Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2125(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0025/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0025/2018

Viták :

PV 28/02/2018 - 22
CRE 28/02/2018 - 22

Szavazatok :

PV 01/03/2018 - 8.14

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0056

Elfogadott szövegek
PDF 324k
2018. március 1., csütörtök - Brüsszel Ideiglenes kiadás
Az alapvető jogok európai uniós helyzete 2016-ban
P8_TA-PROV(2018)0056A8-0025/2018

Az Európai Parlament 2018. március 1-jei állásfoglalása az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló 2016. évi éves jelentésről (2017/2125(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló korábbi jelentésekben foglaltakra,

–  tekintettel az Európai Parlament, valamint a többi európai és nemzetközi intézmény és ügynökség által kiadott állásfoglalásokra,

–  tekintettel a nemzeti, európai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek különböző jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság eddigi munkáira,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság munkáira,

–  tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre, valamint a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a migránsok líbiai helyzetéről szóló, az afrikai és európai vezetők által az Afrikai Unió és az Európai Unió abidjani csúcstalálkozóját (AU–EU) követően 2017. december 1-jén elfogadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0025/2018),

A.  mivel az európai integráció alapja az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a demokrácia, a jogállamiság, valamint az uniós szerződésekben, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása és előmozdítása;

B.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az Unió olyan értékek tiszteletben tartásán alapul, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait –, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, és azokat mind az Uniónak, mind pedig az egyes tagállamoknak valamennyi belső és külső politikájukban egyaránt tiszteletben kell tartaniuk és aktívan elő kell mozdítaniuk; mivel az EUSZ 17. cikke értelmében a Bizottságnak biztosítania kell a szerződések alkalmazását;

C.  mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az alapvető jogok védelmének előfeltétele, és mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy az emberi jogokat megoltalmazzák oly módon, hogy életbe léptetik és végrehajtják a nemzetközi emberi jogi szerződéseket és egyezményeket; mivel a jogállamiságot és az alapvető jogokat folyamatosan meg kell erősíteni; mivel ezen elvek bármilyen megkérdőjelezése nemcsak az érintett tagállamra, hanem az egész Unióra nézve káros;

D.  mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez való uniós csatlakozás az EUSZ 6. cikkének (2) bekezdése értelmében szerződéses kötelezettség;

E.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportok emberi jogainak védelme kiemelt figyelmet érdemel;

F.  mivel a bizonyos tagállamokban tapasztalható kormányzati túlkapások az uniós tagállami státuszból eredő előnyök és felelősségek szelektív megközelítéséről tanúskodnak, és mivel az, hogy ezek az államok nem hajlandók maradéktalanul elfogadni az európai jogszabályokat, a hatalmi ágak megosztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét és az állami fellépések kiszámíthatóságát, hitelteleníti az Európai Uniót mint a jog uralmának térségét;

G.  mivel 2016-ban is folytatódott a migránsok és menedékkérők Európába áramlása(1) ; mivel e migránsok közül sokan rendkívül veszélyes útvonalakat vesznek igénybe – csempészeknek és bűnözőknek kiszolgáltatva magukat – és emiatt erőszaknak, visszaéléseknek és kizsákmányolásnak vannak kitéve; mivel az UNHCR adatai szerint a Földközi-tengeren Európába érkező migránsok 27%-a gyermek; mivel az Unicef-IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) jelentései szerint a közép-mediterrán útvonalon felmért serdülők körülbelül egynegyede soha nem járt iskolába;

H.  mivel 2016-ben széles körben előfordultak a menekültek, a menedékkérők és a migránsok elleni rasszista és idegengyűlölő reakciók, és mivel a leginkább kiszolgáltatott népességcsoportok a menekültügyi eljárás során továbbra is fokozott megkülönböztetést, erőszakot és újabb traumákat élnek át;

I.  mivel az egyes tagállamokra több éve nehezedő, jelentős migrációs nyomás következtében tényleges európai szolidaritásra van szükség annak érdekében, hogy megfelelő befogadó létesítményeket lehessen kialakítani a legrászorultabbak és a legkiszolgáltatottabbak részére; mivel számos migráns csempészek és bűnözők kezébe kerül, így ki vannak téve a jogaik megsértése veszélyének, beleértve az erőszakot, a visszaéléseket és a kizsákmányolást;

J.  mivel a nők és a gyermekek az emberkereskedők kezében nagyobb veszélynek vannak kitéve az emberkereskedelem, a kizsákmányolás és a szexuális zaklatás tekintetében, és ezért – a Valletta cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalásokkal összhangban – gyermekvédelmi rendszerek kiépítésére és megerősítésére van szükség a gyermekek elleni erőszak, a zaklatások, az elhanyagolás és kizsákmányolás megakadályozása és az azokra történő válaszadás érdekében;

K.  mivel az Unió területét sújtó, nem szűnő terrorista merénylethullám nyomán általános bizalmatlanság bontakozott ki a muszlim hitű európai polgárokkal és migránsokkal szemben egyaránt, és mivel egyes politikai pártok eszközként használják fel ezt a bizalmatlanságot, és az európai értékekkel ellentétes retorikájukban megjelent a saját identitás védelme és a tőlünk különböző emberekkel szembeni gyűlölet;

L.  mivel a szükségállapot, a rendkívüli igazságszolgáltatási és adminisztratív intézkedések és a határellenőrzés eszközének rendszeres igénybevétele igen kevéssé hatásos a terroristákkal szemben, akik gyakran régóta uniós tagállamokban tartózkodók közül kerültek ki, sőt uniós tagállamok állampolgárai;

M.  mivel a számos tagállam által a menedékkérők és migránsok érkezésére válaszul foganatosított politikai intézkedések kiterjednek a schengeni térség belső határain való ellenőrzés újbóli bevezetésére, és egyre inkább tartós, mint átmeneti jellegű intézkedésnek bizonyulnak;

N.  mivel a gyűlöletbeszédbe tartoznak mindazon online és offline kifejezések, amelyek a fajgyűlöletet, az idegengyűlöletet, a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést vagy az intolerancián alapuló gyűlölet más formáit terjesztik, bátorítják, ösztönzik vagy igazolják , beleértve a rasszista és idegengyűlölő eszméket, politikákat, beszédeket és gyakorlatokat támogató politikai pártokat és politikai vezetőket; mivel az újabb médiaeszközök kialakulása kedvez a gyűlöletbeszéd online megjelenésének; mivel az Európa Tanács szerint az online térségben megjelenő gyűlöletbeszéd továbbgondolkodást és további fellépést igényel az ilyen beszédek elleni szabályok és új küzdelmi formák tekintetében;

O.  mivel valamennyi tagállamban fennáll a kockázata annak, hogy a faji vagy nemi alapú gyűlölet és erőszak és az idegengyűlölet fokozódása köznapivá válik, történjék ez akár gyűlöletcselekmények, álhírek, közösségi hálózatokon és egyéb online platformokon továbbított névtelen üzenetek, megmozdulások vagy politikai propaganda formájában;

P.  mivel a modern társadalmak nem működhetnek és nem fejlődhetnek szabad, független, szakmai és felelős tömegkommunikációs rendszer nélkül, amelynek alapelvei a tények ellenőrzése, az érvelésre támaszkodó vélemények ütköztetése és a média forrásai számára a bizalmas jelleg megőrzése és az újságírók biztonsága, a szólásszabadság védelme de a hamis hírek korlátozására irányuló intézkedések is; mivel a közmédia alapvető szerepet játszik a média függetlenségének garantálásában;

Q.  mivel a nemzetközi és európai ügynökségek és szervezetek – köztük nem kormányzati szervezetek – által a közelmúltban készített összes jelentés alapján megállapítható, hogy számos előrelépés történt; mivel ennek ellenére egyes tagállamokban továbbra is előfordul az alapvető jogokkal kapcsolatos jogsértés többek között a kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, a korrupció, a gyűlöletbeszédek eltűrése, a fogvatartási körülmények és a migránsok életkörülményei terén;

R.  mivel az EU Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában közzétett jelentésére, amely szerint az európai nők egyharmadát felnőtt életében legalább egyszer érte fizikai vagy szexuális erőszak, illetve a nők 20%-a tapasztalt online zaklatást; mivel a nők elleni erőszak és a mind fizikai, mind pszichológiai nemi alapú erőszak gyakori jelenség az EU-n belül, és a megkülönböztetés szélsőséges formájának kell tekinteni, amely a társadalom minden szintjén érinti a nőket; mivel további intézkedésekre van szükség annak ösztönzéséhez, hogy az erőszak női áldozatai bejelentsék, min estek át, és segítséget kérjenek;

S.  mivel a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és az egyenlő bánásmódhoz való jog tiszteletben tartása az Unió egyik alapelve; mivel az EU polgárainak körülbelül 8%-a nemzeti kisebbségekhez tartozik, és körülbelül 10%-uk regionális vagy kisebbségi nyelvet beszél; mivel jelenleg – a jogsértési eljárások kivételével – az EU csak korlátozott hatékonyságú eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy választ adjon a kisebbségek elleni diszkrimináció, rasszizmus és idegengyűlölet rendszeres és intézményes megnyilvánulásaira; mivel a tagállamok között eltérések vannak a kisebbségek elismerése és jogaik tiszteletben tartása tekintetében; mivel a Bizottsághoz intézett számos felhívás ellenére csak korlátozott előrelépés történt a kisebbségek hatékony védelmének biztosítása érdekében;

T.  mivel a digitális média hatalmas lehetőségeket biztosít a gyermekeknek; mivel ugyanakkor a gyermekek új kockázatokkal szembesülnek; mivel a gyermekeket meg kell tanítani alapvető jogaikra a digitális világban, hogy az biztonságosabb legyen számukra; mivel a gyermekek jogainak megsértésével összefüggő esetekben nélkülözhetetlen eszközök a gyermekek számára biztosított segélyvonalak; mivel az alapfokú oktatási tanterv részeként a legelső iskolaévektől kezdve támogatni kell a digitális jártasság fejlesztését, ideértve a média- és információs műveltséget is; mivel az alapvető jogokat ugyanúgy kell népszerűsíteni és védeni az interneten, mint az offline világban;

U.  mivel az e-kormányzati szolgáltatások 2016-ban 2016-ban egyre szélesebb körben elérhetők lettek az EU-ban; mivel az európai e-igazságügyi portál lehetővé teszi az állampolgárok és a jogi szakemberek számára, hogy információkat szerezzenek az európai és nemzeti jogi eljárásokról és az igazságszolgáltatás működéséről;

Jogállamiság

1.  kijelenti, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a szubszidiaritás nem indokolhatja és nem igazolhatja azt, hogy egy tagállam rendszeresen kivonja magát az európai szerződések bevezető cikkeit ihlető alapvető európai uniós értékek alól, amelyekhez mindegyik tagállam saját akaratából csatlakozott és amelyek tiszteletben tartására kötelezettséget vállalt;

2.  megállapítja, hogy a tagállamok koppenhágai kritériumoknak való megfelelését – amely az EU-hoz való csatlakozásuk időpontjában megvalósult – folyamatosan ellenőrizni kell és állandó párbeszédet kell folytatni erről a Parlamenten belül, valamint a Parlament, a Bizottság és a Tanács között;

3.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság – a szerződések őreként – legitimitással és hatalommal rendelkezik arra, hogy biztosítsa az EUSZ 2. cikkében említett jogállamiság és egyéb értékek elveinek minden tagállam általi tiszteletben tartását; úgy véli ezért, hogy azok az intézkedések, amelyeket a Bizottság e feladat teljesítése és annak ellenőrzése érdekében hoz, hogy a tagállamok csatlakozásakor érvényesülő feltételek továbbra is fennállnak-e, nem tekinthetők a tagállamok szuverenitása megsértésének; emlékeztet rá, hogy a Tanácsnak is szerepet kell vállalnia a jogállamisággal és a kormányzással kapcsolatos kérdésekben; üdvözli az elképzelést, hogy az Általános Ügyek Tanácsán belül rendszeres párbeszédet alakítsanak ki a jogállamiságról, és felszólítja a Tanácsot, hogy ebben az irányban haladjon tovább annak érdekében, hogy valamennyi tagállamról rendszeres értékelés készülhessen;

4.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bizonyos tagállamokat visszatérítsen a jogállamiság maradéktalan és teljes tiszteletben tartásához, megállapítva azt is, hogy az igénybe vett eszközök mindmáig elégtelennek bizonyultak; úgy véli, hogy minden lehetőséget keresni kell a párbeszédre, azonban kézzelfogható eredmények nélkül ezt nem kell a végtelenségig meghosszabbítani; kiáll amellett, hogy az EUSZ 7. cikkének igénybevétele többé ne csak tisztán elméleti hipotézis legyen, hanem valamennyi egyéb eszköz eredménytelensége esetén váljon ténylegessé; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a 7. cikk alkalmazása nem automatikusan jár azzal, hogy az érintett tagállam ellen szankciókat hoznak;

5.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan – egyelőre hiányzó – közös logikát kell követnie a demokratikus államok kormányzása és az alapvető értékek alkalmazása során, amelyről demokratikusan kell határozni és amelyet az európai kormányzás tapasztalatainak összevonása alapján kell kialakítani; úgy véli, hogy az olyan visszaélések elkerülése érdekében, amelyek a többség zsarnokságához vezethetnek, ennek a közös kormányzási logikának magában kell foglalnia annak közös felfogását, hogy egy demokráciában mi a szerepe a többségnek;

6.  emlékeztet a jogállamiság és az alapvető jogok közötti szerves kapcsolatra; felismeri, hogy az európai polgárok széles körű mozgósítások keretében mutatják ki az alapvetői jogaik és az európai értékek iránti elkötelezettségüket; emlékeztet ezzel összefüggésben annak szükségességére, hogy minden európai polgár jobban tudatában legyen az EU közös értékeinek és a Chartának;

7.  úgy véli, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek eltérő értelmezése és be nem tartása gyengíti az európai projekt összetartó erejét, valamennyi európai polgár jogait és a tagállamok közötti szükséges kölcsönös bizalmat;

8.  emlékeztet az Európai Parlament 2016. október 25-i állásfoglalására(2) , amelyben helyeselte egy európai mechanizmus felállítását a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok érdekében; rámutat arra, hogy ez a mechanizmus központi szerepet játszana egy – jelenleg hiányzó – összehangolt európai kormányzási megközelítés kialakításában; sürgeti a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elveivel összhangban nyújtson be kezdeményezést egy ilyen mechanizmus kialakítása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy egy szélesebb jogállamiság-felügyeleti keret jobb kohéziót eredményezne a meglévő eszközök között, valamint jobb hatékonysággal és nagyobb éves költségmegtakarítással járna; hangsúlyozza a változatos és független források felhasználásának fontosságát a nyomon követési folyamat során; ismételten felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az alapvető jogok megsértését meg kell előzni, nem pedig az ilyesfajta jogsértések megismétlődése esetén reagálni;

10.  határozottan elítéli a gyülekezési szabadság növekvő korlátozását, amelyek bizonyos esetekben erőszakos reakciókat váltanak ki a hatóságok részéről a tiltakozókkal szemben; ismételten megerősíti, hogy ezen alapvető szabadságok döntő szerepet töltenek be a demokratikus társadalmak működésében és felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban vállaljon aktív szerepet e jogok előmozdításában;

11.  emlékeztet arra, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása elengedhetetlen az alapjogok, a demokrácia és a jogállamiság védelméhez;

12.  rámutat arra, hogy 2016. október 25-i állásfoglalásában(3) felhívta a Bizottságot, hogy a civil társadalommal partnerségben dolgozzon ki és hajtson végre tájékoztató kampányt, amely információkat kíván nyújtani az állampolgárok jogorvoslathoz való jogairól és az eljárási útvonalakról a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok nemzeti kormányok vagy az Unió intézményei általi megsértésével kapcsolatos ügyekben annak érdekében, hogy az EU állampolgárai és lakosai számára lehetővé tegye, hogy teljesen tisztában legyenek a Szerződésekből és a Chartából következő jogaikkal (például a véleménynyilvánítás szabadsága, gyülekezési szabadság és szavazáshoz való jog);

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a szerződések őreként hozzon létre az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével (FRA), együttműködésben naprakész adatbázisokat az egyes tagállamokban az alapvető jogok helyzetéről;

14.  emlékeztet rá, hogy a korrupció veszélybe sodorja a jogállamiságot, a demokráciát és az emberi jogokat, valamint a polgárokkal szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot; emlékeztet arra, hogy a korrupció veszélyt jelent a jó kormányzásra és az igazságos és társadalomközpontú igazságügyi rendszerre, továbbá fékezi a gazdasági fejlődést; kéri a tagállamokait és az EU intézményeit, hogy az uniós és nemzeti alapok felhasználásának rendszeres ellenőrzésével fokozzák a korrupció elleni küzdelmüket;

15.  hangsúlyozza a tanúk és informátorok szerepének fontosságát annak biztosításában, hogy a bűnszervezetek tevékenységével vagy a jogállamiság súlyos megsértésével szemben büntetőeljárást lehessen indítani és büntetést lehessen kiszabni;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő az Európai Ügyészség gyors létrehozását;

Migráció és integráció

17.  megjegyzi, hogy az erőszakos konfliktusok, az üldözés, az egyenlőtlenség, a terrorizmus, az elnyomó rezsimek, a természeti katasztrófák, az ember által előidézett válságok és a krónikus szegénység jelentik a migráció mozgatórugóit harmadik országokban;

18.  emlékeztet arra, hogy az EU külső határainak szabálytalan átlépése során továbbra is menedékkérők és migránsok halnak meg és néznek szembe különféle veszélyekkel;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos tagállam megszigorította menekültügyi és migrációs politikáját, és egyes tagállamok nem tesznek teljes mértékben eleget kötelezettségeiknek e területen;

20.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy állítsák a szolidaritást, valamint a migránsok és menedékkérők alapvető jogainak tiszteletben tartását az EU migrációs politikáinak középpontjába;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és teljes körűen hajtsák végre az elfogadott uniós menekültügyi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, különösen azért, hogy megvédjék a menedékkérőket az erőszakkal, a megkülönböztetéssel és a menekültügyi eljárás alatti újabb traumák átélésével szemben, különösen figyelmet szentelve a kiszolgáltatott csoportoknak; emlékeztet rá, hogy a menedékkérők közel kétharmada gyermek, akik különösen kiszolgáltatottak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak megakadályozása érdekében, hogy kísérő nélküli kiskorúak tűnjenek el;

22.  támogatja az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (FRONTEX) együttműködését egy, a szárazföldi határokon alkalmazandó, gyermekekkel szembeni bánásmódról szóló kézikönyv kidolgozására irányulóan;

23.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egyes tagállamok által nyújtott fogadási feltételek terén nagy eltérések vannak, és egyes tagállamokban nem biztosítják a nemzetközi védelmet kérelmezőkkel szembeni megfelelő és méltó bánásmódot;

24.  határozottan elítéli az emberkereskedelem növekedését, amelynek elkövetőit – beleértve a tisztviselőket és a kormányzati szereplőket is – felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani, továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy miközben megvédik az áldozatokat, növeljék az együttműködést, és fokozzák a szervezett bűnözés – többek között az embercsempészet és emberkereskedelem – , valamint a kizsákmányolás, a kényszermunka, a szexuális bántalmazás és a kínzás elleni küzdelmet;

25.  emlékeztet arra, hogy a nők és a gyermekek az emberkereskedők kezében nagyobb veszélynek vannak kitéve az emberkereskedelem, a kizsákmányolás és a szexuális zaklatás tekintetében;

26.  azon az állásponton van, hogy a biztonságos és legális utakat kell nyitni a migráció előtt, és hogy az Európába törvényes úton nem befogadható emberek jogainak védelmére a legmegfelelőbb megoldást a migrációs áramlásokat kiváltó okok kezelése, a konfliktusok fenntartható megoldásainak keresése, valamint együttműködés és partnerségek kialakítása jelenti; véleménye szerint ennek hozzá kell járulnia a származási és a tranzitországok gyors és robusztus fejlődéséhez a helyi gazdaságok fejlesztése, valamint új lehetőségek helyi felkínálása révén, továbbá a tranzitországok menekültügyi rendszerének fejlesztésébe történő, a vonatkozó nemzetközi jogszabályok és az alapvető jogok teljes mértékű betartása mellett zajló beruházások által is;

27.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat arra, hogy erősítsék meg a menekültek előtti biztonságos és legális utakat, és különösen arra, hogy növeljék a legkiszolgáltatottabb menekültek számára kínált áttelepítési férőhelyek számát;

28.  emlékeztet arra, hogy a visszaküldési politikának illeszkednie kell a migránsok alapvető jogainak teljes körű tiszteletben tartásához, a visszaküldés tilalmához való jogot is beleértve; úgy véli, hogy kellő figyelmet kell fordítani a visszaküldött emberek méltóságának védelmére, ezért kéri, hogy fokozzák az önkéntes visszatérést, valamint a származási társadalmakba történő visszailleszkedéshez nyújtott támogatást;

29.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljes területén befogadási és integrációs politikát kell előmozdítania, valamint elfogadhatatlannak tartja, hogy bizonyos tagállamok azt állítsák, hogy nem érzik érintettnek magukat a migráció jelensége által; kiemeli, hogy az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elvét minden esetben biztosítani kell a migrációs és integrációs politika területén; üdvözli az európai integrációs hálózat elindítását, és javasolja az integráció területén bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének fokozását;

30.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a bevándorlók – akár gyermekek, akár felnőttek – számára biztosítani kell a befogadó társadalomba való beilleszkedésükhöz szükséges oktatást; felhívja a figyelmet sajátos szükségleteikre, különösen a nyelvtanulás terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamban hozzanak intézkedéseket a migránsok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése, jó befogadási körülményeik és családjuk egyesítése érdekében;

31.  hangsúlyozza, hogy oktatási forrásokat kell biztosítani a lakosság számára a kultúrák közötti párbeszéd terén;

32.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamban prioritásként intézkedéseket hozzanak, hogy valamennyi migráns gyermek számára biztosítsák a megfelelő és méltóságteljes fogadási feltételeket, a nyelvtanulást, a kultúrák közötti párbeszéddel kapcsolatos alapismereteket, illetve az oktatást és szakképzést;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg gyermekvédelmi szolgálataikat, beleértve a menedékkérő, a menekült és a migráns gyermekeket célzó szolgálatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő koherens koncepciót a gyámsági rendszerekhez a kísérő nélküli kiskorúak mindenek felett álló érdekeinek védelmében; kéri, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban dolgozzanak ki és hozzanak létre különleges eljárásokat, amelyek biztosítják az összes gyermek védelmét;

34.  hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a különböző vallású emberek lehető legeredményesebb európai társadalmi integrációjára, beleértve azokét is, akik már hosszabb ideje élnek az Európai Unióban;

35.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi befogadási és oktatási stratégiák, valamint a megkülönböztetés és a kirekesztés kezelését célzó politikák kidolgozása megakadályozhatja a kiszolgáltatott személyek erőszakos szélsőséges szervezetekhez való csatlakozását;

36.  javasolja, hogy az Európában tapasztalható radikalizálódás és terrorizmus valamennyi formájának kezelésére szolgáló biztonsági megközelítéseket – különösen az igazságügyi szférában – olyan hosszú távú politikák egészítsék ki, amelyek megelőzik, hogy az uniós polgárokat erőszakos szélsőséges szervezetek radikalizálhassák és toborozhassák;

37.  aggodalmát fejezi ki a gyűlölet, a gyűlöletbeszéd és az álhírek megnyilvánulásainak riasztó mértékű növekedése miatt; elítéli a rasszizmus, az idegengyűlölet, a vallási intolerancia, illetve egy személy fogyatékosságával, szexuális irányultságával vagy nemi identitásával szembeni előítélet által motivált gyűlölet-bűncselekmény és gyűlöletbeszéd eseteit, amelyeket naponta követnek el az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a gyűlöletbeszéd és az álhírek terjesztésével szembeni tolerancia a populizmust és a szélsőségeket táplálja; úgy véli, hogy módszeres polgári vagy büntetőjogi intézkedésekkel megállítható lenne ez a káros tendencia;

38.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban élő személyek bármely kategóriájáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló hamis információk szándékos terjesztése hatalmas veszélyt jelent az EU demokratikus értékeire és egységére nézve;

39.  emlékeztet arra, hogy a közösségi hálózatok és a különböző médiaplatformok által biztosított névtelenség elősegíti mindenféle rasszista gyűlöletbeszéd megjelenését – ideértve a jobboldali és a dzsihadista szélsőségességet is– , emlékeztet továbbá arra, hogy az internet nem lehet törvényen kívüli terület;

40.  rámutat, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, az információszabadság és a média szabadsága a demokrácia és a jogállamiság alapját képezik; határozottan elítéli az újságírókkal és a médiával szembeni erőszakot, kényszert vagy fenyegetést, az alapjogok megsértésével kapcsolatos információk felfedésével összefüggésben is;

41.  elítéli a gyűlöletbeszéd normalizálódását, amelyet a hatóságok, politikai pártok vagy politikai vezetők szponzorálnak vagy támogatnak, és amelyekről a közösségi média számol be;

42.  emlékeztet arra, hogy az e jelenségek elleni küzdelem az oktatáson és a nyilvánosság tudatosságán múlik; felszólítja a tagállamokat, hogy az iskolákban vezessenek be tudatosságnövelő programokat, és kéri a Bizottságot, hogy többek között az ilyen programok kialakításához szükséges iránymutatások kidolgozásával támogassa a tagállamok erőfeszítéseit ezen a területen;

43.  úgy véli, hogy a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos felvilágosítást szisztematikussá kell tenni a tagállamok rendőrségi állománya és az igazságszolgáltatási hatóságok állománya körében, és az ilyen bűncselekmények sértettjeit tájékoztatni kell és arra kell ösztönözni, hogy az ilyen cselekményeket bejelentsék; uniós szintű képzést szorgalmaz az uniós rendőrségi szolgálatok tisztviselői számára a gyűlölet-bűncselekmények és a gyűlöletbeszéd elleni hatékony küzdelem érdekében; hangsúlyozza, hogy e képzést az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynökségének (CEPOL) kell biztosítania, illetve a bevált nemzeti módszerekre és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) munkájára kell alapozni;

44.  üdvözli, hogy a Bizottság magas szintű munkacsoportot hozott létre a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia egyéb formáinak leküzdésére;

45.  felhívja ezt a Bizottság által létrehozott magas szintű munkacsoportot, hogy különösen foglalkozzon a „gyűlöletből elkövetett bűncselekmény” és a „gyűlöletbeszéd” fogalommeghatározásának európai harmonizációjával; véleménye szerint a munkacsoportnak a politikai szereplőknek felróható gyűlöletbeszédekkel és erőszakra való felbujtással is foglalkoznia kell;

46.  kéri, hogy ezeket a tendenciákat fokozottabb ellenőrzéssel, nyomozással és az illetékes igazságügyi hatóságok európai joggal nem összeférő üzenetek kibocsátóival szemben lefolytatott büntetőeljárásokkal tartsák féken, tiszteletben tartva a szólásszabadságot és a magánélethez való jogot, a civil társadalommal és az informatikai vállalatokkal együttműködésben;

47.  felszólítja e tekintetben a Bizottságot, hogy készítsen javaslatot a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat átdolgozására annak érdekében, hogy az az előítéleten alapuló bűncselekmények más formáit is magában foglalja;

Hátrányos megkülönböztetés

48.  elítéli a hátrányos megkülönböztetés minden formáját, például az Alapjogi Charta 21. cikke értelmében a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést, valamint az intolerancia és idegengyűlölet egyéb formáit, továbbá emlékeztet az EUSZ 2. cikkére;

49.  elismeri, hogy a szekularizmus az egyház és az állam szigorú szétválasztása tekintetében és az állam semlegessége elengedhetetlen a vallás vagy meggyőződés szabadságának védelméhez, a valamennyi vallással és meggyőződéssel szembeni egyenlő bánásmód garantálásához, valamint a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemhez;

50.  megjegyzi, hogy az egyenlő bánásmódról javasolt 2008. évi irányelv még mindig a Tanács jóváhagyására vár; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatra vonatkozó álláspontját;

51.  emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy teljes mértékben végre kell hajtaniuk az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet;

52.  emlékeztet rá, hogy az emberi jogok egyetemesek, és hogy egyetlen kisebbséget sem érhet hátrányos megkülönböztetés; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogok a jogállamiság elvének elidegeníthetetlen részét képezik; megjegyzi, hogy magasabb a kisebbségi jogok megsértésének kockázata, ha a jogállamiságot nem tartják tiszteletben;

53.  elítéli a megkülönböztetés, a szegregáció, a gyűlöletbeszéd, a gyűlölet-bűncselekmények és a társadalmi kirekesztés romákat sújtó megnyilvánulásait; elítéli a romákkal szembeni folyamatos megkülönböztetést a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén; emlékeztet arra, hogy az európai polgároknak – etnikai származásuktól függetlenül – egyenlő segítséget és védelmet kell kapniuk;

54.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kisebbségi képviselőkkel konzultálva megbízható és összehasonlítható egyenlőségi adatokat gyűjtsenek az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció mérésére;

55.  felszólítja a tagállamokat a kisebbségek problémáinak rendezésére alkalmazott jó gyakorlatok cseréjére és a bevált megoldások alkalmazására az Európai Unió egész területén;

56.  hangsúlyozza, hogy olyan esélyegyenlőségi politikákat kell folytatni, amelyek minden etnikai, kulturális vagy vallási kisebbség számára lehetővé teszik, hogy alapvető jogaikat megkérdőjelezhetetlenül gyakorolják;

57.  ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy ratifikálják a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját; emlékeztet arra is, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) keretében kidolgozott elveket végre kell hajtani;

58.  sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg alaposan a kisebbségi jogokat, biztosítsák a kisebbségi nyelvek használatához fűződő jogot, és védjék meg az Unión belüli nyelvi sokféleséget; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a regionális nyelvek oktatására és használatára vonatkozó tervét, mivel ezzel kezelhető a nyelvi megkülönböztetés az EU-ban;

59.  ösztönzi a tolerancia értékeivel kapcsolatos képzés iskolai tantervbe való beépítését, hogy a gyermekek eszközöket kapjanak a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának felismeréséhez, legyen az akár muszlimellenes, antiszemita, afrikaiak elleni, romaellenes, akár LMBTI-ellenes, vagy bármilyen más kisebbségre is irányuljon;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy ossza meg a nemi sztereotípiák iskolai kezelésével kapcsolatos bevált tagállami gyakorlatokat;

61.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az LMBTI-személyeket bántalmazzák és zaklatják, és az életük különböző területein szenvednek hátrányos megkülönböztetést;

62.  elítéli az LMBTI-személyek hátrányos megkülönböztetésének minden formáját; arra buzdítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelmet célzó törvényeket és politikákat;

63.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan menetrendre, amely egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít valamennyi polgár számára, ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamok hatásköreit, továbbá ösztönzi, hogy kövesse nyomon az LMBTI személyekre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő átültetését és végrehajtását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat az LMBTI személyek jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködésre;

64.  felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek már elfogadtak azonos neműek kapcsolatára és/vagy házasságára vonatkozó jogszabályokat, hogy ismerjék el a más tagállamok által elfogadott hasonló hatályú rendelkezéseket; emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy teljes mértékben – az azonos nemű párok és gyermekeik tekintetében is – végre kell hajtaniuk az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet; üdvözli, hogy egyre több tagállam vezetett be jogszabályokat és/vagy igazította ki jogszabályait az együttéléssel, a regisztrált partnerkapcsolattal és a házassággal kapcsolatban azzal a céllal, hogy leküzdjék a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést, amellyel az azonos nemű párok és gyermekeik szembesülnek, és felszólítja a többi tagállamot, hogy vezessenek be hasonló jogszabályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a családi állapotot – köztük a nemi hovatartozás jogi elismerését és a házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot – igazoló valamennyi dokumentum joghatásának az egész Európai Unióban való teljes körű kölcsönös elismerésére, a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló polgárok elé gördített diszkriminatív jogi és közigazgatási akadályok felszámolása érdekében;

65.  üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek az LMBTI-személyek áttérítő terápiáinak és a transznemű identitás kórossá minősítésének megtiltására irányulnak, valamint sürget minden tagállamot, hogy fogadjanak el olyan hasonló intézkedéseket, amelyek tiszteletben tartják és megvédik a nemi identitáshoz és a nemi önkifejezéshez való jogot;

66.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a transznemű személyeket a legtöbb tagállamban még mindig mentálisan sérültnek tekintik, és felszólítja az érintett tagállamokat a mentális betegségek nemzeti nyilvántartásának felülvizsgálatára, továbbá megbélyegzéstől mentes, alternatív hozzáférési modellek kialakítására, biztosítva, hogy valamennyi transznemű személy továbbra is hozzájuthat a szükséges orvosi kezeléshez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a transznemű személyek számára számos tagállam továbbra is olyan követelményeket ír elő, mint amilyen az orvosi beavatkozás a nemváltoztatás (többek között útlevélben és hivatalos személyazonosító okmányokban történő) elismerése céljából, illetve a kényszersterilizáció a nemváltoztatás feltételeként; megállapítja, hogy ezek a követelmények egyértelműen sértik az emberi jogokat; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson iránymutatást a tagállamok számára a nemi hovatartozás jogi elismerésérének legjobb európai modelljeiről; felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a nemváltoztatást, és biztosítsák a nemi hovatartozás jogi elismerésére vonatkozó, orvosi követelmények – úgymint sebészeti beavatkozás, sterilizálás vagy pszichiátriai jóváhagyás – nélküli gyors, hozzáférhető és átlátható eljárások rendelkezésre állását;

67.  üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az Egészségügyi Világszervezet által összeállított Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) felülvizsgálata során a transznemű identitás kerüljön ki a betegségek felsorolásából; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a gyermekkori nemi variancia ne váljék a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának egy újabb tételévé;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat az interszexuális személyek által az élet valamennyi területén tapasztalt emberijog-sértésekről, és adjon iránymutatást a tagállamok számára az interszexuális személyek alapvető jogainak védelmét célzó bevált gyakorlatokról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU 21 tagállamában még mindig gyakorlat az interszexuális gyermekek nemi szervén elvégzett „normalizációs” műtét, habár ez orvosilag nem szükséges, és a gyermekeken elvégzett orvosi beavatkozások hosszú távú pszichés traumát okozhatnak bennük;

69.  felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre az áldozatok jogairól szóló irányelvet(4) , valamint azonosítsák és kezeljék az áldozatok jogait védelmező rendszerük hiányosságait, különös figyelmet szentelve a kiszolgáltatott csoportok, például a gyermekek, a kisebbségi csoportok vagy a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai jogainak;

70.  sürgősen felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy küzdjenek az erőszak és a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája ellen, és emeljenek vádat az elkövetők ellen; felszólítja a tagállamokat konkrétan arra, hogy hatékonyan kezeljék a kapcsolati erőszak és a szexuális kizsákmányolás valamennyi formájának hatásait, ideérve a menekült vagy migráns gyermekek kizsákmányolását, továbbá a korai házasságot és a kényszerházasságot is;

71.  felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymás között bevált gyakorlataikat és biztosítsanak rendszeres képzéseket a rendőrségi és igazságügyi dolgozók számára a nőkkel szembeni erőszak új formáiról;

72.  üdvözli, hogy valamennyi tagállam aláírta az isztambuli egyezményt, és hogy ahhoz az Európai Unió is csatlakozott; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy ratifikálják ezt az egyezményt;

73.  sürgeti, hogy a tagállamok fokozzák erőfeszítéseiket a szexuális zaklatás és a szexuális támadások elleni küzdelem terén;

74.  emlékeztet arra, hogy az időskori szegénység különösen a nők esetében aggasztó, mivel a nemek között továbbra is fennálló bérkülönbség nemek közötti nyugdíjkülönbséget eredményez;

75.  felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg az idős nők támogatására vonatkozó megfelelő szakpolitikákat, és számolják fel a juttatásokban a nemek között fennálló különbségek strukturális okait;

76.  hangsúlyozza, hogy véget kell vetni a fogyatékossággal élőket sújtó megkülönböztetésnek azáltal, hogy egyenlő szociális és politikai jogokat – köztük szavazati jogot – biztosítanak számukra, mint ahogy azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény is megállapítja;

77.  elismeri, hogy a nők szexuális és reproduktív egészsége több emberi joghoz kapcsolódik, többek között az élethez fűződő joghoz, a kínzástól való mentességhez fűződő joghoz, az egészséghez fűződő joghoz, a magánélethez fűződő joghoz, az oktatáshoz fűződő joghoz és a megkülönböztetés tilalmához; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik alapvető jogok;

78.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el a megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez fűződő alapvető jogot; nyomatékosítja az Uniónak a témával kapcsolatos figyelemfelhívás és a bevált gyakorlatok – többek között az EU egészségügyi stratégiája keretében, a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett való – népszerűsítése területén betöltött szerepét, mivel az egészség olyan alapvető emberi jog, amely nélkülözhetetlen az egyéb emberi jogok gyakorlásához; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU belső és külső emberi jogi politikái közötti koherencia és következetesség nagy jelentőséggel bír;

79.  hangsúlyozza, hogy bármely, válogatás nélküli tömeges megfigyelési rendszer súlyosan sérti a polgárok alapvető jogait; hangsúlyozza, hogy a hírszerzési szervek megfigyelési képességével kapcsolatos bármely tagállami jogalkotási javaslatnak mindenkor meg kell felelnie a Chartának és az arányosság és szükségesség elvének;

80.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy népszerűsítsék az eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott forróvonal (116 000) és a gyermeksegélyvonalak (116 111) hívószámát a lakosság és a nemzeti gyermekvédelmi rendszer érintett szereplői körében; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a polgárok EU-szerte napi 24 órában hozzáférhessenek megfelelő és gyermekbarát szolgáltatásokhoz; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy szükség szerint biztosítsanak elegendő forrást;

81.  sürgősen kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy egyesítsék erőiket a gyermekek jogainak megsértése elleni küzdelem érdekében; újólag kéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt nem tették meg, hogy ültessék át és hatékonyan hajtsák végre a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelvet(5) ; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék a bűnüldöző hatóságok – többek között az Europollal történő – együttműködésének jogi és technikai lehetőségeit, valamint pénzügyi forrásait e jelenség felszámolása céljából; hangsúlyozza a gyermekekkel foglalkozók szakemberek szerepét a gyermekek fizikai és lelki bántalmazására – ideértve az internetes zaklatást is – utaló jelek feltárásában; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az ilyen szakemberek tájékozottabbak legyenek, és hogy megfelelő képzésben részesüljenek;

82.  nyugtázza az egyes tagállamokban az áldozatok jogaival kapcsolatos pozitív tendenciákat; megjegyzi azonban, hogy a bűncselekmények áldozatainak támogatását biztosító általános szolgáltatások terén még mindig nyilvánvaló hiányosságok tapasztalhatók;

83.  üdvözli a 2016–2020 közötti időszakra szóló uniós e-kormányzati cselekvési tervet és az európai e-igazságszolgáltatási cselekvési tervet (2014–2018);

84.  ösztönzi a Bizottságot, hogy nevezzen ki afrofóbiával és cigányellenességgel foglalkozó uniós koordinátorokat, akiknek a feladata az lenne, hogy javítsák az uniós intézmények, az uniós ügynökségek, a tagállamok és a nemzetközi szereplők közötti összhangot és egységességet, valamint fejlesszék az afrofóbia és a cigányellenesség kezelésével kapcsolatos meglévő uniós politikákat; különösen hangsúlyozza, hogy a cigányellenességgel foglalkozó koordinátor szerepe a Bizottság Megkülönböztetésmentességi és Roma Koordinációs Osztálya munkájának megerősítése és kiegészítése a csapat megerősítésével, megfelelő források elkülönítésével és további munkatársak alkalmazásával annak érdekében, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre a cigányellenesség elleni küzdelemhez, a roma holokauszttal kapcsolatos tájékozottság növeléséhez és a holokausztról való megemlékezés támogatásához; ajánlja továbbá az afrofóbia, az antiszemitizmus és az iszlamofóbia leküzdésére irányuló nemzeti stratégiák európai kereteinek elfogadását;

85.  elítéli a tagállami kormányok által megtett olyan lépéseket, amelyek veszélyeztetik vagy démonizálják a civil társadalmat és a nem kormányzati szervezeteket; sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a társadalmi szervezeteket, mivel azok gyakran az állam által nyújtott szociális szolgáltatásokat kiegészítő fontos munkát végeznek, vagy akár az állam által nem biztosított szolgáltatásokat nyújtanak;

86.  javasolja, hogy nevezzenek ki egy, a polgári térért és a demokráciáért felelős uniós koordinátort azzal a feladattal, hogy összehangolja az EU és a tagállamok e területtel kapcsolatos munkáját, felügyeleti szerepet töltsön be és a nem kormányzati szervezetek kapcsolattartó pontja legyen a munkahelyi zaklatással és korlátozásokkal kapcsolatos ügyekben;

87.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a civil társadalom kötelezettségvállalásáról és a polgári térre vonatkozó mutatókról;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://migration.iom.int/docs/2016_Flows_to_Europe_Overview.pdf
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 335., 2011.12.17., 1. o.).

Utolsó frissítés: 2018. március 21.Jogi nyilatkozat