Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2006(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0464/2013

Előterjesztett szövegek :

A7-0464/2013

Viták :

PV 14/01/2014 - 16
CRE 14/01/2014 - 16

Szavazatok :

PV 15/01/2014 - 10.16
CRE 15/01/2014 - 10.16

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0032

Elfogadott szövegek
PDF 460kWORD 247k
2014. január 15., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Európa újraiparosítása a versenyképesség és a fenntarthatóság előmozdítása érdekében
P7_TA(2014)0032A7-0464/2013

Az Európai Parlament 2014. január 15-i állásfoglalása Európa újraiparosításáról a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében (2013/2006(INI))

Az Európai Parlament,

—  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVII. címének az EU iparpolitikájával, és többek között az uniós ipar versenyképességével foglalkozó 173. cikkére (az Európai Közösséget létrehozó szerződés volt 157. cikke),

—  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

—  tekintettel az energiahatékonyságról szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,(1) ,

—  tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról – „Jólét bolygónk felélése nélkül” – szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra vonatkozó 2012. november 29-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0710),

—  tekintettel a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló, 2011. november 30-i bizottsági javaslatra (COM(2011)0834),

—  tekintettel „Az uniós építőipar és az abban működő vállalkozások fenntartható versenyképességi stratégiája” című, 2012. július 31-i bizottsági közleményre (COM(2012)0433),

—  tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című, 2008. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

—  tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményre (COM(2008)0699),

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—  tekintettel az „Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című, 2010. október 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0546),

—  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

—  tekintettel az „Iparpolitika: A versenyképesség erősítése” című, 2011. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2011)0642),

—  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885),

—  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

—  tekintettel az „Intézkedések a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében” című, 2012. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2012)0299),

—  tekintettel „A kulcsfontosságú alaptechnológiák európai stratégiája – híd a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez” című, 2012. június 26-i bizottsági közleményre (COM(2012)0341),

—  tekintettel a „Zöld könyv – Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2013. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2013)0150),

—  tekintettel a „Zöld könyv – Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete” című, 2013. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0169),

—  tekintettel a „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – Az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” című, 2008. november 4-i bizottsági közleményhez (COM(2008)0699) csatolt munkadokumentumra (SEC(2008)2741),

—  tekintettel a prémiumtermékeket előállító európai ipari ágazatok versenyképességéről szóló 2012. szeptember 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2012)0286),

—  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0297),

—  tekintettel az „Európai versenyképességről szóló 2012. évi jelentés – A globalizáció előnyeinek kiaknázása” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (SWD(2012)0299),

—  tekintettel a „Munkaügyi kapcsolatok Európában – 2012” című, 2013. április 11-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0126),

—  tekintettel „A Bizottság nyomon követő dokumentuma a kkv-kkal az uniós szabályozásról folytatott „TOP 10” konzultációról" című, 2013. június 18-i bizottsági közleményre (COM(2013)0446),

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Az uniós építőipar és az abban működő vállalkozások fenntartható versenyképességi stratégiája” című, 2013. április 17-i véleményére(2) ,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A munkavállalók bevonása és részvétele mint a jó vállalatirányítás és a kiegyensúlyozott válságkezelés alapeleme” című, 2013. március 20-i véleményére(3) ,

—  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról (SET-terv) szóló, 2010. március 11-i állásfoglalására(4) ,

—  tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(5) ,

—  tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(6) ,

—  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(7) ,

—  tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(8) ,

—  tekintettel az erőforrás-hatékony Európáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(9) ,

—  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag: a növekedés érdekében teendő következő lépések” című, 2012. június 14-i állásfoglalására(10) ,

—  tekintettel „A kis- és középvállalkozásokról (kkv-król): versenyképesség és üzleti lehetőségek” című, 2012. október 23-i állásfoglalására(11) ,

—  tekintettel a palagáz- és palaolaj-kitermelés környezetre gyakorolt hatásáról szóló, 2012. november 21-i állásfoglalására(12) ,

—  tekintettel a palagáz és palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól szóló, 2012. november 21-i állásfoglalására(13) ,

—  tekintettel „A 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(14) ,

—  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(15) ,

—  tekintettel a megújuló energia tekintetében az európai energiapiacon fennálló jelenlegi kihívásokról és esélyekről szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására(16) ,

—  tekintettel az Európai Unió ipari területeinek regionális stratégiáiról szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására(17) ,

—  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(18) ,

—  tekintettel a szövetkezetek válságkezelésre irányuló hozzájárulásáról szóló 2013. július 2-i állásfoglalására(19) ,

—  tekintettel a bizottsági közlemény nyomán megtartott, „Az európai ipar fellendítése, tekintettel a jelenlegi nehézségekre” című, 2013. február 4-i vitájára (2013/2538(RSP)),

—  tekintettel a 2012. december 10–11-i Versenyképességi Tanács 3208. ülésének az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című következtetéseire,

—  tekintettel a Bizottság megbízásából készített, „Az Európai Unió iparszerkezete 2011-ben – Tendenciák és teljesítmény” című, 2011. évi jelentésre,

—  tekintettel az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos kezdeményezések felmérésének folyományaként a Régiók Bizottságának megbízásából 2013 áprilisában készített, az „Iparpolitika a globalizáció korában” című jelentésre,

—  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2013. június 18-i véleményére(20) ,

—  tekintettel a Régiók Bizottságának az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2013. április 11-i véleményére(21) ,

—  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0464/2013),

A.  mivel Európa ipara eddig példa nélküli válságon megy keresztül, és mivel számos, a versenyképességét veszélyeztető hátránnyal küzd;

B.  mivel az Európai Bizottság adatai ambiciózusak, de feltételhez kötöttek, ugyanis számos – idáig pontatlanul meghatározott – tényezőtől függenek;

C.  mivel az európai ipar kulcsfontosságú szerepet játszik és a válság megoldásának fontos részét képezi;

D.  mivel Európa ipari versenytársai éveken át szilárd ipari stratégiákat fejlesztettek ki;

E.  mivel az Uniónak stratégiára van szüksége a gazdasági és pénzügyi válság kezeléséhez és egy új gazdasági dinamika beindításához;

F.  mivel az Európai Bizottságot dicséret illeti azért, hogy egy ipari fordulat megszervezésére irányuló közleményével elindított egy iparpolitikát;

G.  mivel Európa – mint ipari helyszín – közös jövője egy modernizációs offenzívában rejlik, amely megerősíti az innovációs központokat, valamint felszámolja az ipari és strukturális szempontból gyenge régiók fejlődésbeli hiányosságait;

H.  mivel a hitelekhez való csekély mértékű hozzáférés korlátozza a befektetéseket, akadályozza az innovációt, valamint az új hatékony technológiák alkalmazását; mivel az európai iparpolitikának ezért egy szilárd pénzügyi struktúrára van szüksége, amely előmozdítja a befektetéseket;

I.  mivel Dél-Európában a finanszírozási feltételek szigorúbbak, amely személyre szabott pénzügyi megoldásokat tesz szükségessé;

J.  mivel a tagállamoknak figyelembe kell venniük azon ipari szerkezetváltást elősegítő módszereket, amelyeket már sikeresen hajtottak végre Európában és a világ többi országában;

K.  mivel a Bizottság rámutatott, hogy az uniós országok ipara a globális bérkülönbségek várható csökkenésének köszönhetően ismét vonzó lehet;

L.  mivel az európai iparpolitika számára a szociális piacgazdaság keretében létrehozott és hatékonyan működő uniós belső piac teremti meg a jobb általános feltételeket;

M.  mivel az a legfontosabb, hogy Európa továbbra is rendelkezzen termelési eszközökkel és a szakértelemmel, hogy az ipar visszanyerhesse globális versenyképességét;

N.  mivel az ipar energiaköltsége, valamint az Európa és más ipari országok (különösen az Egyesült Államok) közötti növekvő energiaár-különbségek egyre nagyobb szerephez fognak jutni, ha a jelenlegi tendenciákat nem kezelik megfelelően;

O.  mivel a globális változások tükrében – és ha az európai ipar a jövőben fenn kívánja tartani versenyképességét – alapvető fontosságú, hogy az energia- és az erőforrás-hatékonyság szolgáljon az európai ipari megújulás alapjául;

P.  mivel az Uniónak olyan iparpolitikai szemléletmódra van szüksége, amely a legnagyobb társadalmi kihívások kezelése érdekében egyesíti a versenyképességet, a fenntarthatóságot és a tisztességes munkát;

Q.  mivel az éghajlat- és környezetvédelmi politika és a RISE célkitűzései közötti egyensúly megteremtéséhez össze kell hangolni az uniós energia-, éghajlatvédelmi, környezetvédelmi, ipar- és kereskedelempolitikát;

R.  mivel a munkaerő termelékenysége az elmúlt évtizedekben az erőforrás-termelékenységnél sokkal gyorsabban fejlődött, miközben a becslések szerint a munkaerőköltség a terméknek kevesebb, mint 20%-át teszi ki, az erőforrások költsége pedig a 40%-át;

S.  mivel az EU óriási innovációs kapacitást rejt magában, hiszen hat uniós tagállam a világ 50 leginnovatívabb országa között benne van az első 10-ben;

T.  mivel az iparpolitika erős, valamennyi társadalmi rétegre kiható szociális dimenzióval rendelkezik;

U.  mivel az európai iparpolitika erős munkaerőt feltételez, miközben általánosságban az alacsonyan képzett munkaerőnek csupán 7%-a részesült képzésben;

„Az ipar újjászületése a fenntartható Európa érdekében” (RISE) stratégia: alapelvek, célok és irányítás

1.  örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság az iparpolitikára összpontosít, mivel ez az összpontosítás alapvető a gazdasági fejlődéshez és a versenyképességhez, amely hosszú távú jólétet biztosít és megoldja a munkanélküliség problémáját, tekintve, hogy az ipar teremt meg minden negyedik munkahelyet, foglalkoztatást biztosítva mintegy 34 millió ember számára; hangsúlyozza, hogy az iparpolitikának orvosolnia kell az uniós gazdaság viszonylagos gyengeségeit, amelyek a K+F beruházások hiányából, az energiaárak alakulásából, a bürokráciából vagy a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézségeiből állnak; megjegyzi, hogy a K+F területén a kiadások 80%-áért az ipar felelős, illetve hogy az európai kivitel közel 75%-át ipari termékek adják; hangsúlyozza, hogy a gazdaságban megteremtett értékek nagy részéért az ipar felelős, és minden ipari munkahely révén két további munkahely jön létre a beszállítói és szolgáltatási területen;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió jövőbeni ipari ereje és jelentősége „Az ipar újjászületése a fenntartható Európa érdekében” (RISE) stratégiában rejlik, amely technológiai, üzleti, pénzügyi, környezetvédelmi és társadalmi innovációra törekszik egy – az Európát újraiparosító hatékonysági stratégiát is magában foglaló – harmadik ipari forradalom céljából, valamint megerősíti az európai ipar egészét és választ ad a felmerülő társadalmi kihívásokra; azt állítja, hogy a RISE többek között új és innovatív termékek és szolgáltatások számára új piacok, üzleti modellek és kreatív vállalkozók és vállalatok megjelenését idézheti elő, új munkahelyeket és tisztességes munkát teremthet, ipari megújulást fog eredményezni, ami gazdasági dinamizmussal, bizalommal és versenyképességgel jár együtt; úgy véli, hogy az egyik fő prioritás az erős termelési ágazatok és a know-how megőrzése, továbbá egy ilyen versenyképességi stratégia alappillére a nyitott piac, illetve az energia és a nyersanyagok elérhetősége, valamint az innováció, az energia- és az erőforrás-hatékonyság; megjegyzi, hogy a megbízható, jövőorientált szállítási, energiatermelési és -elosztási, valamint távközlési infrastruktúra szintén nagy jelentőséggel bír;

3.  úgy véli, hogy a RISE-stratégiát a vállalkozás, a tisztességes verseny alapelveivel, a külső költségek internalizálása, szilárd pénzügyi politikák és a környezettudatos gazdasági kormányzás hosszú távú céljaival összhangban be kell építeni az ökológiai és szociális piacgazdaságba; kijelenti, hogy az Európai Unió iparpolitikájának összhangban kell lennie egy olyan koncepcióval, amelyet az innováció, a fenntarthatóság és a versenyképesség vezérel, és amely megerősíti a termelési ágazatokat és a know-how-t, valamint a körkörös gazdaságot; megjegyzi, hogy az ipar és a vállalatok mint a fenntarthatóság előmozdítói jelentős szerepet töltenek be ezen a téren, illetve fontos, hogy az ellátási láncok átláthatóak legyenek;

4.  hangsúlyozza, hogy a RISE-stratégia az egyes ágazatok sürgős kihívásaira (például a gyártási többletkapacitás, szerkezetátalakítás, tisztességtelen verseny) való válaszadás érdekében a termelési eszközök és a szakértelem megőrzésére irányuló rövid távú tervet tesz szükségessé, emellett ütemtervet és egy hosszú távú keretet igényel, amely világos és szilárd célkitűzéseken és célokon, tudományos megalapozottságú mutatókon, valamint az életciklus- és a körkörös gazdaságra vonatkozó szemléleten alapul, olyan ösztönzőket tesz lehetővé és biztosít, amelyek a kreativitás, a készségek, az innováció, az új technológiák felé irányítják a befektetéseket és Európa ipari hátterének modernizációját egy értéklánctudatos politika segítségével mozdítják elő, amely mindenfajta méretű vállalkozást felölel, kellő figyelmet szentel az alapvető iparágaknak és az európai termelési lánc fenntartását eredményezi; úgy véli, hogy ennek a modernizációnak a kulcsiparágakra és új iparágakra egyaránt építenie kell, illetve a fenntartható fejlődés elveivel összhangban megvalósuló növekedésre kell irányulnia;

5.  hangsúlyozza, hogy az iparpolitika az iparra hatást gyakorló minden szakpolitikai területet magában foglal; elismeri, hogy az iparpolitikának foglalkoznia kell az Európa 2020 stratégiában meghatározott jelentős társadalmi és környezeti kihívásokkal és célokkal, köztük a jövőbeni energetikai, erőforrás-, foglalkoztatási, ipari és éghajlati célkitűzésekkel, és hogy a beruházások ösztönzéséhez, valamint elsősorban a fiatalok számára megfelelő munkahelyek teremtéséhez szükséges előfeltételek megteremtése érdekében az iparpolitikát ténylegesen be kell építeni az európai szemeszter folyamatába és a nemzeti reformprogramokba; kéri a Bizottságot, hogy a befektetők, a munkavállalók és a polgárok európai fellépésbe vetett bizalmának helyreállítása érdekében tegye hatékonyabbá az iparpolitika melletti elkötelezettségével kapcsolatos kommunikációját;

6.  megjegyzi, hogy az európai iparnak a közös európai bruttó hazai termékből (GDP-ből) való részesedése 15 év alatt 20%-ról 15%-ra csökkent;

7.  úgy véli, hogy a RISE-stratégiának nagyra törő és reális ipari célokat kell előmozdítania; megjegyzi, hogy a minimum 20%-os kiemelt foglalkoztatási célkitűzés évente legalább 400 000 új ipari munkahely létrehozását tenné szükségessé; határozottan támogatja a 20%-os célkitűzést, és javasolja, hogy tekintsék azt az Unió „20/20/20” célkitűzéseivel összehangolt iránycélnak;

8.  úgy véli, hogy e célkitűzéseknek tükrözniük kell az új ipari realitásokat, köztük a gyártás és a szolgáltatások (gyártási szolgáltatások) integrációját, valamint az adatközpontú gazdaságra és a hozzáadott értéket létrehozó termelésre való átállást; felhívja ezért a Bizottságot, hogy mérje fel és igazolja a célkitűzésekkel kapcsolatos munkáját, továbbá ismételten tekintse át az ipari ágazatok osztályozását;

9.  hangsúlyozza, hogy az ipari ágazatok tevékenysége – nem utolsósorban a termelésükre épülő szolgáltatási ágazat révén – lehetővé teszik a válság túlélését;

10.  kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az újraiparosítás folyamatának nyomon követését és értékelését lehetővé tevő mutatók kialakítására irányuló kötelezettségvállalását; hangsúlyozza, hogy nemcsak mennyiségi, hanem minőségi mutatók is szükségesek annak biztosítása érdekében, hogy e folyamat fenntartható és környezetbarát legyen;

11.  arra számít, hogy – amennyiben megfelelően végrehajtják – a RISE-stratégia felélesztheti a gyártóipart és visszatelepítheti a gyártóipart az Unióba, figyelmet fordítva az ellátási lánc irányítására, valamint a speciális regionális és helyi gyártási kultúrákra és keresletre, ezzel egyidejűleg előmozdítja a fenntartható gazdaság és társadalom szempontjából fontos feltörekvő ágazatokat;

12.  hangsúlyozza, hogy a RISE csak akkor lesz sikeres, ha azt az állami és a magánberuházások ösztönzéséhez, illetve az Unió globális versenyképességének fokozásához szükséges megfelelő, világos és kiszámítható, a politikák ütközését kiküszöbölő makrogazdasági keret támasztja alá; sajnálja, hogy az EU-ban jelenleg uralkodó makrogazdasági politika nem teszi lehetővé a beruházásokhoz és az innovációhoz szükséges tőkéhez való megfelelő hozzáférést – különösen a kkv-k számára –, és ezzel az iparpolitika ellen hat; ezzel összefüggésben az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégia kialakítását kéri és helyteleníti, hogy a Tanács csökkentéseket vezet be a többéves pénzügyi keret (TPK) 1A. fejezetét, különösen a Horizont 2020-at, a COSME-t és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt illetően; felhívja a tagállamokat, hogy jelentősen erősítsék meg e programok pénzügyi erejét;

13.  hangsúlyozza, hogy az európai költségvetésben a saját források kialakítását kedvezően fel lehetne használni Európa újraiparosítására;

14.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az EU iparpolitikáját, mivel az EU-n és a tagállamokon belül az iparpolitika területén jelenleg sok különböző gyakorlat és tendencia érvényesül;

15.  helyesli a Bizottság által az iparpolitika tekintetében alkalmazott transzverzális megközelítést, és hangsúlyozza egy egységes és összehangolt holisztikus iparpolitikai megközelítés fontosságát olyan területeken, ahol minden egyéb szakpolitika (például verseny, nemzetközi kereskedelem, energia, környezetvédelem, innováció, strukturális alapok, egységes piac stb.) figyelembe veszi a RISE-stratégia céljait; emlékeztet ezzel összefüggésben az Európai Szén- és Acélközösségre (ESZAK), amely bizonyítja, hogy az iparpolitika területén sikeresen megvalósítható az integrált és innovatív fellépés, amely növekedést teremt, foglalkoztatást biztosít, valamint előmozdítja az integrációt és a szociális partnerségen alapul; úgy véli, hogy a RISE-stratégiának vertikális helyett inkább horizontális iparpolitikai koncepcióra kell épülnie; úgy véli, hogy – kellő figyelmet fordítva az alapvető iparágakra – az ágazatspecifikus intézkedéseknek támogatniuk kell a nagy növekedési potenciállal rendelkező értékláncokat és a tevékenységi klasztereket, illetve kapcsolódniuk kell a csúcstechnológiára irányuló és magas hozzáadott értékű stratégiákat, az innovációt, a készségeket, a vállalkozói kedvet, a foglalkoztatást és a kreativitást előmozdító ágazati szakosodáshoz; e tekintetben tudomásul veszi a gépjárműipar (CARS 2020) és az acélágazat (acélipari cselekvési terv) ágazati stratégiáit, és felhívja a Bizottságot, hogy e stratégiák végrehajtása érdekében fogadjon el megfelelő intézkedéseket; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak kellő figyelmet a jelentős szakértelemmel, valamint a kutatás-fejlesztés és a hozzáadott érték teremtése terén jelentős beruházásokkal rendelkező iparágakra;

16.  javasolja, hogy a Bizottság – annak meghatározására, hogy a különböző iparágak mennyire honosodtak meg a különböző tagállamokban, valamint az európai ipari érdekekre irányuló közös védelmi stratégia hatékonyabb kidolgozására – végezzen iparáganként mélyreható tanulmányt arra vonatkozóan, hogy a globális termelési láncokban az európai ipari termelés mekkora hozzáadott értéket képvisel;

17.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak a magánvállalatok és a közintézmények intelligens kombinációjára van szüksége az értékteremtési láncok kialakulásának előmozdításához az EU-ban;

18.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politika azon fő uniós politikák egyike lesz, melyek az intelligens szakosodás révén megvalósuló ipari innováció ösztönzését célozzák a fenntartható energiával, az éghajlatváltozással, valamint az anyagi és emberi erőforrások hatékony felhasználásával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében; úgy véli ezért, hogy a majdani kohéziós politika és az európai strukturális és beruházási alapok támogatása nélkülözhetetlen az EU és régiói valóban korszerű iparpolitika révén történő újraiparosításához, mely politikának inkluzívnak, fenntarthatónak, energetikailag hatékonynak és nagymértékben versenyképesnek kell lennie; felszólít a kohéziós politika és a Horizont 2020 programok közötti hatékonyabb koordináció és szinergiák biztosítására regionális innovációs inkubátorok létrehozása és az innováció regionális szinten való kiteljesítése érdekében;

19.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az iparpolitikának hatékony, integrált irányítási struktúrával kell rendelkeznie, beleértve a tevékenységek nyomon követését is; emlékeztet az Európai Parlamentnek az iparról szóló Lange-jelentésben szereplő ajánlására, amely szerint a Bizottságnak létre kell hoznia egy állandó iparpolitikai munkacsoportot az illetékes főigazgatóságokon belül, amely figyelembe veszi az érdekeltektől beérkező információkat, továbbá összehangolja és ellenőrzi a végrehajtást; hangsúlyozza, hogy a Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell az iparpolitikával kapcsolatos fejleményekről, és üdvözli a Bizottság éves eredményjelentésé, és kéri a Bizottságot, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a RISE előrehaladásáról, illetve arról, hogy a Bizottság törekvései milyen mértékben felelnek meg a rendelkezésére álló eszközöknek; javasolja, hogy a kiemelt cselekvési irányvonalakkal foglalkozó munkacsoportok is tegyenek közzé éves jelentést; kéri a Bizottságot, hogy rövid távú megoldások előterjesztése céljából tanulmányozza és nevezze meg az európai ipart és egyes ágazatokat érintő, kapacitástöbblettel és szerkezetátalakítással összefüggő kihívásokat és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az európai feldolgozóipar külföldre költöztetésének eseteit; hangsúlyozza, hogy a RISE-stratégiának szüksége van a különböző ipari ágazatok (köztük a kkv-k), a szakszervezetek, a tudományos világ és a civil társadalom érdekeltjei, köztük a fogyasztóvédelmi felügyeletek és a nem kormányzati szervezetek szövetségére és partnerségére; felhívja a Bizottságot, hogy a RISE-stratégia előmozdítása érdekében maradéktalanul alkalmazza a Szerződés 173. cikkének (2) bekezdését és hatékonyabban mozgósítsa saját forrásait; hangsúlyozza, hogy az európai ipar, munkahelyek és szakértelem jelentőségének hangsúlyozása érdekében hatékonyabbá kell tenni az Uniónak az iparpolitikájával kapcsolatosan a polgárok – és különösen a fiatalok – felé irányuló kommunikációját;

20.  úgy véli, hogy a RISE-stratégiát úgy kell kialakítani, hogy Európa vonzó és versenyképes beruházási környezetet biztosítson a beruházások serkentéséhez az EU-ban és régióiban, különösen pedig Dél-Európában, a növekedés különösen intelligens specializáció és klaszterek – többek között transznacionális és regionális klaszterek –, illetve üzleti hálózatok létrehozása révén történő felpezsdítése érdekében;

21.  elismerően nyilatkozik Tajani alelnök azzal kapcsolatos munkájáról, hogy az iparpolitikát szorosabban összehangolja a Versenyképességi Tanáccsal; elismeri, hogy a RISE-stratégiára vonatkozó iparpolitikának közös alapot kell jelentenie az EU számára, hangsúlyozza azonban, hogy figyelembe kell vennie a különböző nemzeti és regionális körülményeket, továbbá a szóban forgó iparpolitikát össze kell hangolni a tagállamok iparpolitikáival; támogatja az erősebb Versenyképességi Tanácsra vonatkozó elképzelést, amely a Bizottsággal együttműködve hozzájárul a szakpolitikák európai, regionális és tagállami szintű vertikális összehangolásához; többek között megjegyzi, hogy az intelligens szabályozás és az adminisztratív terhek csökkentése az ipari növekedés nélkülözhetetlen előfeltételei;

22.  úgy gondolja, hogy a különböző területi szintű egységeknek teljes mértékben és összehangoltan fellépve részt kell venniük az újraiparosítási folyamatban a területükön az iparra vonatkozó prioritások, potenciál és erősségek meghatározásában, illetve a kkv-k fejlesztésének ösztönzésében; emlékeztet, hogy a kkv-k értéket jelentenek, tekintve, hogy méretük és reagáló képességük folytán képesek alkalmazkodni a változásokhoz, ugyanakkor őket sújtotta leginkább a válság; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét programokat a kkv-k támogatására és nyomon követésére, illetve segítsék elő, hogy a kkv-k vezető szerepbe kerüljenek az adott iparágban; üdvözli a Régiók Bizottsága által végzett munkát, valamint a Bizottság munkáját az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében az uniós finanszírozás ésszerűsítésére vonatkozó intelligens szakosodási stratégiákkal kapcsolatban;

23.  a szerződések esetleges módosítása esetében kéri, hogy a tagállamok a közös agrárpolitika törekvéseihez és eszközeihez fogható közös iparpolitikát alakítsanak ki, azaz a világ más nagy kereskedelmi övezeteire jellemző közös stratégia, a jelentős pénzügyi és piacszabályozási eszközök – például a monetáris eszköz vagy az állami támogatásokra irányadó és a mi iparágainkhoz igazított, ugyanakkor a nemzetközi jog keretein belül maradó szabályok – valódi, transznacionális összehangolását;

24.  örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság nem csupán a fogyasztókkal, hanem a termelőkkel – nevezetesen az ipari termelőkkel – is foglalkozik;

25.  sajnálja, hogy a bizottsági javaslat nem tartalmaz a bér- és szociális dömping elleni, valamint a munkavállalói részvételre és a szerkezetátalakításra vonatkozó javaslatokat;

Innovációs, hatékonysági és fenntartható technológiai offenzíva

26.  hangsúlyozza, hogy egy innovációs, hatékonysági és új technológiai stratégia – köztük a fenntarthatóságra irányuló technológia – új üzleti modellekkel, kreativitással és fejlett gyártással együtt helyreállíthatja és modernizálhatja az EU ipari bázisát, növelve alapvető regionális és globális versenyképességét; úgy véli, hogy az innovációt átfogó módon elő kell mozdítani, figyelembe véve valamennyi érdekeltet, a gyártási szinttől és a nem technikai jellegű innovációtól egészen a kutató laboratóriumokban folyó csúcstechnológiai kutatás-fejlesztésig; e tekintetben megjegyzi a munkavállalók innovációs folyamatba való proaktív bevonásának fontosságát, ami ösztönzőleg hat a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi téren vezető szerepet játszó innovatív vállalatokra; hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a megfelelő keretfeltételeket, és létfontosságúnak tartja a vállalkozások működését és versenyképességét támogató feltételek biztosítását; úgy véli, hogy bővíteni kell az európai tudásalapot, csökkenteni kell a széttagoltságot a kiválóság előmozdításával a tudomány és az oktatás terén, meg kell teremteni feltételeket ahhoz, hogy a jó ötletek forgalomba hozható termékekké alakuljanak, fokozni kell az innovatív vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférését, létrehozva így az innovációt ösztönző környezetet, továbbá az innovációból fakadó előnyök Európa-szerte való elterjesztésével, felszámolva a társadalmi és földrajzi egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy ennek keretében különösen figyelembe kell venni a Bizottság innovációra vonatkozó éves jelentését (2013. évi innovációs eredménytábla), amelyből kiderül, hogy hogyan hat az innováció a tartós versenyképesség megerősítésére, és amely lehetővé teszi a tagállamok kutatás és innováció terén nyújtott teljesítményének összehasonlító értékelést, valamint jelzi kutatási és innovációs rendszereik viszonylagos erősségeit és gyenge pontjait;

27.  úgy véli, hogy az Unió kutatási és innovációs alapjainak katalizátorként kell működniük, és azokat különféle európai, nemzeti és regionális eszközökkel és alapokkal összhangban kell felhasználni; emlékeztet a 3%-os K+F célra, amely kétharmadának a magánszektorból kell származnia; támogatja, hogy a Horizont 2020 keretében köz- és magánszféra közötti partnerségek jöjjenek létre, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a magánbefektetések megfelelő ösztönzését;

28.  üdvözli, hogy a Horizont 2020 keretprogram alapján a pénzeszközök 4%-át egy célzott kkv-eszköz segítségével használják fel;

29.  örvendetesnek tartja, hogy a körkörös gazdaság koncepciójával összefüggésben a Bizottság hangsúlyt helyez az ökotervezésre, a „bölcsőtől a bölcsőig” szemléletet követő újrahasznosíthatóságra, az építési termékekre és eljárásokra vonatkozó új fenntarthatósági kritériumokra, valamint az erőforrás-hatékonyságra; kéri, hogy az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos jogalkotási javaslatok és vizsgálatok vegyék figyelembe ez utóbbiak fenntarthatóságát a hatékonyság, a költséghatékonyság és a hosszú távú hatás kritériumait szem előtt tartva; felhívja a Bizottságot, hogy integrált termékpolitikával továbbra is mozdítsa elő az „életcikluson alapuló” gondolkodást, amely a termék teljes életciklusát tekintetbe veszi („bölcsőtől bölcsőig” tartó megközelítés);

30.  üdvözli a Bizottság cselekvési irányvonalait, valamint a köz- és magánszféra közötti lehetséges partnerségeket; aggasztja azonban, hogy a nagy adat-, illetve információs és kommunikációs technológiai (ikt) fejlesztéseket nem veszik kellőképpen figyelembe; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelően integrálja e fejleményeket; úgy véli, hogy a széles sávú szolgáltatások kulcsfontosságúak az Unió iparának fejlesztéséhez, és hozzájárulhatnak az uniós gazdaság és foglalkoztatottság növekedéséhez, ezért a széles sávú eszközökbe való beruházások előmozdításának, amelyek célja a nagy teljesítményű széles sávú hálózatok elérése és a fényvezető szálak hozzáférési hálózatokban történő alkalmazása, továbbra is az uniós prioritások közé kell tartoznia; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a klaszterek szerveződését a cselevési irányvonalak mentén, előmozdítva közöttük a szinergiákat és átgyűrűző hatásokat;

31.  hangsúlyozza, hogy az ikt kulcsfontosságú szerepet tölt be a fenntartható gazdaságra való átállásban olyan területeken, mint a dematerializáció, az ökoellenőrzés, valamint a szállítás és a logisztika hatékonysága, az e-szolgáltatások és az egészségügyi ellátás; üdvözli az elektronikai ágazatra vonatkozó új európai ipari stratégiát, amelynek célja az Unió chipgyártásának megkétszerezése, azaz a globális termelés 20%-ának biztosítása; szorgalmazza az ikt hagyományos ipari ágazatokban való elterjedésének további előmozdítását, valamint olyan új digitális termékek és szolgáltatások kifejlesztését, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődés célkitűzéseihez;

32.  üdvözli a korszerű gyártással kapcsolatos cselekvési irányvonalat; úgy véli, hogy e szempontból hasznosak lehetnek a köz- és magánszféra közötti partnerségek, mint például a SPIRE; úgy gondolja, hogy prioritásnak kell tekinteni egy tudományos és innovációs közösség 2016-ig történő elindítását a hozzáadott értékkel bíró feldolgozóipar terén; arra kéri a Bizottságot, hogy építse be az EPEC (az EBB Európai PPP Szakértői Központja) tapasztalatait a jövőbeni köz- és magánszféra közötti partnerségbe; bátorítja a Bizottságot, hogy teremtsen szinergiákat a fejlett gyártás területén a tagállamok, az ipar és a kutatóintézetek között; arra kéri a Bizottságot, fontolja meg, milyen mértékben szolgálhat mintául e tekintetben az USA „Gyártási Innováció Nemzeti Hálózata” (US National Network for Manufacturing Innovation);

33.  üdvözli az intelligens energiahálózatokra vonatkozó cselekvési irányvonalat, úgy véli, hogy e szempontból hasznos lehet a hatályának kibővítése és további javaslatokkal való kiegészítése; ajánlja, hogy munkája a megfelelő energiainfrastruktúra, energiatárolás és tartalékkapacitás Bizottság által említett szempontjaira is terjedjen ki, mint pl. a nagy hatásfokú, rendszerösszekötőkkel ellátott villamosenergia-hálózat, amely segíti a villamos energia belső piacának megvalósítását, és megújuló energiaforrásokat – köztük tengeri szélerőműveket és csúcstechnológiát képviselő digitális infrastruktúrát – is kezelni tud;

34.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan klaszter- és klaszterhálózati politikára, amely egymással összekapcsolt vállalkozások, beszállítók, szolgáltatók, egyetemek és kutatóközpontok formájában valósul meg, és egyben a klaszterek organikusan, „alulról felfelé”, az üzleti és/vagy kutatási igényekre reagáló felépülését is előmozdítja; hangsúlyozza a transznacionális klaszterek létrehozásának fontosságát, különösen a strukturálisan gyengébb régióknak az európai ipari értékláncba való integrálása érdekében, ami az alulreprezentált országok/régiók részvételét ösztönző és a tagállami kutató közösségek közötti know-how-átadást biztosító uniós szintű verseny alapján valósul meg; úgy véli, hogy ezt a kulcsfontosságú szempontot be kell építeni a regionális iparpolitikákba; megjegyzi, hogy a Bizottságnak kellő figyelmet kell szentelnie a meglévő klaszterek támogatásának is; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kkv-kat érintő jövőbeni zöld cselekvési terv segítségével hozzon létre erőforrás-hatékonysági klasztereket;

35.  üdvözli a kulcsfontosságú alaptechnológiákra vonatkozó stratégiát, amelyek esetében az Unió – figyelemmel erős kutatási alapjára – határozott versenyelőnnyel rendelkezik, amelyet potenciálisan tovább növelhet, úgy véli azonban, hogy több erőfeszítés szükséges az eredmények kiaknázása terén ahhoz, hogy e versenyelőnnyel élni tudjon; támogatja a szakpolitikák és az eszközök, többek között a Horizont 2020, az EBB, az uniós strukturális alapok, valamint más állami és magánforrások közötti koordináció és szinergiák fejlesztésére irányuló tervezett intézkedéseket; üdvözli a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatos, klaszterekhez fűződő intézkedések és a fokozott régióközi együttműködés erősítésére irányuló kezdeményezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy küszöbölje ki az egyes konzorciumok vagy vállalatok esetében a zárt munkahelyek alapítását; megjegyzi, hogy a kutatási infrastruktúra finanszírozásának több szereplő javát és hasznát kell szolgálnia;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy az „intelligens városok” projektek mintájára, a régiók, városok és területek közötti, közös szolgáltatás nyújtására, valamint a hatékony energia-előállításra és -felhasználásra irányuló együttműködés révén fokozza a kommunikációs hálózatok hatékonyságát azáltal, hogy ösztönözi az energiahatékonyság növelésére irányuló fellépéseket, amelyek – például – elősegítik a gyártási csúcstechnológiát képviselő, alacsony energiafelhasználású épületek építését;

37.  megjegyzi a bizottsági kutatási és innovációs programoknak a jellemzően a „technológiai hajtóerőre” való irányultságát; úgy véli, hogy általánosságban erősíteni kell a „piaci húzóerőt” kifejtő intézkedéseket és tevékenységeket, amelyek ténylegesen megteremthetik a piaci megoldásokat;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy innovációs partnerségek (pl. az „intelligens városok”, „aktív időskor” elnevezésű partnerség vagy a nyersanyag-politikai partnerség) létrehozásával, valamint a társadalmi igényeknek megfelelő új termékek és szolgáltatások piaci elindításának előmozdítását célzó „vezető piacok” kialakításával kapcsolja össze a kínálati oldali szakpolitikai eszközöket a keresleti oldalú eszközökkel;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan stratégiát, amely biztosítja, hogy Európa vonzza a külföldi tehetségeket, ugyanakkor kapcsolatot tart a külföldön tartózkodó vezető európai tehetségekkel; hangsúlyozza az Unióból kivándorolt közösségekkel való kapcsolat fontosságát, arra ösztönözve őket, hogy tudásukat és kapcsolataikat az Unión belüli üzleti lehetőségekhez használják fel;

40.  úgy véli, hogy a helyi termékeken alapuló fenntartható idegenforgalmi formák ösztönzése képes a mezőgazdasági és a kisipari tevékenységek fellendítésére, valamint a mikrovállalkozások helyi elterjedésének elősegítésére, továbbá olyan jelentős gazdasági motor, amely elősegíti a gazdasági fellendülést, ugyanakkor biztosítja a megfelelő környezetgazdálkodást, a kultúrák és a települések védelmét, valamint az erózió és földcsuszamlások megelőzését;

41.  úgy véli, hogy az élettudományok innovációs potenciáljuk, az európai ipari termelésben játszott szerepük, a munkahelyteremtéshez közvetlenül vagy közvetve való hozzájárulásuk, valamint az Unión kívüli kereskedelemben betöltött szerepük révén stratégiai fontosságú ágazatot jelentenek az Európai Unió számára;

42.  úgy véli, hogy az EU-nak saját iparpolitikája kialakítása érdekében politikai döntéseket kell hoznia, és erőfeszítéseit a társadalmi kihívásokat kezelő és az európai szakértelmet igénybe vevő stratégiai ágazatokra kell összpontosítania; ösztönzi tehát az Európai Bizottságot, hogy az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című közleménnyel összhangban alakítson ki stratégiai menetrendet az élettudományokkal kapcsolatos európai iparágak számára;

A belső piac megvalósítása és külső piacok megnyitása a RISE-stratégia számára

43.  hangsúlyozza, hogy az egységes európai piac az európai ipar hazai piacaként központi szerepet tölt be, továbbá a kereslet által vezérelt innovációt támogató belső piaci stratégiát kell kialakítani új technológiák bevezetésének előmozdítása céljából, ami elősegíti új piacok, üzleti modellek és iparágak létrehozását; kiemeli, hogy ez különösen helyénvaló, amikor a kutatási és fejlesztési eredmények piacon való elterjesztésére kerül sor; hangsúlyozza, hogy a belső piaci szabályok és előírások kiszámíthatósága, valamint azok hatékony tagállami végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy a vállalatok stabil kilátásokkal rendelkezzenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az áruk, az energia, a távközlés, a közlekedés, a zöld termékek (a bizottsági közleményben meghatározottak szerint) és kockázati tőke vonatkozásában sürgősen valósítsák meg az egységes piacot, valamint biztosítsák a kutatók, a tudományos eredmények és a technológia szabad áramlását; rámutat, hogy a belső piac kiteljesedésének elmaradása a potenciális növekedési tényezők kerékkötőjévé válik, és felkéri a Bizottságot, hogy egy hatásvizsgálatban mérje fel a válság belső piaci hatásait, és foglalkozzon azon költségkülönbségekkel, amelyek az uniós vállalatok – harmadik országbeli versenytársaikkal szembeni – hátrányos helyzetéhez vezethetnek; felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a belső piac széttagoltsága a tagállamok közötti torzított versenyhez vezethet az EU-n belül; felkéri az EU-t, hogy a munkajog és az adózási ösztönzők terén erősítse meg az együttműködést; szorgalmazza, hogy a Bizottság az egységes piac és az európai eredetű termékek erősítése érdekében mozdítsa elő a „Made in Europe” védjegy használatát;

44.  üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az innovatív termékek és szolgáltatások iránti kereslet fellendítésére horizontális cselekvési tervet dolgoz ki; felhívja a Bizottságot, hogy a termékekre vonatkozó hatékonysági referenciaértékek elérése érdekében – a költséghatékonyság és az innovációs potenciál figyelembevétele mellett – továbbra is vizsgálja meg a termékek életciklusát és a nyersanyagok újrahasznosíthatóságát;

45.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzésnek az innováció motorjaként kell szolgálnia; emlékeztet, hogy a közbeszerzés az Unió kereskedelmi partnerei iparpolitikájának szerves részét képezi; úgy gondolja, hogy az állami támogatásra vonatkozó iránymutatásoknak – az EU kereskedelmi partnereinél bevált gyakorlatok és jó példák átvételével – hozzá kell járulniuk az uniós ipar versenyképességéhez, elő kell mozdítaniuk az európai együttműködést, valamint nyitottnak kell lenniük az innováció fokozására irányuló szakpolitikai intézkedésekre; úgy véli, hogy a szabványosításnak és az importárukra is vonatkozó ökocímkézésnek, valamint a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának fontos szerepe van az új technológiák bevezetésének előmozdításában; felhívja a Bizottságot, hogy kiemelten kezelje az új feltörekvő termékek, szolgáltatások és technológiák szabványosítását és interoperabilitását támogató tevékenységeket mint az európai belső verseny és a nemzetközi kereskedelmi lehetőségek egyik alapelemét;

46.  elismeri, hogy a piacfelügyelet az egységes piacon a termékbiztonság és a minőség biztosításának egyik alappillére; üdvözli a Bizottság által javasolt termékbiztonsági és piacfelügyeleti csomagot, valamint hangsúlyozza, hogy a származási hely feltüntetése nem csupán a fogyasztók számára, hanem az átláthatóbb – Unión belüli és kívüli – kereskedelempolitika szempontjából is fontos; felhívja a Bizottságot, hogy a piacfelügyelettel kapcsolatos munkája során használja ki az internet hatalmát és hatékonyságát, lehetővé téve az emberek számára a részvételt azáltal, hogy minősített visszajelzést adnak a termékekről; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az Európai Unióban a fogyasztóvédelem megfelelő működésének fontosságát;

47.  hangsúlyozza, hogy az egységes digitális piac megvalósítása az uniós iparstratégia fontos elemét alkotja; megismétli, hogy a belső piac digitalizálása és a belső piacon az elektronikus kereskedelem kialakítása igen fontos a kkv-k számára; úgy véli, hogy a digitális piac, valamint az új információs technológiák piaca olyan ipari fejlesztési lehetőséget rejt magában, amely még nincs teljes körűen kiaknázva, és amelynek területén Európa jelentős szakértelemmel rendelkezik; hangsúlyozza, hogy az uniós ikt terén alkalmazott szabványosítási politikát feltétlenül ki kell igazítani a piaci és politikai fejleményeknek megfelelően, ami az interoperabilitást kívánó – pl. az e-vállalkozást, e-kereskedelmet, az e-teherszállítást és az intelligens közlekedési rendszereket (ITS) stb. érintő – európai szakpolitikai célok eléréséhez vezet;

48.  hangsúlyozza, hogy az egységes digitális piac megvalósításának az uniós iparstratégia fontos elemét kell alkotnia; kiemeli, hogy a tisztességes verseny biztosítása és a fogyasztók védelme érdekében egyenértékű szabályozási keretet kell alkalmazni az online és az offline piacokra;

49.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri a prémiumterméket előállító kulturális és kreatív iparágak gazdasági meghatározását, amely horizontálisan lefedi az áruk és szolgáltatások piacának prémiumterméket előállító szegmenseit, és amely olyan konkrét jellemzőkkel rendelkezik, mint a kultúra és az alkotás hozzáadott értéke, a termék meghatározó jellege, a szellemi tulajdon, az előállítás minősége, a design és az innováció, a fogyasztókat célzó marketing és kommunikáció; felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy ezen európai iparágak prémiumtermékeket előállító ágazatai, amelyek az európai munkahelyteremtés forrásai, és amelyek megfelelnek a kreativitás, a kiválóság, a szakértelem és a szakmai pályafutás végéig tartó tanulás négy szempontjának, sajátos jelleggel rendelkeznek;

50.  üdvözli az Európai Bizottság azon elképzelését, hogy fokozza az európai GDP 3%-át, továbbá közvetlenül és közvetve több mint 1,5 millió munkahelyet jelentő, prémiumterméket előállító ágazat versenyképességét, és kéri, hogy az Európai Bizottság hozzon intézkedéseket az ezen ágazatot sújtó szakemberhiány kockázatának leküzdésére, biztosítva ezáltal a sajátos európai termelés és szaktudás fennmaradását;

51.  megjegyzi, hogy az európai acélipar 50%-os teljesítménnyel működik, valamint hogy az európai acéltermelés 2008 óta 25%-kal csökkent;

52.  megjegyzi, hogy az európai gépjárműágazat, amely 2007-ben 16 millió gépkocsit gyártott, 2013-ban kevesebb, mint 12 millió gépkocsi előállítására lesz képes;

53.  a jelenlegi pénzügyi, gazdasági és szociális válságban a fenntartható növekedést célzó általános stratégia elengedhetetlen részének tekinti az állami és a magánberuházást; ezzel összefüggésben támogatja az állami támogatások rendszerének átfogó reformját, amely a szociális és gazdasági szempontokat fokozottabban figyelembe vevő megközelítésre, valamint az EUMSZ 101. és 102. cikkében foglalt versenyszabályok rugalmasabbá tételére épül; megismétli, hogy fontos nagyobb hangsúlyt fektetni a közkiadások minőségére és hatékonyságára.

54.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és a piacok versenyképességének javítása érdekében az iparpolitikának teljes körűen ki kell használnia a versenypolitika eszközeit;

55.  javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg, mennyire felel meg az európai versenytörvények az, ha egy globális hatású csoport miután telepének bezárása mellett döntött, visszautasítja, hogy egy másik, a termelés visszaállítására törekvő csoportnak vagy közszektorbeli intézménynek ideiglenes működtetésre átengedje azt;

56.  megjegyzi, hogy a Bizottság vizsgálatot végez az ipari termékek belső piacának reformjával kapcsolatban; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy ezek a szabályozások a piaccal összeegyeztethetők legyenek;

57.  tudomásul veszi a Bizottság intelligens szabályozási ösztönzőjét, amely a jogszabályok hatékonyságának csökkentése nélkül a bürokratikus terhek mérséklésére szolgál, kiterjed a hatásvizsgálatra, a versenyképességre gyakorolt hatás vizsgálatára, az alkalmassági vizsgálatokra és a kkv-tesztre – különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k tekintetében –, továbbá elismeri, hogy a beruházások ösztönzése érdekében szükség van a szabályozás megszilárdítására; úgy véli, hogy a bürokrácia és az egymásnak ellentmondó politikák gyakran akadályozzák az ipari vállalkozások versenyképességének fokozását, és úgy véli, hogy e terhek csökkentése érdekében végzett munkának kiemelt pontként kell szerepelnie a politikai napirenden, és várakozással tekint a Bizottság ezzel kapcsolatos, konkrét célokat tartalmazó javaslataira; támogatja a szabályozási egységességet, a transzverzális szabályozói megközelítést és a prioritási sorrend felállítását, valamint a versenyképességre gyakorolt hatás fokozott vizsgálatát, amelynek a hatásvizsgálati iránymutatások alapján e vizsgálat szerves és kötelező részét kellene képeznie; felkéri a tagállamokat, hogy a kkv-tesztet és a versenyképességre gyakorolt hatás vizsgálatát nemzeti szinten is alkalmazzák; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy értékelje a jogszabályok acéliparban tapasztalható összesített hatásait, és felszólítja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább e módszert, illetve nevezzen meg olyan ágazatokat, ahol ez a megközelítés előnyökkel járna;

58.  ösztönzi a 98/34/EK értesítési eljárásban rejlő lehetőségek további kiaknázását, és javasolja, hogy a tagállamok nemzeti jogalkotási folyamataik kidolgozása során végzett hatásvizsgálataik keretében vezessék be a versenyképességre gyakorolt hatás vizsgálatát, a 2013. február 7-i, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal az egységes piac irányításáról szóló parlamenti állásfoglalásban említett „egységes piaci teszt” tágabb keretében;

59.  szorgalmazza a kisvállalkozói intézkedéscsomag gyors végrehajtását, amelynek célja az európai kkv-k támogatása; megjegyzi, hogy az Enterprise Europe Network hálózat fontos a kkv-knak a határokon átnyúló uniós kereskedelemben történő támogatása során; hangsúlyozza a kisvállalkozások támogatásának fontosságát, illetve középvállalkozásokká válásuk elősegítését és a kkv-k piaci szerepének növelését, globális versenyképességük elősegítése mellett; felhívja a figyelmet azokra a gazdasági előnyökre, amelyek a méretgazdaságosság és közös ipari projektek megosztása érdekében bizonyos ágazatokban – például a védelmi iparban – a vállalatok közötti kapcsolatok kialakításával járnak;

60.  úgy véli, hogy a kkv-knak a kereskedelmi partnerek tisztességtelen gyakorlataival szembeni hatékonyabb védelme érdekében elkerülhetetlen e vállalkozások dömpingellenes eljárásokhoz való hozzáférésének könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá tétele; felhívja az Európai Uniót, hogy ezt vegye figyelembe a kereskedelmi védelmi eszközök reformja során;

61.  sürgeti az EU-t, hogy a fogyasztók pontosabb tájékoztatása, az uniós és a harmadik országokból importált termékek eredet-megjelölésének kötelezővé tétele, valamint az európai élelmiszerek földrajzi árujelzőinek harmadik országokban való érvényre juttatása révén növelje ipari termelésének elismertségét;

62.  emlékeztet arra, hogy a technológiai fejlődés érzékeny és törékeny ágazat; úgy véli, hogy a szellemi tulajdonjogok a tudásalapú gazdaság és egy szilárd iparpolitika olyan kulcsfontosságú alkotóelemei, amelyek ösztönzik az innovációt és megerősítik az európai ipart; ezzel kapcsolatosan üdvözli az egységes uniós szabadalom megteremtését és felszólítja a tagállamokat annak haladéktalan végrehajtására; úgy véli, hogy a létrehozásához vezető folyamatot be kell építeni az ipar és a belső piac integrációjának megerősítésére irányuló helyes gyakorlatba; aggodalommal tölti el, hogy a szellemi tulajdonjogok jelenlegi rendszere nem tölti be gyakran az innovációt előmozdító küldetését; úgy véli, hogy a fokozott átláthatóság, az innovatív irányítási és engedélyezési gyakorlatok gyorsabb piaci megoldásokat idézhetnek elő; üdvözli a Bizottság által ezzel kapcsolatban kezdeményezett munkát; felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között a hamisítás és az ipari kémkedés elleni fellépés érdekében – tegyék hatékonyabbá a szellemi tulajdonjogok védelmét; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok nemzetközi szintű védelméhez új irányítási struktúrákra és fórumokra van szükség; felhívja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát az üzleti titkok európai szintű védelmére;

63.  hangsúlyozza, hogy az európai iparban a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából fontos a fizikai és a digitális környezetben a szellemi tulajdonjogok érvényesítése; üdvözli ezzel kapcsolatban az uniós védjegyrendszer folyamatban lévő reformját, amely fokozhatja a védjegyek online, offline és az egész belső piacon történő védelmét;

64.  támogatja a védjegyjog rendszerének folyamatban lévő reformját, amely hatékonyabbá teszi a védjegyek online és offline védelmét a belső piacon és a nemzetközi kereskedelem keretében;

65.  örvendetesnek tartja az összeragadt szabadalmak és a szabadalmi csapdák problémájának felismerését; támogatja a szabályozási rendszer módosítását a versenyt támogató keresztengedélyezések és közösen használt szabadalmak előmozdítása érdekében;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely lehetővé teszi, hogy az európai vállalatok a szabadalmi oltalom lejártát követően, a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának időszakában gyártsanak az Unióban generikus és biológiailag hasonló gyógyszereket annak érdekében, hogy a kiegészítő oltalmi tanúsítvány lejárta után azonnal készen álljanak a piacra lépésre, illetve olyan országokba exportálhassanak, ahol az adott gyógyszerre vonatkozóan nincs hatályban szabadalom vagy kiegészítő oltalmi tanúsítvány; úgy véli, hogy egy ilyen rendelkezés segítséget nyújthat a termelés kiszervezésének elkerülésében és az Unióban a munkahelyteremtésben, valamint az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében az európai vállalatok és harmadik országbeli versenytársaik között;

67.  hangsúlyozza, hogy a külkapcsolatok túlmutatnak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) égisze alatt aláírt megállapodásokon, továbbá hogy az iparpolitika külső dimenziójának kialakításakor az EU-nak és a tagállamoknak közös álláspontra kellene jutniuk az egyenlő versenyfeltételek globális biztosítása érdekében;

68.  emlékeztet, hogy a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: Nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, 2013. február 7-i közös közleményében(22) elkötelezte magát a kiberbiztonsággal kapcsolatos ipari és technológiai erőforrások előmozdítása mellett;

69.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az európai vállalkozások világpiaci versenyképességét; megállapítja az uniós kereskedelmi stratégia fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy a gazdasági partnereink által támasztott fokozott verseny miatt alakítsa át kereskedelempolitikáját annak biztosítására, hogy az Unió kereskedelem- és versenypolitikája összhangban álljon az európai iparpolitika célkitűzéseivel és ne veszélyeztesse az európai vállalkozások innovációs és versenyképességi potenciálját; felszólítja a Bizottságot, valamint az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzanak ki stratégiát arra vonatkozóan, hogy az Unió képviseleteinél jöjjenek létre kkv-kkal foglalkozó ügyfélszolgálatok; megjegyzi, hogy a kkv-kkal foglalkozó ügyfélszolgálatoknak figyelembe kell venniük a kereskedelmi kamarák munkáját, és be kell építeniük az európai üzleti központoktól (European Business Centres) származó tapasztalatokat; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai vállalkozások külső piacokon való támogatása érdekében erősítsék meg az együttműködésüket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék elsőbbségben különösen a kkv-kat támogató eszközöket, illetve az egyablakos ügyintézésnek az Unió egész területén való bevezetése révén központosítsák a kkv-k tájékoztatását; kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokat vizsgáló hatástanulmányokba építse be a versenyképességre gyakorolt hatás vizsgálatát, valamint összesített hatásainak felmérését;

70.  megjegyzi, hogy az európai iparra nehezedő környezetvédelmi elvárások egyre gyakrabban arra késztetik az európai gyáriparosokat, hogy az Európai Unión kívül fektessenek be;

71.  hangsúlyozza a környezetvédelmi és szociális normák jelentőségét a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban és a többoldalú kereskedelmi kapcsolatokban a tisztességes és méltányos kereskedelem és a világszerte egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében; arra kéri a Bizottságot, hogy új kereskedelmi megállapodások aláírásakor, vagy a már meglévő kereskedelmi megállapodások felülvizsgálatakor egyenlő feltételeket biztosítson az uniós és az unión kívüli piaci szereplők számára; rámutat arra, hogy az EU-nak komolyan kellene foglalkoznia az európai ipari érdekeket sértő konkrét torzulásokkal és fokozatosan be kellene vezetnie a kereskedelmi viszonosság elvét, különösen a közbeszerzéshez való hozzáférés, valamint a reagáló képesség javítása vonatkozásában, ami elősegítheti a piacok megnyitását;

72.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az alacsony fizetések és a környezetvédelem mindig nagyon fontos szerepet fognak játszani a nemzetközi verseny szempontjából, valamint hogy sürgősen folytatni kell e normák szigorítását annak érdekében, hogy az EU valóban újraiparosodhasson; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodások keretében folytasson tárgyalásokat a munkavállalók jogait és a környezetvédelmet érintő kötelező kötelezettségvállalásokról;

73.  tudomásul veszi a Bizottságnak az iparpolitika kulcsfontosságú elemeit képező uniós kereskedelmi védelmi eszközök korszerűsítésére irányuló tervét; reméli, hogy a korszerűsítés növelni fogja e védelmi eszközök hatékonyságát; ezért kéri a Bizottságot, hogy ennek érdekében de jure vagy de facto ne gyengítse ezen eszközöket, hanem éppen ellenkezőleg, erősítse őket, hogy az európai vállalkozások számára – méretüktől függetlenül – biztosítson hatékonyabb és gyorsabb védelmet a jogellenes vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben;

74.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályokat vagy az Unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodásokat megsértő országokkal szemben minden olyan esetben igénybe kell venni a kereskedelemvédelmi eszközöket, amikor a körülmények ezt indokolttá teszik; a kkv-knak a kereskedelmi partnerek tisztességtelen gyakorlataival szembeni hatékonyabb védelme érdekében kéri e vállalkozások dömpingellenes eljárásokhoz való hozzáférésének könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá tételét;

75.  hangsúlyozza a kutatás és az innováció fontosságát az európai vállalkozások világpiacon való versenyképessége szempontjából, valamint azt, hogy az európai vállalatok számára fontos a harmadik piacok igényeinek hatékonyabb előrejelzése annak érdekében, hogy választ tudjanak adni a nemzetközi keresletre;

76.  elengedhetetlennek tartja, hogy az Unió – iparpolitikájának fellendítéséhez – rendelkezzen olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik az alábbiakat:

   aktívabb dömpingellenes politika folytatása, valamint – többek között – az egyes harmadik államok által alkalmazott túlzott exportfinanszírozásra való megfelelő reagálás,
   az uniós kereskedelmi érdekeket védő valódi árfolyam-politika folytatása,
   a szociális, környezetvédelmi, kulturális és emberjogi normák kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló „méltányos kereskedelem” elvének érvényre juttatása a nemzetközi kereskedelemben;

77.  felhívja a Bizottságot, hogy az ipar versenyképességének figyelembevétele, valamint utólagos értékelések és a megkötött és tárgyalás alatt álló megállapodások összesített hatásaira vonatkozó elemzések elkészítése révén jelentős mértékben javítsa a kereskedelmi megállapodások értékelését, különös tekintettel az elvégzett hatásvizsgálatokra; hangsúlyozza a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) jelentőségét az európai újraiparosítási, növekedési és foglalkoztatási célkitűzések elérése szempontjából, amely partnerség képes egyszerűsíteni és növelni az európai ipari termékek exportját, a nemzetközi gyártási szabványok javításával fokozhatja Európa iparának versenyképességét, valamint csökkentheti a termelő vállalatok számára a nyersanyagok és feldolgozott anyagok importjának költségeit; támogatja, hogy – más kereskedelmi megállapodásokhoz hasonlóan – a TTIP is tartalmazzon egy fejezetet, amely olyan energiaügyi kérdésekkel foglalkozik, melyek hatással lehetnek a belső piacra; sürgeti a Bizottságot, hogy a vámok megszüntetésével javítsa a piacra jutást a szolgáltatások és beruházások terén, erősítse a szabályozói együttműködést, biztosítson jobb közbeszerzési szabályokat és a szellemi tulajdon védelmét, valamint tevőlegesen törekedjen e célok elérésére a versenypolitikában, valamint az energia és a nyersanyagok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a TTIP szándéka szerint egyszerűsíteni kell az előírásokat, továbbá csökkenteni kell a szabályozási és az adminisztratív terheket a magas szintű szociális és környezetvédelmi normák, illetve a munkavállalók jogainak szigorú figyelembevétele és védelme mellett; hangsúlyozza, hogy a TTIP esetleges megkötése megteremti egy széles gazdasági tér kilátásait, ami viszont erősítené az Unió kapcsolatait és ösztönzőleg hatna az Unióba irányuló működőtőke-befektetésekre;

78.  sürgeti a Bizottságot, hogy egyrészt vizsgálja meg az Egyesült Államok példáját, amely lehetővé teszi a szakszervezetek számára, hogy kereskedelmi panaszt nyújtsanak be, mivel a kereskedelmi torzulások negatív hatással lehetnek az iparra és ennek következtében a munkavállalókra, másrészt javasoljon hasonlóintézkedéseket az Unió számára;

79.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeni kereskedelmi szerződéseknek, beruházási megállapodásoknak és szellemi tulajdonnal kapcsolatos megállapodásoknak erősíteniük kell Európában az ipari értékláncot, így már a megbízások kidolgozásakor megfelelő stratégiát kell alkalmazni;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai exportstratégiát az erőforrások és az energiahatékony technológiák, valamint a megfelelő szolgáltatások számára, amely a szabványosítással kapcsolatos, az európai szabványok világszerte történő előmozdítására irányuló diplomáciai tevékenységet is magában foglal;

81.  emlékeztet arra, hogy a műszaki szabványok és szabályozások alapvető szerepet játszanak abban, hogy biztosított legyen az Unió vezető szerepe az innovatív ágazatokban, köztük a környezetbarát technológiák terén; következésképpen felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az Uniónak az innovatív ágazatokat érintő szabványok és nemzetközi technikai szabályozások kidolgozására vonatkozó képességét; ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy a közös szabványok és műszaki szabályok kidolgozása érdekében fokozza a kiemelt jelentőségű harmadik országokkal – különösen a feltörekvő országokkal – folytatott együttműködést;

Az ipar újjászületésének finanszírozása

82.  elismeri a banki hitelezés korlátait és negatív hatásait, különösen a kkv-k vonatkozásában; sajnálatosnak tartja, hogy ezek a korlátok érintik az Unói által rendelkezésre bocsátott finanszírozási eszközöket is, és úgy véli, hogy a Bizottságnak fel kell kérnie az ezen eszközök kezeléséért felelős pénzügyi közvetítőket, hogy évente nyújtsanak be jelentést; üdvözli a Bizottság hosszú távú finanszírozásról szóló zöld könyvét; kiemeli, hogy a Bázel III., a bankunió és az Európai Stabilitási Mechanizmus révén meg kell erősíteni az uniós bankszektor szilárdságát és hitelességét; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Bázel III. szabályokat nemzetközi partnereinknek is végre kell hajtaniuk; rámutat arra, hogy az ipari beruházások hosszú folyamatok; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a jogalkotási és pénzügyi keretet annak érdekében, hogy az áttekinthetőbbé és kiszámíthatóbbá váljon, és ezáltal ösztönözze az ipari beruházásokat;

83.  úgy véli, hogy új alternatív és kreatív finanszírozási módokat kell megvizsgálni, különös tekintettel a magántőkéből és a részvénykibocsátásból történő vállalati finanszírozásra; megjegyzi, hogy ebben a tekintetben szintén fontos szerepet játszik a pénzügyi jártasság előmozdítása, és a pénzügyi ismereteket be kell építeni az iskolai tananyagba;

84.  hangsúlyozza az induló vállalkozásoknak és a kkv-knak szánt finanszírozási források jelentőségét annak érdekében, hogy a vállalkozások megfelelő eszközökkel rendelkezzenek innovatív ötleteik piacra viteléhez;

85.  üdvözli a Bizottságnak az EBB-vel közös pénzügyi eszközök létrehozására irányuló kezdeményezését, és tudomásul veszi az Európai Tanács ennek jóváhagyásával kapcsolatos, 2013. júniusi döntését; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság és az EBB ezen eszközök végrehajtásáról számszerűsített célokat, eszközöket és menetrendet tartalmazó átfogó jelentést kívánt benyújtani az Európai Tanácsnak a 2013. októberi ülést megelőzően;

86.  felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottsággal és az EBB-vel folytatott konzultáció keretében a minél nagyobb ösztönző hatás elérése érdekében haladéktalanul állapítsa meg az említett eszközök kidolgozásához szükséges paramétereket; ennek megfelelően hangsúlyozza, hogy ezen eszközöknek már 2013 vége előtt működőképessé kell válniuk;

87.  üdvözli az EBB tőkeemelését és a kilowattóránkénti 550 gramm szén-dioxidot (g/kWh) meghatározó kibocsátási előírásokhoz kötött, frissen közzétett hitelezési iránymutatásait; úgy véli, hogy az EBB képes lehet mérsékelni az uniós pénzügyi piacok széttagoltsága miatt fennálló problémákat; felkéri az EBB-t, hogy folytassa az ipar igényeinek megfelelő új hitelkonstrukciók kidolgozásával kapcsolatos tevékenységét; sürgeti az EBB-t, hogy hajtsa végre tervét, amelynek célja, hogy 2013–2015 között több mint 50%-kal növelje hitelezési tevékenységét az Unióban;

88.  megállapítja, hogy a szubszidiaritás miatt számos eltérő költségvetési politika, valamint hitelezési és támogatási rendszer létezik Európa-szerte;

89.  felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a kkv-k finanszírozása érdekében megfelelő prudenciális felügyelet mellett hogyan lendíthető fel az eszközfedezetű értékpapírok piaca és az alternatív finanszírozási megoldások; megjegyzi, hogy az üzletfejlesztési és az infrastruktúrát támogató bankok szerepet játszhatnak a banki kibocsátású strukturált fedezett kötvényekbe történő befektetésekben, az ilyen befektetéseket a kkv-kra vonatkozó fokozott hitelezési célkitűzésekkel kombinálva; üdvözli a magánszférán belüli hitelezési partnerségekkel kapcsolatos javaslatot, amelynek keretében egy biztosítótársaság és egy bank társul rövid és hosszú távú hitelek nyújtására;

90.  fontosnak tartja különösen a nagy növekedési potenciállal rendelkező kkv-kra vonatkozóan az új, innovatív finanszírozási modellek előmozdítását; rámutat arra, hogy Európában virágzanak a közösségi finanszírozási kezdeményezések és elektronikus hitelezési alkalmazások, és ezek számos pénzügyi és nem pénzügyi előnnyel járnak a kkv-k és a vállalkozások számára, mint például a vállalkozásindítási finanszírozás, termékhitelesítés, vásárlói visszajelzés nyújtása, valamint a stabil és elkötelezett részvényesi struktúra; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson ki közleményt a közösségi finanszírozásról; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatékony szabályozási keretet a projektenként legfeljebb 1 millió euró összegen alapuló közösségi finanszírozásra vonatkozóan, amely magában foglalja a befektetők védelmével kapcsolatos kérdéseket is; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra bizonyos, korlátozott pénzeszközök rendelkezésre bocsátását közösségi finanszírozási szolgáltatások céljára, ahogyan azt egyes tagállamok már megtették;

91.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa helyi kötvénypiacok létrehozását a kkv-k számára megfelelő hosszú távú finanszírozás biztosítása céljából, különösen a korlátozott hitelfelvételi lehetőségekkel rendelkező régiókban; úgy véli, hogy a helyi kötvénypiacok, mint pl. a stuttgarti tőzsde lehetséges modellül szolgálhat;

92.  felhívja a Bizottságot, hogy a széleskörű hitelválságból történő kilábalást célzó iránymutatások kidolgozásával támogassa a kkv-kat célzó nemzeti befektetési bankok létrehozását, és tegye lehetővé, hogy a meglévők kiterjeszthessék tevékenységi területüket más tagállamokra is és részt vehessenek határaikon kívüli projektek finanszírozásában;

93.  úgy véli, hogy a késedelmes fizetések a vállalatok – és különösen a kkv-k – instabilitásához és versenyképességének csökkenéséhez vezetnek; üdvözli azon tagállamokat, amelyek maradéktalanul végrehajtották a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet, és szorgalmazza annak teljes körű végrehajtását az egész Unióban; úgy véli, hogy a gazdasági szereplők – és különösen a kkv-k – alig ismerik a rendelkezésre álló európai támogatásokat és pénzügyi eszközöket; sürgeti, hogy a kkv-k európai finanszírozási lehetőségekről való tájékoztatásának központosítása érdekében az Unió egész területén vezessék be az egyablakos ügyintézést; hangsúlyozza, hogy a vállalkozói szellem kialakítása érdekében olyan vállalkozói egyesületi közvetítő és nonprofit hálózatokat kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik a kkv-k alapítását, támogatását, mentorálását és hitelezését;

94.  úgy véli, hogy a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny nem megfelelő az erős európai iparpolitika kialakításához;

95.  támogatja a társasági adózás uniós szinten való szorosabb összehangolását, egységes adóalapok bevezetése révén.

96.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt az Európai Unió területén folytatott ipari tevékenységek nem áralapú versenyképességi paramétereiről (szállítási határidő, szabadalom, termékek minősége, vevőszolgálat, a közlekedési, energia- és digitális hálózatok minősége stb.), és rendszeresen hasonlítsa össze ezeket a világ más régióinak mutatóival; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is folyamatosan elemezze az Unió makrogazdasági versenyképességét, nevezetesen a közlekedési, energia- és digitális hálózatok vonatkozásában, valamint vizsgálja meg az Unió folyamatos versenyképességének megőrzéséhez szükséges új vagy meglévő infrastruktúrák hosszú távú finanszírozását;

97.  hangsúlyozza a kockázati tőke és az üzleti angyalok (informális kockázatitőke-befektetők) hálózatainak fontosságát, különösen a nők számára; kéri a női vállalkozók online portáljának gyors megvalósítását; üdvözli az üzleti angyalok és inkubátorok hálózatainak létrehozásához nyújtott uniós támogatást; különösen üdvözli a Horizont 2020 és a COSME keretében megvalósult tőkefinanszírozási eszköz létrehozását, amelynek célja a kockázatitőke-ellátás mennyiségi és minőségi szempontból történő javításának támogatása; úgy véli, hogy az Európai Beruházási Alapnak döntő szerepet kell játszania a kockázatitőke-piacok kialakításában, különösen az új technológiák bevezetése tekintetében; úgy véli, hogy a tőke és az adósság adójogi szempontú megkülönböztetését meg kell szüntetni;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a vezető vállalkozások által a gazdaság egészében a termelési, értékteremtési és foglalkoztatási hálózatok tekintetében kifejtett multiplikátorhatásokat; úgy véli, hogy a vezető vállalkozásokat nem feltétlenül nagyságuk határozza meg, hanem egy sor ismérvnek tesznek eleget, mint amilyen például a nemzetközi irányultság, bizonyos minimális részesedés a belföldi és a globális piacon, intenzív kutatás és fejlesztés, valamint a vállalkozások nagy hálózatával való együttműködés; úgy véli, hogy egy ilyen tanulmány mindenekelőtt ráirányíthatná a figyelmet az iparvállalatok és a kkv-k közötti kölcsönös függésre, és ezáltal cáfolhatna néhány, a feldolgozóipari háttérrel kapcsolatos sztereotípiát;

A szakértelem és a munkaerő megnyerése az ipar újjászületése számára

99.  megjegyzi, hogy a válság kezdete óta mintegy 5500 európai ipari vállalkozásban hajtottak végre szerkezetátalakítást, és mindez mintegy 2,7 millió munkahely megszűnéséhez vezetett;

100.  hangsúlyozza, hogy a RISE-stratégia lehetőséget jelent a jó munkahelyeket és tisztességes fizetést biztosító tartós foglalkoztatásra; kiemeli, hogy elengedhetetlen az érdekeltekkel – különösen a szociális partnerekkel, a kamarákkal és az ifjúsági szervezetekkel – való partnerség a fiatalok munkaerő-piaci integrációjával összefüggésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék mind az ágazatokon, mind pedig a vállalkozásokon belüli szociális párbeszédet; úgy véli, hogy igen hasznos lenne, ha a szociális partnereket bármely jogalkotási eljárás során a lehető legkorábbi szakaszban bevonnák a folyamatba; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembevételével támogassa a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; sürgeti a szociális partnereket, hogy – ahol csak lehet – vegyenek részt az uniós szintű párbeszédben;

101.  megjegyzi, hogy a RISE-stratégia szükségessé teszi a képzéshez való nagyobb mértékű és jobb hozzáférést, az egész életen át tartó tanulást, a jövőbeni igényeknek megfelelő szakképzést és egyetemi oktatást, a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) területeinek erőteljes hangsúlyozását különösen a nők esetében, továbbá a vállalkozói készség támogatását; szorgalmazza ezeknek a területeknek az iskolai tananyagba történő beemelését; támogatja a viszonossági alapú képzés és a tanulószerződéses gyakorlati képzések, valamint megfelelő szociális védőháló kialakítását az újrakezdés politikájával együtt; úgy véli, hogy az uniós programoknak és eszközöknek, köztük a Horizont 2020-nak és az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek (EIT) fontos szerepet kell játszaniuk ezzel kapcsolatban;

102.  úgy véli, hogy a szakképzett munkaerő támogatása nagy előnyt jelent Európának és a K+F beruházások fejlesztésének egyik fő mozgatórugója; szorgalmazza, hogy a nemzetközi szinten élenjáró tudományos kutatóközpontok létrehozása érdekében fordítsanak kiemelt figyelmet az oktatás támogatására;

103.  úgy véli, hogy a munkahelyi innováció, a képességek fejlesztése, a kreatív és önálló munkavállalók, valamint a csapatmunka fontos értéket képviselnek a vállalatok társadalmi és gazdasági teljesítményében; hangsúlyozza, hogy szükség van a munkahelyi demokratizálódás kiterjesztésére, beleértve a munkavállalók képviselői és a szakszervezetek aktív részvételét; sürgeti a tagállamokat vagy érintett regionális testületeket, hogy alakítsanak ki keretet a folyamatos képzés számára, amely jelentheti a képzéshez való személyes jogot vagy egyéb programokat, amelyek biztosítják, hogy a munkaerő lépést tartson az ágazat egyre növekvő szükségleteivel és igazodjon az új piaci körülményekhez, illetve elbocsátás esetén áthelyezhető legyen valamely másik ágazatba; megjegyzi, hogy a munkáltatók és a munkavállalók megosztott felelősséggel rendelkeznek az élethosszig tartó tanulás tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy a munkahelyi tájékoztatás és konzultáció a Szerződésben rögzített alapvető jog;

104.  felhívja a Bizottságot, hogy a munkaerőpiac által megkívánt készségekkel kapcsolatos közép- és hosszú távú előrejelzések összeállítása érdekében szorosan működjön együtt a tagállamokkal és az ágazati érintett szociális partnerekkel, például az ipari kompetenciák európai tanácsainak létrehozása révén;

105.  felszólítja a tagállamokat, hogy az oktatás minden szintjén és az élethosszig tartó oktatáson keresztül kezeljék a hiányos e-ismeretek kérdését, mivel az ikt fejlődése hosszú távon jelentős hatást gyakorolhat a felemelkedő iparágakra olyan területeken, mint az energiahatékonyság, a környezetvédelmi tervek, a biztonsággal kapcsolatos célkitűzések és más kommunikációs lehetőségek (pl. a hatékony és intelligens közlekedési rendszerek, az emberek, az ember és a gépek, valamint a gépek közötti kommunikációs rendszerek);

106.  hangsúlyozza, hogy a műszaki tudományok és információs technológia erősítése fokozza foglalkoztatás rugalmasságát; felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával mérlegeljék nemzeti célkitűzések meghatározását a STEM tárgyakat tanuló hallgatók számának növelésére; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok régiók, egyetemek és ágazatok közötti cseréjére szolgáló nemzeti, regionális és európai STEM-platformok létrehozása hasznos lehet a STEM-célkitűzések meghatározásához; úgy véli továbbá, hogy az európai platformok – amennyiben létrejönnek – fontosak lehetnek a nemzeti platformok európai szintű összehangolása és együttműködése során; hangsúlyozza, hogy ezzel összefüggésben az alapvető ikt készségeket az iskolákban és a szakoktatási programok keretében is elő kell mozdítani;

107.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a felsőoktatástól a pályakezdésig tartó időszakra szóló alapok létrehozásának egyesült államokbeli modelljét az ipar és az egyetemek közötti partnerségek kialakítására annak érdekében, hogy a fiatalok a feltörekvő iparágakon belüli munkahelyek betöltéséhez részesüljenek képzésben; figyelembe veszi az „egyetemi szakképzési intézetek” ipari partnerekkel való létrehozását, amint arról az Egyesült Királyságban megbeszéléseket folytattak;

108.  hangsúlyozza a fiatalok körében az önkéntes mobilitás – az „Erasmus mindenkinek” program támogatásával és a határokon átnyúló tanulószerződéses gyakorlati képzések, szakmai gyakorlatok és gyakornoki programok meglévő akadályainak felszámolásával, valamint a nyugdíjjogosultságok és a munka- és szociális védelmi jogok Unió-szerte történő hordozhatóságának megszilárdításával megvalósuló – fokozásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy különösen az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” elnevezésű programot kellene jelentős mértékben kiterjeszteni;

109.  a gazdasági tevékenységek visszatelepítésének előmozdítása érdekében javasolja a rendelkezésre álló összes pénzügyi és jogi eszköz igénybevételét, szorgalmazza továbbá tájékoztató központok létrehozását, hogy felhívják a vállalkozók figyelmét a tevékenységük Európában tartásával vagy ide történő áthelyezésével járó előnyökre, minthogy az ellátási láncok lerövidítése a termékek helyi beszerzését eredményezi, a feldolgozóipar számára pedig a helyi foglalkoztatási lehetőségek fejlesztése mellett fokozott hatékonyságot jelent; szorgalmazza az EURES lehető leghatékonyabb kihasználását a fiatal európai munkakeresők készségeinek kiaknázása érdekében; felhívja a tagállamokat a szolgáltatási irányelv hatékonyabb végrehajtására és a szociális dömping megszüntetésére;

110.  hangsúlyozza, hogy az oktatás alapkövetelmény, amelyet az alapszintektől a felsőoktatásig mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni;

111.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az iskolából kimaradók arányát, és kiemeli, hogy a lemorzsolódók számára lehetőséget kell biztosítani a képzési beosztásra vonatkozóan, amint az osztrák „képzési garancia” esetében;

112.  üdvözli az ifjúsági garancia kezdeményezés végrehajtására irányuló döntést és a mögöttes törekvést, valamint azt, hogy a tagállamok hajlandóak forrásokat elkülöníteni az ifjúsági munkanélküliség problémájának megoldására; üdvözli a tanulószerződéses gyakorlati képzés szövetségének népszerűsítését; kiemeli, hogy a tanulószerződéses gyakorlati képzés egyes tagállamokban nem épül be kellő mértékben a foglalkoztatáspolitikába; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös szociális befektetési mutatókat, különösen az ifjúsági munkanélküliség tekintetébe; felhívja az ipart, hogy játsszon aktív szerepet az ifjúsági garancia kezdeményezés vonatkozó nemzeti szinteken történő végrehajtásával kapcsolatban, és biztosítson minőségi foglalkoztatást, illetve – amennyiben lehetséges – szakmai gyakorlatokat, és hozzanak létre tisztességes fizetéssel járó minőségi gyakornoki programokat; sürgeti a tagállamokat, hogy különböző intézkedésekkel tegyék vonzóbbá a tanulószerződéses gyakorlati képzéseket a vállalatok számára;

113.  kiemeli, hogy a szilárd szakképzési rendszerrel rendelkező tagállamokban viszonylag ellenálló volt a munkaerőpiac a válság idején; felkéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és más érintett érdekeltekkel, például a kamarákkal együtt vizsgálják meg és vezessék be az ilyen rendszereket; megállapítja, hogy az európai szakképzési keretrendszer (ECVET) és az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer (ECTS) egyre nagyobb fokú összehangoltság kihívást jelent; felhívja továbbá a figyelmet a különböző nemzeti szakképzési rendszerek közötti összehasonlíthatóság és fokozottabb átjárhatóság fontosságára a vonatkozó foglalkozáscsoportok közötti munkaerő-piaci mobilitás elősegítése érdekében;

114.  rámutat arra, hogy a szakközépiskolák és szakképzési rendszerek kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és támogatja a Bizottságnak a tagállamok közötti határokon átnyúló csereprogramok ösztönzésére irányuló kezdeményezéseit;

115.  úgy véli, hogy a szakoktatásról és -képzésről kialakult képet nemcsak e képzési formák tényleges értékének kiemelése, hanem az egyetemre vagy más felsőoktatási intézménybe történő átmenet lehetőségével való összekapcsolása révén is javítani kell; megjegyzi, hogy ehhez az is szükséges, hogy a tagállamok a minőséget biztosító nemzeti kereten belül magasabb besorolást biztosítsanak a magas színvonalú szakoktatási és -képzési képesítéseknek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új gyártási ismeretek minőségének javítása érdekében – a humánerőforrás-politikák egységesítésére irányuló európai intézkedések révén is – az alapképzéstől kezdődően javítsák a szakértelmet az oktatás terén;

116.  kéri a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve tervezzenek és valósítsanak meg pályaválasztási tanácsadó programokat a tudomány és a technológia területén tanuló fiatalok számára, ezzel ösztönözve a működőképes és fenntartható gazdaság létrejöttét, továbbá hajtsanak végre tájékoztató és tudatosságnövelő intézkedéseket az ökológiai és környezeti problémákkal kapcsolatban a hivatalos oktatás keretében, valamint a helyi és régiós hatóságok tevékenységének keretében;

117.  úgy véli, hogy a munkavállalók szabad mozgásának továbbfejlesztésében – olyan eszközök révén, mint a szakmai képesítések kölcsönös elismerése és az egész életen át tartó tanulás, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalók számára – nagy lehetőségek rejlenek a képzett munkaerő terén mutatkozó hiány ellensúlyozására és az inkluzív növekedés előidézésére;

118.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a fiatalok számára mikrohitelkereteket a vállalkozói készség támogatására;

119.  várakozása szerint a vállalkozói kedv európai vagy nemzeti szinten történő előmozdítása érdekében meghozott intézkedések és fellépések valamennyi vállalkozástípusra, szövetkezetre, kézműipari vállalkozásra, szabadfoglalkozásra és a szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozásokra egyaránt vonatkoznak;

120.  hangsúlyozza, hogy a RISE-stratégiát az „egyenlő munkáért egyenlő bérezés” elvének kell vezérelnie annak érdekében, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget a munkahelyeken, valamint az egyenlő feltételeket a szerződések különféle típusaival rendelkező munkavállalók számára;

121.  felhívja a figyelmet arra, hogy az európai felsőoktatásban évente diplomát szerzők több mint fele nő; hangsúlyozza, hogy a képzett nők képességei pozitív hatást gyakorolhatnak a vállalkozásokra, különös tekintettel az európai ipar növekedése, termelékenysége és versenyképessége szempontjából; ebben a tekintetben sürgeti a gazdasági, oktatási és szociális területeken érdekelt feleket és a Bizottságot, hogy segítse elő és növelje a nők szerepét az ipari ágazatokban Európában;

122.  hangsúlyozza, hogy fontos az iparban a nemek között tapasztalható hagyományos egyensúlyhiány kiküszöbölése; fontosnak tartja az egyensúlyhiány megszüntetését, hogy a férfiak és a nők egyaránt teljes körűen részt tudjanak venni a munkaerőpiacon, különös figyelembe véve az Unió előtt álló demográfiai kihívásokat;

123.  utal a női munkavállalók fontos szerepére a RISE stratégiában; hangsúlyozza, hogy a nemi szempontok hiánya az iparpolitikákban növeli a nemek közötti egyenlőtlenséget; fontosnak tartja a nemek között jelenleg fennálló egyensúlyhiány megszüntetését annak érdekében, hogy mind a nők, mind a férfiak az „egyenlő munkáért egyenlő bérezés” elv érvényesülése mellett teljes mértékben jelen lehessenek a munkaerőpiacon; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a női munkavállalók ne legyenek alulreprezentálva a környezetbarát átalakulással kapcsolatos képzésekben, projektekben és programokban, illetve ne legyenek kizárva ezekből, és felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van a nemi szempontok érvényesítésére; sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a munka és a családi élet összeegyeztetését, hogy a nőknek minden lehetőségük meglegyen a tartós és rendszeres munkavégzésre;

124.  megjegyzi, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás nemcsak új munkahelyeket teremt új gazdasági ágazatokban, hanem a kevésbé fenntartható tevékenységek területén munkahelyek megszűnéséhez is vezethet; ebben az összefüggésben az egyik munkakörről a másikra való zökkenőmentes átállás garantálása érdekében javasolja a változás kellő időben történő észlelésére szolgáló eszközöket létrehozását és megerősítését;

125.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki és mozdítsa elő a fenntartható vállalati politika eszköztárát (amely tartalmazza a vállalatok társadalmi felelősségvállalását, fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstételt, fellépéseket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású vagy alacsony hulladékképződéssel járó termelési modellek előmozdítására);

126.  kiemeli a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának jelentőségét, amely a természetes erőforrások hatékony felhasználását, a közösséggel, a munkavállalókkal és képviselőikkel kapcsolatos társadalmi szempontokat, valamint a vállalkozások felelősségteljes irányításának gazdasági szempontjait szem előtt tartó vállalati politika alapvető eszköze;

127.  felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és az érintett érdekelt felekkel való párbeszéd során mérlegeljenek stratégiákat annak érdekében, hogy a gazdasági visszaesés idején rugalmasabb legyen a munkaidő;

128.  javasolja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 152. cikkében meghatározott növekedésről és foglalkoztatásról szóló háromoldalú szociális csúcs napirendjére vegyenek fel egy napirendi pontot, amely a szociális minimumszabványok konvergenciájának a bekerülési árba történő figyelembevételével foglalkozik;

Erőforrás- és energiapolitika az ipar újjászületése érdekében

129.  kiemeli, hogy a RISE-stratégia középpontjában az erőforrások és az energia áll, tekintettel ara, hogy alapvető fontosságúak a nemzetközi versenyképesség szempontjából; hangsúlyozza, hogy a nyersanyagok rendelkezésre állása központi jelentőségű az európai ipar fejlődési lehetőségi szempontjából, valamint hogy egyes alapvető fontosságú nyersanyagok nélkül a stratégiai fontosságú európai iparágak többsége a jövőben nem fog tudni fejlődni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktív intézkedésekkel lépjenek fel az erőforrások területén és az energiaágazatban a túlzott költségek ellen; szorgalmazza mindkettő vonatkozásában a megfizethetőség–fenntarthatóság–hozzáférhetőség hármasát, amely hangsúlyozza mindhárom említett vonatkozás jelentőségét, miközben célja, hogy függetlenítse a növekedést az erőforrás-felhasználás növekedésétől; hangsúlyozza a versenyképes és átlátható energiapiac garantálásának fontosságát, amely elkerüli a tagállamok közötti egyensúlyhiányokat és biztosítja a biztonságos, fenntartható, megfizethető és megbízható energiához való könnyű hozzáférést; megjegyzi az európai energiapiac integrációjának és az energetikai infrastruktúra fejlesztésének előmozdítására irányuló stratégia szükségességét;

130.  üdvözli az európai nyersanyag-politikai kezdeményezést (RMI), a nyersanyagokkal foglalkozó innovációs partnerséget és ennek stratégiai végrehajtási tervét, valamint az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét; hangsúlyozza, hogy a döntő fontosságú erőforrások, köztük a víz tekintetében kezelni kell az erőforrásszűkét, és sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa tovább a nemzetközi partnerséget és kereskedelmet, az uniós nyersanyagellátást, valamint az erőforrás-hatékonyságot, újrafeldolgozást és az újrahasznosítást tartalmazó hármas pillérre épülő nyersanyag-stratégiával kapcsolatos munkát; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszterbe, valamint az országspecifikus ajánlásokba a nemzeti reformprogramokba foglalja bele a hulladékgazdálkodási politikával kapcsolatos célokat; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó ágazati referenciaértékeket, különösen közbeszerzési célokra; felhívja a Bizottságot, hogy általánosan érvényesítse a „3R” (reduce, re-use, recycle – csökkentés, újrahasznosítás, újrafeldolgozás) stratégiát és alaposan vizsgálja meg a fontos nyersanyagok korlátozását sürgető javaslatokat; hangsúlyozza a veszélyes anyagoknak és az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak elsődleges újrafeldolgozására vonatkozó globális tanúsítási program jelentőségét; rámutat arra, hogy bizonyos tagállamokban már működnek a vonatkozó, épületekből történő gyűjtési és újrafeldolgozási programok; megjegyzi, hogy az európai kitermelő iparágak azok közé tartoznak, amelyek a legmagasabb szintű normákat alkalmazzák a világon, és sürgeti a Bizottságot, hogy két éven belül értékelje az európai geológiai intézet létrehozására vonatkozó javaslatot; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket a nyersanyag-kitermelésre vonatkozó szabályok és engedélyezési eljárások Unión belüli harmonizálására; sürgeti a tagállamokat, az ipart, a földtani intézeteket és a Bizottságot, hogy működjenek együtt a nyersanyagok lelőhelyeinek feltérképezésében;

131.  kiemeli a nagyobb mértékben bioalapú gazdaságra való áttérésben rejlő lehetőségeket, mivel például az erdőkből származó nyersanyagok vezető szerepet tölthetnek be a megújuló energia előállításában és a fenntartható ipari termelésben;

132.  sürgeti az energiahatékonysági irányelv és a megfelelő pénzügyi ösztönzőkkel támogatott nemzeti cselekvési tervek gyors végrehajtását; szorgalmazza csoportmentesség megadását minden olyan energiahatékonysági rendszer esetében, amelyet a tagállami energiahatékonysági cselekvési tervek részeként bejelentettek az Európai Bizottságnak; úgy véli, hogy a tagállamoknak nagyra törő stratégiákat kell meghatározniuk különösen a meglévő épületállomány megállapított közös szabványok alapján történő felújítására; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök még inkább előmozdíthatnák a hatékonysági menetrendet; sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a megújuló energiára vonatkozó költséghatékony támogatási feltételekre; hangsúlyozza, hogy az európai ipar versenyképességéhez elengedhetetlen a megbízható, biztonságos és megfizethető energiaellátás; hangsúlyozza a világos, hosszú távú éghajlati célok fontosságát, amelyek elősegítik a vállalkozások beruházásait, különösen a zöld ágazatokban, és sürgeti a Bizottságot, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, az energiahatékonysággal és a megújuló energiákkal kapcsolatos beruházások előmozdítása érdekében nyújtson be javaslatot a 2030-ig terjedő európai energia- és éghajlat-politikával kapcsolatos közép- és hosszú távú fellépések stabil jogi keretére;

133.  megjegyzi, hogy az Unió egyedüliként alkalmazza a kibocsátási egységek rendszerét, és a tagállamokon kívül kevesebb, mint féltucatnyi ország tartja még magát a Kiotói Jegyzőkönyvhöz, amelyek az Unióval együtt a világszintű szén-dioxid-kibocsátás kevesebb mint 15%-át képviselik;

134.  felhívja a Bizottságot, hogy a megújuló energia területén az Unió technológiai vezető szerepének biztosítása érdekében terjesszen elő a megújuló energiára vonatkozó iparpolitikai stratégiát, amely a kutatástól a finanszírozásig terjedő teljes területet lefedi;

135.  véleménye szerint az európai ipar és az egyéni fogyasztók is előnyét élveznék az olyan korszerűsített energiainfrastruktúráknak, mint az intelligens energiahálózatok, amelyek segíthetik a belföldi energiapotenciál maximalizálását és a megújuló források energiaellátásba való teljes körű bevonását;

136.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy legyen stabil kerete a következő évtizedek energiaellátásának, hogy biztosítható legyen a beruházások biztonsága, és így a lehetőség legyen a fenntartható versenyképesség növelését szolgáló intézkedésekre;

137.  felhívja a figyelmet az energiaárak jelenlegi alakulására a világban, amely összefügg a hagyományostól eltérő olaj- és gázkészletekkel az Egyesült Államokban, valamint a közel-keleti fejleményekkel, és megjegyzi, hogy a magas energiaárak az európai iparágak versenyképességét befolyásoló fontos tényezők; hangsúlyozza az energia árát befolyásoló tényezőkre irányuló elemzések elkészítésének fontosságát; sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőbeli javaslatok kidolgozásakor mindezt vegye figyelembe, amint azt a hatásvizsgálataiban tette; hangsúlyozza, hogy a RISE-stratégia az ipar-, energia- és klímapolitikák összhangját teszi szükségessé; megállapítja, hogy az alacsonyabb energiaárak az Egyesült Államokban további ipari beruházásokat tettek lehetővé; utal a Parlament ilyen típusú beruházásokról szóló állásfoglalására; rámutat az energiaigényes iparágak rendkívül fontos szerepére, amelyek nélkülözhetetlen alapanyagokat állítanak elő; hangsúlyozza, hogy ezek az ágazatok ki vannak téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának, ezért külön óvintézkedések szükségesek ezek versenyképességének megőrzésére; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat a kibocsátásáthelyezés kockázatának megelőzésére;

138.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem erősítette meg az elővigyázatosság elve melletti elkötelezettségét az olyan technológiákat használó ágazatok tekintetében, amelyek esetében nem bizonyított a kockázatok hiánya;

139.  rámutat arra, hogy a dél-európai országok fizetik Európában a legmagasabb gázárakat, ami továbbra is versenyhátrányt jelent az ipar – különösen az energiaigényes ágazatok – számára, emellett növeli a kibocsátásáthelyezés kockázatát;

140.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a hosszú távú energiaszerződések feltételeit és tekintsék át a kőolaj-indexálást alapul vevő árképzési mechanizmuson alapuló gázszerződéseket és tegyenek lépéseket az elosztópontokhoz igazodó árazás felé, amely nagyobb belső piaci versenyt eredményez; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a szóban forgó szerződések újratárgyalására nyitva álló lehetőségek feltárásában, és segítse elő a rugalmasabb alternatívákra való áttérést, ezáltal elősegítve az össze tagállam jobb gázellátására irányuló célkitűzéseket;

Regionális RISE-stratégia különös tekintettel Európa déli térségeire

141.  támogatja a több régióra kiterjedő iparpolitikai megközelítést, amely újból beindítja a fenntartható növekedést a zsugorodó gazdaságokban, illetve az ipari bázisukat érintő jelentős kockázatoknak kitett gazdaságokban; megjegyzi, hogy a válság által leginkább sújtott és a globális versenynek leginkább kitett iparágak támogatására sürgős intézkedéseket kell bevezetni; támogatja a nagy hozzáadott értékkel rendelkező stratégiát a regionális gazdaságok, és különösen a déli gazdaságok globális értékláncokba történő integrációjával kapcsolatban; úgy véli, hogy ezzel kapcsolatban különösen fontosak az intelligens szakosodási stratégiák, és hogy az ipar meglévő erősségeit fokozott innováción és szakosodáson keresztül elő kell mozdítani; úgy gondolja, hogy az intelligens szakosodással kapcsolatos stratégiákkal párhuzamosan a finanszírozáshoz való hozzáférés tekintetében a déli térségre vonatkozó befektetési stratégiára is szükség van;

142.  hangsúlyozza, hogy a válság sújtotta tagállamokban fokozni kell a hitelezést, továbbá úgy véli, hogy be lehetne vezetni egy olyan, az EBB vagy nemzeti fejlesztési bankok által finanszírozott mikrohitelprogramot, amely lehetővé teszi a kkv-k számára a rendelések feldolgozását;

143.  megjegyzi, hogy számos régió sújt azok peremterületeken való elhelyezkedése, és hogy a megfelelő, jól összekapcsolt infrastruktúrák hiánya kedvezőtlenül érinti e területek belső piaci és Unión kívüli versenyképességét; megjegyzi, hogy bizonyos dél-európai területek számára ez különösen fontos, mindazonáltal a keleti és észak-európai területeket, ahol az Unió természeti erőforrásainak jelentős része található, szintén jobban össze kell kapcsolni az Unió többi részével; felhívja a Bizottságot, hogy elsősorban a vasút, az energia és az ikt terén támogassa különösen a déli gazdaságok teljes körű európai infrastrukturális integrációját, és hangsúlyozza, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt e célra kell irányítani; sürgeti az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség, a projektfinanszírozás és a projektkötvények fokozása érdekében garantáljanak megfelelő szintű finanszírozást és egyszerűsített bürokratikus eljárásokat; sajnálatosnak tartja, hogy az Ibériai-félsziget nincs teljes mértékben bekapcsolva az európai vasúti piacba, és hogy Dél- és Kelet-Európa egyes részeivel együtt nem tagozódott be az európai energiapiacba;

144.  rámutat arra, hogy a déli régiók jelentősen fejleszthetik a megújuló energiaforrások stratégiai ágazatát; szorgalmazza az e régióbeli piacok serkentését célzó intézkedéseket, köztük az olyan vállalkozások mikro-energiatermelésének ösztönzésére irányuló fellépéseket, amelyek maguk kívánják előállítani a saját elektromos áramukat, a megmaradt villamos energiát pedig a hálózaton kívánják értékesíteni;

145.  hangsúlyozza, hogy az energiaellátás sokfélébbé válása és a saját források, köztük a megújuló energia hasznosítása jelentős szerepet játszhat a déli gazdaságok megújulásában; megjegyzi, hogy a déli gazdaságok nagymértékben függnek az energiaimporttól, bizonyos esetekben egyetlen szállítótól;

146.  hangsúlyozza, hogy az ikt-infrastruktúra – különösen a rugalmas és mobil megoldások – fontos abból a szempontból, hogy a peremterületeken és a gyéren lakott régiókban is segítse az ipar fejlődését;

147.  hangsúlyozza a bevált gyakorlatok megosztásának és a piaci bevezetési mechanizmusoknak a fontosságát; üdvözli az együttműködés, az ipari szimbiózis fokozására és az erőforrás-hatékonysággal foglalkozó tanácsadó szolgálatok hálózatainak kialakítására irányuló javaslatokat; úgy véli, hogy az ipari szimbiózissal kapcsolatos törekvések hozzásegíthetnek a nagyobb érték és hatékonyság megteremtéséhez; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság ipari szimbiózissal kapcsolatos modellje más tagállamok számára is mintául szolgálhat;

148.  kiemeli, hogy bizonyos régiókban a tőkevállalkozások szövetkezetté történő átalakítása sikeres volt, ami ténylegesen hosszabb távú megközelítést biztosít, és aminek révén e társaságok megvetették a lábukat a helyi gazdaságban és érdekeltté váltak a helyi fenntartható fejlődésben; megjegyzi, hogy a szövetkezetek fontos gazdasági realitást képviselnek az Unióban, ahol 123 millió tag tulajdonában több mint 160 000 szövetkezeti vállalkozás áll – köztük 50 000 ipari és szolgáltató szövetkezet, amely 1,4 millió embernek ad munkát, és tagállamonként átlagosan mintegy 5%-kal járul hozzá a GDP-hez; ebben a tekintetben úgy véli, hogy a vonatkozó uniós szakpolitikákban figyelembe kell venni a szövetkezetek által alkalmazott üzleti modelleket és ezek jellemzőit;

149.  úgy véli, hogy a dél-európai országok gazdaságai képesek lehetnek kihasználni az új exportpiacok előnyeit, és stratégiai elhelyezkedésük előnyt jelent a dél-mediterrán térség piaci tekintetében, míg a kelet-európai országok számára hasonló előnyt jelenthetnek a Független Államok Közössége (FÁK) országainak új exportpiacai; sürgeti a vállalkozói szellem elsajátítását, és azt, hogy a Dél- és Kelet-Európából érkező bevándorlók hozzanak létre olyan vállalkozásokat, amelyek képesek betörni ezekre az exportpiacokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék az észak-mediterrán és a dél-mediterrán térség közötti üzleti kapcsolatokat; üdvözli Antonio Tajani alelnök „Missziók a növekedésért” elnevezésű látogatásait is; úgy véli, hogy a regionális ipari erősségekre és klaszterekre való fokozottabb összpontosítás a versenyképesség növelését jelentheti Európa strukturális fejlődése érdekében; kéri ennek a további európai intézményi és strukturális fejlesztés során történő kellő figyelembevételét;

150.  úgy véli, hogy a regionális ipari erősségekre és klaszterekre való fokozottabb összpontosítás a versenyképesség növelését jelentheti Európa strukturális fejlődése érdekében; kéri ennek a további európai intézményi és strukturális fejlesztés során történő kellő figyelembevételét;

o
o   o

151.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(2) HL C 198., 2013.7.10., 45. o.
(3) HL C 161., 2013.6.6., 35. o.
(4) HL C 349. E, 2010.12.22., 84. o.
(5) HL C 308. E, 2011.10.20., 6. o.
(6) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(7) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
(8) HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o.
(9) HL C 264 E., 2012.9.13., 59.o.
(10) HL C 332 e., 2013.11.15., 72. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0387.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0443.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0444.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0088.
(15) HL C 251 E., 2013.8.31., 75. o.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0201.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0199.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0301.
(20) HL C 327., 2013.11.12., 82. o.
(21) HL C 139., 2013.5.17., 11. o.
(22) JOIN(2013)0001 – 2013.2.7.

Utolsó frissítés: 2017. május 30.Jogi nyilatkozat