Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2115(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0001/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0001/2014

Viták :

PV 03/02/2014 - 23

Szavazatok :

PV 04/02/2014 - 8.7

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0068

Elfogadott szövegek
PDF 257kWORD 89k
2014. február 4., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Iratokkal nem rendelkező bevándorlónők az Európai Unióban
P7_TA(2014)0068A7-0001/2014

Az Európai Parlament 2014. február 4-i állásfoglalása az Európai Unióban okmányokkal nem rendelkező migráns nőkről (2013/2115(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és különösen annak 24. és 28. cikkére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár által az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének benyújtott, „A migráns női munkavállalókkal szembeni erőszak” című 2013. július 23-i jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ keretében létrejött Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 12. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölésével foglalkozó bizottságának a migráns nőkről szóló, 2008. december 5-i 26. sz. általános ajánlására,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ migráns munkavállalókkal foglalkozó bizottságának a rendezetlen jogállású migráns munkavállalók és családtagjaik jogairól szóló 2. sz. általános feljegyzésére,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (EJEE),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló egyezményére,

–  tekintettel az Európai Szociális Charta 13. és 17. cikkének a Szociális Jogok Európai Bizottsága általi értelmezésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79., 153. és 168. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 1.,14., 31., 35. és 47. cikkére,

–  tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra(1) ,

–  tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28- i 2002/90/EK tanácsi irányelvre(2) ,

–  tekintettel az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2009. június 18-i 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) ,

–  tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) ,

–  tekintettel a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29-i 2004/81/EK tanácsi irányelvre(5) ,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A rendezetlen jogállású migránsok alapvető jogai az Európai Unióban” című, 2011. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A rendezetlen jogállású migránsok őrizetbe vétele – alapjogi megfontolások” című, 2012. évi iránymutatásaira,

–  tekintettel a „Clandestino” európai kutatási projektre és az „Undocumented Worker Transitions” elnevezésű projektre, amelyeket a Bizottság a hatodik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramból finanszírozott,

–  tekintettel „A bevándorlásról és a menekültügyről szóló negyedik éves jelentés (2012)” című, 2013. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2013)0422),

–  tekintettel az EU-ban az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló, 2011. március 8-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(7) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0001/2014),

A.  mivel fogalommeghatározása szerint az „okmányokkal nem rendelkező migráns” alatt az a harmadik országbeli állampolgár értendő, akinek a jelenléte valamely tagállam területén nem vagy már nem felel meg a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex 5. cikkében meghatározott beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek(8) , és akinek bevándorlási hatóságok általi felderítése kiutasítási határozat meghozatalához vagy kitoloncoláshoz vezetne;

B.  mivel a háborúk által előidézett összetett körülmények, amelyeket világszerte humanitárius válságok súlyosbítanak, hozzájárulnak a menekülthullámok növekedéséhez, amelyek nagy számban tartalmaznak okmányokkal nem rendelkező nőket és gyermekeket;

C.  mivel a tagállamok jogosultak saját bevándorlási politikájuk meghatározására; mivel ugyanakkor a tagállamokra nézve kötelező uniós és nemzetközi joggal összhangban védelmezni és garantálni kell a bevándorlók alapvető jogait;

D.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok esetében gyakran szűkösek az anyagi források, ami kiteszi őket az alultápláltság és a romló egészségi állapot kockázatának, és aminek következtében méltatlan megoldásokat kell keresniük a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet biztosításához; mivel továbbá a nőket gyakran gyermekek is kísérik, akikről gondoskodniuk kell, ami még inkább arra ösztönzi őket, hogy lehetséges megoldásokat keressenek a létfenntartásra és a túlélésre;

E.  mivel jogállásukból fakadóan az okmányokkal nem rendelkező migránsok gyakran nem férnek hozzá a tisztességes lakhatáshoz, az alapvető és sürgősségi egészségügyi szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz; mivel az okmányokkal nem rendelkező személyek e jogállásuk miatt nem élveznek védelmet a munkahelyi kizsákmányolással vagy a fizikai és lelki bántalmazással szemben; mivel jogállásukból fakadóan nem férhetnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz;

F.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők és az általuk eltartott személyek különösen ki vannak szolgáltatva az e jogállásukból fakadó kockázatoknak, mivel a férfiakhoz képest nagyobb mértékben vannak kitéve a fizikai, szexuális vagy lelki bántalmazás, a rossz munkakörülmények, a munkáltatók általi kizsákmányolás és a kettős – faji és nemi alapú – megkülönböztetés lehetőségének;

G.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen kiszolgáltatottak lehetnek az emberkereskedőkkel szemben, ezért az emberkereskedelem áldozataivá válhatnak;

H.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok korlátozott mértékben férnek hozzá a szociális lakhatáshoz, és továbbra is a magántulajdonú lakások piacától függenek; mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők vannak leginkább kitéve a magánszemély lakástulajdonosok által elkövetett fizikai vagy nemi erőszak formáját öltő visszaélések kockázatának;

I.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők nagyobb valószínűséggel válnak erőszak és visszaélés, többek között szexuális visszaélés áldozatává, valamint a szexuális kizsákmányolás és általában az emberkereskedelem potenciális áldozatai; mivel az állam által működtetett női menedékotthonokhoz való hozzáférést hivatalos személyazonosító okmányhoz vagy tartózkodási engedélyhez kötik, és mivel az áldozatoknak ezért nem marad más választásuk, minthogy a visszaéléssel járó helyzetben maradnak vagy utcára kerülnek; mivel a rendőrséggel való kapcsolatfelvétellel a kitoloncolást kockáztatják;

J.  mivel a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák mélyebben gyökereznek a bevándorló közösségekben, és a migráns nők gyakrabban válnak a nők elleni erőszak különböző megnyilvánulásai, különösen a kényszerházasságok, a női nemi szervek megcsonkítása, az úgynevezett becsületbeli gyilkosságok, a kapcsolaton belüli bántalmazások, a munkahelyi szexuális zaklatás, sőt az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás áldozataivá;

K.  mivel a tagállamok között jelentős eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy az illegális migránsok számára milyen szintű hozzáférést biztosítanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és a migránsokról való jelentéstétel terén vagy más kérdésekben milyen feltételeket írnak elő az egészségügyi szolgáltatók számára;

L.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők egész életük során ki vannak téve annak az aránytalanul nagy kockázatnak, hogy amennyiben sürgős egészségügyi ellátásra szorulnak, rendkívül magas összeget számláznak ki részükre a kórházi ellátásért azokban az országokban, ahol nem jogosultak a támogatott ellátásra; mivel e számlák kifizetésétől való félelmük miatt az okmányokkal nem rendelkező nők egy része otthon, orvosi segítség nélkül ad életet gyermekének;

M.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok – a személyazonosítási követelmény, a kezelések magas ára, valamint a felderítéstől és a hatóságoknál való feljelentéstől való félelem miatt – csak jelentős korlátozásokkal vagy egyáltalán nem férnek hozzá a legalapvetőbb egészségügyi szolgáltatásokhoz, így például a sürgősségi ellátásokhoz; mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen ki vannak téve a különböző veszélyeknek, hiszen nem részesülnek olyan, nemek szerinti speciális ellátásban, mint a terhesgondozás és a szülészeti és gyermekágyi ellátások; mivel egyes, okmányokkal nem rendelkező migránsok még csak nem is ismerik a célországban őket megillető egészségügyi jogosultságokat;

N.  mivel a felderítéstől és a hatóságoknál való feljelentéstől való félelem miatt a visszaéléssel járó helyzetekben lévő, okmányokkal nem rendelkező migráns nők még a bevándorlók számára nyújtott jogi tanácsadásra szakosodott nem kormányzati szervezetektől sem mernek segítséget kérni; mivel ennek következtében e migráns személyek ténylegesen elesnek attól a lehetőségtől, hogy megismerjék a jogaikat, és azokat érvényesítsék; mivel ugyanezen okokból kifolyólag a civil társadalmi szervezetek csak nehezen tudnak segítséget és támogatást nyújtani;

O.  mivel az európai prostitúciós piacok és iparág jelentős mértékben a migráns nők és lányok kiszolgáltatott helyzetéből táplálkoznak, és mivel számos prostitúciót folytató nő nem rendelkezik okmányokkal, ami tovább fokozza a prostitúciós iparban eredendően benne rejlő visszaéléseket és kiszolgáltatottságot;

P.  mivel az okmányokkal nem rendelkező családokból származó migráns gyermekeket és lányokat nem járatják iskolába, mert tartanak a felderítéstől, és nem tudják bemutatni a beiratkozáshoz szükséges hivatalos okmányokat; mivel az okmányokkal nem rendelkező serdülő lányok jelentős akadályokkal szembesülnek a felsőoktatáshoz és a felsőfokú képzéshez való hozzáférés terén;

Q.  mivel számos migráns nő részére – akiknek többsége nem rendelkezik okmányokkal – vonzó lehetőséget jelent a háztartási, illetve az ápolási-gondozási ágazatban foglalkoztatott egyének iránti növekvő kereslet; mivel az említett ágazatokban munkát vállaló, okmányokkal nem rendelkező nőket fenyegeti leginkább saját munkáltatóik részéről az alacsony fizetés, a lelki bántalmazás, a bérek és az útlevelek visszatartása, sőt olykor a fizikai erőszak veszélye is; mivel az okmányokkal nem rendelkező nők nagy valószínűséggel nem fordulnak bírósághoz jogorvoslatért;

R.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns női munkavállalóknak – gazdasági és társadalmi elszigeteltségük, alapvető jogaikkal kapcsolatos tájékozatlanságuk és a kitoloncolástól való félelmük miatt – aligha áll rendelkezésükre jogorvoslat arra nézve, hogy tisztességes munkakörülményekre vagy méltányos bérekre formáljanak igényt;

S.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migránsok „jogi szürke zónában”(9) vannak;

T.  mivel az okmányokkal nem rendelkező migráns nők különösen ki vannak szolgáltatva a fizikai, lelki és szexuális bántalmazásnak letartóztatáskor és az idegenrendészeti fogdákban;

Ajánlások

1.   emlékeztet arra, hogy a nemzetközi szervezetek – így az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése –, valamint az ENSZ nemzetközi emberi jogi eszközei és az uniós jog számos alkalommal hangsúlyozták, hogy védelmezni kell az okmányokkal nem rendelkező migránsok alapvető jogait; ezzel összefüggésben hivatkozik az Európa Tanácsnak a a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely megtiltja a szexuális irányultságon, a nemi identitáson, valamint a migráns, menekült vagy egyéb jogálláson alapuló megkülönböztetést;

2.  emlékeztet arra, hogy a bevándorlási politika és a migrációs áramlatok kezelése az Unió tagállamainak közös és együttes felelőssége;

3.  hangsúlyozza, hogy a hivatalos okmányokkal nem rendelkező leszbikus, biszexuális és transzszexuális bevándorlókat kettős megkülönböztetés éri, és az egyébként is nehéz helyzetüket csak tovább súlyosbítják azok a bizonytalan körülmények, amelyek okmányok nélküli külföldiként e személyeket jellemzik;

4.  hangsúlyozza, hogy a bevándorlás kimondottan időszerű jelenség napjainkban, és a migrációs politikák terén közös jogi keretre van szükség a migránsok és a potenciális áldozatok – különösen a nők és gyermekek – védelme érdekében, akik a migráció és emberkereskedelem összefüggésében ki vannak szolgáltatva a szervezett bűnözés különböző formáinak;

5.  elítéli, hogy származási országukban sok migráns nőt félrevezetnek a fejlett országokba szóló munkaszerződések ígéretével, sőt egyeseket szexuális kizsákmányolás céljával szervezett bűnözők és embercsempészettel foglalkozó hálózatok elrabolnak; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az ilyen visszaélésszerű és embertelen gyakorlatok elleni küzdelem terén;

6.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló irányelv végrehajtásakor gondoskodjanak arról, hogy a kizsákmányolással vagy visszaéléssel járó helyzetek kockázatának csökkentése érdekében ne gátolják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat abban, hogy a szabadpiacon béreljenek lakást;

7.  emlékeztet az emberi jogok európai egyezményének a személyek testi épségének tiszteletben tartásával kapcsolatos 8. cikkére, ezért arra sürgeti a tagállamokat, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő, okmányokkal nem rendelkező migránsok esetében tekintsenek el az okmányok bemutatásának követelményétől az állam által fenntartott menedékotthonokhoz való hozzáférésük érdekében, figyelembe véve különösen a várandós vagy kisgyermekes nők, illetve a más személyekről gondoskodó nők sajátos igényeit;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy vegyék figyelembe a sajátos szükségletekkel rendelkező egyének különösen kiszolgáltatott helyzetét, ideértve a gyermekeket és a serdülőket, az időseket, a fogyatékkal élő személyeket, az írástudatlan személyeket, a kisebbségekhez tartozókat, a hazájukban meggyőződésük, szexuális irányultságuk vagy testi adottságaik miatt üldözött bevándorlókat, valamint a nemi alapú erőszak női áldozatait is;

9.  rámutat arra, hogy az egészséghez való jog alapvető emberi jog, ösztönzi ezért a tagállamokat hogy válasszák külön az egészségügyi szakpolitikákat a határt átlépő személyforgalom ellenőrzésétől, és ily módon tartózkodjanak attól, hogy az egészségügyi ellátást nyújtó szakembereket az okmányokkal nem rendelkező migránsokra vonatkozó jelentéstételre kötelezzék; arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a nemek szerinti sajátos igényeket figyelembe vevő megfelelő ellátásról és támogatásról; ehhez hasonlóan arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az okmányokkal nem rendelkező nőkkel foglalkozó tisztviselők számára nyújtsanak speciális képzést a nemi kérdésekről, és ne írják elő az iskolák számára az okmányokkal nem rendelkező migránsok gyermekeiről való jelentéstételt;

10.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő pszichológiai, egészségügyi és jogi támogatást az okmányokkal nem rendelkező nők számára;

11.   emlékeztet arra, hogy a bűncselekmények áldozatairól szóló irányelvben(10) foglalt jogok nem függnek az áldozatok tartózkodásának jogcímétől; ezért határozottan arra bátorítja a tagállamokat, hogy válasszák külön az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel szembeni erőszak üldözését a határt átlépő személyforgalom ellenőrzésétől, hogy az áldozatok kockázatok nélkül jelenthessék a bűncselekményeket;

12.  elítéli az okmányokkal nem rendelkező nők elleni erőszak, a velük folytatott emberkereskedelem, az őket érő bántalmazás és megkülönböztetés minden formáját; hangsúlyozza, hogy szükség van az ilyen helyzetekben rendelkezésre álló segítségnyújtáshoz oly módon való hozzáférés biztosítására, hogy ne kelljen attól félni, hogy ez közvetlenül a tartózkodás megszüntetésére irányuló intézkedésekhez vezet;

13.  felszólít a kényszermunkáról szóló 29. sz. ILO-egyezmény végrehajtására; felszólít, hogy vegyék figyelembe a kényszermunkában – beleértve nemcsak a kényszerprostitúciót, hanem valamennyi nem önkéntes munkát, az otthoni környezetet is ideértve – érintett nők speciális helyzetét, és hogy nyújtsanak védelmet az okmányokkal nem rendelkező érintett migráns nőknek;

14.   felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a prostitúció és a kényszermunka migráns nők körében való terjedésének megelőzése érdekében;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv 6. cikkében foglalt biztosíték helyes alkalmazását, amely előírja a tagállamok számára olyan mechanizmusok bevezetését, amelyek lehetővé teszik az okmányokkal nem rendelkező migráns munkavállalók számára, hogy keresetet nyújtsanak be a munkáltató ellen az őket megillető járandóság kifizetésére; felszólítja a tagállamokat, a nem kormányzati szervezeteket és az okmányokkal nem rendelkező migránsokkal foglalkozó minden egyéb civil társadalmi szervezetet, hogy indítsanak figyelemfelkeltő kampányokat, amelyek e jogról tájékoztatják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó gyakorlatoknak, lépjenek fel a be nem jelentett munkavégzés és a munkaerő kizsákmányolása ellen, többek közt munkaügyi ellenőrzések révén, és tegyék lehetővé számukra az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

17.  felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő képzéseket a rendőrségi erők és más állami szolgálatok számára, amelyeket adott esetben felkérhetnek az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel kapcsolatos munkára, a képzés tárgyát pedig a szexuális erőszak és a szexuális kizsákmányolás képezze, amelynek az említett nők is áldozatul eshetnek;

18.  határozottan javasolja a Bizottságnak, hogy a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálatának részeként vezessen be olyan mechanizmusokat, amelyek révén az illegális migránsok névtelenül és hivatalosan panaszt nyújthatnak be a visszaélést elkövető munkáltatóval szemben;

19.  arra sürgeti valamennyi tagállamot, hogy ratifikálják az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), és alkalmazzák helyesen annak rendelkezéseit, különösen 59. cikkét, amely egyértelműen kimondja, hogy a részes feleknek meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a kitoloncolási eljárások felfüggesztése érdekében és/vagy a házasság felbontása esetén önálló tartózkodási engedélyt kell adniuk azon migráns nők számára, akiknek tartózkodási jogállása a házastársuktól függ;

20.  javasolja a tagállamok számára, hogy találják meg az olyan nők által végzett munka értékének elismerési módjait, akik értékes szolgáltatásokat nyújtanak és hozzájárulnak a fogadó ország társadalmának működéséhez;

21.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőket is beleértve, valamennyi migráns nő számára, akik bántalmazás vagy nemi alapú erőszak áldozatává váltak – beleértve a prostitúció ágazatában kizsákmányolt migráns nőket – nyújtsanak védelmet és támogatást, és esetükben tekintsék meglévőnek a menedékjog vagy az állandó tartózkodási engedély humanitárius alapú megadásának különleges kívánalmait;

22.  felszólítja a tagállamokat a visszatérésről szóló irányelv maradéktalan végrehajtására, és arra, hogy a „jogi szürke zónák” kialakulásának elkerülése érdekében bocsássanak ki a kiutasítási határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló, az irányelvben előírt dokumentumot;

23.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy adatokat gyűjtsenek az okmányokkal nem rendelkező nők egyedi tapasztalatairól, és nyomatékosítja, hogy megbízható, pontos, időszerű és összehasonlítható adatokra van szükség az Európai Unióban az okmányokkal nem rendelkező nőket érintő, nemekhez köthető veszélyekről és az igazságszolgáltatáshoz való joguk, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésük hiányáról, ezáltal támogatva az egységes közpolitikák kialakítását és irányítását;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a visszatérésről szóló irányelv értékelésének keretében végezze el az irányelv felülvizsgálatát is, megerősítve a fogva tartott migránsok alapvető jogainak védelmét;

25.  hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikák felderítéssel kapcsolatos aspektusa nem áshatja alá az emberi méltóságot és az alapvető jogokat, illetve nem teheti ki a nőket az erőszak és a visszaélés fokozott kockázatának; ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a visszatérésről szóló irányelvet a rendezetlen helyzetű migránsok, és különösen a terhes nők és a gyermekek emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

26.  emlékeztet arra, hogy a visszatérésről szóló irányelv értelmében a tagállamoknak az idegenrendészeti fogdákban lévő harmadik országbeli állampolgárokkal „emberséges és méltó módon”, alapvető jogaikat maradéktalanul betartva kell bánniuk; sajnálatának ad hangot az idegenrendészeti fogdákban a nőkkel szemben alkalmazott erőszakról szóló beszámolók miatt; felszólítja ezért a tagállamokat a fogvatartottak fizikai bántalmazásával kapcsolatos állítások kivizsgálására;

27.  sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az arra utaló jeleket, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőkkel szemben kényszerítést vagy embertelen bánásmódot alkalmaznak;

28.  felszólítja a tagállamokat, hogy az idegenrendészeti fogdák alternatíváinak meglelése érdekében erősítsék meg az e kérdéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel és civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésüket, és törekedjenek annak biztosítására, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nőknek ne kelljen tartaniuk a támogatásukra hivatott személyekkel való együttműködéstől;

29.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy továbbra is a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megállapított előírások álljanak a gyermekjogokkal kapcsolatos valamennyi fellépés középpontjában, és felszólítja a tagállamokat arra, hogy mielőbb maradéktalanul szüntessék meg a gyermekek bevándorlási jogálláson alapuló fogva tartását, a migrációs politikák és eljárások keretében védjék meg a gyermekeket a jogsértésekkel szemben, valamint fogadjanak el a fogva tartást felváltó olyan alternatívákat, amelyek révén a gyermekek együtt maradhatnak családtagjaikkal és/vagy gyámjukkal;

30.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európában élő, okmányokkal nem rendelkező személyek létszámára és helyzetére vonatkozóan intenzívebb és összehangoltabb kutatás révén pótolják a rendelkezésre álló ismeretek és megbízható adatok hiányosságait, hívják fel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) figyelmét az okmányokkal nem rendelkező nők helyzetére, valamint az Európa 2020 stratégia befogadással kapcsolatos célkitűzéseinek végrehajtása során fokozottabban vegyék figyelembe ezeket a nőket;

31.   felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy Unió-szerte dolgozzanak ki figyelemfelkeltő kampányokat az okmányokkal nem rendelkező nők jogaikról való tájékoztatása érdekében;

32.  kéri, hogy a migránsok származási országainak nyújtott fejlesztési segélyek biztosítása által elősegített, a migráció megelőzésére irányuló erőfeszítések keretében összpontosítsanak a nők oktatására és jogaira;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő női kapcsolattartó személyzetet, egészségügyi szakembert, tisztviselőt, értékelőt és egyéb személyzetet; kéri az ilyen intézkedések megtételét a más vallások és kultúrák iránti tiszteletből, valamint mert védelmet kell nyújtani a megkülönböztetés ellen;

o
o   o

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
(2) HL L 328., 2002.12.5., 17. o.
(3) HL L 168., 2009.6.30., 24. o.
(4) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.
(5) HL L 261., 2004.8.6., 19. o.
(6) HL C 199. E, 2012.7.7., 25. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0328.
(8) A 2008/115/EK irányelv 3. cikke.
(9) Az a helyzet, amikor a bevándorlási hatóságok letartóztatják és azonosítják az okmányokkal nem rendelkező migránsokat, majd kiutasítási határozatot bocsátanak ki velük szemben, de annak végrehajtását elhalasztják, ugyanakkor nem állítanak ki számukra az említett határozat végrehajtásának elhalasztását igazoló dokumentumot.
(10) A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) preambulumbekezdése.

Utolsó frissítés: 2017. május 30.Jogi nyilatkozat