Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT megállapodás) 19. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 19. cikke alapján a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi preferenciákról szóló, az Európai Unió és a Norvég Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodásra (a kétoldalú megállapodásra)(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 19. cikke alapján a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi preferenciákról szóló, az Európai Unió és a Norvég Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló 2011. szeptember 13-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a norvég kereskedelmi és ipari miniszternek a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztoshoz intézett, az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló 2011. március 9-i levelére,

–  tekintettel az EGT Tanács 2012. november 26-án tartott 38. ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a mezőgazdasági termékekre kivetett norvég vámok jelentős emelésére vonatkozóan a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000048/2013 – B7-0210/2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EGT megállapodás 19. cikke szerint „A szerződő felek vállalják, hogy további erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdasági kereskedelem fokozatos liberalizálása érdekében”;

B.  mivel az EGT-megállapodás alapul szolgál Norvégia egységes piachoz való egyenlő hozzáféréséhez, és mivel a megállapodásban részt vevő felek azt kölcsönösen előnyösnek találták;

C.  mivel az EU és Norvégia közötti gazdasági és politikai kapcsolatok általánosságban véve kitűnőek; mivel a partnerek között felmerülő nézeteltéréseket párbeszéd formájában kell rendezni;

D.  mivel a 2012 januárja óta hatályos kétoldalú megállapodás megújította a mezőgazdasági termékek, köztük a hús- és tejtermékek kereskedelmi preferenciáinak preferenciális, kölcsönös és mindkét fél számára előnyös jogi kereteit;

E.  mivel e megállapodás révén az EU és a Norvég Királyság kiterjesztette a mezőgazdasági termékek kereskedelmének kölcsönös liberalizációját a vámmentesség biztosítása, a vámkontingensek kialakítása, és mezőgazdasági termékek egész széles skálája esetében a behozatali vámok csökkentése útján;

F.  mivel 2013. január 1-től bizonyos európai sajtok, bárány- és marhahúsfélék exportőreinek a norvég piacon 277%-os, illetve 429%-os és 344%-os ad valorem vámot kell fizetniük; mivel ezt az intézkedést megelőzte az új, a hortenziafélékre alkalmazandó 72%-os behozatali vám bevezetése;

G.  mivel ezek az intézkedések – noha a Kereskedelmi Világszervezet Norvégiára vonatkozó engedményes listája engedélyezi őket – sértik a kétoldalú megállapodás betűjét és szellemét egyaránt, különösen pedig annak 10. cikkét, amely kimondja, hogy „A felek lépéseket tesznek annak biztosítása érdekében, hogy az egymásnak nyújtott kedvezményeket más, a behozatalt korlátozó intézkedés ne veszélyeztesse”;

H.  mivel a gazdasági növekedésre, foglalkoztatásra és inflációra vonatkozó mutatók nem utalnak arra, hogy a globális gazdasági és pénzügyi válság a norvég gazdaságra negatív hatással lenne;

1.  sajnálattal veszi tudomásul a norvég kormány által a közelmúltban bevezetett intézkedéseket, amelyeket protekcionista és tiltó jellegűnek tart a kereskedelemre nézve, valamint amelyeket a kétoldalú megállapodás betűjére és szellemére nézve egyértelműen sértőnek talál;

2.  hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket a norvég kormány úgy hozta, hogy előtte nem konzultált az európai uniós partnerekkel, ahogyan ez az EU és Norvégia között fennálló jelenlegi komoly kétoldalú kapcsolatok keretében helyénvaló lett volna;

3.  megkérdőjelezi a gazdasági megfontolásokat ezen intézkedések kapcsán, amelyek hatásaképpen visszaszorulhat a kereskedelem, kárt szenvedhet valamennyi érintett fél, különösen pedig a norvég fogyasztók, és hosszú távon a norvég gazdálkodók is; felhívja a Bizottságot a megemelt vámok uniós exportőrökre és mezőgazdasági termelőkre gyakorolt esetleges negatív hatásainak felmérésére;

4.  sürgeti a norvég kormányt és parlamentet, hogy vonja vissza ezeket az intézkedéseket;

5.  felszólítja a norvég kormányt és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe az Izland által nemrégiben tett nagyratörő lépéseket az Unióval folytatott mezőgazdasági kereskedelem liberalizálására; szorgalmazza, hogy a norvég kormány kövesse az izlandi példát;

6.  felszólítja a norvég kormányt, hogy egyezzen bele az EGT megállapodás 3. jegyzőkönyvének felülvizsgálatába a feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmét illetően, annak felmérése céljából, hogy a fent említett termékekre kivetett adók méltányosnak és indokoltnak tekinthetők-e;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a tárgyalásokat a norvég hatóságokkal annak érdekében, hogy kölcsönös elégedettséggel járó megoldást dolgozzanak ki a mezőgazdasági termékek export-importjával kapcsolatban;

8.  kéri a Bizottságot, hogy határozza meg, milyen lépéseket kíván tenni – különösen szükség esetén az uniós mezőgazdasági ágazaton belüli munkahelyek és terméshozam védelme érdekében – abban az esetben, ha Norvégia nem helyezi hatályon kívül a döntését;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy az együttműködés megtagadása esetén vegye fontolóra további fellépések javaslásának lehetőségét az intézkedések visszavonásának elérése céljából;

10.  emlékeztet Norvégiának az egységes piac irányába – különösen a közelmúltbeli kezdeményezésekkel, például az I. és II. egységes piaci intézkedéscsomaggal összefüggésben – tett kifejezett kötelezettségvállalására; rámutat arra, hogy a norvég kormány maga is elismerte, hogy a jövőbeni növekedés és munkahelyteremtés alapja a hatékony egységes piac, és hogy a jelenlegi válságot nem lehet indokként használni a protekcionista és kereskedelmet torzító intézkedések bevezetéséhez;

11.  reményét fejezi ki, hogy Norvégia az egységes piac szerves része marad és nem alkalmaz egyoldalú integrációellenes intézkedéseket;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a norvég kormánynak és parlamentnek, valamint az Európai Gazdasági Térség intézményeinek.

(1) HL L 327., 2011.12.9., 2. o. (2) HL C 51. E, 2013.2.22., 168. o.