(Rendes jogalkotási eljárás: átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0810),

–  tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkének (1) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0472/2008),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól” szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. június 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2009. december 4-i véleményére(2),

–  tekintettel a jogi aktusok strukturáltabb átdolgozási technikáiról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 87. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottsághoz intézett, 2009. április 3-i levélre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 87. és 55. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A7-0229/2010),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a szóban forgó javaslat a javaslatban akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő szövegek változatlanul hagyott rendelkezéseinek tekintetében a javaslat ezek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot, figyelembe véve az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásait is;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL C 306., 2009.12.16., 39. o. (2) HL C 141., 2010.5.29., 55. o. (3) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében(3),

mivel:

(1)  Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) bizonyos tekintetben lényegi módosításra szorul. Az áttekinthetőség érdekében szükség van a szöveg átdolgozására.

(2)  Az Unió környezetvédelmi politikájának céljai között szerepel különösen a környezet megőrzése, védelme és minőségének javítása, az emberi egészség védelme, valamint a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználása. Ez a politika az elővigyázatosság elvén, a megelőzés elvén, a szennyező fizet elvén, valamint azon az elven alapul, hogy a környezeti károkat elsődlegesen azok forrásánál kell leküzdeni.

(3)  A Közösség környezetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikai és cselekvési programja(5) (ötödik környezetvédelmi cselekvési program) megállapítja, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításához jelentős változásokra van szükség a jelenlegi fejlesztési, termelési, fogyasztási és magatartási modellekhez képest, és többek közt a természeti források pazarló fogyasztásának csökkentését és a szennyezés megelőzését támogatja. Említést tesz az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól, mint szabályozni kívánt célterületről, tekintettel a megelőzés, a hasznosítás, valamint a hulladékok biztonságos ártalmatlanítása elveinek alkalmazására.

(4)  Ez az irányelv kiegészíti az Európai Unió általános hulladékgazdálkodási jogszabályait, így a hulladékokról szóló 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet(6). Meghatározásai, például a hulladék és az általános hulladékgazdálkodási műveletek tekintetében az említett irányelv fogalommeghatározásain alapulnak. A 2008/98/EK irányelv értelmében a gyűjtés magában foglalja a hulladékoknak a hulladékkezelő létesítménybe történő elszállítása céljából végzett előzetes válogatását és előzetes tárolását is. A 2009/125/EKeurópai parlamenti és tanácsi irányelv(7) megállapítja az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények kereteit, ezen belül olyan, energiával kapcsolatos termékek tekintetében is módot nyújt konkrét követelmények elfogadására, amelyeket adott esetben ez az irányelv is szabályoz. A 2009/125/EK irányelv és az annak értelmében elfogadott végrehajtási intézkedések nem ütköznek az Unió hulladékgazdálkodást szabályozó rendelkezéseibe. Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(8) a hatálya alá eső összes elektromos és elektronikus berendezés tekintetében előírja a tiltott anyagok más anyagokkal való helyettesítését.

(5)  A 2008/98/EK irányelv arról rendelkezik, hogy az egyes hulladékfajtákkal történő gazdálkodást külön irányelvekben különös vagy az ezen irányelvet kiegészítő rendelkezésekkel lehet szabályozni.

(6)  Az elektromos és elektronikus eszközök piacának bővülésével és az innovációs ciklus lerövidülésével egyre nagyobb ütemben cserélődnek az elektromos és elektronikus berendezések, és ennek megfelelően a belőlük keletkező hulladékáram is gyors ütemben nő. Jóllehet a 2002/95/EK irányelv hatékonyan hozzájárul az elektromos és elektronikus berendezések veszélyesanyag-tartalmának csökkentéséhez, még hosszú ideig számolni kell a higany, a kadmium, az ólom, a hat vegyértékű króm, a poliklórozott bifenilek (PCB-k) és az ózonlebontó anyagok jelenlétével az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban.  Az elektromos és elektronikus berendezésekben található veszélyes anyagok komoly problémát jelentenek a hulladékkezelés fázisában, és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai újrafeldolgozását nem végzik a megfelelő mértékben. Újrafeldolgozás hiányában értékes források veszhetnek el.

(7)  Ezen irányelv célja, hogy elősegítse a fenntartható termelést és fogyasztást egyrészt azáltal, hogy kiemelt prioritásként megakadályozza az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak keletkezését, másrészt az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak újrahasználata, újrafeldolgozása és egyéb hasznosítása által, annak érdekében, hogy csökkentse az ártalmatlanításra kerülő hulladék mennyiségét és elősegítse a hatékony erőforrás-gazdálkodást és a stratégiai jelentőségű nyersanyagok kivonását. Az irányelv további célja, hogy javítsa az elektromos és elektronikus berendezések életciklusában érintett valamennyi piaci szereplő, mint például a gyártók, forgalmazók és vásárlók, s különösen az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak összegyűjtésében és kezelésében közvetlenül részt vevő piaci szereplők környezetvédelmi teljesítményét. A gyártói felelősség elvének országonként eltérő alkalmazása különösen jelentős eltérésekhez vezethet a gazdasági szereplők által viselt pénzügyi terhek vonatkozásában. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésére vonatkozó nemzeti politikák eltérése gátolja az újrafeldolgozási politikák hatékonyságát. Az alapvető kritériumokat ennek megfelelően uniós szinten kell megállapítani, és ki kell dolgozni az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtésre és kezelésre vonatkozó harmonizált szabványokat.

(8)  Mivel a tervezett intézkedés céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok a probléma nagyságrendje miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(9)  Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit az értékesítés módszerétől függetlenül kell alkalmazni a termékekre és a gyártókra, beleértve a távértékesítést és az elektronikus értékesítést is. Ebben az összefüggésben a távértékesítési és elektronikus értékesítési csatornákat használó gyártók és forgalmazók kötelezettségeinek lehetőleg azonosnak kell lenniük, és azokat ugyanúgy kell érvényesíteni annak érdekében, hogy ne a többi értékesítési csatorna viselje az ebből az irányelvből eredő, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatos költségeket azoknak a berendezéseknek a tekintetében, amelyeket távértékesítés vagy elektronikus értékesítés útján értékesítettek.

(10)  Ez az irányelv kiterjed valamennyi magán- és szakmai használatra szánt elektromos és elektronikus berendezésre. Ezt az irányelvet az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival érintkezésbe kerülő személyek védelmét szolgáló biztonsági és egészségügyi előírásokról szóló uniós jogszabályok, valamint a vonatkozó uniós hulladékkezelési jogszabályok, különösen  az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló, 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9)  sérelme nélkül,  illetve a terméktervezésre vonatkozó uniós rendelkezések, különösen a 2005/32/EK irányelv sérelme nélkül kell alkalmazni. Az irányelv hatálya alól ki kell zárni a nagyméretű, helyhez kötött ipari létesítményeket, mivel ezeket helyhez kötötten telepítik és tartósan egy helyen üzemeltetik, szakemberek építik fel és bontják el, és így esetükben szabályozott hulladékáramról van szó. A nagyméretű, helyhez kötött, egy meghatározott helyen történő üzemeltetés céljából telepített ipari szerszámokat szintén ki kell zárni az irányelv hatálya alól. Ki kell zárni az irányelv hatálya alól a kizárólag szakember felhasználók által működtetett mobil gépeket is, mivel ezeket úgyszintén szakemberek bontják el és ártalmatlanítják, így esetükben is szabályozott hulladékáramról van szó. Az irányelv hatálya alól ki kell zárni továbbá a fotovoltaikus modulokat, amelyeket szintén szakemberek szerelnek fel és távolítanak el, és amelyek jelentősen hozzájárulnak a megújuló energiákra vonatkozó célok eléréséhez és egyben a CO2-kibocsátás csökkentéséhez. Ezen túlmenően a napenergia-ágazat egy önkéntes környezetvédelmi megállapodást kötött, amelynek célja a fotovoltaikus modulok 85%-ának újrafeldolgozása. A Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a megállapodás legalább az irányelvvel egyenértékű eredményeket hoz-e, továbbá azt, hogy kiterjed-e valamennyi, forgalomban lévő fotovoltaikus modulra. A jelentés eredménye alapján a Bizottságnak adott esetben javaslatot kell benyújtania az irányelv hatályának a fotovoltaikus modulokra való kiterjesztéséről.

(11)  A gyártói felelősségnek ezen irányelvben történő megállapítása eszköz olyan elektromos és elektronikus berendezések kialakításának és gyártásának ösztönzésére, amelyeknél teljes mértékben figyelembe veszik és megkönnyítik a berendezés javíthatóságát, esetleges bővítését, újrahasználatát , szétszerelését és újrafeldolgozását.

(12)  Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak visszavételével és kezelésével foglalkozó forgalmazók munkavállalói biztonságának és egészségének biztosítása érdekében a biztonsági és egészségügyi előírásokról szóló nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban a tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a feltételeket, amelyek mellett a forgalmazók a visszavételt megtagadhatják.

(13)  A szelektív gyűjtés az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak különleges kezelése és újrafeldolgozása biztosításának egyik előfeltétele, és elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unión belül meg lehessen valósítani az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatban kitűzött célokat. A fogyasztóknak aktívan hozzá kell járulniuk a szelektív gyűjtés sikeréhez, és ösztönözni kell őket az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak visszajuttatására. Ennek érdekében az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak visszajuttatásához megfelelő létesítményekről kell gondoskodni, beleértve az olyan nyilvános gyűjtőhelyeket, ahol a magánháztartásokban keletkezett ilyen hulladékot legalább költségmentesen visszaveszik. A forgalmazókra, önkormányzatokra és újrafeldolgozókra szintén fontos szerep hárul az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok gyűjtésének és kezelésének eredményes végrehajtásában, így rájuk is vonatkozniuk kell ezen irányelv követelményeinek.

(14)  Az Unió által előirányzott védelmi színvonal és a harmonizált környezeti célok elérése érdekében a tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szelektálatlan települési hulladékként történő ártalmatlanítását, és hogy magas szinten megvalósuljon az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szelektív gyűjtése. Annak biztosítására, hogy a tagállamok hatékony begyűjtési rendszerek kialakítására törekedjenek, elő kell írni a számukra, hogy magas arányt érjenek el az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtése terén, különösen az ózonlebontó anyagokat és fluorozott, üvegházhatást okozó gázokat tartalmazó hűtő- és fagyasztóberendezések tekintetében, amelyek környezeti hatása jelentős, illetve különös tekintettel a ózonréteget lebontó anyagokról szóló 2009. szeptember 16-i 1005/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(10) és az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló 2006. május 17-i 842/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(11) foglalt kötelezettségekre. A hatásvizsgálat tanúsága szerint a piaci forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak 65%-át már ma is szelektíven gyűjtik, de ezek több mint felénél fennáll a veszélye a szabálytalan kezelésnek vagy az illegális kivitelnek, vagy pedig a hulladékot megfelelően kezelik ugyan, de a kezelt mennyiségeket nem jelentették be. Ez egyúttal értékes másodlagos nyersanyagok elvesztéséhez, a természeti környezet pusztulásához és következetlen adatszolgáltatáshoz vezet. Ennek elkerülése érdekében ambiciózus célkitűzésekre van szükség a hulladékgyűjtés terén, kötelezni kell valamennyi, az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok gyűjtését végző piaci szereplőt a környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelés biztosítására, valamint kötelezni kell őket a begyűjtött és kezelt mennyiségek bejelentésére. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok biztosítsák ezen irányelv hatékony végrehajtását, különösen az Unióból kivitt használt elektromos és elektronikus berendezések rendszeres ellenőrzései tekintetében.

(15)  A szennyező anyagoknak az újrafeldolgozási , illetve a hulladékáramba történő bekerülése megakadályozásának érdekében elengedhetetlen az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak különleges kezelése. Az ilyen kezelés a leghatékonyabb eszköz annak biztosítására, hogy a környezetvédelem színvonala megfeleljen az Unió által kitűzött céloknak. A  gyűjtési,  újrafeldolgozási és hulladékkezelési műveleteket végző létesítményeknek vagy vállalkozásoknak meg kell felelnie bizonyos minimum szabványoknak, hogy elkerülhetők legyenek az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésével összefüggő negatív környezeti hatások. Az elérhető legjobb hulladékkezelési, hasznosítási és újrafeldolgozási technikát kell alkalmazni, feltéve hogy azok az emberi egészség és a környezet védelmének magas színvonalát biztosítják. Az elérhető legjobb hulladékkezelési, -hasznosítási és - újrafeldolgozási technikát a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben(12) megfogalmazott eljárásokkal összhangban részletesebben meg lehet határozni.

(16)  A felmerülő és újonnan azonosított egészségügyi kockázatokkal foglalkozó tudományos bizottság 2009. január 19-i, „A nanotechnológiai termékek kockázatelemzése” című véleményében kimondta, hogya hulladékfázisban és az újrahasznosítás során előfordulhat az olyan nagy szerkezetekbe, mint például az elektromos áramkörökbe szilárdan beágyazott nanoanyagoknak való kitettség. A nanoanyagokat tartalmazó elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelése által az emberi egészségre és a környezetre kiváltott lehetséges kockázatok ellenőrzése érdekében szelektív kezelésre lehet szükség. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy szelektív kezelést kell-e alkalmazni a vonatkozó nanoanyagokra.

(17)  Lehetőség szerint elsőbbséget kell élveznie az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai és alkatrészei, részegységei és fogyó alkatrészei újrahasználatának . Azokban az esetekben, ahol az újrahasználat nem javasolható, a szelektíven összegyűjtött valamennyi elektromos és elektronikus berendezés hulladékát hasznosítási folyamatoknak kell alávetni, amelynek során magas fokú újrafeldolgozást és hasznosítást kell elérni. A gyártókat továbbá arra kell ösztönözni, hogy az újrafeldolgozott anyagokat építsék be az új berendezésekbe.

(18)  A berendezések hasznosítása, újrahasználatra való előkészítése és újrafeldolgozása csak abban az esetben számítható bele az irányelvben foglalt irányszámok teljesítésébe, amennyiben ezen tevékenységek nem ellentétesek a berendezésre vonatkozó egyéb uniós és nemzeti jogszabályokkal. A berendezések megfelelő hasznosításának, valamint újrahasználatra és újrafeldolgozásra való előkészítésének biztosítása fontos az erőforrás-gazdálkodás szempontjából és optimalizálja az erőforrás-ellátást.

(19)  Uniós szinten kell megállapítani az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezelése finanszírozásának alapelveit, és a finanszírozási rendszereknek elő kell segíteniük a magas begyűjtési arányt, és a gyártói felelősség elvének megvalósulását.

(20)  Az elektromos és elektronikus berendezéseket magáncélokra használók számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait legalább költségmentesen visszajuttathassák. A gyártóknak ennek megfelelően finanszírozniuk kell a gyűjtőhelyekről történő begyűjtést, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelését, hasznosítását és ártalmatlanítását. A tagállamoknak indokolt ösztönözni az elektromos és elektronikus berendezésekből keletkező hulladékokat kezelő valamennyi érdekelt felet arra, hogy segítsenek az irányelv célkitűzésének elérésében, így elkerülhető az elektromos és elektronikus berendezések szelektíven összegyűjtött hulladékainak a kívánatostól elmaradó kezelése vagy illegális kivitele. Annak érdekében, hogy a gyűjtéssel járó pénzügyi terhek a „szennyező fizet” elvének megfelelően átkerüljenek az általános adófizetőkről az elektromos és elektronikus berendezések fogyasztóira, a tagállamoknak indokolt ösztönözni a gyártókat arra, hogy az összes elektromos és elektronikus berendezésekből keletkező és összegyűjtött hulladékot kezeljék. A megfelelő kezelés lehetővé tétele érdekében a fogyasztók felelőssége kell, hogy legyen annak biztosítása, hogy az elhasználódott elektromos és elektronikus berendezések begyűjtést végző létesítményekhez kerüljenek. A gyártói felelősség elvének magas fokú érvényesítése érdekében a gyártók felelősek a saját termékeikből származó hulladék kezelésének finanszírozásáért. Választási lehetőséget kell biztosítani a gyártó számára, hogy önállóan tegyen eleget ennek a kötelezettségnek, vagy valamely közös rendszerhez csatlakozzon. A gyártóknak – illetve a nevükben eljáró harmadik feleknek – termékeik forgalomba hozatalakor pénzügyi garanciát kell nyújtaniuk arra vonatkozóan, hogy nem hárítják át a társadalomra, illetve a többi gyártóra az azon termékekből származó elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezelésének költségeit, amely termékek vonatkozásában minden tevékenységüket megszüntették. A korábban keletkezett hulladék kezelése finanszírozásának felelősségét az összes jelenlegi gyártónak közösen kell viselnie olyan kollektív finanszírozási rendszerek keretében, amelyekhez a költségek felmerülésekor a piacon jelen lévő valamennyi gyártó arányosan járul hozzá. A kollektív finanszírozási rendszereknek nem lehet olyan hatásuk, hogy kizárják a piaci rés betöltésére hivatott termékek gyártóit, a kis mennyiségeket előállító gyártókat, az importőröket és a piacra újonnan belépőket.

▌

(21)  Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai begyűjtésének sikeréhez elengedhetetlen, hogy a felhasználók tájékoztatást kapjanak arról a követelményről, hogy ezen berendezések hulladékait nem szabad szelektálatlan települési hulladékként kidobniuk, hanem szelektíven kell gyűjteni, valamint a begyűjtőrendszerekről és ezeknek az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezelésében játszott szerepéről. Ehhez a tájékoztatáshoz hozzátartozik azoknak az elektromos és elektronikus berendezéseknek a megfelelő jelölése is, amelyek máskülönben a szemétgyűjtő tartályokba kerülnének, illetve a települési hulladék összegyűjtésére használt más hasonló módon dobnák ki őket.

(22)  Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai kezelésének, különösen a feldolgozásának és hasznosításának vagy újrafeldolgozásának megkönnyítése érdekében fontos, hogy a gyártók tájékoztatást nyújtsanak a felhasznált alkatrészekre és anyagokra vonatkozóan.

(23)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ellenőrzésre és felügyeletre szolgáló infrastruktúra lehetővé tegye ezen irányelv megfelelő végrehajtásának ellenőrzését, tekintettel egyebek között a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló, 2001. április 4-i 2001/331/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(13).

(24)  Az ebben az irányelvben kitűzött célok elérésének ellenőrzéséhez információkra van szükség az Unióban forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezések tömegéről, valamint az ennek az irányelvnek megfelelően összegyűjtött elektromos és elektronikus berendezések hulladékai összegyűjtésének, újrahasználatának (beleértve lehetőség szerint a teljes berendezések újrahasználatát ), hasznosításának vagy újrafeldolgozásának és exportjának arányáról.

(25)  A tagállamok az illetékes hatóságok és az érintett gazdasági ágazatok közötti megállapodások révén is végrehajthatják az ebben az irányelvben foglalt egyes rendelkezéseket, feltéve hogy betartanak bizonyos előírásokat.

▌

(26)  A belső piac megfelelő működését gátló akadályok csökkentése érdekében a nyilvántartásba vételi és jelentéstételi eljárások egységesítésével és az egyes tagállamokban a többszöri nyilvántartásba vétel miatt keletkező többszörös díjak megakadályozásával csökkenteni kell az igazgatási terheket. Különösen nem szabad a továbbiakban a gyártók számára az elektromos és elektronikus berendezések piaci forgalomba hozatalának feltételéül szabni azt a követelményt, hogy az adott tagállamban székhellyel kell rendelkezni, hanem elegendőnek kell lennie egy az adott tagállamban illetőséggel rendelkező helyi jogi képviselő kinevezésének. E jogszabály gyakorlati végrehajthatósága miatt a tagállamoknak képeseknek kell lenniük azon gyártó azonosítására, amely a termékért a felelősséget viseli és vissza kell tudniuk vezetni hozzá az értékesítési láncot az utolsó forgalmazótól. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy egy berendezést valamely tagállam területén első alkalommal forgalomba hozó (Unión belüli kereskedelem) forgalmazó vagy megállapodást kössön a gyártóval, vagy biztosítsa a berendezés nyilvántartásba vételét és a berendezésből származó hulladékok kezelésének finanszírozását.

(27)  Ezen irányelv rendelkezéseinek a technikai és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása, valamint egyéb szükséges intézkedések elfogadása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 290. cikkel összhangban történő elfogadására az átmeneti intézkedések tekintetében, a mellékletek és a megfelelést ellenőrző rendelkezések kiigazítása tekintetében, a pénzügyi garanciák szintje kiszámításának minimumkövetelményei és módszerei tekintetében, az „elektromos és elektronikus berendezések hulladékai rendkívül kis mennyisége” és a „kis területen működő mikrovállalkozások” meghatározása tekintetében, a nyilvántartásba vétel és jelentéstétel formátumának és a jelentéstétel gyakoriságának meghatározása tekintetében, valamint az irányelv végrehajtásáról szóló jelentésekre vonatkozó szabályok módosítása tekintetében.

(28)  Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentős változtatásnak minősül. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(29)  Ez az irányelv nem érinti az VI. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok képződése és kezelése nyomán fellépő káros hatások megelőzése vagy csökkentése, valamint az erőforrás-felhasználás globális negatív hatásainak csökkentése és e felhasználás hatékonyságának javítása révén védik a környezetet és az emberi egészséget, összhangban a 2008/98/EK irányelv 1. és 4. cikkével. Ez az irányelv a termék életciklusa során érintett valamennyi szereplő részére előírja a környezeti szabványok javítását, ekként hozzájárul a fenntartható termeléshez és hasznosításhoz.

2. cikk

Hatály

(1)  Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamennyi elektromos és elektronikus berendezésre. ▌

(2)  Ezt az irányelvet a biztonságra és egészségügyre,  valamint a vegyi anyagokra  vonatkozó uniós jogszabályok  követelményeinek  sérelme nélkül kell alkalmazni,  különös tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14),  valamint a különös uniós hulladékgazdálkodási  vagy terméktervezési  jogszabályokra.

(3)  Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:

A Bizottság legkésőbb […(15)]-ig, majd azt követően ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben az irányelv hatályát és különösen azt vizsgálja, hogy annak hatálya alá be kell-e vonni a fotovoltatikus modulokat. A jelentés fotovoltaikus modulokról szóló része különösen az elért tényleges begyűjtési és újrafeldolgozási arányokat méri fel. E jelentés alapján adott esetben a Bizottság javaslatot nyújt be.

▌▌

3. cikk

Fogalommeghatározások

Nem tekinthető „gyártónak” az a személy, aki kizárólag finanszírozást nyújt valamely finanszírozási megállapodás értelmében, kivéve azt az esetet, ha az i–iii. alpontok értelmében gyártóként is fellép;

m)  „magánháztartásokból származó elektromos és elektronikus berendezések hulladékai”: elektromos és elektronikus berendezések hulladékai, amelyek magánháztartásokból, illetve kereskedelmi, ipari, intézményi vagy egyéb forrásokból származnak, ha ez utóbbi jellegénél és mennyiségénél fogva a magánháztartásokból származóhoz hasonló, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékai, amelyek elektromos és elektronikus berendezésként magánháztartásokban és nem magánháztartásokban egyaránt felhasználhatók voltak;

4. cikk

A termékek kialakítása

Az uniós termékekre vonatkozó jogszabályokkal, így a 2009/125/EK irányelvvel is összhangban a tagállamok ösztönzik a gyártók és újrafeldolgozók közötti együttműködést, valamint azon intézkedések bevezetését, amelyek elősegítik, hogy az elektromos és elektronikus berendezéseket olyan módon tervezzék meg és állítsák elő, amely előmozdítja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak, alkatrészeinek és anyagainak az újrahasználatát, a szétszerelését és a hasznosítását. Ezek az intézkedések tiszteletben tartják a belső piac megfelelő működését. Ebben az összefüggésben a tagállamok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekben, hogy a gyártók különleges tervezési megoldások vagy gyártási eljárások révén ne akadályozhassák meg az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak újrahasználatát, kivéve, ha ezek a különleges tervezési megoldások és gyártási eljárások több előnnyel járnak, például a környezetvédelmi, illetve biztonsági követelmények tekintetében. Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak újrafelhasználását, szétszerelését és hasznosítását, valamint a veszélyesanyag-kibocsátás csökkentését elősegítő környezetbarát tervezésre vonatkozó követelményeket a 2009/125/EK irányelvnek megfelelően elfogadott végrehajtási intézkedésk keretében, legkésőbb 2014. december 31-ig kell megállapítani.

5. cikk

Szelektív hulladékgyűjtés

(1)  Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai szelektív gyűjtésének, valamint az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok valamennyi fajtája megfelelő kezelésének nagyfokú megvalósulása érdekében, különösen és mindenekelőtt az ózonlebontó anyagokat és fluorozott, üvegházhatást okozó gázokat tartalmazó hűtő- és fagyasztó-berendezések, higanyt tartalmazó lámpák és kisgépek vonatkozásában a tagállamok biztosítják, hogy az elektromos és elektronikus berendezésekből származó valamennyi hulladékot szelektíven gyűjtsék, és hogy azok ne vegyüljenek más tömeges vagy nem szelektált háztartási hulladékkal, valamint hogy az elektromos és elektronikus berendezésekből származó kezeletlen hulladékokat ne küldjék hulladéklerakóba vagy -égetőbe.

(2)  A magánháztartásokból származó elektromos és elektronikus berendezések hulladékai tekintetében a tagállamok biztosítják a következőket:

A tagállamok különös rendelkezéseket hozhatnak az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak a) és b) pont szerinti visszavételére arra az esetre, ha a berendezésből hiányoznak az alapvető alkatrészek, illetve ha a berendezés az elektromos és elektronikus berendezések hulladékain kívül más hulladékot is tartalmaz.

(3)  A nem magánháztartásból származó elektromos és elektronikus berendezések hulladékai esetében a tagállamok a 13. cikk sérelme nélkül biztosítják, hogy a gyártók, illetve a nevükben eljáró harmadik felek gondoskodjanak a hulladék begyűjtéséről.

6. cikk

Az elektromos és elektronikus berendezések összegyűjtött hulladékainak ártalmatlanítása és szállítása

(1)  A tagállamok elrendelik az elektromos és elektronikus berendezések kezeletlen, szelektíven összegyűjtött hulladékainak ártalmatlanítási tilalmát, és felügyelik a tilalom betartását.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szelektív gyűjtését és szállítását oly módon végezzék, hogy a veszélyes anyagokat optimális mértékben lehessen újrahasználni, újrafeldolgozni vagy elkülöníteni. A teljes egységek újbóli felhasználásának lehető legteljesebbé tétele érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a begyűjtési rendszerek lehetővé tegyék még a szállítás előtt az elektromos és elektronikus berendezésekből származó, a gyűjtőhelyeken szelektíven gyűjtött hulladékokból az újrafelhasználható egységek kiválogatását.

7. cikk

Begyűjtési célok

(1)  Az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy 2016-tól kezdve begyűjtik az elektromos és elektronikus berendezésekből származó, a területükön keletkezett hulladékok legalább 85%-át.

A tagállamok biztosítják, hogy 2012-től kezdve legalább 4kg/fő elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékot gyűjtenek, vagy ebből ugyanolyan tömegű mennyiséget, mint az adott tagállamban 2010-ben, attól függően, hogy melyik nagyobb.

A tagállamok biztosítják, hogy az elektromos és elektronikus berendezések összegyűjtött hulladékainak mennyisége 2012 és 2016 között fokozatosan emelkedjen.

A tagállamok ennél ambiciózusabb egyedi begyűjtési célokat is meghatározhatnak, ebben az esetben azt bejelentik a Bizottságnak.

A begyűjtési célokat éves szinten kell teljesíteni.

A tagállamok …(19)-ig benyújtják a Bizottságnak fejlesztési terveiket.

(2)  A minimális begyűjtési arány elérésének igazolására a tagállamok biztosítják, hogy a megfelelő szereplők a 16. cikkel összhangban, évente, a tagállamok számára díjmentesen eljuttatják az elektromos és elektronikus berendezésekből származó azon hulladékokra vonatkozó információkat, amelyeket:

(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott célok elérése terén jelentkező, sajátos nemzeti körülményekből fakadó nehézségek kezelésére bármely tagállamban a 2015. december 31-ig tartó időszak tekintetében a 18a. cikkel összhangban és a 18b. és 18c. cikkek feltételei alapján, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén átmeneti rendelkezéseket lehet megállapítani.

(4)  A Bizottság legkésőbb 2012. december 31-ig – a 18a. cikkel összhangban és a 18b. és 18c. cikkekben foglalt feltételek alapján – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén közös módszertant fogad el az elektromos és elektronikus berendezésekből származó, az egyes tagállamokban keletkező hulladék tömegének meghatározására. E módszertan részletes szabályokat foglal magába az alkalmazást illetően, és tartalmazza az (1) bekezdésben rögzített irányszámok teljesítésének ellenőrzéséhez használt számítási módszereket.

▌

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság – adott esetben javaslattal kísért – jelentése alapján legkésőbb 2012. december 31-ig újravizsgálja az (1) bekezdésben említett begyűjtési arányt és a kitűzött határidőt, és e vizsgálat során a hűtő- és fagyasztóberendezések, valamint a lámpák, köztük az izzólámpák, és a kisméretű berendezések tekintetében egy külön szelektív begyűjtési cél esetleges meghatározását is megfontolja.

8. cikk

Hulladékkezelés

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy  az elektromos és elektronikus berendezések összes szelektíven összegyűjtött hulladékát kezelik.

A Bizottság legkésőbb ...-ig(20)kéri a szabványosítással foglalkozó európai szervezeteket, hogy fejlesszenek ki és fogadjanak el európai szabványokat az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak gyűjtésére, tárolására, szállítására, kezelésére, újrafeldolgozására és javítására, illetve újrahasználásra történő előkészítésére.Az említett szabványok a legkorszerűbb megoldásokat tükrözik.

A szabványokra vonatkozó hivatkozást az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtését, tárolását, szállítását, kezelését, újrafeldolgozását és javítását, valamint újrahasználatra való előkészítését a nyersanyagok megőrzésének célját szem előtt tartva kell végezni, az eljárások célja pedig az elektromos és elektronikus berendezésekben található értékes források újrafelhasználása, az Unión belüli jobb áruellátás érdekében.

(2)  Az újrahasználatra való előkészítés kivételével   a kezelés minden formája legalább az összes folyadék kivonását, valamint a III. mellékletben foglaltaknak megfelelő szelektív kezelését magában foglalja.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a gyártók és a nevükben eljáró harmadik felek rendszereket alakítsanak ki az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak   hasznosítására   az elérhető legjobb technikák alkalmazásával. A rendszereket a gyártók önállóan, illetve közösen is kialakíthatják. A tagállamok biztosítják, hogy a begyűjtési vagy kezelési tevékenységet végző valamennyi létesítmény vagy vállalkozás a IV. mellékletben meghatározott műszaki követelményeknek megfelelően tárolja és kezelje az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait.

(4)  ▌Egyéb olyan kezelési technológiák bevezetése érdekében, amelyek az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából legalább azonos szintű védelmet biztosítanak, a Bizottság – a 19., cikkel összhangban és a 20. és 21. cikk feltételei alapján – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén módosításokat fogad el a III. melléklethez. A Bizottság elsődleges fontosságú feladatként vizsgálja meg, hogy kell-e módosítani a mobiltelefonok nyomtatott áramköreire és a folyadékkristályos kijelzőkre vonatkozó tételeket. A Bizottság értékeli, hogy a III. melléklet módosításai szükségesek-e a vonatkozó nanoanyagokkal való foglalkozáshoz..

(5)  A tagállamok a környezetvédelem érdekében minimális minőségi szabványokat határozhatnak meg az összegyűjtött elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésére vonatkozóan.

Az ilyen minőségi szabványokat választó tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot, a Bizottság pedig kihirdeti ezeket a szabványokat.

(6)  A tagállamok ösztönzik a kezelési tevékenységet végző létesítményeket vagy vállalkozásokat, hogy a  a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló 2009. november 25-i  1221/2009/EK  európai parlamenti és tanácsi  rendeletnek(21) megfelelően tanúsított környezetvédelmi vezetési rendszereket vezessenek be.

9. cikk

Engedélyek és vizsgálatok

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a kezelési tevékenységet végző valamennyi létesítmény vagy vállalkozás  a 2008/98/EK irányelv 23. cikkének megfelelően engedélyt kapjon az illetékes hatóságoktól.

(2)  Az engedélyezési előírás alóli, a  a 2008/98/EK irányelv 24. cikkének b) pontjában  említett eltérés abban az esetben alkalmazható az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaival kapcsolatos hasznosítási tevékenységre, ha az illetékes hatóságok a bejegyzést megelőzően ellenőrzést végeznek annak érdekében, hogy biztosítsák  azon irányelv 13. cikkének a betartását.

Az ellenőrzést évente legalább egyszer elvégzik, és a tagállamok az eredményekről tájékoztatják a Bizottságot.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy  az (1) és  a (2) bekezdésben említett engedély vagy bejegyzés tartalmazza mindazokat a feltételeket, amelyek  a 8. cikk (2), (3) és (5) bekezdésében  szereplő előírások, valamint a hasznosítással kapcsolatban a 11. cikkben meghatározott célkitűzések betartásához szükségesek.

10. cikk

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szállítása

(1)  A hulladékkezelést az érintett tagállamon vagy az Unión kívül is el lehet végezni abban az esetben, ha az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szállítása összhangban van  a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(22).

(2)  A 1013/2006/EK rendelettel és az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD-határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről szóló, 2007. november 29-i 1418/2007/EK bizottsági rendelettel(23)  összhangban az Unióból kiszállított elektromos és elektronikus berendezések hulladéka csak abban az esetben számolható el az ezen irányelv 11. cikkében szereplő kötelezettségek és célok teljesítéseként, ha az exportőr a szállítás előtt cáfolhatatlan bizonyítékok bemutatásával igazolni tudja, hogy a hasznosításra, újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra való előkészítést az ezen irányelv előírásaival egyenértékű feltételek között végzik majd. A hasznosításra, újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra való előkészítés megtörténtét követően igazolni kell ezen egyenértékű feltételek betartását.

(3)  A tagállamok csak akkor engedik meg az elektromos és elektronikus berendezések bármely, újrahasználatra szánt részének szállítását, ha valamely illetékes meghatározott személy vagy testület tanúsítja, hogy az rendeltetésszerűen működik és erre vonatkozó címkét visel.

(4)  Az Unión kívül végzett, azonos szintű védelem mellett zajló kezelési műveletek lehetővé tétele érdekében a Bizottság – a 19. cikkel összhangban és a 20. és 21. cikkekben foglalt feltételek alapján – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén legkésőbb ...-ig(24)elfogadja az (1) és a (2) bekezdésre vonatkozó részletes szabályokat, különösen az egyenértékűségi kritériumok tekintetében.

▌

11. cikk

Hasznosítási irányszámok

(1)  A 8., 9. és 10. cikknek megfelelően  szelektíven összegyűjtött és  kezelésre  vagy újrahasználatra való előkészítésre  elszállított elektromos és elektronikus berendezések  összes  hulladékát illetően a tagállamok biztosítják, hogy a gyártók  2011.  december 31-ig eleget tesznek az alábbi  minimális  célkitűzéseknek: