Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2009/2219(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0312/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0312/2010

Viták :

PV 24/11/2010 - 20
CRE 24/11/2010 - 20

Szavazatok :

PV 25/11/2010 - 8.2
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0434

Elfogadott szövegek
PDF 141kWORD 97k
2010. november 25., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban
P7_TA(2010)0434A7-0312/2010

Az Európai Parlament 2010. november 25-i állásfoglalása az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban (2009/2219(INI))

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153., 191., 207. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az ENSZ más emberi jogi okmányaira, különösen a polgári és politikai (1966), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányaira (1966), a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (1965), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979) és a gyermek jogairól szóló egyezményre (1989), az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra, valamint az ENSZ 2010. szeptember 20–22-én New Yorkban tartott millenniumi csúcsának záródokumentumára,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakechi Egyezményre, valamint a 2001 novemberében Dohában megrendezett negyedik miniszteri konferencián elfogadott nyilatkozatra, különösen annak (31) bekezdésére,

–  tekintettel a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletének a Közösség és harmadik országok között létrejövő megállapodásokba való foglalásával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 1996. szeptember 20-i állásfoglalására (COM(1995)0216)(1) , valamint az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintő nyitásról és demokráciáról szóló 2001. október 25-i állásfoglalására(3) , amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető társadalmi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak Európai Unió általi elfogadását kéri, beleértve az alapvető szociális normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat,

–  tekintettel az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett európai bizottsági közleményről (COM(2001)0252) szóló 2002. április 25-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU politikai hozzájárulása az előnyök mindenki számára történő elérhetővé tételéhez” című bizottsági közleményre (COM(2004)0383),

–  tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló 2005. november 15-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a „Gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” című 2005. július 5-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó 2010. június 14-i következtetéseire(7) ,

–  tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(8) ,

–  tekintettel „A globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0567) válszként adott „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című 2007. május 22-i állásfoglalására(9) ,

–  tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249),

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által a teljes foglalkoztatottságról és a tisztességes munkáról tett 2006. évi miniszteri nyilatkozatára, amelyben a felek elismerték, hogy a teljes és termelékeny foglalkoztatás és a mindenki számára elérhető tisztességes munka a fenntartható fejlődés kulcseleme,

–  tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására(10) , amelyben a tisztességes munka előmozdítása nevében kéri a szociális normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

–  tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára, az ILO-nak a tisztességes globalizációhoz szükséges társadalmi igazságosságról szóló, 2008. évi nyilatkozatára,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben(11) egységes szerkezetbe foglalt 1968. évi Brüsszeli Egyezményre,

–  tekintettel a 2006. január 1. óta hatályban levő általános preferenciarendszerre, amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzájutást vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzőt is tartalmaz a sérülékeny helyzetű országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlődésbeli igényeik vannak,

–  tekintettel az Európai Unió és a harmadik országok között megkötött valamennyi kereskedelmi megállapodásra,

–  tekintettel az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS-országok) és az Európai Unió közötti partnerségi megállapodásra, amelyet 2000. június 23-án írtak alá Cotonouban, valamint annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára,

–  tekintettel az AKCS-államokkal és -régiókkal kötött partnerségi megállapodásokról szóló állásfogalalásaira, különösen a 2002. szeptember 26-ira(12) , a 2007. május 23-ira(13) és a 2007. december 12-ire(14) ,

–  tekintettel az olyan, környezettel kapcsolatos nemzetközi egyezményekre, mint az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987. évi montreali jegyzőkönyv, a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra történő szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről szóló, 1989. évi bázeli egyezmény, a biológiai biztonságról szóló, 2000. évi cartagenai jegyzőkönyv és az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv,

–  tekintettel a az Európai Unió és Dél-Korea között 2009 októberében aláírt szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetére,

–  tekintettel az Európai Unió, Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodás aláírására vonatkozó tárgyalások lezárására,

–  tekintettel a „Társadalmi és környezetvédelmi normák alkalmazása a kereskedelmi tárgyalások során” című meghallgatásra, amelyet 2010. január 14-én rendeztek az Euróapai Parlamentben,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0312/2010),

A.  mivel a kereskedelem, az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák közötti kapocs a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kulcsfontosságú elemévé vált, és a szabadkereskedelmi megállapodások keretében folytatott tárgyalások szerves részét képezi,

B.  mivel a verseny torzulása, illetve a környezetvédelmi és társadalmi dömping veszélyei egyre gyakoribbak, különösen az európai vállalkozásokat és munkavállalókat érinti hátrányosan, akiknek szigorúbb társadalmi, környezeti és adóügyi előírásoknak kell megfelelniük,

C.  mivel az EU-nak a harmadik országok felé irányuló kapcsolataiban a kölcsönösségen alapuló kereskedelmi stratégiát kell elfogadnia, amelynek azonban partnerei fejlettségi szintjétől függően differenciáltnak kell lennie mind szociális és környezetvédelmi, mind a kereskedelem liberalizálásával kapcsolatos igényei tekintetében, megteremtendő az igazságos és tisztességes nemzetközi verseny feltételeit,

D.  mivel jelenleg a kétoldalú fórumok felelnek meg leginkább e politikai célok előrevitelének, ugyanis a kereskedelem, a munka vagy a környezetvédelem közötti kapcsolatokat irányító többoldalú szabályok kialakításának perspektívái a WTO keretein belül nem tűnnek túl ígéretesnek,

E.  mivel mindemellett alapvető fontosságú a kereskedelmi jog és az alapvető jogok közötti egyensúly újbóli megteremtése, valamint a fő nemzetközi szervezetek, különösen az ILO és a WTO közötti párbeszéd megerősítése a nemezetközi politikák nagyobb koheranciája és a jobb globális kormányzás érdekében,

F.  mivel számos oka van annak, hogy az emberi jogokra és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó rendelkezések bekerüljenek a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokba, kezdve egy igazságos és tisztességes kereskedelem létrehozásának vagy a tisztességes kereskedelmi gyakorlat (egyenlő versenyfeltételek/„level playing field”) biztosításának a szándékától, egészen a normatívabb okokig, mint az Európai Unió egyetemes értékeinek védelme vagy az európai politikák koherens alkalmazása,

G.  emlékeztet arra, hogy ENSZ fejlődéshez való jogról szóló 1986. évi nyilatkozata megerősíti, hogy „a fejlődéshez való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amely alapján minden emberi lény és nép jogosult a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésben való részvételre”; ezért úgy véli, hogy az EU kötelessége nem aláásni ezt a jogot, sőt, nemzetközi megállapodásaiba bele kell azt foglalnia és azt európai politikai irányvonalként kell követnie;

H.  mivel a Lisszaboni Szerződés megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépését – amelynek a kereskedelem szerves részét képezi – ugyanazoknak az elveknek kell irányítaniuk, mint amelyek létrehozása alapjául szolgáltak, mivel az európai szociális modell, amelyben a tartós gazdasági növekedés és a jobb munka- és életkörülmények egyesülnek, más partnereknek is modellként szolgálhat, mivel ezenfelül a kereskedelmi megállapodásoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük más nemzetközi kötelezettségekkel és egyezményekkel, amelyeket a részes államoknak nemzeti jogszabályaiknak megfelelően tiszteletben kell tartaniuk,

I.  mivel fontos, hogy az Európai Unióban hatályos szociális és környezetvédelmi normák színvonala fennmaradjon, továbbá hogy az egységes európai piacon tevékenykedő külföldi vállalkozások ezeket a normákat betartsák,

J.  mivel az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák belefoglalása a kereskedelmi megállapodásokba hozzáadott értéket vihet ezekbe a megállapodásokba és jobb kölcsönhatást tesz lehetővé a civil társadalommal, ezenkívül megerősíti a politikai és társadalmi stabilitást, egyben a kereskedelem számára kedvezőbb légkört alakít ki,

K.  mivel a kereskedelem területe és az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák betartása fontos tényező a világ békéjének és jólétének biztosítására, de nem vethető be a világ államai közötti valamennyi probléma megoldásaként, mivel a politikai patthelyzetek leküzdhetők a konfliktusrendezés egyik módjaként a kereskedelmi kapcsolatok erősítésével, a közös érdekek meghatározásának biztosítása révén, különösen a környezetvédelem terén,

L.  mivel más országok pozitív példákat állítottak azáltal, hogy szociális normákat foglaltak bele a kereskedelmi megállapodásokba,

M.  mivel az általános preferenciarendszer előfeltétele a nemzetközi emberi jogi egyezményekben foglalt elvek tiszteletben tartása, és középpontjában a kedvezményezett országok munkával kapcsolatos normái állnak, illetve a kiegészítő vámpreferenciára vonatkozó különös szabályozást tartalmaz előmozdítandó az emberi jogokkal és a munkajoggal, a környezetvédelemmel és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos alapvető nemzetközi egyezmények ratifikálását és tényleges végrehajtását; mivel a feltételek figyelmen kívül hagyása a kereskedelmi rendszer felfüggesztését vonhatja magával,

1.  kéri ezért, hogy az Európai Unió jövőbeli kereskedelmi stratégiája keretében a kereskedelmet ne tekintsék többé önmagában való célnak, hanem inkább olyan eszköznek, amelynek segítségével előmozdíthatók az európai kereskedelmi értékek és érdekek, illetve a méltányos árucsere-kapcsolatok, valamint átfogóan erősíthető a szociális és környezetvédelmi normák tényleges átvétele és alkalmazása az EU valamennyi kereskedelmi partnere részéről; úgy véli, hogy az Európai Uniónak pozitív – ugyanakkor jogilag kötelező jellegű – hozzáállással kellene részt vennie ezeken a tárgyalásokon; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések befoglalása különösen a kétoldalú megállapodásokba, minden fél érdekét szolgálná;

2.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika az Európai Unió globális céljainak egyik eszköze, és az EUMSz. 207. cikke értelmében a közös kereskedelempolitikát „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni,” és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében különösen hozzá kell járulnia „a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”;

Emberi jogok, szociális és környezetvédelmi normák a többoldalú kereskedelmi kapcsolatokban

3.  felszólít a WTO és az ENSZ emberi jogokkal fogalalkozó fontosabb intézményei közötti többoldalú együttműködés megerősítésére; úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és a különleges eljárásokkal folytatott szorosabb kapcsolatok hasznosak lennének az emberi jogokat tiszteletben tartó többoldalú kereskedelmi keret biztosításához; úgy véli, hogy figyelembe lehetne venni a Főbiztosi Hivatal szakvéleményét a WTO-bizottságokban és a fellebbviteli testületben, ha megállapítják az emeri jogok súlyos megsértését;

4.  úgy véli, hogy az egyetemes időszakos felülvizsgálat az Emberi Jogi Tanácsban hasznos eszköz az emberi jogokhoz kapcsolódó rendelkezések tiszteletben tarásának nyomon követésére a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban;

5.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül fontos az együttműködés elmélyítése az ILO-val, amely felelős a munkával kapcsolatos nemzetközi normák meghatározásáért és az ezekkel kapcsolatos tárgyalásokért, illetve felügyeli ezek mind jogi, mind gyakorlati alkalmazását, valamint az ILO teljes körű részvétele a WTO munkájában;

   a) ennek érdekében kéri, hogy az ILO kapjon hivatalos megfigyelői státuszt a WTO-ban és jogot a WTO miniszteri konferenciáin való felszólalásra;
   b) javasolja egy, a kereskedelemmel és a tisztességes munkával foglalkozó bizottság létrehozását a WTO-ban, a kereskedelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó bizottság mintájára; és ragszkodik ahhoz, hogy mindkét bizottság egyértelműen meghatározott megbízatással és érzékelhető befolyással rendelkezzen;
   c) javasolja, hogy az olyan jelentős esetekben, amelyekben a kereskedelmi viták során a nemzetközi munkaügyi egyezmények megsértése áll fenn, az ILO-hoz és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalához is lehessen fordulni;
   d) javasolja, hogy – amennyiben a vitarendezési testület valamely döntését a WTO egyik tagállama úgy tekinti, hogy az kétségbe vonja az ILO munkaügyi egyezmények betartására vonatkozó határozatait, mód legyen az ILO-hoz fellebbezni;

6.  újból megerősíti, hogy egyrészt egy nyitott és megkülönböztetésmentes többoldalú kereskedelmi rendszer fenntartására és megőrzésére, másrészt a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tett lépésekre irányuló célkitűzéseknek kölcsönösen erősíteniük kell egymást; hangsúlyozza, hogy a GATT 20. cikke szerint a tagállamok elfogadhatnak a környezetvédelemre irányuló kereskedelmi rendelkezéseket azzal a feltétellel, hogy azokat nem alkalmazzák önkényes vagy indokolatlan módon megkülönböztető jelleggel; ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki ezt a rendelkezést;

7.  üdvözli a WTO kereskedelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó bizottságának fennállását és úgy véli, hogy annak lényeges fórumnak kell lennie a környezetvédelem és a kereskedelem közötti kapcsolat integrációjának és elmélyítésének folytatására; reményét fejezi ki, hogy a bizottság szerepe és munkája akképpen fejlődik, hogy pozitív módon kezelhesse a nemzetközi közösség kereskedelemhez és környezethez kapcsolódó fontosabb kihívásait;

8.  hangsúlyozza a környezetbarát termékekhez és technológiákhoz való hozzáférés javításának fontosságát a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek elérése érdekében, és felszólítja a tárgyalások részes feleit, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket a környezetvédelemmel kapcsolatos termékek és szolgáltatások vámjellegű és nem vámjellegű akadályainak csökkentéséről vagy megszüntetéséről folyó tárgyalások gyors lezárása érdekében, előmozdítandó a foglalkoztatáspolitikák új formáit és az ILO tisztességes munkára vonatkozó normáinak megfelelő munkahelyek létrehozását, valamint az európai iparágak és kkv-k növekedési lehetőségeit;

9.  hangsúlyozza az előrelépés szükségességét a dohai nyilatkozat 31. cikkének azon többi pontjáról folyó tárgyalásokban, amelyek a WTO meglévő szabályai és a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokban szereplő különleges kereskedelmi kötelezettségek közötti kapcsolatot érintik, valamint szorosabb együttműködés kiépítését a többoldalú környezetvédelmi megállapodások titkárságai és a WTO-bizottságok között, ami elengedhetetlen a kereskedelmi és környezetvédelmi rendszerek egységes fejlődésének biztosításához;

10.  úgy véli, hogy egy, az éghajlattal foglalkozó többoldalú megállapodás lenne a legjobb eszköz a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos negatív környezetvédelmi externáliák internalizálásának biztosítására, ez azonban a közeljövőben nem tűnik megköthetőnek; úgy véli ezért, hogy az Európai Uniónak továbbra is vizsgálnia kellene a következményes kibocsátásnak valóban kitett ipari ágazatok számára a megfelelő környezetvédelmi eszközök használatbavételének lehetőségeit, amelyek kiegészítenék az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere által meghatározott szén-dioxid-kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítését, nevezetesen egy „szén-dioxid-belefoglalási mechanizmusét”, amely a WTO-szabályokat tiszteletben tartva lehetővé tenné azon kockázat elleni küzdelmet, hogy a szén-dioxid-kibocsátás harmadik országokba kerüljön át;

11.  javasolja, hogy az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi megállapodás megtárgyalását és aláírását követően jöjjön létre egy valóságos Környezetvédelmi Világszervezet, amely végrehajtatná a vállalt kötelezettségeket és tiszteletben tartatná a környezetvédelmi normákat; ehhez a jövőbeli szervezethez lehetne például kötelező jelleggel fordulni környezeti dömping esetén;

Emberi jogok, szociális és környezetvédelmi normák a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban

12.  eltökélten támogatja azt a gyakorlatot, hogy az emberi jogokról szóló, jogilag kötelező jellegű záradékok bekerüljenek az Európai Unió nemzetközi megállapodásaiba, emlékeztet ugyanakkor arra, hogy nagy kihívás e záradékok nyomon követése és végrehajtása; újból megerősíti azt a tényt, hogy ezeket a záradékokat valamennyi kereskedelmi és ágazati megállapodásba bele kell foglalni, a Cotonoui Megállapodás 96. cikkét mintául használó világos és pontos konzultációs mechanizmussal; örül annak, hogy egy ilyen záradékot belefoglaltak az új generációs szabadkereskedelmi megállapodásokba;

13.  hangsúlyozza, hogy ugyanígy, a kétoldalú megállapodásokba is rendszeresen bele kellene foglalni a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteket;

14.  megállapítja, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokat a jelenlegi pénzügyi válság figyelembevételével kell megkötni; úgy véli, hogy mindez nem vonhatja maga után, hogy a szociális és környezetvédelmi – különösen az üvegházhatású gázok kibocsátására és a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó – normák más célok elérése érdekében háttérbe szorulnak;

15.  figyelemmel a fentebb említett célkitűzésekre, kéri az Európai Bizottságot, hogy a harmadik államokkal tárgyalandó valamennyi szabadkereskedelmi megállapodásba rendszeresen foglaljon bele szociális és környezetvédelmi normákat, köztük az alábbiakat:

   a) azoknak a minimumszabályoknak a felsorolása, amelyeket az EU valamennyi kereskedelmi partnerének be kell tartania; szociális téren e szabályoknak összhangban kell lenniük az ILO nyolc alapvető egyezményével („alapvető munkaügyi előírások”), a munkajogokról és -alapelvekről szóló ILO-nyilatkozatban (1998) felsoroltak szerint; e nyolc egyezményt az ipari országok esetében kiegészíti az ILO négy alapvető egyezménye (ILO Priority Conventions). a környezetvédelem és az emberi jogok betartásának területén a minimumszabályoknak összhangban kell lenniük a környezetvédelemre és a jó kormányzás elveire vonatkozó egyezményekkel, az általános preferenciális rendszerről szóló európai rendeletben előirányzottaknak megfelelően;
   b) további olyan egyezmények felsorolása, amelyeket fokozatosan és rugalmasan – az érintett partner gazdasági, szociális és környezetvédelmi helyzetének alakulásától függően – kell alkalmazni; szociális területen a végső célnak összhangban kell lennie az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendje teljes és maradéktalan végrehajtásával;

16.  hangsúlyozza, hogy e szabályok betartásába bele kell tartoznia mind ratifikálásuknak, mind a nemzeti jogba való átültetésüknek, mind tényleges alkalmazásuknak az ország teljes területén;

17.  kéri, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás tiltsa a gyermekmunkát, különösen a természetes kő kitermelése és feldolgozása terén, és tartalmazzon olyan egységes európai tanúsítási rendszert, amely biztosítja, hogy a behozott természetes követ és természeteskő-termékeket az értéklánc egésze során bizonyíthatóan gyermekmunka alkalmazása nélkül állítják elő, a 182. ILO-egyezménnyel összhangban.

18.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások keretében feltételes liberalizációt – mint a vámlebontási időszak megrövidítése vagy egy további piacra való bejutás – lehet bevezetni a környezetvédelmi és szociális normák betartása vagy megszegése függvényében;

19.  hangsúlyozza a megállapodás végrehajtására irányuló folyamatos nyomon követés, valamint a nyitott és átfogó megközelítés alkalmazásának fontosságát valamennyi fázisban:

   a) tudomásul veszi a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányok használatát, de úgy véli, hogy a folyamatos értékelés biztosítása érdekében azokat a megállapodás megkötése előtt, közben és után is el kell készíteni; egyben hangsúlyozza az eredmények feldolgozásának fontosságát; ezenkívül véleménye szerint a tárgyalóknak jobban figyelembe kellene venniük a hatástanulmányokban megfogalmazott prioritásokat és megfontolásokat;
   b) felkéri a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődésről szóló hatástanulmányok mellett készítsen hatástanulmányokat az emberi jogokról, az emberi jogokon, a környezetvédelmi és szociális normákon alapuló, érthető kereskedelmi mutatókkal;
   c) felszólítja a két felet, hogy rendszeresen nyújtson be jelentést a megállapodásban vállalt kötelezettségek végrehajtása terén elért általános előrelépésről;
   d) felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a partnerországok parlamentjei részt vegyenek a kereskedelmi tárgyalásokon, annak érdekében, hogy a fejlődő országokban javuljon a kormányzás és a demokratikus ellenőrzés;
   e) hangsúlyozza a polgárok részvételének fontosságát a tárgyalások minden szakaszában és a megállapodás nyomon követésében, és kéri e tekintetben a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórumok vagy tanácsadó csoportok létrehozását, amelyek célja a szociális partnerekkel és a független civil társadalom képviselőivel való konzultáció;

20.  felszólít arra, hogy az EU kereskedelmi megállapodásai a jogszerűtlen tőkekiáramlás megakadályozása érdekében hatékonyan biztosítsák az átláthatóság legmagasabb szintjét, a szigorú közbeszerzési szabványokat, valamint a vállalkozások országonkénti jelentését a fejlett és fejlődő országokban;

21.  nyomatékosan kéri, hogy az Unió a kereskedelmi megállapodások tárgyalásai során érvényesítse a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés jogát, továbbá szerezzen érvényt az őslakos népek alapvető természeti erőforrásokhoz való hozzáférési jogának; kéri a Bizottságot, hogy a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások és megállapodások során térjen ki a harmadik országokban – nevezetesen a legkevésbé fejlett és a fejlődő országokban – való földvásárlás és földtulajdonlás problémájára;

22.  elismeri, hogy a kétoldalú megállapodásokról jelenleg folyó tárgyalások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezete kötelező erejű, de az alábbi elemek bevételével meg lehetne erősíteni:

   a) a társadalmi partnerek számára nyitott panaszeljárás;
   b) egy független fórum igénybevétele a szociális és környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos nézeteltérések gyors és hatékony rendezéséhez, ilyenek például az emberi jogi, munkajogi és környezetvédelmi jogi szaktudásuk alapján a két fél által választott szakértők testületei. A szakértők ajánlásai egy jól meghatározott eljárás részét képeznék, amely tartalmazná az ajánlások végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket is;
   c) a nézeteltérések rendezésével kapcsolatos, a megállapodás többi résztvevője számára is egyenlő feltételeket teremtő mechanizmus kialakítása, amely büntetések kiszabása révén kívánna javítani az érintett ágazatokon belüli helyzeten, vagy bizonyos, a megállapodásban rögzített kereskedelmi előnyök legalább ideiglenes jelleggel történő felfüggesztése a fentebb említett követelmények be nem tartásának súlyos eseteiben;

23.  hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a kísérő intézkedéseket is bevegyék a megállapodásokba, beleértve a technikai segítségnyújtási intézkedéseket és az együttműködési programokat, amelyek célja különösen az emberi jogok, a szociális és környezetvédelmi normák területére vonatkozó alapvető egyezmények végrehajtási kapacitásainak javítása;

Emberi jogok, szociális és környezetvédelmi normák az egyoldalú kereskedelmi kapcsolatokban GSP és GSP+

24.  úgy véli, hogy az a 27 egyezmény, amelyek ratifikálása és hatékony végrehajtása szükséges a GSP +-ból való részesedéshez, egyedi keveréke az emberi jogokról, a munkajogról, a környezetről és a jó kormányzási normákról szóló egyezményeknek; hangsúlyozza, hogy a GSP+ eddig érzékelhetően pozitív hatást gyakorolt az említett egyezmények ratifikálására, azonban ez a hatás kevéssé érvényesül az egyezmények végrehajtásakor, ezért erősebb hangsúlyt kíván fektetni a végrehajtási kapacitás javítását célzó kísérő intézkedésekre; továbbá úgy véli, hogy a GSP+ hitelességének fenntartásához a Bizottságnak rendszeresen felméréseket kell végeznie és adott esetben vissza kell vonnia a kedvezményeket, amennyiben egybehangzó tények igazolják, hogy egyes országok nem hajtják végre a 27 egyezményt;

25.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és a harmadik országok közötti megállapodásokban szorosabb köteléket lehetne kialakítani az emberi jogi záradékok és a GSP + között, különös tekintettel a nyomonkövetésre;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy a GSP felülvizsgálati folyamata során elsősorban a leginkább rászoruló országokat részesítse előnyben és egyszerűsítse az eredeti szabályokat annak érdekében, hogy az EBA-kezdeményezés és a GSP+ kedvezményezett országai a lehető legnagyobb hasznot húzhassák a számukra megítélt kedvezményekből; kéri, hogy alakítson ki összehasonlítási pontokat, átlátható mechanizmusokat és kritériumokat az e rendszeren belüli preferenciák odaítélésére és visszavonására vonatkozóan; az Európai Parlament teljes körű bevonását kéri az egész folyamatba, nevezetesen a kedvezményezett országok felsorolására vonatkozó tanácsi javaslat, a vizsgálatok beindítása és a GSP+ ideiglenes felfüggesztése tekintetében;

27.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot, amely megtiltja a rabszolgaság modern formái, kényszermunka, különösen a kiemelten sérülékeny csoportok kényszermunkája alkalmazásával, a legalapvetőbb emberi jogi normák megsértésével előállított termékek EU-ba történő behozatalát;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás értelmében a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások idején mindenkor széleskörűen tájékoztassa a Parlamentet a fontos kérdésekről;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy tekintettel a Parlamentnek a Lisszaboni Szerződés nyomán kibővült hatásköreire, biztosítsa a hatékony információáramlást, és a Parlament számára az általa kijelölt képviselők révén mindenkor biztosítsa a megfigyelői státuszt, továbbá a valamennyi fontos üléshez és dokumentumhoz való hozzáférést;

o
o   o

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 320., 1996.10.28., 261. o.
(2) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.
(3) HL C 112. E, 2002.5.9., 326. o.
(4) HL C 131. E, 2003.6.5., 147. o.
(5) HL C 280. E, 2006.11.18., 65. o.
(6) HL C 157. E, 2006.7.6., 84. o.
(7) A Tanács 2010. június 14-i 10937/1/10 számú következtetései a gyermekmunkáról.
(8) HL C 303. E, 2006.12.13., 865. o.
(9) HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o.
(10) HL C 102. E, 2008.4.24., 321. o.
(11) HL L 12., 2001.1.16., 1. o.
(12) HL C 273. E, 2003.11.14., 305. o.
(13) HL C 102. E, 2008.4.24., 301. o.
(14) HL C 323. E, 2008.12.18., 361. o.

Utolsó frissítés: 2012. március 2.Jogi nyilatkozat