Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2011/2081(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0176/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0176/2013

Viták :

PV 12/06/2013 - 17
CRE 12/06/2013 - 17

Szavazatok :

PV 13/06/2013 - 7.3

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0274

Elfogadott szövegek
PDF 310kWORD 42k
2013. június 13., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A sajtó és média szabadsága a világban
P7_TA(2013)0274A7-0176/2013

Az Európai Parlament 2013. június 13-i állásfoglalása a sajtó és média szabadságáról a világban (2011/2081(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkére, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkére, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezménye 13. cikkére, amely elismeri a gyermekek jogát a véleménynyilvánítás szabadságára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2008. március 28-i 7/36. számú határozatára, amely meghosszabbítja a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadó megbízatását(1) ,

–  tekintettel a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Frank La Rue(2) jelentéseire, amelyek szintén hangsúlyozzák a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „Az internetes emberi jogok előmozdításáról, védelméről és gyakorlásáról” szóló, 2012. július 5-i határozatára(3) , amely elismeri az emberi jogok védelme és a szabad online információáramlás fontosságát,

–  tekintettel John Ruggie, az ENSZ emberi jogokkal, multinacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különleges képviselőjének „Az üzleti szférára és az emberi jogokra irányadó elvek: az Egyesült Nemzetek Szervezete »Védeni, tiszteletben tartani és orvosolni« keretének végrehajtása” című, 2011. március 21-i jelentésére(4) ,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az újságírók, a médiaszakemberek és a kísérő személyzet ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett támadásokról szóló, 2006. december 23-i S/RES/1738. sz. határozatára(5) ,

–  tekintettel az 1949. augusztus 12-i Genfi Egyezményre(6) , különösen I. kiegészítő jegyzőkönyvének a fegyveres összeütközés területén veszélyes szakmai kiküldetésben levő újságírók védelméről szóló 79. cikkére,

–  tekintettel az újságírók biztonságáról és a büntetlenség kérdéséről szóló ENSZ cselekvési tervre, amelyet 2012. április 12-én fogadott el az ENSZ vezetőinek koordinációs testülete(7) ,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2013. január 24-én elfogadott, a médiaszabadság európai helyzetéről szóló 1920(2013) számú állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) a média szabadsága területén végzett munkájára, és különösen a média szabadságával foglalkozó képviselőjének jelentéseire,

–  tekintettel a nem kormányzati szervezetek – például a Riporterek határok nélkül nevű szervezet (sajtószabadság-mutatók), a Freedom House (sajtószabadságról szóló jelentések) és a Nemzetközi Sajtóintézet (Death Watch – a halálesetek nyomon követése, valamint az intézetnek a sajtószabadság globális helyzetéről nyújtott éves áttekintései) – médiáról szóló jelentéseire,

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(8) ,

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című, 2013. február 6-i állásfoglalására(9) ,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására(10) ,

–  tekintettel a Nemzetközi Távközlési Egyesület közeljövőben sorra kerülő nemzetközi távközlési világkonferenciájáról (WCIT-2012) és a nemzetközi távközlési szabályozás hatályának lehetséges kiterjesztéséről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(11) ,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(12) ,

–  tekintettel a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjéről szóló, a Tanácshoz intézett 2012. június 13-i ajánlására(13) ,

–  tekintettel Catherine Ashton főképviselőnek a sajtószabadság világnapja alkalmából az Európai Unió nevében tett nyilatkozataira(14) ,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel a digitális menetrendért felelős biztos „szabad háló” stratégiáról szóló, 2011. december 12-i közleményére(15) ,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2011)0681),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(16) ,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel „A médiaműveltségről a digitális világban” című 2008. december 16-i állásfoglalására(17) ,

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(18) , valamint valamennyi más uniós külső finanszírozási eszközre,

–  tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(19) ,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének sürgős eseteiről szóló állásfoglalásaira, köztük országspecifikus állásfoglalásaira, amelyek a sajtó és a média szabadságával – különösen az újságírók és a bloggerek bebörtönzésével – kapcsolatos aggodalmakat vetettek fel,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkére, és különösen azon rendelkezésére, miszerint a „tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani”,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. és 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokról szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogok európai egyezményére és az Uniónak az egyezményhez való csatlakozásáról jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7–0176/2013),

A sajtó és a média elvei és szerepe

A.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága egyetemes emberi jog, amely a demokrácia egyik alapköve, és alapvető jelentőségű azon egyéb jogok, például valamennyi ember fejlődéshez, méltósághoz és kiteljesedéshez való jogának megvalósításához, amelyekért az emberek világszerte küzdenek;

B.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos megszorításoknak komoly következményei vannak, és e megszorításoknak igen korlátozottnak kell lenniük, amelyek kizárólag a nemzetközi jog alapján jogszerűnek tekintett jogszabályokban megállapított szigorú feltételek mellett igazolhatók; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jog, és szorosan kapcsolódik a sajtó és a média szabadságához és sokszínűségéhez; mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az emberi jogok európai egyezményét aláíró államok kötelesek biztosítani a sajtó és a média függetlenségét, szabadságát és sokszínűségét;

C.  mivel a médiaplatformok alapvető jelentőségűek a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához; mivel a független sajtó a véleménynyilvánítás szabadságának kollektív kifejezési eszközeként és a demokrácia őrzőjeként a média területének egyik kulcsszereplője;

D.  mivel a sajtószabadság, a média, a digitális ágazat és az újságírás közjavaknak tekinthetők;

E.  mivel a (digitális) médiaplatformok egyre globálisabb jellegűvé válnak, valamint növekszik a felhasználók száma;

F.  mivel az internet és a média az emberi jogi jogvédők által alkalmazott eszközök;

G.  mivel a hálózatsemlegesség a nyílt internet alapvető fontosságú elve, amely a verseny és az átláthatóság biztosításával előmozdítja a kommunikációt, valamint az üzleti lehetőségek szempontjából is kedvező, és ösztönzőleg hat az innovációra, a munkahelyteremtésre és a növekedésre;

H.  mivel a szólás, a véleménynyilvánítás, a média és az újságírók szabadságának érvényesülése világszerte veszélyben van, és az újságírók gyakran egyben az emberi jogoknak, az egyesülési szabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadságának és a vallásszabadságnak a jogvédői is; mivel az újságírókat azonban gyakran üldözik és bebörtönzik;

I.  mivel az új digitális és online médiaplatformok hozzájárultak a változatosság és a sokszínűség növeléséhez;

J.  mivel a civil társadalom és az újságíró-szervezetek értékes munkájára építve optimalizálni kell a sajtó és a média szabadságának világszerte történő előmozdítására és védelmére irányuló uniós erőfeszítéseket és programokat;

K.  mivel az Unió csak akkor minősülhet hiteles szereplőnek a globális színtéren, ha az Unión belül is védik és tiszteletben tartják a sajtó és a média szabadságát;

A legújabb fejlemények

1.  elismeri, hogy elsősorban a kormányok feladata a sajtó és a média szabadságának biztosítása és védelme; rámutat, hogy elsősorban a kormányok is felelősek a sajtó és a média szabadságának akadályozásáért, és hogy a legsúlyosabb esetekben a sajtó és a média szabadságának korlátozása érdekében a kormányok egyre inkább a jogi nyomásgyakorlás eszközéhez folyamodnak, azaz visszaélnek a terrorizmusellenes vagy a szélsőségek elleni, illetve a nemzetbiztonsági, valamint a hazaárulást vagy az állam elleni bűncselekményeket szabályozó jogszabályokkal; megjegyzi, hogy a visszaélések elkerülése, valamint a sajtó és a média függetlenségének szavatolása érdekében egyensúlyt kell teremteni a nemzetbiztonsági kérdések és az információhoz való hozzáférés szabadsága között; elismeri, hogy a politikusok kezében lévő médiabirodalmak néha félrevezető tájékoztatást nyújtó kampányok folytatására kapnak felhatalmazást; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú, hogy a sajtó és a média független módon és politikai vagy pénzügyi nyomásgyakorlás nélkül működhessen; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a legutóbbi éves mutatók és elemző jelentések alapján (a listát lásd az A7-0176/2013 jelentés végén található mellékletben) az Európán belüli és azon kívüli különböző országokban egyaránt negatív tendencia figyelhető meg az országoknak a sajtó és a média szabadsága tekintetében való rangsorolásában;

2.  hangsúlyozza, hogy a szabad, független és sokszínű online és hagyományos média a demokrácia és a pluralizmus egyik alapköve; elismeri az információs források jelentőségét, amelyek a szabadság és a média sokszínűségének valódi biztosítékai; rámutat arra, hogy a média szabadságának és függetlenségének világszerte történő fenntartása és megerősítése közös érdek; megjegyzi, hogy a szabad és független média és az információk szabad áramlása a nem demokratikus rendszerekben végbemenő demokratikus változások tekintetében rendkívüli jelentőségű;

3.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az újságírók világszerte gyakran megsebesülnek, illetve gyilkosságok vagy súlyos bántalmazások áldozatául esnek, anélkül, hogy az elkövetőket megbüntetnék; hangsúlyozza ezért a büntetlenséggel szembeni küzdelem fontosságát; hangsúlyozza, hogy a hatóságok nem vehetik fel a küzdelmet az újságírókkal szembeni fenyegetésekkel és az ellenük irányuló erőszakkal szemben, valamint nem garantálhatják az biztonságukat anélkül, hogy a politikai, igazságügyi és rendőri hatóságok határozott fellépést ne tennének az újságírókat vagy a munkájukat támadó személyekkel szemben; rámutat arra, hogy a büntetlenség nemcsak a sajtószabadságra, de az újságírók mindennapi munkájára is kihatással van, mivel félelmet kelt és öncenzúrát generál; véleménye szerint az Uniónak határozottabban kell fellépnie azon országokkal szemben, amelyek továbbra is büntetlenül hagyják e cselekményeket, és valamennyi államot felszólít az újságírók biztonságának garantálására;

4.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályok, a törvényi rendelkezések, a megfélemlítés, a bírságok, valamint a politikusok vagy más összeférhetetlen személyek kezében koncentrálódó hatalom mind olyan tényező, ami az információk megszerzése és az azokhoz való hozzáférés szabadságát korlátozhatja, vagy a véleménynyilvánítás gyakorlását követően a szabadságot érintő fenyegetésekhez vezethet;

5.  hangsúlyozza, hogy a sajtóra és a médiára nehezedő közvetett nyomás a kormányoktól is eredhet; véleménye szerint a média számos országban nagymértékben támaszkodik a kormányhirdetésekre, és ez később a médiára való nyomásgyakorlás eszköze lehet, továbbá az engedélyeket és a pénzbírságokat szintén a kritikát megfogalmazó média működésének korlátozására használhatják fel;

6.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy egyre elterjedtebb a véleménynyilvánítás büntetendőként való feltüntetése; emlékeztet arra, hogy munkájuk miatt világszerte gyakran börtönzik be az újságírókat; tisztában van azzal, hogy a becsületsértés, az istenkáromlás és a rágalmazás jogi szabályozását , valamint az „ország külföldi megítélésének rombolására” és a „homoszexuális propagandára” hivatkozó jogszabályokat az újságírók bebörtönzésére vagy cenzúrázására, valamint a szabad véleménynyilvánítás megakadályozására használják; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a cenzúra előmozdítja az öncenzúrát; felszólít arra, hogy vessenek véget az újságírók zaklatásának, és biztosítsák számukra, hogy munkájukat függetlenül, az erőszaktól és a megtorlástól való félelem nélkül végezhessék, a munkájuk miatt igazságtalanul bebörtönzött újságírókat és bloggereket pedig azonnal bocsássák szabadon;

7.  határozottan elítéli, hogy számos újságíró nem fér hozzá a jogi segítségnyújtáshoz, ugyanakkor a szakma egyre gyakrabban találja magát az emberi jogokért online vagy offline módon folytatott küzdelem frontvonalában;

8.  véleménye szerint az a tendencia, hogy a média területén a tulajdonjogok egyre inkább a nagy társulások kezében koncentrálódnak, fenyegetést jelent a média szabadságára és sokszínűségére, különösen ha ezzel párhuzamosan digitalizálásra is sor kerül; hangsúlyozza a nyílt és a kibontakozást segítő mögöttes médiainfrastruktúra, valamint a független szabályozók jelentőségét;

9.  elismeri a minőségi újságírást támogató magánalapítványokban és nem kormányzati szervezetekben rejlő lehetőségeket és azt, hogy az innováció hajtóerői lehetnek;

10.  hangsúlyozza, hogy miközben a vállalkozások a globálisan és digitálisan összekapcsolt világban új feladatokat látnak el, egyúttal új kihívásokkal is szembesülnek a hagyományosan az állami hatóságok feladatkörébe tartozó területeken; tisztában van azzal, hogy a kormányok online tartalmat és szolgáltatásokat blokkoló utasításai nyomást gyakorolnak a szerkesztők függetlenségére és a szolgáltatás folytonosságára;

11.  tudatában van annak, hogy a médiát túl gyakran használják hagyományos propagandaeszközként és/vagy vonják be ilyen eszközökbe, és hogy alapvető jelentőségű a pénzügyi és politikai függetlenség, illetve a sokszínűség, különösen a közszolgálati média tekintetében; hangsúlyozza, hogy a szabad és független közszolgálati média alapvető szerepet játszik a demokrácia elmélyítésében, a civil társadalom vitákba és közügyekbe való lehető legteljesebb bevonásában, és abban, hogy a polgárok szerepet vállaljanak a demokrácia megvalósításában;

12.  ösztönzi, hogy az újságírók és a médiatestületek teljes körű függetlensége érdekében dolgozzanak ki újságírói, valamint a médiaorgánumok irányításában részt vevő személyekre vonatkozó etikai kódexeket; elismeri annak fontosságát, hogy e kódexeket független szabályozó szervek létrehozása révén juttassák érvényre;

Digitalizálás

13.  elismeri a jelenlegi, minden eddiginél digitalizáltabb média potenciális hatását és azt, hogy a tájékozottság és a kritikus gondolkodás növelésével az egyénekre nézve véleményformáló ereje van, és tisztában van azzal, hogy ezek a jelenségek különösen az önkényuralmi rendszerekben aggodalmat keltenek;

14.  elismeri, hogy az utóbbi években a digitális és online médiaplatformok kiemelkedő szerepet játszottak a diktatórikus rendszerek elleni felkelésekben;

15.  hangsúlyozza, hogy az információhoz való online és offline hozzáférés egyaránt szükséges a véleménynyilvánítás fejlődéséhez, valamint a tartalmak médiaplatformokon keresztüli kifejezéséhez és kommunikációjához, mivel ezek a hatalom alapvető jelentőségű ellenőrzését jelentik;

16.  elismeri, hogy a média és az információk digitálissá válása megsokszorozta azok hatókörét és hatását, ugyanakkor elmosta az információ és a vélemény közötti vékony határvonalat; tudomásul veszi a felhasználók által létrehozott tartalom és a polgári újságírás jelentős térnyerését;

17.  véleménye szerint a sajtó és a média digitálissá válása újabb elemekkel gazdagítja a médiapalettát, és kérdéseket vet fel a hozzáféréssel, a minőséggel, az információk objektivitásával és védelmével kapcsolatban;

18.  hangsúlyozza, hogy a digitalizálás megkönnyíti az emberek információkhoz való hozzáférését és a tisztviselők ellenőrzését, valamint biztosítja az adatok és dokumentumok megosztását és terjesztését és azt, hogy nyilvánosságra kerüljenek a jogsértések és a korrupciós esetek;

19.  hangsúlyozza, hogy az IT-infrastruktúrák teljes potenciáljának kiaknázásához globális átjárhatóságra és megfelelő szabályozásra van szükség, valamint hogy ezeket az ikt-elemeket a függetlenség, a pluralizmus és a sokféleség alapvető feltételeivel egyetemben be kell építeni mind a meglévő, mind a formálódó médiapalettába;;

20.  helyteleníti a „zárt internet” különböző formáinak létrehozására irányuló valamennyi kísérletet, mivel ez a tájékoztatáshoz való jog súlyos megsértését jelenti; arra sürgeti a hatóságokat, hogy tartózkodjanak az ilyen kísérletektől;

21.  aggodalmát fejezi ki a tömeges megfigyelés és cenzúra, valamint azon blokkolási és szűrési tendenciák kapcsán is, amelyek nemcsak a médiát és az újságírók és bloggerek munkáját befolyásolják, hanem a civil társadalmat is gátolják abban, hogy hozzájáruljanak a fontos politikai, gazdasági és társadalmi változásokhoz; elítél minden olyan cselekményt vagy kísérletet, amely bloggerek letartóztatására irányul, ezeket a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága elleni támadásként értékeli;

22.  sajnálja, hogy számos olyan technológia és szolgáltatás uniós eredetű, amelyet harmadik országokban az emberi jogok megsértésére használnak az információk cenzúráján, a tömeges megfigyelésen, az ellenőrzésen, továbbá a polgárok, valamint a polgárok (mobil)telefon-hálózatokon és interneten zajló tevékenységeinek nyomon követésén és ellenőrzésén keresztül; arra sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést e „digitális fegyverkereskedelem” megállítása érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy szükség van a közvetítők szerepének és feladatainak jobb megértésére; véleménye szerint a piaci szabályozók segíthetnek a verseny fenntartásában, ugyanakkor az információk közösségi értékének megóvása érdekében fel kell tárni a magánszereplők bevonásának új módjait; elismeri, hogy (demokratikus) felügyelet híján az önszabályozás különös kockázatokat vonhat maga után;

24.  hangsúlyozza, hogy a digitális és az adatközpontú (számítógépes) platformok vagy szolgáltatások, így a keresőprogramok is magánkézben vannak, és átláthatóságot igényelnek annak érdekében, hogy megóvják az információk közösségi értékét és megelőzzék az információhoz való hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását;

25.  hangsúlyozza a közérdekű bejelentők és a források védelmének, valamint az Unió e téren való globális fellépésének szükségességét;

26.  határozottan elítéli az internet vagy más online médiaplatformok arra való felhasználására irányuló kísérleteket, hogy előmozdítsák és ösztönözzék a terrorista tevékenységeket; e tekintetben határozottabb fellépésre sürgeti a hatóságokat;

Uniós szakpolitikák és külső fellépések

27.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az Uniót értékközösségnek tekintsék, alapvető fontosságú a sajtó és a média globális szabadságának előmozdítása és védelme; hangsúlyozza, hogy az újságírók világszerte való megvédése érdekében az Uniónak maximális mértékben vezető politikai szerepet kell vállalnia;

28.  véleménye szerint az Uniónak példát kell mutatnia, hogy a média független, sokszínű és változatos maradjon, valamint az újságírók helyzetének, szabadságának és biztonságának védelme terén; hangsúlyozza, hogy e célból az Unió nem avatkozhat be a tartalomba, hanem világszerte támogatnia kell a kibontakozást segítő környezet létrejöttét és fel kell oldania a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó megszorításokat;

29.  megjegyzi, hogy az elmúlt években – különösen az Unióban – etikátlan és állítólag törvénytelen magatartásuk miatt bizonyos médiaeszközöket ellenőrzés alá vontak; véleménye szerint az Unió csak úgy mutathat példát, ha a saját határain belül kezeli e problémákat;

30.  arra sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse szorosan nyomon a tagállamokban a sajtó és a média függetlenségét;

31.  véleménye szerint bár az Unió számos szakpolitikán és programon keresztül foglalkozik a kérdéssel, arra nem fordít külön figyelmet, és nem rendelkezik koherens, előrevivő látásmóddal és referenciaértékekkel;

32.  véleménye szerint az átfogó stratégia hiánya széttöredezettséget eredményez, és veszélybe sodorja az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontos politikai elveit;

Stratégia

33.  arra sürgeti a Bizottságot, különösen a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóságot, valamint az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy javítsák az együttműködést és a koordinációt a programozás terén, különösen a politikai és diplomáciai munka szinergiájának megteremtése, valamint a finanszírozás és a projektek közös végrehajtása révén, beleértve a nyomon követést és az értékelést is; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a múltbeli, a jelenlegi és a jövőbeli programozás elemzését és értékelését, valamint hozza nyilvánosságra az eredményeket;

34.  felszólít arra, hogy a projektek eseti finanszírozása helyett alkalmazzanak fenntarthatóbb megközelítést, és abba vonják be a magánadományozókat és a partnereket is; elismeri, hogy nemzeti és regionális szinten egyaránt egyénire szabott programozási megközelítésre van szükség;

35.  arra sürgeti az Uniót, hogy játsszon jelentősebb szerepet különösen a tagjelölt országokban, a közvetlen déli és keleti szomszédságával való viszonyában, valamint a kereskedelmi és társulási megállapodásról folyó tárgyalások tekintetében; felszólítja az Uniót, hogy olyan stratégiát fogadjon el, amely a harmadik országokban biztosítja a sajtó sokszínűségét és szabadságát korlátozó jogszabályi változások szoros nyomon követését, valamint az erre való reakciót;

36.  hangsúlyozza, hogy a meglévő külső pénzügyi eszközöket – például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét, a földrajzi és más eszközöket – rugalmasan kell alkalmazni annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a civil társadalom megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a helyi szerepvállalás és kapacitásépítés alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés és haladás biztosításához;

37.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak a harmadik országokban is támogatnia kell a politikai döntéshozók, a szabályozók és a média oktatását és képzését azzal a céllal, hogy előmozdítsa a sajtó és a média szabadságát és a technológiailag semleges, megfelelő piacszabályozási formákat, külön emlékeztetve arra, hogy az átmenet időszakában a stabilitásra és a biztonságra hivatkozva gyakran korlátozzák a szabadságjogokat;

38.  hangsúlyozza, hogy a média fejlesztésének és a véleménynyilvánítás szabadsága érvényesülésének az Unió által országspecifikus szinten folytatott párbeszéd részét kell képeznie; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 21. cikkével összhangban a harmadik országokkal kötött uniós kereskedelmi, partnerségi, együttműködési és társulási megállapodásokban és segélyprogramokban tiszteletben kell tartani a világos referenciaértékeket és feltételeket; arra sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az ilyen megállapodások tárgyalásakor tartsa tiszteletben és hajtsa végre a Parlament jelentéseit és ajánlásait; emlékeztet arra, hogy az Unió akkor lehet hiteles és hatékony a harmadik országokkal való kapcsolataiban és párbeszédében, ha az említett alapvető emberi jogok érvényre juttatása és nyomon követése tekintetében biztosított a Parlament, az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság közötti koherencia, következetesség, koordináció és átláthatóság;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy a büntetlenséggel szembeni küzdelmet kezelje prioritásként a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó programjaiban és a médiában, többek között azáltal, hogy támogatást nyújt az újságírókkal szembeni bűncselekmények kivizsgálásához, valamint jogvédelmi alapokat hoz létre és szakértelmet nyújt;

40.  véleménye szerint az uniós finanszírozás nem korlátozható a nemzetközi szakmai szervezetekre (közvetítőkre), hanem a helyi szervezetekre is ki kell terjednie;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy a sajtó és a média összefüggésében gondolja újra az emberi jogok előmozdításának finanszírozása területén alkalmazott titoktartási záradékokat, mivel ez megnyitja az utat az újságírók, a médiaorgánumok vagy a nem kormányzati szervezetek hitelvesztése előtt, ami árthat az Unió emberi jogokkal kapcsolatos, egyébként nyílt és átlátható tevékenységei hitelességének;

42.  hangsúlyozza, hogy a sajtó- és médiaprogramoknak az átláthatóság, a függetlenség, a fenntarthatóság, a szakmaiság és a nyitottság javítása érdekében az állami és jogi struktúrák javítására és a helyi médiatársaságok és -vállalkozások támogatására is összpontosítaniuk kell; hangsúlyozza, hogy az uniós médiapolitikának a sokszínűség és a változatosság maximalizálására kell törekednie azáltal, hogy támogatja a független médiát és az induló vállalkozásokat;

43.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a média – többek között az internet – sokszínűsége alapvető európai értékek; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a sajtó és a média szabadságának alapvető jelentőségét az Unió bővítési, valamint digitális szabadságokkal kapcsolatos politikájában, mivel e szabadságokat emberi jogoknak és ezért a koppenhágai politikai kritériumok szerves részének tekinti;

44.  véleménye szerint az Uniónak a sajtó és a média támogatásával kapcsolatos elemeket kell felvennie a választási segítségnyújtásába, például a harmadik országbeli választási igazgatási testületek és a sajtó közötti együttműködés előmozdítása révén, ezzel javítva a választási folyamatok és a választási eredmények átláthatóságát és legitimitását;

45.  véleménye szerint az átalakulóban lévő országokban az Uniónak a megbékélési és újjáépítési folyamat összefüggésében a sajtó és a média szabadságára kell összpontosítania;

46.  helyesli és üdvözli a sajtó és a média szabadságával foglalkozó számos nemzetközi (újságírói) szervezet által végzett jelentős munkát, és hangsúlyozza, hogy tekintettel e szervezetek létfontosságára a kapcsolattartás terén, az Uniónak teljes mértékben támogatnia kell azokat;

47.  felszólítja az EKSZ-t, hogy optimálisan használja ki az Uniónak a sajtóval, a médiával és a digitális szabadságokkal foglalkozó többoldalú fórumokon, például az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben való részvételét, valamint az Egyesült Nemzetek keretében való fellépését;

48.  felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy uniós külpolitika keretében mielőbb fogadják el a sajtó és a média szabadságára vonatkozó stratégiát, és vegyék bele az e jelentésben foglalt ajánlásokat az (online és offline) véleménynyilvánítás szabadságáról szóló jövőbeli iránymutatásokba;

49.  kéri, hogy e jelentést az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló állásfoglalásával szoros összefüggésben kell értelmezni és átvenni;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága Hivatalának, az UNESCO-nak, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

(1) http://ap.ohchr.org/Documents/E/HRC/resolutions/A_HRC_RES_7_36.pdf
(2) Különösen a 2011. május 16-i (A/HRC/17/27), a 2011. augusztus 10-i (A/66/290), a 2012. június 4-i (A/HRC/20/17), valamint a 2012. szeptember 7-i (A/67/357) jelentésekre, amelyek a következő oldalon érhetők el: http://www.ohchr.org/EN/Issues/FreedomOpinion/Pages/Annual.aspx
(3) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/RESOLUTION/GEN/G12/153/25/PDF/G1215325.pdf?OpenElement
(4) A/HRC/17/31 a következő címen érhető el: http://www.ohchr.org/Documents/Issues/Business/A-HRC-17-31_AEV.pdf
(5) http://documents-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/681/60/pdf/N0668160.pdf?OpenElement
(6) http://www.un-documents.net/gc-p1.htm
(7) http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/CI/CI/pdf/official_documents/un_plan_action_safety_en.pdf .
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0050.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0049.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0503.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0451.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0250.
(14) http://eeas.europa.eu/top_stories/2012/20120503_world_press_freedom_day_en.htm .http://europa.eu/rapid/press-release_PRES-13-181_en.htm .
(15) http://blogs.ec.europa.eu/neelie-kroes/ict-human-rights-guidance .
(16) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(17) HL C 45. E, 2010.2.23., 9. o.
(18) HL L 386., 2006.12.29., 1. o.
(19) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.

Utolsó frissítés: 2015. november 16.Jogi nyilatkozat