Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2292(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0291/2012

Előterjesztett szövegek :

A7-0291/2012

Viták :

PV 21/11/2012 - 17

Szavazatok :

PV 22/11/2012 - 13.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2012)0460

Elfogadott szövegek
PDF 146kWORD 36k
2012. november 22., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A kisüzemi halászat és a KHP reformja
P7_TA(2012)0460A7-0291/2012

Az Európai Parlament 2012. november 22-i állásfoglalása a kisüzemi part menti halászatról, a hagyományos kisüzemi halászatról, valamint a közös halászati politika reformjáról (2011/2292(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politika (KHP) reformjára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ,) és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a legkülső régiók sajátos jellemzőit és korlátait figyelembe vevő intézkedésekről szóló 349. cikkére,

–  tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyvére (COM(2009)0163),

–  mivel a jövőbeni Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak ( ETHA) biztosítania kell a helyi lakosság számára a saját szokásaiknak megfelelő, családi fogyasztás céljára végzett halászathoz való jogot, valamint hagyományos gazdasági tevékenységeik fenntartását,

–  tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre(1) ,

–  tekintettel az Európai Halászati Alapra (EHA) alkalmazandó rendeletre, nevezetesen az 1198/2006/EK tanácsi rendeletre, amely megállapítja a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket(2) ,

–  tekintettel „A női hálózatok: halászat, gazdálkodás és diverzifikáció” című, 2005. december 15-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló, 2006. június 15-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel a tengerparti övezet integrált európai kezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a közös halászati politika közjavak megteremtéséhez történő hozzájárulásáról szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel a közös halászati politika jövőjéről szóló zöld könyvre vonatkozó 2010. február 25-i állásfoglalására(7) ,

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló új parlamenti és bizottsági rendeletre irányuló javaslatra(COM(2011)0425),

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról és az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet és az integrált tengerpolitikáról szóló XXX/2011/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0804),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0416),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika reformja” című bizottsági közleményre (COM(2011)0417),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A közös halászati politika külpolitikai vetülete” című bizottsági közleményre (COM(2011)0424),

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti jelentési kötelezettségekről szóló bizottsági jelentésre (COM(2011)0418),

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0291/2012),

A.  mivel kisüzemi halászat, amely magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést, nagyon eltérő területi, társadalmi és kulturális hatást gyakorol a szárazföldön, a szigeteken és a legkülső régiókban, és egyedi problémái megkülönböztetik a nagyüzemi halászattól és az intenzív vagy ipari akvakultúrától;

B.  mivel az új közös halászati politika szabályozásában meg kell határozni a hagyományos kisüzemi halászat fogalmát, figyelembe véve egyúttal, hogy e halászati tevékenység mennyiben érinti az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapból juttatott támogatásokat;

C.  mivel a hagyományos kisüzemi vagy part menti halászflotta meghatározó szerepet játszik a part menti régiókban a foglalkoztatás fenntartásában és a munkahelyteremtésben, valamint hozzájárul az EU élelmezési önállóságához, a part menti területek fejlesztéséhez és az európai piac halászati termékekkel való ellátásához;

D.  mivel az uniós halászat közel 80%-át 15 méternél rövidebb halászhajók bonyolítják, így ez a flottaszegmens kiemelt szereplőjévé válik a közös halászati politikának; mivel a közös halászati politikának megfelelő, kielégítő és szükséges választ kell adnia a kisüzemi halászat jelentős részét a tagállamok számára biztosított egymást követő intézkedések ellenére jelenleg is érintő problémákra;

E.  mivel a part menti és a hagyományos kisüzemi halászati ágazat olyan elöregedő hajókkal rendelkezik, amelyeket biztonságossá és korszerűvé kell tenni, sőt új, energiahatékonyabb és a biztonsági normáknak megfelelő hajókra kell cserélni;

F.  mivel a társadalmi, gazdasági és területi kohézió tekintetében kevés európai szintű statisztikai adat és mutató áll rendelkezésre, és szorgalmazni kell az ilyen típusú halászati tevékenység földrajzi, környezeti és társadalmi-gazdasági sokszínűségét tükröző társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat biztosító európai mutatók bevezetését;

G.  mivel a megbízható tudományos adatok hiánya a legtöbb halállomány esetében továbbra is súlyos probléma a fenntartható gazdálkodás elérésére való törekvés tekintetében;

H.  mivel a halászati politika meghatározásakor – a halászati erőforrások megóvásával kapcsolatos alapvető fontosságú környezetvédelmi célokon kívül – tekintettel kell lenni a különösen a kisüzemi halászat esetében figyelmen kívül hagyott gazdasági és társadalmi célokra is;

I.  mivel a közös halászati politika jelenlegi központosított irányítása gyakran a valós helyzethez nem illeszkedő iránymutatásokhoz vezet, amelyeket az (azok megvitatásában és kidolgozásában részt nem vevő) ágazat nehezen ért meg, és amelyek nehezen hajthatók végre és sokszor a szándékokkal ellentétes eredményekkel járnak;

J.  mivel az átruházható halászati jogokon alapuló igazgatási modellek nem tekinthetők a túlhalászás és a kapacitástöbblet kezelésére szolgáló eszköznek;

K.  mivel a flottakapacitás kötelező csökkentésének pusztán piaci eszközökkel, például átruházható halászati koncessziók segítségével történő végrehajtása következtében a kizárólag gazdasági szempontból versenyképesebb gazdasági szereplők kerülhetnek előtérbe, a kisebb környezeti hatásokat okozó, (közvetlenül és közvetetten) több munkahelyet teremtő gazdasági szereplők és flottaszegmensek kárára;

L.  mivel a gazdasági és társadalmi válság különösen a halászati ágazatot sújtja, és ezzel összefüggésben a tőkehiányos kisüzemi halászat még inkább veszélyeztetett; mivel fontos a kisüzemi halászattal foglalkozó közösségek gazdasági és társadalmi stabilitásának biztosítása;

M.  mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat a strukturális gyengeségei következtében ki van téve bizonyos gazdasági hatásoknak– mint például az üzemanyagárak váratlan emelkedése, vagy a hitelhez való hozzájutás hiánya –, valamint a források elérhetőségében bekövetkező hirtelen változásoknak;

N.  mivel a kisüzemi halászat sajátosságainak figyelembevétele egyike azoknak a szempontoknak, amelyekkel kötelezően számolni kell a jövőbeni közös halászati politika kidolgozása során, ez azonban – az ágazat egészét jelenleg sújtó súlyos válságra tekintettel – nem jelentheti a reform társadalmi szempontjainak kizárólagos célterületét;

O.  mivel a termelési tényezők –elsősorban az üzemanyagok – jelenlegi számottevő áremelkedése, nem jár együtt a halászati termékek első értékesítésének azonos mértékű áremelkedésével, amely számos esetben stagnál vagy csökken, ezáltal is tovább súlyosbítva az ágazat válságát;

P.  mivel a piac nem fizeti meg maradéktalanul a kisüzemi halászathoz kapcsolódó pozitív, társadalmi és környezeti externáliákat; mivel a társadalom általában véve nem ismeri el és nem honorálja kellőképpen a halászathoz kapcsolódó, az ágazat sokrétűségét kifejező, többek között a part menti övezet, a gasztronómia, a muzeológia és a szabadidős halászat fellendítése révén közjavakat termelő, az egész társadalom javára szolgáló tevékenységeket;

Q.  mivel az új Európai Tengerügyi és Halászati Alapnak (ETHA) a part menti és a szárazföldi területeken egyaránt maradéktalanul figyelembe kell vennie a hagyományos kisüzemi és a kisüzemi halászat sajátos problémáit és szükségleteit, valamint azt, hogy a férfiakra és a nőkre hogyan hat a jövőbeli reformban foglalt intézkedések végrehajtása;

R.  mivel a hagyományos kisüzemi halászatban dolgozó nőket sújtó jellemző betegségeket nem ismerik el foglalkozási megbetegedésnek;

S.  mivel a kizárólagos hozzáférési területek kijelölése hozzájárul a felelősségteljes gyakorlatok kialakításához, a part menti tengeri ökoszisztémák, valamint a hagyományos halászati tevékenységek fenntarthatóságához, és a halászközösségek fennmaradásához;

T.  mivel a kisüzemi part menti halászat és a hagyományos kisüzemi halászat nagymértékben eltérő jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek országonként és part menti szakaszonként változnak;

U.  mivel nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisüzemi halászatnak a kisebbségi nyelvek védelmében vállalt fontos szerepét az elszigetelt part menti térségekben;

V.  mivel a kisüzemi halászatban dolgozók társulási és szerveződési szintje számos tagállamban nem kielégítő és egyenlőtlen;

W.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke utal arra, hogy ösztönözni kell a legkülső régiókra irányuló célzott politikákat, különösen a halászati ágazatban;

1.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat magában foglalja a hagyományos kisüzemi halászatot, egyes part menti halászati tevékenységeket, a kagylóhalászatot és az egyéb hagyományos külterjes akvakultúra-tevékenységet, így például a part menti vizekben természetes körülmények között folytatott kagylótenyésztést;

2.  hangsúlyozza, hogy a kisüzemi halászat – jellemzőinél és az ágazat egészében betöltött jelentőségénél fogva – kulcsfontosságú azon célok eléréséhez, amelyeknek a mindenkori halászati politika elsődleges céljainak kellene lenniük, úgymint – a források fenntarthatóságának és megóvásának biztosítása mellett – a népesség hallal való ellátása, a part menti közösségek fejlődésének támogatása, a foglalkoztatás előmozdítása, valamint a halászatból élők életkörülményeinek javítása;

3.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászati szegmens sajátos jellegzetességei semmiképpen nem igazolhatják a szegmensnek a közös halászati politika általános keretéből való kizárását, e politikának ugyanakkor rendelkeznie kell a szükséges rugalmassággal ahhoz, hogy az igazgatási rendszereket hozzá lehessen igazítani a hagyományos kisüzemi halászat sajátos jellegzetességeihez és problémáihoz;

4.  emlékeztet, hogy a kisüzemi halászat sajátosságai tagállamonként igen eltérőek, valamint hogy a legkisebb közös nevező keresése ritkán bizonyult konstruktív hozzáállásnak az európai döntéshozatal szempontjából;

5.  úgy véli, hogy a hagyományos kisüzemi halászat általános meghatározásából kell kiindulni, elkerülve, hogy a halászati ágazat területi eltérések, a halászott állomány típusa, vagy bármilyen egyéb, pusztán helyi jellegű sajátosság miatti sokfélesége az egyszerűsítés, a világos szabályozás és a megkülönböztetésmentesség rovására menjen; úgy véli továbbá hogy a közös halászati politikának tartalmaznia kell olyan intézkedéseket, amelyek bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak azokban a tudományosan alátámasztott esetekben, amikor az általános szabályok bizonyos mértékű kiigazítása nélkül ellehetetlenülne a halászat;

6.  emlékeztet rá, hogy figyelembe kell venni a kisüzemi halászatról rendelkezésre álló tudományos kutatásokat; hangsúlyozza, hogy ezek közül néhány tanulmány javaslatot is tesz a „kisüzemi halászat” meghatározására, mint például az atlanti-óceáni térségben a hagyományos kisüzemi halászat fenntartható fejlődésével foglalkozó PRESPO projekt, amely az európai hagyományos kisüzemi halászflották meghatározására és szegmentálására számszaki jellemzőkből kiinduló megközelítést javasol;

7.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat meghatározásának figyelembe kell vennie a nemzeti és regionális szintű jellegzetességeket és különbségeket az irányítás tekintetében, beleértve többek között a helyi környezetben gyökerező, családi tulajdonban lévő, a családtagok munkájára épülő kisüzemi hagyomány tiszteletben tartását; úgy véli továbbá, hogy rugalmas és/vagy egymásra épülő fogalmi kritériumokat kell kialakítani, amelyek képesek fokozatos igazodni az európai uniós kisüzemi halászat sokféleségéhez;

Helyi irányítás

8.  úgy véli, hogy a halászati gazdálkodás túlzottan központosított modellje, amely az elmúlt 30 évben a közös halászati politikát jellemezte, sikertelennek bizonyult, a jelenlegi reformnak pedig valódi decentralizációt kell eredményeznie; úgy véli, hogy a közös halászati politika reformjának szavatolnia kell a helyi, regionális és nemzeti sajátosságok figyelembevételéhez szükséges feltételeket; hangsúlyozza, hogy a halászati szükségleteknek leginkább a tudományos ismereteken alapuló, az ágazatot a szakpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, közös irányításába és értékelésébe bevonó, a halászok körében leginkább a megelőzést szorgalmazó helyi szintű irányítás felel meg;

9.  úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületeknek a decentralizált és regionalizált KHP keretében sokkal fontosabb szerepet kellene vállalniuk a jövőbeli közös halászati politikában;

10.  úgy véli, hogy mindenképpen meg kell erősíteni a tanácsadó bizottságok szerepét, továbbá fontolóra kell venni az együttműködést a források közös kezelésében, ily módon megmarad e bizottságok jellege, amelyek legfőbb értéke, hogy döntési jogkör nélküli irányítói fórummá alakulnak, amelyben részt vehetnek az ágazati szereplők és a civil szervezetek, így lehetővé válik a hagyományos kisüzemi halászat sajátos problémáival kapcsolatos horizontális kérdések kezelése;

11.  úgy véli, hogy tekintettel az EU halászatát jellemző sokféleségre, egy egységes modell – így például az átruházható halászati koncessziók – összes tagállamban történő kötelező bevezetése nem jelent megfelelő megoldást;

12.  üdvözli a tagállamok és/vagy a régiók rendelkezésére bocsátott többféle, önkéntesen vállalható, a regionalizált közös halászati politika keretében szabadon választható halászati irányítási modellt;

13.  határozottan elutasítja az átruházható halászati koncessziók valamennyi flottaszegmensre való kötelező alkalmazását; úgy véli, hogy – tekintettel az érintettek eltérő helyzetére és véleményére –, az átruházható halászati koncessziók bevezetéséről, valamint arról, hogy a halászflotta mely szegmenseire kívánják alkalmazni a rendszert a tagállamoknak kell dönteniük, az érintett régiókkal egyetértésben; úgy véli, hogy a tagállamok már beépíthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a nemzeti jogukba;

14.  felhívja a figyelmet arra, hogy az átruházható egyedi koncessziók rendszerét nem szabad a túlhalászás és a többletkapacitás problémáját megoldó tévedhetetlen intézkedésnek tekinteni; hangsúlyozza, hogy a halászati erőforrások szükséges kiigazításait biztosító, szabályozáson alapuló megközelítés minden esetben lehetséges alternatívája a piaci megközelítésnek;

15.  úgy véli, biztosítani kell, hogy az általános gazdálkodási célok kijelölését követően, a tagállamok és az érintett régiók – a regionalizáció keretében – a flották, a halászati módok és a források sajátosságait figyelembe véve rugalmasan dönthessenek az e célok elérésére legalkalmasabb gazdálkodási szabályokról, konkrétan a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés jogáról;

16.  emlékeztet annak fontosságára, hogy minden érdekelt felet be kell vonni a kisüzemi part menti és a hagyományos kisüzemi halászatra vonatkozó politikák kidolgozásába;

17.  felhívja a figyelmet arra, hogy a flotta nagyságán kívül annak a forrásokra gyakorolt halmozott hatását, valamint az alkalmazott halászati módszerek szelektivitását és fenntarthatóságát is figyelembe kell venni; úgy véli, hogy a jövőbeni közös halászati politikának ösztönöznie kell a flotta fenntarthatóságának javítását környezeti, gazdasági és társadalmi téren egyaránt (műszaki állapot, biztonság, lakhatóság, munkakörülmények, energiahatékonyság, a kifogott halak tárolása, stb.), egyre inkább előtérbe helyezve az olyan ágazatokat és gazdasági szereplőket, amelyek az erőforrásokra és a tengeri környezetre a kevesebb hatással járó, szelektív halászat technikákat és felszereléseket alkalmaznak, valamint több előnyt kínálnak az adott helyi közösségeknek a munkahelyteremtés és a munkahelyek minősége terén; úgy véli, hogy fenntartható egyensúlyt kell kialakítani a tengeri területeken található halászati erőforrások, valamint a halászattól, illetve kagylóhalászattól függő helyi társadalmi-gazdasági rendszer védelme között;

A halászflotta jellemzői

18.  elutasítja a flottakapacitás általános, minden megfontolás nélküli csökkentését, továbbá hangsúlyozza, hogy szükség esetén a flottakapacitást nem lehet pusztán és kötelező jelleggel piaci szempontok alapján kiigazítani; úgy véli, hogy a kiigazításoknak ökoszisztéma alapú megközelítésre kell épülniük, amelynek értelmében a kisüzemi halászati flottával kapcsolatos egyedi döntéseket regionális szinten, a szubszidiaritás alapelvét szem előtt tartva, a helyi közösség bevonásával hozzák meg, biztosítva a forrásokhoz való kiemelt hozzáférést szavatoló, a helyi kisüzemi halászati flották védelmét garantáló differenciált halászati rendszert; kéri, hogy sürgősen készítsenek tanulmányt az EU halászflotta-kapacitásának jelenlegi helyzetéről;

19.  elutasítja a flottakapacitás az átruházható halászati koncessziók esetleges és nemkívánatos kötelező bevezetési miatti, pusztán piaci szempontok alapján történő, kötelező általános csökkentését;

20.  kiemeli, hogy fokozni kell a kutatást a társadalmi, gazdasági és területi kohézió terén; felhívja a figyelmet az európai szintű statisztikák és mutatók szükségességére, amelyek megbízható és kellően releváns társadalmi-gazdasági, tudományos és környezetvédelmi adatokat szolgáltatnának, ideértve a halállományok és -fogások átfogó értékelését mind a hivatásos, mind pedig a szabadidős halászat területén, továbbá ennek elérése céljából kéri elegendő forrás biztosítását; úgy véli, hogy ezen adatoknak a földrajzi, kulturális és regionális különbségek teljes spektrumát tükrözniük kell;

21.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy – a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében – mérje fel az európai flottakapacitást;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és igazítsa ki a flottakapacitás felső határait a tagállamok számára, a megbízható adatokkal való összhang biztosítása és a technikai haladás figyelembevétele érdekében;

23.  megállapítja, hogy az érintett hajók nagy száma, valamint a halászati technikák és módok sokfélesége jelentős követelményeket és kihívásokat támaszt a kisüzemi halászati gazdálkodás terén; hangsúlyozza, hogy a hatékony gazdálkodáshoz alapvető fontosságú az információk rendelkezésre állása, továbbá hogy több és jobb információra van szükség a kisüzemi halászatra vonatkozóan;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, a regionális tanácsadó testületekkel és az érintettekkel együttműködve – a halászati gazdálkodás céljaira – készítse el a kisüzemi halászat mélyrehatóbb jellemzését, és mutassa be annak az Unión belüli eloszlását; sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve készítsen alapos és kimerítő felmérést a kisüzemi halászati ágazat különböző szegmenseinek méretéről, jellemzőiről és megoszlásáról, és – a többletkapacitással rendelkező flottaszegmensek és a többletkapacitás okainak feltárása érdekében – a lehető legszigorúbban vizsgálja meg, hogy hol, mikor és hogyan halásznak;

25.  hangsúlyozza, hogy a tudásalapú irányítást támogató biológiai adatok megszerzésére, feldolgozására és közzétételére fordított uniós pénzügyi hozzájárulás nem haladja meg az 50%-ot; ezért az uniós erőfeszítések fokozására szólít a legnagyobb megengedett társfinanszírozási arány növelésével;

26.  figyelmeztet rá, hogy ki kell szélesíteni a szabadidős halászat helyzetére és fejlődésére vonatkozó ismereteket, beleértve annak gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásait; felhívja a figyelmet az olyan helyzetekre, amikor a szabadidős halászat túllépi kereteit és a halfogásban és értékesítésben jogszerűtlen versenyt jelent a hivatásos halászat számára, csökkenti a helyi és regionális szintű piaci részesedést, illetve leszorítja az első eladási árakat;

Kísérő intézkedések

27.  elismeri, hogy az új ETHA kialakítása elsősorban a part menti és a hagyományos kisüzemi flottaszegmens számára biztosítja a források megszerzését; elismeri, hogy az ETHA-nak köszönhető új általános keret alapján, a finanszírozással kapcsolatos prioritásokat a tagállamoknak kell megállapítaniuk, oly módon, hogy választ adjanak e szegmens sajátos problémáira és segítsék az érintett halászterületekkel való helyi, fenntartható gazdálkodást;

28.  úgy véli, fenn kell tartani egy olyan pénzügyi eszközt, amely a legkülső régiókban társfinanszírozott intézkedések esetében megőrzi a támogatás intenzitásának növelésével kapcsolatos elvet, valamint, tekintettel a halászatot e régiókban sújtó strukturális korlátokra, a halászat és a halászati termékek forgalmazásának többletköltségeit ellensúlyozó speciális kompenzációs eszközöket;

29.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a halászattól függő egyes part menti közösségek kiszolgáltatott helyzetére és hanyatlására, illetve a gazdasági diverzifikáció lehetőségének hiányára, meg kell erősíteni a meglévő eszközöket, forrásokat és mechanizmusokat a kohéziónak a foglalkoztatás és az ökológiai fenntarthatóság terén való biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezt az új közös halászati politikában és a többéves pénzügyi keretben külön is el kellene ismerni; kiemeli továbbá, hogy a döntéshozatalban nagyobb irányítási szerepet és fokozottabb részvételt kell biztosítani a hagyományos kisüzemi halászati ágazat számára, az e területre vonatkozó helyi és regionális stratégiák, valamint a határokon átnyúló együttműködés előmozdítása révén, a fejlesztési, kutatási és képzési projektekre kiterjedően, az ETHA, az ESZA és az ERFA által biztosított megfelelő finanszírozással;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a nők halászati iparágban betöltött fontos gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét, annak érdekében, hogy a nők hozzáférhessenek szociális ellátásokhoz; hangsúlyozza, hogy a nők aktív részvétele a halászathoz kapcsolódó különböző tevékenységekben hozzájárul egyrészt a sajátos kulturális hagyományok és gyakorlatok megőrzéséhez, másrészt pedig a közösségek túléléséhez is, ezáltal biztosítva e régiók kulturális sokszínűségének védelmét;

31.  úgy véli, hogy az új Európai Tengerügyi és Halászati Alap végrehajtási szabályainak lehetővé kellene tenniük többek között az alábbi területeken végzett intézkedések finanszírozását:

   a biztonság, az életkörülmények és a fedélzeti munkakörülmények javítása, a kifogott halak eltarthatóságának javítása, a hajók gazdasági és környezeti szempontból fenntarthatóbbá tétele (technikák kiválasztása, energiahatékonyság, stb.), a flottakapacitás növelése nélkül;
   fenntarthatóbb halászfelszerelésekbe történő befektetések;
   a fiatalok ágazati tevékenységekben való részvételének előmozdítása és fenntartása egy célzott ösztönző rendszeren keresztül, választ adva az ágazat foglalkoztatással és fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásaira, továbbá olyan indulócsomagok biztosításán keresztül, amelynek célja a halászok új generációja kisüzemi halászati ágazatba való belépésének biztosítása;
   szakosodott halászkikötők, valamint a halászati termékek kirakodásához, tárolásához és értékesítéséhez szükséges speciális létesítmények építése;
   az ágazatban működő szakmai szervezeteknek, szövetségeknek és szövetkezeteknek nyújtott támogatás;
   minőségpolitika ösztönzése;
   a kisüzemi halászati tevékenységtől leginkább függő part menti települések gazdasági és társadalmi szövetének erősítése, e part menti területek fejlődésének előmozdítása céljából, különösen a legkülső régiókban;
   a fenntartható kagylóhalászat támogatása többek között oly módon, hogy segítséget nyújtanak az e tevékenységet végző személyek – igen gyakran nők – számára, akik munkájuk miatt különféle betegségekben szenvednek;
   a hagyományos kisüzemi halászat és az akvakultúra-termékek széles skálája népszerűsítésének és értékesítésének támogatása a fenntarthatósággal kapcsolatos jó gyakorlatokat és a közös halászati politika alapelveit tiszteletben tartó európai hagyományos kisüzemi halászati és kagylóhalászati termékeket elismerő és megkülönböztető európai címke létrehozásán keresztül;
   oktatási és marketingkampányok támogatása annak érdekében, hogy felhívják a fogyasztók és a fiatalok figyelmét a kisüzemi halászatból származó hal fogyasztásában rejlő értékre, ideértve annak a helyi gazdaságra és a környezetre gyakorolt kedvező hatásait is;
   az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásainak elosztása oly módon, hogy a halászati ágazatot annak újratervezése és megfelelő létesítmények (például a hajókon vagy a kikötőkben lévő öltözők) biztosítása révén a nők számára kedvezőbbé lehessen tenni;
   a hálókészítő, a kirakodásban segédkező vagy csomagolást végző nők szervezeteinek nyújtott támogatás,
   szakképzés, beleértve a halászati ágazatban dolgozó nők részére biztosított képzést, annak érdekében, hogy jobb hozzáférést biztosítsanak számukra a halászati vonatkozású igazgatási és műszaki munkákhoz;
   a nők halászatban betöltött szerepének növelése, különösen oly módon, hogy támogatják a szárazföldön végzett tevékenységeket, az ágazathoz köthető szakembereket és a halászathoz kapcsolódó – a halászatot megelőző és azt követő – tevékenységeket;

32.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeni ETHA-támogatások odaítélésekor a mindössze néhány gazdasági szereplőt támogató projektekkel szemben az olyan integrált megoldásokat kínáló projekteket kell előnyben részesíteni, amelyek az egész part menti közösség javát szolgálják; úgy véli, hogy az ETHA-támogatásokhoz való hozzáférést nem csak a hajótulajdonosok, hanem a halászok és a családjaik számára is biztosítani kell;

33.  hangsúlyozza, hogy a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezésének (egységes közös piacszervezés) hozzá kell járulnia a kisüzemi halászaton belüli magasabb jövedelmek biztosításához, a piacok stabilitásához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint hozzáadott értékük növeléséhez; aggodalmának ad hangot a még létező állami piacszabályozási eszközök – állami szabályozási szervek, valamint part menti raktározás tekintetében nyújtott támogatások – esetleges leépítése miatt, és a közös piacszervezés eszközeit megerősítő nagyratörő reformot sürget;

34.  javasolja, hogy a helyes gyakorlatok ösztönzése érdekében hozzanak létre európai védjegyet a kisüzemi halászat azon termékei számára, amelyeket a közös halászati politika elveinek megfelelően állítottak elő;

35.  úgy véli, hogy mechanizmusokat kell létrehozni a kisüzemi halászat révén keletkező és a piacon meg nem fizetett úgynevezett pozitív externáliák elismerésének biztosítására, akár a környezet, akár a part menti közösségek társadalmi kohéziója szintjén jönnek létre;

36.  úgy véli, hogy fontos biztosítani a hozzáadott érték méltányos és megfelelő elosztását az ágazati értékláncon belül;

37.  felszólít harmadik országokból importált halászati termékek szigorú ellenőrzésére és tanúsítására, annak biztosítása érdekében, hogy fenntartható halászatból származzanak, valamint megfeleljenek a közösségi termelők számára előírtakkal azonos – például a címkézésre, nyomon követhetőségre, a növény-egészségügyi szabályokra és a legkisebb kifogható méretre vonatkozó – követelményeknek;

38.  támogatja az egyedi és átmeneti támogató mechanizmusok létrehozását – az Európai Tengerügyi és Halászati Alap vagy egyéb eszközök keretében –, amelyek olyan válsághelyzetekben lépnek működésbe, mint a természeti vagy az ember által okozott katasztrófák (olajszennyezés, vízszennyezés, stb.), a tevékenység állomány-helyreállítási tervek miatti leállása, vagy az üzemanyagok árának hirtelen emelkedése vagy ingadozása;

39.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők a férfiakkal azonos javadalmazásban és egyéb szociális és gazdasági juttatásokban részesüljenek, beleértve a halászati ágazatban felmerülő foglalkozási kockázatokra kiterjedő biztosítást, valamint a jellemzően kialakuló betegségeik foglalkozási megbetegedésként való elismerését;

40.  elismeri a tevékenységek ideiglenes szüneteltetésének – a biológiai okok miatti pihenőidőszakok – szerepét, amelyek fontos, és bizonyítottan hatékony módszerei a halászati erőforrások megőrzésének, és alapvető eszközei egyes halállományok fenntartható kezelésének; elismeri, hogy a fajok életciklusának bizonyos kritikus időszakaiban alkalmazott halászati tilalom lehetővé teszi, hogy az állományok fejlődése összeegyeztethető legyen a halászati tevékenység e tilalmi időszakon kívüli fenntartásával; úgy véli, hogy ilyen körülmények között méltányos és szükséges, hogy a halászok számára a pihenőidőszak alatt kompenzációt biztosítsanak, elsősorban az ETHA-ból;

41.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a kisüzemi halászat pozitív diszkriminációjának formáit a nagyüzemi halászathoz és az inkább ipari jellegű flottákhoz képest, a hatékony és fenntartható gazdálkodás egyidejű biztosítása mellett; úgy véli, hogy az egyik megfontolandó lehetőség a különböző halászati technikák térbeli elkülönítése, és csak a kisüzemi halászat számára hozzáférhető területek kijelölése;

42.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket – különösen a 2010/41/EU irányelv alkalmazása révén – annak érdekében, hogy előmozdítsák és elérjék a nők halászati ágazatban végzett munkájának nagyobb fokú jogi és társadalmi elismerését, valamint biztosítsák, hogy a családi vállalkozásokban teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, vagy a házastársukat segítő nők, akik ezáltal hozzájárulnak saját maguk és családjuk gazdasági fenntarthatóságához, a magánvállalkozói státusszal rendelkező személyekkel megegyező jogi elismerésben vagy társadalmi juttatásokban részesüljenek, valamint hogy garantálják szociális és gazdasági jogaikat, többek között az egyenlő bérezést, a munkanélküli ellátásokat, amennyiben (átmenetileg vagy tartósan) elveszítik munkájukat, továbbá a nyugdíjjogosultságot, a szakmai és családi élet összeegyeztethetőségét, a szülési szabadság lehetőségét, a szociális biztonsághoz és az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint egyéb szociális és gazdasági jogokat, ideértve a tengeri kockázatokra is kiterjedő biztosítást is;

43.  úgy véli, hogy a kisüzemi halászat 12 tengeri mérföldön belül alkalmazandó speciális hozzáférési rendszerét meg kell tartani;

44.  különösen szükségesnek tartja a kisüzemi halászat bevonását az általánosságban gyakrabban használt 12 mérföldes terület szabályozásába, ahol a tengeri szélturbinák, a sóderkitermelés és a védett tengeri területek gyakran a halászati tevékenységek mellett léteznek ugyanazon a területen;

45.  felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell a kisüzemi halászatban dolgozók bevonását és részvételét a halászati politikák meghatározásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika nagyobb fokú decentralizációját szem előtt tartva erőteljesebben kell támogatni a halászok azon csoportjait és azon szakmai szervezeteket, amelyek készek felelősséget vállalni a közös halászati politika megvalósításában; arra ösztönzi a kisüzemi halászati szereplőket, hogy csatlakozzanak meglévő termelői szervezetekhez, vagy hozzanak létre új termelői szervezeteket;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányainak, valamint a regionális tanácsadó testületeknek.

(1) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.
(2) HL L 223., 2006.8.15., 1. o.
(3) HL C 286. E, 2006.11.23., 519. o.
(4) HL C 300. E, 2006.12.9., 504. o.
(5) HL C 295. E, 2009.12.4., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0052.
(7) HL C 348. E, 2010.12.21., 15. o.

Utolsó frissítés: 2014. október 16.Jogi nyilatkozat