Der Präsident. Als nächster Punkt folgt der Bericht von Lívia Járóka im Namen des Ausschusses für die Rechte der Frau und die Gleichstellung der Geschlechter über die Situation der Roma-Frauen in der Europäischen Union

[2005/2164(INI)] (A6-0148/2006)

  Lívia Járóka (PPE-DE), előadó. – Tisztelt Elnök Úr! Kifejezetten a romák helyzetéről már másodszor tartunk itt vitát az Európai Parlament plenáris ülésén. Először egy évvel ezelőtt az ülés nagy többséggel megszavazta a romák helyzetéről szóló ötpárti határozatot, az EP első olyan dokumentumát, amely kizárólag a roma népesség problémáival foglalkozik, és ajánlásokat is megfogalmaztunk akkor. Ezt jóval megelőzte a Bizottság átfogó jelentése az európai romák helyzetéről, mely helyzet azonban e fontos dokumentumok megjelenése óta – ahogy az elmúlt évtizedekben sem – nem változott sokat, sőt sok esetben romlott.

A kormányok munkája e téren kifullad jól hangzó akciótervek megfogalmazásában, igazi strukturális változtatásra, a reformokhoz szükséges anyagi források megteremtésére azonban többnyire nem vállalkoznak, jogsértések esetén nem kellőképpen büntetnek, az úgynevezett roma projektek esetében nem ellenőriznek megfelelőképpen, ahogyan arra az Európai Unió sem vállalkozik.

Az elmúlt tizenhét évben 750 millió eurót költött az Európai Unió romákra. Ennek több mint egyharmada célzott forrásként kimondottan roma programokra lett lehívva.

A roma gyerekek több mint fele továbbra is szegregált cigányosztályokban tanulhat csak. Magyarországon, mely talán egyedüliként az európai tagállamok közül progresszív roma oktatáspolitikát hirdetett, a deszegregációs törekvések ellenére is tovább nőtt a szegregált gyerekek száma az elmúlt években. Az aktív korú roma népesség több mint kétharmada hosszú távon munkanélküli. Maradnak az elzárt cigánytelepek, gettók, a kilátástalanság, a segélyen tengődés és az erősödő cigányellenesség, mely újabb generációk társadalmi kirekesztését eredményezi.

Fontos fejlemény azonban talán az elmúlt években, hogy a roma civil társadalom megerősödött, és örömmel tölt el, hogy a Bizottság ennek támogatását fontosnak tartja. A civilek két évtizedes törekvéseit folytatva lassan két év erőfeszítő munkájának köszönhető az, hogy képviselői munkánk során az Európai Parlamentben is egyre több romákat érintő kérdés kerül előtérbe.

A mai vitában tárgyalt, általam szövegezett, roma nőkről szóló jelentés nem válhatott volna erős szakmai anyaggá a civilek, így a Nyílt Társadalom Intézet és az Európai Jogok Központja, és más olyan szervezetek és szakértők nélkül, akikkel mindennapi munkánk során kapcsolatban állunk. Fontos, hogy a romákkal foglalkozó civil szervezetek száma évről évre nőjön és mozgatóerőivé váljanak a romák érdekérvényesítésének Európa-szerte.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy valami érdemben változzon a romák életében. Pár hete egy óvónő azzal indokolta, hogy nem járhattak a cigánytelepi roma gyerekek az óvodába, hogy sárosak. A roma telep, ahonnan a gyerekeket a szülők az óvodába szeretnék hordani még sosem volt kővel leszórva, betonozás pedig a város középtávú terveiben sem szerepel. Az árvíz harmadszorra mosta el a telepet, bemosva több száz kiló hulladékot a házaik közé, mivel, ahogy sok ezer másik, ez a cigánytelep is a városi szemétlerakó mellett helyezkedik el.

A látogatásom előtti nap egy idős roma asszony azért került az agyhalál állapotába, mert a romák a telepről húsz perc alatt alig tudták kitolni a mentőt. Januárban ugyanezen a telepen egyik éjjel egy hatgyermekes családra dőlt rá a vályogházuk, azóta a szomszédnál laknak. Tizenketten, egyetlenegy szobában.

Hasonló helyzettel gyakran találkozom régi tagállamokban is, nem csak Kelet-Európában. Mindig ugyanazt a választ kapom a hivatalokban, sem a helyi önkormányzat, sem a roma vezetők nem tudnak segíteni. Ez az a realitás, amivel ma egy roma nőnek a huszonötök Európájában szembe kell néznie nap mint nap. A faji diszkrimináció ezt a már meglévő hátrányos helyzetet csak súlyosbítja, Európa-szerte felerősödő nyílt és burkolt romaellenesség formájában nehezíti meg a mindennapjainkat.

A romáknak jelentős nehézségekkel kell szembenézniük a munkavállalás területén, hiszen vannak olyan, romák által sűrűn lakott területek ma Európában, ahol a munkanélküliség 100%-os. A család és a munka összeegyeztetésének problémája helyett egy átlag roma nőnek mindennap az étel megteremtéséért kell küzdenie munkahely nélkül, segélyt várva, uzsorásoknak kiszolgáltatva. Igen, ez sokszor az alacsony szintű, elkülönített oktatás miatt alakult ki, de még sokkal gyakrabban amiatt, hogy a munkahelyen, mikor jelentkezni mennek, bőrszínük alapján már egyből nem veszik fel őket.

Ezt különösen azért fontos hangsúlyozni, mert most arra törekszünk, hogy Európa még versenyképesebbé váljon egy olyan időszakban, amikor a kontinens idős lakosságának száma rohamosan nő. Ésszerűnek tűnik, hogy számoljunk Európa legfiatalabb és legnagyobb etnikai kisebbségével, főleg azon adatok ismeretében, melyek azt állítják, hogy egyes tagállamokban az aktív korú roma népesség aránya 2050-re magasabb lesz, mint a nem romáké.

A számtalan dokumentum, tanulmány és kiadvány, amely a romák helyzetét írja le nem a polcokra vagy az iratgyűjtőkbe készült, ahogy az én jelentésem sem, és nem reklámanyagok egy téma népszerűsítése érdekében. Ezek az anyagok, ahogy a jelentésemhez társuló nyilvános meghallgatás és szakértői jelentés is, megdöbbentő képet tárnak elénk. A politikusoknak óriási a felelőssége, hiszen egyértelműen felvetődik a kérdés, hogy hogyan tud az egyesített Európa megküzdeni az Európába érkező bevándorlók integrálásával és globalizációjával járó kihívásokkal, hogyha a romákat – akik a 14. század óta élnek Európában – és problémájukat Európa a szőnyeg alá söpri.

  Benita Ferrero-Waldner, Member of the Commission. Mr President, I would like to thank Mrs Járóka for having prepared this report, which I think is highly important. We share her wish to further the social integration of ethnic minorities such as, for instance, the Roma – and the Roma women in particular – while taking account of the gender dimension. Equality and the fight against discrimination are indeed the two fundamental values of the European Union. These values therefore inspire the implementation of our policy and we take actions in different forms. For instance, earlier this year, we created a high-level group on the social integration of ethnic minorities and their full participation in the labour market. We asked this group to submit recommendations to us by the end of 2007 on examples of good practice, which you also mentioned.

Second, on the law, Roma women are covered by Community legislation prohibiting any form of direct or indirect discrimination based on gender or ethnic origin. The legal protection covers access to employment, education, healthcare, goods and services. There is also an awareness-raising programme and different campaigns. The European Union provides financial support for specific projects through the structural funds and various Community programmes. Almost EUR 300 million have been allocated to projects to assist the Roma population over the past five years.

We will also have a special year: the year 2007 will be the European Year of Equal Opportunities. I think this will be an excellent opportunity to raise awareness of multiple discrimination, in particular the question of Roma women.

The Roma community itself has a very important role to play in encouraging the full participation of women in social, economic and political life. We are indeed very conscious that the problem of multiple discrimination, which is highlighted in your report, Mrs Járóka, is widespread. The Commission intends to launch a study this year in order to refine the analysis and also reinforce our policies on this issue.

What have we been doing about analysis and data collection? The establishment of the European Institute for Gender Equality will, in my view, undoubtedly bring progress in this field. The collection and analysis of reliable comparable data at Community level will hopefully improve that. The institute’s work programme will be in line with the priorities of the Commission, but it is up to the management board to also decide on how best to integrate the issues relating to the situation of Roma women.

  Edit Bauer, za skupinu PPE-DE. – O rómskej problematike a rómskych ženách sa len ťažko píše vyrovnaná, nezaujatá správa. Autorke správy sa to podarilo, k čomu jej úprimne blahoželám. Správa sa dotýka riešenia závažného problému situácie rómskych žien. Treba opakovane pripomínať, že v súčasnosti sa počet Rómov na území EÚ odhaduje na 7 až 9 miliónov, po pričlenení Rumunska a Bulharska sa tento počet zvýši podľa odhadov UNDP o 2 až 3,2 milióny. To už znamená jednu stredne veľkú krajinu EÚ.

Diskriminácia, ktorá je v tomto prípade evidentná, vytvára veľmi komplikovaný sociálny a kultúrny jav, kde sa veľmi ťažko identifikuje príčina a účinok, ak sa vôbec dajú rozlíšiť. Rozmotať tento, pre celú Európu závažný a čoraz závažnejší problém, bude zrejme možné cez vzdelávanie, zamestnateľnosť a zamestnanosť a zmenou životných podmienok. Vzhľadom na to, že uspokojivé riešenie presahuje možnosti jednej krajiny, berúc do úvahy aj voľný pohyb osôb v rámci EÚ, Európska komisia by podľa môjho názoru mala pokračovať vo zvláštnom, finančne podporovanom, ale vhodne kontrolovanom a efektívnejšom programe na riešenie situácie Rómov a špeciálne rómskych žien, vrátane používania metódy otvorenej koordinácie na rozšírenie osvedčenej praxe.

Na druhej strane je pravda to, čo hovorí pani Ferrero-Waldner. V EÚ existuje antidiskriminačná legislatíva, ale podľa môjho názoru by mala Komisia vyžadovať ďaleko dôslednejšie dodržiavanie týchto direktív, pretože v prípade Rómov dochádza k evidentnému porušeniu týchto direktív, či už ide o priamu alebo nepriamu diskrimináciu.

  Zita Gurmai, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök Úr! Rendkívül hasznosnak ítélem meg azt, hogy jelentés készült a romák helyzetéről az Európai Unióban. Példaértékűnek tartom a dokumentum végső formájának kidolgozásában tapasztalt együttműködést.

A romák hátrányos helyzetének mielőbbi rendezése több szempontból is támogatást érdemel, megoldása felül kell, hogy kerekedjen a pártérdekeken. Egyrészt azért, mert egy olyan tagállamot képviselek, ahol különösen nagy a roma lakosság száma, így személyesen is érintett vagyok a megoldások keresésében. Másrészt a romák az élet szinte valamennyi területén halmozott diszkriminációnak vannak kitéve, faji, etnikai és nemi hovatartozásuk miatt, amit gyakran tovább súlyosbít a szociális kirekesztés és a szegénység veszélye. Harmadrészt különösen nehéz, szinte kilátástalan a roma nők helyzete.

Bár a jelentés a huszonötök Európáját érinti, az új tagállamokban élő roma nők helyzetét érdemes külön kezelni. Ne restelljük elismerni, hogy a közép-kelet-európai államokban a probléma messze súlyosabb, mivel a roma lakosság aránya a népességen belül jóval magasabb az uniós átlagnál.

A roma kérdés jóval több, mint pusztán egy szociális kérdés. Átfogó politikai eszköztár igénybevételét követeli. A kiemelt cél a szociális kirekesztés, marginalizálódás ellelni harc, annak megteremtése, hogy biztosítsuk a romák valódi esélyegyenlőségét, társadalmi beilleszkedését. A romák is nyertesei és ne vesztesei legyenek az európai integrációnak, részesüljenek az integráció előnyeiből.

Folyamatosan napirenden kell tartanunk a roma nők helyzetét, ha érdemi változást kívánunk elérni. Szükség van arra, hogy a tagállamok pontos és kiterjedt statisztikai adatokat gyűjtsenek és tegyenek közzé a romákkal kapcsolatban és biztosítsák az adatgyűjtés rendszerességét annak érdekében, hogy a romák helyzetére vonatkozóan objektív képet kaphassunk.

Képviselőtársam, Járóka Lívia jelentése átgondolt, lelkiismeretes munka eredménye. A jelentést elfogadásra javaslom.

  Viktória Mohácsi, a ALDE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt Elnök Úr! Örülök annak, mint ahogy az már előttem is elhangzott, hogy az Európai Parlament másodjára foglalkozik a romák helyzetével az Európai Unióban. Az a jelentés, amely több mint egy évvel ezelőtt készült, illetve a határozat foglalkozik a nők helyzetével, foglalkoztatásával, oktatásával, egészségügyi helyzetével. Azonban elengedhetetlen, hogy – mint ez a jelentés is – külön témakörönként foglalkozzunk a kérdéssel akár ilyen jelentés vagy külön határozat formájában, akár új direktívák alkotása révén.

Elengedhetetlen az, hogy az előttem felszólaló képviselőtársak által említett problémaköröket hathatósan és nagyon nagy eredményekkel próbáljuk meg kezelni. A korábban említett, bizonyos 750 millió euró, amit az elmúlt öt évben az Európai Unió költött a romák helyzetére, vagy problémájának megoldására, mint ahogy azt korábban hallottuk, nemhogy megoldotta volna a romák helyzetét, hanem még mélyítette is a romák problémáját. A munkanélküliség nőtt minden országban, és főleg a diszkriminációs esetek száma egyre nagyobb lett az európai uniós országokban, ugyanúgy, mint a tagjelölt országokban.

Köszönöm a jelentés készítőjének, hogy sikerült ezt a témakört körbejárni, és maximálisan támogatom jómagam is és a liberális csoport minden egyes tagja.

Nagyon sokszor azonban a roma nők helyzetét paternalista szemlélettel próbálják kezelni az uniós tagállamok kormányai. A nőkkel szembeni diszkrimináció elleni küzdelemről nem kérdezik meg sem a roma nőket, sem más nőket sem, hogy milyen eszközökkel, hogyan kellene a diszkriminációellenes küzdelmet folytatni, illetve elkezdeni. Nagyon jó lenne, hogyha ezeket az ügyeket kezelnénk, az is jó lenne, hogyha nem kevernénk össze a roma tradíciókat a diszkriminációellenes küzdelemmel, mert nagyon veszélyes lenne mind az európai uniós tagállamoknak, mind pedig más törvényalkotóknak ezekbe az ügyekbe beleszólni, a család privát szférájába beavatkozni.

  Milan Horáček, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich unterstütze diesen Bericht: Die Lage der Roma-Bevölkerung in Europa ist nicht gut.

Die Benachteiligung der Roma-Frauen geschieht auf allen Ebenen. Wir sprechen hier von einem Teufelskreis, der von politischer Seite nur ungenügend durchbrochen wird. Oft verlassen die Mädchen auf Druck der Eltern die Schule, um im Haushalt zu helfen und ihre Geschwister zu hüten. Eine mangelnde Ausbildung, schlechte Arbeitsbedingungen, wenn überhaupt der Zugang zu dem Arbeitsmarkt gegeben ist – niedrige Bezahlung sind dann die Folgen davon. Die Wohnungsbedingungen und die Stellung in der Familie sind oft erniedrigend, die Gesundheitsfürsorge mangelhaft.

Hinzu kommt ein untragbares menschenverachtendes Verbrechen, wenn Frauen gegen ihr Wissen und gegen ihre Einwilligung zwangssterilisiert wurden, wie es in der kommunistischen Zeit in Osteuropa Teil eines Programms zur Geburtenkontrolle war. Besonders empörend ist es, dass so etwas auch noch in den letzten Jahren passiert ist. Wir müssen uns dafür einsetzen, dass die geschädigten Frauen jegliche psychologische und materielle Hilfe bekommen, um wenigstens einen Teil an Wiedergutmachung zu erlangen. Wir müssen dringend dafür sorgen, dass durch eine gezielte Ausbildung und Aufklärung solche menschenunwürdigen Vorgänge in Europa nicht möglich werden.

Leider ist die Schweinefarm auf dem Gelände des ehemaligen Roma-Konzentrationslagers in Lety in Tschechien, über die wir im letzten Jahr abgestimmt haben, immer noch nicht beseitigt!

  Věra Flasarová, za skupinu GUE/NGL. – Dámy a pánové, vysoce oceňuji zprávu paní Járóka. Čím více se Evropská unie rozšiřuje, tím se některé problémy stávají komplikovanější. Jedním z nesnadných úkolů je to, co bych nazvala změnami ve vztazích mezi většinovým obyvatelstvem na straně jedné a Romy a čínskou komunitou na straně druhé. Málokterá evropská minorita je konfrontována s tolika předsudky a nedorozuměními jako romské etnikum a málokterá integrace národnostní menšiny do většinového prostředí přináší tolik problémů. Jsem přesvědčena, že překážky, jimž čelí romské etnikum a především ženy a děti, jsou dědictvím letitého rozporu dvou odlišných principů civilizace. Za staletí se nashromáždila nedůvěra jednoho principu vůči druhému a místo kooperace se prosadil zvyk žít vedle sebe a nikoliv pospolu. A to je špatně. Odrazem tohoto nedorozumění je zkreslený obraz života Romů v médiích, vylučování ze vzdělávacího a pracovního procesu a mnohé negativní jevy v romské populaci.

Na druhé straně je však třeba říci, že díky každodenní práci desítek institucí, dobrovolných romských i neromských organizací a stále většího počtu lidí se v mnoha evropských zemích situace mírně zlepšuje. Společnost postupně vyzrává do stádia, ve kterém si uvědomuje potřebu soužití a odbourávání kulturních, náboženských i jiných předsudků. Mám takovou zkušenost i z České republiky a to mě do budoucna naplňuje optimismem.

  Γεώργιος Καρατζαφέρης, εξ ονόματος της ομάδας IND/DEM. – Κύριε Πρόεδρε, μου έλεγε ένας ερευνητής ότι εάν μαζεύονταν σε ένα κράτος όλοι οι τσιγγάνοι, αυτό θα είχε περίπου τον πληθυσμό της Γερμανίας, δηλαδή θα είχαν 90 και πλέον ευρωβουλευτές. Σήμερα όμως δεν εκπροσωπούνται. Αν θέλετε, ακόμα και αυτό είναι ένας ιδιότυπος ρατσισμός. Τους αδικούμε κοινωνικά αλλά και ιστορικά.

Ο Χίτλερ εξολόθρευσε εκατομμύρια τσιγγάνους. Τη δικαίωσή τους δεν την βρήκαν στην ιστορία, όπως τη βρήκαν οι Εβραίοι με την αναγνώριση του ολοκαυτώματος. Τους έχουμε στο περιθώριο και της ιστορίας. Πρέπει να δούμε το θέμα με πάρα πολύ προσοχή και ευαισθησία. Ο ήλιος βγαίνει για όλους. Το οξυγόνο είναι για όλους. Το νερό είναι για όλους. Πρέπει να τους δώσουμε τόπο. Τόπο στη μόρφωση. Ιδιαίτερα δε στις γυναίκες, διότι εάν μορφωθούν οι γυναίκες θα μορφώσουν και τα παιδιά τους. Να τους δώσουμε μια κοινωνική συμμετοχή. Είναι κέρδος για όλους μας να είναι οι τσιγγάνοι ανάμεσά μας ισότιμοι και όχι κάτω από μια ρατσιστική διάθεση που δυστυχώς, σε άλλα κράτη λιγότερο και σε άλλα περισσότερο, υπάρχει.

  Leopold Józef Rutowicz (NI). – Panie Przewodniczący! Problem Romów ma różną skalę w państwach unijnych. Jednak w całej Europie Romowie są społeczeństwem bardzo biednym, z wszelkimi skutkami tego stanu. Kulturowo jest to społeczność dość szczelna, rządząca się swoimi prawami, które dyskryminują kobiety. Zmiany, które dokonały się w państwach byłego obszaru socjalistycznego, spowodowały bezrobocie, które szczególnie dotknęło romskie kobiety. Głód, choroby, brak pracy i mieszkań doprowadziły tę społeczność do skrajnej nędzy, którą widziałem na Ukrainie, w Rumunii i w innych naszych państwach, gdzie społeczność romska stanowi większą grupę etniczną. Jedynym optymistycznym miejscem był sierociniec w Liptowskim Janie, gdzie grupa dzieci romskich była ubrana, uśmiechnięta, bawiąca się, a nie żebrząca.

Do tytułu rezolucji Parlamentu w sprawie sytuacji kobiet romskich dodałbym słowa "i dzieci", które są bezbronne w tej tragedii. Rezolucje i wnioski w niej zawarte są zasadne i chciałbym podziękować sprawozdawczyni za jej opracowanie.

  Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Panie Przewodniczący! W grupach etnicznych, czego Romowie są przykładem, istnieją wewnętrzne reguły zawierania małżeństwa i prokreacji. Czternastoletnie dziewczynki są traktowane jako niemające nic do powiedzenia maszynki do rodzenia dzieci. Zamiast cieszyć się z wartości życia intymnego są pasywnymi, często pełnymi psychicznej traumy istotami. Zarówno one same, jak i ich mężowie i ojcowie często nie zdają sobie sprawy z tych psychologicznych konsekwencji.

Jako psycholog mogę powiedzieć, że nasze badania wskazują, iż te przeżycia wczesnego życia seksualnego, a tym bardziej sterylizacja, np. po kłopotach z wczesną ciążą, mają długotrwałe konsekwencje psychiczne, mniej widoczne, ale mocno obciążające dobrostan osoby.

Krajowe legislacje regulują granice wieku wymaganego dla zawierania oficjalnego małżeństwa, ale często nie są one przestrzegane w różnych grupach mniejszościowych, np. u Mormonów w Stanach Zjednoczonych czy wśród Romów. Istnieje wielka potrzeba uświadamiania wszystkich stron problemu, a więc władz, instytucji, rodziców, samych dziewczynek o konsekwencjach tego zjawiska, które zubaża ich życie zamiast czynić je szczęśliwymi.

PRZEWODNICZY: SARYUSZ-WOLSKI
Wiceprzewodniczący

  Marie-Line Reynaud (PSE). – Monsieur le Président, je tiens à remercier Mme Járóka pour la qualité de son rapport et le sérieux avec lequel elle a considéré les amendements déposés. Je suis également très satisfaite des résultats du vote au sein de la commission des droits de la femme et de l'égalité des genres.

J'avais en effet insisté dans mes amendements sur quelques points qui me semblent fondamentaux dès lors qu'on s'intéresse à la situation des femmes roms en particulier: la nécessité pour les enfants roms de l'apprentissage de la lecture et de l'écriture, l'importance, également, de la mixité sociale en matière de logements ou encore le besoin d'aménager des aires d'accueil pour les Roms non sédentaires.

L'accès à l'éducation semble toujours poser problème à Mme le rapporteur, mais mes collègues de la commission des droits de la femme ont majoritairement choisi de soutenir mes propositions et je les en remercie. J'espère qu'il en sera de même en plénière et, plus généralement, que cet excellent rapport sera très largement approuvé, car ce sont des initiatives comme celles-ci qui contribuent à informer les citoyens européens et à améliorer le quotidien des Roms et leur intégration.

  Maria Carlshamre (ALDE). – Mr President, as we have heard, many Member States still discriminate systematically against Roma, and Romani women suffer this even more than Romani men. Reproductive rights is a key issue. As stated in the Járóka report, there are recent reported cases of sterilisation in two Member States. This is beyond what should be possible in the EU of today. The only reason that this has not been more widely condemned is precisely because it affects Romani women. In this area, too, we need sanctions.

I should also like to underline that it is necessary to collect data on the basis of gender and ethnicity. Only through this will we be able to prove beyond doubt the true scope of the problem of discrimination and marginalisation.

Finally, Mrs Járóka has proven to us all how important the contribution of Romani women can be.

  Magda Kósáné Kovács (PSE). – Tisztelt Elnök Úr! Járóka Lívia jelentése több szempontból is történelmi tett. Először tárgyal az Európai Parlament a roma nők helyzetéről átfogó elemzést, és elkötelezetten jelöli meg a továbblépés feladatait. Félő, hogy a diszkrimináció elleni fellépésben kevésbé vagyunk szókimondók és kemények, mint korábban.

A romák esetében a határozott emberi jogi kiállás különösen a tízes bővítés után vált sürgetővé, 2007 pedig új hangsúlyt ad a kiváló jelentésnek. Az Unió önazonosságának kérdése, hogy előre tud-e lépni azon az úton, amelyet a jelentés megjelöl. Akarjuk-e közösségi eszközökkel segíteni a roma gyerekek oktatását, társadalmi beilleszkedését? Mozgósítunk-e anyagi, jogi és politikai eszközöket, hogy a roma nők megtalálják a helyüket abban a társadalomban, amelynek a szélére szorultak.

A jelentés fontos és pontos feladatokkal visz előre minket ezen az úton. Ne felejtsük el ezeket, amikor majd a támogatáspolitikáról, a strukturális alapokról tárgyalunk. És ne felejtsük el, hogy a más kultúrát elfogadó, befogadó és tisztelő attitűd nélkül a többségi társadalom legjobb szándékú segítsége is akár romboló szándékú lehet.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Mr President, I should like to thank my colleague, Mrs Járóka, for her excellent own-initiative report.

I should like to stress a couple of points. Firstly, on the issue of education, Romani women are, in effect, in a situation of double discrimination: first, as a member of the Roma minority and, second, as members of the weaker sex. The gap in education levels between boys and girls is unacceptably wide, with many girls failing to receive even primary education. This puts them in a permanent position of disadvantage, both within and outside the realms of their own community.

Secondly, access to healthcare: here again, Romani women are in a position of unacceptable weakness, especially on issues relating to reproductive and sexual health. Efforts need to be stepped up to provide basic reproductive education and to prevent coercive sterilisation. At present, many Romani women are in effect denied their right to their own body and their own health – a sovereign right of any individual.

The many necessary steps identified in the report are all fundamental to lifting many Romani women out of the spiral of disadvantage they are born into and are prevented from leaving. Most of these steps can be accomplished as part of the mainstreaming programmes in ensuring equality of opportunity and would thus not impose new burdensome regulatory effects on Member States. Racial segregation and biased attitudes in a wider society are to blame, but responsibility must also lie with the Romani communities themselves.

I look forward to continuing the dialogue with Mrs Járóka and others at European level. I am sure that Finland, my Member State, is very committed to this. We have created a Romani forum in the Council of Europe. We believe that this is an important issue, which will also be important in the future, especially when we look at enlargement with Bulgaria and Romania, where the minority is quite large.

  Benita Ferrero-Waldner, Mitglied der Kommission. Herr Präsident, meine Damen und Herren Abgeordnete! Ich glaube, es ist ganz wichtig, noch einmal festzustellen, dass die Kommission hier auch wirklich die Hüterin des Gemeinschaftsrechts ist und die beiden europäischen Richtlinien zum Schutz gegen die Diskriminierung als das zentrale Instrument im Kampf gegen Ungleichheit sieht.

Die ganz korrekte und vollständige Umsetzung in den Mitgliedstaaten wird von der Kommission genauestens überprüft. Wenn ich an die Situation denke, die es zum Teil vor der Erweiterung gegeben hat, dann glaube ich, dass hier in der Zwischenzeit doch Verbesserungen erzielt wurden.

Aber ich bin Ihrer Meinung: Es ist noch sehr, sehr viel zu tun. Wir müssen hier noch mehr Maßnahmen treffen, um den Teufelskreis zu brechen, wobei ich glaube, dass es sehr darauf ankommt – das wurde auch hier angesprochen –, dass auch die Verantwortung in den Roma-Kreisen selbst größer wird, für ihre eigenen Frauen etwas zu tun. Wir müssen uns der mehrfachen Diskriminierung ganz besonders widmen, und eine Frage, die mir auch wesentlich erschien und die hier auch immer wieder erwähnt wurde, ist die Frage der Bildung und Ausbildung; es ist die Möglichkeit gegeben, dass Roma-Frauen eben aus dieser Tradition, die zum Teil eine schwierige ist, die ihnen nicht immer alle Chancen gibt, ausbrechen können und in Zukunft eben auch die normalen Bedingungen einer Chancengleichheit haben. Hier ist der Europäische Sozialfonds ein zentrales Werkzeug, das wir einsetzen werden.

  Przewodniczący. Zamykam debatę.

Głosowanie odbędzie się dzisiaj o 11.00.

Pisemne oświadczenie (Reguła 142)

  Katalin Lévai (PSE). – Tisztelt Képviselőtársaim! Elfogadásra javaslom Járóka Lívia jelentését, mely az Európában élő roma nők helyzetével foglalkozik. Bár a jelentés nagyon sötét képet fest a roma nők és általában a romák helyzetéről –többszörös társadalmi hátrányaikról, szegénységükről, kiszolgáltatottságukról, az ellenük irányuló megkülönbözetésről, különösképpen az újonnan csatlakozott és csatlakozni kívánó országokban –, a jelentés minden szava igaz.

A romák valóban a leghátrányosabb helyzetben élő társadalmi csoportba tartoznak: élettartamuk rövidebb az átlagnál; gyakran ki vannak zárva az egészségügyi szolgáltatásokból; a roma nők könnyebben válnak a leánykereskedelem áldozataivá; a roma és nem roma nők iskolázottsági foka közötti különbség pedig megengedhetetlenül nagy.

Ezt a helyzetképet az Európai Parlament Roma Fórumának két ülése – melyet 2005. június 28-án és 2006. március 22-én tartottunk – országjelentések megvitatásával és személyes életsorsok bemutatásával is alátámasztotta.

Az Európai Unió jogalkotói az Unió értékrendje és politikája alapján már eddig is számos jogszabályt alkottak a faji diszkrimináció ellen és a nők egyenjogúsága érdekében. Azonban meggyőződésem, hogy a tagállamokban is és uniós szinten is többet kell tennünk: a jogalkotásban, az emberi jogok tudatosítása területén, illetve a diszkrimináció szankcionálása tekintetében. Ha vannak is megfelelő jogszabályok, a végrehajtásuk tagállamonként elmarad az EU jogi követelményeitől.

Éppen ezért integrált közösségi támogatásra és esélyteremtő politikára van szükség. Szolidaritásra a szegénység elleni küzdelemben. Forrásokra. Olyan forrásokra, amelyek valóban változtatnak a romák és a roma nők helyzetén. Oktatásra, foglalkoztatásra. Kistérségek fejlesztésére.

Nagyon fontosnak tartom a tömegmédiumok pozitív szerepét is az előítéletek elleni küzdelemben, a roma identitás megerősítésében és a kultúra terjesztésében.