Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 9., 10. és 14. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a két olasz tengerészgyalogos (marò), Massimiliano LaTorre és Salvatore Girone ügyéről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló 2012. május 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár, Ban Ki-moon szóvivőjének 2015. január 6-i nyilatkozatára, amelyben felszólította a két országot – Olaszországot és Indiát –, hogy törekedjen egy ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldás elérésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. február 15. éjszaka a Szingapúrból Dzsibutiba tartó Enrica Lexie nevű olasz kereskedelmi hajó a keralai partoknál (India) találkozott a St Anthony nevű halászhajóval;

B.  mivel az Enrica Lexie fedélzetén hat olasz tengerészgyalogos (marò) tartózkodott, hogy megvédjék a hajót az esetleges kalóztámadásoktól; mivel a kalóztámadástól való félelmükben figyelmeztető lövéseket adtak le a közeledő hajóra, és két indiai halászt, Valentine alias Jelastinét és Ajeesh Pinket tragikus módon megöltek;

C.  mivel 2012. február 19-én indiai rendőrök szálltak fel a fedélzetre, akik elkobozták a tengerészgyalogosok fegyvereit és letartóztatták azt a két tengerészt, akik a halászhajó tűz alá vételéért felelősnek bizonyultak;

D.  mivel ezek az események diplomáciai feszültségeket okoztak, ugyanis a két olasz tengerészgyalogos ügyét jogbizonytalanság övezi; mivel három év elteltével az indiai hatóságok még mindig nem emeltek vádat ellenük;

E.  mivel a tengerészgyalogosok egyike, Massimiliano Latorre, miután agyvérzést szenvedett, elhagyta Indiát és négy hónapot otthon töltött és még mindig orvosi ellátásra szorul, és mivel Salvatore Girone jelenleg még mindig az indiai olasz nagykövetségen tartózkodik;

F.  mivel mindkét fél a nemzetközi jogszabályokra hivatkozik: Olaszország állítása szerint az eset nemzetközi vizeken történt, és a tengerészgyalogosokkal szembeni eljárást Olaszországban vagy nemzetközi bíróság előtt kellene lefolytatni; mivel azonban India kitart amellett, hogy lefolytathatja az eljárást, mert az eset az indiai joghatóság alá tartozó part menti vizeken történt;

G.  mivel 2014. október 15-én az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton kritikus hangot ütött meg az indiai hatóságok magatartását illetően, és arra buzdította a kormányt, hogy találjon gyors és kielégítő, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő megoldást;

H.  mivel 2014. december 16-án az Unió új, közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini csalódását fejezte ki, miután elutasították Massimiliano Latorre arra irányuló kérelmét, hogy orvosi kezelése érdekében meghosszabbíthassa olaszországi tartózkodását;

I.  mivel 2015. január 14-én az indiai legfelsőbb bíróság engedélyezte, hogy Latorre őrmester orvosi célból további időt töltsön Olaszországban;

J.  mivel a két tengerészgyalogos európai állampolgár, és mivel 2012. február 15-én egy olasz kereskedelmi hajó fedélzetén a keralai partoknál tartózkodtak és a kalóztevékenységek elleni nemzetközi fellépés részeként feladataikat teljesítették, amely mellett az Unió határozottan elkötelezte magát;

1.  nagy szomorúságának ad hangot és részvétét nyilvánítja a két indiai halász tragikus halála kapcsán;

2.  hangsúlyozza, hogy a 2012. február 15-i esemény következményeit mindemellett szigorúan a jogállamiság keretein belül kell kezelni, teljes mértékben tiszteletben tartva az állítólagos résztvevők emberi és törvényes jogait;

3.  aggodalmának ad hangot az olasz tengerészgyalogosok vádemelés nélküli letartóztatása miatt; hangsúlyozza, hogy a tengerészgyalogosokat haza kell szállítani; hangsúlyozza, hogy a tengerészgyalogosok mozgásszabadságának hosszas késleltetése és korlátozása elfogadhatatlan, egyben emberi jogaik súlyos megsértését jelenti;

4.  sajnálkozik amiatt, ahogy az ügyet kezelték, és támogatja valamennyi érintett fél arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lehető leghamarabb ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldást dolgozzanak ki, mivel ez az összes indiai és olasz hozzátartozó, valamint mindkét ország érdekében áll;

5.  figyelembe véve az álláspontot, amelyet Olaszország mint uniós tagállam az üggyel kapcsolatos eseményekről kialakított, reméli, hogy az ügyben az olasz hatóságok és/vagy a nemzetközi választottbíráskodás rendelkezik illetékességgel;

6.  ösztönzi az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a két olasz tengerészgyalogos védelmében tegyen meg minden szükséges fellépést annak érdekében, hogy gyors és kielégítő megoldást lehessen elérni az ügyben;

7.  emlékezteti a Bizottságot annak fontosságára, hogy az Indiával folytatott kapcsolatok keretében hangsúlyozni kell az emberi jogi helyzetet és további intézkedéseket kell megfontolni az ügy pozitív megoldásának elősegítésére;

8.  emlékeztet, hogy az uniós polgárok jogait és biztonságát a harmadik országokban az EU diplomáciai képviseleteinek kell védelmezniük, amelyeknek aktívan munkálkodniuk kell bármely harmadik országban fogva tartott uniós polgár alapvető emberi jogainak védelmén;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU tagállamainak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának, valamint India elnökének és kormányának.

(1) HL C 261. E, 2013. 9.10., 34. o.