Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, legfőképpen az Egyiptomról, különösen az Aláa Abdelfattáh blogger ügyéről szóló 2011. november 17-i állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az 1966-ban aláírt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az egyiptomi futballstadionban történt tragédiáról szóló 2012. február 2-i, valamint az egyiptomi civil társadalommal szemben folyamatosan alkalmazott erőszakról szóló 2012. február 1-jei nyilatkozataira,

–  tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között 2004-ben létrejött társulási megállapodásra és a 2007-es cselekvési tervre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2011. október 10-i, valamint az Európai Tanács 2011. október 23-i, Egyiptomról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló 2011. május 25-i közös közleményre,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) 2004 óta tartó fejlődésére, valamint különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló jelentéseire,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, valamint a Régiók Bizottságához intézett, „A partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményére,

–  tekintettel a 2008-ban módosított, az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. évi európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel nyugtalanító a nem kormányzati szervezetek egyiptomi helyzete; mivel 2011 októberében bejelentették egy olyan bizottság létrehozását, amely a civil intézményeket és a nem kormányzati szervezeteket hivatott vizsgálni, és amelynek célja, hogy erősebb törvényességi ellenőrzésnek vesse alá a civil társadalmi szervezetek és politikai alapítványok külföldi finanszírozását, majd ezt követően felkérték a központi bankot, hogy kövesse nyomon a nem kormányzati szervezetekhez beérkező és onnan kiinduló valamennyi banki átutalást; mivel a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) 10 külföldi finanszírozású szervezet irodáját átkutatta, majd e szervezeteket kivizsgálta, és 2011. december 29-én betiltotta működésüket; mivel 2012. február 5-én Egyiptom katonai vezetésű kormánya bejelentette, hogy az Egyiptomban működő nonprofit szervezetek külföldi finanszírozásával kapcsolatos bűnügyi vizsgálat részeként 19 amerikai állampolgárt és 24 másik személyt bíróság elé állít; mivel egyiptomi bírák vizsgálják egyes, a demokrácia mellett elkötelezett nem kormányzati szervezetek és politikai alapítványok állítólagos illegális külföldi finanszírozását, és mivel 44 vádlott, köztük 19 amerikai, 14 egyiptomi, öt szerb, két német, két libanoni, egy jordániai és egy palesztin személy ügyét már a kairói büntetőbíróság elé utalták, és megtiltották nekik, hogy elhagyják az országot;

B.  mivel a nem kormányzati szervezeteket azzal is vádolják, hogy kormányzati engedély nélkül létesítettek és üzemeltetnek irodákat Egyiptomban, annak ellenére, hogy az egyiptomi hatóságok már több mint öt éve nem törődnek a szervezetek által a hatályos szabályoknak megfelelően benyújtott, nyilvántartásba vételre irányuló kérelmekkel; mivel ezek a vádak az Egyiptomban működő nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek ellen indított, egyre fokozódó jogi hadjárat tetőpontjának tekinthetők, és ez a hozzáállás nem összeegyeztethető a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal, továbbá aláássa a demokratikus értékek előmozdítása és az emberi jogok védelme érdekében tett erőfeszítéseket;

C.  mivel a kairói Al Ahly és a helyi Al Masr futballcsapatok között Port Szaídban zajló mérkőzésen kitört összecsapásokban legalább 74 ember vesztette életét, és több százan megsebesültek;

D.  mivel az összecsapásokkal kapcsolatban a rendőrség megdöbbentően passzív magatartást tanúsított; mivel a düh és az azzal kapcsolatos találgatások, hogy az összecsapások esetleg politikai indíttatásúak lehettek, valamint a katonai uralom felszámolására irányuló követelések a diktatúra valamennyi – akár katonai, akár egyéb – formája elleni utcai demonstrációkhoz vezettek a futballstadionban bekövetkezett tragédiát követő napokban, és ezek a tüntetések további haláleseteket és sérüléseket eredményeztek; mivel a rendőrség továbbra is könnygázzal, söréttel és gumilövedékkel támad a tiltakozókra;

E.  mivel Hesham Sheiha, Egyiptom helyettes egészségügyi minisztere a stadionban bekövetkezett szerencsétlenséget Egyiptom futballtörténete legnagyobb tragédiájának nevezte; mivel a SCAF helikoptereket rendelt ki a sérült vendégjátékosok és vendégszurkolók katonai kórházba történő szállítása érdekében; mivel – különösen átmenet és társadalmi nyugtalanság idején – a sportnak összefogó szerepet kell játszania, a normalitás érzetét kell nyújtania, és megbékélést kell hirdetnie a megosztott közösségek csoportjai között;

F.  mivel az európai szomszédságpolitika, valamint az emberi jogok, kiváltképp a nőjogok terén végrehajtott reformok sikere azon múlik, hogy a civil társadalom mennyire vesz részt a vonatkozó szakpolitikák végrehajtásában;

G.  mivel a SCAF ellentmondásos politikát követ, hiszen a szükségállapotról szóló törvényt még nem teljesen törölték el, így még mindig alkalmazható „nyers erőszak” esetén, amely fogalom számos különböző értelmezésre és önkényes alkalmazásra ad lehetőséget; mivel a nemzetközi és belföldi szervezetek szerint a katonai uralom elmúlt 10 hónapjában Egyiptomban nem történt előrelépés az emberi jogok védelme terén; mivel a civilek ellen továbbra is katonai bíróságok előtt folytatják az eljárásokat, és a bloggereket, az újságírókat és az emberi jogi jogvédőket közvetlen vagy közvetett zaklatásnak teszik ki, ami hozzájárul a feszültségek növekedéséhez, és továbbgerjeszti a polgári tiltakozást; mivel a SCAF nem indított vizsgálatot a nőnemű tiltakozók elleni állítólagos szexuális erőszak, például az úgynevezett szüzességi vizsgálatok ügyében, sem pedig a halálos fenyegetések és az emberi jogok egyéb megsértése kapcsán;

H.  mivel a népi gyűlés tagjaira vonatkozó, 2011 novemberében és a 2012 januárjában tartott választások során a szavazatok 47%-át a Muzulmán Testvériség politikai szárnya, a Szabadság és Igazság Párt, 25%-át pedig a szalafita al-Núr párt kapta, aminek következtében a női parlamenti képviselők száma 64-ről 8-ra csökkent; mivel júniusban elnökválasztásra kerül sor; mivel a választásokra nem hívtak megfigyelőnek egyetlen nemzetközi intézményt sem, többek között az Uniót sem;

I.  mivel az Európai Parlament többször követelte az Egyiptomban 1981 óta fennálló szükségállapot feloldását, a demokrácia megerősítését és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását; mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása;

1.  kifejezi szolidaritását az egyiptomi néppel az ország demokratikus átmenetének e kulcsfontosságú időszakában; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a nők jogait, a vallásszabadságot, a lelkiismeret és a gondolat szabadságát, a kisebbségek védelmét, a nemi irányultság alapján történő megkülönböztetés tilalmát, a sajtó és a média szabadságát, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát, a szabályszerű bírósági eljárásokat, valamint a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát, mivel ezek a jogok a mélyreható demokrácia elengedhetetlen elemei;

2.  sürgeti a nem kormányzati szervezetek és a politikai alapítványok ellen felhozott büntetőjogi vádak azonnali ejtését; felszólítja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy a hazai vagy külföldi civil szervezetek ellen indított vizsgálatokat a teljes átláthatóság és pártatlanság tiszteletben tartásával végezzék, betartva a megfelelő jogi eljárásokat, valamint az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatos nemzetközi normákat; úgy véli, hogy a jelenleg alkalmazott taktika a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 22. cikkében lefektetett egyesülési szabadság súlyos megsértésének minősül; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy fogadjanak el új, a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelő és a nem kormányzati szervezetekkel, valamint az emberi jogokért és a demokráciáért küzdő csoportokkal szoros együttműködésben kidolgozott egyesülési törvényt; teljes mértékben támogatja az ilyen szervezetek elkötelezettségét, valamint a civil társadalmat és az egyiptomi embereket támogató, a béke, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása érdekében általuk végzett magas színvonalú munkát;

3.  sajnálatának ad hangot a Port Szaíd-i számtalan haláleset és sérülés miatt, valamint részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; független vizsgálatot kér a tragédiához vezető eseményekkel kapcsolatban, továbbá a felelősök bíróság elé állítására szólít fel;

4.  aggodalmát fejezi ki az összecsapások politikai indíttatásával kapcsolatos állítások miatt, és felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy mihamarabb indítsanak független vizsgálatot a 2012. február 1-jei események kapcsán;

5.  határozottan támogatja Egyiptomban a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság felé vezető, az egyiptomi emberek szándékaival megegyező reformokat; ismételten követeli a szükségállapot teljes feloldását; ismételten hangsúlyozza a helyes kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának jelentőségét Egyiptomban, továbbá felvilágosítást kér az alkotmányozási folyamattal, annak menetrendjével és alapelveivel kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy az alkotmányos rendelkezések befogadóak legyenek, és ne nyújtsanak lehetőséget az egyiptomi társadalom bármely tagja elleni megkülönböztetésre; ismételten hangsúlyozza, hogy a legfelsőbb hatalmat a lehető leghamarabb át kell adni egy demokratikusan megválasztott civil kormánynak;

6.  hangsúlyozza a szabad, tisztességes és átlátható választások jelentőségét, és ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is támogassák és segítsék az egyiptomi hatóságokat, politikai pártokat és a civil társadalmat az e cél elérését szolgáló erőfeszítésekben; felszólítja a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsát annak lehetővé tételére, hogy a közelgő elnökválasztást független megfigyelők követhessék nyomon; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy támogassa az Európai Parlamentet is bevonó munkacsoport létrehozását a demokratikus változások folyamatának támogatására, figyelembe véve a demokratikus változások mellett kiálló szereplők felhívásait, különösen a szabad és demokratikus választások, valamint az intézmények kialakítása tekintetében, beleértve a független igazságszolgáltatás kialakítását;

7.  üdvözli a két bebörtönzött blogger, Aláa Abdelfattáh és Majkel Nabíl Szanad szabadon bocsátását; ismételten felhívja az egyiptomi hatóságokat annak biztosítására, hogy az országban egyetlen blogger, újságíró vagy emberi jogi aktivista se legyen kitéve közvetlen vagy közvetett zaklatásnak vagy megfélemlítésnek; üdvözli a politikai foglyok szabadon bocsátását, ugyanakkor megismétli, hogy eleve nem lett volna szabad katonai törvényszék elé állítani őket; úgy véli, hogy a szóban forgó foglyokat fel kellett volna menteni ahelyett, hogy kegyelemben részesítették őket;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az egyiptomi hatóságoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0518.