Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2012/2263(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0251/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0251/2013

Viták :

PV 12/09/2013 - 10
CRE 12/09/2013 - 10

Szavazatok :

PV 12/09/2013 - 13.20
CRE 12/09/2013 - 13.20

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0387

Elfogadott szövegek
PDF 286kWORD 41k
2013. szeptember 12., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A kísérő nélküli kiskorúak helyzete az EU-ban
P7_TA(2013)0387A7-0251/2013

Az Európai Parlament 2013. szeptember 12-i állásfoglalása a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről (2012/2263(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. és 79. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseire, különösen 24. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára;

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez intézett 2010. május 6-i közleményére a kísérő nélküli kiskorúakról szóló cselekvési tervről (2010–2014) – COM(2010)0213),

–  tekintettel a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott, 2012. szeptember 28-i, „Félidős jelentés a kísérő nélküli kiskorúakról szóló cselekvési terv végrehajtásáról” című bizottsági jelentésre (COM(2012)0554),

–  tekintettel a Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési tervet meghatározó, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2010. április 20-i bizottsági közleményre (COM(2010)0171),

–  tekintettel „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményről szóló 2009. november 25-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2010. június 3-i, 3018. ülésén elfogadott, a kísérő nélküli kiskorúakról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2011/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) ,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) , valamint „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című bizottsági közleményre,

–  tekintettel a menekültügyi irányelvekre, különösen a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) , a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre(5) , illetve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) ,

–  tekintettel a közös európai menekültügyi rendszerre vonatkozó bizottsági reformjavaslatokra, különösen a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, módosított bizottsági javaslatra (átdolgozás) (COM(2011)0320), valamint a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, módosított javaslatra (átdolgozás) (COM(2011)0319), és egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2008)0820),

–  tekintettel a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvre(7) ,

–  tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikáról szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8) ,

–  tekintettel az „Alapvető jogok és jogérvényesülés” általános program keretében a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozóan a gyermekek, a fiatalok és a nők elleni erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről, valamint az áldozatok és veszélyeztetett csoportok védelméről szóló egyedi program (Daphne III. program) létrehozásáról szóló, 2007. június 20-i 779/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(9) ,

–  tekintettel „Az uniós visszafogadási megállapodások értékelése” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0076),

–  tekintettel az Európa Tanács hozzájárulásaira, különösen Parlamenti Közgyűlése 1810(2011) számú, „A kísérő nélküli gyermekek érkezéséhez, tartózkodásához és visszatéréséhez kapcsolódó problémák Európában” című állásfoglalására, Miniszteri Bizottságának a kísérő nélküli kiskorúak számára elérhető életprojektekről szóló, a tagállamoknak címzett ajánlására (CM/Rec(2007)9), valamint Miniszteri Bizottságának a kitoloncolásról szóló húsz iránymutatására (CM(2005)40),

–  tekintettel a gyermekek jogaira vonatkozó nemzetközi egyezményekre, nevezetesen a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 3. cikkére, valamint az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 2005. évi, 6. sz. általános észrevételére,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának a kísérő nélküli menedékkérő kiskorúak esetében alkalmazandó általános elvekre és eljárásokra vonatkozó 1997. évi iránymutatásaira,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság 1992-ben elfogadott 19. számú ajánlására,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1993 decemberében elfogadott nyilatkozatra a nők elleni erőszak megszüntetéséről, amely az első olyan nemzetközi emberi jogi okmány, amely kizárólag a nők elleni erőszakkal foglalkozik,

–  tekintettel a határokon átívelő szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nő- és gyermekkereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0251/2013),

A.  mivel évente több ezer, harmadik országokból származó, vagy hontalan 18 éven aluli gyermek érkezik egyedül Európába, vagy marad egyedül az érkezést követően;

B.  mivel a világ különböző részein fennálló konfliktusok és az elhúzódó világgazdasági válság miatt jelentősen növekszik a kísérő nélküli kiskorúak száma;

C.  mivel a kísérő nélküli kiskorúak érkezésének különböző okai vannak: háború, erőszak, alapvető jogaik megsértése, a családtagokkal való egyesülés iránti vágy, természeti katasztrófák, szegénység, emberkereskedelem, kizsákmányolás stb.;

D.  mivel különös figyelmet kell fordítani az emberkereskedelem áldozatául esett, kísérő nélküli gyermekekre, lévén, hogy különösen kiszolgáltatott helyzetük miatt speciális segítséget és támogatást igényelnek,

E.  mivel jelentős számú kiskorú a kényszerházasságok elöl menekülve érkezik az Unióba, és mivel az Uniónak még nagyobb hangsúlyt kell fektetnie e jelenség elleni fellépésre;

F.  mivel ezek a kiskorúak alapvetően rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak és alapvető jogaik tiszteletben tartását biztosítani kell;

G.  mivel az Európai Unióról szóló Szerződés, az Európai Unió Alapjogi Chartája és a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében az Európai Unió és a tagállamok kötelessége e gyermekek jogainak védelme;

H.  mivel a stockholmi program szerint a kísérő nélküli kiskorúak védelme elsőbbséget élvez;

I.  mivel a kísérő nélküli kiskorúak fogadása és gondozásba vétele országonként eltérő, és nem létezik a védelemnek egyenértékű és hatékony szintje;

J.  mivel biztosítani kell a kísérő nélküli migráns lányok és fiúk közötti nemi egyenlőséget és emberi jogaik egyenlő védelmét, és mivel különös figyelmet kell fordítani a lányok emberi jogainak megsértésére, valamint a megfelelő támogatás és jogorvoslat biztosítására;

K.  mivel a menedékkérők számára fenntartott szálláshelyekről és befogadó központokból számos esetben tűnnek el gyermekek;

Általános ajánlások

1.  emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorú mindenekelőtt potenciálisan veszélyben lévő gyermek, és hogy esetükben a tagállamokat elsősorban a gyermekek védelmének és nem a bevándorlási politikának kell vezérelnie, ezáltal tiszteletben tartva a gyermek legfőbb érdekeinek alapelvét; emlékeztet arra, hogy kivétel nélkül minden 18. életévét be nem töltött személy gyermeknek, így kiskorúnak minősül; rámutat, hogy a kísérő nélküli kiskorúak, különösen a lányok, kétszer olyan súlyos nehézségekkel és problémákkal nézhetnek szembe, mint más kiskorúak; megállapítja, hogy amiatt még kiszolgáltatottabbak, hogy ugyanolyan igényekkel rendelkeznek, mint a többi kiskorú, ám ugyanakkor hasonló igényeik és tapasztalataik vannak, mint a többi menekültnek; hangsúlyozza, hogy a lányok és nők a migrációs folyamat egésze során különösen kiszolgáltatottak jogaik megsértésével szemben, és a kísérő nélküli lányok jelentős kockázatnak vannak kitéve, mivel gyakran fő célpontjai a szexuális kizsákmányolásnak, a bántalmazásnak és az erőszaknak; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúakat az Unióban a hatóságok gyakran a bevándorlási törvények megszegőiként és nem az életkorukból és a sajátos helyzetükből fakadó jogok alanyaiként kezelik;

2.  emlékeztet továbbá arra, hogy a gyermek – a jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat szerinti – legfőbb érdekét fontosabbnak kell tekinteni minden más megfontolásnál, az esetükben akár közhatóságok, akár magánintézmények által hozott bármely intézkedés során; felkéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a gyermekek legfőbb érdekeire vonatkozó uniós jogszabályi rendelkezések megfelelő végrehajtását, a bevált gyakorlatok cseréjét, az ítélkezési gyakorlatot és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a származási országukon kívül tartózkodó, kísérő nélküli és hozzátartozóiktól elszakított gyermekekkel való bánásmódra vonatkozó 2005. évi, 6. sz. általános észrevételét alapul véve javasolja stratégiai iránymutatások kidolgozását, valamint számos mutató felhasználásával határozza meg, hogy mi a gyermekek legfőbb érdeke; felkéri a Bizottságot, hogy hajtson végre jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket a gyermekek és a kísérő nélküli kiskorúak megfelelő védelmének biztosítására, és különösen javítsa a tartós megoldások feltárására szolgáló módszereket;

3.  nagyon sajnálja a kísérő nélküli kiskorúak védelme terén az Európai Unióban fennálló hiányosságokat, és kifogásolja a kiskorúak fogadásának gyakran siralmas körülményeit, illetve bizonyos tagállamokban alapvető jogaik számos megsértését;

4.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak a kísérő nélküli kiskorúak védelme érdekében – alapvető jogaik tiszteletben tartása mellett – sürgősen következetes választ kell adniuk; üdvözli azokat a tagállamokat, amelyek a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez fűzött, a gyermekeknek a kizsákmányolás legrosszabb formáival szembeni jogi védelmének biztosításáról szóló fakultatív jegyzőkönyv aláírása mellett döntöttek;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a 2010–2014 közötti időszakra cselekvési tervet fogadott el a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozóan; ám sajnálja, hogy a Bizottság megközelítése nem alapszik még jobban e kiskorúak alapvető jogainak védelmén, és megállapítja, hogy a jelenlegi intézkedések nem elegendőek; a kísérő nélküli kiskorúak átfogó védelme érdekében pedig további intézkedésekre van szükség; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúakról szóló uniós cselekvési terv EU-ra és tagállamaira vonatkozó célkitűzéseinek egyike, hogy foglalkozzanak a migráció kiváltó okaival, a kísérő nélküli kiskorúak kérdését a fejlesztési együttműködésbe illesszék, ezáltal hozzájárulva a biztonságos környezet megteremtéséhez a gyermekek számára, hogy származási országukban nőhessenek fel; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó uniós politikák megelőzésben betöltött szerepét azáltal, hogy inkább a szegénység felszámolására, az egészség- és munkaügyi politikára, az emberi jogokra és a demokratizálásra, illetve a konfliktus utáni újjáépítésre irányuló erőfeszítésekre összpontosítanak; úgy véli, hogy az EU-nak túl kell lépnie a Bizottság által javasolt cselekvési terven, hogy a kísérő nélküli kiskorúak alapvető jogait valóban megszilárdítsák; különösen hangsúlyozza a „törvényes gyám” státusz megerősítését az EU-ban és a partnerországokban, és kiemelten fontosnak véli, hogy a származási országokkal és a tranzitországokkal együtt felügyeleti tervet dolgozzanak ki annak biztosítása céljából, hogy a gyermek a visszatérés után megfelelő védelemben részesüljön és visszailleszkedjen a származási országba;

6.  sajnálja a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó európai előírások széttöredezettségét, és sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok általi megfelelő végrehajtás, illetve a kísérő nélküli kiskorúak védelmének fokozása érdekében állítson össze a tagállamok és az összes szakember számára kézikönyvet, amely összegyűjti e különböző jogalapokat;

7.  sajnálatát fejezi ki a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó megbízható, hivatalos statisztikák hiányát illetően; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy javítsák a kísérő nélküli kiskorúak többek között életkor és nemek szerint bontott statisztikáinak gyűjtését, a személyes adatok védelme mellett az uniós tagállamok körében javítsák a statisztikai adatok gyűjtésének összehasonlíthatóságát, hozzanak létre összehangolt információgyűjtési és -megosztási módszert minden tagállamban olyan platformok révén, amelyek összekapcsolják a kísérő nélküli kiskorúak problémájával foglalkozó összes szereplőt, és állítsanak össze a nemzeti kapcsolattartó pontokat tartalmazó jegyzéket, valamint hatékonyabban vegyék igénybe a statisztikai adatok európai szintű összegyűjtésére szolgáló, rendelkezésre álló eszközöket, így például az Eurostatot, a Frontexet, az Európai Menekültügyi Hivatalt és az Európai Migrációs Hálózatot; hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés a kísérő nélküli kiskorúak helyzetének jobb megértését, védelmének javítását, valamint igényeik jobb kielégítését szolgálja.; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat, a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, valamint nemzetközi és nem-kormányzati szervezeteket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a nemekre lebontott hiteles adatok gyűjtése, ellenőrzése és cseréje terén annak érdekében, hogy átfogó képet kaphassanak a kísérő nélküli nőnemű kiskorúak és különösen a lányok számáról, és megvizsgálhassák e csoport sajátos igényeit azzal a céllal, hogy támogatást biztosítsanak számukra, e kérdések kezelésére irányuló konkrét intézkedéseket hajthassanak végre, valamint megoszthassák legjobb gyakorlataikat ezen intézkedések javítása érdekében;

8.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak fokozniuk kell a harmadik származási országokkal és a tranzitországokkal való együttműködést a kísérő nélküli kiskorúak vonatkozásában, alapvető jogaikat tiszteletben kell tartaniuk, valamint az olyan kérdéseket, mint a tartós megoldások azonosítása, a családtagok felkutatása, az ellenőrzött visszatérés, a visszafogadás, illetve – ha az a gyermek érdekében történik – a családi kötelékek helyreállítása és a visszailleszkedés; sürgeti a harmadik származási országokkal és a tranzitországokkal való fokozott együttműködést az emberkereskedelem – különösen a gyermekkereskedelem és a kiskorúak kizsákmányolása, az illegális bevándorlás és a nőkkel szembeni erőszak egyéb formáinak, például a kényszerházasság – megelőzése és az ellenük való küzdelem terén az Unió és ezen államok közötti rendszeres párbeszéd, illetve az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tevékenysége keretében; kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok a gyermekvédelmet és a kísérő nélküli kiskorúak kérdését illesszék be a fejlesztési és együttműködési politikákba; hangsúlyozza az európai uniós bevándorlási, menekültügyi és gyermekjogi politikák következetes fejlesztésének fontosságát – mind az EU-ban, mind a harmadik országokban élő kiskorúak tekintetében –, kellően figyelembe véve a fejlődő országokra gyakorolt hatásukat; emlékeztet a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben foglalt kötelezettségre; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a harmadik országokat, hogy fokozzák a gyermekek migrációjával kapcsolatos veszélyekre – és különösen a kiskorúak kizsákmányolására és a szervezett bűnözésre – vonatkozó nyilvános figyelemfelkeltő kampányokat a kísérő nélküli kiskorúak származási, tranzit- és célországaiban; hangsúlyozza, hogy a személyes és családi múlt feltárása rendkívül fontos szerepet játszik a kiskorúak származási körülményeinek megismerésében, és hozzájárul az érkezési országban való beilleszkedést vagy a származási országban megvalósuló visszailleszkedést szolgáló, személyre szabott tervek kidolgozásához;

9.  emlékeztet arra, hogy szükséges és fontos lépésként küzdeni kell az emberkereskedelem ellen, mivel a kiskorúak, elsősorban a lányok, különösen ki vannak téve az emberkereskedelem, a nemhez kötött erőszak és a kizsákmányolás kockázatának, főként a munkaerő-kizsákmányolásnak és a szexuális kizsákmányolásnak; kiemeli, hogy az emberkereskedelem, a munkaerő-kizsákmányolás, a szexuális kizsákmányolás és a visszaélések egyéb eseteinek megelőzésére, azonosítására, jelentésére, beterjesztésére, kivizsgálására, kezelésére és nyomon követésére hatékony mechanizmusokat kell életbe léptetni, valamint fel kell lépni a harmadik országokban is az emberkereskedelem elsődleges okainak kezelése érdekében; felszólítja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre hatékonyan az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet, valamint a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet; felszólítja továbbá a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy fokozzák a rendőrségi és igazságügyi együttműködést, működjenek együtt az emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó uniós koordinátorral a potenciális áldozatok feltárása, a nyilvánosság figyelmének felkeltése, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében; üdvözli az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016) elfogadását, különös tekintettel a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére; emlékezteti a tagállamokat a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 11. cikkére, amely felszólítja az államokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatásának megakadályozására; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országokkal a gyermekcsempészet növekvő problémájának kezelése érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy – amennyiben lehetséges, megfelelő és arányos szankciók kíséretében indítsanak büntetőeljárásokat a csempészekkel szemben; aggályát fejezi ki számos olyan kísérő nélküli kiskorú helyzete miatt, akik rejtőzködve élnek az Unióban, és akik különösen kiszolgáltatottak a kizsákmányolással és visszaéléssel szemben; felszólítja a tagállami hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket, hogy működjenek együtt, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést védelmük és méltóságuk biztosítása érdekében;

10.  sajnálatosnak tartja, hogy más humanitárius területekhez képest a gyermekvédelem jelentősen és következetesen alulfinanszírozott; felkéri a Bizottságot, hogy a hosszú távú gyermekvédelmi garanciák kialakításának megkönnyítése érdekében vegye különösen figyelembe a kísérő nélküli kiskorúakat az európai Menekültügyi és Migrációs Alapban – mégpedig a menedékkérőkre, a menekültekre, a külső határokra és a visszatérésre vonatkozó fejezetekben –, illetve az Európai Szociális Alapban, különös tekintettel a leginkább érintett területek támogatására; úgy véli, hogy megfelelő hosszú távú finanszírozást kell biztosítani különösen a kísérő nélküli kiskorúak azonosítására, megfelelő fogadására, védelmére, a gyámok kijelölésére, a család felkutatására, az áttelepítésre és az újbóli integrációra, valamint a határőrök és hatóságok képzésére irányuló programokra;

Stratégiai iránymutatások

11.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kötelező stratégiai iránymutatásokat, amelyeket minden tagállamnak alkalmaznia kell, és amelyek a legjobb gyakorlataikból építkeznek, közös minimumszabályok formájában, részletesen ismerteti az eljárás egyes szakaszait a kiskorú Európába érkezésétől kezdve a számára tartós megoldás megtalálásáig, a megfelelő védelem biztosítása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy e stratégiai iránymutatások alapján fogadjanak el nemzeti stratégiát a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozóan, és jelöljenek ki nemzeti kapcsolattartó pontot, amely ezen intézkedések végrehajtásának koordinációjáért felelős; felhívja a Bizottságot, hogy a már működő szakértői csoporttal együttműködve ellenőrizze a tagállamokban kialakult helyzetet és a megtett lépéseket, és erről évente készítsen jelentést a Parlament és a Tanács számára;

12.  emlékeztet arra, hogy egyetlen gyermektől sem lehet megtagadni az Unió területére való belépést, és elvárja, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a joghatóságuk alá tartozó valamennyi gyermekre vonatkozó nemzetközi és európai kötelezettségeiket, amelyeket nem lehet önkényesen korlátozni; emlékeztet arra, hogy egyetlen gyermeket sem szabad gyorsított eljárásban egy tagállam határáról visszaküldeni;

13.  felkéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be azt az alapvető kötelezettségüket, hogy soha, semmilyen körülmények között ne tartsanak fogva kiskorút; sajnálja, hogy a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslat nem tiltotta meg a kísérő nélküli gyermek menedékkérők fogva tartását, és arra sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az irányelvben megállapított, rendkívüli körülményekre vonatkozó referenciakritériumot; felhívja a Bizottságot, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében legyen különösen körültekintő a közösségi rendelkezéseknek a kiskorúak fogva tartására vonatkozó alkalmazása során; sürgeti a tagállamokat, hogy a kiskorúakat életkoruk és nemük figyelembevételével helyezzék el speciális gyermekotthonokban;

14.  úgy véli, hogy az egyes tagállamok feladata a kísérő nélküli kiskorúak azonosítása; kéri a tagállamokat, hogy a kiskorúakat megérkezésükkor azonnal irányítsák speciális szociális-oktatási szolgálatokhoz, ahol egyrészt fel kell mérni egyedi körülményeiket és különleges védelmi igényeiket – többek között nemzetiségüket, iskolázottságukat, etnikai, kulturális és nyelvi hovatartozásukat, veszélyeztetettségüket –, másrészt jogaikról, a védelemről a jogi és segítséggel kapcsolatos lehetőségekről, az eljárásokról, valamint azok következményeiről azonnal meg kell adni számukra az összes szükséges információt olyan nyelven és olyan formában – szükség esetén tolmács segítségével –, amit megértenek; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg bevált gyakorlataikat olyan gyermekbarát eszközökkel kapcsolatban, amelyek világosan ismertetik a gyermekek számára a vonatkozó eljárásokat és az őket megillető jogokat; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben fordítsanak különös figyelmet és személyazonosságuk megállapítását, valamint befogadásukat és védelmüket illetően biztosítsanak egyedi rendelkezéseket a különleges védelmi igényű kísérő nélküli kiskorúakra, elsősorban az emberkereskedelem kísérő nélküli gyermekáldozataira, biztosítva számukra a szükséges segítséget és védelmet a 2011/36/EU irányelv értelmében;

15.  sajnálja, hogy egyes tagállamok olyan nem megfelelő és tolakodó orvosi módszereket alkalmaznak az életkor megállapítására, amelyek traumát okozhatnak, és a csontérettségen vagy a fogak mineralizálódásán alapuló egyes módszerek ellentmondásosak és jelentős hibahatárral működnek; kéri a Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba foglalja bele a legjobb gyakorlatok alapján kidolgozott közös normákat az életkor megállapításával kapcsolatos módszerre vonatkozóan, amely független, szakképzett személyek által tudományos, biztonságos, tisztességes, a nemi szempontokat és a gyermekek szempontjait figyelembe vevő módszerekkel végzett – a leánygyermekekre megkülönböztetett figyelmet fordítva – többdimenziós és multidiszciplináris értékelésből áll; emlékeztet arra, hogy az életkor megállapítását a gyermek jogainak és testi épségének, valamint az emberi méltóság megfelelő tiszteletben tartásával kell elvégezni, és kétség esetén mindig a kiskorú javára kell dönteni; emlékeztet továbbá arra, hogy orvosi vizsgálatokat csak akkor szabad végezni, ha az életkor megállapítására az összes egyéb módszert már kimerítették, továbbá hogy ezen értékelés eredményei ellen fellebbezést lehessen benyújtani; üdvözli az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal e témában végzett munkáját, amelyet ki kell terjeszteni minden kiskorú esetére;

16.  felkéri a tagállamokat, hogy amint egy kiskorú érkezik területükre és amíg tartós megoldást nem találnak, jelöljenek ki gyámot vagy felelőst számára, aki kíséri, segíti és képviseli a kiskorút az összes eljárás során, és tegyék lehetővé számára, hogy az összes eljárás során valamennyi joga érvényesüljön, és sürgeti, hogy a kiskorúakat az értük felelős kinevezett személyről haladéktalanul tájékoztassák; szorgalmazza továbbá, hogy ez a személy rendelkezzen a kíséret nélküli kiskorúak előtti kihívásokra, a gyermekvédelemre és a gyermekek jogaira, a menedékjogra, a migránsok jogaira vonatkozó speciális képzéssel, és teljesen függetlenül járhasson el; úgy véli, hogy e személyeknek folyamatos és megfelelő képzésben kell részesülniük, valamint rendszeres és független ellenőrzés alá kell esniük; kéri az Európai Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba foglalja bele e személyek megbízatására, feladataira, végzettségére, képességeire és képzésére vonatkozó, a bevált gyakorlatokon alapuló közös normákat;

17.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kísérő nélküli kiskorúakkal – köztük az emberkereskedelem áldozataival – vélhetően kapcsolatba kerülő köztisztviselők és e hatóságok munkatársai megfelelő képesítéssel rendelkezzenek és képzésben részesüljenek annak érdekében, hogy képesek legyenek azonosítani és helyesen kezelni az ilyen eseteket, és megfelelő képzésben részesítsék őket a kíséret nélküli kiskorúak sajátos igényeiről, a gyermekek jogairól, a gyermekek viselkedéséről és pszichológiájáról, valamint a menekült- és bevándorlási jogról; felkéri a tagállamokat, hogy indítsanak kötelező nemspecifikus képzéseket a menedékhelyeken kísérő nélküli kiskorúakat fogadó személyzet, illetve e kiskorúakat kikérdező, ügyükben döntést hozó és jogi képviseletüket ellátó személyek számára, illetve biztosítsák, hogy a tagállamok rendőrsége és jogi hatóságai is rendszeresen részesüljenek nemspecifikus képzésben; hangsúlyozza, hogy a kiskorúért felelős személynek tájékoztatást kell nyújtania és tanácsot kell adnia a kiskorúnak, a jogi tanácsadást azonban csak kiegészítheti, ám nem helyettesítheti; emlékeztet arra, hogy a kiskorú állampolgárságától függetlenül, illetve függetlenül attól, hogy azt megállapították-e, annak a tagállamnak kell a kísérő nélküli kiskorú feletti gyámságot ellátnia, valamint a lehető legmagasabb szintű védelmet nyújtania számára, amelyben a kiskorú tartózkodik;

18.  az Unión belül a kísérő nélküli kiskorúak védelme terén érvényesített következetesség és egyenlő normák biztosítása érdekében felkéri a tagállamokat, hogy a kísérő nélküli kiskorúaknak nyújtsanak azok helyzetétől függetlenül és a befogadó ország állampolgárai közé tartozó kiskorúakra vonatkozókkal megegyező feltételek szerint:

   megfelelő szállást: a szállásnak kielégítő higiéniai feltételeket kell biztosítania, a „központban” való elszállásolás nem történhet zárt központban, az első napokban kísérő nélküli kiskorúakra szakosodott fogadó intézményben kell szállást biztosítani; az első szakaszt követően stabilabb szállást kell biztosítani; a kísérő nélküli kiskorúakat a felnőttektől el kell különíteni; a központnak ki kell elégítenie a kiskorúak igényeit és megfelelő létesítményekkel kell rendelkeznie; ösztönözni kell a befogadó családban és a „lakásotthonokban” való elhelyezést, valamint a kiskorúnak a kiskorú rokonokkal vagy közel álló kiskorúakkal való közös elhelyezését, amennyiben az megfelelő és a kiskorú is beleegyezik;
   kísérő nélküli kiskorúként történő beazonosításuktól kezdődően megfelelő anyagi, jogi és pszichológiai támogatást kell részükre nyújtani;
   az oktatáshoz, szakképzéshez, valamint a szociális-oktatási tanácsadáshoz való azonnali hozzáférést; a befogadó országban haladéktalanul lehetővé kell tenni, hogy a kiskorú iskolába járjon; egyúttal a kísérő nélküli kiskorúaknak lehetőség szerint – a tagállam területére történő érkezésüket követően – haladéktalanul térítésmentes hozzáférést kell biztosítani mindenekelőtt az adott ország nyelvét oktató nyelvtanfolyamokhoz; a tagállamoknak elő kell segíteniük a gyermekek korábbi tanulmányainak elismerését annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra a további oktatásban való részvétel Európában;
   az egészséghez való jogot és a megfelelő alapvető egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést; a tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell a kínzás, a szexuális bántalmazás vagy az erőszak egyéb formáinak áldozatává vált kiskorúak megfelelő orvosi és pszichológiai ellátását; a tagállamok biztosítják továbbá az egészséghez, valamint szükség esetén a különleges ellátáshoz (azaz rehabilitációs szolgáltatásokhoz) való jogot azon kiskorúak számára, akik a visszaélés, kizsákmányolás, illetve a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód bármely formájának áldozataivá váltak, valamint akik fegyveres konfliktusokban voltak érintettek;
   az információhoz való hozzáférést, valamint – kommunikációs igényeik kielégítése érdekében – a médiumok (rádió, televízió, internet) használatához való jogot;
   a pihenéshez és a szórakozáshoz, valamint a játékokban és szabadidős tevékenységekben való részvételhez való jogot;
   minden egyes kísérő nélküli kiskorú arra vonatkozó jogát, hogy saját kulturális identitását és értékeit, köztük anyanyelvét a továbbiakban is használja és fejlessze;
   a vallásuk kifejezésre juttatásához és gyakorlásához való jogot;

19.  emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatásaival összhangban minden eljárást hozzá kell igazítani a kiskorúakhoz életkoruknak, érettségi fokuknak és értelmi képességeiknek megfelelően, továbbá minden eljárásnak érzékenynek kell lennie a gyermekek igényeire, üdvözli továbbá a Bizottság által ezen iránymutatások előmozdítása terén végzett tevékenységeket; a kiskorú véleményét gyakorlott és képzett szakemberek – például pszichológusok, szociális munkások és kulturális közvetítők – közreműködésével az eljárás összes szakasza során meg kell hallgatni és figyelembe kell venni;

20.  üdvözli a menekültügyi jogszabályok terén elért haladást, és felszólítja a tagállamokat, hogy annak hatékony végrehajtása érdekében tegyék meg a szükséges jogalkotási és igazgatási reformokat; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az uniós menedékjogi politikáknak elsősorban gyermekként kell tekinteniük a kísérő nélküli kiskorúakra, és sürgeti a tagállamokat, hogy lehetőség szerint mentesítsék a kísérő nélküli kiskorúakat a gyorsított és a határátlépési eljárás alól; arra is emlékeztet, hogy ha egy kísérő nélküli kiskorú – akinek az Unióban nem tartózkodik máshol jogszerűen családtagja – egynél több tagállamban kér menedékjogot, az ügyében illetékes tagállam azon tagállam, ahol a kiskorú kérelmének benyújtását követően tartózkodik, és felszólítja a tagállamokat, hogy tartsák be az Európai Bíróság ítéleteit; hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúak speciális igényeire való tekintettel elengedhetetlen menedékkérelmük kiemelt feldolgozása annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb igazságos döntés születhessen; felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék menekültügyi rendszereiket azzal a céllal, hogy olyan harmonizált és gyermekbarát intézményi keretet hozzanak létre, amely figyelembe veszi a kísérő nélküli kiskorúak – és különösen az emberkereskedelem áldozatainak – sajátos igényeit és különféle nehézségeit;

21.  hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó bármely határozatnak egyéni elbíráláson kell alapulnia, és a gyermek legfőbb érdekeit kell szolgálnia;

22.  sajnálja, hogy a kiskorúak nagykorúvá válásuk pillanatában hirtelen igen bizonytalan helyzetbe kerülnek: felkéri a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, és dolgozzanak ki e kiskorúakat nagykorúvá válásuk során támogató mechanizmusokat; üdvözli az Európa Tanács e téren végzett munkáját és felkéri a Bizottságot, hogy stratégiai iránymutatásaiba foglalja bele a bevált gyakorlatokat az „egyéni élettervek” kiskorú érdekében és a kiskorúval együtt történő kidolgozása vonatkozásában;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy határozzák meg az egyes partnerek – különösen a nemzeti és helyi hatóságok, a jóléti szolgálatok, az ifjúsági munkások, a családi és jogi képviselők – feladatait az élettervek végrehajtásának és nyomon követésének, valamint koordinációjuk biztosításának területén;

24.  határozottan hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorúak Unióba érkezésekor az a végső cél, hogy számukra tartós, érdekeiket figyelembe vevő megoldást találjanak; emlékeztet arra, hogy e megoldáskeresést mindig a család Unión belül vagy kívül történő újraegyesítése lehetőségeinek megvizsgálásával kell kezdeni, feltéve hogy ez a gyermek legfőbb érdekeit szolgálja; hangsúlyozza, hogy a kiskorúakat ugyan elviekben meg lehet kérni a családtagjaik felkutatásában való együttműködésre, mégsem állhat fenn olyan együttműködési kötelezettség, amely a nemzetközi védelemmel kapcsolatos vizsgálat eredménye szempontjából meghatározó lenne; emlékeztet arra, hogy azokban az esetekben, amikor veszélyben van a kiskorú vagy családtagjainak élete – különösen, ha ez utóbbiak a származási országban maradtak –, e személyekre vonatkozó információk gyűjtésének, feldolgozásának és továbbításának bizalmasan kell történnie, életük veszélyeztetésének elkerülése érdekében; felszólítja az uniós tagállamokat és összes illetékes hatóságaikat, hogy fokozzák az együttműködést, elsősorban a családok felkutatását és/vagy egyesítését gátló valamennyi bürokratikus akadály felszámolásával, és osszák meg a bevált gyakorlatokat; kéri, hogy a Bizottság kövesse nyomon a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv, különösen annak 10. cikke (3) bekezdésének végrehajtását;

25.  felkéri a Bizottságot, hogy a stratégiai iránymutatásokba következetesen foglaljon bele a bevált gyakorlatokon alapuló, a gyermek érdekeit szolgáló és a Bizottság által 2011-ben kiadott, a kiskorúak visszatérése terén bevett gyakorlatokról szóló összehasonlító tanulmányon – amely magában foglal egy ellenőrző jegyzéket és a bevált gyakorlatokat is – alapuló közös normákat, melyeknek a kiskorú visszaküldése előtt meg kell felelni; a lehető leghatározottabban emlékeztet arra, hogy nem lehet a kiskorút visszaküldeni, amennyiben ez nem szolgálja a gyermek érdekét, valamint kockázatos a kiskorú, illetve családja élete, testi és lelki egészsége, jóléte, biztonsága vagy alapvető jogai szempontjából, továbbá, hogy minden egyes kiskorú (valamint – a család újraegyesítésekor – családtagjai) esetében alaposan meg kell vizsgálni az egyedi körülményeket, illetve ezeket teljesen ki kell értékelni; emlékeztet arra, hogy kiskorút csak akkor lehet visszaküldeni, ha bebizonyosodott, hogy a kiskorú a visszatérési országban biztonságos, tényleges és személyre szabott, jogait tiszteletben tartó és visszailleszkedését elősegítő intézkedésekben fog részesülni; sürgeti a tagállamokat, hogy a kiskorúak biztonságos visszatérésének szavatolására a származási- és a tranzitországokkal, továbbá a nem kormányzati, helyi és nemzetközi szervezetekkel együttműködésben hozzanak nyomonkövetési intézkedéseket, valamint visszatérésüket követően biztosítsák a kiskorúak védelmét és visszailleszkedését; megállapítja, hogy az ilyen intézkedések a visszatérés létfontosságú elemeit alkotják; kéri a Bizottságot, hogy a 2008/115/EK irányelv értékelése során fordítson különös figyelmet az irányelvnek a kísérő nélküli kiskorúakra gyakorolt hatására, különösen tekintettel a 10. cikkre, a 14. cikk (1) bekezdésének c) pontjára és a 17. cikkre; felszólítja az Uniót, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a jövőben hatékonyabb válaszokat ad majd annak érdekében, hogy felszámolja a migráció potenciális ösztönzőit, köztük a korai és kényszerházasságot, a káros hagyományos gyakorlatokat, például a női nemi szervek csonkítását, valamint a szexuális erőszakot világszerte;

26.  hangsúlyozza, hogy a kísérő nélküli kiskorú beilleszkedését a befogadó országban a kiskorú érdekében és a vele együtt kidolgozott életterv nyomán kell végrehajtani, etnikai, vallási, kulturális és nyelvi hátterének teljes körű tiszteletben tartása mellett;

27.  felkéri a tagállamokat, hogy kötelezzék hatóságaikat intézkedések meghozatalára a koldulás áldozataivá vált kísérő nélküli kiskorúak esetében; úgy véli, hogy mindenáron meg kell akadályozni, hogy a kiskorúakat koldulással kizsákmányolják;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL C 285. E, 2010.10.21., 12.o.
(2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(3) HL L 101., 2011. 4.15., 1. o.
(4) HL L 337., 2011.12.20., 9. o.
(5) HL L 31., 2003.2.6., 18. o.
(6) HL L 348., 2008.12. 24., 98. o.
(7) HL L 251., 2003.10.3., 12. o. (magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).
(8) HL L 199., 2007.7.31., 23. o.
(9) HL L 173., 2007.7.3., 19. o.

Utolsó frissítés: 2016. január 26.Jogi nyilatkozat