Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2251(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0297/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0297/2017

Viták :

PV 26/10/2017 - 7
CRE 26/10/2017 - 7

Szavazatok :

PV 26/10/2017 - 9.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0414

Elfogadott szövegek
PDF 377k
2017. október 26., csütörtök - Strasbourg Ideiglenes kiadás
A környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtása
P8_TA-PROV(2017)0414A8-0297/2017

Az Európai Parlament 2017. október 26-i állásfoglalása a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (környezeti felelősségről szóló irányelv) alkalmazásáról (2016/2251(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(1) (a továbbiakban: környezeti felelősségről szóló irányelv),

–  tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentésre, amely a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv 18. cikkének (2) bekezdése alapján készült (COM(2016)0204),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. és 191. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkére,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) ,

–  tekintettel a környezeti felelősségről szóló irányelvnek az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv révén történő módosítására(3) , a szén-dioxid geológiai tárolásáról szóló 2009/31/EK irányelvre(4) és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló 2013/30/EU irányelvre(5) ,

–  tekintettel a környezeti felelősségről szóló irányelv REFIT-értékeléséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0121), amely a bizottsági jelentést (COM(2016)0204) kíséri,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának 2016. június 6-i, „A környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtása: a Bizottság által készített értékelési folyamatról szóló felmérés”(6) című tájékoztatójára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0297/2017),

A.  mivel az EUMSZ 191. cikkének (1) bekezdése alapján az Unió környezetpolitikájának hozzá kell járulnia az olyan célkitűzések eléréséhez, mint polgárai egészségének védelme, a környezet minőségének védelme és javítása, a természeti erőforrások körültekintő és észszerű hasznosításának elősegítése, valamint a globális vagy regionális környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten;

B.  mivel az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, és ennek a politikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károknak elsődlegesen a forrásuknál történő elhárítása elvén, valamint a „szennyező fizet” elven kell alapulnia;

C.  mivel az EUMSZ 11. cikke értelmében a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába;

D.  mivel az EUMSZ 192. cikke az Európai Parlamentet és a Tanácsot bízza meg azzal a feladattal, hogy meghatározza az uniós környezetpolitika általános céljainak elérése érdekében teendő lépéseket(7) ;

E.  mivel az Alapjogi Charta 37. cikkének értelmében a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat;

F.  mivel az Unióra kiterjedő összehangolt környezeti stratégia az egyik módja annak, hogy ösztönözzük az együttműködést és biztosítsuk, hogy az uniós szakpolitikák összhangban álljanak egymással;

G.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv jelenlegi hatálya alá kizárólag a gazdasági szereplők által a biológiai sokféleség (védett fajok és természetes élőhelyek), a víz és a föld tekintetében okozott környezeti károk tartoznak;

H.  mivel a környezeti károkkal kapcsolatos felelősség fedezésére spontán módon kialakult a pénzügyi biztosítékok piaca, amely mindazonáltal nem feltétlenül elegendő olyan egyedi esetek fedezésére, mint amilyen a kkv-ké vagy meghatározott művelettípusoké (part menti platformok, nukleáris létesítmények stb.);

I.  mivel a környezeti felelősségről szóló irányelv eltérő végrehajtása elsődlegesen többek között az a tekintetben tapasztalható mérlegelési nehézségnek tulajdonítható, hogy a természeti erőforrásban bekövetkezett kár átlépte-e a meghatározott küszöbértéket, valamint annak, hogy számos tagállam nem rendelkezik olyan eljárással, amelynek keretein belül megvizsgálhatja a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek és egyéb érdekelt testületek megjegyzéseit vagy kritikáit;

J.  mivel számos tagállamban az érdekelt felek (a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek, a biztosítók, a gazdasági szereplők és mindenekelőtt az érintett hatóságok) nagy számban keveset – illetve gyakran semmit sem – tudnak a környezeti felelősségről szóló irányelvről, ami nem utolsósorban annak a ténynek tulajdonítható, hogy nincs a jogszabályok átültetésében segítséget nyújtó iránymutatásokat tartalmazó dokumentáció;

K.  mivel számos tagállam haladást ért el a környezeti károk megelőzésére és felszámolására vonatkozó fő célkitűzések eredményes megvalósítása tekintetében; mivel azonban néhány tagállamban a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtása továbbra is elégtelen;

L.  mivel az új tudományos felismerések alapján az ipari tevékenységek okozta szennyezés akár ma még nem sejtett hatást is gyakorolhat mind a környezetre, mind az emberekre, és ez veszélyezteti az emberi egészséget, a fenntarthatóságot, valamint a biológiai és bioevolúciós folyamatok egyensúlyát;

1.  elismeri a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásának és tagállamokra kifejtett hatásának értékeléséről szóló bizottsági tanulmányok és jelentések, valamint az azokban megfogalmazott ajánlások jelentőségét, amelyek az irányelv hatékony és koherens – egy szélesebb körű jogi felelősségi kereten belül a nemzeti megoldások és gyakorlatok összehangolását előtérbe helyező – végrehajtására vonatkoznak; üdvözli ezzel összefüggésben a környezeti felelősségről szóló irányelvre vonatkozó többéves munkaprogram kialakítását a 2017–2020-as időszakra vonatkozóan;

2.  aggodalommal jegyzi meg, hogy ezen jelentések eredményei riasztó képet adnak a környezeti felelősségről szóló irányelv tényleges végrehajtásáról, és megjegyzi, hogy az irányelvet számos tagállam hézagosan és felületesen ültette át;

A környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásának jelenlegi állása

3.  megállapítja, hogy több tagállam sem tartotta tiszteletben a környezeti felelősségről szóló irányelv átültetésére meghatározott határidőt, és csak 2010 közepére ültette át mind a 27 tagállam;

4.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvben biztosított mérlegelési jogkörök és a kulcsfontosságú elképzelések egyértelműségének és egységes alkalmazásának jelentős hiánya, valamint a fejletlen kapacitás és a korlátozott mértékű szakértelem miatt a környezeti felelősségről szóló irányelv nemzeti felelősségi rendszerekbe való átültetése nem eredményezett egyenlő versenyfeltételeket, valamint az átültetés – ahogyan azt a Bizottság jelentése is megerősíti – jelenleg teljesen heterogén mind jogi, mind gyakorlati szempontból, és tagállamonként jelentősen eltér az ügyek száma; úgy véli ezért, hogy az európai szintű egységesítés lehetővé tétele érdekében további intézkedésekre van szükség;

5.  megállapítja, hogy a homogenitás hiányát részben a környezeti felelősségről szóló, a keretirányelvek mintájára kidolgozott irányelv általános jellege okozza;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a késedelmes átültetés és a megfelelőség hiányából adódó problémák kapcsán tett bizottsági fellépések, illetve a környezeti felelősségről szóló irányelv által lehetővé tett rendkívüli rugalmasság ellenére hét tagállamnak még meg kell oldania számos meg nem felelési problémát;

7.  megjegyzi, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazását szükségessé tevő környezeti káresetek jelentésének módja tekintetében a tagállamok között mutatkozó különbségek(8) annak tulajdoníthatók, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv helyett a nemzeti jogszabályokat alkalmazzák;

A környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságának korlátai

8.  megjegyzi, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonysága jelentősen eltér a különböző tagállamokban;

9.  rámutat, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékony és egységes alkalmazásának egyik legfőbb akadálya a „lényegességi küszöb” környezeti kárra történő eltérő értelmezése és alkalmazása, miközben a közigazgatási szervek igazgatási költségeire vonatkozó pontos adatok – ideértve a kiegészítő és kompenzációs felszámolás alkalmazására vonatkozó adatokat – korlátozottak, teljesen eltérőek és a vállalkozások tekintetében egyáltalán nem állnak rendelkezésre;

10.  elítéli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében csak akkor minősül „súlyosnak” egy esemény, amennyiben halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel jár, figyelmen kívül hagyva a környezetre gyakorolt hatást; kiemeli ezért, hogy valamely esemény akkor is súlyosan károsíthatja a környezetet, amennyiben nem jár halálesetekkel vagy súlyos személyi sérüléssel, mégpedig nagyságrendje miatt, vagy mert például védett területeket, védett fajokat vagy különösen érzékeny élőhelyeket érint;

11.  sajnálja, hogy vannak olyan, a biológiai sokféleségre és a környezetre potenciálisan negatív hatást gyakorló tevékenységek, amelyekre jelenleg nem terjed ki az objektív felelősség követelménye, ezek például a veszélyes anyagok csővezetékes szállítása, a bányászat, valamint az idegenhonos inváziós fajok betelepítése; megállapítja, hogy különösen a biológiai sokféleség vonatkozásában okozott kár tekintetében a III. mellékletben felsorolt tevékenységek nem fedik le kellőképpen a potenciálisan kárt okozó ágazatokat;

12.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv 1. cikkében a környezeti felelősség keretét ki kell szélesíteni, hogy az magában foglalja a keresőtevékenységek befejezését követő környezeti rehabilitációt és az eredeti állapotra történő ökológiai helyreállítást abban az esetben is, amikor a környezeti károkat az illetékes hatóságok által kifejezetten engedélyezett tevékenységek vagy kibocsátások okozzák;

13.  hangsúlyozza, hogy valamennyi érdekelt fél problémát jelzett a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletében felsorolt veszélyes tevékenységekre vonatkozó objektív felelősségnek a felelősök jogutódjaival szemben történő érvényesítésével kapcsolatban(9) ;

14.  emlékeztet a jelenlegi pénzügyi biztosítékok végrehajtása terén szerzett tapasztalatokra, amelyek rámutattak arra, hogy nem kellőképpen biztosított, hogy a gazdasági szereplők környezeti károkkal kapcsolatos felelősségük esetén tényleges fedezettel rendelkezzenek pénzügyi kötelezettségeik tekintetében, és aggodalmát fejezi ki azon esetek miatt, amikor a gazdasági szereplők nem voltak abban a helyzetben, hogy viseljék a környezeti károk felszámolásának költségeit;

15.  hangsúlyozza, hogy továbbra is fennállnak az irányelv súlyosabb káreseményekre történő alkalmazásával kapcsolatos problémák – különösen, ha nem állapítható meg, hogy ki felel a szennyezésért, és/vagy a szennyező fizetésképtelenné válik vagy csődbe megy;

16.  megjegyzi, hogy a felelős gazdasági szereplők számára a környezeti károkból keletkező költségek pénzügyi biztosítékok (többek között biztosítások és alternatív eszközök, például bankgaranciák, kötvények, alapok és értékpapírok) használata révén csökkenthetők; meggyőződése, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatban a pénzügyi biztosítékok piacán érvényesíteni kívánt igény csekély, mert sok tagállamban alacsony az esetek száma, és az irányelv bizonyos fogalmai nem egyértelműek, valamint az ilyen jellegű eszközök piacának érettségi fokától függően számos tagállamban láthatóan általánosan lassabban alakulnak ki a biztosítási modellek;

17.  megállapítja, hogy a pénzügyi biztosítékok kínálatának javítására irányuló lehetőséget korlátozza a környezeti felelősségről szóló irányelvvel kapcsolatos esetekre vonatkozó, az EU birtokában levő adatok korlátozott mértéke és ellentmondásossága;

18.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy felgyorsítsák a pénzügyi biztosítékok és azok piacának a megfelelő gazdasági és pénzügyi piaci szereplők általi fejlesztését, ideértve a fizetésképtelenség esetén alkalmazandó pénzügyi mechanizmusokat is, azzal a céllal, hogy a gazdasági szereplők pénzügyi garanciákat vehessenek igénybe az őket terhelő felelősség fedezésére;

19.  felhívja a figyelmet az ipari katasztrófákra vonatkozó uniós szintű kockázatmegosztási eszköz koncepciójáról szóló bizottsági megvalósíthatósági tanulmányra(10) , és hangsúlyozza, hogy további elemzéseket kell végezni és mélyrehatóbb megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni a főbb jogi és pénzügyi kérdésekről;

20.  üdvözli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvet a védett fajok és természetes élőhelyek tekintetében a tagállamok fele (Belgium, Ciprus, Csehország, az Egyesült Királyság, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Svédország és Szlovénia) szélesebb körben alkalmazza;

21.  úgy véli, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv elégtelen harmonizálásának különböző okai között szerepel az is, hogy nem létezik olyan alkalmazandó szabványos igazgatási eljárás, amelynek keretében a környezeti kár közvetlen veszélyéről vagy a bekövetkezett környezeti kárról értesíteni kell az illetékes hatóságot; sajnálatát fejezi ki ezért amiatt, hogy az ilyen értesítéseket vagy az esetek kezelésével kapcsolatos információkat nem kell közzétenni; megjegyzi, hogy néhány tagállam észlelte ezt a hiányt a nemzeti jogszabályaiban, és ennek megfelelően adatbázist hozott létre az értesítésekről, az eseményekről és az esetekről; rámutat mindazonáltal arra, hogy ez a gyakorlat tagállamonként nagyon eltérő, és elég korlátozott is;

22.  hangsúlyozza, hogy a kártérítési rendszereknek alkalmasnak kell lenniük a határokon átnyúló követelések hatékony, gyors, észszerű időn belüli és az Európai Gazdasági Térség különböző országaiból származó igényérvényesítők megkülönböztetés nélküli kezelésére; javasolja, hogy ezek terjedjenek ki az összes érintett területen okozott elsődleges és másodlagos károkra is, tekintettel arra, hogy az ilyen események szélesebb területeket érintenek, és hosszú távú hatásuk lehet; kiemeli, hogy a szomszédos országok esetében, amelyek nem tagjai az Európai Gazdasági Térségnek, különösen fontos, hogy tiszteletben tartsák a környezetvédelemre és a környezeti felelősségre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat;

23.  ismételten hangsúlyozza, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (5) bekezdése értelmében az irányelv csak olyan diffúz szennyezésből származó környezeti kárra vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszélyre vonatkozik, amely esetében okozati összefüggést lehet megállapítani az okozott kár és az egyes gazdasági szereplők tevékenysége között; ismételten hangsúlyozza, hogy Éghajlatváltozási Kormányközi Testület már a 2013. évi jelentésében egyértelmű okozati összefüggést állapított meg a gázkibocsátások, valamint az éghajlatváltozással és a környezettel kapcsolatos károk között(11) ;

A környezeti felelősségről szóló irányelv harmonizálásának javítására irányuló javaslatok

24.  kéri a környezeti felelősségről szóló irányelv és az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott „környezeti kár” fogalmának mihamarabbi felülvizsgálatát, különösen a védett fajokra és a természetes élőhelyekre gyakorolt kedvezőtlen hatás meghatározásával kapcsolatos kritériumok (I. melléklet), valamint a vizekben okozott károk és a területi károk bekövetkezésének kockázata tekintetében, hogy az kellően hatékony, következetes és koherens legyen ahhoz, hogy lépést tudjon tartani az ipari tevékenységekből származó szennyező tényezők gyors változásával;

25.  kéri a Bizottságot a „lényegességi küszöb” fogalmának egyértelműbbé tételére, meghatározására és részletes kifejtésére, valamint a tevékenységekre vonatkozó felelősségvállalás differenciált felső határértékeinek megvizsgálására annak érdekében, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazása valamennyi tagállamban szabványosított és egységes legyen;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy adja meg a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti „kedvező védettségi állapot” földrajzi hatályának (az EU területe, a nemzeti terület, a természeti táj területe) egyértelmű és következetes értelmezését; úgy véli e tekintetben, hogy a helyes és eredményes végrehajtás érdekében helyszín szerinti megközelítésre van szükség;

27.  felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg milyen szabályokra van szükség annak egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen eldöntéséhez, hogy egy adott esetre a környezeti felelősségről szóló irányelvet vagy a nemzeti előírásokat kell alkalmazni, amennyiben azok szigorúbb rendelkezéseket tartalmaznak;

28.  megjegyzi, hogy a levegőszennyezés károsítja az emberi egészséget és a környezetet, és az Eurostat kimutatásai szerint a nitrogén-dioxid és a finompor okozta szennyezés súlyos egészségügyi kockázatot jelent; ebben az összefüggésben kéri, hogy a 2. cikkben a „környezeti károk” és a „természeti erőforrás” fogalommeghatározásába az „ökoszisztémák” is kerüljenek bele; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy ellenőrizze annak tényleges lehetőségét, hogy ki lehet-e terjeszteni a környezeti felelősségről szóló irányelv hatályát, és az emberi egészségben és a környezetben – így a levegőben – okozott károkat illetően is állapítson meg felelősséget(12) ;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be kötelező pénzügyi biztosítékot, például a gazdasági szereplőkre vonatkozó kötelező környezeti felelősségbiztosítást, valamint dolgozzon ki harmonizált uniós módszertant a felelősségvállalás felső határértékeinek kiszámítására vonatkozóan, figyelembe véve az egyes tevékenységek jellemzőit és az azokat övező területeket; felkéri ezenkívül a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy európai alap létrehozásának lehetőségét, amely – anélkül, hogy aláaknázná „a szennyező fizet” elvet – a környezeti felelősségről szóló irányelvben szabályozott ipari tevékenységek által okozott környezeti károk elhárítására szolgál(13) , és amely fizetésképtelenségi kockázatok esetén vehető igénybe – csak abban az esetben, ha a pénzügyi biztosítékok piaca nem működik; úgy véli, hogy ugyanez vonatkozik a nagy volumenű balesetekre is, amikor nem lehet kideríteni a károkért felelős gazdasági szereplő kilétét;

30.  felszólít arra, hogy az összes olyan gazdasági szereplő is feleljen az adott tevékenységek végzéséből eredő környezeti károkért vagy szennyezésért, amelyek előnyben részesülnek a tevékenységek végzéséből;

31.  úgy véli, hogy tekintettel az ipari tevékenységhez kapcsolódó katasztrófák nagy horderejére és potenciális hatásaira, valamint azokra a kockázatokra, amelyekkel ezek az emberi egészségre, a természeti környezetre és a vagyontárgyakra nézve járnak, további biztosítékokat kell bevezetni annak érdekében, hogy garantálni lehessen az európai polgárok számára egy biztonságos és megbízható katasztrófamegelőzési és -védelmi rendszert, a kockázatmegosztás, az ipari szereplők fokozott felelőssége, valamint a „szennyező fizetˮ elv alapján; felszólít annak értékelésére, hogy szükséges-e belefoglalni a környezeti felelősségről szóló irányelvbe egy polgári jogi felelősségi rendszert az emberi egészségben és a környezetben okozott károkra nézve(14) ;

32.  kéri egy másodlagos felelősségi rendszer elfogadását a felelősök jogutódjai tekintetében;

33.  javasolja, hogy a jogszabályok hatékony és proaktív végrehajtásának biztosítása érdekében tegyék kötelezővé a kiegészítő állami felelősségvállalás előírásának lehetőségét;

34.  felhív továbbá arra, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, „a szennyező fizet” elv előmozdítása, valamint a jogszabályok eredményességének javítása érdekében szüntessék meg annak lehetőségét, hogy engedély alapján, valamint a tudomány és a technika aktuális állására való hivatkozás alapján mentességet lehessen biztosítani a felelősség alól;

35.  felkéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő az uniós szintű környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó javaslatot.

36.  a környezeti felelősségről szóló irányelv felülvizsgálata kapcsán úgy véli, hogy valamennyi kedvezőtlen hatást gyakorló környezeti kár tekintetében prioritásnak kell lennie az objektív felelősség III. mellékletben nem szereplő tevékenységekre való kiterjesztésének, annak érdekében, hogy eredményesebben hajtsák végre a „a szennyező fizet” elvet, valamint hogy arra ösztönözzük a gazdasági szereplőket, hogy megfelelően kezeljék a tevékenységeikkel járó kockázatokat; kéri ezzel kapcsolatban a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyilvántartást azon gazdasági szereplőkről, amelyek veszélyes tevékenységeket folytatnak, továbbá egy pénzügyi ellenőrzési rendszert, amely biztosítja e szereplők fizetőképességét;

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazását bármilyen keresőtevékenység által okozott környezeti kár tekintetében, valamint hogy biztosítsa a gyártó objektív felelősségét;

38.  a környezeti felelősségről szóló irányelv alapján létrehozott rendszer iránti bizalom növelése és a megfelelőbb végrehajtás céljából kéri egy olyan nyilvánosan hozzáférhető adatbázis létrehozását, amely tartalmazza a környezeti felelősségről szóló irányelvben szabályozott környezeti károk eseteit, és amelyet többek között a környezeti károk online bejelentését lehetővé tevő ír jelentéstételi rendszerről mintáznak; úgy véli, hogy egy ilyen nyilvános adatbázis lehetővé tenné, hogy az érdekelt felek, a gazdasági szereplők és a polgárok jobban megismerjék a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti rendszert és annak végrehajtását, és így hozzájárulna a környezeti károk jobb megelőzéséhez és helyreállításához;

39.  javasolja, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti eseteket tartalmazó adatbázisokhoz való egyszerű hozzáférés és az adatbázisok hatékonysága érdekében azokat a következő kritériumok alapján kellene létrehozni:

   online elérhetőnek kellene lenniük, és kérésre rendelkezésre kellene bocsátani az egyes esetekre vonatkozó kiegészítő információkat,
   valamennyi országnak központi – nem pedig régiónként külön-külön – adatbázissal kellene rendelkeznie,
   az új eseményekre vonatkozó bejelentéseket haladéktalanul közzé kellene tenni az interneten,
   az adatbázisban regisztrált valamennyi esetnek tartalmaznia kellene a szennyező nevére, az okozott kár jellegére és mértékére, a meghozott vagy meghozandó megelőző/helyreállítási intézkedésekre és a hatóságok által vagy a hatóságokkal együttműködve végrehajtott eljárásokra vonatkozó információkat;

40.  kéri a III. mellékletben meghatározott veszélyes tevékenységek kategóriáinak kibővítését annak érdekében, hogy a környezetre és az emberi egészségre potenciálisan káros valamennyi tevékenységet magukban foglalják;

41.  kiemeli a környezeti kár megelőzésével kapcsolatos kultúra fontosságát egy olyan szisztematikus tájékoztató kampány révén, amelynek keretében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a lehetséges szennyezők és a potenciális áldozatok tájékoztatását egyrészt az őket fenyegető kockázatokról, másrészt olyan biztosítás vagy más pénzügyi és jogi eszközök rendelkezésre állásáról, amelyek az ilyen kockázatokkal szemben meg tudják őket védeni, valamint az ezekből származó előnyökről;

42.  úgy véli, hogy a bizonyított felelősség minden esetét, valamint a kiszabott büntetések részleteit is nyilvánosságra kell hozni, hogy mindenki számára átlátható legyen a környezeti károk valódi költsége;

43.  javasolja olyan csatorna létrehozását, amelyen keresztül a környezetvédő nem kormányzati szervezetek és egyéb érdekelt testületek előterjeszthetik észrevételeiket és kritikai megjegyzéseiket;

44.  javasolja adókedvezmények vagy más jutalmazási formák előirányzását azon vállalatok számára, amelyek sikeresen vesznek részt a környezeti károk megelőzésében;

45.  javasolja külön független hatóság létrehozását, amely a környezeti felelősségről szóló irányelv által meghatározott irányítási, ellenőrzési és szankcionálási hatáskörrel rendelkezik, többek között azzal a lehetőséggel, hogy pénzügyi biztosítékokat kérjen a potenciálisan felelős felektől, figyelembe véve az egyes potenciális szennyezők sajátos helyzetét, például a környezetvédelmi engedélyek tekintetében;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv megfelelően támogassa az uniós madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében tett erőfeszítéseket; kitart amellett, hogy a környezetvédelmi ellenőrzésekért felelős hatóságokat be kell vonni a környezeti felelősségről szóló jog végrehajtásába és érvényesítésébe;

47.  felkéri a Bizottságot, hogy terjessze ki a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazásával kapcsolatos képzési programját a tagállamokban, és állítson fel információs pontokat a szakemberek számára, ahol a kockázatok és károk értékelésére vonatkozó tájékoztatásban, segítségnyújtásban és értékelési támogatásban részesülhetnek; javasolja ezenkívül egy – iránymutatásokat tartalmazó – dokumentáció elfogadását, amely a jogszabályok helyes átültetésében segíti a tagállamokat;

48.  ismételten hangsúlyozza, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében a környezeti károk által kedvezőtlenül érintett személyek jogosultak arra, hogy az illetékes hatóságoktól intézkedések meghozatalát kérjék; megjegyzi továbbá, hogy az uniós jog kiköti, hogy valamennyi uniós polgár számára az igazságszolgáltatáshoz való tényleges és időben történő hozzáférést kell garantálni (az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikke és az emberi jogok európai egyezményének vonatkozó rendelkezései), valamint hogy a környezeti kár kapcsán felmerülő költségeket a szennyezőnek kell viselnie (EUMSZ 191. cikke); felkéri ezért a Bizottságot, hogy az Aarhusi Egyezmény igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos pillérének végrehajtására vonatkozó minimális követelményekkel kapcsolatban terjesszen elő jogalkotási javaslatot; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje az uniós környezetvédelmi jog megsértése esetén alkalmazandó kollektív jogorvoslati mechanizmusok bevezetésének lehetőségét;

49.  a környezeti felelősségről szóló irányelv felülvizsgálatával összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy kötelezi-e a tagállamokat arra, hogy kétévente jelentést nyújtsanak be az irányelv alkalmazásáról;

50.  úgy véli, hogy a büntetőjogi szankciók további fontos, környezeti károktól való elrettentő tényezőt jelentenek, és sajnálattal jegyzi meg, hogy a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK irányelv nem elég korszerű; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen további intézkedéseket az irányelv hatályának felülvizsgálata érdekében, hogy az kiterjedjen az összes alkalmazandó uniós környezetvédelmi jogszabályra;

o
o   o

51.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.
(2) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(3) HL L 102., 2006.4.11., 15. o.
(4) HL L 140., 2009.6.5., 114. o.
(5) HL L 178., 2013.6.28., 66. o.
(6) PE 556.943.
(7) A Bíróság C-378/08. sz., ERG és társai ügyben 2010. március 9-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2010:126) 45. pontja; a Bíróság C-379/08. és C-380/08. sz., ERG és társai ügyben 2010. március 9-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2010:127) 38. pontja; a Bíróság C-478/08. és C-479/08. sz., Buzzi Unicem SpA és társai ügyben 2010. március 9-én hozott ítéletének (ECLI:EU:C:2010:129) 35. pontja.
(8) A bizottsági jelentés (COM(2016)0204) szerint 2007 áprilisa és 2013 áprilisa között a tagállamok hozzávetőleg 1245 olyan megerősített környezeti káresetről számoltak be, amelyek szükségessé tették a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazását. Továbbá ugyanezen jelentés szerint az esetek száma tagállamonként nagyon változó. Két tagállamnak tulajdonítható az összes jelentett eset több mint 86%-a (Magyarország: 563 eset, Lengyelország: 506 eset), a fennmaradó esetek többségét hat tagállam (Németország: 60 eset, Görögország: 40 eset, Olaszország: 17 eset és Lettország, Spanyolország és az Egyesült Királyság: 8 eset) jelentette. 11 tagállam nem számolt be ilyen esetről 2007-ben, vélhetőleg azért, mert kizárólag nemzeti rendszerük keretében kezelik ezeket.
(9) A Bíróság C-534/13 sz., Ministero dell'Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare és társai kontra Fipa Group srl és társai ügyben 2015. március 4-én hozott ítélete (ECLI:EU:C:2015:140).
(10) Az ipari balesetek következtében keletkező környezeti felelősség és károk tekintetében fedezetet nyújtó alap létrehozásának megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány, végleges jelentés, Európai Bizottság, DG ENV, 2013. április 17.
(11) Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, 2013: „Climate Change 2013: The Physical Science Basis.” (Éghajlatváltozás 2013-ban: A tudományos fizikai alapok) „Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change” (Az I. munkacsoport hozzájárulása az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentéséhez) (Stocker, T.F. et al. Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA, 1535 pp, doi:10.1017/CBO9781107415324).
(12) A „Study on ELD Effectiveness: Scope and Exception” (Tanulmány a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságáról: hatály és kivételek) című, 2014. február 19-i bizottsági dokumentumban (84. o.) már megvizsgált lehetőség.
(13) E lehetőséggel kapcsolatban hivatkozni lehet a Bizottság által 2013. április 17-én kiadott, „Study to explore the feasibility of creating a fund to cover environmental liability and losses occurring from industrial accidents” (Az ipari balesetek következtében keletkező környezeti felelősség és károk tekintetében fedezetet nyújtó alap létrehozásának megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány) című dokumentumra.
(14) Ahogy azt Portugáliában már előirányozták, és a Bizottság „Implementation challenges and obstacles of the Environmental Liability Directive (ELD)” (Kihívások és akadályok a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatban) című 2013. május 16-i tanulmányában (75. o.) már értékelte.

Utolsó frissítés: 2017. október 31.Jogi nyilatkozat