Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Nicaraguáról szóló állásfoglalásaira, különösen a nicaraguai emberi jogi aktivisták, a polgári szabadságjogok és a demokrácia elleni támadásokról szóló, 2008. december 18-i(1) és 2009. november 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini szóvivőjének a parlamenti képviselők elbocsátására vonatkozó közelmúltbeli bírósági határozatról szóló 2016. augusztus 16-i és az alelnöknek/főképviselőnek a nicaraguai választások végleges eredményeiről szóló, 2016. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU nicaraguai választási megfigyelő missziójának jelentésére a 2011. november 6-i elnöki és parlamenti választások során szerzett észrevételeiről,

–  tekintettel az az Amerikai Államok Szervezete (OAS) főtitkárságának a nicaraguai választási folyamatról szóló, 2016. október 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezete főtitkársága és Nicaragua által készített 2017. január 20-i jelentésre,

–  tekintettel az EU és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodásra, amely 2013 augusztusában lépett hatályba, annak emberi jogi záradékaival együtt,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a 2004-es uniós termőföld-politikai iránymutatásokra, amelyek útmutatást nyújtanak a termőföld-politika kialakítása és programozása tekintetében a fejlődő országokban,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló 1998. decemberi nyilatkozatára,

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bennszülött és törzsi népekről szóló, Nicaragua által ratifikált 1989. évi (169. sz.) egyezményére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikájának szerves részét kell, hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást;

B.  mivel az elmúlt években romlott Nicaraguában a demokrácia és a jogállamiság;

C.  mivel 2013-ban Nicaragua a 840. sz. törvény elfogadásával 100 évre szóló koncessziót adott át egy kínai magánvállalatnak (HK Nicaragua csatornafejlesztési beruházási vállalat, HKND) egy Nicaraguán áthaladó óceánközi csatorna megépítéséhez;

D.  mivel ez a földkisajátításokra jogosította fel a HKND-t, illetve a helyi és kereskedelmi adók alóli mentességet biztosított a vállalatnak; mivel a törvény azt is garantálta a vállalatnak, hogy nem lesz büntetőjogi következménye a szerződés megszegésének;

E.  mivel 2016. november 27. és december 1. között Nicaragua minden részéről érkeztek a fővárosba tüntetők, hogy elutasítsák az óceánközi csatorna megépítését – mivel ez a megaprojekt a csatorna tervezett helyszíne körüli területen élő több ezer kistermelőt és őslakost kényszerítene lakhelye elhagyására –, valamint hogy tiltakozzanak a 2016. november 6-i elnökválasztás átláthatóságának hiánya miatt; mivel az emberijog-védők arról számoltak be, hogy a rendőrség könnygázt, illetve gumi- és ólomtöltényt vetett be a tüntetőkkel szemben;

F.  mivel nem készült környezeti hatástanulmány és nem tartottak előzetes konzultációt az őslakosokkal, ami megsértette a 169. sz. ILO-egyezményt; mivel a csatorna tervezett útvonala őslakos népek földjein is áthalad, és mintegy 30.000–120.000 őslakost kényszerítene otthona elhagyására;

G.  mivel tudományos szervezetek kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a csatorna a Nicaragua-tavon is áthaladna, veszélybe sodorva Közé-Amerika legnagyobb édesvíz-forrását; mivel a tudományos szervezetek a független tanulmányok elkészültéig és nyilvános megvitatásáig a projekt felfüggesztését kérték a nicaraguai kormánytól;

H.  mivel Francisca Ramirez, a földek, tavak és a szuverenitás védelmét ellátó nemzeti tanács koordinátora 2016. decemberében hivatalos panaszt nyújtott be a Nueva Guineában tapasztalt elnyomás és agresszió miatt; mivel Francisca Ramirezt – aktivista fellépése megtorlásaként – megfélemlítették és önkényesen fogva tartották, családtagjait pedig erőszakos támadások érték;

I.  mivel a nicaraguai újságíróknak zaklatással és megfélemlítéssel, letartóztatással kell szembenézniük, és halálos fenyegetéseket is kaptak;

J.  mivel 2016 augusztusában a nicaraguai kormány által támasztott akadályok miatt törölni kellett az ENSZ emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges előadója, Michel Forst látogatását;

K.  mivel az ellenzéki jelöltek súlyos kizárása jelzi, hogy a szabad és tisztességes választások feltétele nyilvánvalóan nem teljesült, valamint a gyülekezési szabadságot, a politikai versenyt és a pluralizmust súlyosan aláásták;

L.  mivel a bírók és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadó a 2014-ben végzett időszakos egyetemes felülvizsgálati eljárás keretében felhívta a figyelmet a legfelsőbb bíróság tagjainak kinevezésére, amelyre jelentős politikai befolyás hat; mivel a 2013-ban bevezetett, az elnök újraválasztását célzó alkotmányos változások nem átlátható módon kerülték meg a jogszabályokat; mivel a nicaraguai alkotmány 147. cikke megtiltja az elnök vér szerinti vagy házasság útján szerzett rokonainak, hogy elnök- vagy alelnökjelöltként induljanak a választásokon;

M.  mivel az állami vállalatokban tapasztalt – és többek között az elnök családtagjai által elkövetett – korrupció jelenti továbbra is az egyik legnagyobb kihívást; mivel elterjedt a köztisztviselők megvesztegetése, valamint a vám- és adóhatóságok általi jogellenes lefoglalások és önkényes vizsgálatok;

1.  hangot ad aggodalmának a nicaraguai emberi jogi helyzet folyamatos romlása miatt, és elítéli az emberi jogi szervezetekkel és tagjaikkal, valamint független újságírókkal szemben az államhoz köthető személyek, politikai erők és szervek által elkövetett támadásokat és zaklatásokat;

2.  sürgeti a kormányt, hogy vessen véget a legitim munkát végző Francisca Ramirez és más emberijog-védők elleni zaklatásnak és megtorlásnak; felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy számolják fel az emberijog-védőkkel szemben bűncselekményeket elkövetők büntetlenségét; támogatja a környezet- és emberijog-védők jogát arra, hogy megtorlás nélkül kifejezhessék nemtetszésüket; felszólítja Nicaraguát, hogy minden további lépés előtt ténylegesen indítson el egy független környezeti hatástanulmányt, és tegye nyilvánossá az egész eljárást;

3.  felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy tartsa be nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, különösen az őslakos népek jogairól szóló, 2009-ban aláírt ENSZ-nyilatkozatot és a 169. sz. ILO-egyezményt;

4.  felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy vegye védelmébe az őslakosok földjeit olyan megaprojektek hatásától, amelyek befolyásolják a területük megélhetést biztosító kapacitását, konfliktusos helyzetet teremtenek és erőszaknak teszik ki az őslakosokat;

5.  rendkívül aggasztónak tartja a nicaraguai nemzeti közgyűlés tagjainak elbocsátását, és azt a határozatot, amely megváltoztatta az ellenzéki párt vezetési struktúráját;

6.  felszólítja Nicaraguát, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben a demokratikus értékeket, beleértve a hatalmi ágak szétválasztását, és állítsa helyre az összes politikai ellenzéki párt pozícióját, lehetővé téve a politikai rendszerben és általában a társadalomban a kritikus hangok megszólalását; emlékeztet arra, hogy az ellenzék teljes körű részvétele, az igazságszolgáltatás polarizáltságának megszüntetése, a büntetlenség felszámolása és a civil társadalom függetlensége minden demokrácia alapvető részét képezi;

7.  emlékeztet az igazságszolgáltatási rendszert megsértő illegális lépésekre, amelyek az elnök hivatali idejének korlátozását megszüntető alkotmánymódosítást eredményezték, lehetővé téve Daniel Ortega számára hatalma megtartását;

8.  rámutat, hogy a 2011-es és a 2016-os választások szabálytalanságait heves kritikával kísérték az uniós intézmények és az OAS; megjegyzi, hogy jelenleg párbeszéd folyik az OAS-szal, és az egyetértési megállapodás aláírása 2017. február 28-án esedékes, amely javíthatja a helyzetet;

9.  megerősíti, hogy a sajtó és a média szabadsága a demokrácia és a nyitott társadalom létfontosságú elemét képezi; felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy állítsák helyre a média pluralitását;

10.  rámutat, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti partnerségi tárgyalásokra tekintettel emlékeztetni kell Nicaraguát a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére, amelyek az EU által védett és szorgalmazott elvek; sürgeti az EU-t hogy kövesse figyelemmel a helyzetet és szükség esetén mérje fel a lehetséges meghozandó intézkedéseket;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o. (2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.