Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2135(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0047/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0047/2014

Viták :

PV 04/02/2014 - 18
CRE 04/02/2014 - 18

Szavazatok :

PV 05/02/2014 - 9.25
CRE 05/02/2014 - 9.25

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0094

Elfogadott szövegek
PDF 415kWORD 302k
2014. február 5., szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az éghajlattal és az energiával kapcsolatos politikák 2030-as kerete
P7_TA(2014)0094A7-0047/2014

Az Európai Parlament 2014. február 5-i állásfoglalása az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről (2013/2135(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „Az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete” című zöld könyvére (COM(2013)0169),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 191., 192. és 194. cikkére,

–  tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására,(1)

–  tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) ,

–  tekintettel a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) ,

–  tekintettel a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 20-i 994/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4) ,

–  tekintettel a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról és az 1364/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, valamint a 713/2009/EK, a 714/2009/EK és a 715/2009/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. április 17-i 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) , valamint a Bizottság 2013. október 14-i, „Hosszú távú infrastruktúra-tervezés Európában és Európa határain túl” című közleményére (COM(2013)0711), amely megállapítja a közös érdekű energiainfrastruktúra-projektek első uniós szintű listáját;

–  tekintettel „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2008)0781),

–  tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) ,

–  tekintettel az európai összekapcsolódási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0665),

–  tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. március 28-i fehér könyvére (COM(2011)0144) és az „Az egységes európai közlekedési térség megvalósításához vezető útitervről – Egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című, 2011. december 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(7) ,

–  tekintettel „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című, 2011. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2011)0112) és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(8) ,

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571) és az erőforrás-hatékony Európáról szóló, 2012. május 24-i európai parlamenti állásfoglalásra(9) ,

–  tekintettel a „2050-ig szóló energiaügyi ütemterv” című, 2011. december 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0885) és „a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv: egy energiagazdag jövő” című, 2013. március 14-i európai parlamenti állásfoglalásra(10) ,

–  tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582),

–  tekintettel a Parlamentnek az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgálatáról szóló, 2010. december 15-i állásfoglalására,(11)

–  tekintettel az „Eredményjelentés a megújuló energiákról” című, 2013. március 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0175),

–  tekintettel a palagáz- és palaolaj-kitermelés környezetre gyakorolt hatásáról szóló, 2012. november 21-i állásfoglalására(12) ,

–  tekintettel a palagáz és palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól szóló, 2012. november 21-i állásfoglalására(13) ,

–  tekintettel a dohai (katari) éghajlat-változási konferenciáról (COP18) szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(14) ,

–  tekintettel a mikrotermelésről, azaz a kis léptékű elektromosáram- és hőtermelésről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(15) ,

–  tekintettel a „Megújuló energia: az európai energiapiac egyik meghatározó tényezője” című, 2012. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0271) és a megújuló energia tekintetében az európai energiapiacon fennálló jelenlegi kihívásokról és esélyekről szóló, 2013. május 21-i európai parlamenti állásfoglalásra(16) ,

–  tekintettel a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2012. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2012)0663) és a belső energiapiac működőképessé tételéről szóló, 2013. szeptember 10-i állásfoglalására(17) ,

–  tekintettel „Az európai szén-dioxid-piac helyzete 2012-ben” című, 2012. november 14-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0652),

–  tekintettel a „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia” című 2013. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0216),

–  tekintettel a Tanács 2011. március 14-i következtetéseire, amelyekben megerősítette az Európai Unió azon célkitűzését, hogy 2050-ig az 1990-es szintekhez képest 80–95%-kal csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását,

–  tekintettel a varsói (lengyelországi) éghajlat-változási konferenciáról (COP19) szóló 2013. október 23-i állásfoglalására(18) ,

–  tekintettel az energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés elősegítése érdekében az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásáról szóló, 2010. május 6-i állásfoglalására(19) ,

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Politikai Tanulmányok Központjától megrendelt, „Az acélipart érintő kumulatív költséghatás értékelése” című, 2013. június 10-i jelentésre(20) ,

–  tekintettel a Bizottság „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című munkadokumentumára (SWD(2012)0092),

–  tekintettel az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezése a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című, 2012. június 12-i állásfoglalására(21) ,

–  tekintettel a Bizottság és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet „A zöldebb gazdaságra való áttérés: társadalmi vonatkozások ” című közös jelentésére,

–  tekintettel „A kék növekedés – A fenntartható fejlődés javítása az Unióban a tengerészeti, a tengeri közlekedési és a turisztikai ágazaton belül” című, 2013. július 2-i állásfoglalására(22) ,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 51. cikke alapján a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0047/2014),

A.  mivel az éghajlati célkitűzések, a fenntartható fejlődés, az energiaellátás biztonsága, a gazdasági és technológiai versenyképesség és az egységes energiapiac megvalósítása rendkívül fontosak az EU számára és szorosan összekapcsolódnak ;

B.  mivel ezt elismeri az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ), amely úgy rendelkezik, hogy az Unió energiapolitikájának a célja többek között az energiapiac működése, az (energia)ellátás biztonsága, az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, az új és megújuló energiaforrások és az energiahálózatok összekapcsolása, valamint hogy az Unió környezetvédelmi politikájának hozzá kell járulnia a környezet minőségének megőrzéséhez, védelméhez és javításához, az emberi egészség előmozdításához, a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű felhasználásához, illetve a nemzetközi szintű intézkedések elősegítéséhez a regionális vagy globális környezeti problémák, különösen pedig az éghajlatváltozás kezelése érdekében;

C.  mivel csak a kötelező erejű célértékek biztosítják a tagállamok számára a kellő rugalmasságot ahhoz, hogy a lehető legeredményesebben és leginkább költséghatékonyan széntelenítsék gazdaságukat, figyelembe véve a nemzeti körülményeket és sajátosságokat;

D.  mivel az Európai Tanács elkötelezte magát az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2050-re megvalósítandó 80–95%-os csökkentése mellett a fejlett országok által közösen elérendő szükséges csökkentések részeként;

E.  mivel a 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikának össze kell kapcsolnia az éghajlatváltozással kapcsolatos (mind hosszú, mind rövid távú) kötelezettségvállalások gondos mérlegelését az olyan, sürgető gazdasági és szociális kérdések kezelésével, mint az energiabiztonság, az ipar és a háztartások magas energiaköltségei, a munkahelyteremtés és gazdasági fellendülés szükségessége és a fenntartható növekedési modellre való áttérés;

F.  mivel a különböző szakpolitikai célkitűzéseknek – mint például az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása csökkentésének, az energiaellátás biztosításának, valamint a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás támogatásának – a forrásokat költséghatékony módon felhasználó csúcstechnológián kell alapulniuk;

G.  mivel 2020-ban lejár az éghajlatváltozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó jelenlegi csomaggal kapcsolatos jogi keret, amely kötelező célkitűzéseket tartalmaz a megújuló energiák arányára és az energiafogyasztás, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére nézve; mivel a nagyobb mértékű megújulóenergia-használatra vonatkozó nemzeti követelmények megszűnése alááshatja a szükséges növekedést ebben az ágazatban;

H.  mivel a Bizottság a fent említett, 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében kijelentette, hogy az emberek jóléte, az ipari versenyképesség és a társadalom általános működése a biztonságos, fenntartható és megfizethető energiától függ;

I.  mivel·jelentős beruházásokra van szükség az energiarendszerek korszerűsítése érdekében – széntelenítés mellett vagy anélkül –, amely 2030-ig befolyásolja majd az energiaárakat;

J.  mivel az energiatakarékosság és az energiahatékonyság a leggyorsabb és a legolcsóbb módja az olyan kérdések kezelésének, mint például az energiabiztonság, a külső forrásoktól való függés, a magas árak és a környezetvédelmi aggályok;

K.  mivel becslések szerint az építőipari ágazat költséghatékony energiamegtakarítási potenciálja 2020-ig 65 millió tonna kőolaj-egyenértéket tesz ki;

L.  mivel az éghajlat- és energiapolitika jövőbeni irányát övező jelenlegi bizonytalanság gátolja a tiszta technológia terén igencsak szükséges beruházást;

M.  mivel a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv kimondja, hogy az energiaágazat széntelenítése és a megújuló energiaforrások magas részarányával számoló forgatókönyv olcsóbb, mint a jelenlegi politikák folytatása, és a nukleáris és fosszilis energia ára továbbra is folyamatosan emelkedni, a megújuló forrásokból származó energia ára pedig csökkenni fog;

N.  mivel a Bizottság „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című közleményének becslése szerint az egészségügyi költségek terén a helyi levegőminőség javulása révén elért megtakarítás 2030-ra évi 17 milliárd eurót tenne ki, illetve mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) becslése szerint 2035-re a 2°C-os célkitűzéshez következetesen ragaszkodó politikák 46%-kal, azaz 275 milliárd euróval (az EU GDP-jének 1%-ával) csökkenthetik az EU éves fosszilistüzelőanyag-behozatali kiadásait;

O.  mivel a végső energiaárak az utóbbi évtizedben folyamatosan emelkedtek, és ez egyre nagyobb gondot okoz az uniós polgároknak és jelentős költséggel jár a vállalatok és iparágak számára;

P.  mivel az éghajlat- és energiapolitikának nemcsak a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra, hanem az alacsony vagy közepes jövedelmű háztartásokra gyakorolt hatását is figyelembe kell venni, amelyek életszínvonala az utóbbi években csökkent;

Q.  mivel az EU-ban a közlekedési ágazat felel az ÜHG-kibocsátás és az energiafogyasztás jelentős részéért; mivel a közlekedési ágazat ÜHG-kibocsátása 1996 és 2007 között 36%-kal nőtt;

R.  mivel az éghajlatváltozás sürgető és potenciálisan visszafordíthatatlan fenyegetést jelent az emberi fejlődésre, a biológiai sokféleségre és a nemzetbiztonságra nézve, és ezzel a fenyegetéssel a nemzetközi közösségnek foglalkoznia kell;

S.  mivel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület munkacsoportjának 2013. évi értékeléséből kitűnik, hogy még tudunk alakítani a jövőnkön, ám a lehetőségek kapuja gyorsan zárul, mivel a „karbon költségvetésnek”, amelynek segítségével lenne esély a globális felmelegedés 2°C-ra való korlátozására, már több mint a felét elköltöttük, és hogy ezt a főbb üzleti és infrastrukturális beruházások jelenlegi tervezési ciklusaira vonatkozó döntéshozatal során haladéktalanul figyelembe kell venni;

T.  mivel a nemzetközi közösség a 2009-es koppenhágai csúcstalálkozón kötelezettséget vállalt arra, hogy a XXI. század során a globális felmelegedés az iparosodás előtti szinthez viszonyítva nem haladja meg a 2°C-ot;

U.  mivel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentése nemrég megerősítette, hogy előreláthatóan nem tudjuk teljesíteni ezt az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalást, mivel a billió tonnát meghaladó halmozott szén-dioxid-kibocsátás 2°C-nál nagyobb hőmérséklet-emelkedést okoz, és mivel nagyjából már e mennyiség felénél tartunk; mivel a jelenlegi gyakorlat ezek szerint kevesebb mint 30 éven belül 2°C-t meghaladó hőmérséklet-emelkedést eredményez; mivel ambiciózus célokat kell kitűznünk, és már most el kell kezdenünk dolgozni ezek megvalósításán;

V.  mivel a Világbank „Csavard le a fűtést!” című jelentése szerint a jelenlegi kibocsátáscsökkentési pályán maradva 20–30 éven belül 2°C-os, 2100-ra pedig 4°C -os hőmérséklet-emelkedés következik be;

W.  mivel az éghajlatváltozás 2°C alatt tartása érdekében az Európai Tanács 2011-ben újból megerősítette az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az 1990-es évek kibocsátási szintjéhez viszonyított 80–95%-os csökkentésére vonatkozó, 2050-re szóló uniós célkitűzést;

X.  mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2014 szeptemberére éghajlatváltozásról szóló csúcstalálkozóra hívta az államfőket, hogy egyértelmű kötelezettségvállalásokat tegyenek az éghajlatváltozással kapcsolatos további lépések vonatkozásában;

Y.  mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a 2013-as kibocsátási szakadékokról szóló jelentése szerint a 2020-ra szóló jelenlegi éghajlat-változási kötelezettségvállalások nem elégségesek a veszélyes éghajlatváltozás megelőzéséhez, és mivel ezért 2020 után nagyratörőbb ÜHG-kibocsátáscsökkentési célokat kell meghatározni;

Z.  mivel az Eurostat számadatai azt mutatják, hogy az EU 1990 és 2011 között 16,97%-kal csökkentette szén-dioxid-kibocsátásait, és e tekintetben jó úton halad a 2020-ra kitűzött céljának elérése felé; mivel az Európai Uniónak jelentősebb mértékű ÜHG-kibocsátáscsökkentést kell megvalósítania ahhoz, hogy teljesíteni tudja a 2050-re szóló éghajlat-változási célkitűzéseit;

AA.  mivel az ENSZ statisztikai osztályának számadatai szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás 1990 és 2010 között több mint 50%-kal nőtt;

AB.  mivel az igazolt uniós kibocsátás a kibocsátáskereskedelmi rendszeren (ETS) belüli ágazatokban 2005-től 2012-ig 16%-kal csökkent, a kibocsátáskereskedelmi övezeten kívül eső ágazatokban pedig 10%-kal, ami azt jelzi, hogy a 2020-ra kitűzött 21%-os, illetve 10%-os csökkentést valószínűleg a kitűzöttnél több évvel hamarabb elérjük;

AC.  mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátás 2050-re szóló ütemterve szerint a jelenlegi 40–44%-os uniós kibocsátáscsökkentés költséghatékonysági pályáját követve a 2050-re kitűzött 80–95%-os célkitűzés alsó értékeit érhetjük el, tehát 44%-nál nagyobb célértéket kell elérni 2030-ra ahhoz, hogy a költséghatékonysági pálya tekintetében e tartomány középső vagy felső részébe kerüljünk;

AD.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség becslése szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elmaradásának minimumköltsége az egész EU-ra nézve évi 100 milliárd eurótól (2020) évi 250 milliárd euróig (2050) terjedhet;

AE.  mivel míg a Nemzetközi Energia Ügynökség becslései szerint az EU az üvegházhatású gázok globális kibocsátásainak 11%-áért felelős, és az EU egy főre eső, tonnában mért CO2 -kibocsátása még mindig magasabb a világátlagnál, valamint a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok átlagánál, az egységes európai piac rendelkezik a világ minden gazdasága közül a legmagasabb GDP-vel és jelentős diplomáciai képességgel bír; mivel egyoldalú fellépéssel az EU ugyan csak korlátozottan képes a globális kibocsátások csökkentésére, ezért jelentős vezető szerep vár rá más gazdaságok éghajlatváltozással összefüggő tevékenysége hatásának fokozásában, különös tekintettel egy kötelező érvényű, nemzetközi megállapodás tető alá hozatalában, melyre 2015-ben, Párizsban kerülne sor; mivel az EU-nak ezért világos és nagyra törő álláspontot kell kialakítania és biztosítania kell, hogy a jövőbeni megállapodás minden tagállam részéről ratifikálható legyen;

AF.  mivel az éghajlatváltozással járó globális kihívással csak úgy lehet szembenézni, ha az ambiciózus uniós politikák harmadik országok kötelezettségvállalásaival párosulnak;

AG.  mivel ahhoz, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzések és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb uniós fellépések sikeresek legyenek, globális erőfeszítések részét kell képezniük; mivel a 2030-ig szóló keretnek meg kell határoznia az EU tárgyalási pozícióját egy 2015-re megkötendő globális éghajlat-változási megállapodás tekintetében; mivel amíg nem születik igazságos globális megállapodás, az uniós gazdaság versenyképességével ennek megfelelően kell foglalkozni;

AH.  mivel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése pozitív hatással jár majd a közegészségre is azáltal, hogy csökkenteni fogja a levegőszennyezést, különösen a lakott területeken belül és azok környékén;

AI.  mivel a szél- és naperőművek 2013. június 16-án Németországban a teljes elektromosáram-termelés 61%-át kitevő csúcsértéket értek el, ami az éghajlat- és energiapolitika sikerét jelzi, amit példának kell tekinteni a regionális koordináció és együttműködés fellendítése tekintetében;

AJ.  mivel az Eurostat szerint 2011-ben az uniós energia 13%-a származott megújuló forrásból, ezzel jó úton haladunk az e téren 2020-ra kitűzött célérték megvalósítása felé;

AK.  mivel az EU ezért jó úton halad a 2020-ra kitűzött kötelező erejű célértékek elérése felé (az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és a megújuló forrásból származó energia részarányának javítása terén), ám az indikatív 20%-os energiahatékonysági célérték terén elmaradt;

AL.  mivel a 2013. évi nemzetközi energiaügyi kitekintés szerint 2010 és 2040 között 56%-kal fog nőni a globális energiafelhasználás (és a nem OECD-tag ázsiai államok fogják kitenni a növekedés 60%-át), valamint 2040-ig továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok fogják szolgáltatni a világ energiafelhasználásának csaknem 80%-át (ideértve a szén figyelemreméltóan magas részesedését);

AM.  mivel az energiahatékonyságba, a megújuló energiába és az ÜHG-kibocsátás csökkentésébe történő beruházások erősítik egymást és létfontosságúak az EU energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához; mivel rendkívül fontos, hogy mindegyik egyforma hangsúlyt kapjon;

AN.  mivel a befektetőknek és az iparágaknak sürgősen szükségük van egy világos, hosszú távú, magasabb szintű bizonyosságot nyújtó, és ebből kifolyólag világos árjelzéseket biztosító uniós éghajlat- és energiapolitikai keretre a közép- és hosszú távú fenntartható beruházás ösztönzése, az ezzel járó kockázatok csökkentése és a fenntartható technológiák globális piaca által kínált lehetőségek kihasználása érdekében; mivel a világos éghajlati és energiaügyi stratégia alapvető fontosságú az Unió ipari versenyképessége, a gazdasági növekedés ösztönzése és a munkahelyteremtés tekintetében;

AO.  mivel a 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikának össze kell kapcsolnia az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások (mind a hosszú távú uniós célok, mind a rövid távú nemzetközi tárgyalások) gondos mérlegelését az olyan, sürgető gazdasági és szociális kérdések kezelésével, mint az energiabiztonság, az ipar és a háztartások magas energiaköltségei, valamint a munkahelyteremtés és gazdasági fellendülés szükségessége;

AP.  mivel a belső források korlátozott rendelkezésre állása miatt az EU megújuló energiára való ambiciózus áttérése az egyetlen módja a biztos energiaellátás megfizethető áron történő, jövőbeni biztosításának;

AQ.  mivel a Bizottság 2050-ig szóló, a Parlament által jóváhagyott energiaügyi ütemterve kimondja, hogy a gazdaság széntelenítése, az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és az energia-infrastruktúrák olyan lépések, amelyeket „nem bánhatunk meg”, és hogy megfelelő eszközöket és szakpolitikákat kell alkalmazni;

AR.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség az energiahatékonysági piacról szóló 2013. évi jelentésében az energiahatékonyságot a világ első energiaforrásaként említette, és mivel az energiahatékonyság a legolcsóbb és leggyorsabb módja az uniós energiafüggőség csökkentésének, az energiabiztonság növelésének, az energiaszámlák csökkentésének és az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek;

AS.  mivel még nem aknáztuk ki teljesen a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket; mivel a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv kimondja, hogy 2050-re ezeknek kell biztosítaniuk az energiaellátás nagy részét, ami konkrét mérföldkövek meghatározását teszi szükségessé egészen az említett az időpontig annak biztosítása érdekében, hogy hitelesek és stabilak legyenek a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos uniós kilátások, illetve az energiaellátásnak az uniós belső energiapiacon való diverzifikációja, támogatva az EU versenyképességét és energiaellátásának biztonságát, valamint hozzájárulva új ágazatok és exportlehetőségek kialakításához;

AT.  mivel a megújuló energiaforrások kifejlesztése és a fokozott energiahatékonyság kedvező hatással lesz az éghajlattal és az energiával kapcsolatos célkitűzésekre, biztosabbá fogja tenni az EU energiaellátását, megerősíti technológiai vezető szerepét és ipari versenyképességét, serkenteni fogja a növekedést és a foglalkoztatást, valamint jelentős hozzáadott értéket fog generálni a jövőben az EU számára;

AU.  mivel az energiahatékonyság növelése a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb mód arra, hogy csökkentsük az EU energiafüggőségét, miközben könnyíti a végfelhasználókra nehezedő magas energiaszámlák terheit, valamint munkahelyeket teremt és növekedést eredményez a helyi gazdaságok számára;

AV.  mivel az EU 2011-es, fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó importszámlája 406 milliárd eurót tett ki (azaz egy lakosra 1 000 eurót meghaladó összeg jutott),és mivel az Unió energiaimporttól való függősége várhatóan tovább fog nőni; mivel ez a függőség kiszolgáltatja az Uniót a világ energiaárainak és politikai sokkhatásainak, valamint veszélyezteti az uniós és tagállami külpolitikai autonómiát; mivel ezért létfontosságú biztosítani, hogy az energiaárak a végfelhasználók számára a lehető legátláthatóbbak legyenek; mivel az EU-nak jobban kell összpontosítania az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és az energiaipari infrastruktúra mindenképpen kifizetődő („no regret”) lehetőségeire;

AW.  mivel a fosszilis tüzelőanyagok behozatalára költött pénz nemigen járul hozzá az uniós beruházásokhoz, munkahelyteremtéshez vagy növekedéshez, és mivel ennek a pénznek a belföldi, energiahatékonysággal, megújuló energiaforrásokkal és intelligens infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokba való átirányítása ösztönözné az építő-, gépjármű- és csúcstechnológiai ipart és az ezeket az értékláncban követő beszállítókat, magas minőségű, magas képzettséget igénylő munkahelyeket teremtve, amelyeket nem lehet exportálni/áttelepíteni;

AX.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint 2035-ben a globális energiahatékonysági potenciál kétharmada továbbra is kiaknázatlan marad, mivel ez a terület nem kap valódi politikai prioritást;

AY.  mivel a Fraunhofer Intézet által készített tanulmányok kimutatták, hogy az EU 2030-ra 40%-os energiamegtakarítást érhet el költséghatékonyan;

AZ.  mivel tanulmányok kimutatták, hogy az EU több mint 40%-os költséghatékony végfelhasználói energiamegtakarításra képes a gazdaság valamennyi ágazatának vonatkozásában (lakossági: 61%, szállítási: 41%, szolgáltatóipari: 38% és ipari: 21%);; mivel e potenciál kiaknázásának eredményeképpen évente tisztán 239 milliárd euróval lennének alacsonyabbak az energiaszámlák;

BA.  mivel az EU-ban a végső energia több mint 40%-át fűtésre és hűtésre használják, amiből a megújuló fűtéssel és hűtéssel foglalkozó európai technológiai platform szerint 43%-ot használnak el a háztartások, 44%-ot az ipar és a maradékot (13%) a szolgáltatások;

BB.  mivel kimutatták, hogy a költséghatékony energiamegtakarításra vonatkozó legnagyobb lehetőség az építőipari ágazatban rejlik, amely jelenleg az EU végső energiafelhasználásának 40%-ért és CO2 -kibocsátásának 36%-áért felelős;

BC.  mivel tanulmányok azt mutatják, hogy az energiahatékonyság javítása csökkenti a költségeket és ez mind az ipar, mind az egyes polgárok javára válik;

BD.  mivel a jelenlegi tendenciák alapján a világ népessége 2050-re meghaladja a 9 milliárd főt, és a globális energiaigény 2030-ra több mint 40%-kal fog növekedni;

BE.  mivel a folyamatosan emelkedő energiaárak az energiaszegénység arányának növekedését eredményezték az Európai Unióban;

BF.  mivel 2012 májusában az Európai Tanács elismerte, hogy az energiahatékonyság nagyban hozzájárulhat az energiaárak és -költségek akkori, főleg a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjait érintő emelkedésének visszafordításához;

BG.  mivel egy ambiciózus energiamegtakarítási célkitűzés 2020-ig 400 000 munkahellyel fogja növelni a nettó foglalkoztatást – nevezetesen az olyannyira szükséges építőipari munkahelyek megteremtése révén – és javítani fogja az állami költségvetéseket a munkanélküliséggel járó költségek csökkentése révén;

BH.  mivel a belső energiapiac kiteljesítése előfeltétele az EU általános energiabiztonságának, a versenyképes energiaárainak és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései költséghatékony megvalósításának;

BI.  mivel a különböző energiaforrásoknak és technológiáknak juttatott különféle támogatások koordináció és költséghatékony végrehajtás híján torzítják a versenyt és gátolják a belső energiapiac megvalósítását, a beruházási biztonság növelése nélkül;

BJ.  mivel 2011-ben az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagokra biztosított állami támogatás csak az elektromosság tekintetében 26 milliárd eurót tett ki, és ez nem foglalja magában a földgázra és az olajra adott állami támogatást;

BK.  mivel az Európai Tanács 2013. május 22-i ülésének következtetései felhívnak arra, hogy legyen prioritás a környezet vagy gazdaság szempontjából káros (többek között a fosszilis tüzelőanyagokra adott) állami támogatások fokozatos megszüntetése;

BL.  mivel a tanulmányok azt jelzik, hogy a hálózatok korszerűsítése és fejlesztése, illetve több összekapcsolódás biztosítása fontos módja a belső piac fejlesztésének, az energiaköltségek csökkentésének és az ipar versenyképessége fellendítésének, amennyiben költség-haszon elemzést alkalmaznak a kapcsolódó beruházások értékelésére;

BM.  mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy az átfogó rendszerköltségek és a hatások jelentősen eltérnek a különböző termelési források esetében; mivel az ilyen szempontokat szintén figyelembe kell venni az uniós éghajlati és energiapolitikák kialakítása során;

BN.  mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint az energiaellátás fokozódó decentralizálása következtében az átvitel szintjéről az elosztás szintje felé mozdulnak el az energiainfrastruktúrára vonatkozó beruházási igények, és 2030-ra e beruházási igények háromnegyede elosztóhálózatok terén fog fellépni;

BO.  mivel az Eurostat számadatai azt mutatják, hogy az EU lakosságának mintegy 40%-a már most is városi területeken él, és az urbanizáció mértéke nő, és mivel a megújuló energiaforrások mérséklik a légkörben a finom por által okozott szennyezést; mivel a szállítás felelős a kibocsátások jelentős részéért, és azt pozitívan fogják érinteni a hatékonyságot célzó erőfeszítések;

BP.  mivel a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében kimondta, hogy a hálózat korszerűsítése elkerülhetetlen, és – ami ennél is fontosabb – hogy az energiával kapcsolatos bármelyik jövőbeli forgatókönyvet választjuk is, a költség ugyanakkora lesz, még akkor is, ha az eddigi gyakorlat folytatása mellett döntünk; mivel emiatt létfontosságú, hogy intelligens és összekapcsoló hálózatot fejlesszünk ki, valamint a megújuló energiaforrásokon és az energiahatékonyságon alapuló forgatókönyvet válasszunk, mert ez az egyetlen módja a fenntarthatósággal, versenyképességgel, energiafüggetlenséggel, energiabiztonsággal és megfizethető energiaárakkal kapcsolatos célkitűzések megvalósításának;

BQ.  mivel a 2012. évi európai versenyképességi jelentés szerint a fenntartható energia és a környezetvédelmi technológia ágazata jelentős üzleti és munkahely-teremtési lehetőségeket kínál;

BR.  mivel a 2012. évi európai versenyképességi jelentés ajánlása szerint az uniós cégeknek ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, arra kell összpontosítaniuk, hogy „kiaknázzák a globális környezetvédelmi és társadalmi célok és kihívások által kínált üzleti lehetőségeket;

BS.  mivel az Európai Bizottság 2050-re szóló ütemtervének becslése szerint az összes elemzett széntelenítési forgatókönyvben szerepel, hogy 2050-re a megújuló energiaforrások arányának a végső energiafogyasztás 55–75%-a között kell lennie; mivel ugyanezen becslések szerint a megújuló energiaforrások aránya 2020 után esni fog, amennyiben nem tesznek kiegészítő intézkedéseket;

BT.  mivel az EU jelenleg világvezető a megújuló energiával kapcsolatos technológiában, és máris mintegy félmillió munkahely jött létre ebben az ágazatban; mivel a megújuló energiák nagyobb arányú használata hosszú távon fenntartható növekedést és nagyobb energiabiztonságot eredményez majd;

BU.  mivel a megújulóenergia-ágazat 1%-kal járul hozzá az uniós GDP-hez és közvetlenül vagy közvetve nagyjából 1,2 millió embert foglalkoztat, 30%-kal többet, mint 2009-ben; mivel a megújulóenergia-ágazatban foglalkoztatottak száma az EU-ban 2020-ra 2,7 millió lesz;

BV.  mivel a megújulóenergia- és az energiahatékonysági ágazatok a válság ellenére növekedést mutatnak, és várhatóan még nagyobb növekedést hozhatnak az uniós GDP számára;

BW.  mivel tanulmányok kimutatták, hogy a megújuló energiával kapcsolatos beruházások szempontjából Kína a legvonzóbb ország, illetve az USA, India, Japán, Kanada és Ausztrália is a legkedveltebbek között van;

BX.  mivel biztosítani kell az uniós versenyképességet a globális piacon;

BY.  mivel a különféle új és fenntartható energiafajták terén folytatott kutatások növelése és a legjobb gyakorlatok megosztása kínálja a legjobb lehetőséget a probléma hosszú távú megoldására;

BZ.  mivel a fenntartható fejlődés a környezeti, gazdasági és szociális fejlődés három pillére közötti egyensúlyon alapul;

CA.  mivel a helyi és regionális szint alapvető szerepet játszik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez szükséges intézkedések előmozdításában és végrehajtásában;

Célok

1.  üdvözli az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló bizottsági zöld könyvet, és számít arra, hogy az Európai Tanács ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban olyan ambiciózus, reális, költséghatékony és rugalmas válaszlépéseket tesz, amelyek meglévő energetikai ismeretek és szaktudás révén rövid és hosszú távon egyaránt fenntartható versenyelőnyt biztosítanak az Unió számára;

2.  mélységes aggodalmát fejezi ki a 2030-as keret új irányítási struktúrájára irányuló javaslatokkal kapcsolatban, és emlékeztet arra, hogy a 2020-as keret a Parlament és a Tanács közötti teljes együttdöntési eljáráson alapul; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság a jogalkotási javaslatait a Parlament és a Tanács közötti teljes együttdöntési eljárásra alapozza;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság 2014. január 22-én elfogadott, „Az éghajlattal és az energiával kapcsolatos politikai keret a 2020 és 2030 közötti időszakra” című közleménye (COM(2014)0015) szűk látókörű és igénytelen számos szinten, különösen a megújuló energiákra vonatkozó nemzeti célkitűzések hiánya, valamint az energiahatékonyság ösztönzésére irányuló bármely értelmes új fellépés hiánya tekintetében; tudomásul veszi a Bizottság friss közleményét az energiaárakról és az energiával kapcsolatos költségekről Európában (COM(2014)0021);

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közelmúltban közzétették az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ötödik értékelő jelentésének 2013. szeptember 27-én elfogadott első részét, amely megerősíti, hogy a globális felmelegedést 95%-ban emberi tevékenység okozza (a 2007-es negyedik értékelő jelentésben ez a szám még 90% volt), és amely figyelmeztet a beavatkozás elmulasztásának lehetséges következményeire ökoszisztémánk stabilitása szempontjából;

5.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretének részeként fogadjon el és alkalmazzon olyan sokrétű megközelítést, amely egymást kölcsönösen erősítő, összehangolt és koherens szakpolitikákon, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra irányuló ambiciózus és kötelezően megvalósítandó célkitűzéseken alapul; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottabban használják ki e célkitűzések közötti kölcsönhatásokat, mivel ez a három célkitűzés a legmegfelelőbb eszköz annak biztosítására, hogy az Unió éghajlati és energiaügyi célkitűzései a 2030-ig tartó időszakban költséghatékony módon megvalósuljanak, továbbá hogy szavatolja a beruházások biztonságát, és fellendítse és megerősítse az EU versenyképességét és energiabiztonságát;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki 2030-ig kötelezően megvalósítandó uniós célkitűzést az üvegházhatású gázok belföldi kibocsátásának az 1990-es szinthez képest legalább 40%-kal történő csökkentésére; úgy véli, hogy a célkitűzések szintjének összhangban kell lennie a 2°C-os cél teljesítéséhez vezető, költséghatékony útitervvel; hangsúlyozza, hogy e célt egyéni nemzeti célkitűzések végrehajtása révén kell elérni, figyelembe véve az egyes tagállamok egyedi helyzetét és potenciálját;

7.  egyetért azzal, hogy az EU-nak az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi tárgyalások keretében, még jóval az ENSZ főtitkárának égisze alatt 2014 szeptemberében tartandó csúcstalálkozót megelőzően kötelezettséget kell vállalnia az üveghatású gázok kibocsátása tekintetében kitűzött ezen cél elérésére, és felhívja az Európai Tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegye meg ugyanezt;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki 2030-ig kötelezően megvalósítandó 40%-os uniós energiahatékonysági célkitűzést, összhangban a költséghatékony energiamegtakarításokban rejlő potenciállal kapcsolatos kutatással; hangsúlyozza, hogy e célt egyéni nemzeti célkitűzések végrehajtása révén kell elérni, figyelembe véve az egyes tagállamok egyedi helyzetét és potenciálját;

9.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki 2030-ig kötelezően megvalósítandó uniós célkitűzést a teljes végső energiafogyasztás 30%-ban megújuló energiaforrásokból történő fedezésére; hangsúlyozza, hogy e célt egyéni nemzeti célkitűzések végrehajtása révén kell elérni, figyelembe véve az egyes tagállamok egyedi helyzetét és potenciálját;

10.  rámutat arra, hogy ahhoz, hogy az EU ki tudja venni méltó részét a globális erőfeszítésekből, minden gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez; úgy véli, hogy a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről korán meg kell állapodni annak érdekében, hogy az Unió nemzetközi tárgyalásokba bocsátkozhasson egy új, jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodásról, és hogy a kibocsátáscsökkentés, az energiahatékonyság és a megújuló energia területén szükséges közép- és hosszú távú beruházásokhoz egyértelmű és jogilag kötelező szabályozási keretet és célokat biztosítson a tagállamoknak, az iparnak és más ágazatoknak;

11.  megjegyzi, hogy a széntelenítés módjai a fenntartható technológiák – a megújuló energiaforrások, a nukleáris energia és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, amennyiben ez a technológia időben elérhetővé válik – eltérő arányától függenek majd az egyes tagállamokban; felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló energiaforrások részesedésének növeléséhez a szállítási és elosztási hálózatok jelentős mértékű bővítésére, valamint továbbításra alkalmas kiegészítő tartalékkapacitásra és/vagy tárolási kapacitásra lesz szükség;

12.  emlékeztet arra, hogy végül minden többletköltség közvetlenül vagy közvetetten a végső fogyasztókat sújtja, és úgy véli, hogy az Unió energiarendszerének széntelenítésével járó többletköltségek mérséklése ezért az EU versenyképessége fenntartásának előfeltétele;

13.  emlékeztet arra, hogy továbbra is a tagállamok hatásköre, hogy döntsenek saját energia-összetételükről, és ezért nekik kell kiválasztaniuk azt az optimális összetételt, amellyel tarthatók az energiapolitikai célkitűzések, különösen a széntelenítés célja;

14.  úgy véli, hogy egy határozott, kötelezően megvalósítandó energiahatékonysági célkitűzés elsődleges fontosságú ahhoz, hogy az Unióban a lehető leghatékonyabb legyen az energiafelhasználás, és egy ilyen célkitűzés azzal az áttételes hatással is jár, hogy az üvegházhatású gázokra és a megújuló energiára vonatkozó célkitűzések megvalósításához kevesebb erőfeszítésre lesz majd szükség;

15.  úgy véli, hogy a közös nemzeti erőfeszítéseket összekapcsoló kötelező átfogó célkitűzések a legköltséghatékonyabb és legrugalmasabb eszközök a tagállamok számára szükséges rugalmasság biztosítása és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében;

16.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy az uniós szinten elért előrehaladás folyamatosságának fenntartása és hosszú távú garanciák biztosítása érdekében tűzzön ki ambiciózus és reális célokat az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló kerete számára, figyelembe véve azt a legköltséghatékonyabb utat, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy tiszteletben tartsa a Parlament és a Tanács által tett azon hosszú távú kötelezettségvállalást, hogy 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását;

17.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós szakpolitikák következetességének, rugalmasságának és költséghatékonyságának fokozása érdekében egyszerűsítse éghajlat- és energia-politikai intézkedéseit;

18.  hangsúlyozza, hogy az Unió 2050-re szóló széntelenítési célkitűzését csak akkor lehet elérni, ha megvalósul a fosszilis üzemanyagokról való átállás, valamint hogy el kell kerülni az olyan szakpolitikákat, amelyek állandósítják ezek használatát; emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó nagyra törő hosszú távú szakpolitikák segítségével elkerülhetők az ilyen helyzetek; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) közelmúltbeli megállapításaira, melyek szerint a megújuló energiát támogató politikák hosszú távon olcsóbbak, mint kizárólag a szén-dioxid-árazásra hagyatkozni, ugyanis e politikák ösztönzik az energiaágazat hosszú távú teljes széntelenítéséhez szükséges megújulóenergia-technológiák széles skálájának kellő időben történő bővítését;

19.  meggyőződése, hogy az EU jelenlegi és jövőbeli energiaszükségletét a legjobban egy kiegyensúlyozott és differenciált energiaszerkezet révén lehet kielégíteni, amely csökkentené az egyes energiaforrásoktól való függőséget újabb függőségek kialakítása nélkül, valamint szem előtt tartva, hogy a Bizottság a fosszilis energiahordozóktól való függőségünk csökkentését tanácsolja; sürgeti a tagállamokat, hogy ezeket a tényezőket vegyék figyelembe;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy az érintett iparágakkal együtt és a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai kereten belül dolgozzon ki az ipari szereplők számára elegendő rugalmasságot biztosító ágazatspecifikus ütemterveket;

21.  úgy véli, hogy bár számos energiapolitikai célkitűzést el lehet érni az energiaárak növelésével, az igazi kihívás az, hogy e célkitűzéseket a gazdasági tevékenység növelésével párhuzamosan valósítsák meg;

22.  felszólít a megújuló energiaforrások és az energiamegtakarítást elősegítő technológiák kutatásához és fejlesztéséhez szükséges források rendelkezésre bocsátására;

23.  úgy látja, hogy széles körű az egyetértés a tekintetben, hogy a felülvizsgált és jól működő kibocsátáskereskedelmi rendszer alapján állapítsanak meg a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó új, kötelező érvényű célértéket;

24.  úgy véli, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló hosszú távú uniós szakpolitikai célkitűzések és konkrét szakpolitikai eszközök tekintetében egyaránt következetesen az 1990-es évet kellene referenciaévnek tekinteni;

25.  úgy véli, hogy az Unió növelheti szén-dioxid-csökkentési ambícióit, amennyiben a fejlett és a fejlődő világ egyéb jelentős kibocsátó országai elkötelezik magukat amellett, hogy kiveszik a részüket a globális kibocsátáscsökkentési erőfeszítésekből;

26.   megállapítja, hogy a megújuló energiával kapcsolatban 2020-ra kitűzött, kötelezően elérendő cél révén az EU az élen jár a megújuló energiaforrásokra irányuló technológiai innováció terén; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban kötelezően teljesítendő célértékekre irányuló politika folytatása tovább fogja erősíteni az Unió szerepét e téren; álláspontja szerint a megújuló energiaforrások fejlődése hozzájárul az ÜHG-kibocsátáscsökkentés célkitűzésének eléréséhez, csökkenti az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és növeli energiaforrásaink diverzifikációját; ezért úgy véli, hogy az EU-nak a 2030-ra szóló keretében az energiahatékonyságra vonatkozó kötelező célértéket kell meghatároznia; úgy véli, hogy előretekintő energia- és éghajlat-politikát kell végrehajtani, amely összhangban áll az Unió versenyképességre vonatkozó iparpolitikai menetrendjével;

27.  véleménye szerint ahhoz, hogy lehetővé váljon a megújuló energiaforrások kapacitásának maximális kihasználása, a 2030-ra szóló keretnek és célkitűzéseknek a teljes energiarendszer fejlesztésére és optimalizálására kell összpontosítaniuk;

28.  úgy véli, hogy az Unió jó úton halad a megújuló energiaforrások arányának 20%-os növelésére irányuló 2020-as cél eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szintű bővítés, amely bizonyos mértékig összehangolás nélkül zajlik, és amely rendkívül gyorsan halad, komoly hatással van az Unió belső energiapiacára (például a hurokáramlások révén); álláspontja szerint az energiaellátó rendszereknek a jövőben jobban kell támaszkodniuk a megújuló energiaforrásokra; ragaszkodik ahhoz, hogy a megújuló energia felhasználásának növelésére irányuló döntéshozatal során az energiaellátó rendszerek valamennyi lényeges szempontját vegyék figyelembe;

29.  azon a véleményen van, hogy a jól átgondolt, rugalmas és kiszámítható támogatási rendszerek megfelelő eszközt jelenthetnek a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fejlesztésének és hasznosításának költséghatékony ösztönzéséhez; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó bármely nemzeti támogatási rendszernek fokozatosan egy sokkal integráltabb uniós vagy alsóbb szintű támogatási rendszerré kell válnia, figyelembe véve mind a technológiai érettség szintjeit, mind a regionális és földrajzi különbségeket, hiszen mindez biztosítaná egy piacközelibb keret, a beruházási biztonság és az egyenlő versenyfeltételek megteremtését; úgy véli, hogy a Bizottságnak e tekintetben fontos szerepe, hogy útmutatást adjon, beleértve a támogatási rendszer megfelelését a belső piaci és az állami támogatási szabályoknak, szem előtt tartva a Horizont 2020 kutatási és innovációs program fontosságát is;

30.  úgy véli, hogy a 2030-ra szóló szakpolitikai keretet be kell építeni a hosszú távú elképzelésekbe, kifejezetten pedig a 2050-re vonatkozó tervekbe, a Bizottság által elfogadott különböző menetrendeknek megfelelően; e tekintetben úgy véli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra irányuló, 2030-ra szóló uniós politikákat mérföldkőként kell tekinteni a hosszú távú célok elérése szempontjából, olyan átfogó megközelítés részeként, amely biztosítja e politikák költséghatékonyságát, kiszámíthatóságát és fenntarthatóságát;

31.  úgy véli, hogy az EU regionális politikája fontos szerepet játszik a megújulóenergia-termelés és az energiahatékonyság Európa-szerte történő előmozdításában; megjegyzi, hogy az eltérő földrajzi feltételek miatt lehetetlen minden régióra univerzális energiapolitikát alkalmazni;

32.  elismeri, hogy valamennyi energiaforrás – a fosszilis tüzelőanyagok és nukleáris energia – támogatása jelentős hatással lehet az energiaárakra; megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások némelyike, például a szárazföldi szélenergia és a fotovoltaikus napenergia közel áll ahhoz, hogy költségek tekintetében versenyképes legyen a hagyományos energiaforrásokkal, és ezért úgy véli, hogy a kapcsolódó támogatási rendszereket ennek megfelelően ki kellene igazítani, és a támogatásokat idővel ki kellene vezetni annak érdekében, hogy a forrásokat az energiatechnológiákkal – újgenerációs megújuló energiaforrásokkal és energiatárolási technológiákkal – kapcsolatos kutatási és fejlesztési programok számára lehessen átcsoportosítani; hangsúlyozza azonban, hogy ezt jó előre be kell jelenteni az ágazatot érintő bármiféle káros hatás elkerülése érdekében, és hogy ehhez átalakított energiapiaci terv, egyszerűsített közigazgatási és hálózatra kapcsolódási eljárások és az energiapiacokon jobb átláthatóság szükséges; sajnálatát fejezi ki a támogatási rendszerek egyes tagállamok által végrehajtott visszamenőleges hatályú módosításai miatt, ami negatívan befolyásolta a befektetői bizalmat és a beruházások szintjét a megújuló energiaforrások terén; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne a kizárólag az energiával foglalkozó piacokat átalakítani oly módon, hogy biztosítsák a különféle megújuló energiaforrásokra irányuló azon befektetések megtérülését, amelyek előnye, hogy a nagykereskedelmi árakat csökkentik, ugyanakkor a beruházások megtérülésére is hatással vannak; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó egyértelmű politikára, valamint kutatási és fejlesztési programokra van szükség ahhoz, hogy valamennyi megújulóenergia-technológia költségét csökkenthessék, továbbá hogy az innovációt, valamint az újabb és kevésbé érett technológiák fejlesztését és terjesztését elősegítsék; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja az elsőbbségi elosztás általános hatását, beleértve az energiaköltségekre való hatását;

33.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU-nak csökkentenie kell az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét; megjegyzi, hogy számos, a fosszilis tüzelőanyagok, a nukleáris energia és néhány érett megújuló energiaforrásra vonatkozó technológia tekintetében nyújtott támogatás számos tagállamban strukturális piactorzulásokhoz vezet; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb szüntessék meg ezeket a támogatásokat, különösen a fosszilis tüzelőanyagok tekintetében nyújtott és környezetre káros közvetlen és közvetett támogatásokat;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt valamennyi országban készítsen ütemterveket, amelyek egyértelmű kötelezettségvállalásokat tartalmaznak e támogatások fokozatos megszüntetésére vonatkozóan;

35.  kéri a Bizottságot, hogy állítsa össze a megújuló energiaforrásokra vonatkozó összes nemzeti és uniós támogatás és támogatási rendszer jegyzékét, és felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve vezessen be uniós szintű összhangot és átláthatóságot;

36.  elismeri, hogy a megújuló energiával kapcsolatos beruházások jóval nehezebbekké váltak, különösen az egyes tagállamok által végrehajtott visszamenőleges hatályú módosítások miatt; kéri egy 2030-ra szóló stabil és kiszámítható keret kialakítását a jogi politikák és intézkedések terén, amely ambiciózus, a megújuló energiával kapcsolatos kötelezően megvalósítandó célkitűzésre épül, és jelentősen elősegíti a munkahelyteremtést, minimálisra csökkenti a bizonytalanságot, csökkenti a befektetési kockázatot és a beruházási kiadásokat, ezáltal pedig a szükséges támogatás szintjét;

37.  megjegyzi, hogy a hosszú távú célok politikai stabilitást biztosítanak, megerősítik a befektetői bizalmat, ezáltal pedig minimálisra csökkentik a befektetők kockázati prémiumát, amely a megújuló energiaforrások fejlesztésének kritikus tényezője, tekintettel arra, hogy ezek tőkeintenzív technológiák; figyelmeztet, hogy célok hiányában jelentősen növekedni fognak a megújuló energiaforrások költségei, míg a hosszú távú célok révén megvalósuló beruházások csökkentenék a technológiai költségeket és az egyedi támogatások szükségességét;

38.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság karbonszegény gazdaság 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó ütemterve szerint a megújuló energia és a nagyobb energiahatékonyság 175–320 milliárd eurónyi éves megtakarítást eredményezhet az Unióban;

39.  hangsúlyozza a megújuló energiában (2020-ig 3 millió álláshely) és az energiahatékonyságban (2020-ig 2 millió álláshely) rejlő jelentős foglalkoztatási lehetőségeket(23) ;

40.  úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások termelésének hatékonysága érdekében szükség van a hálózati rugalmasság, az infrastruktúra és az energiaszállítási kapacitás fejlesztésére;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a megújuló energiaforrások gyors integrálása céljából – tegyen javaslatot egy fő piacra is, amely ezen integrációt támogató olyan tagállamokból állna, amelyek gyorsan kívánnak együttműködni a villamos energia közös előállítása, elosztása és felhasználása terén;

42.  úgy véli, hogy teljes körűen nyomon kell követni a különböző energiaforrások környezetre és éghajlatra gyakorolt hatását;

43.  rámutat arra, hogy a legolcsóbb energia az, amelyet nem használnak fel; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a jobb energiahatékonyságot az EU éghajlatváltozási és energiapolitikájának sarokpilléreként kell kezelni; meggyőződése, hogy az energiahatékonyság hozzásegít az erőforrások megőrzéséhez, az energiaszámlák, az importált energiahordozóktól való energiafüggőség, a kereskedelmi hiány és az egészségügyi hatások csökkentéséhez, javítja az uniós gazdaság hosszú távú nemzetközi versenyképességét, továbbá csökkenti az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátását; hangsúlyozza, hogy kutatások szerint a költséghatékony energiamegtakarításokban rejlő átfogó uniós potenciál 40%-ának kiaknázása legalább 50%-os ÜHG-kibocsátáscsökkentéshez vezetne 2030-ig, illetve a megújuló energiaforrások energiaszerkezetben betöltött arányát 35%-ra növelné; felhívja a tagállamokat, hogy azonnal és teljeskörűen hajtsák végre az energiahatékonysági irányelvet és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságra irányuló új szakpolitikák kialakításakor figyelembe kell venni az egyes gazdasági ágazatok lehetőségeit és a gazdasági helyzetet, továbbá hogy a nagyobb energiahatékonyság felé való elmozdulásnak az ipar, az épületek és a háztartások energiafogyasztása valamint a közlekedés mentén az energiakínálati és -keresleti lánc egészére, ezen belül az energiaátalakításra, az energiaátvitelre, az energiaelosztásra és az energiaellátásra kell összpontosítania; elismeri az energiahatékonyságra irányuló tudatosító kampányok előnyeit;

44.  elismeri, hogy a jelenlegi politikák nem vezetnek az EU 2020-as energiahatékonysági céljának eléréséhez; emlékeztet a Bizottság ígéreteire, amelyek szerint 2020-ra a tagállamokra nézve kötelező energiahatékonysági célokat és kiegészítő intézkedéseket határoz meg, ha és amennyiben azok egyedi céljainak összessége nem felel meg a 20%-os uniós célkitűzésnek; emlékeztet arra, hogy a 2030-as célkitűzéseket a hosszabb távú, 2050-ig terjedő jövőkép sarokpilléreiként kell meghatározni, hosszú beruházási ciklusok figyelembevételével; kéri az Európai Tanácsot, hogy a 2020-as és a 2030-as kötelező energiahatékonysági célokat a fenntartható energia- és éghajlat-politika sarokpilléreként határozza meg;

45.  hangsúlyozza, hogy az elsősorban a kibocsátáskereskedelmi mechanizmus keretében meghatározott, az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó egységes cél nem lesz képes kezelni az óriási energiahatékonysági lehetőséget a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban, ugyanakkor azt eredményezi, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren belüli ágazatokon keresztüli, 2030-as széntelenítés nagyrészben a szükségesnél nagyobb költséggel valósuljon meg; megjegyzi, hogy az energiahatékonyság javításának megvalósítása előtt álló számos akadály nem pénzügyi természetű, és a kibocsátáskereskedelmi rendszer által nem kezelhető az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos célkitűzések egységes megközelítésének részeként;

46.  hangsúlyozza, hogy az épületek energiafelhasználásának csökkentése az EU hosszú távú energiahatékonysági politikájának központi eleme kellene, hogy legyen, tekintve, hogy a meglévő épületek felújítása költséghatékonysági szempontból hatalmas energiamegtakarítási potenciált jelent; hangsúlyozza, hogy jelentősen növelni kell az épületfelújítások jelenlegi arányát és minőségét annak érdekében, hogy az EU a meglévő épületállomány energiafogyasztását 2050-re a 2010-es szinthez képest 80%-kal csökkenthesse;

47.  felhívja a figyelmet, hogy az épületekre vonatkozó ágazati szintű energiahatékonysági cél az épületállomány szükséges átalakítását fogja előidézni, biztosítva az ez által jelentett hatalmas energiaforrás kiaknázását. elismeri, hogy az e téren fennálló legtöbb akadály nem technológiai, hanem jogi, adminisztratív és pénzügyi jellegű, és hogy a piac átalakítása időigényes, és nagyban a hosszú távú célkitűzésektől, valamint a teljes épületállomány nullához közelítő energiafogyasztási szintjének 2050-ig történő elérése érdekében 2020-ra, 2030-ra és 2040-re kitűzött köztes célértékektől függ;

48.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jobb módszereket és eszközöket az előrehaladás kiszámítására és nyomon követésére, hogy ennek segítségével az energiahatékonyságra vonatkozóan következetesebb és átláthatóbb uniós megközelítést lehessen kialakítani, továbbá hogy működjön együtt a tagállamokkal a politikai akadályok megszüntetése érdekében; megállapítja, hogy a gazdasági teljesítményhez viszonyított energiaintenzitás – elsősorban gazdasági okokból – több évtizede javul; véleménye szerint az energiahatékonyság is jelentős mozgatórugója lehet az anyagtudományoknak, és többet kell tenni annak érdekében, hogy az uniós iparágak segítséget kapjanak energiaintenzitásuk és versenyképességük további javításához – különösen a hő- és villamos energia önálló előállítása révén –, ami hozzájárul a kibocsátásáthelyezés kockázatának csökkentéséhez; kéri a Bizottságot, hogy mérje fel az energiahatékonyság fejlődését és alakulását az EU-ban az Unió fő világpiaci versenytársaihoz viszonyítva annak érdekében, hogy az energiahatékonyság javításával és az energiamegtakarítás előnyeivel kapcsolatos nem gazdasági jellegű konkrét tényezők fényében igazítsa ki az energiára vonatkozó előrejelzéseket, és az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálata keretében dolgozzon ki kedvező feltételeket az energiahatékonysági beruházások számára; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is mérje fel időben az energiatakarékosság alakulását az EU-ban az energiahatékonysági irányelv végrehajtásával és közelgő felülvizsgálatával kapcsolatban;

49.  megjegyzi, hogy jelenleg az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer az ipar és az energiaágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása csökkentésének, illetve a fenntartható technológiákba történő beruházások költséghatékony és gazdaságilag eredményes előmozdításának fő eszköze; megállapítja ezért, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer strukturális továbbfejlesztésére van szükség ahhoz, hogy a rendszer hatékonyan és automatikusan reagálhasson a gazdasági ingadozásokra, és ezáltal elkerülhetők legyenek az ad hoc piaci intervenciók, továbbá a kiszámítható és megbízható rendszernek köszönhetően hosszú távon helyreálljon a befektetői bizalom; szorgalmazza a kibocsátáskereskedelmi rendszer sürgős strukturális reformjára irányuló javaslat benyújtását 2014 folyamán, a kibocsátási egységek jelenlegi túlkínálata és a mechanizmus rugalmatlanságának kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformja során biztosítani kell, hogy a rendszer továbbra is teljes mértékben piaci alapon működjön;

50.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament már felszólította jogszabályra irányuló javaslat lehető leghamarabb történő benyújtására az 1,74%-os éves lineáris csökkentési követelmény módosításáról annak érdekében, hogy teljesüljenek a szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig történő csökkentésére vonatkozó cél követelményei;

51.  úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak javasolnia kellene az árverési bevételeknek az innovatív, környezetbarát technológiák céljaira történő, kötelező elkülönítését; véleménye szerint a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatokra és alágazatokra vonatkozó rendelkezéseket fenn kell tartani, és csak az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló kötelező érvényű nemzetközi megállapodások fényében lehet ezeket felülvizsgálni, biztosítva ezáltal a lehető legmagasabb szintű kiszámíthatóságot az ipar számára;

52.  megállapítja, hogy az EU-nak olyan, 2030-ra szóló átfogó szakpolitikai keretre van szüksége, amely ösztönzi a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli, az uniós üvegházhatású gázkibocsátás 60%-áért felelős ágazatokba való befektetést és azok hosszú távú széntelenítését; kiemeli egyes ágazatok, például az építőipar vagy a közlekedés kihasználatlan energiahatékonyságában rejlő jelentős lehetőséget (a becsült energiahatékonysági potenciál 61%, illetve 41%); hangsúlyozza, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatok jelentős mértékben megkönnyíthetik az EU szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésre irányuló erőfeszítéseit, ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokra vonatkozó 2030-ra szóló ambiciózus keret kidolgozását, ugyanakkor a tagállamoknak hagyják meg a lehetőséget arra, hogy rugalmasan határozzák meg saját módszereiket vállaláselosztási céljaik teljesítésére; elismeri, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokat érintő célokat valamennyi ágazat lehetőségeinek alulról felfelé történő értékelésére kell alapozni;

53.  kiemeli, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazati célok (vállaláselosztás) a rendszeren belüli ágazatok céljaihoz képest viszonylag szerények, és hogy az olyan erősen vitatott, a kibocsátáskereskedelmi rendszerben nem megengedett kibocsátási egységek, mint például az ipari gázok egységei még mindig megengedettek a vállaláselosztás keretében;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be javaslatot arra vonatkozóan, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszerben már nem használható kibocsátási egységeket vonják ki a vállaláselosztás rendszeréből is, továbbá kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul vállaljanak kötelezettséget az iparra rótt kötelezettségekkel megegyező elvek követésére;

55.  kéri a Bizottságot, hogy nagyratörőbb keretet javasoljon a kibocsátáskereskedelmi rendszerben részt nem vevő ágazatok (vállaláselosztás) számára;

56.  hangsúlyozza, hogy nem vették kellőképpen figyelembe a metán (CH4 ) globális felmelegedésre gyakorolt hatását, tekintve, hogy a metán globális felmelegedési potenciálja (GWP) 15 év alatt 80-szorosa, 40 év alatt pedig 49-szerese a szén-dioxidénak; felszólítja a Bizottságot, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentésére irányuló politikája során alaposabban elemezze a metán hatását, értékelje a lehetőségeket, és tegyen javaslatot egy olyan metánkibocsátás-csökkentésre vonatkozó tervre, amely igazodik bizonyos ágazatok és tagállamok sajátos helyzetéhez;

57.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy egyedi közlekedéspolitikai keretet, minthogy a közlekedési ágazat az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának és energiafogyasztásának negyedéért felel, és ezzel az energiatermelés után a második legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátó ágazat;

58.  fontos szerepet tulajdonít a fejlett bioüzemanyagoknak a közlekedésből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésében, amelyek emellett növelik az energiabiztonságot és hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

59.  megállapítja az üzemanyag-minőségről szóló irányelv szerinti teljes szénelszámolás fontosságát a közlekedési üzemanyagokból származó, a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése céljából; hangsúlyozza, hogy az üzemanyag-minőségről szóló irányelv fontos szerepet játszhat a fenntartható bioüzemanyagoknak a 2030-ig terjedő éghajlat- és energiapolitika keretében történő előmozdításában; sajnálja ezért, hogy a Bizottság részéről nincs meg a kellő akarat az üzemanyag-minőségről szóló irányelv folytatásának biztosítására 2020 után;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg olyan mutatókat, amelyek alkalmasak a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (ETS) nem tartozó egyes ágazatokban megvalósított előrelépés felmérésére, különösen az épületek fenntarthatósági teljesítménye tekintetében;

61.  úgy véli, hogy a kapcsolt energiatermelésnek és a hatékony távfűtésnek és hűtésnek fontos szerepe van az energiahatékonyság növelésében, a megújuló energiaforrások hő- és villamos energia előállítására történő felhasználásának optimalizálásában és a helyi levegő minőségének javításában a jelenben és a jövőben is; felhívja az EU-t, hogy mérlegelje a fűtési és hűtési ágazatnak a fenntartható energiarendszer felé vezető megoldásokba történő teljes körű bevonását; megállapítja, hogy az említett ágazat a végső energiafogyasztás 45%-át teszi ki az EU-ban; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze a szükséges adatokat a fűtés és hűtés energiaforrásairól és felhasználásairól, valamint a hő különböző végső fogyasztói csoportok (pl. lakosság, ipar, szolgáltatóipar) közötti elosztásáról; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a könnyen hozzáférhető, hatékony fűtési és hűtési megoldásokat;

62.  hangsúlyozza a távfűtésben és -hűtésben rejlő komoly lehetőségeket az energiahatékonyság növelésére a kombinált hő- és villamosenergia erőművekből, hulladékégetőkből és ipari energetikai folyamatokból származó, máskülönben kárba vesző hő újrahasznosítása révén; ezenfelül megállapítja, hogy mindez olyan integrált megoldást nyújthat a városi területeken, amely lehetővé teszi, hogy az EU csökkentse az energiaimporttól való függőségét, és a polgárok számára megfizethető szinten tartsa a fűtés és hűtés költségét;

63.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a megújuló energiaforrásokban fennmaradó potenciált fűtés és hűtés tekintetében, és tanulmányozzák a megújuló energiaforrások fokozott fogyasztása és az energiahatékonyságról szóló irányelv, illetve az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtása között lehetséges szinergiákat;

64.  megállapítja, hogy az ikt-ágazat jelentős áramfogyasztóként hatalmas energiamegtakarítási potenciállal rendelkezik, és példaképpé válhat az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások támogatása terén, mivel az EU-ban található adatközpontok fogyasztása a teljes villamosenergia-fogyasztás mintegy 1,5%-át teszi ki, és mivel a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak az általuk használt informatikai és felhőalapú szolgáltatások szénlábnyomának;

A szakpolitikai eszközök összhangja

65.  megismétli, hogy az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretének célkitűzéseit a lehető legköltséghatékonyabb módon kell megvalósítani; úgy véli, hogy ezt egyértelmű beruházási jelzésekkel és a túlkompenzáció, valamint a túlzott összetettség és az ipart sújtó szabályozási terhek elkerülése révén lehet elérni; úgy véli, hogy ennek következtében a keretnek a benne megszabott korlátok között a tagállamok számára rugalmasságot és szabadságot, a beruházási döntésekhez pedig stabilitást és egyértelmű helyzetet kell biztosítania; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az uniós keretet;

66.  hangsúlyozza a fokozott koordináció fontosságát az éghajlattal és energiával kapcsolatos számos kihívás kezelésében, az átlátható uniós energiapiac létrehozásában és az energiaügy terén bevált gyakorlatok uniós szintű cseréjének kialakításában a nemzeti intézkedések hatékonyabbá és következetesebbé tétele érdekében; úgy véli, hogy az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretének tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyek a tagállamok számára előírják a szomszédos országokkal való tárgyalásokat, amennyiben energiaellátásukban bármely jelentős változtatást terveznek;

67.  emlékeztet arra, hogy a holisztikus megközelítésen alapuló világos, koherens és következetes szakpolitikai és szabályozási keret kiemelkedő fontosságú ahhoz, hogy költséghatékony és fenntartható módon támogassa a gazdaságot, elősegítse a növekedést, stabil és megfizethető energiaárakat biztosítson, valamint segítsen ösztönözni a Bizottság 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében meghatározott azon lehetőségekbe, amelyekkel nem veszíthetünk (ún. „no regret” lehetőségekbe: megújuló energiaforrásokba, energiahatékonyságba és intelligens infrastruktúrákba) történő szükséges beruházásokat; megállapítja, hogy a 2020-ra szóló célértékeink közötti ellentmondások hozzájárultak a szén-dioxid jelenlegi alacsony árához;

68.  hangsúlyozza, hogy a hosszú távú zöld beruházások szempontjából létfontosságú, hogy a közép- és hosszú távú szabályozás kiszámítható legyen az ipar számára, és ambiciózus és kötelező célok kitűzését szorgalmazza az üvegházhatású gázok kibocsátása, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság tekintetében;

69.  hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni időszak legkoherensebb megközelítése egy 2030-as uniós szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátási cél meghatározása lenne, amely figyelembe veszi az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó EU 2030-as célkitűzések nyomán elért kibocsátáscsökkentéseket; megjegyzi, hogy az úgynevezett „csomag alapú megközelítés”, amely a meglévő költséghatékony energiatakarékossági lehetőségekkel összhangban meghatározott energiahatékonysági, megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos és üvegházhatásúgáz-kibocsátási célokból áll, lehetővé tenné az EU számára, hogy a versenyképesség, az energiabiztonság és a szénmentesítés tekintetében kitűzött céljait alacsonyabb CO2 - árakkal és az iparra háruló kevesebb teherrel teljesítse ahhoz képest, hogy ha csak az üvegházhatásúgáz-kibocsátási célt tűzné ki;

70.  megjegyzi, hogy az Unió javasolta az előzetes kötelezettségvállalásoknak az éghajlat-változási megállapodás 2015-ös megkötése előtti nemzetközi felülvizsgálatát; ezért felszólítja a Tanácsot, hogy állapodjon meg egy egyértelmű ütemterv szerint zajló felülvizsgálati folyamatról, amely garantálja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós célkitűzésnek és egyéb ehhez kapcsolódó céloknak a felülvizsgálatát és szükség esetén kiigazítását;

71.  hangsúlyozza, hogy a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében szükség van az eszközök és a célok, illetve koherenciájuk átfogó elemzésére; kiemeli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó célkitűzésnek elég ambiciózusnak kell lennie ahhoz, hogy az energiahatékonysági és megújulóenergia-célokkal már elérteken túlmenően további ösztönzőket adjon, és összhangban legyen a veszélyes éghajlatváltozás megakadályozásához tudományos szempontból szükségesnek tartott csökkentési szintekkel;

72.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az éghajlatra és az energiára vonatkozó célkitűzések közötti kölcsönhatásokat, hogy uniós szinten a leghatékonyabb szakpolitikákat lehessen kialakítani, és el lehessen kerülni az összehangolatlan célok és intézkedések nyomán keletkező problémákat, figyelembe véve a nemzeti GDP mellett az egyes tagállamok költséghatékony kibocsátáscsökkentési kapacitásait és potenciálját is; emlékeztet arra, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban (például az építőiparban és a közlekedésben) az energiahatékonyság terén megvalósult előrelépések az üvegházhatásúgáz-kibocsátások jelentős mértékű csökkenéséhez fognak vezetni, amivel lehetővé válik a többi ágazat által vállalt szénmentesítési erőfeszítések csökkentése;

73.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza a hármas célkitűzést alkalmazó megközelítés hatékonyságát és költséghatékonyságát olyan összehangolt és koherens szakpolitikák révén, amelyek tekintetében tényleges hasznot jelentenek a szóban forgó célkitűzések között meglévő kölcsönhatások;

74.  megjegyzi, hogy a 2030-as célkitűzésekről szóló vitát a potenciális hatásokról országonként és ágazatonként elvégzett szilárd gazdasági elemzésre kell alapozni; kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé a témában készült valamennyi rendelkezésre álló adatot és elemzést annak megállapítása érdekében, hogy egyenlőtlen terhek nehezednének-e a tagállamokra;

75.  úgy véli, hogy a tagállamokat és a régiókat jobb együttműködésre kell ösztönözni, hogy optimalizálják a megújuló energiaforrások – többek között a tengeri szélenergia – terjesztésének kutatását, fejlesztését, hatékonyságát, és az ezzel kapcsolatos innovatív erőfeszítéseket; sajnálatának ad hangot, amiért a megújuló energiaforrásokról szóló 2009. évi irányelvben bevezetett együttműködési mechanizmusokat mostanáig alig alkalmazták, és felszólít e mechanizmusok fokozott alkalmazására; tudomásul veszi a Bizottság megállapításait, melyek szerint az együttműködés jelenlegi hatókörének megfelelőbb kihasználása jelentős haszonnal – többek között a kereskedelem fellendülésével – járna; hangsúlyozza, hogy a regionális integrációra kiemelkedő szerep vár a megújuló energiaforrások költséghatékony használatában; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottságra fontos szerep vár a megújuló energiaforrásokra és az egyes tagállamok lehetőségeire vonatkozó megfelelő elemzések koordinálásában, pénzügyi támogatásában és elkészítésében, valamint a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos nemzeti szakpolitikák fokozatos közelítésének ösztönzésében;

76.  megjegyzi, hogy az Európai Uniónak olyan szakpolitikák révén kell teljesítenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalását, amelyek megakadályozzák a nagymértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó, nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagokkal, például az olajhomokkal kapcsolatos fejlesztéseket;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be elemzést arról, hogyan fejleszthetők fenntarthatóbb és költséghatékonyabb módon a különböző – köztük a megújuló – energiaforrások, figyelembe véve a környezetre gyakorolt hatásokat, a rendszerrel kapcsolatos összköltségeket, a nyersanyagfüggőséggel kapcsolatos szempontokat (különös tekintettel az Európában alig található ritkaföldfémekre), a forráshatékonyságot és az életciklust;

78.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést arról, hogy a megújuló energiák olyan stabil forrásai, mint a vízenergia (különösen a szivattyús tároló létesítmények), a fenntartható biomassza vagy a geotermikus energia a fosszilis energiaforrásokkal együtt hogyan egészíthetik ki a különböző megújuló energiaforrásokat; kéri a Bizottságot, hogy a biomasszaforrások nem hatékony használatának korlátozása érdekében tegyen javaslatot a szilárd és a gáznemű biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumokra, tekintetbe véve a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

79.  hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságnak az EU energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításában játszott szerepét; szorgalmazza, hogy a Bizottság és a tagállamok az erőforrás-hatékonysági céljaikat ténylegesen építsék be a többi kulcsfontosságú szakpolitikai területbe, osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, valamint hogy fokozatosan szüntessék meg a támogatásokat, amelyek az erőforrások nem hatékony felhasználását eredményezik;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel könnyen hozzáférhető, online adatbázist az erőforrás-hatékonyság terén bevált gyakorlatokról;

81.  emlékeztet arra, hogy az uniós jogalkotási aktusok időben történő átültetése és végrehajtása, különösen a környezetvédelmi és energiaipari ágazatban, kötelező és szükséges a piac felaprózódásának elkerülése érdekében;

82.  kéri a Bizottságot, hogy mérje fel az energiatakarékosság alakulását az EU-ban;

83.  megjegyzi, hogy a 2013-ban közzétett, a 2012-es energiahatékonysági irányelv keretében megállapított indikatív nemzeti hatékonysági célok egyértelműen nem adják ki együtt a megállapodás szerinti 20%-os uniós ambíciószintet; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság ne várjon tovább, hanem tegyen javaslatot új szakpolitikákra és intézkedésekre, így 2020-ra szóló, kötelező energiahatékonysági célra is, és a célok közti összhang biztosítása érdekében foglalja bele e kötelező energiahatékonysági célt a 2030-as keretről szóló, soron következő közleményébe;

84.  hangsúlyozza az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos helyi és regionális kezdeményezések fontosságát, mivel ezek jelentősen hozzájárulhatnak a nemzeti hatásmérséklési erőfeszítésekhez, valamint a decentralizált energiatermelés további fejlesztéséhez; javasolja, hogy a Bizottság támogassa az ilyen kezdeményezéseket, különösen az éghajlattal és az energiával kapcsolatos területekre vonatkozó meglévő finanszírozási programok célzott fejlesztése révén; bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat minden olyan akadály elhárítására, amelyek meggátolják a helyi és a regionális hatóságokat az Unió éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek megvalósításában;

85.  megjegyzi, hogy a jelenlegi uniós energia- és éghajlatügyi keret nem tükrözi a városok és a hálózattól független vidéki térségek energiafelhasználása közti különbségeket; megjegyzi, hogy egyes energiával kapcsolatos kihívások élesebben jelentkeznek a vidéki térségekben (alacsony energiahatékonyság, nehezen megfizethető energiaárak, a szilárd és folyékony tüzelőanyagok nagy szénlábnyoma);

86.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keret részeként dolgozzon ki a vidéki térségekre vonatkozó energiastratégiát azon sajátos kihívások némelyikének elemzése érdekében, amelyekkel a hálózaton kívüli energiafogyasztók szembenéznek, és készítsen egy sor szakpolitikai ajánlást a tagállamok számára.

87.  úgy véli, hogy a 2030-as célok elérése érdekében a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keretnek magában kell foglalnia az uniós regionális politika keretében hozzáférhető eszközöket, és ehhez szükséges az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyabb felhasználása a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos decentralizált projektek, a városi és vidéki területeken megvalósuló, tiszta üzemanyagokkal kapcsolatos projektek és az energiahatékonysági projektek kidolgozása során;

Energiabiztonság

88.  hangsúlyozza, hogy az energiaellátás biztonsága döntő fontosságú az európai polgárok és vállalkozások számára; hangsúlyozza a 2030-ra szóló éghajlat- és energiapolitikai keret fontos szerepét a fokozott energiabiztonság, a környezeti fenntarthatóság, az Unión belüli gazdasági és ipari versenyképesség, a minden európai számára megfizethető energiaárak, a globális energiasokkokkal szembeni fokozott ellenálló képesség és a munkahelyteremtés iránti igény kezelésében, szociális szempontokat figyelembe véve, olyan intézkedésekkel, mint például az energiaellátási útvonalak, a szállítók és a források diverzifikációja;

89.  hangsúlyozza, hogy garantálni kell az Unió energiabiztonságát és későbbi önellátását, amely elsősorban az energiahatékonyság és -takarékosság, valamint a megújuló energiaforrások előmozdítása révén érhető el, ez pedig más alternatív energiaforrásokkal együtt csökkenteni fogja az importfüggőséget; tudomásul veszi, hogy fokozódó érdeklődés irányul a földközi-tengeri és fekete-tengeri kőolaj- és földgázmezők feltárására; úgy véli, hogy a tengeri kőolaj- és földgázfúrásra vonatkozó uniós szakpolitika összefüggésében hangsúlyt kell helyezni a lehetséges veszélyek megelőzésére és az érintett tagállamok és harmadik országok kizárólagos gazdasági övezeteinek kijelölésére, összhangban az ENSZ Tengerjogi Egyezményével, amelynek valamennyi tagállam – és az EU maga is – részes fele;

90.  hangsúlyozza, hogy az ellátás biztonságának megteremtése érdekében a tagállamok megválaszthatják nemzeti energiaszerkezetüket, és javukra fordíthatják saját energiaforrásukat, feltéve, hogy teljesítik az Unió hosszú távú éghajlat-változási és energiapolitikai célkitűzéseit, valamint biztonságos, környezeti szempontból fenntartható és társadalmilag elfogadható gyakorlatokat biztosítanak többek között a feltárási és kitermelési tevékenységek terén is, egyúttal figyelembe veszik a határokat átlépő, lehetséges káros hatásokat is;

91.  hangsúlyozza, hogy mivel az EU a saját energiabiztonsági célját követi, egyik prioritásának a tagállamok közötti együttműködés modelljének az uniós belső energiapiac gyors kiteljesítése révén történő kifejlesztését kell tekinteni, beleértve különösen a rendszerösszekötők kiépítését és a határokon átnyúló akadályok lebontását; úgy véli továbbá, hogy az északi, déli, keleti és nyugati égtájat összekapcsoló uniós infrastruktúra befejezésével és korszerűsítésével lehetővé fog válni, hogy az EU minél jobban kihasználja az egyes tagállamok viszonylagos előnyeit, és felszólít a decentralizált, mikroméretű és közösségi tulajdonban lévő energiatermelés és az intelligens energia-infrastruktúrák további, elosztói szinten történő hatékony és fenntartható támogatására, valamint tároló és keresleti oldali válaszintézkedési programok létrehozására, hogy ezáltal lehetővé váljon a kereslet és kínálat helyi egyensúlyának megteremtése valamennyi tagállamban; hangsúlyozza az uniós makroregionális energiapiacok – így a Nord Pool vagy a közép-nyugati piacok – további fejlesztésének szükségességét; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamok közötti szoros szakpolitikai koordinációra, valamint közös fellépésre, szolidaritásra és átláthatóságra van szükség, mivel a nemzeti energiapolitikai döntések más tagállamokat is érinthetnek; úgy véli, kívánatos lenne annak meghatározása, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) szakértelmét és létesítményeit a fenti feladatok elvégzésére fel lehet-e használni, illetve miként lehet felhasználni, valamint hogy miként biztosítható az átvitelirendszer-irányítók közötti jobb együttműködés;

92.  felhívja a Bizottságot, hogy a hidraulikus rétegrepesztésre vonatkozó jogszabályok írjanak elő kötelező környezeti hatásvizsgálatot a palagáz feltárása és kitermelése vonatkozásában egyaránt; ezenfelül hangsúlyozza, hogy nem áll rendelkezésre elégséges adat a hidraulikus rétegrepesztési folyamat során használt vegyi anyagokról; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a közegészségügy és a környezetvédelem legmagasabb szintjének biztosítása érdekében e jogszabályok előterjesztésekor biztosítsa a szóban forgó összes vegyi anyaggal kapcsolatos adatok átláthatóságát;

93.  véleménye szerint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás legalábbis átmenetileg fontos szerepet játszhat az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésében (ahogy azt a Bizottság megállapítja az alacsony szén-dioxid-kibocsátás 2050-re szóló ütemtervében és a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervében), különösen az energiaintenzív iparágak esetében; megállapítja ugyanakkor, hogy e területen hiányoznak az állami és a magánberuházások; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a legcélravezetőbb utat az uniós szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiák tekintetében, és tegyen javaslatot a 2030-as kereten belüli megfelelő intézkedésekre az érdekeltek és a szükséges finanszírozás mozgósítása érdekében; hangsúlyozza, hogy mind a megújuló energiaforrásoknak, mind a szén-dioxid-leválasztásnak és -tárolásnak megvan a szerepe a jövőbeli uniós energiaszerkezetben, és nem szabad egymás versenytársainak tekinteni őket; kéri továbbá a Bizottságot, hogy erősítse meg az Egyesült Államokkal és Kanadával folytatott, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás technológiájára vonatkozó információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását;

94.  rámutat, hogy a földgáz fontos szerepet fog játszani az uniós energiarendszer átalakításában, és elismeri a földgázban rejlő lehetőséget az energiaellátási rendszeren belüli rugalmasság biztosítására rövid és középtávon; véleménye szerint egy koherens politikai és szabályozói keret nem foghatja vissza a nagy szénfogyasztású energiatermelésről a földgázra való áttérést; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belső földgázpiacra tekintettel vizsgálják felül az idejétmúlt árképzési mechanizmuson – különösen a nyersolajindexen – alapuló összes gázszerződést, és sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen feltárni e szerződések újratárgyalásának és a rövid távú gázkereskedelmi kapacitás erősítésének lehetőségét; kiemeli a globális energiapiacon végbement legutóbbi fejleményeket, és emlékeztet arra, hogy az LNG jelentős mértékben hozzájárulhat az uniós energiaellátáshoz az uniós belső energiapiacra, az EU-val szomszédos területek energiával kapcsolatos geopolitikájára és a hagyományos ellátó országokkal fenntartott kapcsolatokra kifejtett hatásának köszönhetően;

95.  hangsúlyozza az Északi-tenger jelentős tengeri szélenergia-potenciálját; hangsúlyozza az északi-tengeri szélenergia-hálózat jelentőségét a megújuló energiák költséghatékony, északi-tengeri alkalmazása tekintetében; e tekintetben tudomásul veszi az északi-tengeri országok tengeri szélerőmű-hálózati kezdeményezését, és felhívja az érintett tagállamokat és a Bizottságot, hogy helyezzék a kezdeményezést jobban előtérbe, illetve biztosítsanak számára nagyobb támogatást;

96.  hangsúlyozza, hogy az aktív erdőgazdálkodás, amely fokozza a növekedést és ezáltal a szén-dioxid elnyelést, fontos és költséghatékony módja annak, hogy az éghajlati célkitűzések megvalósítását támogassuk; felhívja a figyelmet arra, hogy az aktív műveléssel létrehozott erdő minden egyes további köbmétere mintegy 1,3 tonna szén-dioxid elnyelését eredményezi; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki ösztönzőket annak érdekében, hogy az erdőtulajdonosok aktívan hozzájáruljanak az éghajlat érdekében tett erőfeszítések fokozásához, például olyan regionális intézkedések középpontba állításával, amelyek növelik az erdősítés mértékét és a szén-dioxid elnyelését;

97.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az európai szint elősegítheti az állami beavatkozás minden szinten való csökkentését, és ezáltal csökkenthető a piac széttöredezésének kockázata; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a szétválasztási folyamatot és az optimális villamosenergia-rendszer létrehozását; felhívja a tagállamokat, hogy időben és maradéktalanul hajtsák végre a belső energiapiacról szóló harmadik jogszabálycsomagot az egységes piac teljessé tétele előtt álló valamennyi, még meglévő akadály felszámolása érdekében; nyomatékosítja annak fontosságát, hogy megszüntessék az infrastruktúra még meglévő szűk keresztmetszeteit és a piaci hiányosságokat, továbbá az erőfölény okozta torzulásokat, illetve az erőfölénnyel való visszaélést, hogy kezeljék az átláthatóság hiányát, valamint biztosítsák, hogy ne jöjjenek létre a villamosenergia- és gázpiaci integrációt gátló új akadályok, például rosszul kialakított, a kiegyensúlyozó erőforrások bizonyos fajtáival szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazó kapacitáspiacok; felhívja a Bizottságot, hogy a villamosenergia-kereskedelem javítása és az átlátható kiegyenlítő és hálózattámogatási szolgáltatások piacának fejlesztése érdekében 2030-as javaslataiban vegye figyelembe a piaci szerkezetet; hangsúlyozza, hogy a felmerült költségeknél alacsonyabb végső fogyasztói árak szabályozásának fokozatos, az EU egészére kiterjedő megszüntetésekor figyelembe kell venni a kiszolgáltatott fogyasztók jogos érdekeit, akiknek nem mindig szolgál előnyére az energiapiacokon zajló valódi verseny;

98.  hangsúlyozza, hogy az energia végfogyasztói – úgy a magánszemélyek, mint a kkv-k és az ipar – vannak a leginkább központi helyen a belső energiapiacon, és számukra a lehető legalacsonyabb és átlátható energiaköltségeket és -árakat kell biztosítani, és az információkhoz való könnyű hozzáférés révén pontos tájékoztatást és tanácsokat kell kapniuk a felelősségteljes energiafogyasztás elősegítése érdekében és azért, hogy kezelni lehessen az emelkedő és egyre inkább ingadozó energiaáraknak való kitettségüket; megállapítja a többek között a szövetkezeteken keresztül megvalósuló polgári kezdeményezések létrehozása és irányítása elősegítésének jelentőségét;

99.  hangsúlyozza, hogy az új keretben foglalkozni kell a növekvő energiaárak és a gazdasági válság következményeivel tekintettel az energia megfizethetőségére és a pénzügyi teher végső fogyasztók – háztartások és vállalkozások – általi méltányos megosztására; különösen olyan intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek megakadályozhatják a kedvezőtlenül érintett nagy energiafogyasztású európai iparágakban – amelyek szektorukon belül a világ legtisztább iparágai közé tartoznak – dolgozók munkahelyeinek megszűnését; elismeri, hogy a költséghatékony energiamegtakarítás a háztartások és a vállalkozások energiaszámláit egyaránt csökkentheti; hangsúlyozza, hogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtása új munkahelyeket teremthet a meglévő épületek további előnyök biztosítása érdekében történő utólagos korszerűsítése révén; sürgeti a tagállamokat, hogy e célokra használják fel a rendelkezésre álló uniós forrásokat;

100.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet az energia megfizethetőségére és az energiaszegénységre; úgy véli, hogy e problémák kezeléséhez koherens politikai keretre van szükség, amelybe a megfelelő szociálpolitikai intézkedések is beletartoznak, és felkéri a Bizottságot, hogy segítse elő az erre a területre vonatkozó bevált gyakorlatok cseréjét, valamint működjön együtt a tagállamokkal a jelenlegi és a jövőben lehetséges energiaszegénységet megállapító mutatók és referenciaértékek kidolgozásában; elismeri, hogy az energiahatékonysági intézkedések strukturálisan kezelik az energiaszegénységet; megjegyzi, hogy az energia a Lisszaboni Szerződéshez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv hatálya alá tartozó alapvető szolgáltatás; hangsúlyozza, hogy az energiapolitika költségeit a lehető legméltányosabb módon kell fedezni, külön hangsúlyt helyezve az alacsony jövedelmű, kiszolgáltatott háztartásokra, amelyeket a legjobban sújtanak a magasabb energiaárak; úgy véli, hogy támogatni kell a fogyasztók szerepvállalását; hangsúlyozza, hogy a piacok és az infrastruktúra korszerűsítésének a polgárok igényeit kell kielégítenie, valamint a megvalósított beruházások tekintetében átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség;

101.  megállapítja, hogy az energiaellátás biztonságának garantálása érdekében elegendő rugalmas és megbízható erőforrásra van szükség, amelyek biztosítják a szükséges kapacitást a csúcsidőszakokban és a politikai, gazdasági vagy technológiai nehézségek idején, továbbá hogy e kapacitást rugalmas tartalékkal, a kereslet irányításával, határokon átnyúló kereskedelemmel és a hálózatok összekapcsolásával, valamint a meglévő többletkapacitások hatékony kihasználásával lehet garantálni; rámutat az energiatárolás és a rugalmasabb és dinamikusabb hálózatok szükségességére, tekintettel a különböző megújuló energiaforrások növekvő mennyiségére; kéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást az összes rugalmas erőforrás használatára és alkalmazására nézve;

102.  megállapítja, hogy egyes tagállamok (valamint bizonyos szigetek és legkülső régiók), amelyek energiaszigetek vagy viszonylag gyengén integrálódtak az európai belső energiapiacba, még mindig erősen elszigeteltek az európai földgáz- és villamosenergia-hálózatoktól, gyakran függnek egyetlen Unión kívüli szállítótól (ami különösen veszélyes politikailag instabil vagy nem demokratikus rezsimek esetében) és magasabb árat fizetnek az energiáért, ami kedvezőtlen hatást gyakorol versenyképességükre, valamint gazdasági és társadalmi fejlődésükre, továbbá kiszolgáltatja őket a külső politikai és gazdasági nyomásgyakorlásnak; rámutat arra, hogy jelentős infrastrukturális beruházások nélkül aligha fog teljesülni az Európai Tanács azon kötelezettségvállalása, hogy 2015-re egyetlen tagállam se legyen már elszigetelve az uniós hálózatoktól; ezzel összefüggésben támogatja a közérdekű projektek 2013 októberében kiadott listájának gyors végrehajtását;

103.  megjegyzi, hogy az energiainfrastruktúrák tagállamok közötti fizikai integrációja az energiapiacok megfelelő működésének és a villamos energia határokon átnyúló megosztásának előfeltétele; ezzel kapcsolatban emlékeztet a 2002-es barcelonai Európai Tanács következtetéseire, amelyek nem kötelező villamosenergia-összekapcsolódási célként a nemzeti beépített termelési kapacitás 10%-ának 2005-ig való elérését tűzték ki; hangsúlyozza, hogy a tagállamok többsége nem érte el ezt a célt; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy állapítson meg kötelező célokat a határokon átnyúló minimális átviteli kapacitás tekintetében, és tegyen javaslatot a villamosenergia-infrastruktúrák tagállamok közötti fizikai integrációjának a megvalósítás egyértelmű ütemtervével kiegészített lehetséges új modelljére és új kötelezettségvállalásaira; véleménye szerint ez megkönnyítené a határokon átnyúló kereskedelmet;

104.  elismeri, hogy a belső energiapiaci szabályok kiterjesztése Dél-Kelet- és Kelet-Európára elengedhetetlen az Unió energiabiztonsága szempontjából, ezért kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy továbbra is biztosítsák az Energiaközösség politikai és anyagi támogatását;

105.  kéri a Bizottságot, hogy az energia iránti kereslet és kínálat integráltabb megközelítésének támogatása céljából vizsgálja meg az energiatárolásban és annak lehetséges különböző technológiáiban rejlő lehetőségeket az EU-ban, különösen a hőenergia és a villamos energia tekintetében; megállapítja, hogy a tárolási technológiák és alkalmazások – mint például az elektromos járművek – terén folytatott K+F+I fontos szerepet játszhat a megújuló forrásból származó villamosenergia-többlet tárolásában és az energiahálózatok kiegyensúlyozásában; kéri ezért a Bizottságot, hogy maradéktalanul használja ki az ilyen kutatások céljára rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket;

106.  fontosnak tartja az energetikai infrastruktúrába való beruházások és az energiaforrásokkal kapcsolatos beruházások ütemének összehangolását; hangsúlyozza, hogy a meglévő energia-infrastruktúra korszerűsítése, valamint a hő- és villamos energia fejlesztéséhez, továbbításához (különösen a határokon átnyúló földgáz- és villamosenergia-rendszerösszekötőkön keresztül), elosztásához és tárolásához szükséges új, intelligens és rugalmas infrastruktúra valamennyi hálózati szinten történő kiépítése létfontosságú a stabil, jól integrált és megfelelően összekapcsolt, diverzifikált energiabeszerzési forrásokkal rendelkező energiapiac kialakulásához, ahol elkerülhetők a negatív hatások, például a nem tervezett energiaáramlások; hangsúlyozza, hogy a nagyarányú beruházásoknak a regionális vagy akár helyi hálózatokba való beruházásokkal párhuzamosan kell folynia; hangsúlyozza, hogy az e célokat támogató infrastrukturális beruházásokat – a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó új iránymutatásokkal összhangban – a végrehajtás valamennyi fázisában uniós támogatásban kell részesíteni, és támogatni kell az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztül, melynek célja, hogy felgyorsítsa a transzeurópai jelentőségű transzeurópai hálózatokba történő beruházásokat, és a finanszírozásba bevonja a köz- és a magánszférát egyaránt; kiemeli, hogy támogatni kell az infrastrukturális beruházásokra vonatkozó koherens, hatékony és jobban koordinált engedélykiadási rendszereket az egész Unióban; megjegyzi, hogy az intelligens technológia használatával kapcsolatban az adatvédelmi kérdéseket is figyelembe kell venni;

107.  hangsúlyozza, hogy a mikro-energiatermelés ösztönzése elengedhetetlen a megújuló energiaforrások arányának növeléséhez; hangsúlyozza a közösségi tulajdonban lévő kezdeményezések, köztük a szövetkezetek szerepét az energialánc minden egyes szakaszán, azaz a termelésben, a fogyasztásban és a kiskereskedelemben; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a decentralizált megújulóenergia-ellátás segítheti a villamosenergia-hálózatok problémáinak enyhítését, és csökkentheti az új energiaszállító vezetékek építése iránti igényt és az ahhoz kapcsolódó költségeket, mivel a decentralizált technológiák sokkal közelebb vannak a végfogyasztóhoz; ezért megállapítja, hogy egyre nagyobb szükség van az elosztói szintet célzó beruházásokra;

Az uniós gazdaság versenyképességének támogatása

108.  úgy véli, hogy a kiteljesített, nyitott és átlátható belső piac, ahol valamennyi uniós és harmadik országbeli vállalat betartja az uniós vívmányokat – különösen az energia és a környezetvédelem területén –, a harmadik országbeli energiatermelőkével egyenlő versenyfeltételeket teremthet az uniós energiaszállítók számára, és megerősítheti tárgyalási pozíciójukat; hangsúlyozza az összehangoltabb külső energiapolitika szükségességét;

109.  megállapítja, hogy a versenyképes árak biztosításának legjobb módja az energiaágazaton belül a piaci alapú árképzés, beleértve a külső költségek internalizálását, ugyanakkor a harmadik piacok árképzésével való bármilyen összekapcsolás nélkül;

110.  hangsúlyozza a környezetvédelemmel, a környezetbarát technológiák alkalmazásával és a megfelelő védettségi állapot fenntartásával kapcsolatban meghatározott uniós elvek végrehajtásáról az Unión kívüli országokkal folytatott párbeszéd szükségességét;

111.  úgy véli, hogy egy 2030-ig szóló, kötelező megújulóenergia- és energiahatékonysági célokat meghatározó egyértelmű keret serkenteni fogja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra irányuló beruházásokat, ösztönzi a kutatás-fejlesztést, és hajtóerőt jelent majd a magánberuházások számára, amelyek állami támogatással párosulva olyan – égetően szükséges – gazdasági ösztönzőt jelentenek, amely lendületet ad a szélesebb értelemben vett gazdaságnak is, és a versenyképesség fokozódásához, növekedéshez és az Unión kívülre át nem helyezhető, minőségi munkahelyek létrehozásához vezet; úgy véli, hogy ezek a megnövelt beruházások a fokozott energia- és erőforrás-hatékonyság révén az európai ipar termelési költségeinek csökkenését eredményezik majd, és mérséklik a világpiaci energiaárak fluktuációjával szembeni kiszolgáltatottságot, ezáltal stabilabb befektetési környezetet teremtenek; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében az egyes tagállamokban és az Unió egészében egyaránt hangsúlyozza erőteljesebben a fenntartható energiaágazatokban való foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket;

112.  hangsúlyozza, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó kötelező célok meghatározása ösztönözni fogja a fenntartható technológiákra irányuló korai beruházásokat, ezáltal munkahelyeket és növekedést teremt, egyúttal pedig nemzetközi szintű versenyelőnyt biztosít az európai ipar számára;

113.  kéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot célzó fő foglalkoztatási intézkedéseit, mozdítsa elő a tagállamok, a regionális és helyi szintek, valamint a magánszektor számára az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra irányuló intelligens beruházásokhoz elérhető uniós finanszírozási eszközök fokozottabb igénybevételét, például azáltal, hogy az Európai Beruházási Bankkal (EBB) összefogva javítja a Bank hitelezési képességét az erőforrás-hatékonyság és a megújuló energiák terén;

114.  hangsúlyozza, hogy a meglévő erőművek felváltása és a hálózatok korszerűsítése miatt az elkövetkező évtizedben jelentős beruházásokra lesz szükség a villamosenergia-ágazatban; kitart amellett, hogy az energiatakarékossági és energiahatékonysági intézkedések kulcsfontosságú szerepet játszanak a abban, hogy a költségek csökkenjenek, és a lehető legalacsonyabb villamosenergia-árakat lehessen biztosítani a fogyasztók számára; rámutat arra, hogy a bruttó uniós energiafogyasztás 40%-a az építési ágazatnak tudható be, valamint hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az építési ágazatban az energiahatékonysági lehetőségek 80%-a, az iparon belül pedig több mint 50%-a továbbra is kihasználatlan; jelentős lehetőséget lát ezen a területen az energiaszámlák csökkentésére;

115.  sürgeti a Bizottságot – és különösen a Versenypolitikai Főigazgatóságot –, hogy a környezetvédelmi célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatakor vezessen be kedvező feltételeket az energiahatékonysági beruházások számára, többek között az ipari ágazatban;

116.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg egy olyan tanulmány elkészítését, amely elemzi az új és költséghatékony piaci terveket az ipar és a fogyasztók számára a lehető legalacsonyabb energiaárak és a legjobb megtérülés biztosítása, változatosabb megújuló energiaforrások integrálása és a kibocsátásáthelyezés megakadályozása céljából; ezért kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő további értékelést és további fellépésekre vonatkozó ajánlásokat az éghajlat-, környezet- és iparpolitika jobb koordinálására és – különösen az energiaigényes ágazatokban – a termelő létesítmények Unión kívülre történő áthelyezése által okozott kibocsátásáthelyezés kockázatának kiküszöbölésére, figyelembe véve ugyanakkor a nemzetközi összefüggéseket is;

117.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztói és az ipari energiaárak a háztartási költségvetések és a gyártási költségek fontos elemei; véleménye szerint az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek serkenteniük kell az Unió versenyképességét és energiaellátásának biztonságát; ezért kéri, hogy az éghajlat-politikai célkitűzésekkel kapcsolatos minden új szakpolitikai eszköz esetében kerüljön sor kötelező, alapos hatásvizsgálatra az eszköznek az EU és az egyes tagállamok versenyképességére gyakorolt hatását illetően; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU ipari versenyképességét a lehető legteljesebb mértékben integrálják minden egyéb szakpolitikába, és támogatja az ipar uniós GDP-ből való részesedésének 20%-ra történő növelésére irányuló bizottsági javaslatot;

118.  elismeri, hogy az európai megújulóenergia-ágazata fontos a gazdasági növekedés és a minőségi és csúcstechnológiákat alkalmazó munkahelyek fenntartása szempontjából, és hogy más gazdasági ágazatokat is támogat, például a fémipart, az elektromos és elektronikus berendezések ágazatát, az informatikai ágazatot, az építőipart, a közlekedést és a pénzügyi szolgáltatások ágazatát; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a megújulóenergia-technológiákra vonatkozó olyan iparpolitikai stratégiát, amely a kutatástól és fejlesztéstől kezdve a finanszírozásig mindent lefed;

119.  hangsúlyozza annak kockázatát, hogy a fenntartható technológiába irányuló befektetések – többek között a további széntelenítéssel kapcsolatos európai törekvéseket övező bizonytalanság miatt – elmenekülnek Európából; emlékeztet arra, hogy közelmúltbeli eredmények szerint az Unió továbbra is csak kevéssel vezet a tiszta technológiák világversenyében, az Egyesült Államok és Kína ugyanis gyorsan zárkózik fel; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a világszerte benyújtott, fenntartható technológiákhoz kapcsolódó szabadalmakon belül az uniós részesedés az 1999. évi közel 50%-ról egyharmadra esett vissza; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a fenntartható termékek és szolgáltatások támogatását; véleménye szerint a jövőben a kibocsátáskereskedelmi egységek értékesítéséből származó bevételt a fenntartható technológiák terén megvalósuló innovációba irányuló beruházások lehetővé tételére kell elkülöníteni;

120.  rámutat arra, hogy az EU fő világpiaci versenytársai nagy hangsúlyt helyeznek a technológiai fejlesztésekre, az innovációra és az ipari eljárások javítására; rámutat továbbá arra, hogy ezen országok egy részében a gazdaság is gyorsabb ütemben növekszik az EU gazdaságánál; arra a következtetésre jut, hogy az EU-nak a kutatás-fejlesztést (ideértve a tudományos és technológiai partnerségek kialakítását nemzetközi partnereivel), az innovációt (különösen az európai hozzáadott érték előállítását a fenntartható technológiák fejlesztése és uniós gyártása terén), valamint az ipari folyamatok termelékenységének javítását kell előtérbe helyeznie;

121.  rámutat arra, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása nem áll összhangban a szén-dioxid-ár termékek árába való beépítésének gazdasági logikájával; megállapítja, hogy egy, a Bizottság részére készített közelmúltbeli tanulmány az ETS elmúlt két kereskedési időszakában nem talált kibocsátásáthelyezésre utaló bizonyítékot; hangsúlyozza, hogy a további kibocsátásáthelyezések jövőbeli potenciális kockázatának enyhítése érdekében a kibocsátáskereskedelmi rendszerek árverési bevételeit részben a nagy energiaigényű iparágakban megjelenő, áttörést jelentő technológiákba történő tőkeigényes beruházásokra vagy a munkahelyteremtés egyéb formáinak – például a munkát terhelő adók csökkentésének – ösztönzésére kell elkülöníteni;

122.  intézkedéseket szorgalmaz az újonnan teremtett munkahelyeken szükséges készségek iránti kereslet előrejelzése és kielégítése, az oktatási és képzési rendszerekben szükséges kiigazítások elvégzése és a környezetbarátabb profil felé elmozduló meglévő munkahelyekkel kapcsolatos új kihívásoknak való megfelelés érdekében; kiemeli, hogy az aktív munkaerő-piaci politikákat célzottan, a munka- és munkaerő-kereslet kielégítésére kell alakítani az újonnan megjelenő fenntartható technológiákhoz szükséges szakképzett munkaerő hiányának elkerülése és annak érdekében, hogy a fiatalok, a nők és más hátrányos helyzetű csoportok számára hozzáférést biztosítsanak a környezetbarát gazdaságon belüli fenntartható és minőségi munkahelyekhez;

123.  sürgeti a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy mozdítsák elő a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM-tárgyak) energiaágazatot szolgáló oktatását, és tartsanak fenn olyan oktatási intézményeket, amelyek képesek arra, hogy kiképezzék az energia tekintetében önellátó és fenntartható Európa célkitűzésének megvalósítását elősegítő képzett munkaerőt és a tudósok és újítók következő generációját; ezzel összefüggésben emlékeztet a Horizont 2020 és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet fontos szerepére a kutatás, az oktatás és az energiaágazaton belüli alkalmazott innováció közötti szakadék áthidalásában;

124.  felhívja a figyelmet a kkv-knak az uniós gazdasági növekedés hajtóerejeként játszott kulcsfontosságú szerepére, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek kedvező környezetet és nyújtsanak aktív ösztönzést a kkv-k energiatakarékosságot célzó technológiákba történő beruházásai számára;

125.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa az üzemanyagok minőségét javító fejlett bioüzemanyagok fejlesztését a közlekedési ágazat számára, ezáltal további új infrastrukturális beruházások nélkül növelve az európai gazdaság általános versenyképességét;

126.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy módszert az EU és fő versenytársai versenyképességének felmérésére, amely például a költségvetési politikán, a kutatás-fejlesztésen, a technológiaexporton, a kutatók és a magasan képzett munkavállalók számán, az innováción, az ipari energiaárakon, a környezet- és energiapolitikán, a bérek és a termelékenység szintjén, az infrastruktúrán, a szükségtelen adminisztratív terheken és más vonatkozó tényezőkön alapul; hangsúlyozza, hogy ebben az új módszertanban tényezőként figyelembe kell venni az éghajlatváltozás külső költségeit is, ideértve az éghajlatváltozásból eredő kockázatok elleni biztosítások lehetséges költségnövekedését is;

127.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU jövőbeni szakpolitikáinak mindenképpen foglalkozniuk kell az uniós gazdaság viszonylagos erősségeivel és gyengeségeivel, különösen azon szabadkereskedelmi megállapodások tekintetében, amelyekhez az EU esetlegesen csatlakozik, figyelembe véve ugyanakkor az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentését célzó intézkedéseket és ezek gazdasági előnyeit;

128.  rámutat arra, hogy az energiaárak a földtani, politikai és adózási különbségek függvényében régiónként eltérnek, és hogy az alacsony energiaárak az EU belső, fenntartható energiaforrásai által kínált előnyök maradéktalan kihasználása révén biztosíthatók leghatékonyabban; kéri a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést az egyes energiaforrások összes rendszerköltségéről és -hatásáról, valamint az energiatermelés kielégítő voltára gyakorolt hosszú távú hatásaikról;

129.  megállapítja, hogy az EU erőforrásokban szűkölködő kontinens, és földgázfogyasztásának körülbelül 60%-át, kőolajfogyasztásának több mint 80%-át, az energiatermeléshez használt szénnek pedig közel 50%-át importálja; ezzel összefüggésben ragaszkodik az EU-n belüli fenntartható és megújuló energiaforrásokat hangsúlyosan középpontba állító 2030-ig szóló keret elfogadásához;

130.  hangsúlyozza, hogy a társadalmi párbeszéd és a munkavállalói részvétel olyan alapvető fontosságú értékek és eszközök, amelyek támogatják és egymással összeegyeztethetővé teszik egyrészről a társadalmi kohézió, a minőségi foglalkoztatás és a munkahelyteremtés előmozdítását, másrészről az európai gazdaságok fokozott innovációját és versenyképességét;

131.  felszólít, hogy hozzanak intézkedéseket a leginkább érintett magas szén-dioxid-kibocsátású ágazatok – például a villamosenergia-termelés, a közlekedés, az építőipar –, illetve az energiaigényes iparágak – amelyek általában a világ legzöldebb és legenergiahatékonyabb iparágai – terén dolgozó munkavállalók munkahelyeinek megtartására; kéri az érintett magas szén-dioxid-kibocsátású ágazatokban dolgozók más ágazatokba való áthelyezésének megkönnyítését, amennyiben e munkavállalók elvesztik munkahelyeiket;

132.  hangsúlyozza a – további, például képzési intézkedésekkel kísért – jövedelemtámogató intézkedések szükségességét annak érdekében, hogy javítsák és fenntartsák a foglalkoztathatóságot, a munkaerő-piacon tartsák a munkavállalókat, valamint megelőzzék a készségek leértékelődését a válság és szerkezetátalakítás idején;

A tagállamok kapacitáskülönbségeinek elismerése

133.  üdvözli a Bizottság azon észrevételeit, miszerint az EU éghajlat- és energiapolitikai célkitűzései eltérően hatnak az egyes tagállamokra és polgáraikra, és ez indokolja az erőfeszítések méltányos megosztásán alapuló eddigi munka folytatását, figyelembe véve az egyes országok sajátos körülményeit (például GDP-jét) – különös figyelmet fordítva a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő országokra –, a kibocsátáscsökkentés terén 1990 óta elért eredményeit, egy főre jutó károsanyag-kibocsátását, gazdasági potenciálját és kibocsátáscsökkentési potenciálját, megújuló energiaforrásait, a technológiákhoz való hozzáférését, valamint energiatakarékossági potenciálját;

134.  rámutat arra, hogy az egyes tagállamok helyzetét figyelmen kívül hagyó széntelenítési stratégia elfogadása az érintett országokban az energiaszegénység tömeges növekedéséhez vezethet;

135.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 194. cikke szerint a belső energiapiac létrehozása és a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság előmozdítása az EU feladata, míg energiaszerkezetükről a tagállamok döntenek, és a környezetbarát, társadalmilag és gazdaságilag elfogadható, valamint az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljaival összhangban a környezet állapotának megőrzésére és javítására irányuló technológiák és energiaforrások alapján eltérő megközelítéseket alkalmazhatnak és alakíthatnak ki; úgy véli, hogy a jövőbeni keretnek mindenképpen tiszteletben kell tartania a tagállamok függetlenségét;

136.  elismeri, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló technológiák számos különböző műszaki lehetőséget foglalnak magukban, amelyek a villamosenergia-, a hűtési és fűtési- és a közlekedési ágazatban egyaránt alkalmazhatók; hangsúlyozza, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, 2030-ig teljesítendő átfogó kötelező cél nagy mozgásteret és rugalmasságot biztosít a tagállamok számára annak eldöntéséhez, hogy hol és mikor végzik el az energiaágazati, valamint az említett ágazatokhoz hozzájáruló technológiákra irányuló beruházásokat;

137.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament szorgalmazta azt a jogszabályt, mely megköveteli, hogy minden tagállam dolgozzon ki egy 2050-ig szóló dekarbonizációs stratégiát; úgy véli, hogy noha a nemzeti szinten meghatározott ütemterveknek nem kell jogilag kötelező erejűeknek lenniük, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a befektetők és a köztisztviselők tisztában legyenek a hosszú távú politika irányával és a célok eléréséhez szükséges intézkedésekkel; várja, hogy a Bizottság javaslatot tegyen a tagállamok közötti tehermegosztás módjára, és meghatározza az említett ütemtervek felülvizsgálatra történő benyújtására vonatkozó határidőt; felhívja a Bizottságot, hogy az irreálisnak ítélt ütemtervek esetében, és amennyiben a tagállam nem hajlandó megfelelő pontosítást adni, tegyen javaslatot azokra a szükséges további intézkedésekre, amelyek biztosítják az uniós CO2 -kibocsátáscsökkentési célok hitelességét;

138.  rámutat, hogy a tervezett intézkedéseknek elsősorban olyan forgatókönyvek végrehajtására kell koncentrálnia, amelyek figyelembe veszik a tagállamok meglévő potenciálját, a költséghatékony és fenntartható új technológiák fejlesztésének kilátásait, valamint a javasolt szakpolitika végrehajtásának globális hatását, hogy az elkövetkező évekre csökkentési célkitűzéseket lehessen javasolni;

139.  kéri a Bizottságot, hogy a nemzeti, regionális és a helyi szintek számára rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségekre vonatkozó szükséges információk egyetlen, világos és könnyen elérhető adatbázisba való összegyűjtése révén javítsa a fenntartható technológiákra irányuló beruházásokhoz igénybe vehető meglévő finanszírozási eszközök (pl. a NER300) népszerűsítését és hatékonyságát;

140.  megállapítja, hogy a tőkéhez való hozzájutás és a tőkeköltség – különösen a kkv-k, de még a nehézipari ágazatok számára is – gyakran akadályozza a tisztább technológiákba való tőkeigényes beruházásokat; ezért kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza egy olyan, az innovatív fenntartható technológiák fejlesztését és az energiaigényes iparágak hatékonysága javításának támogatását célzó alap létrehozásának lehetőségét, amely egyesíthetné a meglévő és az új finanszírozási forrásokat, elősegíthetné a beruházások serkentését, és finanszírozása többek között a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek egy részéből vagy a strukturális alapokból, illetve a Kohéziós Alapból származhatna; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív finanszírozási eszközöket, biztosítson nagyobb szerepet az EBB-nek és a nemzeti állami pénzügyi intézményeknek, és tegye vonzóvá a finanszírozást a nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok számára;

141.  miután egyes iparágakban áttörést jelentő technológiákra van szükség ahhoz, hogy kibocsátásuk tovább csökkenjen, és energiahatékonyságuk a technika jelenlegi állása által lehetővé tett szintnél tovább javuljon, kéri a Tanácsot, hogy szakpolitikai intézkedéseibe illesszen be a kutatásra, fejlesztésre, kísérleti projektekre és a technológiák széles körű bevezetésére vonatkozó, a 2030-ig teljesítendő célkitűzésekhez szükséges erőfeszítés szintjének megfelelő egyértelmű finanszírozási kötelezettségvállalásokat;

142.  pragmatikus uniós megközelítést szorgalmaz a fenntartható energetikai megoldásokra vonatkozó új piaci modellekkel, szabályozással és finanszírozási modellekkel kapcsolatban;

Az EU nemzetközi szinten

143.  megállapítja, hogy több feltörekvő és fejlett ország különböző éghajlat-politikák és beruházások – többek között az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer példáját követő saját kibocsátáskereskedelmi rendszer megvalósításának – kialakításán dolgozik; üdvözli az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer világszerte más szén-dioxid-kereskedelmi mechanizmusokkal való, a globális szén-dioxid-piac létrehozásának céljával történő összekapcsolásának jövőbeni kilátásait; hangsúlyozza, hogy ez a globális megközelítés egyenlő versenyfeltételeket teremthet az európai ipar számára azáltal, hogy átfogó és költséghatékony megközelítést biztosít a világ ipari üvegházhatásúgáz-kibocsátásának kezelésére; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy egy fix összkvótás nemzetközi kereskedési rendszer jelentős segítséget nyújthatna egy új, jogilag kötelező erejű globális éghajlat-változási megállapodás végrehajtásához;

144.  hangsúlyozza, hogy a szorosabb energiapolitikai együttműködést a külső energiapolitika tekintetében is meg kell valósítani, és ezért kéri a harmadik országokkal létrejövő energiaügyi megállapodások európai szinten történő megkötését és az európai energiapolitika céljainak szilárd rögzítését;

145.  megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló technológiák terén betöltött uniós vezető szerep a gyártás területén megvalósuló innovációból, valamint olyan további területekről származik, mint például a rendszerintegráció; elismeri, hogy a 2030-ra vonatkozó kötelező célok elfogadásának eredményeképpen az EU a kompetenciaklaszter szerepét fogja betölteni, ami kiváló minőségű, versenyképes költségű termékek fejlesztését teszi lehetővé; véleménye szerint ez hasznos lesz a belső piac számára, egyúttal azonban az uniós versenyelőnynek köszönhetően az európai vállalatok is részesedéshez juthatnak a harmadik országok növekvő piacain; megállapítja, hogy nagyra törő, 2030-ra vonatkozó csomag hiányában fennáll a veszélye annak, hogy az Unió elveszíti piaci és technológiai vezető szerepét;

146.  elismeri, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, 2030-ig teljesítendő kötelező célértékek és politikák nagyban elősegítik, hogy az Unió technológiai vezető szerephez jusson a világpiacokon, valamint hogy elöl járjon a megújuló energiával kapcsolatos technológiai innováció terén; hangsúlyozza, hogy e politikának a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, 2030-ig teljesítendő kötelező célértékek elfogadása révén történő folytatása lehetővé tenné az EU számára, hogy versenyre keljen Kínával, az Egyesült Államokkal, Dél-Koreával, Japánnal és Indiával a jövő piacain betöltött technológiai vezető szerepért, akár még gazdasági visszaesés idején is;

147.  rámutat arra, hogy világszerte 138 ország rendelkezik a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, a saját igényeikhez igazodó célértékekkel és politikákkal; elismeri, hogy a környezetbarát technológiákra irányuló indiai, kínai és egyesült államokbeli beruházások mértéke az uniósnál jóval gyorsabb ütemben nő; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az EU koránt sincs egyedül, hanem épp ellenkezőleg azt kockáztatja, hogy elszalasztja a jelenleg zajló energetikai átállás nyomán kínálkozó gazdasági lehetőségeket;

148.  hangsúlyozza annak kiemelt szükségességét, hogy a fejlett országok elsőként és mihamarabb saját kibocsátásaikat csökkentsék, valamint biztosítsák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez szükséges pénzügyi forrásokat a fejlődő országok számára; ugyanakkor óva int ellentételező mechanizmusok, így például a tiszta fejlesztési mechanizmus helyettesítő alkalmazásától, tekintettel arra, hogy az ilyen mechanizmusok nem bizonyultak hatékony eszköznek az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére, és késleltetik az alapvető strukturális változást a fejlett országok gazdaságában;

149.  hangsúlyozza a fejlesztési és éghajlat-változási célkitűzések összeegyeztetésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás egész régiók élelmiszer-ellátási képességét veszélyezteti, rámutatva ezáltal a millenniumi fejlesztési célok alapját képező, a szegénység globális felszámolására irányuló célkitűzés és a fenntartható fejlesztési célok kidolgozására irányuló, a Rio+20 konferencián elindított folyamat közötti kapcsolatra; e két folyamat egyetlen, a 2015 utáni időszakra is átívelő keretrendszerbe történő integrációját szorgalmazza;

150.  fontosnak tartja, hogy az EU megőrizze vezető és úttörő szerepét, és hogy a tagállamok az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokon egységesen lépjenek fel határozott és közös álláspontjuk védelmében annak érdekében, hogy 2015-ben Párizsban új, kötelező erejű globális éghajlat-megállapodás születhessen; hangsúlyozza, hogy az Uniónak példát kell mutatnia, és a vezetői csúcstalálkozó Ban Ki Mun általi összehívásáig kötelező erejű, ambiciózus szakpolitikai keretet kell elfogadnia, mivel ez pozitívan befolyásolja majd a tárgyalásokat; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza annak lehetőségét, hogy a kibocsátási egységek árveréséből befolyó bevétel egy részét az EU-nak az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló nemzetközi finanszírozással összefüggésben a fejlődő országokkal szemben vállalt kötelezettségei teljesítésére használják fel, ezen országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és hatásainak enyhítésével kapcsolatos szükségleteinek megfelelően;

151.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozás kritikus szerepet tölt be a tekintetben, hogy a fejlődő országok számára lehetővé teszi nagyra törő éghajlat-politikai intézkedések meghozatalát; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy létre kell hozni egy éghajlatváltozással kapcsolatos egységes pénzügyi struktúrát; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a fejlett országok által vállalt, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához 2020-ig legalább évi 100 milliárd amerikai dollár biztosítására irányuló kötelezettség teljesítése érdekében, hivatalos fejlesztési támogatás formájában a GNI 0,7%-ának előirányzására tett kötelezettségvállaláson felül;

152.  üdvözli Ban Ki Mun „fenntartható energia mindenkinek” elnevezésű kezdeményezését, amely az energiahatékonyságot és a megújuló forrásból származó energiát az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó két leghatékonyabb megoldásként mozdítja elő; kéri az EU-t, hogy támogassa ezt a programot;

153.  felhívja a tagállamokat és a többi felet, hogy a közeljövőben várható nemzetközi tárgyalások során és egy lehetőség szerint kötelező megállapodás előkészítéseként térjenek ki a kibocsátásáthelyezés kérdésének globális szintű kezelésére;

154.  ezért hatékonyabb koordinációt kér a Tanács, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat között annak érdekében, hogy a nemzetközi szervezeteken belül az EU egységesen lépjen fel, és vállaljon tevékenyebb szerepet és gyakoroljon nagyobb befolyást a fenntartható politikák előmozdítása terén;

o
o   o

155.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 188. E, 2012.6.28., 42. o.
(2) HL L 315., 2012.11.14., 1. o.
(3) HL L 140., 2009.6.5, 16. o.
(4) HL L 295., 2010.11.12., 1. o.
(5) HL L 115., 2013.4.25., 39. o.
(6) HL L 1., 2003.1.4., 65. o.
(7) HL C 168. E, 2013.6.14., 72. o.
(8) HL C 251. E, 2013.8.31., 75. o.
(9) HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0088.
(11) HL C 169. E, 2012.6.15., 66. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0443.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0444.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0452.
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0374.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0201.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0344.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0443.
(19) HL C 81. E, 2011.3.15., 107. o.
(20) http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/metals-minerals/files/steel-cum-cost-imp_en.pdf
(21) HL C 332. E, 2013.11.15., 28. o.
(22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0300.
(23) „A zöld növekedés foglalkoztatási potenciáljának kiaknázása” című 2012. április 18-i bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2012)0092).

Utolsó frissítés: 2018. július 20.Jogi nyilatkozat