Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2044(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0221/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0221/2013

Viták :

PV 04/07/2013 - 9
CRE 04/07/2013 - 9

Szavazatok :

PV 04/07/2013 - 13.9

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0328

Elfogadott szövegek
PDF 366kWORD 137k
2013. július 4., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére
P7_TA(2013)0328A7-0221/2013

Az Európai Parlament 2013. július 4-i állásfoglalása a válságnak a kiszolgáltatott csoportok gondozáshoz való hozzáférésére gyakorolt hatásáról (2013/2044(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikke (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9., 151., 153. és 168. cikkére,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 1., 21., 23., 24., 25., 34. és 35. cikkére,

—  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

—  tekintettel az emberi jogokról szóló európai egyezményre,

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

—  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményére,

—  tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i, 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1) ,

—  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5-i 1081/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) ,

—  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0607),

—  tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0567),

—  tekintettel az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiára (Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt) (COM(2010)0636),

—  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—  tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

—  tekintettel az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai végrehajtási tervének előreviteléről szóló bizottsági közleményre (COM(2012)0083),

—  tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2012)” című jelentésére

—  tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló 2008. október 9-i állásfoglalására(3) ,

—  tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című, 2009. május 6-i állásfoglalására(4) ,

—  tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(5) ,

—  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására(6) ,

—  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(7) ,

—  tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségeknek az előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására(8) ,

—  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására, az elfogadandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokra (félidős jelentés)(9) ,

—  tekintettel az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programjáról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(10) ,

—  tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására(11) ,

—  tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban(12) ,

—  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(13) ,

—  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és befogadásáról, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló 2011. október 25-i állásfoglalására(14) ,

—  tekintettel „a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” témájáról szóló 2013. február 7-i állásfoglalására(15) ,

—  tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i írásbeli nyilatkozatára(16) és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i írásbeli nyilatkozatára(17) ,

—  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2011. évi „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”(18) és „A rendezetlen jogállású bevándorlók alapvető jogai az Európai Unióban” című jelentéseire,

—  tekintettel a Szociális Védelmi Bizottság által „A gazdasági válság és a folyamatban lévő költségvetési konszolidáció szociális hatása” címmel 2012 márciusában készített harmadik jelentésre,

—  tekintettel a Doctors of the World szervezet „Access to health care for vulnerable groups in the European Union in 2012” [A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése az Európai Unióban 2012-ben] című jelentésére,

—  tekintettel az Eurofound „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”(19) című jelentésére,,

—  tekintettel az Eurofound által az Európai Unióban a háztartások eladósodottságával foglalkozó tanácsadó szolgálatokról készített jelentésre(20) ,

—  tekintettel az Eurofound „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség” című jelentésére(21) ,

—  tekintettel az Eurofound „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”(22) című jelentésére;

—  tekintettel az OECD „Health at a glance – Europe 2012” [Egészségügyi pillanatkép Európában, 2012] című jelentésére,

—  tekintettel az ILO „Social security for all – Addressing inequities in access to health care for vulnerable groups in countries of Europe and Central Asia” [Szociális biztonságot mindenkinek – A kiszolgáltatott csoportok egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése terén tapasztalható egyenlőtlenségek kezelése Európa és Közép-Ázsia országaiban] című publikációjára,

—  tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0221/2013),

A.  mivel minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van, a tagállamok felelőssége, hogy alkotmányukon és közegészségügyi rendszereiken keresztül elősegítsék és biztosítsák ezeket a jogokat; mivel Unió-szerte léteznek nemek közötti egyenlőtlenségek az egészségügyhöz való hozzáférés és az egészségügyi eredmények tekintetében;

B.  mivel az EU alapvető értékeit még válsághelyzetben is tiszteletben kell tartani, a gondozáshoz, egészségügyhöz és szociális támogatáshoz való hozzáférést pedig az EU-ban mindenkit megillető alapvető jognak kell tekinteni; mivel ezzel szemben, a tagállamok többségében megszorító politikák végrehajtásának következményeként visszafogták az egészségügyi, gondozási és szociális szolgáltatásokat, és ezzel aláásták az egyetemes hozzáférést és a szolgáltatások minőségét;

C.  mivel az Európai Unióban az egészségügyi ellátórendszerek jelentős kihívásokkal szembesülnek, ideértve az euróövezet tartós, az államháztartásokra nyomást gyakorló államadósság-válságával, az idősödő népességgel, az egészségügyi szolgáltatások változó jellegével és az egészségügyi ellátások emelkedő költségével, ami egyértelműen jelzi, hogy sürgős reformra van szükség;

D.  mivel az EU rendelkezik a világ legfejlettebb szociális védelmi rendszerével, a polgárok számára nyújtott szociális juttatásokhoz való legmagasabb hozzájárulással; hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell fenntartásának és továbbfejlesztésének politikai prioritásnak kell lennie;

E.  mivel az Egészségügyi Világszervezet a Tallinni Chartában kimondja, hogy az egészség kulcsfontosságú tényező, amely hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a jóléthez;

F.  mivel számos tagállamban nő az egyenlőtlenségi szakadék, hiszen ezekben az államokban a legszegényebbek és leginkább rászorulók még inkább elszegényednek; mivel 2011-ben a szegénység kockázatának kitett és/vagy a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett európai uniós lakosság aránya 24,2% volt; mivel a kisjövedelműek egészségi állapota saját észlelésük szerint rosszabbodott, és egyre nő az egészségi szakadék a népesség legmagasabb jövedelemmel rendelkező 25%-ához képest;

G.  mivel a hosszú távú munkanélküliségi ráták emelkednek, és így sok polgár biztosítási fedezet nélkül marad, és ez korlátozza az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket;

H.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportokat aránytalanul sújtja a jelenlegi válság, hiszen kettős hatást szenvednek el: a jövedelemkiesést és a gondozási szolgáltatások visszafogását;

I.  mivel a „krónikusan szegényeket”, akik gyakran tartósan munkanélküliek, vagy alacsony fizetéssel foglalkoztatottak, a gyermekeiket egyedül nevelő munkanélkülieket, vagy akiket csak néhány órában foglalkoztatnak, valamint az idősebb embereket Közép- és Kelet-Európában következetesen a legkiszolgáltatottabb csoportok között tartják számon;

J.  mivel a legfrissebb tanulmányok megerősítik a kiszolgáltatott népesség egy új csoportjának megjelenését, akik korábban viszonylag jómódúak voltak, most azonban a személyes adósság szintje miatt szükséget szenvednek – előfordulhat, hogy ez a csoport, amely újonnan került a szükséget szenvedők körébe, nem tud kijönni a fizetéséből, és elkezdi nem fizetni a számláit és adósságának törlesztő részleteit, vagy nem tudja tovább fizetni a szükséges gondozási szolgáltatásokat, és attól fél, hogy el kell hagynia otthonát;

K.  mivel a közszolgáltatások – köztulajdonban lévő és az igénybe vevőik demokratikus részvételével irányított szolgáltatások – fontos szerepet játszanak a jólét szempontjából alapvető területeken, többek között az egészségügyben, az oktatásban, az igazságügyben, a vízellátásban, a lakhatásban, a közlekedésben, valamint a gyermekek és az idősek gondozásában;

L.  mivel az egészségügyi rendszerek felaprózódása olyan helyzethez vezethet, ahol sok beteg nem kapja meg az orvosilag szükséges ellátást, miközben mások esetleg szükségtelen vagy akár ártalmat okozó ellátásban részesülnek;

M.  mivel a válság – különösen a fiatalok számára – megnövelte a munkaerőpiacról való hosszú távú kirekesztettség veszélyét, és – tekintettel jövőbeni munkaerő-piaci részvételükre és keresetükre – a fiatalok a leginkább kiszolgáltatottak a válság következményeinek;

N.  mivel az EU-ban – részben a pénzügyi szükség miatt – egyre többen dolgoznak a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatáron túl, miközben a nyugdíjazás utáni háztartási jövedelem egyéb forrásai nyomás alá kerültek;

O.  mivel néhány tagállamban a szolgáltatások fogyasztóknak felszámított költsége növekszik, ami azt jelenti, hogy sokan már nem tudják megfizetni a meghatározott igényeik kielégítéséhez szükséges megfelelő szolgáltatási szintet, ami függetlenségük elvesztését, az otthoni és munkahelyi körülmények között további stresszt vagy potenciálisan egészségkárosító hatásokat eredményez, és társadalmi kirekesztésükhöz vezet;

P.  mivel az egészségügyi ellátórendszerek (akaratlanul is) korlátokat hozhatnak létre az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, vagy eltérő minőségű egészségügyi ellátást biztosíthatnak az egynél több védett jellemzővel – például nem, kor, vagy valamely kisebbségi csoporthoz való tartozás – rendelkező emberek számára;

Q.  mivel néhány szociális biztonsági rendszer abba az irányba változik, hogy megszüntesse vagy korlátozza az egészségügyhöz való hozzáférést bizonyos csoportok számára és megszüntesse bizonyos kezelések és gyógyszerek visszatérítését(23) , ami további személyes és közegészségügyi kockázatokat jelent és veszélyezteti e rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát;

R.  mivel becslések szerint az EU-ban a legtöbb gondozási ellátást jelenleg nem hivatalos, nem fizetett gondozók nyújtják; mivel ezt a hatalmas erőforrást számos demográfiai változás és a növekvő ellátási teher veszélyezteti;

S.  mivel a többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz való jogot – beleértve a személyes segítséget is – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 19. cikke rögzíti;

T.  mivel a gyermekek alternatív gondozásba vételének okai bonyolultak és több dimenziósak, de gyakran közvetve vagy közvetlenül kapcsolódni látszanak a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez;

U.  mivel a pontos és elérhető információ hiánya hozzájárulhat ahhoz, hogy a kiszolgáltatott csoportok nem tudnak hozzáférni azokhoz a szükséges ellátásokhoz, amelyekre jogosultak;

V.  mivel a jelentések rámutatnak arra, hogy néhány uniós polgár és más jogosultsággal rendelkező polgár egyre nagyobb nehézségekkel szembesül a gondozáshoz való joguk gyakorlása során határokon átnyúló helyzetekben;

W.  mivel az orvosi demográfia problémái (egyes földrajzi területeken alacsony szintű ellátás) számos tagállamban megnehezítik a kiszolgáltatott csoportok számára az ellátáshoz való hozzáférést;

X.  mivel egyre többször számolnak be olyan a társadalmi megosztottság és agresszió olyan eseteiről, amelyek a kisebbségek és kiszolgáltatott emberek elleni verbális és fizikai támadásokhoz vezetnek; mivel az ilyen esetekről részletes jelentést kell készíteni;

Y.  mivel néhány tagállam visszavonul a fogyatékossággal élő, tanulási nehézségekkel küzdő vagy pszichiátriai betegségben szenvedő emberekkel kapcsolatos szakpolitikák terén, ami ahhoz vezet, hogy az integrációs jogokon alapuló megközelítés helyett, amely a közösségbe történő teljes körű befogadást tűzi ki célul, visszatérnek a múlt inkább intézményi és szegregációs szemléletéhez;

Z.  hangsúlyozza az Európai Unió egésze egészségügyi és szociális gondozási ágazatának magas foglalkoztatási potenciálját;

AA.  mivel a gondozási ágazatban sok munkahely rosszul fizetett, gyakran nem biztosított a hivatalos szerződés és az alapvető munkajogokhoz való hozzáférés, illetve a fizikai és érzelmi stressz magas kockázata, a kiégés veszélye és a karrierlehetőségek hiánya miatt kevéssé vonzó; mivel az ágazat kevés képzést kínál, továbbá az itt foglalkoztatottak többnyire idős emberek, nők és migráns munkavállalók; mivel az EU-ban a gondozást gyakran nem hivatalos, nem fizetett gondozók végzik, akik maguk is kiszolgáltatott csoportnak tekinthetők, mivel egyre nagyobb irányukban az az elvárás, hogy bonyolultabb, szakszerűbb gondozást nyújtsanak; mivel számos tagállam nem rendelkezik jövedelemtől függetlenül mindenki számára rendelkezésre álló, minőségi gondozási ellátással;

AB.  mivel a gondozás intézményes formáiról a közösségi alapú formákra való áttérés szükségessé teszi a lakhatáshoz kapcsolódó támogatások növelését annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott emberek függetlenül élhessenek;

AC.  mivel a gondozási intézményeket elhagyó fiatalok különösen ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának;

AD.  mivel az egyre nagyobb számú idős embert kiszolgáltatottként kell számon tartani;

AE.  mivel azok a szegény uniós polgárok, akik más tagállamok állampolgárai és azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik egy másik tagállam szociális biztonsági rendszerében biztosítottak, szintén nagy nehézségekbe ütközhetnek az ellátásokhoz való hozzáférés során;

AF.  mivel minden embernek joga van olyan életszínvonalhoz, amely biztosítja a saját és családja egészségét és jólétét;

AG.  mivel fontos hangsúlyozni a kirekesztett csoportok elérésében lényeges szerepet játszó civil társadalom és civil társadalmi szervezetek jelentőségét;

AH.  mivel az egészségvédelem komoly kihatással van az emberek életminőségére, élettartamára és méltóságára;

AI.  mivel Európában minden évben a szülések közel 10%-a koraszülés (a terhesség 37. hete előtti), és mivel a koraszülött gyermeket nevelő anyák gyakran nem jutnak hozzá megfelelő minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, és mindez még komolyabb következményekkel jár a családi élet és a munka összeegyeztetése terén;

AJ.  mivel a szegénység, a nem megfelelő oktatás és az alacsony szintű társadalmi integráció negatív egészségügyi következményekkel jár; mivel a veszélyeztetett csoportok egészségügyi ellátásának fő akadálya az egészségügyi ellátással és a betegségmegelőzéssel kapcsolatos hiányos ismeretek, az adminisztratív problémák, valamint a szolgáltatásokhoz való fizikai hozzáférés hiánya;

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól a végrehajtott megszorító intézkedésekre vonatkozó tájékoztatást és a megszorító intézkedések társadalmi hatásvizsgálatának elvégzését, és hogy országspecifikus ajánlásaikban fogalmazzanak meg ajánlásokat az ilyen intézkedések közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásának kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy az ilyen értékelésekről rendszeresen készítsen összegző jelentéseket, és azokat juttassa el a Parlamentnek; kéri, hogy az európai szemeszter folyamata ne csak a szociális biztonsági rendszerek pénzügyi fenntarthatóságára összpontosítson, hanem vegye figyelembe a gondozási szolgáltatási ágazatok hozzáférhetőségére és minőségi dimenziójára gyakorolt hatását is;

2.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és mozdítsák elő a társadalmi befektetést a szociális szolgáltatásokba, például az egészségügyi, gondozási és szociális ágazatokba, amely ágazatok alapvető fontosságúak, tekintettel a demográfiai változásokra, a válság szociális következményeire és arra, hogy ezeknek az ágazatoknak igen nagy a munkahelyteremtő képessége;

3.  meggyőződése, hogy a szükséges reformoknak foglalkozniuk kell az egészségügyi ellátás minőségével és hatékonyságával, javítaniuk kell a megfelelő ellátáshoz a megfelelő időben és a megfelelő körülmények között történő hozzáférést, meg kell őrizniük az emberek egészségét, és a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell a betegségek gyakori, elkerülhető komplikációinak megelőzését;

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok megállapodtak egy olyan megközelítés elfogadásában, amely a kirekesztés és a rossz egészségi állapot tüneteit kezelő „gyógyintézkedések” felől elmozdul a „megelőző” intézkedések „mint olyan stratégia felé, amelynek célja az életminőség javítása, valamint a krónikus betegségek, a gyengeség és a fogyatékosság által okozott teher csökkentése”(24) ; e tekintetben hangsúlyozza a fellépés elmulasztásának hosszú távú költségeit;

5.  úgy véli, hogy a kiszolgáltatott személyek egészségügyi vagy gondozási szolgáltatások nélkül hagyása egy téves gazdaságpolitika, mivel ennek hosszú távú negatív hatása lehet az egészségügyi költségekre és az egyéni egészségre, illetve közegészségügyre;

6.  úgy véli, hogy a jelenleg végrehajtott rövid távú költségcsökkentési intézkedések közül – ilyenek például az előre fizetendő díj az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésért, magasabb készpénzkiadások, vagy a kiszolgáltatott csoportok kirekesztése az egészségügyi ellátásból – számosat nem értékeltek teljes körűen a szélesebb társadalmi és gazdasági következményeiket vagy potenciális megkülönböztető hatásaikat és hosszú távú vonatkozásaikat illetően, ideértve a közegészségügy veszélyeztetését és a várható élettartamra vonatkozó lehetséges következményeket; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedések aránytalanul negatív hatást gyakorolnak a kiszolgáltatott csoportokra;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy a bizonyos egészségügyi állapotokhoz kapcsolódó társadalmi stigma elriasztja az egyéneket attól, hogy a szükséges gondozásért folyamodjanak, így például az átvihető betegségek kezelés nélkül maradhatnak, és később közegészségügyi kockázattá válnak;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt az aránytalan hatás miatt, amelyet az országok őrizetbevételi gyakorlata és a bevándorlási törvény végrehajtásához kapcsolódó bejelentési kötelezettségei gyakorolnak a dokumentumok nélküli bevándorlók azon képességére, hogy orvosi ellátásban részesülhessenek(25) ;

9.  elismeri a szoros kapcsolatot számos sebezhetőség, az intézményi ellátási tapasztalat, a minőségi közösségi alapú gondozáshoz való hozzáférés hiánya és az ebből eredő hajléktalanság között; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi és gondozási szolgáltatások fontos szerepet játszhatnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében és kezelésében, ideértve azok szélsőséges formáit is, például a hajléktalanságot; hangsúlyozza, hogy a több kiszolgáltatottsági tényezőt mutató csoportok, például a romák, az érvényes tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek vagy a hajléktalan személyek még inkább veszélyeztetve vannak az által, hogy kimaradnak a kockázatmegelőzési kampányokból, a szűrésekből és a kezelésből;

10.  rámutat annak hosszú távú negatív hatásaira, ha válság idején visszafogják a megelőző gondozási intézkedéseket; úgy véli, hogy ha csökkenteni kell a megelőző intézkedéseket, akkor legalább a korábbi színvonalra kell őket emelni annak érdekében, hogy megőrizzék a folytonosságot és ne rombolják le az infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy a gazdasági és pénzügyi válság és a néhány tagállamra rótt úgynevezett megszorító politikák nem adhatnak okot a nemzeti egészségügyi és közszolgáltatásokból való tőkekivonásra, hanem – tekintettel ezek fontosságára és alapvető jellegére – ellenkezőleg, erőfeszítéseket kell tenni e szolgáltatások konszolidálására, hogy megfeleljenek a társadalom – és különösen annak leginkább kiszolgáltatott csoportjai – igényeinek;

11.  úgy véli, hogy a megszorító intézkedések semmilyen körülmények között sem foszthatják meg a polgárokat az alapvető szociális és egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésüktől, vagy az innovatív és minőségi szociális szolgáltatásoktól, és nem fordíthatják meg a szakpolitikai fejlődésében bekövetkezett pozitív trendeket;

12.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkaerő-felvételt a szociális gondozói szolgáltatások területén és tegyenek az ágazat vonzerejének növeléséért, hogy az a fiatalok számára alkalmas pályaválasztási lehetőséget jelentsen;

13.  hangsúlyozza, hogy egyre nő azon uniós polgárok száma, akik a sajátjuktól eltérő uniós tagállamban élnek egészségbiztosítás nélkül, például munkanélküliség miatt, vagy mert már nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel; hangsúlyozza, hogy a más uniós tagállamban egészségbiztosítással rendelkező uniós polgárok gyakran szembesülnek nehézségekkel az ellátáshoz való hozzáférésben, mivel előre kell fizetniük;

14.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyatékossággal élőket EU-szerte aránytalanul sújtja a közkiadások csökkentése, aminek folytán elveszítik a számukra a közösségben folytatott független életet biztosító támogató szolgálatokat;

15.  úgy véli, hogy ez hosszú távon az intézményi gondozásban élő emberek növekvő számához és a fogyatékossággal élő személyek további társadalmi kirekesztéséhez vezet az EU-ban, ami közvetlenül megsérti az EU által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a 2010–2020-as európai fogyatékosságügyi stratégia keretében vállalt kötelezettségeket;

16.  hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő személyek gondozását elérhető módon kell biztosítani nem csak az infrastruktúrát, hanem a kommunikációt illetően is, ami különösen fontos a értelmi fogyatékossággal (tanulási nehézségekkel) élő személyek esetén; ösztönzi a gondozók és a háziorvosok képzését annak érdekében, hogy elérhető módon nyújtsanak ellátást;

17.  úgy véli, hogy a fiataloknak vagy más kiszolgáltatott csoportoknak szóló gondozási és támogató szolgálatokat érintő költségcsökkentések alkalmasak arra, hogy aláássák az aktív befogadásra irányuló jelenlegi uniós politikákat; hangsúlyozza, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátája további nyomást gyakorol a szociális szolgáltatások minden típusára, és hogy a célzott intézkedés segíthetne;

18.  megjegyzi, hogy a válság miatt növekvő munkanélküliség és tartós munkanélküliség folytán polgártársaink egy nagy részétől – a tartósan munkanélküliektől és eltartottaiktól – megtagadják a közegészségügyi rendszerhez, a társadalombiztosításhoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; felszólítja a tagállamokat – különösen azokat, ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta –, hogy a szükséges intézkedések elfogadásával hatékonyan és gyorsan foglalkozzon ezzel a jelentős kérdéssel;

19.  üdvözli a Bizottság 2013. február 20-i „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című ajánlását; elismeri annak jelentőségét és költséghatékonyságát, ha már kis koruktól fogva befektetnek a gyermekek teljes potenciáljának kibontakoztatásába; elismeri, hogy a magas színvonalú szolgáltatásokba való befektetés elengedhetetlen a megfelelő és hatékony gyermekvédelmi szolgálatok kialakításához és az átfogó megelőzési stratégiák létrehozásához; emlékeztet az egész életre kiterjedő nézőpont alkalmazásának fontosságára, valamint az egészségfejlesztés, a megelőzés és a korai diagnózis jelentőségére; hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli nagy kiterjedésű kanyarójárvány rámutatott a gyermekek ingyenes oltásának a közegészség szempontjából való fontosságára;

20.  elismeri a gondozóként eljáró családtagok és az önkéntesek (nem hivatalos gondozók) óriási társadalmi és gazdasági hozzájárulását és a szolgáltatásnyújtás visszafogása vagy a szolgáltatások magas költsége miatt rájuk háruló egyre nagyobb felelősséget; úgy véli, hogy a megszorító intézkedések nem terhelhetik még tovább a nem hivatalos gondozókat; hangsúlyozza a gondozók szakértelme elismerésének és a jó minőségű munka biztosításának fontosságát ; felszólít a gondozóként eljáró családtagok megfelelő támogatására és segítésére a gondozás és a karrierjük összeegyeztethetőségét illetően, és úgy véli, hogy a gondozóként eltöltött időt a nyugdíjjogosultság számításánál figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a legtöbb gondozást informális alapon, azaz családtagok és önkéntesek nyújtják, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy növeljék e hozzájárulás megbecsülését és anyagi elismerését;

21.  elismeri, hogy egyre több nő végez fizetett munkát (noha 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak), ugyanakkor a nők még mindig viszonylag gyakran gondozók is ( a gondozók 78%-a nő), ami megnehezíti a munka és a magánélet közötti kielégítő egyensúly elérését; úgy véli, hogy a rugalmas munka lehetősége általában fontos ahhoz, hogy az emberek összeegyeztethessék a munkát a gondozással; aggasztják azok a negatív hatások, amelyeket a szolgáltatások csökkentése vagy azok árának növekedése a nők foglalkoztatására, a munka és a magánélet egyensúlyára, a nemek közötti egyenlőségre és az egészséges öregedésre gyakorolnak;

22.  emlékeztet arra, hogy az EU a gondozási ágazatot a foglalkoztatás potenciális növekedésének területeként azonosította, és a Parlament megállapította, hogy ahhoz, hogy ez vonzó pályává válhasson és a szolgáltatás minősége javuljon, jobb fizetésre és képzésre van szükség; rámutat a munkavállalók észrevehető hiányára az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat nyújtó ágazat egyes részeiben, és felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói képzést a fiatalok körében, valamint ösztönözzék azokat a képzési intézkedéseket, amelyek segítenek a gondozóknak és ellátóknak, hogy jobban megértsék a gondozásban részesülők szükségleteit;

23.  hangsúlyozza a mobil szolgáltatásnyújtás növekvő fontosságát annak érdekében, hogy a szolgáltatásokat el lehessen juttatni azokhoz, akiknek szükségük van rájuk, városi és vidéki területeken egyaránt;

24.  hangsúlyozza az önkéntes szektor értékes hozzájárulását a gondozásra szoruló idős emberek és – adott esetben – az egyedül, elszigetelten élő személyek gondozásában;

25.  méltányolja, hogy az EU az aktív és egészséges öregedésre vonatkozó európai innovációs partnerség (EIP) révén kíván megfelelni a demográfiai öregedésből eredő kihívásoknak; Ez magában foglalja azt a célt, hogy 2020-ig két évvel megemeljék az EU polgárainak egészséges élettartamát; Ez Európa számára háromszorosan nyerő helyzetet eredményez:

   i. az idősebb emberek egészségének és életminőségének jobbításával;
   ii. az ellátórendszerek fenntarthatóságának és hatékonyságának javításával;
   iii. a vállalkozások számára növekedési és piaci lehetőségek teremtésével;

26.  elismeri a harmadik szektor és az önkéntes szervezetek által végzett munkát, azonban úgy véli, hogy ez nem helyettesítheti az állami felelősségvállalást a minőségi, hatékony, megbízható és megfizethető, közjó formájában hozzáférhető és közforrások pénzügyi támogatásával megvalósuló szolgáltatások biztosítása terén;

27.  hangsúlyozza a „Hosszú távú gondozás európai minőségi keretrendszerét”, amely elveket és útmutatást ad a gondozásra szoruló idősek méltósága és jóléte érdekében, és amelyet a Bizottság WeDO projektje részenként tettek közzé(26) ;

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy javítsanak az egészséggel kapcsolatos tájékozottságon, és biztosítsanak megfelelő információt a rendelkezésre álló szolgáltatásokról a kiszolgáltatott csoportoknak, amelyek gyakran nehezen férnek hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz; ugyanilyen fontos a gondozásban részesülők és a gondozók részvétele az őket érintő döntéshozó folyamatokban;

Ajánlások

29.  felhívja a Bizottságot, hogy szerezze meg a gondozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos összehasonlítható és aktuális adatokat, alapvető elemzés formájában;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – együttműködve az illetékes érdekeltekkel – kövessék nyomon, és a nemzeti reformterveikben foglalkozzanak azzal, hogy mely nemzeti politikák ellentétesek a 2020-as szegénységcsökkentési céllal; felszólítja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a legkiszolgáltatottabb csoportokra, számolják fel a hozzáférés előtt álló akadályokat, javítsák és erősítsék meg a bevezető és megelőző intézkedéseket a korai szakaszban a jogokon alapuló megközelítéshez való visszatérés érdekében, és előzzék meg a fellépés elmulasztásából adódó hosszú távú károkat és költségeket;

31.  felhívja a Bizottságot, a szociális partnereket és a tagállamokat arra, hogy lépjenek fel a „2012 – az aktív öregedés és a generációk közötti szolidaritás európai éve” erősségei és gyengeségei elemzésének eredményei alapján;

32.  sürgeti a tagállamokat, hogy a mobilitási folyamat keretében – amelyet az EU alapvető jogként ismer el – működjenek együtt a legkiszolgáltatottabb csoportok – kiemelten a gyermekek és fiatalok – egészségének javítását célzó lehető legtöbb program megvalósítása érdekében;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a 883/2004/EK rendelet szerinti szociális biztonsági jogok és a 2004/38/EK irányelv működése között adott esetben felmerülő feszültségeket, azzal a céllal, hogy módosításokat ajánljon, amelyek szükségesek lehetnek a biztosítási fedezet terén meglévő különbségek áthidalásához;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a prioritásokat, számolják fel a férfiak és nők közötti szakadékokat, biztosítsák számukra az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a családtervezéshez való tényleges hozzáférést, továbbá fordítsanak külön figyelmet a szociális egészségvédelemre szoruló egyéb veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportoknak is;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatásban részesülő országokkal kötendő megállapodásokba foglaljon bele szociális záradékokat, amelyek védik a gondozási és szociális szolgáltatásokat és a szociális védelmi rendszereket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a távorvosláshoz hasonló technológiák felhasználását az ellátáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való egyenlő hozzáférést, és biztosítson megfelelő pénzügyi támogatást e szolgáltatások számára;

37.  sürgeti a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára biztosítsanak közösségi alapú szolgáltatásokat;

38.  felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák és szüntessék meg a fogyatékossággal élő személyek közösségi közlekedéshez, szolgáltatásokhoz és információhoz való hozzáférésének akadályait;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg prioritásokat a hiányosságok megszüntetésére, és biztosítsák az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hathatós hozzáférést a szociális egészségvédelemben a kiszolgáltatott csoportok számára, ideértve a szegény nőket, a migránsokat és a romákat, biztosítva az egészségügyi ellátás megfizethetőségét, rendelkezésre állását és minőségét, hatékony és hatásos szervezését, valamint megfelelő finanszírozását minden földrajzi területen;

40.  sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan politikákat, amelyek a leginkább hátrányos helyzetű csoportok esetében javítják az egészséget és elősegítik a betegségek megelőzését az ingyenes, egyetemes és minőségi egészségügyi alapellátás biztosítása révén, különös tekintettel az egészségügyi alapellátás, a megelőző gyógyászat, illetve a diagnózishoz, kezeléshez és utógondozáshoz való hozzáférés biztosítására; szorgalmazza, hogy biztosítsák azokat az eszközöket, amelyek a nőket fenyegető fő egészségügyi problémák leküzdéséhez szükségesek, valamint biztosítsák a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot, az egészségügyi szolgáltatásokat az erőszak áldozatává vált nők számára és a gyermekek egészségügyi ellátását;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve alaposabban fontolják meg egyrészről a fizikai és mentális egészség, másrészről a munkanélküliség és a munkahelyek bizonytalansága közötti kapcsolatot – amelyről a válság kapcsán kiderült, hogy fontos jelenség – annak érdekében, hogy megfelelő tervezéssel előzzék meg és orvosolják az ilyen jellegű káros következményeket;

42.  nyomatékosan ajánlja, hogy a tagállamok erősítsék meg a megelőzéssel és alapellátással kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásaikat, középpontba állítva a nők egészségét és ellátáshoz való hozzáférését, hangsúlyt fektetve a városi térségektől távoli területeken élő nőkre, valamint a leginkább hátrányos helyzetű csoportok – a gyermekek és fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők, a munkanélküliek és a hajléktalanok – érdekében hozott intézkedéseket, amelyek mindenki számára biztosítják a rendszeres orvosi felülvizsgálathoz való jogot;

43.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermek- és újszülöttgondozást – különösen koraszülés esetén – tekintsék a közegészségügy egyik prioritásaként, és illesszék be az egészségüggyel foglalkozó európai és nemzeti stratégiákba;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a koraszülések megelőzése és a koraszülötteket sújtó krónikus betegségek számának csökkentése érdekében biztosítsanak megfelelő színvonalú és folyamatos oktatást és képzést a nőgyógyászati, szülészeti és újszülött osztály valamennyi egészségügyi szakembere számára;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy szükség esetén ingyenes gondozói szolgáltatások/tanácsadás formájában biztosítsanak kellő támogatást a nők számára a terhesség és a szoptatás ideje alatt, valamint lássák el megfelelő élelemmel különösen azokat, akik a jelenlegi gazdasági válság miatt ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének;

46.  sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan struktúrákat, amelyek orvosi-szociális bejelentkezési lehetőséget kínálhatnak az embereknek annak érdekében, hogy jobban figyelembe vehessék a legszegényebbek életfeltételeit;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elérhető és egyértelmű információt a migránsok jogairól minden releváns nyelven, beleértve a roma (lovári) nyelvet;

48.  sürgeti a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyűlölet-bűncselekmények ellen, és ösztönözzék a megkülönböztetésellenes politikákat, szükség esetén a nemzeti megkülönböztetésellenes szervek megerősítésével és az állami hatóságokban folyó képzés támogatásával;

49.  sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az EUMSZ 19. cikkét, valamint fogadják el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvet(27) , a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra, vagy szexuális irányultságra épülő megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elvének érvényre juttatása érdekében a szociális védelem, a szociális biztonság és egészségügyi ellátás, az oktatás, és a nyilvánosság számára a kereskedelemben elérhető javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok kínálata területén, beleértve a lakhatást is;

50.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek hatásvizsgálatokat annak biztosítására, hogy azok az intézkedések, amelyek hatással lehetnek a leginkább kiszolgáltatottakra, összhangban álljanak az EU Alapjogi Chartájában megállapított elvekkel, és megfeleljenek a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvnek(28) ;

51.  sürgeti a tagállamokat, hogy előzzék meg a hajléktalanságot, biztosítsák a szükséges gondozást a hajléktalan embereknek, és nemzeti jogszabályaikban ne kriminalizálják a hajléktalanságot;

52.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a szociális innováció és/vagy a gondozással kapcsolatos szolgáltatások támogatására szánt valamennyi politika vagy finanszírozási program azokra a szolgáltatásokra irányuljon, amelyek a legjobban kielégítik a társadalmi igényeket, és javítják az emberek életminőségét, valamint, hogy azokat a kiszolgáltatott csoportokat védő és képviselő szervezetekkel szoros együttműködésben és velük konzultálva dolgozzák ki;

53.  rámutat a Parlament szociális vállalkozásokra irányuló kezdeményezésének hatókörére, és hangsúlyozza a szociális gazdaság fontosságát, amely a szociális vállalkozásokkal együtt hatékonyan megerősítheti az egészségügy és a szociális gondozás gyorsan növekvő területét;

54.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködve erősítsék meg a kiszolgáltatott csoportokat megcélzó programok finanszírozását; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben felhasználják az Európai Szociális Alap és leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap és más releváns eszközök forrásait, a legmagasabb kifizetéseket biztosítva, valamint támogassák az Európa 2020 stratégia szegénységgel kapcsolatos céljainak elérésére irányuló tagállami erőfeszítéseket, és segítsék elő az innovációt és a minőséget az egészségügyi és a gondozási ágazatokban; kiemeli a kapcsolódó finanszírozási eszközök, például a társadalmi változás ás innováció uniós programja és az európai szociális vállalkozási alap fontosságát;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy objektív és szubjektív mutatókból álló csomagot, azzal a céllal, hogy mérje és rendszeresen közzétegye a jólét anyagi és nem anyagi összetevőire vonatkozó információkat, beleértve a szociális mutatókat is, hogy ezzel egészítse ki az európai és nemzeti GDP- és munkanélküliségi mutatókat, és így a gazdasági fejlődésen kívül a társadalmi előrehaladást is mérni lehessen;

56.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kifejezetten ismerjék el a nem hivatalos gondozók felbecsülhetetlen hozzájárulását; sürgeti a tagállamokat, hogy vezessék be és tartsák fenn a gondozóknak és az önkéntes szektornak szóló célzott támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy több személyesebb, minőségi és költséghatékony programokat biztosítsanak; például a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tévő intézkedések, a nem hivatalos és a hivatalos gondozók közötti jobb együttműködést és koordinációt elősegítő intézkedések, valamint megfelelő szociális biztonsági politikákat biztosító és a gondozók képzésére irányuló intézkedések; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a gondozói szabadságolás mindenféle típusának koherens keretét; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a gondozók szabadságáról szóló irányelvre, a Szerződésben rögzítettek szerinti szubszidiaritás elvével összhangban;

57.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak pontos és könnyen érthető tájékoztatást a gondozásra való jogosultságról minden releváns nyelven és formátumban, és ezt széles körben tegyék elérhetővé;

58.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy a gondozási ágazatban fogalmazzák meg a szakmai profilok egyértelmű meghatározásait, ami lehetővé teszi a jogok és kötelezettségek pontos behatárolását;

59.  felszólítja a tagállamokat, hogy helyi, regionális és nemzeti szinten minden potenciális szereplőt, ideértve a szociális partnereket is, vonják be a prevenciót, az egészségügyet és a szociális szolgáltatásokat célzó kezdeményezésekbe;

60.  sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gondozói és támogató ágazatok által igényelt képzési programokat, és kínáljanak ösztöndíjakat a kapcsolódó tanulmányokat folytatók számára;

61.  sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson kampányt azzal a céllal, hogy fiatalokat toborozzanak, és javítsák a gondozói ágazatról mint munkáltatóról a nyilvánosság előtt kialakult képet;

62.  felszólít a gondozói ágazatban dolgozók foglalkoztatási jogainak tiszteletben tartására, beleértve a méltányos jövedelemhez és tisztességes feltételekhez fűződő jogot, valamint a kollektív szerződések megkötésére jogosult szakszervezetekbe való belépés és a szakszervezet-alakítás jogát;

63.  sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a gondozói szolgáltatások fenntartható finanszírozási rendszereinek létrehozásában és az ESZA finanszírozásának segítségével a munkaerő képzési és átképzési rendszereinek kifejlesztésében;

64.  sürgeti a szociális partnereket, hogy alakítsanak ki formális szociális párbeszédet a gondozási ágazattal kapcsolatban;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 210., 2006.7.31., 12. o.
(3) HL C 9. E, 2010.1.15., 11. o.
(4) HL C 212. E, 2010.8.5., 23. o.
(5) HL C 76. E, 2013.3.25., 16. o.
(6) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(7) HL C 236. E., 2011.8.12., 79. o.
(8) HL C 351. E, 2011.12.2., 29. o.
(9) HL C 70 E., 2012.3.8., 19. o.
(10) HL C 33. E, 2013.2.5., 188. o.
(11) HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.
(12) HL C 199. E., 2012.7.7., 25. o.
(13) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.
(14) HL C 131 E., 2013.5.8., 9. o.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0053.
(16) HL C 259 E., 2009.10.29., 19.o.
(17) HL C 169 E., 2012.6.15., 139. o.
(18) FRA: „Jogilag rendezetlen helyzetű migránsok: az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés 10 uniós tagállamban”, 2011. október (http://fra.europa.eu/en/publication/2012/migrants-irregular-situation-access-healthcare-10-european-union-member-states)
(19) Eurofound (2012), „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1264.htm)
(20) Eurofound (2012), „Háztartások eladósodásával foglalkozó tanácsadó szolgálatok az Európai Unióban”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/publications/htmlfiles/ef1189.htm )
(21) Eurofound (2012), „A romák életkörülményei: Átlagszínvonal alatti lakhatás és egészség”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2012/02/en/1/EF1202EN.pdf)
(22) Eurofound (2012), „Az egészségügyi problémákkal küzdő vagy fogyatékossággal élő fiatalok aktív befogadása”, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg (http://www.eurofound.europa.eu/areas/socialcohesion/illnessdisabilityyoung.htm)
(23) Lásd például a 2012. április 20-i 16/2012. spanyol Királyi Rendelet 5. cikkét, amely 2012. december 28-án lépett hatályba. Elérhető a következő címen: http://noticias.juridicas.com/base_datos/Admin/rdl16-2012.html#a5.
(24) A Tanács következtetései az egészségben és méltóságban töltött időskorról. A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2009. novemberi 2980. ülése.
(25) A FRA „A rendezetlen jogállású bevándorlók őrizetbe vétele – alapjogi megfontolások” című útmutatója kulcsfontosságú elveket javasol a tagállamoknak az egészségügyi létesítményekben, illetve azok környezetében megvalósuló gyakorlatok kivizsgálására és az azokról való beszámolásra: http://fra.europa.eu/sites/default/files/document-on-apprehensions_1.pdf
(26) WeDO: az Európai Bizottság által támogatott projekt (2010–2012), amelyet egy 12 tagállamban 18 partnerszervezetből álló irányítócsoport végzett. Az összes partnerszervezet közös érdeke az volt és az is maradt, hogy javítsák a gondozásra szoruló idős emberek életminőségét.
(27) COM(2008)0426.
(28) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

Utolsó frissítés: 2016. január 4.Jogi nyilatkozat