Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afrika ásványi erőforrásainak fejlesztéséről és kezeléséről szóló, az Afrikai Unió ásványierőforrás-fejlesztésért felelős minisztereinek 2008 októberében rendezett első konferenciáján elfogadott addisz-abebai nyilatkozatra,

–  tekintettel „Az afrikai bányászat jövőképe” című, az Afrikai Unió 2009. februári csúcstalálkozóján az állam- és kormányfők által elfogadott dokumentumra,

–  tekintettel a Nagy-tavak régiója természeti erőforrásainak illegális kitermelése elleni küzdelem érdekében a Nagy-tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) által rendezett különleges csúcstalálkozón, 2010. december 15-én elfogadott Lusakai Nyilatkozatra(1),

–  tekintettel az Afrikai Unió ásványierőforrás-fejlesztésért felelős minisztereinek második konferenciáján, 2011 decemberében Addisz-Abebában elfogadott, „Az afrikai bányászat jövőképe” című dokumentum végrehajtására vonatkozó cselekvési tervre,

–  tekintettel az emberi jogi kockázatok kezelésének állam és a befektetők közötti szerződésekbe való belefoglalására vonatkozó 10 alapelvre, amelyre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011 májusában tartott 17. ülésén a főtitkár különleges képviselője tett javaslatot,

–  tekintettel az OECD által kiadott „Útmutatás a konfliktustól sújtott és magas kockázatot jelentő területekről származó ásványi anyagok felelősségteljes ellátási láncának átvilágításához” (Due Diligence Guidance on Responsible Supply Chains of Minerals of Minerals from Conflict-affected and High Risk Areas) című dokumentumra, amely részletes ajánlásokkal nyújt segítséget a társaságoknak az emberi jogok tiszteletben tartásához és az ellátási gyakorlataik révén esetlegesen kialakuló finanszírozási konfliktusok elkerüléséhez(2),

–  tekintettel az EITI nemzetközi átláthatósági normára, amely biztosítja a természeti erőforrásokból származó állami bevételek közzétételét,

–  tekintettel a G8-ak 2013. júniusi Lough Erne-i Nyilatkozatára, amelyben az állam- és kormányfők ismételten hangsúlyozták a természeti erőforrások és ellátási láncaik átlátható és felelősségteljes irányításának fontosságát(3),

–  tekintettel a G20-ak 2013. szeptember 6-án közzétett zárónyilatkozatára, amelyben a vezetők kifejezik a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) melletti támogatásukat,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0132/2014),

A.  mivel számos fejlődő ország GDP-jének jelentős részét a természeti erőforrások kitermelése adja, és ugyancsak ez felel devizabevételük és külföldi beruházásaik túlnyomó részéért is;

B.  mivel a világ néhány legnagyobb ásványi tartaléka Afrikában található, és mivel Afrika ásványi erőforrásainak kitermeléséből származó nyereség felhasználása során eleget kell tenni a millenniumi fejlesztési céloknak, fel kell számolni a szegénységet, valamint gyors és széles körű társadalmi és gazdasági fejlődést és növekedést kell elérni; mivel azonban az afrikai országoknak még egységes stratégiákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk annak érdekében, hogy a természeti erőforrások kitermelését a gazdasági fejlődés és a gazdaság diverzifikálásának motorjává tegyék;

C.  mivel a bevételekkel való helyes és teljes mértékben átlátható gazdálkodás mellett a természeti erőforrások a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés fontos mozgatórugói lehetnek;

D.  mivel a kőolajjal, földgázzal, ásványi anyagokkal, fával és más természeti erőforrásokkal kapcsolatos viták világszerte a második leggyakoribb konfliktuskiváltó okok; mivel az erőforrásokért – például a földért és vízért – folyó verseny nő és tovább súlyosbítja a meglévő konfliktusokat, illetve új konfliktusokat idéz elő; mivel a földdel és a természeti erőforrásokkal folytatott rossz gazdálkodást a környezet pusztulása, a népességnövekedés és az éghajlatváltozás súlyosbítja;

E.  mivel paradox módon a természeti erőforrásokban gazdag országok gyakran rosszabbul teljesítenek a többi országnál (az „erőforrás-átok” jelensége), valamint az ásványi anyagok ellenőrzése, kitermelése, kereskedelme és adóztatása bizonyos esetekben fegyveres konfliktusokhoz is hozzájárulhat (a „konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok” problémája);

F.  mivel a bányászatból származó előnyök a helyi közösségeknél gyakran nem jelentkeznek, vagy a kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatások messze felülmúlják azokat; mivel a jobb kormányzás és a fokozott átláthatóság révén a helyi vagy nemzeti hatóságok fokozhatják a bányászat helyi közösségeknél jelentkező előnyeit, aminek köszönhetően semlegesíthetők az esetleges kedvezőtlen társadalmi és környezeti hatások;

G.  mivel a környezeti és társadalmi hatásvizsgálatok fontos szerepet játszanak a bányászati területeken élő őslakos népek jogainak védelmében;

H.  mivel a Világbank 2008. évi becslése szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság ásványianyag-kitermelésének 90%-a olyan kisüzemi bányászoktól származik, akiket nem vettek nyilvántartásba, és akik fegyveres csoportok által ellenőrzött, félreeső és nem biztonságos területeken dolgoznak;

I.  mivel a kisméretű bányászat jelentős számú munkahelyet teremt, különösen a vidéki területeken; mivel a helyi/nemzeti vállalkozások ösztönzéséhez, a megélhetés javításához és az integrált vidéki társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdításához a kisüzemi és kisméretű bányászat hivatalossá tételére van szükség; mivel azonban az afrikai kisüzemi és kisméretű bányászat informális jellegénél fogva könnyű préda a szervezett bűnözés és a félkatonai szervezetek számára, valamint számos kihívással – például a gyermekmunka problémájával – küzd, ami megakadályozza teljes fejlődési potenciáljának elérésében;

J.  mivel a nyersanyag-kitermelő iparágaknak hozzá kell járulniuk a csúcstechnológiai és innovációs ágazatok fejlesztéséhez, továbbá az erőforrás- és energiahatékonysággal, a környezettudatos tervezéssel, a teljesítmény javításával, az újrafeldolgozással és a körkörös gazdasággal kapcsolatos megoldásokat kell kínálniuk, amelyek a fejlődő és a fejlett országok számára egyaránt előnyösek;

K.  mivel az afrikai bányászat jövőképéről szóló dokumentum (Africa Mining Vision) keretet kínál az ágazatnak a kontinens gazdaságába és társadalmába történő egységesebb és határozottabb integrációjához;

L.  mivel a nyersanyag-kitermelő iparágban általánosak az emberi jogi visszaélések, és ezen belül a gyermekmunka, a szexuális erőszak, emberek eltűnése, a tiszta környezethez való jog megsértése, a termőföld és a megélhetés tárgyalások és megfelelő kompenzáció nélküli elvétele, a kényszerű kitelepítések, valamint a rituális vagy kulturális jelentőségű területek elpusztítása;

M.  mivel a kényszermunka, valamint a szakszervezeti és a kollektív tárgyalásokhoz való jogok megtagadása továbbra is komoly aggodalomra ad okot; mivel hasonlóképpen a gyakran rendkívül alacsony szintű vagy hiányzó egészségügyi és biztonsági szabványok súlyos aggodalomra adnak okot, különösen a kisüzemi bányák terén, amelyek sokszor bizonytalan körülmények között működnek;

N.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának felelőssége működési helyétől függetlenül minden üzleti vállalkozásra vonatkozó, elvárt globális magatartási norma, amint arra az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal és transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különleges képviselője, John Ruggie által kidolgozott, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvek is emlékeztetnek; mivel azonban kevés az egyetértés e felelősség konkrét következményeivel kapcsolatban, az általános tiszteletben tartása felé tett előrehaladást pedig súlyosan hátráltatja a hatékony felügyeleti, jelentéstételi, ellenőrzési és elszámoltathatósági mechanizmusok hiánya;

O.  mivel a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) terén elterjedt különböző magatartási kódexek, normák és különböző tematikájú tanúsítási rendszerek megnehezítik, vagy akár ellehetetlenítik az értékeléseket, összehasonlításokat és az ellenőrzést; mivel ez a sokféleség több dologban gyökerezik, többek között abban, hogy a társadalmi és környezeti szempontból felelősnek tűnni vágyó vállalatok nem eléggé elkötelezettek a hatékonyan működő CSR megvalósítása mellett, és csupán felületesen működtetik azt;

P.  mivel a CSR terén a hatékonyság növelése és a méltányosság megvalósítása érdekében elsődleges jelentőségű a jelenlegi „à la carte” rendszertől (amelyben a vállalatok saját preferenciáik alapján választják meg saját kódexeiket és normáikat) a közös, teljes ágazatra kiterjedő normák felé történő elmozdulás;

Q.  mivel a „zöldre festés” (greenwashing) – állítólagosan kedvező környezetvédelmi intézkedések látszanának keltése a nyilvánosság megtévesztése és a figyelemnek a környezeti szempontból káros gyakorlatokról való elterelése érdekében – a környezetvédelmi teljesítmény tekintetében félrevezeti a fogyasztókat, a közvéleményt és a szabályozókat, valamint aláássa a felelősségteljes üzleti magatartás követését, ami ellen ezen okok miatt küzdeni kell; mivel nagyobb általánosságban a CSR-t marketing eszközként alkalmazó társaságoknak garantálniuk kell az állítások helytállóságát;

R.  mivel az EITI-kezdeményezés végrehajtása a bevételkezelés átláthatóságának növelésére hivatott, azzal a céllal, hogy csökkentse a korrupció lehetőségét, és lehetővé tegye az előnyök méltányos megosztását;

S.  mivel jóllehet számos afrikai ország az elmúlt két évtizedben gazdasági, kereskedelmi és beruházási liberalizációt hajtott végre, nem értek el jelentős mértékű gazdasági diverzifikációt, és általában kevésbé diverzifikált gazdasággal rendelkeznek, amely sokkal inkább például az alacsony hozzáadott értékkel bíró és a külső ársokkokra rendkívül érzékeny ásványianyag- és mezőgazdasági export területére összpontosul; mivel napjainkban minden erőfeszítést meg kell tenni a gazdasági diverzifikáció fokozása érdekében, így csökkenteni kell a nyersanyag-kitermelő iparágaktól vagy a mezőgazdasági exporttól való függést;

T.  mivel az afrikai ásványi erőforrások fejlesztéséről és kezeléséről szóló addisz-abebai nyilatkozat annak biztosítására sürgeti az afrikai országokat, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások és az átfogó WTO-tárgyalások ne korlátozzák a nemzeti fejlesztési politikát, a kereskedelmi liberalizáció pedig, amely még hangsúlyosabbá teheti az alacsony bevételű afrikai országok nyersanyagfüggőségét, ne idézzen elő „bezáródási hatást”;

U.  mivel a Világbank irányításával az 1980-as években megvalósított bányászati reformok óta Latin-Amerikában újszerű elmozdulás figyelhető meg az állami intézmények szerepének megerősítése felé, a nemzeti prioritásokra és a gazdasági fejlesztési célkitűzésekre összpontosítva;

V.  mivel széles körben alkalmaznak exportvámokat, jóllehet számos regionális kereskedelmi megállapodás és az EU által kötött gazdasági partnerségi megállapodások tiltják ezek alkalmazását;

W.  mivel néhány AKCS-állam aggódik amiatt, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások exportvámokat érintő korlátozásai megnehezíthetik az értékláncon történő felfelé mozdulást;

X.  mivel a korrupció és a nem átlátható szerződések széles körben elterjedtek a bányászatban;

Y.  mivel a modern ellátási láncok globális jellege azt jelenti, hogy a természeti erőforrásokkal – amelyek a világ néhány legkegyetlenebb konfliktusát táplálják – nemzetközi viszonylatban kereskednek, többek között az EU-ban működő vállalatok;

Z.  mivel a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok beszerzésének elkerülésére tett önkéntes vállalati erőfeszítések üdvözlendőek, azonban azok nem mindig voltak hatékonyak;

AA.  mivel az Egyesült Államok 2010. évi Dodd–Frank-törvényének 1502. szakasza előírja az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnél (SEC) jegyzett társaságok – köztük az európai társaságok – számára annak kellő gondossággal történő megállapítását, hogy termékeik tartalmaznak-e olyan ásványi anyagokat, amelyekből fegyveres csoportokat finanszíroztak a Kongói Demokratikus Köztársaságban; mivel a törvényhez kapcsolódó határozatában a SEC az OECD-útmutatóra hitelt érdemlő átvilágítási előírásként hivatkozik a törvényt végrehajtó társaságok számára;

AB.  mivel a konfliktus befejezése érdekében a kisüzemi bányászatból származó bevételek fegyveres csoportokhoz kerülésének megakadályozására tett erőfeszítések a gyémántbányászat terén viszonylag sikeresnek bizonyultak, viszont a Nagy-tavak régiójáról szóló Nemzetközi Konferencia (ICGLR) mellett további szélesebb körű erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy stabil jogi és intézményi kereteket teremtsenek a kisüzemi bányászat számára;

Bányászat és fenntartható fejlődés

1.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nem fenntartható módon végzett bányászat rendkívül kedvezőtlen környezeti és társadalmi hatásokkal járhat, különösen Afrikában;

2.  hangsúlyozza, hogy a feltörekvő gazdaságok kereslete által táplált globális nyersanyagár-robbanás nagyszerű lehetőséget kínál a nyersanyagban gazdag fejlődő országok számára, különösen Afrikában, hogy bevételhez jussanak, amelyet – saját népességük érdekeit szem előtt tartva – fejlesztésre fordíthatnak; támogatja az erre irányuló nemzeti politikákat; rámutat, hogy a jogalkotási és szabályozási reformok gyakran nélkülözhetetlenek, és hangsúlyozza, hogy a szükséges politikai mozgásteret nem szabad kereskedelmi és beruházási megállapodásokkal korlátozni;

3.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztésre fordítható kormányzati bevétel generálása mellett a nyersanyag-kitermelő iparágak a helyi gazdasághoz fűződő kapcsolatok révén is hozzájárulhatnak a fejlődéshez, például a helyi lakosok foglalkoztatásán és képzésén, a helyi áruk és szolgáltatások vásárlásán, a kitermelt nyersanyagok helyi feldolgozásán és az arra irányuló erőfeszítésekben való részvételen keresztül, hogy olyan helyi iparágakat fejlesszenek, amelyek a feldolgozott vagy nem feldolgozott nyersanyagokra épülnek, vagy más módon részesülnek a kitermelő vállalatok jelenlétéből fakadó előnyökből; sürgeti az Afrikai Unió tagállamait, hogy szisztematikusan hajtsák végre „Az afrikai bányászat jövőképe” című dokumentumban leírtakat; meggyőződése, hogy ily módon nagymértékben gyorsítható a millenniumi fejlesztési célok teljesítése felé történő előrehaladás; ebből a célból hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fenntartható fejlődés környezeti és társadalmi szempontból felelősségteljes bányászatra alapuló elveit;

4.  felhívja a fejlődő országokat, hogy emeljék magasabb szintre regionális együttműködésüket, dolgozzanak ki és fogadjanak el közös környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági szabványokat és normákat a bányászatra – azon belül többek között a kisüzemi és kisméretű bányászatra – vonatkozóan;

5.  hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások illegális kitermelésének visszaszorítása érdekében regionális és nemzetközi megközelítésre van szükség; ösztönzi a fejlődő országokat, hogy tegyenek lépéseket a kisüzemi és kisméretű bányászati ágazat formalizálása felé annak érdekében, hogy javítsák a megélhetést, biztosítsák a megélhetéshez szükséges béreket, és integrálják a kisüzemi és kisméretű bányászati ágazatot a vidéki és nemzeti gazdaságba, és emellett ebből a célból biztosítsanak hozzáférhető pénzügyi és technikai támogatást és olyan jogrendszert, amely elegendő földet és biztos földhasználati jogot garantál a kisüzemi és kisméretű bányászati jog jogosultjai számára; felhívja az Európai Uniót, hogy nyújtson segítséget a fejlődő országoknak ahhoz, hogy növelni tudják helyi kapacitásaikat annak érdekében, hogy nyomon követő és tanúsítási rendszereket helyezhessenek üzembe még az előtt, hogy a nem megfelelő ásványi anyagok szállítására vonatkozóan tilalmakat vezetnének be velük szemben;

6.  hangsúlyozza az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa a fogadó kormányokon belüli további intézményi fejlődést és kapacitásbővítést, hogy ily módon kialakíthassák a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó bevételek átlátható és hatékony kezeléséhez és elkülönítéséhez szükséges intézményi és jogi keretet; hangsúlyozza továbbá az EU és az Afrikai Fejlesztési Bank között kialakított partnerségeket; különösen sürgeti az Európai Uniót, hogy helyezzen kiemelt hangsúlyt a jogalkotás és az adópolitika fejlesztéséhez nyújtott támogatásra, hogy maximalizálni lehessen a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődésének helyi és nemzeti előnyeit, amelyek a helyi munkahelyteremtésben, a munkavállalók és családjaik megélhetéshez szükséges bérekben, valamint a kis- és középvállalkozások és a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődésével összefüggő ellátási lánc közötti kapcsolatok erősödésében nyilvánulnak meg;

7.  a saját felelősség elvével összhangban hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek részt kell venniük a természeti erőforrásokkal kapcsolatos projektek tervezésében és kidolgozásában, és hogy e projekteket a helyi ellátási láncok és a helyi közösség foglalkoztatása szempontjából kell értékelni;

8.  elengedhetetlennek tartja az őslakos népek hagyományos jogainak és kultúrájának elismerését és garantálását a nyersanyag-kitermelő ágazat fejlesztése során, valamint előzetes és tájékozott részvételük biztosítását;

9.  hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatok által elkövetett szociális és környezetvédelmi jogsértések áldozatai számára hatékony hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz;

10.  hangsúlyozza, hogy miközben a fejlődő országok nemzeti szabályozása gyakran nem elegendő az emberi jogok vállalati kihágásokkal szembeni védelméhez, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer átfogó és hasznos elveket kínál a társaságok számára az emberi jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozóan;

11.  szorgalmazza az Emberi Jogok Afrikai Chartájának hatékony végrehajtását, amely rendelkezéseket tartalmaz a vagyonnal és a természeti erőforrásokkal való rendelkezésről, valamint elveket a megfelelő kártérítésre vonatkozóan;

12.  felszólítja a fejlődő országokat, hogy ratifikálják, majd többek között azáltal hajtsák végre a nyersanyagágazat szempontjából lényeges emberi jogi egyezményeket és okmányokat, hogy felhatalmazzák az emberi jogi állami intézményeket az emberi jogi normák bányászat terén történő végrehajtásának nyomon követésére, valamint azáltal, hogy eszközöket és módszereket dolgoznak ki annak érdekében, hogy az egészségügyi megfontolásokat és az emberi jogi kérdéseket integrálják a hatásvizsgálati eljárásokba;

13.  aggodalommal jegyzi meg, hogy John Ruggie, az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges előadója szerint a vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések kb. kétharmada a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazatban történik; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió tagállamainak és a nemzetközi közösségnek a nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályok értelmében kötelességük biztosítani, hogy a saját joghatóságukon belül működő vállalatok üzleti tevékenységük során ne sértsenek emberi jogokat, és se közvetlenül, se közvetve ne járuljanak hozzá ilyen jogsértések elkövetéséhez;

14.  kifejezi aggodalmát a kisméretű bányászatban tapasztalható munkakörülmények miatt, ahol sok munkahely veszélyes, messze nem tesz eleget a nemzetközi és a nemzeti munkaügyi szabványoknak, és ahol becslések szerint a baleseti ráta hatszor/hétszer magasabb, mint a nagyobb léptékű munkálatok esetében; felhívja a fejlődő országok kormányait és bányavállalatait, hogy vezessenek be az ILO-egyezményekben, többek között a bányászat munkavédelméről szóló egyezményben megállapítottaknak megfelelő, alapvető munkaügyi szabványokat, hogy tisztességes és biztonságos munkát biztosíthassanak minden munkavállaló számára;

15.  felhívja az Európai Unió tagállamait, hogy nyújtsanak több segítséget a bányászatban alkalmazott gyermekmunka leküzdéséhez, és támogassák az ILO arra irányuló törekvéseit, hogy oktatási lehetőségeket és alternatív bevételteremtő kilátásokat kínáljon a gyermekek bányászati tevékenységekből való kivonása érdekében;

16.  üdvözli, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények kidolgoztak olyan módszereket, amelyek biztosítják, hogy az ásványi anyagokba beruházók környezeti és társadalmi hatásvizsgálatot végezzenek; megjegyzi azonban, hogy az efféle előírások betartatásához szükséges kapacitásbővítés a fejlődő országokban továbbra is kihívást jelent, tekintettel a pénzügyi és emberi erőforrások korlátozott elérhetőségére; ezért felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza az általa nyújtott technikai segítséget annak érdekében, hogy a fejlődő országok bevezethessék az egészségügyi, társadalmi és környezeti kockázatok rendszeres értékelésének gyakorlatát, valamint rendelkezhessenek a hatékony társadalmi részvételről;

17.  hangsúlyozza a Világbank-csoport szerepét a felelősségteljes üzleti gyakorlatok kidolgozásában; emlékeztet arra, hogy javítani kell a fokozott integritásra törekvő intézmények kiépítésével kapcsolatos ismeretek megosztását és alkalmazását, valamint a polgárok számára elérhetővé kell tenni az információkat és a fellépési eszközöket annak érdekében, hogy kormányaik hatékonyabbá váljanak és fokozottabban figyelembe vegyék szükségleteiket;

18.  felszólítja a hatóságokat, hogy a nemzeti parkokban és a világörökségi helyszíneken vezessék be az ásványkincsek feltárásának és kitermelésének tilalmát, és sürgeti a vállalatokat, hogy vállaljanak kötelezettséget, hogy nem végeznek ilyen jellegű feltárási és kitermelési tevékenységeket;

19.  úgy véli, hogy a bányászati ágazat a technológiaátadás és a felelős befektetés révén értékes hozzájárulást biztosíthat – sőt kell is biztosítania – az éghajlatváltozás mérsékléséhez; különösen hangsúlyozza, hogy a nagy bányavállalatok biztosíthatják a kibocsátás mérsékléséhez szükséges know-how-t a kis- és középméretű bányavállalatok számára; ismételten felhívja az Európai Uniót, hogy kössön megállapodásokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról, a technológiaátadásról és a kapacitásbővítésről, valamint hogy nyújtson több segítséget a fejlődő országoknak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez;

20.  hangsúlyozza a nem pénzügyi információknak bizonyos nagyvállalatok általi közzétételére vonatkozó erőteljes uniós szabályozás szükségességét, és azon belül a vállalatoknak a teljes ellátási láncukat figyelembe vevő, kockázatalapú átvilágítás elvégzésére vonatkozó kötelezettségét;

A magánszektor szerepe

21.  felhív az ILO munkahelyi alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozatának, az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásainak, az ENSZ Globális Megállapodásának, valamint az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelveknek a közös, teljes ágazatra kiterjedő mechanizmusokon keresztül történő, hatékony végrehajtására;

22.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós kereskedelmi tisztviselők számára – amennyiben uniós küldöttségek keretében fejtik ki tevékenységüket – biztosítsanak rendszeres képzést a CSR-t érintő kérdésekben;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy tevőlegesen mozdítsa elő a felelős üzleti magatartást a külföldön működő uniós társaságok körében, biztosítva azt, hogy minden jogi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tesznek, különös tekintettel az emberi jogok, a foglalkoztatás és a környezetvédelem területén érvényes nemzetközi normákra és szabályokra;

24.  hangsúlyozza, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (CSR) végrehajtására szolgáló különböző rendszerek tematikája gyakran szelektív, ami a szociális és környezeti kérdések esetében is megfigyelhető; úgy véli, hogy ez a széttöredezett megközelítés károsan hat a vállalatok általános, fenntartható teljesítményének értékelésére; úgy ítéli meg, hogy miközben az általános keretek között kialakult a CSR-elvek közös értelmezése és nyelvezete, azzal kapcsolatban is meg kell teremteni a teljes ágazatra kiterjedő közös nemzetközi szabványok alapjait, hogy mi tekintendő felelősségteljes üzleti gyakorlatnak;

25.  hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a CSR-kezdeményezések nem a kormányzat polgárok iránti, az alapvető infrastruktúra és egyéb közjavak biztosítására vonatkozó felelősségének helyettesítését szolgálják, hanem kiegészítik azt;

Nemzetközi kereskedelmi és beruházási rendszerek

26.  felhívja az Európai Uniót, hogy legfontosabb partnerországaihoz (pl. az Amerikai Egyesült Államokhoz, Kínához, Japánhoz, Brazíliához és Indiához) fűződő kereskedelmi és beruházási kapcsolatait felhasználva ösztönözze a CSR-ről szóló párbeszédet; emellett sürgeti az Európai Uniót, hogy még a tárgyalási szakasz megkezdése előtt végezze el a javasolt kereskedelmi megállapodások fenntarthatósági hatásvizsgálatát; szorgalmazza a kedvező CSR-gyakorlatok és jelentéstétel beruházási szerződések révén történő elősegítését;

27.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk, hogy a fejlődő országoknak diverzifikálniuk kell a gazdaságukat és fejleszteniük kell a technológiáikat;

28.  elismeri a működőtőke-befektetés fontosságát az ipari növekedés szempontjából, miközben megjegyzi, hogy a fejlődő országok által az 1980-as és 1990-es években a bányászat terén a működőtőke-befektetésre vonatkozóan kínált, túlságosan nagyvonalú feltételek, amelyeket tetézett a hazai rossz gazdálkodás, a korrupció, az elszámoltathatóság hiánya és a nem megfelelő szintű szabályozás, megakadályozták ezeket az országokat abban, hogy méltányos részesedésre tegyenek szert a természeti erőforrásaik kiaknázásából befolyt nyereségekből, amelyekre pedig nagy szükségük van a társadalmi és gazdasági fejlődésükhöz;

29.  osztja az ENSZ üzleti és emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének abbéli aggodalmát, hogy a szerződésekben és nemzetközi megállapodásokban a beruházói jogok védelmét célzó jelenlegi módszerek korlátozzák az országokat abban, hogy meg tudják védeni az emberi jogokat; hangsúlyozza, hogy a beruházói jogoknak egyensúlyban kell lenniük a fenntartható emberi fejlődés feltételeivel;

30.  sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy alkalmazzák az ENSZ üzleti és emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének 10 arra irányuló alapelvét, hogy az emberi jogi kockázatok kezelése beépüljön az állam és a beruházó közötti szerződéses tárgyalásokba, és ezáltal biztosítottá váljon, hogy a stabilizációs záradékok ne veszélyeztessék az emberi jogok védelmét és tiszteletben tartását; felhívja az Európai Uniót, hogy támogassa a fejlődő országok tárgyalásokkal és az emberi jogok végrehajtásával kapcsolatos kapacitásbővítését és a beruházási megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó záradékait;

31.  hangsúlyozza, hogy az iparpolitikát azok a teljesítménnyel kapcsolatos előírások fémjelzik, amelyek például a külföldi befektetők és a helyi gyártók közötti kapcsolatok bővítését célozzák; hangsúlyozza, hogy a beruházási megállapodásoknak lehetővé kell tenniük a helyi tartalmak és technológiák átadására vonatkozó előírások alkalmazását, ezáltal ösztönözve a külföldi vállalatokat arra, hogy bővítsék az értékláncon mind felfelé, mind lefelé irányuló kapcsolataikat, és hozzájáruljanak a befogadó ország gazdasági fejlődéséhez;

32.  ösztönzi az afrikai országokat, hogy mozdítsák elő regionális integrációs törekvéseiket annak érdekében, hogy felszámolják az ásványi anyagokon alapuló iparosodás Afrikán belüli akadályainak egy részét;

33.  hangsúlyozza, hogy a WTO rendszere engedélyezi az exportvámokat, amelyek a befogadó ország gyártó vagy feldolgozó iparágainak fejlesztését célzó szakpolitikai stratégiák részét képezhetik;

Részesülés a bevételekből

34.  sürgeti az Európai Uniót, hogy nyújtson segítséget a fejlődő országoknak azon beruházási megállapodásokról folytatott tárgyalások során, amelyek révén fenntartható társadalmi juttatásokra tehetnek szert, és javíthatják társadalmi-gazdasági feltételeiket; rámutat, hogy az adók és a bányajáradékok minimalizálása érdekében a fejlődő országok kormányaira kifejtett nyomásgyakorlással a bányavállalatok valójában az országok költségvetési kapacitását gyengítik, miközben a késztermékekre kivetett vámok EU általi emelése megnehezíti a nyersanyagtermelő fejlődő országok számára, hogy export céljára hozzáadott értékkel rendelkező termékeket dolgozzanak fel és gyártsanak;

35.  hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokkal tárgyalásokat kell folytatni és szerződéseket kell kötni az adózással kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy a multinacionális vállalatok megfelelő mértékben kivegyék a részüket az adófizetésből; tágabb értelemben felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza a fejlődő országoknak az adóreformok és az adóigazgatások megerősítése terén nyújtott támogatását, hogy lehetővé váljon az ásványi anyagokból származó bevételek megfelelő beszedése, kezelése és elosztása, valamint hogy törekedjek kereskedelmi megállapodások megkötésére, amelyek megszüntetik az egyes késztermékekre vonatkozó megemelt vámot, amely gátolhatja az ásványi eredetű, hozzáadott értékkel rendelkező termékek feldolgozását és gyártását, és ezáltal akadályozza a fejlődő országok gazdasági diverzifikációs stratégiáját;

36.  hangsúlyozza, hogy az Afrikából eredő illegális tőkeáramlások a bányászati szerződések és az adórendszerek titkosságával függnek össze; ezért úgy véli, hogy az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelem továbbra is a legfontosabb feladatok közé tartozik;

37.  aggodalmát fejezi ki a bányavállalatok koncessziókhoz juttatásának módja és azon problémák miatt, amelyeket ez okozhat, ideértve a kisajátítást, az emberek megélhetéstől való megfosztását, valamint a bánya- és földhasználati jogokkal kapcsolatos problémákat; sürgeti a hatóságokat, hogy jelöljék ki azokat a koncessziók számára tiltott területeket, amelyek környezetvédelmi szempontból törvény által védettek, vagy ahol nagy számban dolgoznak kisüzemi bányászok, és hogy erre a felesleges zavargások, valamint a helyi közösségekkel és bányavállalatokkal való összetűzések elkerülése érdekében a koncessziók odaítélése előtt kerítsenek sort; egyúttal felszólítja a hatóságokat, hogy teremtsék meg a kapacitást a helyi közösségekkel folytatott konzultációk megszervezéséhez, a koncessziós kérelem megfelelő vizsgálatához, a helyszín felügyeletéhez, valamint a koncesszió odaítélését megelőzően a bányászati tevékenység hatásainak felméréséhez; felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a kisüzemi bányászati koncessziók formalizáltak és az állam által megfelelő módon elismertek legyenek, azokban az esetekben is, ahol az állam az ipari bányászat felé mozdul el;

38.  üdvözli az átláthatósági és számviteli irányelvek közelmúltbeli felülvizsgálatát, amelynek keretében jelentéstételi kötelezettséget vezetnek be a kormányzatok részére eszközölt, a nyersanyag- és fakitermelő ágazathoz fűződő kifizetésekre vonatkozóan; sürgeti a tagállamokat ezen irányelvek gyors végrehajtására; felszólít a bevételre vonatkozóan összegyűjtött adatoknak a lehető legnyitottabb és legkönnyebben hozzáférhető formában történő rendelkezésre bocsátására;

39.  felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy a bányászati engedélyek és egyéb eszközök eladása vagy odaítélése nyílt és átlátható pályázati eljárások során történjen; felhívja a hatóságokat, hogy – a korrupció megelőzésének eszközeként – hozzák nyilvánosságra a szerződéseket, beleértve azok mellékleteit, a bennük foglalt térképeket és minden pénzügyi részletet is; felhívja a hatóságokat és az érintett vállalatokat, hogy – a korrupció megelőzésének eszközeként – készítsék el valamennyi bányavállalat részvényeseinek teljes névsorát, különösen az új megállapodások esetében, valamint azoknak a teljes névsorát, akik rendszeresen részesülnek e megállapodások előnyeiből; felhívja a hatóságokat és az érintett vállalatokat annak biztosítására, hogy a kormányoknak fizetett összegeket minden esetben hozzáférhető módon nyilvánosságra hozzák; felszólítja az EU-t, hogy az Európában jegyzett nyersanyag-kitermelő társaságokat kötelezze a megkötött szerződések közzétételére;

40.  felhívja a hatóságokat, hogy a bányászati szektorra vonatkozó súlyos korrupciós vádakat vizsgálják ki, és amennyiben szükséges, az ügyeket vigyék bíróság elé, a pénzeszközöket fagyasszák be, vagy tagadják meg a további tranzakciók lebonyolítását; kéri, hogy a korrupciós kockázatok értékelése terjedjen ki az eszközök elkobzására irányuló eljárásra és az elkobzott eszközök újraértékesítésére, az egyének vagy társaságok közvetítőként való részvételére a koncessziókkal való spekulatív kereskedésben (főként ha tudvalévő, hogy a közvetítőket kapcsolati szálak fűzik a kormányzati szervekhez), valamint az eszközök értéken aluli értékesítésére és az eszközök pályáztatás nélküli értékesítésére (különösen ha az eszközök gazdasági szempontból kulcsfontosságúak, vagy ha egyébként a pályáztatás minősül normának); felhívja a hatóságokat annak biztosítására, hogy az ilyen eszközök végső vásárlóit vonják felelősségre azon közvetítők tekintetében, akikkel üzleti partnerséget folytattak;

A fegyveres konfliktusok és az ásványi anyagok kitermelése közötti kapcsolat felszámolása

41.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nagy értékű természeti erőforrások – például a kőolaj, a földgáz, az ásványi anyagok és a fa – kitermelése világszerte fő konfliktusforrás; úgy véli, hogy a konfliktusmegelőző stratégiák sikere érdekében azoknak foglalkozniuk kell a következő kérdésekkel: a közösségek csekély mértékű részvétele a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlesztésének folyamatában; az előnyök nem megfelelő elosztása; negatív gazdasági, társadalmi és környezeti hatások; a finanszírozással való rossz gazdálkodás; korrupció; a hadseregek és lázadó mozgalmak szerepe; a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlesztését szabályozó intézményi és jogi keretek hiányosságai; természeti erőforrások kérdésére fordított figyelem hiánya a békemegállapodásokban;

42.  üdvözli az afrikai bányászat jövőképéről szóló dokumentumot (Africa Mining Vision), amely szerint a közösségek számára tartós előnyöket biztosító, környezeti és társadalmi szempontból felelős, átlátható és befogadó bányászati ágazat elengedhetetlen a bányászati ágazat kedvezőtlen hatásainak kezeléséhez, valamint az ásványi anyagok kiaknázásából fakadó konfliktusok elkerüléséhez; ebben az összefüggésben átlátható és részvételi kormányzási folyamatok megvalósítására szólít fel valamennyi szinten, a bányászat környezeti és társadalmi hatásainak felmérése érdekében;

43.  hangsúlyozza, hogy a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok emberi jogi szempontból fontos kihívást jelentenek; hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes kormányzás – és azon belül a megfelelő környezetgazdálkodási gyakorlat, valamint a társadalmi normák ellenőrzése és tiszteletben tartása – alapvetően fontos a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok problémájának leküzdéséhez;

44.  rámutat, hogy a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok kapcsán született legtöbb nemzetközi kezdeményezés célja az ásványokat felvásárló iparágak felelősségteljes magatartásának a kohók tanúsítási rendszerein keresztül történő ösztönzése; kéri, hogy valamennyi tanúsítási programba foglalják bele a lényeges emberi jogi szempontokat, összhangban a nemzetközi normákkal, így például a konfliktustól sújtott és magas kockázatot jelentő területekről származó ásványi anyagok felelősségteljes ellátási láncának átvilágítására vonatkozó OECD-útmutatóban foglalt előírásokkal;

45.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagokkal kapcsolatos jelenlegi üzleti kezdeményezések hatékonyan fel tudják számolni a fegyveres konfliktusok és az ásványi anyagok kitermelése közötti kapcsolatot, és biztosítani tudják az OECD által megállapított nemzetközi szabványok betartását, olyan európai jogszabályokat kell bevezetni, amelyek szabályozzák ezeket a kezdeményezéseket és az érintett természeti erőforrásokat felhasználó és azokkal kereskedő, az EU területén működő vállalatokat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagokkal kapcsolatban terjesszen elő kötelező érvényű jogszabályt;

46.  hangsúlyozza, hogy a nem pénzügyi információknak bizonyos nagyvállalatok általi közzétételéről szóló, felülvizsgált uniós átláthatósági és számviteli irányelveknek és a Dodd-Frank törvény konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagokra vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítése érdekében olyan uniós szabályozásra van szükség, amely előírja a konfliktustól sújtott és magas kockázatot jelentő területekről származó ásványi anyagokat és más természeti erőforrásokat felhasználó és azokkal kereskedő vállalatok számára, hogy végezzenek a konfliktustól sújtott és magas kockázatot jelentő területekről származó ásványi anyagok felelősségteljes ellátási láncának átvilágítására vonatkozó OECD-útmutató szerinti átvilágítást; úgy véli, hogy ennek a jogszabálynak

47.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió átvilágításra vonatkozó szabályozásának egy szélesebb körű és kiegészítő jellegű megközelítés részét kell alkotnia, amely a sérülékenység vagy a konfliktushelyzetek kiváltó okait kezeli, és amelyhez olyan fejlesztési segélyprogramok társulnak, amelyek az irányítási és biztonsági ágazati reformok kérdéseire irányulnak, valamint a helyi hatóságok és helyi közösségek kapacitásépítését célozzák annak érdekében, hogy azok fenntartható módon, a helyi lakosság javára gazdálkodhassanak természeti erőforrásaikkal;

48.  felhívja az Európai Uniót, hogy konfliktusmentes beszerzési programok létrehozása érdekében támogassa az ásványi anyagokban gazdag fejlődő országok kapacitásépítését;

49.  sürgeti a fejlődő országokat, hogy hajtsák végre saját átvilágítási törvényeiket, és hogy az OECD-átvilágítást követelményként foglalják bele nemzeti bányászati törvényeikbe;

50.  sürgeti az EKSZ-t, hogy segítse elő a kulcsfontosságú partnerországokkal (így például Kínával, Japánnal, Brazíliával, Indiával és Dél-Afrikával) folytatott párbeszédet olyan kereskedelmi politikák fontosságáról, amelyek általában véve tiszteletben tartják a „védelmi kötelesség” elvét, különösképpen az ENSZ vezérelveit és az OECD-keretrendszert;

51.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást az európai társaságok számára a magas kockázatot jelentő vagy konfliktustól sújtott területen folytatott működés esetén a kockázatok mérséklésére szolgáló stratégiákra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy elősegítsék e társaságok folytonos működését az ilyen területeken, amennyiben az a helyi lakosság érdekét is szolgálja;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://www.oecd.org/corporate/mne/47143500.pdf (2) http://www.oecd.org/daf/inv/mne/GuidanceEdition2.pdf (3) https://www.gov.uk/government/publications/g8-lough-erne-declaration/g8-lough-erne-declaration-html-version