Elnök. − A következő pont a Bizottság nyilatkozata a Görögországban történt erdőtüzekről, ezek következményeiről és a megelőző és figyelmeztető intézkedésekre irányuló levonandó következtetésekről.

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. − (FR) Elnök úr! Először is elnézést szeretnék kérni Stavros Dimas kollégám távolléte miatt, aki szeretett volna részt venni a vitában, de a közelmúltban komoly szemműtéte volt, ezért nem tud itt lenni.

Hölgyeim és uraim! Az Európai Bizottság legmélyebb sajnálatát kívánja kifejezni a görögországi erdőtüzek pusztításai miatt. Gondolatban az áldozatokkal és a családtagokkal vagyunk. Barroso elnök Görögországba utazott a héten, hogy felmérje a helyzetet. Hübner biztos asszony is a helyszínre látogatott, hogy felmérje, milyen mértékben tudnak az uniós forrásokból történő pénzügyi támogatások hozzájárulni a helyreállítási munkálatokhoz. Látogatásáról a biztosok testületének holnapi ülésén tesz jelentést. Dimas biztos, aki a tűzvész kezdetekor Görögországban tartózkodott, szemtanúja volt a görög tűzoltóknak küldött nemzetközi segítségnyújtás bevetésének, és jelentést tett a biztosok testületének, hogy az egész Bizottságot tájékoztassa az eddig küldött segítségről és hogy felszólítsa a testületet a gyors helyreállításhoz szükséges rendelkezésre álló eszközök mozgósítására.

Ez egyszerre volt emberi tragédia és ökológiai katasztrófa. Ez a tűzvész emberi életeket, otthonokat és az egész nemzet gazdasági kereteit is elpusztította. Jelentős méretű kár keletkezett: legalább 180.000 hektárnyi földterület égett le, 130 város és falu pusztult el. A legsúlyosabban érintett területeken, mint Pelopponészosz, Közép- és Kelet-Görögország, a térség gazdaságait komoly csapás érte. A tüzek terjedése minden európai embert megérintett és amikor Görögország segítséget kért, Európa azonnal cselekedett és intézkedett.

A Bizottság Megfigyelő és Információs Központja képes volt koordinálni a 14 tagállam által felajánlott segítségnyújtást és a nemzetközi közösség további segítséget biztosított a tűzoltáshoz, ezáltal komoly szerepet játszott a tűz terjedésének megakadályozásában.

A Bizottság segítségével, Görögország európai partnerei

szakszerű légi segítséget, 13 Canadair oltógépet, 20 helikoptert – ezt az információt hétfőn aktualizálják – szárazföldi tűzoltóegységeket, járműveket és egyéb berendezéseket tudtak biztosítani. Különösen hathatós segítséget nyújtott Norvégia, Svájc, Szerbia, Oroszország és Izrael. Ez a misszió volt a tagállamokban valaha is végrehajtott legnagyobb európai polgári védelmi művelet. A segítség gyorsan érkezett és hatékony volt, ez az európai szolidaritás figyelemreméltó példája.

Rendkívüli méreteket öltött Görögországban a tüzek által okozott kár, mint ahogy az ilyen típusú katasztrófák esetében történni szokott. Ez év júliusa és augusztusa között a Bizottság egy tucat nemzetközi segélyhívást kapott: Görögországból, Ciprusról, Olaszországból, Bulgáriából, Albániából és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból. Általánosságban elmondható, hogy a tagállamok azonnal és nagylelkűen cselekedtek. A segélyhívások számának növekedése azonban olyan helyzetet idézett elő, amely végül a légi tűzoltó műveletek operatív korlátaiba ütközött. Az Európai Uniónak kiemelt fontossággal kellene kezelnie a pótlólagosan bevethető kapacitások lehetőségét és az Európai Unión kívüli országok vagy a magánszektor megkeresésével további, tűzoltáshoz szükséges berendezéseket kellene beszereznie.

A görög kormány körülbelül 4 milliárd euróra illetve a görög GDP 2%-a körüli értékre becsülte a kár nagyságát.

A helyzet orvoslására a görög kormány egy koherens cselekvési programot hoz létre és tájékoztatta a Bizottságot, hogy a még hozzáférhető uniós programokból kíván támogatáshoz jutni.

A Görögországban bekövetkezett szörnyű környezeti károsodásokat még tetézi annak kockázata, hogy a felhőszakadás hatására a folyókba ömlő esővíz, amely a meggyengült ökoszisztémára zúdulva a talajerózióval együtt földcsuszamlásokat és vízszennyezettséget okoz. Jelentős számú védett zóna elpusztult és a Bizottság most azt vizsgálja, hogyan tudná a tönkretett élőhelyek helyreállítására mobilizálni a rendelkezésre álló alapokat, elsősorban a Life+ Alapot.

A biztosok részletesen megtárgyalták ezeket a kérdéseket és a Bizottság vállalta, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a görög kormány képes legyen megbirkózni a tűzvész szociális, környezeti és gazdasági következményeivel. A görög emberek igényeinek való megfelelés céljából rendelkezésre álló egyik lehetséges eszköz a Strukturális Alapoknak a közvetlenül érintett régiók és programok érdekében történő átprogramozása.

Ezen túlmenően, a görög hatóságok kérése alapján mobilizálni lehet a Szolidaritási Alapot. Ezzel összefüggésben a Szolidaritási Alap mobilizálásához szükséges, Bizottság által javasolt költségvetés módosításával kapcsolatos eljárás hosszának lehető legteljesebb csökkentéséhez a Parlament és a Tanács együttműködése alapvető fontossággal bír.

Az érintett 2006-os operatív programok nyújtotta lehetőségekkel kapcsolatban, amint a görög hatóságok módosítási kérelemmel élnek, a Bizottság a meglévő szabályozási rendelkezések keretein belül azokat maximális rugalmassággal fogja megvizsgálni. Minden rendelkezésre álló hitelt a válság sújtotta emberek és területek sürgős szükségleteinek kielégítésére kell fordítani. A gyors döntés meghozatala érdekében a Bizottság sürgősséggel fog eljárni.

A görög hatóságok kérését követő októberi elhatározásnak megfelelően a Bizottság új programokat fogad el a 2007–2013-as időszakra. A görög hatóságok által előterjesztett átfogó terv alapján készült programok elfogadására kerülhet sor a szükségletek megállapításától, az érintett területektől és szektoroktól függően egy későbbi időpontban is. Ami az Európai Szociális Alapot illeti, meg kell kérnünk a görög hatóságokat, hogy a folyamatban lévő cselekvési tervbe építsenek be egy alapvető fontosságú, a „humán erőforrásokkal” foglalkozó szakaszt. A tervnek minden területet érintenie kell: a foglalkoztatást, az integrációt és az egészségügyet, az oktatást és a képzést valamint az államigazgatás reformját.

Az éghajlatváltozás szárazabb telet és melegebb nyarat hozhat, ami a tűzvész ideális melegágya. Egyre jobban nő az erdőtüzek kialakulásának kockázata, ezért miközben Európa reagál erre a tragédiára, a jövőben kialakuló erdőtüzek kihatásainak csökkentésére is gondolnia kell. Az erdőgazdálkodás nagymértékben a tagállamok felelőssége. Ez érthető, hiszen a nemzeti kormányok jobb helyzetből tudják saját területüket igazgatni, a tűzmegelőzési intézkedésekbe befektetni és a sürgősségi ellátásokat megtervezni.

Több olyan lehetőség létezik, ami alapján az EU segítséget nyújthat a nemzeti intézkedésekhez ezeken a területeken. A Bizottság egy közleményt tervez kidolgozni, ami az erdőtüzekkel foglalkozik és megvizsgálja, hogy milyen gyakorlati lépések segíthetnek az eredményesebb tűzmegelőzésben, valamint a gazdaságok és az ökoszisztémák újjáépítésében.

Annak ellenére, hogy a polgári védelem terén lenyűgöző volt az EU reagálása, a Bizottság úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy növelje kapacitásait ezen a területen. Már 2006 óta foglalkozik ezzel a területtel és már korábban Barroso elnök úr is felkérte Michel Barnier-t, hogy készítsen egy jelentést a témáról. Amint a javaslatok előterjesztésre kerülnek, alaposan megvizsgáljuk a Barnier-jelentés ajánlásait.

Nagyon bíztató látni, hogy a polgári védelem terén a Parlament mindig is támogatta az európai kapacitás ambiciózus fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy új intézkedések kerülhessenek elfogadásra, a tagállamok egyhangú támogatására lesz szükség, aminek megszerzése gyakran nehéznek bizonyult.

2006-ban a Bizottság javaslatot tett a polgári védelmi pénzügyi eszköz közösségi alapjainak felhasználására, további polgári védelmi eszközök – mint a nagyméretű tüzek esetén használt légi tűzvédelmi egységek – biztosítása érdekében. Ez szinte szóról-szóra megegyezik az aznapi állásfoglalás 9. pontjával. Sajnálatos módon számos tagállam nem osztja ezt az hozzáállást, ezért nem lehet kialakítani a rendszert. A Bizottság ezért arra kéri a tagállamokat, hogy sokkal ambiciózusabb megközelítést alkalmazzanak a területet érintő, további javaslatok előterjesztésekor.

ELNÖKÖL: MARIO MAURO
Alelnök

  Ioannis Varvitsiotis, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr! Špidla biztos úr részletesen leírta az országom által elszenvedett jelentős katasztrófát. Az Európai Bizottság elnöke, Barroso úr és Hübner biztos asszony ellátogatott Görögországba és a többi katasztrófa sújtotta térségbe.

Szeretném megragadni az alkalmat és minden görög ember nevében megköszönni az Európai Uniónak, a tagállamoknak és a többi országnak, hogy késedelem nélkül küldtek speciálisan kiképzett tűzoltókat és légi támogatást, ami a katasztrofális tüzek elleni harcban létfontosságú segítséget jelentett az országom számára.

Szeretném kiemelni, hogy az összes dél-európai ország, amely azonos körülményekkel rendelkezik, átélt már hasonló katasztrofális tűzesetet (habár nem érték el a Görögországban tapasztalt mértéket).

Az elsődleges feladat, hogy a már folyamatban lévő, következő szakaszra irányítsuk figyelmünket. Az áldozatokat segítő, első gazdasági intézkedések már hatékonynak bizonyulnak. Azonnali szükségleteik kielégítéséhez és a háztartások ingóságainak pótlásához pénzbeni támogatásra jogosultak többsége, néhány napon belül megkapta a támogatást. Sok hajléktalan ember számára a mobil házak nyújtanak átmeneti szállást.

A görög kormány és az Európai Bizottság között megkötött megállapodást követően a károsult mezőgazdasági termelők és marhatenyésztők (az utóbbival kapcsolatban el kell mondanom, hogy több mint 73.000 szarvasmarha pusztult el a tűzben), pénzbeni előleget kapnak a terményüket, az állatállományukat és berendezésüket ért kár kompenzálására.

Szeretném tájékoztatni a biztos urat, hogy amit ő javasolt az már folyamatban is van: egy tanulmány és az összes tűz sújtotta területre vonatkozó újjáépítési tervjavaslat. A terv célja a károsultak gazdasági és emberi szükségleteinek gyors és hatékony kielégítése, valamint a környezeti károk mielőbbi helyreállítása.

A terv egy külön része az Olimpia régészeti területét magában foglaló vidék regenerálásával foglalkozik, ennek a területnek, valamint az ókori stadionnak, a múzeumnak és egyéb épületeknek a megmentése a tűzoltók emberfeletti erőfeszítésének köszönhető.

El kell ismernünk, hogy a Közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus 2001-es létrehozása óta Görögországnak nyújtotta az eddigi legnagyobb támogatást. Ez a segítségnyújtás megmutatta, hogy az együttműködés és szolidaritás alapelvei az Európai Unió számára központi fontossággal bírnak.

Azzal az állásfoglalással, amelyről holnap szavazunk, az a célunk, hogy az Európai Bizottság képes legyen az uniós Szolidaritási Alap gyors mobilizálására és a közép- és hosszú távú következmények leküzdésére előirányzott pénzügyi források biztosítására.

Másodszor, a komoly természeti katasztrófák esetére egy speciális, gyorsreagálású mechanizmus kialakítása szükséges, ezen a téren már történtek előmunkálatok. Véleményünk szerint – Spidla úr már említette, de engedjék meg, hogy én is kiemeljem ezt a kérdést – a Bizottságnak foglalkoznia kellene olyan független, kiegészítő erő létrehozásával, mely részben magán tűzoltó repülőkből, részben olyan európai országokból állna, melyeket a nyári hónapokban nem fenyeget komoly tűzveszély. Ez a segítő erő 2008 nyarától kezdve, bevetésre készen állomásozhatna az erősen veszélyeztetett területeken.

Biztos vagyok, hogy az Európai Unió kiáll országom mellett és gyakorlatban is bebizonyítja, hogy a közöttünk fennálló kapcsolatokat a szolidaritás alapelve határozza meg.

Befejezésképpen, szeretném még egyszer megköszönni Önöknek az eddig nyújtott segítséget.

(Taps)

  Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Lehetőségem volt, hogy a hétvégén saját szememmel lássam Görögországban a katasztrófát és annak hatásait. Kollégáimmal elutaztunk néhány katasztrófa sújtotta területre és el kell mondanom, hogy még soha életemben nem láttam ilyen tragédiát. Vannak emberek, akiknek néhány perc leforgása alatt mindenük – az otthonuk, minden tulajdonuk – odaveszett a tűzben. Beszéltem olyan emberekkel, akik az életükért futottak és szó szoros értelemben csak a ruhájuk volt a hátukon. A helyzet kritikus. Sok ember megélhetése forog kockán, nekik rövid időn belül van szükségük segítségre.

Spidla biztos helyesen mondja, hogy gyors segélyre és bürokráciamentes segélyre van szükségünk. Képviselőcsoportom nevében szólva, amikor gyors és bürokrácia-mentes segélyről beszélek, akkor nem két-három hónapos időtartamra gondolunk – mint ahogyan egyes bizottsági tisztviselők gondolják. Nem, a segélyt most, azonnal és közvetlenül kell nyújtani. Az embereknek nem két hónap múlva, hanem most van szükségük a segítségre. Ezért kérjük, hogy közvetlenül a Szolidaritási Alapból biztosítsanak forrásokat és ha bármilyen összeg megmaradt a Strukturális Alapokból vagy más költségvetésből, akkor ezt is rendelkezésre kell bocsátani amilyen gyorsan csak lehetséges.

Nem most tartunk először vitát a katasztrófákról. Az elmúlt tíz év során már jó néhányszor ültünk itt és beszéltünk arról, hogy mi a teendő. Ez nemcsak Görögországra vonatkozik, de vonatkozik Nagy-Britannia árvízkárosultjaira, akiket hasonló módon érintett az idei nyár, vagy akár a földrengések károsultjaira is, és valójában minden katasztrófa sújtotta területre.

Fontos a következő szempont: nem segít a központosított megközelítés, amikor helyi szinten próbáljuk a katasztrófa hatásait enyhíteni. Ha tűz üt ki Athén körül, akkor hatékony, helyi tűzoltóságra és nem egy brüsszeli katasztrófabiztosra van szükségünk. Ez mindennek a kulcsa: a katasztrófaelhárítást decentralizált alapon kell megszervezni. Az Európai Unió kormányainak tehát saját országukban, a saját joghatóságukon belül, a helyi körülmények alapján kell kialakítaniuk saját infrastruktúrájukat. Tűzvész vagy árvíz esetén, ennek az infrastruktúrának kell gyorsan és hatékonyan működnie helyi szinten.

A hatékony koordinálás érdekében az Európai Uniónak élnie kell a rendelkezésére álló lehetőségekkel. Vannak olyan kormányok, amelyek kezdetben mindent maguk akarnak csinálni – még akkor is, ha az elmúlt tíz év során az infrastruktúra fejlesztésére felkínálkozó egyetlen lehetőséggel sem éltek –, majd rosszul értelmezett szégyenérzet vagy becsvágy miatt, túl későn fordulnak másokhoz segítségért.

Tisztázzunk egy dolgot, hölgyeim és uraim a kormányban, a nemzetközi segítségkérés nem jelenti a bukás beismerését. Ellenkezőleg, felelősségérzetről tesz tanúbizonyságot és hatékony válságkezelési megközelítésre vall. A kormányoknak ezáltal sokkal gyorsabban kell lépniük. Ezt követően a koordinációs mechanizmusokat kell kialakítanunk, amelyek hatékony fellépést tesznek számunkra lehetővé.

Politikusokként mindannyiunknak tisztában kell azzal lenni, hogy az emberek nem szeretik az Államot. Az Állammal csak hatósági jogkörében vagy az adóhatóság szerepében találkoznak és tisztában vagyunk azzal, hogy az állampolgárokat ez csak érintőlegesen érdekli. Azonban van egy dolog, ami érdekli az állampolgárokat, amikor az Államról vagy a központi kormányzatról esik szó, nevezetesen annak tudata, hogy az Állam segít az embereken, ha igazán szorult helyzetbe kerülnek. Ha az Állam nem nyújt segítséget, amikor sürgős szükség van rá, ha nem intézkedik, amikor a rendőrségre vagy a tűzoltókra van szükség, azt az állampolgárok sohasem felejtik el. Minden ország, minden felelős beosztású tagjának mindig észben kell ezt tartania!

Valójában mi most itt a teendőnk? A feladatunk az emberek életét fenyegető alapvető kockázatok enyhítését célzó paraméterek megteremtése. Ennek helyi szinten kell megtörténnie. Ezt meg kell ismételnem. Azokon a helyeken, amelyeket meglátogattam nem volt önkéntes tűzoltóság. A hazámban, abban a városban, ahol polgármester voltam, létezett önkéntes tűzoltóság, ez olyan férfiakból és nőkből állt, akik szabadidejüket áldozták fel azért, hogy másokat megvédjenek a tűztől. Görögországban, az általam meglátogatott helyeken nincs ilyen.

A szolidaritás tettekben való megnyilvánulása lenne, ha például az ilyen szolgáltatással rendelkező országok együttdolgoznának a katasztrófasújtott közösségekkel, pl. Görögországban, és el kell gondolkodni egy ilyen rendszer kiépítésén, a struktúrák kialakítását az Európai Unió segítsége, anyagi támogatása és a felszerelések biztosítása tenné lehetővé. Ez kellene, hogy legyen az események egyik tanulsága.

Hadd tegyek egy utolsó megjegyzést, amit nagyon fontosnak tartok. Hiszem, hogy abban a helyzetben, amelyikben Görögország népe van ma, fontos, hogy érezzék, hogy nincsenek egyedül. Ezért tartottam olyan fontosnak, hogy mi, mint az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja üzenetet küldjünk az ottani embereknek. Mondjuk hát nekik: „Mindannyian – pártállástól függetlenül – tudjuk, hogy min mentek keresztül.” Ebben a helyzetben nincsenek ideológiai különbségek. Nincs olyan, hogy kereszténydemokrata vagy szocialista tűzvédelem! Ami viszont van, az a szolidaritás a bajba jutott emberekkel.

Még egy megjegyzésem van, mindig lesznek bajba jutott emberek – akár árvíz, akár tűzvész miatt – kivéve, ha arról értesülünk, hogy bűnöző elemekről van szó. Igen, úgy gondolom, hogy a gyújtogatók, akik a természetes környezet elpusztításával akarnak egy darab földhöz jutni, nem mások, mint primitív bűnözők. Ők valóban léteznek. Mindazonáltal, amit az elmúlt években tapasztaltunk, az többnyire az éghajlatváltozás következménye és a jelenleg tapasztalhatónál sokkal keményebb változásokhoz kell majd akklimatizálódnunk. Nem elég csak a következményeket kezelni. Az okokat is meg kell vizsgálnunk. Ezért játszik majd szintén kulcsfontosságú szerepet egy új klímapolitikai folyamat is a Görögországban és máshol látott problémák hatékonyabb kezelésében.

(Taps)

  Vittorio Prodi, Az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Hálás vagyok Spidla úrnak, hogy ma itt volt és megtartotta előadását. Először is, szolidaritásomat kívánom kifejezni, elsősorban a görög néppel, de azokkal is, akiket más országokban és területeken, mint Szicília és Olaszország déli részén hasonló katasztrófák sújtottak. Tisztelettel adózom a tűzoltók és önkéntesek önfeláldozása előtt is és természetesen együttérzésem fejezem ki az áldozatok és családjuk iránt.

Szeretném azt folytatni, amit Schulz úr utoljára mondott a megelőző intézkedések fontosságával kapcsolatban. Meglátásom szerint ezek kulcsfontosságú intézkedések, különösképpen az éghajlatváltozás tükrében és remélem, hogy mindannyian képesek leszünk belátni, hogy ez maga a valóság és nem pusztán egy szlogen. Az éghajlatváltozás alapvetően a szélsőséges események súlyosbodásához vezet, ezért tapasztalunk nagyobb csapadékmennyiséget és hosszabb ideig tartó szárazságot. Ez teljesen új kihívást jelent országaink számára.

Gyakorlati lépésekre lebontható talajkarbantartás szükséges az ilyen jelenségek, elsősorban az erdőtüzek, leküzdéséhez. Az erdőtűz kialakulásának kockázata csökkenthető faritkítással, a tűz terjedését elősegítő minden tényező eltüntetésével, ezáltal esély nyílik a tüzet tápláló anyagok és a lángok terjedési sebességének a csökkentésére.

Alapvető fontosságú tehát a karbantartás és ebbe beletartozik a vízmedrek alakítása árvíz esetén, növelve ezáltal a víz mederbentartásának idejét. Egyszerűen csak meg kell vizsgálnunk a Barnier-jelentésben található javaslatokat, amelyek a természeti katasztrófák kezelésével megbízott közösségi erő létrehozására szólítanak fel.

Összefoglalva, minden jel arra mutat, hogy a polgári védelmi szektor egy olyan terület, ahol szükség van az Európai Unió cselekvőképességére, mivel bizonyos katasztrófák mérete messze meghaladja azt a szintet, amivel egy tagállam képes lenne egyedül megküzdeni.

  Carl Schlyter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Először is együttérzünk azokkal a családokkal, akik családtagjaikat, otthonaikat és ingóságaikat veszítették el. A lehető leggyorsabban meg kell kezdeni a katasztrófa-elhárítást.

A társadalom is értékes erdőket és élőhelyeket veszített. Fontos, hogy a hosszú távú segítség a fenntartható fejlődés szempontrendszerének figyelembe vételével történjék, tehát ne azért fektessünk beléjük pénzt, hogy ismét leégjenek.

Természeti katasztrófákról beszélünk, de egyre inkább emberi eredetű katasztrófák következnek be. Megváltoztatjuk a klímát, ennek eredményeképpen szélsőséges szárazságok és esőzések alakulnak ki. Bizonyos esetekben erdeink védelme nem megfelelő. Bizonyos esetekben leépítjük azt a polgári védelmet, amely megóv bennünket a tűzvésztől. Ha hosszú távú fenntarthatóságról beszélünk, tennünk kell valamit az éghajlatváltozás ügyében, jogszabályokra és az élőhelyek stabil védelmére is szükség van.

Remélem, hogy az újjáépítésben nyújtandó európai segítség egyik feltétele az újraerdősítés, és hogy a pénz nem az erdőtüzek cinikus módon történő kihasználását, nem új turistaközpontok építését illetve a földterületek egyéb módon történő hasznosítását szolgálja.

Görögországi zöld kollégáim megkértek, mondjam el azt is – sajnos Görögországból nincsenek zöld európai parlamenti képviselők – hogy a görög alkotmány 24. cikkének módosítását meg akarjuk akadályozni, mivel ez gyengíti az erdők védelmét. Az erdőknek most több védelemre van szüksége.

Ma sem kritizálni, sem védeni nem kívánom a kormányt. Zajlik a választási kampány, egyesek kritizálni, mások védeni próbálják a kormányt. Ebben a pillanatban azonban segítenünk kell Görögországnak és a többi érintett országnak – amikor a katasztrófa kapcsán megtettük amit kell, akkor jöhet majd a kritika és az elemzés.

  Dimitrios Papadimoulis, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Elnök úr, biztos úr! Görögország, saját országom, tragédia áldozata. Idén nyáron 75 ember vesztette életét. Körülbelül 300 ezer hektár erdőség égett le; hatalmas ökológiai és gazdasági katasztrófa előtt állunk.

A kormányt készületlenül érték az események. Megpróbálta a tragédiát egy láthatatlan ellenség és az „aszimmetrikus fenyegetések” nyakába varrni, utóbbival belső és külső terrorista akciókra utalt. Valójában azonban a jelenlegi és előző kormányok bűneinek most fizetjük meg az árát. Görögország az egyetlen ország, amely nem rendelkezik sem erdőnyilvántartási rendszerrel, sem ingatlannyilvántartással. Görögországban most éppen azzal próbálkoznak, hogy az alkotmány 24. cikkének felülvizsgálatával gyengítsék az erdők védelmét. Ebben az országban 2 millió épület épült engedély nélkül, ezek közül sok erdőterületeken; hála azoknak a törvénymódosításoknak, amelyekkel a különböző kormányok szavazatokat próbáltak szerezni, manapság leégett erdőségi területekre könnyen lehet családi házat építeni, majd azt követően bevezettetni az áramot és a vizet.

Itt változásra van szükség. Sajnos e tragédia megakadályozásában nem történtek megfelelő lépések. Bár a száraz, csapadékmentes tél, majd az azt követő hőség hozzájárult a komoly tüzek kialakulásához, a megelőző intézkedések nem voltak megfelelőek. Amikor azután bekövetkezett a tragédia, a mentési munkálatok koordinálása nem volt megfelelő, és a mai napig nem használtak föl több tízmillió euró nagyságrendű pénzösszeget a Kohéziós Alap által erdőmegóvási célra jóváhagyott pénzből. Ez az összeg 2000 óta elérte a 33 millió eurót, amely összegből a mai napig egyetlen eurót sem használtak föl.

Tagállamként Görögországnak a jelenleginél többet kell tennie. Ugyanígy azonban nekünk – az Európai Uniónak és az Európa Parlamentnek – is többet kell tennünk közös erdeink megóvásáért.

De elég a locsogásból, Špidla úr. „Nézzük meg közelebbről Barnier javaslatokat”: mindez üres szócséplés, tekintve, hogy ezekkel a javaslatokkal régóta nem történik semmi. Ön kérte, hogy legyenek javaslatok, önnek kell gondoskodnia arról, hogy megvalósuljanak, önnek kell népszerűsítenie azokat. A Szolidaritási Alapból és a Vidékfejlesztési Alapból a bürokrácia maximális kiiktatásával, minden további késlekedés nélkül több pénzt kell elkülöníteni Görögország és a többi érintett ország számára. Végül pedig tűzvédelmi pénzalapot kell létrehozni az európai területek erdőinek védelmére. Ugyanúgy, ahogy az árvizek esetében tették, meg kell vizsgálni, milyen, a tűzkárok megelőzését szolgáló irányelvet lenne érdemes kibocsátani.

Ezen felül engedjék meg, hogy képviselőcsoportom nevében kéréssel forduljak önökhöz. Az erdők és a környezet védelmének kérdésében komolyabb európai részvételre lenne szükség. Ahelyett, hogy az amerikaiakat segítjük gyorsreagálású erőink Irakba és Afganisztánba vezénylésével, Európában kellene létrehoznunk egy, a természeti katasztrófák esetén bevethető gyorsreagálású katonai alakulatot.

Nem elég elvont beszélgetéseket folytatni az éghajlatváltozásról. Nekünk itt az Európai Unióban többet kellene tennünk ebben a kérdésben, ez pedig közös politikát jelent, több forrást a közös alapból, valamint szigorúbb föllépést a tagállamokkal szemben, ha azok megsértik az európai környezetvédelmi előírásokat.

  Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Georgios Karatzaferis, képviselőcsoportom görög tagja nevében szólok a Házhoz. Személyesen vette kezébe az ügyeket Görögországban, ahol 63 állampolgár halt meg, 120 falu és kisváros szenvedett kárt és fák milliói égtek le. A GNP veszteség 2 százalékra tehető. Katasztrófa ez, Görögországnak minden lehetséges segítségre szüksége van a többi tagállamtól és az európai intézményektől.

Úgy tűnik, hogy az ehhez hasonló katasztrófák megelőzésére létrehozott uniós alapokat nem megfelelően használják. Ezért arra kérem a Bizottságot, indítson teljes körű vizsgálatot annak érdekében, hogy megállapíthassuk, mi is történt a földterületek fölmérésére és a tűzmegelőzésre elkülönített uniós alapokkal. Ki a bűnös? Kik a felelősök? A 63 szerencsétlenül járt görög állampolgár családjai választ várnak, és ugyanígy mi is, mivel mi az adófizetőket képviseljük.

  Gerardo Galeote (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Az elmúlt években szomorú hagyománnyá vált, hogy a szeptemberi strassbourgi ülés a természeti katasztrófákkal foglalkozik. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy mind az anyagi kár, mind pedig az odaveszett emberek vonatkozásában különleges időket élünk, főleg a görögországi, de más európai régiókban bekövetkezett borzalmas tűzkatasztrófa óta.

Először is ki kell jelentenünk, szolidárisak vagyunk a görög hatóságokkal, a görög nép egészével, elsősorban pedig az elhunytak családjaival, akik nem mindig kapják meg azt a segítséget, amit megérdemelnének.

Ugyanakkor Európa állampolgárai joggal követelnek ennél többet intézményeiktől: az Európai Unió Szolidaritási Alapja által nyújtott lehetőségek rugalmas felhasználását, amint arról Špidla biztos már szólt, és ami nem mindig valósult meg, illetve bizonyos konkrét döntések meghozatalát.

Ezért aztán a Tanácsnak kell megválaszolnia a kérdést: minek kell még történnie ahhoz, hogy megvilágosodjon a Tanács előtt: egy elavult alap átalakítása munka nélkül nem megy. Úgy gondolom, emlékeztetnem kell a Tisztelt Házat arra, hogy az Európai Bizottság vonatkozó javaslata, valamint az Európai Parlament módosításai több mint egy évvel ezelőtt a Ház elé kerültek, saját képviselőcsoportom ezért arra kéri a portugál elnökséget, komolyan vegye fontolóra a Tanács rendkívüli ülésének e célból történő összehívását.

Képviselőcsoportom egy másik ügy kapcsán – amely szintén a Tanács passzív magatartásával függ össze – arra kéri az Európai Bizottságot, a Barnier-jelentés szellemének megfelelő konkrét közösségi javaslatokat nyújtson be a polgári védelem kérdésében.

Elnök úr, képviselőcsoportom aktív szerepet játszott az általa fenntartások nélkül támogatott közös állásfoglalás kialakítása terén folytatott tárgyalásokon. Biztos vagyok benne, hogy a mostani vitát senki nem fogja arra használni, hogy beleavatkozzon a görög választási kampányba, szerintem ugyanis abban mindnyájan egyetértünk: mélységesen elítélendő az a magatartás, ha bárki emberi tragédiákból próbál politikai tőkét kovácsolni.

  Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr! A mai napon gyászoljuk azt a 65 embert, aki a görögországi tűzvész során pusztult el. Tanúi voltunk annak, ahogy a görögországi erdők – Európai erdészeti örökségének – több mint 12 százaléka egy hét alatt elpusztult.

Katasztrófák idején a hatalmon lévők nem pusztán együttérzéssel, hanem felelőséggel is tartoznak. A görög erdőtüzek miatti felelősség persze nem a Házat terheli, európai parlamenti képviselőként ugyanakkor a mi felelősségünk, hogy Európa azonnal, bürokratikus akadályok nélkül rendelkezésre bocsássa a meglévő segélyeket, amelyek a katasztrófa sújtotta területek rehabilitációját szolgálják. Az is a felelősségünk, hogy levonjunk minden, az ilyen tüzek megakadályozása és ellenőrzése kapcsán felmerülő problémákból adódó szükséges következtetést azért, hogy sem Görögországban, sem bármely más tagállamban ilyen tragédia még egyszer ne fordulhasson elő.

Mi, a PASOK-párt színeiben jelenlévő európai parlamenti képviselők szeretnénk köszönetet mondani azoknak a különböző politikai pártokban helyet foglaló képviselőtársainknak, akik telefon és üzenet formájában biztosították támogatásukról a görög állampolgárokat. Szeretnénk köszönetet mondani Martin Schultznak, aki azonnal országunkba utazott és aki Giorgos Papandreouval együtt késlekedés nélkül azon volt, hogy hírt adjon az ottani helyzetről és európai részről segítséget szerezzen. Szeretnénk továbbá megköszönni mindazon európai kormányok közreműködését, akik segítettek, valamint a Bizottságnak a munkálatok összehangolása terén folytatott tevékenységét.

Biztos úr, örömmel nyugtázom az Ön által a mai nap során tett ígéreteket, amelyek összhangban vannak mind a szocialista, mind más parlamenti frakciók kérésével. A Szolidaritási Alapot végre oly módon kell átalakítani, hogy az valódi, azonnali beavatkozás esetén hozzáférhető legyen. Külön örömmel tölt el, hogy a Bizottság kedvezően fogadta a 3. keretprogram eszközök felszabadítására vonatkozó javaslatot. Még egy ilyen súlyú tragédia közepette is nagyon oda kell figyelnünk, mi történik az áldozatoknak szánt pénzösszegekkel: fennáll a veszélye, hogy a nem szakszerű kezelés következtében a pénz elvész.

Végül pedig teljes mértékben egyetértek egy gyorsreagálású katonai alakulat létrehozásával – a cél persze nem az, hogy az egyes országok egyéni felelősségét magunkra vállaljuk, hanem hogy segítsünk az országoknak az ilyen szörnyűséges katasztrófák leküzdésében.

A katasztrófából remény is származhat, ehhez azonban szükséges az alábbi követelmények teljesülése:

· először is, a tűz sújtotta területeket a fenntartható, dinamikus fejlődés környezetvédelmi visszaesésektől mentes, globális, modell-értékű példáivá kell alakítani;

· másodszor, szükség van nagy méretekben elvégzett újraerdősítésre;

· harmadszor, szóba sem jöhet az erdőségi területté történő minősítés megszüntetése, mert ez a gyújtogatni szándékozók kezére játszik;

· negyedszer, a kiégett területeken történő illegális építkezések szigorú betiltása szükséges;

· ötödször, épp Görögországban régóta húzódik a független Környezetvédelmi Minisztérium ügye, amelyet létre kell hozni.

Milyen következtetéseket vonhatunk le a történtekből? Ez a tragédia sajnálatos módon nem volt elkerülhetetlen. Egy nemrég a Bizottság elé tárt jelentésében maga a görög kormány jelezte annak esetleges bekövetkezését; elismerte, hogy az egyes minisztériumok együttműködésében igen komoly hiányosságok vannak, továbbá, hogy nincsenek katasztrófa-megelőzési tervek. Görögország azonban – amint ezt maga a jelentés hangsúlyozza – úgy ítélte meg, hogy a 2001 és 2004 közötti időszakban látványos javulás volt tapasztalható a az erdővédelem hatékonyságának vonatkozásában. Azt sem lehet mondani, hogy korábban nem lettek volna több helyen egyszerre pusztító tüzek. 2000-ben a mostanihoz hasonló számú tűz pusztított, a végkifejlet azonban teljesen más volt.

A 2007-es esztendő görögországi tragédiája arra hívja föl a figyelmet, hogy tüzek mindig lesznek, éppúgy, ahogy gyújtogatók is. Nagyon fontos tehát a szigorú elvek alkalmazása a tüzek megelőzésében és elfojtásában. Meg kell vizsgálnunk, milyen problémákkal küzd Görögország – nem azért, hogy ítélkezzünk, hanem hogy elejét vegyük hasonló tragédiáknak. 2007-ben 65 ember halála elfogadhatatlan Európában.

(Taps)

  Marios Matsakis (ALDE). – Elnök úr! A nemrégiben Görögországban pusztító erdőtüzek komoly károkat okoztak a tűzvész által érintett közösségeknek. Emberéletek tucatjai estek áldozatul a tragédiának, a sebesültek száma százakban mérhető, ezer számra pusztult el az állatállomány, egész falvak égtek porrá, több ezer hektárnyi erdőség semmisült meg. Osztozunk Görögország népének gyászában és együttérzünk velük.

Csaknem tíz napig megrökönyödve figyeltük, ahogy a tűzvész életeket, ingóságot és környezetet nem kímélve pusztított Görögországban, emlékezetünkbe idézve az előző évek portugáliai, olaszországi, spanyolországi és Európa más térségeiben bekövetkezett hasonló katasztrófáit.

Az EU kötelessége annak biztosítása, hogy kártérítési ügyekben megfelelő és gyors intézkedések történjenek. Az is feladata továbbá, hogy kritikus szemmel vizsgálódjon a tekintetben, miért volt az erdőtüzeknek ilyen katasztrofális következménye, kielemezze, milyen hibákat követtek el a megelőzés során, mi csökkentette a tűzoltás hatékonyságát, valamint, hogy levonja azokat a következtetéseket, amelyek a jövőben segítségünkre lehetnek.

A Görögországból ideérkező jelentések az egymást követő kormányzatok és önkormányzatok számlájára írható komoly hiányosságokat valószínűsítenek, melyek során elmaradtak mind a szükséges megelőző, mind a tűzoltással összefüggő intézkedések. A jelek arra utalnak, hogy az erdőkben nem voltak megfelelő tűzvédelmi zónák, hiányoztak a veszély esetén használható vízkészletek, víztározók, a szakszerű oltási tervek és a falvak rendezett módon történő evakuációját elősegítő forgatókönyvek emellett – bizonyos esetekben – a tűzoltók nem kaptak modern kiképzést.

Mi történt az EU erdőtüzekkel kapcsolatos tűzvédelmi elvei végrehajtását központilag ellenőrizni hivatott rendszerrel? A Bizottságnak talán nem volt tudomása arról hogy Görögországban nyilvánvalóan milyen gyenge a helyzet, illetve milyen intézkedések születtek – ha voltak ilyenek egyáltalán – a helyzet javítására? Ezek a kérdések gyors és egyértelmű választ várnak.

Azonban van az ügynek egy másik vonulata is, amelyen el kell gondolkoznunk, nevezetesen az a tény, hogy a görög kormány szerint komoly bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy számos esetben gyújtogatás történt.

A görögországi tüzek bizonyították, hogy megjelent a terrorizmus egy újabb formája: a gyújtogató terrorizmus. A terrorizmusnak ez a formája nehezebben kezelhető, mivel a terrorista gyújtogatókat a modern biztonsági ellenőrzések nem szűrik ki, elég, ha beülnek az autóikba és elmennek a városon kívüli természetbe. Nincs szükségük komplikált robbanó szerkezetekre: nem kell más, mint egy doboz gyufa. Ideje tehát, hogy határozottan, együtt cselekedjünk annak érdekében, hogy elejét vehessük az európai terrorizmus ezen új, katasztrofális következményekkel járó formájának.

Végezetül fontos újra megemlíteni, mennyire hálásak vagyunk azoknak, akik az Evia és Pelloponésszosz hegyen végzett oltás során a katasztrofális tűzvésszel szemben folytatott küzdelemben életüket kockáztatták, mialatt az athéni politikusok különféle tévé műsorokban egymással veszekedtek.

  Elisabeth Schroedter (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr! Szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésemet a családtagjaikat és barátaikat gyászolóknak. Együtt érzek az otthonaikat és ingóságaikat elvesztettekkel. Szükségük van szolidaritásunkra.

A görög kormány kénytelen volt elismerni, hogy részben a joghézagok illetve a rossz politika okozták ezeket a pusztító tüzeket. Az éghajlatváltozás korában a regionális politika elutasítása a természetes környezet szempontjából a mostanihoz hasonló katasztrofális következményekkel járhat. Ezen a helyzeten változtatni kell Görögországban is. Az újjáépítés során az egyik lényeges szempont a természetes környezet megóvása és helyreállítása, ezáltal a katasztrófa sújtotta területek újra lakhatóvá tétele, ahol új alapokra helyezik az ottani emberek megélhetését és ezáltal jövőjét is. Az ingatlan spekuláció minden formáját el kell utasítani. Ez nem megengedhető, főleg nem EU-s pénzből!

Attól is óvnám a Bizottságot, hogy a strukturális alapokkal összefüggő rendeleteket az azokba ágyazott fenntarthatóság és a partnerség elvének kárára módosítsák. Ez most helytelen válasz lenne a görögországi erdőtüzek okozta pusztítás következményeire.

  Georgios Toussas (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Az idén nyáron bekövetkezett görögországi, olaszországi, portugáliai, nagy-britanniai és más EU országban bekövetkezett katasztrofális tüzek illetve áradások nem előzmény nélküli események voltak. Az ilyen precedens nélküli tragédiák felhívják a figyelmet a valós okok felderítésének szükségességére, valamint arra, hogy nem megkerülhető a felelősök kézre kerítése ahhoz, hogy véget vessünk az emberiség ellen jelenleg zajló bűnözésnek.

A következőkre kívánjuk fölhívni a figyelmet: egy sor ultrakonzervatív szellemű törvény és intézkedés bevezetésével a tagállamok kormányai szabad utat engedtek az erdők és földterületek kereskedelmi célú hasznosításának illetve bárminek, amiről általában elmondhatjuk hogy társadalmi szempontból pozitív. Az a tűzvész, amelyek 75 embertársunk életét követelte és több mint 250 ezer hektár erdőt semmisített meg, valamint családok ezreinek okozott hatalmas anyagi károkat, országunk népe ellen elkövetett példa nélkül álló, szörnyű politikai, gazdasági és ökológiai bűn.

Időben felhívtuk a figyelmet a szomorú következményekre és, hát, sajnálatos módon igazunk lett. Hadd hívjam föl figyelmüket a görög parlament 1993-as pártközi bizottságának megállapításaira, amelyeket az összes párt egyöntetűen megszavazott. Ezek a megállapítások rávilágítanak a tulajdonlás bizonytalan jogi státuszára, ami fölerősíti a spekuláns tevékenységet és az erdőségek illegális elfoglalásának gyakorlatát – elsősorban a városok környékén és a tengerparti területeken. E megállapítások rávilágítanak az erdészeti célú beruházások nem megfelelő mértékére is. Akkor az a javaslat született, hogy egy külön testület jöjjön létre, amelynek feladata az erővédelem kérdésének kezelése és az erdőnyilvántartás bevezetése.

És mi lett mindebből? Az égvilágon semmi.

Az európai parlamenti frakciók görög erdőtüzek kapcsán hozott közös állásfoglalása, a pusztítás következményei és a megelőző intézkedések szempontjából levont tanulságok illetve időben leadandó figyelmeztetések egyike sem veszi figyelembe a valós okokat, valamint az Európai Unió és a tagállamok kormányainak lakosság-ellenes politikáját. Nyilvánvalóan nyoma sincs az előrelátásnak.

Ez a különösen veszélyes, lakosság-ellenes politikai szemlélet a gyújtogatók pozícióját javítja és a földfoglalók kezére játszik. Rombolja a környezetet, az emberiség számára pedig beláthatatlan következményekkel járó súlyos éghajlatváltozást okoz. Mindaddig amíg ez a politika – amelyet súlyosbít az egyre tőkeorientáltabb szemlélet – folytatódhat, a gyújtogatók folytatni fogják az erdők és földek elpusztítását. Tovább folytatódik a munkások – és általában az emberek – jogainak erodálódása a munkahelyen, oktatási intézményekben, az egészség, kultúra, sport és a környezet vonatkozásában egyaránt.

A monopóliumra törekvő csoportok a turista szektorban még ebben a helyzetben is saját hasznukat lesik tűz sújtotta országunk elszenesedett romjai között. Nézetünk szerint legalább az alábbi kérdésekben kell garanciát nyújtani Görögországnak: a földhasználat változatlanul hagyása, azonnali és mindenkire kiterjedő kompenzáció a mezőgazdasági termékek és a mezőgazdasági tőkeveszteségek vonatkozásában; a vidéki lakosság azonnali, új lakhelyre történő költöztetése kormányhivatalok általi, állami finanszírozással lebonyolítva.

Ugyancsak rendkívül fontos az árvízvédelmi projektek és más alapvető fontosságú katasztrófa-megelőző infrastruktúrák azonnali megvalósítása az áradás okozta további tragédiák meggátolása érdekében, illetve olyan intézkedések végrehajtása, amelyek a környezet és a történelmi helyek közvetlen védelmét szolgálják; erdő nyilvántartási rendszer létrehozása; egy, az erdőket és azok védelmét felügyelő testület létrehozása, valamint az erdőellenes törvények eltörlése.

  Antonios Trakatellis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A Görögországot sújtó számos erdőtűz – amelyek közül sok gyújtogatás, valamint a magas hőmérséklet, elhúzódó szárazság és erős szél következménye – életeket oltott ki, házakat semmisített meg, tönkretette a termést valamint ezer számra pusztította el az állatállományt. Csodálatos erdőségek semmisültek meg a tűz hatására, és ez eddig még nem tapasztalt ökológiai katasztrófát eredményezett.

Az egyik Európai Uniós alapelv a szolidaritás elve. Szolidaritásáról biztosította Görögországot számos tagállam, a Bizottság valamint nem tagállamok is, Görögország pedig hálás azoknak, akik gyorsan cselekedtek ebben a természeti katasztrófában, amely minden képzeletet meghaladó körülmények következményeként alakult ki.

Ha azonban célunk gyorsan, koordinált módon ugyanakkor hatékonyan demonstrálni szolidaritásunkat, szükség van egy olyan közösségi szintű polgári védelmi mechanizmusra, amely segít a természeti katasztrófák leküzdésében, különösen akkor, amikor azok jóval meghaladják a helyi és országos szintű védelmi testületek cselekvési képességét.

A közös állásfoglalás többek között javaslatot tesz az Európai Unió Szolidaritási Alapjának szerkezetátalakítására és új, rugalmasabb szabályok bevezetésére, a megelőző intézkedések összehangolására, valamint a természeti katasztrófák elleni harc során nyújtandó hatékony segítségnyújtásra. Komoly támogatást élvez egy, az ilyen helyzetekben mozgósítható, különleges európai polgári védelmi erő létrehozása, természetesen – a Barnier-javaslattal összhangban – a nemzeti intézkedések kiegészítéseként.

Szeretném hinni, hogy hamarosan létrejön egy ilyen közösségi szintű polgári védelmi mechanizmus, és hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja hatékonyabbnak bizonyul majd mind a katasztrófa-helyzetek kezelésében, mind pedig a katasztrófák elszenvedőinek megsegítésében. Többé nem fordulhat elő, hogy tétlenül nézzük, ami történik, az Európai Unió pedig nem várhat a kérdés újbóli napirendre tűzésével egészen addig, amíg egy újabb elkerülhetetlen katasztrófa be nem következik valamelyik tagállamában.

Most van itt a határozott cselekvés ideje, a természeti katasztrófák és polgári védelem kérdésében félre kell tennünk mindenféle szűklátókörű, kicsinyes politikai szemléletet.

  Dagmar Roth-Behrendt (PSE). – (DE) Elnök úr! Mindnyájan együttérzünk azokkal, akik rokonaikat és barátaikat vesztették el, és persze azokkal, akik nagy részét elvesztették annak, amit saját, személyes életükben fontosnak tartanak. Igen, együttérzünk velük, – igen, az Európai Uniónak szolidárisnak kell lennie. Ez olyan alapelv, amit ebben a helyzetben is alkalmazni kívánunk és – igen, így akarunk felelősen cselekedni, amely felelősség mindegyik uniós országgal szemben kötelez bennünket.

Ha viszont felelős viselkedést várnak tőlünk, bizonyos felelősséget viszonzásképpen mi is elvárhatunk. Föl kell tennünk a kérdést magunknak: elkerülhető lett volna mindez? Előbb felszólalt képviselőtársaim felé fordulva mondom mindezt, azoknak, akik régóta tagjai a Háznak és akik számos jogszabályt és cselekvési programot fogadtak el. Megalapozott az az állítás, miszerint – igen, a katasztrófa elkerülhető lett volna. Kilenc év telt el azóta, hogy az Európai Parlament elfogadta a Polgári Védelmi Cselekvési Programot – miről is szól ez a cselekvési program, Trakatellis úr? Ön, számos képviselővel együtt részt vett annak kidolgozásában. A program a gyors segítségnyújtásról szól, ugyanakkor arról is, hogy megfelelő képzést és tájékoztatást kapjanak az emberek, hogy azután helyi szinten is képesek legyenek reagálni és gyors segítségért folyamodni. Ennek talán ebben az esetben is működnie kellett volna, de lehet, hogy még nem mindenki tudja, mit is kell ilyenkor tennie.

És hát mi a helyzet a „Hangsúly az Erdőn” rendszerrel? Vajon jelenleg komolyan vesszük az erdőgazdálkodást? Az Európai Unió azon országaiban, ahol nyáron mindig meleg van – másképp fogalmazva Dél-Európa egész területén – gondolnak egyáltalán tűzoltó-sávok kialakítására? Vagy ez talán ez nem hoz elég hasznot? Olyan problémák ezek, amelyekkel foglalkoznunk kell. Ha készek vagyunk felelősségünk tudatában cselekedni, jogunk van másokon is számon kérni a felelős hozzáállást.

Hogy állunk a hulladékgazdálkodási politikával? Gyakran halljuk, hogy azt egyes tagállamok nem veszik komolyan. Nem egyszer elhangzott már az Európai Bizottság részéről, hogy vannak országok, amelyek nem tartják be a meglévő jogszabályokat. Ez persze azt jelenti, hogy egy gondatlanságból eldobott cigarettavég azonnal tüzet okozhat. Igen, ki akarjuk fejezni szolidaritásunkat és segíteni akarunk. De miről is szól ez a gyorsreagálású egység? Kérdésem mindazokhoz szól, akik egy európai gyorsreagálású egység, vagy akár egy európai tűzoltó szervezet létrehozását szorgalmazzák. Tőlük kérdezem: hány embernek is fog segíteni egy ilyen egység az Európai Unió 27 országában? Közel 500 millió embernek? Ezek a képviselők vagy megmosolyogtatóan naivak és egy mesevilágban élnek, vagy egyszerűen populisták: valamelyik a kettő közül.

Nem lenne szabad azzal áltatnunk az embereket, hogy az Európai Unió Brüsszelben – akár a Bizottság, akár itt a Parlament – képes elég tűzoltót és mentési szakembereket biztosítani, akik egy katasztrófa esetén beavatkoznak. Kommunikációs rendszerekre van szükség, helikoptereket kell hívnunk Németországból, Finnországból és a Csehországból akkor, még aznap, amikor szükség van rájuk. Végtére is az élelmiszer-ágazatban már létezik egy speciális esetekre fenntartott riasztó rendszer. Ott a határidő 12 óra. Szerintem ott is ennél rövidebb reakcióidőre lenne szükségünk. Szerintem becsületesen meg kellene mondanunk az embereknek, hogy – igen, pénzt tudunk adni, és igen, meg tudunk szervezni kommunikációs rendszereket. Megpróbálunk segíteni, de szükség van helyi szinten is felelősségteljes cselekvésre – függetlenül attól, ki hol van: Németországban, Észak-Európában, Dél-Európában, bárhol.

Bármilyen szörnyű is a jelenlegi helyzet és bármennyire is együttérzünk az áldozatokkal akikkel szolidárisaknak kell lennünk, holnapután már azt is tudnunk kell, min kell változtatnunk.

  Kyriacos Triantaphyllidis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Azok a dél-európai polgárok, akik ma szenvedő alanyai a katasztrofális tűzvésznek, nagyon nehéz időszakon mentek keresztül. Önök mindnyájan jól tudták, miféle dráma zajlik Görögországban, ahol sokan meghaltak és hatalmas erdőterületek lettek a tűz martalékává.

A gazdasági következmények mellett a katasztrófának emberi és környezeti mellékhatásai is vannak. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, mi történik azokkal, akiknek odalett az otthonuk, megélhetésük és földjük. A Szolidaritási Alap anyagi segítséget ugyan nyújt, de szociális értelemben hogyan lehet majd újraintegrálni a tűzvész károsultjait?

Azután mi lesz a környezettel? Mivel hamarosan számíthatunk az első esőzésekre, tél közepén újabb katasztrófák várhatóak.

Ezekre a kérdésekre várunk választ a Bizottságtól, és – ugyanúgy, ahogy ezt a múlt évben egy hasonló javaslat során tettük – ragaszkodunk egy európai polgári védelmi hatóság létrehozásához.

  Nikolaos Vakalis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A görög kormány az országot bibliai méretekben sújtó katasztrófa elleni harcban bevetette a rendelkezésére álló forrásokat. A természeti csapás mértéke azonban jelentősen meghaladja az ország erejét, amint erről Barroso és Schultz uraknak volt alkalmuk meggyőződni.

Az európai szolidaritás igazi jelentősége a mostanihoz hasonló időkben válik kézzelfoghatóvá. A nemzetközi közvélemény figyeli és értékeli, vajon az európai nemzetek családja hogyan reagál az egyik tagját ért komoly szerencsétlenségre.

Távollétében tehát felszólítom Barroso urat, az alkotmányos státuszából adódó lehetőségekkel élve a rendelkezésére álló forrásokat maximális mértékben használja föl. A következő lépéseket kell késedelem nélkül – vagyis azonnal – meg kell tenni:

· az Európai Szolidaritási Alap rugalmas módon történő aktiválása;

· a Szerződés 100. cikkének (2) bekezdésében foglaltak végrehajtása, melynek értelmében természeti katasztrófák esetén további közösségi finanszírozás biztosítható;

· A Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség bevonása a tűzvész sújtotta területek rehabilitálását célzó stratégiai terv elkészítésébe;

· a 3. és 4. közösségi támogatási keretprogram kármentés céljából történő kiigazítása;

· eltérés a mezőgazdasági és állattartási kvóták tekintetében, az állami támogatás, valamint adómentességekre vonatkozó közösségi szabályoktól.

Összefoglalva: hálásak vagyunk azért a segítségért, amit az utóbbi napokban a tagállamoktól kaptunk. E segítség valóban felbecsülhetetlen volt számunkra. Nem hinném azonban, hogy ne lenne szükség egy, a Sarkozy és Karamanlis urak által javasolt európai polgári védelmi szervezet létrehozására.

  Edite Estrela (PSE). – (PT) Elnök úr! Mindnyájan sajnáljuk azt, ami Görögországban és az Egyesült Királyságban történt. Egységesen az áldozatok mellett vagyunk és reméljük, hogy az ehhez hasonló helyzetek nem ismétlődnek meg. Sajnos – amint arra képviselőcsoportom frakcióvezetője felhívta a figyelmet – az Európai Parlament minden évben ez idő tájt elfogad egy állásfoglalást, amelyben a tagállamok sajnálatukat fejezik ki az ülésszakok szünetében bekövetkezett természeti katasztrófák miatt és intézkedésekre tesznek javaslatot, amelyek végrehajtása lassan történik.

A szavaktól el kell jutnunk a tettekig, hogy az ehhez hasonló helyzetek – egyre súlyosabb károkat okozva és egyre több áldozatot követelve – ne ismétlődjenek évről évre. Azt kell hinnünk, hogy a kockázati tényezők növekedése az éghajlatváltozásra és a globális felmelegedésre vezethető vissza. Számos olyan dokumentum létezik, amelyek olyan megoldásokról szólnak – hivatkoztunk ma már a Barnier-jelentésre és más, a Parlament és a Bizottság által benyújtott dokumentumokra is –, amelyek nem pusztán az európai szintű polgári védelem hatékonyságának javítását célozzák, hanem az egyes országok szintjén rendelkezésre álló források növelését is.

Ami a gyakran szóba kerülő kiadásokat illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy a tragédia bekövetkezésekor a problémát orvosolni kell, a megsemmisült épületeket föl kell építeni, ez pedig pénzbe kerül. A gyógyítás nyilvánvalóan költségesebb, mint a megelőzés. Az Európai Parlament egyetlen állásfoglalása sem írja elő olyan térképek elkészítését, amelyek jeleznék azokat a tűzvész szempontjából kockázatos területeket, amelyekre tervezési és területfejlesztési szempontból figyelmet kell fordítani.

Ugyanakkor számos szankciót is be kell vezetni, mint például azt, hogy 10-15 évig nem lehet építkezni tűz-pusztította területeken. A szükséges eszközök a tagállamok rendelkezésére állnak. Emlékeztetném Önöket arra, hogy 2003-ban és 2005-ben Portugáliának is pusztító tűzvésszel kellett megküzdenie, az idén pedig szerencsére repülőgépekkel tudott segíteni Görögországnak a tűz megfékezésében. Fokoznunk kell tehát az európai szintű koordinációt, nemzeti szinten pedig javítanunk kell a mechanizmusokat.

Kívánatos lenne, ha a Bizottság a tüzekkel kapcsolatban irányelveket dolgozna ki ugyanúgy, ahogy ezt az áradásokkal összefüggésben tette.

Azzal fejezem be, hogy Dimas biztosnak minél gyorsabb újjáépítést kívánok.

  Antonis Samaras (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Ma tértem vissza a katasztrófa sújtotta Pelloponésszosz-félszigetről. Szülőhelyemen, Messiniában jártam, ahol száz éve most pusztított a legsúlyosabb erdőtűz. Nem tűzvész vagy egyetlen frontvonal volt ez. Egyszerre több száz helyen csaptak föl a lángok, mindenütt, éjjel és nappal, minden irányban.

Láttam, ahogy égtek a falvak, pusztultak az erdők és a termés: az idős emberek inkább a tűzhalált választották, minthogy elhagyják otthonaikat, a tűzoltók pedig kötelességük teljesítése közben hősként áldozták föl életüket. Összesen 65 ember halt mártírhalált, legtöbbjük úgy, hogy lakhelyüket és falvaikat próbálták menteni. Több, mint 250 ezer hektárnyi terület égett le. Emberek tízezrei váltak hajléktalanná, és az egész lakosság sokkos állapotban van. Ezeknek az embereknek a nevében kérem az Önök segítségét és azt, hogy legyenek szolidárisak velük. Adják meg nekik a reményt, ami képessé teheti őket arra, hogy ismét talpra álljanak.

Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak, amelyek a görög kormány egy sor fontos javaslatát elfogadták. Szeretnék személyesen is köszönetet mondani a Költségvetési Bizottság nevében, amelynek tagja vagyok. Holnap további, ide vonatkozó javaslatokat és módosításokat fogok benyújtani.

Az az Európa, amelynek építésén fáradozunk, szolidaritásról és önbizalomról szól. Azoknak az embertársainknak, akiket természeti csapás ért, most arra a szolidaritásra és önbizalomra van szükségük, amit megkaphatnak az Európai Uniótól.

Ezáltal erősítjük Európát, annak belső kohézióját, valamint Európa népeinek az egységbe vetett hitét.

  Richard Corbett (PSE). – Elnök úr! Ebben a vitában a legtöbb felszólaló érthető módon a görögországi tűzvészről beszélt, amely mértékét tekintve – illetve az, hogy ez az esemény mennyire élénken él emlékezetünkben – még most is nehezen fogható fel. De ne felejtsük el, hogy ez a vita – és ezzel együtt a most elfogadásra kerülő állásfoglalás – más, a nyár folyamán bekövetkezett természeti katasztrófákkal is foglalkozik. Mindnyájan tudjuk, hogy azok az okok, amelyek e katasztrófákat előidézték, hosszútávon részben összefüggenek egymással.

Elsősorban azokra az áradásokra hívnám fel a figyelmet, amelyek Anglia számos térségében bekövetkeztek, köztük saját választókerületemben Yorkshire-ben és Humber torkolatánál. Mind a Bizottságot, mind pedig az Európai Unió költségvetését – és az Unió által demonstrálható szolidaritás elvét is – érintő kérések elbírálásában részt vevőket arra biztatnám, hogy ezekben az ügyekben a szükséges eszközöket a lehető leggyorsabban, minden fölösleges bürokratikus akadály mellőzésével szabadítsák föl. Ha gyors döntés születik és az emberek tudják, hogy a pénz már úton van, már annak megérkezése előtt tudnak tervezni. Mind szimbolikus, mind politikai értelemben fontos ezen felül, hogy minden, a nyáron bekövetkezett katasztrófa által sújtott térség érezze a feléje irányuló szolidaritást. Mivel újabb és újabb problémák kerülnek napirendre és a nyári események kezdenek elhalványulni azok emlékezetében, akik közvetlen módon nem érintettek, fontos, hogy ne vegyük le ezeket a napirendről és a lehető leggyorsabban megtegyünk mindent, amit meg kell tennünk.

  Ioannis Kasoulides (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! A tudósok előrejelzése szerint a Földközi-tenger térsége néhány évtizeden belül elsivatagosodik. Az a környezeti katasztrófa, amelyet az erdőtüzek okoztak Görögországban, valamint azok a tüzek, amelyek több más mediterrán országot sújtottak, engem meggyőztek arról, hogy az említett előrejelzés valósággá válik, amennyiben a globális felmelegedés és a szélsőséges időjárási viszonyok folytatódnak.

Az Európai Unió szempontjából ez semmivel sem kevésbé súlyos veszély, mint a terrorizmus, az illegális bevándorlás, a szervezett bűnözés stb. Ezért kell itt az Európai Unióban együttesen fellépnünk e veszéllyel való szembenézés érdekében.

Örömmel nyugtázom Špidla úr azzal kapcsolatos bejelentését, hogy a Bizottság közleményt készül kiadni. Remélem, hogy a Bizottság a legfelkészültebb szakembereket vonja be az erdővédelem és az erdőtüzek kezelésének kérdésébe és ezáltal elősegíti a tűzoltási technikák javítását.

Ezzel együtt az a véleményem, hogy az Európai Uniónak ösztönöznie kellene a levegőből irányított, éjszaka is használható tűzoltási technológiák fejlesztését. Abszurdnak érzem, hogy katonai repülőgépek képesek éjszakai bevetést végrehajtani, miközben a mostanihoz hasonló, Európa egészét érintő közvetlen veszély esetén alkalmazott, levegőből irányított technológiai megoldások ugyanerre nem alkalmasak.

Egy másik kérdés a Natura 2000 program, amely erdőségeinket is magában foglalja. Racionálisan és alaposan kell tanulmányoznunk ezt a programot, amely megtiltja a tűzoltó-sávok és tűzoltóautók számára fenntartott útvonalak kialakítását. A helyzet az, hogy miközben próbáljuk óvni erdőségeinkben a fákat, elveszítjük erdeinket. Vizsgáljuk meg még egyszer ezt a kérdést.

Végül úgy hiszem, e tanulmányok alapján – amelyeket Európa-szerte el kell végezni – a mostaniakhoz hasonló ökológiai katasztrófák után még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az újraerdősítésre és a környezet helyreállítására.

  Donata Gottardi (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az erdőtüzek sajnálatos módon az Európai Unió több országát érintették, sőt még emberéleteket is követeltek. Az idén Olaszországot is újfent katasztrófa sújtotta. Sajnos, ezek az események immár nem mennek újdonság számba; itt egy mindinkább fölerősödő jelenséggel van dolgunk, amelyet semmiképpen nem lehet évenként ismétlődő vészhelyzetnek tekinteni.

Őszintén szólva, ha azt akarjuk, hogy javaslatainknak és követeléseinknek súlya legyen és valóban hatékonyak legyenek, mindenek előtt arra kell rávilágítanunk, hogy számos esetben nem tragikus balesetekkel, hanem közönséges bűntettel állunk szemben: bűntettel, amelyet a környezet, az emberek, a társadalom egésze és annak jövője ellen spekuláns célzattal követtek el. Az ilyen bűntettekkel gyorsan, hatékonyan, kellő szigorral, megfelelően megtervezett módon kell leszámolni úgy, hogy annak elrettentő ereje legyen.

Az ilyen katasztrófákkal és bűntettekkel szembeni reakcióban az Európai Unió a tagországokkal együtt vajon milyen szerepet vállalhat? Milyen eszközök állnak rendelkezésére? Jó ötlet egy olyan uniós munkacsoport felállítása, amelyik a mentési munkálatok során képes gyors segítséget nyújtani, a megfelelő forrásokat és segítséget a helyszínre eljuttatni, ha azonban a probléma gyökeréig akarunk eljutni, akkor a megoldás során ennél tágabb megközelítést kell alkalmaznunk.

Oly módon kell felvennünk a harcot a bűnözéssel és annak perverz, spekulatív nyerészkedést célzó rendszerével, hogy a tagállamok részvételével a földterületek kezelésével, valamint a tűz- és egyéb károkat elszenvedett területek hasznosításával kapcsolatban jogalkotási koordinációt alakítunk ki. Határidőket kell megállapítani a mezőgazdasági területeken és legelőkön zajló illegális építkezések megakadályozása érdekében. Megfelelő források ráfordításával kell segíteni a helyi lakosságot egy közös jelentéstételi hálózat kialakításában. Ezzel lehet a megelőzést a bűnüldözés elé helyezni.

  Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A mai vita során többször nyilvánvalóvá tettük, hogy az EU tagállamaiban – tehát nem csupán Görögországban – mostanában bekövetkezett természeti katasztrófák bizonyították, hogy a nemzeti szinten megteendő intézkedések mellett az Európai Unió egészére nézve sürgősen válságkezelő mechanizmusok kialakítására van szükség.

A Szolidaritási Alap előadójaként talány számomra, hogy a Tanács mindeddig miért nem tárgyalta a 2002-es szolidaritási instrumentum felülvizsgált változatát, amelyet a Bizottság és az Európai Parlament másfél évvel ezelőtt fogadott el. Ez az új, felülvizsgált változat az eddiginél rugalmasabb és egyszerűbb segítségnyújtást tesz lehetővé: ha most, a portugál elnökség alatt, a nemrég bekövetkezett katasztrófákkal a hátunk mögött nem indítjuk útjára, akkor mikor? Európa polgárai teljes joggal teszik fel maguknak a kérdést: az EU miért nem képes gyorsabban reagálni? Vajon mennyit ér a sokat dicsért, tagállamok közötti szolidaritás? A választ – nézetem szerint – a mostanihoz hasonló válsághelyzetek adják meg.

A Szolidaritási Alap Európai Parlament által 2006-ban elfogadott változata olyan erős és rugalmas eszköz, amely az EU érdekeit szolgálja, és amelynek bevezetése a támogatható területek lakosai számára lehetővé teszi azon előnyök kihasználását, amit a szolidaritáson alapuló hatékony segítség nyújtás és támogatás jelent. Ez az alap nem pusztán az élet normalizálását és a működőképesség, az infrastruktúra, a gazdasági és társadalmi élet helyreállítását szolgálja; egyértelmű – és ez az EU szempontjából fontos – politikai jelzés az EU részéről azon polgárai felé, akik valamely akut válság szenvedő alanyaivá válnak.

Itt nem az alap több pénzzel történő feltöltéséről van szó. Ezzel kapcsolatban nincsenek vitáink; továbbra is biztosítani kell az egymilliárd eurós nominális költségvetési kontingenst. Az utóbbi idők eseményeinek fényében ugyanakkor azzal a kéréssel fordulok a Tanácshoz – és elsősorban a portugál elnökséghez –, hogy a szolidaritási eszköz felülvizsgált változatának hatálybalépését kiemelt fontosságú feladatként kezeljék.

  Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr! Az idén nyáron bekövetkezett katasztrófák kapcsán szolidaritásomról kívánom biztosítani a görög népet, különösen pedig az odaveszettek családjainak gyászában kívánok osztozni.

Jó néhány alkalommal elhangzott már, hogy a természeti katasztrófák nem csak Görögországot sújtották. Idén nyáron Spanyolországban Valenciában és főleg a Kanári-szigeteken voltak hatalmas tüzek. Szerencsére jól működtek az állam rendelkezésére álló eszközök, a tüzeket sikerült időben eloltani, az állami intézmények jelenleg az érintettek kártalanítását intézik.

Egyetértek Galeote kollegámmal és örülök hogy hosszú idő után végre ő is azon a véleményen van, miszerint az ilyen jellegű vitákat nem lehet valamely kormány elleni politikai támadásra használni. A szocialista párti parlamenti képviselők itt elhangzott megjegyzései mindig helyénvalóak voltak, céljuk a Görögország iránti szolidaritás kifejezése volt, nem próbáltak politikai előnyöket kovácsolni a helyzetből. Remélem, hogy az elkövetkezendő viták során a Néppárt is képes lesz megőrizni ezt a hozzáállást.

Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy Dagmar Roth-Behrendt igen jól fogalmazott: az alapvető joghatóság továbbra is az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, uniós szintű intézkedések viszont a Szolidaritási Alapon keresztül tehetők. A biztos asszony, Dagmar Roth-Behrendt és más felszólalók egyaránt rámutattak az Európai Szolidaritási Alap fejlesztésével kapcsolatos késlekedésre.

Remélem, hogy az ehhez hasonló katasztrófáknak fokozottan kitett Portugália elnöksége alatt eredményeket ér majd el a Szolidaritási Alap fejlesztésének kérdésében, hogy azután egy, a mostanihoz hasonló katasztrófa esetén mindnyájan képesek legyünk együttműködni.

  Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök úr! Idén nyáron eddig nem tapasztalt helyzettel kerültünk szembe Görögországban, sajnálatos, hogy embereket ilyen mértékű katasztrófa sújt. Ennek ellenére ma a régészeti feltárásokat fenyegető természeti katasztrófák veszélyére szeretném elsősorban felhívni a figyelmet. A természeti katasztrófák – különösen az idén bekövetkezett görögországi erdőtüzek – veszélyeztetik az európai kulturális örökség részét képező, kiemelkedően fontos emlékműveket.

Nagy fájdalmat okozott, amint végig kellett néznünk, hogyan mentik ki az ősrégi Olympia múzeum műtárgyait és hogyan próbálják megóvni az első olimpiai játékok helyszínét. Az időjárási viszonyok miatt a tűz elérte ezt a régészeti területet mielőtt megfékezhették volna. A Kronosz-hegy ősi erdejének növényzete minden erőfeszítés ellenére teljesen megsemmisült.

A régi Olympia a világ kulturális örökségének része. Itt született meg az olimpiai játékok eszméje, amelyek az ókori Görögország legfontosabb eseményei voltak. Az olimpiai játékok fénye, amelyeket Zeusz tiszteletére rendeztek, átívelt az antikvitás birodalmán, ma ez a fény eléri a földkerekség minden pontját. A sportesemények mellett a kulturális események kulcsfontosságú kellékei voltak az ünnepnek, és ma is azok.

Az ókori Olympia a civilizáció bölcsője. Az állásfoglalás szövegében ezért külön is megemlítem. Végül, ha már itt tartunk, engedjék meg, hogy hangot adjak kérésemnek, miszerint szükség lenne kifejezetten az ilyen esetekre elkülönített forrásokra, amelyek biztosítanák, hogy az európai kulturális örökség részét képező emlékművek és helyek a jövőben katasztrófa esetén védelmet élveznek illetve tűz általi megrongálódás esetén helyreállítják őket.

  Evangelia Tzampazi (PSE). – (EL) Elnök úr! Példa nélkül álló katasztrófáról, odaveszett emberéletekről, gazdasági és környezeti katasztrófáról beszélünk. Ami itt történt, az az éghajlatváltozás, szárazság és magas hőmérséklet, a megelőzés és tervezés, legfőképpen pedig az összehangolt cselekvés hiányának következménye.

Az áldozatok megsegítése érdekében haladéktalanul és összehangoltan kell cselekednünk. Azonnal hozzá kell látnunk az újraerdősítésnek és a védett területek helyreállításának. Ezen felül meg kell akadályoznunk ezen földterületek illegális építési területté történő átalakítását.

Az „európai reflex” segít ebben nekünk, feltéve, ha bürokratikus késlekedés nélkül mozgósítjuk a közösségi pénzeszközöket; ha olyan, szigorú környezetvédelmi jogszabályokat fogadunk el és hajtatunk végre, amelyek segítségével védhetjük erdeinket és az ökoszisztémákat; ha felállítunk egy független európai gyorsreagálású csapatot; és ha végrehajtunk egy, az éghajlatváltozás hatásainak ellensúlyozására kidolgozott európai stratégiát.

Ugyanakkor a népesség kiszolgáltatottabb részeinek igényeire is rá kell irányítanunk a figyelmet, ilyenek a gyermekek, az idősek és a fogyatékkal élő személyek.

Szeretnék köszönetet mondani Špidla biztosnak, amiért emlékeztetett bennünket arra, hogy a görög cselekvési tervnek kirekesztés-ellenes intézkedéseket is tartalmaznia kell.

  Marian-Jean Marinescu (PPE-DE). – (RO) Elnök úr! Európa idén nyáron természeti katasztrófát élt át Görögországban: emberek vesztek oda és több ezer hektárnyi erdőség pusztult el. Ennek persze mind a környezet, mind a gazdaság szempontjából rendkívül negatív hatásai lesznek. Az Európai Unió a segítségnyújtás emberi, anyagi/operatív vonatkozásaiból egyaránt kivette a részét, és én a magam részéről remélem, hogy az itt szerzett tapasztalatok az európai polgári védelem jövője szempontjából hasznosak lesznek. A valóság bizonyítja, hogy szükség van Európában egy állandó, gyorsreagálású erőre. Ez a különféle természeti katasztrófáktól függően különféle reagáló egységeket foglalna magában, amelyek a reakcióidő lerövidítése érdekében regionális központok körül szerveződnének. Ügyelnünk kell arra is, hogy pénzösszegeknek a Szolidaritási Alapból történő rendelkezésre bocsátására létezik egy megfelelő mechanizmus. Az idén nyáron pusztító tüzek mellett Kelet-Európa – különösen Románia – szélsőségesen száraz időjárással küszködött, az elmúlt évek során ugyanakkor több országban szörnyű áradások is voltak. 2005-ben Romániában az elmúlt 20 év legsúlyosabb árvizei pusztítottak, amelyek az ország minden részére kiterjedtek. Románia kapott ugyan pénzügyi segítséget az árvíz sújtotta térségek projektjeire az Európai Uniótól, ezek a pénzek azonban az optimális hatékonyság pillanatához képest későn jutottak el rendeltetési helyükre. Idén nyáron az abnormálisan magas hőmérséklet Romániában halálesetekhez vezetett, emberek százai ájultak el, a Duna medre félig kiszáradt – ezzel szemben a múlt évben a Duna több tízezer hektárnyi területet öntött el, tíz megyét nyilvánítottak katasztrófa sújtotta területnek és ekkor fordult elő először, hogy a vörös riasztási fokozat lépett érvénybe. Vitathatatlan, hogy a tagállamoknak egységesen kell fellépniük az éghajlatváltozás kérdésében. Az éghajlatváltozással foglalkozó bizottságnak az éghajlatváltozást kiváltó okok megszüntetésére és az ezen okok megszüntetéséhez szükséges intézkedésekre vonatkozóan egyaránt egyértelmű következtetéseket kell a lehető leghamarabb levonnia.

  Paulo Casaca (PSE). – (PT) Elnök úr! Azzal kezdeném, hogy személyesen is támogatásomról biztosítom a katasztrófák áldozatait, legyen szó akár a Kanári-szigetekről, akár Görögország nyugati részéről vagy éppen attól keletre, Bulgáriáról. Másokhoz hasonlóan én is kiemelném a polgári védelemnek a katasztrófa megfékezésére tett erőfeszítéseit, külön kiemelve a tűzoltók munkáját. Külön üdvözlöm Dimas biztos július 31-én tett nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozza Barnier korábbi biztos jelentésének és az abban foglaltak végrehajtásának fontosságát, hogy ennek alapján Európa rendelkezzen megfelelően felszerelt polgári védelmi mechanizmussal, amely képes biztosítani azt a reakciót, amely eleddig hiányzott.

Míg egyfelől igaz, hogy létezik koordinálás, nem feledkezhetünk meg annak korlátairól: arról például, hogy Bulgária júliusban többször kért segítséget, amelyre nem kapott választ.

Számomra teljesen világos az előre vezető út: a Bizottságnak e jelentésben foglaltak alapján kell megfogalmaznia saját javaslatát, nekünk pedig itt a Parlamentben, és természetesen a Tanácsban, megfelelően kell mérlegelnünk illetve nyomon követnünk ezeket – az európai polgári védelem jövője szempontjából olyannyira fontos – javaslatokat.

  James Elles (PPE-DE). – Elnök úr! Az állásfoglalásra irányuló indítványból világosan kiderül, hogy Európában – akár a hőséget, akár az áradásokat tekintjük – szélsőséges időjárási viszonyokkal nehezített időszakot tudunk magunk mögött. Sok mindent hallottunk ennek kapcsán. Én is – kollegáimhoz hasonlóan – természetesen legmélyebb együttérzésemről biztosítom azokat, akik a görögországi tüzek miatt szenvedtek. Vannak olyanok is – amint azt Corbett úr is említette – akiket áradások sújtottak és ez a helyzet saját választókerületemben is. Meglep, hogy a biztos az áradásokról nem tett említést. Végtére is természeti katasztrófákról beszélünk, ebbe beletartoznak az áradások is.

Saját országomban a feljegyzett adatok alapján ez volt az egyik legcsapadékosabb júniusi és júliusi hónap. Ennek eredményeképpen a Brit Biztosító Társaságok Szövetségének becslése szerint a kár elérheti az 5 milliárd eurót. Az áradás tíz emberéletet követelt, számtalan ingatlan megsemmisült, ugyancsak számtalan helyen üzletek rongálódtak meg illetve infrastruktúra semmisült meg. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy akármilyen intézkedésre tesz javaslatot a Bizottság, vegyék figyelembe az árvizek következményeit.

Biztos úr! A helyi lakosok ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel: képes-e az EU olyan támogatást nyújtani, amelyből – a nemzeti finanszírozással való kiegészítés esetén – gátépítéssel megelőzhetők a további áradások? Másodszor: nem kellene-e felülvizsgálni azt az uniós irányelvet, amely nem engedélyezi a folyók és egyéb vízfolyások medrének kotrásából származó zagy folyóparton történő lerakását? Ha megnézzük a jövőre vonatkozó becsléseket, senkinek nem lehetnek kétségei afelől, hogy valószínűsíthetően rosszabb állapotokkal kell majd számolni. Klimatológusok szerint az országos csapadékmennyiség mintegy 20 százalékkal nő majd, mégpedig olyan módon, hogy előfordulhatnak szélsőséges, vízözön-szerű esőzések, amikor egy nap alatt leesik egy egész havi csapadékmennyiség.

Ebben a konkrét esetben nagy segítséget jelentene azok számára, akik a saját választókerületemben, Corbett úr választókerületében vagy bárhol az Egyesült Királyságban figyelhetik vitáinkat, ha biztosítanánk őket afelől, hogy az áradások is szerephez jutnak, amint ezt kimondtuk a képviselőcsoportunk állásfoglalásra irányuló indítványának 2. bekezdésében, illetve hogy a lehető leghamarabb, késlekedés nélkül eljut hozzájuk a segély. A 2007. évi költségvetés főelőadójaként biztosíthatom Önöket, nagyon odafigyelek majd arra, hogy a pénzeket megfelelően és hatékonyan használják fel.

  Fernand Le Rachinel, az ITS frakció nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy az ITS képviselőcsoport nevében kifejezzem együttérzésemet, valamint támogatásomról biztosítsam mind az áldozatok családjait, mind pedig a görög nép egészét.

Hatvanhárman haltak meg, mások eltűntek, falvak dőltek romba, 200 000 hektár égett le, amint ezt kollégáim már említették, szarvasmarhák tízezrei égtek meg, azokról az eddig fel nem mért következményekről nem is beszélve, amit ez a nemzeti – és különösen a helyi – gazdaságra nézve jelent: ez tehát a Görögországot augusztus vége óta sújtó erdőtüzek szomorú mérlege.

Mint mindig, az Európai Unió előveszi csekkfüzetét és segít az újjáépítési munkálatokban és – mint mindig – egy ilyen tragikus helyzetet arra használ, hogy hatáskörének kiterjesztésért egy állandó európai polgári védelmi testület létrehozására tett javaslattal próbálja elérni. Ez azonban semmivel nem járult volna hozzá az azon országok közötti szolidaritáshoz, amelyek görög kollegáik megsegítésére helikoptereket, légi tűzoltókat és tűzoltókat küldtek ugyanúgy, ahogy tették ezt két évvel ezelőtt Portugáliában és ahogy ezt tenni fogják az elkövetkező években is, ha egy tagállamnak szüksége lesz a segítségre.

Mint minden esetben, az Európai Unió leplezni próbálja saját felelősségét. Az erdőtűz-megelőzési politikát önállóan nem finanszírozzák így azután ide-oda sodródik a Life program keretei között, amely a kérdés egy kisebb elemén belül a képzésre, kommunikációra és a statisztikai nyomon követésre helyezi a hangsúlyt

A görögök dühösek és erre minden okuk megvan, mivel a tragédia mértékét tekintve nyilvánvaló, hogy az jó néhány emberi mulasztás következménye: elhanyagolt aljnövényzet, rosszul kiképzett tűzoltók, nem megfelelő felszerelés, a műveletek összehangolásának hiánya, nem megfelelő várostervezés, túl későn leadott segélyhívások mindenek előtt pedig a megelőzést szolgáló eszközök hiánya. Mindez még inkább súlyos egy Földközi-tengeri országban, ahol gyakoriak a tűzesetek és az aszályok, és ahol az év eleje óta a harmadik hőhullám söpört végig. Nem ismerték fel, hogy – figyelembe véve az éghajlati viszonyokat – szükség lett volna valódi légi tűzoltóegységek bevetésére.

Ugyanakkor nem csak a Karamanlis kormányt kell hibáztatnunk, még akkor sem, ha a kormány első napokban tanúsított „majd csak lesz valahogy” magatartása különösen botrányos: mindössze ezer tűzoltó és 440 katona állt rendelkezésre. Bizonyos parlamenti pártokat is meg kell említenünk, felelősség terheli a jelenlegi kormány elődjét a PASOK-ot is. Az Új Demokráciát és szövetségeseit közös felelősség terheli, amiért nem álltak rendelkezésre a tűzoltáshoz szükséges megfelelő emberi és tárgyi források, de azért is, mert hiányzott az, amit tűzmegelőzési politikának neveznek.

A közelmúltban Görögországot ért szörnyű katasztrófa sajnálatos módon, egészen egyszerűen a rendszer működési zavaraira világít rá, néhány napon belül a görög népnek lehetősége lesz tehát arra, hogy saját, rosszul működő politikai osztályát megrendszabályozza és új politikai döntéshozókat válasszon. Reménykedjünk, hogy a nép jól választ majd! !

  Vladimír Špidla, a Bizottság tagja. – (CS) Hölgyeim és uraim! Egy ilyen fontos problémáról szóló vita óhatatlanul egyéb, közvetlen vagy közvetett módon kapcsolódó témákat is érint.

Hadd tegyek néhány általános jellegű megjegyzést az európai szolidaritásról, a Szolidaritási Alapról és azokról az eseményekről, amelyekből a jövőre nézve van mit tanulnunk.

2002-ben egy olyan ország vezetésének feladatait tapasztaltam meg, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársasággal és Ausztriával együtt szörnyű áradások sújtottak. Az akkori katasztrófa olyan mértékű volt, hogy ennek kapcsán vált szükségessé a Szolidaritási Alap létrehozása. A katasztrófa augusztusban következett be, Csehország az első pénzügyi átutalásokat a következő év januárjában kapta meg. Nem habozok kimondani: az egész folyamat hihetetlenül gyorsan zajlott. Nulláról indulva kialakították a politikai elképzelést, létrehozták a struktúrát, majd pedig a gyakorlatban megvalósították a segélynyújtást. Komoly segélyről van szó, amit országom nagyra értékelt.

Azóta tudom, milyen fontos a szolidaritás, nem egyszerűen pénzügyi szempontból, hanem általában véve is. Soha nem fogom elfelejteni azokat a dán és francia tűzoltókat, sem azt a sok embert szerte Európából, akik hozzájárultak ahhoz, hogy sikeresen megbirkózzunk a katasztrófával.

Ez a tapasztalat segített annak felismerésében, hogy bármilyen jól szervezett is egy ország, mindig lesznek olyan katasztrófák, amelyek túlmutatnak határain. Egyetlen ország sem képes az ilyen szélsőséges helyzetekkel való megbirkózáshoz szükséges forrásokat folyamatosan magas szinten tartani. Ezért helyesnek tartom, ha megpróbáljuk megtalálni azokat a módokat és eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy az ilyen helyzetekben uniós szinten összehangolt módon legyünk képesek cselekedni. Ez kulcsfontosságú tényező. Arról lehet vitatkozni, milyen konkrét formát öltsön. Az viszont nyilvánvaló, hogy a reakcióképesség, valamint az esetleges erőforrások uniós szinten illetve az EU-n keresztül történő mobilizálása rendkívül fontos és jelenleg még mindig nem elégséges. Keveset beszéltünk arról, hogy Bulgária semmiféle segítséget nem kapott. Egyszerűen nem volt erre kapacitás. Nem volt itt semmiféle titkos döntési folyamat: egyszerűen hiányoztak a repülőgépek, nem volt elegendő kiképzett személyzet.

Ami konkrétan Görögországot illeti, ma már tudjuk, hogy van segítség. Ha a görög kormány erre igényt tart, meg is kapja. A bizottsági testületek mindenesetre mindent megtesznek annak érdekében, hogy a segítségnyújtás a lehető leggyorsabban és leghatékonyabb formában történjen.

Engedjék meg, hogy röviden újra összefoglaljam, amit nyitóbeszédemben már elmondtam. Vegyük a Szolidaritási Alapot, amelyet létrehozása óta már eddig is mintegy 20-30 esetben mobilizáltak. Az Alapot az áradásokat követően hozták létre. Olyan pusztító hurrikánok esetében jelentett segítséget, amilyen a Gudrun vagy a Kyril hurrikán volt. Az Alapot most a legutóbbi pusztító erdőtüzekkel kapcsolatos segítségnyújtás érdekében használják fel. Mindez a strukturális alapok adta lehetőségekből adódik, amelyeket az újabb tapasztalatoknak és igényeknek megfelelően át lehet alakítani, és mi – felbuzdulva többek között Hübner biztos Görögországban tett látogatása kapcsán – készek vagyunk erre. Számomra a másik fontos tanulság az, hogy az ilyen tragédiák során szerzett személyes tapasztalat számtalan, a tévében látott dokumentumfilmmel ér fel.

Hölgyeim és uraim! E vitában érintettük az éghajlatváltozás, a megelőzés, az árvízmegelőzés, a környezetvédelmi stratégia, a városfejlesztés és sok minden más problematikáját. Kétség sem férhet hozzá, hogy ezek a témák kapcsolódnak egymáshoz. Ezért olyan fontos európai szinten válaszokat keresnünk, végül is ezért vagyunk itt.

Hölgyeim és uraim! Hadd zárjam beszédemet néhány egyszerű szóval! Szolidaritásra szükség van, és amikor az ember megtapasztalja, úgy érzi – még a nagyon nehéz helyzetekben is – hogy sokkal erősebb, mint amilyennek valaha hitte magát. Köszönöm.

  Elnök. − Mielőtt berekeszteném a vitát, szeretnék köszönetet mondani az összes képviselőcsoportból felszólaló képviselőnek értékes gondolataikért. Jómagam Peschiciben születtem, az egyik olyan dél-olasz faluban, amely igen súlyos károkat szenvedett a nyári tüzekben. A tűzvész során életüket vesztettek közül hárman ottani lakosok voltak. Megértem sok képviselő fájdalmát és megdöbbenését, hálás vagyok mindnyájuknak, amiért ennyire eltökéltek és lényegre törőek voltak. Remélem, hogy a Tanács felnő a feladathoz, és képes lesz megoldani azokat a problémákat, amelyekről a Parlamentben és a Bizottságban beszéltünk.

Az eljárási szabályzat(1) 103. cikkének (2) bekezdése alapján öt, állásfoglalásra irányuló indítványt kaptam.

A vitát berekesztem.

A szavazásra kedden kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

  Jorgo Chatzimarkakis (ALDE), írásban. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A görögországi súlyos tűzvész képei egész nyáron át kísértettek bennünket. Görögország sem azt a gyors segítséget, amelyet a tűz megfékezésében más EU országoktól kaptunk, sem a most felajánlott segélypénzeket nem fogja elfelejteni.

Van viszont valami, amiről évtizedekig megfeledkeztek Görögországban, és itt térek rá a mostani tragédia okára: nevezetesen arról van szó, hogy szükség van ingatlannyilvántartásra. Az EU már korábban kötelezte Görögországot arra, hogy e vonatkozásban tegyen lépéseket, de eddig semmi nem történt. Ennek következtében a görögországi erdőségek hatalmas területei továbbra is közös földek – gyakorlatilag senki földje. Bárki, aki leégette az erdő egy részét és felhúzott rá valamilyen kis házikót, biztos lehetett benne, hogy a dolog következmények nélkül marad, cselekedetét a jog végül szentesíti majd. Ebből azután az lett, hogy a gyújtogatás nemzeti sporttá vált. Az EU most kész segítséget nyújtani a görög embereknek, Görögországnak azonban komolyan szembe kell néznie magával, és – amennyiben szükség van erre – meg kell dorgálnia önmagát. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amennyiben Görögország 2008 augusztusáig nem hozza létre ingatlan nyilvántartási rendszerét, nem csak halmozott büntetés tényleges kifizetésére válik esedékessé – milliós nagyságrendről van szó –, hanem egyéb fizetési kötelezettségekre is számíthat. Az EU mezőgazdasági kiadásainak átláthatóságáért felelős előadóként erre komoly figyelmet fogok szentelni.

  Neena Gill (PSE), írásban – Míg egyfelől tudatában vagyok a görögországi tűzvész okozta pusztítás mértékének és sajnálom, hogy mindez emberek életébe került – hangsúlyoznom kell, hogy maga az állásfoglalás természeti katasztrófákról szól. Csalódott vagyok tehát, hogy a biztos nem hozta szóba az Egyesült Királyságban bekövetkezett áradásokat. Országszerte komoly károkat okoztak, többek között West Mindlandsben – saját körzetemben – is. Worcestershire-ben több mint 5 ezer lakást és vállalkozást érintett és több mint 2 ezer embert kellett ideiglenesen máshová költöztetni.

Jelentős károk keletkeztek az infrastruktúrában, számos helyen az utak sok helyen hetekre víz alá kerültek, több helyen végleg eltűntek. A mezőgazdaság is komoly károkat szenvedett és ennek hatása nem egyszerűen a megsemmisült termékekben, hanem gabonában, legelőterületben és a jövő évi termésben mérhető.

Ezért arra biztatnám a Bizottságot, hogy az Egyesült Királyságnak a Szolidaritási Alapból kiutalható finanszírozási segítségre irányuló kérelmét is vegye előre, így enyhítve valamennyire az áradások közvetlen következményeinek hatását. Kulcskérdés, hogy a pénzeszközökhöz való hozzáférést lehetővé tevő rendszerek egymással összhangban működjenek, és hogy bármely, a javaslatokban szereplő, a tagállamok megsegítésére létrehozandó gyorsreagálású uniós testület tevékenysége terjedjen ki az árvizekre is.

  Péter Olajos (PPE-DE), írásban. – Nyári természeti katasztrófák

Az éghajlatváltozás az idei nyarat katasztrófák sorozatává tette. Rekordáradások, aszályok és erdőtüzek pusztítottak Európaszerte. Magyarországon az aszály miatt a kukoricatermés jelentős része megsemmisült, erdőtüzekben több mint 400 Ha lett a lángok martaléka, bár tűzoltóink derekasan helyt álltak nemcsak otthon, de Görögországban is. Mindezekből az EU-nak le kell vonnia a helyes következtetéseket.

Emlékeztetnék arra, hogy mind a görögországi, mind a szicíliai tűzvészek kapcsán felmerült a szándékos gyújtogatás gyanúja is. Nagyon fontos, hogy egy-egy szándékos gyújtogatás során keletkezett kár, ahol védett természeti értékek sérülnek vagy semmisülnek meg, ne vezethessen ezen területek átminősítéséhez. Ha egy szándékosan eldobott csikkel ki lehet játszani a hatóságokat, és a természetvédelmi indokok miatt visszautasított pl. építési engedélyeket így meg lehet szerezni, akkor hamarosan egész Európa lángolni fog. Az Európai Uniónak és tagállamainak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy az így megsemmisült területeket szakszerűen helyreállítsák és újratelepítsék.

Végezetül egy apró, de szerencsétlen szervezési hibára hívnám fel a figyelmüket. Míg a gyorssegély létrehozása előtt tényleg gyorsan, akár 2 hónap alatt lehetett hozzájutni az uniós kárenyhítési pénzekhez, addig mostanra ez az idő megközelíti az egy évet. Remélem, hogy ezen a gyakorlaton az Unió változtatni fog, és a segélyek folyósítása ismét gyors lesz, hisz ne feledjük: aki gyorsan ad, az kétszer ad.

  Richard Seeber (PPE-DE), írásban. – (DE) Az Európában bekövetkezett természeti katasztrófák gyakorisága, mértéke, összetettsége és hatása az utóbbi években lényegesen megnőtt. 2007 nyarán a tömeges erdőtüzek és komoly áradások hagytak mély nyomokat, mindez komoly anyagi és környezeti károkkal járt együtt. E természeti katasztrófák nyomán ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti szintű források sem pénzügyi, sem technikai szempontból nem végtelenek. Ezért tehát sürgősen fel kell állítani egy jól működő, hatékony és gyorsreagálású európai polgári védelmi mechanizmust. Ezért tehát felszólítom Európát, hogy hatékonyan vegyen részt a probléma megoldásában, a Bizottságtól pedig azt kérem, hogy fogadja el a megfelelő intézkedéseket.

Mindenki emlékszik még a Közép-Európát sújtó 1999-es, 2001-es és 2005-ös áradásokra, és arra is, ezek milyen pusztítást okoztak Ausztriában és a szomszédos országokban. Válaszul az EU létrehozta katasztrófák következményeinek enyhítésére szolgáló alapot. Eljött az idő, hogy oly módon alakítsuk át ezt az alapot, hogy az a lehető legrugalmasabb módon működjön és késedelem nélkül hozzáférhető legyen. A válságokra adott reakciós mechanizmus kifejlesztése is segít abban, hogy gyorsan tudjunk reagálni a nagyobb léptékű vészhelyzetekre.

  Margie Sudre (PPE-DE), írásban. – (FR) Támogatom az állásfoglalásra irányuló indítványban kifejezésre juttatott álláspontot, ezenkívül szeretném kifejezni a tragédia által érintett görög emberek iránti szolidaritásomat.

Az EU-nak a lehető leghamarabb segítséget kell nyújtania Görögországnak, ezenkívül jelentős mértékben javítania kell a polgári védelemmel és a vészhelyzeti intézkedésekkel összefüggő képességeit.

Sajnálatos módon az időjárás ezen a nyáron kegyetlenül bánt más európai országokkal is. A Dean ciklon – amelynek során több mint 200 km/h sebességű szél fújt – az elmúlt húsz év során az Antillákat ért egyik legerősebb hurrikán volt: komoly károkat okozott a mezőgazdaságban, továbbá az EU legkülső régiói közül kettő, a martinique-i és guadeloupéi telekommunikációs hálózatában.

Arra kérem az Európai Bizottságot, minél előbb tegye meg a szükséges intézkedéseket a martinique-i és guadeloupéi agrárszektor – különösen pedig a banán és cukorágazat – megsegítésére, mivel az ottani gyümölcsültetvények szinte teljesen elpusztultak, mindennek pedig nyugtalanító társadalmi, gazdasági és emberi következményei vannak.

Rendkívül fontos, hogy mind az új Szolidaritási Alap, mind pedig a EuropeAid program mielőbb hatályba lépjen.