Az Európai Parlament,

–  tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (hulladék keretirányelv),

–  tekintettel az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és-akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról szóló, 1996. szeptember 16-i 96/59/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az elhasználódott járművekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (csomagolási irányelv),

–  tekintettel a hulladékszállításról szóló 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2011. június 8-i 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a veszélyes anyagok alkalmazását korlátozó irányelv),

–  tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2012. július 4-i 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (REACH-rendelet),

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–  tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című, 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021), valamint az erőforrás-hatékony Európáról szóló, 2012. május 24-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244), valamint az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2012. április 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2013)0123),

–  tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0453/2013),

A.  mivel az uniós jogszabályok nem foglalkoznak kifejezetten a műanyaghulladékokkal és azokat sajátos jellemzőik ellenére az általános hulladékáram részeként kezelik; mivel az ilyen típusú műanyaghulladékra a továbbiakban már nem pusztán hulladékként, hanem sokkal inkább erőforrásként kell tekinteni;

B.  mivel a műanyagok egyre változatosabbak és használatuk egyre kiterjedtebb, ami nagyobb hulladékmennyiséghez és más anyagokkal és vegyületekkel való egyre több kombinációhoz vezet; mivel a műanyag nagy mennyiségben felhalmozódik (a becslések szerint az Atlanti- és a Csendes-óceánban összesen 80 MT sodródik), és a környezetben évszázadokon át megmarad, elpusztítva a tengeri élővilágot, mérgező reakciókat kiváltva és hormonháztartást zavaró vegyületeket, karcinogén, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagokat, nanorészecskéket és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat bocsátva ki az ökoszisztémákba és ezáltal a táplálékláncba; mivel csak 2010-ben 95,5 milliárd műanyag tasak került az Unió piacára, melyek többségét egyszeri használatra szánták, holott számos országban korlátozások vonatkoznak rájuk vagy betiltották őket;

C.  mivel a hulladékokra vonatkozó uniós szabályozás tagállamok általi nem kielégítő végrehajtása és érvényesítése, a vonatkozó célkitűzések és ármechanizmusok hiánya, az újrafeldolgozott anyagok iránti elégtelen belső kereslet, az illegális hulladéklerakás, továbbá a műanyaghulladék jogellenes kivitele, nem megfelelő tárolása, feldolgozása és szállítása az emberi egészségben és a környezetben – többek közt a tengeri élővilágban – okozott jelentős globális károkhoz és a hulladékexport növekedéséhez vezetett, ami az Unió számára nyersanyagok és munkahelyek elvesztését eredményezi;

D.  mivel a műanyaghulladék lerakásának tilalma önmagában nem vezet a nyersanyag kívánt visszanyeréséhez, ha ez a mennyiség azután a hulladékégetőkbe kerül;

E.  mivel a műanyaghulladékok esetében a megelőzésre és a minimalizálásra kell helyezni a hangsúlyt, elősegítve, hogy termékeik tervezésekor a gyártók alternatív és fenntarthatóbb anyagokat válasszanak;

F.  mivel az európai versenyképesség szempontjából döntő fontosságú a műanyag termékekkel kapcsolatos ökoinnováció és -tervezés, ami segíti az ipart abban, hogy az erőforrások magas áraiból és a nyersanyagok szűkösségéből eredő nyomáshoz alkalmazkodjon, valamint fejlessze a fenntartható társadalom érdekében kulcsfontosságú alaptechnológiákat;

G.  mivel az újrafeldolgozás növelése által a kiegyensúlyozott, erőforrás-hatékony, ártalmatlan, a hulladék nem veszélyes nyersanyagforrásként való felfogásán alapuló „bölcsőtől bölcsőig” szemléletű körkörös gazdaság felé történő elmozdulás iránti erőteljes erőfeszítések a munkahelyteremtés és növekedés szempontjából az Unió előnyére válhatnak; mivel a műanyaghulladék újrafeldolgozásában rejlő gazdasági potenciál jelenleg jóval magasabb, mint a műanyag csomagolóanyag hulladékkal kapcsolatban elért 33% és a teljes műanyaghulladék mennyiséggel kapcsolatban elért 25%, a magas újrafeldolgozási arány megoldást jelenthet nyersanyaghiány esetén;

H.   mivel a műanyagipar mintegy 1,6 millió embert foglalkoztat az Unióban;

I.  mivel az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szorgalmaz;

1.  üdvözli a Bizottság zöld könyvét és felismeri a műanyaghulladékkal célzottan foglalkozó intézkedések szükségességét az uniós szabályozásban, csakúgy mint a hulladékra vonatkozó jelenlegi szabályozás egységesebb, következetesebb és szigorúbb végrehajtásának és érvényesítésének szükségességét, különösen a hulladékhierarchia – megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás és hasznosítás – tekintetében, és különösen a meglévő újrafeldolgozási célkitűzéseket még nem teljesítő tagállamokban;

2.  úgy véli, hogy a stratégiai tervezés a hatékony hulladékgazdálkodás kiindulópontjául szolgálhat;

3.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a hulladékáramokkal és a körkörös gazdasággal kapcsolatos uniós megközelítést következetesebbé tegyék a jelenleg folyamatban lévő, a jogalkotás célravezetőségére irányuló ellenőrzés keretében, valamint tekintettel arra, hogy míg a műanyaghulladék körülbelül 40%-át a csomagolóanyagok és főként az egyszer használatos termékek teszik ki, jelenleg egyedül a csomagolási irányelv határoz meg konkrét célt a műanyaghulladék begyűjtésével kapcsolatban, ezért sürgősen szükség van ezen irányelv felülvizsgálatára, és ennek során a termékekre vonatkozó előírások és szabványok keretein túllépő műanyaghulladék normákra vonatkozó javaslatok megtételére; úgy véli, hogy ennek érdekében, és jövőbeli javaslatai kidolgozása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a műanyaghulladék nem homogén anyag, hanem e hulladékáramok valójában különböző anyagokból, adalékanyagokból vagy különféle műanyagkeverékekből tevődnek össze, amelyek különböző kezelést igényelnek; megjegyzi azonban, hogy ugyan a műanyag csomagolás segít a termékek minőségének megőrzésében és eltarthatóságuk meghosszabbításában, nem mindig van rá szükség a termékek tartósításához;

4.  hangsúlyozza, hogy a műanyaghulladékra vonatkozó uniós szabályozásnak elsődlegesen a csökkentésre kell irányulnia, és ezért felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy magában foglalja:

5.  egyetért azzal, hogy a műanyaghulladékot az újrafelhasználás, az újrafeldolgozás és a hasznosítás támogatása és a megfelelő piaci környezet megteremtésének elősegítése által értékes erőforrásként kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy 2014-ig tegyen javaslatot az újrafeldolgozható és hasznosítható hulladékok lerakásának 2020-ig történő fokozatos kivezetésére, olyan módon, hogy ez ne eredményezze az újrafeldolgozás rovására az energetikai hasznosítás ösztönzését, valamint biztosítva azt, hogy valamennyi lehetőség esetében környezetvédelmi hatékonysági kritériumokat alkalmazzanak; úgy véli, hogy ezért a fent említett újrafeldolgozási célok mellett elengedhetetlen megfelelő intézkedéseket bevezetni az újrahasznosítható, komposztálható vagy biológiailag lebomló műanyagok égetésének visszaszorítására vonatkozóan valamennyi műanyagtípus életciklusának a hulladékhierarchia tiszteletben tartása melletti optimalizálása érdekében; rámutat arra, hogy ez egyúttal megfordítaná azt a nem fenntartható tendenciát, mely ez idáig a drágább újrafeldolgozott termékek helyett az újonnan előállított termékek használatát részesítette előnyben; hangsúlyozza, hogy a termékek újrafeldolgozhatóságát és javíthatóságát már a tervezési szakaszban figyelembe kell venni; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan tervezéssel kapcsolatos intézkedésekre, amelyek összességében javítják a termékek környezeti hatásait, megakadályozzák a többlethulladék keletkezését és támogatják az újrafeldolgozási piacokat; úgy véli, hogy a műanyag termékeket mindenképpen úgy kell megtervezni, hogy azok tartóssága a termék teljes életciklusát figyelembe véve a lehető legnagyobb legyen; rámutat arra, hogy a Bizottságnak a műanyaghulladékokra vonatkozó új szabályozás keretében meg kell fontolnia a hulladékok lerakóban történő elhelyezésének fokozottabb felügyeletét 2020-ig, valamint a hulladékégetőkben végrehajtott ellenőrzések számának növelését;

6.  sürgeti, hogy a műanyaghulladékok energetikai hasznosítására csak az összes egyéb lehetőség kimerítése esetén és csak akkor kerüljön sor, ha megfelelő tisztítóberendezésekkel ellátott olyan technológiákat alkalmaznak, amelyek révén elkerülhetőek a környezeti károk és az emberi egészségügyi ártalmak;

7.  úgy véli, hogy a legveszélyesebb műanyagokat – amelyek tudományos bizonyítékok alapján az emberi egészségre és a környezetre a leginkább ártalmasak (például a mikro- és az oxo-biodegradációs úton lebomló műanyagok), és amelyek az újrafeldolgozást is megnehezítő nehézfémeket és egyéb anyagokat tartalmaznak – 2020 előtt a lehető leghamarabb fokozatosan ki kell vonni a piacról vagy egyenesen be kell azokat tiltani az újrafelhasznált és újrafeldolgozott anyagok piacának kifejlesztése érdekében, és úgy véli, hogy ezek külön gyűjtését szintén haladéktalanul meg kell valósítani; ennek keretében úgy véli, hogy a veszélyes műanyagok és adalékanyagok helyettesítését szintén támogatni kell, többek közt az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló irányelvben szereplő korlátozott anyagok jegyzékének kiterjesztése által; úgy véli továbbá, hogy az európai polgárok és fogyasztók(4) többsége követelésének megfelelően az egyszer használatos műanyag tasakok mennyiségét radikálisan csökkenteni kell, és ezeket lehetőség szerint fokozatosan ki kell vezetni, továbbá hogy fontos foglalkozni a hulladékkeletkezés megelőzésének kihívásával, a túlfogyasztás és az egyszer használatos termékek felelőtlen kidobásának megakadályozására irányuló hatékonyabb intézkedések révén;

8.  rámutat arra, hogy a mai világban, amikor a természeti erőforrások, és ezen belül többek közt a megművelhető földterületek, egyre szűkösebben állnak rendelkezésre, a fenntarthatóságot az erőforrások felhasználásának abszolút csökkentésével, és nem azok puszta helyettesítésével lehet megvalósítani; hangsúlyozza, hogy a biológiai úton lebomló, bioalapú és komposztálható műanyagok támogatására megfelelő intézkedéseket kell elfogadni, feltéve, hogy ezek előállítása nincs kedvezőtlen hatással az emberi vagy állati fogyasztási célú mezőgazdasági termelésre vagy a környezetre; hangsúlyozza továbbá, hogy építeni kell a már elismert európai szabványokra (pl. CEN 13432) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a lebomló, biológiai úton lebomló és komposztálható műanyag termékek jobb megkülönböztetését, valamint hogy egyértelműbben tájékoztassák a fogyasztókat, az újralfeldolgozókat és a hulladék kezelésével foglalkozó létesítmények működtetőit a termékek jellemzőiről, újrafelhasználhatóságáról és az újrahasználat lehetőségeiről;

9.  felhív a köz- és magánberuházások növelésére azon kutatások és technológiák terén, amelyek célja, hogy az anyag minőségét nem befolyásolva (azaz kevesebb nyersanyag felhasználásával ugyanazt a minőséget, újrafelhasználhatóságot és újrafeldolgozhatóságot biztosítva) fenntarthatóbb műanyagokat állítsanak elő, és hogy a különböző típusú gyártási folyamatok és újrafeldolgozási tevékenységek integrációját javítsák; úgy gondolja, hogy új technológiákra van szükség a műanyag biológiai lebomlási folyamatai, a hulladékszelektálási módszerek, a feldolgozás és a mechanikus újrafeldolgozás, az óceánból begyűjtött műanyagok hasznosítása, az ökotervezés és az „okos csomagolás” fejlesztéséhez; ezért úgy gondolja, hogy a Horizont 2020 lehetőséget adhatna arra, hogy erre a fontos társadalmi igényre reagáljanak, ami a környezetre és a polgárokra nézve egyaránt messzemenő előnyökkel járna, az új gazdasági tevékenységek (például emberi munkaerővel végzett magas színvonalú szelektálás) létrehozásától kezdve a tengeri szemét és az egészségügyi kockázatok csökkentéséig; rámutat, hogy ez különösen a fiatalok számára lehetőséget kínálhat arra, hogy új tevékenységi területeken keresztül beilleszkedjenek a munkaerőpiacra; rámutat arra, hogy a hulladékra vonatkozó uniós szabályozás maradéktalan végrehajtása évente 72 milliárd eurós megtakarítást eredményezhetne, az uniós hulladékgazdálkodási és -újrafeldolgozási ágazat éves forgalmát 42 milliárd euróval növelhetné, és 2020-ig több mint 400 000 munkahelyet teremthetne; hangsúlyozza, hogy más uniós alapok is jelentősen hozzájárulhatnak a hulladékgyűjtési és újrafeldolgozási infrastruktúra kiépítéséhez, amennyiben következetesen tiszteletben tartják a hulladékokról szóló keretirányelvben foglalt hulladékhierarchiát;

10.  olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek – a környezetvédelmi célok elérésének legjobb lehetőségeként – előmozdítják a műanyagok újrafeldolgozását; kéri, hogy több közbeszerezési eljárás, köztük az európai intézmények közbeszerezési eljárásai is tartalmazzanak világos követelményeket a műanyaghulladék újrafeldolgozásával, valamint azzal kapcsolatban, hogy lehetőség szerint az újrafeldolgozott hulladék használatát kell előnyben részesíteni;

11.  úgy véli, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak is merészebb lépéseket kell tenniük a műanyaghulladék illegális kivitele és lerakása ellen – ideértve az uniós szállítási szabályozás szigorúbb betartatását, és a kikötőkben, illetve valamennyi hulladékfeldolgozó létesítményben szigorúbb, a gyaníthatóan illegális átadásokat célzó és a hulladék (főleg elhasználódott járművek és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai) újrahasználati célú kivitele elleni küzdelemre irányuló megfigyelési és ellenőrzési rendszerek alkalmazását –, továbbá biztosítani kell, hogy a kivitel csak olyan létesítményekbe irányulhasson, amelyek eleget tesznek a hulladékszállítási rendelet 49. cikkében megállapított, a környezetet nem veszélyeztető hulladékkezeléssel kapcsolatos követelményeknek; megjegyzi, hogy a kiterjesztett gyártói felelősség elvének alkalmazása, csakúgy mint a fogyasztók tudatossága is szerepet játszanak az illegális kivitel megakadályozásában és a környezetben található műanyaghulladék mennyiségének jelentős csökkentésében; úgy gondolja továbbá, hogy az Uniónak valamennyi lehetséges nemzetközi fórumon, megállapodásban és szervezetben támogatnia kell a koherens hulladékgazdálkodási megközelítést; hangsúlyozza, hogy az Uniónak az óceánokon sodródó műanyaghulladék nyomon követését és jelentős csökkentését célzó globális kezdeményezés élére kell állnia; elengedhetetlennek tartja továbbá, hogy megbízható és összehasonlítható adatok legyenek hozzáférhetők a hulladékáramokról, az Európába be- és kiáramló hulladékról, ezek mennyiségéről és a hulladékgazdálkodási rendszerekről;

12.  úgy véli, hogy a hulladék újrafeldolgozási infrastruktúrák finanszírozásának elsőbbséget kellene élveznie a hulladéklerakás és -égetés finanszírozásával szemben, természetesen az egyes közösségek igényeinek figyelembevétele mellett; arra bátorítja az európai önkormányzatokat és helyi kormányzati szerveket, a műanyagipart, valamint a feldolgozó és hulladékgazdálkodási ágazatot, hogy tegyenek meg minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a polgárokat és a vállalkozásokat ösztönözzék a műanyaghulladékkal kapcsolatban a körkörös gazdaság koncepciójának elfogadására, a tervezett elavulásról folytatott széleskörű vitával kezdve, továbbá az egyszerű és hatékony szelektív gyűjtési, újrahasználati és újrafeldolgozási rendszerek elősegítése, és megfelelő műanyaghulladék-gyűjtő pontok létrehozása révén, különösen a partmenti és környezeti szempontból sérülékeny területeken, kiemelten kezelve a tagállamok által védett területnek és/vagy nemzeti parknak nyilvánított területeket; úgy gondolja továbbá, hogy nagymértékben hozzájárulhatnának a hulladékgazdálkodás európai szintű harmonizációjához azzal, ha megállapodnának közös előírásokról és gyakorlatokról; felhívja a regionális hatóságokat, hogy az integrált hulladékgazdálkodás tervezése területén működjenek együtt, ha ez környezeti és pénzügyi szempontból is életképes, és különösen hogy támogassák „mezőgazdasági gyűjtőpontok” létrehozását a mezőgazdasági műanyaghulladék-áramok (pl. melegházakhoz használt műanyagok) számára;

13.  a tudatosság növelésének előmozdítása céljából támogatja a konkrét fellépéseket és kampányokat, például a Műanyaghulladék Európai Napjának létrehozását, amely napon a polgároknak az előzetesen meghatározott helyszíneken lehetőségük lenne bármekkora mennyiségű műanyaghulladékot visszaszolgáltatni, például megfelelő pénzbeli kompenzáció ellenében, ezzel biztosítva az újrafeldolgozásra alkalmas műanyag alapanyagot és növelve az újrafeldolgozással és az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos társadalmi tudatosságot; úgy gondolja, hogy ez az esemény egyúttal közösségi takarítással is párosulhatna (pl. strandokon), ezzel szimbolikusan hozzájárulva a műanyaghulladék általi szennyezés visszaszorításához; felszólít arra, hogy biztosítsák ezen esemény és a „Let’s do it” kampányok, a hulladékcsökkentés európai hete és a jövőbeli „hulladékmentesítő napok” kezdeményezés közötti szinergiát; üdvözli a Bizottság MARELITT elnevezésű kísérleti projektjét, amely arra irányul, hogy Európa négy tengeri régiójában felszámolják a tengeri hulladékot, valamint mérsékeljék a tengeri műanyaghulladék környezeti, egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásait; javasolja, hogy a tengeri műanyaghulladék jelentette problémák hatékonyabb kezelése érdekében a Bizottság fokozza a harmadik országokkal, többek között a fekete-tengeri felségvizekkel rendelkező országokkal folytatott párbeszédet;

14.  hangsúlyozza, hogy a környezetpolitika, ökoinnováció, hulladékgazdálkodás és biogazdaság területére vonatkozó uniós szintű új kezdeményezéseket a környezetbarát munkahelyek létrehozása érdekében szilárd, társadalmi következményeikre és a létrehozott munkaerő-piaci lehetőségeikre – különös tekintettel munkahely-teremtési potenciáljukra és az alapképzés és a szakképzés bevezetésének szükségességére – is kiterjedő hatásvizsgálatoknak kell megelőzniük;

15.  emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban a tagállamoknak a gazdasági és környezetvédelmi szempontok összehangolásával egyidejűleg támogatást kell nyújtaniuk a legnagyobb foglalkoztatási potenciállal rendelkező, tisztességes munkát biztosító ágazatok fejlesztését előmozdító, különösen pedig a fenntartható gazdaság felé vezető átmenetet és a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek létrehozását segítő kezdeményezések számára; felhívja a helyi és a regionális hatóságokat, hogy a többféle cél elérése és a környezetbarát munkahelyek e folyamaton belüli ösztönzése érdekében hangolják össze a közszolgáltatásokat a környezetvédelmi célkitűzésekkel és célokkal;

16.  kiemelten fontosnak tartja a jövőbeni munkaerő-piaci szükségletek és képzettséggel kapcsolatos jövőbeli követelmények azonosítását; hangsúlyozza a munkavállalók képzettségét a munkaerőpiac jövőbeli szükségleteivel összehangoló stratégiák szükségességét; e tekintetben kiemeli, hogy a kevésbé erőforrás-igényes gazdaságra való áttérés által támasztott kihívásoknak való megfelelés érdekében az ökoinnováció felfutásához és az EU hulladékokkal kapcsolatos jogszabályainak helyes végrehajtásához megfelelő szintű képzés és képességek szükségesek; javasolja a tagállamoknak, hogy a körkörös gazdaság modelljét integrálják szakképzési rendszereikbe; rámutat arra, hogy a képzés révén javítható az újrafeldolgozás területén végzett munka érzékelt státusza, valamint elősegíthetők a személyzet megtartását, illetve az egészségvédelmet és a biztonságot célzó intézkedések; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a Bizottság által 2013 februárjában bemutatott szociális beruházási csomaggal összhangban az Európai Szociális Alap a szakképzés és a munkahelyi oktatás előmozdítása révén hasznos segítséget nyújthat a kevésbé erőforrás-igényes iparon belüli fenntartható, minőségi munkahelyek iránti kereslet kielégítésében.

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o. (2) HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o. (3) HL C 258. E, 2013.9.7., 99. o. (4) Konzultáció a műanyag hordtasakok használatának csökkentésére irányuló lehetőségekről, valamint az 94/62/EK irányelvben a csomagolás és a csomagolási hulladék biológiai úton való lebonthatóságára vonatkozóan meghatározott követelmények javításának lehetőségeiről,valamint a biológiai úton lebomló csomagolási termékek fogyasztók általi ismertségéről – statisztikák: http://ec.europa.eu/environment/waste/packaging/pdf/statistics_consultation.xls