/KBVP-missziók alapos és átlátható vizsgálatát azok erősségeinek és hiányosságainak feltárása érdekében;

47.   üdvözli a Unió Csádban és a Közép-afrikai Köztársaságban működő katonai missziója (EUFOR Tchad/RCA) feladatainak sikeres átadását az ENSZ Közép-afrikai Köztársaságban és Csádban állomásozó MINURCAT misszójának, és tájékoztatást kíván kapni a jelenleg gyűjtés alatt álló tapasztalatokról, különös tekintettel arra, hogy az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel folytatott gyakorlati együttműködés tekintetében jelenleg tapasztalható hiányosságok és problémák miként kerülhetők el a jövőben megvalósítandó missziók során;

Gyakorlatokra vonatkozó politika

48.   hangsúlyozza, hogy európai uniós gyakorlatoknak egy ambiciózusabb uniós gyakorlati politika részeként történő tervezése és kivitelezése a KBVP terén – beleértve az élethű gyakorlatok (real-life excercises – LIVEX) lehetőségét is – jelentős mértékben hozzájárulna a tagállami képességek hatékonyabb összehangolásához, ami javítaná az interoperablitást és a tapasztalatok cseréjét;

A nemek közötti esélyegyenlőség és emberi jogok
49. emlékeztet annak fontosságára, hogy a KBVP-műveletek valamennyi szakaszában az emberi jogi és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontokkal szisztematikusan kell foglalkozni; kéri, hogy az állomány kiképzése és a műveletek során vegyék figyelembe az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú (2000) és 1889. számú határozatát (2009); javasolja, hogy javítsák az állomány képzését az emberi jogok és a civil társadalom ismeretét illetően;
Non-proliferáció és leszerelés

50.   üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanács 1887. sz. határozatát (2009), és maradéktalanul támogatja az ebben szereplő felhívást, amely szerint meg kell állítani a nukleáris fegyverek terjedését, és fokozott erőfeszítéseket kell tenni a leszerelés szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzése mellett történő végrehajtása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy fogalmazzanak meg határozott közös álláspontot az Atomsorompó Szerződés (NPT) 2010-es felülvizsgálati konferenciájára, és ismételten emlékeztet a nukleáris fegyverek korlátozásával és az Atomsorompó Szerződés jövőjével kapcsolatosan a Tanácsnak tett 2009. április 24-i ajánlására(8), amelyben aláhúzta, hogy tovább kell erősíteni a NPT három pillérét, vagyis a nonproliferációt, a leszerelést, valamint a nukleáris energia polgári felhasználására irányuló együttműködést; sürgeti továbbá az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) mielőbbi ratifikálását és hatályba lépését;

51.   hangsúlyozza a nukleáris üzemanyag biztonságos szállítását biztosító nemzetközi rendszer (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzése alatt álló fűtőanyagbank-rendszer), valamint az olyan mechanizmusok kifejlesztésének fontosságát, amelyek megerősítik az EU harmadik országokkal kötött együttműködési megállapodásainak részét képező, úgynevezett „tömegpusztító fegyverekre vonatkozó záradékot”;

52.   üdvözli a nukleáris leszerelés előmozdítása mellett elkötelezett új amerikai vezetés nyilatkozatait és célkitűzéseit, és szoros EU–USA együttműködésre szólít fel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében; felhívja a két európai atomhatalmat, hogy nyilvánítsák ki egyértelmű támogatásukat e kötelezettségvállalás mellett, és új intézkedések meghozatalával segítsék annak megvalósulását; üdvözli ugyanakkor, hogy az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt a tárgyalások folytatására egy új, átfogó, kötelező, a 2009 decemberében hatályát vesztő Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START I) helyébe lépő szerződés megkötése érdekében; e tekintetben a lehető legrövidebb időn belül kézzelfogható eredményeket vár el;

53.   tudomásul veszi, hogy a német kormánykoalíció 2009. október 24-én megállapodott az Egyesült Államok atomfegyvereinek német területről való kivonása tárgyában, támogatva Obama elnök politikáját, amelynek célja az atomfegyverektől mentes világ megteremtése, az ezen cél eléréséhez vezető köztes lépések megtétele, valamint a fegyverek ellenőrzésével és a leszereléssel kapcsolatos új, dinamikusabb megközelítés kialakítása az Atomsorompó Szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciáján; bátorítja az USA atomfegyvereinek jelenlétét saját területükön engedélyező egyéb tagállamokat, hogy tegyenek hasonlóan egyértelmű kötelezettségvállalást; e tekintetben üdvözli Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Norvégia külügyminisztereinek 2010. február 26-i, a NATO főtitkárához intézett levelét, amelyben kérték, hogy folytassanak átfogó vitát a szövetségen belül arról, miként kerülhet a NATO közelebb az atomfegyverek nélküli világ átfogó politikai célkitűzésének megvalósításához;

54.   ismételten aggodalmának ad hangot az iráni és észak-koreai helyzet kapcsán, emlékeztet továbbá az Unió azon kötelezettségvállalására, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja a világszerte aggodalmat okozó nukleáris programok megelőzése, akadályozása, megállítása és lehetőség szerinti felszámolása érdekében; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az egyes államok által megkezdett leszerelés nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy más államok leállítják-e vagy folytatják nukleáris programjaikat, ezért határozott politikára van szükség azokkal az államokkal vagy szervezetekkel szemben, amelyek készek tömegpusztító fegyverek gyártását célzó programok elindítására, vagy amelyek már el is indítottak ilyen programot; hangsúlyozza a valamennyi tagállam összehangolt, az Unió e téren kialakított megközelítésével is összhangban álló fellépésének fontosságát;

55.   a hagyományos leszerelés tekintetében rámutat arra, hogy a jövőben különös figyelmet kell szentelni egy a fegyverkereskedelmet szabályozó nemzetközi szerződésről folytatott vitáknak;

56.   ismételten kifejezi teljes támogatását a szélesebb körű leszerelés és bizonyos fegyverek – például a vegyi és biológiai fegyverek, a gyalogsági aknák, szórt és szegényített urántartalmú lövedékek – teljes betiltása mellett, amelyek komoly szenvedéseket okoznak a polgári lakosság számára; sürgeti ezért, hogy többoldalú erőfeszítések révén biztosítsák a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésükről szóló egyezmény (CWC), a biológiai és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC), a kazettás bombákról szóló egyezmény (CCM) és a gyalogsági aknákról szóló egyezmény (APMC) maradéktalan végrehajtását, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó nemzetközi rendszer továbbfejlesztését; üdvözli e tekintetben a fegyverexportra vonatkozó uniós közös álláspont elfogadása révén az EU tagállamai által vállalt kötelezettségeket, valamint a Lisszaboni Szerződés 28B. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, amelyek a közös leszerelési műveletek lebonyolítását az EU-ra bízzák;

A képességek fejlesztése

57.   emlékeztet arra, hogy az Uniónak polgári és katonai képességeit egyaránt fejlesztenie kell annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a növekvő operatív igényeknek, illetve hogy professzionálissá tegye válságkezelési tevékenységét; e tekintetben arra ösztönzi a Tanácsot, hogy határozzon meg egy új, globális, a képességek hatékony kialakítása érdekében megszervezett polgári–katonai célkitűzést;

58.   hangsúlyozza, hogy fel kell tárni a polgári és katonai képességek közötti együttműködési lehetőségeket, és azonosítani kell azokat a területeket, ahol a nehéz gazdasági körülmények között a tagállamok egyesíthetik erőfeszítéseiket és képességeiket, ami kulcsfontosságú a védelmi felszerelések növekvő költségeiből és a védelmi kiadások jelenlegi korlátaiból adódó együttes hatások kezelése érdekében, felhasználva az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – amelyen belül lennie kell egy polgári és katonai fejlesztéseket felügyelő önálló egységnek is – felállítása által teremtett lehetőséget is;

59.   ismételten támogatásáról biztosítja a 2008. decemberi Európai Tanács alkalmával meghatározott, a polgári és katonai képességek megerősítésére irányuló nagyratörő célkitűzéseket; kéri a Tanácsot, hogy a jelenlegi gazdasági válság ellenére haladjon tovább az e keretben javasolt projektek megvalósítása terén; felkéri a Tanácsot, hogy rendszeresen adjon tájékoztatást arról, hogy a tagállamok milyen erőfeszítéseket tesznek e célok elérése érdekében;

60.   hangsúlyozza, hogy sok olyan tényezőt azonosítottak, amely akadályozza a polgári missziók gyors bevetését; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy igazságügy- és belügyminisztériumaik tegyenek eleget az e téren fennálló felelősségüknek; ezzel összefüggésben támogatja a Tanács annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy megkönnyítse a képesített, megfelelően képzett és a nemek közötti egyensúly elvének megfelelő összetételű polgári személyzet rendelkezésre bocsátását és bevetését (nemzeti stratégiák és közös normák elfogadása, a haderő-generálási folyamat és a bevetést megelőző kiképzés javítása, a polgári reagáló csoportok (CRT-k) koncepciójának felülvizsgálata révén), valamint az új polgári missziókhoz szükséges felszerelés gyors rendelkezésre bocsátását (keretszerződések megkötésével és az állandó raktárakra vonatkozó projekttel); üdvözli e tekintetben azt a döntést, hogy ideiglenes jelleggel felszerelésraktárt létesítenek az Unió bosznia-hercegovinai rendőri missziójának keretein belül;

61.   hangsúlyozza, hogy a polgári misszióknak integrált, biztonságos, a katonai kommunikációs rendszerekkel kompatibilis kommunikációs eszközökre van szükségük;

62.   felkéri a Tanácsot, hogy az európai külügyi szolgálaton belül hozzon létre egy olyan állandó szervezeti egységet, amely összefogja a polgári missziók és a katonai műveletek közös támogatási feladatait (toborzási eljárások, beszerzések) annak érdekében, hogy ez utóbbiak az elsődleges feladataikra tudjanak összpontosítani;

63.   ismételten hangsúlyozza, hogy a források racionális felhasználása érdekében szoros együttműködésre van szükség a polgári KBVP-missziók és az Unió egyéb eszközei között; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy egyeztessen a Bizottsággal a hasonló területeken az Európai Külügyi Szolgálattal közösen folytatott tevékenységek megtervezése tekintetében; folyamatos információcserére szólít fel a polgári KBVP-missziók, valamint az Európán belüli rendőri és igazságügyi együttműködésért felelős szereplők, különösen az Europol között, például a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében;

64.   megállapítja, hogy a harccsoportokat a rájuk fordított jelentős költségek ellenére, egyrészt politikai okokból, másrészt a bevetésükre vonatkozó rendkívül szigorú feltételek miatt mindeddig nem használták fel; támogatja a harccsoportok hatékonyabb és rugalmasabb felhasználását annak érdekében, hogy – az érintett harccsoportokat közösen adó országok preferenciáit kellően figyelembe véve – tartalék haderőként vagy – a várakozásoktól elmaradó eredményű haderő-generálási folyamat esetén – részleges helyettesítő haderőként is alkalmazhatók legyenek; kéri a harccsoportok stratégiai bevetéséhez kapcsolódó költségek fedezésére vonatkozó ideiglenes megállapodás meghosszabbítását, valamint az ilyen egységek alkalmazásából eredő közös költségek kiterjesztését; felkéri a Tanácsot, hogy élethű harci helyzeteket szimuláló hadgyakorlatok keretében vesse be a harccsoportokat; üdvözli a svéd elnökség ösztönzésére a harccsoportok alkalmazási keretével és alkalmazásuk rugalmasságával kapcsolatosan végzett munkát, és ennek alapján felkéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre az elfogadott ajánlásokat;

65.   elismerését fejezi ki a katonai és polgári képességek terén elért fejlődésért, és gyors előrelépést vár el az alábbi kérdésekben:

   az EBVP-missziók és az Unió erőinek gyorsabb helyszínre juttatását lehetővé tevő projektek, nevezetesen:
   egy európai légi szállítási flotta létrehozása és a védelmi miniszterek részvételével ülésező Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2009. november 17-i ülésén 14 tagállam által elfogadott irányítási terv végrehajtása, európai légi szállítási parancsnokság létrehozása Eindhovenben, egy A400M gépekből álló többnemzetiségű egység létrehozása, amelynek kapcsán sajnálatosnak tartja a szállítások terén tapasztalt jelentős késéseket, és felszólítja az érintett tagállamokat és az EADS-t, hogy vigyék sikerre az A400M projektet annak érdekében, hogy a többnemzetiségű egység gyorsan felállítható legyen; hangsúlyozza a katonai szállítási képességek polgári védelmi és válságkezelési műveletek támogatására történő felhasználásának fontosságát;
   a helikopterek modernizálása és a személyzet kiképzése, valamint a tervezett nehéz szállítóhelikopter projektje;
   az Európai Unió által alkalmazásra kerülő katonai egységek jobb hírszerzési információkkal való ellátását célzó projektek:
   megfigyelő műholdak új generációja (MUSIS-program),
   egyes tagállamok és az Európai Unió Műholdközpontja (EU Satellite Centre, EUSC) közötti azon megállapodások, amelyek célja megkönnyíteni a Műholdközpont hozzáférését a kormányok rendelkezésére álló műholdképekhez (Helios II, Cosmo-Skymed és SAR-Lupe),
   az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által az űrfelügyelet terén jelentkező katonai igények megfogalmazása kapcsán végzett munka,
   a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer (GMES) projektje, amelynek kapcsán sajnálatos azonban, hogy nem veszi kellően figyelembe a biztonsági és védelmi ágazat sajátos szükségleteit, például a képfelbontás terén; javasolja, hogy a Műholdközpont játsszon közvetítő szerepet e területen;
   a KBVP katonai eszközeinek az Unió rendelkezésére bocsátása révén az Unió tengeri dimenziójának megerősítését célzó projektek:
   a balti modellt (SUBCAS) követő tengerfelügyeleti rendszer létrehozása a tengeri szállítás biztonságának növelése, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem ellenőrzése, valamint a tengeri szennyezések elleni küzdelem érdekében;
   a 2010-re tervezett tengerfelügyeleti rendszer integrálásának menetrendje; ennek kapcsán úgy véli, hogy a különféle európai szereplők közötti együttműködés hiánya semmiképpen sem akadályozhatja e projektek végrehajtását;

66.   üdvözli az EVÜ által a kritikus védelmi képességek fejlesztése terén például közös programok kialakítása révén játszott meghatározó szerepet; felkéri a tagállamokat, hogy az új szerződésnek megfelelően jobban aknázzák ki az EVÜ-ben rejlő potenciált, biztosítsanak számára a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelő költségvetést, valamint hároméves pénzügyi keret és munkaprogram elfogadása révén biztosítsák tevékenységeinek tervezhetőségét; kéri a tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban véglegesítsék az EVÜ és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet (OCCAR) közötti adminisztratív megállapodást, valamint az Unió és az OCCAR közötti biztonsági megállapodást oly módon, hogy hatékonyan szervezzék meg együttműködésüket a fegyverkezés terén;

67.   támogatja a versenyképes európai védelmi ipari és technológiai bázisának megteremtését, illetve a védelmi felszerelések nyitott és átlátható európai piacának kialakítását; ennek megfelelően felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek további kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket, tiszteletben tartva azt a vállalást, amely szerint a védelmi kiadások 2%-át fordítják ilyen célokra, valamint hogy harmonizált módon ültessék át nemzeti jogrendjükbe a védelmi csomag irányelveit;

68.   felhívja a honvédelmi közbeszerzésekért felelős európai ügynökségeket, hogy az EVÜ segítségével tegyenek konkrét lépéseket az európai forrásból történő beszerzések növelése érdekében, különösen egy olyan magatartási kódex önkéntes aláírása révén, amely bevezetné az „európai preferencia” elvét a védelmi közbeszerzések egyes olyan területein, ahol európai szemszögből fontos a stratégiai önrendelkezés és a műveleti önállóság fenntartása, továbbá hogy biztosítsák az európai ipar és technológia elsőbbségét;

69.   erőteljesen támogatja a polgári és katonai szinergiák kiépítését a képességek terén; reméli, hogy a CMPD és az EVÜ gyorsan ki tudják majd alakítani egymást kiegészítő szerepkörüket; a főképviselő/alelnök irányítása alatt az EKSZ-en belül a CMPD-nek a tevékenységek ösztönzése és koordinálása terén kell stratégiai szerepet játszania többek között a közös igények azonosításával, míg az EVÜ-nek operatív szerepe van a kettős felhasználású technológiák és a polgári–katonai képességek fejlesztése terén; úgy véli, hogy ezeket a szinergiákat a kutatási és fejlesztési keretprogram biztonsággal kapcsolatos része alapján kell felkutatni;

70.   üdvözli a svéd elnökség által abban a kérdésben elért előrelépést, hogy létrejöjjön egy polgári és a katonai szakértőkből álló csoport, amely a biztonsági ágazatok reformja céljából alkalmazható, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy késedelmet szenved e 2008 őszén tett javaslat végrehajtása, és kéri a csoport mihamarabbi felállítását;

71.   támogatja azokat a kiképzési vonatkozású kezdeményezéseket, amelyek az európai személyi állomány együttműködési kapacitásának megerősítését célozzák, például:

   a fiatal európai tisztek cserekapcsolatainak fejlesztését az Erasmus program modellje alapján;
   az uniós szintű kiképzési kapacitások megerősítését; különösen ragaszkodik ahhoz, hogy mihamarabb létre kell hozni az új összetételű Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolát, ahogyan arról a Tanács 2008 decemberében határozott;
   az uniós szintű intézményi kiképzési kapacitások megerősítését célzó erőfeszítéseket; különös hangsúlyt fektet az új arculatú Európai Külügyi Akadémia felállításának szükségességére, amely a már létező képzési struktúrákat – például a Védelmi Kollégiumot – magában foglalva és a tagállamok megfelelő szervezeteivel szorosan együttműködve a külkapcsolatokban alkalmazandó uniós és tagállami tisztviselőknek, valamint a KBVP-missziókban dolgozó munkatársaknak egységesített tanterv alapján, átfogó és valamennyi tisztviselő számára egységes, többek között a konzuli és követségi tevékenységekről, a diplomáciáról, a konfliktusrendezésről és nemzetközi kapcsolatokról, valamint az Európai Unió történelméről és tapasztalatairól szóló képzést nyújt;

72.   úgy véli, hogy a bevetett állomány kiképzésének javítása és a kiképzési kiadások költséghatékonyságának fokozása érdekében szisztematikusabb kapcsolatot kell kiépíteni a kiképzésekben részt vevő állomány és a missziókon bevetett személyzet között; felhívja a Tanácsot, hogy készítse el a telepítésre kerülő állományra vonatkozó, a kiképzési elvárásokról, a bevetési vagy telepítési előírásokról, a műveleti szabadságról, a jogokról és kötelezettségekről, a felszerelések és az orvosi ellátás minőségéről, valamint a halál, sebesülés vagy cselekvésképtelenség esetén járó társadalombiztosítási juttatásokról rendelkező közös európai szabályrendszert;

73.   üdvözli a strasbourgi szerződés 2009. február 26-i aláírását, amely jogi személyiséggel ruházza fel az Európai Hadtestet (Eurocorps); véleménye szerint az Uniónak adott esetben alkalmaznia kell ezt a többnemzetiségű erőt;

A KBVP finanszírozása

74.   emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés nem módosítja alapvetően a KBVP keretében végrehajtott missziók és műveletek finanszírozását, vagyis:

   a polgári missziókat az Unió költségvetése finanszírozza,
   a katonai műveletek közös költségeit az ATHENA mechanizmus finanszírozza;

75.   emlékeztet a Lisszaboni Szerződésben szereplő, az alelnök/főképviselő rendelkezésére bocsátott induló alapra vonatkozó rendelkezésre, amely alapból finanszírozni kell a KBVP körébe tartozó missziók olyan előkészítő tevékenységeit, amelyek valamilyen okból nem az Unió költségvetését terhelik; hangsúlyozza, hogy ezen alap hozzáadott értéke lehetővé teszi annak biztosítását, hogy az alelnök/főképviselő hatékonyan és gyorsan készíthesse elő a KBVP fellépéseit; ösztönzi e tekintetben a tagállamokat, hogy sürgősen kezdjék meg a végrehajtást;

76.   kéri a tagállamokat, hogy terjesszék ki az ATHENA mechanizmus által finanszírozott közös költségek listáját annak érdekében, hogy fokozzák a tagállamok közötti szolidaritást, valamint több államot ösztönözzenek az Unió katonai műveleteiben való részvételre;

77.   javasolja, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálata keretében válságkezelés esetén tegyék rugalmasabbá az alkalmazandó szabályokat és eljárásokat, hiszen e területet sajátos szükségletek jellemzik (a bevetés gyorsasága, biztonsági megfontolások, stb.);

78.   emlékeztet a válságkezelések vonatkozásában a Bizottság által felhasznált pénzügyi eszközök, például a Stabilitási Eszköz és az Európai Fejlesztési Alap (benne az afrikai békeprogram) meghatározó jellegére; hangsúlyozza, hogy fontos a különféle eszközök koordinálása;

Partnerségek
EU–NATO

79.   emlékeztet arra, hogy az Unió és a NATO között meg kell szilárdítani a stratégiai partnerséget, és biztosítani kell a két szervezet közötti konstruktív együttműködést; javasolja, hogy ne hátráltassák a megállapodások aláírását, és felszólít z EU és a NATO közötti műveleti együttműködés (a Berlin Plus megállapodás) jelenlegi rendelkezéseinek felülvizsgálatára, valamint a működés új kereteinek kialakítására, amely elősegítené a szélesebb körű együttműködést azokban az esetekben, amikor a két szervezet ugyanazon a műveleti területen tevékenykedik;

80.   kitart amellett, hogy az alelnök/főképviselő folytasson mélyreható párbeszédet a NATO főtitkárával a NATO stratégiai koncepciójának jelenlegi felülvizsgálatáról annak biztosítása érdekében, hogy a NATO teljes mértékben figyelembe vegye az EU közös biztonsági és védelmi politikájának alakulását, beleértve az esetleges állandó strukturált együttműködést a védelem területén;

81.   sajnálatosnak tartja, hogy még mindig nem kerültek aláírásra a NATO és az Unió afganisztáni és koszovói műveleteivel kapcsolatos technikai megállapodások; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a végrehajtás biztosítása érdekében érvényesítsék politikai befolyásukat az illetékes uniós és NATO-testületekben;

82.   kiemeli a két szervezet között a kalózkodás elleni küzdelemben kialakult jó együttműködést (az Atalanta művelet és a NATO Ocean Shield művelete);

83.   üdvözli a NATO főtitkárának azt a szándékát, hogy bevonja az Európai Uniót és azon belül az Európai Parlamentet is a szervezet stratégiai koncepciójának felülvizsgálatával kapcsolatos eszmecserébe; elvárja, hogy a jelzett szándék mihamarabb konkrét kezdeményezésekben öltsön testet;

84.   üdvözli az Unió és a NATO között a katonai képességek terén kialakult együttműködést, például a helikopterek operatív képességeinek javítására irányuló tevékenységet illetően;

EU–ENSZ

85.   emlékeztet az EU és az ENSZ közötti szoros együttműködés fontosságára a válságkezelés terén, különösen azokon a műveleti területeken, ahol mindkét szervezet jelen van és/vagy ahol a két szervezet egymást váltja fel; kéri ezen együttműködés megerősítését a válságok korai szakaszaiban is, például a tervezés során;

EU–AFRIKAI UNIÓ

86.   hangsúlyozza az Európai Unió és az Afrikai Unió közötti jó együttműködés fontosságát, a közös EU–Afrika stratégia „béke és biztonság” partnersége keretében vállalt kötelezettségeknek megfelelően; úgy véli, hogy, amennyire csak lehetséges, az Európai Uniónak támogatnia kellene az Afrikai Uniót, különösen az olyan műveleti területeken, ahol az Afrikai Unió az egyetlen jelenlévő szervezet, például Szomáliában; felhívja az Afrikai Uniót, hogy törekedjen megszervezni a válsághelyzetekre való afrikai reagálási képességet, és biztosítani, hogy a nemzetközi partnerektől kapott segítség jobban hasznosuljon; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a könnyű- és kézifegyverek ellenőrizetlen terjedése által különösen Afrikában okozott problémákra, és ebben az összefüggésben a hangsúlyt helyezzék a válsághelyzetben lévő területeken a fegyverekre vonatkozó meglévő tagállami előírásoknak történő megfelelésre;

EU–USA

87.   felkéri a Tanácsot, hogy fejlessze az Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat a béketeremtés és a válságkezelés területén, ideértve a katonai kérdéseket és a természeti katasztrófákat is; ez az együttműködés rendkívül fontos a szomáliai kalózok elleni küzdelemben, az afrikai békefenntartó képességek megerősítésében, valamint Koszovóban és Afganisztánban; különösen üdvözli, hogy az Egyesült Államok európai parancsnokság alatt vesz részt a koszovói EULEX-misszióban;

88.   úgy véli, hogy az amerikai vezetés által tervezett rakétavédelmi pajzs új változatát mélyrehatóan kell tanulmányozni és ellenőrizni, és a rendszer esetleges kiépítése esetén annak figyelemmel kell lennie az Európa ballisztikus fenyegetésekkel szembeni védelmével kapcsolatos közös európai megközelítést, az egész kontinensre kiterjedő párbeszédet folytatva, támogatva az európai védelmi ipar részvételét a konkrét megvalósításban;

Harmadik országok részvétele az EBVP-ben

89.   emlékeztet rá, hogy eddig öt kontinens 24 országa vett részt az Unió 16 polgári és katonai műveletében; hangsúlyozza, hogy a harmadik országok részvétele fontos hozzáadott értéket képvisel az Unió műveletei számára, politikai és operatív szempontból egyaránt; úgy véli, hogy az Uniónak ezen az úton kell továbbhaladnia, és tanulmányoznia kell, hogy miként lehetne jobban bevonni a harmadik államokat anélkül, hogy az érintené döntéshozatali önállóságát;

Parlamenti hatáskörök

90.   örömmel tapasztalja, hogy a Tanács fokozottabb mértékben vesz rész az Európai Parlament biztonsággal és védelemmel kapcsolatos tevékenységeiben, például az illetékes albizottság keretein belül; üdvözli, hogy a Tanács legutóbbi következtetéseinek EBVP-vel kapcsolatos részében külön szakasz foglalkozik a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokra; arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt, hogy a Lisszaboni Szerződés keretében folytassa az eddigi utat annak érdekében, hogy a KBVP erős demokratikus legitimációt kapjon;

91.   emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egyetlen olyan nemzetek feletti intézmény, amely jogosan hivatkozhat az Unió biztonsági és védelmi politikájának demokratikus felügyeletére, és hogy ezt a szerepet a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése is megerősítette; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a NYEU Közgyűlése nem jogosult és politikai szempontból sem alkalmas a KBVP parlamenti felügyeletére, hiszen egy olyan szerződés (módosított Brüsszeli Szerződés) alapján működik, amelyet nem írt alá az Unió valamennyi tagállama;

92.   a Lisszaboni Szerződés által nyújtott lehetőségek fényében arra ösztönzi ezért az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket, hogy az említett szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv rendelkezéseinek teljes körű alkalmazása révén erősítsék meg együttműködésüket az EBVP és a KBVP terén, az illetékes parlamenti bizottságok közötti szorosabb és strukturáltabb munkakapcsolatok kialakításával a biztonsági és védelmi kérdésekben; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti megerősített együttműködés léphet azon hatáskörök helyébe, amelyeket a NYEU Közgyűlése illetéktelenül magának tulajdonított; hangsúlyozza, hogy saját struktúráit is alkalmassá kell tennie arra, hogy biztosíthassa a KBVP jobb nyomon követését; sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy találják meg a lehetőséget az EP és illetékes bizottsága bevonására a polgári válságkezelés elvi és műveleti terveinek kidolgozásába már a korai szakasztól;

93.   felkéri a Tanácsot, hogy előzetesen tájékoztassa az előkészítés alatt álló missziókról és műveletekről, valamint azok lefolyásáról; javasolja a Tanácsnak, hogy az átláthatóság érdekében rendszeresen tájékoztassa az ATHENA mechanizmus és az induló alap használatáról, ahogyan azt a polgári missziókra fordított KKBP-források felhasználása kapcsán is megteszi; úgy véli, hogy a költségvetési tisztánlátás érdekében először az összes nem katonai jellegű kiadást kellene feltüntetni az EU költségvetésében, és mintegy következő lépésként – a Szerződés ilyen értelmű módosítását követően – a katonai jellegű kiadásokat is fel kellene tüntetni az EU költségvetésében;

94.   kéri az Európai Parlamentnek az EBVP és a KBVP tárgykörébe tartozó érzékeny információkhoz való hozzáférésével kapcsolatos, az Európai Parlament és a Tanács között létrejött 2002. évi intézményközi megállapodások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az illetékes képviselők, például a Biztonság- és Védelmpolitikai Albizottság és az Emberi Jogi Albizottság elnökei megkaphassák a feladatuk körültekintő ellátásához szükséges információkat;

o
o   o

95.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésének, valamint az Egyesült Nemzetek és a NATO főtitkárának.

(1) HL C 33. E, 2006.2.9., 580. o.
(2) HL C 314. E, 2006.12.21., 334. o.
(3) HL C 285. E, 2009.11.26., 23. o.
(4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0075.
(5) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0076.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0099.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0057.
(8) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0333.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat