Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2095(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0391/2016

Előterjesztett szövegek :

A8-0391/2016

Viták :

PV 19/01/2017 - 3
CRE 19/01/2017 - 3

Szavazatok :

PV 19/01/2017 - 7.10

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0010

Elfogadott szövegek
PDF 616k
2017. január 19., csütörtök - Strasbourg Ideiglenes kiadás
A szociális jogok európai pillére
P8_TA-PROV(2017)0010A8-0391/2016

Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása a szociális jogok európai pilléréről (2016/2095(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unió alapjogi chartájára,

–  tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kötelezi az EU-t a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség magas szintű védelmének biztosítására,

–  tekintettel az EUMSZ 151–156. cikkeire,

–  tekintettel az 1950. május 9-i nyilatkozatra, amely „a munkavállalók életkörülményeinek egyenlővé tételét és javítását” követelte;

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, annak Kiegészítő Jegyzőkönyvére és 1999. július 1-jén hatályba lépett, felülvizsgált kiadására, különösen I. és II. részére, illetve az utóbbi 2., 4., 16. és 27. cikkére, amelyek a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalók esélyegyenlőséghez és egyenlő bánásmódhoz való jogával foglalkoznak,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amely 1990-ben lépett hatályba,

–  tekintettel a munkavállalók alapvető szociális jogairól 1989. december 9-én elfogadott közösségi chartára,

–  tekintettel a 2030-ra kitűzött fenntartható fejlesztési célokra, amelyeket az ENSZ 2015-ben fogadott el, és amelyek az egész világon, így az EU-ban is alkalmazandók,

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre(1) ,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak „A társadalombiztosítás európai szabályai” című dokumentumára és annak jegyzőkönyvére, amely a szociális biztonsági rendszerek európai minimális harmonizálási eszköze, minimumszabályokat állapít meg, és lehetővé teszi a szerződő felek számára, hogy meghaladják ezeket a szabályokat,

–  tekintettel az ENSZ független szakértője által az összes emberi jog idősebb emberek általi gyakorlásáról készített jelentésre,

–  tekintettel a meglévő uniós jogszabályokra, politikai koordinációs mechanizmusokra és pénzügyi eszközökre a foglalkoztatás, a szociálpolitika, a gazdaság- és monetáris politika, a belső piac, az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása, az Európai Szociális Alap, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió terén,

–  tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i és 2010. június 17-i következtetéseire és a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020 ),

–  tekintettel a romák integrációjával kapcsolatos tanácsi ajánlásokra és következtetésekre,

–  tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra(2) ,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i ajánlására(3) ,

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvre(4) ,

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0367),

–  tekintettel a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelvre(5) ,

–  tekintettel a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló irányelvre(6) ,

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvre(7) ,

–  tekintettel a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvre(8) ,

–  tekintettel a faji egyenlőségről szóló irányelvre(9) ,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló, Jean-Claude Juncker által 2014. július 15-én ismertetett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésre („az öt elnök jelentése”),

–  tekintettel a Bizottság a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i közleményére (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a Bizottság „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i közleményére (COM(2016)0356),

–  tekintettel a romák integrációjáról szóló bizottsági közleményekre (COM/2010/0133, COM/2011/0173, COM/2012/0226, COM/2013/0454, COM/2015/0299, COM/2016/0424),

–  tekintettel a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleményére (COM(2016)0646),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2014. március 21-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0176),

–  tekintettel az EGSZB-nek a hatékony és megbízható jóléti ellátási rendszerek elveiről szóló, 2015. szeptember 17-i véleményére(10) ,

–  tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(11) ,

–  tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására(12) ,

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(13) ,

–  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(14) ,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(15) ;

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(16) ,

–  tekintettel az Európai Bizottság nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos stratégiai szerepvállalására (2016–2019),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az egyenlőtlenségek csökkentéséről, különös tekintettel a gyermekszegénységről szóló, 2015. november 24-i állásfoglalására(17) ,

–  tekintettel a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2014-2020 közötti EU stratégiai keretről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(18) ,

–  tekintettel a növekvő rezsiköltségek fényében a szegénység elleni küzdelem célkitűzésének eléréséről szóló 2016. április 14-i állásfoglalására(19) ,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására, különös tekintettel az ENSZ CRPD-bizottságának záró észrevételeire(20) ,

–  tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(21) ,

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(22) ,

–  tekintettel „Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében” című, 2016. október 5-i állásfoglalására(23) ,

–  tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozása: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(24) ,

–  tekintettel a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre vonatkozó, készségekkel kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(25) ,

–  tekintettel a szociális beruházási paktumról mint a válságra adott reakcióról szóló 2012. november 20-i állásfoglalására(26) , valamint a Bizottság 2013. február 20-i társadalmi beruházási csomagjára, amely tartalmazza a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlását,

–  tekintettel a romákkal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira(27) ,

–  tekintettel az európai munkaügyi kapcsolatok Eurofound-szótárára,

–  tekintettel az Eurofound „Európai fizetés a 21. században” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Az egészségügyhöz való hozzáférés válság idején” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele: Az igénybe nem vett (bent ragadt) ellátások arányának csökkentése” című, 2014-es jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Új foglalkoztatási formák” című, 2015-ös jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound „Elégtelen lakáskörülmények Európában: Költségek és következmények” című, 2016-os jelentésére,

–  tekintettel az Eurofound által az európai munkakörülményekről készített 6. felmérés 2016-os áttekintő jelentésére,

–  tekintettel az ILO „A szociális pillér létrehozása az európai konvergenciáért“ című, 2016-os tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által elvégzett munkára, és különösen a migránsokról és kisebbségekről készített felméréseire, valamint a súlyos munkaerő-kizsákmányolásról, a gyermekvédelmi rendszerekről és a fogyatékossággal élők független életvitelhez való jogáról szóló jelentéseire,

–  tekintettel a Bíróság C-266/14. számú ügyben 2015. szeptember 10-én hozott ítéletére az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók munkaidő-szervezéséről ,

–  tekintettel a Bíróság C 8/15 P. – C 10/15 P. számú egyesített ügyekben (Ledra Advertising és mások) 2016. szeptember 20-án hozott ítéletére, amely megerősíti, hogy a polgárok alapvető jogait a Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal szemben az Európai Stabilitási Mechanizmust érintő egyetértési megállapodás elfogadásával összefüggésben,

–  tekintettel az európai szociális partnerek, a BusinessEurope, a CEEP, az ETUC és az UEAPME által 2007 októberében az európai munkaerőpiacok előtt álló legfontosabb kihívásokról, valamint 2015 júliusában az európai szociális partnerek által elvégzett mélyreható foglalkoztatási elemzésről készített közös elemzésekre,

–  tekintettel a Foglalkoztatási Bizottságnak és a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak a szociális jogok európai pilléréről szóló közös véleményére, amelyet a Tanács 2016. október 13-án hagyott jóvá,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0391/2016),

A.  mivel az Európai Uniónak gyors és látható választ kell adnia számos polgárok növekvő csalódottságára és aggodalmára, amelyek a bizonytalan életkilátások, a munkanélküliség, a növekvő egyenlőtlenségek és a lehetőségek hiánya miatt – különösen a fiatalok körében – alakulnak ki; mivel a Bizottság által a szociális jogok európai pilléréről 2016 decemberéig folytatott nyilvános konzultáció keretében a meglévő szociális vívmányok átfogó átgondolására került sor, valamint széles körű vita bontakozott ki a szociális partnerek, a nemzeti kormányok és parlamentek, a civil társadalom és az uniós intézmények között az európai szociális modell jövőjéről és szerkezetéről; mivel ez a vita segíthet az Unió alapvető értékei és az iránti figyelem felkeltésében, hogy Európában a világ többi részével összevetve fejlett munkaügyi és szociális normákkal, illetve szociális védelmi rendszerekkel rendelkezik; mivel a szociális jogok európai pilléréről folytatott vita és az annak nyomán teendő szükséges lépések segíthetnek az európai projekt szilárdabb alapokra helyezésében, és annak elérésében, hogy az emberek jobban magukénak érezzék az európai integráció folyamatát;

B.  mivel az Európai Uniónak olyan európai szociális modell továbbfejlesztésére kell törekednie, amely a szociális piacgazdaságon alapul, bővíti a polgárok lehetőségeit, fenntartható jólétet és magas termelékenységet tesz lehetővé, továbbá amely – összhangban a globális fenntartható fejlesztési célokkal – a szolidaritáson, a társadalmi igazságosságon és az esélyegyenlőségen, a javak tisztességes elosztásán, a generációk közti szolidaritáson, a jogállamiságon, a megkülönböztetésmentességen, a nemek közötti egyenlőségen, az egyetemes és jó minőségű oktatási rendszereken, a minőségi foglalkoztatáson és a fenntartható, jó munkahelyteremtő képességű és hosszú távú inkluzív növekedésen alapszik, olyan modellen tehát, amely valóban a teljes foglalkoztatást célozza, és mindenki számára megfelelő szociális védelmet, valamint elérhető, jó minőségű alapvető szolgáltatásokat biztosít, küzd a gazdasági egyenlőtlenség ellen, bővíti a sebezhető helyzetben lévők lehetőségeit, küzd a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen, fokozza a társadalmi és politikai életben való részvételt és javítja az Unió valamennyi polgárának életszínvonalát, teljesítve az uniós szerződésekben, az Alapjogi Chartában és az Európai Szociális Chartában kitűzött célkitűzéseket és biztosítva a bennük foglalt jogokat;

C.  mivel a Bizottság elkötelezte magát az Unió „szociális AAA-besorolásának” elérése mellett, és 2017 tavaszán várhatóan a szociális jogok európai pillérére vonatkozó javaslattal fog előállni, amely a részt vevő tagállamokban előmozdítja a jól működő és befogadó munkaerőpiacok és jóléti rendszerek kialakítását, és iránytűként szolgál a megújított felfelé irányuló konvergencia számára i. a jelenlegi uniós jogszabályok frissítése révén, illetve ii. javítva a gazdaságpolitikai és szociálpolitikai koordinációra vonatkozó uniós keretet, többek közt a nemzeti reformtörekvések szociális összehasonlító teljesítményértékelése révén, a nem hatékony kettős struktúrák elkerülésével, végül iii. biztosítva a megfelelő pénzügyi támogatást nemzeti és uniós szinten egyaránt; mivel az európai polgárok által közvetlenül megválasztott Európai Parlamentnek alapvető felelőssége és szerepe van a szociális jogok európai pillérének meghatározásában és elfogadásában;

D.  mivel a gazdaság- és a szociálpolitikák célja a lakosság szolgálata, többek között a fenntartható és társadalmilag felelős, egyenlő feltételek melletti gazdasági tevékenységek előmozdítása révén, és mivel az emberi tényező bármely vállalat versenyképességének szempontjából és a gazdaság egészének működését tekintve is a legfontosabb tényező;

E.  mivel a szociális párbeszéd pozitívan járulhat hozzá a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a versenyképességhez; mivel az Unió köteles tiszteletben tartani és előmozdítani a szociális partnerek szerepét, elősegíteni azok egymással folytatott párbeszédét és tiszteletben tartani autonómiájukat, ideértve a bérmegállapításhoz, a kollektív szerződésekről folytatott tárgyaláshoz, azok megkötéséhez és végrehajtásához és a kollektív fellépéshez való jogot a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban; mivel a szociális jogok európai pillérének arra kell ösztönöznie a szociális partnereket és a tagállamokat, hogy az uniós szintű normáknál magasabb szintűeket állapítsanak meg; mivel a Bizottság konzultációt folytat a szociális partnerekkel a szociálpolitikára irányuló uniós fellépés lehetséges irányáról; mivel a szociális párbeszédet minden szinten folyamatosan támogatni kell;

F.  mivel alapvető fontosságú, hogy a vállalatok társadalmilag felelős magatartást tanúsítsanak, ténylegesen tekintetbe véve a fenntarthatóságot és a társadalmi érdekeket; mivel fontos a munkavállalók bevonása a döntéshozatalba; mivel a szociális vállalkozások, például a szövetkezetek jó példával járnak elöl a minőségű munkahelyek megteremtése, a társadalmi befogadás támogatása és a részvételen alapuló gazdaság előmozdítása terén;

G.  mivel az alapvető szociális jogok az Európai Unióban mindenkire érvényesek, a munkaerőpiacot, a termékek és szolgáltatások piacait szabályozó uniós joganyag pedig valamennyi tagállamra alkalmazandó; mivel a gazdasági integráció egymástól kölcsönösen függővé teszi a tagállamokat azon képességük tekintetében, hogy tisztességes munkafeltételeket biztosítsanak és megőrizzék a társadalmi kohéziót; mivel egy működőképes egységes piachoz a munkavállalók alapvető szociális jogainak kell megakadályozniuk egy munkakörülményeken alapuló verseny létrejöttét; mivel a szolidaritásnak a Szerződésekben meghatározott elve szerint a javasolt lépések terjedelme, illetve hatása indokolja az uniós szintű fellépést; mivel az Unió szociális célkitűzéseinek elérése a nemzeti jogszabályoktól, valamint a megfelelő fejlettségű nemzeti szociális rendszerektől is függ; mivel a bérszínvonal és a szociális biztonsági rendszerek regionális különbségei bizonyos mértékig elkerülhetetlenek, ám gondoskodni kell arról, hogy ne szorítsák le a munka- és életkörülményeket; mivel a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia rendkívül fontos az Unió megfelelő működése szempontjából; mivel az Unió nem harmonizálja, hanem koordinálja a nemzeti szociális biztonsági rendszereket, előmozdítja fejlesztésüket és elősegíti a szabad mozgáshoz való jogukat gyakoroló személyek hatékony szociális védelmét; mivel a szabályozás reformjának lépést kell tartania a technológiai és egyéb innovációval annak érdekében, hogy jogbiztonságot teremtsen, és a tisztességes verseny révén előmozdítsa a gazdasági fejlődést; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtása többszintű fellépést, ágazatközi megközelítést, valamint az érintettek teljes körű bevonását igényli; mivel a munkavállaló részére biztosított pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseknek adott esetben figyelembe kell venniük az adott ország vagy régió hagyományai vagy szokásai alapján elismert általános heti pihenőnapot;

H.  mivel az európai jóléti államokat korszerűsíteni kell és meg kell erősíteni annak érdekében, hogy támogassák a munkaerőpiacra való belépést és az azon belüli vertikális mobilitást, illetve fenntartsák a gazdasági biztonságot az emberek életében; úgy véli, hogy mivel a munkaerőpiac egyre összetettebbé válik, természetes, hogy a felmerülő különböző szociális kockázatok megfelelő kezelése érdekében a jóléti államnak is ki kell igazítania mechanizmusait és eszközeit; mivel a reformfolyamatnak többek között javítania kell a polgárok hozzáférését a jóléti államhoz, illetve az azzal folytatott interakciójukat, és meg kell könnyítenie a vonatkozó szabályok alkalmazását, többek közt a kkv-k számára; mivel azonban a jóléti államok szerepe a munkaerőpiacnál szélesebb területet fog át; ide tartozik többek között a szociális biztonsági rendszerek működtetése, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint az oktatás, a gyermekgondozás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más alapvető szolgáltatások terén tett beruházások; mivel az egyének fejlődését a kisgyermekkortól egészen időskorig támogató „szociális beruházások” kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy az emberek teljes mértékben részt tudnak venni a 21. századi társadalom és gazdaság életében; mivel jelentős erőfeszítésre lesz szükség az Európa 2020 stratégia a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadásra irányuló célkitűzéséinek eléréséhez; mivel a lakhatás számos tagállamban sürgető kérdés, és számos háztartás a rendelkezésére álló jövedelem nagy részét költi a lakhatási és energiaköltségekre;

I.  mivel az ILO 202. sz. egyezménye úgy rendelkezik, hogy a szociális védelmi minimumnak legalább a következő alapvető szociális biztonsági garanciákat kell tartalmaznia: a) hozzáférés a nemzeti szinten alapvető egészségügyi ellátásként meghatározott javakhoz és szolgáltatásokhoz, különösen az alapvető egészségügyi ellátáshoz, ideértve az anyasági ellátást, az elérhetőség, a hozzáférhetőség, az elfogadhatóság és a minőség kritériumainak megfelelően; b) a gyermekek esetében alapvető jövedelembiztonság, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet, biztosítja az élelemhez, az oktatáshoz, az ellátáshoz és minden egyéb szükséges javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést; c) alapvető jövedelembiztonság, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet azon aktív korú személyek esetében, akik nem tudnak elegendő jövedelemhez jutni, mindenekelőtt betegség, munkanélküliség, anyaság és rokkantság esetén; alapvető jövedelembiztonság az idősek számára, amely eléri legalább a nemzeti szinten meghatározott minimális szintet; mivel a szociális jogok európai pillérének figyelembe kell vennie ezt a meghatározást, és törekednie kell annak biztosítására, hogy a szociális védelem ezen alapvető elemeit az összes tagállamban teljes mértékben megvalósítsák és lehetőség szerint meg is haladják; mivel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hasznos hozzájárulást nyújtott e tekintetben azáltal, hogy megállapodott a hatékony és megbízható jóléti rendszerek alapelveiről;

J.  mivel valamennyi uniós tagállam szembenéz bizonyos foglalkoztatási és szociális kihívásokkal; mivel a szociális jogok megvalósítása a területi kohézió előmozdítását célzó szakpolitikáktól és eszközöktől is függ, különösen a súlyos és tartós természeti, demográfiai vagy strukturális hátrányokkal sújtott régiókban, beleértve az alacsony népsűrűségű és elszórtan élő népességgel rendelkező régiókat és a legkülső régiókat is; mivel a hátrányos helyzetű régiókban jelentősebb stratégiai beruházásokra és kohéziós támogatásra van szükség a versenyképességük és társadalmi-gazdasági szerkezetük javítása, valamint a további népességcsökkenés megelőzése érdekében; mivel az euróövezet a jelenlegi makrogazdasági keretei között sajátos kihívásokkal szembesül a Szerződésekben meghatározott foglalkoztatási és szociális célkitűzések elérése terén; mivel e megnövekedett belső rugalmasság ellensúlyozása céljából a megfelelő társadalmi-gazdasági biztonság helyreállítása szükségessé teheti speciális szociális célkitűzések, normák és/vagy pénzügyi eszközök bevezetésének fontolóra vételét az euróövezet szintjén;

K.  mivel az európai munkaerőpiacok gyakrabban fejlődnek az „atipikus” és „nem szabványos” foglalkoztatási formák, például a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás, az alkalmi munka, az idényjellegű munka, a behívás alapján történő munkavégzés, a függő viszonnyal járó önfoglalkoztatás vagy a digitális platformok által közvetített munkavégzés irányába; mivel ugyanakkor továbbra is az állandó munkahelyek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a foglalkoztatás bővítéséhez, az elmúlt két és fél évben gyorsabb ütemben növekedve, mint az ideiglenes foglalkoztatás(28) ; mivel a munkaerő iránti kereslet a korábbiakhoz képest egyre sokszínűbbé válik; mivel ez bizonyos esetekben kedvező lehet a termelékenység, a munka és a magánélet közötti egyensúly, a munkaerőpiaci átmenetek és második karrierlehetőségek szempontjából azok számára, akiknek erre szükségük van; mivel azonban egyes nem szabványos foglalkoztatási formák elhúzódó gazdasági bizonytalansággal és rossz munkakörülményekkel is járnak, nevezetesen az alacsonyabb és kevésbé biztos jövedelmek, a jogvédelmi lehetőségek hiánya, a társadalom- és egészségbiztosítás hiánya, a szakmai identitás hiánya, a karrierkilátások hiánya, valamint a behívás alapján történő munkavégzés és a családi, illetve magánélet összeegyeztetésének nehézségei terén; mivel egy dinamikus munkaerőpiacnak biztosítania kell, hogy mindenkinek lehetősége legyen a készségei és képességei hasznosítására a szakmai pályafutása során, többek között az egészséges és biztonságos munkakörülmények biztosítása és aktív munkaerőpiaci politikák révén, valamint azáltal, hogy a hagyományos képzés és az egész életen át tartó tanulás keretében a munkavállalók egész pályafutásuk alatt naprakésszé tehessék kompetenciáikat; mivel a Bíróság az ide vonatkozó ítélkezési gyakorlatában egyértelművé teszi a „munkaviszony” és a „munkavállaló” fogalmát az uniós jog alkalmazása céljából, ami a szubszidiaritás elvével összhangban nem sérti a „munkavállaló” nemzeti jog keretein belül alkalmazott meghatározásait;

L.  mivel az aktív munkaerőpiaci politikák, az egyéni felelősség és egész életen át tartó tanulásban való részvétel fontos a munkaerőpiaci befogadás szempontjából, jóllehet a munkanélküliség a legtöbb esetben az állásajánlatok hiányára vagy egyéb olyan körülményekre vezethető vissza, melyeket az érintettek nem tudnak befolyásolni;

M.  mivel további intézkedésekre lehet szükség annak érdekében, hogy a veszélyeztetett helyzetben lévő vagy hátrányos megkülönböztetéssel gyakrabban szembesülő emberek, például a nők, az etnikai kisebbségekhez tartozók, a tartós munkanélküliek, az idős polgárok és a fogyatékkal élők munkaerőpiaci részvétele javuljon, és tisztességes életszínvonaluk egész életükben biztosított legyen; mivel az EU elkötelezte magát amellett, hogy akadálymentes Európát teremt a becslések szerint mintegy 80 millió fogyatékkal élő uniós polgár számára, és a szegénység csökkentésére és a foglalkoztatásra vonatkozó uniós célok nem fognak teljesülni, ha a fogyatékossággal élő személyeket nem integrálják teljes körűen a gazdasági és társadalmi életbe; mivel az EU ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD), így annak elveit érvényesíteni kell a szociális jogok pillérében; mivel a válság sok helyen késve fejtette ki negatív hatását az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, és sokan nem tudtak hozzáférni az egészségügyi ellátáshoz annak ellenére sem, hogy a szolgáltatásokat a biztosításuk hivatalosan fedezte, például azért, mert nem tudták finanszírozni az önrészt, vagy várólistákkal szembesültek;

N.  mivel a nők még mindig a megkülönböztetés számos formájával néznek szembe az Unióban, és még mindig alulreprezentáltak a döntéshozatal valamennyi területén;

O.  mivel a nemek közötti egyenlőséget mind az uniós szerződések, mind az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzítik, és az alapvető uniós érték; mivel azonban a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiac egészében, ahol a férfiak foglalkoztatási aránya 75,6%-on áll a nők 64,5%-ával szemben, és felülreprezentáltak a részmunkaidős foglalkoztatásban és a legalacsonyabban fizetett ágazatokban, emellett pedig alacsonyabb az órabérük, ami a nemek közötti 16%-os bérszakadékhoz vezet, és hozzájárul a nemek közötti 39%-os nyugdíjszakadékhoz, jelentős különbségekkel a tagállamok között; mivel a tagállamokban a munkaerő-felvételi eljárások során továbbra is uralkodik a nemi alapú megkülönböztetés annak ellenére, hogy a nők iskolai végzettsége átlagosan meghaladja a férfiakét;

P.  mivel a szociális jogok, szolgáltatások és a megfelelő bevétel nemekhez köthető kérdések, mivel több nő dolgozik alacsonyan fizetett állásokban, a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, és jobban függenek a szociális szolgáltatásoktól mind a köz-, mind a magánszférában, hagyományosan rájuk hárul a gyermekek és az idősebb családtagok gondozásának feladata, és elsősorban őket terheli a háztartás ellátásának felelőssége, mindez pedig alacsonyabb nyugdíjat eredményez a nőknek;

Q.  mivel a 2002. évi barcelonai célkitűzések messze állnak a megvalósulástól, míg az Alapjogi Charta szerint a gyermekeknek joguk van a védelemhez és gondoskodáshoz, és mivel ez drámai hatást gyakorol a nők munkaerőpiaci részvételére, a nemek közötti egyenlőségre, a munka és a magánélet egyensúlyára és a női szegénységre;

R.  mivel Európa jóval messzebbre juthat egy olyan ágazati klaszter kialakításában, amely az emberek egészségét, tudását és a gazdaságban való részvételi képességüket támogatja; mivel az emberekre összpontosító szolgáltatások, például az oktatás, az egészségügyi ellátás, a gyermekgondozás és egyéb gondozói szolgáltatások, valamint a sport fontos munkahely-teremtési potenciállal bírnak, így azokat a gazdaság szempontjából nem költségnek, hanem sokkal inkább a fenntartható jólétet előmozdító tényezőknek kell tekinteni;

S.  mivel stratégiai megközelítésre van szükség az Unió munkaképes korú népességének elöregedése és fogyatkozása jelentette kihívások leküzdése érdekében, különösen az uniós munkaerőpiacon előrevetített strukturális munkaerőhiány, a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések, a gazdasági függőségi ráta várható alakulása tekintetében, figyelembe véve az EU területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat is; mivel fontos a szakmai mobilitási lehetőségek előmozdítása, különösen azon fiatalok körében, akik szakmai gyakorlat keretében részesülnek szakképzésben;

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a szociális vívmányok és az uniós foglalkoztatási és szociális politikák felülvizsgálatára, valamint a 2016. évi nyilvános konzultáció eredményeire építve terjesszen elő javaslatokat a szociális jogok szilárd európai pillérére (EPSR) vonatkozóan, amely nem korlátozódhat az alapelvekről vagy jó szándékról szóló nyilatkozatra, hanem a szociális jogok megerősítését célzó, kézzelfogható és konkrét eszközöket (jogszabályokat, szakpolitikák kidolgozására szolgáló mechanizmusokat és pénzügyi eszközöket) kell magában foglalnia, és pozitív hatást kell gyakorolnia az emberek életére rövid és középtávon, valamint lehetővé kell tennie az európai integráció támogatását a 21. században azáltal, hogy hatékonyan védelmezi a Szerződésekben rögzített szociális célkitűzéseket, támogatja a nemzeti jóléti rendszereket, erősíti a kohéziót, a szolidaritást és a felfelé irányuló konvergenciát a gazdasági és szociális teljesítmény terén, megfelelő szociális védelmet biztosít, csökkenti az egyenlőtlenséget, régóta esedékes előrehaladást ér el a szegénység csökkentése és a társadalmi kirekesztés visszaszorítása terén, teljesítményértékelés révén segíti a nemzeti reformtörekvéseket, továbbá javítja a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) és az egységes uniós piac működését;

2.  úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillérének a nemzetközi munkaügyi normák megfelelő alkalmazását és a szociális vívmányok naprakésszé tételét is elő kell mozdítania; úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillérében megfogalmazandó normákat az egyenlő versenyfeltételek fenntartása érdekében az egységes piac valamennyi részt vevő országára alkalmazni kell, az ezek elérése szempontjából fontos jogszabályokat, irányítási mechanizmusokat és pénzügyi eszközöket pedig minden uniós tagállamra alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy az uniós gazdaságpolitikáknak figyelembe kell venniük a szociális jogok pillérét; úgy véli, hogy az euróövezeti tagság sajátos korlátai szükségessé teszik további konkrét szociális célok és normák kialakítását és célzott pénzügyi támogatás megfontolását az euróövezet szintjén, miközben továbbra is lehetővé kell tenni az euróövezeten kívüli tagállamok ezekben való önkéntes részvételét; rámutat arra a lehetőségre, hogy szükség esetén az EUSZ 20. cikke szerinti megerősített együttműködés mechanizmusát használják fel a szociális jogok szilárd európai pillérének kiépítésére;

3.  hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek hathatósabb eszközökkel kell ellátnia az EU lakosait ahhoz, hogy kézben tartsák a saját életüket, az egész életút során potenciálisan felmerülő különböző szociális kockázatok mérséklésével lehetővé téve számukra, hogy emberhez méltó életet éljenek és valóra váltsák vágyaikat, továbbá esélyt adva a teljes értékű társadalmi részvételre, valamint a gyakori technológiai és gazdasági változásokhoz való alkalmazkodásra, többek között továbbképzések és a vállalkozói szellem támogatása révén; hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek arra kell ösztönöznie a piacokat, hogy a közös fellendülés, jólét és fenntartható fejlődés elérése jegyében működjenek egy nagymértékben versenyképes szociális piacgazdaság keretein belül, amely a teljes foglalkoztatást és a társadalmi haladást tűzi ki célul, és épít az uniós szintű iparpolitikára; úgy véli, hogy az EPSR-nek e célok érdekében elő kell mozdítania a vonatkozó szociális normákat, és arra kell ösztönöznie a nemzeti jóléti rendszereket, hogy adekvát, elérhető és pénzügyileg fenntartható szociális védelmi rendszerek és szociális befogadást célzó szakpolitikák révén az egész EU-ban fenntartsák a társadalmi kohéziót és az egyenlőséget; hangsúlyozza, hogy az EPSR-nek ugyanakkor meg kell könnyítenie a munkavállalók szabad mozgását egy elmélyültebb és méltányosabb európai munkaerőpiacon; kiemeli, hogy az EPSR-nek foglalkoztatás és szociális politikák révén hozzá kell járulnia az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség elvének érvényesüléséhez; elvárja, hogy az EPSR ezáltal lehetővé tegye a meglévő szociális jogok tényleges érvényesülését, továbbá új szociális jogokat határozzon meg, amennyiben az az új technológiai és társadalmi-gazdasági fejlemények fényében indokolt; úgy véli, hogy az EPSR ily módon hozzájárul az EU legitimitásának erősítéséhez is;

A meglévő munkaügyi és társadalmi normák frissítése

4.  felhívja a szociális partnereket és a Bizottságot, hogy működjenek együtt egy alapos hatásvizsgálaton alapuló, valamennyi foglalkoztatási formára vonatkozó, tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelvre irányuló javaslat előterjesztése érdekében, amely a meglévő minimumelőírásokat új típusú munkaviszonyokra is kiterjeszti; úgy véli, hogy ennek a keretirányelvnek javítania kell az uniós jog végrehajtását, növelnie kell a jogbiztonságot az egységes piacon, és meg kell előznie a hátrányos megkülönböztetést a hatályos uniós jog kiegészítése révén, és a munkaszerződés, illetve a munkaviszony típusától függetlenül biztosítva minden munkavállaló számára az alapvető, érvényesíthető jogokat, ideértve az egyenlő bánásmódot, a munkahelyi egészség és biztonság védelmét, a szülési szabadság alatti védelmet, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a képzéshez való hozzáférést, a fogyatékkal élők számára nyújtott munkahelyi támogatást, valamint a megfelelő tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogokat, az egyesülés és a képviselet szabadságát, a kollektív tárgyalás és a kollektív fellépés jogát; hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek valamennyi munkavállalóra és minden, nem szabványos formában foglalkoztatott dolgozóra is vonatkoznia kell, ehhez azonban nincs feltétlenül szükség a már meglévő irányelvek módosítására; emlékeztet rá, hogy a meglévő munkavállalói jogokat a tagállamok a nemzeti és az uniós joggal összhangban alkalmazzák; kéri a meglévő munkaügyi normák hatékonyabb és eredményesebb végrehajtását és ellenőrzését a jogok érvényesíthetőségének javítása és a be nem jelentett munka elleni fellépés érdekében;

Munkakörülmények

5.  elismeri, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldal hatékony összehangolása érdekében célszerű fenntartani a munkaszerződések bizonyos mértékű többféleségét; emlékeztet ugyanakkor a munkaerőpiaci kettősség és az olyan bizonytalan szerződések jelentette veszélyekre, ahol az érintetteknek semmilyen konkrét kilátása nincs az előrelépésre; hangsúlyozza a határozatlan idejű munkaszerződések fontosságát a társadalmi-gazdasági biztonság szempontjából, és rámutat, hogy az ilyen szerződések számos ágazatban előnyösek a munkáltatók számára; támogatja továbbá a szociális gazdaság üzleti modelljeinek előmozdítását; felszólítja a Bizottságot, hogy a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelvet (91/533/EGK) terjessze ki valamennyi foglalkoztatási formára és munkaviszonyra; kéri, hogy a tisztességes munkakörülményekről szóló keretirányelv tartalmazza azokat a vonatkozó, meglévő minimumkövetelményeket, amelyeket biztosítani kell bizonyos konkrét munkaviszonyok esetében, különösen:

   a) megfelelő tanulási és képzési tartalom és tisztességes munkakörülmények biztosítása a gyakornoki munkák, szakmai gyakorlatok és tanulószerződéses gyakorlati képzések esetében, annak érdekében, hogy azok – a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére vonatkozó tanácsi ajánlásban foglaltaknak megfelelően – valódi ugródeszkául szolgáljanak az oktatásból a szakmai életbe történő átmenetben, valamint hogy e foglalkoztatási formák időben korlátozottak legyenek, és ne helyettesítsék a fiatalok rendes foglalkoztatását; a díjazást az elvégzett munkával arányosan és az érintett személy készségeinek és tapasztalatának megfelelően kell megállapítani, és annak biztosítania kell a munkaerőpiacon lévő. képzési programokon kívüli gyakornokok számára az önfenntartáshoz szükséges pénzügyi fedezetet;
   b) a digitális platformok által közvetített munkákra és a függő viszonnyal járó önfoglalkoztatás egyéb eseteire vonatkozóan egyértelmű különbségtétel – az uniós jog alkalmazásában és a nemzeti jog sérelme nélkül – a valódi önfoglalkoztatók és a munkaviszonyban lévők között, figyelembe véve az ILO 198. sz. ajánlását, amely szerint több feltétel teljesülése elegendő a munkaviszony fennállásának megállapításához; ennek megfelelően egyértelművé kell tenni a platform, az ügyfél és a munkát elvégző személy státuszát és alapvető feladatait; be kell vezetni ezenkívül az együttműködési szabályok minimális normáit, amelyek tartalmazzák a szolgáltatás nyújtóinak teljes körű és átfogó tájékoztatását jogaikról és kötelezettségeikről, jogosultságaikról, a szociális védelem ehhez kapcsolódó szintjéről és a munkaadó személyazonosságáról; az online platformok által kiközvetített foglalkoztatottakat és valódi önfoglalkoztatókat a gazdaság más hasonló résztvevőiével azonos jogok illetik meg, és élvezniük kell a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási rendszerek által nyújtott védelmet; a tagállamoknak biztosítaniuk kell a munkaviszony vagy szolgáltatói szerződés feltételeinek megfelelő felügyeletét, megakadályozva ezzel a platformok erőfölénnyel való visszaélését;
   c) a behívás alapján történő munkavégzésre vonatkozó korlátozások: nem szabad lehetővé tenni a nulla órás szerződéseket, mivel rendkívüli bizonytalanságot vonnak maguk után;

6.  elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben Európában csökkent a munkából származó jövedelem teljes jövedelemhez viszonyított aránya; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kereslet fellendítése, a fenntartható és inkluzív növekedés lehetővé tétele és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az EU egészében új lendületet kapjon a felfelé irányuló szociális konvergencia, és megszűnjön a nemek közötti bérszakadék; elismeri a tisztességes megélhetést biztosító bérek fontosságát, mivel lehetővé teszik, hogy az aktív keresők ne éljenek szegénységben; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok nemzeti hagyományaival és gyakorlataival összhangban és a szociális partnerek autonómiájának kellő tiszteletben tartása mellett aktívan támogassa a kollektív tárgyalások hatókörének szélesítését; az egyes tagállamok gyakorlatait kellően figyelembe véve és a szociális partnerekkel történő egyeztetést követően javasolja bérküszöbök nemzeti minimálbérek formájában történő bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az ilyen irányú bevált gyakorlatok cseréjét;

7.  emlékeztet arra, hogy az egészséges és biztonságos munkakörülményekhez való jog a munkahelyi kockázatokkal szembeni védelmet, valamint a munkaidő korlátozását és a minimális pihenőidők és éves szabadságok biztosítását is magában foglalja; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a vonatkozó jogszabályokat várja a Bizottság javaslatait olyan konkrét intézkedésekre vonatkozóan, melyek valamennyi munkavállaló, köztük az idénymunkások és szerződéses munkavállalók számára is biztosítják e jog hatékony érvényesítését, és magukban foglalnak a nők elleni erőszak vagy zaklatás megelőzésére irányuló intézkedéseket is; megjegyzi, hogy ezen intézkedéseknek hatásvizsgálaton kell alapulniuk, az egészségi és biztonsági kockázatokkal kapcsolatos jelenlegi ismereteink teljességét tükrözve, és figyelembe véve a digitalizációhoz és más technológiai fejleményekhez kapcsolódó új munkavégzési módokat;

8.  hangsúlyozza a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való, az elsődleges uniós jogban alapvető jogként rögzített jog fontosságát; elvárja a Bizottságtól a társadalmi párbeszéd erősítése és tiszteletben tartása érdekében nyújtott konkrét támogatás fokozását valamennyi szinten és ágazatban, kivált ott, ahol ez a párbeszéd nem elég előrehaladott, figyelemmel ugyanakkor a nemzeti gyakorlatok közötti eltérésekre; elismeri annak előnyeit, ha a munkavállalókat bevonják a vállalatok, köztük a multinacionális vállalatok irányításába, valamint a munkavállalók tájékoztatásának, bevonásának és a velük folytatott konzultációnak az előnyeit, többek között a munkaszervezés új formáinak kiaknázása céljából, biztosítva, hogy a munka értelemmel bíró és végzői számára kielégítő tevékenység legyen, és elébe menve a gazdasági változásoknak; kéri az európai üzemi tanácsokról szóló európai jogszabály alkalmazásának monitorozását, valamint a munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatott konzultációnak az ellenőrzését, továbbá olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek biztosítják, hogy a vállalatok szerkezetátalakítását társadalmilag felelős módon vigyék végbe;

9.  hangsúlyozza, hogy átfogó, megbízható és rendszeresen frissített adatokra van szükség a munka és a foglalkoztatás minőségéről, amelyeket a munka és a foglalkoztatás minőségének időbeli nyomon követésére lehet felhasználni, és amelyek bizonyítékokat szolgáltatnak a témával kapcsolatos politikai döntéshozatal számára; felszólítja az Eurofoundot, hogy a munkakörülményekről készített európai felmérések keretében fejlessze tovább a munkahelyek minőségét és a munkával eltöltött időt nyomon követő tevékenységeit, mégpedig azon koncepciója alapján, hogy a munkahely minősége magában foglalja a jövedelmet, a kilátásokat, a fizikai környezetet, a társadalmi környezetet, a munkaintenzitást, a készségek kihasználását és a mérlegelési jogkört, valamint a munkaidő minőségét; felszólítja az Eurofoundot, hogy fejlessze tovább az olyan szakpolitikai intézkedésekkel, szociális partnerekkel kötött megállapodásokkal és vállalati gyakorlatokkal kapcsolatos kutatását, amelyek támogatják a munkahelyek és a munkával eltöltött idő minőségének a javítását;

Megfelelő és fenntartható szociális védelem

10.  rámutat, hogy a szociális védelmi jogok egyéni jogok; támogatja a szociális védelmi ellátások és jó minőségű szociális szolgáltatások integráltabb biztosítását olyan módszerként, amellyel érthetőbbé és elérhetőbbé tehető a jóléti állam, nem gyengítve a szociális védelmet; kiemeli, hogy az embereknek egész életük során megfelelő szociális védelemre és szociális beruházásokra van szükségük, mely lehetővé teszi mindenki számára, hogy teljes körűen részt vegyen a társadalomban és a gazdaságban, és tisztességes életszínvonalat tartson fenn; rámutat a polgárok szociális jogokkal kapcsolatos tájékoztatásának fontosságára és a hozzáférhető e-kormányzati megoldásokban rejlő lehetőségekre, amely magában foglalhat egy európai társadalombiztosítási kártyát, erőteljes adatvédelmi biztosítékokkal, amely javíthatná az Unión belül a társadalombiztosítás koordinációját és fokozhatná az egyéni tudatosságot, valamint segítené az utazó munkavállalókat abban, hogy egyértelművé tegyék és megóvják befizetéseiket és jogosultságaikat a származási és fogadó országokban, továbbá megkönnyítené a nemzeti munkaügyi felügyeletek munkáját; kiemeli a személyre szabott, közvetlen támogatás fontosságát, különösen a kirekesztett és veszélyeztetett háztartások szempontjából;

11.  egyetért a megfelelő időben történő, jó minőségű és megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való általános hozzáférés fontosságával; ezt olyan lényeges jognak tartja, melynek érvényesüléséről a vidéki és határ menti területeken is gondoskodni kell; hangsúlyozza, hogy az egészségbiztosításnak valamennyi lakosra vonatkoznia kell; egyetért azzal, hogy az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés egyértelmű szociális befektetés, amely megtérül, többek között az egészségesebb időskornak köszönhetően;

12.  tisztában van azzal, hogy a várható élettartam növekedése és az aktív korú lakosság csökkenése kihívást jelent a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából, és próbára teszi a generációk közötti szolidaritást; megjegyzi, hogy e tekintetben elsőbbségi feladatnak kell tekinteni a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetését is; újra megerősíti, hogy a legjobb választ az általános foglalkoztatási ráta növelése jelenti a teljes nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó foglalkoztatási modelleken keresztül, különös figyelmet fordítva a fiatalabb nemzedékekre és a munkaerőpiacról leginkább kirekesztett csoportokra; úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartam mellett egyéb, nemzeti szinten meghatározandó tényezőket is tükröznie kell, beleértve a termelékenység alakulását, a gazdasági függőségi rátát és a munkák nehézségi fokában lévő különbségeket is; emlékeztet az aktív idősödéssel kapcsolatos befektetések és az olyan rendszerek fontosságára, amelyek lehetővé teszik a nyugdíjkorhatárt elérő emberek számára, hogy a kívánt munkaintenzitás mellett tovább dolgozhassanak, miközben felvehetik a nyugdíjuk egy részét, amennyiben nem teljes munkaidőben dolgoznak;

13.  Felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a bevált gyakorlatok érdemi elemzését, hogy támogassa a tagállamokat a minimum nyugdíjak kiszámításában;

14.  javasolja, hogy minden munkavállalóra terjesszék ki a munkanélküliséggel vagy nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatással szembeni biztosítást, amelyhez a munkakereséshez nyújtott segítség és az (át)képzésekbe történő beruházás párosul az egyes tagállamok által a szociális partnerekkel egyeztetve megállapított feltételektől függően; emlékeztet arra, hogy a megfelelő mértékű munkanélküli-járadék javítja az álláskeresési esélyeket, így hasznos a termelékenység szempontjából, ugyanakkor kulcsszerepet játszik a szegénység megelőzésében és enyhítésében; úgy véli, hogy az EPSR-nek minőségi referenciaértékeket kell javasolnia a nemzeti munkanélküliségi biztosítási rendszerek számára, különösen ami az általuk nyújtott fedezet kiterjedtségét, aktiválási feltételeiket, a támogatás időtartama és a munkakeresés adott országra jellemző átlagos időtartama közötti kapcsolatot, és a munkaügyi központok által nyújtott támogatás minőségét illeti;

15.  hangsúlyozza a megfelelő minimumjövedelem-rendszerek jelentőségét az emberi méltóság megőrzésében, illetve a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, valamint azon szerepüket, hogy a szociális beruházás egy válfajaként lehetőséget adnak az embereknek a társadalmi részvételre, illetve arra, hogy képzéseken vegyenek részt és/vagy munkát keressenek; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az uniós minimumjövedelem-rendszereket, valamint azt, hogy e rendszerek lehetővé teszik-e a háztartások számára, hogy ki tudják elégíteni szükségleteiket; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek alapján mérjék fel, hogy mi módon és milyen eszközökkel lehetne valamennyi tagállamban biztosítani egy megfelelő minimumjövedelmet, illetve mérlegeljék további lépések megtételét a társadalmi konvergencia támogatása érdekében az egész Unióban, figyelembe véve az egyes tagállamok gazdasági és szociális viszonyait, valamint a nemzeti gyakorlatokat és hagyományokat;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogait egy emberi jogokon alapuló megközelítés keretében a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel (CRPD) összhangban általánosan érvényesíteni kell a szociális pillérben; úgy véli, hogy a rendelkezéseknek az alábbiakat kell tartalmaznia:

   a tisztességes és akadálymentes munkához való jog egy teljes mértékben befogadó, nyitott és akadálymentesített munkakörnyezetben és munkaerőpiacokon;
   szolgáltatások és tisztességes megélhetést és társadalmi befogadást lehetővé tévő, a sajátos egyéni igényekre szabott alapvető jövedelembiztonság;
   a szolgáltatások szabad mozgásának és hordozhatóságának garantálása a tagállamok között;
   inkluzív oktatás és képzés, beleértve a megfelelő digitális jártasság biztosítását célzó rendelkezéseket;
   egyedi rendelkezések a fogyatékossággal élő személyek kizsákmányolással és kényszermunkával szembeni védelméről, különösen a szellemi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek vagy a jogképességüktől megfosztott személyek körében;

17.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a tartós ápolás-gondozás elérhetősége és megfizethetősége továbbra is nagy probléma Európa-szerte, és emiatt a gondozást nem hivatalos keretek között végző családtagok kényszerűen otthon maradnak, elesve így a szakmai pályájuk folytatásának lehetőségétől; sajnálja, hogy gyakran kihasználják a munkaközvetítő ügynökségeken keresztül vagy informálisan foglalkoztatott gondozókat; a minőségi és megfizethető, hosszú távú gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve az otthoni gondozást és az önálló életvitelt lehetővé tévő rendszereket is, olyan jognak tekinti, amelyet védelmezni kell, tisztességes körülmények között foglalkoztatott, megfelelően képzett szakemberek támogatásával; úgy véli, hogy az intézményi elhelyezés és a szegénység kockázatának elkerülése érdekében jó minőségű közszolgáltatásokat és segítségnyújtást kell biztosítani a háztartások, különösen az alacsony jövedelmű háztartások számára; ismételten felszólít az ápolási szabadsággal kapcsolatos jogszabályok megalkotására annak érdekében, hogy korlátozzák a munkavállalók javadalmazását és szociális védelmi jogosultságait érintő negatív hatásokat a családtagok ápolása miatti átmeneti távollétek esetén; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét cselekvési tervet e területen, a barcelonai célokhoz hasonló célértékek bevezetésével az idős személyek, a fogyatékossággal élő személyek és más eltartottak gondozása tekintetében, amelyekhez a minőség, a hozzáférhetőség és a megfizethetőség mérésére szolgáló nyomon követési eszközök kapcsolódnak; kéri továbbá az e téren összegyűlt bevált gyakorlatok szélesebb körű megosztását és átvételét;

18.  a gyermekszegénységet jelentős problémának tekinti, amellyel kapcsolatban Európának nagy lépéseket kell tennie; kiemeli, hogy a szegénység elleni küzdelemhez alapvető feltétel – különösen a gyermekek esetében – az egyetemes oktatáshoz, az egészséghez és a szociális biztonsági rendszerekhez fűződő jog; e célkitűzés fényében felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás gyors végrehajtására és egy gyermekgarancia-program konkrét intézkedések révén történő megvalósítására valamennyi tagállamban, hogy minden, jelenleg szegénység veszélyének kitett gyermek hozzáférjen ingyenes egészségügyi ellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, ingyenes gyermekgondozáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálékhoz; hangsúlyozza a szülők számára támogatást és lehetőségeket nyújtó párhuzamos programok szükségességét, amelyek segítségével ki tudnak lépni kirekesztett társadalmi helyzetükből, és visszatérhetnek a munkaerőpiacra; elismeri, hogy e politikák nemzeti szinten megfelelő finanszírozást igényelnek, továbbá támogatást az európai strukturális és beruházási alapokból;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy mutassanak fel eredményeket a megfelelő lakhatáshoz való jog érvényesítése terén, biztosítva mindenki számára a megfelelő méretű, jó minőségű és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférést, továbbá hogy előzzék meg és csökkentsék a hajléktalanságot, annak fokozatos felszámolása érdekében; felszólítja a tagállamokat nemzeti jogszabályok megalkotására és/vagy egyéb szükséges intézkedések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy a rászorulók szociális lakhatáshoz vagy megfelelő lakhatási támogatáshoz jussanak, nyilvánvalóan ideértve a hajléktalanokat és a családokat is, és hogy a kiszolgáltatott személyek és szegény háztartások védelmet élvezzenek a kilakoltatással szemben, illetve hogy számukra megfelelő alternatív lakhatást biztosítsanak; kéri, hogy a lakhatás biztosítását kapcsolják össze a társadalmi befogadást és gazdasági integrációt támogató megfelelő szociális szolgáltatásokkal; hatékony intézkedésekre szólít fel, melyek az alacsony jövedelmű fiatalokat segítik saját háztartás kialakításában; rámutat, hogy a hatékony energiafelhasználású szociális lakásokba való beruházások előnyt jelentenek a munkahelyek, a környezetvédelem, az energiaszegénység csökkentése és a szociális jogok megvalósítása szempontjából egyaránt; a megfelelő uniós pénzügyi eszközök nagyobb mértékű használatára szólít fel a városfelújítások és a megfizethető, hozzáférhető és energiahatékony lakhatás biztosításának támogatása és a szociális lakhatás fejlesztésének támogatása érdekében azon régiókban, ahol az nincs kellő fejlettségi szinten; kéri a szegénység mindennemű kriminalizálásának – például a hajléktalanság és az egyéb módokon megnyilvánuló anyagi nélkülözés igazságtalan szankcionálásának – eltörlését;

20.  megfelelő intézkedések megtételét kéri – ideértve a jogszabály-módosítást, amennyiben értékelés alapján szükségesnek tűnik – annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé tegyék a jó minőségű és megfizethető, általános érdekű szociális szolgáltatásokat és egyéb általános érdekű vagy alapvető szolgáltatásokat, mint amilyen a vízellátás, a hulladékgazdálkodás, az oktatás, az egészségügyi ellátás, az elektronikus hírközlés és a nagysebességű, szélessávú internet, az energia, a tömegközlekedés és a pénzügyi szolgáltatások; kiemeli ezzel összefüggésben a jól felszerelt és elegendő személyzettel ellátott állami szolgáltatók, a szociális vállalkozások és nonprofit szervezetek nagyon fontos szerepét, mivel ezek elsődleges célja a pozitív társadalmi hatás elérése; utal ezenkívül a szociális vállalkozások e szolgáltatások nyújtásában és a befogadóbb munkaerőpiac kialakításában játszott kiemelt szerepére; kéri az állami hatóságok által az általános érdekű szociális szolgáltatások finanszírozása terén tapasztalt jogbizonytalanságok megszüntetését; támogatja a szociális szempontok érvényesítését a közbeszerzések során; emlékeztet arra, hogy a vidéki térségek kiemelten igénylik a folyamatos támogatást infrastruktúráik korszerűsítéséhez és a gazdaság dinamizmusának fenntartásához; hangsúlyozza a pénzügyi oktatás fontosságát is, amely segít a háztartások túlzott eladósodásának megelőzésében, valamint a jogi támogatás és egyéb olyan mechanizmusok fontosságát, melyek védelmezik és támogatják az adósokat a kizsákmányoló gyakorlatokkal szemben, és második esélyt biztosítanak számukra;

Esélyegyenlőség és a munkaerőpiacra való belépés

21.  úgy véli, hogy egyre jobban digitalizálódó világunkban az alacsonyan képzett embereknek nemcsak foglalkoztatási lehetőségeik korlátozottak, de ki vannak téve a tartós munkanélküliség veszélyének is, továbbá nehézségekkel szembesülnek a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a társadalomban való teljes körű részvétel terén; úgy véli, hogy ez a helyzet nemcsak az egyénre nézve hátrányos, hanem a gazdaság és a társadalom egésze számára is rendkívül költséges; ezért támogatja a Készséggaranciát mint egy mindenkit minden életszakaszban megillető, újonnan megállapított jogot arra, hogy alapvető, 21. századi készségeket szerezzen, ideértve az írás, olvasás és számolás képességét, a digitális jártasságot és médiaműveltséget, a kritikus gondolkodást, a szociális készségeket, valamint a zöld és a körforgásos gazdaságban szükséges készségeket, figyelembe véve a feltörekvő iparágakat és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat, és biztosítva a hátrányos helyzetű emberek – többek között a fogyatékossággal élők, a menedékkérők, a tartós munkanélküliek és az alulreprezentált csoportok – teljes mértékű bevonását; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek inkluzívnak kell lenniük, a lakosság egésze számára jó minőségű oktatást kell nyújtaniuk, lehetővé kell tenniük az emberek számára, hogy aktív európai polgárok legyenek, és fel kell készíteniük őket arra, hogy egész életükön át képesek legyenek a tanulásra és az alkalmazkodásra, továbbá reagálniuk kell a társadalmi és a munkaerőpiaci igényekre; úgy véli, hogy a 21. századi Európában kötelezővé kell tenni a középfokú iskolai végzettség megszerzését, és megfelelő programokat kell indítani, amelyek új esélyt adnak az alap- vagy középfokú oktatásból lemorzsolódó valamennyi fiatal számára; úgy véli, hogy a Készséggarancia keretében egyénileg értékelni kell a tanulási szükségleteket, jó minőségű oktatást kell felkínálni, és rendszeresen minősíteni kell a megszerzett készségeket és kompetenciákat, lehetővé téve azok egyszerű elismerését a munkaerőpiacon; rámutat a széles sávú internethez való széles körű hozzáférés biztosításának szükségességére, a digitális jártasság kialakulásának lehetővé tétele érdekében; rámutat arra, hogy a Készséggarancia egy fontos szociális beruházás, amely megfelelő végrehajtást és finanszírozást igényel, részben az európai strukturális és beruházási alapok támogatásaiból;

22.  aggodalmának ad hangot a társadalmi-gazdasági bizonytalanságban élők számának növekedése és a munkakörülmények sokak által tapasztalt romlása miatt; elismeri, hogy a nem szokványos foglalkoztatási formákban dolgozó számos munkavállaló nehézségekbe ütközik munkahelyi jogai érvényre juttatása vagy a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés terén, és hogy a nőket és a migránsokat aránytalanul sújtja ez a probléma; kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a határozott idejű munkaviszonyról szóló irányelv, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv végrehajtását és érvényesítését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a különböző tevékenységek révén megszerzett szociális jogok hordozhatóságának javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy elegendő kapacitást kell biztosítani arra, hogy tagállami szinten megfelelő szociális védelmet nyújtsanak az összes foglalkoztatási formában, a szokványos és atipikus munkaviszonyokban és önfoglalkoztatás keretében dolgozó emberek számára; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlást ezzel kapcsolatban; különösen úgy ítéli meg, hogy:

   a) a tagállamoknak oly módon kell megszervezniük a társadalombiztosítási rendszereket, hogy minden ember valamennyi foglalkoztatási formában, munkaviszonyban és önfoglalkoztatás keretében is megszerezhessen olyan jogosultságokat, amelyek jövedelembiztonságot kínálnak számukra olyan helyzetekben, mint a munkanélküliség, a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás, egészségügyi problémák, időskor vagy a karrier gyermeknevelési, egyéb gondozási vagy képzési okokból történő megszakadása;
   b) minden embernek valamennyi foglalkoztatási formában, munkaviszonyban és önfoglalkoztatás keretében a munkaerőpiacra való első belépésétől fogva rendelkeznie kell egy, az addigi tevékenységét számon tartó személyes nyilvántartással, amely könnyen hozzáférhető személyes kapcsolatfelvétel útján és elektronikus úton – kellően figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit – és ahol utánanézhetnek az addig felhalmozott szociális jogosultságaiknak és más szociális jogaiknak, ideértve az egész életen át tartó tanuláshoz való jogukat, és ahol – adott esetben – tájékozódhatnak e jogosultságok hordozhatóságáról; e nyilvántartásokat költséghatékony módon és megfelelő adatvédelem biztosítása mellett kell elérhetővé tenni;
   c) a digitális platformok és egyéb közvetítők számára kötelezővé kell tenni, hogy bejelentsék a rajtuk keresztül elvégzett összes munkát az illetékes hatóságoknak annak biztosítása érdekében, hogy minden munkavállaló megfelelő társadalom- és egészségbiztosítási hozzájárulást fizessen, és megfelelő védelemben részesüljön e rendszerek révén;

23.  rámutat arra, hogy a szakmai váltások megfelelő beruházást igényelnek, mind az állami foglalkoztatási szolgálatok intézményi kapacitásába, mind az egyéni munkakeresés és továbbképzés támogatásába a lehető legkorábbi szakasztól kezdve; úgy véli, hogy a proaktív munkaerőpiaci politikák – például a képzés és az elhelyezkedési támogatás – hasznos eszközök a munkanélküli személyek munkaerőpiacra való visszatérésének előmozdításában, életkortól függetlenül; emlékeztet az Európai Szociális Alap által az aktív munkaerőpiaci intézkedések Európa-szerte történő támogatásában betöltött hasznos szerepre, valamint az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap hasznos szerepére, amely regionális gazdasági sokkhatások és tömeges leépítések esetén támogatja az átképzést és a foglalkoztatásba történő visszatérést; emlékeztet továbbá a szociális biztonsági rendszerek biztonságos átmenetek támogatásában játszott fontos szerepére; kiemeli, hogy a munkahelyi és szakmai átmenetek megkönnyítése érdekében biztosítani kell a szakmai életút és életciklus során felhalmozott szociális jogosultságok megőrzését és hordozhatóságát;

24.  hangsúlyozza, hogy a proaktív foglalkoztatáspolitika azt jelenti, hogy állami támogatást nyújtanak a jelentős foglalkoztatási potenciállal rendelkező fejlődő ágazatoknak, illetve több országban azt is szükségessé teszi, hogy kiterjesszék az állami foglalkoztatási szolgálatok szerepét és elegendő kapacitást biztosítsanak a vállalatokkal való közvetlen kapcsolattartáshoz, annak érdekében, hogy az álláskeresők átképzése és a részükre egyéb formában nyújtott támogatás az álláskereső profiljához és a helyi gazdaság igényeihez igazodjon; felszólít az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtására valamennyi 30 év alatti személyre vonatkozóan, hangsúlyt helyezve az összes nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalnak (NEET-fiatalok) szóló jó minőségű ajánlatokra és e fiatalok hatékony elérésére, valamint a tartósan munkanélküliekre vonatkozó tanácsi ajánlások teljes körű végrehajtására, többek között olyan kiegészítő eszközök kidolgozásával, amelyek biztosítják, hogy az ifjúsági garancia a támogatásra szoruló személyek számára is elérhetővé váljon; kiemeli, hogy figyelembe kell venni az idősebb munkavállalók és álláskeresők szükségleteit, valamint fel kell karolni a fiatalabb és idősebb munkavállalók közötti együttműködést; kiemeli, hogy ezek fontos strukturális reformokat és szociális beruházásokat jelentenek, amelyek megfelelő finanszírozást igényelnek európai és nemzeti szinten egyaránt, beleértve az Európai Szociális Alapból, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésből és/vagy egyéb eszközökből származó forrásokat is;

25.  emlékeztet arra, hogy a nők esetében valószínűbb a bizonytalan és rosszul fizetett foglalkoztatás, illetve a szakmai pálya megszakítása, ami az egész életükre kihat; úgy véli, hogy a folyamatos megkülönböztetés felszámolása érdekében sürgősen határozott előrelépést kell tenni a nemek közötti egyenlőség és a munka és magánélet közötti egyensúly területén; várja a Bizottság e területre vonatkozó, 2017. évi munkaprogramjában beharangozott javaslatait, különösen az alábbiak tekintetében:

   a) meg kell erősíteni a meglévő mechanizmusokat a férfiak és nők egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében, meg kell szüntetni a nemek közötti tartós bér- és nyugdíjszakadékot, valamint csökkenteni kell a szakmai szegregációt; e célból nyomon kell követni a 2006/54/EK irányelv végrehajtását és érvényesítését, szükség esetén pedig felül kell vizsgálni az irányelvet; továbbra is törekedni kell a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) és a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019” megvalósítására, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó éves jelentések révén is;
   b) európai és nemzeti szinten egyaránt új, hathatós intézkedésekre van szükség a magán- és családi élet összeegyeztetéséhez, beleértve a szülési szabadságra, az apasági szabadságra, a szülői szabadságra, az ápolási szabadságra, a minőségi gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és a rugalmas munkaidő-beosztásra vonatkozó jogalkotási javaslatokat is; bátorítani kell a szabadságok férfiak és nők által egyenlő mértékben történő igénybevételét minden munkavállalói kategóriában annak érdekében, hogy javítsák a nők munkaerőpiaci hozzáférését és pozícióját, erősítsék az apák szerepét a gyermekeik felnevelésében, és megkönnyítsék a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását; a Bizottságnak ezenkívül támogatnia kell a tagállamokat az e területen bevált gyakorlataik megosztására és elfogadására;

26.  emlékeztet arra, hogy az EU Alapjogi Chartája megtilt minden megkülönböztetést, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; hangsúlyozza, hogy minden embernek egyenlő esélyekkel kell rendelkeznie az élete során, többek között a munkakereséskor és a munkahelyén; hangsúlyozza, hogy megfelelően végre kell hajtani a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelvet és a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvet; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a meglévő intézkedések végrehajtását, illetve a Bizottságot, hogy értékelje azok érvényre jutatását a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség biztosítása, valamint az alulreprezentált csoportok munkaerőpiaci részvételének és társadalmi integrációjának erősítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő új, konkrét javaslatokat vagy szükség esetén más intézkedéseket erre vonatkozóan; emlékeztet arra, hogy a 2008-ban javasolt, de azóta sem elfogadott, egyenlő bánásmódról szóló irányelv jelenti a hiányzó elemet a megkülönböztetésmentességre vonatkozó jogszabályi keretben; felhívja a figyelmet az európai és nemzeti szintű ítélkezési gyakorlatra, amely jelzi, hogy rögzíteni kell az uniós és a nemzeti jogban a bármilyen alapon történő megkülönböztetés tekintetében szükséges észszerű alkalmazkodás kötelezettségét, amennyiben ez nem ró aránytalan terhet a munkáltatókra vagy a szolgáltatókra; felszólítja a Bizottságot, hogy az alkalmazandó uniós joggal összhangban ellenőrizze a tagországokban hatályos jogi kereteket és politikákat annak biztosítására, hogy minden menekültstátusszal rendelkező személy beilleszkedjen, egyenlő bánásmódban részesüljön és tisztességes munkakörülmények között dolgozhasson; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz és a védelemhez való hozzáférést a kizsákmányolás és a megkülönböztetés valamennyi áldozata számára biztosítani kell;

Munkavállalói mobilitás

27.  hangsúlyozza, hogy a személyek szabad mozgása az EU egyik legnagyobb vívmánya, a munkavállalók szabad mozgása pedig a belső piac sarokköve, amely fontos szerepet játszik a tagállamok közötti konvergencia és integráció erősítésében; hangsúlyozza, hogy az EU-n belüli mobilitás egyszerre jelent lehetőséget és alapvető jogot, amelynek gyakorlását támogatni kell, többek között a szociális biztonsági rendszer koordinációjának gördülékeny működésével; kéri a munkavállalók mobilitására és a határon átnyúló szolgáltatásnyújtásra vonatkozó uniós szabályok megfelelő végrehajtását és alkalmazását; kéri továbbá, hogy támogassák a munkavállalói mobilitást az oktatás valamennyi szintjén nyújtott megfelelő nyelvi képzésekkel, az oktatási rendszerek összehasonlíthatóságának és a szakmai képesítések elismerésének javításával, az utazó munkavállalók jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan elérhető tájékoztatással, valamint a tisztességes munkakörülmények biztosítása és az állami foglalkoztatási szolgálatok közötti tényleges európai szintű koordináció érdekében hozott intézkedésekkel; megjegyzi, hogy a mobilitás oka nem lehet a munkavállalók származási régióiban kínált munkalehetőségek hiánya vagy a nem megfelelő szociális védelem, mivel a munkaerő hosszan tartó kivándorlása akadályozhatja a gazdasági konvergenciát; ezért hangsúlyozza a kohéziós politika és a területileg kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést célzó egyéb eszközök fontosságát; úgy véli, hogy a foglalkoztatási mobilitással nem szabad oly módon visszaélni, hogy az csalások vagy szociális dömping miatt veszélyeztesse a fogadó országok szociális normáit; hangsúlyozza, hogy az utazó munkavállalók általában nettó befizetők a fogadó ország költségvetésébe; szorgalmazza a közszolgáltatásokba irányuló megfelelő beruházásokat a növekvő népességű területeken, és rámutat arra, hogy az Európai Szociális Alap támogatást tud nyújtani ehhez;

28.  kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a mobilitás által egyre több nemzetközi családra kifejtett társadalmi hatást, például a másik országban élő családtag gondozása céljából adott szabadságnak, illetve az iskoláskorú gyermekek mobilitása érdekében az oktatási rendszerek átjárhatóságának és összemérhetőségének a biztosítása útján;

29.  kéri a tagállamokat, hogy – a munkaszerződések munkavállalók által történő megértése érdekében – tegyék kötelezővé a munkaadók számára a munkaszerződésnek az uniós utazó munkavállalók által ismert nyelven való elkészítését;

A célok gyakorlati megvalósítását célzó eszközök kiépítése

30.  felhívja a Bizottságot, hogy a nyilvános konzultáció eredményeire, valamint az uniós intézmények álláspontjára építve terjesszen elő egy világos útitervet a szociális jogok európai pillérének teljes körű gyakorlati megvalósítását, valamint a Szerződések szociális célkitűzéseinek maradéktalan betartását célzó konkrét intézkedésekről; felhívja a figyelmet arra, hogy az alapvető szociális jogok védelme érdekében megfelelően – köztük társadalmi hatásvizsgálatokkal – alkalmazni kell az uniós politikák kialakítása és az uniós intézmények valamennyi intézkedése során az olyan rendelkezéseket, amilyen például az EUMSZ 8., 9. és 10. pontja;

31.  kéri szociális jegyzőkönyv csatolását a Szerződésekhez azok felülvizsgálata során az alapvető szociális jogok gazdasági szabadságjogokkal szembeni megszilárdítása érdekében;

32.  felszólítja a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az átdolgozott Európai Szociális Chartát és a szociális biztonságról szóló európai egyezményt (ETS 78. sz.); arra buzdítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Uniónak az átdolgozott Chartához való csatlakozásához szükséges lépéseket, és tegyen javaslatot e célkitűzés elérésének időkeretére;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérébe szervesen építse be a nemek közötti egyenlőség szempontjának érvényesítését, és az alapvető jogok érvényesülésének vizsgálatába építse be a nemi szempontú rendszeres hatásvizsgálatot;

34.  aggodalmát fejezi ki az évtized első felében Európát sújtó, elhúzódó gazdasági válság még mindig fennálló negatív hatása miatt, amely egyes országokat és régiókat súlyosabban érintett, mint másokat; úgy véli, hogy a felfelé irányuló szociális és gazdasági konvergencia célkitűzését több összefüggő célkitűzésnek kell alátámasztania, építve az Európa 2020 stratégiára és a fenntartható fejlődési célokra, irányt szabva az unión belüli gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák koordinációjának, és útmutatást nyújtva az euróövezet számára, ahol különös figyelmet kell szentelni a felfelé irányuló gazdasági és szociális konvergenciának;

35.  felhívja a figyelmet a társadalmi feltételek és a gazdasági teljesítmény közötti kétirányú kapcsolatra; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások és az euróövezetre vonatkozó ajánlás megfogalmazása során, valamint az uniós eszközök alkalmazása során közvetlenül és átlátható módon vegyék figyelembe az Európa 2020 célkitűzéseit, a közös foglalkoztatási jelentésben szereplő, fő foglalkoztatási és szociális mutatókat tartalmazó eredménytáblát és az esetleges új konvergencia kódexet; úgy véli, hogy e célból az európai foglalkoztatási stratégia és a szociális téren alkalmazott nyitott koordinációs módszer eszközeit is fejleszteni kell; sürgeti a szociális partnerekkel folytatott makrogazdasági párbeszéd erőteljesebb szerepét az európai szintű gazdaságpolitikai intézkedések kombinációinak kialakításában; nagy jelentőségűnek tartja a „makrotársadalmi ellenőrzést“ annak biztosítása során, hogy a gazdasági egyensúlytalanságokat ne a foglalkoztatási és szociális helyzet romlása árán csökkentsék, illetve ne kerüljön sor az EU-ban a szociális normákat illető negatív versenyre; ismételten felszólít a reformokra és beruházásokra vonatkozó európai menetrend létrehozására, a minőségi munkahelyekre és a termelékenységre alapuló növekedési potenciál megerősítése, a tisztességes, stabil, hatékony és fenntartható jóléti rendszerek előmozdítása, továbbá a tagállami gazdaságok nagyobb erőforrás-hatékonyságra való fenntartható átállásának elősegítése céljából;

36.  úgy véli, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének és gazdasági függetlenségének előmozdítása alapvető fontosságú az Európa 2020 stratégia 75%-os általános foglalkoztatási célkitűzésének eléréséhez, és növelné a GDP-t; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat a minőségi munkahelyekkel betöltött női foglalkoztatást támogató szakpolitikák megerősítésére és az ilyen befektetések növelésére, különösen azokban az ágazatokban és pozíciókban, ahol a nők alulreprezentáltak, mint például a természettudományok, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika terén és a zöld gazdaság ágazataiban, vagy a felsővezetői pozíciókban valamennyi ágazatban;

37.  megjegyzi, hogy a nőket és a lányokat aránytalanul nagy mértékben sújtja a szegénység és a társadalmi kirekesztés, és megújult politikai lendületre szólít fel ambiciózus európai szegénységellenes stratégia és megerősített elkötelezettség érdekében az Európai 2020 stratégia szegénység elleni célkitűzéseinek megvalósítása céljából; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki részletes szegénység elleni nemzeti stratégiai terveket, és a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a szegénység csökkentését az európai szemeszter keretében;

38.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy törekedjenek a megfelelő szintű szociális beruházások biztosítására, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalmi összetartás szempontjából, valamint rövid és hosszú távon egyaránt egyértelműen pozitív hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre (pl. gyermekgondozás, oktatás, az ifjúsági garancia és a Készséggarancia); úgy véli, hogy a közkiadások minőségi értékelésének is tükröznie kell ezt a szempontot;

39.  ismét kéri, hogy az EPSCO és az ECOFIN tanácsi formáció tartson együttes üléseket a társadalmi-gazdasági politikák megfelelőbb koordinációjának előmozdítása céljából, továbbá hogy az euróövezet munkaügyi és szociális ügyekért felelős miniszterei tartsanak rendszeres üléseket az euróövezeten belüli jobb szakpolitikai koordináció és a társadalmi egyensúlyhiányok megfelelő kezelése érdekében;

40.  kiemeli, hogy egyrészt a napjainkban jellemző tőkeintenzív termelés és az immateriális javaknak a hozzáadott érték létrehozásában játszott fontos szerepe, másrészt pedig a nagy arányú egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, a folyamatosan növekvő „atipikus“ foglalkoztatás jelenségei és a munkajövedelem teljes jövedelemhez viszonyított arányának folyamatos növekedése maguk után vonják a jóléti rendszerek pénzügyi alapjainak kiszélesítése szükségességét annak érdekében, hogy tisztességes szociális védelmet nyújtsanak mindenki számára; véleménye szerint ezt különösen az egyéb adóztatási források felé történő elmozdulással lehetne elérni; sürgeti a tagállamokat, hogy e tekintetben mérjék fel szükségleteiket; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munka fontos szempontja a foglalkoztatással összefüggő társadalombiztosítási jogosultságok felhalmozása, amely jelentősen hozzájárul a gazdasági és társadalmi stabilitáshoz; rámutat ugyanakkor, hogy a munkát terhelő jelenlegi adóéket csökkenteni lehetne, a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítása mellett; hangsúlyozza továbbá, hogy az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem elengedhetetlen az állami beruházások megfelelő szintjének és a jóléti rendszerek fenntarthatóságának a biztosításához;

41.  úgy véli, hogy a szociális jogok európai pillére csak akkor lehet hiteles, ha azt nemzeti és európai szinten egyaránt megfelelően finanszírozzák, biztosítva, hogy a tagállamok képesek legyenek a közösen meghatározott célok elérésére; ismételten felszólít a vonatkozó operatív programok gyorsított végrehajtására és szükség esetén a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára annak érdekében, hogy megküzdjenek a megnövekedett igényekkel; felszólít különösen arra, hogy tovább kell erősíteni az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést, és további lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekben, hogy könnyebb legyen a hozzáférés az Európai Szociális Alaphoz, az EGAA-hoz és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alaphoz, illetve teljesen ki lehessen aknázni azokat; úgy véli, hogy e pénzügyi eszközöknek valamennyi tagállamban rendelkezésre kell állniuk és szükség szerint meg is kell ezeket erősíteni, többek között az oktatás és képzés, a Készséggarancia, a gyermekszegénység és olyan váratlan új kihívások területén, mint például a menekültek munkaerőpiaci integrációja; úgy véli, hogy továbbra is fent kell tartani a szabályt, hogy az ESZA nemzeti keretösszegének 20%-át a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre kell elkülöníteni;

42.  további uniós támogatást szorgalmaz az intézményi kapacitásépítéshez, például a szociális párbeszéd, az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata, a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréje és a be nem jelentett munkavégzés elleni európai platform tekintetében, amely a későbbiekben akár a munkaügyi felügyelőségek európai rendszerévé is fejlődhet; ezzel összefüggésben rámutat a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja (EaSI) és az ESZA fontos szerepére az ezzel kapcsolatos, nemzeti szintű kapacitásépítés támogatás terén;

43.  felszólítja a Bizottságot és az EBB csoportot, hogy a gazdasági fellendülést célzó beruházások megerősítése, a minőségi munkahelyek megteremtése, a fenntartható fejlődés és az emberek aktuális és jövőbeli elhelyezkedési készségeinek fejlesztésére irányuló szociális beruházás érdekében fejlessze tovább az európai beruházási tervet;

44.  úgy véli, hogy a megfelelő finanszírozás enyhítheti az euróövezetbeli gazdasági kiigazítás társadalmi hatásait, és megerősítheti a felfelé irányuló gazdasági és szociális konvergenciát, továbbá elkerülhetővé tenné az egyenlőtlenségek további súlyosbodását és a tagállamok növekedési potenciáljának romlását, valamint a tagállamok versenyképességének és stabilitásának növelése mellett lehetővé tenné a súlyos makrogazdasági megrázkódtatások leküzdését; ezért felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és a többi érintett szervet, hogy a későbbi megbeszélések során foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU és a GMU jövőjéről szóló, beharangozott fehér könyvének közzétételekor terjesszen elő javaslatokat a szociális jogok európai pilléréről;

46.  felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a szociális jogok európai pillérével összhangban folytassák külső tevékenységeiket, különösen az ENSZ-egyezmények és a fenntartható fejlődési célok, az ILO egyezmények, a G20 vonatkozó következtetései, az Európa Tanács és az uniós kereskedelmi megállapodások és stratégiai partnerségek végrehajtásának támogatásával;

47.  úgy véli, hogy az szociális jogok európai pillérét (EPSR) egy, a Parlament, a Bizottság és az Európai Tanács közötti megállapodás keretében kell elfogadni 2017-ben, a legmagasabb szinten bevonva a szociális partnereket és a civil társadalmat, és annak egyértelmű útitervet kell tartalmaznia a végrehajtásra vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan megfelelő mechanizmusokra, amelyek révén valamennyi érintett minden szinten megfelelő mértékben részt tud venni az EPSR megvalósításában;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 68, 2010.3.18., 13. o.
(2) HL L 307., 2008.11.18., 11. o.
(3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.
(4) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).
(5) A Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (HL L 288., 1991.10.18., 32. o.).
(6) A Tanács 1999/70/EK irányelve (1999. június 28.) az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról (HL L 175., 1999.7.10., 43. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12.5., 9. o.).
(8) A Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról – Melléklet: a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás (HL L 14., 1998.1.20., 9. o.).
(9) A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).
(10) HL C 13., 2016.1.15. 40. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0312.
(12) HL C 440., 2015.12.30., 23. o.
(13) HL C 353., 2016.9.27., 39. o.
(14) HL C 482., 2016.12.23., 141. o.
(15) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0401.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0411.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0136.
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0318.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0377.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0008.
(26) HL C 419., 2015.12.16., 5. o.
(27) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0085, P7_TA(2010)0312, P7_TA(2011)0092, P7_TA(2013)0545, P7_TA(2013)0594, P8_TA(2015)0095.
(28) Az Európai Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában” című, 2016. őszi negyedéves áttekintése.

Utolsó frissítés: 2017. január 20.Jogi nyilatkozat