Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2827(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B7-0474/2013

Viták :

Szavazatok :

PV 23/10/2013 - 11.13
CRE 23/10/2013 - 11.13

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0448

Elfogadott szövegek
PDF 234kWORD 31k
2013. október 23., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az Unió migrációs politikája a Földközi-tenger térségében, különös tekintettel a lampedusai tragikus eseményekre
P7_TA(2013)0448B7-0474, 0475, 0476, 0477, 0479 és 0480/2013

Az Európai Parlament 2013. október 23-i állásfoglalása a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámokról, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre (2013/2827(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának 2013. október 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek” című 2012. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különelőadójának korábbi nyilatkozataira és „Az Európai Unió külső határigazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. áprilisi jelentésére,

–  tekintettel a szíriai konfliktus keltette menekülthullám problémájának leküzdésére irányuló uniós és tagállami intézkedésekről szóló 2013. október 9-i álláspontjára(1) ,

–  tekintettel az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal létrehozásáról szóló 2010. május 19-i 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) ,

–  tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) által koordinált operatív együttműködés keretében a külső tengeri határok őrizetére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2013)0197),

–  tekintettel az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2011. október 25-i 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) ,

–  tekintettel az Európai Parlament álláspontjára, amely első olvasatban 2013. október 10-én került elfogadásra az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról szóló .../2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel(4) ,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé” című, 2013. március 20-i közös közleményére (JOIN(2013)0004),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló 2011. április 7-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) ,

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(7) ,

–  tekintettel az O-000021/2013 – B7-0119/2013 számú, „Az önkéntes állandó uniós áthelyezési program” címmel 2013. február 25-én benyújtott szóbeli választ igénylő kérdésre,

–  tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága küldöttségének Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi látogatásáról készült jelentésre,

–  tekintettel José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Cecilia Malmström, a belügyekért felelős biztos 2013. október 9-én Lampedusában tett látogatására és a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikáról szóló, ugyanaznap sorra kerülő, kapcsolódó plenáris ülési vitára, különös tekintettel a lejátszódó lampedusai tragikus eseményekre,

–  tekintettel a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémájáról: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó, 2013. október 23-i állásfoglalására(8) , különös tekintettel az embercsempészet és a halálkereskedelem elleni küzdelemre vonatkozóan,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 77., 78., 79. és 80. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 18. és 19. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a Lampedusa közelében bekövetkezett legutóbbi katasztrófák legalább 360 menekült életét követelték, és még mindig nagy az eltűntek száma;

B.  mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint 1993 óta legalább 20 000 ember vesztette életét a tengerben, ami ismét rámutat arra, hogy mindent meg kell tenni a veszélyben lévők életének megmentésére, továbbá felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a tagállamok betartsák nemzetközi kötelezettségeiket a tengeri mentés területén;

C.  mivel uniós szinten még mindig nem tisztázott a bajba jutott hajók számára való segítségnyújtásban részt vevő különböző szervek közötti felelősség megoszlása, illetve a felkutatási és mentőtevékenységek koordinálására vonatkozó felelősség;

D.  mivel a csempészek és az embercsempészek kihasználják az illegális migrációt, és az áldozatokat bűnszervezetek bírják rá, késztetik vagy veszik rá arra, hogy Európába jöjjenek; és mivel ezek a szervezetek súlyosan veszélyeztetik a migránsok életét, illetve kihívást jelentenek az Unió számára;

E.  mivel a szolidaritás és a felelősség tisztességes megosztása az EUMSZ 80. cikkében lefektetett elvek;

F.  mivel az új, felülvizsgált közös európai menekültügyi rendszer célja, hogy egyértelműbb szabályokat biztosítson, valamint tisztességes és megfelelő védelmet garantáljon a nemzetközi védelemre szorulók számára;

G.  mivel az uniós jogszabályok biztosítanak néhány olyan eszközt – például a Vízumkódex és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex –, amelyek lehetővé teszik humanitárius vízum kiadását;

H.  mivel a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy használják a Menekültügyi és Migrációs Alap keretében a jövőben rendelkezésre bocsátandó, valamint a „A menekültek áttelepítésének elősegítése vészhelyzetekben” elnevezésű előkészítő intézkedés keretében rendelkezésre álló forrásokat, mely többek között a következő intézkedéseket foglalja magában: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által már menekültként elismert személyek támogatása; sürgősségi fellépések támogatása elsőbbséget élvező menekültcsoportok esetében, akiket fegyveres támadás ér, és akik olyan helyzetben vannak, amely rendkívül kiszolgáltatottá teszi őket és az életüket fenyegeti; szükség esetén további pénzügyi támogatás nyújtása az UNHCR-nek, valamint a tagállamokban és uniós szinten tevékenykedő összekötő szervezeteinek;

I.  mivel Olaszország új járőrszolgálati, mentési és felügyeleti műveleteket („Mare Nostrum”) indított a Földközi-tenger térségében zajló humanitárius mentési tevékenységek megerősítésére;

J.  mivel legutóbbi lampedusai látogatása során Barroso elnök 30 millió euró értékű uniós támogatást ígért a helyi lakosság számára;

1.  mélységes szomorúságának és sajnálatának ad hangot a Lampedusánál történt tragédia miatt; sürgeti az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a tengeri halálesetek megakadályozása érdekében;

2.  úgy véli, hogy a lampedusai eseményeknek Európa számára fordulópontot kell jelenteniük, és hogy egy újabb tragédia csak úgy akadályozható meg, ha a tagállamok a közös eszközökre támaszkodva szolidaritáson és felelősség-megosztáson alapuló összehangolt megközelítést fogadnak el;

3.  arra szólít fel, hogy ajánljanak fel humanitárius segítséget az ilyen tragikus események túlélői számára, továbbá kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy legyenek elkötelezettek az egyetemleges alapvető jogok – elsősorban a kíséret nélküli kiskorúak jogainak – biztosítása mellett;

4.  elismeri az olasz és máltai, különösen pedig a lampedusai lakosok, valamint a nem kormányzati szervezetek (például a Caritas és a Vöröskereszt) által a migránsok kezdeti befogadása, valamint a számukra nyújtott mentési műveletek során tett óriási erőfeszítéseket;

5.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy munkacsoportot hozzon létre a Földközi-tenger térségét érintő migrációs hullámok kérdésében; úgy véli, hogy ennek a munkacsoportnak egy politikai és egy műveleti funkciót is magában kell foglalnia; fenntartja e tekintetben, hogy a Parlamentet vagy politikai vagy technikai szinten be kell vonni ebbe a munkacsoportba; szintén kitart amellett, hogy a munkacsoport létrehozását csupán egy ambiciózusabb megközelítés első lépésének kell tekinteni;

6.  az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal és az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a FRONTEX) költségvetésének megemelésére szólít fel annak érdekében, hogy segítséget lehessen nyújtani a tagállamoknak a határaikon jelentkező, fokozott technikai és operációs segítséget igénylő esetekben, többek között olyan helyzetekben, amikor humanitárius szükséghelyzetekkel kell szembenézni és tengeri mentőakciókra is szükség lehet; emlékeztet arra, hogy ezen ügynökségek megfelelő szintű finanszírozása elengedhetetlenül fontos a koordinált megközelítés megvalósításához; felhívja a tagállamokat arra is, hogy – többek között természetbeni segélyek (kiküldött tisztviselők, szállítmányok stb.) révén – növeljék gyakorlati együttműködésüket az EASO-val és a Frontex-szel; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fontolja meg egy másik Frontex operatív hivatal migrációs nyomás alatt lévő területeken és különösen a földközi-tengeri régióban történő felállításának a lehetőségét, amely kapcsolódó költségeit a kiválasztott tagállamok állják;

7.  hangsúlyozza a felelősségmegosztás fontosságát a menekültügyi kérdésekben, és objektív kritériumokon alapuló rendszer létrehozását javasolja az abszolút értelemben vagy arányosan nagyobb számú menedékkérőt és nemzetközi védelemben részesülő személyt befogadó tagállamokra nehezedő nyomás csökkentése érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek és a menedékkérők áthelyezése egyike a szolidaritás és a felelősségmegosztás legkonkrétabb formáinak; hangsúlyozza az olyan projektek fontosságát, mint amilyen a Máltáról történő, Unión belüli áttelepítés kísérleti projektje (EUREMA), valamint annak meghosszabbítása, amelynek alapján a nemzetközi védelemben részesülő személyeket Máltáról más tagállamokba helyezték és helyezik át, és javasolja további hasonló kezdeményezések;

9.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy felkutatási és mentési erőket állítanának készenlétbe Ciprustól Spanyolországig, illetve költségvetésének és kapacitásának növelése révén megerősítenék a Frontex munkáját az emberéletek megmentése, valamint az embercsempészet és a csempészet elleni küzdelem érdekében;

10.  felhívja a társjogalkotókat, hogy késlekedés nélkül fogadja el a Frontex által koordinált tengeri műveletek új, kötelező érvényű intercepciós szabályait annak érdekében, hogy az uniós szintű mentési intézkedések hatékonyak és összehangoltak legyenek, valamint hogy biztosítani lehessen a műveletek maradéktalan megfelelését a nemzetközi emberi jogi és menekültügyi előírásoknak és normáknak, illetve a tengerjogi egyezményekből fakadó kötelezettségeknek;

11.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy vegyék fontolóra olyan mechanizmusok létrehozásának lehetőségét, amelyek a kimentett menekültek és migránsok biztonságos partra szállását garantáló helyszínek azonosítására szolgálnak;

12.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára hozzanak létre profilalkotási és elirányítási mechanizmusokat, amelyek többek között biztosítják a menekültügyi eljárásokhoz való méltányos és hatékony hozzáférést, azzal a kitétellel, hogy a partraszállás nem szükségszerűen vonja maga után azt, hogy az az ország lesz egyedül felelős, amelynek felségterületén az adott személyt a tengerből kimentették;

13.  kéri a tagállamokat a közös európai menekültügyi rendszer különböző eszközeire vonatkozó valamennyi rendelkezés megfelelő végrehajtásának biztosítására; emlékezteti a tagállamokat, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó személyeket az illetékes nemzeti menekültügyi hatóságokhoz kell irányítani, méltányos és hatékony menekültügyi eljárást biztosítva számukra;

14.  felhívja a tagállamokat annak megfontolására, hogy adott esetben alkalmazzák a 604/2013/EU rendelet(9) 3. cikke (2) bekezdését, hogy felelősséget vállaljanak azon emberek menedékjog iránti kérelméért, akiknél fennáll annak a veszélye, hogy egyik tagállamban sem tudnak élni jogaikkal, mivel azok nem tartják be a kötelezettségeiket; megerősíti, hogy a tagállamoknak hasonlóképpen a fenti rendelet 15. cikkét kell alkalmazniuk a távoli családtagok közötti családegyesítés érdekében;

15.  felhívja a Frontexet és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a felülvizsgált Frontex-rendelet 5. cikkével összhangban az európai határőrcsapatokban részt vevő, valamint az ügynökségnél dolgozó személyek képzésben részesüljenek a vonatkozó uniós és nemzetközi jogot és az alapvető jogokat illetően;

16.  felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a vegyes migrációs hullámokat a rendelkezésre álló uniós és nemzeti eszközökre támaszkodva kövessék nyomon, és gondoskodjanak a – nemzeti parti őrségek közötti információcseréhez hasonló – megfelelő koordinációról és kommunikáció fenntartásáról;

17.  felhívja az Uniót, a Frontexet és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bajba jutott migránsok segítése és a tengeri mentés az újonnan elfogadott EUROSUR-rendelet végrehajtásakor kiemelt prioritás legyen;

18.  kéri, hogy kiemelt feladatként kezeljék az uniós, többek között a Frontex és az Europol rendelkezésére álló eszközök és források (mint az EUROSUR) jobb koordinálását annak érdekében, hogy a harmadik országokkal együtt fokozni tudják az embercsempész és csempész bűnszervezetek elleni küzdelmet;

19.  emlékeztet arra, hogy az uniós szolidaritást a felelősségmegosztásnak kell kísérnie; emlékeztet, hogy a tagállamoknak jogi kötelezettségük a tenger felől érkező migránsok megsegítése;

20.  sürgeti a tagállamokat, hogy nemzetközi kötelezettségeikből fakadó előjogaikat kihasználva legyenek aktívak a tengeri mentés terén;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ember teszi kockára életét azzal, hogy veszedelmes hajóútra szánva el magát a Földközi-tengeren át kíván bejutni az EU-ba; felszólítja a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára, amelyek lehetővé tennék a menedékkérők számára, hogy biztonságos és méltányos módon férhessenek hozzá az Unió menekültügyi rendszeréhez;

22.  megjegyzi, hogy előnyben kell részesíteni az EU-ba való jogszerű belépést az illegális belépéssel szemben, amely veszélyeket – többek között emberkereskedelemmel összefüggő kockázatokat és a halál lehetőségét – hordozza magában;

23.  arra szólít fel, hogy az egymásba fonódó, migrációval kapcsolatos problémák átfogó kezelésének biztosítása érdekében holisztikusabb megközelítést alkalmazzanak;

24.  ösztönzi az EU-t, hogy dolgozzon ki olyan átfogó stratégiát elsősorban a földközi-tengeri térség tekintetében, amely a munkaerő migrációját a szomszédos országok társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésének összefüggésében kezeli; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fontolják meg, milyen eszközök állnak rendelkezésre az Unió vízumpolitikája, és a munkaerő migrációjára vonatkozó uniós jogszabályok keretében;

25.  felszólítja a tagállamokat az EU-ba és az EU-n keresztül irányuló embercsempészetet és emberkereskedelmet elősegítő személyek elleni büntetőjogi szankciók megszigorítására, valamint széles körű információs kampány elindítására, hogy azok, akik életüket emberkereskedőkre és csempészekre bízzák, tudatában legyenek a rájuk leselkedő veszélyeknek;

26.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy módosítsanak vagy vizsgáljanak felül minden olyan törvényt, amely szankcionálja a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak való segítségnyújtást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás szankcióit meghatározó 2002/90/EK tanácsi irányelvet annak tisztázása érdekében, hogy a tenger felől érkező, bajba jutott migránsoknak történő humanitárius segítségnyújtás üdvözlendő, és azt semmilyen körülmények között nem szabad szankcionálni;

27.  a lampedusaihoz hasonló események megismétlődésének megakadályozása érdekében felszólít az EU és a harmadik országok közötti jobb és hatékonyabb együttműködésre; úgy véli, hogy a migráció kezeléséről szóló, az EU és az EU-ba érkező migránsok tranzitországai közötti megállapodásoknak a közeljövőben prioritást kell képezniük az EU számára, többek között a rendőrségi eszközök és a bűnüldözési kapacitásokkal kapcsolatos képzések finanszírozását, valamint ezen országok, illetve a migránsok származási országainak támogatását illetően, gazdaságuk diverzifikálása és javítása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a harmadik országoknak be kell tartaniuk a tengeri mentésre vonatkozó nemzetközi jogszabályokból fakadó kötelezettségeiket betartására, valamint gondoskodniuk kell a menekültek védelméről és az alapvető jogok tiszteletben tartásáról;

28.  kéri az EU-t, hogy a migráció és a humanitárius nyomás kiváltó okainak megszüntetése érdekében továbbra is nyújtson humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget Észak-Afrika és a Közel-Kelet válság sújtotta területein; felszólítja ezért az EU-t e finanszírozás elosztásának nyomon követésére, valamint arra, hogy fokozza az e segélyekért való demokratikus elszámoltathatóságot annak érdekében, hogy azok meghozzák az eddig még nem tapasztalt pozitív eredményeket;

29.  felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges felelősségteljes intézkedéseket arra az esetre, amennyiben a többi tagállamot is elérné a menekülthullám; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék továbbra is nyomon a helyzet alakulását, és hogy gondoskodjanak vészhelyzeti tervek készítéséről, a kapacitásépítésről és a politikai párbeszéd fenntartásáról, valamint a fogva tartási körülmények kapcsán rájuk háruló emberi jogi kötelezettségek teljesítéséről;

30.  felhívja a tagállamokat a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartására, a hatályos nemzetközi és uniós joggal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy azonnal szüntessék meg a nemzetközi és európai jogot sértő, jogellenes és meghosszabbított fogva tartás minden gyakorlatát, és emlékeztet arra, hogy a menekültek fogva tartására irányuló intézkedéseket mindig megfelelően indokolt és határozott időszakra szóló közigazgatási határozatnak kell kísérnie;

31.  bátorítja a tagállamokat, hogy a meglévő nemzeti kvótákon felül humanitárius befogadás keretében végrehajtott áttelepítéssel is segítsenek kielégíteni a sürgős szükségleteket;

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0414.
(2) HL L 132., 2010.5.29., 11. o.
(3) HL L 304., 2011.11.22., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0416.
(5) HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o.
(6) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.
(7) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0444.
(9) HL L 180., 2013.6.29., 31. o.

Utolsó frissítés: 2016. április 21.Jogi nyilatkozat