Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2769(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0314/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0314/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 05/07/2018 - 6.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0314

Elfogadott szövegek
PDF 129kWORD 45k
2018. július 5., Csütörtök - Strasbourg
A tagállamoknak szóló iránymutatások a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésére
P8_TA(2018)0314B8-0314/2018

Az Európai Parlament 2018. július 5-i állásfoglalása a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról (2018/2769(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28-i 2002/90/EK tanácsi irányelvre(1) (segítségnyújtási irányelv),

–  tekintettel a Tanácsnak a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28-i 2002/946/IB kerethatározatára(2) (kerethatározat),

–  tekintettel a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (2015–2020) létrehozó, 2015. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0285),

–  tekintettel „A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni uniós jogi keret REFIT-értékelése: a segítségnyújtási csomag” című, 2017. március 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (2002/90/EK irányelv és 2002/946/IB kerethatározat) (SWD(2017)0117),

–  tekintettel az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladásról szóló, 2018. április 18-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Megfelel a célnak? A jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló irányelv és az irreguláris migránsoknak nyújtott humanitárius segítség kriminalizálása” című tanulmányra, amelyet a Belső Politikák Főigazgatósága adott ki 2016-ban,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége rendezetlen jogállású migránsok és a velük kapcsolatba lépő személyek kriminalizálásáról szóló, 2014-ben kiadott tanulmányára,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának „A migráció kriminalizálása Európában: emberi jogi következmények” című, 2010. február 4-i vitaanyagára,

–  tekintettel a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvre, amely az ENSZ Közgyűlésének 55. ülésszakán a 2000. november 15-i 55/25. határozattal került elfogadásra,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának „Regionális tanulmány: Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak a migránsok emberi jogaira való hatása” című, 2013. április 24-i jelentésére,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000065/2018 – B8-0034/2018),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervben (2015–2020) a Bizottság hangsúlyozta, hogy biztosítani kell, hogy „megfelelő büntetőjogi szankciók álljanak rendelkezésre, egyidejűleg elkerülve annak veszélyét, hogy a bajba jutott migránsok számára humanitárius segítségnyújtást biztosítókat bűnözőnek tekintsék”, továbbá javítani kell a segítségnyújtási irányelvből és az azt kísérő kerethatározatból álló uniós segítségnyújtási csomagot;

B.  mivel a segítségnyújtási irányelv 1. cikkének (2) bekezdése nem kötelező erejű humanitárius segítségnyújtási kivételt határoz meg, lehetőséget nyújtva a tagállamoknak arra, hogy a segítségnyújtást ne kriminalizálják, amikor az humanitárius természetű;

C.  mivel az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért előrelépésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában a Parlament felszólított a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának mellőzésére, a bajba jutottak megsegítésére irányuló kutatási és mentési kapacitások növelésére, nagyobb kapacitások rendelkezésre bocsátására valamennyi állam által, valamint a tengeri és szárazföldi mentési műveleteket végző magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által nyújtott segítség elismerésére;

D.  mivel a segítségnyújtási csomag REFIT-értékeléséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumban a Bizottság kiemelte, hogy az ismeretek és bevált gyakorlatok ügyészek, bűnüldöző szervek és civil társadalom közötti megosztásának előmozdítása hozzájárulhatna a jelenlegi helyzet javításához és a ténylegesen humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának megelőzéséhez;

E.  mivel a segítségnyújtási irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem írja elő a tagállamok számára, hogy tartózkodjanak a jogellenes tartózkodás elősegítésének büntetésétől, amennyiben az nem anyagi haszonszerzés céljából történik, és mivel a segítségnyújtási határozat nem tartalmaz olyan kötelező rendelkezéseket, amelyek akadályozzák a humanitárius célból vagy vészhelyzetekben végzett tevékenységek büntetését;

1.  emlékeztet, hogy a segítségnyújtási irányelv és a kapcsolódó kerethatározat értelmében a tagállamok kötelesek olyan jogszabályokat végrehajtani, amelyek büntetőjogi szankciókat vezetnek be a jogellenes be- és átutazás, valamint a jogellenes tartózkodás elősegítése ellen;

2.  aggodalmát fejezi ki a segítségnyújtási csomag migránsoknak humanitárius segítséget nyújtó polgárokra és a fogadó társadalom egészének társadalmi kohéziójára gyakorolt nem szándékolt következményei miatt;

3.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ csempészet elleni jegyzőkönyve értelmében a humanitárius segítségnyújtást nem szabad büntetni;

4.  rámutat, hogy a tagállamok illetékes hatóságai által végrehajtott életmentő intézkedéseket támogató és kiegészítő humanitárius segítségnyújtásban részt vevő szereplők tevékenysége nem terjedhet túl a segítségnyújtási irányelvben rögzítetteken, és hogy fellépéseiket tagállami ellenőrzés alatt kell végrehajtaniuk;

5.  sajnálja, hogy a segítségnyújtási irányelvben rögzített humanitárius segítségnyújtási kivételt a tagállamok csak nagyon korlátozott mértékben ültették át, és megjegyzi, hogy a kivételt a büntetőeljárás alá vonás megakadályozásaként kellene alkalmazni, annak biztosítása érdekében, hogy nem vonnak büntetőeljárás alá a migránsokat humanitárius okokból segítő egyéneket és civil szervezeteket;

6.  felhívja a tagállamokat, hogy ültessék át a segítségnyújtási irányelvben rögzített humanitárius segítségnyújtási kivételt, és hozzanak létre megfelelő rendszereket a segítségnyújtási csomag végrehajtásának és eredményes gyakorlati alkalmazásának ellenőrzésére, évente összegyűjtve és rögzítve az arra vonatkozó információkat, hogy hány embert tartóztatnak le a határon vagy belföldön való segítségnyújtásért, a megindított bírósági eljárások számát, azt, hogy hány embert ítéltek el, valamint arra vonatkozó információkat, hogy az ítéleteket hogyan hozzák, és milyen okokból szüntetnek meg vizsgálatot;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jelenlegi acquis tiszta és egységes értelmezésének biztosítása érdekében fogadjon el iránymutatásokat a tagállamok számára, meghatározva, hogy a segítségnyújtás mely formáját nem szabad büntetni, beleértve a segítségnyújtási irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontját és 1. cikke (2) bekezdését, és hangsúlyozza, hogy az egyértelmű feltételek nagyobb következetességet biztosítanak a segítségnyújtás büntetőjogi szabályozásában szerte a tagállamokban, és korlátozzák az indokolatlan kriminalizálást;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 328., 2002.12.5., 17. o.
(2) HL L 328., 2002.12.5., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0118.

Utolsó frissítés: 2019. november 7.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat