Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2177(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0028/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0028/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 04/02/2014 - 8.8
CRE 04/02/2014 - 8.8

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0069

Elfogadott szövegek
PDF 371kWORD 110k
2014. február 4., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az európai acélipar
P7_TA(2014)0069A7-0028/2014

Az Európai Parlament 2014. február 4-i állásfoglalása a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című dokumentumról (2013/2177(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés XVII. címének az EU iparpolitikájával, és többek között az uniós ipar versenyképességével foglalkozó 173. cikkére (az Európai Közösséget létrehozó szerződés volt 157. cikke),

–  tekintettel az acélipari cselekvési tervről szóló, a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0407),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az acélipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. június 10-i jelentésre(1) ,

–  tekintettel az Európai Unió ipari területeinek regionális stratégiáiról szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel a „Zöld könyv – Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete” című, 2013. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0169),

–  tekintettel az európai acélipar jövőjével foglalkozó magas szintű kerekasztal 2013. február 12-i ajánlásaira(3) ,

–  tekintettel a bizottsági közlemény nyomán megtartott, „Az európai ipar fellendítése, tekintettel a jelenlegi nehézségekre” című, 2013. február 4-i vitájára (2013/2538(RSP)),

–  tekintettel az Európai Unió acéliparáról szóló, 2012. december 13-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében – Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag: a növekedés érdekében teendő következő lépések” című, 2012. június 14-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel az „Intézkedések a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében” című, 2012. május 30-i bizottsági közleményre (COM(2012)0299),

–  tekintettel az „Iparpolitika: A versenyképesség erősítése” című, 2011. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2011)0642),

–  tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról (SET-terv) szóló, 2010. március 11-i állásfoglalására(7) ,

–  tekintettel a „Nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása Európa jövőbeli jóléte érdekében – Javaslat nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerségre” című, 2012. február 29-i bizottsági közleményre (COM(2012)0082),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák létrehozásához szükséges anyagok ütemterve” című, 2011. december 13-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)1609),

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. december 11-i véleményére(8) ,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2013. november 28-i véleményére(9) ,

–  tekintettel az Eurofound „Az európai szociális partnerek képviselete az acéliparban” című tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0028/2014),

A.  mivel az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártát követően az európai szén- és acélipart az EUSZ rendelkezései szabályozzák;

B.  mivel az európai szén- és acélipar fontos történelmi jelentőségű az európai integráció szempontjából és Európában az ipari hozzáadottérték-teremtés alapját képezi;

C.  mivel az európai acélipar a világ második legnagyobb acéltermelője, és számos európai iparág – így a szárazföldi és vízi szállítás, az építőipar, a gépgyártás, a háztartási berendezések gyártása, az energia- és a védelmi ágazat – számára stratégiai jelentőségű;

D.  mivel az elmúlt tíz évben az Uniónak a világ acéltermelésében való részesedése a felére esett vissza, míg Kína jelenleg a világtermelés csaknem 50 %-át adja;

E.  mivel a világszintű acélkereslet hosszú távon várhatóan növekedni fog és az acél továbbra is kulcsfontosságú anyag Európa ipari értékteremtő láncaiban, és mivel az Európai Uniónak érdekében áll a hazai termelés fenntartása;

F.  mivel az Európai Uniónak minden tagállamában az ipari termelés fejlesztését célzó politikát kell előmozdítania a munkahelyeknek az Unión belüli megőrzése és annak biztosítása érdekében, hogy a GDP jelenlegi 15,2%-os részesedése 2020-ig legalább 20%-ra emelkedjen;

G.  mivel az európai acélipar fontos munkáltató, amely közvetlenül 350 000, a kapcsolódó iparágakban – többek között az újrahasznosítási szállítási láncban – pedig több millió munkahelyet biztosít; mivel bármely szerkezeti átalakítás jelentős következményekkel jár az érintett földrajzi térségre;

H.  mivel más ágazatokhoz képest az acéliparban az ipari kapcsolatok szervezettsége erős; mivel ez a sajátosság megnyilvánul a szakszervezeti mozgalom rendkívüli fejlettségében, az ugyancsak sokakat tömörítő munkavállalói szervezetek erőteljes jelenlétében, valamint a széles hatókörű kollektív tárgyalásokban; mivel mindez kifejezésre jut európai szinten, az acélipar ugyanis élen jár a szociális partnerségi kapcsolatok kialakítása tekintetében(10) ;

I.  mivel annak ellenére, hogy az európai acéliparban folyamatos erőfeszítések történnek a kutatás-fejlesztés területén, valamint a környezeti hatások csökkentését és az erőforrás-hatékonyság optimalizálását célzó beruházások terén, annak globális versenyképessége veszélyben van, az alábbiakban felsorolt több tényező hatásának az eredményeként: :

   a pénzügyi és gazdasági válság, valamint egyes acélfelhasználó ágazatokban bekövetkezett strukturális változások nyomán jelentősen visszaesett az acélkereslet;
   a versenytársakkal összehasonlítva kiemelkedően magasabbak a működési költségei;
   kiélezett a harmadik országokkal folytatott verseny, amely országokban a vállalatok működését nem szabályozza olyan szilárd rendszer, mint Európában;

J.  mivel az acélipar kumulatív költségértékelésének eredményei szerint az uniós rendeleteknek való megfelelés jelentős mértékben befolyásolja az uniós acélgyártók haszonkulcsát;

K.  mivel meglátásunk szerint az uniós környezetvédelmi és energiapolitika nehéz üzleti környezetet teremt a vas- és acélipar számára, különösen az energiaárak emelésével és az uniós termékek versenyképtelenné tételével a világpiacon;

L.  mivel az energiaárak a teljes működési költségek mintegy 40%-át teszik ki, és mivel az EU ipara által használt végfelhasználói villamos energia ára korlátozza az európai vállalkozások versenyképességét a globalizált piacon;

M.  mivel az acélipar, kiváltképpen a különlegesacél-ágazat vonatkozásában teljesen globális, és Európa harmadik országokkal szemben kemény versenyre kényszerül, miközben az előállítási költségek az EU-ban magasabbak, mivel – főleg az EU energia- és éghajlati politikái miatt – egyoldalú költségek terhelik, aminek következtében a jelenlegi helyzetben a gáz ára az EU-ban háromszor-négyszer, a villamos energia ára pedig kétszer magasabb, mint az Egyesült Államokban;

N.  mivel az Unióból exportált acélhulladék mennyisége meghaladja az Unióba behozott acélhulladék mennyiségét, ezért az Unió jelentős mennyiségű értékes másodlagos nyersanyagtól esik el, ami sok esetben olyan országok acélgyártásának kedvez, ahol a környezetvédelmi szabályozás az európainál kevésbé szigorú; mivel az EU acélipara a nyersanyagok behozatalától függ, és mivel a világ ipari nyersanyagainak 40%-a kiviteli megszorítások alá esik, és Európa nagy mennyiségben exportál vashulladékot, miközben számos ország korlátozza a vashulladék kivitelét;

O.  mivel az acélipar foglalkoztatási kilátásai komoly aggodalomra adnak okot, hiszen az elmúlt néhány évben kapacitáscsökkentés vagy a gyárbezárások miatt több mint 65 000 munkahely szűnt meg Európában;

P.  mivel a jelenlegi válság rendkívüli szociális nehézségeket állít az érintett munkavállalók és régiók elé, és mivel a szerkezetátalakításban részt vevő vállalatoknak társadalmilag felelős módon kell eljárniuk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sikeres szerkezetátalakítás nem hajtható végre megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül;

Q.  mivel a jelenlegi válság az acél globális túltermelését eredményezte; mivel azonban a várakozások szerint 2050-re az acél és más alapfémek felhasználása a jelenlegi szint két-háromszorosára emelkedik majd, és az európai acéliparnak az elkövetkező években át kell vészelnie ezt a „halál völgyének” is nevezett kritikus időszakot, beruházásokat kell végrehajtania és növelnie kell versenyképességét;

R.  mivel a gazdaságilag sikeres és társadalmilag felelős szerkezetátalakítás megkívánja, hogy hosszú távú stratégiába ágyazódjon be, amelynek célja, hogy biztosítsa és megerősítse a társaság hosszú távú fenntarthatóságát és versenyképességét;

1.  üdvözli a Bizottság európai acélipari cselekvési tervét, mivel az fontos eleme az acéltermelés Európán kívülre való további áthelyeződése megakadályozásának;

2.  üdvözli a Bizottság arra irányuló megközelítését, hogy egy magas szintű állandó acélipari kerekasztal formájában folytassa az uniós intézmények, az ipari vezetők és a szakszervezetek, valamint az ágazati szociális párbeszédért felelős európai bizottságok közötti párbeszédet;

3.  üdvözli az acélipari kérdésekkel foglalkozó magas szintű csoport létrehozását, sajnálja ugyanakkor, hogy üléseire ritkán, évente mindössze egy alkalommal kerül sor; lényegesnek tartja, hogy a regionális és helyi önkormányzatok szorosan részt vegyenek a folyamatban, és a tagállamok legjelentősebb érintett szereplői közötti együttműködés, információcsere és a bevált gyakorlatok átadásának ösztönzése érdekében, támogassák és szorgalmazzák az acélipari vállalatoknak otthont adó európai régiók részvételét az acélipari kérdésekkel foglalkozó magas szintű csoport munkájában;

4.  hangsúlyozza, hogy a versenyjogra és az állami támogatásra vonatkozó jelenlegi uniós szabályok szilárd keretfeltételeket garantálnak az acélipar számára; felhívja a Bizottságot, hogy a versenytorzulások eseteit továbbra is határozottan kövesse figyelemmel és szankcionálja;

I.A keretfeltételek javítása

I.1. A kereslet fokozása

5.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható növekedés az erős európai ipartól függ, ezért arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a kulcsfontosságú acélfelhasználó ágazatok stratégiai fejlesztését, serkentve a beruházási feltételeket – többek között a kutatást, az innovációt és a készségfejlesztést –, kialakítva a hatékony és méltányos termelési folyamatok ösztönzőit (pl. szabványosítási és kormányzati beszerzési politikák alkalmazása révén), megerősítve a belső piacot és előmozdítva az európai infrastruktúrafejlesztő-projekteket az összes érintett szereplővel együttműködésben;

6.  úgy véli, hogy az építőipar az egyik legjelentősebb acélfelhasználó ágazat, amelynek fejlesztéséhez nem csupán a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra, hanem az oktatással, kultúrával, közigazgatással összefüggő építési beruházások tekintetében is alaposan tanulmányozni kell az uniós építési beruházások bővítését; vizsgálni kell továbbá a fenntartható építkezés és az energiahatékonyság kérdését.

7.  kiemeli a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség jelentőségét és szerepét az acélt igénybevevő kulcságazatok kereskedelmének és kínálatának fejlesztésében, és következésképpen hangsúlyozza, hogy e tárgyalásokat úgy kell folytatni, hogy azok ezen ágazatok egyikében se veszélyeztessék iparunk versenyképességét;

8.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre mélyreható acélpiaci elemző eszközt, amely pontos információt nyújtana európai és globális szinten az acél és az újrahasznosítás tekintetében a kereslet és kínálat egyensúlyáról, és amely különbséget tesz e piac fejlesztésének strukturális és ciklikus összetevői között; véleménye szerint az acélpiac nyomon követése jelentős mértékben hozzájárulhat az acél- és más fémhulladékok piacának átláthatóságához, és értékes inputot biztosíthat az acélipar ciklikus természete miatt elkerülhetetlen kiigazító és proaktív intézkedésekhez;

9.  kéri a Bizottságot, hogy e piaci elemző eszközt használja fel a kockázatok előrejelzésére és annak kivizsgálására, hogy a gyárak bezárása milyen hatással van az ágazat fellendülésére;

I.2. Foglalkoztatás

10.  véleménye szerint a Bizottságnak, a tagállamoknak, az iparágnak és a szakszervezeteknek közösen kell fellépniük annak érdekében, hogy megtartsák és az acéliparba vonzzák a képzett munkavállalókat, a tehetséges és magasan képzett tudományos szakembereket és vezetőket, valamint tanulószerződéses gyakorlati képzéseken keresztül a fiatal tehetségeket, ezzel biztosítva a dinamikus és innovatív munkaerőt; emlékeztet a regionális egyetemek és ipari kutatóintézetek kiemelkedő szerepére, amelyek kiválóságuk révén nagyban hozzájárulnak a versenyképes acélipar regionális feltételeinek megteremtéséhez; arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a szakértelem elvesztésének megakadályozására és a munkahelyek megszűnésének minimalizálására irányuló azonnali intézkedéseket; felszólít a változás tervezésének és igazgatásának javítására a képzés előmozdítása, a készségek javítása és az átképzés pártfogása révén; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindmáig nem születtek rendszerszintű megoldások a generációváltásra, a jövőbeli szakemberhiányra, valamint a know-how és a hozzáértés terén jelentkező hiányosságokra, és hangsúlyozza, hogy meg kell tartani és fejleszteni kell a munkaerőt és az ágazat jövőbeli versenyképessége szempontjából létfontosságú készségeket; sürgeti a Bizottságot, hogy az „Erasmus mindenkinek” és az „Erasmus a vállalkozóknak” programok révén, a készségigényekre és a megfigyelt tendenciákra építve, mozdítsa elő a „szakképzettség-fejlesztési szövetségeket”, amelyek elsősorban munkaalapú tanulásra épülő közös tananyagok és módszerek kidolgozásán és megvalósításán fognak dolgozni; felszólít, hogy tegyenek lépéseket a munkavállalók megsegítésére és szakképzésük előmozdítására irányuló eszközök megerősítése céljából annak érdekében, hogy elősegítsék és előmozdítsák az ágazatban tevékenykedők újbóli elhelyezkedését a vállalati szerkezetátalakításokat követően;

11.  úgy véli, hogy megfelelő iparpolitika hiányában az európai ipar a kivételesen magas energiaköltségek következtében hosszú távon elveszíti versenyképességét; megjegyzi, hogy a magas energia- és nyersanyagköltségek nemcsak abból adódnak, hogy harmadik országokból kell behozni ilyen termékeket, hanem belső tényezők is szerepet játszanak; egyetért a Bizottsággal abban, hogy az acélipar jelenlegi szerkezetátalakítása társadalmi problémákat okoz a munkahelyek számának csökkentése miatt;

12.  kéri, hogy a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó új európai stratégia meghatározása, illetve a nyugdíjakról és egyéb szociális juttatásokról szóló tájékoztató kiadványok kidolgozása során vegyék figyelembe, hogy az acéliparban a munkavállalók és az alvállalkozók a termelési folyamat természetéből adódóan nehéz munkát végeznek, és stressznek vannak kitéve(11) ; hangsúlyozza, hogy az acélágazatban dolgozók a munkavégzés során jobban ki vannak téve a túlterhelés, a fizikai és az egészségügyi károsodás kockázatainak, mint a 28 tagú EU munkavállalói általában;

13.  üdvözli a munkavállalók képviselőivel folytatott társadalmi párbeszédet és a szociális párbeszéd olyan formális és informális kiegészítő struktúráit, mint például a munkacsoportok vagy az irányító bizottságok, amelyek szélesebb párbeszédet tesznek lehetővé a munkavállalók és a munkáltatók között;

14.  hangsúlyozza, hogy az európai acélágazatban folytatott társadalmi párbeszéd fejlesztése érdekében különös figyelmet kell fordítani az ágazat sajátosságaira és az ágazatspecifikus okok azonosítására, többek között az acéltermelési munkák nehéz jellegére, a munkaerő jellegzetességeire, a környezetvédelmi aggodalmakra, a technológiai újítások terjesztésére és az európai acélipar szerkezeti átalakítására;

15.  hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv végrehajtásakor a gazdasági válság ágazati munkavállalókra és versenyképességre gyakorolt rövid távú hatására is kiemelt figyelmet kell fordítani, és felhívja a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel az európai kapacitáscsökkentéseket és gyárbezárásokat; véleménye szerint az uniós alapokat nem helyes egyes létesítmények üzleti tevékenységeinek fenntartására felhasználni, mivel ez torzítaná a versenyt az európai acélgyártók között, hanem kizárólag az üzemek bezárásából vagy a leépítésekből fakadó, az érintett munkavállalókra gyakorolt hatások enyhítésére kell fordítani, valamint a fiatalok munkavállalásának előmozdítására az ágazatban;

16.  hangsúlyozza, hogy a kereslet szűkülése nem vezethet a munkahelyekért való tisztességtelen versenyhez az uniós tagállamok között; ezzel összefüggésben összeurópai megoldásra szólít fel;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözzön olyan kezdeményezéseket, amelyek célja az európai acéltermelés fenntartása és ezáltal a vonatkozó foglalkoztatási szintek biztosítása, továbbá olyan kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy el lehessen kerülni az üzemek bezárását Európában;

18.  kéri a Bizottságot, hogy azonnal és teljes mértékben használja fel az uniós finanszírozást az ipari szerkezetátalakítás társadalmi hatásának csökkentésére; felszólít elsősorban az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) teljes körű kihasználására;

19.  meggyőződése, hogy a munkavállalók innovációs és szerkezetátalakítási műveletekbe való bevonása garantálja leginkább a gazdasági sikert;

20.  hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóbb termelési eljárásokra és termékekre történő átállás megvalósítása érdekében képzett és nagy gyakorlattal rendelkező munkavállalókra van szükség, és felszólít egy európai oktatási és képzési stratégia kialakítására; üdvözli az acélágazatra vonatkozó, környezetbarát műszaki szakképzési projektet (Greening Technical Vocational Education & Training)(12) , amelynek keretében az acélipari vállalatok, kutatóintézetek és a szociális partnerek közösen vizsgálták a környezeti fenntarthatósághoz szükséges készségeket; kéri a Bizottságot, hogy a továbbiakban is támogassa a projekt eredményeinek végrehajtását;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szerkezetátalakítási tervet, amely az európai régiókban jó munkahelyeket és ipari hozzáadottérték-teremtést biztosít és hoz létre;

II.AZ EURÓPAI ACÉLIPAR VERSENYKÉPESSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK

II.1. Biztonságos energiaellátás elérhető árakon

22.  megjegyzi, hogy mivel az európai kontinens korlátozott mennyiségben rendelkezik erőforrásokkal, az energiaárak az utóbbi években ugrásszerűen megemelkedtek az EU-ban, és ennek következményeképpen a globális színtéren romlott az EU iparának versenyképessége; elismeri, hogy az energiaárak az acélipar és más energiaigényes ágazatok legfontosabb költségtényezői; véleménye szerint az árviszonyok átláthatóságán alapuló egységes energiapiac hatékony működése az acélipar biztonságos és fenntartható, megfizethető árú energiaellátásának szükséges előfeltétele; hangsúlyozza, hogy pótolni kell a hiányzó, határokon átnyúló kapcsolatokat és a meglévő jogszabályokat teljes körűen végre kell hajtani annak érdekében, hogy élvezhessük az egységes európai energiapiac előnyeit; támogatja a Bizottság javaslatát, miszerint fokozni kell az erőfeszítéseket az energiaárak és az ipar költségei tekintetében az EU és legfőbb versenytársai között fennálló különbségek csökkentése érdekében, figyelembe véve az egyes tagállamok stratégiáit és lehetővé téve számukra sajátos nemzeti követelményeik teljesítését; úgy véli, hogy e célból a Bizottságnak 12 hónapon belül konkrét javaslatokat kell előterjesztenie;

23.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak konkrétabban és részletekbe menően kellene kezelnie a kibocsátásáthelyezés kérdését, és hogy a 2030-ra megvalósítandó energia- és éghajlat-változási politikai célkitűzéseket technikai és gazdasági szempontból teljesíthetővé kell tenni az EU iparágai számára, és a legjobb teljesítményt nyújtókat nem szabad az éghajlat-változási politikából közvetlenül vagy közvetetten fakadó többletköltségekkel terhelni; hangsúlyozza, hogy a kibocsátásáthelyezésre vonatkozó rendelkezésekben a technikailag megvalósítható referenciaértékek 100%-os ingyenes kiosztását kell előírni, csökkentési tényező nélkül a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatokban;

24.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelés gyors villamosenergia-piaci integrációja érdekében dolgozza ki az elterjedésüket ösztönző stratégiákat;

25.  úgy véli, hogy támogatást kell nyújtani olyan technológiákba való beruházáshoz, amelyek maximalizálják a bevitt energia és az energia-visszanyerés felhasználását, például a gőz- és villamosenergia-előállításhoz is felhasználható technológiai gázok és a hulladékhő felhasználásának optimalizálásával;

26.  úgy véli, támogatni kell a villamosenergia-szolgáltatók és az ipari fogyasztók közötti hosszú távú szerződéseket, csökkenteni az energiaköltségeket és fokozni az EU távoli régiói számára kulcsfontosságú nemzetközi összekapcsolódásokat, ami egyúttal elejét veszi a harmadik országba vagy a tagállamok között történő gazdasági delokalizációnak; hangsúlyozza, hogy a hosszú távú energiaszerződések megkötése mérsékelheti a változékony energiaárak kockázatát és hozzájárulhat az energiaárak ipari fogyasztók számára történő csökkentéséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson útmutatást a hosszú távú energiaellátási megállapodások versenyügyi szempontjaira vonatkozóan;

27.  ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiákat az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés hatékony alkalmazására és a támogatások fokozatos kivezetésére, a villamosenergia-piacon az ilyen energiafajták gyors integrációja érdekében; eközben az energiaigényes ágazatokban lehetővé kell tenni a villamos energiára vonatkozó teljes ártöbblet ellentételezését, ha az olyan költséget jelent, amely az EU-n kívüli versenytársakat nem terheli;

28.  hangsúlyozza, hogy az energiaellátás biztonsága az acélipar fontos előfeltétele; felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a harmadik energiaügyi csomagot; felszólítja a tagállamokat, hogy a szükséges energiainfrastruktúra-projektek kidolgozása révén gondoskodjanak a biztonságos energiaellátásról, valamint a megfelelő ösztönzőkről a befektetők számára annak biztosítása érdekében, hogy csökkentsék a behozott fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget; ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a földgázforrások és -útvonalak diverzifikálását, továbbá tegyen lépéseket a cseppfolyósított földgáz szállítási útvonalának koordinációja és biztonságossá tétele érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a villamosenergia-termelés megfelelőségének átfogó értékelését, és nyújtson útmutatást arról, miként őrizhető meg az energiahálózatok rugalmassága;

29.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést azon létesítmények sorsának nyomon követéséről, amelyeknek jelenlegi formájukban bizonytalansággal kell számolniuk, amint azt az EU acéliparáról szóló 2012. december 13-i európai parlamenti állásfoglalás előírja;

II.2. Éghajlatvédelem, erőforrás-hatékonyság és környezeti hatás

30.  emlékeztet arra, hogy az európai acélipar 1990 óta mintegy 25 %-kal csökkentette teljes kibocsátását; megjegyzi, hogy az acél teljes mértékben, minőségromlás nélkül újrahasznosítható; elismeri, hogy az acélipari termékek fontos szerepet játszanak a tudásalapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállás előmozdításában; hangsúlyozza az acélipar teljes kibocsátásának további csökkentésére irányuló erőfeszítések fontosságát;

31.  véleménye szerint az európai acéltermelést egy fenntartható acéltermelési modell útján kell megőrizni; arra sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai fenntarthatósági előírásokat – például az acél építőanyagok jelölését (SustSteel) – és mozdítsa elő azok alkalmazását;

32.  kiemeli a logisztikai – különösen a tengeri szállítmányozási – költségek, a nyersanyagellátás, a biztonságos ellátás és a kikötőfejlesztéshez kapcsolódó gazdasági fejlődés jelentőségét;

33.  úgy véli, hogy az EU-nak diverzifikálnia kell a nyersanyagellátást és -elosztást biztosító helyszíneket, mivel az európai acélipar szempontjából létfontosságú az egyetlen érkezési kikötőben kirakodott nyersanyagoktól való függés elkerülése; úgy véli, hogy létre kellene hozni az ásványi nyersanyagok Dél- és Kelet-Európa felé történő továbbítását szolgáló elosztó központot;

34.  elismeri az EU-ban zajló elsődleges acélgyártás fontos szerepét, tekintettel a növekvő globális acélgyártásra és mivel számos európai értékláncban egyedi minőségi szint előállítására van szükség; hangsúlyozza, hogy a fémhulladékból történő acélgyártás hozzávetőlegesen 75 %-kal csökkenti az energiafelhasználást és 80 %-kal a nyersanyag-felhasználást; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai acélhulladék-piac hatékony működését, és ennek érdekében tegye hatékonyabbá a másodlagos fémpiacok működését, lépjen fel az európai gazdaságot értékes nyersanyagoktól megfosztó illegális fémhulladék-kivitel megakadályozása érdekében és erősítse meg a hulladékszállításról szóló rendelet értelmében a tagállamok ellenőrzési kapacitásait; ösztönzi a fémhulladékok újrahasznosításának továbbfejlesztését a fémhulladékok maradéktalan összegyűjtése és alkalmazása, valamint minőségének javítása által, mivel ezáltal biztosítható a nyersanyagokhoz való hozzájutás, csökkenthető az energiafüggőség, csökkenthetők a kibocsátások és előmozdítható a körkörös gazdaság; támogatja a hulladékszállítás felügyeletére és ellenőrzésére irányuló bizottsági kezdeményezést a gyakran az európaitól eltérő környezetvédelmi szabályozást alkalmazó országokba irányuló illegális fémhulladék-export megakadályozása érdekében;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás, a környezetvédelem, az energia- és versenypolitika vonatkozásában alkalmazzon holisztikus megközelítést, figyelembe véve az ágazati sajátosságokat; úgy véli, hogy szabályozáskor a Bizottságnak szinergiákat kell keresnie, melyek lehetővé teszik az éghajlatváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos szakpolitikai célok megvalósítását, miközben támogatják a versenyképesség és a foglalkoztatás célkitűzéseit és minimalizálják a CO2 -kibocsátásáthelyezés kockázatát;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy a CO2 -kibocsátásáthelyezési jegyzék soron következő felülvizsgálatakor alkalmazzon nyílt és átlátható módszertant, figyelembe véve az európai acélipar mérséklésben betöltött lehetséges szerepét és a villamosenergia-árak versenyre gyakorolt közvetett hatását; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsa a CO2 -kibocsátásáthelyezéssel kapcsolatos rendelkezések hatékonyságát az acélipar CO2 -kibocsátásáthelyezési jegyzéken tartásával;

37.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig szóló éghajlatvédelmi keretnek figyelembe kell vennie az ágazati különbségeket, a technológiai megvalósíthatóságot és a gazdasági életképességet, továbbá alapelvnek kell tekinteni, hogy a leghatékonyabb ipari létesítmények esetében nem idézhet elő többletköltségeket;

38.  aggodalmának ad hangot a kibocsátáskereskedelmi rendszer harmadik fázisára vonatkozó, a tagállamok nemzeti végrehajtási intézkedéseiről szóló, közelmúltbéli bizottsági határozat által az ágazatra az ágazatközi korrekciós tényező alkalmazása révén esetlegesen gyakorolt hatás miatt, amely azt szemlélteti, hogy a cél még az Európában jelenleg alkalmazott legjobb elérhető technológiákkal sem valósítható meg az ipar számára, aminek az a következménye, hogy még a leghatékonyabb európai létesítményeknél is többletköltségek merülhetnek fel;

39.  hangsúlyozza, hogy az acélipar fejlesztése szempontjából fontos szerepet játszik a hatékony és megbízható infrastruktúra kiépítése, valamint emlékeztet arra, hogy a világ acéltermelésének 65%-a még mindig vasérc alapú, ezért a megfelelő – a bányától az acélművön át az exportpiacokig az egész láncot lefedő – infrastruktúrába való befektetések nagymértékben befolyásolják a versenyképességet, különösen a gyéren lakott országokban;

II.3. Egyenlő versenyfeltételek nemzetközi szinten

40.  véleménye szerint kereskedelmi tárgyalások során elő kell mozdítani az Unió és tagállamai gazdasági és stratégiai érdekeit, viszonossági alapon kell eljárni és figyelembe kell venni az új piacokhoz és a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel, a CO2 -kibocsátásáthelyezéssel és beruházással, az egyenlő versenyfeltételekkel és a tudásszivárgással kapcsolatos megfontolásokat; úgy véli, hogy a stratégiáknak tükrözniük kell a fejlett, a jelentősebb feltörekvő gazdaságok és a legkevésbé fejlett országok gazdaságai közötti különbségeket; hangsúlyozza, hogy az európai acélipar növekedési ereje és fejlődési potenciálja szempontjából alapvető jelentőségű lesz a feltörekvő országok új exportpiacaihoz való hozzáférés ott, ahol az európai acél kereskedelmi korlátok nélkül értékesíthető; helyteleníti, hogy egyes kereskedelmi partnereink tisztességtelen korlátozó intézkedéseket, például saját acéliparukat védő befektetési korlátozásokat és közbeszerzési preferenciákat alkalmaznak, ami ok nélkül hátráltatja az uniós acélkivitelt; helyteleníti továbbá, hogy a globális válság 2008-as kirobbanása óta egyre inkább terjednek azok a protekcionista intézkedések, amelyeket számos harmadik ország saját acéliparának támogatására alkalmaz;

41.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokban biztosítsa az uniós acél- és acélalapú termékek exportlehetőségeinek és piacra jutási lehetőségeinek egyértelmű javítását;

42.  támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése előtt végezzenek hatásvizsgálatot, többek között az acéliparra vonatkozóan, amely figyelembe veszi az uniós gyártás értékláncát és az európai iparnak a nemzetközi környezetben betöltött szerepét; arra kéri a Bizottságot, hogy konkrét, meghatározott kritériumok alapján rendszeresen mérje fel a – hatályos és a tárgyalás alatt álló – megállapodások halmozott hatásait, többek között az érdekeltek részvételi módja szempontjából;

43.  nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi tárgyalások és megállapodások keretében tett valamennyi kötelezettségvállalást ténylegesen teljesítsék; felszólítja a Bizottságot, hogy a rendelkezésére álló megfelelő eszközök – többek között a kereskedelmi védelmi eszköz vagy szükség esetén a WTO vitarendezési mechanizmusa – arányos, haladéktalan és hatékony felhasználásával vegye fel a küzdelmet a harmadik országok által folytatott tisztességtelen versennyel szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel a tisztességtelen protekcionista gyakorlatokkal szemben, biztosítva az európai vállalatok piaci hozzáférését és a nyersanyagokhoz való hozzájutást;

44.  rámutat arra, hogy az acélipar a piacvédelmi eszközök leggyakoribb felhasználója; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság számára hosszú idő – átlagosan két év – szükséges a dömpingellenes intézkedések foganatosításához, míg az Egyesült Államok esetében ez az időtartam mindössze hat hónap; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az Uniónak gyorsan bevethető, hatékony piacvédelmi eszközök álljanak rendelkezésére, amelyek dömping esetén gyorsabb eljárást tesznek számára lehetővé, amire az európai iparág által a globalizált gazdaságban tapasztalt kiélezett verseny miatt van szükség;

45.  sürgeti a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a „Surveillance 2” rendszer legalább az 1241/2009/EU bizottsági rendeletben meghatározott, az egyes vas- és acéltermékek behozatalára vonatkozó előzetes felügyeletre szolgáló rendszerrel azonos felügyeletet és nyomon követési garanciákat biztosít a tisztességtelen szubvenciókkal és a dömpinggel szemben;

46.  hangsúlyozza, hogy az acélipari termékek tisztességes kereskedelme csak az alapvető munkajogi és környezetvédelmi előírások teljesítése mellett működhet;

47.  úgy véli, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával (CSR) és a munkavállalói részvétellel kapcsolatos uniós normákat a harmadik országban található európai vállalatoknak is be kellene tartaniuk, illetve hogy elő kellene mozdítani a regionális fejlesztést;

48.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy hajtsa végre a kokszolószénhez való hozzáférés biztosítására irányuló javasolt intézkedéseket;

49.  felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a pénzügyi piacok szabályozási keretének reformját a spekuláció miatti áringadozás megelőzése, az árképzés átláthatóságának biztosítása és az acél- és nyersanyagellátás biztonságának javítása érdekében;

50.  sürgeti a Bizottságot, hogy a rozsdamentes acél végfelhasználásának és kémiai-fizikai összetételének tanúsítására irányuló jogalkotási aktusok révén védje az európai acélt, továbbá vezesse be az acéllal kapcsolatos termékek minőségi tanúsítványát, lehetővé téve ezáltal, hogy védjék az európai termelést a nem tanúsított termékektől;

51.  támogatja az acéltermékek illegális piacaival szembeni fellépésre irányuló bizottsági javaslatot; arra sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a héacsalás leküzdésére irányuló lehetséges intézkedéseket;

II.4. Kutatás, fejlesztés és innováció

52.  megjegyzi, hogy a fejlett technológiák széles körű elterjedése alapvető fontosságú abban, hogy teljesítsék a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervben előirányzott szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési útvonalat; üdvözli az ULCOS program célkitűzését, azaz a rendkívül alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó innovatív acélgyártási technológiák azonosítását és fejlesztését, valamint a SPIRE programot, és az egyéb, új acélminőségek fejlesztésére, termelési és újrahasznosítási eljárásokra és üzleti modellekre irányuló programokat, amelyek javítják az értéket, a hatékonyságot és a fenntarthatóságot, előmozdítva az európai acélipar versenyképességét;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson nagyra törő innovációs politikát, amely lehetővé teszi a magas minőségi színvonalú, energiahatékony és innovatív termékek kifejlesztését és lehetővé teszi az EU számára, hogy a növekvő globális versenyben megállja a helyét;

54.  üdvözli a szén- és az acéliparral kapcsolatos egyedi eszközök, így például a Szén- és Acélipari Kutatási Alap által elért eredményeket, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tartsa fenn a 2002 óta kidolgozott rendszert;

55.  úgy véli, hogy az innovációs támogatásokat az acéliparhoz kapcsolódó valamennyi tevékenységre ki kell terjeszteni; így tehát a Horizont 2020 program keretében, a gazdasági tevékenység fejlesztése és fenntarthatósága érdekében, EBB finanszírozási lehetőségeket kell biztosítani az acélipari vállalatok és a nekik otthont adó régiók között a kutatás, a fejlesztés és az innováció területén megvalósuló együttműködés ösztönzésére;

56.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a Horizont 2020 program keretében a tisztább, erőforrás- és energia-hatékonyabb technológiákra irányuló új technológiákkal kapcsolatos demonstrációs és kísérleti projektekre kell a hangsúlyt helyezni;

57.  úgy véli, hogy olyan ösztönzési mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek arra biztatják a nagy multinacionális csoportokat, hogy azokon a területeken, ahol az ipari tevékenységüket folytatják, fektessenek be a kutatásba és a fejlesztésbe, és ezáltal támogassák az érintett régiók foglalkoztatását és dinamizmusát;

58.  elismeri a fejlesztéssel, a továbbfejlesztéssel, a demonstrációval és a fejlett technológiák alkalmazásával kapcsolatos magas pénzügyi kockázatokat; támogatja a klaszterek, a kutatási együttműködés és a köz- és magánszféra közötti partnerségek – mint például a SPIRE és az EMIRI – kialakítását; ösztönzi az innovatív finanszírozási eszközök, így a kockázatmegosztási pénzügyi eszközök alkalmazását, ami lehetővé teszi a válságban lévő acélipar elsőbbségi elérését; felhívja az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy alakítsák ki az acélipari projektek hosszú távú finanszírozási keretét;

59.  kéri a Bizottságot, hogy az acéliparral kapcsolatban és a nyersanyag-értéklánc mentén folytassa a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség végrehajtását, különösen az újrafeldolgozási módszerek és az új üzleti modellek tekintetében;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/metals-minerals/files/steel-cum-cost-imp_en.pdf
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0199.
(3) http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/metals-minerals/files/high-level-roundtable-recommendations_en.pdf
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0509.
(5) HL C 332. E, 2013.11.15., 72. o.
(6) HL C 199. E, 2012.7.7., 131. o.
(7) HL C 349. E, 2010.12.22., 84. o.
(8) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(9) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(10) Eurofound (2009).
(11) Eurofound (2014. január, megjelenés előtt).
(12) http://www.gt-vet.com/?page_id=18

Utolsó frissítés: 2017. május 30.Jogi nyilatkozat