Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/2147(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0125/2014

Előterjesztett szövegek :

A7-0125/2014

Viták :

PV 10/03/2014 - 21
CRE 10/03/2014 - 20

Szavazatok :

PV 11/03/2014 - 9.29
CRE 11/03/2014 - 9.29

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2014)0207

Elfogadott szövegek
PDF 332kWORD 113k
2014. március 11., kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Szaúd-Arábia
P7_TA(2014)0207A7-0125/2014

Az Európai Parlament 2014. március 11-i állásfoglalása Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről (2013/2147(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) között 1989. február 25-én létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EGK és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségéről szóló 1990. július 13-i állásfoglalására(1) ,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló 1996. január 18-i állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel a 2001. december 31-én az ománi Maszkatban elfogadott, az ÖET-tagállamok közötti gazdasági megállapodásra, valamint az ÖET 2002. december 21-i, az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamai közötti vámunió létrehozásáról szóló dohai nyilatkozatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, Szaúd-Arábia által 2004 októberében ratifikált ENSZ-egyezményre, különös tekintettel annak a politikai életről és a közéletről szóló 7. cikkére,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló 2005. március 10-i állásfoglalására(3) ,

–  tekintettel az interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 2006. július 6-i állásfoglalására(4) ,

–  tekintettel a „Reformok az arab világban: milyen stratégiát alkalmazzon az Európai Unió?” című 2007. május 10-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel 2007. december 13-i, „A nők jogai Szaúd-Arábiában” című állásfoglalására(6) ,

–  tekintettel a Tanács által 2008 decemberében elfogadott, „Az európai biztonsági stratégia végrehajtása – a biztonság megteremtése a változó világban” című jelentésre,

–  tekintettel a 2009. április 29-én Maszkatban tartott 19. EU-ÖET Vegyes Tanács és miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel az EU és az ÖET között 1989-ben létrejött együttműködési megállapodás végrehajtását célzó közös cselekvési programra (2010–2013),

–  tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására(7) ,

–  tekintettel a 2010. június 14-én Luxembourgban tartott 20. EU-ÖET Vegyes Tanács és miniszteri találkozó közös közleményére,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló 2011. március 24-i állásfoglalására(8) ,

–  tekintettel a Szíriában, Bahreinben és Jemenben kialakult helyzetről szóló 2011. április 7-i állásfoglalására(9) ,

–  tekintettel „A szíriai, jemeni és bahreini helyzet az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében” című 2011. július 7-i állásfoglalására(10) ,

–  tekintettel a szíriai helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(11) ,

–  tekintettel a Bahreinről szóló 2011. október 27-i állásfoglalására(12) ,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2000 és 2012 között Genfben rendezett éves üléseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága elnökének Martin Schulz elnök nevében 2013. november 24–25. között Szaúdi-Arábiában tett látogatására;

–  tekintettel az emberi jogokról szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0125/2014),

A.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság a Közel-Kelet és az iszlám világ befolyásos politikai, gazdasági és vallási szereplője, a világ vezető olajtermelője, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) és a G20-csoport alapító és vezető szerepet játszó tagja; mivel a Szaúd-arábiai Királyság az EU fontos partnere;

B.  mivel az Unió – az ország teljes kereskedelmén belüli 15%-os részesedésével – Szaúd-Arábia legfőbb kereskedelmi partnere, a Szaúd-arábiai Királyság pedig az Unió 11. legnagyobb kereskedelmi partnere; mivel számos uniós vállalat befektetőként van jelen a szaúdi gazdaságban, különösen az ország kőolajiparában, és mivel Szaúd-Arábia az uniós ipari termékek – például a védelmi, közlekedési, gépjárműipari, orvosi és vegyipari termékek – fontos kiviteli piaca;

C.  mivel 2010 és 2012 között számottevően megnőtt a Szaúd-arábiai Királyságból az Unióba irányuló behozatal, valamint az Unióból a Szaúd-arábiai Királyságba irányuló kivitel mennyisége;

D.  ​mivel az Unió és az ÖET közötti szabadkereskedelmi megállapodást célzó, 20 évvel ezelőtt indított tárgyalásokat máig sem sikerült lezárni;

E.  mivel az Unió és Szaúd-Arábia olyan közös, globális eredetű és hatású kihívásokkal küzd, amilyen például a gyorsan változó gazdaság, a migráció, az energiaellátás biztonsága, a nemzetközi terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek terjedése és a környezet állapotának romlása;

F.  mivel a közel-keleti és észak-afrikai térség változó politikai és stratégiai helyzete miatt újra kell értékelni az Unió és a Szaúd-arábiai Királyság közötti kapcsolatokat;

G.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság választott parlament nélküli, öröklésen alapuló abszolút monarchia; mivel szembe kell néznie a királyi utódlás kihívásával; mivel a Szaúd-arábiai Királyság lakossága 28 millió fő, melyből 9 millió külföldi és 10 millió 18 év alatti fiatal; mivel 2001 óta szerény és fokozatos reformokat hajtottak ugyan végre az országban, ám ezeket nem intézményesítették, így könnyen visszavonhatók; mivel az ország emberi jogi helyzete továbbra is lehangoló, és hatalmas a szakadék a nemzetközi kötelezettségek és azok végrehajtása között;

H.  mivel az ország történetében először 2005-ben, Szaúd-Arábia első helyhatósági választásai alkalmával zajlottak választások; mivel 2015-ben a helyhatóságtok tagjainak csak a felét választják majd, míg a többi tagot még mindig a király nevezi ki;

I.  mivel idén először 30 nőt neveztek ki a konzultatív Súra Tanácsba, és mivel a nők csak 2015-től szavazhatnak majd a helyhatósági választásokon;

J.  mivel a Világbank „A nők, a vállalkozás és a jog 2014-ben: a férfiak és a nők közötti egyenlőség előtt álló akadályok felszámolása” című jelentése(13) Szaúd-Arábiát sorolja az első helyre azon országok között, amelyekben törvények korlátozzák a nők gazdasági érvényesülésének lehetőségeit;

K.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság a világ egyetlen olyan országa, ahol a nők nem vezethetnek gépjárművet, és – noha hivatalos törvény nem tiltja a nők vezetését – egy 1990. évi miniszteri rendelet hivatalossá tette a szokásjogi tilalmat, és a volán mögé ülő nőknek letartóztatással kell számolniuk;

L.  mivel az ENSZ Fejlesztési Programja által összeállított, a nemek közötti egyenlőtlenségeket jelző 2012. évi index szerint Szaúd-Arábia a 148 ország közül a 145. helyen áll, és ezáltal a nemek tekintetében a világ egyik legegyenlőtlenebb országa; mivel a nemek közötti szakadékról szóló 2012. évi globális jelentés (Világgazdasági Fórum) alapján a nők munkaerő-piaci részvétele a Szaúd-arábiai Királyságban a világon az egyik legalacsonyabb (135 országból a 133.);

M.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban számos bűncselekmény esetében halálbüntetést szabnak ki, és 2013-ban legalább 24 személyt végeztek ki; mivel 2011-ben legalább 80 – és 2012-ben is hasonló számú – személyt végeztek ki, köztük kiskorúakat és külföldieket, és mivel ez a szám a 2010. évi adatok több mint háromszorosa; mivel Szaúd-Arábia azon ritka országok egyike, ahol ma is tartanak nyilvános kivégzéseket; mivel egyes jelentések szerint Szaúd-Arábiában – az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nők helyzetével foglalkozó bizottsága által támasztott követelményeket megsértve – megkövezéssel végeztek ki nőket, amit a fent nevezett bizottság a kínzás barbár formájának tekint;

N.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság keményen és határozottan, szigorú intézkedéseket végrehajtva lépett fel a terrorizmus és a terrorizmushoz kapcsolódó pénzügyi tevékenységek ellen; mivel ugyanakkor a Szaúd-arábiai Királyság vezető szerepet játszik az iszlám különösen szigorú szalafita/vahhabita értelmezésének a világ minden táján történő terjesztésében és népszerűsítésében; mivel a szalafita/vahhabita mozgalom legszélsőségesebb megnyilvánulásai olyan terrorista szervezeteket inspiráltak, mint az al-Kaida, és globális biztonsági kockázatot jelentenek többek között magára a Szaúd-arábiai Királyságra is; mivel a Szaúd-arábiai Királyság kialakított egy rendszert a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére annak biztosítása érdekében, hogy a terrorista szervezeteknek ne lehessen pénzt juttatni, és ezt a rendszert még jobban meg kell erősíteni;

O.  mivel az ENSZ emberi jogi szakértői hosszú ideje aggasztónak tartják a túlságosan tág terrorizmusellenes intézkedéseket – többek között a titkos fogva tartást –, amelyek nyomán terrorizmus vádjával békés másként gondolkodókat is őrizetbe vettek és bebörtönöztek; mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek szorgalmazták, hogy Abdullah király utasítsa el a minisztertanács által 2013. december 16-án elfogadott terrorizmusellenes törvényt, mivel a terrorizmus abban szereplő, túlságosan tág fogalommeghatározása a szaúd-arábiai kormánnyal vagy társadalommal szembeni kritikus felszólalásokat potenciálisan bűncselekménnyé nyilvánítva tisztességtelenül korlátozza a szólásszabadságot;

P.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága a demokratizálódási folyamat és a reform lényeges előfeltétele, valamint biztosítja a hatalom alapvető ellenőrzését;

Q.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban igen élénk az online aktivisták közössége, és a Közel-Keleten itt a legmagasabb a Twitter-felhasználók száma;

R.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban az emberi jogi szervezetek munkáját szigorúan korlátozzák, amit az is bizonyít, hogy a hatóságok nem voltak hajlandóak bejegyezni az Adala emberi jogi központot és az „Union for Human Rights” nevű szervezetet; mivel a királyságban továbbra is csak a jótékonysági szervezeteket engedélyezik mint civil társadalmi szervezeteket;

S.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságnak tényleges vallásszabadságot kell biztosítania, különösen a vallások nyilvános gyakorlása és a vallási kisebbségek tekintetében; összhangban a Szaúd-arábiai Királyság által a mekkai és medinai két szent iszlám mecset őreként betöltött fontos szereppel;

T.  mivel a Szaúd-arábiai Királyságban továbbra is széles körben történnek az alapvető emberi jogokat sértő esetek annak ellenére, hogy az ország az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt nyíltan elfogadta a 2009. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat számos ajánlását; mivel ezen ajánlások közé tartozik a legalapvetőbb nemzetközi normákat sértő büntetőjogi rendszer reformja, amely rendszerben rendszeresen megsértik a fogvatartottak tisztességes eljáráshoz való jogát, ugyanis nincs olyan írott büntető törvénykönyv, amely pontosan meghatározná, mi minősül bűncselekménynek, a bírák pedig az iszlám jogot és a profetikus hagyományokat önállóan értelmezve szabadon ítélkezhetnek; mivel a hivatalban lévő igazságügyi miniszter kiemelte arra irányuló szándékát, hogy kodifikálni fogja a saríát, és az ítélethozatalra vonatkozó iránymutatásokat ad ki;

U.  mivel Abdullah király 2007-ben több fokozatos igazságügyi reformot indított el, amikor jóváhagyta az új igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó tervet, többek között a Legfelsőbb Bíróság, valamint kereskedelmi, munkaügyi és közigazgatási szakbíróságok létrehozását;

V.  mivel az elmúlt hónapokban több mint egy millió etiópiai, bangladesi, indiai, fülöp-szigeteki, pakisztáni és jemeni állampolgárt küldtek haza azon munkajogi reform bevezetését követően, amely a migráns munkavállalók magas számának csökkentésével kívánja orvosolni a szaúdi állampolgárok körében mért munkanélküliséget; mivel a tömeges visszatérések felgyorsult üteme rendkívüli terhet ró a gyakran szegény és bizonytalan állapotú származási országokra;

W.  mivel 2013. november 12-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a Szaúd-arábiai Királyságot 2014. január 1-től kezdődő hatállyal három évre az Emberi Jogi Tanács tagjává választotta;

X.  mivel a Szaúd-arábiai Királyság és az Unió közötti emberi jogi párbeszéd megindítása igen jó alkalmat teremthet a kölcsönös megértés javítására és az országon belüli további reformok előmozdítására;

1.  elismeri az Unió és a Szaúd-arábiai Királyság közötti kölcsönös függőséget a regionális stabilitás, az iszlám világgal fenntartott kapcsolatok, az arab tavasz országaiban zajló átmenet kimenetele, az izraeli–palesztin megbékélési folyamat, a szíriai háború, az Iránnal fenntartott kapcsolatok javítása, a terrorizmus elleni harc, a globális olaj- és pénzpiacok stabilitása, a kereskedelem, a befektetések, valamint a globális kormányzással kapcsolatos kérdések kapcsán, különösen a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a G20-csoport keretein belül; hangsúlyozza, hogy geopolitikai környezetük miatt a Szaúd-arábiai Királyság és az ÖET más tagállamai regionális és világszintű következményekkel bíró biztonsági kihívások középpontjában állnak;

2.  osztja a Szaúd-arábiai Királyság egyes aggályait, de sürgeti a kormányt, hogy tevékenyen és építő jelleggel kapcsolódjon be a nemzetközi közösség munkájába; ebben az összefüggésben üdvözli az Egyesült Államok és Oroszország közötti, Szíria vegyifegyver-mentesítésére és a katonai konfrontáció elkerülésére vonatkozó megállapodást;

3.  felhívja továbbá a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy aktívan támogassa az E3+3 országok és Irán közötti közelmúltbeli ideiglenes megállapodást, és a térség egészének békéje és biztonsága érdekében az elkövetkező 6 hónapban átfogóbb megállapodás keretében segítse elő a megoldatlan nukleáris kérdések diplomáciai úton történő rendezését;

4.  hangsúlyozza, hogy Európának az az érdeke, hogy a Szaúd-arábiai Királyságban békésen és kiszámíthatóan haladjon a fejlődés és a politikai reformfolyamat, ezek ugyanis a régió hosszú távú békéje, stabilitása és fejlődése szempontjából kulcsfontosságúak;

5.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy kezdjenek párbeszédet az Unióval az emberi jogokról a szükséges változások jobb megértése és azonosítása érdekében;

6.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy az emberi jogi szervezetek nyilvántartásba vételi folyamatának megkönnyítése révén tegye lehetővé e szervezetek munkáját; sajnálatosnak tartja az emberi jogi aktivisták zaklatását és vád nélküli fogva tartását;

7.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy tegyék lehetővé Nemzeti Emberi Jogi Szövetségük számára a független működést, valamint az ENSZ nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó normáinak (azaz a párizsi elveknek) való megfelelést;

8.  emlékeztet arra, hogy a Szaúd-arábiai Királyság emberi jogi helyzetét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2009 februárjában lefolytatott egyetemes időszakos felülvizsgálat során felmérték, és hogy a Szaúd-arábiai Királyság hatóságai hivatalosan elfogadták az uniós tagállamok által a felülvizsgálat során megfogalmazott ajánlások nagy részét, például azokat, amelyek a férfi gyámok rendszerének eltörlésére szólítanak fel, illetve amelyek a halálbüntetés és a testi fenyítés alkalmazásának korlátozását sürgetik; jelentősebb előrelépéseket vár ezen ajánlások végrehajtásával kapcsolatban, és sürgeti a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy a folyamatban lévő 2013-as egyetemes időszakos felülvizsgálat keretében megfogalmazott ajánlások kapcsán tanúsítson konstruktív hozzáállást;

9.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogi jogsértések, például az önkényes letartóztatások és fogva tartás, a kínzás, az utazási tilalom, a bírósági zaklatás és a tisztességtelen eljárások továbbra is széles körben elterjedtek; különösen aggályosnak tartja, hogy az állítólagos terrorizmusellenes intézkedéseket egyre gyakrabban alkalmazzák emberi jogi jogvédők letartóztatásának eszközeként, valamint hogy beszámolók szerint nő a büntetlenül maradt emberi jogi jogsértések száma; felhívja a szaúdi kormányt, hogy többek között az igazságszolgáltatási rendszer reformjának folytatása és fokozása révén sürgősen hajtsa végre a 2009. évi egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásait;

10.  üdvözli a Szaúd-arábiai Királyságnak az ENSZ emberi jogi rendszerében való részvételét az Emberi Jogi Tanács és az ország által már ratifikált egyetemes emberi jogi egyezmények révén; felszólítja ugyanakkor a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy írja alá és ratifikálja az ENSZ többi alapvető emberi jogi szerződését és megállapodását is, például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló egyezményt;

11.  úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli tagság világszerte elvárásokat támaszt a Szaúd-arábiai Királysággal szemben az emberi jogok és a demokrácia kiemelt tiszteletben tartása terén, és felhívja az országot, hogy fokozza reformtörekvéseit; elvárja, hogy az Emberi Jogi Tanács tagjai működjenek maradéktalanul együtt a Tanács különleges eljárásainak keretében, és ne akadályozzák az ENSZ különleges előadóinak látogatását, többek között engedélyezzék az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának látogatását;

12.  megjegyzi, hogy egyes jelentések szerint a világon a Szaúd-arábiai Királyságban a legmagasabb a Twitter-felhasználók száma, ami az internetalapú közösségi hálózatok erőteljes szerepét, valamint az internetet és a közösségi hálózatokat használó nők számának növekedését jelzi az országban; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy engedélyezzék a független sajtó és média működését, valamint az ország valamennyi lakosa számára biztosítsák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát; sajnálatosnak tartja az aktivisták és tüntetők békés demonstrációk során történő elnyomását; hangsúlyozza, hogy az alapvető, törvény szerinti jogok békés pártolása vagy a közösségi médiában bíráló megjegyzések terjesztése egy elvitathatatlan jog megnyilvánulásai, ahogyan azt a parlament a digitális szabadságról szóló jelentésében is hangsúlyozta; hangsúlyozza, hogy egy szabad társadalomban nélkülözhetetlen az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága, és a hatalom kulcsfontosságú ellenőrzését képezi;

13.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság kormányát, hogy tegyen eleget a több emberi jogi eszköz – többek között az emberi jogokról szóló arab charta, a gyermek jogairól szóló egyezmény, a kínzás elleni egyezmény, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény – keretében tett kötelezettségvállalásainak;

14.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy írja alá és ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

15.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy a letartóztatásra, fogva tartásra és tárgyalásokra, valamint a fogvatartottak jogaira vonatkozó nemzetközi normák betartása céljából javítsák a saríán alapuló büntető-igazságszolgáltatási rendszerüket;

16.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy bocsássák szabadon a lelkiismereti okokból bebörtönzött személyeket, vessenek véget az emberi jogi jogvédők bírósági és bíróságon kívüli zaklatásának, továbbá gyorsítsák fel a nem kormányzati szervezetekről szóló új jogszabályok végrehajtását, biztosítva azok nyilvántartásba vételét, valamint azt, hogy szabadon és jogszerűen működhessenek;

17.  felszólítja az EKSZ-t, hogy aktívan támogassa a Szaúd-Arábiában az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása érdekében tevékenykedő civil társadalmi csoportokat; felszólítja az Unió rijádi küldöttségét, hogy a bírósági eljárások megfigyelőként való nyomon követése során és börtönlátogatások formájában hajtson végre hatékony emberi jogi menetrendet;

18.  ismételten felszólít a kínzás, a testi fenyítés és a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, és szorgalmazza a halálbüntetések azonnali felfüggesztését a Szaúd-arábiai Királyságban; sajnálatosnak tartja, hogy a Szaúd-arábiai Királyság továbbra is számos bűncselekmény esetén halálbüntetést alkalmaz; felszólítja továbbá a szaúdi hatóságokat, hogy a testi fenyítés minden formájának felszámolása érdekében hajtsák végre az igazságszolgáltatási rendszer reformját; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a közelmúltban a családon belüli erőszakot bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályt fogadott el;

19.  elítéli, hogy tavaly januárban Rizana Nafík Srí Lanka-i háztartási alkalmazottat egy még gyermekkorában elkövetett állítólagos bűncselekményért lefejezték, mivel ez a gyermek jogairól szóló egyezmény nyilvánvaló megsértése, amely a bűncselekmény elkövetésének időpontjában 18 évnél fiatalabb személyek esetében kifejezetten tiltja a halálbüntetés alkalmazását;

20.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kínzásra és a bántalmazás más formáira vonatkozó vádakat alaposan és pártatlanul vizsgálják ki, valamint hogy az állítólagos elkövetőket állítsák bíróság elé, továbbá hogy az esetlegesen kínzással kikényszerített vallomásokat ne használják fel bizonyítékként a büntetőeljárások során;

21.  elítéli, hogy a kínzás elleni nemzetközi egyezmény ratifikálása ellenére továbbra is gyakoriak a kényszer hatására tett vagy kínzással kikényszerített vallomások; sürgeti a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy gondoskodjanak a kínzás teljes körű felszámolásáról a szaúdi igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszerben;

22.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a világ egyik olyan országa, ahol továbbra is él a nyilvános kivégzések, a csonkítások és a korbácsolás gyakorlata; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy fogadjanak el ezeket a gyakorlatokat jogellenessé nyilvánító jogszabályt, mivel ezek nyilvánvalóan ellentétesek számos olyan nemzetközi emberi jogi eszközzel, amelynek a Szaúd-arábiai Királyság is részes fele;

23.  sajnálatosnak tartja, hogy a Szaúd-arábiai Királyság hatóságai nem küldtek meghívót a kínzás elleni küzdelemmel, illetve az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadóknak az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága Hivatalának arra irányuló ajánlása ellenére, hogy minden ország küldjön hivatalos meghívót az ENSZ különleges előadóinak;

24.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy tartsák tiszteletben valamennyi vallás nyilvános gyakorlását; üdvözli az Abdullah ibn Abdul-Aziz királyról elnevezett, a vallások és kultúrák közötti párbeszédet támogató bécsi nemzetközi központ (KAICIID) létrehozását, amelynek célja, hogy világszerte előmozdítsa a különböző vallásokat gyakorló és eltérő kultúrával rendelkező személyek közötti párbeszédet; ösztönzi a hatóságokat, hogy az oktatási rendszer valamennyi szintjén, többek között a vallási intézményekben, illetve a tisztviselők és köztisztviselők nyilvános megszólalásaiban mozdítsák elő a mértékletességet és a vallási sokszínűség elfogadását;

25.  hangsúlyozza, hogy valamennyi vallási kisebbség alapvető jogait tiszteletben kell tartani; felszólítja a hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a vallási csoportok közötti elfogadás és egymás mellett élés biztosítására; sürgeti őket, hogy folytassák az oktatási rendszer felülvizsgálatát, és ennek során távolítsák el az egyéb vallások vagy hitrendszerek követőire vonatkozó diszkriminatív utalásokat;

26.  felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy határozzák meg a házasságkötés alsó korhatárát, és a Szaúd-arábiai Királyság által ratifikált, a gyermek jogairól szóló egyezménnyel, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel összhangban tegyenek lépéseket a gyermekházasságok betiltására;

27.  tudomásul veszi, hogy a király 2013-ban kinevezte az első nőket a Szaúd-arábiai Királyság konzultatív nemzetgyűlésébe (a Súra Tanácsba), akik a 150 helyből 30-at foglalnak el, és az Európai Parlament és a Súra Tanács közötti együttműködés és intézményi kapcsolatok további javulására számít; elvárja, hogy hajtsák végre a király azon nyilatkozatát, amely szerint a következő, 2015-ben rendezendő helyhatósági választásokon a nők is szavazhatnak és jelöltethetik magukat, valamint hogy ezt követően valamennyi választáson szavazhatnak és jelöltethetik magukat;

28.  sürgeti a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy töröljék el a férfi gyámok rendszerét, valamint figyelmeztet arra, hogy a nők számára a családon belüli erőszakkal szemben védelmet biztosító, 2013. augusztus 26-án elfogadott törvény végrehajtása csak akkor hozhat eredményt, ha Szaúd-Arábiában felszámolják a férfi gyámsági rendszert, az ugyanis megakadályozza a nőket abban, hogy a családon belüli erőszakról vagy a szexuális erőszakról bejelentést tegyenek; sürgeti a szaúd-arábiai hatóságokat, hogy számolják fel a nők emberi jogaira, szabad mozgására, egészségügyi ellátására, oktatására, házasságkötési jogaira, munkavállalási lehetőségeikre, jogállásukra és a bírósági eljárásokban való képviseletükre vonatkozó valamennyi korlátozást, illetve a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját a családjogban, illetve a magán- és a közéletben, ezzel elősegítve részvételüket a gazdasági, társadalmi és kulturális életben, valamint a civil és politikai szférában; üdvözli a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom eltörlését célzó átfogó kampányt; felszólítja a hatóságokat, hogy szüntessék meg a nők gépjármű-vezetési jogaiért kampányolókra gyakorolt nyomást; továbbá emlékezteti a szaúdi kormányt a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben vállalt, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének az emberi jogok védelmezőiről szóló A/RES/53/144 sz. határozata értelmében rá háruló kötelezettségeire; felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a tudatosítási kampányokat, illetve a férfiakat is meg kell célozni azokkal, hogy ők is tisztában legyenek a nők jogaival, valamint azzal, hogy e jogok tiszteletben tartásának elmulasztása milyen általános következményekkel jár a társadalomra nézve; hangsúlyozza, hogy a tájékoztatásnak el kell jutnia a vidéki, valamint az ország többi részétől elszigetelt övezetekbe is;

29.  üdvözli a közelmúltban született jogszabályt, amely lehetővé teszi a magániskolába járó szaúdi lányok számára, hogy sportoljanak, ugyanakkor sajnálja, hogy az állami iskolába járó lányokra ez nem vonatkozik; üdvözli továbbá az egyetemi végzettséget szerző nők magas számát, akik mára többen vannak, mint az egyetemet végzett férfiak, és ösztönzi a kormányt, hogy fokozza a nők oktatásának támogatására irányuló törekvéseit; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy miközben a szaúdi nők teszik ki az ország egyetemi végzettséggel rendelkezőinek 57%-át, a 15 évnél idősebb szaúdi nők mindössze 18%-a dolgozik, ami az egyik legalacsonyabb arány a világon; felszólítja tehát a szaúdi kormányt, hogy vizsgálja felül és reformálja meg a nők oktatásának rendszerét annak érdekében, hogy fokozza a nők részvételét a gazdasági életben, nagyobb hangsúlyt fektessen a nők vállalkozói képességeinek megerősítésére, valamint kezelje a szabályozási környezet nemekhez kötött kihívásait, ezzel javítva a nők hozzáférését az állam által kibocsátott vállalkozói engedélyekhez; üdvözli a nemzeti közoktatási szervezettel közösen indított oktatási programot, amelynek célja a fiatal lányok felkészítése a munkaerőpiacra történő belépésre, és hangsúlyozza a szaúdi hatóságok által az oktatás keretében a fiatal lányok helyzetének javítása érdekében tett, valamint a nők – szokásosan a férfiak számára fenntartott – új ágazatokhoz való hozzáférésének megerősítésére irányuló erőfeszítéseit;

30.  támogatja a Szaúd-arábiai Királyságnak a nők felsőoktatásban való részvételének előmozdítására irányuló törekvéseit, aminek hatására a Királyságon belül új tendenciák alakulnak ki az oktatásban; megjegyzi, hogy míg 1961-ben mindössze négy nő tanult tovább a felsőoktatásban, 2011-ben 473 725 nő iratkozott be felsőoktatási intézménybe (a férfiak száma 429 842 volt), és a diplomás nők száma 59 948-ra nőtt (a diplomás férfiak száma 55 842 volt); megjegyzi továbbá, hogy az oktatási rendszer valamennyi szintjét figyelembe véve a női tanulók aránya az 1974–75. évi 33%-ról 2013-ra 81%-ra nőtt; üdvözli a nemzetközi ösztöndíjprogramot, amelynek köszönhetően 24 581 női hallgató folytathatott külföldi ösztöndíjas tanulmányokat;

31.  üdvözli a női ügyvédeknek elsőként kiadott engedélyeket, ugyanakkor helyteleníti, hogy az igazságszolgáltatási rendszert a vallási háttérrel rendelkező, hímnemű ügyvédek irányítják; tudomásul veszi a saría fokozatos, jelenleg is zajló kodifikációját, és sürgeti annak felgyorsítását, mivel a kodifikáció és a bírósági precedensrendszer hagyományának hiánya gyakran jelentős bizonytalansághoz vezet az ország törvényeinek hatályát és tartalmát tekintve, és bírói tévedéseket eredményezhet; rendkívüli jelentőséget tulajdonít a bírói függetlenség biztosításának és a bírók megfelelő jogi képzésének;

32.  üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság ratifikálta az ENSZ következő négy emberi jogi szerződését: a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (ratifikálás időpontja: 2000), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezmény (1997), a gyermek jogairól szóló egyezmény (1996) és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény (1997);

33.  hangsúlyozza az iszlám női tudósok között kialakult vita fontosságát a vallási szövegeknek a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség szempontjából történő értelmezése tekintetében;

34.  hangsúlyozza, hogy a Szaúd-Arábiát érintő szabadkereskedelmi megállapodások megkötésére irányuló minden tárgyaláson mindenekelőtt szigorú kikötéseket kell tenni, amelyek garantálják a nők és a lányok jogait;

35.  üdvözli a munkaügyi minisztérium arra irányuló közelmúltbeli döntését, hogy felgyorsítja a nőknek a magánszektor egyes területein történő alkalmazását, aminek köszönhetően a magánszektorban dolgozó szaúdi nők száma a 2010. évi 55 600-ról 2011-ben hozzávetőleg 100 000-re, 2012 végéig pedig 215 840-re nőtt; üdvözli a munkaügyi minisztériumnak a Humánerőforrás-fejlesztési Alappal közösen hozott döntését, amelynek értelmében a nők foglalkoztatását támogató programokat vezet be;

36.  felszólítja a hatóságokat, hogy javítsák a bevándorló munkavállalók munkakörülményeit és a velük való bánásmódot, különös figyelmet fordítva a háztartási alkalmazottként dolgozó nők helyzetére, az ő esetükben ugyanis nagy a szexuális erőszak kockázata, és gyakran szinte rabszolgaként dolgoztatják őket; ösztönzi a szaúdi kormányt, hogy folytassa a munkaügyi jogszabályok reformját, és különösen hogy teljes körűen szüntesse meg a szponzori („kafala”) rendszert, valamint üdvözli azt az Országos Emberi Jogi Társaság által a közelmúltban a kormányhoz intézett azon felhívást, hogy e rendszer helyett egy munkaügyi minisztérium hivatala révén toborozzon külföldi munkavállalókat; üdvözli a nemzeti munkajogi törvények bevezetésére tett közelmúltbeli erőfeszítéseket, azok ugyanis egységesített védelmet nyújtanak a háztartási alkalmazottak számára, és biztosítják a szexuális vagy fizikai bántalmazásért felelős, valamint a munkajogi törvényeket megsértő munkaadók bíróság elé állítását;

37.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy vessenek véget a migráns munkavállalók elleni közelmúltbeli erőszakos támadásoknak, és bocsássák szabadon azt a több ezer letartóztatott személyt, akiket a beszámolók szerint gyakran megfelelő menedékhelyekkel és orvosi felügyelettel nem rendelkező, ideiglenes központokban tartanak fogva; sürgeti a származási országokat, hogy a munkavállalók hazaszállításának lehető legemberségesebb módon történő megszervezése érdekében működjenek együtt a szaúdi hatóságokkal; elítéli, hogy a munkaügyi jogszabályok végrehajtása gyakran nem áll összhangban a nemzetközi normákkal, és az illegális bevándorlókkal szemben jogtalan erőszakot alkalmaznak, mint például a 2013. novemberi rajtaütés során, amely 3 etióp állampolgár halálával, 33 000 személy őrizetbe vételével és mintegy 200 000 illegális bevándorló kitoloncolásával végződött;

38.  üdvözli, hogy a Szaúd-arábiai Királyság ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyes egyezményeit, nevezetesen például a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló 182. sz. egyezményt; elismerését fejezi ki amiatt, hogy az ország csatlakozott az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvhöz (palermói jegyzőkönyv); elvárja, hogy jogi és politikai reformok végrehajtásával biztosítsák az említett nemzetközi szerződések törvénybe iktatását;

39.  tudomásul veszi, hogy a Szaúd-arábiai Királyság nemrégiben visszautasította az ENSZ Biztonsági Tanácsában részére felkínált, nem állandó tisztséget;

40.  úgy véli, hogy a térség súlyosbodó biztonsági problémáinak megoldása egy olyan közös biztonsági keret létrehozásában rejlik, amelyből egyetlen országot sem zárnak ki, és amelyben figyelembe veszik valamennyi ország legitim biztonsági érdekeit;

41.  hangsúlyozza, hogy az EU és a Szaúd-arábiai Királyság közötti együttműködés döntő jelentőséggel bír a terrorizmus és az erőszakos szélsőséges nézetek elleni küzdelemben, és hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy ez az együttműködés eredményes legyen, tiszteletben kell tartania az alapvető emberi jogokat és polgári szabadságokat; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy javítsák a radikális külföldi katonai csoportok szaúdi polgárok és jótékonysági szervezetek általi finanszírozásának ellenőrzését; üdvözli az ENSZ Terrorizmusellenes Központjának elindítását célzó, az ENSZ és a Szaúd-arábiai Királyság által 2011. szeptember 19-én aláírt hozzájárulási megállapodást, valamint a Szaúd-arábiai Királyság arra vonatkozó döntését, hogy három éven át finanszírozza a központ működését;

42.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szaúd-arábiai Királyság egyes polgárai és szervezetei politikai támogatást nyújtanak egyes észak-afrikai, közel-keleti és különösen dél-ázsiai (többek között pakisztáni és afganisztáni), valamint csecsen és dagesztáni vallási és politikai csoportoknak, amely azon fundamentalista és népbutító erők megerősödéséhez vezethet, amelyek aláássák a demokratikus kormányzás folytatására irányuló erőfeszítéseket, és ellenzik a nők közéletben való részvételét;

43.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy az EU-val és nemzetközi szinten folytatott együttműködés keretében állítsák meg a mali katonai lázadók államellenes tevékenységét támogató szalafita mozgalmakat, amelyek az egész térség destabilizációját eredményezik;

44.  hangsúlyozza, hogy a Szaúd-arábiai Királyság a „Szíria barátai” csoport kulcsfontosságú tagja; felhívja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy segítse elő a szíriai konfliktus békés, mindenkire kiterjedő megoldását, különösen a II. genfi tárgyalások támogatása révén, előfeltételek nélkül; felszólítja továbbá az országot, hogy aktívabban támogassa a szíriai polgárháború által érintett szíriai embereket, illetve adjon meg minden lehetséges humanitárius segítséget a számukra; felszólítja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy szüntesse meg a szélsőséges csoportoknak nyújtott pénzügyi, katonai és politikai támogatást, valamint hogy más országokat is ösztönözzön erre;

45.  ismételten felhívja a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy építő módon járuljon hozzá Bahrein békés reformjaihoz és nemzeti párbeszédéhez, és közvetítőként is lépjen fel annak érdekében;

46.  felhívja a Szaúd-arábiai Királyság hatóságait, hogy folytassanak békés párbeszédet Iránnal a kétoldalú kapcsolatokról és a térség jövőjéről; üdvözli továbbá a Szaúd-arábiai Királyság kormányának az Iránnal kötött genfi egyezmény eredményéről szóló, 2013. november 24-i nyilatkozatát;

47.  felszólítja az EU-t és a Szaúd-arábiai Királyságot, hogy hatékonyan működjenek együtt az izraeli–palesztin konfliktus igazságos és fenntartható megoldással történő lezárása érdekében;

48.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy fokozzák jelenlétüket a térségben, és erősítsék meg a Szaúd-arábiai Királysággal fenntartott munkakapcsolatokat a rijádi küldöttség erőforrásainak növelése, valamint a királyságba irányuló rendszeres látogatások – többek között a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő látogatásainak – tervezése révén;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, őfelsége Abdullah Ibn Abdul Aziz királynak, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának.

(1) HL C 231., 1990.9.17., 216. o.
(2) HL C 32., 1996.2.5., 98. o.
(3) HL C 320. E., 2005.12.15., 281. o.
(4) HL C 303. E, 2006.12.13., 879. o.
(5) HL C 76. E, 2008.3.27., 100. o.
(6) HL C 323. E, 2008.12.18., 529. o.
(7) HL C 161. E, 2011.5.31, 126. o.
(8) HL C 247. E, 2012.8.17, 1. o.
(9) HL C 296. E, 2012.10.2., 81. o.
(10) HL C 33. E, 2013.2.5., 158. o.
(11) HL C 51. E, 2013.2.22., 118. o.
(12) HL C 131. E, 2013.5.8., 125. o.
(13) http://wbl.worldbank.org/~/media/FPDKM/WBL/Documents/Reports/2014/Women-Business-and-the-Law-2014-Key-Findings.pdf

Utolsó frissítés: 2017. szeptember 5.Jogi nyilatkozat