Az Európai Parlament,

–  tekintettel Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az ENSZ negyedik Nőügyi Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking +5 (2000), Peking +10 (2005) és Peking +15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a Peking +20 konferencia záródokumentumára,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség és a fejlesztés kapcsolatáról szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című, 2015. szeptember 21-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0182), valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére, amely a „társadalmi nem” fogalmát „a valamely adott társadalom által a nők és a férfiak számára megfelelőnek tekintett, társadalmilag kialakított szerepek, magatartások, tevékenységek és tulajdonságok”-ként határozza meg,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményére (COM(2010)0078),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia – 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) erősségeinek és gyenge pontjainak értékelése“ című kutatási jelentésére,

–  tekintettel az Európa Tanács 2014–2017-es nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiájára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) „A nők részvételének elősegítése a politikai döntéshozatalban – a következő lépések” című, 2015-ben közzétett tanulmányára,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) „A nemi dimenzió iránt érzékeny parlamentek: a helyes gyakorlatok átfogó áttekintése” című, 2011-ben publikált tanulmányának következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című, 2010. február 10-i állásfoglalására(1), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2010” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(2), „A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2011” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(3), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépés az Európai Unióban – 2013” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Parlamenten belüli általános érvényesítéséről szóló 2003. március 13-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2007. január 18-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok és küldöttségek munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló 2009. április 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külkapcsolataiban, valamint a béke megszilárdítása és az állami intézményrendszer kiépítése terén történő általános érvényesítéséről szóló 2009. május 7-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A nők részvétele a politikai döntéshozatalban – minőség és egyenlőség” című, 2012. március 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló 2015. június 9-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az Európában a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2015 utáni időszakot érintő új stratégiáról szóló 2016. február 3-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak esélyegyenlőségének valamennyi közösségi politikába és tevékenységbe történő beépítése” című, 1996. február 21-i közleményére (COM(1996)0067), melyben elkötelezte magát arra, hogy előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden tevékenységében és a különböző szintű szakpolitikáiban, hatékonyan megvalósítva a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének alapelvét,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015-ös stratégia értékelése a pekingi cselekvési platform céljainak eléréshez való hozzájárulás szempontjából” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament D. Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőségre fordított uniós költségvetés” című tanulmányra,

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőségért és a Nők Társadalmi Szerepvállalásának Növeléséért létrehozott ENSZ-szervezet által 2014 májusában közzétett, „Iránymutatás a nemek közötti egyenlőség fejlesztéséről és a nők társadalmi szerepvállalásának növeléséről” című feljegyzésre,

–  tekintettel az Európai Közügyi Tanácsadók Szövetsége által 2014-ben közzétett „Advances in EU Gender Equality: Missing the mark? (A nemek közötti egyenlőség előrehaladása az EU-ban: célt vétett?”) című tanulmányra,

–  tekintettel az Európai Parlament Személyzeti Főigazgatósága által közzétett, az emberi erőforrásokról szóló 2014. évi éves jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0034/2016),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke horizontális elvként rögzíti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke uniós értékként határozza meg a nemek közötti egyenlőség elvét;

B.  mivel az Alapjogi Charta konkrét rendelkezéseket tartalmaz a nemek közötti egyenlőség horizontális elvéről, valamint az EUSZ 6. cikk elismeri, hogy az Alapjogi Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú az emberi jogok védelme, a demokrácia működése, a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás és a fenntarthatóság szempontjából;

D.  mivel a nemek közötti egyenlőség megvalósításának előrehaladása az EU-ban stagnál és a jelenlegi ütem mellett az még egy ideig nem is valósul meg;

E.  mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó stratégiai szerepvállalásról szóló, a 2016–2019-es időszakra vonatkozó dokumentumban a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló tevékenységeit, ideértve a nyomon követési és értékelési munkát is; mivel a Bizottság egy szolgálati munkadokumentumra fokozta le a 2015 utáni stratégiai szerepvállalását a nemek közötti egyenlőségért;

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok közül az ötödik a nemek egyenlőségének 2030-ra történő elérése;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a nemi dimenzió integrálását jelenti az uniós szakpolitikák minden aspektusába – szakpolitikák, jogi intézkedések és kiadási programok előkészítése, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése folyamatába, –a férfiak és nők közötti egyenlőség elérése céljából(12);

H.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének ki kell terjednie az LMBTIQ-személyek és minden nemi identitású személy jogaira, perspektíváira és jólétére;

I.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének proaktív és reaktív eszközként kell szolgálnia a nemek közötti egyenlőség elérésére;

J.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése nem önmagáért való szakpolitikai cél, hanem a nemek közötti egyenlőség elérésének kulcsfontosságú eszköze, mindig nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló más konkrét intézkedésekkel és politikákkal kombinálva;

K.  mivel az illetékes bizottság hatáskörébe tartozó egyik feladat az, hogy hozzááruljon a nemek közötti esélyegyenlőség alapelvének megvalósításához és továbbfejlesztéséhez minden szakpolitikai területen;

L.  mivel a parlamenti bizottságok többsége általában jelentőséget tulajdonít a nemek egyenlősége érvényesítésének (pl. jogalkotási munkájuk során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal ápolt munkakapcsolataik révén, illetve az egyenlőséggel kapcsolatos cselekvési tervek kidolgozásakor), míg egyes bizottságok részéről kevés, vagy semmilyen érdeklődés sem mutatkozik az ügy iránt;

M.  mivel az előző parlamenti ciklusban az illetékes bizottság kialakított egy olyan gyakorlatot, hogy „a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal” célzottan hozzájárul a többi bizottság jelentéseihez; mivel egy 2014-ben közzétett tanulmány(13) szerint a 2011. július és 2013. február között előterjesztett, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások 85%-át belefoglalták az illetékes bizottságok által elfogadott végleges jelentésekbe; mivel a Parlamentben a nemek egyenlőségének érvényesítése körüli helyzet felfrissített értékeléséhez további, 2013. február utáni adatokra van szükség;

N.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szóló, 2003. évi állásfoglalás nyomán minden egyes parlamenti bizottság kinevezi egy tagját, aki a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért felelős, létrehozva ezzel „a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot”; mivel az e témáról szóló ezt követő állásfoglalások ennek a hálózatnak a folyamatos fejlesztésére, valamint a parlamentközi küldöttségekben egy hasonló hálózat létrehozására hívtak fel; mivel ezt a hálózatot a bizottsági titkárságok személyzeti szintjén létrejött hálózat támogatja;

O.  mivel a hálózat tagjainak kérdőívet töltöttek ki annak érdekében, hogy felmérjék a jelenlegi helyzetet a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén a hozzájuk tartozó egyes szakpolitikai területeken;

P.  mivel a többéves pénzügyi keretet (MFF) együttes nyilatkozat kíséri a három intézmény részéről, amelyek megállapodtak abban, hogy „a 2014–2020-as időszak során alkalmazandó éves költségvetési eljárások adott esetben a nemek közötti egyenlőséget elősegítő olyan elemeket fognak tartalmazni, amelyek vonatkozásában figyelembe veszik, hogy az Unió átfogó pénzügyi kerete milyen módon járul hozzá a nemek közötti fokozottabb egyenlőséghez (, és hogyan biztosítja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését)”; mivel ennek ellenére erősíteni kell a nemek egyenlőségének érvényesítése és a nők érvényesülése támogatásának folytatására irányuló jelenlegi kötelezettségvállalást, minthogy a meglévő szakpolitikákat csak szerény mértékben hajtották végre és a nemi kérdéssel kapcsolatos ügyekre nem különítettek el elég költségvetési forrást;

Q.  mivel a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést (gender budgeting) az európai uniós intézmények egyike sem alkalmazta következetesen;

R.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) azért hozták létre, hogy hozzájáruljon a nemek közötti egyenlőség előmozdításához és azt megerősítse, ideértve beleértve a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését valamennyi uniós politikában és az abból eredő tagállami politikákban; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete kidolgozott egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szószedetet és tezauruszt annak érdekében, hogy támogassák a döntéshozókat, valamint az uniós intézmények és a kormányzati szervek személyzetét abban, hogy a nemi dimenziót beépítsék munkájukba;

S.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése egyaránt megköveteli a nemi dimenzió beépítését a különböző politikák tartalmába, valamint a férfiak és a nők, illetve a valamennyi különböző nemi identitású személy képviseletével kapcsolatos kérdés kezelését az adott szakpolitikai területeken; mivel mindkét dimenziót figyelembe kell venni a szakpolitikai döntéshozatali folyamat minden szakaszában;

T.  mivel valamennyi belső és külső uniós politikát úgy kellene kialakítani, hogy a fiúk és a lányok, a férfiak és a nők, valamint az összes többi nemi identitású személy javát is szolgálja;

U.  mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Bizottság által a 2010–2015-ös időszak nemek közötti egyenlőségi stratégiájáról készített értékelésben felsorolt legfőbb gyenge pontok közt szerepel;

V.  mivel egy nemekkel kapcsolatos kérdéseket figyelembe vevő parlamentre kulcsszerep hárul a nemek közötti egyenlőtlenségek orvoslásában, a nők és férfiak egyenlő gazdasági, társadalmi és politikai részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikai keret kiterjesztésében;

W.  mivel az európai parlamenti képviselők és személyzet részére tartott, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó szakképzések kulcsfontosságúak a nemi dimenzió minden szakpolitikai területen és szakaszban való előmozdításához;

X.  mivel az erre juttatott pénzügyi és emberi erőforrások elégtelenek annak biztosításához, hogy valódi előrelépés történjen Parlament nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló tevékenységeiben;

Y.  mivel a szakpolitikák hatásvizsgálata és megalkotási folyamata során a nemek szerint lebontott adatok és statisztikák szisztematikus és rendszeres gyűjtése elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség terén elért haladás elemzéséhez; mivel több minőségre vonatkozó kutatást kell a Parlamentben végrehajtani annak megállapítására, hogy a nemek egyenlőségének érvényesítésére szolgáló eszközök milyen jelentőséggel bírnak és milyen hatást gyakorolnak a szakpolitikák eredményessége, az állásfoglalások és a jogalkotási szövegek tekintetében;

Z.  mivel politikai és adminisztratív szinten a legfontosabb döntéshozói álláshelyeken, köztük a Parlament képviselőcsoportjaiban továbbra is alacsony a nők képviseleti aránya; mivel jellemző módon a nők inkább az erőforrás-elkülönítéshez és a gazdasági döntéshozatalhoz kevésbé közel álló bizottságok élén állnak; mivel a meghozandó döntések minőségének javítása érdekében gondoskodnunk kell arról, hogy a döntéshozói szereppel járó beosztások férfiak és nők általi betöltése egyenlő arányban történjen; mivel a férfiaknak el kell kötelezniük magukat a nemek egyenlőségének minden területen és minden szinten történő előmozdítására, és a férfi képviselőket bátorítani kell, hogy munkájuk során foglalkozzanak a nemek egyenlőségének általános érvényesítésével;

AA.  mivel a Parlament rendelkezik a nemek egyenlőségének érvényesítését tevékenységeiben előmozdító szervezeti struktúrával, és ezt a struktúrát jobban kell koordinálni, erősíteni és bővíteni, új politikai és adminisztratív szándékkal, hogy elérje a nemi egyenlőség érvényesítésének magasabb fokát;

AB.  mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság között a nemek egyenlőségének érvényesítése kapcsán nagyobb intézményközi együttműködésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemi dimenziót a szakpolitikai ciklus bármely szakaszában be lehessen vezetni, ami megkönnyítené a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési téren végzett saját munkáját;

AC.  mivel a külső érintettek, például a civil szervezetek, alulról építkező nőjogi és nemi egyenlőségi szervezetek, nemzetközi intézmények, tudományos körök és nemzeti parlamentek részéről érkező hozzájárulás fontos a Parlament nemi egyenlőségérvényesítési folyamatának javításához, valamint a bevált gyakorlatok előmozdítására szolgáló kölcsönös cserék bátorításához;

AD.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséről szóló, 2007-ben elfogadott állásfoglalásában a Parlament arra szólított fel, hogy kétévente el kell végezni a Parlament nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkájának értékelését;

A meglévő intézményi keret általános értékelése

1.  úgy véli, hogy a nemi dimenzió szakpolitikai folyamatba való integrálása érdekében két különböző szempontot kell figyelembe venni: a szakpolitika tartalmát és a nemek képviseletét a közigazgatásban és a döntéshozatalban; megjegyzi azt is, hogy a szakpolitika hatásairól szóló világos adatok lényegesek a nemi egyenlőség javításának folytatása szempontjából;

2.  megjegyzi, hogy a Parlament szervezeti struktúráján belül különböző szervek felelősek a nemek közötti esélyegyenlőség általános, mind a politikai élet és a munka szintjére kiterjedő érvényesítésének kidolgozásáért és végrehajtásáért:

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítéséért felelős e különböző szervek tevékenysége nincs összehangolva vagy integrálva a Parlamenten belül vagy más intézményekkel (nincs a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló intézményközi együttműködési mechanizmus); vállalja, hogy hatékony együttműködést alakít ki ennek az intézményi keretnek valamennyi szereplője között, meghatározott mechanizmusok, például a nyomon követés és a teljesítményértékelés alapján;

4.  megismétli elkötelezettségét amellett, hogy rendszeres jelleggel elfogad el és végrehajt egy szakpolitikai tervet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére a Parlamenten belül azzal az átfogó céllal, hogy hatékonyan előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget a nemi dimenzió szakpolitikákba és a tevékenységekbe való beépítése révén, a döntéshozatali struktúrákat és az igazgatást is beleértve;

5.  kéri a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat folyamatos fejlesztését, a bizottságok és parlamentközi küldöttségek képviseletében is, valamint annak teljes körű részvételét a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésével kapcsolatos aktuális helyzet rendszeres nyomon követésében valamennyi szakpolitikai területen; megjegyzi, hogy az EP-képviselők nagyobb arányú részvételére van szükség a hálózatban, és kéri, hogy a hálózatba vegyenek fel póttag képviselőket a részvétel növelése érdekében, úgy ahogyan ez a bizottságokkal és küldöttségekkel történik;

6.  hangsúlyozza, hogy a fentebb említett, e témával foglalkozó 2014-ös tanulmány értelmében a nemek közötti egyenlőség szempontjának a szakpolitikai folyamatba való beépítésére a leghatékonyabb eszköz a más bizottságokkal való együttműködést magukban foglaló eljárások alkalmazása; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a többi bizottság támogassa a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkát és azt tevékenységük során megvalósítsák;

7.  felkéri az illetékes szervezeti egységeket, hogy folytassák a munka és a magánélet közötti egyensúlyt előmozdító konkrét intézkedésekkel kapcsolatos munkát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EP tisztviselői körében a nők továbbra is az asszisztensi (AST) besorolási csoportban vannak többségben; éves elemzést kér a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli aktuális állásáról, nemek szerint lebontott adatok alapján, a személyzet és politikai szervek minden szintjén, ideértve a parlamenti asszisztenseket is, kéri továbbá, hogy ezt a jelentést hozzák nyilvánosságra;

8.  a strukturális akadályok felszámolására szólít fel, és olyan környezetet szorgalmaz, amelyben a nők minden szinten részt vehetnek a döntéshozásban, például a munka, illetve a magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő és olyan, pozitív intézkedésekre szólít fel, amelyek révén az alulképviselt nemhez tartozók száma növelhető az akár férfi, akár nő munkavállalók által dominált beosztásokban; kéri a politikai pártokat, hogy ismerjék fel felelősségüket a nők szerepvállalásának előmozdítása tekintetében, mivel a jelölteket toborzásának, válogatásának és kinevezésének hatalma az ő kezükben van;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felső- és középvezetői szinten a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó, az elnökség által 2006-ban elfogadott (Kaufmann-jelentés) célkitűzéseket nem érték el a 2009-es határidőig, sem a mai napig; megjegyzi, hogy ezeket a célokat az ezt követő években a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport megerősítette; hatékony, korrekciós és messzeható intézkedéseket sürget e nemi egyenlőséggel kapcsolatos célok minél rövidebb időkereten belüli elérése érdekében;

10.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű csoport feladata egy cselekvési terv elfogadása az egyenlőségnek és a sokféleségnek a Parlamenten belüli előmozdítására, valamint e terv végrehajtásának biztosítása; kéri a magas szintű csoportot, hogy az illetékes szolgálatok segítségét igénybe véve nyújtson be egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó ütemtervet, amely jelzi, hogy hogyan növekedjen a nők képviselete a közép- és felsővezetői pozíciókban 2020-ig 40 %-ra; felkéri a Személyzeti Főigazgatóságot és a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a megüresedett osztályvezetői tisztségek betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

11.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó állandó előadó – mihelyt ez a tisztség létrejön – dolgozzon együtt a magas szintű csoporttal annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament titkárságának és személyzetének nemi egyenlőségérvényesítési céljai teljesüljenek;

12.  felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy a bizottságok és a képviselőcsoportok elnöki tisztségének betöltésére egy nőt és egy férfit egyaránt javasoljanak;

13.  megjegyzi, hogy minden bizottságban kívánatos a nemek egyenlő képviselete, amilyen mértékben ezt a körülmények lehetővé teszik; felkéri a képviselőcsoportokat annak megfontolására, hogy összehangolt módon minden bizottságba az alulképviselt nemből jelöljenek EP-képviselőket; felkéri a képviselőcsoportokat, hogy egyenlő számú férfi és női EP-képviselőt jelöljenek tagként és póttagként a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságba annak érdekében, hogy bátorítsák a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakpolitikában;

A nemek közötti egyenlőség érvényesítésének eszközei

14.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások alkalmazásának gyakorlata a véleményeknél hatékonyabbnak bizonyult, mivel ezek tömörebbek, gyorsabban benyújthatók, valamint fontos, konkrét és körülhatárolt kérdésekkel foglalkoznak; ismételten felhívja az illetékes bizottságot, hogy foglalja bele a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások gyakorlatát az eljárási szabályzatba, figyelembe véve azt a különleges szerepet, amelyet Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságához tölt be a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének horizontális elvében; a bizottságok közötti szorosabb együttműködésre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat és az illetékes bizottság között mind politikai, mind adminisztratív szinten eredményes koordinálásra hív fel annak érdekében, hogy a jelentésekbe a nemi dimenziót valóban belefoglalják; rámutat a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó képviselők szerepének fontosságára abban, hogy minden illetékes bizottságban elősegítsék a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosítások és vélemények formájábantörténő hozzájárulást, és felszólít a FEMM bizottság illetékes tagjai, valamint a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó összekötő képviselők közötti hatékony koordinációra; ismételten hangsúlyozza, hogy szoros együttműködésre van szükség az illetékes bizottság és a vezető bizottságok titkárságai között a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló módosításokkal és a véleményekkel kapcsolatban a felelős bizottság véleményéhez való érdemi hozzájárulás optimális ütemezésének és tervezésének biztosítása érdekében;

15.  megjegyzi, hogy a többéves pénzügy kerethez csatolt, a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló intézményközi nyilatkozat ellenére, eddig nem történt intézkedés a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tekintetében; hangsúlyozza e tekintetben, hogy szoros figyelemmel kell kísérni, hogy az együttes nyilatkozatban foglalt elveket hogyan hajtották végre éves költségvetési eljárások tekintetében, és kéri, hogy az illetékes bizottság kapjon formális szerepet a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatában;

16.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés – a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nők jogainak érvényesítését elősegítő tervezés, programozás és költségvetés-tervezés formájában – egyike a politikai döntéshozók által a nemek közötti aránytalanságok kezelésére használt eszközöknek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés során kiderült, hogy a nemi dimenzió még korántsem jelenik meg az összes politikában, minden szinten és a szakpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszában; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy különösen elengedhetetlen a házon belüli kapacitásépítés a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel kapcsolatban annak érdekében, hogy ezekben az ügyekben növekedjen az Európai Parlament ellenőrző szerepe; megjegyzi, hogy a kiadásokkal és bevételekkel kapcsolatos döntések következményei rendkívül különböző hatással bírnak a nőkre és a férfiakra nézve, és hangsúlyozza, hogy a parlamenti képviselőknek a költségvetés kialakítása során figyelembe kellene venniük ezeket az eltérő hatásokat; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés a kormányzatok nemek közötti egyenlőség iránti elkötelezettsége tekintetében előmozdítja az elszámoltathatóságot és az átláthatóságot;

17.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalta, hogy folytatja a nemek közötti egyenlőség érvényesítését azáltal, hogy a szabályozás javításának elveivel összhangban nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos megfontolásokat épít be a hatásvizsgálatokba és az értékelésekbe, és megfontolja egy jelentés közzétételét a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a Bizottságban 2017-ben;

18.  megerősíti, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni parlamenti szinten is a nemi szempontú hatásvizsgálatok és a nemeken alapuló elemzések fejlesztése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási és szakpolitikai javaslatra vonatkozóan végezzen nemi szempontú hatásvizsgálatot az új jogalkotási javaslatok alapvető jogokra gyakorolt hatására vonatkozó megerősített értékelése alapján és annak garantálása érdekében, hogy az EU a nők jogainak védelme terén minden kritikán felül álljon; hangsúlyozza, hogy az ilyen elemzési és adatgyűjtési módszereknek érzékenynek kell lenniük az LGBTIQ személyek tapasztalataira is; hangsúlyozza, hogy a bizottságokat arra kell bátorítani, hogy használják ki a belső szakértelem előnyeit, akárcsak az állami és a magánszektor a nemek egyenlőségének érvényesítésében élenjáró egyéb intézményének és szervének külső szaktudását is;

19.  felszólítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy rendszeresen tájékoztasson minden bizottságot annak érdekében, hogy a szakpolitikai döntéshozatal minden területén kihangsúlyozzák a nemi dimenziót, illetve hogy – egy szélesebb kapacitásépítési gyakorlat részeként – bocsásson rendelkezésre általa gyűjtött adatokat és általa kidolgozott eszközöket, mint például a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó platformot, a személyzet és parlamenti asszisztensek számára is; felszólítja a Kutatószolgálatot, hogy végezzen rendszeres kvalitatív és kvantitatív kutatásokat a nemek közötti egyenlőség Parlamenten belüli érvényesítésének előrehaladásáról, és az ezzel foglalkozó szervezetrendszer működéséről;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) nem állnak rendelkezésére a rábízott valamennyi feladat elvégzéséhez szükséges források, és ezért biztosítani kell, hogy az EIGE költségvetését széles körű megbízatásának megfelelően módosítsák;

21.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség parlamenti bizottságokon belüli érvényesítésének állására vonatkozó kérdőívekre adott válaszokban konkrét eszközöket emeltek ki, mint a nemi dimenziónak a bizottságok munkájába való integrálása terén hatékony eszközöket, beleértve a következőket:

és határozottan javasolja ezen eszközök továbbfejlesztését és alkalmazását a Parlament munkájában;

22.  emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos értékelésekhez és programokhoz hatékony nyomon követő intézkedések elvégzése is szükséges az egyes törekvések hatékonyságának és esetleges problémáinak kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség esetén fontos korrekciós intézkedések megtétele és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének fejlesztése, ha a végrehajtást követően nem mutatkozik előrehaladás;

23.  ajánlja a Parlament kommunikáció terén illetékes igazgatósága számára, hogy a Parlament politikai döntéshozatalra vonatkozó beszámolóiban a nemi dimenziókat határozottabban szerepeltesse;

24.  teljes körű támogatásának ad hangot a Parlament sajátos igényei függvényében személyre szabott, megfelelő forrásokkal bíró, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését célzó rendszeres képzések iránt, a szakpolitikai területen dolgozó valamennyi parlamenti titkársági alkalmazott számára, a közép- és felsővezetés, különösen az egységvezetők tekintetében részletesebb képzésről lévén szó; felhív arra, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos képzést tegyék elérhetővé a képviselők, a parlamenti asszisztensek és a képviselőcsoportok személyzete számára; kéri, hogy szervezzenek vezetőképzést a nők számára, és ajánljanak fel vezetői tapasztalatszerzési lehetőségeket a nőknek; ajánlja, hogy a képzések tartalmazzanak információkat a hátrányos megkülönböztetés többrétű és interszekcionális formáiról; rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy valamennyi szervezeti egysége tisztában legyen a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén fennálló kötelezettségeivel, a humán erőforrásokért, a biztonságért és a létesítményekért felelős egységeket is ideértve; javasolja konkrét, a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítését szolgáló emberi erőforrásokra vonatkozó iránymutatások bevezetését a személyzet munkahelyi jóllétének javítása érdekében, ideértve az LGBTIQ személyeket is;

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a bizottságok munkájában

25.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy eleget kell tenni az Európai Parlament munkájában a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére vonatkozó kétévenkénti jelentéstételi kötelezettségvállalásnak; tudatában van annak, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat milyen szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében az egyes szakpolitikai területeken, és azt javasolja, hogy váljon éves ellenőrzési módszerré a fent említett jelentés alapjául szolgáló kérdőív;

26.  megjegyzi, hogy a kérdőívre adott válaszaikban a hálózat résztvevői általában azt válaszolták, hogy saját konkrét szakpolitikai területükön a nemek szerinti, sajátos igényeket figyelembe vették a különböző tevékenységek, mint például a jelentések, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos módosítások, a tanulmányok, meghallgatások, küldöttségi utak és eszmecserék során;

27.  üdvözli az e területen sok parlamenti bizottság által elfogadott konkrét kezdeményezéseket, sajnálja, hogy a bizottságok túlnyomó többsége nem fogadott el, illetve nem is vitatott meg a munkájára vonatkozóan a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos, hogy az illetékes szervek minden bizottsággal és küldöttséggel együttműködjenek a bevált gyakorlatok cseréje érdekében, többek között a nemek egyenlőségének elvét érvényesítő hálózat révén, hogy a nemi egyenlőségi cselekvési terv minden egyes bizottság és küldöttség általi elfogadására egyértelmű eljárást hozzanak létre, amelynek be kell épülnie a Parlament eljárási szabályzatába; javasolja, hogy minden bizottság kétévente tartson meghallgatást a nemek közötti egyenlőségnek a saját szakpolitikai területén való érvényesítéséről úgy, hogy az a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló jelentés szövegezésének idejére essen;

28.  hangsúlyozza, hogy gondosan fel kell mérni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó hálózat működését, és meg kell határozni a hálózat tagjainak szorosabb bevonását és fokozottabb tudatosságát elősegítő módokat; javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózat tagjai és póttagjai legyenek elkötelezettek a nemek közötti egyenlőség iránt, azonban ne feltétlenül a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagjai közül kerüljenek ki annak érdekében, hogy a képviselők nagyobb csoportja foglalkozzon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével; rendszeres kapcsolattartást és információcserét javasol az illetékes bizottság és a hálózat között;

29.  ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó hálózatot az illetékes bizottság, illetve a hálózat egy másik tagja vezesse társelnöki minőségben, az utóbbit pedig a különböző bizottságok közül rotációs alapon jelöljék ki, így jelezve azt, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése minden bizottságot érint;

30.  úgy véli, hogy létre kell hozni egy belső ellenőrző testületet az eszközök és fellépések végrehajtásának utólagos nyomon követése és értékelése érdekében; kéri, hogy a bizottságokban a nemek egyenlőségének érvényesítéséért felelős személyzet számára legyen külön munkaköri leírás; felszólítja az illetékes hatóságot, hogy évente kétszer értékelje a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban a bizottságokban és a küldöttségekben elért előrehaladást,

Intézményközi együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének támogatásáért

31.  úgy véli, hogy erősebb intézményközi kapcsolatok az uniós szakpolitikák kidolgozásakor javítani fognak a nemek közötti egyensúlyon; megjegyzi, hogy más intézményi partnerekkel, például a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével még nem jött létre strukturált együttműködés a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő keretet a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését illető intézményközi együttműködésre, más e területen érdekelt feleket is bevonva;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a nyilvános konzultáció eredményeit, valamint a Parlament és a Tanács álláspontját, haladéktalanul közleményt fogadva el a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai tekintetében a 2015 utáni időszakra vonatkozó új stratégiáról, amely a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket a nemzetközi menetrenddel összhangban kezeli;

33.  javasolja, hogy az európai ombudsman évente szolgáltasson adatokat a Parlament nemek közötti egyenlőséggel és sokszínűséggel foglalkozó magas szintű csoportjának a nemek közötti egyenlőséget érintő, a Parlamentben történt hivatali visszásságokkal kapcsolatos panaszokról, teljes mértékben tiszteletben tartva az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló európai parlamenti határozatot;

34.  úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok más szervezetekkel való megosztása fokozni fogja a Parlament kapacitásépítését és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elérését illető hatékonyságot; a bevált gyakorlatok más intézményekkel és szervezetekkel – mint például a UN Women, az Európa Tanács, az uniós intézmények és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában érintett felek, például a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó testületek, a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek között – való megosztására szólít fel valamennyi szinten; a más nemzetközi szervezetek speciális kapacitásfejlesztési programjaiban való részvételre ösztönöz és ezek támogatásának megszerzésére testre szabott, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó programok szervezése érdekében;

35.  kéri, hogy a Személyzeti Főigazgatóság járjon el a nemek egyenlősége és a sokféleség terén bevált gyakorlatok cseréje, illetve technikai segítségnyújtás ügyében, például az Egyesült Államok Kongresszusával, és a nemzeti egyenlőségi szervekkel annak érdekében, hogy előmozdítsa az alulképviselt faji és etnikai kisebbségi közösségek részvételét a rövid távú munkaerő-felvételi eljárásokban és EPSO-versenyvizsgákon; kéri, hogy fektessenek hangsúlyt a gyakornokokra, és fejlesszenek ki olyan kezdeményezéseket, illetve programokat, amelyek az alulreprezentált faji és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó fiatalok, különösen nők gyakornoki képzését mozdítják elő;

36.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentekkel nyílt és folyamatos párbeszédre van szükség a rendszeres eszmecserék megteremtése, az új technikák cseréje és a szakpolitikai hatásvizsgálatokról való beszámolás érdekében egy közös megközelítés előmozdításáért és azért, hogy tovább lehessen fejleszteni a nemek közötti egyenlőség érvényesítése terén bevált gyakorlatokat; ajánlja, hogy szervezzenek rendszeres parlamentközi üléseket a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése témájával;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o. (2) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o. (3) HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050. (5) HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o. (6) HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o. (7) HL C 184. E, 2010.7.8., 18. o. (8) HL C 212. E, 2010.8.5., 32. o. (9) HL C 251. E, 2013.8.31., 11. o. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0218. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0042. (12) SWD(2015)0278. (13) „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben”, az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya.