Elnök. − A következő napirendi pont Marie-Hélène Descamps jelentése, amelyet a Kulturális és Oktatási Bizottság nevében készített, és amely témája az i2010: Digitális könyvtárak (2006/2040(INI)) (A6-0296/2007).

És ismét, a vitában felszólalók több mint fele hölgy, akik közül az első maga az előadó, Marie-Hélène Descamps.

  Marie-Hélène Descamps, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, az európai digitális könyvtár ötlete hat európai uniós állam- és kormányfőtől ered, akik egyetemes hozzáférést szerettek volna biztosítani az európai kulturális örökséghez, és meg akarták őrizni azt a jövő generációi számára. Ez a központi, európai projekt erősíteni fogja a valódi európai identitás kifejezését, és segítségével világszerte felvonultathatjuk kulturális és nyelvi sokszínűségünket. Ez a projekt, amelyhez hasonlóra nem volt még példa Európában, összeköti a múltat és jelent, és kapcsot teremt a kulturális és a digitális dimenziók között. Tökéletes válasz lesz arra a számtalan különböző kérdésre, amely manapság az új információs és kommunikációs technológiák révén kihat az emberekre. Az internet, amely az európai fiatalság harmadik legkedveltebb médiuma, valójában a tudáshoz és tanuláshoz való hozzáférés egyik legfőbb eszköze.

Bár történt valódi előrelépés, a kulturális források digitalizálása és az interneten való közzététele ennek ellenére még mindig töredékes, és a tagállamok által alkalmazott különböző módszerektől függ. Ha azt szeretnénk, hogy ezek hatékonyak legyenek, és a lehető legtöbb emberhez elérjenek, alaposan össze kell hangolnunk a kulturális örökségünk hirdetésére és terjesztésére vonatkozó kezdeményezéseket. Ez volna az európai digitális könyvtár célja, amelyet a Bizottság úttörő kezdeményezésével, az „i2010: digitális könyvtárak”-kal támogat.

A kezdeményezés első része, nevezetesen a 2005. szeptember 30-i bizottsági közlemény, három főbb aspektust emelt ki: a digitalizálást, az online hozzáférést és a digitális tartalom megőrzését. A Bizottság hozzálátott, hogy megvizsgálja, milyen technikai, jogi, szervezeti és pénzügyi kihívásokkal kell szembenézni egy ilyen volumenű projekt kivitelezése során. Ezzel egy időben nyilvános online egyeztetést indítottak, és egy magas szintű szakértői csoportot is felállítottak. Mindezek alapján a Bizottság 2006. augusztus 24-én ajánlást fogadott el a digitalizálásról, az online elérhetőségről és a digitális megőrzésről, amelyben felhívja a tagállamokat a digitalizálás felgyorsítására, valamint a valódi összhang elérése érdekében az erőfeszítéseik összehangolására. 2006. november 13-án a Tanács egyhangúan elfogadta ezeket az ajánlásokat. Most tehát az Európai Parlamenten a sor, hogy megadja a jelet, hogy ez a kivételes projekt valóra válhasson.

Egy efféle vállalkozást csak szakaszonként lehet kivitelezni. A kulturális anyagok minden kategóriájának koncepcionális és technikai szervezése mellett, eleinte azokra a könyvtárainkban rendelkezésre álló anyagokra kell koncentrálnunk, amelyek már nem állnak szerzői jogvédelem alatt; ezeket egyetlen, közvetlen soknyelvű hozzáférési ponton keresztül kell elérhetővé tennünk. Könyvtáraink nagy előnye, hogy már most európai szinten vannak koordinálva a 2005-ben az országos könyvtárak által felállított Európai könyvtáron (TEL) keresztül, amely máris óriási mennyiségű nyilvános honlapokon elérhető, ezáltal azonnal használható digitalizált munkát tartalmaz.

A második szakaszban, a projekt sikerének elősegítése érdekében, a könyvtárnak a nyilvános honlapokon elérhető anyagok mellett jelenkori anyagokhoz is hozzáférést kell biztosítania. Lényeges, hogy ezen a téren minden döntést az érintettekkel egyeztetve kell meghozni. A szerzői és az egyéb alkotói jogok védelme elengedhetetlen az európai kreativitás fenntartása és védelme szempontjából. Ha azt szeretnénk, hogy ez a projekt olyan sikeres legyen, amilyennek szánjuk, akkor koherens gazdasági alapokra kell helyeznünk. A jelentés ennélfogva azt javasolja – a szerzői jogok tulajdonosai egyetértésével –, hogy az európai digitális könyvtár felhasználói böngészhessenek az interneten, bármilyen digitális dokumentumot megkereshessenek, függetlenül annak státusától, de míg a nyilvános domaineken lévő anyagok ingyen és teljes terjedelmükben elérhetők lennének, a szerzői jogvédelem alatt álló munkákból csak rövid kivonatok lennének hozzáférhetőek. Ezen túlmenően, azokat a felhasználókat, akik teljes terjedelmében szeretnének átolvasni egy bizonyos munkát, vagy szeretnének hozzáférni egy védett dokumentum egészéhez, a rendszer biztonságos digitális terjesztésre specializált magán oldalra irányítaná, ahol a szerzői jogok tulajdonosának járó méltányos díj megfizetése ellenében többféle lehetőség közül választhatnának.

Egy efféle könyvtárat továbbá úgy kell megszervezni, hogy mindenkoron megbízható és minőségi anyagokhoz lehessen rajta keresztül hozzáférni. A jelentés ennek érdekében felhív egy irányítóbizottság felállítására. Ez a bizottság, amelyben döntő szerepet kapnának a kulturális intézmények, határozná meg az európai digitális könyvtár prioritásait és a működésére vonatkozó útmutatásokat, továbbá gondoskodna a könyvtár tevékenységeinek összehangolásáról, irányításáról és felügyeletéről.

Végül ahhoz, hogy minden európai kultúra elérhetővé váljon, a többi kulturális intézménynek és ágazatnak – így a levéltáraknak, múzeumoknak, moziknak, audiovizuális művészeteknek és az egyetemeknek – is minden munkaszakaszban be kell kapcsolódnia a projektbe. Ezúton alakíthatjuk ki a sokszínűségében egységes Európa arculatát.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a Kulturális és Oktatási Bizottságban helyet foglaló minden kollégámnak, különösen Weber és Graça Moura uraknak a jelentés elkészítéséhez nyújtott támogatásukért és közreműködésükért. Továbbá a Bizottságnak is szeretném megköszönni, hogy ilyen hatékonyan működött közre e dokumentum előkészítése során.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. − Elnök úr, ez egy nagyszerű jelentés, és Descamps asszony bizottságbeli kollégáival egyetemben kiváló munkát végzett.

A digitális könyvtárak kezdeményezés remek példája annak, hogyan tud Európa konkrét projektek révén hozzájárulni nemcsak a gazdasági növekedéshez, hanem az élet minőségéhez is. Az európai kulturális és tudományos örökség interneten való hozzáférhetővé tételével különböző kultúrákba is eljuttathatjuk azt, s a modern technológiák felhasználásával ledönthetjük a ma még fennálló falakat.

Nagy örömmel tölt el, hogy ez a kezdeményezés, amelyet tagállamaink nemzeti könyvtárai indítottak útjára, s amelyet az Európai Bizottság oly sok év alatt fejlesztett tovább, ekkora hangsúlyt kapott, és az EU politikai erőinek legmagasabb szintű támogatását élvezi. Nagyon helyeslem ezt a támogatást; állam- és kormányfőink helyesen teszik, hogy támogatják ezt a kezdeményezést, mert igazi kincs rejlik a könyvtárainkban, levéltárainkban és múzeumjainkban. Nem csupán a könyvekre gondolok; ott vannak az újságok, az archív felvételek és a filmek is. Ez egy soknyelvű, multikulturális vagyon. S tudva azt, hogy mindezen értékeknek eddig csupán az 1%-át digitalizálták, azt is felmérhetjük, mekkora munka vár még ránk.

Ez a munka két okból szükséges. Az első az, hogy az akadályok leküzdésével hozzásegítsük az embereket a tanuláshoz, a munkához vagy ahhoz, hogy élvezetüket leljék a saját kultúrájuk által létrehozott művekben, vagy közös európai történelmünk eredményeiben, valamint, hogy lehetővé tegyük kulturális intézményeink ezen tartalmainak hozzáadott értékkel bíró szolgáltatások és termékek révén történő újrafelhasználását. És ez az a pont, ahol az ipar is bekapcsolódik. Ezért kell, hogy a Bizottság kezdeményezésének célja az európai digitalizált kulturális örökséghez való közös, soknyelvű hozzáférési pont létrehozása legyen.

Ezt ugyanis egyedül nem tudjuk megvalósítani. Ehhez minden európai ország többféle kulturális intézményének közreműködésére szükség lesz. Örömmel látom, hogy mindez már formálódik, és kezd hivatalossá válni egy olyan jogi testület létrehozása révén, amely növelni fogja az európai digitális könyvtár intézkedési jogkörét. A közös hozzáférési pont 2008-ban létrejön. A rákövetkező években pedig fokozatosan nőni fog digitális könyvtár tartalma, ahogy egyre több könyvtár, levéltár, audiovizuális archívum és múzeum teszi majd közzé saját digitalizált gyűjteményét.

Annak is nagyon örülök, hogy a Parlament jelentése nemcsak a végeredménnyel foglalkozik, hanem kitér a kívánt végeredmény eléréséhez szükséges feltételekre is. Vagyis, hogy milyen fontos a digitális könyvtárak kezdeményezés egyik szerves része, a kulturális örökségünk interneten való közzététele érdekében az általános körülmények javítása, valamint az, hogy a tagállamok még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek anyagaik digitalizálása érdekében. És világos leszek: nem elég rendezni egy óriási kulturális eseményt, ahol az állam- és kormányfők zengzetes beszédeket tartanak, ha ezután hazamennek, és megnyirbálják a költségvetést. Ez nem történhet meg! A szavakat tetteknek kell követniük! Szeretném, ha a Parlament lépne, és a segítségünkre lenne e csodás projekt valóra váltásában.

Én vagyok az elnöke a digitális könyvtárakkal foglalkozó magas szintű munkacsoportnak, amely eltökélten dolgozik e témában. Annak is tudatában vagyunk, hogy a digitális anyagok megőrzése a jövő egyik legfontosabb kérdése lesz. Ezért is vagyok boldog, hogy a Tanács jóváhagyta a Bizottság európai digitális könyvtárral kapcsolatos álláspontját, és hogy a Parlament is segít bennünket, hogy ebben az irányban haladhassunk tovább, és politikai súlyát latba vetve támogatja célkitűzésünket.

  Vasco Graça Moura, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos asszony, szeretettel gratulálok Descamps asszonynak csodálatos beszámolójához. Ez a dokumentum rendkívül jelentősen hozzájárul a digitális technológia és a kulturális örökség kapcsolatának kérdéséhez. Felszólít a nemzeti intézmények, különösen a könyvtárak, s a jövőben majd további intézmények erőfeszítéseinek összehangolására. Nagyon gyakorlatiasan azokkal a munkákkal indít, amelyek már most nyilvánosan hozzáférhetőek. Javaslatot tesz az együttműködések hatékony kihasználására, a legjobb gyakorlatok cseréjére, minden érintett között, a folyamat minden szintjén. Felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a projektet, és hogy találjanak módot annak elkerülésére, hogy anyagaikat többszörös erőfeszítéssel digitalizálják. Mindenféle erőfeszítés összehangolására szólít fel. A Descamps-jelentés e jogalkotó testület kiemelkedő mozzanata lesz a legmodernebb technológia és az évszázados európai kultúra kapcsolata szempontjából.

Amikor az európai kultúráról beszélünk, egyetemes kultúráról is beszélünk egyben. És ez nem csak azért van így, mert az európai kultúra megérdemli ezt a minősítést, hanem azért is, mert az európai kultúra sokfélesége olyan teljesen nyitott rendszert alkot, amelynek természetesen kedvező következményei lesznek a projekt előrehaladtával. Ez a projekt is fokozatosan alakult ki. Soviniszta eszmeként indult, amely versenyre akart kelni a Google-lel, de számos különböző változtatás nyomán újrafogalmaztuk, mégpedig ésszerűbb, gyakorlatiasabb és produktívabb formában. Ez már nem ugyanaz, amit a Financial Times korábban „a céltalan és szükségtelen nacionalizmus zengzetes esetének” nevezett.

Az európai digitális könyvtár azért különbözik más megoldásoktól, mert európai uniós projekt, mert minden könyvtárhoz el szeretne érni, mert szándékaink szerint a már meglévő kezdeményezésekre alapul, és mert célja, hogy az európai kulturális örökség minden kategóriáját felölelje, anélkül, hogy csak a nyomtatott anyagokra korlátozódna. Biztos, hogy számos problémával kell még megküzdenünk: finanszírozó partnereket kell találnunk a magánszektorban; amennyire lehet, el kell kerülnünk, hogy a különböző tagállamokban más-más arányban digitalizálják az anyagokat; meg kell oldanunk bizonyos technikai problémákat a digitalizált anyagokhoz való hozzáférés koordinálásával kapcsolatban; meg kell őriznünk a digitalizált tartalmakat; meg kell oldanunk a képes dokumentumok meta-információinak kiszűrésére alkalmas integrált keresőmotorok, valamint a szöveges dokumentumok közvetlen kereshetőségének kérdését; megoldást kell találnunk a tartalmak közti átjárhatóságra, és a már létező, szerző és cím alapján történő keresés mellett lehetővé kell tenni a tárgy- vagy kulcsszó alapján történő többnyelvű keresést. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az intézmények közti tapasztalatcsere alapvető fontossággal bír majd, különös tekintettel az amerikai intézményekre, valamint hogy az erős kutatási és fejlesztési komponens elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy a projekt eredményesen működjön.

Mindezek fényében tehát a Descamps-jelentés elfogadásával a Parlament óriási lépést tesz a jövő felé, akár nők alkotják a padjaiban ülők többségét, akár bizonyos arányban ülnek itt nők és férfiak, elnök úr.

  Elnök. − Ó, de a hölgyek nagyon örülnek, hogy Ön férfi!

  Christa Prets, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, 2010. mindjárt itt van. Tekintettel arra, hogy a jelentés címe „i2010: egy európai digitális könyvtár felé”, ez azt jelenti, hogy még rengeteg a teendőnk, és véleményem szerint eddig csak halogattuk a dolgot. Örömömre szolgál, hogy Descamps asszony ilyen remek jelentést készített, amely kijelöli az előre mutató utat, és rámutat, hogy mit lehet, és mit kell tennünk. Most azonban mindnyájunknak tennünk kell azért, hogy mozgásba hozzuk a dolgokat. Ez a jelentés kihívás és válasz is egyben az új technológiákkal, az új tudás- és információmenedzsmenttel, és mindenekelőtt az ifjúság tanuláshoz, információhoz és tudáshoz való hozzáférésével kapcsolatban. Ezen a téren elég nagy a behoznivalónk, és ami engem illet, úgy vélem, igencsak fel kell gyorsítanunk a folyamatokat.

Ez a projekt nem csupán a kulturális örökségünk megőrzéséről és megóvásáról szól. Minden egyes nap új dolgokat szül, amelyeket hozzá kell adnunk az egyenlethez, hiszen elég, ha tegnap fedeztek fel vagy írtak le valamit, az holnap már a kulturális örökségünk részét képezi. Ez azt jelenti, hogy rengeteg a behoznivalónk. Ám emellett folyamatosan előre is kell néznünk, és lépést kell tartanunk a legújabb fejleményekkel.

Rendkívül fontos lesz tehát a folyamatok koordinálása, és – ahogy az már elhangzott – az országok arra való ösztönzése, hogy nemzeti érzékenységüket félretéve együtt mozduljanak, és lépjenek előre a kulturális örökség megőrzését szolgáló európai sétányon. Vannak nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk. Először is a pénzügyi hiánnyal kell szembenéznünk. A biztos asszonynak igaza volt ezzel kapcsolatban. A miniszterek és elnökök mind nagyszerűen beszélnek, és mind nagyon büszkék kulturális sokszínűségünkre, de amikor a finanszírozásra és a végrehajtásra kerül a sor, gyorsan visszavonulót fújnak, és fátylat borítanak a büszkeségükre, amelyet addig oly nagyon hirdettek.

Véleményem szerint a szerzői jogok védelme is nagyon fontos, ezért szükség lesz az írók, a kiadók és minden érintett közreműködésével létrehozandó megállapodásra arra vonatkozólag, hogy egy bizonyos díj ellenében felkerülhessenek az internetre, és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek az információk. Úgy vélem, ezzel kapcsolatban még sok mindent át kell gondolnunk. Bizonyára nem lesz könnyű feladat; a javaslatok azonban már előttünk vannak, és minden ország sokat nyerhet általuk. Meggyőződésem, hogy holnap kedvező fogadtatásban lesz része ennek a jelentésnek.

Véleményem szerint nemcsak azért kell használnunk az új technológiákat és nemcsak azért kell támogatnunk ezt a projektet, hogy saját magunk, európaiak számára megkönnyítsük a kultúránkhoz való hozzáférést, hanem azért is, hogy eljuttassuk azt messze, szerte a világba.

  Jolanta Dičkutė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Hölgyeim és uraim, ahogy azt a Bizottság kezdeti dokumentumában is olvashatjuk, az európai digitális könyvtár Európa gazdag örökségére épít, ötvözve a kulturális és nyelvi szempontból változatos környezetet az új technológiai eredményekkel és üzletviteli megoldásokkal. Az integráció kontextusában szép és üdvözlendő, és igen ambiciózus cél ez. Az ideális célok elérése mellett azonban nem árt, ha tárgyilagosak és nagyon figyelmesek maradunk, és felkészülünk mindazokra a próbatételekre, amelyekkel e folyamat során elkerülhetetlenül szemben találjuk majd magunkat.

A digitális könyvtárak létrehozása kapcsán felmerülő problémák általánosak, függetlenül attól, hogy különféle módokon írják le őket. A technikai infrastruktúra, a digitalizált források létrehozása, maga a digitalizálás, a szerzői jogok azonosítása, a tartalmak megőrzése és a dokumentumok megőrzése olyan kérdések, amelyek fejlődés szemléletű és lényegi döntéseket igényelnek.

A virtuális szolgáltatások nyújtásának képessége és az ezek végrehajtását célzó projektek mindenféle könyvtár szempontjából releváns kérdések. Az azonban nyilvánvaló, hogy a digitális anyagok, legyenek azok szövegesek, vagy tartalmazzanak vizuális vagy audio-információt, újfajta tartalmuknál fogva tágítják a könyvtárak hagyományos funkcióit. Egy hagyományos könyvtár anyagaihoz való hozzáférést, például, meghatározza a könyvtár nyitvatartási ideje, amely általában hosszabb, mint más közintézményeké. Egy virtuális könyvtárhoz viszont bármikor hozzáférhetünk, hiszen nincs fizikai ajtó, amely elválasztaná az információt és annak felhasználóját. Az információhoz való hozzáférést a szerver működési ideje határozza meg.

A könyvtárosok alkalmazhatják hagyományos szaktudásukat és ismereteiket a virtuális szolgáltatások tervezéséhez, ezek azonban nem elegendőek. A digitális könyvtárak a harmadik évezred jelensége, ezért nem elegendő, ha csupán a ma szükséges speciális tudást mérjük fel, azzal is tisztában kell lennünk, mire lesz szükség a jövőben, hiszen a technológiák folyamatosan változnak. Nem olyan fontos, hogy tökéletesen ismerjünk bizonyos technológiákat, hiszen bármely rugalmas és érett alkalmazott képes arra, hogy elsajátítsa a saját munkájához szükséges ismereteket, és megszerezze a szükséges tapasztalatot.

Az én hazámban, Litvániában, a litván örökség információs technológiák segítségével történő hosszú távú megőrzését jogszabályok által biztosították. A problémát azonban nem oldja meg a kollektív emlékezet megőrzésére hivatott intézmények (könyvtárak, múzeumok, levéltárak) tevékenységének összehangolása. Ma még sem Litvánia, sem más országok polgárai nem tudják kihasználni a digitális könyvtárak által nyújtott összes szolgáltatást. Remélem azonban, hogy a mai döntés ezeket a folyamatokat is felgyorsítja majd.

  Mieczysław Edmund Janowski, az UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Umberto Eco azt mondta, hogy aki könyvet olvas, az kétszer él. Descamps asszony jelentése jól összefoglalja a kulturális és oktatási kérdések modern megközelítését. Erre saját jelentésemben is utaltam, amelynek témája a jövőbeli regionális politikának az Európai Unió innovációs kapacitásához való hozzájárulása volt.

Ahogy Gutenberg találmánya annak idején fordulópontot jelentett az emberiség fejlődésében, úgy napjainkban az internet hozott magával egyfajta kulturális forradalmat. S amiről szó van, az nem más, mint az emberiség Európában, sőt, a világban található szellemi és anyagi örökségének kincseihez való széles körű hozzáférés. Az anyagi örökségek közé taroznak napjaink alkotásai csakúgy, mint a különböző kultúrák és nyelvek hosszú évszázadokra visszatekintő emlékei. Ezzel kapcsolatban természetesen a szerzői és egyéb jogok kérdése is felvetődik.

Tudom, hogy már számos tagállamban sok mindent elértek e témával kapcsolatban, és sokat tett az ügyért, például, a Lengyel Nemzeti Könyvtár is. Szeretném most megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet a szélessávú internet-hozzáférés kiterjesztésének fontosságára. Úgy vélem, meg kell találnunk a módját, hogy uniós forrásokból társfinanszírozás keretében támogassuk a digitalizálást. Végezetül hadd idézzem Goethe-t, aki azt mondta, hogy egy jó könyv elolvasásával mindig úgy érzi, hogy új barátra tesz szert. Gondoljanak csak bele, mennyi jó barátot szerezhetünk az európai digitális könyvtár segítségével!

  Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, a Bizottság három alapvető tengelyt határozott meg, amelyek mentén a digitális technológiában rejlő lehetőségek kihasználhatók: az online hozzáférést, az analóg gyűjtemények digitalizálását és a digitális tartalmak megőrzését és tárolását. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk.

Ami a digitalizálást illeti, köztudott, hogy a Bizottság tavaly augusztusi ajánlásában arra kérte a tagállamokat, hogy tevékenységük koordinálásával gondoskodjanak az európai szintű összhangról. A Tanács egyhangúlag támogatta az ajánlást, de itt szeretném megragadni az alkalmat – és sajnálom, hogy a Tanács ma nem képviselteti magát –, és egyrészt érdeklődni a Bizottságtól, hogy milyen valódi előrelépést tettek e téren a tagállamok, másrészt szeretném megtudni, hogy vajon megfelelő módon figyelembe vették-e azokat a nem állami szerveket, amelyek, mint tudjuk, a legtöbb decentralizált államban a kultúráért felelősek.

Ami egy másik aspektust illet, mégpedig az online hozzáférést, ahogy már említettem, mindannyian egyetértünk, hogy a digitális könyvtárnak egy soknyelvű felületen kell elérhetőnek lennie, amelynek tartalmát biztosítani kell. Igazán nagy öröm, hogy a digitális könyvtár honlapjára lépve azt látni, hogy a Közösség 23 hivatalos nyelve mellett izlandiul és szerbül is olvasható az oldal tartalma.

Ma ünnepeljük a Nyelvek Európai Napját, amely létrejöttében Önnek is nagy szerepe volt, Reding asszony. Ahogy Ön is számtalan alkalommal elmondta már, biztos asszony, nincsenek nagy és kis nyelvek; minden nyelv egyformán hozzájárul Európa kulturális gazdagságához. Így hát nagyon szeretném, ha azt láthatnám, hogy erre a digitális könyvtárban is történik némi utalás, sőt, hogy megjelenik benne az olyan nyelvekre vonatkozó tartalom is, amelyek – ahogy az én anyanyelvem is – nem tartoznak az Európai Unió hivatalos nyelvei közé.

  Věra Flasarová, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim, amikor Cézár egyiptomi inváziója idején leégett Alexandria könyvtára, az emberiség által addig felhalmozott irodalmi alkotások jelentős része örökre semmivé lett. Úgy vélem, soha többé nem történhet semmi hasonló, hála a digitális könyvtárak létének.

Üdvözlöm, hogy az előadó ennyire komplex módon közelítette meg a témát. Én a Cseh Köztársaságban élek, ahol a prágai Országos Könyvtárban egy ideje már sikerrel zajlik a digitalizálás. Mivel a tagállamoknak is megvan a maguk országos könyvtára, logikus, hogy az Európai Uniónak is legyen egy ehhez hasonló intézménye, mégpedig olyan, amely a legújabb technológiák szerint működik. És nem csak arról van szó, hogy végig kell járni az európai integráció feladata által megszabott lépéseket; ez egy gyakorlati kérdés. Egyre több könyvet adnak ki manapság. Ilyen óriási mennyiségű irodalmat pedig képtelenség egy helyen tárolni a számítástechnika segítsége nélkül. Ez óriási feladatot jelent. A tervek szerint az európai digitális könyvtár felszívja a digitális formában már meglévő anyagokat, és hogy rajta keresztül elérhetővé válnak a szerzői joggal már nem védett irodalmi alkotások. Az irodalmi alkotások mellett a műszaki, jogi, zsurnalisztikai és audiovizuális alkotások is helyet kapnak.

Egy efféle egyetemes, mégis viszonylag egyszerű rendszer felállítása érdekes feladatnak ígérkezik a digitális technológia szakértőinek számára. Biztos vagyok benne, hogy az európai digitális könyvtár bevezetésével le fog egyszerűsödni a kereszthivatkozások végtelen sora és az internet virtuális hálózatán folytatott keresések bonyolultsága, miközben a digitális könyvtár hatalmas könyvtárrá válik majd, amelyet – képletesen szólva – otthon tarthatunk.

Természetesen ennek is megvannak a maga kockázatai. Vajon még inkább számítógép-függővé tesz majd bennünket a digitális könyvtár, és veszélybe sodorja a nyomtatott könyvek létét? Megtörténhet, bár én azért nem tartom ezt túl valószínűnek. A hagyományos könyv kultúránk szerves részét képezi, csakúgy, mint a színház vagy a képzőművészet. Olyasmit nyújt, amire a digitális könyvtárak sosem lesznek képesek: közvetlen kapcsolatot az olvasóval.

  Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a British Library gyökerei 1753-ig nyúlnak vissza. Olyan dokumentumokat őriz, amelyek akár i.e. 300-ból származnak. A British Museum és a brit könyvtárak olvasótermeiben olyan hírességek tanultak, mint Karl Marx, Oscar Wilde, Mahatma Gandhi, Rudyard Kipling, George Orwell, George Bernard Shaw vagy akár Vlagyimir Lenin is. Kíváncsi lennék, ők vajon mennyi ihletet merítettek volna az internetből?! Kétlem, hogy ez a csodás lehetőség, amely korábban soha nem látott mértékben tárja elénk a Brit Birodalom és a világ minden sarkából – sőt, még azon is túlról – származó munkák gyűjteményét, ugyanolyan kincsnek fog számítani, miután az EU bejárta az utat, amelyre a korábbi Euro-föderalista elképzelések is jutottak, Nagy Károlytól az elmúlt két évszázad politikai rémálmaiig. Sok szerencsét, Descamps asszony, a digitális könyvtárához, de ezen a téren, ahogy sok más téren is, én a magam részéről inkább annak az örökségnek a megóvására, megőrzésére és fejlesztésére koncentrálnék, amelyre oly büszke vagyok, ahelyett, hogy a bukott államok romjaiból születő új államot cicomázgassam.

  Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Elnök úr, tisztelt kollégák, szeretném kiemelni, hogy üdvözlöm a Bizottság és Descamps asszony digitális könyvtárakról szóló jelentését, amelyet lényeges és időszerű hozzájárulásnak tartok a digitális információ későbbi generációk számára való megőrzése szempontjából.

Való igaz, hogy mára az internet a tudáshoz és a tanuláshoz való hozzáférés egyik legfőbb eszközévé vált. A digitális könyvtárak bizonyára számos kutató, diák, tanár és – mint speciális helyzetű csoport – fizikai fogyatékossággal bíró ember hasznára válik majd. Tökéletes tehát a kezdeményezés a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség európai évében.

De szeretném felhívni a figyelmet egy olyan aspektusra, amelyet alaposan meg kell vizsgálni, bármiféle döntés meghozatala előtt.

A köz- és magánszféra együttműködése, valamint az európai kulturális örökség digitalizálásának a magánszférából történő támogatása a jelenlegi állás szerint a rendszer lényeges eleme. Gondoskodnunk kell róla, hogy az e téren hozott új szabályozások ne sodorják veszélybe a jelenlegi rendszer előnyeit, különösen a tudományos információk tekintetében. Így például, biztosítanunk kell a szakértői értékelési mechanizmus felügyeletét. A szakértői értékelés az a folyamat, amely során egy tudományág független szakértői kritikai szempontból értékelnek egy kutatásról beszámoló tudományos dolgozatot.

A szakértői értékelési rendszer elengedhetetlen a tudományos közösség számára, hiszen lényeges minőségellenőrzési mechanizmusként hatással van a kutatók tudományos karrierjére. Azt a lehetséges forgatókönyvet is el kell kerülnünk, hogy a nyílt hozzáférés veszélybe sodorja a tudományos kutatások bevett, tudományos folyóiratokon keresztüli terjesztését. További megvizsgálandó kérdés, hogy okoz-e mindez kárt a kisebb kiadók folyóiratainak profitabilitása szempontjából.

Röviden, a jelenlegi rendszert számos érintett könnyen hozzáférhetőnek, hatékonynak, költséghatékonynak és magas minőségűnek tartja. Meg kell arról győződnünk, hogy a hatások – különösen a kutatók szempontjából – kedvezőek lesznek, és mindenképpen el kell kerülnünk, hogy mindez kedvezőtlen következményekkel járjon, főképp azokra nézve, akiknek éppen segíteni szeretnénk.

  Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Elnök úr, az ötlet, hogy egy minden felhasználó által ingyenesen hozzáférhető, rengeteg anyagot tartalmazó internetoldal létrehozásával létrehozzunk egy európai digitális könyvtárat, meglehetősen ambiciózus elképzelés. A könyvtár egy soknyelvű felületen keresztül lenne elérhető, ezáltal könnyítve meg a kívánt anyaghoz való hozzáférést. Általa minden egyes polgár a saját anyanyelvén is elérhetné a világ kultúrájának akár legkevésbé ismert alkotásait is.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e kezdeményezéssel kapcsolatban még egy fontos kérdés felvetődik: nevezetesen az, hogy az internethez való hozzáférést és a világ kulturális örökségéhez való kapcsolódást mindenki számára lehetővé kell tenni – a vidéki térségek és a szigetek lakói számára, valamint a mozgásukban korlátozottak számára is.

A kulturális anyagok minden kategóriájához – ideértve a szerzői és szomszédos jogok védelme alatt álló műveket is – való hozzáférés szintén fontos probléma lesz. Bízom benne, hogy a kellő időben technológiai befektetések által ez is megoldható lesz.

Descamps asszony nagyon kiegyensúlyozott jelentést készített. Véleményem szerint megérdemli a támogatásunkat.

  Zdzisław Kazimierz Chmielewski (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony, az előttem szólóakhoz hasonlóan én is szeretnék gratulálni az előadónak nagyszerű jelentése elkészítéséhez. A jelentés az Európai Parlament világos üzenetét közvetíti, miszerint támogatja az európai digitális könyvtár létrehozását. Örömömre szolgál, hogy emlékeztethetem a tisztelt Házat, hogy Lengyelország is részt vett az ötlet felkarolásában. Hazám is képviseltette magát a között a hat állam- és kormányfő között, akik útjára indították az elképzelést.

A jelentés meggyőző érveket sorakoztat föl a projekt fokozatos bevezetése mellett. A kulturális örökség különböző kategóriáinak fokozatos bevonását javasolja, ideértve a szerzői és szomszédos jogokkal védett dokumentumokat is, a szellemi tulajdonra vonatkozó jogi korlátozások mindenkori betartásával. A javaslatban szereplő elképzelés, mely szerint a könyvtárakon kívül a kultúra terjesztésében részt vevő egyéb intézmények is bekapcsolódhatnának a projektbe, mindenképpen megfontolásra érdemes. Nagyon helyes, hogy a múzeumok és levéltárak is fontos szerephez jussanak e rendszeren belül, hiszen köztük és a könyvtárak között erős kapcsolatok alakultak ki az elmúlt évszázadok során.

Nagy reményeket fűzök a projekthez, különösen azért, mert a tervek szerint nem csak a digitalizálással kapcsolatos tudományos kutatást, hanem a digitális források védelmének lényeges kérdését is bevonnák az európai digitális könyvtár koordinációs rendszerébe. Úgy vélem, hogy ezúton lehetséges lesz a közös, egységes követelmények bevezetése mind a könyvtárakban és levéltárakban összegyűjtött digitális anyagok, mind a máshol, vagyis például múzeumokban tárolt – hangsúlyozom: archivált – digitális anyagok megfelelő tárolására vonatkozólag. Tudvalevő, hogy ezek az intézmények évszázadok óta küzdenek a különböző forrásokból származó archív anyagok megfelelő védelmének problémájával. Most végre olyan helyzetbe kerültünk, hogy segíthetünk ezen a helyzeten.

  Viviane Reding, a Bizottság tagja. – (FR) Elnök úr, szeretném szívből jövő hálámat kifejezni Descamps asszonynak és a Kulturális és Oktatási Bizottság többi tagjának, hogy elkészítették ezt az igen fontos jelentést.

Tudják, Európa valódi értékét nem az euróban vagy a gazdasági fejlődésünkben találjuk, hanem abban az örökségben, amely évszázadok során jött létre és halmozódott fel; ez alkotja Európa gazdagságának valódi, mélyen gyökerező alapját.

Bizonyos értelemben szégyen, hogy ez az örökség archívumok és termek mélyére tűnik el, olyan helyeken bújik meg, ahol a nyilvánosság, Európai polgárai nem járhatnak, ahol nem érhetnek hozzá, nem érthetik meg, nem élvezhetik. Nos, a digitális könyvtár létrehozása pontosan ezeknek az akadályoknak a leküzdését célozza.

Úgy vélem, Európa óriásit lépett előre, és szeretném legmélyebb tiszteletemet kifejezni a nemzeti könyvtárak iránt, a mi nemzeti könyvtáraink iránt, amiért ott voltak, amikor útjára indult ez a kezdeményezés, amely oly indokolt és oly fontos az európai kultúrák szempontjából. E könyvtárak igazgatói valódi úttörők. Megértették, hogy a kultúra, vagyis a korpuszok gazdagsága, és a technológia, vagyis a kultúrához való hozzáférés eszköze közötti szimbiózisról van szó. S a tény, hogy felvállalták ezt az úttörő munkát, gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2008-ra rendelkezésünkre fog állni az egységes, soknyelvű hozzáférési pont.

És igen, igen, igen, azt mondhatom azoknak, akik felemlítették e témát, hogy ezáltal még a luxemburgi irodalomhoz is hozzáférhetünk majd! Én roppant büszke vagyok erre, mert nekem a luxemburgi az anyanyelvem, ezért számomra ez a világ legfontosabb nyelve – ahogy minden anyanyelv fontos. Éppen ezért kell, hogy hozzá tudjunk férni a mindezeken a nyelveken létrejött, és mindig sajátos módon megfogalmazódott művészeti és irodalmi alkotásokhoz.

Vegyük például Luxemburg kultúráját: a luxemburgi emberek természetesen hozzáférnek, de Önök, például, akik itt ülnek, e Házban, tudják, hogy létezik luxemburgi kultúra? Nem! Ha azonban elkészül a digitális könyvtár, a közös hozzáférési pont segítségével Önök is megtudhatják, hogy van ilyen.

Rendkívüli lehetőség, hogy hozzáférhetünk mindezekhez a kultúrákhoz, hogy mindannyian oszthatunk ebben a gazdagságban itt Európában és – szeretném kiemelni, hogy – Európán kívül is, hiszen a kultúra nem ismer határokat. A kultúra másokkal való osztozást jelent – és ezért mi is ebben a nyitott szellemben szeretnénk létrehozni ezt a könyvtárat, ahol az interoperabilitás, az átjárhatóság rendkívül fontos szempont lesz, mégpedig nemcsak a könyvekre, hanem a kultúra más megjelenési formáira, a filmekre, zenére, múzeumi gyűjteményekre stb. vonatkozólag is. Ebből kifolyólag egy rendkívüli kulturális feltárulkozás szemtanúi lehetünk, amely mind nyelvileg, mind kulturálisan sokszínűnek ígérkezik, és amely igazából megmutatja majd Európa lényegét, ezt az egységes sokféleséget.

Természetesen vannak megoldásra váró problémák, amelyre a tisztelt képviselők is világosan rámutattak. Először is, itt van a finanszírozás kérdése. Ennek kapcsán azt kérném a tagállamoktól, hogy gondoskodjanak arról, hogy az egyeztetéseket követően valódi lépésekre is sor kerüljön. Vannak, akik már megtették e lépéseket, nekik szeretnék ezért köszönetet mondani.

2008-ban elemzést fogunk készíteni az addig elért eredményekről, és ezzel együtt az el nem ért dolgokról. Úgy hiszem, ez rendkívül fontos lesz az egész vállalkozás előrelendítése szempontjából. Természetesen javasolni fogjuk a köz- és magánszféra közötti partnerség alkalmazását, mert ez elengedhetetlen a digitalizálás rendkívül költséges folyamatához. Ezenkívül az érzékeny anyagok megóvására is gondolok, amelyek tönkre mehetnek, ha nem kellő módon kezelik őket. Vajon hány tekercs filmet hagytunk már így is tönkremenni? Ha meg szeretnénk őrizni ezt a közös kulturális örökséget, nincs más választásunk, mint digitalizálni, mielőtt még túl késő lenne.

Természetesen ezenkívül is felmerültek bennem megoldandó problémák, például a szerzői joghoz kapcsolódó gondok – amelyek valóban komoly fejtörést okoznak – vagy a tudományos információkhoz kapcsolódó kérdések. Magas szintű munkacsoportunk jelenleg is dolgozik e problémák lehetséges megoldásain.

Elnök úr, egy kivételes projekttel állunk szemben, amely azt mutatja meg, hogy mi is valójában az európai hozzáadott érték, és úgy vélem, hogy a legnagyobb dolog az európaiak egyesítése sokféle kultúrájuk körül és ennek megfelelő történelmük körül, amelyek mind tele vannak szépséggel, és mind a népek kreativitása által jött a világra. Ez a legjobb, amink csak van. Őrizzük hát meg, és tegyünk érte közösen, hogy mindannyian részesülhessünk belőle.

  Elnök. − Szeretnék köszönetet mondani minden hozzászólónak, és külön köszönet illeti Reding biztos asszonyt elbűvölő mivoltáért és intelligenciájáért. Szeretném ezt megköszönni neki saját nyelvén, luxemburgiul is, hiszen ma van a Kevéssé Ismert Nyelvek Napja. Merci!

(Nevetés)