Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2908(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0594/2011

Viták :

PV 17/11/2011 - 11.1
CRE 17/11/2011 - 11.1

Szavazatok :

PV 17/11/2011 - 12.1

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0517

Elfogadott szövegek
PDF 102kWORD 68k
2011. november 17., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Irán - az emberi jogok megsértésének legutóbbi esetei
P7_TA(2011)0517B7-0594, 0596, 0598, 0599, 0601, 0604 és 0606/2011

Az Európai Parlament 2011. november 17-i állásfoglalása az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban

Az Európai Parlament ,

–  tekintettel az Iránról, nevezetesen az emberi jogok kérdéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint különösen a 2010. szeptember 7-én és 2011. január 20-án elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízott megbízatásának létrehozásáról szóló 16/9. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010. februári egyetemes időszakos felülvizsgálatát követően megállapított 123 ajánlásra,

–  tekintettel arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának elnöke 2011. június 17-én kinevezte Ahmed Sahídot az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, valamint tekintettel a különmegbízott által 2011. szeptember 23-án az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésére benyújtott, az iráni emberi jogi helyzetről szóló időközi jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára által 2011. szeptember 15-én az ENSZ Közgyűlésének 66. ülésére benyújtott, az Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzetről szóló jelentésére,

–  tekintettel az irányi emberi jogi dokumentációs központ 2011. június 10-i jelentésére, mely szerint az iráni börtönhatóságok a kínzás egyik módjaként az erőszakos közösülést alkalmazzák,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által 2011. szeptember 15-én és 26-án tett nyilatkozatokra Naszrín Szotúdeh emberi jogi ügyvéd bebörtönzéséről és hat független filmkészítő letartóztatásáról, valamint a 2011. október 18-án tett nyilatkozatra a Dzsafar Panahi filmrendező és Marzieh Vafamehr színésznő ellen hozott ítéletekről,

–  tekintettel az Unió korlátozó intézkedéseinek az Iránban zajló súlyos emberi jogi jogsértések következtében történő 2011. október 10-i fokozására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyek mindegyikét aláírta Irán is,

–  tekintettel az Iráni Iszlám Köztársaság alkotmányára, nevezetesen annak a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallásgyakorlás szabadságáról, valamint a megvádoltak és fogvatartottak alapvető jogairól szóló 23–27. és 32–35. cikkeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Iránban jelenleg tapasztalható emberi jogi helyzetet az alapvető jogok szisztematikus és folyamatos megsértése jellemzi; mivel az emberi jogi jogvédők (különösen a nők, a gyermekek és a kisebbségek jogaiért harcoló aktivisták), az újságírók, a bloggerek, a művészek, a diákvezetők, az ügyvédek, valamint a szakszervezeti és környezetvédelmi aktivisták továbbra is nagy nyomás alatt élnek, és a letartóztatás folyamatos veszélyével kell szembenézniük;

B.  mivel a legsürgetőbb problémák a következők: az igazságszolgáltatás terén felhalmozódott hiányosságok, a kínzás fogalmát kimerítő gyakorlatok, a fogva tartottakkal szembeni kegyetlen és megalázó bánásmód, ideértve az erőszakos közösülést is, a nőkkel szembeni egyenlőtlen bánásmód, a vallási és etnikai kisebbségek üldözése, valamint a polgári és politikai jogok hiánya, különösen az emberi jogi jogvédők, az ügyvédek és a civil társadalmi szereplők zaklatása és megfélemlítése;

C.  mivel a 2011 első felében lezajlott a kivégzések aránya alapján a világon Iránban a legmagasabb az egy főre jutó halálbüntetések száma, ami szemben áll a halálbüntetés eltörlése felé mutató világtendenciával;

D.  mivel annak ellenére, hogy Irán aláírta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és hivatalosan betiltotta a 18 év alattiak kivégzését, számos forrás szerint több fiatalkorú elkövetőt végez ki, mint bármely másik ország;

E.  mivel az iráni hatóságok eddig nem teljesítették az ENSZ keretében vállalt kötelezettségeiket, és nem voltak hajlandóak együttműködni a különmegbízottal; mivel az időközi jelentés „szisztematikus jogsértésekről” és a visszaélések gyakoriságának emelkedésérõl beszél, riasztónak tartja a kisebb bűncselekmények esetén megfelelő eljárás nélkül alkalmazott halálbüntetések növekvő számát, és megállapítja, hogy 2011-ben eddig legalább 200 hivatalos, Meshed kelet-iráni városban pedig 146 titkos kivégzést végeztek; mivel 2010-ben több mint 300 embert végeztek ki titokban Iránban;

F.  mivel a fogva tartott vagy bírói eljárás alatt álló irániak rokonait is letartóztatják, kihallgatják és zaklatják, Iránon kívül és az Unióban is; mivel több ezer iráni menekült el az országból és talált menedékre a szomszédos országokban;

G.  mivel Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki vezetőket 2011. február 14-e óta illegálisan házi őrizetben és önkényesen börtönben tartják; mivel e vezetőket – politikailag aktív házastársaikkal együtt – hosszabb-rövidebb időre erőszakkal ismeretlen helyre hurcolták, és lehetetlenné tették, hogy kapcsolatba lépjenek barátaikkal és családjukkal, valamint súlyos kínzásnak vetették őket alá;

H.  mivel 2011 februárjában és márciusában több száz főt tartóztattak le és legalább hárman meghaltak, amikor tüntetők ezrei vonultak az utcákra a szomszédos arab országok demokratikus mozgalmait támogatva, valamint Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi ellenzéki vezetők fogva tartása ellen tiltakozva;

I.  mivel 2011 áprilisában a biztonsági erők a délnyugati Huzisztán tartományban több tucat – főként arab származású – tüntetőt öltek meg és tartóztattak le, és mivel Nyugat-Azerbajdzsán tartományban az Urmia-tó kiszáradása elleni környezetvédelmi tüntetésen több tucat embert tartóztattak le, sokan pedig megsérültek;

J.  mivel a vallási kisebbségekre, legfőképpen a bahá'i hitűekre, a más hitre áttérőkre és a szakadár síita tudósokra gyakorolt nyomás egyre nő; mivel annak ellenére, hogy bahá'i hitűek alkotják a legnagyobb nem muzulmán vallási kisebbséget, jelentős mértékű megkülönböztetésnek vannak kitéve – például megtagadják tőlük az oktatáshoz való hozzáférést –, és mivel hét bebörtönzött vezetőjük ellen jogi eljárás folyik, és a közösség több mint 100 tagja van fogságban; mivel bizonyos értesülések szerint 2011 első felében legalább 207 keresztényt tartóztattak le; mivel a szunnita muzulmánok ellen továbbra is jogi és gyakorlati értelemben is megkülönböztetés folyik, és nem élhetnek teljes körűen a szabad vallásgyakorlás jogával; mivel az állam által is támogatott rágalomhadjárat folyik a síita Nematulláhi Szufi rend ellen, amely hadjárat keretében a miszticizmus valamennyi formáját sátánizmusként írják le, és üldözik a híveit, aminek a legkirívóbb példája a 2011. szeptemberi fegyveres támadás Kavarban, melyben egy ember meghalt és számosan súlyosan megsebesültek;

K.  mivel számos, az iszlámról áttért személyt letartóztattak, és mivel a büntető törvénykönyv tervezetének 225. cikke a halálbüntetés kötelezővé tételét kívánja bevezetni az elítélt, hitüket elhagyó férfiak esetében; mivel Júszef Nadarháni protestáns lelkészt hitének elhagyásáért továbbra is kivégzés fenyegeti;

L.  mivel az Iráni Forradalmi Gárda, a titkosszolgálatok és a Baszidzs milícia a súlyos és brutális elnyomás aktív szereplői Iránban;

M.  mivel a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjait zaklatás, üldözés, kegyetlen bánásmód, sőt halálbüntetés fenyegeti; mivel szexuális irányultságuk alapján megkülönböztetésnek vannak kitéve – például ami a foglalkoztatást, a lakhatást, az oktatást és az egészségügyi ellátást illeti –, továbbá társadalmi kirekesztés áldozatai;

N.  mivel az ismert diákaktivistákra, Bahareh Hedájatra, Mahdieh Golroora és Madzsíd Tavakkolira kiszabott börtönbüntetést „a rendszer elleni propaganda” folytatásának vádjával hat-hat hónappal meghosszabbították; mivel 2011. szeptember 15-én Szomajeh Tohidlu politikai aktivista és doktorandusz az Evin börtönben letöltött egyéves büntetését követően 50 korbácsütést kapott; mivel Szomajeh Tohidlu addigra már letöltötte hetvennapos börtönbüntetését; mivel a bebörtönzést és az 50 korbácsütést is blogolásért és egyéb internetes tevékenységért szabták ki rá; mivel 2011. október 9-én Pajman Aref diákaktivista a börtönből való szabadon bocsátása előtt 74 korbácsütést kapott az iráni elnök megsértésének vádjával;

O.  mivel a neves iráni filmrendezőt, Dzsafar Panahit hat év börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon is megerősítettek; mivel a neves színésznőt, Marzieh Vafamehrt egy év börtönre és 90 korbácsütésre ítélték, miután részt vett egy olyan film forgatásán, amely az Iránban dolgozó művészek nehéz körülményeit mutatja be; mivel 2011. szeptember 17-én az iráni hatóságok letartóztatták Mohszen Sahrnazdar, Hádi Afarideh, Katajún Sahabi, Nászer Szafarian, Sahnam Bazdar és Modzstaba Mir Tahmaszeb független dokumentumfilm-készítőket, miután megvádolták őket azzal, hogy a BBC perzsa adásának dolgoznak és a nevükben kémtevékenységet folytatnak;

P.  mivel 2009 óta több tucat ügyvédet tartóztattak le hivatásuk gyakorlása miatt, köztük Naszrín Szotúdehet, Mohammad Szeifzádehet, Hutan Kiant és Abdolfattah Szoltánit; mivel a Nobel-díjas Sirin Ebadit ténylegesen száműzetésbe kényszerítették, miután a hatóságok bezáratták az általa vezetett Emberi Jogi Jogvédők Központját, és mivel a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek védelmét vállaló ügyvédek fokozott személyes kockázatnak vannak kitéve;

Q.  mivel az iráni hatóságok bejelentették, hogy dolgoznak a nyílt, globális internettel párhuzamos és esetlegesen annak helyébe lépő internet létrehozásán, amely megfelel az iszlám elveinek, és amelyet „halal” hálózatnak neveznek; mivel a „halal internet” lehetővé tenné az iráni hatóságok számára az internetforgalom és az internetes tartalmak 100%-ának ellenőrzését, ami súlyosan sértené a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint korlátozná az információs és kommunikációs hálózatokhoz való hozzáférést;

R.  mivel számos beszámoló szerint uniós (székhelyű) vállalatok műszaki segítséget nyújtanak és egyedi technológiákat biztosítanak az iráni hatóságok számára, amelyeket az emberi jogi jogvédők és aktivisták (online) nyomon követésére és visszakeresésére használnak fel, és amelyek eszközként szolgálnak az emberi jogi jogsértésekhez;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet folyamatos romlása, a politikai foglyok számának emelkedése, a – fiatalkorúak esetében is alkalmazott – kivégzések folyamatosan nagy száma, a széles körben elterjedt kínzások, a tisztességtelen bírósági eljárások, az óvadékként kért hatalmas összegek, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és lelkiismereti szabadságot és az oktatás és a szabad mozgás jogát érintő súlyos korlátozások miatt;

2.  tiszteletét fejezi ki mindazon irániak bátorsága iránt, akik az alapvető szabadságok, az emberi jogok és a demokratikus elvek védelméért harcolnak, és akik elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban kívánnak élni;

3.  határozottan elítéli a halálbüntetés iráni alkalmazását, és kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ Közgyűlése 62/149. és 63/138. számú határozatainak megfelelően vezessenek be a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot a halálbüntetés eltörléséig;

4.  felszólít az iráni büntető törvénykönyv módosítására a testi fenyítés igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok általi kiszabásának megtiltása érdekében; emlékeztet arra, hogy a – kínzással felérő – testi fenyítés alkalmazása összeegyeztethetetlen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkével; határozottan elítéli Szomajeh Tohidlu és Pajman Aref diákaktivisták megkorbácsolását;

5.  készen áll arra, hogy további szankciókat támogasson az emberi jogi jogsértésekért felelős személyeket érintően; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsában állandó tagsággal rendelkező tagállamokat, hogy vessék fel egy arra irányuló vizsgálat megindítását, hogy az iráni hatóságok által elkövetett bűnök emberiség elleni bűnöknek tekinthetőek-e;

6.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy engedjék szabadon az összes politikai foglyot, köztük Mir Hosszein Múszavi és Mehdi Karrúbi politikai vezetőket, Naszrín Szotúdeh és Abdolfattáh Szoltáni emberi jogi ügyvédeket, Bahareh Hedájat, Abdollah Momeni, Mahdieh Golroo és Madzsíd Tavakkoli diákaktivistákat, Abdolreza Tadzsik újságírót, valamint Júszef Nadarháni lelkészt, Dzsafar Panahi és Mohammad Raszulov filmkészítőket és az ENSZ iráni emberi jogi helyzetért felelős különmegbízottja, Ahmed Sahíd által készített jelentésben szereplő valamennyi további személyt;

7.  mélyen elítéli a bírósági eljárás tisztességességének és átláthatóságának, valamint az eljárásokban részt vevők szakmai képzésének hiányát, és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és nyílt eljárást;

8.  sürgeti az iráni kormányt, hogy haladéktalanul tegye lehetővé az ENSZ által kinevezett különmegbízott, Ahmed Sahíd számára az Iránba való belépést a jelenlegi iráni emberi jogi válság kezelése érdekében; megállapítja, hogy az, hogy a kormány egyáltalán nem működik együtt a különmegbízottal, és folyamatosan megtagadja tőle az országba való belépést, arra utal, hogy nem áll szándékában lényegi lépéseket tenni az emberi jogi helyzet javítása érdekében;

9.  felhívja az iráni hatóságokat annak kinyilvánítására, hogy teljes mértékben elkötelezettek az iráni emberi jogi helyzet javítása érdekében a nemzetközi közösséggel való együttműködés iránt, és felhívja az iráni kormányt, hogy teljesítse valamennyi – mind a nemzetközi jogból, mind az általa aláírt nemzetközi egyezményekből fakadó – kötelezettségét; hangsúlyozza a szabad és tisztességes választások fontosságát;

10.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az iráni művészeti közösség fogva tartott tagjait, és vessen véget e közösség – bebörtönzések vagy a zaklatás más formái általi – üldözésének; megállapítja, hogy az ilyen bánásmód összeegyeztethetetlen azon nemzetközi emberi jogi elvekkel, amelyeket Irán szabad elhatározásából vállalt; rámutat, hogy a művészi formában vagy írásban történő véleménynyilvánítás szabadságát a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke tartalmazza, amelyet Irán is aláírt;

11.  felszólítja Iránt, hogy tegyen lépéseket a lelkiismereti és vallásszabadság teljes tiszteletben tartásának biztosítására, többek között annak szavatolása révén, hogy a jogszabályok és a gyakorlat teljes mértékben megfelelnek a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének, és rámutat, hogy ehhez az is szükséges, hogy mindenkinek feltételek nélkül és teljes mértékben joga legyen saját választása szerint más hitre térni;

12.  felszólítja Iránt, hogy tegyen azonnali lépéseket annak biztosítására, hogy a bahá'i közösség minden tekintetben védve legyen a diszkriminációval szemben, hogy az őket érő jogsértéseket haladéktalanul kivizsgálják, hogy e jogsértések felelősei ellen eljárás induljon, és hogy a közösség tagjai számára biztosított legyen a hatékony jogorvoslat;

13.  elítéli Iránt a BBC perzsa adása és a Deutsche Welle – Hotbird és Eutelsat W3A műholdakról érkező – televíziós jeleinek illegális zavarása miatt, és felhívja az Eutelsatot, hogy mindaddig ne nyújtson szolgáltatásokat az iráni állami televízióállomások számára, amíg Irán az Eutelsat szolgáltatásait független televízióadások blokkolására használja;

14.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy (európai) cenzúrázási, szűrési és felügyeleti technológiákat alkalmaznak a kommunikációs és információáramlás ellenőrzésére és cenzúrázására, illetve a polgárok, különösen az emberi jogi jogvédők felkutatására, amint az a közelmúltban a Creativity Software esetében történt; felhívja az európai vállalatokat, hogy gyakorolják a társadalmi felelősségvállalást azzal, hogy nem látják el Iránt olyan javakkal, technológiákkal és szolgáltatásokkal, amelyek veszélyeztethetik az iráni polgárok polgári és politikai jogait;

15.  hangsúlyozza, hogy az információhoz és a kommunikációs eszközökhöz való szabad hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (internetszabadság) egyetemes jogok, és nélkülözhetetlenek a demokráciához és a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság biztosításához, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. május 6-án kinyilvánította;

16.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül vagy módosítsák mindazon jogszabályokat, amelyek előírják vagy előidézhetik az emberek szexuális irányultsága vagy nemi identitása alapján történő megkülönböztetését, üldözését és büntetését, valamint hogy biztosítsák minden olyan ember haladéktalan és feltételek nélküli szabadon bocsátását, akit kizárólag kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységeik vagy szexuális irányultságuk miatt tartanak fogva;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy – például a „Menedékváros” kezdeményezés révén – nyújtsanak biztonságos menedéket a hazájukból elmenekült iráni polgárok számára;

18.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy fogadják el a békés tiltakozást, és kezeljék az iráni lakosság előtt álló számos problémát; különös aggodalmának ad hangot az Urmia-tó régiójában fenyegető ökológiai katasztrófa miatt, és határozott kormányzati fellépésre szólít fel a régió ökológiai helyzetének stabilizálása érdekében, amelytől több millió iráni sorsa függ;

19.  felhívja az EU képviselőit, valamint a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ösztönözzék az iráni hatóságokat az emberi jogi párbeszédben való újbóli részvételre;

20.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy kezelje központi kérdésként az iráni börtönökben lévő uniós polgárokat, és tegyen meg minden lehetőt jólétük és szabadon engedésük biztosítása érdekében;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a legfőbb vezető hivatalának, az iráni Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint Irán kormányának és parlamentjének.

Utolsó frissítés: 2013. május 3.Jogi nyilatkozat