Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2010/2276(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0043/2011

Előterjesztett szövegek :

A7-0043/2011

Viták :

PV 08/03/2011 - 16
CRE 08/03/2011 - 16

Szavazatok :

PV 09/03/2011 - 10.3
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0092

Elfogadott szövegek
PDF 227kWORD 185k
2011. március 9., Szerda - Strasbourg
A romák integrációjának európai uniós stratégiája
P7_TA(2011)0092A7-0043/2011

Az Európai Parlament 2011. március 9-i állásfoglalása a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról (2010/2276(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Alapjogi Chartára, különösen annak 1., 8., 19., 20., 21., 24., 25., 35. és 45. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok nemzetközi jogi keretére, azaz a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló 1992. évi nyilatkozatára, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre, valamint a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmével foglalkozó európai egyezményekre, azaz az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, az Európai Szociális Chartára és a Szociális Jogok Európai Bizottságának ahhoz kapcsolódó ajánlásaira, valamint az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére, amely rendelkezik az Európai Unió alapját képező alapvető jogokat és elveket, ideértve a megkülönböztetésmentesség és a szabad mozgás elvét,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésére, amely jogalapot teremt az uniós fellépésre abban az esetben, ha az adott fellépés célkitűzését tagállami szinten nem lehet megvalósítani, uniós szinten azonban megvalósítható,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés az alapvető uniós jogokkal foglalkozó 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkére, amely szankciók kiszabását és a jogok felfüggesztését írja elő az uniós jog megsértése esetén,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. és 10. cikkére, amelyek arra kötelezik az Uniót, hogy vegye figyelembe a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére, továbbá a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni fellépésre vonatkozó horizontális követelményeket,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkére, amely felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon a faji vagy etnikai alapú megkülönböztetés elleni fellépés érdekében,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikkére, amely a foglalkoztatás, a jobb élet- és munkakörülmények, valamint a megfelelő szociális védelem előmozdítását az Unió és a tagállamok célkitűzéseként határozza meg,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikkére, amely meghatározza azokat a területeket, amelyeken az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit, különösen a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tételét ((1) bekezdés h) pont), és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet ((1) bekezdés j) pont) illetően,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló XVIII. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 352. cikkére (rugalmassági záradék), amely lehetővé teszi rendelkezések elfogadását az alapszerződésekben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3., 8., 16., 18., 20., 21. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről és az európai társadalmi kohézió erősítéséről szóló, 1355 (1998) sz. ajánlására,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a regionális és kisebbségi nyelvekről szóló európai chartájára, amely a regionális és kisebbségi nyelveket az európai kulturális örökség szerves részeként ismeri el, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezményére,

–  tekintettel a romák Európai Unióban betöltött helyzetéről szóló, 2005. április 28-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Unióban élő roma nők helyzetéről szóló 2006. június 1-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004/38/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a romákkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2008. január 31-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a romák szociális helyzetéről és uniós munkaerő-piaci hozzáférésük javításáról szóló, 2009. március 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a romákról szóló második csúcstalálkozóról szóló, 2010. március 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a romák helyzetéről és az Európai Unión belüli szabad mozgásról szóló, 2010. szeptember 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(10),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelvre(12),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra(13),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakásberuházási intézkedések támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14),

–  tekintettel az Európai Tanács 2007. decemberi és 2008. júniusi következtetéseire, valamint az Általános Ügyek Tanácsának 2008. decemberi következtetéseire,

–  tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztásügyi Tanácsnak a romák integrációjára vonatkozóan 2009. június 8-án Luxembourgban elfogadott következtetéseire, és különösen a romák társadalmi befogadásának tíz közös – a következtetésekhez csatolt – alapelvére,

–  tekintettel a romák európai társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0133), a munkacsoport létrehozására(15) (2010. szeptember 7-én), a munkacsoport első megállapításaira(16), valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentésére,

–  tekintettel a „Romák Európában: a romák társadalmi befogadását elősegítő európai uniós eszközök és politikák végrehajtása – jelentés az elért eredményekről (2008–2010)” címet viselő bizottsági munkadokumentumra (SEC(2010)0400),

–  tekintettel a romákról szóló első, 2008. szeptember 16-án Brüsszelben megrendezett csúcstalálkozóra és a romákról szóló második, 2010. április 8-án Córdobában megrendezett csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a „Rasszizmus és idegengyűlölet az EU tagállamaiban” című, az Alapjogi Ügynökség által 2009-ben közzétett jelentésre(17), valamint Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács kapcsolódó ajánlásaira, véleményeire és nyilatkozataira, például az Európa Tanács romákról szóló magas szintű ülésének következtetéseire (Strasbourg, 2010. október 20.)(18),

–  tekintettel arra, hogy 2005-ben több uniós tagállam, tagjelölt ország és más országok, ahol az uniós intézményeknek erőteljes a jelenléte, kihirdették a roma integráció évtizedét, és létrehozták a Roma Oktatási Alapot,

–  tekintettel az ENSZ Faji Megkülönböztetés Megszüntetésének Bizottsága által a 77. ülésszakon elfogadott ajánlásokra (2010. augusztus 2–27.),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak „A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik jelentése Franciaországról” című jelentésére, amelyet 2010. június 15-én tettek közzé,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A7-0043/2011),

A.  mivel az Európában élő 10-12 milliós, többségében uniós állampolgárságú roma népesség nagy részének rendszeresen hátrányos megkülönböztetést kell elszenvednie, és ezért elviselhetetlen mértékű társadalmi, kulturális és gazdasági kirekesztéssel, valamint emberi jogaik megsértésével kell szembenéznie, továbbá súlyos megbélyegzést és megkülönböztetést él át mind a magán-, mind pedig a közéletben,

B.  mivel az Európai Unió különböző térségei között még mindig vannak gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek, és mivel a roma közösség jelentős hányada az Unió gazdasági és társadalmi szempontból legkevésbé fejlett térségeiben él,

C.  mivel az Európai Unió az EU Alapjogi Chartájában és a Szerződésekben rögzített elveken alapul, amelyek között szerepel a megkülönböztetésmentesség elve, valamint az uniós polgárságból levezetett különös jogok, a szabad mozgáshoz való jog és az egyenlőség,

D.  mivel az EU elnökségi trojkája a Cordobában, 2010. április 8–9-én megrendezett második roma csúcstalálkozón megfogalmazott közös nyilatkozatában elkötelezte magát a roma kérdések alapvető jogokkal kapcsolatos európai és nemzeti politikákban való általános érvényesítése, valamint a rasszizmussal, szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembeni védelem terén való előrelépés mellett, a roma integráció integrált platformja ütemtervének jobb megtervezése, valamint a főbb célkitűzések és eredmények prioritási sorrendjének felállítása mellett, valamint annak biztosítása mellett, hogy az Európai Unió meglévő pénzügyi eszközeit – különösen a strukturális alapokat – a romák rendelkezésére bocsátják,

E.  mivel a roma gyermekek oktatási rendszerből való kirekesztése kedvezőtlen hatással van a roma közösség tagjainak egyéb jogaira, különösen a munkához való jogra, és mivel ez súlyosbítja marginalizálódásukat,

F.  mivel az írástudatlanság a hagyományos nomád életmódjukat Európában fenntartani kívánó közösségeket érinti a leginkább, és mivel gyermekeik beiskoláztatása ezért kulturális akadályokba ütközik,

G.  mivel biztosítani kell a roma gyermekek beiskolázásához szükséges anyagi feltételeket, és mivel ennek iskolai közvetítők (mediátorok) kijelölését is magában kell foglalnia,

H.  mivel az EU egy sor hasznos eszközt, mechanizmust és alapot dolgozott ki a romák beilleszkedésének elősegítése érdekében, azonban ezek a szakpolitikai terülteken elszórva, nem megfelelő ellenőrzés mellett, és ezért nehezen mérhető és korlátozott hatékonysággal működnek; mivel a számos együttműködési mechanizmus és intézmény megléte ellenére a romák beilleszkedésével kapcsolatos problémákra és kihívásokra nincs megfelelő válasz, és ezért a jelenlegi állapot tarthatatlan,

I.  mivel a „Roma integráció évtizede” elnevezésű kezdeményezés 2005-ben azzal a célkitűzéssel indult el, hogy küzdjön a megkülönböztetés ellen és javítson a romák gazdasági és szociális helyzetén; mivel továbbá a roma integráció évtizedéről szóló nyilatkozat aláírói – Bulgária, Horvátország, Magyarország, Montenegró, Csehország, Románia, Szerbia, Szlovákia és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság – vállalták, hogy a hátrányos megkülönböztetés felszámolásán, illetve a romák és a társadalom többi része közötti elfogadhatatlan különbségek megszüntetésén fognak munkálkodni,

J.  mivel a romák tényleges integrációja csak az érdekelt közösségek jogainak és kötelezettségeinek kölcsönös elismerésével lehetséges,

K.  mivel több tagállamban került sor a romák hazatelepítésére és visszaküldésére, ami gyakran a romák megbélyegzésével és a politikai vitában megjelenő általános cigánygyűlölettel járt együtt,

L.  mivel a megkülönböztetésmentesség, bár elengedhetetlen, még mindig nem megfelelő válasz a romákat történelmileg sújtó strukturális megkülönböztetésre, és mivel ezért az egyenlőség megteremtését célzó jogszabályokat és politikákat egy uniós szintű stratégián keresztül ki kell egészíteni és meg kell erősíteni a romák jól meghatározható szükségleteinek kielégítése – nevezetesen az alapvető jogok, az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség maradéktalan tiszteletben tartása, a jogszabályok maradéktalan és megkülönböztetésmentes alkalmazása, a romák jogainak megsértését nyomon követő és szankcionáló politikák és mechanizmusok kialakítása, valamint a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz, a kultúrához, az egészségügyi ellátáshoz, a közügyekben való részvételhez, a képzéshez, az oktatáshoz és a szabad mozgáshoz fűződő konkrét emberi jogaik biztosítása – érdekében,

M.  mivel a nyílt koordinációs módszer puha politikai megközelítése, amely a tagállamok önkéntes részvételére hagyatkozik, és nem tartalmaz kemény ösztönzőket, amelyek előmozdítanák a tényleges teljesítményt, elégtelennek bizonyult a roma integráció elősegítésében, és e korlát részben megszüntethető azzal, hogy az EU finanszírozási mechanizmusait szorosabban összekapcsolják a szakértői értékelés folyamataival,

N.  mivel az etnikai kisebbségekből származó nők, különösen a roma nők sokkal súlyosabb megkülönböztetéssel szembesülnek, mint az ugyanazon etnikai csoportból származó férfiak vagy a többséghez tartozó nők, és mivel a roma nők foglalkoztatási aránya még alacsonyabb, mint a roma férfiaké, másrészről viszont a családban betöltött szerepükből adódóan a nők lehetnek a perifériára szorult közösségek integrációjának legfőbb pillérei,

O.  mivel megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a kiskorúakra és a gyermekekre a romák integrációjára irányuló európai stratégia kidolgozása során,

P.  mivel a romák integrációjára irányuló uniós stratégiának az összes vonatkozó irányelv és uniós jogszabály maradéktalan átültetésének és szigorúbb végrehajtásának biztosítása révén fel kell lépnie a romák alapvető jogainak bármifajta megsértése ellen, ideértve a hátrányos megkülönböztetést, a szegregációt, a gyűlöletbeszédet, az etnikai alapú profilalkotást és a jogellenes újlenyomat-vételt, valamint a jogtalan kilakoltatást és kitoloncolást,

Q.  mivel a romák egyre szélesebb körű megbélyegzése, valamint a politikai beszédekben és a nyilvánosság előtt megjelenő cigányellenesség aggodalomra ad okot; mivel a romák megkérdőjelezhető hazatelepítése és visszaküldése, ami több tagállamban is megtörtént, félelmet és szorongást váltott ki a roma népesség körében, és aggasztó szintre emelte a rasszizmust és a megkülönböztetést,

R.  mivel a romák esélye, hogy ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek, mint valamely tagállam polgárai, nagyban függ attól, hogy az állampolgárságot igazoló jogi okmánnyal rendelkezzenek,

S.  mivel a roma népesség jó minőségű oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférése, saját kultúrájának és értékeinek, valamint kulturális örökségének megosztása és megértése, a romák közösségi életben való részvétele és nagyobb jelenléte a társadalomba való integrációjukat és abban való részvételüket célzó, mind nemzeti, mind pedig európai stratégiák végrehajtására irányuló holisztikus megközelítés fő területei,

T.  mivel a jó minőségű oktatás és képzés befolyásolja az egyén jövőjét mind személyes, mind pedig szakmai téren, és ezért a társadalmi életben való részvétel érdekében alapvető fontosságú gondoskodni arról, hogy mindenki számára azonosak és mindennemű megkülönböztetéstől mentesek legyenek az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés feltételei, és mivel a romák integrációja és a kölcsönös megértés szempontjából lényeges eszközt jelent a kulturális sokféleség és a sztereotípiák elleni küzdelem tantervekbe való beépítése már a legfiatalabb kortól kezdve,

U.  mivel 2010. október 19-én a Bizottság bejelentette, hogy 2011 áprilisában ismerteti a nemzeti roma stratégiák uniós keretét(19),

1.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy a romák integrációjára irányuló európai uniós stratégiára (a továbbiakban a stratégia), vagyis egy uniós szintű, iránymutató jellegű, inkluzív és többszintű cselekvési tervre, amely az összes politikai és közigazgatási szint bevonásával készülne és amelyet mind e szinteken végre kellene hajtani, az igényeknek megfelelően lenne alakítható, a fent említett Szerződésekben, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott feladatokon, célokon, alapelveken és eszközökön, a vonatkozó uniós jogszabályokon, valamint az Unió megosztott kompetenciáin, támogatásán, koordinálásán és kiegészítő fellépésein alapulna, és felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el ezt a stratégiát;

2.  elismeri, hogy a roma közösségek megkülönböztetés és/vagy gyakori előítéletek áldozatai számos tagállamban, és hogy ezt a helyzetet a munkahelyek elvesztését eredményező jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság is súlyosbítja; hangsúlyozza, hogy a roma népesség integrációja mind a tagállamok, mind az uniós intézmények felelőssége; felhívja valamennyi tagállamot, hogy teljes mértékben működjenek együtt az EU-val és a roma népesség képviselőivel az integrált politikák kidolgozása érdekében, kihasználva az uniós alapokban, és különösen az ERFA-ban, az ESZA-ban és az EMVA-ban rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat a roma integráció nemzeti, regionális és helyi szintű előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson külön figyelmet a technikai segítségnyújtásra irányuló kérelmekre, ezáltal javítva a roma közösségek integrációjára rendelkezésre álló valamennyi eszköz hatékonyságát;

3.  emlékeztet arra, hogy a romák társadalmi és gazdasági integrációjára európai programok és pénzeszközök állnak rendelkezésre és használhatók fel, azonban minden szinten hatékonyabb kommunikációra van szükség a helyi hatóságok, a civil társadalom és e programok lehetséges célcsoportjai között annak érdekében, hogy a romák tájékoztatást kapjanak erre vonatkozóan; ezenkívül ösztönzi a rendelkezésre álló uniós alapok igénybevételét többek között új házak megépítésére vagy meglévők felújítására, az infrastruktúra, a helyi közművek, a távközlési rendszerek, illetve az oktatás és a munkaerőpiacra való bejutásra vonatkozó intézkedések javítására;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy

  a) a stratégián belül jelöljön meg kiemelt területeket, elsősorban az alábbiakat:
   alapvető jogok, különösen a megkülönböztetésmentesség, az egyenlőség és a szabad mozgás,
   oktatás, szakképzés és egész életen át tartó képzés,
   kultúra,
   foglalkoztatás,
   lakhatás, beleértve az egészséges környezetet és a megfelelő infrastruktúrát is,
   egészségügyi ellátás és a romák egészségügyi helyzetének javítása, és
   a roma civil társadalom politikai és civil részvétele, beleértve a roma fiatalokat is;
   b) a stratégia keretében mutasson be ütemtervet kötelező erejű minimális normák uniós szinten történő bevezetése vonatkozásában az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügyi ellátás kiemelt területein;
  c) határozza meg a stratégia kiemelt területekhez kapcsolódó célkitűzéseit, elsősorban az alábbiakat:
   hatékony megkülönböztetés elleni jogszabályok és az élet valamennyi területén megvalósuló diszkrimináció, többek között a kettős diszkrimináció ellen is védelmet biztosító, valamint az egyenlőséget, a megkülönböztetésmentességet és a szabad mozgáshoz való jogot garantáló, védelmező és előmozdító intézkedések elfogadása, többek között a romákat és nem romákat egyaránt célzó figyelemfelkeltő intézkedések révén annak érdekében, hogy fel lehessen számolni a megkülönböztető jellegű akadályokat,
   fellépés a cigánygyűlölet, az előítéletek, a sztereotípiák, a rasszizmus és az idegengyűlölet, a megbélyegzés és a romákkal szembeni gyűlöletbeszéd ellen, elsősorban a vonatkozó jogszabályok betartatása és a faji indíttatású bűncselekmények esetén a megfelelő büntetés kiszabása révén,
   annak biztosítása, hogy a média nem terjeszt előítéleteket a roma közösséggel szemben és pozitív képet népszerűsít a sokszínűségről, valamint annak lehetővé tétele, hogy a romák arányosabban szerepeljenek a médiában,
   az emberi jogi visszaélések megakadályozása és az áldozatok védelme, biztosítva számukra a jogsegélyt és a hatékony jogorvoslatot, különös figyelmet fordítva a roma gyermekek és nők helyzetére, akik gyakran kettős megkülönböztetéssel szembesülnek,
   megelőző intézkedések bevezetése az emberkereskedelemmel szemben, amelynek áldozatai körében a romák felülreprezentáltak,
   a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a rendőrség minden szintjén az alkalmazottak képzése a megkülönböztetéstől mentes gyakorlatokról,
   párbeszéd kezdeményezése a helyi hatóságok, a bírósági szervek, a rendőrség és a roma közösség között, hogy felszámolják a megkülönböztetést az igazságszolgáltatásban, javítsák a bizalmat és fellépjenek az etnikai alapú profilalkotás ellen,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a minőségi oktatáshoz mindenki számára,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a felnőtt szakképzéshez és az élethosszig tartó tanuláshoz,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a szociális szolgáltatásokhoz és az alapellátási infrastruktúrához, például a gyermek- és idősgondozáshoz,
   az iskolai és az egyes osztályokban megvalósuló szegregáció megszüntetése többek között befogadó iskolai légkör megteremtésével és roma iskolai közvetítők (mediátorok) alkalmazásával,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a munkaerő-piaci versenyre való megfelelő felkészítéshez,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a kisgyermekkori neveléshez,
   a lányok oktatásának biztosítása,
   interkulturális oktatás biztosítása,
   a családok és az iskolák közötti párbeszéd megkönnyítése elsősorban mediátorok közvetítésével,
   a roma tanárok számának növelése, biztosítva a roma gyermekek nyelvének és identitásának védelmét, és saját nyelvükön elérhetővé téve számukra az oktatást,
   a tanulmányokból való korai kimaradás és a tanulmányi kudarc megakadályozására irányuló intézkedések bevezetése,
   az iskolarendszerből kiesett gyermekek ismételt beiskolázását célzó intézkedések, például az ún. „második esélyt kínáló” programok bevezetése,
   egyenlő hozzáférés biztosítása a közép- és felsőfokú tanulmányokhoz és ösztöndíjprogramokhoz,
   a romák felülreprezentáltságának csökkentése a speciális iskolákban,
   a gyermekek szegénysége elleni küzdelem, a gyermekek családjuktól való elválasztásának visszaszorítása és annak megelőzése, hogy nevelőotthonokban vagy speciális gondozásban helyezzék el őket a szegénység miatt,
   a munkaerőpiachoz való tényleges hozzáférés biztosítása, valamint vállalkozásoknak és önfoglalkoztatóknak szánt mikrohitelek kifejlesztése és rendelkezésre bocsátása,
   a megfizethető és egészséges lakhatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, illetve a területi szegregáció felszámolása,
   a nyilvántartásba vett lakcímhez való jog garantálása, beleértve a civil társadalmi szervezetekhez való bejelentkezés lehetőségét is, továbbá a roma polgárok teljes és naprakész anyakönyvének biztosítása, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelem a közigazgatási okmányok kiadása terén,
   az egészségügyi ellátásbeli egyenlőtlenségek elleni küzdelem a minőségi egészségügyi ellátáshoz és az egészségügyi megelőzéshez való egyenlő hozzáférés biztosításával, különös hangsúlyt fektetve az olyan veszélyeztetett csoportok egészségének védelmére, mint a nők, a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élők,
   a roma civil társadalom szerepének erősítése, többek között a kapacitásépítési politika és a közigazgatási kapacitások nemzeti, regionális és helyi szinten történő erősítése révén, valamint ösztönözve a romák civil és politikai szerepvállalását,
   az aktív polgári szerepvállalás erősítése, bevonva a romákat a politikai és közélet minden területére, és erősítve képviseletüket az intézményekben, valamint a helyi, nemzeti és uniós szintű választott testületekben,
   a stratégia bővítéssel és szomszédságpolitikával kapcsolatos dimenziójának bevezetése, amelynek értelmében a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, valamint az európai szomszédságpolitikában érintett államok számára előírnák a romák helyzetének javítását; továbbá az e téren elért előrelépés értékelésének prioritásként történő kezelése az éves előrehaladási jelentésekben, valamint az Unió szomszédos országairól készített elemzésekben,
   a kultúra tiszteletben tartása és megőrzése,
   a nemek közötti egyenlőség biztosítása a roma nők sajátos helyzetének kezelésével, bevonva őket a politikák kidolgozásába; a gyermekházasságok gyakorlatának megszüntetése,
   annak megszüntetése, hogy a romákat olyan országokba küldjék vissza, ahol kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lehetnek kitéve;

5.  hangsúlyozza, hogy a nehéz körülmények között élő roma közösségek speciális szükségleteihez igazított programok és az összetett programok döntő fontosságúak, ezért a romák számára a helyszínen kell biztosítani a személyre szabott szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

6.  emlékeztet rá, hogy a megfelelő jövedelemtámogatás, a befogadó munkaerőpiacok és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés alkotják a 2008/867/EK ajánlásban ismertetett aktív befogadási stratégia alapjait;

7.  hangsúlyozza, hogy a szociális segítségnyújtás, a tisztességes lakhatás és ruházkodás, a megfizethető és minőségi korai fejlesztő programok, az integráció légkörét biztosító színvonalas oktatás és a szülők bevonására irányuló szándék alapvető fontosságúak az esélyegyenlőség és a társadalom életében való teljes körű részvétel lehetőségének biztosítása, valamint a diszkriminációmentes jövő garantálása szempontjából; hangsúlyozza az iskolakerülés és a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem, valamint az ösztöndíjak és pénzügyi támogatások szükségességét; hangsúlyozza, hogy az oktatás, a képzési lehetőségek és a felnőtteknek a munkába álláshoz nyújtott segítség döntő fontosságúak a romák foglalkoztatásának és folyamatos alkalmazásának támogatása szempontjából, és ezek révén elkerülhető a társadalmi kirekesztés megismétlődése;

8.  sürgeti, hogy a marginalizálódás megelőzése már kora gyermekkorban kezdődjön el, tehát a gyermek megszületése után rögtön kerüljön be a népesség-nyilvántartásba, állampolgárságát ismerjék el, illetve részesüljön valamennyi szociális szolgáltatásban; úgy véli továbbá, hogy a roma gyermekek részére magas színvonalú korai oktatási szolgáltatásokat kell garantálni, valamint hogy speciális intézkedéseket kell hozni iskoláztatásuk támogatására;

9.  emlékeztet a romák – főként a nők és lányok – előtt álló kihívásokra a mélyszegénység, a megkülönböztetés és a kirekesztés terén, amelyek a felsőbb oktatási szintekhez, a foglalkoztatáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiányát eredményezik; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok a roma integrációra irányuló valamennyi politikában a nemek közötti esélyegyenlőségi szempontok alkalmazása révén foglalkozzanak a roma nők és lányok sajátos szükségleteivel, valamint nyújtsanak védelmet a különösen veszélyeztetett alcsoportok számára;

10.  felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket polgáraik tájékoztatására a romák múltbéli és jelenlegi helyzetéről, forrásanyagként felhasználva többek között az Alapjogi Ügynökség jelentéseit;

11.  hangsúlyozza, hogy a roma integrációról szóló uniós stratégiának olyan intézkedéseket is magában kell foglalnia, melyek biztosítják a romák helyzetének nyomon követését alapvető szociális jogaik, egyenlőségük, megkülönböztetés-mentességük és az Unión belüli szabad mozgásuk tiszteletben tartását és előmozdítását illetően;

12.  hangsúlyozza, hogy a romák magas minőségű oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférése, kultúrájuk megismertetése és megértése, értékeik és kulturális örökségük, egyesületekbe való bevonásuk és közösségük jobb képviselete a társadalmi integrációjukat és bevonásukat szolgáló nemzeti és európai stratégiák végrehajtásához szükséges holisztikus megközelítés lényeges elemei;

13.  hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatás és képzés befolyással vannak az egyének személyes és szakmai jövőjére, és hogy ezért alapvető fontosságú a hatékony oktatási és képzési rendszerekhez való, mindennemű megkülönböztetéstől és szegregációtól mentes hozzáférés biztosítása;

14.  hangsúlyozza a stratégia átlátható módon történő alkalmazásának és végrehajtása ellenőrzésének fontosságát, amelyért elsősorban a Tanácsban részt vevő, demokratikusan elszámoltatható miniszterek tartoznak felelősséggel, valamint rámutat, hogy a stratégia semmiképpen sem oszthatja meg az Uniót, és nem vezethet a tagállamok közötti nézeteltéréshez, hanem – éppen ellenkezőleg – hozzá kell járulnia a közösségi integráció folyamatának megerősítéséhez;

15.  kiemeli az egyes tagállamok számára kiosztott pénzeszközök megfelelő felhasználásának fontosságát a stratégiában előírt, prioritást élvező területeken;

16.  hangsúlyozza, hogy a stratégia célkitűzéseinek végrehajtását ellenőrizni és mérni kell annak érdekében, hogy a kötelezettségeiket teljesítő tagállamok esetében támogatási kritériumokat vezessenek be, a nem teljesítőket pedig szankcionálják;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy

   a tagállamokkal együtt és a szubszidiaritás elvének megfelelően vállaljon vezető szerepet a kiemelt területeken folyó munka és a stratégiai célkitűzések megvalósításának stratégiai koordinálásában,
   hozzon létre munkacsoportot, amely állandó testületként vállalja a felelősséget a felügyeletért, a koordinációért, a nyomon követésért, a jelentéstételért, az értékelésért, a végrehajtás lebonyolításáért és az ellenőrzésért, és ezáltal egy olyan, külső segítőként működő, több ágazatot egyesítő szerv szerepét tölti be, amely mindenki számára elfogadható módon képes felmérni és egyensúlyban tartani az egyes országok és ágazatok érdekeit,
   szükség szerint rendszeresen vizsgálja felül és frissítse a stratégiát, valamint a végrehajtott módosításokkal kapcsolatosan kérje az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyását,
   vegye figyelembe a kiemelt területeket és a stratégiai célkitűzéseket az összes vonatkozó uniós szintű szakpolitikai intézkedésben és programtervezésben,
   évente tegyen jelentést a stratégia és a nemzeti cselekvési tervek megvalósításáról és előrehaladásáról, illetve referenciaértékek és mutatók alapján értékelje az eredményeket, valamint minderről évente tájékoztassa a Tanácsot és a Parlamentet, megjegyezve, hogy a politika eredményességének és utólagos értékelésének a támogatás meghosszabbításának kritériumává kell válnia,
   biztosítsa a szükséges statisztikai adatok összegyűjtését és terjesztését, valamint a helyi szinten kialakított legjobb gyakorlatok megerősítését és kiterjesztését,
   értékelje, hogy a nemzeti tervek mennyire felelnek meg az uniós stratégiának;
   változtassa meg a keresztfinanszírozás szabályozási keretét, csökkentse a bürokratikus terheket, egyszerűsítse és gyorsítsa fel az uniós pénzeszközökre vonatkozó eljárásokat, valamint követelje meg a tagállamoktól, hogy vezessenek be egyszerű és normatív finanszírozási eljárásokat és használják ki a globális támogatásokat;
   a 2000/43/EK és 2004/113/EK irányelveket figyelembe véve fokozatosan vezessen be kötelező intézményi garanciákat annak biztosítása érdekében, hogy a megkülönböztetés elleni küzdelem és a szegregáció elleni intézkedések megfelelő súlyt kapjanak, valamint kövesse nyomon az ilyen intézkedéseket és lépjen fel a megbélyegzéssel szemben,
   gondoskodjon az érdekelt felek és a roma közösségek valamennyi szintjének valamennyi szakaszba történő bevonásáról az európai roma platform keretében, valamint működjön együtt a többi intézménnyel, a tagállamokkal, a regionális és helyi hatóságokkal, a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, a nemzetek közötti szervező bizottságokkal és a kormányközi szervezetekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a kormányközi kezdeményezésekkel, megjegyezve, hogy javítani kell a koordinációt és együttműködést az érintett politikai szereplők és politikai hálózatok között, hogy elkerüljék a párhuzamos erőfeszítéseket, fokozzák a területen tett politikai fellépések egymást erősítő hatását, és megszüntessék a politikák átfedésének vagy összeütközésének kockázatát, ami az érdekelt felek hálózatainak túlburjánzásából fakad;

18.  emlékeztet rá, hogy a Bizottságra külön felelősség hárul a roma integráció uniós stratégiájának előmozdítása tekintetében, azonban e stratégiát helyi szinten kell végrehajtani;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a romák társadalmi-gazdasági integrációjának biztosítása érdekében mozgósítsák a már létező uniós stratégiákat és eszközöket, valamint hogy az összes vonatkozó politika kialakításakor és végrehajtásakor szükség esetén vegyék figyelembe a romák befogadására vonatkozó közös alapelveket;

20.  úgy véli, hogy a roma vezetők, a helyi hatóságok és az uniós szervek közötti szorosabb együttműködés alapvető fontosságú a roma népesség társadalmi-gazdasági integrációja terén az EU és a tagállamok előtt álló főbb kihívások azonosításához és a problémák megoldásához;

21.  felkéri a tagállamokat, hogy a döntéshozó testületeket ruházzák fel mindazon jogkörökkel, amelyek révén összetett és fejlődésorientált uniós támogatások szerezhetők a roma népesség különféle helyi igényeit kielégítő, előremutató helyi kezdeményezések számára; hangsúlyozza a helyes gyakorlatok meghatározásának és cseréjének fontosságát a roma integráció és az e téren elért sikerek jobb megismertetése szempontjából; kéri továbbá olyan intézményi kapacitás kiépítését, amely képes helyi szinten biztosítani a szükséges segítségnyújtást (adminisztratív és projektirányítási támogatást);

22.  úgy véli, hogy a folyamat teljes egésze során a bevált gyakorlatokra és a már meglévő, tagállamok által összegyűjtött hatalmas tudásbázisokra, valamint a roma integráció évtizedének első szakaszában szerzett tapasztalatokra támaszkodó koncentrált fellépés és felelősségvállalás szükséges a roma és a nem roma szervezetek, a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, illetve az uniós testületek részéről; hangsúlyozza a figyelemfelkeltő kampányok fontosságát, különösen a jelentős roma közösségeknek otthont adó régiók esetében;

23.  úgy véli, hogy a romák társadalmi beilleszkedése nem lehetséges – többek között a politikai döntéshozatalban való – érdekképviseletük és a nem kormányzati szervezetekben végzett civil tevékenységeik nemzeti és európai szinten történő kialakítása és megerősítése nélkül;

24.  nyomatékosan javasolja, hogy az uniós szervek egy valamennyi érintett fél számára előnyös jövőbeli stratégia elérése érdekében a konzultációba és a döntéshozatali mechanizmusba fokozottabban vonják be a nemzeti szintet; felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a regionális és helyi hatóságokkal, a roma és nem roma népességgel és ezek képviselőivel, a civil társadalmi szervezetekkel, valamint a Régiók Bizottságával és nemzetközi szervezetekkel együttműködve roma beilleszkedési politikákat kell megtervezni, kidolgozni, végrehajtani és értékelni annak érdekében, hogy e politikák elfogadottabbak és hatékonyabbak legyenek;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és terjessze a különböző tagállamok gyakorlatairól és fellépéseiről szóló információkat, különösen az oktatás és a kultúra terén;

26.  felszólít a romák integrációját szolgáló, európai finanszírozásból támogatható projektekkel foglalkozóknak nyújtott segítségnyújtás javítására a tájékoztatást, elemzéseket és a bevált gyakorlatok cseréjét célzó platformok létrehozása által;

27.  fenntartja, hogy a megoldást részben az jelenti, ha a tagállamok teljes kötelezettséget vállalnak a projektszervezők hatékony támogatására, és ha a Bizottsággal közösen a roma népesség integrációját célzó projektek kiválasztására ösztönzik a helyi hatóságokat;

28.  felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan, ágazatokon átívelő, szegénységet csökkentő stratégiákat, melyek figyelembe veszik a roma közösség és a többségi közösség együttélésének gyakran kényes kérdését, mivel mindkettőt érinti a munkahelyek hiánya, a szegénység és a perifériára szorulás; kiemeli az ösztönző intézkedések fontosságát, melyek látható előnyöket biztosítanak a szegények munkaerőpiacra való belépésének ösztönzésére ahelyett, hogy szociális segélyekből vagy esetleg feketemunkából éljenek; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontosak a kölcsönös megértést és az egymás iránti toleranciát előmozdító programok;

29.  felkéri a Bizottságot, hogy a stratégiába építsen be egy bővítési dimenziót is úgy, hogy olyan kísérleti projekteket dolgoz ki a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban, amelyek garantálják, hogy a nemzeti cselekvési terveket az uniós stratégiával összhangban dolgozzák ki;

30.  felkéri a tagállamokat, hogy a stratégia átlátható és hatékony végrehajtása érdekében nevezzenek ki egy kormányzati tisztviselőt vagy egy adminisztratív szervet a stratégia végrehajtásáért, koordinálásáért, nyomon követéséért, általános érvényesítéséért és betartásáért nemzeti, regionális és helyi szinten felelős „nemzeti kapcsolattartói” feladatkör ellátására, amely végrehajtási hatáskörökkel van felruházva, valamint biztosítja a bürokrácia minimális szinten tartását és a pénzeszközök hatékony kezelését és ellenőrzését, illetve a jelentéstétel átláthatóságát;

31.  felkéri a nemzeti oktatási minisztériumokat, valamint a Bizottságot, hogy vezessenek be innovatív és rugalmas tehetséggondozási támogatásokat, valamint növeljék a meglévő támogatásokra és programokra fordított pénzeszközöket;

32.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a társadalmi és területi kirekesztés mérésére és az eredmények értékelésére a laekeni mutatók kibővített és részletes elemeit alkalmazzák; hangsúlyozza, hogy a laekeni mutatók horizontális felosztását ki kell terjeszteni a legkisebb statisztikai-adminisztratív egységekre is (LAU 1 és LAU 2); rámutat továbbá, hogy a kohéziós politika mutatóit ki lehetne egészíteni a laekeni mutatókkal, különösen a szociális dimenzió tekintetében;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy a mutatókat célok és referenciaértékek rendszerével egészítse ki, hogy valódi politikai kötelezettségvállalás fogalmazódjon meg az előrelépés iránt; hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen haladást kell elérni a lebontott adatok gyűjtése terén annak érdekében, hogy mérni lehessen a célok/referenciaértékek/mutatók irányába megtett haladást, valamint tényszerű politikákat lehessen kidolgozni, fokozni lehessen a hatékonyságot és javítani lehessen az értékelést;

34.  kéri, hogy a legjobb gyakorlatok alapján sürgősen dolgozzanak ki a programok hatékonyságának és kézzel fogható eredményeinek kiértékelésére és alátámasztására szolgáló referenciaértékeket, mutatókat, független ellenőrzési és hatásértékelő mechanizmusokat ahelyett, hogy csupán azt ellenőriznék, hogy a támogatott projektek megfelelnek-e az eljárásbeli előírásoknak, kéri továbbá a pénzeszközök felhasználásának hatékony nyomon követését annak érdekében, hogy a források valóban a romák életkörülményeinek, egészségügyi ellátásának, oktatásának és foglalkoztatásának javulását eredményezzék;

35.  úgy véli, hogy a romák teljes integrációjának előmozdításához alapvető fontosságú a tagállamok által a foglalkoztatás és a társadalmi integráció terén a meglévő nyílt koordinációs módszerek keretében folytatott strukturált együttműködés, és kéri a Bizottságot, hogy szervezze meg a helyes gyakorlatok és tapasztalatok cseréjét a tagállamok és a roma kérdésekben érdekelt valamennyi fél között;

36.  annak érdekében, hogy a pénzeszközök (amelyek pontos célját meg kell állapítani és határozni) eljussanak a nélkülöző romákhoz és hosszú távú javulást eredményezzenek életükben, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ténylegesen vállaljanak kötelezettséget olyan, cél- és fejlődésorientáltabb, összetett, rugalmas és fenntartható programok indítására, amelyek hosszabb távra szólnak és nagyobb területre vonatkoznak, a leghátrányosabb helyzetű mikrorégiókra és azok földrajzi, társadalmi-gazdasági és kulturális helyzetére összpontosítanak, továbbá kezelik a városkörnyéki és vidéki szegénység, valamint a romák által lakott kerületek szegregációjának problémáját, végül külön hangsúlyt fektetnek a rossz lakhatási körülmények (például az ivóvíz, a fűtés, az áramellátás és a csatornázás hiánya) javítására és felszámolására, és további támogatást nyújtanak a családoknak a jobb lakhatási körülmények fenntartása céljából; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a finanszírozás lezártát követően is kísérje figyelemmel a projektek kifutását;

37.  felkéri a tagállamokat, hogy javítsák a romák gazdasági lehetőségeit, beleértve a mikrohitel-eszköz előmozdítását a vállalkozók körében; felszólítja a tagállamokat, hogy támaszkodjanak a sikeres projektek tapasztalataira, például amikor be nem jelentett vállalkozásokat szakértők segítségével legális gazdasági tevékenységekké alakítottak;

38.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki egyértelmű politikákat a romák munkaerő-piaci integrációjára, valamint dolgozzanak ki és fogadjanak el intézkedéseket a szociális jóléti rendszertől való huzamos függőség hátrányos hatásainak leküzdésére;

39.  elismeri, hogy a romák többsége be nem jelentett munkát végez, és mivel biztosítani kell a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát, felkéri a tagállamokat, hogy a társadalmi partnerekkel együttműködésben hatékonyan lépjenek fel e jelenség ellen;

40.  kéri a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a piaci szereplőknek, pl. a kkv-knek és a mikrovállalkozásoknak a roma népesség foglalkoztathatóságára irányuló integrációs intézkedések végrehajtásába való bevonása mellett;

41.  hangsúlyozza a romák integrációjában a kkv-k és a mikrovállalkozások által vállalt szerep fontosságát, és javasolja jutalmazó intézkedések foganatosítását azok számára, akik hozzájárulnak e cél eléréséhez;

42.  úgy véli, hogy a romák kilátásai, különösen a munkaerőpiacra való bejutásukra vonatkozó kilátások, a tagállamok oktatásba és képzésbe történő befektetéseinek növelése révén javíthatók – külön figyelmet fordítva az új technológiákra és az internetre –, ideértve a nemzetközi tudományos közösség, alapítványok, illetve a regionális és helyi szintű oktatás és társadalmi beilleszkedés terén munkálkodó nem kormányzati szervezetek által támogatott intézkedéseket is;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy állítson össze európai válságtérképet, amely azonosítja, méri és áttekinti azokat az uniós mikrorégiókat, ahol a lakosokat a leginkább sújtja szegénység, társadalmi kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés, legalább az alábbi kritériumok alapján:

   a munkahelyek elérhetősége,
   távolság a városközponttól, illetve problémát okozó túlzott koncentráció a városközpontok közelében,
   nagyarányú munkanélküliség,
   a közszolgáltatások elégtelensége,
   nem megfelelő környezeti feltételek,
   a közelben működő vállalatok hiánya,
   a megfelelő infrastruktúra hiánya,
   alacsony jövedelem,
   az iskolázottság alacsony szintje,
   az emberi erőforrások alacsony szintje,
   nem megfelelő/drága közlekedési infrastruktúra,
   társadalmi feszültségek,
   a helyi közigazgatás képessége a szegénység kezelésére,
   súlyos emberi jogi jogsértések, hátrányos megkülönböztetés, kilakoltatások, kitoloncolások, rasszizmus, amely a roma népesség ellen irányul a helyi vagy regionális hatóságok, illetve harmadik felek részéről;

44.  kéri, hogy készüljenek a romák társadalmi-gazdasági helyzetére (elsősorban az oktatásra, az egészségügyre, a lakhatásra és a foglalkoztatásra) vonatkozó adatokat eredményező felmérések, és felszólítja a nemzetközi szervezeteket (pl. az ILO-t és az OECD-t), hogy általános vizsgálataik részeként tekintsék át e kérdéseket és járuljanak hozzá konkrét célok meghatározásához, például a közép- és felsőfokú tanulmányaikat elvégző romák állami közigazgatásban való foglalkoztatási aránya, és a társadalmi és politikai élet különböző szegmenseiben való részvétele vonatkozásában, továbbá felkéri az Európai Bizottságot, hogy ezen adatokra támaszkodva nyújtson segítséget egy, a romák integrációjával kapcsolatos, világos és életképes uniós stratégia kidolgozásában;

45.  felszólítja ezért a Bizottságot, hogy nyújtson egyedi támogatást ezeknek a mikrorégióknak, beleértve a pénzügyi támogatást is, és dolgozzon ki kísérleti projekteket, amelyekben az Európa Tanács programjával összhangban közvetítők is részt vesznek, és amelyek közvetlenül nyomon követik a stratégia végrehajtásának alakulását;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy a stratégia keretében ösztönözze a tagállamokat, a megfelelő nemzetközi és európai intézményeket, a nem kormányzati szervezeteket, a roma közösségeket, más érdekelteket és a nyilvánosságot, hogy amikor e kisebbségre utalnak, akkor a roma/roma és szinti megnevezést használják;

47.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a kohéziós politikán belül teljesítményhez kötött tartalék létrehozásával különítsenek el forrásokat kifejezetten a stratégia támogatására;

48.  úgy véli, hogy az uniós források jelenlegi felhasználási aránya túlságosan alacsony; felkéri ezért a Bizottságot, hogy elemezze e jelenség okait, valamint dolgozzon ki hatékonyabb megközelítést az uniós források felhasználásának nyomon követésére, különösen a perifériára szorult csoportoknak szánt források tekintetében; kéri mindenekelőtt, hogy – az adatvédelmi irányelvek figyelembevételével – sürgősen induljon adatgyűjtés az uniós alapok hatékonysága vonatkozásában, hogy tényeken alapuló politikai stratégiákat lehessen kidolgozni;

49.  hangsúlyozza, hogy a romákat sújtó társadalmi kirekesztés okozta szegénység és marginalizálódás területi jellege igen erős, és az alulfejlett mikrorégiókra koncentrálódik, ahol komoly hiány mutatkozik a közösségi alapok igénybevételéhez szükséges saját pénzügyi hozzájárulás előteremtése tekintetében, és általában nem állnak rendelkezésre az alapok megfelelő felhasználását lehetővé tevő igazgatási és emberi erőforrások sem; hangsúlyozza, hogy külön erőfeszítéseket kell összpontosítani e mikrorégiókra – melyek gyakran régión belüli periférikus területek –, és lényegesen egyszerűsíteni kell a hivatalos ügyintézésre vonatkozó szabályokat, ezzel is biztosítva a kohéziós politika keretében rendelkezésre bocsátható források lehető legnagyobb mértékű odaítélését;

50.  úgy véli, hogy új rendeleteket kell hozni a strukturális alapok elosztására vonatkozóan annak érdekében, hogy feltételként lehessen előírni a szegregáció megszüntetését és a romák közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésének biztosítását; úgy véli továbbá, hogy helyi szinten is mérhető mutatókon és konkrét intézkedéseken alapuló esélyegyenlőségi és szegregációellenes terveket kell kidolgozni;

51.  sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő eszközökkel adjon iránymutatást a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy miként lehet biztosítani az z ESZA, az ERFA és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) közötti komplementaritást, továbbá felkéri a tagállamokat, hogy a romák integrációja érdekében használjanak fel más programokat is, például a PROGRESS programot, az egész életen át tartó tanulás programját, a Kultúra (2007–2013) programot és az Egészség (2008–2013) programot;

52.  kéri, hogy a roma munkacsoport felügyelete és ellenőrzése alatt jelöljenek ki uniós testületeket a fejlesztési támogatások felügyeletére annak érdekében, hogy

   biztosítsák a jó helyi kezdeményezések fejlesztés-orientált uniós finanszírozását,
   időben ismerjék fel a támogatásokkal való visszaélést, és tegyenek jelentést az ilyen esetekről,
   rendszeresen ellenőrizzék a finanszírozás felhasználásának következetességét és hatékonyságát a várt eredmények tükrében, többek között az e stratégia keretében támogatott célok tekintetében,
   adjanak tanácsokat az egész Unióban felhalmozódott szerteágazó tapasztalatokra támaszkodva, valamint mutatók, hatásvizsgálatok stb. kidolgozása révén; továbbá
   nyújtsanak célzott támogatást olyan helyi kezdeményezéseknek, projekteknek és összetett programoknak, amelyek leginkább megfelelnek a stratégia célkitűzéseinek, és hatékony megoldásokat kínálnak a roma közösségek konkrét problémáira;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak mind olyan, részvételen alapuló nyomon követési és értékelési mechanizmusokat, melyek elősegítik egyrészt a roma közösségek bevonását, másrészt az érdekelt felek kapacitásainak fejlesztését, mind külső szakértelmet, hogy reális és objektív képet kapjanak a különböző intézkedések és eszközök általános sikeréről vagy kudarcáról; kéri továbbá a Bizottságot, hogy készítsen kimutatást a Parlament számára az általa finanszírozott, romákat támogató, 2000 óta indított projektekről, és nyújtson tájékoztatást ezek eredményeiről;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy a strukturális alapok keretében szerezzenek érvényt a „Marginalizált közösségek” elnevezésű horizontális prioritásnak, és vegyenek részt a romák társadalmi integrációjára fordított strukturális alapok helyes végrehajtásán dolgozó EU-roma hálózatban; hangsúlyozza, hogy jelentősen javítani kell a jelenlegi intézkedéseket és nyomon követési és értékelési mechanizmusokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a strukturális alapokból társfinanszírozott, közvetlenül a romákat célzó vagy közvetve a romáknak kedvező projekteket végrehajtó ügynökségeknek és szervezeteknek elszámoltathatóknak kell lenniük, és átlátható módon kell végrehajtaniuk a fellépéseket; továbbmenve, folyamatos költség-haszon elemzést kér a tulajdonképpeni fellépésekre, illetve a működési kiadásokra szánt és fordított pénzeszközökről, különös tekintettel ezek arányára;

55.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy terjesszék ki az uniós finanszírozás hatályát, a fejlesztési célok mellett támogathatóvá téve a jó minőségű közszolgáltatások nyújtását is; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és lehetőleg differenciálni kell a társfinanszírozást annak érdekében, hogy jobban tükrözze a fellépések és a kedvezményezettek sokszínűségét, és így a romákat célzó projekteknél kisebb arányú társfinanszírozást lehessen megkövetelni az érintett tagállamtól, és nagyobb arányút az EU-tól;

56.  hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó uniós politikákat jelentős mértékben össze kell hangolni a szinergiák és e politikák egymást kiegészítő jellegének megerősítése érdekében; a bürokratikus és végrehajtási szabályokat pedig jelentősen egyszerűsíteni kell, és fel kell számolni minden akadályt az egyes alapok között, hogy minden eszköz a lehető legnagyobb mértékű támogatást helyezhesse ki;

57.  hangsúlyozza, hogy a strukturális alapoknak össze kell kapcsolniuk a nemzeti és helyi megközelítéseket, mégpedig úgy, hogy a nemzeti stratégiával párhuzamosan működő és a sajátos igényekre helyi megoldásokat nyújtó programokon keresztül lépnek fel; hangsúlyozza továbbá, hogy szinergiákat kell teremteni a strukturális alapok végrehajtása és a romákra irányuló kormányzati stratégiák között, valamint az Európai Szociális Alap irányító hatóságai és a roma kérdésekkel foglalkozó szakosodott roma egységek vagy koordinációs struktúrák között;

58.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a pályázati eljárások és szabályok egyszerűsítése révén javítsák a helyi önkormányzatok, és a romák integrációjával foglalkozó nem kormányzati szervezetek uniós pénzeszközökhöz való hozzáférését;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy a stratégiába építsen be olyan mechanizmusokat, amelyek támogatják a romák alkalmazását mind az uniós, mind pedig a nemzeti szintű közigazgatásban, és felszólítja a tagállamokat, hogy közigazgatásukban alkalmazzanak roma származású tisztviselőket, különösen azokban az intézményekben, amelyek részt vesznek a romák integrációjára irányuló, uniós és nemzeti finanszírozásban megvalósuló programok tervezésében és végrehajtásában;

60.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok aláírják és ratifikálják az állampolgárságról szóló európai egyezményt, amely egyértelműen megállapítja, hogy az államok állampolgárságra vonatkozó nemzeti jogában nem lehet megkülönböztetést alkalmazni nem, vallás, nemzeti vagy etnikai származás alapján;

61.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza az olyan uniós programok folytatásának szükségességét, mint a megkülönböztetés felszámolását célzó „Progress”, valamint a kapacitásépítésbe való beruházást ösztönző JASMINE, és felszólít az ilyen programok 2013 utáni további fejlesztésére;

62.  üdvözli a 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezései által teremtett lehetőséget, melynek keretében az ERFA előirányzatainak akár 3%-a speciális programokra, illetve a lakóépületek felújítására szánt valamennyi költségvetési előirányzat 2%-a a perifériára szorult közösségek támogatására fordítható; sajnálja, hogy ezidáig egyetlen operatív tervet sem változtattak meg annak érdekében, hogy újra prioritást kapjon a roma népesség lakhatásának ügye; felhívja a tagállamokat, hogy minél előbb és teljes körűen használják ki ezt a strukturális alapok keretén belül kínálkozó új lehetőséget az eredményes társadalmi beilleszkedés kilátásainak javítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy az alapok felhasználásának felgyorsítása érdekében terjesszen elő egyedi cselekvési tervet e rendeletre vonatkozóan, és javasolja a Bizottságnak, hogy készítsen jelentést az alapok felhasználásáról; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy a romák integrációját célzó programok kidolgozása során hatékonyan használják fel az ESZA, az ERFA és az EMVA közötti kölcsönhatásokban rejlő lehetőségeket;

63.  elismeri, hogy a roma közösségeket rendkívül heterogén csoportok alkotják, ennélfogva nem lehet egységes stratégiát követni; ezért javasolja, hogy a tagállamok helyi és regionális hatóságai tegyenek javaslatot e csoportok egyedi (földrajzi, gazdasági, társadalmi, kulturális) jellemzői függvényében eltérő, hatékony integrációs stratégiákra; ajánlja, hogy a Bizottság használja fel azon hatóságok tapasztalatait, amelyek tevékenyen hozzájárultak roma közösségek integrációjához, valamint a romák társadalmi beilleszkedése érdekében bátorítsa a bevált gyakorlatok és sikeres megoldások alkalmazását;

64.  emlékeztet arra, hogy a sikeres integráció legfontosabb előfeltételét a többségi társadalom és a roma közösség közös erőfeszítései képezik; felhívja ezért a tagállamokat, hogy segítsenek a roma lakosság lakhatási és foglalkoztatási helyzetének javításában és javasolja a tagállamoknak, illetve a regionális és helyi hatóságoknak, hogy – az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendelettel összhangban – a perifériára szorult közösségek új lakáshoz juttatását olyan kölcsönös és kétirányú kötelezettségeket tartalmazó szélesebb, összetettebb politikai keretbe vonja be, mint amilyen például a közösségépítés, amely többek között kiterjed a romák részvételére az új létesítmények építésében, valamint közös erőfeszítésekre a gyermekek iskolalátogatásának növelése és a munkanélküliség jelentős csökkentése érdekében; a tagállamok ily módon jelentősen hozzájárulhatnak a rossz lakhatási körülmények között élő marginalizálódott csoportok elhelyezési problémáinak konkrét megoldásához; arra is sürgeti a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok cseréjének ösztönzése érdekében vegyék igénybe az EU-Roma hálózatot;

65.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki „Az európai területi együttműködés” célkitűzés programjai – úgymint a határokon átnyúló együttműködési programok, a transznacionális együttműködési programok és a régióközi együttműködési programok –, valamint az európai területi együttműködési csoportosulás által kínált lehetőségeket;

66.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék és számolják fel azokat az akadályokat, amelyek a roma nők munkaerőpiacra való (újbóli) belépése, valamint önálló vállalkozói tevékenysége előtt állnak, és helyezzenek kellő hangsúlyt a nők szerepére a perifériára került romák társadalmi szerepének erősítésében és a vállalkozások indításában; továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a roma nők vegyenek részt a romák integrációjára irányuló uniós stratégia előkészítésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében;

67.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy horizontális célkitűzésként építsék be a romák integrációjára irányuló európai uniós stratégia valamennyi kiemelt területébe a kapacitásépítést és a roma nők szerepének erősítését;

68.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítását építse be a stratégia célkitűzéseibe, valamint lépjen fel a többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel szemben;

69.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyűjtsenek, elemezzenek és tegyenek közzé megbízható statisztikai adatokat nemek szerinti bontásban, hogy a stratégiát megfelelően lehessen értékelni és naprakésszé lehessen tenni, valamint mérhetőek legyenek a stratégia projektjeinek és fellépéseinek roma nőkre gyakorolt hatásai;

70.  felszólít arra, hogy a stratégiába építsenek be együttműködési, információcserére szolgáló és nyomon követési mechanizmusokat, nemcsak uniós, hanem nemzeti szinten is, együttműködve az Alapjogi Ügynökséggel, az Európa Tanáccsal, más illetékes nemzetközi és európai intézményekkel, nem kormányzati szervezetekkel, a roma közösségekkel és más érdekeltekkel, hogy kezeljék a problémákat és megoldásokat találjanak, valamint biztosítsák, hogy a stratégiát annak felelősei helyesen és teljes körűen hajtják végre mind uniós, mind nemzeti szinten, ezzel biztosítva a stratégia sikerét;

71.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a strukturális alapok irányításában részt vevő testületek adminisztratív kapacitásainak javításához szükséges technikai támogatást, felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy például tréningek szervezése vagy a támogatásigénylések kitöltéséhez nyújtott segítség és magyarázatok révén adjanak tanácsokat és nyújtsanak adminisztratív támogatást annak érdekében, hogy a romák könnyebben tájékozódhassanak a vállalkozásokra és a foglalkoztatásra irányuló európai és nemzeti támogatási programokról, és segítsék őket az ilyen támogatásokra irányuló kérelmek benyújtásában;

72.  felkéri a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia szegénységre és társadalmi beilleszkedésre vonatkozó célkitűzéseinek a nemzeti programokba való átültetésekor fektessenek le konkrét és specifikus célkitűzéseket, illetve részletes és mérhető célokat a romák beilleszkedésére vonatkozóan, valamint kéri, hogy sürgősen tegyenek lépéseket a kitűzött célok elérése érdekében;

73.  úgy véli, hogy a romák helyzetének jövőbeli javulása az oktatás révén biztosítható, és ezért lényeges a roma gyermekek és fiatalok oktatásába való befektetés; hangsúlyozza, hogy az iskoláztatás nemcsak jog, de kötelesség is, és támogatja a roma tanulók iskolai részvételének – többek között családjaik aktív bevonása általi – fokozását célzó tevékenységeket;

74.  úgy véli, hogy a roma kultúra ismeretének Európa-szerte történő terjesztése elősegíti a roma és nem roma emberek közötti kölcsönös megértést Európában, ugyanakkor fellendíti a kultúrák közötti európai párbeszédet;

75.  úgy véli, hogy a roma kisebbségről szóló jövőbeli stratégiának az oktatásra kell összpontosítania, mivel ez a társadalmi integráció előmozdításának legfontosabb eszköze;

76.  úgy véli, hogy a fiatal romák számára olyan támogató mechanizmusokat kell kialakítani, mint az ösztöndíjak és a mentori tevékenység, arra való ösztönözésük érdekében, hogy szakképesítést szerezzenek, majd ezután felsőfokú tanulmányokat is folytassanak, és javítsák képzettségüket;

77.  úgy véli, hogy a roma tanulók legmagasabb színvonalú képzésének biztosítására új típusú ösztöndíjrendszert kell kidolgozni a roma vezetők új generációjának kinevelése érdekében;

78.  úgy véli, hogy jutalmazni kell azon oktatási intézményeket, melyek hátrányos helyzetben lévő tanulóinak sikerül magasabb szintű intézményekbe bekerülniük, vagy a végbizonyítványt megszerző tanulók aránya magasabb az átlagnál, és felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki projekteket e téren;

79.  hangsúlyozza, hogy döntő fontosságú, hogy a tagállamok ösztönözzék a romák lakóhelyük szerinti közösségekbe és kulturális életbe történő integrációját, és biztosítsák ezekben hosszú távú részvételüket és képviseletüket, beleértve a roma közösség érdekében a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás előmozdítására szolgáló intézkedéseket, figyelembe véve a különböző európai roma népcsoportok kulturális örökségét és életmódját; kiemeli, hogy például erőfeszítéseket lehetne tenni a pedagógusoknak nyújtott speciális képzések, a roma tanárok felvételének előmozdítása, a roma családokkal és szervezetekkel folytatott szoros együttműködés erősítése, valamint iskola utáni segítség és ösztöndíjak biztosítása érdekében; megjegyzi, hogy ebbe a folyamatba aktívan be kell vonni a tagállamokban a helyi hatóságokat, és a nonprofit szervezetek körében ösztönözni kell, hogy tevékenységeikbe foglaljanak bele olyan programokat, melyek a romák társadalmi befogadását célozzák;

80.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel a romák társadalomból és oktatásból való kirekesztésének valamennyi formájával szemben, és ösztönözzenek minden olyan fellépést, amely a romák oktatásába való beruházásra irányul;

81.  úgy véli, hogy az önkormányzatoknak felelősséget kell vállalniuk az iskolai rendszerből a kötelező oktatás felső korhatárának elérése előtt kieső diákok újbóli beiskolázásáért; megjegyzi, hogy ehhez az oktatási intézményeknek tájékoztatniuk kell a helyi önkormányzatokat az iskolaelhagyókról;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa azon további kezdeményezéseket, melyek kisgyermekkori oktatási lehetőségeket, illetve ellátást biztosítanak roma gyerekek és fiatalok számára;

83.  úgy véli, hogy óvodákat és/vagy alternatív iskola előtti gondozási és oktatási intézményeket kell létesíteni azokban a közösségekben, ahol ilyenek nem léteznek, továbbá helyhiány esetén bővíteni kell őket;

84.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek hatékonynak bizonyultak a szegregáció bármely formájának megelőzése terén, és amelyek előnyben részesítik a roma családok részvételével zajló, az oktatásban való eredményességet előmozdító, inkluzív projekteket;

85.  aggodalmát fejezi ki a roma népesség körében tapasztalható nagyfokú írástudatlanság miatt és lényegesnek tekinti, hogy olyan programokat tervezzenek és dolgozzanak ki, amelyek biztosítják a roma lányok és nők minőségi alap-, közép- és felsőfokú oktatását, beleértve az alap- és a középfokú oktatás közötti átmenetet megkönnyítő stratégiákat, melyek az egész folyamat során előmozdítják a roma kulturális örökség, történelem és értékek megértését mind a romák, mind a nem romák körében;

86.  hangsúlyozza, hogy a gyér iskolai jelenlét és a magas hiányzási arány, illetve az alacsony iskolai teljesítmény azt is jelezheti, hogy a tanulók és szüleik nincsenek mindig tisztában az oktatás fontosságával; más releváns tényezők magukban foglalhatják az elégtelen forrásokat, az egészségügyi problémákat, a helyi minőségi oktatás hiányát vagy az iskolába való eljutáshoz szükséges, elérhető eszközök hiányát, a rossz lakhatási körülményeket és ruházatot, mely lehetetlenné teszi az iskolai jelenlétet, a nem befogadó iskolai légkört és a szegregált iskolákat, melyek nem képesek megfelelő felkészítést biztosítani a munkaerő-piaci versenyképesség eléréséhez; ezért hangsúlyozza a roma tanulók iskolai részvételét előmozdító fellépések, valamint az oktatási kérdésekről e tanulók szüleivel, a roma közösséggel és valamennyi érdekelt féllel folytatott folyamatos és rendszeres párbeszéd fontosságát;

87.  hangsúlyozza, hogy a tömegsport és az élsport jelentős szerepet játszhat a roma nemzetiségű lakosság befogadását biztosító folyamatban;

88.  támogatja az olyan tanári képzési programok ösztönzését, melyek erősítik a tanárok képességeit a roma háttérrel rendelkező gyermekekkel és fiatalokkal, valamint szüleikkel való foglalkozás terén, és támogatja roma közvetítők alkalmazását, különösen az általános iskolákban, ami egy lehetséges módja annak, hogy előmozdítsák a roma gyermekek rendszeres iskolába járását;

89.  javasolja, hogy fogadjanak el különböző, az oktatásba történő integrációt célzó megközelítéseket mind a letelepedni kívánó roma családokból származó gyermekek részére – nyomon követve például a gyermekek rendszeres iskolába járását –, mind a nomád életmódjukat folytatni kívánó családokból származó gyermekek részére, például a roma táborokon belül az iskolai jelenlétet elősegítő intézkedések által;

90.  hangsúlyozza a mobilitás, az egész életen át tartó tanulás, a szakképzési és a továbbképzési programok fontosságát a roma közösségekhez tartozó fiatalok és felnőttek társadalmi integrációjának biztosítása és a munkaerőpiacra való belépési lehetőségeik fokozása szempontjából;

91.  úgy véli, hogy ki kell terjeszteni a munkahelyi továbbképzési rendszereket, hogy azok révén lehetővé váljék a szükséges képesítések és képességek megszerzésének nagyarányú biztosítása;

92.  úgy véli, hogy össze kell hangolni a képzési kínálatot a munkaerő-piaci kereslettel, ezért a várható munkaerő-kereslettel kapcsolatos középtávú nemzeti és regionális előrejelzések készítésére szólít fel;

93.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki és működtessen az uniós intézmények, a tagállamok és a roma vezetők bevonásával közös nyomon követési rendszereket a tagállamokban megvalósított programok és projektek vonatkozásában;

94.  a roma kultúrát az európai kulturális mozaik szerves részének tekinti; kiemeli, hogy a roma népesség és életvitelük megértésének kulcsfontosságú eszköze a többi európai lakos tájékozottságának növelése a roma örökségről, hagyományokról és nyelvről, valamint a kortárs roma kultúráról; határozottan támogatja kreatív tevékenységeik ösztönzését és megőrzését, mint a kultúrák közti párbeszéd kulcsfontosságú elemét;

95.  véleménye szerint a romáknak törekedniük kellene arra, hogy megismerjék azon népek szokásait és kultúráját, akikkel együtt élnek, ezáltal elősegítve saját integrálódásukat azokon a helyeken, ahol élnek;

96.  úgy véli, hogy a romák és nem romák bevonásával tartott önkéntes és sporttevékenységek ösztönzése fontos a nagyobb mértékű társadalmi befogadás előmozdítása érdekében;

97.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze a bevált gyakorlatokat és pozitív modelleket, a már végrehajtott programokkal kapcsolatos tapasztalatokat és romák által indított kezdeményezéseket a nem roma közösségek romákról alkotott képének, illetve a romák e közösségeken belüli megítélésének javítása, valamint a roma közösségek uniós, tagállami és helyi programokban való aktív részvételének és e programokkal való kreatív együttműködésének erősítése érdekében;

98.  felhív a roma lakosság foglalkoztatásának, oktatásának és kultúrájának előmozdításához jelenleg rendelkezésre álló európai uniós források valamennyi kormányzati szinten történő hatékonyabb felismerésére és felhasználására;

99.  javasolja, hogy a roma kisebbségre vonatkozó jövőbeli uniós szakpolitikák olyan, differenciált megközelítésen alapuljanak, amely figyelembe veszi a tagállamok sajátosságait és a bevont közösségek különleges természetét;

100.  felhívja a figyelmet arra, hogy szigorúbban kell ellenőrizni az európai alapok romák integrációja céljából való felhasználását;

101.  úgy véli, hogy hasznos volna, ha a romák integrációja terén jó eredményeket felmutató tagállamok és azok a tagállamok, amelyek ezt még mindig nem oldották meg, kicserélnék tapasztalataikat és helyes gyakorlataikat;

102.  elismeri, hogy a bonyolult papírmunka akadályt jelenthet a projektszervezők számára; hangsúlyozza, hogy hatékonyabban kell munkálkodni kell az odaítélési eljárások egyszerűsítésén; felhívja a figyelmet arra, hogy az európai alapok e téren kihasználatlanok maradtak;

103.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2006.2.23., 129. o.
(2) HL C 298. E, 2006.12.8., 283. o.
(3) HL C 282. E, 2008.11.6., 428. o.
(4) HL C 68. E, 2009.3.21., 31. o.
(5) HL C 294. E, 2009.12.3., 54. o.
(6) HL C 87. E, 2010.4.1., 60. o.
(7) HL C 4. E, 2011.1.7., 7. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0312.
(9) HL L 281., 1995. 11. 23., 31. o.
(10) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(11) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(12) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(13) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(14) HL L 132., 2010.5.29., 1. o.
(15) IP/10/1097.
(16) 2010. december 21-I MEMO/10/701.
(17) 2009. évi jelentés a rasszizmussal és idegengyűlölettel kapcsolatos helyzetről az EU tagállamaiban; Az Európai Unió felmérése a kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről, Középpontban az adatok: A romák 2009-ben; Az EU más tagállamaiba utazó és ott letelepedő uniós romák helyzet; A romák és vándorlók lakhatási körülményei az Európai Unióban: Összehasonlító elemzés
(18) CM(2010)133.
(19) MEMO/10/502.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat