Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2105(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0360/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0360/2013

Viták :

PV 20/11/2013 - 14
CRE 20/11/2013 - 14

Szavazatok :

PV 21/11/2013 - 8.14

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0513

Elfogadott szövegek
PDF 345kWORD 118k
2013. november 21., csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A közös biztonság- és védelempolitika megvalósítása
P7_TA(2013)0513A7-0360/2013

Az Európai Parlament 2013. november 21-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentés alapján) (14605/1/2012 – 2013/2105(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre és különösen annak az európai biztonság- és védelempolitikáról (KBVP) szóló részére (14605/1/2012),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 21., 24. és 36. cikkére,

–  tekintettel az EUSZ V. címére és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Tanács 2012. december 14-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitikáról és a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló parlamentközi konferencia 2013. szeptember 6-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, „Biztonságos Európa egy jobb világban” elnevezésű európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, „A biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre, amelyet az Európai Tanács a 2008. december 11–12-i ülésén hagyott jóvá,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2011. december 1-jei és 2012. július 23-i tanácsi következtetésekre, valamint a katonai képességek összevonásáról és megosztásáról szóló, 2012. március 23-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a tengerbiztonsági stratégiáról szóló, 2010. április 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a kritikus információs infrastruktúrák védelméről szóló, 2011. május 27-i tanácsi következtetésekre és a kiberbiztonságról szóló korábbi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az EU védelmi miniszterei által az összevonásról és a megosztásról 2012. november 19-én elfogadott magatartási kódexre,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című, 2013. július 24-i közleményére (COM(2013)0542),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009. május 6-i, 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) ,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i, a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló 2009/81/EK irányelvére(2) ,

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika tengerészeti vonatkozásairól szóló(3) 2013. szeptember 12-i állásfoglalására, „Az EU katonai struktúráiról: jelenlegi helyzet és kilátások” című(4) , a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló (5) és „Az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékai: politikai és műveleti dimenziók” című(6) , „A közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén” című(7) és a kiberbiztonságról és -védelemről szóló(8) 2012. november 22-i állásfoglalásaira, továbbá a pénzügyi válságnak az uniós tagállamok védelmi ágazatára gyakorolt hatásáról szóló(9) , 2011. december 14-i állásfoglalására, „A közös biztonság- és védelempolitika alakulása a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után” című, 2011. május 11-i állásfoglalására(10) , valamint a polgári-katonai együttműködésről és a polgári-katonai képességek fejlesztéséről szóló, 2010. november 23-i állásfoglalására(11) ,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására(12) , valamint az EKSZ-nek a főképviselő által 2013 júliusában bemutatott 2013. évi felülvizsgálatára(13) ,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2013. október 15-i jelentésére,

–  tekintettel a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) által 2013. június 18-án elfogadott, a KBVP válságkezelési eljárásainak felülvizsgálatáról szóló EKSZ-jelentésre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0360/2013),

Az európai biztonság és védelem a változó világban

1.  megjegyzi, hogy jelentős és jelenleg is folyamatban lévő változások következtek be a geopolitikai környezetben, amelyeket többdimenziós és a nemzetközi terrorizmus által jelentett aszimmetrikus fenyegetettségek, a feltörekvő hatalmak felemelkedése és az USA figyelmében megfigyelhető, a csendes-óceáni térségre összpontosító stratégiai váltás, az EU déli szomszédságában fokozódó szegénység, éhezés és instabilitás, energiabiztonsági kihívások, súlyos, rendszerszintű pénzügyi összeomlás, a növekvő tengeri biztonsági kihívások, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelmének fokozódása, valamint a súlyos és tartós pénzügyi és gazdasági válság jellemeznek, amely utóbbi jelentős hatást gyakorol számos uniós tagállam GDP-jére és ebből adódóan a nemzeti védelmi költségvetésekre az Atlanti-óceán mindkét partján;

2.  úgy véli, hogy Európa világban betöltött szerepének újraértékelése és megerősítése jelenti a 21. század egyik fő kihívását, és eljött az ideje, hogy az Unió tagállamai kinyilvánítsák az ahhoz szükséges politika akaratot, hogy az EU valódi stratégiai autonómiával rendelkező fontos globális és biztonságot teremtő szereplővé váljon; úgy véli, hogy a tagállamok részéről gondolkodásmódbeli váltásra van szükség az elkötelezett és hatékony biztonság- és védelempolitikával kapcsolatos európai megközelítés megalapozása érdekében;

3.  üdvözli ezért az Európai Tanács döntését, hogy a 2013. decemberi csúcstalálkozón vitát tart a biztonságról és védelemről; úgy véli, hogy ez megfelelő időben teremt lehetőséget arra, hogy a legmagasabb politikai szinten hangsúlyozzák és közvetítsék ezt az európai közvélemény felé, hogy a biztonsági és védelmi kérdések még mindig jelentőséggel bírnak, és hogy az európai dimenzió még soha nem volt ennyire fontos; határozottan úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy biztonságot teremtsen polgárai számára, előmozdítsa és védelmezze az Uniós alapvető értékeit, vállalja a világbéke biztosításában rá eső felelősséget, és tágabb szomszédságában eredményes szerepet játsszon a regionális konfliktusok megelőzésében és kezelésében, közreműködve azok rendezésében és megvédve saját magát e válságok negatív hatásaival szemben;

4.  üdvözli továbbá az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének a KBVP-ről szóló időközi jelentését, amely azonosítja a KBVP előtt álló akadályokat; mindazonáltal sajnálja, hogy a jelentésben nem fogalmaz meg több olyan konkrét fellépésre irányuló javaslatot, amely a KBVP hiányosságainak megszüntetését célozza;

5.  várja, hogy érdemi döntéseket hozzanak a decemberi csúcstalálkozón, ebben a jelentésben pedig előterjeszti saját ajánlásait a Parlament által a közelmúltban elfogadott idevágó álláspontok alapján, kiemelt figyelmet fordítva az Európai Tanács 2012. decemberi ülésén meghatározott három fő kérdésről (témacsoportról) folytatott vitára;

A Szerződésekben rejlő potenciál kiaknázása

6.  megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés számos új eszközt bevezetett a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) területén, amelyeket még nem ültettek át a gyakorlatba;

7.  hangsúlyozza e tekintetben a tagállamok közötti állandó strukturált együttműködés (PESCO) bevezetésének lehetőségét (az EUSZ 46. cikkének (6) bekezdése), azt a lehetőséget, hogy KBVP-eszközök alkalmazását, katonai tervezési és irányítási kapacitást bízhatnak a tagállamok e csoportjára (az EUSZ 42. cikkének (5) bekezdése és 44. cikkének (1) bekezdése), valamint azt, hogy egy induló alapot lehet létrehozni az említett missziókat előkészítő azon tevékenységek finanszírozására, amelyek nem az Unió költségvetését terhelik (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése) és amelyek nem képezik az ATHENA-mechanizmus részét; ezért felszólítja az Európai Tanács elnökét és az alelnököt / főképviselőt egy induló alap létrehozására; ebben az összefüggésben kiemeli a KBVP-vel kapcsolatos kérdések azon uniós politikákba való beillesztésének fontosságát, amelyek sokféle hatást gyakorolnak a biztonságra és a védelemre vagy hozzájárulnak a KBVP-hez – mint például a fejlesztés és az emberi jogok, az ipari kutatás és innováció, a belső piaci intézkedések, a nemzetközi kereskedelem- és űrpolitika stb. – annak érdekében, hogy támogassák azokat a tagállamokat, amelyek szerepet vállalnak a KBVP további erősítésében;

8.  hangsúlyozza a KBVP fejlesztése érdekében közösen elfogadott rendelkezések fontosságát, és felhívja az Európai Tanácsot, hogy folytasson komoly vitát ezek koherens végrehajtásáról; felhívja az Európai Tanács elnökét, a Bizottság elnökét és az alelnököt / főképviselőt, hogy töltsenek be aktív szerepet ebben a folyamatban;

Első témacsoport: a KBVP hatékonyságának, láthatóságának és hatásának növelése

9.  rámutat arra, hogy a Szerződések értelmében az EU célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása (az EUSZ 3. cikke), és nemzetközi szintű fellépése során arra törekszik, hogy megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival és elveivel, valamint a Helsinki Záróokmány elveivel és a Párizsi Charta céljaival – beleértve a külső határokhoz kapcsolódókat is – megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot (az EUSZ 21. cikke); meggyőződése, hogy a KBVP ezeket a célokat szolgálja, és hangsúlyozza e politika korszerűsítésének szükségességét;

10.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió fő értéke, hogy az „átfogó megközelítés” keretében különböző összekapcsolt politikák és eszközök állnak rendelkezésére, és valamennyi szinten jobb eredményeket lehet elérni azzal, hogy ebbe a megközelítésbe integrálják a KBVP-t; üdvözli e tekintetben az EKSZ szervezetének és működésének az alelnök/főképviselő által 2013 júliusában közétett felülvizsgálatát, amely elismeri a koordinációs problémákat, valamint a KBVP területén folyó döntéshozatal sebességével és hatékonyságával kapcsolatos problémákat; várja, hogy a decemberi csúcstalálkozón konkrét döntéseket hozzanak, és elvárja, hogy az alelnök/főképviselő és a Bizottság által az átfogó megközelítés végrehajtásáról készítendő következő közös közleményben alaposan elemezzék a KBVP további integrálását;

11.  megismétli meggyőződését, hogy a 2008-ban kiegészített, 2003. évi európai biztonsági stratégia bizonyos elemei ugyan még mindig érvényesek, az EU-nak felül kell vizsgálnia és ki kell egészítenie ezt a stratégiát a legutóbbi fejlemények és az új biztonsági kihívások és kockázatok körének figyelembevételével, stratégiai érdekeinek, célkitűzéseinek és prioritásainak újradefiniálásával, nagyobb hangsúlyt helyezve polgárai, a kritikus infrastruktúrák és a szomszédsága védelmére, valamint a különböző regionális és tematikus alstratégiák összekapcsolásával; úgy véli, hogy ez a munka világosabb stratégiai keretet biztosít az EU külső fellépése számára, fokozza a következetességet, ezzel egyidejűleg pedig jobban kommunikálja a polgárok felé az előttük álló jövőbeli kihívásokat és kockázatokat; felkéri ezért az Európai Tanácsot, hogy kezdeményezzen vitát az Unióra vonatkozó megfelelő stratégiai keretről, bízza meg a főképviselőt/alelnököt, hogy 2014 vége előtt terjesszen elő javaslatokat e tekintetben, és a rendszeres frissítésekre is figyelemmel biztosítsa az elsősorban az európai biztonsági stratégia összefüggésében meghatározott fenntartható nyomon követést;

12.  kéri, hogy az uniós stratégiai keret felülvizsgálatának eredményeképpen készüljön fehér könyv az Unió biztonság- és védelempolitikájáról, és javasolja, hogy az Európai Tanács megkezdhesse ezt a folyamatot; emellett sürgeti az uniós tagállamokat, hogy nemzeti biztonsági stratégiáikban, fehér könyveikben, valamint a védelemmel kapcsolatos döntéshozatal során komolyan vegyék számításba az európai dimenziót; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki közös sablont a párhuzamos nemzeti felülvizsgálatokhoz;

13.  rámutat arra, hogy az EU számára biztosítani kell azt a helyzetet, amelyben válságkezelési műveletek révén hozzájárulhat a konfliktusok megelőzéséhez, a helyzet stabilizálásához és a problémák megoldásához;

14.  úgy véli, hogy a Szerződésekben bevezetett kölcsönös védelmi és szolidaritási záradék (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése és az EUMSZ 222. cikke) megerősíti a közös sors élményét az európai polgárokban; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy kizárólag az elkötelezettség, a kölcsönös megértés és a valódi szolidaritás szellemében képes az Unió teljesíteni a globális szerepét, ezáltal fokozva Európa és polgárainak biztonságát; ezért elismerését fejezi ki a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) a szolidaritási záradék Unió által történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályokról szóló együttes javaslat kapcsán, és felhívja az állam- és kormányfőket, hogy újra erősítsék meg a kölcsönös szolidaritás melletti elkötelezettségüket, és adjanak egyértelmű, érvényes értelmezést a két záradékról;

15.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a KBVP-missziók és -műveletek száma és időszerűsége, valamint a KBVP polgári és különösen katonai eszközeinek és képességeinek fejlődése elmarad a szükségestől, figyelembe véve az EU egyre veszélyesebb és instabilabb szomszédságát; különösen sajnálja azt, hogy a líbiai és mali válsággal kapcsolatos KBVP-missziók általános hatóköre korlátozott, és sajnálattal tölti el továbbá a rugalmasság hiánya az Unió döntéshozatali eljárásaiban, ami késlelteti a hatékony válaszlépéseket a válsághelyzetekben, amint azt a két példa is szemlélteti; felhív a helyzet nyomon követésére és a Kelet-Európában és Dél-Kaukázusban végzett, pozitív eredményeket elért műveleti beavatkozások fenntartására; ambiciózusabb törekvéseket és komoly erőfeszítéseket kér annak érdekében, hogy a „levont tanulságok” alapján javítsák a jövőbeli KBVP-missziók és -műveletek kialakítását, és megfelelő kilépési stratégiákat dolgozzanak ki; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy irányítsa ezt a folyamatot, és e tekintetben 2013. október 15-én közzétett jelentését, ami fontos lépés arra vonatkozóan, hogyan tehető a KBVP hatékonyabbá és proaktívabbá;

16.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az európai válságkezelés láthatóságát, és valamennyi erőfeszítést a KBVP égisze alá kell vonni, alkalmazva adott esetben az EUSZ 44. cikkének rendelkezését egy tanácsi határozat elfogadása érdekében, amely egy adott feladat végrehajtását az arra hajlandó és annak ellátásához szükséges képességekkel rendelkező tagállamok csoportjára bízza;

17.  a közelmúltbeli tapasztalatok alapján aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válságkezelés átfogó megközelítése még nem érte el teljes potenciálját; úgy véli, hogy a missziók és műveletek hasznosabbak, ha egy regionális stratégiába vannak beágyazva, ahogy azt az Afrika szarvának pozitív példája is szemlélteti; tudomásul veszi „A KBVP válságkezelési műveleteire vonatkozó válságkezelési eljárásokra irányuló javaslatokat”, amelyeket a tagállamok 2013. június 18-án hagytak jóvá;

18.  kéri, hogy kezeljék a polgári KBVP-missziók funkcionális problémáit, nevezetesen a bevetés sebességével és a személyzettel kapcsolatos problémákat, mégpedig azáltal, hogy felülvizsgálják jogi és pénzügyi keretüket, amely gyakran megnehezíti a döntéshozatali folyamatot és késéseket eredményez; kéri a képesítéssel rendelkező és politikailag független stratégiai tervezők számának növelését, amely a missziók számához képest túl alacsony; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy „polgári tartalékegységet”, amely szükség esetén gyorsan bevethető lenne, üdvözli e tekintetben a nemrégiben létrehozott állandó KBVP-raktárat;

19.  emlékeztet 2001. évi állásfoglalására, amely felszólított az Európai Polgári Békehadtest létrehozására; üdvözli az arra vonatkozóan tett közelmúltbéli intézkedéseket, hogy létrehozzák az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestet, továbbá hogy a közvetítés, a párbeszéd és a békéltetés szakértőiből álló csoportot is létrehozzák az Európai Külügyi Szolgálat keretében; üdvözli ezenkívül a békeépítési partnerség fennállását és folytatódását az Európai Külügyi Szolgálat és a megfelelő civil társadalmi érdekeltek között;

20.  hangsúlyozza, hogy a közvetítés és a párbeszéd fontos szerepet tölt be a konfliktusok megelőzésében és békés megoldásában; dicséretre méltónak tartja az EKSZ által közvetítői kapacitásainak megerősítése terén elért haladást, és hangsúlyozza Európa e téren meglévő kapacitásainak további növelése iránti támogatását; úgy véli, hogy a Parlament közvetítési folyamatokban való sikeres részvétele bizonyította, hogy a parlamenti képviselők fontos szerepet tölthetnek be a közvetítés és a párbeszéd folyamatainak támogatásában, és szándéka, hogy tovább fokozza az Európai Parlament e téren tett erőfeszítéseit;

21.  javasolja, hogy valamennyi KBVP-misszióba vegyenek fel emberi jogi és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadókat, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét a KBVP-missziók között annak érdekében, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék az emberi jogi aggályokat, továbbá átfogó védelmet és befogadást biztosítsanak a nők számára a konfliktusok és a konfliktus utáni rendezés idején; felkéri a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy tegyenek további lépéseket annak érdekében, hogy a nemek kérdésének szempontjait figyelembe vegyék a KBVP-műveletek tervezésekor,

22.  kiemeli, hogy a sikeres katonai műveletek világos parancsnoki és irányítási funkciókat követelnek meg; megismétli ezért felhívását, hogy hozzanak létre egy állandó katonai műveleti parancsnokságot; sajnálattal jegyzi meg, hogy nem történt előrelépés e kérdésben, néhány tagállam pedig erőteljes ellenállást tanúsított; hangsúlyozza továbbá, hogy a hatékony KBVP megfelelő korai előrejelző rendszert és hírszerzési támogatást igényel; ezért úgy véli, hogy ezeknek a parancsnokságoknak olyan sejteket is magukban kell foglalniuk, amelyek hírszerzési információkat gyűjtenek, és biztosítják a korai előrejelzést/helyzetismeretet;

23.  megismétli egy átmeneti megoldás iránti támogatását, és felhívja a figyelmet arra a javaslatára, hogy javítsák az Afrika szarvával foglalkozó, jelenleg aktív, a katonai tervezéshez és a helyi szereplők közötti koordinációhoz segítséget nyújtó műveleti központ helyzetét; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy jelenlegi méretének és infrastruktúrájának korlátain belül dolgozzon ki egy ilyen opciót a meglévő erőforrások optimalizálása érdekében, és vizsgálja meg a földrajzi hatókörének más jelentős régiókra való kiterjesztésének lehetőségét; úgy véli, hogy ennek a szervnek jogképességgel kell rendelkeznie, és rá kell ruházni a beszerzések Brüsszel és az egyes missziók parancsnokságai közötti koordinációjának feladatát, hogy a méretgazdaságosságot kihasználva maximalizálják a megtakarításokat;

24.  megjegyzi, hogy még sosem vetettek be uniós harccsoportokat, és úgy véli, hogy létjogosultságuk idővel nehezen lesz indokolható; hangsúlyozza, hogy ezek fontos eszközt képeznek a megfelelő idejű haderő-generálás, a képzés és a gyorsreagálás számára; üdvözli azt a döntést, hogy a decemberi csúcstalálkozón foglalkoznak ezzel a kérdéssel; meggyőződése, hogy az EU-nak magas készenléti fokú állandó harci erővel kell rendelkeznie, amely szárazföldi, légi, haditengerészeti, informatikai és speciális erők komponenseiből áll, és magas szintű ambícióval rendelkezik; hangsúlyozza, hogy az uniós harccsoportok minden típusú válság – így az éghajlatváltozás okozta humanitárius válságok – esetében is bevethetők; a különböző válsághelyzetekre való reagálás és alkalmazkodóképesség fokozása, valamint a modularitás javítása érdekében egy rugalmasabb és célzottabb megközelítést támogat a célból, hogy a KBVP-műveletek elindításának kezdeti szakaszában felszámolják a hiányosságokat, ugyanakkor ne veszélyeztessék a harccsoport egészének műveleti kapacitását;

25.  hangsúlyozza, hogy több erőfeszítést kell tenni az olyan kezdeményezések uniós szintű integrálására, mint például a Eurocorps vagy az európai légi csoport;

26.  megerősíti, hogy „a költségeket ott kell megfizetni, ahol felmerülnek” elvén alapuló meglévő pénzügyi rendszer komoly problémát jelent a KBVP számára, késedelmet okozva a döntéshozatalban, azaz a harccsoportok gyors bevetésében, illetve teljesen blokkolva azt; azt ajánlja, hogy a tagállamok állapodjanak meg egy tehermegosztáson alapuló finanszírozási mechanizmusban az uniós lobogó alatt működő harccsoportok számára, hogy realisztikus jövőt teremtsenek nekik; kéri továbbá, hogy – a koherencia és a hatékonyság érdekében – az EKSZ hatáskörébe tartozzon az általa tervezett és vezetett válságkezelési fellépések pénzügyi eszközeinek ellenőrzése; elvárja az alelnöktől/főképviselőtől és az érdekelt tagállamoktól, hogy terjesszenek elő konkrét javaslatokat e tekintetben;

27.  emellett aggodalmának ad hangot, hogy a gazdasági és adósságválság befolyásolhatja az uniós tagállamok abbéli hajlandóságát, hogy hozzájáruljanak a KBVP-missziókhoz és -műveletekhez, különösen a katonai és védelmi vonatkozásúakhoz; kéri ezért az ATHENA-mechanizmus hatókörének kibővítését és az induló alap felhasználását (az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdése) a sürgős feladatok gyors finanszírozásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy ha a KBVP-t újból fel kívánják lendíteni, annak a költségvetési korlátokkal összhangban kell történnie;

28.  felkéri a tagállamokat, hogy aknázzák ki a PESCO által kínált lehetőségeket, és kezdjék el végrehajtani a Szerződésnek ezt a rendelkezését, annak érdekében, hogy leküzdjék a KBVP-vel kapcsolatban eluralkodó „fáradtságot”, és elmélyítsék a katonai együttműködést és integrációt; felhívja az Európai Tanácsot, hogy készítsen világos iránymutatásokat ennek végrehajtására, és felkéri a nem érdekelt tagállamokat, hogy konstruktív módon járjanak el; hangsúlyozza, hogy nyitva kell hagyni a későbbi szakaszban való csatlakozás lehetőségét a rugalmasság biztosítása, illetve a kétsebességes Európa elkerülése érdekében;

29.  emlékeztet arra, hogy az Uniónak elemi érdeke a biztonságos és nyitott tengeri környezet létrejötte, amelynek révén sor kerülhet a kereskedelmi forgalom szabad áthaladására és az óceánok gazdagságának békés, jogszerű és fenntartható hasznosítására; hangsúlyozza egy olyan uniós tengeri külpolitika kidolgozásának szükségességét, amely hangsúlyt helyez a konfliktusok nemzetközi jog alapján történő, békés rendezésére, és amelynek célja a kritikus infrastruktúra, a nyílt tengeri útvonalak és a természeti erőforrások védelme és megőrzése, és hangsúlyozza a konfliktusok nemzetközi jog és az ENSZ tengerjogi egyezményének rendelkezései alapján történő, békés rendezését; várakozással tekint az EU tengerbiztonsági stratégiájának tervezett elfogadására, a 2010. áprilisi tanácsi következtetésekkel összhangban, és szorgalmazza egy konkrét végrehajtási terv kialakítását; rámutat arra, hogy a tengerfelügyelet ágazatokon és határokon átívelő integrálása már az EU integrált tengerpolitikájának ágazatközi eszköze; kiemeli a közös információmegosztási környezetre irányuló projekt gyors végrehajtásának, illetve az integrált tengerpolitika és a KBVP között az információmegosztás javítása érdekében történő „híd” építésének jelentőségét;

30.  hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az Északi-sarkhoz hasonló régiók militarizálódását, és a konfliktusrendezés békés eszközeit – például kereskedelmi eszközökkel – kell alkalmazni;

31.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy újra erősítse meg az űr fontosságát, amely alátámasztja az EU és tagállamainak stratégiai autonómiáját és azt a lehetőséget, hogy rakétaindítók és műholdak fejlesztésével önállóan hozzáférjen az űrhöz; megismétli annak fontosságát, hogy pontos hírszerzési adatokat gyűjtsenek mind a polgári, mind pedig a katonai KBVP-missziók és -műveletek számára; hangsúlyozza különösen az űrbe telepített eszközök szerepét a konfliktusmegelőzés és a válságkezelés területén a válságok előtt, alatt és után; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyedi politikát az űrbe telepített, többszörös felhasználású eszközök fejlesztésének támogatására;

32.  megismétli a kiberbiztonsági fenyegetések leküzdésének növekvő fontosságát; felkéri az Európai Tanácsot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az EU kiberbiztonsági stratégiájának végrehajtására, és tegyen konkrét intézkedéseket a kiberinfrastruktúra védelme érdekében, valamint hajtson végre befektetéseket a válságkezelési eljárásokkal, a kibergyakorlatokkal, -képzéssel és -oktatással kapcsolatos, egész EU-ra kiterjedő együttműködés fokozása érdekében; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt a kiberbiztonsági politika ágazatokon átívelő módon történő megvalósításának biztosítására, ekképpen gondoskodva az EU bel- és külbiztonsági politikái megfelelő összekapcsolásáról, továbbá felszólítja valamennyi tagállamot, hogy dolgozzák ki saját nemzeti kiberbiztonsági stratégiájukat, és uniós szinten törekedjenek nagyobb fokú összhangra;

33.  felkéri az Európai Tanácsot, hogy erősítse meg újra Európa energiaellátásnak és az energiaforrásokhoz való diverzifikált és fenntartható hozzáférésnek a jelentőségét; megjegyzi, hogy néhány tagállam nem rendelkezik az energiaellátásuk diverzifikálásához szükséges kapacitással, és ezért egyre kiszolgáltatottabbá válnak; e tekintetben erőteljesen támogatja a tagállamok válsághelyzetekben tett együttműködési erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy Európában a kritikus infrastruktúra védelmének életbe kell léptetnie a kölcsönös védelmi és/vagy szolidaritási klauzulát; megjegyzi, hogy az ATALANTA-művelet már energiabiztonsági szerepet is ellát azzal, hogy küzd azon kalózok ellen, akik 2008 óta számos olajszállító tartályhajót eltérítettek; ezért úgy véli, hogy ezeknek a szempontoknak a szükséges stratégiai megközelítés részét kell képezniük; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az energiaellátás döntő fontosságú tényező a sikeres KBVP-missziók és -műveletek szempontjából;

34.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyság különösen fontos a védelem terén, és felhívja a figyelmet arra, hogy értékelni kell az energiafogyasztás által a védelmi költségvetésekre és a katonai hatékonyságra gyakorolt hatást, és átfogó energiahatékonysági stratégiát kell kidolgozni a fegyveres erők számára;

35.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU továbbfejlessze a partnerségeket, és elmélyítse az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel és az érintett szereplőkkel folytatott biztonsági párbeszédet, ideértve a keleti és a déli partnerség országait is;

36.  rámutat arra, hogy az EU-nak tovább kell folytatnia kapcsolatait az ENSZ-szel, az Afrikai Unióval, az EBESZ-szel és az ASEAN-nal az elemzések megosztása és az együttműködés érdekében a környezetvédelmi politika és az éghajlatváltozás kihívásainak kezelése terén, beleértve annak biztonsági vonatkozásait is; hangsúlyozza a megelőző fellépés szükségességét, és sürgeti az EU-t, hogy fejlessze és javítsa korai előrejelző képességeit;

37.  egy kiegészítő megközelítésen és szorosabb koordináción keresztül erősebb együttműködést kér az EU és a NATO struktúrái között annak érdekében, hogy elkerüljék az erőfeszítések megkettőzését a két partner között és hogy hatékonyan tudják kezelni az új fenyegetéseket; meggyőződése, hogy a KBVP erősítése nem árt a kollektív biztonságnak és a transzatlanti kapcsolatoknak, sőt, megerősíti azokat; kijelenti, hogy a védelmi képességek uniós kontextusban történő fejlesztése a NATO-nak is előnyére válik; tudomásul veszi az EU összevonási és megosztási kezdeményezése és a NATO intelligens védelem kezdeményezése tekintetében megvalósuló konstruktív együttműködést; üdvözli a Ciprusi Köztársaság azon szándékát, hogy csatlakozni kíván a NATO „Partnerség a Békéért” programjához, amely megváltoztathatja a fennálló helyzetet, és sürgeti Törökországot, hogy hasonlóan konstruktív hozzáállást tanúsítson; sürgeti az EU–NATO együttműködés átfogó keretének kialakítását és a politikai párbeszéd elmélyítését, teljes mértékben tiszteletben tartva az egyes felek döntéshozatalát;

38.  úgy véli, hogy az EU-nak – elsősorban saját szomszédságában – képesnek kell lennie az önálló fellépésre, azonban mindig az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel összhangban és biztosítva a nemzetközi humanitárius jog teljes körű tiszteletben tartását;

Második témacsoport: a védelmi képességek fejlesztésének fokozása

39.  megismétli aggodalmát, hogy a nemzeti védelmi költségvetések további csökkentése lehetetlenné teszi a kritikus katonai képességek fenntartását, és visszafordíthatatlan veszteséget eredményez a know-how és a technológiák terén; megjegyzi, hogy a tagállamok képességeinek hiányosságai nyilvánvalóvá váltak a líbiai és mali műveletek során, és hogy a gazdasági válság súlyosbította a meglévő strukturális problémákat; megismétli véleményét, hogy a probléma kevésbé költségvetési, mint politikai természetű;

40.  tudomásul veszi az alelnöknek/főképviselőnek a KBVP-ről szóló, 2013. októberi jelentésében megfogalmazott javaslatait, és különösen a védelmi képességek terén folytatandó együttműködést ösztönző – többek között pénzügyi jellegű – eszközök létrehozására irányuló javaslatokat; hangsúlyozza a tagállamok előtt álló lehetőséget, hogy a katonai hatékonyság megvalósítása érdekében éljenek a szorosabb együttműködés összes előnyével, optimálisan használják fel a szűkös erőforrásokat, illetve jobban és okosabban döntsenek ezen erőforrások elköltéséről, szinergiákat létrehozása, a felesleges párhuzamosságok, az ismétlődések és az elavult képességek összehangolt csökkentése által;

41.  üdvözli a képességfejlesztési terv folyamatban lévő felülvizsgálatát mint a képességek kiépítésére vonatkozó hosszú távú közös átalakítási koncepció alapját; úgy véli, hogy ezt az átalakítási koncepciót rendszeresen meg kell vitatni, végrehajtását pedig ésszerűsíteni kell és adott esetben felül kell vizsgálni;

42.  felhívja a figyelmet az Európai Védelmi Ügynökségnek (EVÜ) az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdésében és 45. cikkében előírt küldetésére, amely szerint az Ügynökséget fontos feladatokkal bízzák meg az állandó strukturált együttműködés megvalósítása, az európai fegyverzet- és képességpolitika meghatározása, a tagállamok katonai képességeinek fejlesztése és a védelmi szektor ipari és technológiai alapjának erősítése terén, de anélkül, hogy mindennek pénzügyi hatása lenne az uniós költségvetésre;

43.  úgy véli, hogy bár nem csodaszer, a katonai képességek összevonása és megosztása fontos választ ad az európai képességek hiányosságaira; üdvözli az EVÜ támogató szerepét és az eddig elért előrelépéseket; úgy véli, hogy az összevonást és megosztást nemcsak a közös beszerzés tekintetében kell mérlegelni, hanem az integrációt illetően is, és annak ki kell terjednie a képességek közös fenntartására és hasznosítására;

44.  az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) által a képességek összehangolásában betöltött szerep megerősítésére szólít fel az adófizetőkre túlzott terheket rovó párhuzamos munkavégzés és az egymást átfedő tagállami programok kiküszöbölése érdekében;

45.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy javítsák a védelmi tervezéssel kapcsolatos információmegosztást, és az összevonásról és megosztásról szóló magatartási kódexszel összhangban építsék be az összevonási és megosztási megoldásokat a nemzeti védelmi tervezési ciklusokba és döntéshozatali folyamatokba;

46.  hangsúlyozza, hogy a biztonság és védelem terén bármilyen közös erőfeszítés sikerének záloga a kölcsönös bizalom, az átláthatóság és a megbízhatóság; meggyőződése, hogy a védelmi képességek fejlesztését be kell ágyazni egy stratégiai megközelítésbe, amely meghatározza a képességek és azon célok megfelelő elegyét, amelyekre a képességeket használni kell;

47.  a fentiek fényében elvárja, hogy a következő védelmi csúcstalálkozó:

   a) adjon politikai és stratégiai iránymutatást, újra megerősítve a tagállamok elkötelezettségét a képességfejlesztés és a képességek erősítéséről szóló 2008. évi nyilatkozatban körvonalazott törekvések szintje mellett;
   b) teremtse meg a valóban kollektív tervezés alapjait, amely felöleli a stratégiai tervezést, a beszerzést és a technológiai fejlesztést, miközben figyelmet fordít a pénzügyi megállapodások és ösztönzők kérdéseire is;
   c) fokozza a meglévő projektek végrehajtását, különös tekintettel a stratégiai ösztönzőkkel kapcsolatos projektekre, és nyújtson politikai támogatást az EVÜ kiemelt projektjei, azaz a légi üzemanyag-utántöltés, a műholdas kommunikáció, a személyzet nélküli légijármű-rendszerek, a kibervédelem és az egységes európai égbolt számára;
   d) bízza meg az alelnököt/főképviselőt és az EVÜ-t, hogy a Bizottsággal közösen 2014 végéig terjesszen elő új gyakorlati javaslatokat a védelmi képességek fejlesztésére;
   e) hozzon létre egy nyomon követési folyamatot, amely rendszeresen értékeli az elért haladást;
   f) erősítse meg a NATO-val és a stratégiai partnerekkel a képességek fejlesztése terén folytatott szorosabb együttműködés értékét;
   g) mérlegelje egy 2025-re szóló katonai kiemelt céllal kapcsolatos fejlesztési munka elindítását, amelyet lehetőség szerint egy ipari kiemelt cél egészít ki;

Harmadik témacsoport: Európa védelmi iparának erősítése

48.  üdvözli a Bizottság „Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé” című közleményét, amely ismertet néhány új elképzelést és javaslatot; teljes mértékben támogatja a Bizottságnak a belső védelmi és biztonsági piac elmélyítésére és a védelmiipar-politika fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit, megfelelő támogatást nyújtva a kkv-k számára, amelyek kulcsszerepet játszanak az innovációban, a K+F-ben, a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben, összhangban az Európa 2020 stratégiával;

49.  hangsúlyozza, hogy a védelmi szektor ipari és technológiai alapjának fejlesztése az Unió célkitűzéseinek egyike, amelyet az EUSZ 42. cikkének (3) bekezdése és 45. cikke fogalmaz meg; hangsúlyozza, hogy egy szilárd európai védelmi technológiai és ipari bázis, amely – az EU stratégiai autonómiájának megőrzése mellett – képes a KBVP fenntartására és Európa katonai képességeinek fokozására, döntő fontosságú a hatékony európai védelem számára; felhívja a figyelmet a kutatás, az ipar és a képességfejlesztés közötti kapcsolatra, amelyek mind a gazdasági fejlődés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség, valamint az erősebb KBVP szükséges elemei;

50.  megismétli, hogy erős és kevésbé fragmentált európai védelmi iparra van szükség, amely képes a KBVP fenntartására és az EU stratégiai autonómiájának erősítésére; kiemeli a tanúsítás és szabványosítás fontosságát a fegyveres erők együttműködési képességének javítása szempontjából; felhívja az Európai Tanácsot, hogy bízza meg az EVÜ-t a védelmi ipari szabványok kidolgozási ütemtervének elkészítésével, és felhívja a tagállamokat, hogy ésszerűsítsék az európai tanúsítási eljárásokat a tanúsítványok kölcsönös elismerésével, és harmonizálják tanúsítási eljárásaikat;

51.  hangsúlyozza, hogy a változásra és szerkezetátalakításra való felkészülés és azok kezelése minden iparpolitika szerves részét képezi; ezért úgy véli, hogy a védelmi szektorban a további piaci integrációnak az aktív szociális párbeszéddel és az integráció által a regionális és helyi gazdaságokra gyakorolt negatív hatások mérséklésével kell együtt járnia, teljes mértékben kihasználva az EU pénzügyi eszközeit, például az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot;

52.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy lépjen fel ezeken a területeken a K+F kiadások eredményes finanszírozásán keresztül, az uniós szintet is beleértve; támogatja a polgári biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos kutatási tevékenységek közötti eredményes és költséghatékony együttműködés fejlesztését; hangsúlyozza azonban, hogy továbbra is szükség van a kettős felhasználású termékek hatékony exportrendszerére;

53.  hangsúlyozza, hogy új finanszírozási forrásokat kell biztosítani a védelem terén megvalósuló kutatások és innováció számára, például a „Horizont 2020” keretprogramon keresztül;

Záró megjegyzések

54.  teljes mértékben támogatja, hogy a decemberi védelmi csúcstalálkozón vitát tartsanak a három témacsoportról; kiemeli, hogy ezek egyformán fontosak és – mivel ugyanazokat a stratégiai célokat szolgálják – belső logikájukból fakadóan összekapcsolódnak;

55.  felhívja az Európai Tanácsot, valamint az uniós tagállamok politikai döntéshozóit valamennyi szinten, hogy legyenek ambiciózusabbak és bátrabbak, és indítsanak nyilvános vitát, amely a gazdasági megszorítások idején még nagyobb jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy többet kell befektetni és fokozni kell az együttműködést a biztonság és védelem területén, és ki kell fejteni az egyrészről a biztonság és védelem, másrészről pedig a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a jólét közötti okozati összefüggést;

56.  hangsúlyozza a belső és külső biztonság közötti szétválaszthatatlan kapcsolatot, továbbá hogy a békés, biztonságos és stabil környezet az európai politikai, gazdasági és szociális modell megőrzésének előfeltétele;

57.  hangsúlyozza azon kifejezett reményét, hogy ez az Európai Tanács nem elszigetelt esemény lesz, hanem egy olyan hosszan tartó folyamat kiindulópontja, amely során a biztonsági és védelmi ügyek rendszeres felülvizsgálat alá esnek az Európai Tanács szintjén; az Európai Tanács nyomon követési intézkedéseként támogatja egy ütemterv létrehozását, amely sajátos viszonyítási pontokat és idővonalakat, illetve jelentéstételi mechanizmusokat tartalmaz; támogatja középtávon a Védelmi Miniszterek Tanácsának létrehozását, hogy a biztonsági és védelmi ügyek megkapják az őket megillető súlyt;

58.  úgy határoz, hogy rendszeres találkozók révén szorosabb kapcsolatot tart fenn a tagállamok parlamentjeivel, illetve megerősíti e kapcsolatokat, a biztonsági és védelmi kérdésekről folytatott párbeszéd és eszmecsere előmozdítása érdekében;

59.  úgy véli, hogy a KBVP az európai integrációs folyamat egyik alappillére;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Afrikai Unió Közgyűlése elnökének és az ASEAN főtitkárának.

(1) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.
(2) HL L 216., 2009.8.20., 76. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0380.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0381.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0455.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0456.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0458.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0457.
(9) HL C 168 E, 2013.6.14., 9. o.
(10) HL C 377 E, 2012.12.7., 51. o.
(11) HL C 99 E, 2012.4.3., 7. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0278.
(13) http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf

Utolsó frissítés: 2016. január 28.Jogi nyilatkozat