Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2024(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0369/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0369/2012

Viták :

PV 14/01/2013 - 23
CRE 14/01/2013 - 23

Szavazatok :

PV 15/01/2013 - 9.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0004

Elfogadott szövegek
PDF 312kWORD 35k
2013. január 15., Kedd - Strasbourg
Az uniós közigazgatási eljárásjog
P7_TA(2013)0004A7-0369/2012
Állásfoglalás
 Függelék

Az Európai Parlament 2013. január 15-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról (2012/2024(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkére, amelynek értelmében a megfelelő ügyintézéshez való jog alapvető jog,

–  tekintettel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának kiterjedt ítélkezési gyakorlatára, amely a tagállamok alkotmányos hagyományai alapján a közigazgatási jog számos általános elvét elismerte,

–  tekintettel 2001. szeptember 6-i állásfoglalására az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat létezésével és az ahhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről(3),

–  tekintettel a Bizottság eljárási szabályzatának a Bizottság személyzetének a nyilvánossággal fenntartott kapcsolatai során tanúsított helyes hivatali magatartására vonatkozó szabályzat mellékletként való csatolásával történő módosításáról szóló, 2000. október 17-i 2000/633/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozatra(4),

–  tekintettel a Tanács főtitkárának/a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének a nyilvánosság felé irányuló szakmai kapcsolattartás tekintetében az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának és a Főtitkárság személyzetének helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatáról szóló, 2001. június 25-i határozatára(5),

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a tagállamoknak szóló, a megfelelő ügyintézésre vonatkozó, 2007. június 20-i CM/Rec(2007)7 ajánlására,

–  tekintettel az európai ombudsman által 2012. június 19-én megjelentetett „Közszolgálati alapelvek az uniós közszolgálatban” című dokumentumra,

–  tekintettel a svéd kormány megbízásából a svéd Államigazgatási Hivatal által elvégzett, az Európai Unió tagállamaiban a megfelelő ügyintézés elveire vonatkozó felmérésre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament Jogi Bizottságának Tematikus Főosztálya és a Leóni Egyetem által szervezett, az uniós közigazgatási jogról szóló konferencián (León, 2011. április 27–28.) ismertetett tájékoztató közleményekre,

–  tekintettel az uniós közigazgatási joggal foglalkozó munkacsoport által 2011. november 22-én a Jogi Bizottságnak előterjesztett, az uniós közigazgatási jog jelenlegi helyzetéről és jövőbeni kilátásairól szóló munkadokumentumban foglalt ajánlásokra,

–  tekintettel az Európai Unió közigazgatási eljárásáról szóló jognak az Európai Hozzáadott Érték Osztály által a Jogi Bizottság számára elvégzett és 2012. november 6-án bemutatott, az európai hozzáadott érték szempontjából való értékelésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 42. és 48. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0369/2012),

A.  mivel az Európai Unió hatásköreinek bővülésével a polgárok egyre nagyobb mértékben érintkeznek közvetlenül az Unió igazgatásával, anélkül, hogy minden esetben rendelkeznének az azzal szemben érvényesíthető megfelelő eljárási jogokkal, amikor az ilyen fellépések szükségesnek bizonyulhatnak;

B.  mivel az uniós polgárok magas szintű átláthatóságot, hatékonyságot, gyors végrehajtást és reagáló képességet, illetve az ügyükben további lépések megtételének lehetőségeire vonatkozó tájékoztatást várhatnak el az uniós közigazgatás részéről, függetlenül attól, hogy hivatalos úton tesznek-e panaszt vagy a Szerződés szerinti petíciós jogukat gyakorolják-e;

C.  mivel az Uniónak a megfelelő ügyintézésre vonatkozó meglévő szabályai és elvei igen sokféle jogforrásban elszórtan találhatók meg: az elsődleges jogban, az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában, a másodlagos jogban, a nem kötelező erejű szabályokban és az uniós intézmények egyoldalú kötelezettségvállalásaiban;

D.  mivel az a tény, hogy az Uniónak nincs koherens és átfogó, kodifikált közigazgatási jogi szabályrendszere, a polgárok számára megnehezíti az uniós jog értelmében fennálló közigazgatási jogaik megértését;

E.  mivel a különböző intézmények meglévő belső magatartási kódexei korlátozott hatásúak, egymástól különbözőek és jogilag nem kötelező erejűek;

F.  mivel a fent említett, 2001. szeptember 6-i állásfoglalásában a Parlament – abban a meggyőződésben, hogy ugyanazon helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatnak kellene vonatkoznia minden uniós intézményre, szervre és ügynökségre – módosításokkal jóváhagyta a helyes hivatali magatartás ombudsman által szövegezett európai kódexét;

G.  mivel ugyanebben az állásfoglalásban a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 308. cikke alapján terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatról;

H.  mivel, ahogyan az ombudsman hangsúlyozta, ez a legtöbb uniós intézmény és szerv esetében segítene megszüntetni a különböző kódexek párhuzamos létezéséből fakadó jelenlegi zavart, biztosítaná, hogy az intézmények és szervek a polgárokkal fennálló kapcsolatukban ugyanazon alapelveket alkalmazzák, és a polgárok és a tisztviselők számára egyaránt kiemelné a szóban forgó elvek fontosságát;

I.  mivel az Unió valamennyi cselekményének meg kell felelnie a szigorú hatalommegosztással párosuló jogállamiság elvének;

J.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt, a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog elsődleges jogi rendelkezésként jogilag kötelező erejűvé vált;

K.  mivel a megfelelő ügyintézésre vonatkozó szabályok elősegítik az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;

L.  mivel az Európai Unió jelenlegi egyik sürgető problémája a polgárok bizalmának hiánya, amely hatással lehet legitimitására; mivel az Uniónak gyors, egyértelmű és látható válaszokat kell adnia annak érdekében, hogy reagáljon a polgárok aggályaira;

M.  mivel a szolgáltatási elv bevezetése – amelynek értelmében az igazgatás célja, hogy útmutatást és segítséget nyújtson a polgárok számára, megfelelő udvariassággal járjon el, valamint szolgálja és segítse őket, és ezért elkerülje a szükségtelenül terhes és hosszadalmas eljárásokat, ezáltal időt és energiát takarítva meg a polgárok és tisztviselők számára egyaránt – elősegítené a polgárok jogos elvárásainak teljesítését és a szolgáltatásnyújtás javítása és a fokozott hatékonyság révén a polgárok és az igazgatás számára egyaránt előnyös lenne; mivel – többek között a Bizottság illetékes információs szolgálatai és hálózatai révén – még inkább fel kell hívni a figyelmet a polgárok megfelelő ügyintézéshez való jogára;

N.  mivel az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) ajánlásait figyelembe véve az Unió igazgatására vonatkozó egyértelmű és kötelező erejű szabályok pozitív jelzésként szolgálnának a közigazgatásokat érintő korrupció elleni harcban;

O.  mivel a megfelelő ügyintézés számos központi elve jelenleg is széles körben elfogadott a tagállamok körében;

P.  mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában szilárd eljárási elveket dolgozott ki, amelyek a közösségi ügyekben lefolytatott tagállami eljárásokra vonatkoznak, és amelyek analógia útján a közvetlen uniós közigazgatásra is alkalmazandók kellene, hogy legyenek;

Q.  mivel az európai közigazgatási eljárásjog segítséget nyújtana az Unió igazgatása számára abban, hogy felhasználja belső szervezeti erejét a legmagasabb színvonalú igazgatás elősegítése és előmozdítása érdekében;

R.  mivel az európai közigazgatási eljárásjog fokozná az Unió legitimitását és növelné a polgárok uniós közigazgatásba vetett bizalmát;

S.  mivel az európai közigazgatási eljárásjog – figyelemmel az eljárás általános elveire és a polgárok közigazgatással szembeni alapvető jogaira – erősíthetné a nemzeti közigazgatási jogok spontán közeledését és ennek megfelelően az integrációs folyamatot;

T.  mivel az európai közigazgatási eljárásjog előmozdíthatná az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a nemzeti közigazgatások és az EU igazgatása között az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikkében rögzített célok megvalósítása érdekében;

U.  mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése megfelelő jogalapot biztosít az Uniónak az európai közigazgatási eljárásról szóló jogszabály elfogadásához;

V.  mivel az ezen állásfoglalásban kért jogalkotási intézkedésnek részletes hatásvizsgálatokon kell alapulnia, amelyek többek között számszerűsítik a közigazgatási eljárások költségét;

W.  mivel a Bizottságnak minden érintett szereplővel megfelelő konzultációt kell folytatnia, és fel kell használnia mindenekelőtt az európai ombudsman egyedi ismereteit és szakértelmét, mivel hozzá nyújtják be az EU szerveinél és intézményeinél tapasztalt visszaélésekkel kapcsolatos állampolgári panaszokat;

1.  arra kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 298. cikke alapján – az ezen állásfoglalás mellékletében közölt részletes ajánlások nyomán – terjesszen elő egy, az európai közigazgatási eljárásjogról szóló rendeletre irányuló javaslatot;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  véleménye szerint a kért javaslat nem jár pénzügyi következményekkel;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.
(2) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.
(3) HL C 72. E., 2002.3.21., 331. o.
(4) HL L 267., 2000.10.20., 63. o.
(5) HL C 189., 2001.7.5., 1. o.
(6) http://www.statskontoret.se/upload/Publikationer/2005/200504.pdf.


MELLÉKLET

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás (az elfogadásra kerülő rendelet célkitűzéséről és hatályáról)

A rendelet céljául azt kell kitűzni, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jogot az európai közigazgatási eljárásjogon alapuló nyitott, hatékony és független közigazgatás útján garantálják.

A rendeletnek az uniós intézményekre, szervekre és hivatalokra („uniós közigazgatás”) kell vonatkoznia a lakossággal való kapcsolatuk tekintetében. Hatályának tehát a közvetlen igazgatásra kell korlátozódnia.

A rendeletnek a megfelelő ügyintézés alapelveit kell kodifikálnia, továbbá az uniós közigazgatás által olyan egyedi esetekben követendő eljárást kell szabályoznia, amikor az eljárásban részt vevő fél természetes vagy jogi személy, valamint amikor egy magánszemély közvetlen vagy személyes kapcsolatba kerül az uniós közigazgatással.

2. ajánlás (a rendelet és az ágazati eszközök közötti kapcsolatról)

A rendeletnek egyetemes elveket kell tartalmaznia és olyan eljárást kell megállapítania, amely lex specialis hiányában de minimis szabályként alkalmazandó.

Az ágazati eszközökben a személyeknek biztosított garanciák soha nem nyújthatnak kisebb védelmet, mint a rendeletben biztosítottak.

3. ajánlás (az általános elvekről, amelyeknek a közigazgatásra irányadóaknak kell lenniük)

A rendeletben a következő elveket kell kodifikálni:

–  A jogszerűség elve: az uniós közigazgatásnak a jognak megfelelően kell eljárnia és az uniós jogszabályokban meghatározott szabályokat és eljárásokat kell alkalmaznia. A közigazgatási hatásköröknek a jogszabályokon kell alapulniuk, és tartalmuknak is összhangban kell állnia a jogszabályokkal.

A hozott határozatok vagy intézkedések soha nem lehetnek önkényesek, illetve soha nem húzódhat meg mögöttük nem a jogszabályokon alapuló cél, vagy nem a közérdeken alapuló ok.

–  A megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elve: az uniós közigazgatás elkerüli a személyek állampolgárságon, nemen, fajon, színen, etnikai vagy társadalmi származáson, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy más véleményen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló valamennyi indokolatlan megkülönbözetését.

A hasonló helyzetben lévő személyeket azonos bánásmódban kell részesíteni. A különböző bánásmódot csak az adott ügy objektív jellemzői indokolhatják.

–  Az arányosság elve: az uniós közigazgatás kizárólag szükség esetén és a kívánt cél eléréséhez szükséges mértékben hoz olyan határozatot, amely személyek jogait és érdekeit érinti.

A határozathozatal során a tisztviselők méltányos egyensúlyt teremtenek a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek között. Így különösen nem írnak elő a várható előnyhöz viszonyítva túlzott adminisztratív vagy gazdasági terhet.

–  A pártatlanság elve: az uniós közigazgatás pártatlan és független. Köteles tartózkodni a személyeket hátrányosan érintő önkényes intézkedésektől, valamint a bármilyen indokkal alkalmazott megkülönböztetett bánásmódtól.

Az uniós közigazgatás mindig az Unió és a közjó érdekében jár el. Fellépését nem vezérelheti személyes (ezen belül pénzügyi), családi vagy nemzeti érdek, sem pedig politikai nyomás. Az uniós közigazgatásnak garantálnia kell a polgárok különböző típusú (üzleti, fogyasztói, és egyéb) érdekei közötti méltányos egyensúlyt.

–  A következetesség és a jogos elvárások elve: az uniós közigazgatás a saját magatartását tekintve következetesen, valamint a szokásos hivatali gyakorlatának megfelelően jár el, mely utóbbit nyilvánossá kell tenni. Amennyiben egyes konkrét esetekben megalapozott oka van arra, hogy e szokásos hivatali gyakorlattól eltérjen, az eltérést indokolni kell.

Az egyéneknek az uniós közigazgatás korábbi gyakorlatán alapuló jogos és ésszerű elvárásait tiszteletben kell tartani.

–  A magánélet tiszteletben tartásának elve: az uniós közigazgatás a 45/2001/EK rendelettel összhangban tiszteletben tartja az egyének magánélethez való jogát.

Az uniós közigazgatás tartózkodik személyes adatok nem jogszerű célból történő feldolgozásától, illetve az ilyen adatoknak felhatalmazással nem rendelkező személyek részére történő továbbításától.

–  A tisztességesség elve: ezt az elvet a magánszemélyek és a közigazgatás közötti kapcsolatokban a bizalom és a kiszámíthatóság légkörének megteremtése érdekében elengedhetetlen jogi elvként kell tiszteletben tartani;

–  Az átláthatóság elve: az uniós közigazgatás nyitott. Dokumentálja a közigazgatási eljárásokat, továbbá megfelelő nyilvántartásokat vezet a bejövő és kimenő postáról, a beérkezett dokumentumokról, valamint a hozott határozatokról és intézkedésekről. A tanácsadó testületektől és érdekelt felektől érkezett hozzászólásokat nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmeket az 1049/2001/EK rendeletben megállapított általános elvekkel és korlátokkal összhangban kell kezelni.

–  A hatékonyság és a szolgáltatás elve: az uniós közigazgatás intézkedéseire a hatékonyság és a nyilvános szolgáltatás kritériumai az irányadók.

A személyzet tagjai tájékoztatják a nyilvánosságot az eléjük kerülő ügyek elintézésének módjáról.

Ha olyan kérelem érkezik hozzájuk, amelynek intézése nem tartozik a feladatkörükbe, a személyzet tagjai a kérelmet előterjesztő személyt az illetékes szolgálathoz irányítják.

4. ajánlás (a közigazgatási határozatokra irányadó szabályokról)

4.1. ajánlás: a közigazgatási eljárás kezdeményezéséről

Az uniós közigazgatás közigazgatási határozatokat saját kezdeményezésére vagy valamely érdekelt fél kérelmére hozhat.

4.2. ajánlás: az átvételi elismervényről

Az egyedi határozat iránti kérelmek átvételét írásban igazolni kell, mely igazolásban fel kell tüntetni az adott határozat meghozatalára vonatkozó határidőt. A határozatnak a határidőn belüli el nem fogadása (a közigazgatási szerv hallgatása) esetén fennálló következményeket meg kell jelölni.

Hibás kérelem esetén az átvételi elismervényen fel kell tüntetni a hiba kijavítására vagy a hiányzó dokumentum pótlására vonatkozó határidőt.

4.3. ajánlás: a közigazgatási határozatok pártatlanságáról

A személyzet tagja nem vehet részt olyan közigazgatási határozat meghozatalában, amelyhez pénzügyi érdeke fűződik.

A személyzet érintett tagja köteles az összeférhetetlenséget a közvetlen felettesével közölni, aki az ügy konkrét körülményeire tekintettel dönthet úgy, hogy kizárja az érintett tagot az eljárásból.

A nyilvánosság bármely érintett tagja kérheti, hogy egy tisztviselőt zárjanak ki a döntés meghozatalából, amennyiben a döntés a szóban forgó személy egyéni érdekeit érinti. Az erre vonatkozó kérelmet írásban kell benyújtani az alapjául szolgáló indokok megjelölésével. A kérelemről az érintett tisztviselő meghallgatása után a tisztviselő közvetlen felettese dönt.

Az összeférhetetlenség kezelésére megfelelő határidőt kell kitűzni.

4.4. ajánlás: a meghallgatáshoz való jogról

A védelemhez való jogokat az eljárás minden szakaszában tiszteletben kell tartani. Ha az uniós közigazgatás személyek jogait vagy érdekeit közvetlenül érintő határozatot hoz, az érintett személyeknek még a határozathozatal előtt lehetőséget kell biztosítani álláspontjuk szóban vagy írásban történő kifejtésére – szükség esetén, illetve ha úgy kívánják, az általuk választott személy segítségével.

4.5. ajánlás: az egyénnek a saját aktájához való hozzáférésre irányuló jogáról

Az érdekelt fél számára biztosítani kell a teljes körű hozzáférést a saját aktájához. Az érdekelt fél maga dönthet arról, hogy mely bizalmasnak nem minősülő iratok lényegesek a számára.

4.6. ajánlás: a határidőkről

A közigazgatási határozatokat ésszerű határidőn belül, késedelem nélkül meg kell hozni. A határidőket az egyes konkrét eljárásokra irányadó szabályokban kell meghatározni. Megállapított határidő hiányában a határidő hivatalból indult eljárás esetén nem haladhatja meg az eljárást kezdeményező határozat keltétől számított három hónapot, míg az egyik fél kérelmére indult eljárás esetén az érdekelt fél kérelmének napjától számított három hónapot.

Ha objektív okok miatt – pl. időt kell hagyni a hibás kérelem orvoslására, a felvetett kérdések bonyolultsága, az eljárást fel kell függeszteni harmadik fél döntéséig – az adott határidőn belül határozat nem hozható, az érintett személyt tájékoztatni kell erről, és a határozatot a lehető legrövidebb időn belül meg kell hozni.

4.7. ajánlás: a közigazgatási határozatok formájáról

A közigazgatási határozatokat írásban kell meghozni, és egyértelműen, egyszerűen és érthetően kell megfogalmazni. A határozatot a címzett által választott nyelven kell megírni, amennyiben az az Unió egyik hivatalos nyelve.

4.8. ajánlás: az indokolási kötelezettségről

A közigazgatási határozatban világosan fel kell tüntetni a határozat alapjául szolgáló okokat. A közigazgatási határozatok meg kell, hogy jelöljék a lényeges tényeket és jogalapjukat.

A közigazgatási határozatnak egyéni indokolást kell tartalmaznia. Ha ez nem lehetséges, mert hasonló határozatokkal nagyszámú személy érintett, az általános megfogalmazás megengedett. Ilyen esetben azonban minden olyan polgárnak, aki kifejezetten kéri az egyéni indokolást, meg kell azt adni.

4.9. ajánlás: a közigazgatási határozatokról való értesítésről

Az egyének jogait és érdekeit érintő közigazgatási határozatokról az érintett személyt vagy személyeket a határozat meghozatalát követően azonnal értesíteni kell.

4.10. ajánlás: a rendelkezésre álló jogorvoslatok feltüntetéséről

A közigazgatási határozatoknak – ha az uniós jog úgy rendelkezik – világosan ki kell mondaniuk a fellebbezés lehetőségét, és le kell írniuk a fellebbezés benyújtásához követendő eljárást, a személy vagy szervezeti egység nevét és hivatali címét, ahova a fellebbezést be kell nyújtani, valamint a benyújtásra nyitva álló határidőt.

Adott esetben a közigazgatási határozatban meg kell említeni a bírósági eljárás indításának és/vagy az európai ombudsmanhoz panasz benyújtásának lehetőségét.

5. ajánlás (a saját határozatok felülvizsgálatáról és kijavításáról)

A rendeletnek tartalmaznia kell azt a lehetőséget, hogy az uniós közigazgatás a saját kezdeményezésére vagy az érintett személy kérelmére bármikor kijavíthasson egy elírást, számítási vagy hasonló hibát.

A közigazgatási határozatok más okból történő helyesbítéséről is rendelkezni kell, világosan megkülönböztetve a személy érdekeit hátrányosan érintő és a számára kedvező határozatok felülvizsgálatára vonatkozó eljárást.

6. ajánlás (a rendelet formájáról és megismertetéséről)

A rendeletet egyértelműen és tömören, a nagyközönség számára könnyen érthetően kell megszövegezni.

A rendeletet megfelelően közzé kell tenni minden uniós intézmény, szerv és hivatal weboldalán.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat