Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B6-0330/2007

Viták :

PV 06/09/2007 - 10.1
CRE 06/09/2007 - 10.1

Szavazatok :

PV 06/09/2007 - 11.1
CRE 06/09/2007 - 11.1

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0384

Az ülések szó szerinti jegyzőkönyve
2007. szeptember 6., Csütörtök - Strasbourg HL kiadás

10.1. Mianmar
PV
MPphoto
 
 

  Elnök. – A következő napirendi pont a Mianmarról szóló állásfoglalásra irányuló hat indítvánnyal kapcsolatos vita(1).

 
  
MPphoto
 
 

  Laima Liucija Andrikienė (PPE-DE), szerző. – (LT) E vita és a rövidesen szavazásra kerülő állásfoglalás segítségével az Európai Parlament felhívja az EU-tagállamok, más uniós intézmények és a nemzetközi közösség figyelmét a mianmari emberi jogi helyzetre. Az országot gyakran emlegetik a turisták paradicsomaként, de az ott élő emberek számára távolról sem paradicsomi a helyzet. A hatalmon lévő rezsim legutóbbi, az emberek körében erős méltatlankodást kiváltó tette az üzemanyagárak 500 százalékos emelése volt a múlt hónapban. Nem csoda, hogy ez a döntés elégedetlenséget és általános tiltakozásokat váltott ki, amelyeket – a múltban is és mind a mai napig – brutálisan elfojtanak. Rengeteg tiltakozót megvertek és bebörtönöztek, és csak hogy el tudjuk képzelni a rezsim által az emberekre gyakorolt elnyomás mértékét, és hogy mire is képes a rendszer, elegendő felidézni az 1988-as eseményeket, a Nobel-békedíjas http://nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1991 helyzetét, az ellene 2003-ban elkövetett gyilkossági kísérletet, valamint azt, hogy 1996 óta a rezsim több mint 3000 falut lerombolt és több mint egymillió embert erőszakkal eltávolított. A rezsim jellemzője a rendkívüli brutalitás; az általa elkövetett bűncselekmények lajstromába tartozik a nemi erőszak, a kínzás, a kényszermunka és a gyermekkatonák bevetése. A nemzetközi közösség kétségtelenül látja mindezt, és nem engedhetjük meg, hogy a közelmúltbeli események még nagyobb méretű elnyomássá fejlődjenek.

A hatalmon lévő mianmari rezsim által elkövetett bűncselekmények és az emberi jogok megsértése erős rosszallásunkat érdemlik. Együttérzésünket fejezzük ki a mianmari emberek felé, és követeljük, hogy a letartóztatott tiltakozókat haladéktalanul bocsássák szabadon, valamint hogy http://nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/1991teljes életet élhessen és cselekvési szabadsággal rendelkezzen. Napjainkban a térség bizonyos országainak, például Kínának és Indiának is komoly felelőssége van, amelyek befolyást gyakorolhatnak a mianmari konfliktus civilizált módon történő rendezésére.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Casaca (PSE), szerző. – (PT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Négy évvel ezelőtt ebben az ülésteremben lehetőségem volt arra, hogy tiltakozzak az emberi jogok botrányos mianmari megsértése ellen, és reményemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, hogy a jövőben a helyzet javulását tapasztalhatjuk.

Sajnos nem ez történt: jóllehet az emberi jogok mianmari megsértése bizonyos mértékig változott, valójában azonban jelentősen romlott a helyzet. A Nemzetközi Vöröskereszt kiutasítása igen jelképes ebben a tekintetben, és azt bizonyítja, hogy ez egy teljességgel elfogadhatatlan rezsim. Az Európai Unióban azonban azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen politikát alkalmazunk az említett jogsértésekkel szemben: nehéz elhinni, hogy hét év alatt egyetlen csúcstalálkozót sem tartottunk Afrikával Zimbabwéről, ahol egy rendkívül erőszakos rezsim van hatalmon, amely nem tartja tiszteletben az emberi jogokat. Mianmarral kapcsolatban azonban nem mondható el ugyanez: az ázsiai kereskedelmi érdekek nyilvánvalóan sokkal fontosabbak az afrikai érdekeknél! Ez elfogadhatalannak tűnik számomra.

 
  
MPphoto
 
 

  Marios Matsakis (ALDE), szerző. – Tisztelt elnök úr! Mianmart szégyenletes módon a világ egyik legtartósabb katonai diktatúrája irányítja. Mianmarban 45 éve uralkodik totalitárius katonai rezsim. A korábbi brit gyarmat, Mianmar a gyarmati rendszer felszámolását követően megrázó időszakon ment keresztül, ami táptalaja volt a katonai junta szilárd létrejöttének.

1962 óta hadseregtábornokok irányítják az országot, és a mianmariak súlyos emberi jogi sérelmeket szenvedtek el. Ráadásul a tábornokok hozzá nem értése miatt Mianmar Ázsia egyik legszegényebb országává vált, és egy olyan nemzetté, ahol a korrupció hatalmas méreteket ölt. Ezenfelül Mianmar tüske a világ szemében, mivel komolyan részt vesz a nagymértékű heroinkereskedelemben: Mianmar az egyik fő exportőre ennek a halálos kábítószernek.

Napjainkban Mianmarban a legfőbb hatalmasság Than Shwe tábornok, egy kétes pszichés stabilitással rendelkező személy, akiről azt állítják, hogy betegesen befelé forduló és babonás, és aki gyakran asztrológusokkal való konzultációkat követően hoz fontos állami döntéseket. Ugyanakkor Mianmar páratlan természeti szépségekkel, egyedülállóan termékeny földdel és gazdag ásványi nyersanyagokkal, valamint jelentős olaj- és gázkészletekkel megáldott ország. Mindezek az országba vonzották a külföldi befektetőket. Sajnálatos módon azonban a befektetésekből származó előnyökből a mianmariak nem részesültek, a haszon jórészt a diktátorok és a velük együttműködők zsebébe került.

1990-ben remény mutatkozott a demokratikus kormányzáshoz való visszatérésre, amikor a Nemzeti Liga a Demokráciáért párt (NLD) nyerte meg az országos választásokat. De a tábornok minden demokratizálódásra irányuló törekvést elfojtott, és az NDL vezérét, Aung San Suu Kyit nem csupán megfosztották a hatalomgyakorlástól, hanem a nemzetközi tiltakozás ellenére házi őrizetbe is vették.

Korábban Mianmar számos alkalommal képezte a Parlament emberi jogokról szóló állásfoglalásainak tárgyát, és bizonyos szankciók évekig érvényben voltak. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult, különsen mivel a hatalmon lévő mianmari rezsim Kína támogatását élvezi. Az igazság az, hogy amennyiben valóban demokratikus változásokat akarunk kiváltani Mianmarban, a kínai kormánynak kell szemrehányást tennünk és a figyelmünket rá kell irányítanunk. Nyomást gyakorolhatunk a kínaiakra, például azáltal, hogy kereskedelmi szankciókkal és Kínára vonatkozó beruházási tilalommal fenyegetjük meg őket. Ha elég bátrak vagyunk ehhez, jó esélyünk van arra, hogy a dolgok jobbra fordulnak Mianmarban. Ha nem merjük megtenni, akkor tartok tőle, hogy ez az állásfoglalás a korábbiakhoz hasonlóan Than Shwe tábornok szemetes kukájában végzi.

 
  
MPphoto
 
 

  Marcin Libicki (UEN), szerző. – (PL) Tisztelt elnök úr! Csütörtök délután szokás szerint az emberi jogok megsértésének világszerte előforduló eseteivel foglalkozunk. Ha azt a sok országot, társadalmat és nemzetet felsorolnánk, ahol megsértették az emberi jogokat, így azok következésképpen vitáink tárgyát képezik, bolygónk jelentős részét tennék ki. Meg kell jegyezni, hogy az emberi jogok megsértése nem csupán a szegény országokban fordul elő. Ez gyakran megtörténik a fejlődő országokban is, amelyek talán nem különösebben gazdagok, de a fejlődés útján haladnak, mint például Oroszország. Közülük egyes országok demokratikus választások révén még legitimizációt is nyernek. Az emberi jogok megsértése például Kínában is előfordulhat, amelynek gazdagodása egyre gyorsabb ütemű. Ugyanakkor a legszegényebb országokkal is foglalkoznunk kell.

Tisztelt elnök úr, véleményem szerint meg kell fontolnunk, hogy egyetlen alkalommal nem kellene-e lemondani a vitáról, és felkérni az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő elképzeléseket az emberi jogok világszerte előforduló megsértésének kezelésére vonatkozóan. Azért terjesztem elő ezt a javaslatot, mert minden egyes csütörtökön megvitatjuk ezeket az eseteket, örökké csak panaszkodunk, de mi az eredménye? Az emberi jogok megsértésének esetei nyilvánvalóan a következmények bonyolult szövevényét alakítják ki. Meg kell jegyezni, hogy az egyik ilyen következmény a különböző, általában teljesen legális, nagy pénzügyi és gazdasági intézmények, valamint az érintett országokban hatalmon lévő bűnös rezsimek közötti együttműködéssel kapcsolatos.

Kiderült, hogy létezik egy nagy pénzügyi táraságokból álló csoport, amely összejátszik a „fejesekkel” és a helyi diktátorokkal, hogy elnyomják saját népüket. Sajnálatos módon gyakran az a helyzet, hogy ezek az országok a gyarmati időszakban jobban éltek. Igaz ugyan, hogy gyarmati hatalmak kormányozták őket, de kevésbé voltak gyakoriak a nagy külföldi pénzügyi szervezetek és a helyi rezsimek közötti kétes kapcsolatok. Ahogy arra Matsakis úr helyesen rámutatott, ilyen jellegű kapcsolatok állnak fenn Mianmarban is, hogy csak egy példát említsünk. Tehetünk-e ez ellen valamit?

 
  
MPphoto
 
 

  Sepp Kusstatscher (Verts/ALE), szerző. – (DE) Tisztelt elnök úr, ma délutáni vitánk három állammal – Mianmarral, Sierra Leonéval és Bangladessel – foglalkozik, amelyek a világ legszegényebb országai közé tartoznak, bár ez valójában inkább a lakosságra, és nem magukra az államokra érvényes. Az okot természetesen a demokrácia hiányában kereshetjük – jóllehet ebben a tekintetben a három ország helyzete lényegesen eltérő –, és a lakosság kizsákmányolásában, valamint mindenekelőtt az emberi jogok megsértésének különböző eseteiben. A Mianmarról szóló első állásfoglalás preambulumbekezdéseinek tartalma különösen megrázó. Sőt mi több borzalmas, és számunkra, akik kiváltságos helyzetben lévő európaiak vagyunk, ébresztőt kell fújniuk. A katonai rezsim által az egyéneknek, és különösen a különböző kisebbségeknek okozott sérelmek – különösen a karen népet szeretném megemlíteni – megdöbbentőek. Nem tehetjük meg, hogy egyszerűen csak elfordítjuk a fejünket.

Szeretnék még valamit hozzátenni, amit az indítvány nem igazán emel ki. A Zöldek örömmel támogatják az indítványban foglaltakat, mivel azok szociálpolitikai tekintetben és az emberi jogok szempontjából teljesen indokoltak. Úgy gondolom azonban, hogy a katonai rezsim tevékenységéből fakadó környezeti katasztrófákat is erőteljesebben ki kellene hangsúlyozni. Hadd mondjak egy példát: vannak tervek egy masszív gát megépítésére, ami 10 millió ember – gondoljunk csak bele – áttelepítését jelentené. A szóban forgó katonai rezsim tevékenységei csak az EU, az ENSZ és a világ nemzeteinek legszigorúbb közös intézkedéseivel hiúsíthatók meg.

 
  
MPphoto
 
 

  Colm Burke, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (GA) Tisztelt elnök úr! Örülök annak, hogy a Parlamentben első alkalommal egy olyan fontos témáról beszélhetek, mint az emberi jogok.

Ma ismét ott tartunk, hogy hevesen reagálunk a mianmari katonai junta elfogadhatatlan intézkedéseire. A Mianmarról szóló legutóbbi sürgősségi állásfoglalásra nem is olyan régen, júniusban került sor. A legutóbb azon békés tüntetőkkel szemben tanusított bánásmód, akik az egyesülési jogért demonstráltak, ismét kiváltotta az Európai Parlament rosszallását. Annak ténye, hogy a hatalmon lévő Állami Béke és Fejlődés Tanács (SPDC) mennyire kevéssé törődik az emberekkel, mindennél nyilvánvalóbbá vált, amikor nemrégiben 500%-os üzemanyagár-emelkedést vezettek be. Az SPDC egyértelműen az emberek még további kizsákmányolására törekszik. A mianmari polgárok azonban hatalmas bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor demonstrálni kezdtek. Nem csak az történt, hogy a rendőrség brutálisan megvert tüntetőket, hanem több letartóztatásra is sor került, és a 88-as generáció diákjainak csoportjához tartozókat újra bebörtönözték. Követelem mindazok azonnali és feltétlen szabadon bocsátását, akiket a tiltakozások kezdete óta tartanak fogva, valamint Aung San Suu Kyi, a világ talán leghíresebb bebörtönzött demokratikus vezetőjének elengedését. Ezenfelül a mianmari Nemzeti Konvent által nemrégiben megfogalmazott új alkotmány nem legitim azon egyszerű oknál fogva, hogy kidolgozásának folyamatába nem vonták be az ellenzék demokratikusan megválasztott tagjait. Ez a Parlament immáron élen jár abban a felhívásban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tartson sürgősségi ülést a jelenlegi mianmari helyzet megvitatása céljából. Ezen a szinten egy erőteljes és kötelező érvényű állásfoglalásra van szükség Mianmarral kapcsolatban, mivel ez a válság most már a térség általános biztonságára is kihat. Kínának és Oroszországnak – amelyek megakadályozták az ENSZ Biztonsági Tanácsa Mianmarral és Kínával kapcsolatos ez évi határozatának elfogadását – felelősebb szerepet kell játszaniuk Mianmar tekintetében, és támogatást kell nyújtaniuk minden jövőbeni ENSZ-határozathoz.

A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak. A nemzetközi közösség igen keveset tesz, miközben a mianmari junta atrocitásokat követ el saját népe ellen. Meddig engedhetjük még, hogy a gonoszság uralkodjon?

 
  
MPphoto
 
 

  Glyn Ford, a PSE képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök úr! Abban a kiváltságban volt részem, hogy közel tíz éve Rangoonban meglátogathattam a házi őrizetben lévő Aung San Suu Kyit, aki teljesen egyértelművé tette, hogy Mianmar számára a kivezető utat abban látja, hogy az EU szigorú szankciókat vet ki a rezsimmel szemben. Tíz év telt el, és nem sok minden változott. Szankcióink nem vezettek eredményre. Aung San Suu Kyi még mindig börtönben van, és ahogy tapasztaltuk, a gazdasági helyzet tovább romlik.

Üdvözlöm Gordon Brown múlt heti, arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy vezető szerepet kíván vállalni a Minamarral szembeni fellépésben, és örvendetesnek tartom az állásfoglalásban szereplő (10) bekezdést, amely elismeri az ASEAN által Mianmarral kapcsolatban betöltött fontos szerepet, a (14) bekezdést, amely megköveteli, hogy Kína, Oroszország és India minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a jelenlegi rezsimre, valamint a (20) bekezdést, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsa új határozatának meghozatalára szólít fel. Ez az egyetlen módja annak, hogy megerősíthessük a globális válaszlépést, amely arra irányul, hogy nyomást gyakoroljunk a rezsimre annak érdekében, hogy az végül meghátráljon és megtörjön.

 
  
MPphoto
 
 

  Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (PL) Tisztelt elnök úr! Ebben a parlamenti ciklusban már harmadik alkalommal kérek szót az emberi jogokkal kapcsolatos vita során, hogy a mianmari társadalmi és politikai helyzetről beszéljek. Ebben az országban évek óta megsértik az emberi jogokat. Rendkívül nagy mértékű az üldözés, nem csupán a demokráciát támogató aktivisták körében, hanem a lakosság többi részének esetében is, akiknek 30%-a a szegénység küszöbén él. Az emberek arra kényszerülnek, hogy kényszermunkát végezzenek, és erőszakkal telepítik át őket.

Ez alkalommal a tiltakozások és az üldözések azt követően erősödtek fel, hogy az állami támogatás visszavonása miatt az üzemanyagárak 500%-kal emelkedtek. Az emberi jogokat védő szervezetek nyugtalanító beszámolókat küldenek mintegy 100 aktivista letartóztatásáról, valamint Aung San Suu Kyi, Nobel-békedíjas újabb egyéves törvénytelen fogva tartásáról.

Támogatjuk az állásfoglalásokat. Ezek azonban nem fognak kihatni a mianmari helyzetre. A jelenleg hatalmon lévő rezsim semmilyen nyomásra nem reagál, ezért radikálisabb intézkedésekre van szükség.

 
  
MPphoto
 
 

  Filip Kaczmarek (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Ez nem az első és bizonyára nem az utolsó vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének Mianmarban előforduló eseteivel kapcsolatban. Amikor tegnap a PPE-DE képviselőcsoportban megvitattuk a Mianmarról szóló állásfoglalást, arra a következtetésre jutottunk, hogy az állásfoglalásra irányuló indítvány nagyon jó, de a mianmari helyzet igen rossz. Biztos vagyok abban, hogy közülünk sokan azt szeretnék, hogy ez éppen fordítva legyen: olyan minamari helyzet álljon fenn, ami nem teszi szükségessé bármiféle állásfoglalás elfogadását.

Mianmarban a hadsereg teremt rendet az etnikai kisebbségek által lakott térségekben. A hadsereg rendszeresen letartóztat ellenzéki aktivistákat és zaklatja a hétköznapi embereket, akik az áremelkedések és a már most is rémisztően alacsony életszínvonal további csökkentése ellen tiltakoznak. Mit tehetünk ez ellen? Az Európai Tanácsnak részletes vizsgálatot kellene végeznie a szankciórendszer gyengeségeivel kapcsolatban abból a célból, hogy a rendszer valóban hasznos és hatékony eszköz lehessen a mianmari politikai rezsim elleni küzdelemben.

Alapvető fontosságú, hogy további nyomást gyakoroljunk Kínára és Oroszországra, hogy a mianmari helyzetet végül megvitathassuk az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ezenfelül minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítása érdekében, hogy az uniós segélyek, amelyek a következő néhány évben elérik a 65 millió eurót, közvetlenül a mianmariakhoz jussanak el, és ne a rezsim támogatására szolgáljanak.

 
  
MPphoto
 
 

  Karin Scheele (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A mianmari katonai diktatúra problémája rendszeresen szerepel az Európai Parlament napirendjén az emberi jogok megsértésének súlyos és komoly esetei miatt. Az előző felszólalókhoz hasonlóan, sajnálatosnak tartjuk a békés tüntetésekkel szembeni bánásmódot, amelyek a hatalmas, 500%-os üzemanyagár-emelkedés ellen irányultak. Ez az üzemanyagár-emelkedés a szállítási költségek megkétszereződéséhez és az alapvető termékek és szolgáltatások árának erőteljes növekedéséhez vezetett, mindez pedig katasztrofális szociális körülmények között következett be Mianmarban, ahol a lakosság 90%-a a napi egy dolláros szegénységi küszöb alatt él, és minden harmadik ötévesnél fiatalabb gyermek súlyosan alultáplált.

Sajnálatosnak tartjuk a polgárok elleni erőszakos támadásokat, a nőkkel szembeni különösen brutális támadásokat, valamint több mint 100 ember fogva tartását, és felszólítunk azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra, beleértve a 88-as generáció diákjainak csoportját vezetők elengedését. Szeretném kihangsúlyozni, hogy emellett fokozottabb nyomást kell gyakorolni Kínára, Indiára és Oroszországra, hogy ezek az országok vessék latba befolyásukat annak érdekében, hogy hatást gyakoroljanak a mianmari rezsimre, és állítsák le a Mianmarba irányuló fegyverszállításokat, hogy jelentős eredményeket lehessen elérni.

 
  
MPphoto
 
 

  Kathy Sinnott (IND/DEM). – Tisztelt elnök úr! Ismét előttünk van egy újabb állásfoglalás, amely az emberi jogok megsértésének borzalmas eseteiről számol be, amelyek továbbra is bekövetkeznek Mianmarban. Elfogadhatatlan ez a legújabb eset, amikor is egy ártatlan nőt hosszú távra törvénytelenül házi őrizetben tartanak. Mianmar tulajdonképpen börtönország, amelyet egy elnyomó katonai rendszer ural.

Az Egyesült Államok Mianmart olyan országnak minősítette, ahol a vallásszabadság megsértése miatt különösen aggasztó a helyzet. A mianmari hadsereg szigorúan ellenőriz és korlátoz minden vallási szervezetet, tevékenységet és megnyilvánulást, mert ezeket veszélyesnek tekinti az úgynevezett „nemzeti egység”-re nézve. Különösen elterjedt és módszeres a mianmari keresztényekkel szembeni durva bánásmód. A keresztényekkel szemben tudatos megkülönböztetést folytatnak a munkahelyeken, az egyházakkal, istentiszteletekkel és vallási tárgyú irodalommal kapcsolatban korlátozásokat alkalmaznak, lelkészeket és egyházi dolgozókat tartóztatnak le, kínvallatás alá veszik és bebörtönzik őket. A mianmari katonai rezsim tevékenységei erkölcsileg vagy jogilag nem indokolhatók.

Nem folytatódhatnak tovább az emberi jogok ilyen jellegű megsértései. Nekünk európaiaknak szembe kell szállnunk a mianmarihoz hasonló katonai hatalmakkal, tekintet nélkül a Mianmarral való kereskedelem előnyeire, illetve az olyan pártfogóira, mint például Kína; különben állásfoglalásaink továbbra is eredménytelenek maradnak.

 
  
MPphoto
 
 

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Tisztelt elnök úr! Augusztus utolsó napján a békés tüntetők leverése ismét rávilágított az emberi jogok botrányos mianmari helyzetére, és a Bizottság továbbra is nagyon aggasztónak tartja ezt az állapotot. Úgy gondoljuk, hogy a katonai rezsim veszélyt jelent a térségre, valamint legfőképpen az országra és a mianmari emberekre nézve.

Az 52 milliós lakosság nagy része szenved és szegénységben él, ami a helytelen politikai és gazdasági kormányzás következménye.

Egy politikai, társadalmi és gazdasági szempontból bizonytalan környezetben az emberi jogi kérdések sajnálatos módon háttérbe szorulnak, erre a politikai aktivisták legutóbbi letartóztatása is példa.

Nyilvánvaló, hogy a kormány elsőrendű feladata a nemzeti megbékélés és a gazdasági fejlődés. A nemzetközi közösség számára azonban továbbra is az a legfőbb cél, hogy elősegítse Mianmar nyitottabb és fejlettebb társadalommá válását, amelyet törvényes és civil kormány vezet.

A Nemzeti Konvent eljárása, amely éppen csak befejeződött, egy rendkívül formális, a jelenlegi rezsim hatalmának növelésére irányuló eljárás volt. Ez bizonyosan nem egy új alkotmány megszövegezésére vonatkozó tényleges vállalkozás volt, és egyáltalán nem volt átfogó. Ez az oka annak, hogy a Bizottság teljes mértékben osztja az ENSZ-főtitkár, Ban Ki-moon nézetét, aki felkérte a kormányt, hogy kezdjen egy átfogó, részvételen alapuló és átlátható eljárást azzal a céllal, hogy a mianmari nemzeti megbékélési folyamatban érintett valamennyi fél teljes mértékben közre tudjon működni az ország jövőjének alakításában.

Ezenkívül üdvözöljük Ibrahim Gambari, az Egyesült Nemzetek főtitkárának mianmari különmegbízottja által végzett munkát. Reméljük, hogy az Egyesült Nemzetek jószolgálati tevékenysége folytatódik. Gambari professzor rövidesen Mianmarba látogat.

Kifejezetten kifogásoljuk az országban a Vöröskereszt számára biztosított munkakörülményeket. A kormánynak saját érdekében és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásából kifolyólag engedélyeznie kell a Nemzetközi Vöröskereszt számára küldetésének folytatását.

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy néhány biztató jel is megfigyelhető. A Bizottság reméli, hogy a mianmari kormány és az ILO közötti, a kényszermunkával kapcsolatos panaszok kezeléséről szóló legújabb megállapodás segítséget fog nyújtani a kényszermunka áldozatainak. Elismerjük, hogy a kormány augusztus elején megállapodott az ASEAN-partnerekkel, hogy a tervezett ASEAN Chartába, az alkotmányos dokumentumba belefoglalják egy emberi jogi bizottság létrehozását.

Mit tehet az EU? Egy eredményes politikának arra kell törekednie, hogy az ország újra a nemzetközi közösség részévé váljon, ami lehetővé teszi a politikai, társadalmi és gazdasági fejlődést. Az EU közös álláspontjában kifejeződik ez az igény; ez egy kiegyensúlyozott dokumentum, amely részletesen kifejti bírálatainkat, ugyanakkor pedig kötelezi a kormányt felelősségi körének ellátására, és segítségnyújtást ajánl fel az emberek számára.

A rezsim bevonását illetően egyetértés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy inkább többet kell tenni, mintsem kevesebbet. Az elszigeteltség csak azt idézi elő, hogy a lakosságnak még nagyobb árat kell fizetnie. A Bizottság fenntartja, hogy a kormánnyal való kommunikáció csatornáit nyitva kell tartani, különösen, hogy közvetítsük az emberi jogokkal kapcsolatos aggályainkat, és a Bizottság ebben a tekintetben minden megfelelő alkalmat felhasznál arra, például az ASEM-találkozókat, valamint az EU–ASEAN találkozókat, hogy felkeltse az érintettek közötti átfogó párbeszéd iránti igényt. Rendszeresen szorgalmazzuk a nemzeti megbékélést és a politikai foglyok szabadon bocsátását.

Annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a mianmariaknak, különösképpen a lakosság legkiszolgáltatottabb csoportjainak, a Bizottság mennyiségi és minőségi szempontból is fejleszti segítségnyújtási programjait. Egy új ország-stratégia támogatást irányoz elő az egészségügy és az alapvető oktatás számára, például az EU és partnerei által támogatott „Three Diseases Fund” alapítvány már eredményesen működik az AIDS, a malária és a tuberkulózis leküzdése érdekében. Ez a legfontosabb az általunk biztosított jelentős humanitárius segítségnyújtás terén.

Az EU közös álláspontjában előírtak szerint az Európai Unió döntő fontosságú párbeszédbe szeretné bevonni a kormányt a millenniumi fejlesztési célok elérésével kapcsolatos feladatairól, és a Bizottság reméli, hogy a kormány kész arra, hogy fokozza többek között az egészségüggyel és az oktatással kapcsolatos területeken már kialakult párbeszédet. Úgy gondoljuk, hogy sajnálatos módon a további korlátozó intézkedések nem fogják a kívánt irányba terelni a kormányt, illetve nem fogják enyhíteni az emberek szenvedéseit.

 
  
MPphoto
 
 

  Elnök. – A vitát berekesztem.

A szavazásra a ma délutáni viták végén kerül sor.

Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)

 
  
MPphoto
 
 

  Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. (FI) Tisztelt elnök úr! 1990-ben a Nemzeti Liga a Demokráciáért párt (NLD) nyerte a mianmari demokratikus választásokat. A katonai junta házi őrizetbe vette a párt vezetőjét, Aung San Suu Kyit. 2007-ben a mianmari Állami Béke és Fejlődés Tanácsa folytatja az elnyomást. Aung San Suu, akit a mianmari választásokon vezetőnek választottak meg, továbbra is letartóztatásban van.

Mianmar esete szemlélteti, hogyan szenved a társadalom mindaddig, amíg az emberi akaratot a házi őrizet és bebörtönzés eszközével elnyomják. Nem érvényesülnek az emberi jogok és a jogrend. Az emberek kilencven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Az ország gyengülő gazdasága és humanitárius szempontból gyenge teljesítménye ebben az évben még tovább romlott, amikor a mianmari junta augusztusban megemelte az üzemanyagárakat.

A megoldás meglelésében az EU kiemelkedő szerepet tölt be az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában és Emberi Jogi Tanácsában. Az európai tagállamoknak erősnek kell mutatkozniuk és felelősséget kell vállalniuk a mianmari emberek sanyarú helyzetének láttán.

A megoldás kulcsa azonban alapvetően Kína, Oroszország és India kezében van. Kína már élt vétójogával a Biztonsági Tanácsban és megakadályozta a Mianmarral kapcsolatos határozat elfogadását. A nemzetközi közösségen belüli elismerést nem adják ingyen. Ki kell azt érdemelni.

A Nyugat arra irányuló törekvései, hogy kikényszerítse az önkényuralmi rendszerek gyors demokratizálódását, kudarcba fulladtak. Létezik egy mondás, miszerint a demokráciát nem lehet termékként exportálni. Egyesek úgy gondolták, hogy ez a fehér ember illúziója. Az emberek feltették a kérdést, hogy vajon egy ország kormányzásához a nép irányítása-e a legmegfelelőbb módszer. Mindenhol megfelelő választási lehetőség ez?

A világgal azonban nem az a gond, hogy a demokráciát tűzzel-vassal kell kiharcolni. A probléma az, hogy a demokráciát tűzzel-vassal elnyomják.

 
  

(1)Lásd a jegyzőkönyvet.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat