Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A közös agrárpolitika jövője 2013 után” című 2010. július 8-i(1), az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i(2), „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című 2011. június 23-i(3), valamint a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló 2011. július 5-i(4) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című bizottsági közleményre (COM(2009)0591) és az ahhoz csatolt különböző munkadokumentumokra, valamint a „Tisztességes jövedelem a gazdák számára: hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című 2010. szeptember 7-i(5) és a mezőgazdasági bemeneti ellátási láncról szóló 2012. január 19-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelvre(7),

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum létrehozásáról szóló 2010. július 30-i bizottsági határozatra(8),

–  tekintettel az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport 2009. március 17-i záró ajánlásaira, valamint az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló 2010. március 29-i következtetésekre,

–  tekintettel az Eurostat mezőgazdasági termelőeszközök (inputköltségek) és a mezőgazdasági termékek (outputárak) árindexeire vonatkozó adatokra(9),

–  tekintettel az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak erőfölénnyel való visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslatáról szóló 2008. február 19-i nyilatkozatára(10) és az európai élelmiszerárakról szóló 2009. március 26-i(11) állásfoglalására,

–  tekintettel a Közös Kutatóközpont „Kis ráfordítást igénylő gazdálkodási rendszerek: lehetőség a fenntartható mezőgazdaság kialakítására” című 2008. évi jelentésére(12),

–  tekintettel az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó „Az agráripar és az élelemhez való jog” című jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc Európában” című bizottsági közlemény (COM(2009)0591) jelentős egyensúlyhiányt tárt fel az alkupozíciók terén, amely tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokban, így késedelmes kifizetésekben, egyoldalú szerződésmódosításokban, tisztességtelen szerződéses feltételekben, a piachoz való korlátozott hozzáférésben, az árképzésre vonatkozó tájékoztatás hiányában, a haszonkulcsok élelmiszerláncon belüli egyenlőtlen elosztásában, a beszállítók vagy a vevők részéről a piaci fölénnyel való visszaélésben, így többek között kartellekben és a viszonteladási ár kikötésében és beszerzési szövetségekben nyilvánul meg;

B.  mivel a nagyméretű kiskereskedelmi láncok Európai Unión belüli koncentrációjának szintje negatívan hat a termelőkre és más beszállítókra, mivel a szerződő felek közötti erőviszonyok egyenlőtlenségének fokozódásához vezet; mivel a mezőgazdasági termelők és feldolgozók alkupozíciója az árszintekkel szemben folyamatosan gyengül az értéklánc egészében, a termeléstől a feldolgozáson át a végső fogyasztókig; mivel a túlzott koncentráció következményeképpen szűkül a termékskála, pusztul a kulturális örökség, egyre kevesebb a kiskereskedelmi üzlet és a munkalehetőség, és nehezebbé válik a megélhetés;

C.  mivel a gazdák jövedelmi helyzete tovább romlik, és a fogyasztók által a termékekért fizetett ár nem tükröződik a gazdáknak az előállításukért fizetett árban, ami rontja a gazdák beruházási és innovációs képességét, és sokakat közülük arra késztethet, hogy hagyjon fel a gazdálkodással;

D.  mivel az alkupozíció romlása, a termelési költségek növekedése és az, hogy e költségeket lehetetlen visszanyerni az élelmiszer-elosztási láncban, veszélyeztetheti a mezőgazdasági üzemek fennmaradását, ezáltal esetlegesen gyengíti a tagállamok hosszú távú termelési potenciálját és fokozza a külső piacoktól való függésüket;

E.  mivel a kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok nem csupán az élelmiszer-ellátási lánc működését tennék hatékonyabbá, hanem a versenyképesség javulása révén is előnyt jelentenének a gazdák, végső soron pedig a fogyasztók számára is;

F.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, valamint fokozták a mezőgazdasági üzemek jövedelmének és a gazdák hosszú távú beruházásainak bizonytalanságát;

G.  mivel még a fogyasztóknak sem kedveznek az abból adódó alacsony termelői árak, hogy fokozatosan romlik a mezőgazdasági termelők alkupozíciója az élelmiszerláncban, különösen, mivel a minőségi előírásokat, a munkajogi követelményeket és a környezetvédelmi és állatjóléti normákat – melyeket az európai gazdáknak be kell tartaniuk – gyakran nem alkalmazzák ugyanolyan szigorúan az importált mezőgazdasági termékekre;

H.  mivel a versenyhatóságok több tagállamban is úgy találták, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli egyenlőtlenségek az alábbi négy fő területen különösen kényes kérdést jelentenek: a szerződési feltételek egyoldalú meghatározása; az árkedvezmények gyakorlata; a szankciók; valamint a fizetési feltételek;

1.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-elosztási láncban tapasztalható egyensúlyhiányból adódó problémáknak világos európai dimenziójuk van, amelyre egyedi európai megoldást kell találni, mivel az agrár-élelmiszeripari lánc stratégiai fontosságú az Európai Unióban; rámutat, hogy az élelmiszer-elosztási lánc, a mezőgazdaság, az agrár-élelmiszeripar és az élelmiszer-elosztás az Unióban az összes foglalkoztatott 7%-át teszi ki, és évi 1400 milliárd euróra rúg, ami nagyobb összeg, mint amennyit bármely uniós gyártó ágazat képvisel, és hogy a 25 tagú EU-ban az élelmiszer-ellátási láncból származó hozzáadott mezőgazdasági érték az 1995-ös 31%-ról 2005-ben 24%-ra csökkent;

2.  felhívja a figyelmet az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum, különösen a vállalkozások közötti kapcsolatokkal foglalkozó platformjának folyamatban lévő munkájára; kéri, hogy az Európai Parlamentet hivatalosan és rendszeresen tájékoztassák a munka előrehaladásáról és a meghozott döntésekről;

3.  támogatja az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum vállalkozások közötti szerződéses gyakorlatokkal foglalkozó szakértői platformjának – különösen a nyilvánvalóan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok adatokon és konkrét példákon alapuló meghatározását, felsorolását és értékelését célzó – értékes munkáját; szorgalmazza a felek között e kérdéskörben a párbeszédre irányuló kezdeményezések erőteljes támogatását; üdvözli, hogy az érdekeltek megállapodtak a bevált gyakorlatokra vonatkozó, a 2011. november 29-i magas szintű fórumon ismertetett elveket illetően, és sürgeti őket a végrehajtási intézkedések meghozatalára;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy, amennyiben szükséges, tegyen javaslatot egy – a piacok megfelelő működését nem torzító – szilárd uniós jogszabályra az élelmiszer-ipari termékek termelői, beszállítói és forgalmazói közötti kapcsolatok méltányosabbá és átláthatóbbá tétele érdekében, valamint biztosítsa a már érvényben lévő szabályok megfelelő végrehajtását, tekintettel többek között arra, hogy az Eurostat mezőgazdasági bevételekről közölt legfrissebb adatai szerint a mezőgazdasági üzemek jövedelme 2009 óta uniós szinten 11,6%-kal esett vissza, miközben az uniós gazdák ráfordítási költségei 2000 és 2010 között összességében átlagosan közel 40%-kal emelkedtek;

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tűzzék napirendre a haszonkulcsok igazságtalan megoszlásának problémáját az élelmiszerláncban, különös tekintettel a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelmére; elismeri, hogy a fenntartható termelési rendszerek ösztönzése érdekében a gazdálkodók e téren történő beruházásait és elkötelezettségüket kompenzálni kell; hangsúlyozza, hogy az erők ütköztetése helyett együttműködési kapcsolatokat kell kialakítani;

6 emlékeztet, hogy az agrárpolitikának lehetővé kell tennie a kis és közepes méretű gazdaságok – beleértve a családi gazdaságokat is – számára, hogy méltányos jövedelemhez jussanak, minőségileg és mennyiségében megfelelő, a fogyasztók számára elérhető árú élelmiszert állítsanak elő, munkahelyeket teremtsenek, ösztönözzék a vidék fejlődését és biztosítsák a környezet védelmét, valamint a fenntarthatóságot;

7.  ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tevékeny szerepet kell vállalniuk az élelmiszerlánc szereplőinek megfelelő részvétele mellett működő konzultációs fórumok létrehozásában és a meglévő fórumok támogatásában, a párbeszéd elősegítése és iránymutatások megállapítása érdekében, hogy méltányosabb és kiegyensúlyozottabb viszonyok alakuljanak ki; emlékeztet arra, hogy az ilyen hivatalos konzultációk hozzájárulnak a termelők és a beszállítók védelméhez és az elosztási ágazat megtorló intézkedéseinek megakadályozásához;

8.  kéri a nemzeti és az európai versenyhatóságokat, valamint a termelésben és a kereskedelemben érintett egyéb szabályozó hatóságokat, hogy lépjenek fel az erőfölényükkel visszaélő olyan nagy- és kiskereskedők felvásárlói gyakorlataival szemben, akik a gazdákat rendre szélsőségesen egyenlőtlen alkupozícióba kényszerítik;

9.  a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló állásfoglalásában a Bizottság által saját magára ruházott hatáskörökkel összhangban nyomatékosan felhív a visszaélésszerű és tisztességtelen gyakorlatok egyértelmű, szigorú és objektív fogalommeghatározására, ideértve a fogalmak szűkebb meghatározását és pontosabb körülhatárolását, hogy azok külön szabályozás, felügyelet és objektív szankciók tárgyát képezhessék;

10.  felhívja a figyelmet az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felsorolt, a termelők által az élelmiszer-ellátási lánc működésével összefüggésben aggályosnak tartott gyakorlatokra:

11.  kéri, hogy hozzanak létre keretet e gyakorlatok eredményes ellenőrzésére az ágazat teljes körű vizsgálata révén, igazgatási vagy igazságszolgáltatási eszközök segítségével, majd ezt követően alakítsanak ki olyan értékelési és nyomon követési rendszert, melyet a tagállamok működtetnek és a Bizottság ellenőriz, és amely hatékonyan és kellő időben alkalmazott, visszatartó erejű szankciókat tartalmaz;

12.  a szerződéses feltételekre és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra tekintettel kéri olyan hatékonyabb eszközök bevezetését, amelyekkel – figyelembe véve a késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv rendelkezéseit – biztosítható a fizetési határidők betartása, valamint kéri, hogy vezessenek be új eszközöket a szállítás ideje és a kifizetés beszállítóhoz való tényleges beérkezésének időpontja közötti időtartam hosszának európai szintű minimalizálása és harmonizálása érdekében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy sürgős megoldásokra van szükség a rövid ideig eltartható áruk termelői által tapasztalt konkrét problémák rendezése céljából, akik komoly likviditási nehézségekkel küzdenek;

13.  tudomásul veszi a Bizottságnak a KAP reformjáról szóló javaslattervezetében szereplő intézkedéseket, melyek a gazdálkodók élelmiszer-ellátási láncbeli pozíciójának erősítését célozzák a termelői szervezetek és az ágazati szervezetek támogatásával és a termelők és fogyasztók közötti rövid élelmiszer-ellátási láncok előmozdításával; meggyőződése, hogy a gazdák pozíciójának a fokozottabb belső szervezettség és a szakszerűbb megközelítés révén történő erősítése hozzájárul annak biztosításához, hogy méltányosabb részt szerezzenek a hozzáadott értékből;

14.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó ajánlását, hogy a tagállamok működjenek együtt a szerződéses gyakorlatok bejelentésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréje terén, valamint üdvözli, hogy szabványszerződéseket dolgoznak ki;

15.  kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább az európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, és dolgozzon ki felhasználóbarát, átlátható és többnyelvű felületet, amely lehetővé teszi a fogyasztók és az érdekelt felek számára az alapvető élelmiszerek árának összehasonlítását az élelmiszer-ellátási lánc minden szintjén az egyes tagállamokon belül és a tagállamok között is, és amely figyelembe veszi az eltérő megélhetési költségeket az egyes tagállamokban;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy pontosítsa a mezőgazdaságra vonatkozó versenyszabályok alkalmazását azzal a céllal, hogy a gazdálkodókat és szakmaközi szervezeteiket olyan eszközökkel lássák el, amelyek lehetővé teszik tárgyalási pozíciójuk javítását; kéri a meglévő uniós versenyjog értékelését és oly módon történő módosítását, hogy az jobban figyelembe vegye a vertikális koncentrációnak az élelmiszer-ellátási lánc egészére gyakorolt káros hatásait, és ne csupán az egyes vállalatok piacon belüli relatív pozíciójára összpontosítson, illetve a versenytorzulást ne csak a fogyasztókra gyakorolt negatív hatása alapján ítélje meg;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy jobban hangolja össze különböző szolgálatainak munkáját annak érdekében, hogy Európa-szerte hatékonyabb szerepet játszhasson az árak nyomon követésében az élelmiszer-ellátási lánc egészében, valamint a kiskereskedelem dinamikája és a relatív piaci részesedés nyomon követésében; kéri egy független élelmiszer-kereskedelmi ombudsman tisztségének létrehozását, aki a koordináció és az információk megosztása érdekében kapcsolatot tartana az érintett kereskedelmi és versenyhatóságokkal és az egyes tagállamokban működő nemzeti élelmiszer-kereskedelmi ombudsmanokkal; úgy véli továbbá, hogy az európai ombudsmannak és a különböző nemzeti ombudsmanoknak kellene felelnie a vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés biztosításáért és azért, hogy idejében megfelelő szankciókra tegyenek javaslatot;

18.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen mélyreható tanulmányt a 27 nemzeti versenyhatóság és versenypolitika közötti megközelítésbeli különbségekről, és ösztönözze az élelmiszer-termelési láncon belüli valamennyi partnert bevonó megoldásokat, amelyek megakadályozzák, hogy a bemeneti és a kimeneti lánc egyetlen vagy csupán néhány eleménél – gyakran a mezőgazdasági termelő kárára – erőfölénnyel való visszaélés alakuljon ki;

19.  úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni egy uniós szintű tájékoztató kampányt, amely tájékoztatja a gazdákat szerződéses jogaikról, a leggyakoribb jogellenes, tisztességtelen és visszaélésszerű szerződéses és kereskedelmi gyakorlatokról, valamint a visszaélések bejelentésére rendelkezésükre álló eszközökről;

20.  úgy véli, hogy az élelmiszer-elosztási láncban tapasztalható egyensúlyhiányok orvoslásához önszabályozásra, illetve szabályozásra és a versenyjog kiigazítására van szükség; hangsúlyozza, hogy, hogy a tagállamoknak az összes érdekelt féllel, köztük a gazdák, az ipar, a beszállítók, a kiskereskedők és a fogyasztók képviselőivel partnerségben elő kell mozdítaniuk bevált gyakorlatok és/vagy magatartási kódexek kidolgozását, a lehető legjobban kihasználva a meglévő szinergiákat;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 351. E, 2011.12.2., 103. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0006. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0297. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0307. (5) HL C 308. E, 2011.10.20., 22. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0011. (7) HL L 48., 2011.2.23., 1. o. (8) HL C 210., 2010.8.3., 4. o. (9) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/statistics/search_database (10) HL C 184. E, 2009.8.6., 23. o. (11) HL C 117. E, 2010.5.6., 180. o. (12) http://agrienv.jrc.ec.europa.eu/publications/pdfs/LIFS_final.pdf