Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai méhészeti ágazatot sújtó nehézségekről szóló, 2003. október 9-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(2),

–  tekintettel a méhészeti ágazat feltételeit javító intézkedésekről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2004. április 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet)(4), amely külön rendelkezik a méhészeti ágazatról,

–  tekintettel méhészeti ágazat helyzetéről szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a klotianidinra, a tiametoxámra, a fipronilra és az imidaklopridra vonatkozó különös rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. március 12-i 2010/21/EU bizottsági irányelvre(6),

–  tekintettel a 92/65/EGK tanácsi irányelv E. melléklete 1. és 2. részének a telepekről származó állatokra, illetve méhekre és poszméhekre vonatkozó egészségügyi bizonyítványminta tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 6-i 2010/270/EU bizottsági határozatra(7),

–  tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételeit javító intézkedésekre vonatkozó 105. és azt követő cikkeinek a végrehajtásáról szóló, 2010. május 28-i bizottsági jelentésre (COM (2010)0267),

–  tekintettel az EFSA 2008. augusztus 11-i tudományos jelentésére(8), valamint az EFSA által megrendelt és elfogadott 2009. december 3-i tudományos jelentésre(9), amelyek témája a méhek pusztulása és felügyelete Európában,

–  tekintettel a méhészeti ágazat helyzetéről szóló, 2010. szeptember 1-jei, (O-0119/2010 – B7-0564/2010) szóbeli választ igénylő kérdésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a tagállamok által az európai méhészeti ágazat számára hároméves időszakra összeállított nemzeti programokat mind a 27 tagállam igénybe vette, az átlagos felhasználási arány pedig 90%-os volt; mivel a Bizottság fent említett, 2010. május 28-i jelentésében megállapította, hogy a nemzeti méhészeti programok hatása az elmúlt években kedvező volt,

B.  mivel különösen idén, a Biodiverzitás Nemzetközi Évében, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a biodiverzitás komoly veszélyben van az egész világon, csökkenése pedig mintegy százszorosa-ezerszerese a rendes ütemnek; mivel a méhészet stratégiai fontosságú, tekintettel azokra a közérdekű és környezeti szolgáltatásokra, amelyeket a méhészek a társadalomnak nyújtanak, és mivel ez a tevékenység kitűnő példája a „zöld foglalkoztatásnak” (a biodiverzitás javítása és fenntartása, az ökológiai egyensúly és a növényvilág megóvása), valamint a fenntartható termelési modellnek a vidéki térségekben,

C.  mivel a jelenleg futó programok 2013-ben lezárulnak; mivel a méhészeti ágazatnak nyújtott jelenlegi uniós támogatásokra a KAP hatályban lévő szabályai vonatkoznak; mivel az ágazat szereplőinek a 2013 utáni időszakra is tervezniük kell; mivel a Bizottság a KAP jövőjéről szóló közleményét 2010 novemberéig kívánja közzétenni,

D.  mivel a mezőgazdaságnak elemi érdeke a méhek mint beporzók megtartása; mivel a FAO már figyelmeztette a nemzetközi közösséget a beporzást végző rovarok – beleértve a mézelő méhek – számának riasztó csökkenésére; mivel Európában a növényfajok 84%-a és az élelmiszer-termelés 76%-a méhek általi beporzástól függ, aminek a gazdasági értéke lényegesen meghaladja a termelt méz értékét,

E.  mivel a méhek pusztulása növekvő problémát jelent számos régióban, amelyet több tényező együttes hatása eredményez, többek között a méhbetegségek, a méhek kórokozókkal és élősködőkkel szembeni védekezőképességének meggyengülése, az éghajlat és részben a földhasználat megváltozása olyan időszakokkal együtt, amelyeket a méhek számára – részben a mézelő növények kiirtása miatt – a táplálék és gyűjtőterület hiánya, valamint a növényvédő szerek alkalmazása és a nem fenntartható gazdálkodási technikák jellemeznek,

F.  mivel néhány tagállamban a méhcsaládok számának csökkenése nem hozható biztosan összefüggésbe a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO) alkalmazásával, mivel azok termesztése egyelőre nem számottevő, és mivel a monokultúrák számának növekedése a mézelő növények eltűnéséhez vezet;

G.  mivel a méheket egyre többféle betegség fenyegeti, és ez azzal a kockázattal jár, hogy a mézelő méh (Apis mellifera) veszélyeztetett fajjá válik, különösen a varroaatka egyre pusztítóbb jelenléte miatt, amely károsítja a méhek immunrendszerét és sokfajta ehhez kapcsolódó betegséget okoz, és ezért az európai méhpopuláció számára komoly egészségügyi problémát jelent,

H.  mivel több kutatásra van szükség a beporzó fajok pusztulási folyamatának visszafordítása érdekében, hogy elkerülhető legyen a világ más részein tapasztalható helyzet, ahol a természetes beporzók alacsony száma miatt emberi segítséggel végzett beporzásra van szükség, ez pedig jelentősen növeli a mezőgazdasági termelők költségeit,

I.  mivel Európa mézpiacának 40%-a függ az importtól; mivel az EU függősége a mézellátás területén az árak jelentős ingadozását okozza, amelyet részben a világpiacon tapasztalható hamisítás okoz, mivel az európai uniós mézpiac harmadik országok számára való megnyitása az európai uniós méhészeknek versenyhátrányt okozott,

J.  mivel a tagállamok és az ágazat szereplői egyaránt a végrehajtási szabályok javítására és a hosszú távú támogatás folytatására vonatkozó konkrét kéréseket fogalmaztak meg,

K.  mivel a tagállamok és a méhészszövetségek között jobb együttműködésre van szükség a programok kialakítása terén annak érdekében, hogy minden egyes tagállam információt kérhessen, és azt adott esetben terjeszthesse azon európai szervezetek keretében, amelyekhez az tartozik,

L.  mivel az EFSA fent említett, 2008. augusztus 11-i tudományos jelentése kiemelte a tagállamok ellenőrzési rendszereinek hiányos és különböző voltát, valamint az összehangoltság, illetve a közös teljesítménymutatók hiányát,

M.  mivel a 2010/21/EU irányelvvel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy 2010. november 1-jétől bizonyos, növényvédő szerekre vonatkozó címkézési előírások hatályba lépjenek, a termékengedélyeztetés során kockázatcsökkentő intézkedéseket is alkalmazzanak, valamint a mézelő méhek hatóanyagoknak való kitettségét ellenőrző programokat folytassanak,

1.  üdvözli a Bizottság fent említett, 2010. május 28-i jelentését; megállapítja azonban, hogy a jelenlegi programok 2013-ban véget érnek, és aggodalmának ad hangot az európai méhészeti ágazatot terhelő számos kihívás és probléma miatt, többek között a marketinggel kapcsolatos kérdések, az ingadozó árak, a fiatal méhészek toborzása, az Európai Unióban élő méhészek elöregedése, a méhcsaládok számának csökkenése és a méhek többtényezős pusztulása okozta általános nehézségek miatt;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy reagáljon kedvezően a tagállamok és az ágazat szereplőinek olyan kéréseire, mint a termelés előrejelzésével kapcsolatos statisztikai adatok javítása, beleértve a mézre vonatkozóan azonos minőségi követelmények alkalmazását és a méhészet ellenőrzésének és a méhészeti kutatási programoknak a fejlesztését és összehangolását;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségpolitikára irányuló jogalkotási javaslat keretében vegye fontolóra a méz eredetjelölésére vonatkozó szabályok módosítását a fogyasztók megtévesztő tájékoztatásának elkerülése érdekében, különösen az uniós és nem uniós országokból származó mézkeverékek esetében;

4.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a termékre vonatkozó higiéniai rendelkezéseket, mégpedig úgy, hogy összehangolják a határállomásokon végzett ellenőrzéseket, különösen a harmadik országokból származó behozatal tekintetében, mivel a gyenge minőségű importméz, a hamisítványok és a pótszerek olyan piacot torzító tényezők, amelyek folyamatos nyomást gyakorolnak az árakra és a végtermék minőségére az EU belső piacán; úgy véli, hogy az összetevőként mézet tartalmazó mindenfajta feldolgozott termék neve és a feldolgozott termék címkéjén vagy a csomagolásán szereplő bármilyen grafikai vagy egyéb vizuális elem csak akkor utalhat mézre a termék nevében, ha a cukortartalom legalább 50%-a mézből származik;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a méhészekkel való konzultáció kötelezővé tételét az európai és tagállami hatóságok számára a méhészeti programok és a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során annak érdekében, hogy e programok hatékonysága és kellő időben történő végrehajtása biztosított legyen;

6.   felszólítja a Bizottságot, hogy kérje a tagállamokat arra, hogy alakítsanak ki egy megbízható rendszert a méhállományok éves regisztrálására, és ne becsült adatokra alapozzák a méhészeti programokat;

7.  elismeri, hogy az egyes régiókban évente jelentős veszteségeket okozó varroaatka elleni innovatív és hatékony kezelések kifejlesztése rendkívül fontos; úgy véli, hogy Európa egész területén növelni kell a varroaatka és mindenfajta egyéb kapcsolódó betegség ellen rendelkezésre álló hatékony állat-egészségügyi kezeléseket; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be közös irányelveket az ágazatban alkalmazott állat-egészségügyi kezelés tekintetében, a méhészek szervezeteinek nélkülözhetetlen együttműködésével;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai állat-egészségügyi politika hatáskörét és finanszírozását igazítsák ki a méhek és a méhészet sajátosságainak figyelembevételével, annak érdekében, hogy a méhészeti szervezetekkel együttműködésben hatékonyabban tudják biztosítani a méheket sújtó betegség leküzdését és a hatékony és szabványosított állatgyógyászat elérhetőségét az Unió egész területén;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy jobban hangolja össze a tagállamokban folytatott különböző kutatási programokat a méhek pusztulása elleni küzdelemre irányuló cselekvési terv kidolgozása érdekében; rámutat arra, hogy e tervben a fenntartható, beporzóbarát gazdálkodási gyakorlatnak kell érvényesülnie a vetésforgó nélküli monokultúrák elkerülése révén;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a fent említett, az EFSA által 2009. december 3-án elfogadott tudományos jelentés ajánlásait – különösen a jelenleg folyamatban lévő, a méhek egészségét befolyásoló tényezők ismeretének javítását célzó munkára épülő konkrét tanulmányok finanszírozására vonatkozót;

11.  kéri, hogy végezzenek a méhek pusztulásával foglalkozó független kutatást, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a növényvédő szerek (mint például a bevonatos vetőmagok), a géntechnológiával módosított haszonnövények és a toxinok pollen révén való terjedése által az egyes fajokra és a környezetre gyakorolt hatásokról szóló adatok közzétételre kerüljenek, és hogy az új kezdeményezések szilárd tudományos és statisztikai bizonyítékokon alapuljanak; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt e kérdésekről, és ésszerű időn belül terjessze elő annak eredményeit;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a méhészeti ágazat jelenlegi támogatását és e szakpolitika jövőjét a 2013 utáni KAP biztosítsa és erősítse, szavatolva az ágazat jövőjét és fejlődését; üdvözli a Bizottság 2010. júliusi határozatát, amellyel a méhészeti programok támogatásának növeléséről döntött; elismeri, hogy e módszerrel támogatható az európai méhészet jövőbeli fejlődése, ami segít a biodiverzitás megőrzésében; továbbá elismeri a méheknek a termelési szintek fenntartásában, a földművelésben és a kertészeti ágazatban betöltött jelentős szerepét, és fontosnak tartja, hogy ellentételezést nyújtsanak a környezeti közjavak ezen típusának biztosításáért;

13.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új és szakértő méhészekre irányuló oktatás, tájékoztatási kampányok és képzés számára álljon rendelkezésre pénzügyi támogatás, mindenekelőtt azért is, hogy ezáltal ösztönözzék az új méhészek megjelenését a méhészeti ágazatban, beleértve a más országokban tevékenykedő méhészekkel való tapasztalatcsere lehetőségét is;

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyetértésben és – ahogy az egyes tagállamokban már biztosított – az állatorvosi szolgálatokkal és a méhészeti szervezetekkel összhangban tanulmányozza egy méhegészségügyi közösségi állatorvosi iránymutatási terv bevezetésének lehetőségét, amelynek célja. hogy szükség esetén biztosítsa az állatgyógyászati szerek elérhetőségét, figyelembe véve azt, hogy ennek finanszírozása az európai állat-egészségügyi politika keretében történne;

15.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa az alkalmazott tudományos kutatás, a méhészet és a mezőgazdaság közötti koordinációt és ismeretátadást;

16.  úgy véli, hogy mivel a növényvédő szerek a kifejlett méhek mellett valószínűsíthetően a méhcsaládok fejlődését is befolyásolják, ezért hatásukat az egész kaptárra vonatkozóan is vizsgálni kell; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a Bizottság az 1107/2009/EK rendelet elfogadásakor a plenáris ülésen kijelentette, hogy a hatóanyagok és a növényvédő szerek adataira vonatkozó, a 8. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában leírt követelmények felülvizsgálatakor különös figyelmet fog fordítani az olyan kockázatértékelést lehetővé tevő vizsgálati eljárásokra, amelyek figyelembe veszik, hogy a méhek mennyire vannak ténylegesen kitéve ezeknek a termékeknek, különösen a nektáron, a pollenen és a vízen keresztül, amely utóbbi nyomokban tartalmazhat a méhek által gyűjtött vízből származó peszticidet;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy a közösségi támogatási rendszer végrehajtásának kidolgozásakor alkalmazzon átfogó és fenntartható megközelítést a méhészet területén, különösen a vidékfejlesztéssel, éghajlatváltozással és biodiverzitással kapcsolatban, elsősorban a méhlegelők számának megőrzését és növelését célzó intézkedések támogatásán keresztül;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy átfogóbb és következetesebb módon támogassa az európai méhészeti ágazatot a jövőbeli KAP keretében, többek között kiegészítő eszközök használata révén, köztük a biodiverzitás erősítésére, a számos európai családnak munkát adó tradíciók és nemzeti kulturális örökség megóvására, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére, valamint a méhészeti termékek piacának minőségét javító és hatékonyabb működését biztosító intézkedések révén;

19.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja a címkézési előírások betartását és a termékengedélyeztetés során végzendő kockázatcsökkentő intézkedéseket biztosító nemzeti ellenőrzési programokat, valamint a növényvédő szereknek való kitettséget ellenőrző programokat;

20.   felkéri a Bizottságot, hogy bátorítsa a méhészeti termékek közvetlen értékesítését a helyi piacok fogyasztói felé;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 81E., 2004.3.31., 107. o. (2) HL L 143., 2004.4.30., 56. o. (3) HL C 104. E, 2004.4.30., 941. o. (4) HL L 299., 2007.11.16., 1. o. (5) HL C 16. E, 2010.1.22., 65.o. (6) HL L 65., 2010.3.13., 27. o. (7) HL L 118., 2010.5.12., 56. o. (8) http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/doc/154r.pdf (9) http://www.efsa.europa.eu/en/scdocs/scdoc/27e.htm